Találatok a következő kifejezésre: Minden esetben hogy (361 db)

El kell mondani egy gyereknek minden esetben, hogy nem az apja a biológiai apa?

Ha eddig erre nem került sor, a gyerek már 14. Kevesen tudják (anya, apa, két nagyszülőpáros), mivel előtte is együtt voltunk, de míg egy ideig szüneteltünk voltak mások is az életünkben, ő ez alatt fogant, de ezt a nagyközönség nem tudja. Ha eddig nem lett elmondva, mert nem tudtuk hogyan akkor még célszerű megtenni? Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy 2 éve válásra került a sor, a volt férjem csak kéthetente tudja őket elvinni (van egy öccse), mivel elköltözött munka miatt. Jó a kapcsolata az apjával, de félek, hogy ez bekavarna. Mivel nincsenek sokat együtt, nem tudnák tisztázni. A volt férjem azt szeretné ne mondjuk el.

Legjobb válasz: http://www.nlcafe.hu/csalad/20100611/hogy_mondjam_el_nem_a_f..

Egyébként a biológiai apa sem tudja ezek szerint, hogy van egy 14 éves gyereke?
Kérdezõ, szerintem evidens, hogy a gyereknek joga van ismerni a származásával kapcsolatos összes tényt, még a serdülõ kora elõtt... mert tudod, persze, az is egy kérdés, hogy "lelkileg hogy dolgozza fel" - bár saját tapasztalaton is alapuló meggyõzõdésem, hogy legnehezebb azt feldolgozni, hogy a szüleim, akik tõlem õszinteséget vártak és kaptak, folyamatosan hazudtak - de hát itt vannak olyan tök praktikus dolgok is, hogy mi van, ha a biológiai féltestvérével kerül szexuális kapcsolatba, mi van, ha nem tud arról, hogy milyen betegségekre hajlamos genetikailag, stb... tudod, nem véletlen, hogy ha egy orvoshoz mész, akkor elõször a családi anamnézist kérdezgeti, szülõknek, nagyszülõknek mi baja volt, esetleg miben haltak meg... persze 5 éves korban ezt még te mondod el, és te tudod a valóságot és el is mondod nyilván, de tizenöt évesen már önmaga jár orvoshoz pl... szóval szerintem, ha a gyerek nincs tisztában legkésõbb 14 évesen a saját valós genetikai örökségével, az szimpla gondozásunkra bízott kiskorú veszélyeztetése bûntett... ami, ha ebbõl baj lenne, akár egy balul végzõdött terhesség, akár egy félrediagnosztizált betegség formájában és bíróságra kerülne, akár meg is ítélnék... (szóval egyébként ezért is vízválasztó a 14. év, mert onnantól ugye azzal szexel, akivel akar a magyar jog szerint)
Kérdezõ, amit #5-ben írsz, az a lényeg. Teljesen felesleges biológiai szintre süllyeszteni egy élettel teli lelki kapcsolatot- és az is nagyon fontos, hogy az apa sem akarja.
Felkavarnád az igazsággal a gyereked, az igazi apa valamint az egész családod életét. 14 évesen nem fogja megérteni a helyzetet. Persze ha késõbb mondod el, becsapva fogja magát érezni teljesen jogosan, de ne gondold, hogy most nem. 1 év hazugság, vagy 25 nem mindegy? Ugyanúgy fáj, csak felnõtt fejjel hamarabb átlátja az ember a helyzetet, és nem fogja évekig rágni magát a történteken.
Szerintem már el kellett volna, 14 évesen már "mini felnõtt" egy gyerek. Szakértõk szerint 6-8 éves korban ideális, akkor még rácsodálkozik, ismételgeti, és beidegzõdik neki, hogy mi is a helyzet, és elfogadja. Késõbb már azzal vádol(hat) hogy hazudtatok neki, átvertétek. Én is megkérdeznék egy pszichológust, hogy hogyan mondjuk el neki...
Szerintem el kell mondani, mert ha késõbb kiderül, akkor az fájóbb. Épp ezért kellett volna korábban és nem pont az amúgy is nehéz tinédzser évek alatt. Esetleg nem lehetne pszichológus segítségét is kérni?
Ennek a tisztázására sosincs megfelelõ alkalom. Ha a volt férjed elfogadta a helyzetet, és a válás ellenére is sajátjaként bánik vele, akkor Õ az apja a gyereknek. Akkor is persze, ha ez biológiailag nem így van. Lehet feszegetni erkölcsileg a kérdést, de a hibát nem a gyerek követte el, mégis õ issza a levét ha kiderül. Ezért én azt tanácsolnám, hogy amíg nem muszáj, addig ne mondjátok el. Mit számít az igazság, ha eddig nem volt fontos? Ne kavarjátok föl ebben a korban semmiképp.
A lelkiismereteteken akarnátok könnyíteni azzal, hogy elmondjátok? Mert ha igen, ne tegyétek! A gyereknem nem diktálja ezt az érdeke. Van egy apja, aki törõdik vele kicsi korától, neki az az apja, tök mindegy, hogy mástól fogant. A másik nem is kíváncsi rá. Minek ezzel terhelni õt? Én biztos inkább lennék boldog tudatlanságban, minthogy épp a gondokkal teli kamaszkorban hozzám vágják, hogy az apám nem is a biológiai apám. Meg kéne már tanulni: az a szülõ, aki FELNEVEL, nem az, aki MEGCSINÁL.
Elmondanám, méghozzá minél elõbb! Barátnõmet örökbe fogadták, 19 éves volt, amikor keresett valamit és a kezébe akadt az születési anyakönyvi kivonata, onnan tudta meg, h nem õk a szülei, nem is úgy hívják/hívták eredetileg. Teljesen összeomlott, h nem mondták el neki! Ne akarjatok így járni, mert elõbb-utóbb minden kiderül!
Szerintem ha eddig nem tudta, épp most vagy késõbb már ostobaság lenne: épp a legsebezhetõbb korban van, fõleg, hogy el is váltatok. Úgy érezné, az egész eddigi élete szétesett. Ha nincs rá esély, hogy valahogy kitudódjon egy harmadik személytõl, én nem mondanám el SOHA! A szakemberek is azt mondják, pl. örökbefogadás esetén: kicsi kortól kell tudatosítani a gyerekben. Most már több lenne a kár, mint a haszon.
Kérdezõ, most milyen megoldást keresel, számotokra kényelmesebbet, vagy a gyereketek számára hosszú távon jobbat?
A kérdező hozzászólása: Az vér szerinti apa tudja. De mivel õ nem része az életének, így ez gyerek szempontjából teljesen mindegy, õ nem fogja neki elmondani. Ebben 100%-ig biztos vagyok. Azt is tudom, hogy már kiskorában el kellett volna neki mondanunk. Ezt elmulasztottuk, ezen már késõ bánkódni. Lehet kiszúrtunk vele is, de most az a kérdés, hogy ennyi idõ után érdemes e elmondani. A volt férjem reakcióját megértem (nem tudom hányas hozzászóló írt), ez a kor egyébként is zûrös, keveset van vele, nehéz lenne, ha most úgy kellene nevelnünk, megóvni a hülyeségektõl, hogy közben haragszik ránk. Ha a háta közepére kívánná, akkor egész egyszerûen váláskor nem játszaná tovább az apásdit.
Szerintem mellesleg a gyerek elõtt való mindenféle titkolózás nagyon etikátlan dolog!Így tulajdonképp egy illúzióban nõ föl, nem a való igazat közvetíti felé a család, de ezt valahol érzi, vagy érezni fogja.Semmi nem maradhat örökre titokban.Ilyen hamis családképben akarod nevelni a gyermeked? A volt férjed azt szeretné, ne mondd el neki?Szép kis volt férj!És a gyereked vajon hogy néz erre az emberre?Nem lenne helyes, ha vele kapcsolatban is szép illúziói lennének, miközben annak az embernek igazából a háta közepére sem kell, különben nem titkolná az igazat! Szegény gyerek!.....
Mondd el! Leginkább azért amit a 10-es válaszoló mondott. Azt is mondd el ki az igazi Apja!Ez ha most nem is, de késõbb fontos lehet! Nem tudom, h hallottad-e azt a története a TV-ben húúú már nagyon régen, miszerint egy pár régi fényképeket nézegetett. És azok alapján derült fény arra, h õk testvérek amit genetikai vizsgálat is alátámasztott. Házasok is voltak, képzelheted! nem véletlen mondják kicsi a világ, ne hozd ilyen kellemetlen helyzetbe a gyermekedet, mert akkor tuti egy életre megutál!
Ha a volt férjed nem szeretné, hogy kiderüljön az igazság, akkor inkább ne mondd el. Ha mégis azt választod, hogy valamikor közlöd vele, akkor nyári szünetben, ne iskolaidõben tedd, akkor van rá esély, hogy feldolgozza, amíg megkezdõdik a suli, az apjával is többet tud olyankor együtt lenni, és nem hagy nyomot a tanulmányi eredményén. Én úgy érzem egy 14 éves még kicsi ahhoz, hogy ilyesmi megtudjon, vagy egész kicsi korban érdemes elmondani az ilyet, vagy inkább csak 18 felett.
Hát, jobb késõn, mint soha!Bár kicsi korában kellett volna elmondani neki, a kisgyerek attól, hogy kicsi, még nem hülye, felfogja a dolgokat.Nagyobb korában viszont nem fogja megérteni, hogy voltál képes éveken át elhallgatni elõle az igazat!Most már problémásabb lesz ezt bevallani, de még mindig jobb, mint ha valami pletyka útján tudná meg az igazat!
A kérdező hozzászólása: A volt férjem elfogadta, szereti, ezzel valóban nincs gond. Tényleg csak azzal, hogy van e joga tudni, vagy "felesleges". Az apja szereti, õ is viszont és ez a lényeg.
A kérdező hozzászólása: Igen tudom, hogy ezen már túl kellett volna esnünk, de mindig találtunk kifogást (túl kicsi, meghalt egy közeli családtag, megromlott a házasságunk, elváltunk, aztán már el is repült ez a 14 év) Tudom, hogy most nincs jó korban, de késõbb még inkább átvertnek érezheti magát. Ezért is nem tudom megtarthatjuk magunknak ezt a titkot. Kiderülni nem hiszem, hogy kiderülne.
#18 - "Meg kéne már tanulni: az a szülõ, aki FELNEVEL, nem az, aki MEGCSINÁL" - rajta kedves elõzõ, gyõzd meg a genetikát is, hogy így mûködjön az általad vélt elvek szerint, és az ember örökítõanyaga meg a betegségere való hajlama is a felnevelõ(k)höz idomuljon... mert ha így mûködne, akkor persze nem lenne semmi baj... csak hát amíg nem így mûködik, addig evidens, elidegeníthetetlen joga mindenkinek, hogy tisztában legyen a saját genetikai örökségével... (amitõl persze még azt tart a saját szülõjének, akit akar)

