Találatok a következő kifejezésre: Mit csináljak tudom hogy (1172 db)

Mit csináljak? Tudom, hogy négy hónapos babám szomjas, mert már ismerem a jelzéseit, de a cukormentes teát és a vizet nem issza meg, inkább sír tovább.

Tényleg biztos vagyok benne, hogy a szomjúság miatt sírdogál. Megetetni ilyenkor nem szeretném, mert ez két evés között jelentkezik mostanában, ? tápszeres, túletetni nem szeretném. A vizet néhány korty után kiköpi, vettem babateát, de natúran nem issza meg, szintén kiköpi és folytatódik a ny?gösség.

Legjobb válasz: Ha tápszeres akkor kell is neki a tea mellé mindenképpen mert a tápszer sûrûbb nem olyan mint az anyatej és nem oltja a szomjúságát. Ha pedig csak cukorral hajlandó meginni, akkor cukorral add. Õ tudja és érzi hogy mi hogy jó neki. azonkivûl hogy üres kalória, nem hiszemh ogy más baja lenne tõle. Azt mondják hogy árt a késõbb kinõvõ fogacskáknak, de én is cukros teát nõttem fel, és szerintem az elõbbi generációkban szinte mindenki. Nem rosszaka fogaim.

Ha tápszeres akkor kell is neki a tea mellé mindenképpen mert a tápszer sûrûbb nem olyan mint az anyatej és nem oltja a szomjúságát. Ha pedig csak cukorral hajlandó meginni, akkor cukorral add. Õ tudja és érzi hogy mi hogy jó neki. azonkivûl hogy üres kalória, nem hiszemh ogy más baja lenne tõle. Azt mondják hogy árt a késõbb kinõvõ fogacskáknak, de én is cukros teát nõttem fel, és szerintem az elõbbi generációkban szinte mindenki. Nem rosszaka fogaim.
Nézd, én szerintem fél kiskanál cukor ennyi teához semmit nem fog okozni, én is teszek bele, tettem a nagynak is. Rendszeresen mossatok fogat ill, az ínyét, de inni kell.
nekem a vdono mondta, hogy egy deci teaba fel kaveskanal cukor mehet. nem fog litereket inni ugysem! ne aggodj rajta! te sem iszod meg szivesen izetlenul, o sem! inkabb igya cukorral, mint sehogy es szomjas legyen!
Hát lehet, hogy most jól nyakonvág valaki, de amióta homeós bogyót adok a babámnak, sokkal szívesebben megissza a sima vizet. Tudod, ezek édesek. A fogzására szoktam adni 2-3x naponta. Szerintem nem árt, hiszen természetes alapanyagú. 30-40 ml vízbe feloldom, és megissza.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat! Most arra a döntésre jutottam, hogy feladom ezt az elvemet, az elkészített teát egyenlõre felezni fogom, megkóstoltatom elõször cukor nélkül, ha úgy nem megy le, akkor a pici cukros változatból itatom. Nem ez lesz az elsõ elgondolásom, amirõl a fiam másképp vélekedik mint én. Úgy érzem, hogy engednem kell, mert ha egyáltalán nem iszik az tényleg rosszabb. Egyébként nem babáknak való gyümölcsteát megissza cukor nélkül, egy nap azt próbáltam és lement, olyan, amiben nincs élénkítõszer. Attól viszont másnap lilás-szürke volt a széklete, így többször nem adtam neki.
Kezdetnek köszönj rá!
Kezdj el vele beszélgetni! 31N
Kezdeményezz vele beszélgetést!
Hivd el egy fagyira:) Ez általában meglágyítja a legzordabb szívet is:D
A kérdező hozzászólása: A tegnap elõtt voltam hozzá, kint beszélgetünk a kapuba csak olyan szégyellõs, megöletem éreztem hogy megfogott végem van bele vagyok esve.Nekem kéne rámenõsebb lennem segitsetek

Mit csináljak? Tudom, hogy nem teljesen normális dolog, de nagyon rosszul viselem ezt a helyzetet

