Találatok a következő kifejezésre: Mire utal, valaki rendszeresen (1 db)

Mire utal, ha valaki rendszeresen hangosan, artikulálatlanul, olykor sikoltozva "beszél" álmában?

És ébren nem emlékszik rá, vagy ha felkeltik, akkor sem.

Legjobb válasz: Ilyewn velem is elõfordult hogy álmomban beszélek vagy alvajárok.Anyám mindig mondta reggel hogy éjszaka valamit dünnyögtem de õ egy szót sem értett belõle és én komoly nem emlékszek rá. Gondolom olyan mint az alvajárás arra sem emlékszik másnak hogy éjszaka miket mûvelt.

Ilyewn velem is elõfordult hogy álmomban beszélek vagy alvajárok.Anyám mindig mondta reggel hogy éjszaka valamit dünnyögtem de õ egy szót sem értett belõle és én komoly nem emlékszek rá. Gondolom olyan mint az alvajárás arra sem emlékszik másnak hogy éjszaka miket mûvelt.
Nem feltétlen kell utalnia valamire, ha valaki álmában beszél. Ám legtöbbször a napjainkat, érzelmeinket dolgozzuk fel az álmainkban így elõkerülhetnek a kellemetlen érzelmek, is amik okot adnak a beszédre. Két példát is mondok: 1. A testvérem sokszor beszél álmában de volt amikor olyan hülyeségeket, hogy csak nevettünk. Megbeszéltük, hogy egy nagy tál étellel álmodott és azt akarta megenni. Kiderült, hogy aznap nem vacsorázott. Szóval nem volt baj. 2. Volt egy olyan idõszakom-egy ismerõsöm halála után-, amikor nagyon rosszakat álmodtam. Kisírt szemmel ébredtem, sikítoztam és beszéltem álmomban. Volt amikor nem emlékeztem rá de volt amikor minden egyes részlet eszembe jutott. Kicsit "víziós lettem", mert mindenhol vért és szenvedõ embereket láttam. Üljetek le beszélni, mert lehet lelki probléma azoka. De ha mégsem nyugodj meg mert vannak ismerõseim akik többet beszélnek álmukban, mint ébren.
Talán nagy stresszben él. Nekem akkor volt pár hónapig folyamatosan rémálmaim, mikor külföldre kerültem. Még az alvajárás is elkezdõdött, ami gyerekkorom óta nem volt. Talán õ is érzékenyebb lélek. Az álmainkra nem mindig emlékszünk, akkor sem ha felkeltenek, ez nem jelent semmit.
Szia! Létezik egy olyan betegség, hogy pavor nocturnus. Amilyen jeleket leírtál, azok erre utalnak. El kellene menni egy pszichiáterhez, aki megfigyelné az alvásciklusokat. Fontos hogy nyugodtan aludjon az illetõ, mert hosszútávon rossz hatással lesz mind a szellemi mind a fizikai tevékenységre.
Én is beszélek néha álmomban, volt mikor németül álmodtam, nem tudom mi lehetett az oka...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szerintetek miért örömforrások a szexuális kielégülés mellett az ásítás, tüsszentés, székletürítés. és még nem tudom mi tartozik ide, de régebben olvastam még vagy 3-4 ilyen dologról?

Mi az élvezetes ebben? valahogy úgy írták, hogy valamilyen százalékban eghatározták, hogy ha az orgazmus 100% élvezet akkor a székletürítés 30% és ilyesmi. mi ezekben az öröm vajon?

6

Az mennyire normális vagy átlagos, ha a hétköznapi dolog mögött minduntalanul az ürességet, a semmit érzékelem?

Amikor szerelmes voltam, akkor úgy éreztem, hogy az életem egy út, ami a boldog jövő felé vezet, de mióta elmúlt (viszonzatlan maradt), azóta újra és újra ürességet érzek nap mint nap.

5

Létezik olyan SSRI vagy SNRI csoportba tartozó gyógyszer, aminek viszonylag kevesebb a mellékhatása, és nem okoz libidó csökkenést?

