Találatok a következő kifejezésre: Mit csináljak, az anyám (149 db)

Mit csináljak az anyámmal? Anyám már nagyon régóta és sokat dohányzik. az elmúlt hónapokban nagyon rondán köhög, éjjel álmában is.

én nagyon aggódom és rettent? dühös vagyok rá, mert félvállról veszi, elhanyagolja. azt hajtogatja, hagyjam ?t békén, szálljak le végre róla, tör?djek a saját dolgommal, ? csak azért köhög, mert hurutos a cigit?l. Másfél hónapja volt neki egy tüd?gyulladása, amivel a körzeti orvos röntgenre küldte. a felvételen nem találtak neki semmilyen kóros elváltozást, én mégis rettegek, mi van ha ez az elhúzódó köhögés tüd?rák jele?? azt megjegyzem, miel?tt tüd?gyulladása volt, már azel?tt köhögött. egyszer?en nem lehet rá szép szóval hatni, hogy menjen el végre az esedékes tüd?sz?résre (már hónapok óta el kellett volna mennie, de mindig a sok munkájára hivatkozik, amiért nem megy el). Mit csináljak vele? az el?bb is ordítottam vele, hogy jöv? héten elmegy, és kész. erre ?, hogy de hát akkor sem jó, mert ugye dolgozik. erre megfenyegettem, hogy ha kell, akkor elrángatom oda, mint egy gyereket. egyébként borzasztóan felel?tlen és a fejét homokba dugó típus feln?tt létére. ez a köhögés valóban csak a cigit?l van, nem komolyabb? hangsúlyozom, nagyon sokat cigizik, és régóta. a múltkori RTG ugyebár nem mutatott kórosat. de nagyon félek.

Legjobb válasz: Persze, hogy szükség van rá, hiszen az egyetlen anyám. csak õ ezt szerintem nem így látja. nincs könnyû élete, nagyon sokat dolgozik, fáradt, kedvetlen. sztem úgy érzi, már irántam sem tartozik akkora felelõsséggel, mert már én is felnõttem. hamarosan diplomázom, félig már így is önálló életet élek. remélem, ha majd lesz unokája, új értelmet kap az élete. addig meg megpróbálok vele elbeszélgetni, miért is kéne abbahagynia a dohányzást, de nagyon nehéz lesz, ismerem... várok még öteleteket, mivel tudnám rábeszélni, hogy szokjon le arról a büdös bagóról.

A kérdező hozzászólása: Persze, hogy szükség van rá, hiszen az egyetlen anyám. csak õ ezt szerintem nem így látja. nincs könnyû élete, nagyon sokat dolgozik, fáradt, kedvetlen. sztem úgy érzi, már irántam sem tartozik akkora felelõsséggel, mert már én is felnõttem. hamarosan diplomázom, félig már így is önálló életet élek. remélem, ha majd lesz unokája, új értelmet kap az élete. addig meg megpróbálok vele elbeszélgetni, miért is kéne abbahagynia a dohányzást, de nagyon nehéz lesz, ismerem... várok még öteleteket, mivel tudnám rábeszélni, hogy szokjon le arról a büdös bagóról.

Mit csináljak az anyámmal? Az anyám egyedül él nem messze tőlünk. Minden nap meglátogatjuk de mindig sajnáltatja magát, hogy egyedül van.

Mindig hívom,hogy jöjjön el de mindig az a válasz,hogy isten ?riz dehogy megyek. Mit csináljak vele nekem nincs mindig id?m arra,hogy nála üldögéljek, mert ? ezt szeretné. Ti mit tennétek?

Legjobb válasz: Hasonlóban vagyunk, csak nekünk a volt férjétõl való elválást hányja a szemünkre, aki már a harmadik iszákos férje volt, nameg anyu is megéri a pénzét természet téren. És sokszor felénk vágja. Figy én átgondoltam, és egyszer csernus is ezt javasolta valakinek, aki ki akart költözni a párjához másik országba és az anyját nem akarta itt hagyni, hogy mindenkinek egy élete van, az, hogy késõn kapcsolt már az illetõ, hogy mi lesz vele egyedül idõsen, vagy ha nem is tehet róla, errõl a gyerek sem.

Hasonlóban vagyunk, csak nekünk a volt férjétõl való elválást hányja a szemünkre, aki már a harmadik iszákos férje volt, nameg anyu is megéri a pénzét természet téren. És sokszor felénk vágja. Figy én átgondoltam, és egyszer csernus is ezt javasolta valakinek, aki ki akart költözni a párjához másik országba és az anyját nem akarta itt hagyni, hogy mindenkinek egy élete van, az, hogy késõn kapcsolt már az illetõ, hogy mi lesz vele egyedül idõsen, vagy ha nem is tehet róla, errõl a gyerek sem.
Valoban nem lehet egyszeru. Nem tudom, mennyi idos lehet az Anyukad, de ma mar nagyon sok nyugdijas nyomogatja a gombot a klaviaturan. :-) Be lehetne neki kotni az internetet. Vagy vigyetek neki egy cicat vagy szobakutyust. Azzal is lekotne magat, volna kirol gondolskodnia, s az allattol meg szeretet is kapna. :-)
Nagyon sok szülõ mit nem adna, ha naponta láthatná a gyerekét! Akinek a gyereke külföldön dolgozik, vagy az ország olyan településére pottyantotta a gólya, ahol nagy a munkanélküliség, ezért városba, Budapestre költöztek.. Vagy az ország másik végén találta meg a szerelmet, ezért elköltözött. Vannak szülõk, akiknek minden kevés. Én is az vagyok, egyik lányom külföldön, másik 200 km-re tõlem. Most rinyáljon minden anya, mert máshol van a megélhetés? Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is tudom, hogy az öregember örökös zsörtölõdése az ördög munkájának a csúcsteljesítménye.
Hát igen és bele kéne gondolnia, hogy most milyen önsanyargatást okoz a gyereknek. mert nyílván ilyenkor az ember nemtudja, hogy most mi lenne a helyes. mert rosszat sem akar se az anyukájának sem magának, mert azért magánéleted már másfele köt téged is.
Nálunk is ez megy, az én Anyám is folyton nyafog, hogy egyedül van.Átmegyek amikor csak tudok, de én is dolgozom, plusz férjél vagyok nem érek rá(és kedvem sincs) mindig õt szórakoztatni.Pedig õ még dolgzik is, de mindig azzal, jön, hogy esténként rossz meg fél egyedül.Így is majdnem minden héten megyek(kizsarolja), és ennek ellenére is hallgatom a sose jössz lemezt...
Szegény... :(((( Lehet butaság, amit mondok, de ha tényleg nagyon rossz neki egyedül......ha tehetitek, adjátok el mindkét házat és vegyetek egy nagyon nagyot, ahol együtt lakhattok... Valami 2 családosra gondolok, vagy több generációsra, ahol együtt laktok, de mégsem egymás s.ggébe... Nem tudom milyen a viszony, milyen az õ viselkedése, mennyire kivitelezhetõ ez, de ha egy szeretetre méltó, kedves idõs néni, aki nem üti bele semmibe az orrát, akkor ez egy jó megoldás lehet......
Az nem a te hibád, hogy neki gyakorlatilag nincs élete, és a lakásba gubózva várja a halált ilyen fiatalon. Ha nincs igénye arra, hogy társaságot csináljon magának, azon nem tudsz változtatni, mint ahogy azon sem, hogy nyilván ilyen magának való személyiség. Esetleg öregek otthona által szervezett rendezvényekre nem lehet ellökdösni? Ott talán ismerkedhetne.
A kérdező hozzászólása: Egyébként 66 éves de akkor sem tudnék mindig ott lenni ha akarnék, mert van két gyerekem, férjem is itt a háztartás is.Dolgozom is.
A kérdező hozzászólása: Már vettünk neki perzsamacskát, hogy ne legyen teljesen egyedül az sem segített van nettje, hogy tudjon nettezni minden adott, hogy feltalálja magát de nem tudja.És mindig azzal jön, hogy nem megyünk.
Nem tudom mit tennék azon túl, hogy megpróbálnám megbeszélni vele. Ezzel kapcsolatban nem nagyon lehet tanácsot adni, mert nem írtad le pl. , hogy miért nem lehet kirobbantani otthonról.
Keresztrejtvényezni vagy sudokozni nem szeret? Vagy kártyázni? Én nagymamám ezeket szokta, meg olvas, és ami érdekli, azt megnézi a TV-ben. Lehetne azt is, hogy áthívjátok ebédre, és elõtte átmegy, és együtt fõzõcskéztek, akár a gyerekekkel együtt is.