Igen, kiírtam már egyszer a kérdést, de csak egyetlen egy választ kaptam sajnos... Kb másfél hónapja láttam egy fiút a buszon (egyszeri alkalom volt, máskor nem járok arra), aki már akkor szimpatikus volt nekem és valószínűleg ő is hasonlóan vélekedett rólam, sokszor összetalálkozott a tekintetünk. Aztán telt múlt az idő és nem tudtam kiverni a fejemből, pedig még csak nem is beszéltünk. Fura dolog, tudom, de nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy beássa magát a gondolataimba. Végül megkerestem facebookon, és mivel egy hónap múlva sem tudtam kiverni a fejemből, ráírtam, persze nem vallottam neki szerelmet. De akkor elkezdtünk beszélgetni, és nagyon jól kijöttünk. Örült, hogy írtam neki, aztán már a 2-3. beszélgetésünkkor elég komoly (lelki) témákat feszegettünk. Később írta is, hogy ez mennyire tetszett neki, mert olyan természetesen jön minden és mennyire egy hullámhosszon vagyunk. És tényleg az érdeklődésünk is nagyon hasonló. Az egészet valahogy olyan sorsszerűnek érzem, pedig nem hittem benne, de mégis ez a történet olyan fura, soha nem csináltam még hasonlót, hogy így letámadtam valakit ilyen kis hülyeség miatt, de nagyon is jól tettem, különben soha nem derült volna ki, mennyire hasonlóak vagyunk. Viszont az utóbbi beszélgetéseinknél kicsit úgy éreztem, hogy nem annyira bőszavú, mintha nem érdekelném annyira, kicsit talán mint amikor le akarunk rázni valakit. De aztán rámírt, szóval annyira nagy gond nem lehetett talán. Legutóbbi beszélgetésünknél meg is említettem neki, mert amúgy is hasonló témáról volt szó, és nagyon aranyosan reagált, mondta, hogy dehogyis, egyáltalán nincs erről szó, elmagyarázta, h elfoglalt volt, és hogy jó velem beszélgetni és bármi ilyesmi van, akkor szóljak nyugodtan. Szóval nagyon boldognak kéne lennem, de mégsem vagyok az. Nem tudom, hogy szeretne-e többet vagy csak mint egy netes ismerős tekint rám. Egy környéken lakunk, max 10 km-re egymástól, de találkáról még csak szó sem esett. Beszélgetést is ritkán kezdeményez, pedig olyankor nagyon jól megvagyunk, viszont nem akarok nyomulni, nem szeretném elijeszteni magamtól. A fiúról tudni kell, hogy komoly mentális gondjai voltak, pánikbetegség, depresszió stb, kezelték is. Saját elmondása szerint ez azt okozta, hogy érzelmek nélküli lett. Azt nem mondta, h mitől alakult ki, de az alapján, amit mondott, azt szűrtem le, hogy volt egy komoly szerelmi csalódása. Tehát valószínűleg nem bízik a lányokban, vagy nagyon óvatos, vagy nem is tudom, talán nem tud egykönnyen szerelmes lenni. Én viszont mióta láttam, nem tudom kiverni a fejemből, felemészt a hiánya, ez a bizonytalanság. Általában jó kedvű, vidám lány vagyok, csak nagyon érzékeny, és most kezd úrrá lenni rajtam a szomorúság, már a tanulásra sem tudok koncentrálni. Nem tudom, mit csinálhatnék. Csak azt, hogy nekem szükségem van rá, még sosem voltam senkivel ennyire egy hullámhosszon, mégis mintha egy bástya lenne körülötte. Nem szeretném veszni hagyni az ügyet, de nem tudom mi lenne jobb, ha én írogatnék neki továbbra is, hogy éreztessem vele, hogy komolyan érdekel vagy ezzel elijeszteném. Õ sajnos ritkán ír nekem. Remélem tudtok segíteni megfejteni, hogy ő mit érezhet és hogy én mit tehetnék ez ügyben. Bárminemű véleményt, gondolatot, tanácsot szívesen meghallgatok. Õ 21F, én 18L

Legjobb válasz: Ha megfogadsz egy jó tanácsot nem vállalsz be problémás pasast. Megalkudni ráérsz 40 éves korodban is. Mentálisan problémás, pánikbeteg, depressziós... micsoda kilátások. Sajnálom a srácot (ha egyáltalán igaz, amiket leírt magáról neked), de fiatal lány vagy elõtted az élet keress más fiút! Normálisat!

