Találatok a következő kifejezésre: Minek örülnél ha kapnál 500 ezer (1 db)

az 5milliót saját célra (család, szerelmemnek lakásalapra????) adni nem túl ergyenes. De ha lehet, akkor persze, hoyg a többet:)
Elosztogatnám az 5 millát beteg emberek javára.
osztana a f****om:D
5 milkát...a szeretteim közt osztanám szét :) fõleg anyumnak adnék jó sokat belõle
simán elfogadnám az 500.000Ft-t saját célra.mert abból azt veszek amit akarok.és tudnék adni a rászorulóknak is.így mindenki jól járna mert a segényeknek minden pénz számíít és így én is jól járnék:)
az 5 milliót választanám.aztán csinálnék egy alapitványt és névtelenül oda adományoznám az összeget.persze saját magamnak.
elosztogatnám, :P:)
kérnék 5 milliót és odaadnám a családomnak :-)
Elfogadom.Ma már el.Így is adok nálam rossabbúl élõknek. Ez az összeg semmi de jól jönne .
Az 5 millát szívesen szétosztanám, de olyan embereknek akik rászorulnak, mert adni jó, segiteni másokon az a legszebb emberi gesztus.
én az 5 milliót választanám, s odaadományoznám a szerelmemnek, hogy végre összejöjjön egy lakásalap.
Úgy is kevés az az 500 ezer, nem csábít :) elosztogatnám az 5 milliót, de sokat adnék anyunak is :P
Kérném az öt milliót, és felét adnám a családomnak, felét meg a szerelmemnek :3


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Rájöttem, hogy a jövőben élek régóta, nem tudom mit tegyek, hogyan változtassak ezen?

Már rengeteg éve ez van, hiába 17 éves (fiú) vagyok, úgy vettem észre, hogy mindig csak várok, de hiába, mindig annak a tudatában vagyok, hogy úgy lesz egy dolog ahogy elgondoltam, és tudom, hogy erre rengeteg esetben kicsi az esély, de pont ezért nem arra koncentrálok ami a jelenben van, hanem bizakodom, és tervezek a jövőre. Több éve csak várok, biztos vagyok dolgokban, hogy egyszer eljönnek, de nem teszek érte semmit, tehetetlen vagyok, gyengének érzem magam hozzá. Ez van a barátnő témában is. Várok rá, de, ha egyszer még a számba is repül a sült galamb, akkor is elbaltázom ismét azzal, hogy nem a jelenre koncentrálok, hanem arra, hogy biztos úgy lesz, hogy lesz barátnőm, és nem teszek érte semmit, csak várok. Ez már megtörtént nem is egyszer: 16 voltam, és egyszer csak odajött hozzám egy olyan lány, akit észre se vettem volna, ha nem "szeretteti" meg magát velem. Õ mindig közeledett, én meg vártam, nem sokat tettem azért, hogy előrébb lépjünk, gondoltam, úgy is jönni fog aminek jönni-e kell. Persze, most meg itt vagyok ismét abban a tudatban, hogy MAJD CSAK ÚGY LESZ! De, még, ha rá is jötte, egyszer kétszer arra, hogy cselekedni kellene, nem tettem, nem mertem, hiába ültünk egymás mellett a sötétben, csendben, nyilvánvaló volt, hogy minek kellene következni, de nem tudtam tenni semmit. Nem tudom, hogy ez gyávaság, vagy félelem, vagy nem is tudom minek nevezni, de visszagondolva a kényelmi zónából nem akartam kikerülni, mert gondoltam, majd ő kezdeményez, és eddig is ő diktált, tehát majd csak lép, és tudtam, hogy együtt leszünk a jövőben. De nem így lett.
Ez csak egy példa volt az eddigi életemből elszalasztott lehetőségek közül. Nem egyszer volt az, hogy biztos voltam benne, hogy a jövőben lesz pénzem egy dologra, ezért elköltöttem azt a pénzt amit éppen arra a dologra spóroltam, mert úgy hittem, hogy akkor majd a jövőben lesz rá pénzem. Máig is arra a dologra gyűjtök...
Lehet, hogy rosszul fogalmazok, és más a nálam fennálló helyzet, és nem a jövőben élés, mert történtek olyan dolgok a múltban,(szülő elvesztése, kiközösítés, iskola, tanulás) amik hatással lehettek arra, hogy most ez van, de az biztos, hogy ez nem élet, amit én csinálok. Minden nap felkelek, és arra gondolok, hogy már nem sok kell és eljön egy dolog az életben amit már a körülöttem lévők rég elértek(akár első csók, első barátnő, akár nyelvvizsga stb.) Hogyan változtassak ezen a helyzeten, ha egyszerűen félek kilépni a kényelmi zónából, és, ha ez a kényelmi zóna annyira kicsi, hogy valamikor egyes emberek szemébe se merek nézni(nem csak lány).
Sokszor azon aggódom, hogy azok az ismerősök akik közelebbről ismernek, egyszer csak véletlen kimondják, vagy akár direkt, hogy még annyit sem kóstoltam bele az életbe, hogy barátnőm lenne, és rengetegszer ezen görcsölök, hogy 17 éve..
De tudom, hogy sokkal érettebb a gondolkodásom rengeteg embernél, tudom, hogyazok a dolgok amik történtek megváltoztattak, és azért ilyen a gondolkodásmódom.