Mit csináljak az anyámmal?

Soha nem volt egyszerű a kapcsolatunk, de egy pár éve, amióta nyugdíjas lett, végleg az agyamra megy... Sikeres üzletasszony volt, de az az időszak már elmúlt, és az idő múlásával bizony az ő agya is berozsdált, másképp működik. Engem nagyon megviselt az öregedése, mert kb 2 év alatt romlott le az állapota, szörnyű volt látni, hogy az elegáns nőből hirtelen majdnem húsz évvel idősebbnek kinéző, igénytelen valaki lett. Abban az időben sokat veszekedtem vele, hogy öltözzön rendesen, csinálja meg a haját... Elkezdett nagyot hallani, de sokáig titkolta, mi csak azt vettük észre, hogy nem figyel oda ránk, persze ebből is konfliktusok voltak. Mire kiderult, hogy nagyot hall, elhidegültünk egymástól. Tudtam, hogy én is hibás vagyok ebben, ezért próbáltam jóvá tenni a helyzetet, havonta egyszer szerveztem anyanapot, fodrászhoz mentünk, szempilláshoz, gyógyfürdőbe... Mire jobb lett volna a kapcsolatunk, elkezdte nem hordani a hallókészülékét, mindig talált valami indokot... Pedig családilag a legmodernebb cumóra dobtuk össze a pénzt, kicsi is, saját bevallása szerint kényelmes is, de mégis kitalált valami indokot, hogy most épp miért nem tudja betenni a fülébe... Egy idő után az üdvözlést követő első kérdésem mindig az volt, hogy a füle bent van-e, igy tudtam, mire számítsak... Aztán megszületett a gyerekünk, és most mindenáron segíteni akar... De ha megbeszéljük, hogy mi legyen, sosem úgy csinálja, ahogy én kértem (szerintem mert nem emlékszik, hogy mit kértem), és ezt szóvá is teszem, akkor persze nekem semmi sem jó. Kiderült az is, hogy teljesen más elképzeléseink vannak a gyerek ellátásáról (etetés gyakorisága, "túl sokat van kézben", "el fogod kényeztetni", "hagyd sirni", stb), hát ez sem segít. Mi teljesen máshogy eszünk, mint ők, a gyomrom nem is bírja a főztjét, de végül, hogy tudjon segíteni, megkértem, hogy főzzön nekem borsólevest, de amikor ettem belőle, utána belázasodtam... 2 nap múlva jutottam el dokihoz a hétvége miatt, ahol kiderült, hogy enyhe bélgörcsöt kaptam, valószínűleg az ő levesétől (doki véleménye). Ma elvileg jottek volna, de meg nem ereztem magam fogadokepesnek, igy felhivtam, hogy ne jojjenek (tudta, hogy beteg voltam), de erre az volt a reakciója, hogy de már főzött nekem. Rávilágítottam, hogy valszeg attól lettem beteg, amit ő hozott... Ami viszont az utolsó csepp volt a pohárban, hogy mindezek ellenére átjött hozzánk... Arra riadtam álmomból (amíg a gyerek aludt, ledőltem én is), hogy valaki jár a lakásban. Anyám volt az, elhozta a leveskét... Amúgy is feszült vagyok, reggel még lázas voltam, a gyerkőc is vigasztalhatatlan volt reggel, es majdnem egy órát üvöltött, mire meg tudtam nyugtatni, az ijedelem hatására most meg még remegek és sírhatnékom is van, pedig nem vagyok egy érzékeny alkat, de ez így sok volt. Hogyan lehetne anyámmal megértetni, hogy ez így nekem nem segítség?

Legjobb válasz: Azért remegsz és van sírhatnékod, mert anyád vitt neked levest???

