Találatok a következő kifejezésre: Mit éreznek az (317 db)

Mit érez az az "anyuka" aki miután megtudja újjszülöttjéről, h fogyatékos, eldobja magától? Utána mit érez? Van lelkifurdalása? Megbánta?

egy ismer?söm akarja sajnos ezt tenni, én nagyon nem értek vele egyet, nem hiszem, h egy anya aki kidoba a gyerekét ne érezzen utána megbánást. kiváncsi vagyok ilyen tapasztalatokra.

Legjobb válasz: Dolgoztam egy elmegyógyintézetben ápolóként. Azt hiszem, hogy én mindent láttam, amit látni lehet, ezen a téren. Nagyon szerettem õket, mindegyiküket. De soha, soha nem tudnék egy középsúlyos vagy súlyos értelmi fogyatékos gyereket nevelni. Mivel õk állandó felügyeletet igényelnek, ez anyagilag sem megoldható. Önálló életvitelre nem lesznek alkalmasak, viszont többnyire tovább élnek, mint a szüleik. Volt olyan lakónk, akit az anyukája halála után hoztak az intézetbe felnõttként. Az volt az igazán borzalmas. Egészségesként is nehéz feldolgozni a veszteséget, õ egyáltalán nem tudta. Emellé jött szegénynek a környezetváltozás, az, hogy közösségben kellene élni. Egyfolytában gyógyszereket kapott, hogy legalább önmagában és másokban ne tegyen kárt. Ha kezdettõl intézetben él, és közben érezheti a szülei gondoskodását (látogatják rendszeresen, elviszik magukkal, ünnepeket otthon tölt stb.), akkor nem lett volna ez így... Amikor terhes voltam, akkor is azt mondtam, hogy nem szabad vállalni az otthoni nevelését, ha fogyatékos lesz, mert az õt is, minket is tönkre tesz. Nem tudom, hogy azt, akit a szívem alatt hordok 9 hónapig, vajon intézetbe tudtam volna-e adni, ha úgy hozza a sors. Szerencsére nem így történt. Viszont abban biztos vagyok, hogy az az igazán nagy döntés, ha az ember meg tudja tenni éppen a gyerek érdekében, és mindezt úgy teszi, hogy nem "eldobja" magától, hanem anyja marad neki...

Én koraszülött voltam, megmûtöttek 2 hónaposan, aztán azt hitték autista vagyok és 11 és fél évvel késõbb pedig született egy húgom és róla azt hitték hogy down-kóros.És az anyukánk mindennél jobban szeret.
attól függ milyen mértékû a fogyatékosság.Mert az sem mindegy.De én személy szerint ha olyan mértékû a betegség bizony szakember kezébe adnám, én is képtelen lennék úgy foglalkozni vele, hogy az neki jó legyen.minden elismerésem azé aki ilyen gyermeket nevel.persze lehet ha a kezembe tartanám már mást mondanék, nem tudom, mert a jó isten szép egészséges gyerekkel áldott meg, és ezért naponta hálát is adok, mert bizony bár sokaknak ez a természetes én még is azt mondom nem az.
Dolgoztam egy elmegyógyintézetben ápolóként. Azt hiszem, hogy én mindent láttam, amit látni lehet, ezen a téren. Nagyon szerettem õket, mindegyiküket. De soha, soha nem tudnék egy középsúlyos vagy súlyos értelmi fogyatékos gyereket nevelni. Mivel õk állandó felügyeletet igényelnek, ez anyagilag sem megoldható. Önálló életvitelre nem lesznek alkalmasak, viszont többnyire tovább élnek, mint a szüleik. Volt olyan lakónk, akit az anyukája halála után hoztak az intézetbe felnõttként. Az volt az igazán borzalmas. Egészségesként is nehéz feldolgozni a veszteséget, õ egyáltalán nem tudta. Emellé jött szegénynek a környezetváltozás, az, hogy közösségben kellene élni. Egyfolytában gyógyszereket kapott, hogy legalább önmagában és másokban ne tegyen kárt. Ha kezdettõl intézetben él, és közben érezheti a szülei gondoskodását (látogatják rendszeresen, elviszik magukkal, ünnepeket otthon tölt stb.), akkor nem lett volna ez így... Amikor terhes voltam, akkor is azt mondtam, hogy nem szabad vállalni az otthoni nevelését, ha fogyatékos lesz, mert az õt is, minket is tönkre tesz. Nem tudom, hogy azt, akit a szívem alatt hordok 9 hónapig, vajon intézetbe tudtam volna-e adni, ha úgy hozza a sors. Szerencsére nem így történt. Viszont abban biztos vagyok, hogy az az igazán nagy döntés, ha az ember meg tudja tenni éppen a gyerek érdekében, és mindezt úgy teszi, hogy nem "eldobja" magától, hanem anyja marad neki...
Nekem a terhesség alatt mondták, hogy lehetséges, hogy beteg a baba. Eszembe sem jutott elvetetni. Én úgy gondolom, hogy ha az utcán látok egy értelmileg vagy fizikailag sérült embert, akkor sem megyek oda és nem lövöm fejbe. Miért pont a saját gyermekemmel tenném, aki még olyan kicsi akkor, hogy akkor kell rá a legjobban vigyáznia az anyjának. Hálistennek egészségesen született meg a lányom és nagyon figyelek mindent rajta, de semmi nem utal arra, hogy bármi baja is lenne. Az egész történetbõl az a legfontosabb, hogy manapság boldog-boldogtalant ijesztgetnek azzal, hogy beteg lesz a gyereke, így rengeteg egészséges magzatot is abortálnak, attól félve hogy mi van, ha beteg....
Engem nyilván el ítéltek majd, de ha nekem ilyen gyerekem születne és tudnék róla már a terhesség alatt akkor elvetetném.Ha megszületne akkor nyilván sajátom nevelném, de nagyon tönkretenne idegileg, mindenhogy.
én intézetbe adnám. ha olyan súlyos.
igen, csak ha inezetbe teszi, akor ott látogatja, az megint egy fájó pont amikor látogatja.
Egy fogyatékos gyerek nevelése állandó igénybevétel, és nagyon sokba is kerül. Ha van másik gyerek is, és nem nagy a jövedelem, akkor megoldhatatlan feladat az otthon tartása. Ha látogatja az otthonban, akkor nincs vele semmi baj. Ha nem, akkor elég szomorú.
És ha ezzel nem tenne rosszat neki? Mert ha megszületne tapasztalatokat szerezhetne. Néha nem árt ha az embert nem csak jó dolgok érik mert abból is tanulhat. Pl. ott volt Buddha aki félrevonultan élt és koplalt is néha. De bocs ha hülyeséget írtam én sem szeretném ha más szenvedne.
04-29 02:59 A kérdés PONT nem ez volt. Mellesleg én is így gondolom, nem tudnám elvetetni a gyerekemet. Kivéve ha az UH biztosra kimutatná, hogy beteg, életképtelen. Nem hiszem, hogy jót tennék akár neki, akár a család többi tagjának azzal, ha megszülném, de képtelen lenne ellátni magát, ha eljön az ideje... És nem hiányozna mások lesajnáló, szánakozó tekintete... (van egy 2, 5 éves kislányom, egészséges szerencsére, de az egész terhességet végig idegeskedtem, hogy valami baj lehet...)
A gyermek Isten ajándéka, az embereknek nincs joguk másokat megölni, mert az Isten élet-halál ura, õ dönti el hogy ki mikor hal meg.
Az abortusz gyilkosság.
Azt hiszem erre a kérdésre csak az tud hiteles választ adni, aki ilyen helyzetben van. Én egy fogyatékos gyermekotthonban dolgozom és nem rózsás a helyzet. Vannak szerethetõek és kevésbé, de mindegyik sajnálatra méltó. Az hogy egy anya megválik a sérült gyermekétõl, a mai világban úgy gondolom hogy nem meglepõ. Hiába mondjuk azt hogy nem tehet róla a gyermek valóban nem. Õk 24 órás felügyeletet igényelnek, és nem kevés költséget. De hogyan oldja meg az egésznapos felügyeletet, ha dolgozik, hogy pénzt kereshessen. Vagy hogyan oldja meg a pénzt ha otthon ügyel rá. Ráadásul ezek a értelmi fogyatékosságok, gyakran párosulnak egyéb betegséggel: epilepszia, mozgáskorlátozottsággal, inkontinencia, vakság, némaság. Ezek mind befolyásolják a szülõ döntését, nem beszélve arról, hogy gyakoriak az agressziók, vagy azok az alapvetõ emberi tulajdonságok amik azt hisszük hogy természetesen velünk jár. /Sokan nem tûrik meg magukon a ruhát, megeszik saját vagy társaik székletét./ Ha ilyen probléma nincs is, állandó odafigyelést igényelnek. nem ritkán az egészséges testvér rovására megy, akivel meg nem tudnak foglalkozni. Szóval én megértem h. ha valaki beadja egy intézetbe sérült gyermekét. de azzal nem értek egyet, ha le is mond róla. Hisz nem õ tehet róla, és nekik is vannak érzéseik, örülnek ha meglátogatják õt, fõleg az anya, apa /Aki azt mondja h. azért nem látogatja gyermekét, mert nehogy rosszabb legyen neki, az szerintem csak saját maga kényelmét nézi./ De ezekrõl sokat lehetne regélni...
koraszülött voltam (7 hónapra :S) kib*szott k*rva nõvér meg levett az oxigénrõl korán Vérrög utána nemsokkal agyhártyagyulladás 7 évesen megint egy agyhártyagyulladás (4, 5+1, 5 hónap korház) és most csak ataxiám, diszlexiám és epilepsziám van de abból nemsokára kigyógyulok (2 év gyógyszer még) Anyám, apám sosem akart eldobni magától sõt... a 4, 5 hónap alatt minden egyes nap ott ült bent mellettem a korházban :)
No, igen, meg ugye anyagilag sem megoldható a legtöbb családban, hiszen egy beteg gyerek mellett el sem lehet menni dolgozni se. Nem értem, miért kell ezért lepontozni a többieket? Pl. a 2. válaszadót. Lehet, hogy sok anya még a súlyosan fogyatékos gyermekét is maga mellett tartaná, amivel persze nemigen tesz jót neki, csak épp a szíve ezt diktálná, de mégsem teheti meg, mert úgy nem tudnának megélni. Se pénz, se nyugdíj késõbb, nagyon jó kilátások. Amúgy is intézetbe kerülnek, ha felnõnek, pláne ha a szülõk már nem lesznek, szerintem is jobb, ha még gyerekkorban megszokja milyen ott élni.
.
Csak õ tudhatja, mit érez. De én úgy gondolom, õk azok az anyák, akik inkább a józan eszükkel gondolkodnak, nem hiszem, hogy megbánnák késõbb a döntésüket. Persze van nekik is szívük, de szerintem nem lelkiismeret-furdalást éreznek, hanem inkább bánatot, szomorúságot, hogy ilyen sors jutott a gyereküknek, és nekik is, hogy erre a döntésre kényszerültek.
Nekem 4 évig volt o.társam egy fogyatékos o.társam nem tudom mi volt a baja pontosan de látszott rajta egybõl...Fiú volt.5-8dikig volt o.társam volt egy 2ével fiatalabb huga is.Tisztelem a szüleit hogy 2ilyen gyereket nem adtak otthonba hanem szeretetbe felnevelték...

