Találatok a következő kifejezésre: Mindig is ettem, de néhány (1 db)

Mindig is sokat ettem, de néhány hete alig bírok valamit leerőltetni a torkomon. Lehet, hogy beteg vagyok?

Most visszagondolva egészen rémiszt?, hogy mennyivel kevesebbet ettem az el?z? hetekben, mint szoktam. Éhesnek éreztem magam, de mégsem bírtam enni. Tegnap viszont gondoltam egyet, rendeltem egy pizzát, és fel is zabáltam, míg rosszul nem lettem. Ma délel?tt megint nem ettem semmit, d.u. megint rosszullétig.

Legjobb válasz: Igen,lehet lelki eredetû a dolog. Csak és kizárólag akaraterõvel lehet megoldani.Én is voltam így,csak én akkor semmit nem ettem,és a szobatársaim úgy tunkoltak belém néhány falatot,hogy össze ne essek.Ennek következtében legyengült az immunrendszerem.Mindenképpen próbálj meg enni.A csoki egész jó hangulatjavító lehet,csak rá ne szokj:)Próbálj meg helyre jönni.

Igen, lehet lelki eredetû a dolog. Csak és kizárólag akaraterõvel lehet megoldani.Én is voltam így, csak én akkor semmit nem ettem, és a szobatársaim úgy tunkoltak belém néhány falatot, hogy össze ne essek.Ennek következtében legyengült az immunrendszerem.Mindenképpen próbálj meg enni.A csoki egész jó hangulatjavító lehet, csak rá ne szokj:) Próbálj meg helyre jönni.
Én egy évig reménytelen szerelmes voltam egy fiúba, és nem tudom, hogy éltem túl, én se ettem gyakran vagy épp szétzabáltam magam, mikor hogy, teljesen tönkrementem. felejtsd el a fiút, ha nem szeret, kérlek... értékes embereket és idõt vesztegetsz el vele az életedbõl, csak tönkretesz... tudom, hogy nem könnyû, de szerintem tisztázd vele, hogy szeret-e téged vagy nem, és ha nem, akkor már nem lesz olyan nehéz elfelejteni, de az, hogy áltatod magad, reménykedsz, nem vezet jóra...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ez most pánikbetegség vagy szorongás vagy mi?

Kb. 4 éve kezdődött. Jött a semmiből egy pánikroham. El is múlt, de utána nem lettem jobban, szorongtam még napokig, negatív gondolataim voltak egész nap. De annyira erősen,hogy pl. ha beszélt hozzám valaki, nem is tudtam rá figyelni, csak a gondolataimra. Egy hét alatt fogytam 5 kg-ot. Aztán valahogy kikeveredtem belőle, gyógyszer nélkül.
Most az van,hogy évente párszor előjön, tart,ameddig tart. De már nincs roham, csak ilyen szorongás féle. Hülye gondolatok, alvászavar stb.
A lényeg,hogy nem tudom mi ez. Mert pánikrohamnak a leírás alapján nem felel meg. Viszont én nem valami miatt szorongok (tehát nem félek tömegben stb.), én azon pörgetem be magam,hogy megint jönni fog ez az érzés, és akkor megint nem fogok tudni aludni stb.
Valaki azt mondta,hogy ez a generalizált szorongás!

10

Kilátástalan érzem a jövőm, voltatok már hasonló helyzetben, hogyan vátoztatatnék rajta?

Nyár elején kezdődött az egész. Eleve féltem a nyártól, már az előző évekbe is előfordult, hogy halálra untam magam ilyenkor és a barátnőim állandóan nyaraltak és alig tudtunk találkozni, de idén ez halmozottan előfordult. Utáltam itthon lenni, de úgy éreztem nincs lehetőségem kimozduli, ha mégis néha összejött egy tali vagy egy kisebb buli akkor se tudtam elengedni magam. Úgy veszem észere a barátnőim leráznak, eltávolodtam tőlük, nem hívnak el magukkal,de nem hiszem, hogy észreveszik hogy ez engem aggaszt, csak magukkal törődnek.