Ha megfogadsz egy jó tanácsot nem vállalsz be problémás pasast. Megalkudni ráérsz 40 éves korodban is. Mentálisan problémás, pánikbeteg, depressziós... micsoda kilátások. Sajnálom a srácot (ha egyáltalán igaz, amiket leírt magáról neked), de fiatal lány vagy elõtted az élet keress más fiút! Normálisat!
A kérdező hozzászólása: A betegsége már szerencsére elmúlt és biztos, hogy igaz, amit mondott. Csak attól tartok, hogy a csalódása befolyásolhatja most a hozzáállását a lányokhoz
A kérdező hozzászólása: A betegsége alatt változott meg, sokkal érettebb, komolyabb lett. Most, hogy túl van rajta, szerintem nem "problémás pasas", mindenbõl lehet tanulni és õ tipikusan olyan, aki tudja mit akar és küzd az álmaiért, tehát nem hiszem, hogy megoldhatatlan problémák merülnének fel
A pánikbetegségbõl mint bármilyen más mentális betegségbõl nem lehet kigyógyulni csak figyelni rá! Ezek után sokkal könnyeben fog elõjönni mint amikor elõszõr kialakult... De ettõl függetlenül én azt mondanám neked hogy hívd el randizni, találkozni, beszélgessetek ne a gép elõtt hanem egy tea mellett. Teljesen más és ott majd kiderülnek a dolgok, egy gépnek mondani dolgokat vagy írni teljesen más mint élõben. F30 Még azt hozzátenném hogy manapság egyre nagyobb "divat" a pánikbetegség mind nõknél mind a férfiaknál.... szóval ettõl még nem kell leírni senkit. Mondjuk arra még kíváncsi lennék hogy találtad meg a facebookon ha nem tudtál róla semmit, végignézted az összes embert? Mennyi ideig tartott?
A kérdező hozzászólása: Köszi, hogy írtál! Nem volt egyszerû megtalálni, annyit sejtettem, hogy melyik suliba jár és hogy hol lakik, ezek alapján kezdtem keresni. Egy másik fiút találtam meg, akivel akkor volt, és az õ ismerõsei között bukkantam rá. Idõben nem tartott sokáig, viszont majdnem feladtam, csak amikor az ismerõsét találtam meg, akkor kezdtem örülni, hogy legalább van honnan kiindulni. Az az igazság, hogy én nem nagyon merem elhívni, mégis csak én vagyok a lány, egyébként se vagyok egy rámenõs. Pár hét múlva viszont lehetséges, hogy összefutunk egy eseményen, reménykedem. Mostanság nem nagyon beszéltünk sajnos:(


Mit csináljak? Tudom, hogy depressziós vagyok - ki lehet ebből jönni gyógyszer, illetve pszichológus nélkül?

Nincs értelme az életemnek, egyedül vagyok, távol az otthonomtól és nincs módomban hazaköltözni a szüleimhez, mert az apám gyerekkorom óta fajtalankodik velem és bántalmaz is. Nem vagyok már tini, feln?tt n? vagyok, legalábbis annak látszom... Nem találok munkát már egy éve, persze próbálkozom, de nem kellek sehova. Csak a négy fal között élem az életem, nap mint nap számolom az órákat, perceket. Akarnék én belekezdeni valami új dologba, de úgy érzem, már nem tudok. Arra sincs er?m, hogy az ágyból kikeljek néha. Az utcára lemenni? Komoly er?feszítés... Nem akarok pszichológust! Egyszer elmentem egyhez és csak ült ott és bambán nézett rám, amíg beszéltem, majd megkérdezte miben segíthet? Na kössz! Most mondtam el - depressziós vagyok... talán ebben. :S Hogy lehet ebb?l kijönni pszichológus és gyógyszerek nélkül? Boldog akarok lenni és vidám, mint régen... :(

Legjobb válasz: Hasonló cipõben járok én is, de nagyon nem vagyok depressziós. De régen az voltam, még a pszichiáter is kezelt. Nincsenek barátaid, akikkel kimozdulhatnál, programokat szervezhetnél?