Azért remegsz és van sírhatnékod, mert anyád vitt neked levest???
Micsoda hisztigép vagy.
Ugye nem gondolod komolyan, hogy a borsólevestõl lázasodtál be?
Hogyan jutott be a házba?
húzd meg a határaidat amikbõl nem engedsz. ennyi idõs koromra anyám már rég teljesítette a parancsaimat, meg volt nevelve.
11# te se vagy 100 as, azt almodtam h felmesztelen vok, te jo isten, haver bnoje melletem szoptatta a kislanyat es akk mivan? Raadasul a szuleid nem is 1 idegen...
A kérdező hozzászólása: 14es válaszoló: ha tanulhatok belõle, szivesen meghallgatnám...
A kérdező hozzászólása: Andizsuzsi: tudom, hogy én is sokat hibáztam, próbáltam javítani a hozzáállásomon, ezért is szerveztem az anyanapokat, ahol kettesben mentünk ide-oda
A kérdező hozzászólása: Az igénytelenséget szó szerint kell érteni... Még ha csak macinacira cserélte volna le, de koszos volt, mosdatlan. Nem lett kevesebb a haja, de hagyta lenõni, amivel akár gond se lenne, de nem mosta meg... A lakásuk elkoszosodott, de az némi segítséggel megoldódott... Mivel a hugom jár vele ruhát venni, most már kényelmesen, de csinosan öltözik, néha felveszi a kosztümjeit is újra, a külseje rendezõdött (és asszem minden nap fürdik is, bár ezt nem tudom ellenõrizni)
Egyszer te is meg fogsz öregedni. És a gyerekedtõl várhatóan azt kapod vissza, ahogy most te bánsz az édesanyáddal. Meg is érdemled. (Amelyik orvos meg látatlanban 2 nap múlva megállapítja egy bélgörcsrõl, hogy anyád borsólevese okozta, adja vissza a diplomáját.)
Bocsánat, de ha én is leírnám akálváriám nem elnne elég az oldal. Most csak annyit, hogy amikor rájöttem az egész családom szinészkedik az én házasságom felbomlásakor, onnantól kezdve én is ezt tettem. Minden általa küldött kaját kiöntöttem. Az általa adományozott bútorokat eladtam. Szegény apám is késõn jött rá, hogy anyám érzelmileg zsarolta az egész családot. Tizenöt évig voltam férjnél, de két unokája közül csak a fiút szerette. A saját gyerekei közül is. Ha gondolod folytathatjuk.
A kérdező hozzászólása: Azért van kulcsa, hogy ha valami történne, be tudjanak jönni. De soha nem csinált ilyet eddig, a babalátogatás is mindig meg van beszélve, és én engedem be a szüleimet, nem használják a kulcsot.
Kulcsot elvenni tõle, gyerekhez jöjjön akkor amikor otthon vagy, fõznie nem kell, kész.
Akkor vedd el a kulcsát... Minek van neki? Én is agyérgörcsöt kapnék, ha valaki csak úgy átmászkáljon, épp ezért nincs is hozzám senkinek kulcsa.
A kérdező hozzászólása: Persze, a levestõl van sirhatnékom... Pfff...
A kérdező hozzászólása: Hát egy kicsit megijedtem...
A kérdező hozzászólása: A doki szerint attól lett bélgörcsöm... Lehet, hogy hisztis vagyok, végülis most szültem. De nem tudom "kedves" válaszoló, te hogy reagálnál, ha arra kelnél, hogy valaki van a lakásban. Nem az jutott eszembe elõször, hogy az anyám. Úgy jutott be, hogy van kulcsa.
"ijedelem hatására most meg még remegek és sírhatnékom is van, " Inkább magaddal kezdj valamit. Pszichológus, vagy önsegítõ könyvek...
Gondolom pasi vagy, hogy ezt nem vagy képes felfogni. Mindenki mást éli meg a szoptatást. Az elején én ezt egy olyan intim pillanatnak tartottam, amikor kettesben (hármasban apával) lehetek a babával. Csak rá figyelek, és nem kell közönség. Ez az én döntésem, és úgy gondolom, hogy senkinek nincs joga felülírni. Egy havernak meg teszem ki a mellemet, de legalábbis elvárom tõle, hogy legyen benne annyi tapintat, hogy ha éhes a pici, akkor kimegy. És nem hoz ilyen helyzetbe. (igaz, én is láttam már a buszpályaudvaron szoptató lány, és nem is takargatta magát, lecuppantotta a picit a cicirõl, és szép komótosan visszatette a mellét a helyére, szóval megoszlanak a vélemények)


Mit csináljak az anyámmal, forr bennem a méreg?

2 gyereket nevelt fel,mégis olyan mint egy kis idióta néha.koszos konyharuhával törli meg a gyerek száját,de elötte feltörli vele a sz?nyeget ahová bukott,utána a gyerek száját,ha picit sikit valamiért mert tetszik neki az már hiszti és veszekszik vele,hogy ne hisztizzen,folyamatosan produkáltatja ha más van ott,és ha épp nem nevet,akkor összed?l a világ.múltkor késsel a kezébe akarta ringatni,állandóan kikapja a kezemb?l,és visit neki mint egy kismalac.én ilyenkor mindig szólók neki szépen,hogy ne csinálja,de félek egyszer elszakad a húr.nem fújom fel a dolgokat,mert ez már a 2.babám,igy annyira más nem féltem a szélt?l,de macskasz?r?s törölköz?vel tán mégse kéne törölni a babát.Ma meg rá szolt,hogy 6 hónaposan már ülnie kéne,ugy hogy ne dülöngéljen,hanem üljön egyenesen.sajna nem bírom már tovább.szeretem az anyám,de ugy viselkedik mint aki eszét vesztette.Tanácsok?ötletek.kivagyok,segítsetek.bántani nem akarom,mert ilyenkor képes hónapokig nem szólni hozzánk,és a rossz persze mindig mi vagyunk.

Legjobb válasz: anyád "elmebeteg". ha nem laksz vele együtt, akkor ne vidd hozzá a gyereket, csak õ menjen hozzád látogatni, ott meg kösd ki neki, hogy csak úgy viselkedhet, ahogy te mondod. ha együtt laktok, akkor passz.

