Találatok a következő kifejezésre: Mit gondolsz életről, miért (1 db)

Mit gondolsz az életről, miért jó és miért rossz?

Legjobb válasz: Nem értek egyet az elõttem szólóval! Az életet nem mi alakitjuk hanem a sors. Már akkor eldõl amikor megszületünk csak mi még nem tudunk róla hogyan miképp fog alakulni! Hiába próbálsz tõled elvárhatóan a lehetõ legjobban élni és hiába vágyakozol olyan dolgok után amit soha nem kapsz meg ha a sorsod nem úgy bánik veled ahogy te szeretnéd! Nincsenek véletlenek, amirõl azt hisszük, az a sors keze! Az élet jó annak aki mindent megkapott tõle és rossz annak aki szinte semmit se!

Szar, mert belehalsz!
Nem értek egyet az elõttem szólóval! Az életet nem mi alakitjuk hanem a sors. Már akkor eldõl amikor megszületünk csak mi még nem tudunk róla hogyan miképp fog alakulni! Hiába próbálsz tõled elvárhatóan a lehetõ legjobban élni és hiába vágyakozol olyan dolgok után amit soha nem kapsz meg ha a sorsod nem úgy bánik veled ahogy te szeretnéd! Nincsenek véletlenek, amirõl azt hisszük, az a sors keze! Az élet jó annak aki mindent megkapott tõle és rossz annak aki szinte semmit se!
sz.ar mert nem sikerül semmi
Az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon ott van!!!
Az élet attól jó, hogy bármi megtörténhet. És attól rossz, hogy meg is történik.
Az élet szép, és felértékelhetetlen. Az életet fentrõl kapjuk, és mi itt a földön eldönthetjük, hogyan sáfárkodunk vele. Rajtunk múlik, milyenné tesszük. Szerintem az élet maga a csoda, úgyhogy számomra nem rossz :-)
miért jó?mert átélhetem azt a rengeted szép dolgot ami mögöttem és elõttem van.miért rossz?mert szükséges a rossz is mert a rossz dolgokból tud az ember tanulni.
Én meg az énelõttem szólóval nem értek egyet. Nincs sorsszerûség, nincs minden megírva elõre. (Ha mégis, akkor nyugodtan mehet bárki átvágni a saját torkát, hiszen nem õ irányítja az életét - úgyis minden elrendeltetett, nem veszít majd semmit. ... Kést a konyhában találsz. :) ) Az életünket mi magunk alakítjuk. Mi tesszük olyanná, amilyen. Persze vannak körülmények, amelyek kihatnak ránk - tudni kell alkalmazkodni. (Hiszen más ember is a saját életét alakítja, és ez olykor ellentétes a mi érdekeinkkel.) Amúgy nem mondhatjuk, hogy általánosan az élet (vagy annak egy része) rossz, vagy jó. Pusztán annyit mondhatunk, hogy nekünk jó, vagy nekünk rossz. Hiszen ami az egyiknek élet, az a másiknak könnyen a halált jelentheti. Tehát az élet nem rossz, és nem jó. De megteheted, hogy neked jó legyen, illetve el is ronthatod. Rajtad áll.
Úgy gondolom hogy az életed te alakítod.Hiába van sok rossz tényezõ benne bizonyos idõszakokban, ha pozitívan nézed a dolgot akkor kiemeled a sok rossz közül a szép emlékeket és máris úgy gondolod hogy jó az élet.Egy két szép nap óra akár elfeledtethet sok fájdalmas évet is. A pontos válasz a kérdésre:(Jó mert sok szép dolog van benne, pl szerelem, kisbaba akinek te adsz életet, csodálatos ünneppek a családdal, rossz mert néha ok nélkül is megbántanak, vagy hiába törekedsz nem mennek a dolgok, elveszted az idõ múlásával a szeretteidet és ez fáj, meg sok sok hasonló dolog)
Ha mazochista lennék, azt mondanám, hogy azért jó, mert rossz és azért rossz, mert jó.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért van ez? Berekedek

