Találatok a következő kifejezésre: Mit gondolsz életről, (1 db)

Mit gondolsz az életről, miért jó és miért rossz?

Legjobb válasz: Nem értek egyet az elõttem szólóval! Az életet nem mi alakitjuk hanem a sors. Már akkor eldõl amikor megszületünk csak mi még nem tudunk róla hogyan miképp fog alakulni! Hiába próbálsz tõled elvárhatóan a lehetõ legjobban élni és hiába vágyakozol olyan dolgok után amit soha nem kapsz meg ha a sorsod nem úgy bánik veled ahogy te szeretnéd! Nincsenek véletlenek, amirõl azt hisszük, az a sors keze! Az élet jó annak aki mindent megkapott tõle és rossz annak aki szinte semmit se!

Szar, mert belehalsz!
Nem értek egyet az elõttem szólóval! Az életet nem mi alakitjuk hanem a sors. Már akkor eldõl amikor megszületünk csak mi még nem tudunk róla hogyan miképp fog alakulni! Hiába próbálsz tõled elvárhatóan a lehetõ legjobban élni és hiába vágyakozol olyan dolgok után amit soha nem kapsz meg ha a sorsod nem úgy bánik veled ahogy te szeretnéd! Nincsenek véletlenek, amirõl azt hisszük, az a sors keze! Az élet jó annak aki mindent megkapott tõle és rossz annak aki szinte semmit se!
sz.ar mert nem sikerül semmi
Az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon ott van!!!
Az élet attól jó, hogy bármi megtörténhet. És attól rossz, hogy meg is történik.
Az élet szép, és felértékelhetetlen. Az életet fentrõl kapjuk, és mi itt a földön eldönthetjük, hogyan sáfárkodunk vele. Rajtunk múlik, milyenné tesszük. Szerintem az élet maga a csoda, úgyhogy számomra nem rossz :-)
miért jó?mert átélhetem azt a rengeted szép dolgot ami mögöttem és elõttem van.miért rossz?mert szükséges a rossz is mert a rossz dolgokból tud az ember tanulni.
Én meg az énelõttem szólóval nem értek egyet. Nincs sorsszerûség, nincs minden megírva elõre. (Ha mégis, akkor nyugodtan mehet bárki átvágni a saját torkát, hiszen nem õ irányítja az életét - úgyis minden elrendeltetett, nem veszít majd semmit. ... Kést a konyhában találsz. :) ) Az életünket mi magunk alakítjuk. Mi tesszük olyanná, amilyen. Persze vannak körülmények, amelyek kihatnak ránk - tudni kell alkalmazkodni. (Hiszen más ember is a saját életét alakítja, és ez olykor ellentétes a mi érdekeinkkel.) Amúgy nem mondhatjuk, hogy általánosan az élet (vagy annak egy része) rossz, vagy jó. Pusztán annyit mondhatunk, hogy nekünk jó, vagy nekünk rossz. Hiszen ami az egyiknek élet, az a másiknak könnyen a halált jelentheti. Tehát az élet nem rossz, és nem jó. De megteheted, hogy neked jó legyen, illetve el is ronthatod. Rajtad áll.
Úgy gondolom hogy az életed te alakítod.Hiába van sok rossz tényezõ benne bizonyos idõszakokban, ha pozitívan nézed a dolgot akkor kiemeled a sok rossz közül a szép emlékeket és máris úgy gondolod hogy jó az élet.Egy két szép nap óra akár elfeledtethet sok fájdalmas évet is. A pontos válasz a kérdésre:(Jó mert sok szép dolog van benne, pl szerelem, kisbaba akinek te adsz életet, csodálatos ünneppek a családdal, rossz mert néha ok nélkül is megbántanak, vagy hiába törekedsz nem mennek a dolgok, elveszted az idõ múlásával a szeretteidet és ez fáj, meg sok sok hasonló dolog)
Ha mazochista lennék, azt mondanám, hogy azért jó, mert rossz és azért rossz, mert jó.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért vagyok ilyen népszerűtlen a suliban?

Lehet a barátnőm miatt van?Mert ő mindenkinek tetszik és elég "menő".Lehet mellette olyan semmilyen vagyok.
Amúgy félhosszú, barna hajam van és normális ruhákba járok. Hogy legyek népszerűbb?:/
(13 éves vagyok, most megyek 7.be)

8

33 évesen ebben a helyzetben mi az, ami életben tartana Titeket? Hogyan oldanátok ezt meg?

