Találatok a következő kifejezésre: Mindenki pocsékul magát (2 db)

Mindenki pocsékul érzi magát a végén? Nem testileg, bár az is elég nehéz, de lelkileg már negyon nehezen viselem.

39. hét végén járok és a múlt héten kijött a nyákdugó is.Már nagyon várom,hogy megszülessen a kisfiam,de ha a szülésre gondolok elfog a pánik.Semmi nem jó.Az se ha jön , az se ha nem.Ett?l mindíg rossz a kedvem.És a párommal is sokat vitázunk butaságokon.Mindenki így van ezzel, vagy csak én vagyok ilyen szörny??

Legjobb válasz: Szia! Én a 39. hét elején járok, de én alig várom hogy megszülessen. Ma reggel ment el a nyákdugó. Remélem hamarosan megszülök. Én csak azért vagyok nyûgös, mert már túl akarok lenni rajta.

Szia! Én a 39. hét elején járok, de én alig várom hogy megszülessen. Ma reggel ment el a nyákdugó. Remélem hamarosan megszülök. Én csak azért vagyok nyûgös, mert már túl akarok lenni rajta.
Szerintem teljesen normális, amit érzel, én is így vgyok, bár még csak a 37. hetemet kezdem. Én meg költözés elõtt állok, 2 hét mulva megyünk az ország másik végére-muszályból persze, nem jókedvünbõl. Azóta azon igzulunk, hogy mikor és hol szülök. De ahogy Murphyt ismerem, biztos pont a kötlözés elõtt 2 nappal indul be a szülés:-) Én is egyrészt nagyon várom, hogy átéljem a szülés élményét, mert félni nem félek tõle , mindig is vártam, hogy milyen lehet. De most , hogy közeleg, már néha beparázok, fõleg ma, hogy megnéztem egy -két filmet a neten, hát nem tetszett.. :-) Amúgy jól vagyok, testi tüneteim nincsenek, lelkileg is rendben vgyok, csak izgulok, hogy mikor indul meg, lesz-e elõjele, lesz-e valami baj (mert volt 3 kis vérzésem, és a városunkban nincs kórház, csak 30 kmre, és az autó még szerelõnél van....) és hogy meddig vajúdok, félek, hogy elfáradok nagyon és nem fogom bírni. De akkor jön olyan történet a barátnõmtõl, hogy másfél óra alatt megszülte elsõ kislányát, és ezek erõt adnak:-) Szóval kitartás, már tényleg nincs sok, pihenj, élvezd amíg lehet, mert nemsoká minden megváltozik:-) Simizd a pocid, nézd hogy hullámzik a hasad, ez engem mindig megnyugtat:-)
Nekem is a 38. héttõl egyre rosszabb lett a kedvem, aztán amolyan "földöntúli" nyugi lett rajtam úrrá, a 40. hét elõtt 1-2 nappal. Már nem is féltem, hogy szülni kell-pedig elõtte be voltam tojva rendesen. Most hogy 3 nappal már a 40. hét után vagyok, és megyeget el a nyákdugó, éjjel óta fájásaim vannak, fáradt vagyok... Azt kívánom minden félsz nélkül, teljesen nyugodtan, bár túl lennék már rajta. (egyvalami tudott felidegesíteni, mégpedig, hogy hétfõn meg akarják indítani-ezért még örülök is a fájásoknak, sosem gondoltam volna, hogy ilyen örömben lesz részem:) ) Ne aggódj, ez normális folyamat, lehet, hogy neked is átcsap nyugodtságba. Kitartást, már nincs sok hátra.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat.Tényleg megnyugtató olyanokkal "beszélni" akik hasonló cipõben járnak. Amúgy nekem is változó.Van, hogy tök nyugodtnak érzem magam, másnap meg depis leszek.:) Viszont örülök, hogy nem vagyok egyedül.
Szia! Természetes amit érzel, de ne parázd túl. Pscihésen is vissza lehet tartani a babát, azt hiszem a kislányommal én is így jártam:(((Pedig szültem már elõtte, simán, és életem legszebb élménye az a szülésem azóta is. De a lánykám annyira nem akart jönni, hogy császár lett a vége.42-ik hét végén indították, de már hetekkel elõtte szivárgott a vizem, elment a nyákdugóm, voltak néha órákig tartó fájásaim...stb..És mégis még amikor indították akkor is teljesen éretlen és zárt volt a méhszáj, a baba pedig nagyon fent volt.5-6 órát hagytak csak vajúdni, és ki kellett venni, mert rosszul volt a drágám, és nagyon mekoniumos volt a vize.Én attól voltam így, hogy anyósék közelébe költöztünk, (életünk legnagyobb hibája volt), és elõre attól rettegtem, hogy mit mûvelnek majd körülöttünk(persze nem kellett csalódnom, jogos volt félelmem).Valahogy úgy voltam, hogy meg sem akartam szülni, mert bennem még biztonságban van a babám. Most nekem is már csak pár hetem van, és próbálok a lehetõ legpozitívabban hozzáállni a szüléshez.Nem szeretnék még egy császárt:((( A férjed pedig lehetne most sokkal, de sokkal toleránsabb veled. Minden jót, könnyû szülést üdv.
Mit jelent hogy szerencsétlen idõszakban vagy?
A kiközösítés kegyetlen és durva dolog. Nem gondolom hogy sajnálnám azoknak a társaságát, akik kiközösitenek. :)
A kérdező hozzászólása: Úgy vagyok szerencsétlen, hogy néha-néha felbukok dolgokban, elrontottam nagyon a felvételit, pedig jó tanuló vagyok, mondtam és tettem párszor elég nagy hülyeségeket. Amúgy nem is a társaságuk hiányzik, vagyis az csak kicsit hiányzik, inkább az zavar, hogy kibeszélnek, röhögnek rajtam és ha akarok tõlük valamit kérdezni a suliban, vagy csak mondani valamit, akkor inkább elmennek, mielõtt sor kerülne rá.
Temetkezz olvasásba, zenehallgatásba, valamint próbáj új kapcsolatokat kialakitani - akik pótolják ezeket, akik kiközösitenek - akár neten keresztül!
Vagyis, iskolai osztály. Egész nap nagyon kinos lehet közöttük lenni ugy, hogy ki vagy közösitve. Osztályfõnökkel beszéltél négyszemközt errõl ? Biztosan tudja, hogy lehet a kiközösitést is megoldani, legyél hozzá bizalommal. Kitárgyalnak, kiröhögnek ? mi az oka ? Miben vagy más mint õk ?
Én is voltam kiközösitve iskolában. Indokolatlanul, és ezért különösen fájt, és összezavart, mert magamban kerestem a hibát. Nem is gondoltam arra, akkor, hogy milyenek a többiek, hogy bennük is lehet hiba. Sokat sirtam, nem szóltam senkinek róla, annyira szerettem volna, hogy ne közösitsenek ki, hogy majdnem feladtam magam. Aztán még sem, és szép lassan, egyenként, õk békültek ki velem. Azóta az élet igazolta, hogy õk voltak a durvák és a gorombák, és agresszivak.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!