anyád "elmebeteg". ha nem laksz vele együtt, akkor ne vidd hozzá a gyereket, csak õ menjen hozzád látogatni, ott meg kösd ki neki, hogy csak úgy viselkedhet, ahogy te mondod. ha együtt laktok, akkor passz.
ejjjjj, csak drasztikusan lehet sajnos!
részvétem. legjobb lenne külön költözni, eladni a házat, és venni inkább két kislakást.
együtt laktok? :(
Egyetértek az elõttem szólókkal. Sajnos csak úgy megy, ha beszélsz vele, vagy ha már tisztában van azzal, hogy melyik megmozdulásai zavarnak téged, valamilyen drasztikus módszerhez kell folyamodni, hogy rájöjjön, komolyan gondolod, amit mondasz. Sajnos nálunk is ez a helyzet, igaz nem anyukám, hanem anyósom a hunyó, s nem "csak" egy macskaszõrös törölközõrõl van szó, hanem az alkoholról. Odáig jutottam, hogy a következõ alkalommal, ha az unokája jelenlétében iszik, fogom magam, s összepakolok, s elhozom a fiam. Igaz, csak egy-két pohárka az, ami lecsúszik, tényleg minimális mennyiség, de olyankor minden könnyebben megy, s féltem a fiam, nehogy elejtse vagy valami egyéb hülyeséget csináljon. Mert azt persze nem ismeri fel, hogy ha már ittam, békén hagyom az unokámat, hagy foglalkozzon vele más, míg elmúlik az alkohol hatása. Szóval szerintem beszélj vele nyugodt körülmények között, ne fenyegetõzz, ne helyezz kilátásba semmit, csak egyszerûen mondd el neki, hogy téged mi zavar. Ha ezek után is folytatja, egyszerûen vedd ki a kezébõl az unokáját, s vonuljatok félre, csukd be magatokra az ajtót. Ebbõl reméljük csak érteni fog.
Húúúú szegény! Szerintem ha már szép szó nem használt, akkor elkerülhetetlen, h. drasztikusabban értésére add a szándékaidat. Sajnos valamejikõtök meg fog sértõdni. Próbáld ki azt, h. mond neki a következõt: "Neked h. esett volna, ha annó az anyád beleszolt volna ebbe meg abba, vagy így meg úgy csinálta volna!" Általában be szokott jönni, ha elgondolkoztatjuk a másikat az õ irányábol is. Sok sikert!
Megértelek, nekem anyu ragaszkodik hozzá, hogy segit, de minden olyan rosszul sül el. Ha kézbeveszi a babát, üvölt, össze-vissza dõl a kezében, mintha sosem tartott volna még gyereket kézben (amúgy ketten vagyunk testvérek). Ha épp altatom a babát, nekiáll valamit csörömpölni, mert épp muszáj elmosogatnia, ha mondom neki, hogy ne tegye, ja tényleg, és 2 perc múlva újrakezdi! Ha albúcsúzik az épp elalvó babától úgy megsimogatja a karját, hogy az üvöltve felébred :( És felajánlotta, hogy bölcsi helyett majd õ vigyáz rá, elõre rettegek, hogyan utasitsam vissza, mert nem vették fel bölcsibe :( Én szerencsére nem lakom együtt vele, de minden ilyen megmozdulása nagyon rosszul esik. Ha teheted, szerintem kerüld el, mondd meg, hogy a ti lakrészetek a tiétek, ne legyen ott folyton, vagy esetleg költözzetek el, ha megtehetitek. De elõbb-utóbb sajnos kénytelen leszel szerintem vállalni a konfliktust, és õszintén beszélni vele, csak próbáld meg ne a legutolsó pillanatban, amikor már csak üvölteni lesz kedved...
A kérdező hozzászólása: nem mennek bele, hogy eladjuk a házat.marad a külön lakás, ami az én nevemen van.valahogy kezelnem kéne anyám, eddig ment, de kezd elmenni a türelmem.
A kérdező hozzászólása: amikor csinálja a kis hülyeségeit akkor mindig mondom neki, hogy nem oké amit csinál, volt, hogy mérges is voltam, de nem használ.a koszos konyharuha helyett a zsebkendõjével törölte meg a száját, de elötte az õ izzadságát.sikítani tudnék.
A kérdező hozzászólása: aha, de mégis külön, õk lent, mi fent.De minden külön.de tök mindeggy mert folymatosan itt van.
Szia! Ugyanez a helyzet nálunk is (együtt élünk, most épitjük a tetõteret), anyám feljogositva érzi magát arra, hogy mindenbe beleszóljon és mindenbe belekössön. Itt már nem segit a szép szó (tapasztalat), a tetteké az elõny: ma valamit nem jól csinál, kivenni a kezébõl a gyereket és félremenni a kölyökkel. Sértõdik?..nem érdekes, majd elmúlik, ha szereti az unokáját, akkor úgyis ott fog lábatlankodni pár nap múlva. Én is nagyon utálom ezt a helyzetet, mert rengeteget köszönhetek az édesanyámnak, de a gyerekem nevelésébe nem szólhat bele (szerinte én kegyetlen vagyok, éheztetem-szomjaztatom a gyereket és sosem viszem ki a levegõre....khm, ja a gyerek meg tök kiegyensúlyozott, jól táplált, nyugodt baba, igen. ) Most kell meghúznod a határokat, ha átlépi, következményei vannak. Ne hagyd magad!!!...ez nem harc, hanem nevelés, a szülõkre is ráfér, sajnos, különben késõbb még rosszabb lesz!!!!

Mit csináljak? Az anyám normális? !

epucsított és viccb?l ráütöttem eggyet és elkezdett sírni emg hogy én egy rohadt ri**anc,k***a vagyok mit rugdosom ?t.. és nemis ütöttem nagyot:|

Legjobb válasz: Mi az hogy bepucsított? De én mondjuk még viccbõl sem legyinteném meg az anyukámat, nálam a játéknak más fogalma van, de lehet bennem van a hiba...:) Most ütötted viccbõl vagy rúgtad meg viccbõl még ha nem is nagyot? Ha én ilyet tennék egy viccbõl élbõl egy pofont kapnék, és meg is érdemelném. Haverommal esetleg vicces lenne, de édesanyám felé inkább bunkó.

Mi az hogy bepucsított? De én mondjuk még viccbõl sem legyinteném meg az anyukámat, nálam a játéknak más fogalma van, de lehet bennem van a hiba...:) Most ütötted viccbõl vagy rúgtad meg viccbõl még ha nem is nagyot? Ha én ilyet tennék egy viccbõl élbõl egy pofont kapnék, és meg is érdemelném. Haverommal esetleg vicces lenne, de édesanyám felé inkább bunkó.
Félreértette:D Legközelebb ne csinálj ilyet...
Mi tértesz az alatt hogy bepucsított??Szó szerint??
sírni? hát akkor minek pucsít be? sztem nagyon túlreagálta!!
a bepucsítás az kb annyit jelent, hogy lehajolt is kitolta a fenekét, úgy látom ez sokak számára nem világos. Szóval az, hogy viccbõl ráütött az anyukája fenekére, és az így reagált, az tényleg furcsa.
Szerintem itt te vagy aki nem normális... Ne ütögessed anyádat, én egybõl pofonvágtalak volna..
Sztem te nem vagy normális.. :D Mit ütögeted az anyád?
Szerintem a kérdés sem normális.
Én mindíg rácsapok annak a fenekére, aki lehajol vagy pucsít. :D És még soha nem volt belõle vita vagy sértõdés. Nálunk ez vicces. És az én fenekemet is csapkodja a tesóm meg anyukám és én azon is nevetek. Szerintem nincs ebben semmi botrányos... Sõt az elõbb mentem be anyukámhoz (épp gépezik) erre mondja, hogy most eresztette el magát (pukizott) erre rögtön jön valaki és milyen kínos. Persze jót röhögtünk azt annyi. :D
Vered az anyukádat?:DD
mi ezt sokszor csináljuk de még soha nem volt belõle sértõdés. próbálj meg anyukáddal beszélni, hogy te nem úgy értetted. a rib.anc, kur.vázást pedig szerintem csak indulatból mondta. indulatból sokszor mond az ember olyat amit nem gondol komolyan.
hát..nem tom..én is szoktam igy hülyülni.. De nem harapja le a fejem =/
Érdekes, az senkinek nem tûnik fel, hogy egy anya ilyet mond a lányára. És sztem nincs semmi rossz abban, ha valaki viccbõl rálegyint egy pucsító fenékre (persze megfelelõ ismerettségi körben).
értem ez egy szado-mazo család, anya-lánya felállásban
Ti így becézitek egymást? Nem semmi család. Sztem nem normális egyikõtök sem.
A kérdező hozzászólása: a bepucsítást ugy értem hpgy lehajolt
Vannak olyan családok akiknél játékosan csapkodják egymás fenekét de vannak oylanok is ahol ezt nem tûrik. Nem csak lehajolt és te értetted félre? Ha viszont tényleg bepucsított akkor nem tudom mitvan úgy oda. Bár én az az anyukám seggét nem csapkodnám és õ sem pucsítana be nekem. Haveroknál, barátnõknél ez normális de hogy az anyámnál...örülj hogy nem vágott pofon.
Esetleg arra tudok gondolni, hogy anyukádnak nehezére esett lehajolni és inkább azt várta volna, hogy segítesz neki ezért nem találta mókásnak a popsipacsit. Lehet, hogy nagyon fáradt. Pihennie kellene.
Szerintem hullafáradt lehet anyukád, én legalábbis olyankor vagyok túlérzékeny.