Nem bírom rendesen kialudni magam, átszoktam arra, hogy hajnalba fekszem le és délbe kelek, most, hogy elkedődött a suli nem tudom visszaszoktati magam, hajnalban nem tudok elaludni mer állandóan a problémáim járnak a fejemben. Nagyon sokszor rámjön a sirógörcs, próbálom elterelni a gondolataimat, de nem nagyon megy, mindig ideges vagyok.

Önbizalomhiányom van, mindig at hittem, hogy ez abból ered, hogy van rajtam néhány kiló, de észerevettem, hogy a nálam kövérebbek is sokkal boldogabbak. Állandóan eszem, nem bírom rávenni magam a fogyókurára, az elmúlt évekbe többször sikerült leadnom több kilót is, de részben visszajött, idén már vagy 5ször elezdetm a fogyót, de sose bírtam tovább 3 hétnél, mindig az evésbe menekülök.

Szeretnék elmenni szórakozni, izgalmas váratlan dolgokat tenni, de úgy érzem, hogy az egyetlen baráti társaságommal erre nincs lehetőség, szeretnék megismerni új embereket, de nemtudom hogy kezdjek hozzá.

Ezen kívül két aktulási probléma aggaszt még. Az egyik, hogy most érettségizem és fogalmam sincs hova menjek tovább.
A másik,nem tudom kivel fogok táncolni a szalagavatón, senki se akart velem táncolni az osztályból, az alsóbb évfolyamról se ismerek emberekt és a suli kívül se tudok sekit megkérni,abba bíztam hogy nyáron megismerek valakit, de nem, szinte nem is volt rá lehetőségem.
Hogyan változtathatok ezen?
minden válaszólónak köszi:)

2

Miért van az, hogy mindent rendbe tettem az életemben, és mégis szorongok?

Korábban sok problémám volt, de mindet sikerült megoldanom. Jelenleg nincs min aggódnom úgy semmi konkrét, komoly dolog. (párkapcsolat, anyagi helyzet, munka, emberi kapcsolatok stb) Legnagyobb meglepetésemre a szorongás nem múlt el, sőt újabban megint érzek depós érzéseket. Korábban olyan könnyű volt az élethelyzetekre fogni a lelki bajokat, mert minden területen nagyon rosszul állt a szénám. Azt gondoltam, ha megoldom őket, a hangulatom, életérzésem is változni fog. Nagyon elcsüggedtem,nem tudom mit találjak még ki, a küzdelmem hiába való volt? Szedtem gyógyszert a zűrös korszakomban, meg járok terápiára is, de megit gyógyszert szedni nem akarok. Az a félelmem, hogy ez a betegség nem fog elmúlni soha az életben, mert úgy látszik nem a körülményektől függ. Tök boldog lehetnék, és mégis érzem ezeket a nyomasztó érzéseket.

7

Mit tehetnék a problémáim ellen?

