Találatok a következő kifejezésre: Minden nap estig takaritok, mégis koszossàgot (1 db)

Minden nap reggeltöl estig takaritok, mégis koszossàgot érzek. Miért?

nincs gyerekem,csak egy baràtom.reggel nekiàllok porszivozni,a csempéket a falon naponta fertötlenitem,minden nap a szekrényeket is portalanitom,ablakpucolàs minden 2. nap,a wc is 2 alkalommal 1 nap van kitakaritva.minden helyiségben automatikus légfrissitö,heti két alkalommal àgynemücsere

Legjobb válasz: ez nem betegség de tuti lelki oka van. vagy túl unatkozol, vagy valami hiányod van az életben. pl a barátnöm ugyan ez volt otthon volt a pici gyerekkel a férjével nem volt túl jó kapcsolat barátai sem nagyon voltak. ezért mindig takarított és neten vásárolgatott. tiszta beteg lett. de mostmár reálisabban látja a dolgot. jobban kimozdul, rá jött hogy a baját nem oldja meg a takarítás.

ez nem betegség de tuti lelki oka van. vagy túl unatkozol, vagy valami hiányod van az életben. pl a barátnöm ugyan ez volt otthon volt a pici gyerekkel a férjével nem volt túl jó kapcsolat barátai sem nagyon voltak. ezért mindig takarított és neten vásárolgatott. tiszta beteg lett. de mostmár reálisabban látja a dolgot. jobban kimozdul, rá jött hogy a baját nem oldja meg a takarítás.
Ez bizony BETEGSÉG. Az ilyet kényszernek hívják. Ha magad csutakolnád, akkor kényszeres tisztaság lenne - ez meg mondjuk kényszeres takarítás. Orvos tudja gyógyítani. Nem vicc és nem játék - ilyen szinten, ahogy már te csinálod, komoly betegség. Elveszi az idõdet, energiádat - és tönkreteszi a lelkedet, majd idõvel mindent körülötted. Nem lesz soha egy normális kapcsolatod, mert a barátod se fogja ezt örökké elviselni. Szerintem menj orvoshoz.
ez szerintem is betegség, bár hangsúlyoznám, nem vagyok orvos. Én erre gondolnék az általad leírtak alapján: Mizofóbia – félelem a piszoktól Keresdd fel pl ezt a weboldalt: http://www.pszichoszerviz.hu
A kérdező hozzászólása: valahogy az elsö vàlasz iroja olyan mintha ismerne engem.igen sajnos nincs mostmàr felhötlen kapcsolatom a baràtommal, és sajnos igen sokat rendelgetekinternetröl(ruhanemü, parfüm, stb)pedig nem vagyok ràszorulva, nem tudom mégsem abbhagyni. köszönöm a kommenteket(föleg az elsönek) és lehet ellàtogatok edy orvoshoz
Szia.Nekem is volt ilyen problémám.Semmi mással nem tudttam lekötni magam.Állandóan ilyen érzetem volt.Igaz nekem a gyermekszülés után alakult, ki.De való igaz, ha nincs senkivel, és semmivel foglalkoznod, se, munka, se barát se.stb...akkor ez vállik az életcéllá, hogy szép rend , és tisztaság legyen, és ebben leled már csak örömöd.Ennek az oka legbelülrõl fakad, nem éred jól magad, nem vagy elégedett magaddal, és folyton a maxra törekszel.Ez ki hat az életedre is.Lehet, hogy már rég lenne párod, ha abban is nem a maximumot keresnéd, és a tökéletességet.Ne haragudj, ha ilyet irok, de én is átéltem ezt.Nekem egyébként egy munkahely hozott változást, amikor is annyira fáradt voltam, hogy örültem, hogy látom a családot, és velük tudttam lenni.Szép lassan lecsökkenttek az igények, A tisztaág megvan, de én sem körömkefézgetem, mindennap fel A PADLÓT.vAGY BARÁT, VAGY MELÓ , VAGY VALAMI HOBBI KELL, HOGY NE LEGYEN IDÕD ERRE, ....
Hozzátéve az elõttem szólókéhoz, az ilyen állapot bár lelki eredetû, szerepet játszhat benne agyi kémiai elváltozás is. Omega-3 zsírsavkapszulát javasolok nagy mennyiségben néhány hónapig, ez még skizofréniát is gyógyít. Pszichológiai téren a személyiségsebészetnek nevezett módszer is segíthet.
Az is lehet, ha pl. nem túl világos a lakásod, hogy a sötét miatt hiszed azt, hogy nincs tisztaság. Ilyenkor legyen minél több természetes fény a lakásban, húzd el a függönyt, nyisd ki az ablakot, hadd jöjjön friss levegõ a házba, nem jó állandóan a ferfõtlenítõszer szagát érezni, vagy menj el sétálni, kirándulni, tölts minél több idõt a szabad levegõn.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogyan szabaduljak meg az önutálattól?