Több éve az van a fejemben, hogy meglesz a saját kis állásom, jó keresettel(4-500.000 Ft), élek a saját lakás/házamban, túlvagyok a nyelvvizsgákon, első barátnő/csók, túl a főiskolán, és Élek..
Ez szerintem azt jelenti, hogy a jövőben élek, a jelent csak úgy "elherdálom", semmi hasznosat nem csinálok, csak várok.
Tudom bonyolult, ahogy leírtam, de hátha lesz aki megért, nekem ez már megkönnyebbülés, hogy leírhattam..

3

Miért van az hogy állandóan az öngyilkosságon jár az eszem és nem tudok másra gondolni? 28/F

nincs valami jó életem naphosszat csak dolgozom napi 10-12 órákat és miután hazajövök szembesülök azzal hogy még így sincs semmim és senkim csak a munka meg a munka és nem haladok jó irányba. szeretném valakinek elmondani a problémámat de nincs kinek.

17

Vélemény a testemről?

15/F

10

Milyen orra van a babaarcúaknak?

tudom, hogy hülye kérdés de nagyon kíváncsi vagyok rá :)

3

Mit tegyek ha kiközösítettek?

A mostani barátom tetszett a legjobb barátnőmnek.És mindig engem kért meg beszéljek Vele.Időközben a fiú belém lett szerelmes én pedig belé.Mondanom sem kell a barátnőm megharagudott rám és azóta sem beszél velem,sőt mindenkit ellenem fordít.Én nem akartam ezt az egészet de sajnos így alakult.Bocsánatot kértem egy tucatszor és semmi változás.Nem akarom elveszíteni egyik barátnőmet és a barátomat sem.Szeretem őket!

6

Számítógépes játékfüggőség. Az illetőnek mindennél többet jelent a játék. Van ilyen ismerősötök? Mit lehet tenni?

Konkrétan a League of Legendsről van szó.

6

Mit csináljak? 15L

Egész hétköznap teli voltam önbizalommal, nagyon megvolt bennem hogy teljesítem az összes célomat, betartottam a fogyókúrát, mindennap voltam sportolni jó sokat, úgy volt hogy nagyon jó hétvégém lesz. Viszont mindenki visszamondta a programokat (betegség, elutazás) és egyedül maradtam, unatkozom, és most semmihez sincs kedvem, olyan mintha senkit sem érdekelné és ezért már futni sincs kedvem csak enni. Ha filmet nézek, vagy gépezek akkor nagyon haszontalannak érzem magam, de kreatívkodni és olvasni nincs kedvem.
15L

Igazából az a bajom, hogy nagyon azzal azonosítom magam, hogy mi történik velem, mit csinálok. Ha sok pasi megnéz az utcán vagy futás közben akkor egy igazi bombanőnek érzem magam, ha elhívnak valahová a barátaim akkor baromi népszerűnek, ha valaki likeolja a fotómat akkor művésznek, ha meg nincs programom akkor szürke egérnek.

