Találatok a következő kifejezésre: Miről szól Garwood (1 db)

Miről szól Julie Garwood Fehér rózsa cimű könyve?

Legjobb válasz: Fehér rózsa (One white rose) A Clayborne fivérek három egykori utcagyerek, közülük Douglas az, aki soha nem tagadja meg a rászorulóktól a segítséget. Sok kalandban bizonyította már hõsies helytállását, de a legnehezebb mind közül a Fehér rózsa lapjain elevenedik meg. Apró üzleti ügy, egy ló megvásárlása viszi Isabel Grant farmjára, de mikor rájön, hogy a szülés elõtt álló asszony nagy veszélyben van, nem hagyja magára. A keményfejû szépséget persze nem könnyû meggyõznie arról, hogy szüksége van segítségre. Douglas le tudja vezetni a szülést, meg tudja akadályozni, hogy a környéket rettegésben tartó banditk elorozzák Isabel farmját és lovait, de azt nem, hogy Isabel elorozza az õ szívét...

Fehér rózsa (One white rose) A Clayborne fivérek három egykori utcagyerek, közülük Douglas az, aki soha nem tagadja meg a rászorulóktól a segítséget. Sok kalandban bizonyította már hõsies helytállását, de a legnehezebb mind közül a Fehér rózsa lapjain elevenedik meg. Apró üzleti ügy, egy ló megvásárlása viszi Isabel Grant farmjára, de mikor rájön, hogy a szülés elõtt álló asszony nagy veszélyben van, nem hagyja magára. A keményfejû szépséget persze nem könnyû meggyõznie arról, hogy szüksége van segítségre. Douglas le tudja vezetni a szülést, meg tudja akadályozni, hogy a környéket rettegésben tartó banditk elorozzák Isabel farmját és lovait, de azt nem, hogy Isabel elorozza az õ szívét...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. Idõközben meg tudtam venni a könyvet. Igen elég borsos áron, de hát ilyen az aukció!

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Tudtok 13 éveseknek való, ifjúsági regényt?

Leiner Laurától az SzJG-t és a Bábelt olvastam már, valamint tartalom alapján nagyon megtetszett Andrew Clements - Sherry Clutch a siker kovácsa c. könyve. Ezeken kívül tudtok ajánlani valami jót? :)

3

Mi a véleményetek a történetemről?

Rohanok. Az utcai lámpák a korai sötétedés miatt már égnek. A környéken már csak egy-két a kutyáját sétáltató ember akad. Vajon ők is tudják, hogy figyelnek minket? Hogy az egész világ az észrevehetetlen harmadik szemekkel, a kamerákkal van behálózva? Amikor először hallottam erről azt hittem, ez is csak azon fikciók egyike, amelyekkel a gyerekek elalvás előtt ijesztgetik a másikat. Tévedtem. Erre is csak akkor jöttem rá, amikor saját magam tapasztaltam meg, hogy a szabadság is csak egy koholmány, amivel az emberek a remény utolsó szikráját éltetik. 7 hónapja történt, hogy az utcán kiraboltak. A cselekmény a szokásos módon történt: gyomorszájon vágtak, én elterültem a földön, kivették a tárcámat a zsebemből, még egyszer belém rúgtak a biztonság kedvéért és elrohantak. Pár napra rá a rendőrségen feljelentést tettem a titokzatos imposztoraim ellen. A nő, akinél vádat emeltem, egy sötét szobába vezetett és ott tudakozódott a pontos címről, ahol az eset történt. Én persze mindenről beszámoltam, reménykedve abban, hogy visszakapom a tárcámat és a benne levő értékeket. Pár perccel később már egy óriási monitoron keresztül láttam azt, ahogy nyugodtan sétálok. Minden meg volt örökítve. Amíg a képkockákat bámultam végig pergett előttem minden, az egészen eddigi életem. Vajon azt is láthatták, amikor megszülettem? Ahogy az első lépéseimet tettem? A hisztimet azért a szép kis táskáért? Az első csókomat? Mindent? Ekkor döbbentem rá arra, hogy a legnagyobb kincs, amit a magántulajdonomnak hittem, az emlékeim, sem csak az enyémek. És milyen joga van itt bármilyen fölöttem állószemélynek, akár Magyarországon, akár az egész Földön, megfosztani engem a magánszférámtól? Ez óta az incidens óta, akár hova megyek, akár mit csinálok, megjátszom magam. A lépéseim, a mozdulataim, sőt a legkisebb arcmimikám sem az enyém többé. És én ezt már nem bírom. Az orvosok üldözési mániára gyanakodtak nálam, de ezt is csak azért találták ki, mert tudták, hogy én tudok valamit, amit ők nem. Az első kísérlet után kerültem a városunkban lévő diliházba. Az emberek lekezeltek és azt hitték, hogy az is csak valami beképzelt probléma, amit a többieknél tapasztaltak. Különböző tablettákat kellett szednem, miközben olyanokat hadováltak nekem, hogy „Engedjem szabadjára a bennem rejlő démonokat”. Persze ez is csak arra volt jó, hogy a gyógyszerek még ütősebbek legyenek. Többször próbáltam bent is megölni magam, mind sikertelen. Az esetek után még több tablettát és még több halandzsát kaptam. 1 teljes hónap esett ki. Muszáj volt valahogy elmennem. Valahogy megszöknöm.
Rohanok. A sötétben a dolgok összefolynak előttem, de így is tudom, hogy jó irányba tartok. Éles dudálás töri meg az addig fennállt csendet. Ez az én vonatom. Mielőtt a sínekhez érek, még egyszer rápillantok a csuklómon lifegő karszalagra. Most vagy soha. A vonat fényei szépen megtöltik a teret élettel. Érzem, ahogy a lábammal elrugaszkodok a talajtól. A sínekre zuhanok. Mindeközben lepereg előttem az életem. Az élet, amelyre senki se vágyik. Az élet, amit mindenki kap. Nem kellett egy reality show főszereplőjenek lennem, sőt még celebnek se, ahhoz, hogy minden lépésemet nyomon követhessék. És azt hiszem ez az a bizonyos nagybetűs VALÓSÁG.

