Találatok a következő kifejezésre: Mit jelent, a keresztény (7 db)

Kedves intelligens ateisták! Megfogalmaznátok nekem, hogy számotokra mit jelent a hit (saját tudásotok alapján mit jelent egy hívõ számára)? (Hit alatt a Jézus tanításain alapuló keresztény hitre gondolok. )

A jelzõt nem provokációnak szánom. Sajnos elég sokszor tapasztalom, hogy egy ilyen témájú kérdés megvitatása során nincs meg a kölcsönös tisztelet a válaszadók között, melynek független attól, hogy valaki ateista-e vagy sem.

Legjobb válasz:
Én intelligensnek tartom magam, de gondolom mindenki így van vele, szóval majd kiderül. 6 évig református iskolába jártam, azt hiszem, tudom, hogy gondolkodnak a vallásos emberek. Azért nehéz a kérdés, mert sokkal de sokkal több vallásoskodó emberrel találkoztam, mint igaz hívõkkel, de majd megpróbálom :) Én úgy hiszem, a hívõk számára az igaz hit egyfajta útmutatás. Egy "lelki térkép" aminek a segítségével könnyebben eligazodhatnak a világ erkölcsi kérdéseiben, könnyebben megválaszthatják, mirõl mit gondolnak. Mi az ami jó? Mi az ami rossz? Ami elítélendõ? Ami a hite szerint bûn, de szemet huny fölötte? Ami ellen már szót emel? Ezek persze nagy részben függenek az emberektõl is. Szerintem az igaz hívõk számára a hit segítség, és nem felhatalmazás. Ezek az emberek nem tartanak prédikációkat a Bibliára hivatkozva, nem ítélnek el más embereket különbözõségük alapján, s bár személyiségükben lehetségesen konzervatívak, nem bigottak és vaskalaposok. Nem osztogatnak ingyen tanácsokat, nem hurcolják meg az embereket. Ilyesformán az ilyen hívõk inkább Istenben hisznek, míg a vallásoskodók inkább az egyházban. Az egyházat én egy nagyon eldeformált és groteszk dolognak tartom, amelyben persze ugyanúgy ott van az igazság és a hazugság, mint az élet minden más területén, de (szerintem) nem arra koncentrál, amire kellene. Túl sok a pénzkérdés, a politika, az önös érdek, a szentfazekoskodás. Egy olyan ember, aki tisztán Istenben hisz, ha nem is ért velem egyet, nincs annyira elvakulva, hogy a máglyára hurcoljon a véleményem miatt, esetleg egyes dolgokban még egyet is ért. Aki azonban egy (elnézést) szentfazék, az fröcsögve kezdi védelmezni a hitét (igazából az egyházát) és elmond minden szemétnek. Ez is fontos különbség. Azt figyeltem meg (és ez jó megkülönböztetési alapként szolgált mindig is), hogy aki hívõ, az elfogad engem ateistának, és azt én is el tudom fogadni hívõnek, nem bántjuk egymás auráját, mintha a hitbéli különbség nem is létezne. Aki viszont csak vallásos és szentfazék, az azonnal magából kikelve ostoroz, hogy milyen bûnös életet élek és azonnal térjek meg, különben a pokolban fogom végezni (vagy nyom nélkül elpusztulok, ld. Jehovák). Az õ véleményük engem is bánt, és igazából ezért nem is tud jó kapcsolat kialakulni köztünk. A világnak sokkal több hívõre és sokkal kevesebb vallásosra lenne szüksége. És sokkal több intelligens ateistára, mert a kategóriák, amiket elmondtam, sajnos a másik oldalon is megvannak.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én intelligensnek tartom magam, de gondolom mindenki így van vele, szóval majd kiderül. 6 évig református iskolába jártam, azt hiszem, tudom, hogy gondolkodnak a vallásos emberek. Azért nehéz a kérdés, mert sokkal de sokkal több vallásoskodó emberrel találkoztam, mint igaz hívõkkel, de majd megpróbálom :) Én úgy hiszem, a hívõk számára az igaz hit egyfajta útmutatás. Egy "lelki térkép" aminek a segítségével könnyebben eligazodhatnak a világ erkölcsi kérdéseiben, könnyebben megválaszthatják, mirõl mit gondolnak. Mi az ami jó? Mi az ami rossz? Ami elítélendõ? Ami a hite szerint bûn, de szemet huny fölötte? Ami ellen már szót emel? Ezek persze nagy részben függenek az emberektõl is. Szerintem az igaz hívõk számára a hit segítség, és nem felhatalmazás. Ezek az emberek nem tartanak prédikációkat a Bibliára hivatkozva, nem ítélnek el más embereket különbözõségük alapján, s bár személyiségükben lehetségesen konzervatívak, nem bigottak és vaskalaposok. Nem osztogatnak ingyen tanácsokat, nem hurcolják meg az embereket. Ilyesformán az ilyen hívõk inkább