Leginkább azért nem szeretem magam, mert kövér vagyok. Próbáltam már mindent. Sorra vettem azokat az embereket, akiket szerethetőnek találok és szintén kövérek, de ez sem segített. Hiába mondom magamnak, hogy a környezetemben van nálam külsőleg csúnyább ember, aki boldogságot és teljes elfogadást talált valaki mellett, ez sem segített. Néha már úgy érzem nem is vagyok ember. Irigykedem azokra, akik vidáman végig tudnak menni egy csinos ruhában az utcán és elég egy mosoly, hogy a fiúk felfigyeljenek rájuk. Míg nekem ennél többet kell letegyek az asztalra, ha azt akarom, hogy esélyt adjanak egy ismerkedésre.

Azt ne mondjátok hogy fogyjak le, mert az önmagában még nem old meg mindent. Agyban akkor is ilyen maradok, maximum valami mást találok, amiért utálni fogom magam. (nem tudatosan).

Valaki esetleg tapasztalatot is írhatna, hogy ő hogyan keveredett ki ebből.

5

Régóta van kisebb nagyobb hullámokkal, hogy nincs kedvem semmihez. Úgy kell magamon erőt venni, hogy főzzek, takarítsak, elmenjek itthonról. Ilyen esetben ki mit tanácsol?

Tudom lenne rá válaszom, hogy itt a két gyerek...fél óra mire kijutunk a lakásból ( Ruben egyedül öltözik már) és hiszti is akad...na meg mire bekészítem a ropogtatni valót, innit -nehogy éhes,szomjas legyen vmelyik :)) és plusz pulcsi stb... vaaaa
Nah szóval erre is rá lehet fogni,de tényleg nem stimmel ez. Nem ilyen voltam...sokk biztosan ez az 5év amióta itthon vagyok ( terhesség-szülés-gyes-második baba)
Várom az őszt és remélem, hogy változást hoz a rendszer (Ovi) az életünkben...de most is nagyon erőtlennek érzem magam.
Kicsi gyermekem másfél éves lesz, szóval még egy évet itthon kell lennem vele.

0

Normális hogy 22 évesen sokszor jár a fejemben az öngyilkosság?

2 éve nem tudok szabadulni ettől az érzéstől. Ezen 2 év alatt volt 2 komoly kapcsolataom. Mindkettő lányba nagyon szerelmes voltam (vagyok is még az egyikbe).
A mostani kapcsolatom ténylegesen 1 hete ért véget. De már ezt megelőzően is egy darab sz/r nak éreztem magam. Senkinek. Most meg pláne, hiszen már a szerelmem sincsen mellettem.
Az életkörülményeimet tekintve nem lehet panaszom. Család, anyumék, még ugyahgy barátok is rendben van minden. A lehetőségekhez képest mindig mindent megkaptam.
(most itt nem autóról beszélünk, szegény családból származom)
Munkám nincsen jelenleg, abba nem tudok temetkezni.
22 vagyok, és pánik vna rajtam szinte, hogy milesz ha nemtalálok még egy olyan lányt aki elfogad és szeret. hiszen annyi de annyi oylanról hallani, hogy 18, meg 20 éves koruk óta együtt vannak, és már együttélés, meg gyereket tervezik.

Csak a családom miatt vetem el mindig ezt a lehetőséget. Hiszen tudom, hogy nekik okoznám a legnagyobb fájdalmat ezzel. Õk mit sme tudnak a problémámról, sőt senki sem, és nem is akarom őket beavatni, megvna a saját bajuk.
Csak miattuk látom értelmét az életnek, hiszen nem akarok szomorúságot hagyni magam után...:/
Úgygondolom 22 évesen ez nem az a felfogás amiben élnem kellene. A bulról, barátokról, hülyülésről, munkáról kellene szólnia az életemnek, de nem erről szól..hanem az önmaracangolásról és a kérdésről , hogy: "Minek vagyok én a Földön? Minek élek? és vajon Isten milyen céllal teremtett engem?"

Vallásos vagyok, katolikus, de nem elvetemült mélységekig, és ilyenkor sokszor fordulok Istenhez, akár könnyekkel is az arcomon, hiszen senki másra nem számíthatok.

Segíthet egy orvos ezen? vagy nemistudom kihez kellene forduljak, mert érzem, hogy ez nem jó így ahogy van..:/

12

Nem tudok belekezdeni semmibe, mitől van ez?

