Találatok a következő kifejezésre: Mit csináljak, anyósom nem vérszerinti, és (1 db)

Mit csináljak, ha anyósom nem vérszerinti, és ha az unokáról van szó, folyton olyanokat mond, (még mások előtt is), hogy nem az igazi unokám, de ezt csak én mondhatom, más ha mondja annak kikaparom a szemét?

Én sosem mondom, hogy te nem vagy az igazi mamája, én elfogadtam ?t, (annak ellenére, hogy a mi kapcsolatunk nem valami fényes). Sajnos elég fura személyisége van. Sért?dékeny, neki mindig igaza van, amit ? mond az megfogadandó, mert az a helyes, és higyek neki, ? már tapasztalt... A lényeg az, hogy nem tudom hogy hozzam a tudtára, hogy nem veszem másodlagosnak?

Legjobb válasz: Szerintem el kell neki mondani, hogy nektek ez rosszul esik, és döntse el, hogy most akkor akar-e nagymama lenni vagy nem, de a döntését el kell fogadnotok akkor is, ha nem. Az hogy sértõdékeny nem jogosítja fel, hogy ilyeneket mondjon, másokat sértegessen. Egy kapcsolatban mindenkinek alkalmazkodnia kell, különben sosem lesz jó, sosem lehet jobb.

Szerintem el kell neki mondani, hogy nektek ez rosszul esik, és döntse el, hogy most akkor akar-e nagymama lenni vagy nem, de a döntését el kell fogadnotok akkor is, ha nem. Az hogy sértõdékeny nem jogosítja fel, hogy ilyeneket mondjon, másokat sértegessen. Egy kapcsolatban mindenkinek alkalmazkodnia kell, különben sosem lesz jó, sosem lehet jobb.
Szerintem is beszélni kéne vele és rákérdezni, vállalja-e a nagymamaszerepet, még ha meg is sértõdik. Ha nem akar nagyi lenni, félnagyi ne legyen. Hivatkozz a gyerekre, szerinte hogy esik neki (nem tudom mekkora, ha kicsi, akkor késõbb) ha nem vállalják fel? És a "nagyinak" hogy esne, ha mondjuk az oviban a gyerek úgy beszélne róla, hogy a mûnagyi?? A párodra remélem számíthatsz és kiáll mellettetek. Sok sikert!
Utálom az anyósokat... Család ellen viszont nincs orvosság. Õk a szükséges rossz... Próbálj Vele beszélni errõl. Hátha.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Úgy érzem, hogy már nincs értelme az életemnek. Hogyan változtassak ezen?

35 éves vagyok, kétszer voltam házas és két gyerekem van akik nem velem élnek de minden második hétvégén nálam vannak. A második feleségemmel nem váltunk el csak külön élünk de nem szoktunk beszélni. Mióta ők elmentek azóta egyedül vagyok egy nagy házban és nem tudok mit kezdeni magammal, ezért elkezdtem újra kiélni magam de ez sehová sem vezet. Járok bulizni a fiatalabb barátaimmal és fiatalabb lányok után kezdek érdeklődni és olyan hülye vagyok mint fiatalabb koromban. Nincs célom, csak egyik napról a másikra élek és ez baromi unalmas csak nem tudok megváltozni mert nincs kiért. A gyerekeim kedvéért pár napra sikerül de amúgy ha ők elmennek akkor ugyanolyan szar minden. Házassággal úgy vagyok, hogy mindent ki kell próbálni, én kétszer is megtettem de nem jött be úgyhogy többször nem fogok, a munkámmal elvagyok bár mióta nincs feleségem rendszeresen elkések szóval lehet hogy nem sokáig maradok ott. Minden szar. Értelmetlennek érzem az egészet. Mit csináljak, hogy ne menjen el teljesen az eszem?

7

Mit tehetnék, ha a családom folyamatosan lehúz?

Sajnos már gyerekkorom óta én vagyok a "fekete bárány", ugyanis viselkedésben és értékrendben is valahogy kilógok az egész nagy családból. Kislányként amolyan művésztípus voltam, verseket szavaltam, színdarabot írtam és rajzoltam, ráadásul rengeteget olvastam, mióta az eszemet tudom. Ma fiatal felnőttként (21 éves) nyelveket beszélek, egyetemre járok és dolgozok mellette, minden nap próbálok tenni valami azért, hogy előrébb jussak.