Samsung Galaxy S3 és S3 mini esetében hogy kell lezárni a képernyőt?

Legjobb válasz: Az oldaltlévõ bekcsológombra rányomsz.

Az oldaltlévõ bekcsológombra rányomsz.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. :)
nem.
A kérdező hozzászólása: És miért nem? Érdekelne.

Mit csináljak, ha a telom (sony ericsson yari) nem enged nem gyári témát használni és azt irja ki minden esetben hogy hibás a téma?

Legjobb válasz: Szoftver frissítést kell csinálni. Ezt házilag is megtudod csinálni. Itt a link: http://www.sonyericsson.com/cws/support/phones/topic/updates..

Szoftver frissítést kell csinálni. Ezt házilag is megtudod csinálni. Itt a link: http://www.sonyericsson.com/cws/support/phones/topic/updates..
A kérdező hozzászólása: telepítettem, bár a teló új és a legújjabb szoftver volt rajta, de ez sem segített:S azért köszönöm a segítséget
a sony yari nagyon keves nem gyari temat fogad el...nekem 10bol 1 ha mukodott

A kiközösitett minden esetben tehet róla, hogy egy közösségbe nem sikerült a beilleszkedése?

Most nem olyanokra gondolok hogy az illetõ büdös, vagy bunkó, és ezért kiközösitik, hanem olyan csoportdinamikákat vizsgálnék, ahol a közösség pusztán olyan ok miatt közösit ki valakit, amirõl az illetõ nem tud, vagy nem tehet.

Legjobb válasz: A kiközösítõk minden esetben magukat minõsítik!(Ha csak a kiközösített nem ad valóban nyomós okot a viselkedésével erre, például kötözködõ, tapintatlan, nem szeret tisztálkodni, stb). De ha valakit csak azért kiközösítenek, mert mondjuk, más az öltözködési stílusa, vagy zárkózottabb, nincs közös beszédtéma, vagy épp valamilyen fogyatékossága van, vagy szegény,ilyen esetben az szokott lenni az ok, hogy a szerencsétlen egy tudatlan, bunkó közösségbe került.A jó emberek inkább próbálják befogadni, segíteni, esetleg hasznos (nem bántó szándékú)kritikával illetni azt, aki a csapatból "kilóg".Ilyen a jó közösség. Ahol csak bántni, kinézni tudnak, az rossz közösség, nem éri meg ilyen esetben változni miattuk, úgysem lesz hatása.a legjobb vagy kilépni az ilyen ártalmas közegbõl, vagy ha annyira nem súlyos a helyzet és az illetõ egyedül is boldogul a csoportban, akkor ignorálni õket teljesen.