A párom 4hónap járás után megkérte a kezemet és úgy hogy én 16 leszek ö meg 23 éves? Igent mondtam de az esküvöt én még kb. két év múlva szeretnék csak! Mit csináljak? Az anyjával beszéljek erröl? Én anyumnak említsem meg, hogy mit szeretne?

Szóval ahogy leírtam én még fiatalnak tartom magam egy esküvöhöz és még a párommal sem vagyunk olyan hosszú ideje együtt!Megbántani sem akarom és az anyjátol is félek mert a kapcsolatunk elején volt egy komoly vitám az édesanyjával,de azóta változtak a dolgok úgy néz ki!!

Legjobb válasz: Szerintem õ se most akarja. Rokoni körben van egy pár, akik 8 évet jártak jegyben, és most boldog házasok. Szóval az, hogy most eljegyzett, nem jelent azonnal esküvõt is, és szerintem õ is kivárja azt az idõt.

Szerintem õ se most akarja. Rokoni körben van egy pár, akik 8 évet jártak jegyben, és most boldog házasok. Szóval az, hogy most eljegyzett, nem jelent azonnal esküvõt is, és szerintem õ is kivárja azt az idõt.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a tippeket és a tanácsokat és az okos gondolatokat!!És igen azt hiszem az lesz a legjobb ha leülök vele és megbeszélem ezeket a dolgokat, mert ez így nagyon nem jó senkinek se!Föként nem nekem!!A sírással ö nem zsarol engem, csak nagyon érzékeny lelkû emberrõl van szó, amit nagyon szeretek benne!!Szülni még semmi képpen sem akarok az esküvõvel kapcsolatban meg majd annyit, hogy szülinapomkor(május 20.)a család elõtt is megkéri a kezem és anyum amit mondani fog vagy tanácsolni, szerintem azt fogom tenni!De errõl még most nem akarok szólni, mert félek "seggre ülne"!De szerintem ö is ezeket fogja mondani(vagy ha most tudná)ezeket mondaná mint ti!!A párommal hogyan kezdjek bele ebbe a beszélgetébe?Mit mondjak neki úgy kb.?
Csak annyit írnék 33 éves fejjel, h' az ember semmit nem tud annyira megbánni az életben, mint amit elmulasztott megtenni. El sem tudod képzelni, h' mi mindentõl fosztanád meg magad, ha gyerekfejjel beleugranál egy házasságba, pláne gyerekvállalásba. Gondold végig józanul, h' mennyire érett személyiség egy olyan 23 éves fiú, aki sírással zsarol.
"mondtam neki, hogy míg a tanulást be nem fejezem szó se lehet róla és félre vonult és elkezdett sírni, hogy én öt nem is szeretem meg nem is gondolom vele komolyan a jövöt!!" ÖNZÕ. Kíváncsi vagyok, mi lett veletek.
A hugom 7 évig járt a pasijával. 17 volt mikor összejöttek, a fiú 22. A hetedik évben költöztek össze és egy év múlva volt a lagzi. Két hét után elváltak. Egy munkatársam 9 évig járt a barátnõjével a lány 14 a srác 20 volr mikor összejöttek. Nemrég eljegyezték egymást és két hónap múlva szakítottak. Szerintem 16 évesen még nem feltétlen kell ezen gondolkodnod. Élj, bulizz, ismerkedj és ahogy mondtad még tanulnod kell, de nem csak a suliban!! Egy ilyen döntést amúgy sem szabad elkapkodni. (29/F)
Hát szerintem 23 évesen õ sem vén. :) Úgyhogy nyugodtan megmondhatod neki, hogy te azért szeretnél még egy kicsit várni. Szerintem teljesen logikus kérés, egyrészt nem évek óta vagytok együtt, másrészt pedig azért ne kösd le magad 16 évesen. Ha olyan nagyon szerelmes, lazán kivárja azt a pár évet. A szüleivel õ beszéljen, a te szüleiddel pedig ti együtt. És elõtte ketten tisztázzátok, hogy a szülõk felé egyértelmûen kommunikáljátok, hogy nem holnapután akartok esküvõt, hanem vártok még néhány évet.
a mai világban, küllönösen a fiatalok körében nagyon divat ez az eljegyzés dolog. nem kell ezt annyira komolyan venni. persze most jegyesek vagytok meg minden azt kész. nem kell ezzel foglalkozni még jó ideig.
lettek volna tiszták a szándékaid. Mielõtt az újjadra húzza a gyûrût mondhattad volna neki viccelõdve, hogy ugye drágám esküvõ csak évek múlva lesz... igy elkerülhetnétek a félreértéseket. Persze az is lehet, hogy õ is évek múlva akarja, bár 23 évesen már sokan nem várnának vele.
A kérdező hozzászólása: Háát nem tudom!!Szerintem ö most akarja nagyon a közeljövöben mert néha utal rá meg arra is hogy gyereket is szeretne de mondtam neki, hogy míg a tanulást be nem fejezem szó se lehet róla és félre vonult és elkezdett sírni, hogy én öt nem is szeretem meg nem is gondolom vele komolyan a jövöt!!Pedig ez nem igaz és nem tudom, hogy hogyan bizonyítsam be jobban!!?
Hát tényleg még fiatal vagy az esküvõhöz. Az nagyon szép, hogy már ilyen fiatalon megtaláltad az igazit. Szerintem ezt Vele beszéld meg, ha tényleg szeret meg fogja érteni, és kivárja azt a napot amikor már az igen után férj és feleség lesztek. :) Szurkolok Neked!
Kismamaként is lehet fõiskolára járni (nálunk is voltak nagy pocakkal is), viszont az esküvõvel még 2 évet legalább várjatok, és ezt vele is próbáld megértetni. Szerintem te 16 évesen nagyon is jól gondolkodsz errõl, nem tudom, kinek gratuláljak, de azt hiszem, neked is mindenképpen. Õ se lesz lekésve 2 év múlva sem semmirõl. Sok sikert!
Egyetértek az utolsó hozzászólóval. Nem kell semmit sem bizonygatni, egy kapcsolat alapja a bizalom. Nagyon helyesen tetted, hogy világosan megmondtad neki, hogy egyszer tanulni akarsz. És ne csak 18 éves korodig, menj egyetemre, fõiskolára is. És azalatt sem muszáj szülnöd. A gyerekrõl õ sincs lekésve. Én a helyedben azért elbeszélgetnék vele arról, hogy is képzeli ezt a gyerekvállalást. Te megszülöd és felneveled, õ pedig heti egyszer "díszpelenkázza"? Mennyi ideig maradnál otthon a gyerekkel, hajlandó lenne-e õ gyesre menni? Házimunkából kiveszi-e a részét? Azt mondom, alaposan ismerd meg, és semmiképpen se menj bele korai esküvõbe, gyerekbe. Elõbb egymást ismerjétek ki, és igenis élj még. Ne 25 évesen válj el amiatt, hogy nem volt lehetõséged semmire a férjed és a gyerek miatt. (22.24-es voltam)

Mit csináljak az anyámmal, hogy ha állandóan flegma velem?