Istenben hisznek, míg a vallásoskodók inkább az egyházban. Az egyházat én egy nagyon eldeformált és groteszk dolognak tartom, amelyben persze ugyanúgy ott van az igazság és a hazugság, mint az élet minden más területén, de (szerintem) nem arra koncentrál, amire kellene. Túl sok a pénzkérdés, a politika, az önös érdek, a szentfazekoskodás. Egy olyan ember, aki tisztán Istenben hisz, ha nem is ért velem egyet, nincs annyira elvakulva, hogy a máglyára hurcoljon a véleményem miatt, esetleg egyes dolgokban még egyet is ért. Aki azonban egy (elnézést) szentfazék, az fröcsögve kezdi védelmezni a hitét (igazából az egyházát) és elmond minden szemétnek. Ez is fontos különbség. Azt figyeltem meg (és ez jó megkülönböztetési alapként szolgált mindig is), hogy aki hívõ, az elfogad engem ateistának, és azt én is el tudom fogadni hívõnek, nem bántjuk egymás auráját, mintha a hitbéli különbség nem is létezne. Aki viszont csak vallásos és szentfazék, az azonnal magából kikelve ostoroz, hogy milyen bûnös életet élek és azonnal térjek meg, különben a pokolban fogom végezni (vagy nyom nélkül elpusztulok, ld. Jehovák). Az õ véleményük engem is bánt, és igazából ezért nem is tud jó kapcsolat kialakulni köztünk. A világnak sokkal több hívõre és sokkal kevesebb vallásosra lenne szüksége. És sokkal több intelligens ateistára, mert a kategóriák, amiket elmondtam, sajnos a másik oldalon is megvannak.
A kérdező hozzászólása: Szia! Köszönöm válaszod, örülök, hogy írtál. Szerintem nagyon érdekes látni azt, hogy hogyan vélekednek azok errõl a témáról, akik nem tértek meg, nem foglalkoztatja õket a hit. "Szerintem az igaz hívõk számára a hit segítség, és nem felhatalmazás. Ezek az emberek nem tartanak prédikációkat a Bibliára hivatkozva, nem ítélnek el más embereket különbözõségük alapján, s bár személyiségükben lehetségesen konzervatívak, nem bigottak és vaskalaposok. Nem osztogatnak ingyen tanácsokat, nem hurcolják meg az embereket." Ezt a bekezdésedet kiemelném és erre külön reagálnék. Azzal szerintem minden hívõ egyetért, hogy az Istenbe vetett hitük óriási segítség, hiszen aki megtért, felismeri, hogy Isten nélkül nem tudnának élni, szükségük van rá. Tehát tulajdonképpen nem csak segítség, de életük vezérlõelvévé válik Isten szava, ahogy említetted is. Ez számukra a legkegyesebb ajándék, amit életükben kaphatnak. Jézus igazhitû követõi természetesen nem ítélkeznek embertársaik felett és nem bántják õket. Viszont kíváncsi lennék rá, hogy szerinted miért nem tarthatnak prédikációt azok, akiket Isten erre hívott el? Hiszen Jézus megmondta (fogalmazhatnánk úgy is, hogy megparancsolta), hogy prédikálják az õ szavát. Miért titkolnák el mások elõl az örömhírt? Persze sejtem, hogy mire gondolsz. Van, aki másokra rá akarja erõszakolni a saját meggyõzõdését, amit én sem helyeslek. Szerintem nagy problémát jelent az, hogy az ember alapvetõen egoista és magában bízik, így nem tudja félretenni büszkeségét, akkor sem, hogyha már õ is érzi legbelül, hogy valami nincs rendben az életében. Osztom azt a nézetedet is, hogy sajnos az egyház meglehetõsen eltorzította az eredeti lényegét Jézus tanításának, a földi hagyományok maguk alá temetik a hit valódi lényegét.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Hívõ vagyok, megtetszett ez a kérdés, szívesen válaszolok is. Nekem személy szerint a hit, Jézus tanítása a lelkiismeretemet növelte meg. Ezt persze lehet részletezni (mint ahogyan az elöttem szóló válaszoló tette), de tulajdnoképpen nagyon összetömörítve szerintem ez az egyik legfontosabb ami a hitembõl ered, hogy sokkal nyitottab vagyok más emberek felé, nem szokásom ítélkezni sem. Pontosan ezért fogadom el ha valaki éppen nem keresztény hanem budhista, ateista, zsidó vallású stb! A hit az ami megértést ad olyan dolgokra amire már az emberi elme nem képes válaszokat adni. Sokszor kerülünk olyan helyzetekbe (fõleg ilyen témába) hogy miért van ez, hogy van ez. Ha valamit már nem vagyunk képesek felfogni a hittel úgymond kiegészíthetjük. Viszont a hit egy hívõ embernek más életformát is bisztosít. Hiszen nézzünk szét a világba, hogy milyen emberek élnek körülöttünk. Egy hívõ ember (általában) inkább a jót látja meg a dolgokban mint sem a rosszat, s inkább elfogad valamit mint hogy törje magát rajta. Jézus tanítása engem fõleg azért fogott meg, mert teljes mértékben közvetlen az emberekkel, nem úgy mint más vallásokban. Jézus az embereket megpróbálta a jóra bírni, legalább is lehetõséget adott rá és ezt valaki vagy elfogadja vagy nem. Tehát egyfajta választást adott minden ember számára.