Mit erez az a ferfi aki, megbant valakit, vagy kihasznal egy not?

Mi meg benne vegbe, foleg hogyha tudja, hogy a masik szemved miatta. Tudja, hogy fontos volt a nonek az illeto ferfi sot egy par voltak egyszer es szerettek egymast es megis szandekosan kihasznlata ezt a noben, nagyon megsertette.

Legjobb válasz: Miért azok a nõk mit éreznek, akik viszik a házat, a kocsit, a gyereket? Fõleg, h általában a vagyonhoz nincs is közük, mert csak beleültek a jóba...

Miért azok a nõk mit éreznek, akik viszik a házat, a kocsit, a gyereket? Fõleg, h általában a vagyonhoz nincs is közük, mert csak beleültek a jóba...
A saját tapasztalatom alapján azt mondom, hogy nincs lelkiismeret furdalása.
A kérdező hozzászólása: viszont, ha en megbantottam valami aprosaggal o ki volt keszulve maszott a falra
Alapszabály: a férfi a p.nciért a tetût elhajtaná Soroksárig. Ezt jegyezd meg, mert tényleg így van, én kivétellel még nem találkoztam.
A kérdező hozzászólása: azt gondolom, hogy annyira ki volt ehezve, mert neki sem jott ossze semmi kapcsolat massal, hogy ki kellett elegitse igenyeit tobb nem is kellett es nem erdekelte, hogy en hogy erzem magam utanna nem fer a fejembe, hogy tudta ezt velem megtenni, nem sirok ezert, de zavar, hogy elfajult az a jo ember
A kérdező hozzászólása: Igen valobann szeretetem, de ugy tudtam, hogy o is engem a tenyeren hordozott eddig es tipikus rendes fiu volt csendes siznte jol nevelt pasi. Azt hiszem az egyeduli ferfi akivel igazan jo kapcsolatom volt valaha, de elszallt a Budapesti levegotol amiota oda kerult es diszkozik meg a baratok befolyasolyak nagyon. Nem volt eroszak, de nem akartam vele lennihidd el nekem. el akartam kerulni a tovabbi seremeket szandekosan, de kezedtt meg konnyezni is, hogy ugy kivan meg akar.
Megint lefeküdtél az exeddel, és utólag megbántad? Mert ha erõszak volt, akkor irány a rendõrség, látlelet, orvosi vizsgálat, a sebekbõl lehetnek jó bizonyítékok. Vagy az bánt, hogy lefeküdtél vele, és mégsem hív? Pedig annyira szeretted, hogy mégis magadba engedted, pedig nem is kívántad, hátha megint együtt lesztek? Miért feküdtél le vele? Ne mond, hogy naív voltál, mert Te is tudod, hogy nem igaz. MIÉRT tetted?
Érezhet.. sajnálatot, szánalmat, dühöt, megvetést, boldogságot, apátiát, félelmet.. Bármit érezhet. Azt akarod hallani, hogy nincsenek érzései? De vannak. Lehet szájna-bánja. BÁRMI LEHET, AZ ÉLET NEM OLYAN EGYSZERÛ, MINT AMILYENNEK A KÉRDÉSED ALAPJÁN TE TÛNSZ.
Igen, nekem is a barátom volt valamikor...csak aztán szépen mentette a bõrét és eltûnt a föld felszínérõl. Eléggé mély nyomot hagyott bennem. Utána is találkoztunk, és igaz, bocsánatot kért, de a cselekedetei abszolút nem azt tükrözõik, hogy bármit is megbánt volna abból, amit tett... Viszont amit veled csinált az a hülye, az nemi erõszaknak minõsül. És följelenteném a helyedben.
A kérdező hozzászólása: Nagyon jol tudta, hogy mennyire szeretem es annak ellenre megtette, soha nem neztem volna ki belole ezt, hogy kepes egy olyan rendes fiu volt es erzekeny nem egy troger.Nagyon szep kapcsolatunk volt egyutt hihetettlen nagy szerelem es ragaszkodas volt az alapja a kapcsolatnak. Minden esetre nagyot csalodtam benne.
Semmit...... Nincs neki olyanja....
A kérdező hozzászólása: En ezt a ferfit szerettem es o is engem 2.5 eves kapcsolatunk volt es utanna se veled se nelkuled kapcs. es feltekeny volt ram minden lepesemre, se massal nem lehettem se vele, ezert dontotem ugyhogy nem akarom tobbet a kozelembe szexualisan. 32 L
A kérdező hozzászólása: Te, Lolita Haze teged aki kihasznalt az az exed volt? Mert en talakoztam az exemmel es annak ellenre, hogy en nem akartam lefekudni vele o engem ravett nagyon nyomulosan minden ellenre, hogy en nem akartam leve agyba bujni semmi fele keppen lehamozta a ruhat rolam es betette ugyis, hogy loktem el tolem es mondtam szep szoval, hogy nem akarom ot, es tobbet szoba sem allt velem utanna ahogy megtortent. Semmi buntudat, hogy engem belerangatott akaratom ellenere es nem elveztem es nem kivantam ot.
Engem használtak ki. És egy cseppnyi megbánást nem láttam soha a hõs férfi szemében.
Mit erez az a no aki, megbant valakit, vagy kihasznal egy ferfit? Mi meg benne vegbe, foleg hogyha tudja, hogy a masik szemved miatta. Tudja, hogy fontos volt a ferfinak az illeto no sot egy par voltak egyszer es szerettek egymast es megis szandekosan kihasznlata ezt a ferfiban, nagyon megsertette. Az ilyennek nincs lelkiismeretfurdalasa ilyenkor? Holita Laze válasza: A saját tapasztalatom alapján azt mondom, hogy nincs lelkiismeret furdalása. /ennyit a kérdésedrõl. Vannak [email protected] emberek, ez nemtõl független.
A kérdező hozzászólása: Te voltal hasznaltal ki valakit, vagy te voltal kihasznalva?
A kérdező hozzászólása: mi lenne ha nem azokat bantanank akik nem erdemlik meg ezert van annyi onbizalom hianyos ember