Szóval 33 éves diplomás vagyok és jelenleg munkám sincs már egy jó ideje. Álláskeresésnél mindig mindenhonnan elutasítanak, vagy épp nem válaszolnak. A szüleimmel élek (akikkel nem vagyok jóban), mivel albérletre sincs pénzem, bármennyire is szeretnék elköltözni. Esélyem sincs arra, hogy valaha egy saját lakásom legyen. Barátom nincs és nagyon rég volt utoljára. Amúgy szépnek mondott és jó alakú vagyok, nulla kisugárzással.
Sajnos olyan szakon diplomáztam még anno, ami egyáltalán nem érdekel és teljesen mást kellett volna tanulnom. Igen ám, de nem tudok másik diplomát szerezni, mert ahhoz is pénz kell, stb. És amit szeretnék, azt csak nappali tagozaton oktatják.
Barátaim nincsenek, mert magamnak való vagyok.
vagyis: jelenleg nincs semmi, ami örömet okozna az életben. Igen: ezekről mind-mind én tehetek. Tudom.
Öngyilkosságra sokszor gondoltam, de gyáva vagyok megtenni. És amúgy is inkább az életet választom és vele szeretnék szembenézni, de nem tudom, hogyan… Mert ez így nem élet.
Diplomásként a felszolgálói, vagy takarítói állásokra sem kellek, mert olyan irányú gyakorlat híján (legalábbis erre hivatkozva) elutasítanak.
Nyaralásról álmodni sem merek, mert ugyebár ahhoz is pénz kell.
Tavaly egy pasi csúnyán átvert, meg amúgy a többi ember is szereti ezt játszani velem. Ha az emberek megérzik a gyengeséget, akkor valami rejtélyes oknál fogva mindez arra sarkallja őket, hogy belém töröljék a lábukat.
Ti mit tennétek a helyemben? Hogyan oldanátok meg ezt a helyzetet lépésről lépésre? Mert én már nem látom a kiutat. Egyszerűen nem látom, értitek? Pedig sokáig „erős” maradtam és tartottam magam, de mostanság betelik az a bizonyos pohár. Normális válaszokat szeretnék! Okoskodó, kioktató ítélkező emberek kíméljenek! Köszönöm! Nem versenyt keseregni akarok itt senkivel, hanem megoldást találni! Tudom, hogy mindezért én vagyok a hibás, de ez nem segít!

15

Hogyan lehet legyőzni a hisztis pitsáskodást?

Bevallom. Egy hisztis pitsa vagyok sokszor. De nem akarok ilyen lenni. Szüleim nevelése miatt lettem ilyen. Mit tudok tenni, hogy megváltozzak?

18

Kéne a segítség a világ nézetemel.1. Az baj ha úhy nézek az éketre hogy egyszer mindenki meghall előbb utobb .2. A másik ez lehet hatásal az érzéseimre?

1. Minden ben szinte ahalált láttom és nem érdekel mit csinálok hisz mindenki meg hall egyszer v tévedek ???

2. Sokat idegeskedek és túlságosan át gondolok mindent. És olyan mint ha lenne egy másik énem aki egy idegbeteg vadálat. És ezt nehezen de tudom kezelni. Kérlek segítsetek. Pls fonntos.

3

Csak én érzem úgy hogy ezen az oldalon többnyire szörnyű tanácsokat adnak az önutáló embereknek?