Zsid 11:1 A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés.
A hit az, amikor valami olyan dolog létében vagy bekövetkezésében reménykedsz illetve bízol, amelynek a létezésére, bekövetkezésére nincs bizonyítékod. (Hit tehát az is, hogy hiszel abban, hogy ha feladsz egy levelet a postán, a címzett megkapja. Vagy hogy ha megnyomod a gombot a gyalogátkelõnél, elõbb vagy utóbb zöld lesz a lámpa. Ezek is mind a hit egyfajta megnyilvánulásai, hiszen semmilyen kézzelfogható bizonyítékod nincs arra, hogy a leveledet tényleg kikézbesíti a posta, vagy hogy a gomb a zebránál jó bármire is. Mégis hiszünk ezekben a dolgokban, feladjuk a levelet és megnyomjuk a gombot, mert valamilyen oknál fogva - tapasztalat, vagy mások elmondása stb. - azt feltételezzük, hogy amiben ez esetekben hiszünk, az úgy van.)
A Biblia szerint a hit azt jelenti, hogy valaki szilárd bizonyítékok alapján meg van gyõzõdve valaminek a valóságáról, ami nem látható.
A kérdező hozzászólása: Súr! ...valóban az egyik fele(?!), de nem az energetikai, mert az energiából történik a teremtés , méghozzá a szellem a Teremtõ, aki irányítja az energiát...!...ez igen logikus még a földi világban is jól érzékelhetõ, és nem összetéveszthetõ! ...hiába van terv (szellemben megtörtént már az alkotás = terv), szükséges hozzá az, amibõl megalkotják azt...ez pedig az enrgia (különbözõ manifesztációs szintek (a legalsó az anyaggá sûrûsödött energia, magasabb szintje a lélek, még magasabb a Fény, és annál is magasabb az ÕSFÉNY)
Hit: A teremtõ aktus egyik (=az energetikai) felét jelenti.
A kérdező hozzászólása: a 14. válaszolónak! ...azok, akik beszélnek Istenrõl (nem a vallási, egyházi, felekezeti tanításokra gondolok elsõsorban), és hittel beszélnek, azért teszik általában (-ezért nem mindenki, és ezek az önjelöltek, akik képzeletük foglyai e tekintetben), mert Isten tett nekik bizonyságot Önmagáról...Isten maga választotta ki és tanította õket, a feladatra kiképezte , amelyet rájuk bízott... ...ezt az illetékesek egészen bizonyosan tudják, és ez a különbség, és ezt a különbséget megérzik azok, akik a szívükkel kapcsolatban állnak (mert bizony sok ember van akinek a szíve "kõbõl", azaz bezárult a lehetõség elõtt, hogy Isten azon az ajtón beléphessen... ...ez olyan bizonyos, mint ahogyan az éjszakára nappal következik, ahogyan a holdat fölváltja a nap VILÁGOSSÁGA...ehhez pedig nyitottság szükséges, és nem bezárult világ (szív és elme)...függetlenül a bezártság okától...és ez valóban minden embernek adott lehetõség, de csak nagyon -nagyon kevesen képesek valóban élni azzal :(
Sziasztok! A különbség az, hogy a mi hitünk nem egy elméleti hit csupán, hanem ettõl a hittõl emberi életek változnak meg, akik elõtte a rosszat tették, azok ezután a jót teszik, akik boldogtalanok voltak, boldoggá lettek, mégpedig oly módon, ami nem egy pillanatnyi fellángolás, hanem egy életre szóló tartós öröm amely belülrõl fakad. A Biblia igazsága, Jézus igazsága nem elméleti igazság csupán, hanem gyakorlati, Jézus megváltó munkája nyomán az ember szabaddá válik az önzéstõl, és a szeretet válik a meghatározó elvvé az életében. Errõl szól számunkra a keresztény hit. Üdv. Péter
Kedves Péter! Tehát az a bizonyos "téveszme" a következõ: isten és minden, ami belõle következik (most nem részletezném) létezésérõl való meggyõzõdés anélkül, hogy ezt bármiféle módon bizonyítanánk. Mi ezt mondjuk. Te is. Mi itt a különbség?