Mit érez az, aki szó szerint halálra piszkál valakit?

Néztem/nézek a youtuben videókat, ahol a fiatalok, főként lányok kis kártyákon írják, hogy hogy piszkálták őket, hogy lettek depressziósak vagy anorexiásak, és több emlékvideó is van olyan fiataloknak, akik öngyilkosak lettek, például mert folyamatosan bántották őket... Mit érez az, aki így piszkál valakit? Hogy ez a következménye? Engem is piszkálnak az iskolában, és hát eléggé megérintettek ezek a videók... Beszólogatnak, hogy csúnya vagyok, beszólnak azzal kapcsolatban, hogy lovagolok, néha csak annyit, hogy "ló", vagy "kanca" amikor órán válaszolok egy kérdésre, máskor pedig lovakkal való intim kapcsolatot emlegetnek, elég ocsmány módon... Egy ideig tűrtem, de volt, hogy pofánvágtam valakit emiatt, persze aztán órákig zokogtam... Senkit nem bántok, amikor normálisan szól, normálisan válaszolok, amikor piszkál, elengedem a fülem mellett. Viszont egyre nehezebben birom, és néha nekem is megfordul a fejemben, bár eszem ágában sincs sem öngyilkosságot elkövetni, sem vágdosni magam, sem semmi ilyesmi, de azért kíváncsi lennék, ha mégis megtenném, és mondjuk finom utalást tennék rá, hogy kik miatt volt ez az egész, hogy éreznék magukat, vagy mi lenne ezután az egész után... Megbánnák? Vagy ugyanúgy utálkoznának? 16L

Legjobb válasz: Mit éreznek? Kisebbségi komplexust. És nem, nem bánnák meg. Legalábbis a 90%-uk nem.