A kiközösítõk minden esetben magukat minõsítik!(Ha csak a kiközösített nem ad valóban nyomós okot a viselkedésével erre, például kötözködõ, tapintatlan, nem szeret tisztálkodni, stb). De ha valakit csak azért kiközösítenek, mert mondjuk, más az öltözködési stílusa, vagy zárkózottabb, nincs közös beszédtéma, vagy épp valamilyen fogyatékossága van, vagy szegény, ilyen esetben az szokott lenni az ok, hogy a szerencsétlen egy tudatlan, bunkó közösségbe került.A jó emberek inkább próbálják befogadni, segíteni, esetleg hasznos (nem bántó szándékú)kritikával illetni azt, aki a csapatból "kilóg".Ilyen a jó közösség. Ahol csak bántni, kinézni tudnak, az rossz közösség, nem éri meg ilyen esetben változni miattuk, úgysem lesz hatása.a legjobb vagy kilépni az ilyen ártalmas közegbõl, vagy ha annyira nem súlyos a helyzet és az illetõ egyedül is boldogul a csoportban, akkor ignorálni õket teljesen.
Nem
A kérdező hozzászólása: abból a régebbi esetbõl én is sokat tanultam, és már nem hagyom magam, nem veszem a szivemre ha ilyesmi történik. csak elgondolkodtam rajta, hogy miért ilyenek az emberek, mi okuk van rá, hogy másokat bántsanak? ez gyerekkorban is butaságra vall, de felnõttként egyenesen szánalmas.
Én is tapasztaltam sok visszásságot közösségekben, így elég érdekes hozzáállást sikerült kifejleszteniük bennem: Rájöttem, ahogy a kiközösítés, furkálás a gyengék szokása.És gyakran félelmet, irigységet, vagy szimplán csak bunkó embert takar.Mi az, ami ennél jobban felbátoríthat egy gyökérrel szemben?Hogy tudod, azért vonyít rád, mert fél? Mióta ezt tudatosítottam magamban, visszanyertem önbizalmam és ahelyett, hogy bosszankodnék ezeken a félkegyelmûeken, inkább jót röhögök magamban és eltaktikázgatok velük, hadd kapjanak csak tõlem totális paranoiát és elmebajt.Némelyikük gyönyörûen bele tudja lovalni magát az oktalan utálkozásba, ilyenkor bohócot csinál magából és teljesen lejáratja magát :D
A kérdező hozzászólása: egy érdekes kutatás, igaz ez is iskoláskorú gyerekekrõl. [link]
A kérdező hozzászólása: 4-es, amúgy ez iskolában lehet igy van, de a felnõtt életben tényleg nem igy van. Felnõtt életben a gyenge játsza az erõset, és azt aki valójában erõs lenne, elgyengitik. Saját példámból meritve, más közösségekben vezér egyéniség vagyok, akit kedvelnek, de volt részem kiközösitésben egy ilyen menõmisszpicsämenedzser világban, na ott sikerült a mindennapos áskálódásaikkal elgyengiteniük. De más élethelyzetben nem vagyok gyenge, ahogy te irtad. A felnõtt világban nagyon irigyek azemberek, de ezt soha ki nem mondanák, inkább alattomos módszerekkel rafináltan megpróbálnak elnyomni, hogy egy utolsó szrnak érezd magad. Sajnos ha sokáig csinálják, tényleg nagyon meg tudják keseriteni az ember életét.
Érdekes téma. Szerintem érdemes eldönteni, milyen közegben és milyen okból közösítik ki az illetõt. Példák: - Olyan, általában külsõ, ritkábban belsõ tulajdonság miatt, amit sem "elfedni", sem megváltoztatni nem tud, példa: eltérõ rasszú, testi fogyatékkal élõ, a közösség átlagánál kirívóan szegényebb családból való, sérülésbõl kifolyólag eltorzult, látványos születési rendellenesség, egyéb betegségek stb. Ilyen esetben a kiközösített semennyire sem tehet róla, a közösség viszont nagyfokú érzéketlenségrõl tesz tanúbizonyságot. - Olyan tulajdonságok miatt, amiket az illetõ nem tud megváltoztatni, de többé-kevésbé el tudja titkolni (változó mennyire jön össze). Ilyen a homoszexualitás, elsõre nem evidens (nem látványos) származás, bizonyos "menedzselhetõbb" mentális betegségek, a közösség átlagánál jóval tehetõsebb családi háttér, stigmatizáló családi "titkok" (bûnözõ vagy drogos szülõ pl), vallás/hitbeli meggyõzõdés. Ilyen esetekben a kiközösített megint csak nem tehet róla, a konformizmusának mértékétõl, attól függõen mennyire vágyik az elfogadásra (vagy csak arra hogy békén hagyják), eltitkolhatja, de ez nem egészséges, hiszen hazug képet kell, hogy fessen magáról. Itt is a közösség a hibás, mivel hazugságra/titkolózásra kényszeríti az egyént az elfogadás érdekében. - Önbizalomhiány, félénkség, visszahúzódó természet, egyszerûbben szólva minden olyan tulajdonság miatt, ami szociális készségek terén hátrányba hozza az illetõt. Ilyenkor persze könnyû mondani, hogy az illetõ álljon ki magáért, számukra ez korántsem olyan könnyû, nem szimplán akaraterõ kérdése. Ilyenkor is a közösség a hibás, amolyan törzsi társadalmi beidegzõdés az "omegán" levezetni a feszkót, egy vélt gyengeség miatt kiközösíteni, viszont ez is az egyik leggyakoribb fajtája a kiközösítésnek. Az elszenvedõ egyén nem tehet róla, de ha lehetõsége van rá, fejleszthetné szociális készségeit (bár ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni és szakembert kíván a dolog sokszor). - Nonkonformizmus, lázadás, a közösség "finomabb" normáinak hátat fordítás, abból kivonulás, szubkultúrához vagy ellenkultúrához csapódás mainstream közegben. Ez az egyén választásának kérdése. Ilyen például ha látványosan más öltözködést, stílust, életvezetést képvisel az illetõ, mint a társaságban a norma. Ebben az esetben a kiközösített ugyan sok esetben nem (vagy nem tudatosan) provokációként fordít hátat a normáknak, de a közösség offenzívnak, sértõnek találja. A közösség is tehet róla, mert nem képesek elfogadásra vagy a külsõségeken túli ítélkezésre, másrészrõl az egyén is felelõs, mert szándékosan "pisál széllel szembe". Sok ilyen egyén nem is akar a közösség elfogadott tagja lenni, ilyenkor semmi gond nincs, a probléma akkor van, ha zavarja, hogy furán néznek rá vagy hülyén kezelik, durrogva elfogadást követel magának, de a közösségben nem elfogadott stílushoz viszont ragaszkodik, így (íratlan) normákat rúg fel (és sok esetben õ sem elfogadó a mainstreammel szemben, lásd: lázadás). - Végül ott van a súlyosabb deviancia esete, amikor az egyén vagy mentális probléma, rossz szocializáció vagy simán antiszociális viselkedés miatt nagyon durván felrúgja a közösség normáit, itt már nem csak "vélt" offenzív viselkedésrõl vagy stílusról van szó, hanem a közösség ténylegesen károsnak ítéli meg a személyt, és nem alaptalanul. Mivel a legtöbben valami mentális vagy szocializációs ziccer miatt lesznek deviánsok, nem tehetõek 100%ban felelõssé (kivételek persze vannak, amikor nagyon is!), de tény, hogy semmi keresnivalójuk nincs az adott közegben, a csoport pedig önmaga védelmében közösíti ki az illetõt, így õk sem tehetnek róla. Ez a legbonyolultabb ügy. Biztos van még példa, ezek jutottak eszembe.
4 nagyon nagyon rosszul látod a dolgokat.De majd egyszer talán lesz rá lehetõséged, hogy rágyere, hogy nem minden gyenge ember, gyenge, akit annak mondanak, vagy akarnak másoknak mondani.
Ez szerintem nem igaz. Aki kiközösítettet láttam, az mindig már eleve önbizalomhiányos volt, nehezen épített ki kapcsolatokat és nem tudta magát megvédeni szóban vagy tettleg. Legtöbbször nem is volt irigylésre méltó tulajdonságuk. Ezzel szemben a magabiztosakat és közvetlenebbeket sosem közösítették ki. Akkor sem, ha jók voltak az ellenkezõ nemnél, osztályelsõk voltak, tehetõsek vagy tehetségesek a sportban. Mindig a gyengét közösítették ki.
Nem. Nagyon sok esetben irigység a valós ok, ami miatt ki akarják közösíteni az illetõt.Az illetõ jobb náluk, ezt õk is tudják, tisztában vannak vele, de az adott ember mellett csak szürke eminenciások.Igy veszik a gyenge és alantas viselkedést, és gyorsan megpróbálják kiközösíteni a másikat.
Szerintem ilyen esetben a kiközösített is tehet valamilyen szinten a közösségbe betagozódásért. Egyszerûen tudnia kell megvédeni magát és határozottságot kell mutatnia.
Én minden pszichológiai problémával küszködõnek csak azt tudom tanácsolni, hogy iratkozzon be egy sportegyesületbe. Ez közösséget is ad, célt is ad, önbizalmat is ad, stb.!

Minden esetben igaz, hogy egy statikus, előre legenerált html file-okból álló weboldal gyorsabb, mint egy sql alapú honlap?

Legjobb válasz: Azokon a szervereken, melyekben kevés a memória, tovább tarthat egy cache-ben nem lévõ file felolvasása, mint a memóriában csücsülõ adatok kiolvasása. (A file olvasás mindig lassabb, mint a memóriából adatot kiválasztani.) A józan ész azt diktálja, hogy ebben az esetben lehet gyorsabb egy sql alapú honlap.

Azokon a szervereken, melyekben kevés a memória, tovább tarthat egy cache-ben nem lévõ file felolvasása, mint a memóriában csücsülõ adatok kiolvasása. (A file olvasás mindig lassabb, mint a memóriából adatot kiválasztani.) A józan ész azt diktálja, hogy ebben az esetben lehet gyorsabb egy sql alapú honlap.

