Találatok a következő kifejezésre: Minden nap estig takaritok, mégis koszossàgot (1 db)

Minden nap reggeltöl estig takaritok, mégis koszossàgot érzek. Miért?

nincs gyerekem,csak egy baràtom.reggel nekiàllok porszivozni,a csempéket a falon naponta fertötlenitem,minden nap a szekrényeket is portalanitom,ablakpucolàs minden 2. nap,a wc is 2 alkalommal 1 nap van kitakaritva.minden helyiségben automatikus légfrissitö,heti két alkalommal àgynemücsere

Legjobb válasz: ez nem betegség de tuti lelki oka van. vagy túl unatkozol, vagy valami hiányod van az életben. pl a barátnöm ugyan ez volt otthon volt a pici gyerekkel a férjével nem volt túl jó kapcsolat barátai sem nagyon voltak. ezért mindig takarított és neten vásárolgatott. tiszta beteg lett. de mostmár reálisabban látja a dolgot. jobban kimozdul, rá jött hogy a baját nem oldja meg a takarítás.

ez nem betegség de tuti lelki oka van. vagy túl unatkozol, vagy valami hiányod van az életben. pl a barátnöm ugyan ez volt otthon volt a pici gyerekkel a férjével nem volt túl jó kapcsolat barátai sem nagyon voltak. ezért mindig takarított és neten vásárolgatott. tiszta beteg lett. de mostmár reálisabban látja a dolgot. jobban kimozdul, rá jött hogy a baját nem oldja meg a takarítás.
Ez bizony BETEGSÉG. Az ilyet kényszernek hívják. Ha magad csutakolnád, akkor kényszeres tisztaság lenne - ez meg mondjuk kényszeres takarítás. Orvos tudja gyógyítani. Nem vicc és nem játék - ilyen szinten, ahogy már te csinálod, komoly betegség. Elveszi az idõdet, energiádat - és tönkreteszi a lelkedet, majd idõvel mindent körülötted. Nem lesz soha egy normális kapcsolatod, mert a barátod se fogja ezt örökké elviselni. Szerintem menj orvoshoz.
ez szerintem is betegség, bár hangsúlyoznám, nem vagyok orvos. Én erre gondolnék az általad leírtak alapján: Mizofóbia – félelem a piszoktól Keresdd fel pl ezt a weboldalt: http://www.pszichoszerviz.hu
A kérdező hozzászólása: valahogy az elsö vàlasz iroja olyan mintha ismerne engem.igen sajnos nincs mostmàr felhötlen kapcsolatom a baràtommal, és sajnos igen sokat rendelgetekinternetröl(ruhanemü, parfüm, stb)pedig nem vagyok ràszorulva, nem tudom mégsem abbhagyni. köszönöm a kommenteket(föleg az elsönek) és lehet ellàtogatok edy orvoshoz
Szia.Nekem is volt ilyen problémám.Semmi mással nem tudttam lekötni magam.Állandóan ilyen érzetem volt.Igaz nekem a gyermekszülés után alakult, ki.De való igaz, ha nincs senkivel, és semmivel foglalkoznod, se, munka, se barát se.stb...akkor ez vállik az életcéllá, hogy szép rend , és tisztaság legyen, és ebben leled már csak örömöd.Ennek az oka legbelülrõl fakad, nem éred jól magad, nem vagy elégedett magaddal, és folyton a maxra törekszel.Ez ki hat az életedre is.Lehet, hogy már rég lenne párod, ha abban is nem a maximumot keresnéd, és a tökéletességet.Ne haragudj, ha ilyet irok, de én is átéltem ezt.Nekem egyébként egy munkahely hozott változást, amikor is annyira fáradt voltam, hogy örültem, hogy látom a családot, és velük tudttam lenni.Szép lassan lecsökkenttek az igények, A tisztaág megvan, de én sem körömkefézgetem, mindennap fel A PADLÓT.vAGY BARÁT, VAGY MELÓ , VAGY VALAMI HOBBI KELL, HOGY NE LEGYEN IDÕD ERRE, ....
Hozzátéve az elõttem szólókéhoz, az ilyen állapot bár lelki eredetû, szerepet játszhat benne agyi kémiai elváltozás is. Omega-3 zsírsavkapszulát javasolok nagy mennyiségben néhány hónapig, ez még skizofréniát is gyógyít. Pszichológiai téren a személyiségsebészetnek nevezett módszer is segíthet.
Az is lehet, ha pl. nem túl világos a lakásod, hogy a sötét miatt hiszed azt, hogy nincs tisztaság. Ilyenkor legyen minél több természetes fény a lakásban, húzd el a függönyt, nyisd ki az ablakot, hadd jöjjön friss levegõ a házba, nem jó állandóan a ferfõtlenítõszer szagát érezni, vagy menj el sétálni, kirándulni, tölts minél több idõt a szabad levegõn.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Vélemény az ATRAX nevű nyugtatóról?