2

Mi a véleményetek a Rímbörtön (Tim Burton) című könyvről?

Én még nem olvastam de elszeretném és arra lennék kíváncsi hogy: miről szól? és hogy érdemes elolvasni?

1

Mi a véleményetek Simon Márton Polaroidok- című könyvéről? érdemes megvenni? Felpontozok

5

Kb hány oldalas egy átlag manga? Pl a Vampire Knights? Olyan mint egy könyv vagy inkább magazinokra hasonlít? Csakmert ha magazinos akkor elég drága, nem?

2

Az alkonyatból van magyar hangoskönyv?

2

Tudtok ajánlani ilyesmi könyveket?

Ami a mai fiatalokról, tinikről szól, az ilyen füves cigis,kocsmázós, bandázós dolgok, akár Budapestről is.
de ne az a bandaháború meg kemény drog legyen a főszerepben, hanem inkább a mindennapi életük mint pl a Szétírt falak-ban

4

Mi a véleményetek erről a történetről, amit elkezdtem írni? (Bővebb infó, stb. lent)

Ez egy Narutos fanfic, ami a III. Nagy Ninja Világháború kezdetekor játszódik, vagyis pontosabban az első néhány fejezet. A történet egy bizonyos Okumari Asamikita-ról szól, aki egy amegakurei civil családban él, de ő a szeretteivel ellentétben egy hatalmas erőt rejteget a bensőjében, amiről neki és senkinek sincs fogalma..

Ez lenne az első fejezet:

1. Fejezet
Esett az eső, a földet sárrá változtatva áztatta tovább megállíthatatlanul. A sárban az eső a harcok utolsó jeleit mosta már el. Imitt-amott egy-egy hulla félig a talajba süllyedve, vagy éppen egy véres fegyver, ruhadarab volt látható.

Ezt ment mindenhol, amerre a szem el lát, s ott is, ahová már nem, s talán még azokon is túl. Ugyanez az esemény, ugyanezek a fejlemények, más-más helyszínen, két ország közt, egy kis nemzetben, hol a káosz, s a halál uralkodik a harcok végett.

Nem számít, ki kicsoda, ki hány éves, ki ártatlan, áruló, civil, harcos. Egy a lényeg itt: aki él, s mozog, azt megölik.

Ki ebben a háborús övezetben ragadt, s nem tudja védeni önmagát, annak vajmi kevés az esélye a túlélésre, de nem lehetetlen. Így van ez a történet főszereplőjével is, Okumari Asamikita-val.