Hasonló cipõben járok én is, de nagyon nem vagyok depressziós. De régen az voltam, még a pszichiáter is kezelt. Nincsenek barátaid, akikkel kimozdulhatnál, programokat szervezhetnél?
Valakinek a segítségével lehet ebbõl kijönni. Egymagad nem fogsz! És itt most nem konkrétan orvosi segítségre gondolok, hanem az az illetõ lehet egy szerelem, nagyon jó barát, rokon vagy bárki. De ha nincs ilyen személy a környezetedben, akkor pedig orvos. És nem mindegyik orvos olyan, mint akit te éppen kifogtál. Én pont most voltam az elsõ találkozáson egy pszichológussal és egyáltalán nincs rossz véleményem a dologról, sõt! Mondjuk én nem depressziós vagyok, hanem szorongós.
Így, hogy tudod minden okát, egyedül elég nehéz. Mikor én durván depressziós lettem úgy egy év szenvedés után "elmúlt", minden nemû gyógyszer és pszichológus segítsége nélkül. Viszont pár év után belekerültem egy tünetekben sokkal gazdagabb nyomorult lelkiállapotba és akkor már pszichológushoz fordultam. Én nem tartom hülyeségnek. Lehet, hogy nem a megfelelõ emberhez fordultál, de meg kell hagyni a páciensnek is kellõen nyitottnak, befogadónak kell lenni (meg persze nem árt az összhang a felek között).
Ha nincs senki, akihez fordulhatnál, marad a pszichológus. Keress másikat, valószínûleg pont egy nemmegfelelõt fogtál ki.
A kérdező hozzászólása: No, igen, lehet, hogy megérne még egy próbát - egy másik orvossal... olyan nehéz elfogadni, hogy egy idegen segítségét, úgy vagyok vele, hogy ha önmagam nem tudom megoldani a lelki problémáimat, akkor egy idegen hogyan tudná...? Barátaim a szülõvárosomban vannak, ahol felnõttem, csak hát ugye én az ország másik végébe költöztem az apám elõl, itt meg nehezen találok új barátságokat, eddig még nem sikerült (két éve élek itt). Egyedül meg az utcára is nehezemre esik lemenni, nemhogy szórakozni menjek... meg amúgy pénzem sincs nagyon rá így, hogy munka nélkül vagyok. Kilátástalanság van.
Érzelmi terápiás technikát mindenképpen kell keresned. Ha minden igaz egy szexuál terápia sem jönne rosszul csak ezek jó sok lébe kerülnek.
Itt sem az idegen oldja meg a problémádat, hanem saját magad. A pszichológus inkább egyfajta támpont, segít, hogy ne magadba vergõdj, elmerülj a tehetetlenségben, vagy tévúton járj, felesleges köröket fuss, hanem eligazít saját magadban. Változtatni így is elég kemény meló lesz, maga a szakember nem igazán vesz le súlyt a válladról, csak utat mutat. (Meg ha jó fej, néha jól irányzottan "seggbe rúg".)
Én is mindenképpen felkeresnék egy szakembert. Anélkül úgy, hogy a saját apád szexuálisan és fizikálisan bántalmaz, még inkább nem fogsz tudni egyedül kigyógyulni. Ezek súlyos mentális problémákat okoznak, ezért még mielõtt leugrassz a tizedikrõl elmennék a helyedben, hogy kigyógyuljak. Pszichiáter és pszichológus pedig csak együtt segíthetnek. Csak a pszichiáter, gyógyszerrel nem, csak a pszichológus pszichoterápiával nehezen javíthat az állapotodon. Olyan pszichológust meg ott kell hagyni, aki csak néz rád bambán és nem tudja mihez kezdjen veled. Keress egy klinikai szakpszichológust, aki naponta foglalkozik betegek tömegével.
Próbálkozz meg egy pszichológussal, egy másikkal! Egy jó barátomat is megerõszakolták, egy évig nem beszélt szinte gy szót sem és végül egy pszichológus rendbe tette. Persze igaz, amit fentebb írt valaki: a pszichológus csak támpontokat tud adni, végsõ soron magadat teszed rendbe. Nem minden pszichológus tud segíteni, de ettõl még próbálkozni kell! Munkát mindenképpen keress! Tudom, milyen nehéz, én is voltam eleget munkanélküli az utóbbi években. De az egy nagy plusz, ha felkelsz reggel és bemész emberek közé és valamiféle kapcsolatod kialakul velük. Segít nekilendülni a világnak. Elsõre az is jó, ha vendéglátózol, vagy egyéb keveset keresõ helyen vagy, legalább emberek között vagy. Közben kell keresni másikat is, lépcsõrõl lépcsõre lépegetni felfele!

Mit csináljak? Tudom hogy hülyeség.

17 éves lány vagyok. Tudom hogy az én koromban gyakran el?fordul hogy a lányok belezúgnak olyanokba akiket nem is ismernek. De nálam ez már több mint 2 éve tart! És nem úgy élem meg mint jó, hanem nyomasztó. Õ azt sem tudja hogy létezek, találkozni se fogunk, sokkal id?sebb nálam. Tudom primitíven hangzik, pont ezért nem is mondanám senkinek..Hogy tegyem magam túl ezen a hülyeségen?