Akármit kérdezek t?le vagy mondok neki valamit, mindig csak h?börög és azt mondja, hogy hülyeségeket beszélek! Bezzeg a 2 n?véremmel nem csinálja ezt! Vagy utál az anyám?

Legjobb válasz: Üdv a klubban.Azért,mert te vagy a legkisebb,tõled nem fél.Majd ha lesz sok pénzed,akkor talán rendes lesz.Legalábbis az én családom ilyen.Pénz beszél,kutya ugat.

Üdv a klubban.Azért, mert te vagy a legkisebb, tõled nem fél.Majd ha lesz sok pénzed, akkor talán rendes lesz.Legalábbis az én családom ilyen.Pénz beszél, kutya ugat.
Nem, nem útál az Anyád! Csak a nõvéreidnek már benõtt a feje lágya, és nekik már felnõtt problémáik vannak. Anyukád azt hitte, hogy 19 évesen már te is felnõtt leszel, de nem lettél, és nem tudja kezelni a dolgot. Lehet, hogy neked kellene segíteni neki ebben.
Sz*rd le.
És ez csak rosszabb lesz. Igen sajnos vannak olyan anyák akik az egyik gyereküket le se......
[email protected] oda lapáttal!!! 18F

Mit csináljak? Az anyám elfordult tőlem mert leszbi vagyok!

20 vagyok..lány. 2 éve tudom h nem a fiúkhoz vonzódok.

Legjobb válasz: próbáld neki elmagyarázni , de egy kis idõ kell neki szerintem , nehéz megemészteni ezt egy szülõnek amúgy nem találtatok jobb helyet mint a suli wc ?....

próbáld neki elmagyarázni , de egy kis idõ kell neki szerintem , nehéz megemészteni ezt egy szülõnek amúgy nem találtatok jobb helyet mint a suli wc ?....
Amúgy mindenki csinál hülyeséget fiatalon. Nyilván nem vagy ezzel egyedül. Mégis értsd meg azért anyukádat, gondolj bele abba, hogy egy szülõnek semmiképpen nem könnyû megemészteni, ha pont az õ gyereke más. Minden szülõ szeretne egyszer unokákat, és senki nem szereti, ha valami ügyben behívatják a suliba. Erre most az fordul elõ, hogy behívatják, és ott tudja meg, hogy te picit más vagy. Persze hogy meg van zavarodva...
csak én izgultam fel erre?
Édesanyád idõvel biztosan megenyhül majd. Viszont azért igazán tarthatnás magadat, a szerelmedet, és az egész kapcsolatodat annyira, hogy ne a wc-ben legyetek együtt. Nekem ez primitív igénytelenségnek tûnik.
Ez alapján a sztori alapján anyádnak nem is azzal van a baja, hogy leszbi lettél, hanem hogy elhanyagolod a tanulmányaidat. Ha legalább arra ügyeltél volna, hogy ne bukj meg, akkor nyugodtan nyalakodhatnátok...
nah végre nemcsak én használom ilyenekre a suli wc-t én is mindig ott dugtam meg a fele évfolyamot meg a némettanárt is 2szer. ezzzzaaaaaaz!!!!!! am lehet h anyudnak kár volt elmondani, szépen részletekben kellett volna beadni. de ha szeret akk egy idõ után majd megbékül
minek mondtad el ?
Azért az is érdekes, hogy 20 évesen csak úgy eltiltogatnak...
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszokat tényleg de am akkor még nem voltam 20. és igazatok van ezt télleg elbaltáztam..
A kérdező hozzászólása: a kérdésed jogos ezzel magam sem vagyok tisztában..
"konkrétan kisebb orgiákat rendeztünk csókolóztunk, kinyaltuk egymást megujjaztuk egymást és ez majdnem minden nap" Hát ettõl a bugyim nagyon nedves lett (kivéve az ujjazás résztõl, mert azt nem csinálnám senkivel sem), de nem értem ezt hogyan tudtátok egy gusztustalan WC -ben kivitelezni. Nincs ágyatok otthon vagy csak kamuzol? Orgia meg úgy tudom csak 3 személytõl kezdõdik :D Ki volt még ott?

Mit csináljak az anyjával?

Sziasztok könyörgöm segitsetek mert már nem tudom mit csináljak:'( a párom annya utál és nem tudom felfogni miért mert nagyon kedves vagyok vele. utál és közénk áll:'( és azt mondja a barátom nem tud mit csinálni deh én meg már a padlon vagyok töle nagyon:'( mit csináljak?:'(