6

Lehetséges, hogy valami baj van az elképzelésemmel a férfi és a női szerepeket illetően? Sok problémám lesz ebből?

Elnézést, hosszú lesz :)

Azért ide tettem fel a kérdést, mert szeretném ha valaki mentálhigiénével foglalkozó is rábukkanna és mondana rá valamit. Másrészt meg kezdem furán érezni magam. Tudom, hogy ez a fajta gondolkodásmód nem betegség, de szerintem sok párkapcsolati vagy házasságbeli problémához vezethet.

Tudom, hogy amit megfogalmazok általánosítás és nem mindenki ilyen. Vagyis remélem, hogy nem :)

Szeretném bemutatni nagyjából hogy látom manapság a nőket. És egyúttal megkérdezni, hogy mi velem a baj.

A mai átlag nők nekem sem kívülről, sem belülről nem tetszenek. Kívülről az öltözködésük és a stílusok, belülről a gondolkodásmódjuk és a begyepesedett személyiség nem tetszik.

Nem szimpatikusak számomra azok a nők akik kihívóan öltözködnek. De itt kb 10nőből 8-9nél el tudnám mondani hogy mi nem tetszik. Az nem szimpi, hogy már szinte minden női ruhadarab a szexualitást sugározza. Lehet prűd vagyok, de én ezt illetlenségnek élem meg. Meg erőszakoskodásnak. Lényegében egy agresszió vagy provokáció. Mintha lépten-nyomon a férfiak orra alá akarják dugni a szexualitásukat, vagy elhúzni előttük a mézesmadzagot. Ha nem egy könnyen kapható nőről van szó, de akkor is ott van az elv, hogy megkívántassa magát, érzelmeket váltson ki a férfiakból.
Persze lehet mondani, hogy nem a férfiaknak öltözik ki valaki, hanem magának. De a férfiak attól ezt még látják és nekik erről más jön le.

Nem értem, hogy a nőknél ez hogy alakulhatott ki ennyire nyílt és szeméremsértő viselkedéssé. Mert azt gondolnám, hogy a nőknek, lányoknak van egy apjuk aki képes férfi szemmel látni és szeretné megóvni a lányát a csalódásoktól, ugyanakkor felelőssége is van iránta. De ahogy látom, a mai apák teljesen nyugodtan engedik el a lányaikat kihívó öltözetben otthonról. Nekem ez már a lány apját is minősítené, hogy ennyire letojja a saját lányát vagy hagyja hogy kellesse magát.
De ezek külsőségek. Nem annyira fontos, tudom. Csak nekem rosszul esne, ha például a barátnőm ilyen öltözetben mutatkozna nyilvánosan. Nemcsak azért, mert más férfiak is csorgathatják utána a nyálukat, hanem azért is, mert úgy érzem provokálni akarja őket.
A másik meg, hogy nem tudnék egy ilyen nemiségével és szexuális vonzalmável kérkedő nőre egyenrangú emberi lényként tekinteni. Akár baráti társaságról van szó, vagy munkahelyről, összejövetelről. Nekem ez nagyon szemet szúr. Bár már nem jövök ettől zavarba, mégsem tudom máshogy elkönyvelni, csak egyfajta minimális támadásnak vagy valami megbotránkoztatásnak szánt cselekedettnek.

És most beszélnék egy a belső tulajdonságokról. Ez úgy gondolom fontosabb. Én teljesen az egyenjogúság híve vagyok. Persze tudom, hogy valamilyen szinten van eltérés a férfi és a nő gondolkodása és személyisége között, mivel van egy kis különbség az agy felépítésében és a hormonokban is. De szerintem nem kéne már eleve erre nevelni az embereket. Foggal körömmel akarják pici koruktól beleverni a lányokba és a fiúkba is a lányos/fiús dolgokat. Szerintem egy gyerek magától is ki tudná választani hogy mivel akar foglalkozni. És az esetek többségében ez biztosan megegyezne a sztereotípiák tárgyával, de nem értem, miért kell erőszakosan belenevelni ezeket a társadalomba.