mikor általánosba negyedikesen elköltöztünk új iskolát kezdtem.Addig mindenki azt mondta hogy közvetlen vagyok. De mikor az új osztálytársaimnak bemutatkoztam már akkor féltem azóta inkább félénk lettem. kb ötödikes koromtól fogva ha verset mondok vagy bármit mondok úgy hogy csak én beszélek berekedek , elakad a hangom és remegek...:/ Pedig mindegyik osztálytársammal jóba vagyok ..
De most hogy közép suliba megyek nagyon szeretném ha ez nem történne meg...hogy tudnám elkerülni hogy ez megint megtörténjen?:o

2

Szeretnék kérni A kör-horror filmről véleményeket?

4

Ha a barátnőm évente egyszer mondja nekem, hogy szeret (én meg szinte naponta mondanám neki), akkor vajon tényleg szeret?

9

Született balféknek érzem magam. Nem hogy nem értek semmihez igazán, még a legegyszerűbb dolgok is problémát okoznak, és nincs is szinte semmilyen sikerélményem. Próbálok megváltozni, de mindenhez tök ügyetlen vagyok. Hogy segítsek magamon? 17/F

2

Hogyan tűzzek ki célokat? Érdemes egyáltalán?

Elég az, ha napi célokat kitűzök, vagy szükséges hosszútávúakat is? Mert így elég nehéz belegondolni, hogy hol tarthatok ekkor meg akkor, sajnos nagyon pesszimista vagyok a legrosszabbra számítok. Egy napra még tudnék tervezni. Nem tudom, hogy van az arany középút azok között, hogy mondjuk felírom célnak azt is, hogy most megiszok egy teát, és "ezaz, ezt is kipipálhatom", és a között, hogy mondjuk 3-4 év múlva egy jó autóm lesz.
Remélem érthető a kérdés:)18f

2

Hogyan tudnám növelni az önbizalmamat?

13 éves vagyok, lány. Tudom, nagyon nagyon fiatal ahhoz, hogy mondjuk megtaláljam a helyes utamat a világban, vagy ilyesmi..., de engem nagyon zavar, hogy mindig magamat mindig mindenki mögé sorolom, magamban csak a rosszat látom. Tehetségem sincs semmihez, habár, tudom, a tehetség idővel kiderül. De mi van akkor, hogyha semmiben nem vagyok tehetséges? Félek a változásoktót, mert nem tudom, hogy hogy reagálnék rájuk. Ismerkedni sem merek. De nem pl idegenekkel, hanem az osztálytársaimmal sem... Tudnátok valahogy segíteni? Előre is nagyon köszönöm:)

2

Létezik örök barátság?

3

Nem baj, hogy a nyarat a hobbikra, sportra, olvasásra szánom, kevésbé a társaságra, mint az átlag?

Számomra a nyár arra van, hogy végre olvassak regényeket (iskolaidőben a kevés szabadidőmből lusta vagyok erre szánni sajnos), végre kézműveskedjek, végre többet mozogjak és többet foglalkozzak a hobbijaimmal.

Más fiatalok vagy dolgoznak és haveroznak felváltva, vagy nyaralnak szinte egész nyáron vagy táborból táborba mennek.

Mikor épp valaki mesél, mindig elgondolkozom, hogy hiba-e, hogy én máshogy fogom fel, lesz-e hátrányom belőle.
Ugyanis én elképzelni se bírom, hogy folyamatosan társaságban legyek, iszogassak, strandoljak, kártyázzak, dumáljak.
A nyarat arra szeretem felhasználni, hogy a tanuláson kívül másban is fejlődjek.

Tudom, nekem nem annyira fontosak a társas kapcsolatok és maximalista is vagyok.
Nem tudok társaságban lenni, semmittéve lazítani és csak azt élvezni, hogy együtt vagyunk.
Csakhogy ebből lesz bajom később?
Alapvetően magamnak való ember vagyok, és amik érdekelnek, azok is fontosak a haverok mellett. ISTP személyiségtípus vagyok, az ISTP-k jó műszaki érzékűek, szeretnek bütykölni, technikáról, tudományról gondolkozni, egyedül lenni. Lehet, hogy ezért vagyok ilyen?