Legjobb válasz: szívlapáttal mérj kettõ erõs ütést a tarkójára

szívlapáttal mérj kettõ erõs ütést a tarkójára
Szexelj vele, az oldja a gátlásokat.
Ismerõs a szitu.Engem az exférjem anyja utált.egy darabig.Féltékeny volt, mert "elvettem a fiát tõle".Legyél vele mindig aranyos és kedves, még ha nehéz is, késöbb majd megenyhül.
figy nem para:O engem sem bír a pasim anyja:S de csak mert nem bezsélgetek vele... bezsélgess vele egy picit, és nem tom. lepd meg a szülinapján... ne nyalj be neki az nem szimpi. csak kedvesen:)
Én is valahogy így vagyok ezzel de pontosan nem tudom, hogy engem utál-e a barátom Anyúkája de edig úgy vettem észre. / Szerintem beszélges a pasid anyukájával, hogy mi a baja veled? De ha szeret a pasid.. nem fog téged elhagyni az anyukája miatt !! ha szeretitek egymást akkor semmi gond
Öld meg xDD
Teperd le és verd be neki.
A kérdező hozzászólása: hát szerintem nem hiszem hogy ez segitene...
A kérdező hozzászólása: itt aza vicces hogy a növérével él a párom nem csak magyar vagyok teljesen és ezért utál .és nem birja elviselni hogy 7honapja eggyüt vagyunk mindig azon van hoyg szét szakitson minekt én még csak egy 16éves lány vagyok én nem ilyen életre vágyok hogy megkeseritse az életemet egy hülye öregasszony aki 70 és a halálközti férfit választot mert sok pénze van...
az anyja vagy sem...a lánya vagy sem..õ valószínû úgy érzi te "elvetted" , mert lehet a lány még jobban is érzi magát.. és boldog melletted? akkor könnyen lehet hogy az anyuka irigy...és féltékeny, és ilyenkor jönnek az eltiltások.."rossz hatással van rád" stb...hiába vagy kedves..aranyos.. magadat marcangolod..ha hagyod hogy hasson rátok..ezzel az érzéssel nem nektek kell megbírkózni..mert hát csúnyán fogok fogalmazni...de Nem a ti bajotok...ti lehettek akármilyen vajszívûek..legyetek azok, de ne engedjetek abból, hogy szeretitek egymást!..és ezt ne más szabja meg.. a féltékenység pedig remélhetõleg..ha "kitombolta" magát elmúlik...és feladja ha látja hogy nem tud befolyásolni.. felfogja adni..ez fájni fog neki valószínû..mert ez az õ érzése..neki kell megbírkózni vele..
Szerintem mondanod kéne a párodnak hogy kérdezze meg az anyukáját hogy mi baja ezzel a helyzettel. Mert ahogy írtad, kedves vagy vele és gondolom nem tettél semmi rosszat. Lehet, csak azt nem tudja elviselni, hogy van valaki a fiacskájának?:S
A kérdező hozzászólása: nem fogok vele bájologni eddgi azt csináltam 7honapon kersztül folyton és a szemembe kedves mögöttem emg elmond mindennek...

Mit csináljak az elmebeteg anyámmal és a szörnyű nagyimmal?

Kikészítenek... Anya az tök idegbeteg,mindenért üvöltözik velem(de csak velem,másokkal normális),a nagyanyám meg mindig a "bezzeg az én id?mben"-t hajtogatja. Nem a nagyival lakunk,de Õ folyton ott ül nálunk és anyával beszélget...:S Anya az tuti,hogy nem normális,teljesen maradi és csodálkozik,hogy semmit nem mondok el neki. Elváltak apuval és hétközben nem engedi,hogy apánál aludjak,mert szerinte az nem tesz jót nekem... Apa vett egy netbookot karácsonyra,mert ha régebben úgy csináltam valamit,ami anyának nem tetszett,akkor eltiltott a gépt?l.Most is megpróbálta párszor azt,hogy elvette a netbookomat,de akkor apa megmondta neki,hogy ahhoz neki semmi köze nincs...Utána kikapcsoltatta a WiFi-t a házban,emiatt apa mobilnetre fizetett el?.Azt is elpakolta párszor anya,persze "teljesen véletlenül". Ezen felül anya semmit nem hisz el nekem. Ha kések 10 percet itthonról,akkor kezdi,hogy biztos megint a városban voltam és drogoztam(soha az életemben nem drogoztam,ezt az egészet amiatt találta ki,mert néha-néha elszívok egy szál cigit).Mondom neki ilyenkor,hogy nem,erre elkezdi nagyanyámmal együtt,hogy ne hazudjak már. Pár hete itthon elájultam és leestem a lépcs?r?l,mondtam anyának,hogy be kéne vinnie a kórházba,mert ez nem normális,hogy elájulok.Akkor is mondta,hogy nem ájultam én el,csak reggel volt és fáradt voltam meg hogy ne akarjak lógni a suliból,mert nem fog hazahozni,ha telefonál neki az osztályf?nök. A suliban volt tesi óránk és én a sok futástól megint elájultam,akkor szólt a tanár anyának,hogy értem kellene jönni,mert nem vagyok jól. Anya értem jött,de láttam rajta,hogy tiszta ideg volt.Aztán a kocsiban hallgathattam,hogy miattam kellett most hazajönnie a munkából,meg hogy miért kell ilyeneket kitalálnom,csak hogy ne legyek ott pár órán.Aztán ? elment valahová és a nagyi egész délután a szobámban ült,nehogy "elszökjek" -.- . Tegnap elmentem busszal egy másik városba,mert ott volt az egyik barátn?m táncfellépése és mondtam anyának,hogy 9-re jöjjön már értem,mert egyedül nem szeretnék a sötétben sétálni+ buszozni. Mondta,hogy rendben. Este fél 10-kor hívtam fel,hogy hol van,mert a többiek már mennének haza,én meg egyedül nem merek ott maradni a sötétben. Mondta,hogy még el sem indult mert én azt mondtam neki,hogy 10-re jöjjön...Ez nem igaz.Emlékszem,hogy 9-re hívtam... Aztán mondta,hogy azonnal indul(kocsival az út fél óra kb),de menjek ki vmi bolt elé,mert Õ nem akar bejönni a belvárosig.A barátaimnak meg közben el kellett menniük,szóval én a tök sötétben egyedül mászkáltam,ráadásul bele is botlottam pár tahó srácba,akik elkezdtek követni...:S Aztán mikor megtaláltam anyát,akkor elkezdett kiosztani,hogy mégis miért nem tudtam neki jó id?pontot mondani meg hogy biztos nem is táncfellépésen voltam,hanem bulizni. De nem is lett volna szükség arra,hogy értem jöjjön,mert szinte minden haveromért kocsival jöttek a szülei és mondták,hogy hazavisznek szívesen,ne maradjak ott egyedül.Mikor ezt mondtam anyának,akkor elkezdett kiabálni a telefonba,hogy nehogy elmenjek bárkivel is,ne égessem Õt azzal,hogy mással vitetem haza magam,majd Õ jön,várjam meg. Most nagyon úgy t?nik,hogy össze fogok jönni egy olyan sráccal,akibe már 2.-os korom óta szerelmes vagyok,de félek,mert anya utálja(anya szerint a srác egy kis elkényeztetett,sznon h.lyegyerek,aki még világ életében nem küzdött semmiért,csak azért,mert jól keresnek a szülei -.-) és nem tudom,hogy mondjam majd el neki a dolgot. Már kikészítenek a nagyival,de leginkább anya. Úgy tesz,mintha Õ lenne a világon a legjobb anyuka,pedig nem az,s???t... Apa vesz nekem meg minden fontos dolgot,Õ visz el versenyekre,ha esik az es? vagy rossz id? van,akkor Õ jön értem a sulihoz,az Õ barátn?jével tudom megbeszélni a problémáimat,mert anya az minden apróságon kiakad és nem tud normális tanácsot adni. Mit csináljak,hogy anya és a nagyi normális(abb) legyen? Már inkább bent ülök a suliban 4-ig,minthogy itthon legyek. Amúgy nem vagyok én olyan h?,de rossz. Kit?n? vagyok a suliban,a tanárok szeretnek,sok barátom van és tisztelettudó vagyok,szóval nem tudom,hogy anyának mi a baja velem...:S Mit tegyek? 14L