Néhányan leírták szótárra hivatkozva. A hit lényege, hogy valaminek a létezésérõl meg vagyunk gyõzõdve, ezért nincs szükségünk a bizonyítására. Sokféle dologban lehet hinni. Amikor egy emberfeletti hatalomban hiszünk, akkor vallásosak vagyunk, a hitünk valamiféle isten létezést fogadja el. De hihetünk önmagunk erejében, ennek egy fajtája a magabiztosság. Hihetünk politikai eszmékben, abban, hogy valamit képesek vagyunk megvalósítani. Ha olyasmiben hiszünk, amely nem igaz, mert például bizonyítható az ellenkezõje, az a tévhit. Ennek is az a lényege, hogy nincs szükségünk a bizonyításra, enélkül is elhisszük. Éppen ezért a hit és a tudomány nem vitatkozhat, hiszen az egyiknek erre nincs szüksége, a másik viszont nem fogadja el anélkül a dolgot.
Ja még annyit hozzá hogy "tény" alatt az objektív valóságos tényeket értettem. Tehát az számít ténynek, ami objektív módon közvetlenül mérhetõ és tapasztalható. Objektív pedig az, ami a vizsgáló személyétõl független. (T.i. akárki méri, ugyan azt az eredményt kapja.) Az emberek hite legtöbbször érzelmi alapú. Bár a hit definíciójában ez nem szerepel - csak annyi van benne hogy valamit elfogadunk a tények ismerete nélkül. De ha statisztikát készítenénk arról hogy mi az oka ennek az elfogadásnak, akkor azt találnánk hogy nagyon nagy részben az elfogadás oka valamilyen emóció. Azaz: sokszor az érzéseink döntik el hogy mi vélünk igaznak vagy hamisnak.
A kérdező hozzászólása: ...nem Zitus, nem a Bibliai megfogalamzásokra!...és... "Mit jelent a szó "hit"? - a Magyar értelmezõ kéziszótár(1992 kiadás) szerint: " Olyasmirõl való meggyõzõdés, amit nem tudunk igazolni"" ...ez így szerintem nem igaz, mert azért igenis igazolhatóak a dolgok, ha nem is föltétlen kézzel foghatóan , de logikai levezetéssel igen...(már ha van aki megérti a vertikálisan kapcsolat logikát is...:)
Honnan tudod, hogy egy perc, hány másodperc? Csak mert így tanították. Az még nem bizonyíték, csak hiszed, hogy úgy van. Honnan tudod, hogy hány éves vagy? Csak mert a szüleid azt mondták. Ez is csak hit kérdése.
Egyszer a falusiak eljatározták, hogy esõért imádkoznak. Az ima napján mindenki kivonult a mezõre, de csak egy kisfiú volt, aki hozott esernyõt is. Ez a HIT.
Egyszerû. Elhiszed, hogy ha a kapcsolót felkapcsolod, akkor világítani fog a lámpa. Tehát a hitetlen is hívõ, de õ csak a tapasztalataiban hisz.
Szerintem a keresztény megfogalmazás teljesen elfogadható. A hit egy belsõ meggyõzõdés, bizonyosság valaminek/valakinek a tényérõl, anélkül, hogy látnád, megtapasztalnád. Ugyanis ha látsz valamit, akkor nem kell benne hinned. Ezért mindenképp egy nem látható dologban tudsz hinni. Egyébként pedig az ember, ha jobban belegondol, az életünket mélyen átszövi a hit. Valójában a legtöbb dolognak nem tudunk, de nem is akarunk utána járni, emiatt elfogadjuk egy mások véleményét és abban hiszünk, mint tényben. Sokszor így: -biztos igazuk van, ha ennyien mondják...vagy ha tudományos szót mellé teszik=igazság. Persze sok esetben ez nem így van és errõl szól az élet, a történelem, hányan lettek ilyen módon megvezetve és szerintem most is. Elég elolvasni egy újságot, média híreket, iskolában tanultakat és van amelyikrõl ordít, hogy hazugság, másokat elfogadunk, megint másokat talán.... Sokféle ember, sokféle kultúra, sokféle feldolgozása a valóságnak. Ha valakiben nem alakul ki az igazságérzet, akkor nagy bajban van, mert megvezetik, becsapják, átverik. Azt szokták mondani, hogy minél nagyobb egy hazugság, annál hihetõbb......másik megfogalmazás: a sok igazság közé tegyél hazugságot és ezzel elcsúsztatod az egészet és a tömegek átverve. Legyenek ellenõrizhetõ igazságok benne, és olyan hazugságok, amiket nem lehet ellenõrizni könnyedén és az emberek behiszik az igaz részek miatt. Vannak nagyon szuggesztív emberek, hírolvasók, politikusok...stb, akiknek a személyiségük mély benyomást tesz másokra. Ez egy adottság. Ha õk mondanak valamit, többségében elhiszik nekik. Ilyen pozíciókra keresik, kutatják az ilyen embereket. Velük el lehet adni a maszlagot.
A kommentedhez. Na látod hát ez is egyfajta gondolkodás a hitrõl. Az értelmezõ szótárból kimásoltam mi a hit. - nem értesz vele egyet. A Bibliából is kimásoltam mi a hit. Ezzel sem értesz egyet. Én tiszteletben tartom a nézetedet. Mert azzal csak egyetértesz, hogy mindenki azt hisz el, amit akar. Üdvözöllek: Zita

