Találatok a következő kifejezésre: Minden este későn kerülök (1 db)

Minden este nagyon későn kerülök ágyba (úgy fél -12 és fél-egy között), mert akkor rakom össze a lakást. Más anyukák is így vannak ezzel?

Két kicsi gyerekem van(két és fél, és fél évesek), egész nap nem igazán állok meg, este átlag kilenc óra van mire mindkett? elalszik, és akkor állok neki összepakolni, mosogatni, szárítót lepakolni, mosni, és néha f?zni is.Rosszul csinálok valamit?Napközben meg sajnálom T?lük elvenni az id?t azzal hogy azt nézzék hogy játszok házirobotot.

Legjobb válasz: Szia! Nekem 3 gyermekem van(8és fél, 7 és 3 évesek most), én úgy csináltam, hogy a házimunkát is velük együtt. Persze a pici nem, de a nagyobbik már adogathatja a ruhát a teregetéshez,segíthet összepakolni, stb. Minden tovább fog tartani egy kicsivel, mintha egyedül csinálnád, de büszke lesz magára a gyermeked, hogy õ ilyet is tud,az estéd pedig szabad lesz. Ehhez csak az kell, hogy ne azt lássa rajtad, hogy "jajj, már megint...", hanem, hogy milyen jó érzés az elvégzett munka(és még jobban is esik játszásiból elpakolni). Egy próbát megér... :)

Szia! Nekem 3 gyermekem van(8és fél, 7 és 3 évesek most), én úgy csináltam, hogy a házimunkát is velük együtt. Persze a pici nem, de a nagyobbik már adogathatja a ruhát a teregetéshez, segíthet összepakolni, stb. Minden tovább fog tartani egy kicsivel, mintha egyedül csinálnád, de büszke lesz magára a gyermeked, hogy õ ilyet is tud, az estéd pedig szabad lesz. Ehhez csak az kell, hogy ne azt lássa rajtad, hogy "jajj, már megint...", hanem, hogy milyen jó érzés az elvégzett munka(és még jobban is esik játszásiból elpakolni). Egy próbát megér... :)
Teljesen egyet értek az elõttem szólokhoz.Most nagyon divat lett "tõlük elvenni az idõt".Régen aki bölcsödébe járt attól , hogy vették el az idõt?Nekem úgy tünik egy kicsit mártírnak képzeled megad.Eddig is felnõttek a gyerekek nem 2 több is egyszerre.El lehet végezni minden munkát okosan beosztva az idõt.Régen kézzel mostak és nem volt ennyi háztartási gép, mégis minden el volt végezve.
Ezen sürgõsen változtass! Elõbb-utóbb ki fogsz merülni, és akkor még játszani se tudsz majd velük. Ennyit te is megérdemelsz h éjszaka aludjál! Az nagyon jó h ennyit foglalkozol velük. Nyilván nagyon okosak lesznek. De hagyd h egymással is játszanak, rajzoljanak stb.Bizonyos szinten õket is bevonhatod abba amit csinálsz. Pl a nagyobbikat megkéred segitsen bepakolni a szennyest stb. és még élvezniis fogják.
Azt meg elfelejtettem az elõbb, hogy egyedül is kell tudni játszani egy gyereknek.. nekem volt olyan sokszor, hogy fõztem, vagy mosogattam, a gyerek meg ott építõzött a földön. Nem is szólt hozzám fél órákig sem, csak jó volt egymás közelében, de külön-külön ténykedni...
Nem vagyok anyuka, de szerintem játsz házirobotot. A gyerekek foglalják el magukat. Amikor akad szabadidõd persze foglalkozz velük. És legfõképp az elõzõ hozzászólóval értek egyet, hogy a férjed ezt hogy bírja? Legborzasztobb érzés férjként amikor minden figyelem elterelõdik rólad, mert megjöttek a gyerekek... na ilyenkor jön a kurvázás.
Esetleg egy nagymama , vagy fizetett segítség megoldhatná a gondod . Ebédet nekem házhoz hozzák ( a helyi ovoda konyhájáról !)
A kérdező hozzászólása: Bocsi, azt nem írtam, hogy a nagyobbik koraszülött volt, és egy héten kétszer hordani kell fejlesztésekre, az min.egy fél nap.A kicsit persze húzom magammal.Utána már nem sok energia marad. A férjem is dolgozik ilyenkor itthon, de szerintem mindkettõnknek jobb lenne, ha mondjuk killenc - 10 körül le tudnánk ülni nyugodtan megnézni egy jó filmet, vagy felugrálás nélkül megvacsizni. Köszi a válaszokat!
Háromgyerekes anyuka vagyok, bár kicsit nagyobbak. Én egyszerûen nem vagyok hajlandó este 10 után házimunkázni. Egyetlen kivételt tettem, az a vasalás, biztonsági okok miatt. A gyerekeknek meg kell tanulni elfoglalni magukat, de pl. a nagyobbiknak adj egy kisseprût amíg te takarítasz. Amíg fõztem, kipakolták a lábosokat a szekrénybõl, vagy rajzolgathat stb. a konyhaasztalnál. Persze játszani, foglalkozni is kell velük, de ha kimerülten, idegeskedve a hátralevõ munkák miatt ülsz le hozzájuk, az megérzik. Azt tudom, hogy a kicsi körüli teendõk idõhöz kötöttek, de próbáld átgondolni a napirendedet, biztosan lehet rajta változtatni. (Nem tartozik a szorosan a kérdéshez, de nálunk szabály volt, hogy a "gyereknek este 8-kor ágyban a helye".) Remélem sikerül kikeveredned ebbõl a helyzetbõl. Minden jót kívánok!
Nyugodtan végezheted a házimunkát, pl beteszel egy mosást, nem kell a gép mellett állni végig.Vagy megfõzhetsz, vagy felporszívózhatsz.Ezek nem tartanak egész nap.Nálam pl.amíg a kislányom pici volt, mindig figyelte hogy éppen porszívózok vagy törölgetek, aztán mikor nagyobb lett 2-3-4 éves már õ is beállt nekem segíteni, persze a maga módján.Okosan kell beosztani az idõt, amennyire ez lehetséges, és akkor estére sem marad annyi munkád, meg a gyerekekre is marad sok idõd, meg este a párodra is.
Apjuk miért nem segít? Egyedülálló vagy?