Legjobb válasz: Mintha magamat hallanám pár évvel korábban, ahogy elolvastam amiket írtál...XDNekem is kb ugyanilyen az anyám meg a családom, vagyis volt sokáig, és ha ilyesmi veszekedésre került sor, soha nem hallgatott végig, inkább meg is vert, és szintén a gépemet vette el folyton, pedig én se tanultam egyáltalán rosszul, bár kitûnõen seXD igazából elfogadtam az egészet, idõvel immunis lettem ezekre a hülyeségeikre és már nem is válaszoltam nekik, meg se hallottam a piszkálásaikat már, csak rajtam vezették le minden bajukat ezzel, én pedig eltûrtem, és egyre kevésbé érdekeltek már, megtanultam gép nélkül is élni ha anyámnak az kellett és ennyi, mostanra pedig eljutottam arra a szintre, hogy elkezdjek nyílni és felszabadulni feléjük, és azóta teljesen jóba vagyok az összes családtagommal, mert amióta nyitottabb vagyok feléjük, és felszabadultabb, azóta megbíznak bennem, és a sok beszélgetés csodákat tud így tenni, persze ez a nyitottság feléjük egy morzsányi ahhoz képest amilyen a barátnõimmel vagyok, de ha már felszabadultabban is viselkedek velük akkor ennyi elég ahhoz, hogy jobban bízzanak bennem, és ne piszkáljanak annyit...XD

Mintha magamat hallanám pár évvel korábban, ahogy elolvastam amiket írtál...XDNekem is kb ugyanilyen az anyám meg a családom, vagyis volt sokáig, és ha ilyesmi veszekedésre került sor, soha nem hallgatott végig, inkább meg is vert, és szintén a gépemet vette el folyton, pedig én se tanultam egyáltalán rosszul, bár kitûnõen seXD igazából elfogadtam az egészet, idõvel immunis lettem ezekre a hülyeségeikre és már nem is válaszoltam nekik, meg se hallottam a piszkálásaikat már, csak rajtam vezették le minden bajukat ezzel, én pedig eltûrtem, és egyre kevésbé érdekeltek már, megtanultam gép nélkül is élni ha anyámnak az kellett és ennyi, mostanra pedig eljutottam arra a szintre, hogy elkezdjek nyílni és felszabadulni feléjük, és azóta teljesen jóba vagyok az összes családtagommal, mert amióta nyitottabb vagyok feléjük, és felszabadultabb, azóta megbíznak bennem, és a sok beszélgetés csodákat tud így tenni, persze ez a nyitottság feléjük egy morzsányi ahhoz képest amilyen a barátnõimmel vagyok, de ha már felszabadultabban is viselkedek velük akkor ennyi elég ahhoz, hogy jobban bízzanak bennem, és ne piszkáljanak annyit...XD
hosszútávon a legjobb módszer szerintem az lenne ha apukádhoz tudnál költözni.
Anyukád gondolom egyedül van. Apukád elhagyta, újra nõsült, õ meg él egyedül...Szerintem ez az ok, ettõl ideges, megkeseredett.Te vagy ott, ezért az egész feszültség rajtad vezetõdik le. Ezt kellene megbeszélned anyukáddal, hogy ez ellen tegyen valamit, nem te tehetsz errõl. Apukád meg a nõje könnyen jópofizik a helyzetébõl, ha odaköltöznél, val. hamarosan jönnének a problémák, anyukád meg teljesen tönkrmenne.
Szierintem meg tök normális, hogy így érzel, kamasz vagy... Kiskamasz. Lesz ennél rosszabb is ha nem próbálod meg kicsit a másik oldalról is nézni a dolgokt, még ha nem is könnyû ilyenkor. Õszintén, nekem egyáltalán ne, tûnik anyukád nem normálisnak. Sõt igenis normális. Gondolj kicsit bele. Az õ szerepe illetve hivatása, hogy téged jól neveljen fel és megvannak az elvei, amibe például apukád nem segít neki, annál rosszabb, ellene tesz, a laptoppal meg mobilnettel.. Tudom, hogy manapság már az ovodás gyerekek is mobillal járnak, de én anno 16 voltam mikor mobilt kaptam, pedig 200km-rel arrébb jártam középsuliba. Mégis megvoltam ilyen cuccok nélkül, sõt annál több igazi barátra sikerült szert tennem, mert nem a net elõtt töltöttem a napomat. Mindegy is. Szerintem bízz anyukádban, hogy jót akar neked, ha mérges vagy kiabál még az is elfogadható, aggódik, jót akar neked és hidd el mindenkinek elfogy a türemle , ahogy neked is. Azt atnuld meg jól, hogy a család a legfontosabb, hogy csak rájuk számíthatsz és hogy az összes ilyen hétköznapi kis konfliktus csak azért van, hogy megtanítson téged arra, hogy egy egészséges értékrended alakuljon ki, ami megvéd majd a késõbbiekben is, amikor õ már nem lesz. A Mamádra is figyelhetnél jobban, mert attól hogy öreg még nem hülye, hogy minden mondatát azzal kezdi, hogy bezzeg az én idõmben, ha figyelnél rá, talán olyan történeteket is elmesélne, amiket még nem tudsz. Tudom, hogy a kor sajátja a lázadás, én is hasonló voltam, nem is azt akarom mondani, hogy ez baj, hogy ilyen vagy, csak azt, hogy közben gondolj arra is néha, hogy õk szeretnek téged és jót akarnak. A szeretet nem elektronikai cuccokban mérik, hanem törõdésben, ebbõl is annyit kapsz apukádtól? Könnyû ám úgy türelmesnek lenni veled, hogy nem ott laksz, apukád barátnõjénak is könnyû úgy, hogy nem õ a felelõs érted.. Szeresd anyukádat és halgass rá, ez az egyetlen járható út. Ha apádhoz költöznél, csak menekülnél a problémák elõl, amik ott ugyanúgy rádtalálnának. Higyj nekem, én is túléltem a kamaszkorom. 26/N
Én konkrétan ezt, amit leírtál, megmutatnám neki (persze a "tuti nem normális" rész nélkül)
A kérdező hozzászólása: Apuhoz azért nem szeretnék költözni, mert itt van anyunál a kiskutyám meg a cicám és Õket anya biztosan nem engedné, hogy elvigyem innen, nélkülük meg nem szeretnék menni. Apánál meg kovácsoltvas a kerítés és félek, hogyha kiengedném Õket az udvarra, akkor kiszöknének az utcára.
Nem tudsz apudhoz költözni?
Szerintem anyukád idõvel megnyugszik.A válás nem kis dolog egy családban.Beszélgess vele úgy mint a nagyi, mond neki hogy ne féltsen, ne aggódjon miattad túlzottan.Szerintem nem kell apukádhoz költöznöd, ha anyukáddal egy jó viszonyt alakitasz ki.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!