Alig állt a lábán, botorkálva haladt a sárban, mibe a mellkasán és az arcán lévő sebből egyaránt csöpögött a vér. Jobb kezét hiába szorította bordáinál lévő sebre, a vérzés nem akart elállni, de csökkeni se. Halvány, fakuló kék szemeivel körülnézett a teljesen kihalt, siralmas tájon Az egyre szaporuló eső már minden nyomát elmosta a nemrég lezajlott harcoknak.

Fekete haját kicsit csapkodta az enyhén feltámadt szél, amitől egész testén libabőrős lett. Teljesen átázott ruhája nem védte már semennyire az egyre jobban lehűlő szélcsapásoktól, s a továbbra is verdeső, kemény esőcseppektől se.

Csontig átfagyott végtagjait elnehezülve mozgatta, minden lépésnél egyre jobban süppedt be a sárba, nehezítve járását.

Napok óta menetelt egy random irányba, reménykedve, hogy segítséghez jut. Így haladt, miközben az égbolton a felhők egyre jobban sötétedtek, jelezvén, hogy esteledik, s ezzel a nő szemei alatt húzódó karikák is egyre jobban láthatóvá váltak.

Bal lábát hirtelen elnyelte a sár, aminek hatására ő egész testével belezuhant a sárba, miben félig azonnal elmerült. Fejét lassan kiemelte a sárból, majd a két, remegő kezének segítségével ülőhelyzetbe tornászta önmagát. Szinte mindenét sár fedte, még ott is, ahol eredetileg nem találkozott közvetlenül a sárral.

Lehunyta szemeit, majd kinyitva őket egy mélyet sóhajtott, s kezével kirángatta két lábát annyira, hogy utána feltudjon állni.

Miután ezzel végzett, s felállt, újból körül nézett. Sehol semmi, csak a végtelen sár, az azt tápláló megállíthatatlanul zuhogó esővel.

- Feladjam? kérdezte önmagától olyan rekedten, hogy azon még ő is meglepődött. Nem, még nem. zárta le magában a témát egy rövid fejcsóválás közepette, s újból neki indult az útnak."

Egy újabb esős napra ébredt Amegakure lakossága, mely egyben egy újabb harcokkal teli napot, éjjelt is jelent mindenkinek. Aki nem tud részt venni a harcokban, civilek, gyerekek, öregek, azok mind búvó- és óvóhelyeken húzzák meg magukat, de ez se adatik meg mindenkinek, így ők mikor hol rejtőznek, várva arra a napra, hogy végre ennek az egésznek vége legyen.

Tűz Országának határa közelében több kis házikó is éppen maradt, ezek egyikében bujkált az Okumari család. Itt már nem volt annyira intenzív a harc, de azért még előfordultak idegen ninják a környéken, akik fosztogattak, s ha élő embert láttak, egyből legyilkolták.

Legfőképpen ezért nem merészkedtek elő a hálószobába épített mini bunkerből, ahol ő, Asamikita, az apja, az anyja, a bátyja, és a nagyanyja rejtőztek.

Minden ehetőt bevittek a majd' fél szobát elfoglaló bunkerbe, ahol kicsit szűkösen, de még pár hétig talán gondok nélkül el lehetnek. Volt ott pléd ideiglenes alvóhelyként, kunaik, shurikenek fegyverként, ki-be csukható alkalmi pár centi nagyságú leselkedő helyek, amik egyben levegőcserére is szolgáltak, voltak még a bunkert körülvevő kis valószínűséggel hatékony csapdák, és végül maga a bunker, mely valamilyen szinten képes kiállni egy nagyobb fajta támadást is.

Felváltva őrködtek, természetesen az alig öt éves Asamikita és a hatvanhét éves nagymama, Chizoka ebben nem vettek részt, de a többiek igen. Éjjel a gyerekek apja, Rinji, a nappal háromnegyed részét az anyjuk, Yori, míg a nap negyed részét és az este nagy részét a nagyobbik gyerek, Yakuro volt az őr. Ezzel a beosztással próbálták önmagukat kímélni, s egyben védeni is.

Általában sose mozdultak ki a bunkerből, de néha muszáj volt, mert nem tűrhetett halasztást. Egyik ilyen esetnek számított, ha valakinek ürítenie kellett, s ha azt elvégezte, utána egy nem látható helyre villámgyorsan eltüntette mikor ki, ügyelve arra, hogy a kóbor ninják ne szagolják ki, hogy itt még van élő, civil ember.

A kis Asamikitának ürítenie kellett, ürített, melynek kiszállítása, s eltüntetése az alig fél órája felébredt Yakuro feladata lett.