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Lépjek vagy ne? Nagyon padlón vagyok, de nem tudom, mi a jó megoldás!

Alapszituáció: 25 vagyok, párom 27. Budapesten éltünk, pezsgett az éltünk, rengeteg barátunk volt, színházba, koncertekre,múzeumba, programokra jártunk, mindkettőnknek olyan is a szakmája, hogy ez elengedhetetlen. Tavaly nyáron leköltöztünk vidékre, mert páromnak felajánlottak egy munkát, ami sokkal jobbnak tűnt, mint az akkori munkája. Kaptunk egy szolgálati lakástis. Még egyetemre jártam (járok), Phd-t csinálom Bp.-n, de vele mentem. Miután leköltöztünk, kiderült, hogy babát várok. A kapcsolatunk szilárd volt, és maga a csoda. Minden szempontból. Nagy reményekkel indultunk neki az évnek.

Azóta minden elromlott, semmi sem úgy lett, ahogy terveztük (kivéve a csodálatos babánkat, aki azóta 9 hónapos). A munkája felőrli, a fizetése fele annyi lett, kihasználják, nap mint nap megalázzák. Nincs egy ismerősünk sem, családunk messze van, utáljuk a várost, csupa kissebség és primitív emberek vesznek körbe minket, nem tudunk kimozdulni sem, nincsen semmi élet. A párom egyre többet kezdett inni, folyamatosan veszekszünk, megromlott a kapcsolatunk is teljesen.
Sajnos a szerződése még májusig szól, de úgy érzem, hogy én nem bírom ki addig. Minden nap sírok, minden nap veszekszünk, utálok vele otthon lenni. Mivel lecsökkentették a fizetését, nekem meg felajánlottak egy munkát, rábeszélt, hogy kezdjek el dolgozni, nekem is jobb lesz, ha emberek között vagyok kicsit. Babát beadtuk délelőttre egy magánbőlcsibe, én meg "félállásban" elkezdtem dolgozni. A félállásból az lett, hogy napi 10 órákat kell dolgoznom, fizetést meg nem kapok múlt hónapra, mert "elírták a szerződést".
Megelégeltem, kiléptem. Õ kiakadt, megint összevesztünk. Nem ragozom tovább. Úgy érzem, depressziós lettem, a legkisebb hülyeségen is sírva fakadok, ingerült és feszült lettem, és ő is. Folyamatosan csak panaszkodik, elégedetlenkedik, szajkózza, hogy milyen szar az élete.

