Találatok a következő kifejezésre: Milyen egy élete (141 db)

Milyen az élete egy sztriptíz táncoslánynak?

Legjobb válasz: Attol fugg milyen a munkahelye, milyen a fonoke, milyenek a munkahelyen a vendegek, milyen a penz, es milyen a csaj. Szerintem valaki jol jon ki belole, de valaki belebukik, es megkeseriti az eletet.

Attol fugg milyen a munkahelye, milyen a fonoke, milyenek a munkahelyen a vendegek, milyen a penz, es milyen a csaj. Szerintem valaki jol jon ki belole, de valaki belebukik, es megkeseriti az eletet.
Szerintem elöször élvezik majd sok sok alkalom után nyomasztóvá válik(nem tapasztalatból mondom:) )
Attól függ, hogy benne foglaltatik-e a munkában a szex. Ha nem, akkor elég kényelmes, bár fárasztó és egysíkú munkája van, társadalmi megbecsülése nulla, vagy az alatt, de a fizetése kárpótolja, ha normális helyen dolgozik. A szexuális szolgáltatásos változat pedig szörnyen kimerítõ, pszichikailag és testileg megterhelõ és hosszútávon nem mûködõ.
Miert te tancos lany vagy? Kivancsi vagy, mit gondolunk a lanyokrol??:) ))
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Teljesen jók...összefoglaltak...írjatok még, mert nagyon jó elolvasni és jó , hogy válaszoltok rá!
A kérdező hozzászólása: Szia!Nem vagyok táncoslány, hiszen akkor nem kérdeznék errõl...mert tudnám milyen és mit gondolnak rólunk.Azért érdekel, mert különbséget tettem valamelyik nap becsületes munka és könnyû munka között.Tehát mennyit fizetnek. Egyszoval...nem tetszik, hogy egy riszálásért milliókat fizetnek és a becsületes , erkölcsös munkát pedig nem fizetik meg...ezért kérdeztem.
A kérdező hozzászólása: na:) ...a rólunk szóba nem kell az n betû...D:D:D:D hülyén jött ki.mi?..véletlen volt.
Nekem van ismerõsöm aki táncol kint külföldön. Egy év alatt 8 országban járt pl.: Mexico, Kuba, Ciprus stb.û Egy éjszaka alatt 600 (!!!) ezret összetáncolt, ha sok volt a vendég, és természetesen ezek luxus bárok, szóval nem 5 Ft. borravalót kapott. Egyébként a legrosszabb "fizetése" 180 ezer Ft volt egy éjszaka. Az a legszebb az egészben, hogy ne egy nagyképû lotyót képzeljetek el, mert kimondottan a könnyû gyors és sok pénzkeresés volt a célja, hát be is jött neki a dolog rendesen. Néha irígylem, hogy elmert indulni.

Hogyan képzeljem el Kurt Cobain utolsó napjait? Milyen egy stádiumban lévő ember élete?

Legjobb válasz: És ha arra gondoltál, hogy milyen az élete heroinnal, akkor a fõ jelzõ itt is a boldogtalanság. Aki heroinozik, nem is tud másra gondolni, csak a drogra, az emberi érzések lassan kihalnak belõle, a kapcsolat megszûnik a külvilággal.. Elsõre jónak tûnhet a mámor, és az ember nem is gondolná, hogy belõle is válhat függõ, amíg meg nem történik. A heroin talán segített neki, hogy egy kis idõre elfelejtse a stresszt, a hasfájást, a koncerteket, meg a folytonos utazást, de hosszú távon tönkretette. Ha nem ölik meg, talán sikerült volna neki leszokni, ha már nincs ott Courtney. Õ csak egy egyszerû fiú volt, aki tizenéves korában eldöntötte, hogy lesz majd egy rockbandája, de õ nem a világhírre vágyott, csak arra, hogy néha zenélhessen valami kis étteremben vagy isten háta mögötti faluban, nem arra, hogy emberek milliói tartsák az ,,X-generáció szószólójának"... Szeretném azt hinni, hogy nem is halt meg, hanem csak valahol álnéven éldegél, és röhög mindenkin, aki a halálán siránkozik. :(