Gondolom aki ebben a topicban kóborog tisztában van vele,hogy rengeteg(ÚRISTEN RENGETEG)ilyesfajta kérdést tesznek fel,naponta,óránként,minden percben.Férfiak,nők,lányok,fiúk,önbizalomhiány,önutálat,
torz énkép.
Nos,nem mondanám hogy a helyzet ANNYIRA nagyon súlyos lenne,mivel lehet találni jó pár használható,jó tanácsot is,de nem tudta elkerülni a figyelmem pár dolog,amikkel úgy gondolom hogy tisztában kéne lennünk.És itt kérem,ha már elkezdted az olvasást,olvasd végig rendben?
Miért kérik az önbizalom hiányos lány fényképét hogy eldöntsék,csúnya-e?
Ez a legrosszabb dolog amit az ember tehet,a kérdező és a válaszoló is egyaránt.Továbberősíteni a tudatot a kérdezőben,hogy szüksége van külsősök véleményére,hogy csak akkor lehet szép ha idegenek ezt mondják neki,erősíteni az érzést hogy meg kell felelnie az elvárásoknak,hogy nem kap majd pozitív visszajelzést ha a külseje nem felelt meg ezeknek az elvárásoknak.Ez.SZÖRNYŰ.
Még ha a visszajelzés a képről teljesen pozitív is a felállás adott,a lány(fiú)ugyan abban a lelki stádiumban van.
Senki,SENKI sem érdemli meg hogy a külseje miatt kitaszítva érezze magát.Viszont mindenki megérdemel egy dicséretet,egy apró bókot,látatlanba,nem nőként vagy férfiként,hanem emberekként,akik súlyos érzelmi hullámokon mennek keresztül,és embernek érezni magad egy jó dolog.Ha megbékélsz magaddal mint személy,jöhet a többi és megbékélhetsz magaddal mint férfi vagy nő.
Miért kezelik ennyire félvállról a férfiak lelki problémáit?
Nem,de tényleg,miért?Nem tudtam hogy az dönti el az emberek lelki egészségének állapotát hogy milyen nemzőszerv fityeg vagy fekszik a lába között.
Nem,a férfiaknak nem kell megemberelniük magukat,igenis lehetnek letörve.Joguk van depressziósnak lenni.Joguk van utáni magukat.Joguk van arra hogy segítséget kérjenek és ne szégyelljék magukat érte.Íratlan jogok,de be kell őket tartani.Nem minden férfi akar naponta órákat edzeni,nincs mindegyiknek egy tucat haverja akikkel elmehet szórakozni,és nem mindegyik érzi magát magabiztosnak nők közelében.És ez rendben van.Mert nem mindenki ugyan olyan,és csak azért mert valaki(férfi,nő,mindegy)nem azonosul a társadalmi normával,még nem kevesebb annál.
NEM.
KEVESEBB.
Miért ad olyasvalaki tanácsot akinek fogalma sincs arról hogy ez a dolog hogy működik?
Ilyesmikre gondolok,biztosan láttatok már hasonlót:
Kérdés:Nem tudom hogy kell barátkozni
Válasz:Barátkozz.
...így mondd az éti csigának hogy repüljön délre.
Miért gondolják egyesek hogy a perverz beszólások mindenkinek segítenek?
Nem mindenki örül annak ha "sunáznák".Valójában,a legtöbben felháborodnak rajta,joggal.Gyakran,ezeknél a kérdéseknél a kérdező nem is tett ki fotót magáról.Ez valóban sértő,és ezt nem hiszem hogy az emberek komolyan vennék.Talán csak jobban aláássa a kérdező önbizalmát,talán nem örül hogy egy ismeretlen ember az interneten keresztül tárgyiasította őt,ahelyett hogy emberként kezelte volna.Talán a tárgyiasítás fájó pontot talált el a kérdezőben,a múltban történt események közrejátszhatnak abban hogy az a személy nem akar másokat szexuálisan stimulálni,hogy az a pici komment pont NEM kellett volna.
Még sok ilyet sorolhatnék,de ezek voltak a legszembetűnőbb dolgok.
A lényeg az,hogy sokan úgy adnak tanácsot/kommentelnek hogy nincsenek tisztában a szavak jelentésével,és azzal hogy milyen hatást érhetnek el vele.Szó szerint.Nem tudják hogy mi lesz a hatás.
Lehet hogy túlérzékenynek hangzik az egész,de higgyétek el,nem erről van szó.

3

Mindenki akit kicsit is kezdek megszeretni, eltűnik. Miért? (több lennt)

Most is e-maileztem egy csomót 2 lánnyal (nem magyarok), már kezdtem őket megszeretni, és egyszer csak nem írnak többet, vagy megírják, hogy, "sorry, because I didn't write, but I love you my friend <3 heheh XD" Ennyi volt. Miért van ez? Miért van, hogy a családomon kívül nem sikerül hosszú távú, szoros kapcsolatokat fűznöm senkivel? Senki nem is kíváncsi rám. Szakkörön sem, ahova járok. Hozzám sosem jön oda senki, én meg ha odamegyek, felteszek egy "felvezető" kérdést, aztán jön a válasz, és visszafordul a partneréhez. Tegnap nem tudjátok mennyire jól esett egy köszönés. Este még tök boldog voltam, mostmegmár, hogy lepattintottak, megint összezuhantam. Jó, annyira nem komoly, hogy összezuhanjak, de rosszul esik, és néha arra gondolok, hogy nekem nem kellenek barátok, megvagyok én egyedül is, de közben tudom, hogy nem így van, mert szeretetre vágyok.