A fiú tizenegy éves volt, de alkatra, mindenre egy tizenhat éveshez hasonlított. Haja a rejtőzködés ideje alatt majdnem a derekáig nőtt, melyet bénán, de copfba kötve hordott. Akárcsak apjának, neki is fekete szeme volt, anyjával, s húgával ellentétben, kiknek halvány, kék szemük volt.

Ruházata egy átlagpolgár ruhái voltak, csak a lábán nem volt semmi.

Így indult ki a bunkerből, kezében egy mini ládával, melyben két napos ürülék és a többi volt.

A hálószobában félhomály uralkodott, az egyetlen poros ablakon minimális szinten szivárgott be az a kevés fény, mit a beborult, esős ég nyújtott. A szoba látszatra rég elhagyatott volt, csak látszatra..

A helyiség levegőjében por úszott, mindent por fedett, s csak hosszas kutatás után lehetett volna észrevenni a porban áztatott ágy és a fal közti porban hagyott halványan látható lábnyomokat. A ház minden helyiségében ugyanez volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy a többinél nem borította az egész szobát halványkék fény, melyet a kintről jövő idő fénye varázsolt ilyenné.

A fiú a fal és az ágy közti résnél egyensúlyozva majdnem pont a kilincsért nyúlt, mikor fülét a bejárati ajtó csikorgása csapta meg. Hirtelen izzadva, lázasan gondolkodni kezdett, majd villámgyorsan egy zaj nélkül kivitelezhető terv ötlött fel benne, majd nekilátott, hogy ezt véghez is vigye észrevétlenül.

Az ajtót két sziklarejteki ninja nagy nehezen kinyitotta, mely nyikorogva engedett a behatolóknak, s egyben jelzett is Yakuronak.

Ez a két ninja fosztogatni jött ebbe a házba, akárcsak az összes többi, általuk megjárt házba is.

Az egyikük egy magas, sovány, kopasz alak volt, ki fejvédőjét nyakába kötve hordta, s a sziklarejteki jounin egyenruhát viselt akárcsak társa, aki vele ellentétben egy alacsony, kócos, barna hajú fiatal fiú volt, és ő a fejvédőjét rendeltetésszerűen hordta.

Beléptek a félig kitárt ajtón keresztül a házba, majd egyből a poros konyhában találták magukat.

A kopasz elindult a bal irányba, mozdítható értékek után kutatni, míg társa a konyhát kezdte el feltúrni élelem után kutatva.

Minden helyet átnézett a nem túl nagyra sikeredett konyhában, de mikor pár pókon kívül semmit se talált, tovább indult volna, mikor feltűnt neki valami.

A szekrények egy kicsit távolabb álltak a faltól, mint ahogy náluk megvan szokva. Úgy vélte, hogy a sok esőzés miatt talán itt jobban penészedhet a fal, mint náluk, így ennyivel letudta a szekrényes dolgot, majd elindult a jobb irányba.

A konyha jobb oldalán egy piros ajtó nyílott, előtte egy víz- és porálló szőnyeggel. Ez a tény egy újabb gyanúnak adott löketet, de hamar lezárta magában annyival, hogy biztosan gyorsan kellett menekülniük az itt lakóknak, s csak ezért hagyták ezt itt. Úgy vélte az élelmiszereket talán egy korábbi fosztogató banda vihette el, hisz több erre utáló jellel is találkoztak már nem csak itt.

Rátette kesztyűvel fedett kezét a kilincsre, majd lenyomva azt, kinyitotta az ajtót, a hálószoba ajtaját, és belépett rajta.

Erről szeretnék véleményt, illetve segítséget kérni, hogy mit javítsak és hogyan. Előre is köszönöm annak, aki veszi a fáradtságot és ezt megteszi. :)

3

Melyik manga könyv lehet ez?

Évekkel ezelőtt az egyik barátnőm olvasta. Arra emlékszem, hogy hátulról kellett elkezdeni olvasni és egy fiatal srác volt benne aki mindig napszemüvegben volt. Remélem valaki ráismer. :(

3

Melyik Hamvas Béla könyvet ajánljátok?

A feleségem emlegeti mostanában,szeretném meglepni,nézegetem az antikváriumban,de a cím alapján nem tudok választani.Nem regényt,hanem valami "életboncolgatós"-t keresek,már bocs a furcsa hasonlatért.

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!