Találatok a következő kifejezésre: Milyen nehézségeik a (41 db)

Hiperaktív gyerekek szülei! Hogy éltétek meg a diagnózist, milyen nehézségeitek vannak?

Legjobb válasz: Néha érezted,hogy nem bírod tovább a nehézségeket,sokat aggódtál azért,hogy idõvel hogyan alakul a gyermeked viselkedése,képességei? Jobban aggódik egy anyuka a hiperaktív gyermekéért,mint a teljesen átlagosért?

A kérdező hozzászólása: Néha érezted, hogy nem bírod tovább a nehézségeket, sokat aggódtál azért, hogy idõvel hogyan alakul a gyermeked viselkedése, képességei? Jobban aggódik egy anyuka a hiperaktív gyermekéért, mint a teljesen átlagosért?
Aggódtam, magam allat voltam, szorongtam..fõleg, amikor az oviba kellett érte menni. Kis kokülönbséget nem akaratm két gyrek között, viszotn 33-4 évesn meg pont a hiperkatívitás miatt mondta az, hogy soha második. mert mi van ha az egy áldott jó gyerek és jobban fogom szeretni. mi lesz az én kicsi fiammal. De amint jó kezekbe került(másik ovi, iskloa) ez csökkent, de voltak/vannak jobb és rosszabb, pörgõssebb/kevésbé pörgõs napok A legnehezebb azt volt feldolgozni, hogy ha a gyereke kicsit is más, annak csakis te lehetsz az oka és szülõkben nulla az emepáti(bár minog az szoktam mondani, jön még kutyáára úthenger) Tudom, hogy a fiamból egyszer nagy ember lesz:-))) ja és kicsi, a ki omsot 2, 5 éves se egy áldott jó nyugodt kislány, hanem 5 fiú vezsett el benne
A kérdező hozzászólása: A kicsiért aggódsz, hogy nála is jelen lesz e a probléma? A szülõkben az empátia hiánya hogyan mutatkozik meg? Írtál az óvónénikrõl is, hogyan állnak egy hiperaktív kisgyerekhez? És a tanítónénik? Téged támogatott valaki a családból, hogy ilyen fokú lelki megpróbáltatásokat el tudd viselni, fel tudd dolgozni? Az apuka hozzáállása nem volt tagadó, vagyis képes volt elismerni, hogy jelen van a probléma?(úgy hallottam sok apuka tagad a végletekig, ha egyértelmû akkoris)


Diplomásként miért módosítottál pályát, és milyen pályáról milyenre váltottál? Miért választottad annak idején azt a pályát, amit elhagytál és hogyan történt a pályaelhagyás (mikor, hogyan fogalmazódott meg benned és milyen nehézségek voltak)?

Pályaelhagyásra készülök diplomásként egy teljesen más pályára és érdekelne, hogy akik már végigcsinálták, miért döntöttek a pályaelhagáys mellett. A válaszokat előre is köszönöm.

Legjobb válasz: Német tanárkodás helyett váltottam német céghez pénzügyesnek. Azóta is pénzügyekkel foglalkozom, amit olyannyira megszerettem, hogy idén jelentkeztem is felsõoktatásba az új szakmámra. Ha felvesznek, 4 év múlva már papírom is lesz arról, amit az elmúlt 6 évben csinálok xD