Mit jelent, hogy a keresztény egyház "istentől ihletett" intézmény?

Az egyházi hierarchikus rendszert Pál hozta létre és alakította úgy, hogy a korabeli hatalmak számára is megfeleljen. Pál azonban nem Jézus apostola volt, hanem az ún. "13. apostol", aki a "damaszkuszi úton" történt látomása után jelentette azt ki, hogy ?t a látomásában Jézus tanítványává fogadta. Jézus eredeti apostolai miért nem építettek egyházi rendszert?

Legjobb válasz: Ahány keresztény egyház, annyiféle magyarázatot fogsz erre hallani. A történelmi egyházak éltalában szükségesnek tartanak valamiféle egyházi hierarchiát (még azok is, amelyek elutasítják a pápát, ezek más okból). A friss kisegyházak, vagy független gyülekezetek közül sok ezt nem tartja szükségesnek, mégis vannak "lelki vezetõik". Ezeknek elvileg nincs intézményes "hatalmuk", de minél jobban terjeszkedik az aktuális kisegyház, vagy független gyülekezet, annál inkább szükségessé válik számukra is valamiféle intézményes renszer. Itt meg ha akarják, ha nem, belép a hierarchia. Ebbõl aztán pár ember kilép, mert nekik nem kell, és kezdõdik az egész elõlrõl. Emberek vagyunk. Ha többen együtt csinálunk valamit, szükségünk van vezetõkre. Amíg ez kicsiben megy, csak lelki a vezetés. Ha már nagyban, kell az intézmény is.

Ahány keresztény egyház, annyiféle magyarázatot fogsz erre hallani. A történelmi egyházak éltalában szükségesnek tartanak valamiféle egyházi hierarchiát (még azok is, amelyek elutasítják a pápát, ezek más okból). A friss kisegyházak, vagy független gyülekezetek közül sok ezt nem tartja szükségesnek, mégis vannak "lelki vezetõik". Ezeknek elvileg nincs intézményes "hatalmuk", de minél jobban terjeszkedik az aktuális kisegyház, vagy független gyülekezet, annál inkább szükségessé válik számukra is valamiféle intézményes renszer. Itt meg ha akarják, ha nem, belép a hierarchia. Ebbõl aztán pár ember kilép, mert nekik nem kell, és kezdõdik az egész elõlrõl. Emberek vagyunk. Ha többen együtt csinálunk valamit, szükségünk van vezetõkre. Amíg ez kicsiben megy, csak lelki a vezetés. Ha már nagyban, kell az intézmény is.
röviden. a tanítványok (apostolok) megalapozták azt a munkát amit Pál majd késõbb a többi egyházalapítást támogató egyén megcsinált. az apostolok idejében még Jézus tanításait követõ emberek száma elenyészõ volt a zsidó ellenállást nézve, ám a keresztény egyház meg a hit gyakorlása is csak késõbb alakult ki a kelet római birodalomban Konstantin idején. az apostoloknak akkora elnyomásban esélyük se lett volna létrehozni egyházat. mibõl és kibõl csinálták volna meg? ehhez idõ kelett hiába voltak 12-en.
Jézus mondá: Isten nem kõ házakban lakozik , hasíts meg a fát én ott leszek, emeld fl a követ és megtalálsz! Hát ezért!!!!