Amúgy bocs, hogy ilyen nyálasra sikerült, meg önsajnálósra, nem szántam annak. Köszi a válaszokat előre is :)

10

Miért kérdezi mindenki hogy mit tennél ha egy nap az ellenkező nem testében ébrednél?

Úgy értem,milyen retardált kérdés ez?Nem nyilván való a kérdezőnek?Szerintem mindenki tudja mit csinálna ha a nemi szerve kicserélődne egy napra.És miért EGY NAPRA?(a legtöbben ezt kérdezik)Így még nyilván valóbb hogy a többség csak dugna.Egy nap alatt mit lehetne csinálni egy idegen testtel?Szexuális dolgokat.Nem élheted át a másik nem életét,milyen lenne a szociális helyzeted,miken kéne keresztül menned,tényleg másként gondolkodsz-e majd,ez a kérdés egyszerűen nem ad semmi táptalajt a komolyabb gondolatok számára,szerintem akik az ilyeneket kérdezik ráizgulnak a válaszokra,és csak ezért írják ki.Több értelme lenne ha azt kérdeznék hogy mi lenne ha az egész hátralévő életed ellenkező neműként kéne eltöltened,na akkor lenne min gondolkodni.

2

Senkinek érzem magam a férjem mellet! Mit tegyek?

A férjem nagyon sikeres vállalkozó. Egy cégcsoport 100%-os tulajdonosa és ügyvezetője igazgatója. Vannak cégei itthon, Szlovákiában és Romániában. Bármibe kezd az sikeres lesz.
Én meg kész csődtömeg vagyok. Jelenleg nem dolgozom mert nem találok állást. Az ő cégeinél nem dolgozhatok mert nem engedi. De nem is segít munkát találni mert ő úgy van vele, hogy minek. Próbálkoztam már pár saját vállalkozással is, de mind becsődölt sajnos. Aztán hallgathattam tőle, hogy "én megmondtam".
Nincs semmi sikerélményem és olyan értéktelennek érzem magam. Gondolkoztam valamilyen önkéntes munkán erre meg kiröhögött, hogy és közölte, hogy hülye aki ingyen dolgozik.
Úgy érzem semmit sem érek mert csak úgy vagyok:(

Szeretnék tanácsot kérni, hogy mit csináljak, hogy ne érezzem magad értéktelennek?

11

Miért vagyok önsors rontó?

11

Hogyan tudnék változtatni ezen?

Azok a srácok, akik bepróbálkoznak nálam, nem igazán érdekelnek. Rájuk nem tudok úgy tekinteni, mint egy olyan srácra akivel valami kialakulhat közöttünk (igaz ez sokszor azért van mert nem jön be az adott személy, de volt már, hogy külsőre tetszett, mégsem kellett nekem). Õket mindig visszautasítom.

Nekem mindig azok a fiúk kellenek, akiket én nézek ki magamnak, nekem csakis ők a céljaim. De ha egy fiút kiszemelek, akkor hosszú hónapokig csak érte vagyok oda, viszont az ilyenek meg nem igazán akarnak tőlem semmit. Mégis én azt akarom, hogy én szerezzem meg őket. Persze nem úgy, hogy nyomulok vagy durván kezdeményezek, hanem csak megpróbálom felkelteni a figyelmüket apró trükkökkel. És ha tudom hogy nem kellek a srácnak, akkor ennek ellenére mégis hónapokig csak érte vagyok oda, és csak akkor tudom elfelejteni, ha jön valaki más aki hasonlóan bejön.

Volt már olyan is, hogy egy srác próbálkozott nálam, de én nem akartam tőle semmit, pedig helyes volt. Aztán lekoptattam, és később mikor már nem érdekeltem őt, mikor már ő is leszart engem, na akkor nekem elkezdett bejönni. Miért van ez és hogyan tudnék változtatni ezen?

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!