Már emiatt mindig megkaptam, hogy ők nem értenek engem, sosem voltak közös témáink és tulajdonképpen még csak meg sem próbáltak úgy tenni, mintha érdekelné őket az én lelkesedésem. A családban senki sem tanult ember, a napi program kb. mindenkinél abból áll, hogy a munkából hazaérve beesnek a tévé vagy számtógép elé, család fiataljai mind 23-24 éves szüzek, akik soha sehova nem jártak el, mert "nem szabad". A családom természetesen abba is folyton belekötött, hogy 18 évesen miért járkálok el ide-oda, miért vannak barátaim, miért nem otthon ülök egész nap, miért önkénteskedem, miért nem bolti eladó akarok lenni, mint a többiek, és úgy tulajdonképpen mit képzelek én magamról, hogy olyan álmaim vannak, mint egy jól fizető munkahely, saját lakás és nagy család?

Sajnos, idegileg egyre jobban kikészít ez az állandó lenézés, kritizálás és bántás. Próbálok nem odafigyelni, de bő két évtized után már nagyon-nagyon sok mindez, folyamatosan hátráltatnak, ahol csak tudnak és mindig azt érzékeltetik velem, hogy rossz vagyok, ráadásul ha nekik nem lesz soha jobb, akkor nekem se legyen... Már szinte hozzám sem szólnak, mindenbe belekötnek itthon, ki sem merem ejteni a számon az egyetem szót, mert máris nekiállnak vitázni, hogy miért járok egyáltalán egyetemre, ha nem tudom fizetni (fizetem, hiszen diákmunkt végzek, de abból le kell adnom még a rezsibe is és mindent magamnak veszek).

Szeretnék előre jutni az életben, de úgy érzem, hogy egyre inkább fladom az egészet. Egyedül a párom miatt tartok még ki, de lassan már minden este sírva alszok el. Mielőtt azt mondanátok, hogy költözzek el, sajnos ez nem lehetséges megoldás, ugyanis még diákmunkát is csak nehezen találtam, állandót már lassan egy éve keresek hiába, és még ha lenne, akkor sem tudnám egyszerre fizetni a tandíjjal....

4

Ha egy 30 éves férfihoz fiatalkorú (legalább 14éves) lányok járnak szexért, abból lehet jogi probléma, bonyodalom?

60

Nem szeretek itthon lenni?

Nem szeretek itthon lenni mert, nincs 10 perc nyugalam, vagy a kis tesóm piszkál vagy el kell menni valahova vagy hangosan megy a tv vagy anyám szól hogy menyek oda stb. És mindig feszült vagyok, nem tudok kimenni kicsit lenyugodni mert sok a cigány és a kóbor kutya és félek hogy belémkötnek, a barátim a városban laknak ahová alig jár busz... Mit tegyek?

8

Másfél éves unokahugom mindig leszedi magárol a pelust és bepisil. Holnap nekem kell rá vigyáznom. Hogyan oldjam meg a pelenka dolgot?

3

Mit érthetek lelki zsaroláson? Lelki terroron? Hozzatok példát légyszíves.

5

Ilyen esetben nekem kellene felvilágosítanom a párom volt barátnőjét a helyzetről vagy hagyjam ezt a feladatot a páromra?

A párom hosszabb ideig külföldön dolgozott, elég ritkán tudott hazajönni, interneten tartottuk a kapcsolatot. Soha nem voltam féltékeny típus, nem csináltam ügyet kisebb kalandokból sem, tudtam, hogy van kinnt is egy barátnője. A párom 2 hete hazajött és úgy néz ki, hogy már kapott is munkát, ráadásul a közelben, most a szüleinél van egy hétig. Azt mondta, minden kapcsolatát lezárta a kinnti barátnőjével.
Tegnap kaptam egy e-mailt az adott hölgytől, amivel engem akar leállítani, hogy hagyjam békén a barátját és ne akarjak tönkretenni egy komoly kapcsolatot. Leírta, hogy felmondott a munkahelyén, hogy a barátjával lehessen és szerinte már közel állnak a lánykéréshez is.
Nem tudom, hogy én reagáljak-e valamit a levelére vagy hagyjam az egészet a páromra, aki eddig is "remekül" megoldotta az ügyet. Vele már beszéltem, azt mondja ne is foglalkozzak vele, majd leáll, de nekem a levél alapján nem úgy tűnik.