Akik azt írják minden probléma esetén, hogy "költözz el! ". Szerintetek ez hova vezet? Hogy látjátok?

Így majd jó/ jobb lesz a kapcsolat két ember között? Szerintem ez a felfogás eredményezi ezt a magas válási arányszámot, mert a problémákat nem megbeszélik az emberek, hanem eltagadják, elmenekülnek a probléma elõl, ami így csak gyûlik és a kapcsolat teljes összeomlásához vezet. És ezt nem csak a szülõ- gyerek együttélésére értem, hanem a párkapcsolatokra is.

Legjobb válasz: Abszolút egyet értek veled. A különköltözés / válás egy problémás helyzet megoldásában a legeslegutolsó, elkeseredett megoldás kellene, hogy legyen. Ehhez képest nagyon sokan homokba dugják a fejüket, és más, hasonló szituációban lévõ embereknek is ilyen tanácsot adnak. Ez nem vezet jó irányba. Tudod, én mikor "oldanám meg" így a helyzetet? Ha megütne a férfi. Minden más esetben a lehiggadás, beszélgetés az elsõ.

Abszolút egyet értek veled. A különköltözés / válás egy problémás helyzet megoldásában a legeslegutolsó, elkeseredett megoldás kellene, hogy legyen. Ehhez képest nagyon sokan homokba dugják a fejüket, és más, hasonló szituációban lévõ embereknek is ilyen tanácsot adnak. Ez nem vezet jó irányba. Tudod, én mikor "oldanám meg" így a helyzetet? Ha megütne a férfi. Minden más esetben a lehiggadás, beszélgetés az elsõ.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Szerintem néha jó ötlet. Nem a végleged elköltözés, esetleg csak idõlegesen. A kapcsolatokban az idõ múlásával általában az szokott lenni a nagyon nagy probléma, hogy a felek elfelejtik, mit is nyújt nekik a másik, természetesnek veszik, hogy ott van, hogy megteszi, amit tesz. Ilyenkor néha nem rossz egy kis fejbe kólintás, hogy rájöjjön (vagy mindkettõ, vagy csak a problémás), hogy mit veszíthet. Néha be szokott jönni. És persze nem a kisebb problémákra gondolok, mert az igaz, hogy valaki egy olyan kérdésre, hogy "A férjem egy másik nõvel beszél facebookon, mit tegyek?" képes azt írni, hogy válj el. De amikor világosan látszik, hogy az egyik fél csak kizsákmányolja a másikat és hasznot húz belõle (akár akaratán kívül is), akkor szerintem meg kell tenni egy olyan lépést, ami a másikat kissé észhez téríti, mert a szép (vagy csúnya) szó és a "beszéljük meg" nem mindenkinél mûködik. A válások számának magas aránya szerintem nem annak az eredménye, hogy az emberek nem akarják megoldani a problémáikat. Ez egy olyan dolog, aminek nagyon sok szegmense van, pl. - egy egyedülálló anya, vagy egy elvált nõ már közel sem "akkora dolog", mint akár 20 évvel ezelõtt. Nekem nagymamám 65-ben vált el a férjétõl (édesanyám 2 éves volt), és akkor még nagyon sokan megnézték, megszólták. - sok fiatal éretlenül, meggondolatlanul házasodik. Régebben minimum 1-2 éves kapcsolat elõzte meg a házasságot, most sokszor (fõleg vidéki ismerõseim körében látom), hogy 3 hónap után már ásó-kapa-nagyharang, minden meg van ígérve egymásnak, persze, 19 évesen ez még nem mûködik így, naná, hogy 1, 5 év múlva válás. Durvább eset, mikor a lány felcsináltatja magát, és lehet, hogy városban az abortusz vagy a hajadon anyaság már teljesen elfogadott, de egy kisvárosban / faluban, ahol laknak 5-6.000-en, még biztosan nem, ilyenkor egybõl jön a gyûrûváltás. Persze ez sem mûködik, a gyereket a nagyszülõk nevelik, a fiatalok meg rájönnek, hogy még nem is volt életük, hát gyorsan elkezdik élni (külön). Ez mind mind mind tapasztalat.
A kérdező hozzászólása: 22 éves vagyok én is, tehát még csak nem is kor függõ. Ahogy leírtam elég nagy problémának látom ezt a hozzáállást a kapcsolatokhoz. És ha így nevelõdnek a gyerekek, ilyen tudatba, hogyha probléma van, megoldás az, hogy költözz, válj, hagyd ott, akkor a gyerekek sem tanulnak alkalmazkodást, kompromisszum készséget. A többi hátulütõrõl (válás esetén a lelki megrázkódtatás, bûntudat, választásra való kényszerítés stb) nem is beszélve.
"Szerintem a gyk-ból nem kellene messzemenõ következtetéseket levonni. " Abszolút egyetértek. Egy anonim GYK válaszoló általában a húszas évei elején járó fiatal. Akik komolyan kérdeznek itt, (õket nem is értem általában) tényleg egy 20 évestõl vár tanácsot egy 20 éves házasságban? Persze hogy azt írja hogy költözz el, hagyd ott, válj el, kezd újra, stb, mert õ még ott tart hogy ha probléma van, azt ott kell hagyni, el kell futni elõle. Problémát megoldani jóval késõbb tanul meg az ember. Ritkán persze találkozik az ember érett válaszolókkal is, de többnyire le vannak pontozva, hiszen a húszévesek nem értik meg.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nem minden esetben jó a költözés, de nagyon sokszor igen, .. A problémák többsége vagy a generáciõs különbségbõl ered, vagy abból, hogy a gyerek enm akarja az ésszerû szabályokat betartani, vagy a szülõnek vannak ésszerûtlen elvarásai.. Generáciõ áthidalása csak nagyon sok kompromisszummal, vagy eleve olyan szemelyiségekkel mûködik..ha fennálla. Peobléma nincs ami megoldja Szülõi elvárassokat nedogunk tuddni megváloztatni Esetleg tudunk engedni, és az ésszerû szabályokat betartjuk.. Egyéb esetben a költözés segít.. Nem folynak egymás eletébe, és igen, jobb lesz a kapcsolat. Nekem semmi baj nem colt a szüleimmel, mégis még annál is jobb lett a kapcsolatunk miután elköltöztem, és felnõtt életet élek, nem csak elmúltam 18 Alapvetõen igazad van, de azzal, hogy elköltözik a gyerek nem kell eltávolodni, akkor sem szabad a konfliktusokat hagyni elharapózni, a kommunikáció miért szünne meg a költözéssel? Igazából felnõttként ( amikr dolhozik, és önellató)csak akkor lakjon az ember a szüleivel, ha jól kijönnek, és ez senkinek sem okoz terhet, vagy gondot... Pl én tuti nem tudnék egy konyhában meglenni az év minden napján anyukammal, mindketten uraljuk, ami ketten nem megy, átmenetileg oké, egyébkent nem..ez nem jelenti azt, mhogy konfliktusunk van, vagy azt, hogy nem kommunikálunk.
Szerintem a gyk-ból nem kellene messzemenõ következtetéseket levonni. Amúgy az ide írók nagyon nagy része olyan problémával jön ide, amire már tényleg nincs más gyógyír, csak az, hogy váljon. Az alkoholista, a megcsalós, a játékszenvedélyes, az agresszív stb.... Ezek azért olyan problémák, amik gátolják a másik boldogságát. Természetesen meg kell próbálni megoldani a problémákat, azonban ha a másik részérõl süket fülekre talál minden megbeszélés, akkor mást nem lehet tanácsolni, csakis azt, hogy váljanak el. Ez kell ahhoz, hogy boldogok tudjanak ismét élni. Természetesen ahol mindkét fél akarja a problémák megoldását, ott nem is szabad válásról beszélni, ott mindent meg kell tenni, hogy helyrejöjjenek a dolgok. Számomra két dolog lenne, ami azonnali válás eredményezne. Az egyik az agresszivitás a másik pedig a megcsalásnak az a formája, amikor rendszeresen csalja az egyik fél a másikat (mindegy, hogy egy emberrel vagy többel).
Mindent meg lehet javítani. A kérdés az, érdemes e?
Igen, 5-ös, vannak valóban olyan történetek, ahol én is azt tanácsolnám, hogy költözzön a kérdezõ, de gyorsan. De van jócskán abból a fajtából is, ahol még bõven menthetõ a helyzet, és valóban csak kommunikálni kellene, megbeszélni a problémákat, és kompromisszumokat kötni- és ezekben a helyzetekben nem az a megfelelõ tanács, (pedig jaj, de sokan ezt írják mindenhova!)hogy költözz el. Egyetértek itt minden eddigi hozzászólóval: van az a helyzet. De értem, mit mondd a kérdezõ is: amikor menthetõ lenne a dolog, sokan akkor is egybõl azt mondják, hogy költözz el, válj el, stb. Mintha egy kapcsolat nem lenne olyan fontos, hogy dolgozzunk érte. Hát nem tudom, nálam ez úgy mûködik, hogy ha valami elromlik, akkor megpróbálom megjavítani, és ha már menthetetlen, csak akkor veszek újat.
Értem, ha semmi sem segit, utolsó elöttinek irjunk be a gyikba. s ha ez sem segit akkor költözés...
tegnap vagy tegnapelõtt volt itt egy kérdés, ahol én is azt írtam, hogy jó ötlet az elköltözés. De én ezt olyan esetben látom jónak, ha már hosszú kapcsolatról van szó, és már próbálták, de sehogy nem sikerül megoldani a problémákat. Ilyenkor szerintem jobb tovább lépni, mint benne maradni a "jó meleg kakiban". De házasság, vagy gyerekek mellett sokkal bonyolultabb az egész. Szerintem sokan nem is elsõ megoldásként javasolják a költözést, hanem utolsó lehetõségként, ha már semmi más nem segít.
így példa nélkül nehéz válaszolni, de azért itt többségében olyan sztorik vannak, ahol már a feleknek csak az érvágás segít, nem a beszélgetés...
Megbeszélni csak két ember tud valamit. ha a másik fél még megbeszélni se hajlandó semmit, akkor a költözés az egyetlen megoldás. És megoldja a problémát: Helyed ad valaki másnak, olyannak, akinek számitunk...
Elsõ vagyok, és hozzátenném, hogy nyilván kettõn áll a vásár ezzel kapcsolatban is.
Ez teljesen igaz, hogy kommunikálni kell, a problémákat meg kell oldani. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor csak az egyik fél lenne hajlandó tenni bármit is a kapcsolatért. Úgy meg nem megy. Mindkét félnek kell akarni és tenni azért, hogy jól mûködjenek a dolgok. Az meg, hogy mit írnak ... Hát könnyû másnak tanácsot adni, úgysem neked kell a következményeket viselni. Gondolom, más lenne sokak véleménye, ha a saját életükben kerülnének olyan helyzetbe, mint amire válaszolnak.
Én szoktam néha javasolni, épp a saját példám miatt. Évekig próbáltam küzdeni a kapcsolatunkért, próbáltam megbeszélni a gondokat, de ha a másik fél nem vevõ erre, akkor semmit sem ér. Kétlem, hogy itt bármelyik kérdezõ a "beszéljétek meg" válaszra a homlokára csap, hogy hoppá, erre nem gondoltam, este hazamegy a párja, megbeszélik és minden szép és jó. Az esetek nagy részében aki itt kérdez, az már igyekezett ezt a párjával lerendezni, de az erre nem vevõ valamiért (nem ismeri fel, hogy probléma, nem tud vagy akar változtatni). Két volt párommal is ez volt, az elsõvel többször akartam beszélni, de szerinte csak épp hisztiztem/megjött/nincs is gond csak én fújom fel. Aztán egy nap közöltem, hogy oké, most megismertem valakit akinek adok egy esélyt, úgyhogy vége. Na akkor próbált teperni, hogy beszéljük meg, meg mi a baj.... Volt férj dettó. Akkor jött rá, hogy tényleg komolyan gondolom, amikor kiraktam a lakásomból. Akkor már szerette volna megbeszélni, hogy elõtte évekig mit küzdöttem, az nem számított. Úgyhogy sok esetben nem olyan rossz tanács a "költözz el", mert a másikat rádöbbentheti, hogy tényleg baj van amit komolyan kell venni. Ha ezek után már felfogja, hogy a párját akár el is veszítheti, akkor talán képes arra, hogy leüljön megbeszélni a problémákat és átgondolni a kapcsolatot. Vannak akinek egy nagy maflás (képletesen) kell, hogy felrázza õket. Annak a kapcsolatnak ahol a szétköltözés utáni hetekben nem vesznek meg egymásért és nem érzik, hogy a másik mennyire hiányzik, annak nincs jövõje és jobb, ha nem folytatódik. Egy kis szünet vagy arra döbbentheti rá mind a két felet, hogy fontosak egymásnak és a közös életükért mind a ketten tesznek, vagy arra, hogy jobb a másik nélkül.