Sziasztok!
Szeretném a segítségeteket kérni! Leírom az egész "történetet", aminek szerintem köze lehet azokhoz a dolgokhoz, amiket mostanában tapasztalok magamon.
Tavaly voltam 9.-es. Soha nem voltam az a népszerű, bulizós lány. Nem is vonzanak az olyanok, hogy halálra igyam magam. Inkább visszahúzódó, csendes, szótlan vagyok.
Október fele 11.-es fiúk elkezdtek piszkálni. Olyanokat mondtak, hogy "G*ci ocsmány vagy!", "Bújj el!", meg ilyeneket, nem részletezem ezt. (Nem tartom magam szépnek, sőt...). Ezeket napi szinten elmondták nekem egészen olyan februárig. A folyosón állandóan utánam kiabáltak, bejöttek az osztályba azért, hogy rajtam röhögjenek. November vége lehetett, mikor ismét a mi osztályunkban voltak. Az egyik srác odarángatta a padomhoz a haverját, és mondja, hogy "Nézd (mondta a nevem), hoztam neked egy focistát, ő jó gazdag, boldogan lehet vele élni!". Ezzel arra célzott, hogy nem gazdag a családunk. Egyszer az egyik megint be jött a radiátor tetejével, és mondta, hogy most megnevel. Nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan, mert nem ismerem, de megijedtem tőle. Én mindeközben, mialatt beszóltak és bántottak, elkezdtem magam vagdosni, úgy hallottam, hogy jön valaki utánam, még a csoszogását is hallottam, de mikor hátranéztem, nem volt ott senki. Ezen kívül, gyakran képzeltem tárgyakat egy bizonyos helyre, amik amúgy nem voltak ott. Amikor elbambultam nagyon hosszú időre, megláttam valamit, és mikor hozzá szerettem volna érni, nem tudtam megfogni, mert nem volt ott. Úgy hallottam, valaki beszél hozzám és irányítani akar, sikerült is neki azzal, hogy összevagdostam magam.
Február fele, az egyik srác bátyjával beszéltem, hogy szóljon az öccsének, mert már nagyon idegesítenek. Egy időre le is álltak. De az iskolában még mindig féltem tőlük, hogy beszólnak, esetleg megvernek, vagy ismét megaláznak.
Április elején, csütörtök délután, osztálytársam kiírta az osztálycsoportba, hogy felraktak engem napiszarra. Azt hittem vicc, de mikor láttam, hogy ismerősöm üzenőfalára kiírta az a srác, aki folyamatosan piszkált, hogy felraktak engem, elkezdtem sírni és remegni. Nem olyan kép volt, amin kint volt a mellem vagy bármim, hanem egy "híres" ember mellett álltam, amit az ő lájkolós facebook oldaláról szedtek le. Na, de nem is ez a lényeg. Azon az éjszakán nem tudtam aludni, remegtem, sírtam, és zenét hallgattam. Másnap reggel elterveztem, hogy nem megyek be a suliba, hanem inkább öngyilkos leszek és felmegyek vonattal Budapestre, mert ezt a várost, ahol én lakok, utálom! Tudtam, ha bemegyek, mindenki be fog szólni az iskolában. Pesten kb 10 km-t gyalogoltam az esőben, főleg a 8. kerületben voltam. Összevagdostam megint magam, folyamatosan olyan dolgok jártak a fejemben, hogy milyen lehet meghalni, mi lehet az emberrel a halála után.. Végül anyukámék jöttek értem. Bár nem akartam hazamenni.
Következő héten viszonylag mindenki normális volt velem, pedig az egész osztály (kivétel olyan 7 embert) ellenem van mindig. Elmenetem pszichológushoz is. Õ nem mondott semmit szinte, csak beszélgettünk. Néha el is sírtam magam, mikor felhozta pl apukámat, akivel nagyon rossz a kapcsolatom.
Az egyik srác, aki mondta, hogy megnevel a radiátor darabjával, fegyelmit kapott. De ez nem sok mindenen változtatott. Ma úgy mentem be a suliba, hogy nem leszek ideges, nem figyelek senkire. De ez nem így lett, mert mikor megláttam azokat a fiúkat, akik tavaly piszkáltak, elkezdtem remegni ismét, mint akkoriban. És, ahogy látom, rengetegen megbámulnak, mert az egész iskola tudja mostanra, hogy ki is vagyok, "a csúnya lány napiszarról". Nagyon félek már tőlük és magamtól is, hogy esetleg meg fogom tenni azt, amit áprilisban nem, Pesten. Nagyon félek az emberekről, úgy megyek mindenhova, hogy lefele nézek, mert nagyon szégyenlem magam.
Mit tehetnék az ellen, hogy ez változzon? Iskolát nem váltok több dolog miatt sem.
Köszönöm a válaszokat előre is!

Egy elkeseredett 16 éves lány.

3

Volt már valakinek hasonló? GAD szindróma vagy ilyesmi miatt?

Hogy rosszul van de nem tudja miért? Nem tudja behatárolni mi baja van. Egyszerűen csak rossz, és megijed és bepánikol?
Mert olyan érzés ,hogy meg fog őrülni miatta mert ez egy elviselhetetlen érzés de igazából nem tudja ,hogy mi van?
Ilyen nyomás a fejbe vagy zsibbadás vagy idegesség érzet ,nem is tudom mihez hasonlítani.

1

Szorongás, depresszió, félelem az egyetemtől, mit tegyek?