29

Gond lehet ebbol?

Ma reggel, itt volt a férjem lánya. Játszodtunk és megsimogattam a fejét, beleakadt a gyurum a hajába és egy picit meghuzta a haját. Erre o az mondta, hogy én csináltam és fáj neki. Mondtam neki hogy véletlen volt, neharagudjon. Attól tartok, hogy azt fogja mondani az anyjának, hogy megnyúztam a haját. (csak 3 éves) Az anyja meg nem túl barátságos.

6

A családom utál, és megvet amiért nincs munkám már hosszú ideje. Hogyan másszak ki ebből a helyzetből? 22/L

Érettségi után jártam fél évet egyetemre szüleim kényszere miatt, ami egyáltalán nem ment. Egyrészt mert kicsit sem érdekelt a szak, másrészt a hozzá kapcsolódó tantárgyakból egész középiskolában 2-es, 3-as voltam, tehát behozhatatlan hátrányom volt. Fizetősre jártam, így felesleges lett volna próbálkozni évekig. Aztán ezután elvégeztem 2 OKJ tanfolyamot ami szintén pénzbe került, szüleim fizették ki. Ezek nem felesleges hülyeségek, hanem nagyon is keresett szakmák, mindenki azt hitte hogy ezekkel 100% hogy lesz állásom.
Aztán nem így lett, több mint 1 éve fejeztem be a tanulást végleg, és azóta sehova nem vettek még fel. Mindenhol gyakorlatot várnak el, vagy protekció kellene. Már régen leadtam az igényeimet, és gyári, takarítói alkalmi munkákat vállaltam. Szóval már bárminek örülnék ami teljes munkaidős állás lenne végre. De nem jön össze semmi, mintha meg lennék átkozva. Szüleim úgy gondolkoznak erről az egészről, hogy ők mindent megtettek értem anyagilag hogy tanuljak, meg évekig eltartottak, és hogy nem hiszik el hogy 2 szakmával, érettségivel nem lehet állást találni a mai világban. Biztosak benne, hogy minden az én hibám, és nem is akarok dolgozni. Ilyeneket vágnak a fejemhez, nem csak ők hanem nővéreim is. Már mindent megvontak tőlem egy ideje, annyi hogy lakhatok itthon, de már azért is csúnyán néznek ha eszek. Semmilyen egyéb dologra nem adnak pénzt, még tisztálkodási szerekre se. De ennek ellenére sem találtam munkát, pedig már úgy élek mint egy félig hajléktalan, tehát mindent megtennék hogy legyen pénzem. Végre beláthatnák, hogy nem az akaratom a baj, hanem valóban szörnyű nehéz elhelyezkedni. Csalódtam bennük, hogy belém rúgnak az amúgy is rossz helyzetben, nem hogy bíztatnának és támogatnának lelkileg. Már sok megoldás megfordult a fejemben, még az öngyilkosság is, de tudom hogy az butaság lenne. Még arra gondoltam hogy más városban próbálok szerencsét, csak hát ahhoz is szükséges egy induló pénz. Nyugati határ mellett lakok, azt tartják ez még azok közé a városok közé tartozik ahol van munka bőven, tehát nem tudom hogy érdemes e innen elmenni, vagy máshol sem lesz jobb. Amúgy már azt sem tudom, hogyha végre sikeres fordulatot venne az életem, akkor helyre lehetne e hozni ezt az elromlott családi viszonyt. Vagy mostmár mindig életképtelen, szerencsétlennek fognak tartani?

13

Vannak itt olyanok akiknek egyéjszakás kalandból lett házasság? Hogyan alakult? Egyáltalán létezik ilyen? Vagy kevés erre az esély?

10

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!