1

Van, aki ért a pszichológiához, segítene egy személyiséggel kapcsolatos kérdésben? Már magam se értem mi ez.

Kitöltöttem nemrég egy kérdőívet,segítettem vele egy ismerős szakdolgozatához.Volt benne egy mondat,amin már amúgy is évek óta kattog az agyam.
A mondat: Azért, hogy jobban szeressenek, attól függően változtatok magamon, hogy éppen kivel vagyok.
Na ez már elég durva nálam!!!Nem tudom mért csinálom,de ha új embereket ismerek meg,szinte teljesen átveszem a személyiségüket,de olyan szintem,hogy ha tájszólása van,félig -meddig én is úgy kezdek beszélni,mutogatni,nevetni,stb..Ez nem hiszem,hogy természetes,hogy ennyire ugyan úgy viselkedek,mint az ,akit kezdenék megismeni.
Mitől lehet ez?De főleg csak akkor csinálom,ha azt érzem,hogy "erősebb",elnyomhatóbb személyiség vagyok nála,bár ez nem mindig jellemző.Nagyon gyenge személyiségű embereknél(vagyis akik nem éreztetik egyáltalán,hogy milyen személyiségek)nem veszek át semmi,de azért kedves vagyok,kérdezgetek.
Pedig van saját személyiségem is,és nem is olyan gyenge.

5

Teljesen kilátástalan az életem, többször gondoltam öngyilkosságra is. Szerintetek megtegyem?

Alig van pénzünk a párommal, úgy érzem nincs értelme az életemnek. Voltam már orvosnál is de semmit nem használt.

11

Más is érzi úgy, hogy a felnőttkorral elvész minden remény?

Sosem voltam hurráoptimista típus, de lazának ismert a környezetem, és realistán, de reménnyel telve néztem a jövőbe. Voltak kisebb-nagyobb céljaim, és nem voltam rest ezekért küzdeni.
Mióta viszont családom, gyerekem van, lassan valami apátiába csúszok, a felelősség, hogy el kell tartani mást, hogy „jó embert” kell nevelnem belőle, de főleg, hogy sosem tehetem, amihez épp kedvem volna, elvette a kedvemet mindentől.
Ráadásul azt is érzem, hogy öregszem (pedig nem vagyok „öreges”), és bár gondolhatnám azt, hogy ha majd „kirepülnek a gyerekek” újra foglalkozhatok magammal, megvalósíthatom a vágyaimat, amiket most nem… de akkor már minek? Öreg leszek, és egyébként sem biztos, hogy kihúzom addig.

Mindeközben azt gondolom, hogy mások a gyerekeikben teljesednek ki, hogy a gyerekek jelentik a reményt a „túlélésre”, hisz ők viszik tovább a génjeinket – ám bennem semmi ilyen érzés nincs.
Csak a reménytelen, szürke hétköznapok küzdelmét látom.

Vagy lehet, hogy nem vagyok képes „igazán” szeretni?
Hiszen a szeretet önzetlen… nekem is fel kéne oldódnom az altruizban…

6

Szakvizsgázott pszichiáter PSZICHOTERAPEUTA szakvizsga nélkül is tarthat pszichoterápiát?

Tudja valaki?

15

Nézzek szembe a félelmeimmel és találjam meg a célom az életben? De hogyan?

23évesen ittohn ülök egy semmirekllő ember vagyok aki persze vágyik sok csajra sok pénzre autora lakásra egészségre. a probléma hogy nem teszek érte mivel nem tudom mi érdekelne annyira hogy foglalkozzak vele! félelmeim vannak de nem tudom mitől alakult ez ki bennem?!ha sétálok az utcán és elkell mennem valaki mellett kellemetlenül érzem magam..mintha engem nézne stb. sokszor kiis izzadok vagy megfprdulok és másfele megyek tovább.. mitől félhetek?? alapjába véve egy normális jóképű fiatal srác vagyok akinek nem kéne félnie de mégis.. hogyan lehet ez ellen tenni?? önbizalmam egyenlő a 0val!! pedig amig nem lesz célom jó munkám pénzem és egészségem addig a csajok se fordulnak meg nagy rendszerességgel nálam és lakásom se lesz! nem tudom mitől van az önbizalom hiány és a céltalanság de örülnék ha valaki tudna okosat hozzászólni!sikeres barátaimra irigykedve nézek. focista társaimra szintén mivel sok nálam bénább nálam jobb helyeken focizik stb.. mi lehet ez??köszi

8

Ki az életképtelen?

A betegeken kívűl ki számít életképtelennek? Néha magamat is annak hiszem. Nem tudok mit kezdeni magammal vagy csalódom magamban nem megy semmi sem.