Német tanárkodás helyett váltottam német céghez pénzügyesnek. Azóta is pénzügyekkel foglalkozom, amit olyannyira megszerettem, hogy idén jelentkeztem is felsõoktatásba az új szakmámra. Ha felvesznek, 4 év múlva már papírom is lesz arról, amit az elmúlt 6 évben csinálok xD
A kérdező hozzászólása: És miért döntöttél a pályamódosítás mellett? Anyagi vagy más okokból? Ahogy kiveszem a szavaidból, magát a szakmát idõközben szeretted meg, jól értem?:)
Igen, jól látod. A pénz miatt váltottam (kezdõfizetésként több, mint 2x annyit kínáltak), aztán idõközben rájöttem, hogy ez igazából sokkal közelebb áll a személyiségemhez, sokkal inkább nekem való.
A kérdező hozzászólása: Azt megkérdezhetem, hogy annó miért jelentkeztél arra a német szakra? Szeretted amúgy? A váltás nehéz volt vagy jött egy váratlan lehetõség?
Azért jelentkeztem rá, mert perfektül beszéltem a nyelvet. Aztán idõközben, ahogy tanári szakra jártam, megtetszett a pedagógia része is a dolognak, utána már az motivált. Szerettem. A váltás egyszerû volt, egy ismerõsöm panaszolta, hogy nem találnak egy normális embert arra a pozícióra. Miután kiderült, hogy az elvárásoknak megfelelek, a pénz pedig kiváló, gondolkodás nélkül váltottam. Hozzáteszem, 28 vagyok. Nem tudtam, hogy mi lesz a nekem való se 18 se 22 évesen.. de aztán hozta az élet. Amíg olyan körökben mozgol, ami érdekel valamilyen szinten, amit el tudsz képzelni hosszútávon is, és a körülmények is megfelelõek (keresel annyi pénzt vele, amennyibõl meg tudsz élni), akkor váltsál nyugodtan. Az a tapasztalatod, amit addig felépítettél késõbb is segíteni fog, ha mégis inkább visszatérnél. Aztán pedig tudnék mesélni, hogy mit mivel lehet összekapcsolni.. sose tudhatod, hogy mikor jön jól a múltad, az nem kidobott idõ, akkor sem, ha elhagyod a pályád.
A kérdező hozzászólása: Hát igen, végülis márcsak olyan szempontból sem kidobott idõ, hogy a képzés közben is megtud magáról pár dolgot az ember, ha mást nem, legalább azt, hogy mit nem szeret csinálni:D De akkor te rögtön a mostani helyeden kezdtél el dolgozni az egyetem után? Ha felajánlanának német tanári állást jó pénzért(jó ez elég meredek:) ) akkor visszamennél az eredeti szakmádba?

Te milyen nehézségen játszol a PES 13-al?

Változtatod a nehézséget, ha erõsebb csapat ellen játszol, vagy van egy állandó szint amin megpróbálsz gyõzni?

Ti, akik a tudatosságot gyakoroljátok, milyen jót s rosszat tapasztaltatok, hol tartotok most, és milyen nehézségeitek vannak?

Legjobb válasz: Nyûgösek és idegesek vagyunk, nem akarunk már ezen a bolygón élni és várjuk a felemelkedést, de nem akar eljönni.

Nyûgösek és idegesek vagyunk, nem akarunk már ezen a bolygón élni és várjuk a felemelkedést, de nem akar eljönni.
Minél jobban érzékelem és látom meg a különbségeket, annál kevésbé érdekel az illúziók világa. Nehézség egy bizonyos stádiumban, hogy egyre inkább távolodsz az emeberektõl...amikor már látsz, és nem lehet neked hazudni...amikor már tudsz belemenni mindenféle anyagi javak hajhászásába, meg emberi játszmákba...egyre kívül kerülsz a többeieken.
én kitartóan próbálom gyakorolni, de egy pár másodpercnél tovább nem sikerül. Egyszerûen beugrik a egy gondolat s kész.. belekapok s csak 1-2 perc múlva azt veszem észre hogy már megint csak pörgetem a gondolataimat. :(
A kérdező hozzászólása: Arra készülj rá, hogy ha beugrik egy gondolat, azt is tudatosan fogadd. Amúgy tényleg nehéz tud lenni. :)
De akkor már elvesztem azt a gondolatot, h azt játszom hogy tudatos vagyok. Érdekes de nekem az elsõ dolog ami sokként ért ezzel kapcsolatban, hogy észrevettem mennyi mindent csináltam egyszerre. Pl. miközben tv néztem tanultam, fõztem, gépemet raktam rendbe. Most már max 2 dolgot csinálok egyszerre. De majd meg örülök!! Remélem idõvel hozzászokom.. :)
A kérdező hozzászólása: A rutinokat nem kell tudatossá tenni, mert azzal lebonthatod õket, és ez gond lehet például autóvezetésnél, ha mégis kihagy a figyelmed. Ez csak saját észrevétel, nem biztos, hogy igazam van. Majdnem szívtam ilyennel.
Részemrõl a tudatosság az, hogy tudatában vagyok annak, hogy Isten része vagyok, nem csak én, hanem mindenki, (csak sokan nem tudják ezt)és nekem úgy kell élni, Isten szerint, pl. békesség a többi emberekkel, tisztelet, tisztesség, semmi csalás, vagy jogtalanság, nincs alkohol, sem hús, és csak jóindulat, imádság és meditáció minden nap, ezek által felemelem magamat, és ez olyan jó érzés nekem, hoogy megér minden lemondást. Ami még nem megy, az a meditáció, a gondolat nélküliség, amirõl mások is írtak. Néha sikerül néhány másodpercre, és van még egy bizonyos kiterjedés-érzés, vagy fölfelé, vagy széltében, ez csodálatos, de ez is csak kevés idõre jött be eddig. Általában sokkal jobb a közérzetem, az életem, az egészségem, az emberekkel való viszonyaim, szóval minden sokkal jobb azóta.
Örülök ha ilyeneket tudok olvasni! Amúgy az alkohol és a hús evésen kívül egyetértek.
En a tudatossagot ugy is gyakorlom, hogy figyelem a gondolataimat, kontrolalom hogy eppen most mire gondolok. Ha azon kapom magam, hogy negativ, onmarcangolo, depressziv, haragos, turelmetlen, irigy, stb.gondolatom van, akkor igyekszem mas iranyba terelni a gondolataim. Ehhez nem kell kulon elvonulni meditalni; lehet mindenhol: ha megyek az utcan, sorbanalaskor a postan, internetezes kozben, elalvas elott stb. Eszreveszem, hogy van itt egy Figyelo, aki nem azonos a gondolataimmal.