Mit éreznek? Kisebbségi komplexust. És nem, nem bánnák meg. Legalábbis a 90%-uk nem.
Ez személyiségfüggõ, azt piszkálják aki hagyja. Nekem is volt debella osztálytársam pl, senki nem piszkálta, legalábbis nem így nyíltan. Az emberek mindenkit kibeszélnek, a másik mindig érdekesebb, de így nyíltan piszkálni csak a gyengéket szokás.
Nagyon nehéz ezt megérteni. Olvastanm néhény könyvet, ami segíthet ebben. Az egyik címe: Szavakkal verve. Ez a bántalmazó világképét mutatja be. A másik: A normalitás tébolya. Ez utóbbi a destruktivitás elméletérõl szól. Gyanítom, hogy Frommtól A rombolás anatómiája is errõl szól, csak még nem tudtam megszerezni. Minden, a bántalmazásról szóló könyv ezt fejtegeti, tehát a nane.hu oldalon és a nyitottkonyv.hu kiadónál található könyvlista mind témába vághat.
Ja, én csak magamból tudok kiindulni, de tuti nem bánnám meg, ha valaki miattam lett öngyilkos. Úgy vagyok vele, aki nem bírja az életet, azért nem kár... (Amúgy én nem piszkálok másokat, legalábbis ilyen gyerekes módon tuti nem.)
A kérdező hozzászólása: De nem mozgunk azonos körökben, nincsenek azonos barátaink, semmiét nem kéne féltse tõlem... Élhetnénk egymás mellett csendben, ennek ellenére ha felszólít a tanár, és csak szimplán válaszolok, akkor is nyihognak meg kancáznak...
Nem az a lényeg, hogy te ártottál-e másoknak vagy sem, hanem a dominancia.
A kérdező hozzászólása: Szerintem meg pont mindenki békénhagyhatná a másikat, mert amíg én sem bántom, addig neki sem kéne... Érdekel, hogy mi a baja néhány embernek, csupán az, hogy nem tetszik neki a pofám? Így járt, de szerintem ez neki nem fáj, úgyhogy nem kéne beugatni mindenre... Én se szólok be neki, mikor fegyelmit kap, mert igazolást hamisít, vagy mikor bejelentik, hogy bukásra áll, pedig ezek néhányak életem legboldogabb pillanataiból...
"Pont aterzem oket, es en is kivancsi lennek erre. Szerintem a tobbseg nem banja meg..." Van, aki úgy vélekedik errõl, hogy nem 1, hanem 2 külön faj vagyunk eltérõ késztetésekkel, és ezért nem tudjuk megérteni a másikat.
"Igen, de az érzékenység nem pozitív tulajdonság" TESSSÉÉÉKK????!!!!! XD XD XD XD Próbáltak már megalázni avval, hogy több diplomám van, és beállítani azt is mint negatívumot. XD Sõt szakítottak mér velem azért, mert nem vagyok hajlandó veszekedni. XD :) ))))) De attól még az emberi normák és értékrend nem változik meg, hogy valakik mindenáron negatívnak akarnak beállítani egy értékes és klasszikusan elismert dolgot. "látod mire megy vele a sok túlérzékeny ember, csak rosszul érzik magukat ha piszkálják õket, vagy ha másokat piszkálnak, akkor is, mert azzal is tudnak azonosulni " Az érzéketlenebb nem csak az ütéseket, de a simogatást sem érzi. Ez egy érdekes filozófiai felvetés, hogy ki jár jobban hosszú távon, az, aki érzékenyebb, vagy az, aki tompultabb. Ez is az általam ajánlott mûvekben is említve van, de más mûvek kifejezetten erre a kérdésre mennek rá, pl. OSHO Intimitás c. könyve.
Ezek állatok. Nem emberek, mert nem nyíltan, normálisan a szemedbe mondják, hogy mi van, hanem a hátad mögött pofáznak. Ezek mindig is sz*r alakok voltak, és azok is maradnak. Érdekes, hogy pl. a partykultúrában élõknél szinte alapkövetelmény ilyen mocsoknak lenni, fõleg a lányoknál. Örök sláger az, amikor egyik r*ngyó mondja a másikra, hogy az mekkora céda. Durva, de hatásos, ha v.melyikük haját vagy nyakát kicsit erõsebben "fogod meg", és közben a szemébe nézel, és lassan, tagoltan elmondod neki (mert amúgy hülye, nem fogja fel, ha normális tempóban beszélsz hozzá), hogy szálljon le rólad, vagy tényleg nagyon kiszúrsz vele. Elég ciki az, mikor már az iskola vezetõsége elõtt kell megmagyarázni a dolgokat.
egyébként ha tényleg kíváncsi vagy, vannak véleménydomináns egyedek, akik formálják a közvéleményt, ha õk azt mondják hogy másokat piszkálni kell, akkor a birkák mennek utánuk, akkor is ha nem piszkálódósak, aztán lehet hogy megszeretik ezt a bunkó szerepet, de meglehet hogy már eleve bunkónak születtek. az emberek tényleg nem képesek sok együttérzésre, ma a fiatalok nagy része depressziós, de senki sem mer megnyílni, inkább felveszi a vigyorálarcot, addig is békénhagyják, aztán meg felvágja az ereit és a szülei csodálkoznak, hogy jé soha nem foglalkoztunk vele, mégis öngyilkos lett, vajon miért?
Nem tudom, hogy magyarázzam, hogy megértsd. Egyes emberek nem akarnak békében élni mindenféle jöttmenttel, hanem azt akarják, hogy mindenki tudja, õk a gyengébbek felett állnak. Nem tudom mit nem bírsz ezen felfogni. Ez mindig is így lesz, nem vagyunk egyenlõek (mégha tulajdonképp azok is vagyunk, mindig lesznek akik ezt nem fogadják el), az erõsebbek mindig is a gyengék felett fognak állni.
Ja, bunkóságban erõsebbek XD Az élet csodálatos, mert baromi váratlan fordulatokat tartogat; ezek közül az egyik klasszikus az, hogy a magas lóról beszélõk durván pofára esnek. Ezek a fordulatok mindig akkor jönnek elõ, amikor nem számít rájuk az ember. Ezért szeretem az osztálytalálkozókat, mert akkor derül ki, ki mire vitte. Azt élet igazolja önmagát; 10 nagypofájú, csordatag senkibõl 8 az iskola után egy noname szürke kisember lesz. Mert nincs senki, aki mögötte állna, és nyalná a hátsóját.
Utolsó, igen, ilyenre is van példa, meg olyanra is, hogy ugyanezt folytatják az egyetemen, majd a leendõ munkahelyükön, stb... A gyenge emberek viszont kevésbé valószínû, hogy olyan sokra viszik az életben (kivéve, hogyha olyan okosak, de ugye ez nem törvényszerû, hogy a csendes, "céltábla" gyerek okos is legyen), a karizmatikus embereket mindenhol jobban kedvelik.
És pl. egy cégen belül ugyanígy kialakulhatnak ilyen helyzetek, hogy az erõsebb személyiségek "terrorizálják" a gyengébbeket.
A munkahelyekrõl kib*sszák azokat az alkalmazottakat, akik ilyen stílusúak. Fõnökök ritkán lesznek, ugyanis egy ilyen beállítottságú ember nem öaztönzi az embereit, hanem leamortizálja (akik vagy felmondanak, vagy "csakazértsem" dolgoznak), és akkor nem megy a cég, nincs bevétel, stb. A karizmatikusság távolról sem azt jelenti, hogy egy rosszindulatú k*csög vagy, aki az élõ fába is beleköt, és mások háta mögött pofázol pláne csoportban, de egyedül meg sunyítasz.