Legjobb válasz: majd elmúlik magától! ne aggódj! nekem is volt ilyen! és elmúlt! szerelmes voltam valakibe, aki szinte hozzám se szólt, csak láttam mindig! egy idõ után elfelejtettem!:)

majd elmúlik magától! ne aggódj! nekem is volt ilyen! és elmúlt! szerelmes voltam valakibe, aki szinte hozzám se szólt, csak láttam mindig! egy idõ után elfelejtettem!:)
nekem is volt ilyen (azért még mindig tart egy kicsit) másfél évig szerelmes voltam tesóm haverjába csak én minden nap láttam akár órákra is mert sokat volt nálunk.. de elmúlt..bár ha most elkezdene közeledni nem utasítanám vissza..:)
velem is volt ilyen, 3évig voltam szerelmes valakibe, sosem beszéltünk, néha köszöntem neki, akkor visszaköszönt és ennyi..de elmúlt, neked is el fog. :)

Mit csináljak? (Tudom, hogy ez így nem túl érdekes kérdés, de lécci olvassátok el)

Szóval van egy kutyám.Egy Bischon havanese(Bocs ha nem jól írtam).Ami elég kicsi kutyafajta.Sorházban lakunk és a közvetlen szomszédunk utálja a kutyákat meg úgy mindent.

Legjobb válasz: Tanúkat szereznék, és állatkínzás alapos gyanújával feljelenteném. Manapság szerencsére már elég rendesen büntetik azt...

Tanúkat szereznék, és állatkínzás alapos gyanújával feljelenteném. Manapság szerencsére már elég rendesen büntetik azt...
Ha van rá pénzetek szereljetek fel kamerát, és hívjátok fel rá a szomszéd figyelmét hogy felveszitek amit csinál és ha [email protected] a kutyát feljelentitek állatkínzásért.
19:57 De egy kretén idióta barom az ilyen, mert ahelyett hogy szólna a kérdezõnek kínozza a kutyát +megpróbálja megmérgezni.
Ne engedd ki õt a teraszra. Vidd helyette sétálni.
De a szomszédod mit tegyen, ha neki meg ilyen a szomszédja?
Bocsánat, azért mégis... a fal mindkét oldalán ember lakik (meg kutya), bizonyos jogokkal. Nem okvetlenül idióta kretén, aki nem szereti azt, amit én. Azért ezt lássuk be. Ilyenkor áthidaló megoldást kell keresni. A szomszéd nem vett kutyát, neki csak a hátrány jutott ebbõl.
A kérdező hozzászólása: Ja, és bocsi az ékezetekért
Na, hát akkor ismerjük el, elég nehéz természetû szomszéd lehet, ha így van. Ha soha nem próbálkozott megbeszélni a problémát, akkor nem normális az eljárás.
A kérdező hozzászólása: Hát akkor köszi a válaszokat. Szerintem írok neki egy levelet, melyben kulturáltan fogalmazva leírom, hogy valamit tenni kéne neki is nekünk is. Ha erre se javulna a helyzet szerintem megy majd szépen a kamera, és aztán a tanúk már megvannak, és aztán a feljelentés is....
Most tényleg a szomszéd lakásba szeretnél levelet írni? Csöngess be, mondd meg neki, hogy meg szeretnéd beszélni vele ezt a helyzetet, mert egyikõtöknek sem jó, és te hajlandó vagy a kompromisszumra. Ott elmondja, hogy õ mit szeretne, te elmondod, hogy mit tudsz ebbõl tenni, és máris meg van oldva.
Én megtenném hogy kiteszek egy kamerát arra a helyre ahol a szomszéd bántalmazza a kutyát, amíg kint van a teraszon és ha nem akar rosszat akkor hagyja. Ha meg megteszi ott van a videó. Sima fényképezõgép is elég csak legyen kint
Szilvi & Argos valaszat csak ennyivel egeszitenem ki: http://orszagosallatvedorseg.hu/
A kérdező hozzászólása: Hát nem szólt soha hogy zavarja csak egyszeruen ha vakkant rogton nyilik az ablak, és ott sipol a sárga sokkolójával, meg uvoltozik a kutyaval. (Pl. ilyeneket:Te tetves dog, meg rohadek kutya, stb.
Jelentsd fel. Amúgy meg a szomszédnak kistestû kutya esetén nincs sok beleszólása. nekem is bichonom van, és senki ne mondja nekem, hogy olyan idegesítõ az ugatása, mint pl. egy németjuhásznak. ez most olyan mintha neki születne gyereke és sírna, na de nem a te gyereked akkor megmérgeznéd? tudom, hogy kutya meg gyerek nem egyre megy, de semmi köze sincs hozzá, amíg nem jelent rá veszélyt a kutya, vagy nem olyan idegesítõ. de hogy néha ugat, az elviselhetõ-
Jó , de nehogymár ne tudja elviselni , hogy pár percig kint van egy kiskutya, és néha-néha vakkant egyet....Még az sem indok, hogy nagy kutya, és fél tõle. És ha már jogokról van szó: mért kell mérgezni, nem tud beszélni az az idióta, hogy esetleg szóljon, ha zavarja valami....
Jó, akkor most kérdezzük meg a kérdezõk, hogy nem szólt soha a szomszéd, hogy valami baja van a kutyával??
Mondjuk elég 1 álkamera is, nem kell tudnia senkinek hogy nem igazi.
A kérdező hozzászólása: Köszi az egyutterzest amugy szoktam vinni setalni, de pl. enni a teraszon kap meg amikor tanulok akkor is kinn van. Köszi a válaszokat! :)
Elõzõ vagyok, a kérdést 19:49-esnek címeztem , elnézést :)
Utolsó: mért milyen? A szomszédja nem normális, sötét barom, aki nem bírja elviselni egy kiskutya vakkantását. domikaki9889 vidd ki a kutyust sétálni, és nagyon figyelj rá, nehogy csináljon vele valamit az a barom . Fú, ez most nagyon felhúzott. Hogy létezhetnek ilyen beszûkült sötét sznobok????
A kérdező hozzászólása: Köcce a válaszokat.

