Találatok a következő kifejezésre: Mit gondolsz életről, miért jó és (1 db)

Mit gondolsz az életről, miért jó és miért rossz?

Legjobb válasz: Nem értek egyet az elõttem szólóval! Az életet nem mi alakitjuk hanem a sors. Már akkor eldõl amikor megszületünk csak mi még nem tudunk róla hogyan miképp fog alakulni! Hiába próbálsz tõled elvárhatóan a lehetõ legjobban élni és hiába vágyakozol olyan dolgok után amit soha nem kapsz meg ha a sorsod nem úgy bánik veled ahogy te szeretnéd! Nincsenek véletlenek, amirõl azt hisszük, az a sors keze! Az élet jó annak aki mindent megkapott tõle és rossz annak aki szinte semmit se!

Szar, mert belehalsz!
Nem értek egyet az elõttem szólóval! Az életet nem mi alakitjuk hanem a sors. Már akkor eldõl amikor megszületünk csak mi még nem tudunk róla hogyan miképp fog alakulni! Hiába próbálsz tõled elvárhatóan a lehetõ legjobban élni és hiába vágyakozol olyan dolgok után amit soha nem kapsz meg ha a sorsod nem úgy bánik veled ahogy te szeretnéd! Nincsenek véletlenek, amirõl azt hisszük, az a sors keze! Az élet jó annak aki mindent megkapott tõle és rossz annak aki szinte semmit se!
sz.ar mert nem sikerül semmi
Az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon ott van!!!
Az élet attól jó, hogy bármi megtörténhet. És attól rossz, hogy meg is történik.
Az élet szép, és felértékelhetetlen. Az életet fentrõl kapjuk, és mi itt a földön eldönthetjük, hogyan sáfárkodunk vele. Rajtunk múlik, milyenné tesszük. Szerintem az élet maga a csoda, úgyhogy számomra nem rossz :-)
miért jó?mert átélhetem azt a rengeted szép dolgot ami mögöttem és elõttem van.miért rossz?mert szükséges a rossz is mert a rossz dolgokból tud az ember tanulni.
Én meg az énelõttem szólóval nem értek egyet. Nincs sorsszerûség, nincs minden megírva elõre. (Ha mégis, akkor nyugodtan mehet bárki átvágni a saját torkát, hiszen nem õ irányítja az életét - úgyis minden elrendeltetett, nem veszít majd semmit. ... Kést a konyhában találsz. :) ) Az életünket mi magunk alakítjuk. Mi tesszük olyanná, amilyen. Persze vannak körülmények, amelyek kihatnak ránk - tudni kell alkalmazkodni. (Hiszen más ember is a saját életét alakítja, és ez olykor ellentétes a mi érdekeinkkel.) Amúgy nem mondhatjuk, hogy általánosan az élet (vagy annak egy része) rossz, vagy jó. Pusztán annyit mondhatunk, hogy nekünk jó, vagy nekünk rossz. Hiszen ami az egyiknek élet, az a másiknak könnyen a halált jelentheti. Tehát az élet nem rossz, és nem jó. De megteheted, hogy neked jó legyen, illetve el is ronthatod. Rajtad áll.
Úgy gondolom hogy az életed te alakítod.Hiába van sok rossz tényezõ benne bizonyos idõszakokban, ha pozitívan nézed a dolgot akkor kiemeled a sok rossz közül a szép emlékeket és máris úgy gondolod hogy jó az élet.Egy két szép nap óra akár elfeledtethet sok fájdalmas évet is. A pontos válasz a kérdésre:(Jó mert sok szép dolog van benne, pl szerelem, kisbaba akinek te adsz életet, csodálatos ünneppek a családdal, rossz mert néha ok nélkül is megbántanak, vagy hiába törekedsz nem mennek a dolgok, elveszted az idõ múlásával a szeretteidet és ez fáj, meg sok sok hasonló dolog)
Ha mazochista lennék, azt mondanám, hogy azért jó, mert rossz és azért rossz, mert jó.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit jelent az álmom és elérhetem-e azt, hogy újra ehhez hasonlót álmodjak?