Én egy szigorúnak mondott vallásos gimibe jártam, ahol nemhogy a vallásról nem volt szó, hanem a pénzrõl és a politikáról szólt minden a világon. Gazdagék csemetéi mindent megtehettek rúgdoshattak, verhettek, köpdöshettek másokat, amin néha még a tanári kar is nagyon jókat szórakozott. Sõt nálunk olyanok is voltak bõven, hogy néhány kiválasztott diákra egyszerre mozdult rá a tanári kar és gazdagék csemetéi, és ennek eredményeképpen sikerült is egy jópár diákot kigolyózni. Vagy 5 en megmaradtunk de állandó szekálódások mellett...Napi szinten...voltak barátaim...de mindennap a szabadság után áhítoztam..számoltam a napokat, isteni volt ...Osztálytalálkozón (5 éves) nemrég voltunk túl, hát a nagyszájúakból akkora senki, egyetemrõl kibukott, naplópó emberek lettek, némelyik már el is itta az agyát...tiszta gáz volt...akiket meg bántottak azok sokra vitték emberileg is tanulmányokba is...hát teher alatt nõ a pálma... mondjuk ismerek olyat is (õt már az egyetemrõl) akit az anyjával együtt összevissza vert az apja és azért lett deformált..az a lány felnõttként aggresszív lett és mindenkit sérteget, megaláz, ismeretleneket is... ez ilyen "mesterségem a halál" effektus..hogy gyerekkorában megalázták és felnõttebb korában õ akarja visszaadni mintegy leverni másokon amit kapott...szerintem ez is egy fontos tényezõ lehet.
"az erõsebbek mindig is a gyengék felett fognak állni." Te úgy gondolod, hogy aki bántja a másikat, az az erõsebb. Pedig mindenki tudja, hogy pont a bántalmazás, erõszakoskodás az, ami a gyengeség jele. Ha valakinek szüksége van a másik érzelmi energiájára, és állandóan piszkálja õt, hogy az a maga dolga helyett õvele legyen kénytelen foglalkozni, az energiarablás, vámpírkodás. A másik vérén élõsködés. Ha erõsnek akarod mutatni Magadat, akkor ADJ, ADJ, ADJ, hiszen annyi erõd van, hogy simán tudsz adni még másoknak is életerõt, jókedvet. Pl. akik fogyatékosokat és magatehetetleneket ápolnak, nevelnek, azoknak van a legtöbb erejük.
"az erõsebbek mindig is a gyengék felett fognak állni." Jaigen, eszembe jutott, hogy aki erõs, az mindig felemeli a gyengét. Pl. Jézus a tanítványának megmossa a lábát. Ez is egy olyan gesztus, hogy mivel õ erõs, megteheti, hogy leborul a gyengébb elõtt. De aki gyenge, az ezt nem engedheti meg magának, hiszen senki elõtt nem borulhat le, hiszen mindenki erõsebb nála, kiszolgáltatottá válna, ha leborulna. Aki megteheti, hogy kenyérrel dog vissza, az az erõs. Neki így is többje marad. Aki támad, annak meg olyan kevés van, hogy rászorul arra, hogy elvegyen a másiktól, mert neki nincs. Ereje se.
"De nem mozgunk azonos körökben, nincsenek azonos barátaink, semmiét nem kéne féltse tõlem..." Még egy adalék: egyszer kórházban voltam, egy öreg néni, akivel egy szobában voltam, azt mondta nekem: ha valaki utálni fog, tudd, hogy ezért utál, mert érzi, hogy Téged szeretnek (szóval hogy teli vagyok szeretettel, amit a szüleim megadnak nekem), és abból a szeretetbõl akarnak elvenni maguknak õk is.
Kár, hogy nem tudok angolul :-/
az emberi faj egy nagy kupac [email protected], nem szabad foglalkozni velük. addig irtsd õket, amíg nem vagy 18
hö, nekem ilyen téren szerencsém volt, már amennyire annak mondhatjuk. Általános iskolában egy teljesen normális osztályom volt, a középiskola némileg rosszabb volt, de be tudtam illeszkedni. A lényeg az, hogy nem voltam egy szép gyerek, habár most sem vagyok az, de ha kéne magamat ma jellemeznem, "jobb napokon átlagos"-t mondanék. Emiatt ugye gyakran hallottam a hátam mögött sugdolózni embereket régen, hogy "ez hogy néz má' ki", esélyem se volt a lányoknál, sõt, a gyerekkori szerelmem (internetes távkapcsolat, visszagondolva kissé szánalmas) is elsõ találkozás után lemondott rólam. Habár már nem emlékszek részletekre a szörnyû memóriámnak köszönhetõen, viszont az biztos, hogy engem is piszkáltak. Ennek köszönhetem a tömegiszonyomat (nagyívben kerülöm a nagy tömeget, ha tudom, de még 1 ember miatt is átmegyek az út túloldalára, ha erre lehetõségem van), a félénkségemet, viszont ezek mellett az erõs egyéniségemet (ha valaki beszól, sokkal gyorsabban tudom már feldolgozni), és azt, hogy sokkal önállóbb vagyok az átlagnál. Visszatérve elkezdtem változtatni magamon. No nem személyiségileg, mert az nem ment. Leginkább a külsõm átalakításában láttam a megoldást, és hát sokféle dologgal próbálkoztam (bõrgyógyász, különbözõ szerek, új hajviselet, más ruhák), és be is vált. Talán 15 lehettem, amikor összejöttem elõször egy lánnyal (pedig azt hittem már, hogy szüzen halok meg), majd követte még egy, még egy, és így tovább, és jelenleg van egy több mint két éves kapcsolatom. Azt nem mondanám, hogy az élet jobb lesz idõvel, mert ha elmúlik egy probléma, a helyébe lép 100 másik, viszont azt akár én is megígérhetem, hogy a középiskola után az esetek száma csökken. Valahogy leginkább a középiskolások körében elterjedt a túlzott piszkálódás, és ezt nem kisebbségérzetnek, hanem inkább beilleszkedési vágynak mondanám. Így próbálnak érvényesülni, így "menõk". Az viszont csak egyéni vélemény, hogy az ilyen embereket ki kéne toloncolni a társadalomból, mert semmi érdemlegeset nem fognak letenni az asztalra az életük végéig.
Amúgy szeretném, ha megadnád ennek a videónak a linkjét, érdekel engem is.
Ja, és még a Mennyei prófécia is errõl (is) szól.:) Néhány kulcsszó a könyvtári vagy pszichológiai témakereséshez? energiarablás energiavámpírok szóbeli bántalmazás verbális erõszak határmegvédés mérgezõ szülõk (könyv is van ilyen címû)