Mit csináljak? Tudom, hogy kamaszkor, de akkor is

16/L vagyok. Kicsit hosszú lesz, de ki kell adnom magamból. Engem az emberek nem nagyon vettek észre, kis visszahúzódó kamaszlány voltam, aztán sikerült megnyílnom, barátok stb. De egyszer?en szeretem ha sajnálnak, ha beteg vagyok, mert akkor érdekl?dnek, szeretem, ha pl bevan kötve a lábam, hogy megkérdezzék mi va, szeretek panaszkodni, mert tudom, hogy akkor figyelnek rám..És ez szánalmas:( Órákat tudok beszélni a panaszaimról, és emiatt is b?ntudatom van, ugyanakkor annyira bennem van az, hogy HAHÓ vegyetek észre! Nem bírok egyedül megk?zdeni a problémáimmal, gyáva ember vagyok, vannak dolgok, amiket MEG AKAROK tenni, de annyira gyáva vagyok, hogy nem is tudom.. Annyira bennem van az az érzés, hogy élni akarok, de meg akar sz?nni egy id?re, hogy minden megálljon, ne legyen Én, hanem úgy megsz?nni egy kicsit létezni. Volt egy nagyon nagy családi gondm, amit túlvészeltem a barátok segítségével, mostmár megoldódott, viszont jönnek az újabbak, nagyon szeretethiányom van, legalábbis úgy érzem, vágyom arra, hogy legyen valaki mellettem aki megölel..Van egy fiú ismer?söm, aki megtetszett, egy városban lakunk, de elfog költözni. Meg akarom modnani neki, hogy etstzik, de nem megy, de mégis megakarom, és nem bírok elszámolni a b?ntudattal ami felemészt, hogy hogy lehetek ilyen ember, aki ennyire nem képes, és ha nem mondom el akkor a b?ntudat felfog emészteni. Mit csináljak, hogy lelkileg helyre jöjjek? Lehet, hogy ez is most nagyons ajnáltató szövegnek hangzik, lehurrogást nem kérek, de úgy érzem lelkileg valami nagyon nincs rendben... Ha bármi tanácsotok lenne, hogy kapjam össze magam, megköszönném.

Legjobb válasz: Elöször is:ne légy negativ,ne a rossz dolgokat mondd el másoknak,mert ezáltal a negativ energiáidat adod tovább,és ettöl mindenki megriad h te csak panaszkodsz,és igy valoban nem fog senki se szeretni. Ha nem mersz beszélni a sráccal,kezdd fb-on,msn-en,csak simán beszélgessetek elõször mindenféléröl.aztán majd alakul...