Szerintetek lehet ok arra, hogy megcsaljuk a párunkat, vagy ez minden esetben gerinctelenség, gyávaság?

Úgy értem olyan hülye indokokat lehet olvasni:

Legjobb válasz: Minden esetben gerinctelenség. MEg kell beszélni hogy gondok vannak, ha nincs javulás, vagy még erõfeszítés sincs, akkor el kell hagyni, nem kell erõltetni. és utána lehet mást keresni.

Minden esetben gerinctelenség. MEg kell beszélni hogy gondok vannak, ha nincs javulás, vagy még erõfeszítés sincs, akkor el kell hagyni, nem kell erõltetni. és utána lehet mást keresni.
Nem azt írtam, hogy helyeslem. Csak azt, hogy nem ítélkezhetek más élete felett. Jogom sincs hozzá. Õ élete. Õ keresztje, neki kell cipelnie. De nincs hozzá jogom, hogy még én is belerúgjak. Ha segíteni nem tudok rajta, akkor bántanom sem szabad.
Azért van különbség! A kulcsszó szerintem nem a mozgáskorlátozottan, hanem a demensen volt. Egy testi fogyatékkal élõ ember éppen olyan társ, mint bármelyik egészséges társa, de egy szellemileg leépült emberrõl ez nem mondható el. Az említett példában számomra nem elítélendõ, hogy egészséges felnõtt társaságra vágyott a nõ, hiszen se testileg, se lelkileg nincsenek kielégítve a szükségletei. Viszont vele marad, ápolja, holott bedughatná egy otthonba. Szóval semmi nem fekete vagy fehér, kivételes esetek mindig vannak. Tudod a mondás is úgy szól, hogy a kivétel...
A kérdező hozzászólása: ma 16:13 Én viszont igen... "Jóban-rosszban, betegségben-egészségben" szoktunk hûséget fogadni....szerintem fordított esetben is elítélendõ lenne.... Betolja a beteg férjét a szobába, aztán szexel egy jót a másik férfival? Vagy õ megy hozzá, és mialatt kéjesen nyögdécsel, a mozgásképtelen férjére gondol?
Mindig azt gondoltam, gerinctelenség. De már nem vagyok benne biztos.. Van egy ismerõsöm, 5 éve ápolja mozgáskorlátozott, demens férjét. Egy éve van egy barátja, akivel hetente egyszer találkozik. Nem csak a szex, a beszélgetés, simogatás, emberi kommunikáció is hiányzott neki. Nem tudom elitélni érte.
Nem, erre nincs mentség. Ha valakinek nem jó valami, akkor változtasson, ha nem tud változni vagy a párja változtatni, akkor meg ne kínlódjanak egymás mellett, hanem szakítsanak. Sose aláznám meg így a páromat, és sose bocsájtanám meg, ha így megalázna valaki.
Minden esetben aljasság. A pofon mellett a megcsalás az számomra ahol nem mérlegelnék, hanem kidobnám a páromat.
Az én szememben nincs rá ok. Ha egy kapcsolat nem jó, le kell zárni.
Részemrõl ezek csak kifogások, erre nincs mentség.
Abban az esetben, ha nyitott házasság van, vagy a másik fél beleegyezésével történik meg a dolog (hirtelen az egyik impotens lesz mondjuk, ilyesmi esetekre gondolok), tehát ha van rá engedély és elõre megbeszélik, akkor úgy-ahogy elfogadhatónak tartom. Semmi egyéb esetben nem tartom annak. A piás kifogásra azt mondom, hogy aki tudja magáról, hogy nem bírja a piát, az ne igya le magát. Dönthetett volna úgy is, hogy nem issza magát mocsokrészegre, de az fontosabb volt. Aki elhanyagolásról beszél, az beszélje meg a párjával, aztán ha nem mûködik, akkor szakítson. Az a legalja, amikor vki a terhes feleségét csalja azért, mert pár hétig viszket a töke - verje ki magának, azt' ennyi. Olyan meg nincs, hogy csak úgy megtörtént, de hát én imádom a férjemet / az asszonyt...