2

Szerintetek szép vagyok? (kép lent)

13 éves lány vagyok. Nem ez a pucsító vándájráksön fan. Inkább Kiss-t, Irie Maffiát, Bob Marleyt, Dirty Headst, Bullet for my Valentine-t és magyar rappeket hallgatok :D Nem nagyon érzem magam szépnek, de úgy igazából akkor is elfogadom magam. Egyszer élünk és nem érek rá sajnáltatni magam h "ilyen csúnya, olyan csúnya' vagyok. http://kepfeltoltes.hu/130714/webcam-toy-fenykep3_www.kepfel..

30

Mit csináljak, ilyen "barátokkal? "

Az egyik lány azt hiszi ő a legjobb barátnőm, és emiatt felhatalmazva érzi magát arra, hogy lekicsinyítsen. Olyan szinten mást beszélt be magának, mint ami vagyok, hogy az valami hihetetlen.
Ráadásul van egy másik lány, akivel ha együtt vannak, akkor az a legnagyobb poén, hogy minden szavamat másképp értelmezik (direkt), kiforgatják minden mondatomat. Mert ez hú de nagy poén. Igazából akármit csinálok, akármilyen kedves és segítőkész lehetek, ők azt mondják, hogy pesszimista és bunkó vagyok.
Persze, volt időszakom amikor ilyen voltam, de a tini kornak vége, én felnőttem és kinőttem a gyerekességből, illetve a depresszióból. De ez nekik egyáltalán nem esik le..
Jó a másik lányt megértem, vele nem vagyok jóba, illetve mindenki ismeri az életképességét, szóval rá nem haragszok, hogy életkorához mérten mennyire gyerekes.
Na de a "legjobbarátnőm" annyira azt hiszi magáról, hogy ő már egy felnőtt nő, hogy egy bölcs, gondolkodó ember.. Miközben kicsinyes, illetve gyerekes. De valami brutális módon.
Az a szórakozásuk tárgya, hogy más embereket kritizálnak, és piszkálnak. Persze nem csak én esek áldozatul, hanem mások is a társaságból. Csak rajtam a legintenzívebb, mert velem vannak a legtöbbet.

Egyszerűen sehogy se tudom a tudtukra adni, hogy 1. rosszul esik, 2. mások előtt is így állítanak be, akik emiatt a kezdetektől rossz embernek ismernek meg (utólag meg bocsánatot kérnek, hogy nem is vagyok olyan) 3. hány húsz éves ember csinál ilyet?!

Próbáltam már őket rávezetni, hogy más emberek történetét meséltem el, és hogy ez milyen gonosz dolog. Elmondtam már a szemükbe, hogy mi a véleményem arról amit csinálnak. Serényen bólogatnak, hogy igen ez tényleg gonosz dolog és 2 hét múlva kezdődik minden elölről.

Ilyen embereket én nem tudok tisztelni, és egyenrangú félként kezelni. De mégis van bennem annyi tartás, hogy ezt nem adom a tudtukra.

Egyszerűen nem tudok mit csinálni.
Megmondtam szépen, csúnyán, megkértem őket, hogy fejezzék be. Próbáltam én is úgy kezelni őket, ahogy ők engem, de nem tudtam! Olyan szinten elítélem, és ocsmány dolog, hogy én ezt nem tudom vissza adni.

20 éves "érett nőknek" ezt hogy lehet megmagyarázni???

4

20/F létemre miért könnyezem meg bizonyos filmek miatt?

Ez gázos lenne?

Mindig ha valami boldog vagy szomorúbb dolog történik mindig ez van..nem minden filmnél de úgy általában..
nem a maricsuj meg az ilyesmikre gondolok...
hanem pl a lángoló chicago című sorozatra .. van egy rész mikor a tűzoltók tisztelegnek egy kisfiúnak mert meghalt és az is nagyon meghatott..
túl érzékeny vagyok vagy csak akkor van ha szeretet hiányom van vagy ennek semmi kköze hozzá?

6

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!