Amúgy haverozok én is, hívnak ők is, szervezek én is, strandolunk, piknikezünk, kirándulunk, társasjátékozunk, sétálunk. Kettesben is "elkapjuk egymást" dumálni, kisebb csoportokban is. Szóval nem ülök itthon H-V. Viszont mondjuk 7 napból hármat már egyedül töltök, és ki is töltöm a napomat, ma is egyedül voltam és csupán két óra volt semmittevés ebből.

20/L

5

Nem találom a helyemet a világban. Miért?

13 éves vagyok, itt a nyár, és még nagyjából semmit sem csináltam a nyári szünetben, mert úgy érzem nincs senki, aki olyan lenne, amilyen én vagyok, hogy el tudjak vele szórakozni. Egyszerűen magam sem tudom ki vagyok, és nem találom a helyemet a világban. Van két lány, velük vagyok legtöbbször ha van rá lehetőségem, de az egyik lány minden nap délutántól estig a városban bandázik, a másik lány meg otthon ül a fenekén egész nap, és soha nem mozdul ki. Én is a 2. kategóriába tartozom, de csak mert nincs kivel legyek. Én nem szeretem a nagy nyüzsgést, a városozást, de szeretek sétálni a tónál, az erdőkben, ahol nyugodt a környezet, és nem szeretek egész nap otthon lenni, még is erre kényszerülök, és már nagyon unatkozom. Elfoglaltságként regényt írok és énekléssel vezetem le a feszültséget, estefelé már sétálni szoktam, hogy felfrissítsem a gondolkodásomat. Ilyenkor általában azon gondolkodom, hogy ki is vagyok én valójában, és mit is akarok... Jó lenne már tudnom, hogy ki és milyen is vagyok valójában...

1

Mit érek én? 20/L

Úgy érzem felesleges anyagpazarlás a létem. Egész életemben próbáltam megtalálni azt, amitől bizonyos tekintetben "több vagyok mint mások" vagyis, hogy hasznos vagyok, egy tehetséges ember. De nem találtam meg a helyemet. Az energiáimat a tanulásba öltem, de abból is úgy tudtam eredmény produkálni, hogy folyamatosan seggeltem. Elmentem még előző évben egy pályatanácsadásra, ahol a legtöbb teszten átlagon ALUL teljesítettem. Iszonyatosan szégyenlem magamat miatta, hogy se valamiféle természetes intelligenciát nem tudok bemutatni, sem képességekkel nem rendelkezem. Talán ezen túl is tudnám tenni magamat, mert manapság -valljuk be- nagyon sok ostoba ember szaladgál az utcákon, azonban még a kinézetemmel -ami, mint nőnek fontos lenne- sem tudom büszkévé tenni magamat. Elégé alaktalan vagyok: erős testalkatú vagyok és egy kicsit férfias beütéssel, természetesen lehetne itt a sportokra hivatkozni, de meg kell érteni, hogy nekem már egészen kicsi korom óta a tesi órák kész szenvedések voltak, nem szeretek mozogni és a sportokat. Egyedül anyám dicsér meg, de ő is ilyen kötelesség tudatból, meg gondolom érzi, hogy nem szeretem magamat. De apámnak csak haza kell jönnie és áradoznia a kollégái sportoló lányairól, hogy milyen szépek és ügyesek és azonnal veszem a fonalat, a NEKEM MIÉRT NEM ILYEN A LÁNYOM?! fonalat.
Ha minden jól megy szeptemberben kezdhetem az egyetemet, de félek, hogy felesleges egy hozzám hasonló evolúciós zsákutcának bármit is terveznie, mivel úgy is halálra vagyok ítélve a természet által. Mondja meg nekem valaki, hogy mi a fenéért létezem?

8

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!