Az egyik legbosszantóbb dolog, hogy a nőket nem akarják taníttatni, beléjük nevelik, hogy nekik nem kell tanulni. Meg egy másik, hogy nem hagyják műszaki vagy mérnöki szakmát tanulni, mert nem nőies. És azt vettem észre hogy ennek következtében a nők elhiszik, hogy nem jók matekból, fizikából és kikötnek valami más szakon, ami híres arról hogy könnyű és könnyen el lehet végezni majd nem lehet vele elhelyezkedni. De nem baj, mert elmegy majd szülni és a férje eltartja a nőt.

És ez a fenti bekezdés az, ami engem nagyon nyugtalanít. Én nem tudok egy olyan nőre társként tekinteni, aki legalább nem annyira sikeres, mert a könnyebben járható utat választotta. Nem értem más férfiaknak ez mitől jó. Én bízni sem tudnék egy ilyen felségben.

A másik dolog, hogy a nők manapság megengedik maguknak a fizikai agressziót. Egyre gyakrabban bántalmazzák a férfiakat, akár kettesben vannak, akár nyilvánosan. Ennek nagyon sokszor voltam tanúja és belőlem mindig ellenszenvet váltott ki. Volt hogy csak játékosan csinálták, volt hogy erősen. De mindkét esetben érezni lehetett a tett mögött rejlő indulatot. Olyan mintha a nők felsőbbrendűnek érzik magukat ettől, tudják hogy a férfi nem ütne vissza. A nő csinálhat amit akar, királylánynak képzelheti magát. (Tehát gyerekként viselkedhet és a férfi lesz az ő apja is) Én nem tudom elviselni ha egy érzelmi felindulást fizikai agresszió követ egy szerelemben. Mégis a nők erre jogot formálnak maguknak, a férfiaknak meg valszeg ez jó, mivel többnyire elfogadják ezt és nem állnak ki ellene.

A gyereknevelés sem tetszik. A nők szinte elidegenítik az apát a gyerekektől. Az apának szinte semmi köze nincs a gyerekhez, csak formálisan. Na meg pénzügyileg. Az anya gyereknevelés alatt így a saját konfliktuskezelési mintázatait és személyiségét örökítheti át a gyerekbe. Az apának ebbe nincs beleszólása. Én ebbe sem tudnék beletörődni. Nekem az kell hogy kb 50-50 százalékba legyen elosztva a férfi és a nő között a gyereknevelés.

Azt is észrevettem hogy a nők nagyon bezárkózott magatartást folytatnak. Valamint a szakmájukat tekintve is önbizalomhiányosak. Szeretik az érzelmeket manipulálni. De amikor valódi teljesítésről van szó, legyen az műszaki vagy humán szakma, általában alulmaradnak vagy meg sem próbálkoznak vele. Mert minek, semmi sem készteti őket. Nekik jó így, úgyis van pasijuk, aki elfogadja őket.

ÖSSZEFOGLALVA:
Mai szavakkal kifejezve úgy is mondhatnám, hogy egy nőn nekem a "fiúsabb" öltözködés tetszik és a "férfiasabb" viselkedést várnám el egy nőtől is, a párkapcsolatban. Ez nem teljesen van így és félreérthető. Tulajdonképpen azért érzem így, mert nem szeretem ha egy nő szexuális ingereket AKAR kiváltani a környezetéből. Valamint azt sem szeretem, ha egy nő tesze-toszán viselkedik a hétköznapokban, kerüli a problémák megoldását és alárendelt szerepet vállal. Vagy ha egy nő úgy akar irányítani, hogy a férje alkalmasabb lenne, de a nő nem hagyja érvényesülni és addig trükközik és manipulál, amíg a férj enged neki

Az lenne a kérdésem, hogy valami baj van velem? Tudom hogy ez a szemléletmód elég eltérő a mai átlag felfogástól és sem a nők, sem a férfiak nem értenek velem egyet. (Egyébként heteró vagyok)
Mennyire lehet megoldani a felnőtt, házas vagy családi életet úgy, hogy a férfi és a nő is egyaránt elérhessen szakmai sikereket és élhessenek családi életet?

Alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra?

8

Valami baj van az agyammal?

egyre tobbszor erzem ugy hogy semmi ertelme az eletemnek...legszivesebben meghalnek. Folyamatosan az exemen jar az agyam aki most vastagon le*ar mindent megtennek h ujra kedhessem a regi kapcsolatomot csak ezen jar az agyam semmi mas nem erdekel sose vagyok boldog :( ezert mindenki hulyenek nez s fokepp ezert nem akarja ujrakezdeni az exem mert folyamatosan szomoru vagyok de ha nem akarja akkor en meg meg szomorubb leszek...ja es akarmit csinalok folyamatosan ra gondolok hiaba olvasok vagy rajzolok vagy akarmi :(

9

Ha van ideiglenes lakcímem a fővárosban, de állandóra vidéken vagyok bejelentve, akkor van lehetőségem a fővárosban ingyenes pszichológiai ellátásra?

1

Majdnem 20 évesen vagyok mist ott hogy továbbá nem érdekel semmi felnőttes dolog, nagyon hiányzik a gyerekkorom. Miért? Mit tehetek?

nem akarok barátnőt, nem akarok dugni, nem akarok igahúzó barom lenni, nem akarok ebben a mocsok világban létezni. azokat az időket akarom vissza amit kb 12 éves koromig életem meg. kiakarok menni a barátaimmal a játszótérre, akarom a hitet, a fantáziámat, és a bizalmat az életben. mi a fene van velem? és mit tehetek? kb 6 hónapja megy ez, és nem tok kimászni ebből, már emó hajat is növesztettem.

19f

7

Miért kezdet a pszichológusom magáról beszélni?

A lényeg, hogy már vagy egy féléve járok hozzá, de eddig soha semmit nem mondott magáról. Nem is kérdeztem, hiszen én a páciense vagyok és nem tartozik rám. Most viszont a gyerekkoromról kérdezett és mondtam neki dolgokat, hogy miket szeretek, ki volt a gyerekkori barátom, mit gyűjtök stb. És most picit fura volt, mert mindenre reagált, mármint elkezdte mondani, hogy Õ is egy kisebb faluban nőtt fel, őt megnyugtatja ha körmeit lakkozza, gyűjti a plüss zsiráfokat, neki is fiú volt a gyerekkori barátja, még a keresztfiát is megemlítette, mert volt egy hógömbje, amit eltört (a hógömböket gyűjtöm) stb.
Szóval picit fura volt ma nekem, úgy éreztem, mintha Õ szeretet volna magáról elmondani dolgokat. Ez lehetséges és ha igen, akkor miért csinálja/ta? Hozzátenném, hogy ezzel nincs problémám, engem nem zavar ha magáról is elárul dolgokat, sőt, nagyon is érdekel. Egyébként nő a pszichológusom, kb. 30 körül talán picit fiatalabb.
22/L

6

Miért van ez mostanában? Mit tegyek?

Bármilyen baj történik velem nem vagyok ideges se semmi.Példa rá ,hogy régen ha csak felmerült volna bármilyen probléma a kapcsolatomban már is kiakadtam ,de most ,hogy vége nem érzek semmit csak nyomott a hangulatom.Tudok nevetni ha akarok meg minden ,de mondjuk normális nem tudtam káromkodni azóta (mintha egyszerű szavakat mondanék egymás után értelmetlenül).Azóta ha felbosszant valami nem érdekel csak megpróbálom megoldani.Ha ez érdekes a témában sokkal fáradtabb vagyok mint régen ,de azon kívül nem nagyon érzek semmit.

5

Ez mi volt? Lehetett pánikroham?

10-15 percig tartott az egész, először csak kapkodtam a levegőt, bőgtem, aztán mintha a fejem lezsibbadt volna olyan érzés volt majd a hideg kezdett rázni és végül öklendezni kezdtem. Néhányszor már előfordult ilyen, de nem tudom pontosan mi ez és mit tudnék tenni ellene...

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!