Azt álmodtam, hogy egy táborban vagyok a barátaimmal, ahol volt egy emo rocker fiú, olyan kettő keveréke, és emlékszem, hogy az álomban, mielőtt elmentem a táborba megmutattam annak a fiúnak a facebookját az egyik barátnőmnek, hogy milyen helyes a fiú, és ott volt abban a táborban ahol én, aztán szerelmes lett belém és elkezdtünk járni. Mindig vele voltam, ölelgetett, csókolgatott, és komolyan azt hittem, hogy megtörtént, mert minden érzést éreztem, mikor hozzámér, mikor megcsókolt. Aztán szakítottam vele, mert tudtam, hogy ha vége a tábornak többé nem találkozunk, mert nem egy helyen lakunk. Aztán volt egy furcsa része az álmomnak, hogy hirtelen már otthon voltam és hajat mostam, és a fürdőszobában megjelent egy öreg nőszemély fürdőruhában és elkezdtünk egymással ordibálni meg lefújtuk egymást dezodorral (?) Később már egy táncbemutatón voltam, ahol a barátnőimmel kellett táncolnom, de apa kirángatott a lányok közül, hogy a fiú, akivel jártam, találkozni akar velem. Gyors hazaszaladtam, átöltöztem és kiderült, hogy a fiú az utcánkban lakik, és az volt az utolsó álomképem, hogy rohanok az utcán a szerelmem házához, de akkor felébredtem, mert megszólalt az ébresztőm. Ez volt az eddigi legjobb álmom, és szeretném, ha befejeződne valahogyan. El lehet érni azt, hogy újra álmodjak azzal a fiúval? És érdekelne, hogy ennek az álomnak mi a jelentése. Néztem a neten álmos könyveket, de csak a csókra adott magyarázatot, ami a szomorúságot jelképezi. Valaki tudna segíteni? Előre is köszönöm! 13/L

1

Hogy töröljem le az arcomról az értelmetlen vigyort?

Az az idegesítő szokásom mostanában hogy minden értelmetlenségen elvigyorodok. Például egyszer este nem tudtam elaludni, csak feküdtem az ágyban és a nagy semmire rám tört a röhögőgörcs, de tényleg a nagy semmin nevettem. Akkor ciki igazán, amikor veszekszem valakivel és a vita közepén rám jön és akivel veszekszem az tisztára őrültnek tart. Arra gondoltam hogy megtanulhatnék ilyenkor pokerfacét vágni vagy mondjuk valami rosszra gondolni ami elszomorít. Szóval kéne valami praktika amitől hirtelen szomorú leszek vagy valami. Tud valaki ilyet?

2

Mit kéne tennem? Annyi mindent próbáltam már és sose jön össze.

Nem tudom mi lehet a baj velem. Soha nem sikerül semmi. Bármibe belefogok nem tudom végig csinálni mert mindig történik valami ami miatt elrontom és ez már nagyon idegesítő. Leginkább a lányoknál van így. Eleinte jó minden, próbálok olyan maradni (és szerintem sikerül is) amilyen az elején vagyok de egy kis idő után történik valami és tönkremegy a kapcsolatunk. Először tök jó minden, passzolunk egymáshoz, elvagyunk, szeretjük egymást, elkezdünk vitázni, veszekedni és szakítunk. Az összes kapcsolatommal kb ez volt. Az utolsónál már az eljegyzés is megvolt és utána szakított velem. Szeretnék már családot alapítani, nem öregen akarom ezt megélni de ki fogok futni az időből. Van már egy gyerekem akit szeretek is, de szükségem lenne egy feleségre és talán egy közös gyerekre. A lányom anyjával nem jövünk ki jól és neki már amúgy is van valakije. Egyébként nem tervezett gyerek volt, mielőtt beszólnátok, hogy minek csináltam de nem bánom, hogy megszületett. Legalább ő ad egy kis értelmet az életemnek. Szerintem velem van a hiba de nem tudom hol. Mit tegyek?
27/F

6

Egyre kevesebb dolgot érzek újnak az életben, de miért?