Mennyire gyakori az első foggátlós hónapban a teherbeesés? Ilyenkor előfordulhat, hogy jelentkezik a megvonásos vérzés vagy az minden esetben elmarad ha teherbe esett a nő?

Legjobb válasz: Idén május 6.-án hagytam abba, május 23.-án megfogant a baba :-)Ebben az esetben sincs vérzés, hiszen beágyazódott a petezsák. Ha késik a menzesz, akkor tesztelj. Nekem a tabletta elõtt 28 napos ciklusaim voltak, ezért az utolsó megvonásos vérzés kezdõ napjára rászámoltam 28 napot, így tudtam kb. mikor kellene megjönnie. Sok sikert!

Idén május 6.-án hagytam abba, május 23.-án megfogant a baba :-)Ebben az esetben sincs vérzés, hiszen beágyazódott a petezsák. Ha késik a menzesz, akkor tesztelj. Nekem a tabletta elõtt 28 napos ciklusaim voltak, ezért az utolsó megvonásos vérzés kezdõ napjára rászámoltam 28 napot, így tudtam kb. mikor kellene megjönnie. Sok sikert!
Én tavaly Decemberben hagytam abba a tablettát! Most vagyok 6 hetes terhes! Nekünk majdnem 8 hónap után sikerült! A lényeg, hogy ne stresszelj rá! :) Szurkolok nektek! :)

Barátnő az ilyen? Fontosabb, hogy megkeféljék, mint az, hogy legyen egy barátnője? Ha már vékony, akkor szebb? Miért van az, hogy őt minden esetben előbb megnézik, mikor egyáltalán nem tartom szebbnek tőlem?

22 éves lányok vagyunk. Eddig azt hittem, barátn?k. Pár éve már kezdett világos lenni, hogy ilyesmir?l szó sincs - akkor történt ugyanis, hogy az akkori szerelmemnek elcsavarta a fejét. Nyomult rá megállás nélkül, mindezt el?ttem, és mikor mondtam, h inkább menjünk haza, ? azt mondta, nem. Egy hétvégét vele töltött, és azt állította, hogy nem történt semmi. Na, persze. Ismerem mindkett?t, valószín?leg szétkefélték az agyukat!

Legjobb válasz: "Lehet most jönni az "ilyen barátnõ nem barátnõ" és a "hagyd békén, ne barátkozz vele" szöveggel, de ez nem ilyen egyszerû. Rajta kívül szinte nincs senkim." Akkor keress más barátnõt. Ha nem találsz egyetlen egyet se rajta kívül, akkor meg gondolkozz el azon, hogy talán benned is van hiba. Egyébként megértelek, gondolom ez nem is igazán kérdés volt, egyszerûen jól esett magadból kiírni a dolgot. De azzal nem lesz jobb, ha ezen sopánkodsz. Hagyd a francba és keress új barátokat.