A kérdező hozzászólása: Nem hagyom, de igen, gyenge vagyok (már). De szerintem akkor is gáz, hogy olyannal jön, amirõl nem tehetek. Sem arról, hogy hogy nézek ki, sem másról, de olyanokba meg alapból nem kéne belemenni senkinek, hogy kinek milyenek a szülei, mert arról megintcsak senki nem tehet, ráadásul az enyémek még normálisak is. Egyébként ha visszaszólok, csak beszólnak valamit, csak mivel senki nem áll mellém, bár nem is várom el, hogy bárki azért elkezdjen szócsatázni, mert engem bántanak, de õk vannak többen, én meg egyedül. Iskolában nem mutatom, hogy zavar, csak akkor egyszer borultam ki nagyon rajta, de akkor bocsánatot is kért, de körülbelül két hétig tartott ez a nagy béke. A videó(k): http://www.youtube.com/watch?v=PJaGol-oSts&feature=related http://www.youtube.com/watch?v=04eWltMszDM&feature=related http://www.youtube.com/watch?v=2vAMxKvZqwU&feature=related Azért szerintem mindenkinek érezni kéne, hogy mikor elég. Én is szóltam már be embereknek, ha nem tetszett valami, de azért közel sem mentem el addig, hogy tényleg sértõ legyen. A szüleit meg végképp nem emlegettem, sem a rondaságát, maximum az igénytelenség, amirõl tehet. De könyörgöm, itt néhány válaszoló is, az egy dolog, hogy piszkálsz valakit, de amikor már tényleg láthatóan kiakad, kiborul, depressziós, az öngyilkosságon gondolkozik CSAK MIATTAD, akkor miért folytatod? Vagy miért élvezed ezt? Nincs jobb dolgod, mint mást bántani?
Én is Veled értek egyet, és szerintem az a két 69%-os válaszoló ugyanaz a személy, szóval csak egy ilyen nézetû ember van itt, nem több, nyugi.:)
Ezt enis nagyon szeretnem tudni. Utalok belegondolni hogy lekopnek, megalaznak, idiota hazugsagokat terjesztenek, megtepik a hajam, kiabalnak velem. Mindezt alaptalanul. Megneztem a videokat, derossz volt. :/ Pont aterzem oket, es en is kivancsi lennek erre. Szerintem a tobbseg nem banja meg..
Igen, egy személy vagyok. És mint írtam, nem piszkálok másokat, gyerekes módon, olyasmik miatt amirõl nem tehet. De ha valaki mások piszkálódásai miatt eljut egy olyan szintre, hogy inkább megölné magát, meg folyton nyavalyog hogy õ értéktelen, akkor lehet közlöm vele, hogy igaza van, sok sikert. Az ilyen életképtelen emberekért nem kár. Áruld már el nekem, mi az amivel neked mások ártanak? Azt mondja valaki, kövér vagy, vagy buta... És? Ez pontosan milyen károkat is okoz neked? Az csak egy nyomorult gondolat, az õ gondolata, neked az égvilágon semmi bajod nem lesz tõle. Össze kéne szedned magad, és azzal foglalkozni amit te gondolsz, nem azzal amit mások.
"...de amikor már tényleg láthatóan kiakad, kiborul, depressziós, az öngyilkosságon gondolkozik CSAK MIATTAD, akkor miért folytatod? Vagy miért élvezed ezt? Nincs jobb dolgod, mint mást bántani?" Ez a piszkálás lényege. Kiakasztani, kiborítani a másikat. Én legalábbis ezt tapasztaltam a suliban. Mondjuk nem nagyon vettem részt az ilyen "mókákban" (engem meg nem nagyon piszkáltak), így csak a megfigyeléseimre támaszkodhatok. Viszont! Aki emiatt gondolkodik öngyilkosságon, az sürgõsen látogasson el szakemberhez, mert ott más gondok is vannak! Fogd fel ezt az egészet mentális "edzésnek". Az élet kemény és téged már a suliban felkészítenek. Take it easy! :)
Úristen, most néztem meg és végigbõgtem. Lesz egy történetem csak neked, majd írok privátban! Kérlek nézd meg.
Utolsóról jutott eszembe. Megnéztem a videókat. Kicsit sem hatottak meg. Szóval az utalások nem sokat érnének.
Utolsó: ez nem érzéketlenség? Ha tudod, hogy valaki valamire érzékeny, amire Te nem, akkor nem kíméled meg? Egy kutya sokkal jobban hall, mint az ember, ezért óvjuk az erõs zajoktól például... jó érzésbõl. Egyébként én érzem más emberek érzéseit egy bizonyos szinten. Tehát ha valakinek ráesik a lábára egy vasaló, kicsit az én lábamra is ráesik... Ez hogyhogy nem mûködik Benned?
"Tehát ha valakinek ráesik a lábára egy vasaló, kicsit az én lábamra is ráesik... Ez hogyhogy nem mûködik Benned?" Ez azért már kicsit sok, nem? Nem gondolkodtál még azon, hogy esetleg te vagy túl érzékeny? Bennem sem mûködik ilyesmi amúgy, nincs ráálva az agyam úgymond az ilyen dolgokra, ami másokkal történik, az nem velem történik, ergó nem tudom átérezni, ennyi.
Nem, mert az emberek nagy részénél ez így van. Tapasztalatom szerint az a ritka, ha nem. Csak 33 éves korom után ismertem meg az elsõ ilyen embert, aki ilyen érzéketlen volt. Vagy akkor tudatosult bennem ez a jelenség, nem tudom. Nekem természetes, hogy együttéreznek velem, és kisebbségben vannak azok, akik nem ezt teszik. De ez ettõl még nem hagyja bennem nyugodnia témát. A kérdezõnek is AZ a kérdése, hogy mit érez AZ, aki bántja a másikat, és nem az, hogy mit érez az, aki nem. Mert ez utóbbi a természetes számára, hiszen ezt csinálja a többség.
17Éves lány vagyok, engem is folyton piszkálnak, bántanak. Kb 5éve vagyok depressziós azóta szinte mindennap gondolok a halálra. Vannak mély pontjaim mikor úgy érzem nem bírom tovább. Csukló karcolgatás, volt hogy gyógyszert vettem magamhoz amit viszont sose vettem be. mert nem tudnék a családomnak fájdalmat okozni a halálommal, inkább szenvedek mindennap csak hogy nekik ne okozzak fájdalmat örök életre. Nekem ez ad "erõt " hogy éljek.
Amúgy mit értesz azon, hogy TÚL érzékeny? Szerintem minél többet észlel az ember a világból, annál JOBB az érzékelése. A TÚL pedig valami negatívat, ártalmasat jelent... Nem lehet valaki TÚL vidám, TÚL jó...!:) Nem lehet egy étel TÚL finom...:)
Igen, de az érzékenység nem pozitív tulajdonság, látod mire megy vele a sok túlérzékeny ember, csak rosszul érzik magukat ha piszkálják õket, vagy ha másokat piszkálnak, akkor is, mert azzal is tudnak azonosulni (még ha esetleg nem is velük történik a dolog, pl. amit írtál, a vasalós eset)... Ebben mi a jó?
A harmadik videó nagyon sziven ütõtt, nem tudtam vissza fogni a könnyeimet :'( mikor megláttam a születési dátumát, hogy ugyan akkor születtünk :(
A kérdező hozzászólása: De mégis mire jó ez az egész? Olyat mondani, hogy "kivel jött össze anyád, hogy te lettél?" Meg úgy egyáltalán, miért nem jön olyannal, amirõl tehetek is? Nem vagyok kövér, sem vékony, szép sem, de csúnya sem, megoszlanak a vélemények, azért, mert neki pont nem tetszik a fejem, miért olyan dologgal áll le b*szogatni, amirõl egyáltalán nem tehetek?