Elöször is:ne légy negativ, ne a rossz dolgokat mondd el másoknak, mert ezáltal a negativ energiáidat adod tovább, és ettöl mindenki megriad h te csak panaszkodsz, és igy valoban nem fog senki se szeretni. Ha nem mersz beszélni a sráccal, kezdd fb-on, msn-en, csak simán beszélgessetek elõször mindenféléröl.aztán majd alakul...
Szerintem próbáld elfogadni magad olyannak, amilyen vagy:) 15/L
menj el gyónni nem egy idióta térítõ vagyok hallottam több sikersztorit olyanoktól, akiknek olyan problémáik voltak , hogy pszihológushoz jártak, de az sem segített neki egy barátjuk/ismerõsük rábeszélte õket a gyónásra és az téll segített lelkileg megkönnyebbültek és onnantól sokkal könnyebb volt megküzdeni a problémájukkal de ha neked nem segít, akkor mit veszítesz? pár órát a boldogtatlan életedbõl?
szerintem néha piálj egy kicsit.
A kérdező hozzászólása: *van *sajnáltató *gondom
Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetõség kopogtat. ne panaszkodj a zajra...:) az elsõnek tényleg igaza van. pozitívan mindenhez!azt fogják hinni, hogy te csak panaszkodni tudsz.legyél vidám, és mosolyogj sokat.:) és a fiúval kapcsolatba...én is nagyon félõs vagyok ilyen téren:$ de ha elköltözik nincs veszteni valód.mert ha esetleg õ nem gondol így rád, nem tetszel neki, akkor sincs semmibaj nem nagyon fogod látni többet. de ha mégis, akkor amíg még ottlakik, sõt talán még utána is tudjátok tartani a kapcsolatot. "Néha nagyon nyomasztó az élet. Olyan érzés, mint amikor beleszeretsz valakibe, de az nem viszonozza, vagy mint amikor a legjobb barátod magadra hagy.. Ahogy már mondtam, a szabály így hangzik: Pörgesd fel magad!" ha levagyok lombozódva, ez eszembejut és igyekszem "felpörgetni magam":) (bocsii imádom az idézeteket:$) 15/L
A kérdező hozzászólása: Sajnos igen. Plusz a baráti körömben/családomban nem piálnak, én sem szeretnék.
kedves utolsó! attól csak arra a kis idõre felejti el a problémáit amíg ittas, de utána ugyanez fog menni
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszotokat! Lhet, hogy ki fogom próbálni a gyónást, és a pszichológust is, azon már rég gondolkodom. Próbálom elfogadni önmagam, csak annyi kétely meg kérdés van bennem, a legapróbb pillanatokban olyan kérdéseket tudnék néha feltenni, hogy már magam is meglepõdöm:)
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszodat! Van, hogy sikerül pozitívan állnom a dolgokhoz, de mikor itthon vagyok egubózok, meg rámjönnek ilyen pillanatok, elég gyakran, és olyankor muszáj a negatívumokat kibeszélnem, meg kisírnom magamat, hogy megkönnyebbüljek. A sráccal olyan fura viszonyunk van, beszélgetünk, nézzük a másikat, néha zavarban is vagyunk, és el szeretném mondani tényleg, gondolkoztam már azon, hogy személyesen, levélben, haveron keresztül, net, találkára hívom mikor csak ketten vagyunk, mindenen, és leragadok az elmélet résznél..
A kérdező hozzászólása: Köszi, ez a válasz most jól esett:) Tudom, hogy nincs veszteni valóm, és próbálom rávenni magamat, de nem egyszerû:) Sajnos tényleg hajlamos vagyok mindig pesszimista lenni, tudom, hogy ez nem jó, de akkor megpróbálok pozitívabban hozzáállni=) az idézet tetszik, köszönöm ;):D

Mit csináljak? Tudom hogy baromság de zavar

még tavaly nyáron együttvoltam egy fiúval kb 3 hónapig, de közbe a barátn?m mindig vele szervezett programokat és engem ez baromira zavart. ugye 3hónap után szakítottam vele, és egyikükkel se nagyon tartom már a kapcsolatot de ?k még mindig találkozgatnak, nemjöttek össze, de engem annyira zavar. egyszer?en nem értem, hogy miért kell így rákattani a volt barátomra. én soha nem csinálnék ilyet. mitcsináljak?