Mit jelent számodra a keresztény élet?

Van hatással a mindennapi döntéseidre?,

Legjobb válasz: suliban sokszor eszembe juttatják, hogy az Isten nevét hiába fel nem vedd... persze én õket, nem ítélhetem el ezért, mivel Jézusnak adatott e poszt...szólni nem tudom érdemes e lenne megszólni õket, mivel õk maguk meg vannak keresztelve, jártak hittanra is, szóval tudják mit cselekesznek...

suliban sokszor eszembe juttatják, hogy az Isten nevét hiába fel nem vedd... persze én õket, nem ítélhetem el ezért, mivel Jézusnak adatott e poszt...szólni nem tudom érdemes e lenne megszólni õket, mivel õk maguk meg vannak keresztelve, jártak hittanra is, szóval tudják mit cselekesznek...
rendben, szóval számomra az etikai nézeteim alapját jelentik, ateistaként is sok mai elvemben hittem , de akkor "mert csak" alapon, vagyis ne mgondolkoztam el , hogy pl miért vagy ki találta ki hogy az emberi élet és méltóság elidegeníthetetlen dolgok meg ilyesmi amilyen jellemfejlõdésen átvitt most 2 olyat mondok ami másnak is feltûnik, mert éjjel nem aludtam és msot nincs erõm sokat írni pl kb mindenkivel igyekszem alapvetõen kedves és megértõ lenni ha nem nyílt támadással lép fel, régebben elég csipkelõdõs voltam mindig is küzdöttem a hirtelenharagúságommal, pár éve valaki megkérdezte hogy "voltál te már valakire mérges? :D " szóval ezt az oldalamat sikerült legyõzni de ez csak két pici dolog
A kérdező hozzászólása: esetleg te is elmondanád a véleményedet a kérdéssel kapcsolatban? Ezzel...
A kérdező hozzászólása: Már válaszoltam ott:-)
"Van hatással a mindennapi döntéseidre?" Bizonyára van, de ha valaki szívében magáévá teszi azokat a bölcsességeket és azt a szeretetet amit Jézus tanított, akkor ez nem egy mérlegelés lesz, hogy "most csak azért nem bántom meg, mert az nem keresztényi". Hanem egyszerûen szívbõl jövõen történik. Felbosszant, de megállok, megnyugszom, és a õszintén megbocsátok neki. "Arra gondolok, hogy eszedbe jut valamelyik krisztusi tanítás, amikor felbosszantanak az iskolában, vagy munkahelyeden?" Inkább olyankor jutnak eszembe ilyenek, amikor mások "drámáznak", mert unalmasnak tartják az életüket, és ezért pletykálni, meg furkálni és könyökölni kezdenek a munkahelyen. Volt olyan munkahelyem, ahol egymást taposták 5000 forint plusz pénzért az emberek, a munkát persze mindenki egymásra próbálta hárítani. Kicsit nehéz is, egyensúlyozni, hogy én ne kövessem el ezeket a hibákat, hiszen azért próbálnak belerángatni az ilyen butaságokba, mert ezzel igazolják önmaguknak az értelmetlen tetteiket. "Dehát más is ezt csinálja, és még rosszabb is nálam, tehát én jó vagyok". De úgy, hogy példát mutatok, persze mindig én vagyok az õsellenség. Volt olyan munkahelyem is, ahol próbálták kihasználni azt, hogy ilyen vagyok. Ilyenkor a legnehezebb eldönteni, hogy ki az akinek valóban szüksége van a segítségre, és ki az aki csak így akar kihasználni. "Van ennek visszatartó ereje, hogy ne viszonozd a rosszat rosszal?" Nincs, szerintem ez vagy lélekbõl fakad, vagy ez nem tanulható. Én azt mondom, hogy sok szellemi gyakorlat után és a világ megismerése, megértése után a lélek képes megérni és fejlõdni ahhoz, hogy aztán ez valóban lélekbõl fakadó legyen. De az ilyet idomított módon nem lehet megtenni. Erre pont jó példa Mózes. 