Milyen nehézségekkel szembesülhet élete során az a nő és férfi, amelyiknek nem születik gyereke?

Olyasmire gondolok, hogy pl id?s korában nem lesz aki tör?djön vele, eltartsa, nincs közvetlen örökös, megszakad az evolúció kezdetéig visszanyúló leszármazási lánc, stb.

Legjobb válasz: 06:58 uhh ez azért durva volt

06:58 uhh ez azért durva volt
ismerek olyan párt, aki nem akart, öregen egyedül haltak meg, nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy soha senki nem nyitja rád az ajtót! Olyat is ismerek, aki akart, de nem lehetett nekik, elõször a nõ golyózott be, utána apsi. A férjem kliensei, azt mondja, nem minden ok velük idegi szinten.
Én meg ismerek olyan embert akinek gyerekei meg unokái vannak és egyedül halt meg vagy begolyózott! Na?
Megromlik a kapcsolat, vagy szétmennek, mert az egyik gyereket akar, és inkább máshol próbálkozik.
nekem is az jutott eszembe, hogyha a pasira rátör a kapuzárási pánik és elhagyja 50 akárhány évesen a nõt (vagy meghal valamelyikük hamarabb), akkor a nõci sok esetben egyedül marad idõs korára. teljesen egyedül. de persze nem minden házasság megy tönkre, úgyh ez nem feltétlenül igaz. megkeserednek, begubóznak a nõ vénlánnyá válik, aki okoskodik vagy ideges a legapróbb gyereknyekkentésre is, mivel dühös mindenkire, akinek van gyereke (ilyennel is találkoztam már) ha más lehetõség nincs, akkor örökbe kell fogadni!
Hát ezt döntse el mindenki maga. Én nem szeretnék úgy meghalni, ahogy az egyik közeli rokonom. Az egyetlen gyerekét elvetette, mert elhagyta a partnere, és jött a háború. Ma senki nem vetné meg ezért, mégis, élete végéig vezekelt, bûntudat gyötörte. Hiába voltunk mellette halálos ágyán szinte elmart minket onnan, biztos más lett volna neki, ha a saját gyereke lett volna ott.
Élik boldogan az életüket és ezt a sok gyerektõl idegbeteggé vált anyuka nem képes elviselni és lenézi õket, kirekeszti a társadalomból. :) Ugyan már legyetek képesek elfogadni hogy ugyanannyian lesznek boldogtalanok gyerekkel mint gyerek nélkül. Csak elõbbiek nem vallják be mert az tabu. A boldogságnak nem a gyerekhez van köze. Lehet élni gyerek nélkül is, nem csak úgy ahogy ti képzelitek.
Erre mindenki saját maga fog rá jönni ha idõs lesz és magányos.
11.28-as! Sajnálom az illetõt, de akkor ott õ rontott el valamit nagyon. Jól megnevelte a gyerekeit meg az unokáit...
nem ismerik meg a vilag leggyonyorubb erzeset , a legerosebb imadat erzeset, viszont megszabadul attol a merhetetlen es soha el nem mulo fajdalomtol amit a felnovo gyerek okozhat. en imadom az enyemeket de neha , isten bocsassa arra gondolok barcsak belehaltam volna a szulesbe.
Nem biztos, hogy rosszul nevelte, az is lehet hogy például csak elköltözött a világ másik végére és soha többet nem akar hazajönni. A gyereket nem azért szüljük és neveljük hogy legyen aki foglalkozzon velünk.
Az unokát meg nem a nagyszülõnek kell nevelni.
Nem attól függ, hogy milyen öregsége lesz az embernek, hogy van-e gyereke. Vannak, akiknek sok barátjuk, kiterjedt rokonságuk és szeretettel "végzett" hobbijuk van öreg korukban. Van, akik meg elmarják maguk mellõl a gyerekeiket, unokáikat vagy a gyerekek keverednek rossz társaságba, elköltöznek külföldre vagy õk szorulnak segítségre. Az, hogy valaki megkergül betegségtõl vagy csak szimplán mert általában mindenkinek a háklis oldala erõsödik fel idõs korára, gyerek nélkül és gyerek mellett is bekövetkezhet. Szerintem ha erõs a szerelem és mindkét fél számára "kielégítõ" :) ez ill. a társasági életük, boldog lehet egy gyermektelen pár is. De ha erõsebb a gyermek iránti vágy bármelyik fél részérõl, akkor érdemes elgondolkodni az örökbefogadáson vagy azon, életképes-e így a kapcsolat.
Elõnyök: Nem kell azon gürcölnie, hogy el tudja indítani a gyerekét az életben. Ha rosszul nevelte, akkor nem csak elindítani, hanem eltartani. (És csak zárójelesen jegyzem meg: az is elõfordulhat, hogy a gyerek kerül elõbb halálközelbe, kórházi ágyba, egyéb non-stop ápolásra...) Ha úgy látja jónak, akkor az elsõ csövesnek odaadja az összes pénzét, ha gondol egyet eltartási szerzõdést köt a házára. Ápolhat olyan kapcsolatot a többi rokonnal, vagy csak baráttal, akik mellette fognak állni, akkor is amikor egy gyerek nem. Ismerjük a mondást: a barátaidat te válogatod meg, míg a rokonokat készen kapod. Nem attól függ az idõskori "jólét" (értsd: anyagi és szellemi értelemben is), hogy van-e gyereked vagy nincs. Két nõrokonom van, akik szinte egész életükben szinglik voltak, az egyik 80, a másik 60, nem az a tipikus vénlány egyik sem. Mindkettõ a testvérei gyerekeivel/unokáival majdnem ugyanúgy törõdik, mintha a sajátja lenne. Mindkettõ világot lát(ott), többször voltak külföldön, mint azt két kezemen meg tudnám számolni per év! Õk úgy vannak vele, hogy nincs örökösük, felélik a pénzüket. Egy másik családos nyugdíjas rokonom a saját szájától vonja szinte meg a falatot, csak, hogy minél több pénzt hagyjon maga után. És az örökösök eltûrik, mert nem tehetnek mást. Minden éremnek két oldala van. A magára hagyott idõs ember nem feltétlenül azért van magára hagyva, mert rosszul nevelte a gyerekét. A gyerekkori nevelés nagyban hozzájárul a személyiség kifejlõdéséhez, de nem csak az határozza meg, hanem az évek alatt tapasztalt dolgok is. Egy "gyerek" hogyan tartsa el az idõs szülõjét, ha a következõ két dolog közül választhat: anyámra nyissam rá az ajtót, vagy a három mûszakos, 12-16 órás munkarend után a gyerekemmel foglalkozzak? Mi a jó megoldás?