Nemértem mért jön rám mindíg valami rossz fájdalmas érzés mikor menni kéne valahova, ahogy elindulok akkor már semmi ilyesmi nincs. De valahogy ezt a hülye érzés nagyon nehéz leküzdeni és igy ezért nemis tudok eljárni semerresem. Ahhoz hogy csak az éjjelnappaliba lemennyek 10 perc mire összeszedem magam és erőt veszek. Nemazért van mert olyan gyengelennék vagy elfáradnék vagy ronda lennék vagy bármi olyan amit szlgyelnem kéne tök átlagos vagyok. CSakhát állandóan előjön ez a fájdalmas gombóc a gyomromba meg a mellkasomnál és már elegem van ebböl. Régebben nagyon sokfelé eljártam ,aztán egyszercsak előjött ez az érzés 2 éve nem szabadulok ettöl. Segítsetek légyszi 19 F

0

Szélhámosok által manipulált megkattant rokon, mit tehet a gyereke? 19L

Én diákmunkából élek, havi 30 ezer forintból, ebből alap élelmiszereket vásárolok, mert otthon nem kapok semmit, és bele is adok a rezsibe. Épp, hogy kijövök.
Árva vagyok, édesanyám egy ideje furcsán viselkedik, 2 éve nem jár le dolgozni, gyorshitelekből él. Mindenkit feljelentget maga körül, egyre több pénzt követel a rezsibe is, pedig nem változott meg a fogyasztásom, nemrég rám szállt és egy olyan feljelentést tett, ami a feljelentés tárgya miatt távoltartási végzést követelt (hogy bántalmaztam), valahogy látleletet is csinált, lehet, hogy odaverte magát valamihez.

Anyám betegsége tény, mivel pszichiáter kezeli szinte heti rendszerességgel, de a hatóságok erről mit sem tudnak és egyenlőre hiába mondom. Tehát egy munkaképtelen adósságokba boruló mentálisan nem túl ép ember, akit ráadásul rosszindulatú, pénzsóvár idegenek, uzsorások, eltartási szerződésre nyáladzók befolyásolnak kipaterol a jól megszokott otthonomból ahol ráadásul havonta beleadtam a rezsibe is.

2 hónapja tengődöm az utcán, jártam már albérletben is, de fix munka hiányában nem volt fenntartható, barátoknál is lehettem, de csak 1-2 hetet, már lejárt a végzés, de anyám továbbra sem akar hazaengedni. (jelenleg egy könyvtárból írok)

Most elhatároztam, hogy leadom az ügyet a gyámhivatalnál, beszélek az orvosával, minden segítséget megadok neki anyagilag és orvosilag is és ha kell erőszakkal (nem fizikaival) de hazaköltözöm. Mert nem tettem semmit.

Tanácstalan vagyok, nem kérek olyan lehordásokat, hogy dolgozzak és menjek albérletbe, mert mindamellett, hogy most ez a cél, egyenlőre nem olyan tiszta az oda vezető út. Jelenleg például ifjúsági szükségszállón laktam és ismerősnél zuhanyoztam le minden nap.... és nemrég eszméltem fel mennyire nem normális, hogy egy elmebeteg ember otthon ül és nem csinál semmit és a teljesen normális lányának kell szenvednie.

Tehát nem tudom mit tegyek, és kizárólag a kérdésre válaszoló, jóindulatú, segítő válaszokat várok. Én úgy érzem anyám betegsége nem akkora kényszer és katasztrófa, hogy megkockáztassak miatta egy kvázi jövőbeli bármikor bekövethező hajléktalanságot (ami gyakorlatilag már most fennáll, mivel nincs rendes fedél a fejem fölött)

Tehát az úgy helyes, hogy most mivel lejárt a végzés, hazamegyek, és ha kell gondnokság alá helyeztetem. És bármivel is kell szembenéznem nem lehet rosszabb mint a lassú leépülés.

1

Van aki volt már elmegyógyintézetben? Milyen volt? Véleményt tud mondani?

12

Este nehezen alszom el, gyakran felébredek, 2-6 között folyamatosan alszom, majd ismét szakaszosan alszom fél9ig. Nem vagyok mostanában ideges, depressziósnak sem érzem magam! Tanácsok?

22-23 kötött lefekszem aludni, szerintem kell 1 óra, hogy elaludjak, de felébredek gyakran...mindig is jó alvó voltam pedig...járok mostanság edzeni, biciklizni, de nem hatékony....

2

Veleszületett depresszió, mely végigkeseríti az ember életét: létezik ilyen?

1

Szerintetek ez normális, vagy már beteges? Aggódom miatta.

Valamelyik nap észrevettem a barátöm kezén egy jó pár vágást, és mikor rákérdeztem, mi az ott, csak nem vagdossa magát? Azt mondta, semmi komoly, csak kicsit feszült hónapjai voltak, és ez megnyugtatja, és ritkán csinálja (pedig azért elég sok vágás van rajta). Amúgy életvidám lány, mindig mosolyog, eszembe nem jutott volna róla ilyen. De szerintem baja lehet, annak ellenére, hogy tagadja. Mit csináljak vele? Normális ez?

9

Ha elmebetegségre vágyok akkor már sikerült is ugye?

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!