40 napig állítólag magával az Istennel társalog, és közben kap 2 kõtáblát, amin rajta van, hogy "Ne ölj". Egyedül Mózes ismeri a törvényeket, mikor lejön a hegyrõl. Elsõ kanyarban 3000-et megölet saját népébõl. Nem is igen várhatunk mást, ha nem lélekbõl fakad a megbocsátás, hanem idomított módon, akkor van egy bizonyos szint, amikor "túlcsordul" és a rosszra, rosszal válaszol. A megbocsátás, ha lélekbõl fakad, nincs mértéke. Jézus még a keresztfáján is megbocsátott, holott égen és Földön neki adatott minden hatalom. Bármikor használhatta volna rosszra. --- Anonymus
Számomra a keresztény élet szeretni és szeretve lenni. (Amíg hiányzott az életembõl Isten szeretete, addig nem éltem teljes életet.) és megpróbálni ezt a szeretetet mutatni az emberek felé is :) Persze ez nagyon nehéz...sokszor kérek Tõle bölcsességet a mindennapi élethez. Persze ugyanúgy feltudnak bosszantani az iskolában, munkahelyen..de már más a reakcíóm, ha szeretettel próbálunk reagálni az emberek rosszindulatára, az általában feltûnik az embereknek :) Sokszor teszem fel a kérdést "Vajon mit tenne Jézus?" és próbálom így élni az életem, habár ez nem azt jelenti, hogy tökéletes vagyok, hiszen senki sem az. De próbálom ezt szemelõtt tartani mindig. )
A kérdező hozzászólása: Egyetértek veled kedves fölöttem író.
Szennyfolt nélkülinek megtartani magamat a világtól, és mindenben úgy tenni, h azzal Istennek szerezzek örömet.
A kérdező hozzászólása: Kedves " # 3/3 12-11 23:58" Jó lenne, ha meg tudnád "fertõzni" a példáddal a környezetedet, mert sokkal szebb lenne így sokak élete!
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Egy hasonló kérdéshez írtam, de most sem változott a véleményem és nem is fog, szóval copy-zom! :) Igazából nagyon szeretem Istent, az Õ fiát Jézust, az Õ parancsolatait és mindent ami vele kapcsolatos. Kereszténynek lenni nekem azt jelenti, hogy csakis Õt követem, figyelek Igéjére, igyekszem megtartani parancsolatait és ha el is esem út közben, tudom hogy felsegít hogy továbbmenjek. Szeretnék mindent úgy csinálni ahogy Jézus is csinált, mindenkivel kedves lenni, segítõkésznek, türelmesnek és még sorolhatnám! MIvel Jézus megváltott a bûneimbõl és mostmár új életem van, figyelek rá, a testemet óvom a káros szenvedélyektõl, ezért nem dohányzom, nem iszok alkoholt, próbálok egészségesen élni, példát mutatni, szeretettel fordulni bárkihez, a lelkem pedig Isten Igéjével ápolom és örzöm! Hibázok elég sokszor de hiszem, hogy Isten mindenben tanácsol és okít! Benne hiszem és bízom! Érte élek minden nap!:)
meg tartjuk a szelem gyümölcsét calácia 5 :22.23
A kérdező hozzászólása: 12-es :-) Köszönöm a válaszod, és azt, hogy konkrétan, õszintén fogalmaztál:-) Ez itt nagy kincs:-)