Miért van az, hogy a pasiknak mindig az a csaj kell aki, megbízhatatlan vagy elérhetetlennek tűnik? A normális csajok vagy aki kimutatja, hogy mit érez, az miért nem kell a pasiknak?

Legjobb válasz: nincs így;) ha normális pasit találsz akkor az megválogatja hogy kivel jön össze!sok fiú viszont szereti ha a csaj kicsit visszafogott és szerényebb:P de azt is hogyha kimutatja mit érez! nem értek egyet veled:D (fiú voltam:D)

A normális csajok általában petrezselymet árulnak. Két nagyon normális, szép barátnõm nem kellett senkinek 22 éves korunkig!! Máig nem igazán értem, miért. Talán túl okosak voltak. A bátyám lányainak (24 és 26) egész tizenéves korukban 1 udvarlójuk volt összesen. Szépek, vékonyak, okosak, normálisak. Fiúk, miért van ez??
nincs így;) ha normális pasit találsz akkor az megválogatja hogy kivel jön össze!sok fiú viszont szereti ha a csaj kicsit visszafogott és szerényebb:P de azt is hogyha kimutatja mit érez! nem értek egyet veled:D (fiú voltam:D)
A nõkre valóban igaz, hogy jobban vonzódnak a "kihívást" jelentõ férfihoz. Férfiakra ez csak abban az értelemben igaz, hogy jobban vonzódnak a szebb nõkhöz, akikért viszont, mivel szebbek, erõsebb a versengés, tehát ennyiben kihívást jelentenek. NEM vonzza a férfiakat az - ellentétben a fiatal nõkkel - ha nehéz beszélni a nõvel, ha titkolózik a nõ, ha kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan, szeszélyes. A szeszélyes, bonyolult vagy nehezen kezelhetõ nõ rossz nõnek számít a férfi szemében, míg az ugyanilyen férfi izgatja a nõt. Viszont tény, hogy a szolgai módon engedelmes, mindent megengedõ nõ sem vonzza a férfiakat, mert az ilyen nõk többnyire alacsony önbizalmúak. A férfiak számára is vonzó, ha a nõ szereti önmagát, és a magas önbizalmú nõ általában valóban kevésbé befolyásolható, mint a depressziós. Ami az elérhetetlenséget illeti, ez annyiban lehet vonzó, hogy aki távoli, megismerhetetlen, azt könnyû idealizálni. Lehet, hogy megismerve aztán kiábrándító. Míg hasonló meglepetést nem okoz egy olyan nõ, aki kezdettõl megismerhetõ, elérhetõ. A dõlt betûs részben kifejtett kérdésnek egyébként nem sok köze van a fõkérdéshez, hanem egy szokványos történet: "A talin 2 magyarázatot adott a szakításra.Mind2 különbözõ idõben volt és szerintem nem is ez volt a valós szakítási indok.Csak kitalálta, hogy nem felejtette el az exét késõbb már azt mondta, hogy hiányzott a szikra." (Hiányzott a szikra = nem tetszettél neki.)
nemtudom de ez sajnos tényleg így van.. :(
A választ részletesen kifejtve megtalálod a "Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak?" címû könyvben. Röviden: a fiúknak az kell, hogy egy lány meghódítása kihívás legyen számukra. Ha már azelõtt gyõznek, hogy harcoltak volna, a dolog nem érdekes. Ez az egyik. A másik sztem az, hogy a normális fiúk vannak kevesebben. A felelõtlen, önzõ stb. fiúk a többség, és õk hamarabb is csapják a szelet egy nekik tetszõ lánynak. Nekik a normális lányok nem különösebben érdekesek. Én azt látom, hogy aki normális, sokáig nem is érdekel senkit. De akit igen, azt általában igen komolyan. Ui. azok a fiúk leginkább maguk is normálisak és csak akkor indulnak el valaki felé, ha komolyan gondolják.
nana azér vannak kivételek.. :) köztük énis..amugy igen a legtöbbnek olyan kell
"Röviden: a fiúknak az kell, hogy egy lány meghódítása kihívás legyen számukra. Ha már azelõtt gyõznek, hogy harcoltak volna, a dolog nem érdekes. Ez az egyik. " Ezzel egyetértek. Egyébként a normális csajok mindig foglaltak... De lehet egy normális csaj meghódítása is kihívás.
én nemtudom ez kinél hogy van, melyik vidéken hogy megy....nálunk az van, h amelyik csaj elérhetõ az megbízhatatlan lökött pi..a, amelyik meg normális és kellene is, azmeg elérhetetlen (mert sehol sem lehet találkozni velük, se buliba, se semmi):S...szóval nálam pont forditott ez a helyzet...21/f
ns??? :D
"Ha hiányzott a szikra, akkor miért jött össze velem?" Mert unatkozott. "Két nagyon normális, szép barátnõm nem kellett senkinek 22 éves korunkig!! Máig nem igazán értem, miért. Talán túl okosak voltak. A bátyám lányainak (24 és 26) egész tizenéves korukban 1 udvarlójuk volt összesen. Szépek, vékonyak, okosak, normálisak. Fiúk, miért van ez??" Nyilván nem AZÉRT nem akadt udvarlójuk, MERT "normálisak" (mit jelent ez?) és szépek (ki szerint?) voltak. Nyilván olyan egyéb tulajdonságaik miatt, amelyek amellett álltak fenn, hogy "szépek és normálisak" voltak. Pl. lehet, hogy ez a bizonyos normálisság azt jelentette, hogy túl visszafogottak voltak, háttérbe húzódtak? Vagy túl hidegnek, megközelíthetetlennek mutatkoztak? Komoly és nagyon kedves lányok, akiktõl igazán távol áll bármiféle rossz szokás vagy tulajdonság, tûnhetnek pl. gõgösnek és merevnek. A fiú félhet tõle, mert attól tart, hogy az ilyen nõ mellett minden szavára és mozdulatára olyan mértékben vigyáznia kell majd, mintha folyamatos rendõri megfigyelés alatt állna. A nagyon rendes és normális lányokból félõ, hogy rendmániás és örömképtelen, pénzéhes asszonyok lesznek. Ijesztõek lehetnek a fiúk számára, mert szigorú tanárnõket és nagynéniket juttatnak az eszükbe. Szóval nem elég annyit tudni, hogy valaki szép és normális, van még sok más fontos tulajdonság. Bár ha valakirõl az a bók, hogy normális, akkor a fentiek jutnak az eszembe mint lehetséges problémák.
Pont azért amiért a lányoknak a menõ, pénzes, kigyúrt, macsó, egyszerre 3 csajjal kavaró pasik kellenek, és nem a normális srácok.
Miért kellett lepontozni a 01:14-est? gondolom a 04:38-as is ugyanaz a személy. Szerintem teljesen igaza van, nagyon jól leírta a helyzetet. Kedves kérdezõ. A 3. randi után nem járhatunk még valakivel. Mégis mennyire ismered meg a másikat ezalatt? semennyire. Vonzalom lehet, de ennyi. És hiába várod a pasitól, hogy akkor most már fogadjon neked hûséget, mert így fogsz járni. Idõ kell ahhoz, hogy megismerd a másikat és beleszeress. Ez a helyzet. És aki ezt az ismerkedési, bizonytalansági idõt ki akarja kerülni azzal, hogy kizárólagos kapcsolatot kezd a másikkal, akkor nagyon koppanhat. Mert utána rá kell ébredni, hogy a másik mégse olyan, mégse szeret.. stb. Ha szerencséje van, akkor mégis illenek egymáshoz, de erre kicsi az esély. A sráccal csak annyi történt, hogy tetszettél neki, de aztán aludt rá egyet-kettõt, és rájött hogy mégse. Ez nem függ össze az elérhetetlenséggel. Ez hülyeség. Te is fogsz még pasival így járni, hogy pár tali után úgy döntesz hogy mégse. És akkor õ is mondja azt hogy ribanc vagy? Akkor haragudhatnál, ha hónapokig jártatok volna, és a végén megcsal, anélkül hogy elõbb szakít veled. 30/N
, , Mégis mennyire ismered meg a másikat ezalatt? semennyire. Vonzalom lehet, de ennyi. " szerintem késõbb meg a megszokés , kötöséd alakul ki....nem az a kötödés mikor már elmúlik a lángolás, hanem ez a kezdeti..és ezt nevezik sokan szerelemnek. pedig attól még nem biztos, hogy a másiknak odaadnáka veséjüket, vagy az életüket érte...stb. nekem is volt h megfogott egy büdös, nem szép pasi, mertkedves volt, és normálisnak tûnt...elmúlt , már hányok tõle, legszívesebben ráhánynék....de vmikor meghatott az hogy olyan elesett és egyszerû....pedig máig rühellem az olyan pasikat....na ez a szerelem??
A kérdező hozzászólása:
Van kedved ismerkedni? msn? csak, ne itt, mert a végén társkeresõt csinálunk az oldalból:)
A kérdező hozzászólása: Nekem azt mondják jó nõ vagyok és ezt így is gondolom.Ezért nem értem, hogy miért történt ez.
csak azokkal van így, akik nem érettek ;] én tudom jól ... nem összes
Ha, megnyugtat nekem nagyon is, kellene egy normális, érzõ csaj!Persze, azért a külsõ sem elhanyagolható, de nem kell bombanõnek lennie, ahhoz, hogy megfogjon és szeretni tudjam!
A kérdező hozzászólása: Amúgy mindenkinek köszönöm, aki írt.
A kérdező hozzászólása: 01:14 Ha hiányzott a szikra, akkor miért jött össze velem?
A kérdező hozzászólása: A szitu az, hogy a 3. randin jöttem össze a sráccal addig elérhetetlen voltam számára.Aztán csók után rákérdeztem, hogy most akkor mi is van velünk?A válasz az volt, hogy járunk.Egész este úgy voltunk, mint akik együtt vannak.Utána pedig csak msneztünk.Semmi sms, felhívás vagy hogy éreztem volna, hogy érdeklem.Aztán besokalltam 1 hét után és írtam neki, hogy beszélnünk kell.A talin 2 magyarázatot adott a szakításra.Mind2 különbözõ idõben volt és szerintem nem is ez volt a valós szakítási indok.Csak kitalálta, hogy nem felejtette el az exét késõbb már azt mondta, hogy hiányzott a szikra.Akkor minek jött össze velem?!Gondolom nyeregben érezte magát és lelépett.
szia remélem még olvasod ezt a kérdést, és válaszolsz, mert 2009 májusában nekem teljesen ugyanezt mondta egy srác!! és lehet te is azzal találkoztál. csak nekem fordítva: elõször, hogy nem volt meg a szikra és utána meg így meg úgy az ex. melyik városban lax? hol volt ez? remélem írsz szia

Ha valaki (nő) kap egy nőtől szexuális ajánlatot, akkor mit érez egy leszbikus és mit érez az, aki csak kíváncsiságból menne bele?

Ha kíváncsiságot érez, az már leszbikusság? És ha valakinek egyáltalán nincsenek ilyen hajlamai, az egy ilyen felkérés során undorodik?

Legjobb válasz: Az elsõ két válasszal nem értek egyet, felnõtt hetero nõ vagyok, semmi hajlamom, nem vagyok biszex, de nem zárkózom el ilyen dolgoktól....mást ad egy nõ és mást ad egy férfi....érzelmek és szerelem persze sak férfiakkal mûködik.

Az elsõ két válasszal nem értek egyet, felnõtt hetero nõ vagyok, semmi hajlamom, nem vagyok biszex, de nem zárkózom el ilyen dolgoktól....mást ad egy nõ és mást ad egy férfi....érzelmek és szerelem persze sak férfiakkal mûködik.
16-17-18 éves koromban elõtört belõlem is ez a fajta kíváncsiság és ha kapok egy ilyen ajánlatot, és a felajánlót csinosnak, szépnek találom, és korombeli lett volna, valószínûleg elfogadom...ettõl még nem éreztem volna magam leszbikusnak, maximum ha megtetszik a dolog, akkor biszex lettem volna, ha meg ennyiben maradt volna(1 alkalom), egy egyszerû felfedezõ út lett volna...mint amikor egy kajával kísérletezel, pl...sosem ettél még kínait, kipróbálod, de az nem jelenti azt, hogy meg is fogod szeretni most 20 éves vagyok, 2 éves komoly kapcsolatom van és már fel sem merül bennem az hogy esetleg nõvel kipróbáljam... csak a párom kell és senki más, ha felhozná mondjuk egy 3.nak bevehetõ nõ lehetõségét, pofon húznám...szóval van különbség kíváncsiság és hajlam között
Nõknél ez kicsit könnyebben megy, mint férfiaknál, és a társadalom is kevésbé ítéli el - pl. kolléganõk között simán elterjedhet a puszilkodás, amelyrõl aztán könnyû továbblépni - férfi kollegák közt nem igazán szokás ez. Az viszont igaz, hogy ha a serdülõkor után is érdeklõdsz még - akkor legalábbis biszex hajlamaid vannak.
Ha fiatal vagy, akkor lehet puszta kíváncsiság ha kicsit idõsebb akkor egyértelmû hogy ha akarod akkor meleg vagy ha nem akkor nem.
A kérdező hozzászólása: Nem magam miatt kérdeztem csak puszta kíváncsiságból!Barátnõm kapott egy nõtõl ilyen ajánlatot, és elég vegyesek az érzései...Nem tudom hova tenni...És is csaj vagyok, de valahogy nekem eszembe nem jutna!
Ez csakis tõled függ...senki sem lesz attól leszbikus, mert kiváncsiságból kipróbálná... Akiek egyáltalán ninsenek hajlamai sem undorodik mindig, ez nem hajlamtól, hanem nyitottságtól, gondolkodásmódtól függ. Ha van kedved és szívesen kipróbálnád itt a lehetõség, ha viszont nem tetszik a gondolat, ne is erõltesd. Mindenkinek mások a szexuális határai.