Nem is tudom, hogy hol kezdjem..
20 éves fiú vagyok idén kezdtem gazdasági szakon az egyetemet, bevállaltam mert így sokkal nagyobb esélyem lenne egy jól kereső munkára mint diploma nélkül.
Sajnos államiról pont lecsúsztam szóval fizetősre vettek fel amit szüleim fizetnek helyettem, ezért is nyomaszt még jobban az, hogy már úgy érzem első nap után, hogy ez nem nekem való. Nem szeretném ott hagyni és szüleimnek ezzel anyagi kárt okozni.

De rátérve arra, hogy mi is a mentális problémám én se nagyon tudom igazából, évek óta van bennem bizonyos szintű depresszió és szorongás ami néha felerősödik néha egész jó. Nyári szünetben például egész jól elvoltam.
Elég jól eltudom takarni ezt, szóval sok esetben a külvilág ezt nem is észleli, max. annyiban, hogy nem vagyok annyira a középpontban ha nem muszáj.
Amit a legnagyobb problémának tartok és egyben nagyon befolyásolja az életem az az, hogy mindent "túlgondolok", minden szituációt addig elemzek amíg nem jön ki az, hogy vajon mit gondolhatnak rólam , stb stb..
Néha van mondjuk, hogy nem merek ráírni valakire, mert félek, hogy mit fog gondolni majd.
Vagy ha elmegyek bulizni és kicsit többet iszok akkor eléggé felszabadulok már és akkor szabadon társalgok gátlások nélkül mindenkivel, másnap mikor felébredek mindig elkezdek félni attól, hogy te jó ég mennyi emberrel beszéltem és biztos mondtam/csináltam hülyeségeket is, most mit fognak gondolni. Egyfolytában ezen pörög az agyam, mások véleményén ezért mindent amit csinálok ehhez igazítom.

Most is itt vannak ezek az egyetemi bulik is amikre félek elmenni a sok új ember miatt nehogy leégessem magam vagy ilyesmi, pedig amúgy szeretek azért eljárni ide-oda minden héten megyek kb. .
Lehet el kéne mennem pszichológushoz és ő tudna segíteni gyógyszerek nélkül is? Úgy érzem, hogy tönkreteszi ez az állapot az életem és sokkal boldogabb is lehetnék.
Kihat teljesen a csajozásra is, nem tudok így barátnőt szerezni egyszerűen félek az egész szituációtól. Akkor megy ha már ittam kicsit de azok általában egy este erejéig tartanak és még ha meg is kapom számát vagy valami akkor is félek másnap már felhívni.
Egyetemet is már legszívesebben ott hagynám első nap után de nem tehetem mert szüleim már kifizették számlát , és nem akarom ezt tenni velük, na meg még adok egy esélyt hátha megtetszik, ha pedig minden szakad ott hagyom és megpróbálom valahogy visszafizetni a díjat..
Elég hosszan írtam, köszönöm annak aki elolvasta és esetleg segít is!
Ha van még valami bővebb , specifikusabb kérdés akkor válaszolok arra is.

4

Megváltozhat a személyiségünk ha egyedül próbáljuk leküzdeni a depressziót pánikbetegséget?

10

Nálatok is jelentkezett túlérzékenység, rosszkedv, depresszió no-spa szedése után?

Semmi bajom nem volt, de azt vettem észre, hogy sokkal ingerlékenyebb vagyok, elkezdek sírni a semmin és hasonlók. Lehet ennek a gyógyszernek a mellékhatása?

1

Melyik a leggyengébb receptre adható nyugtató?

Minden nyugtató okoz függőséget? Ha csak hébe-hóba szedném, akkor is árt? Nem igazán vagyok gyógyszerpárti, de mostanában kicsit összegyűltek a gondok.ezért gondoltam, hogy lehet kellene valamit felíratni.
35N

9

Hogyan tudnám megváltoztatni?

Barátom teljesen függővé vált a különféle kábítószerek iránt. Nem telik el olyan nap, mikor ne lenne be "állva" vagy be pörögve. Mostanában már szinte antiszociális lett. Egész nap csak otthon ül, ha nincsen más dolga, és űzi. Én barátomnak tartom még mindig, de szerintem ezt ő nem így látja. Olyan mintha nem keresné a társaságomat, miközben több éve barátok vagyunk vagy most már csak voltunk.. Utoljára kb. 2 hete találkoztam vele nagy nehezen.

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!