16/f
Úgy érzem hogy egyre kevesebb dolgot találok ami érdekes/új lenne ezekben az időkben.
Kb. ebben az évben kezdődött úgy hogy szinte nem is tudom mikor döbbentem rá.
Mindig volt valami amit még "fel kellet fedeznem" de mostanában ezekből egyre kevesebb van szinte már nincs is.
Ez lenne a felnőtté válás egyik érzése?

3

Titeket nem zavar, hogy a legtöbb "Különc vagyok" képet/idézetet a kis tiniribik rakják ki, akik olyanok, mint minden második tizenéves lány? Miért csinálják ezt?

Azt hiszik, ettől menőbbek lesznek, hogy ők "mások, mint a többiek, és büszkék rá". Közben meg ők azok, akik úgy öltözködnek és sminkelnek, mint az összes tiniribi. Nem tudom, miért csinálják ezt. Ha annyira különcök akarnak lenni, miért riszálják magukat, és próbálnak k.urváskodással menők lenni?
Nem értem. Szerintetek?

15

Ti is elégedetlennek, hálátlannak és boldogtalannak érzitek magatokat?

Szóval én egyszerüen olyan doolgoknak sem tudok örvendeni ami egyébként örömet kéne szereznie és aminek mások tényleg örvendenének és hálásak lennének.
És megfigyeltem, hogy mások elégedettek de én háládatlan vagyok és semmi sem tud felvidítani! ja és egyfolytába fáradtnak érzem magam!
Egyszrüen nem értem magam! Csak én érzem ezt?
Válaszaitokat előre köszönöm!!!

6

Mért van az hogy minden fontos lépésemet elszúrom. és mindig utólag jövök rá hogy hogyan kellett volna csinálni?

5

Mit csináljak? Megfogok őrülni, félek, hogy bekattanok és megteszem. Lent írom.

Régen nagyszerű életem volt. Jó suli, barátok, gyönyörű barátnő fülig szerelmesen 3 évig minden ami egy jó élethez kell. Ott hagytam a sulit... Szakított velem a barátnőm. Elmentem melózni mellette elkezdtem edzeni is és vettem egy kutyust ami mindennél fontosabb lett. Ott hagytam a munkát fél év után (fogalmam sincs, hogy miért, mert hülye vagyok....) másfél éve se munkám se barátnőm.. csak edzek mikor megtehetem és a kutyámmal vagyok. Elvállalok alkalmi munkákat. Azóta folyamatosan morzsolom a lelkemet amiért hülye voltam. Apám iszákos részegen mondja, hogy csak magamra gondolok és a kutyámra, nem érdekel semmi stb. Elzárkóztam a világ elől, mindent szürkén és negatívan látok, sokszor az öngyilkosságra gondolok és egyre jobban hajlok felé.. A kutyám tart vissza, hogy ne tegyem meg mert nem tudom mi lenne vele nélkülem.... Mi a francot csináljak?

12

Neked milyen olyan személyes tárgyad van, ami látszólag értéktelen, de belőled mély érzéseket vált ki?

Vagy nem kell,hogy feltétlenül értéktelen legyen..
De a lényeg,hogy milyen olyan személyes holmid van,amire ha csak ránézel milliónyi érzés tör fel belőled?:)
Vagy csak egy emlék akár,de az mélyen megmaradt benned.
Nem csak a tárgyak "nevére" lennék kíváncsi,hanem a hozzájuk fűződő emlékekre/történetekre is.