4

Mély depresszióm van? (! )

Kb 3 hete mély depresszióba estem türhetetlen munkahelyi gondok, megaláztatások miatt. Hosszú évek óta dolgozom ott, szerettem a munkám, de hála a vezetönek és pár kedves munkatársnak, megutáltam az egészet. Eljutottam arra a szintre hogy felmondok. A családom már évek óta mondja hogy hagyjam ott ezt a helyet mert kicsinál idegileg. Itthon is folyton sírnék, minden gondolatom a munkahelyem körül forog itthon is, gyengének érzem magam, nincs kedvem kimozdulni stb. Ma közöltem a vezetövel az elhatározásom, amire azt kaptam hogy úgysem találok más munkát, munkanélküliség stb, meg hogy nem lesz visszaút, de ha maradok a dolgok akkor sem fognak változni. Ez mégjobban padlóra tett. Fenyegetve és megfélemlítve érzem magam. Hosszú évek során úgy rángatott a munkahelyem mint egy bábot. Soha semmire nem mondtam nemet, mindent örömmel csináltam. De a folyamatos fúrások, a diszkrimináció, a kihasználás megtette hatását. Most munkahelyet keresek de nagyon padlón vagyok. Hogyan tudnék kikeveredni ebböl?

1

Hogyan vehetnék erőt magamon, és győzhetném le a félelmet? Érzett így már valaki?

Kérlek segítsetek, hosszú lesz, de kellenének a tanácsok, aki volt ilyen helyzetben és legyőzte a 'pánikbetegséget', kérem segítsen.
18 éves lány vagyok. Régen mosolygós, életvidám gyerek voltam. Mindkét szülőmmel nagyon jó viszonyom volt, egészen addig amíg el nem váltak, és Anya Apa ellen "fordított". Anyu rengeteg adósságot halmozott, depressziós is, és elkezdett ezekre inni. Nagyon erős gyógyszereket szed, azt mondták a dokik, nem tudnak ennél jobban segíteni rajta, lopott tőlem már, stb...
Apuhoz fordultam segítségért, és nagyon jó lett vele a viszonyom. Egyszer arra értem haza, hogy anyu kihányt mindent az italtól, és akkor összetört bennem valami. Féltem lemenni az utcára, féltem kimenni. Ekkor 12 éves voltam. Amikor elkezdődött az iskola, azt hittem nem bírom, rettegtem, és a fiúknak se tetszettem, így azt éreztem vége mindennek....aztán jött a barátom. Hatalmasat fordult a világ, elkezdtem ragaszkodni hozzá, viszont mindenen hisztiztem, míg végül oda jutottunk, hogy majdnem szétmentünk. Ekkor úgy éreztem, én vagyok a hibás, és elkezdtem rettegni. Ez a rettegés, hogy elvesztem a barátom odáig fajult, hogy lefogytam 5 kilót, alig ettem, és egész nap félelemérzetem volt. Nem mertem írni neten a barátomnak, nem mertem beszélgetni vele. Mindig Apuék segtségét kértem, hogy neten mmit írjak neki. Nyáron rájöttem, hogy ez így nem jó, és sikerült függetlenebbnek lennem a barátomtól. Viszont elkezdődött a suli.....az első két hetem katasztrofális volt. Úgy éreztem vége mindennek(nem azt, hogy meghalok), rettegtem, nagyon féltem. A pszichológusomat is felkellett hívnom telefonon. A szívem nagyon vert, és nem akarta abbahagyni. A barátommal hiába javult a kapcsolatom, egyszerűen nem segített semmi, a pszichológusom azt akarta, hogy feküdjek be kórházba. Elmentem egy pszichiáterhez(egyszer voltam), felírt gyógyszert, de nem szedem, és nem is járok hozzá, mert annyira nem volt szimpatikus.
És nem akarok gyógyszert szedni....viszont az utóbbi időbe gyűltek a bajok: a barátommal csúnyán viselkedtem picit(ő is velem, mindenki azt mondja, hogy már RÉG otthagyták volna, mert sokkal jobbat érdemlek), folyton megbánt, ennek ellenére annyira félek ha nincs velem...ha meg velem van, megtetszett más....viszont nekem szükségem van a barátomra...
Azt érzem, hogy elmartam mindenkit, megyek le egy leejtőn. A dokim szerint nagyon jó irányba haladok, mert a többi félelmemet legyőzöm(már tudok egyedül vásárolni, egyedül járok haza, stb). Ugyanakkor olyan rossz érzésem van, rettegek a jövőtől, és nem tudom leírni...
Akaraterőm nincs. Kiakarok mászni, de valahogy szeretek ebben a rossz állapotban lenni, mert úgy érzem a jót nem tudom hova tenni...úgy elvagyok ebben az állapotban, és azt akarom, hogy minél jobban sajnáljanak, mert akkor figyelmet kapok...ugyanakkor meg boldog akarok lenni. Imádom Aput, Õ nagyon sokat segít!!! De hogyan tudnék kijönni ebből?

0

Stella Benson, Laurie Riley, esetleg Peter Roberts könyveiből magyar nyelven jelent-e meg kiadás? (Zeneterápiával kapcsolatos könyvek. )

Zeneterápiával, különösen Hárfa terápiával kezdtem el foglalkozni. Ezoterikus művek nem érdekelnek.

0

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!