Azt írja a biblia hogy a szentlélek káromlást Isten nem bocsájtja meg az embernek! Ez mit jelent? Ha én káromoltam gondolatomban de nem gondolom komolyan én a pokolba kerülök? Függetlenül attol hogy utánna keresztény vagyok?

Legjobb válasz: *Biblia *Szentlélek *bocsátja *...gondolatomban, de... *...attól, hogy... A gondolatban elkövetett istenkáromlás is számít szerintem. Mert ha Isten beléd lát, az ugyanolyan, mintha hangosan kimondtad volna. És ha nem gondoltad komolyan? Csak szófordulatként használtad? Némelyek szerint az káromkodásnak számít. De az Isten mindig megbocsát. Egy kicsit máshogy. Gondolkodj el, ne itt várd a válaszokat. Ha lelkiismeret furdalásod van, az már jó jel. Elkezdõdött a megbocsátás.

*Biblia *Szentlélek *bocsátja *...gondolatomban, de... *...attól, hogy... A gondolatban elkövetett istenkáromlás is számít szerintem. Mert ha Isten beléd lát, az ugyanolyan, mintha hangosan kimondtad volna. És ha nem gondoltad komolyan? Csak szófordulatként használtad? Némelyek szerint az káromkodásnak számít. De az Isten mindig megbocsát. Egy kicsit máshogy. Gondolkodj el, ne itt várd a válaszokat. Ha lelkiismeret furdalásod van, az már jó jel. Elkezdõdött a megbocsátás.
gotquestions.org/Magyar Kérdés: Hogyan kapok megbocsátást Istentõl? Válasz: ApCsel 13:38 - “Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy õáltala (Jézus által) hirdetjük nektek a bûnök bocsánatát.” Mi a megbocsátás és miért van szükségem rá? Maga a “megbocsát” szó azt jelenti, hogy tisztára töröl, kegyelmet ad, adósságot eleneged. Amikor valakinek rosszat teszünk, akkor a megbocsátását szeretnénk, hogy a kapcsolatunk helyreálljon. A megbocsátás nem garantált csak azért, mert valaki szeretné megkapni. Senki sem érdemel megbocsátást. A megbocsátás a szeretet és a kegyelem cselekedete. A megbocsátás annak eldöntése, hogy nem neheztelek egy másik személyre, bármit is tett ellenem. A Biblia szerint Isten megbocsátására van szükségünk. Mindannyian követtünk el bûnöket. Prédikátor 7:20 - “Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne.” 1János 1:8 – “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” Minden bûn egyben lázadás is Isten ellen (Zsoltárok 51:4). Emiatt mindennél jobban szükségünk van Isten megbocsátására. Ha a bûneink nincsenek megbocsátva, akkor az örökkévalóságot úgy fogjuk tölteni, hogy a bûneink következményei miatt szenvedünk (Máté 25:46; János 3:36). Megbocsátás – Hogyan kaphatom meg? Isten szeretõ és kegyelmes – vágyik rá, hogy megbocsáthassa a bûneinket! 2Péter 3:9 – “…türelmes hozzátok, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” Isten nagyon szeretne megbocsátani nekünk, mindent megtesz ezért. Az egyetlen igazságos büntetés a bûneinkért a halál. A Róma 6:23 elsõ fele ezt mondja – “Mert a bûn zsoldja a halál…” Az örök halál a fizetsége a bûneinknek. Isten a tökéletes terve szerint emberré lett – Jézus Krisztussá. (János 1:1, 14). Jézus meghalt a kereszten, és így megkapta a büntetést, amit mi érdemeltünk volna – a halált. 2 Korinthus 5:21 – “Mert azt, aki nem ismert bûnt, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne.” Jézus meghalt a kereszten és ezzel átvette az ítéletet, ami minket sújtott volna! Mivel Jézus egyben Isten is volt, ezért a halála megbocsátást jelentett az egész világ bûneire. 1 János 2:2 – “mert õ engesztelõ áldozat a mi bûneinkért; de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bûnéért is.” Jézus feltámadt és ezzel kijelentette, hogy gyõzött a bûn és a halál felett (1 Korinthus 15:1-28). Dicsõség Istennek, amiért Jézus Krisztus halála és feltámadása által a Róma 6:23 másik fele igaz lett: “… az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Szeretnéd, hogy a bûneid meg legyenek bocsátva? Nyomasztó bûntudatod van, ami sehogy sem akar elmúlni? A bûnbocsánat most már megkapható, ha hiszel Jézus Krisztusban mint megváltódban. Efézus 1:7 – “Õbenne van – az õ vére által – a mi megváltásunk, bûneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából” Jézus kifizette az adósságunkat, hogy megbocsátást kaphassunk. Ezért mindössze annyit kell tenned, hogy kéred Istent, hogy adjon neked bûnbocsánatot Jézus által, és hinned kell, hogy Jézus meghalt, hogy kifizesse neked ezt a megbocsátást. Ez a kettõ elég ahhoz, hogy Isten megbocsásson neked! János 3:16-17-ben van az a csodálatos üzenet, hogy “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiád adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözöljön a világ általa.” Megbocsátás – tényleg ilyen könnyû? Igen, valóban ilyen könnyû! Nem tudsz megdolgozni Isten bocsánatáért. Nem tudsz fizetni érte. Csak el tudod fogadni hit által, Isten kegyelmén keresztül. Ha el szeretnéd fogadni Jézus Krisztust mint Megváltódat, és megbocsátást szeretnél Istentõl, íme egy ima. Ne felejtsd el, hogy ez az ima vagy bármely másik nem fog megmenteni. Egyedül az tud megmenteni a bûntõl, ha bízol Krisztusban. Ez az ima egyszerû módja annak, hogy kifejezd Istennek a hitedet Õbenne, és megköszönd neki, hogy megbocsát. “Istenem, tudom, hogy bûnt követtem el ellened és büntetést érdemlek. De Jézus Krisztus átvette a büntetést amit én érdemelnék és így hit által bocsánatot nyerhetek. Elfordulok a bûntõl és csak benned bízom az üdvösségért. Köszönöm csodálatos kegyelmedet és megbocsátásodat Ámen!”

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!