"Lehet most jönni az "ilyen barátnõ nem barátnõ" és a "hagyd békén, ne barátkozz vele" szöveggel, de ez nem ilyen egyszerû. Rajta kívül szinte nincs senkim." Akkor keress más barátnõt. Ha nem találsz egyetlen egyet se rajta kívül, akkor meg gondolkozz el azon, hogy talán benned is van hiba. Egyébként megértelek, gondolom ez nem is igazán kérdés volt, egyszerûen jól esett magadból kiírni a dolgot. De azzal nem lesz jobb, ha ezen sopánkodsz. Hagyd a francba és keress új barátokat.
A kérdés kiírásánál még egész szimpatikusnak tûntél amúgy, de ez egyre rosszabb lesz. Attól, hogy vki nem ért veled egyet, még ne üvöltsd le. Meg azért átgondolhatnád azt is, amit írnak. Elégedett vagy a külsõddel? Akkor legyen több önbizalmad és ne a barátnõddel menj pasizni! Keress más barátokat! Ha meg nem vagy elégedett, akkor változtass azon, amin tudsz. Egy csomó pasinak bejönnek a teltebb lányok is. A bnõim közül pl. pont annak van sikere, aki "töltöttgalamb", én meg mehetek a francba a soványságommal.
Jó tanács próbálj az emberekhez való alapvetõ hozzáállásodon változtatni, és ne az jöjjön le neked a véleményekbõl tanácsokból hogy már megint ellened beszél mindenki. Ha nem bírod elfogadni a kritikát, a jó tanácsokat miért kérdezel? Kezdettõl fogva iszonyat támadó vagy tök idegen emberekkel szemben, akik megjegyzem azért olvasták végig a történetedet és írnak kommenteket mert NEKED akarnak segíteni. Nem jó kedvükben és nem azért mert nincs jobb dolguk. És te meg le pattanás arcuzod õket stb... ismered õket? Nem. Próbálj változtatni a kisugárzásodon mert ott az alapvetõ probléma.
Elég agresszív vagy. JJógára, meditációra gondoltál már? Komolyan, lehet segítene..
#2 vagyok bírom ám, hogy ahelyett, hogy reagáltál volna a válaszomra, rögtön elkezded, hogy biztos én már elképzeltem valami nõideált amilyet sose kapok meg blabla... ja, hogy lány vagyok? :) ... tényleg látszik, hogy MAGADDAL vannak hatalmas problémáid... jó, akkor ne fogyj le, ne sportolj, ne egyél egészségesen, egyél amit akarsz, tvzz sokat, stb, de akkor legalább fogadd el magad... sokkal visszataszítóbb ha valaki így viselkedik és gondol magára mintha 100+ kiló lenne. nem kell a pasikat utálni rögtön. ez annyira gyerekes... lehetne kulturáltan válaszolni.
Azt kérdezed, hogy barátnõ az ilyen? Hát én válaszolok rá Nem ...nem és nem. A hiba a Te készülékedben is benne van mert felvetted az áldozat szerepét. Nem érdekel, hogy nincs másik barátnõd akkor is kiadnám az útját és akkor látnám amikor a hátam közepét...légy férfi, illetve határozott NÕ... Néha úgy érezzük túl nagy az ár amiért lemondunk valamirõl vagy valakirõl pedig érezzük, hogy két malomkõ között õrlõdünk ez így nem mehet tovább mert elõbb-utóbb elfogyunk... Ökörköri
Remélem megnyugodtál kicsit és nem az idegroham kerülget most. látod itt mindenki barátságos veled, felesleges idegeskedni.
A kérdező hozzászólása: még egyszer köszi a válaszokat! a kedvesség erõs túlzás irányomba, de nem is meglepõ, én se voltam épp egy ártatlan bárány. ideges voltam, rettentõen felpaprikáztak, és igen, bevallom, jól esett volna egy-két olyan szó, amitõl kicsit megnyugszom. ehelyett kaptam az okoskodást és a letolást, amihez nem volt hangulatom, ezért, igen, elképzelhetõ, hogy nem a helyén kezeltem a válaszokat. sorry, de szerintem érzõdhetett már magán a "kérdésen" is, hogy ez nem egy átgondolt, sokszor újraismételgetett probléma, hanem dühbõl, méregbõl írt panaszkodás, amire az ember - még ha nincs is igaza - vigasztalást várna. de persze tudom, itt ilyesmit az hiába várok - magamból is kiindulva -, csak - és ezt most nem bántásként írom, de tényleg - osztani az észt, hogy hogyan lenne helyes, és mit kéne csinálnom. :) hát, bármennyire is vagyok alapjáratok kedves és barátságos, ehhez most nem volt idegzetem. :) egyébként még egyszer köszönöm szépen mindenkinek a választ, téma azóta túltárgyalva, megbeszéltem mással is, és arra jutottunk, amire. üdv mindenkinek!
pusztuszzzzz dagikám, röf-röf de, azért kefélhetünk ha gondolod irj privit 12cm a farkam de pajkos
Nem az a lényege ennek az oldalnak, hogy "osztjuk az észt" és "tanácsot adunk, hogy mit, hogyan kéne csinálni"? Mert én így tudom. De akkor bocs.
A kérdező hozzászólása: kezdjük ott, hogy az "osztjuk az észt" kifejezés eléggé barátságtalan, ezért erõs túlzás "és"-sel elválasztani a "tanácsot adni"-tól. a tanácsadás nem abból áll, hogy a földig alázzák a kérdezõt, ez pedig a legtöbb esetben ezen az oldalon igenis megvalósul. és amúgy sem egy tanácsadó oldal, szóval, igen, azt hiszem, rosszul tudod, de semmi baj. :)
Örülök, hogy ilyen higgadtan válaszoltál az utóbbi két kommentre ezt most komolyan mondom! Átmentél a "vizsgán" tartottam attól, hogy tényleg mindenen felkapod a vízet, de látom van önkontrollod. Az életben elõjöhetõ legkülönbözõbb szituációk kezeléséhez ez a tulajdonság létfontosságú. ÖNKRONTROLL+ MÉRLEGELÉS+ ÖNISMERET Amúgy szerintem teljesen vegyes a felállás, az emberek egy része valóban a segítségnyújtás, kommunikálás, problémamegoldás miatt van itt, igaz egyre többen trollkodni. Azt hiszem az emberek kommentje mellett látható százalék jól mutatja ki melyik csoportot erõsíti. Nagy átlagban.
Két dolog miatt használtam az idézõjelet, mert túlzás, és mert tõled idéztem. Szerintem tanácsadó oldal, azért van, hogy ha valamit nem tudunk, segítség kell, akkor tanácsot adjunk a másiknak. Én ezt érzékelem elég nagy részben. Szerintem én igenis tanácsot adtam, és kicsit sem aláztalak, ahogy azt te látod, de mindegy, ok.
Nem hogy olyan barátnõ nem kéne nekem, mint amilyen a barátnõd... olyan nem kéne, amilyen te vagy. Buta vagy (nem érted meg a tanácsokat, amiket itt kapsz) és tele vagy felesleges indulatokkal, és a kisebbségi komplexusod tölti ki az egész életed. Ahelyett, hogy megpróbálnál megelégedni magaddal... mert az a kulcs mindenhez: meló, pasik, barátok. Az meg, hogy a külsõ számít... aki a külsõm miatt nem jár velem, az nem is érdemli meg az idõmet. Különben az alapszitu nálunk is hasonló a barátnõmmel: õ gyönyörû, 10/10es testtel, nagy kék szemekkel, amit akarsz, minden. Én kis szürke egér, hozzá képest. De sosem volt olyan, hogy "elhappolta elõlem" a pasimat. Miért? Mert tudom, hogy a pasi nem a külsõmért szeret, ez pedig magabiztosságot ad. És csodák csodája, néhány év alatt még odáig is eljutottam, hogy néha egészen szépnek látom magam. Építkezni kell. 24/N
"bennem van a hiba? igen, lehet, hogy k*rva nagy hiba, hogy napi 8 órát azzal töltök, h dolgozzak, ha hazajövök, akkor meg folytatom a mókuskereket, hogy ne dögöljünk éhen! " Azért a fejemet ne harapd le. Csak felhívtam rá a figyelmed, hogy nem biztos, hogy benned nincs hiba. Egyébként a hisztit továbbra sem értem. Te is tudod, hogy az ilyen ember nem barátnõ. De te mégsem hagyod a francba, hanem szenvedsz és hisztizel. Mégis milyen segítséget vársz? Egyébként szerintem elég egyértelmû, hogy a lánynak súlyos gondjai vannak. Vszínûleg nem véletlen lett ilyen. Vszínûleg az az egyetlen öröm az életében, hogy bárkit megkaphat. De mint látod, vszínûleg így sem boldog. Nekem van olyan ismerõsöm, akit mindig is irigyeltem. Szép, nyitott, ha vki beszél vele 3 mondatot, már rákattan. Bármit el tud érni, mert olyan kisugárzása van, hogy mindenki hanyatt vágja magát tõle. Persze engem sose vesz észre senki. És mikor jobban megismertem mi derült ki? Iszonyatosan depressziós, annyi baja van, hogy már nincs kedvem irigykedni rá. Minden pasinak bejön, de snekit nem tud megtartani pár hónpanál tovább, mert egyszerûen senki nem képes elviselni a kirohanásait. Szerintem ennek a lánynak is vmi baja van.
Kérdezõ, te borzalmasan frusztráltnak tûnsz, a barátnõd meg valószínûleg elégedett és laza. Ezzel már azonos külsõvel is tízszer annyi pasit vonzana be, mint te. Ráadásul ahogy nézem, a barátnõdet szabályosan gyûlölöd, ragaszkodni viszont mégis ragaszkodsz hozzá. Itt komoly lelki problémák vannak, ne csodálkozz, hogy sikertelen vagy a pasiknál.