Legjobb válasz: lõdd fejbe magad.

lõdd fejbe magad.
Tehát ha jól értem a barátod már nem a barátod, a barátnõd már nem a barátnõd, de azért zavar, hogy találkoznak úgy, hogy nincsenek együtt. Te beteg vagy, az van.
az zavar, hogy más jól érzi magát? Ez önzõ tulajdonság, úgyhogy erõszakold meg magad, és változz meg! Valószínûleg nincs pasid, úgyhogy szerezz be egyet! Ezzel el fogod terelni a gondolatadid az ex pasidról és az ex barátnõdrõl...
Fogadd el, ez az õ döntésük, õ életük.
A kérdező hozzászólása: uristen annyit fogjatok fel hogy baromira zavar és ennyi és nemtudok mitkezdeni ezzel és azt akarom elérni hogy ne zavarjon
14:57: még mindig nem értem miért zavar ez téged. Ha te már hozzáértél egy pasihoz akkor azzal a pasival senki nem jöhet össze? Ráadásul mégcsak össze se jöttek ha jól értem. Nem lehetnek barátok csak azért mert a pasid volt vagy mi?
A kérdező hozzászólása: csak kur.va idegesítõ mi a faszér kell rászállni a voltbarátomra, amikor megbeszéltük, hogy egymás voltpasijaival nemkezdünk semmit. és onnan tudom, hogy vannak közös ismerõseink
14:54: te nem értesz. Van két, számodra irreleváns ember, valószínûleg soha az életben többet nem találkozol velük. Akkor nem halál mindegy, hogy mit csinálnak együtt? Majd még kérjék ki az engedélyedet, hogy bulizzanak egyet vagy mit vársz?
ha már egyikkel sem tartod a kapcsolatot, honnan tudod, hogy találkozgatnak? amúgy pedig elõsnek igaza van: már nem a barátnõd, és már nem a barátod, úgyhogy nem szabadna, hogy zavarjon!
A kérdező hozzászólása: nem vagyok beteg, úgy találkoznak hogy nem vannak együtt, hogy együtt járnak el bulizni meg ilyenek. ennyi
Azt megértem hogy amikor a pasid volt zavart hogy a barátnõddel találkozgatott.De ha már nem a pasid akkor miért baj?Egyébként is csak barátok és a barátok néha együtt szoktak szórakozni.Ha neked lenne egy fiú barátod akivel néha találkozgatsz akkor ez az expasidat is zavarja?Nevetséges.

Nemtudom mit csináljak? Tudom hogy milyen de mégis vonzz. :O (lennt. )

Van egy srác volt egy bn?je,de velem megcsalta tudom csúnya dolog de már nagyon gáz volt a kapcsolatuk és zakitottak is ..viszont ez a srác azóta többet akar t?lem hív,eres..stb.De mive bn?jét is megcsalta én hogy bízhatnék meg benne? Belemerjek ebbe vágni? mellesleg titokban kéne tartanom bn?im miatt,mert régen kavart az egyikkel és nemakarom h rosszul essen neki.Mit csináljak?

Legjobb válasz: Hív és eres is? úristen :D:D Tanulj meg írni.

Hív és eres is? úristen :D:D Tanulj meg írni.
Miért kellene titkolni? Attól mert kavartak régen...nem volt köztük semmi akkor mi a probléma? De ha ennyire nem bízol benne az elõzmények miatt akkor felesleges belekezdeni, mert ahogy olvasom 80%-ban nem akarod ezt a kapcsolatot és csak 20%-ban igen. Ennek így túl sok értelme nincsen.
Eres :D Hív és kékeres ^^ ^^

Feltörték az email cimemet a Freemailos és nem tudom mit csináljak féllek hogy a fésszemen is kicserélnek mindent és áááááá nem tudom mit csináljak az email cimemen mindent kicseréltek Programal csinálják vagy mi?

a jellszavam erös volt 1 becenevet adtam meg amit a DÉd nagyim adott nekem..

Legjobb válasz: Szerintem olyan törte fel aki ismerte azt a nevet. Egy becenév nem erõs jelszó. Erõs jelszó: kisbetû, nagybetû, szám, más karakter (pont, vesszõ, kötõjel) vegyesen. Vátoztasd meg minél hamarabb.

Szerintem olyan törte fel aki ismerte azt a nevet. Egy becenév nem erõs jelszó. Erõs jelszó: kisbetû, nagybetû, szám, más karakter (pont, vesszõ, kötõjel) vegyesen. Vátoztasd meg minél hamarabb.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!