Munkája viszont nem lenne Pesten, lakásunk nincs, albérletbe kellene mennünk egy fizetésből. De május előtt nem is tud eljönni onnan. Én viszont nem bírom, egyszerűen nem bírom. Hova menjek? Mit tegyek? hogyan legyen jobb ez a helyzet? Most itt vagyok Pesten hétvégére anyuméknál (2 hónapja nem láttam őket a munka miatt), és úgy érzem, nem akarok visszamenni, mert itt most jól érzem magam, olyannak mint régen. Bocsánat, hogy hosszúra sikerült, köszönöm, hogy elolvastad!

11

Kiakadtam, szerintetek helyes lenne elmondani, hogy mit is érzek pontosan? (bővebben lent)

13 éves nem is unokatesómra, hanem inkább mostohaunokatesómra akadtam ki, mert féltem a barátjától. Nagyon tudja befolyásolni, hétfőn felhúztak, szóval lassan 8 éve gyűlik bennem az, hogy nem bírom és ez hamarosan ki fog törni. Szerintetek érdemes lenne elmondani, hogy miért van vele bajom?

5

Nem féltek attol, hogy ha elváltok, a környezetetek megbélyegez, lenéz titeket?

17

Mit tegyek hogy dolgozzam fel lelkileg?

Párom daganatos beteg és áttétes. Az orvosok nem jókat mondanak pár hónapot adtak neki. Ezt a fiának mondták el ő nekem. kiborultam sirok , nemtudok mit kezdeni.

9

Ha a gyerekek a válás után megosztva lettek elhelyezve, és a nagyobbik gyerek már önálló, kell a kisebbikre gyerektartást fizetni?

6

Egy kicsit elvagyok keseredve, más hogy oldaná meg a helyzetet?

Fiatal lány vagyok, húsz éves, a szüleim külön élnek már 15 éve, nem is nagyon beszélnek egymással. Anyukám özvegyi nyugdíjas, apukám meg kezd lerobbanni fizikailag és nem fog tudni lassan már dolgozni. Van egy nővérem, de nem velünk él, saját családja van. Az a helyzet, hogy nagyon szegényes körülmények között élünk, és rengeteg probléma van a családban. Én tavaly elkezdtem egy egyetemet, amit épp ezért nem is tudok folytatni, és már nem is nagyon érdekel. A nővéremet még volt miből felnevelniük, de engem már nincs. (Részben ez az ő hibájuk is, a lustaság meg a cigaretta,stb miatt.) Nem is akarnak rajtam segíteni, csak édesanyám a nővéremen mivel nincs munkája, mindig is őt kedvelte, engem nem igazán, mert más férfitól vagyok. A lényeg, hogy most elkezdtem a jogosítványt saját pénzből, és szeretném befejezni, szeretnék egy nyelvvizsgát is, és majd jelentkezni később egy másik iskolába. Én örülök, hogy az anyám eltart engem (azért egy számlát beszoktam neki fizetni havonta), de kicsit furcsán érzem magam. Ameddig nem lettem ennyi idős, addig nem volt probléma, hogy engem "el kell " tartani. Olyan érzésem van, mintha útban lennék. Komolyan azt gondolja minden szülő, hogyha egy gyerek elérte a 19-20éves kort, akkor már lassan kikéne tenni a házból? Meg akkor már nincs szüksége segítségre? Én minden nap járok dolgozni, hétvégén is, reggeltől estig, nem valami jó munkahelyre. Igazából nagyon megterhel lelkileg ez az egész és az is hogy fogalmam sincs hogy hogy lesz erőm felnőtté avatni magam... Minden nap belegondolok, hogy hol fogok lakni, mikor fogok elköltözni, mi lesz a szakmám, mi lesz velem, hogy lesz majd egyszer családom... Nem tudom elmondani senkinek, mert úgy érzem mintha ezt senki se értené meg... Szeretnék már egyedül lakni, de ez szinte lehetetlen. Sajnos nagyon drága egy albérlet, ráadásul az sosem lesz az enyém... stb... Tudnátok valami tanácsot adni, hogy hogy szedjem össze magam?