Ez csak onnan jutott szembe,hogy válogattam itthon a plüssfiguráimat,éppen dobáltam ki belőle ezt-azt és az egyik macit meglátta Anyu és elég erős érzelmeket váltott ki belőle az a kis maci.Elkezdett sírni és elmesélte,hogy azt még az ő nagymamájával vették meg együtt és ,hogy milyen sokba került az akkor és,hogy ő mennyire örült neki.Volt rajta egy "lyuk" is (szivacsból van a plüss)és mikor azt meglátta akkor még jobban elkezdett sírni.Elmesélte,hogy 10 éves volt mikor az a "szemét láány" kicsípett egy darabot az ő macijából.Fura volt látni,hogy egy 30+ éves nő így emlékszik egy ilyen régi eseményre és mindezt egy régi plüssfigura váltotta ki belőle.

Szóval esetleg ehhez hasonló kérdésekre lennék kíváncsi.:)
(persze nem csak szomorú,akár vidám is lehet)

2

Miért nem bírom magam túltenni ezen?

A barátommal 4 évig jártunk. Én 14, ő 16 éves volt mikor összejöttünk. Nem volt tökéletes kapcsolat, nem fogom szépíteni, mégis nagyon szerettük egymást. Április végén nagyon furán viselkedett, majd bejelentette, hogy van egy másik "barátnője" már november óta. A lány elég messze lakik tőlünk, és ott április végén találkoztak először. Kértem, hogy hagyja ott a lányt, és megpróbálom jobbá tenni a kapcsolatunkat. Belement, és tényleg úgy tűnt, hogy minden szebb lett, mint a 4 év alatt bármikor is. Minden nap találkoztunk, bókolgatott, virágot hozott (ezeket a 4 év alatt sosem). Egyik nap aztán jött a hidegzuhany, bejelentette, hogy vége, ő a lánnyal akarja folytatni. Tudta, hogy ez a legfájóbb pont nekem, mert tök véletlenül, de többször hangoztattam, hogy utálom az olyan embereket, akik így lecserélik a barátnőjüket egy másik lányért. Mondtam neki, hogy ne csinálja már ezt. Nem érdekelte, azóta szóba állni sem hajlandó velem, vagy ha esetleg igen, akkor lehord a világon mindennek, hogy én vagyok az egészért a hibás, ne siránkozzak, mert ő nem sajnál, hanem jókat nevet rajtam. Nagyon szarul esik, 14 kilót fogytam miatta, és ezt mind az érettségim kellős közepette, de sosem volt benne semmi kedvesség ez idő alatt, hogy na esetleg kicsit segített volna felejteni, inkább még egyet belém rúgott. Együtt van a csajjal most is, ezt direkt bejelenti nekem mindig, hogy tudjam, és szenvedjek. Nekem is volt egy barátom utána, de azt éreztem, hogy inkább mintha csak féltékennyé akarnám őt tenni, hogy visszajöjjön hozzám, így aztán szakítottunk a sráccal. Volt egy időszak, mikor már elfelejtettem őt, de mostanában meg minden kis hülye emlék eszembe jut. Gyűlölöm őt, amiért ezt csinálta, de mégis szeretem, mert a 4 év nálam nem múlik el olyan hamar. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy nem az zavar engem, hogy kiszeretett belőlem, és elhagyott, hanem az a mód zavar, ahogyan ezt az egészet csinálta, de mégsem volt elég kiábrándító így, hogy még mindig ő jár napi szinten az eszemben, pedig mostmár látom, hogy kihasznált csak, és azt érzem a másik lánynál is, hogy kihasználja, mert érdekes mód fél évig nem volt neki annyira fontos, hogy szakítson velem, és együtt lehessenek többet, csak akkor, mikor éppen abba a városba költözik ő is, ahol a lány lakik. Na meg aztán külsőre nem egy álom pasi, a 4 év alatt sosem érdeklődött iránta egy csaj sem, de most az első szembejövőbe „szerelmes” lett. Ismerem őt eléggé, ez rajongás nála, nem szerelem, mégis eldob egy kapcsolatot inkább. Azon sem tudom túltenni magam, hogy ezek szerint nem tudtam neki megadni mindazt, amire vágyott, ezért kellett egy másik lányt keresnie?! Meddig húzódik még ez bennem? Már lassan 2 hónapja történt..

11

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!