Mit érez az aki lemegy alfába? Miért olyan jó dolog ez?

Legjobb válasz: az semmit nem érez :D ez a lényege, hogy teljesen kiürítsd a gondolataidat és pihenj

az semmit nem érez :D ez a lényege, hogy teljesen kiürítsd a gondolataidat és pihenj
a "lemenni alfába" azt jelenti, hogy valaki relaxál, összpontosít. az alfa az agyhullámokat jelenti: nyitott szemnél béta agyhullámokat, egyszerû csukott szemnél alfa hullámokat, alvás (és teljes relaxáció pl hipnózis) során théta hullámokat lehet elvezetni az agyból EEG segítségével. mivel a látásunk az érzékelésünk nagy részét adja, ha az ember leül nyugodtan, elcsendesíti az elméjét, és becsukja a szemét, az agyhullámok megváltoznak és a figyelem a külsõ dolgokról hamar átkerül a belsõ történésekre. az nem igaz, hogy az ember semmit nem érez, hanem megnyugszik, befele figyel, ellazul. nagyon gyakorlottak (pl zen meditálók) nyitott szemmel is tudnak relaxálni. ha érdekelnek ilyen technikák akkor a jógát vagy az autogén tréninget próbáld ki.
csatlakozom az elõttem szólóhoz. :)
kibukik, kiborul, kiakad, kifakad
Mindenbõl elege van, és nem látja a kiutat a sz*rból.

Mit érez az aki megissza a mérget?

itt most nem a lélekben és agyban lezajló dolgokra értem, hanem a fizikai tünetekre gondolok. egyik ismer?söm megivott valami permetszereket, többfajtát. összeesett, vért hányt, de gondolom nem akart ? igazából meghalni, mert otthon voltak a családtagjai, nem is bújt el vagy akármi, ugyanúgy tett vett mint máskor. aztán kijöttek a ment?k bevitték a kórházba, mégcsak a gyomrát sem mosták ki, egyszer?en kapott egy infúziót és már másnap jöhetett is haza. ez tényleg ilyen egyszer?? megiszok valami mérget, jó közben eszembe jut, hogy óh mégse akarok meghalni, kapok egy infúziót és ennyi? ez olyan marhaság így, azért vagyok kíváncsi hogy fizikailag mit érzékel ebb?l a test? több olyan embert ismerek, akik meghaltak, mivel ?k egyedül voltak, miután ezt megtették.

Legjobb válasz: Erre a kérdésre lehetetlen válaszolni, mert a "méreg" kifejezés több százezer vegyületet jelent, és sok esetben teljesen eltérõ tüneteket okoznak (például az egyik "méreg" lehet egy másik "méreg" ellenszere, mivel pont ellenkezõ élettani hatása van). És gondolom, te is belátod, hogy nem mindegy, hogy valaki nagyobb mennyiségû ciánt iszik (fél másodperc alatt meghal) vagy pedig egy permetszert (amibõl szintén 1000féle létezik). A kérdésre csak úgy lehetne válaszolni, hogy ha konkrétabban tennéd fel, például "Mik a szervesfoszfát permetszereknek a mérgezési tünetei, kezelése?".

Erre a kérdésre lehetetlen válaszolni, mert a "méreg" kifejezés több százezer vegyületet jelent, és sok esetben teljesen eltérõ tüneteket okoznak (például az egyik "méreg" lehet egy másik "méreg" ellenszere, mivel pont ellenkezõ élettani hatása van). És gondolom, te is belátod, hogy nem mindegy, hogy valaki nagyobb mennyiségû ciánt iszik (fél másodperc alatt meghal) vagy pedig egy permetszert (amibõl szintén 1000féle létezik). A kérdésre csak úgy lehetne válaszolni, hogy ha konkrétabban tennéd fel, például "Mik a szervesfoszfát permetszereknek a mérgezési tünetei, kezelése?".
Attól függ, hogy milyen mérget iszik meg. Van, ami után lassanként lebénul, van, ami után például remeg a keze, felgyorsul vagy lelassul a pulzusa, nem mûködnek a záróizmai; bármilyen rendellenesség jöhet.

Mi a szerelem? Mit érez az ember olyankor, mikor szerelmes?

Legjobb válasz: Nagyon rossz érzés; mármint a viszonzatlan. A viszonzottról nem tudok nyilatkozni.

Nagyon rossz érzés; mármint a viszonzatlan. A viszonzottról nem tudok nyilatkozni.
Addig örülj amíg nem érezted. Aztán bekerülsz egy ördögi körbe, aminek soha nem lesz vége.
no kezdjük: Olyan, mint amikor elindul a repülõ, olyan, mint a legjobb orgazmus, a kedvenc kajád és piád, a kedvenc zenéd és filmed együtt. No, ezt szorozd meg 100-al. Kábé olyan.
fingasz egy nagyot és büfögsz egy jó kolbászosat
Mindenkinek más. Mindenesetre fantasztikus, felemelõ, kihagyhatatlan.
A viszonzott leírhatatlanul, nagyon-nagyon jó, elmagyarázni lehetetlen. A viszonzatlan pedig szép lassan megöl. :'(
Százhúszas pulzus, pillangók repkedése gyomortájékon, föld felett repdesés, annak érzése, mintha kilõttek volna a Marsra és Föld körüli pályára állnál - ha viszonzott, vagy legalább reményt keltõ. Pincemély letargia, lelked apró részletekben felzokogása, szuicid gondolatok, ha viszonzatlan.
Szerintem mindenkinél mást, de olyankor...ha meglátom, hevesebben ver a szívem és alig kapok levegõt. Nem érdekel senki, csak õ, nem tudok semmi másra gondolni egész nap csak rá, úgy érzem, hogy õ különleges és senki más nem olyan izgalmas és érdekes mint õ. Nem zavarnak a hülyeségei és állandóan nagyon hiányzik...A szerelem a legszebb érzés a világon szerintem :) Most ennyi jutott eszembe.
Elsõ második válaszoló válaszát adom. :/

Mi a pánikroham? Mit érez az akinek pánikrohama van? Mik a tünetei?

Legjobb válasz: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1nikroham bocs, hogy linket küldtem, de szerintem így egyszerûbb mint bepötyögni ide :)

http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1nikroham bocs, hogy linket küldtem, de szerintem így egyszerûbb mint bepötyögni ide :)
Nekem 1x volt. Halálfélelem, erõs szívdobogás, szédülés, fulladtam, kapkodtam a levegõt, lezsibbadt a kezem, mozgatni sem tudtam( ez az un. õzfejkéztartás), olyan érzés, mintha mindjárt elaludnál. Az orvos szerint-mert ugye ez nem pánik betegség, csupán egy roham-, lehet, hogy soha az életben többet nem fordul elõ. Ha mégis, tudatosan kell figyelnem a légzésre.
Nekem évek óta van és hiába figyelek tudatosan a légzésre, nem ér semmit. A legrosszabb érzés a világon.
Az az amikor pánikolsz, félsz, és ez csak a hirtelen megijedéstõl.
A kérdező hozzászólása: nagyon köszönöm a linket. nagyon tanulságos dolgok vannak rajta

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!