igen, mindenkinek számít a külsõ. ha ennyire zavar, kezdj el fogyózni, vagy ne mondd el a barátnõdnek ki tetszik. keress új barátokat. menj el bulizni, ismerkedj, akár vele is mehetsz, csak aztán próbálj más lányokat keresni akikkel jobban kijönnél. amúgy biztos van olyan, aki téged választana a barátnõd helyett
öngyilkos lett egy srác a barátnõd miatt?
Pedig erre nem lehet mást mondani, csak hogy ne foglalkozz vele. Ez olyan, mint amikor egy lány nem szakít a sráccal, merthát "nincs senki más", pedig az mindennap össze-vissza veri. Ennek mi értelme van? Minek szenvedsz? Leszarod, majd lesz másik barátnõ, aki tényleg barátnõ! Egyáltalán nem éri meg. Amúgy meg sose legyél ilyen nyomulós, mert az ilyenek csak egy dugásra kellenek. Max kettõre. És szedd hát össze magad! Tessék sportolni, fogyni, ÖNBIZALOM!! ;)
A kérdező hozzászólása: bennem van a hiba? igen, lehet, hogy k*rva nagy hiba, hogy napi 8 órát azzal töltök, h dolgozzak, ha hazajövök, akkor meg folytatom a mókuskereket, hogy ne dögöljünk éhen! aztán persze marad a hétvége, amikor esetleg kicsit ki tudnék kapcsolódni, de valahogy nem igazán érzek késztetést az egyetlen barátnõmmel kimozdulni, akinek úgyis az lenne az elsõ, h lenyúlná a kiszemeltet! mit lenyúlná? szinte esélyem se lenne kiszemelni valakit... fogyózni... jaj, úgy szeretem az ilyen beszólásokat, látom, neked is csak a lényeg jött le, és ezzel meg is felelted a kérdésemet: igen, ezek szerint k*rvára nem számít, hogyan néz ki, milyen a stílusa, hogyan viselkedik, és elõtte hány férfinak terpesztett, a lényeg, hogy vékony, nem? GRATULÁLOK! remélem, hogy egyszer szíven szúr majd a csontja, igazán élvezni fogod!
Mindenkinek számít a külsõ, ne aggódj én fiúként megszívtam, mert csak 165cm vagyok és 51kg és bizony számítanak a súlyok is igazad van. Ha 70kg lenné keményen kigyúrva talán még lehetne is barátnõm. De a problémádra visszatérve. Ezzel a lánnyal jobb lenne megszakítanod a kapccsolatod, semmi értelme, hogy tönkretegyen, õ ilyen és nem fog megváltozni. Ismerem az ilyen lányokat, húgom is ilyen, simán megszerezhet akárkit. Bár õ benne van annyi tartás, hogy barátnõit nem tenné tönkre.
A kérdező hozzászólása: Egyetlen árva szóval nem mondtam, h nem számít a külsõ!!!! fogjátok már fel végre, hogy egy lány nem csak akkor lehet szép, ha vékony! ti elképzeltetek egy [email protected] ideált, amit megalkottak nektek, és azt hajszoljátok! aztán meg ki vagytok akadva, ha nem jön össze, márpedig a legtöbbször ilyen esetekben nem fog összejönni! szóval, ha csak ilyen válaszokat tudtok adni, akkor tekintsétek a kérdésemet tárgytalannak, mert nem hiányzik, hogy azért, mert az idióta barátnõm lenyúlja a férfiakat körülöttem, még ENGEM ÁLLÍTSATOK BE HIBÁSNAK! csak azért, mert van rajtam egy kis súlyfelesleg! és nem arról beszélek, hogy egy 100 kilós kövér disznó lennék! jézusom, tudtam, hogy hiába írtam ki a kérdésemet, mert a sok agy majd osztani fogja nekem az észt a fogyókúráról! hát, idefigyeljetek pattanásos majmok! azért, mert nem vagyok 50 kiló, még nem vagyok kövér, és igenis jól érzem magam a bõrömben! szóval, igen, elsõ válaszoló, ez igazából nem is kérdés volt! egyszerûen csak jól esett VOLNA kiírni magamból, ha a sok [email protected]ó nem [email protected] volna el ezt a tervemet is! köszi, fiúk! csak így tovább!
Fuuu, látszik, felfogtad, amit mondani akartunk! Hát ha ennyire hülye vagy, akkor meg is érdemled! B*zdmeg, tegyél akkor ellene, ne itt sopánkodj, ha a normális válaszokat meg nem fogadod el! Most mit vársz? írjuk le, hogy jajajaja nem számít, hogy nézel ki? Te lovagolsz ezen a vékonyságon. Ha lenne önbizalmad, meg kicsit kiállnál magadért, lenne kisugárzásod, fel se tûnne hogy teltebb vagy, lenne pasid is. De úgy tûnik, neked az jelentené az önbizalmat, ha vékony lennél. Úgyhogy hajrá!
Add meg a címét tõlem megkapja
Nem, ezekszerint nem érzed jól magad a bõrödben. Ha jól éreznéd, nem lennének ilyen kérdéseid, kirohanásaid.
A kérdező hozzászólása: nem merészelj hülyének nevezni, amíg nem ismersz!
Én nem értem mit pattogsz most a pasik miatt. Az a bajod h a bnõd jobb nálad, ezért minden pasi dögöljön meg? Gondolkozz egy kicsit. Te kivel járnál elõbb, egy kigyúrt, kedves pasival, vagy egy kövér pasival, aki egyfolytában azt hajtogatja h "ezek a k*csög nõk a vékony haveromra hajtanak csak"? Nálam a belsõ számít inkább, de nem tudnék járni egy kövér lánnyal, mert nem tetszenek. Igen, a vékonyak nekem jobban tetszenek. Szal ne a pasikban keresd a hibát, meg ne akard megölni az összeset, hanem inkább változtass magadon, és máris sikered lesz, bárkinél akinél csak akarod. Mondhatod h melózol, és 7végén pihenni akarsz, de akkor ne szidd a pasikat h nem egy kövér lánnyal képzelik el az életüket. Én is dolgozom, kemény fizikai munkát, itthon még besegítek a páromnak a háztartásba stb. Alig marad idõm vmire. Mégis kickboxolok egy héten legalább 5x, ha bele döglök akkor is. Persze könnyebb azt mondani h nincs idõd, minthogy nekiállnál. Pl most amíg a válaszokat várod. Egy szónak is száz a vége. Keress másik bnõt ha nem tetszik a szitu, vagy ha vele maradsz, akkor próbálj meg jobb lenni nála, még ha nem lesz egyszerû akkor is. És ne a másik nemet okold mindenért.
A kérdező hozzászólása: nem, valóban nem érzem magam jól a bõrömben ilyen barátnõ mellett, igazad van. kösz a válaszokat, le is lehet szállni a kérdésrõl, mert úgy látom, itt mindenkinek határozott véleménye van egy tök ismeretlen szituációról, és úgyis csak én jövök ki [email protected] :D szóval téma lezárva
A kérdező hozzászólása: utolsó elõtti: örülök, h megnyugtattalak... :D de most komolyan, miattam nem kell aggódni, az, h az ember kiírja magából a bánatát, még nem egyelõ azzal, h rögtön meg is nyugszik... nekem is kellett volna még egy kis idõ, ami alatt láttam a válaszokat, ez pedig ahelyett, hogy lehiggasztott volna, inkább felbosszantott. ezért is döntöttem úgy, hogy inkább jegelem a témát, de persze képtelen vagyok szó nélkül hagyni bármit is, és nem szeretem, ha nem az enyém az utolsó szó, ezért válaszolok most neked is. :) gondolhatja mindenki, tegnap óta jócskán bánom már, hogy írtam ide... most már legalább megtanultam még egy leckét is: ha valami bajom van, ne a GYK-lakóknak panaszkodjak, hanem próbáljam meg megoldani... :) mindenki a saját bõrén tanulja meg a dolgokat, ahogyan most én is. :) ennyi belefért. utolsó: nem tudom, hogy te melyik kommentet írtad, hiszen mivel ezeket most név nélkül írod, igazán nem várható el tõlem, hogy tudjam, te egyáltalán hányat, mit és mikor írtál elõtte. nekem úgy látszott most, hogy van valaki, aki rákérdezett arra, hogy ez "milyen" oldal, de semmi több. :) ha elõtte írtál hozzám tanácsot, akkor köszönöm szépen... de azt hiszem, h épp elégszer megköszöntem már, így nem értem, mit vársz még tõlem? :) egy a lényeg, már tényleg nem érdekel ez a téma. azóta már a "barátnõmmel" is beszéltem errõl, és nagyon úgy tûnik, hogy sokkal több mindenben különbözünk, mint eddig gondoltuk, és ezek az õszinte beszélgetések erre ráébresztenek. valószínûleg ez a kapocs egy tipikus példája annak, amikor az idõ gyõzedelmeskedik az érzelmek felett. az idõ, a sok-sok év, amit egymás mellett töltöttünk, eltakarta egymás elõl a valódi énünket, és kicsit másmilyennek állított be. eddig, mivel fiatalok és kamaszok voltunk , ezzel nem igazán foglalkoztunk, de most, hogy kezdünk felnõni, elõjönnek a problémák, amiken nem tudunk túljutni. fõleg, ha ezek ismétlõdnek is... egy szó mint száz: vége. tényleg szeretném lezárni ezt a témát, nem érdekel, kinek, mi a véleménye rólam, vagy bármirõl, ami ehhez a kérdéshez kapcsolódik, ezért szívesen venném, ha a további válaszoktól megkímélnétek magatokat is és engem is. tényleg szükségtelen! köszönöm elõre is!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!