6

A lányom fogta és levagta a hajat tőből elöl! Derékig érő hosszu haja van miért csinal ilyet? A csaladi helyzet miatt lehet v. stressz miatt depresszios mit csináljak vele? Hogy hozzam helyre? Főiskolas

14

Sokak szerint hárpia vagyok, amiért megtiltottam a páromnak, hogy alkoholt igyon. Tényleg túlzás?

Nekem alapvetően nincs problémám azzal, ha valaki néha napján felönt a garatra. Szeretek én is bulizni, haverokkal sörözni. De! A párom nem ismer mértékletességet. Olyan nincs, hogy megiszik egy-két sört és kész. Akkor már jön a harmadik negyedik, onnantól meg már mindegy, iszik amíg tud,amíg áll a lábán. A fő gond ezzel az, hogy ő meghülyül, ha iszik. De szó szerint. A légynek sem tudna ártani, ha józan, de ha piás, agresszív lesz. Olyankor mindig kék zöld foltokkal jött haza, és általában ki is dobják a helyről,verekszik. Velem is nagyon bunkó olyankor. Erre én mindig azt mondtam, aki nem bírja, ne igyon. Az utolsó időkben már heti rendszerességgel jött haza hétköznapokon munkából hulla részegen. Mert ügye valakinek szülinapja volt a kollégák közül, gyerek született valakinél, vagy csak úgy, beültek egy sörre valahová. Csakhogy nincs megállás,ha elkezdi. 1 évet húztam le így mellette, majd egyszer jelenetet rendezett az ismerőseink előtt szintén részegen. Nagyon megalázott. Ekkor csomagoltam össze, és rúgtam ki.
Nagy nehezen adtam még egy esélyt, megígérte, nincs pia. És ez így is van azóta is. Több mint egy éve nem iszik. Egy-egy sör, ha én is ott vagyok, belefér, de többet nem tolerálok. Neki ezzel semmi baja, sőt most azt mondja hálás, mert a legjobb úton járt az alkoholizmus felé, és én állítottam meg.
Az utóbbi időben viszont elkezdtek nekem hisztizni a haverjai, meg az anyósom, hogy én zsarolom a párom ezzel a pia dologgal. Én ezt nem így látom. Tény, hogy választás elé állítottam, én vagy az alkohol, de az ő döntése volt. Persze, a haverok elvesztettek egy ivó cimborát, de anyósnak nem tudom miért fáj.
Egyre több embertől hallgatom,hogy hárpia vagyok, meg milyen alapon szabom meg a páromnak, hogy megihat-e egy sört vagy sem. Egyszerűen nem értik, hogy itt nem arról az egy sörről van szó. Kinek van igaza? Túlzásba estem? Félek, ha engedek, kezdődne minden előről.

14

Kedves külföldön élők! Milyen nehézségeitek voltak eleinte? A családotokra ez hogyan hatott?

Mindenkinek nehéz, ha új életet kezd, főleg ha ezt külföldön teszi. Milyen akadályokba ütköztetek (munkavállalás, nyelv, idegenként tekintettek rátok)? A Magyarországon maradó családotok (szüleitek, testvéreitek) mit szóltak ahhoz, hogy kiköltöztetek? Támogatták, vagy ellene voltak?

6

Szerintetek jó ötlet vagy hülyeség?

A pàrom csalàdjàt meghivnànk egy kissebb bulira (unokatestvèrek, keresztszülõk stb). Lenne tombola, a gyerekeknek ugràlóvàr. Ez jövõ hèt szombaton lenne vagy holnap.

6

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!