Milyen nehézségeik vannak a vakoknak?

Pontosan miben akadályozza ?ket látássérültségük?

Legjobb válasz: Tvnézés meg nyomtatott sajtó?

Tvnézés meg nyomtatott sajtó?
A környezetbõl jövõ információk legnagyobb része vizuális inger. Nehezebb a tájékozódás, rengeteg információtól elesnek. Gondolj arra, aki vaknak születik, az pl. sose ismeri meg a színeket.

Milyenek ezek a gimik? Melyikbe a legkonnyebb bekerulni? Gyujto sulik? Minden info érdekel. Nehézség stb.

1. Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és

Legjobb válasz: 2. nem nehéz bejutni

2. nem nehéz bejutni
A Szent László erõs és színvonalas iskola. A legtöbb felsorolttal egy mondatban sem említhetõ.
A felsoroltak kozul a Szent Laszlo es a Veres Peter eros, szinvonalas sulik. A Jedlik es az Ady is jo elvileg, a Zrinyi meg a Deak kicsit futottak meg kategoria. Hugom Dozsas, nem szereti. A tobbirol nem tudok.
Adyt ajánlom, bár ez a legnehezebb a többi közül. Nagyon jó suli, és nem gyûjtõ, nem lehet "csak úgy" bekerülni, azért meg kell dolgozni érte... a szóbeli elég nehéz, de itt az a jó, hogy inkábba szóbelit nézik, és elég szigorúak, de az írásbelit nem nagyon (persze ha 40 pontot írsz tuti nem vesznek fel). Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: koszi szépen. :)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!