És ha arra gondoltál, hogy milyen az élete heroinnal, akkor a fõ jelzõ itt is a boldogtalanság. Aki heroinozik, nem is tud másra gondolni, csak a drogra, az emberi érzések lassan kihalnak belõle, a kapcsolat megszûnik a külvilággal.. Elsõre jónak tûnhet a mámor, és az ember nem is gondolná, hogy belõle is válhat függõ, amíg meg nem történik. A heroin talán segített neki, hogy egy kis idõre elfelejtse a stresszt, a hasfájást, a koncerteket, meg a folytonos utazást, de hosszú távon tönkretette. Ha nem ölik meg, talán sikerült volna neki leszokni, ha már nincs ott Courtney. Õ csak egy egyszerû fiú volt, aki tizenéves korában eldöntötte, hogy lesz majd egy rockbandája, de õ nem a világhírre vágyott, csak arra, hogy néha zenélhessen valami kis étteremben vagy isten háta mögötti faluban, nem arra, hogy emberek milliói tartsák az , , X-generáció szószólójának"... Szeretném azt hinni, hogy nem is halt meg, hanem csak valahol álnéven éldegél, és röhög mindenkin, aki a halálán siránkozik. :(
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszodat! Úgy örülök, hogy vannak, akik még õrzik ennyire az emlékét. Ezeket az infókat honnan gyûjtötted össze? Szeretnék én is pár könyvet begyûjteni. Nagyon nagy ember volt, és naponta gyászolom, nem tudom elhinni, hogy nincs köztünk. Pedig már nem vagyok tini.
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm! Én éltem akkor, mikor a Nirvana még létezett, és szerettem is. De én is csak pár hónapja kattantam rá, teljesen.
Ismerõs! :D Ráadásul pont április 5-én hallgattam elõször...
Meg a szerelem es halal cimu konyvet ajanlanam vele kapcsolatban :) Foleg a halalat es az utolso napjait majd a nyomozast fejtegeti :)
A kérdező hozzászólása: köszi! pár nap múlva fogom pont olvasni! alig várom, hogy a kezemben tartsam :D

Milyen egy apáca élete?

Milyen, hogy telik egy napja? Mi szükséges ahhoz, hogy valaki 18-19 évesen zárdába vonuljon? Miután letette a fogadalmat, már soha nem vetheti le az apáca ruhát? Annyi kérdés merül fel bennem ezzel kapcsolatban, és nagyon kíváncsi vagyok..szükséges minden válasz a döntésemhez, kérlek segítsetek. Köszönöm Szépen.

Legjobb válasz: Attól függ, milyen rendben él. Ugyanúgy dolgozik, mint egy civil, vagy tanít vagy betegeket, idõseket ápol-gondoz. 1-2 rend van, amely ún. szemlélõdõ rend, ezek tagjai a ház körül tevékenykednek. Ma már koránt sem olyan szigorú az életük, mint az olvasmányélményekbõl gondolni lehetne. Rendi öltözéket is szinte csak vasár- és ünnepnap viselnek. Sajnos.

Attól függ, milyen rendben él. Ugyanúgy dolgozik, mint egy civil, vagy tanít vagy betegeket, idõseket ápol-gondoz. 1-2 rend van, amely ún. szemlélõdõ rend, ezek tagjai a ház körül tevékenykednek. Ma már koránt sem olyan szigorú az életük, mint az olvasmányélményekbõl gondolni lehetne. Rendi öltözéket is szinte csak vasár- és ünnepnap viselnek. Sajnos.
Ki lehet próbálni. Ha nem megy, akkor Isten nem apácának szánt, de harmadrendi esetleg még lehetsz.
Nem tudom a cimed igy nem tudok irni neked. Ajánlatos megismerni a rend lelkiségét mielõtt még belépnél.Erre jó a világi rend.Kapsz egy csomó tananyagot és miután megismerted a szabályokat és ki is próbáltad magad eldöntheted hogy neked való e ez az életmód.
Képes vagy egy életen át Istent szolgálni. Lemondani a hétköznapi élet örömeirõl. Gyermek nélkül élni.Betartani azokat a fogadalmakat, amelyek egy apácára vonatkoznak.Szigorú rendszabályokat betartani. Nagyon nemes cél, de rendkívül sok lemondással jár. Én nem vagyok apáca, de ismerek apácát.Nézd Istenhívõ vagyok, otthon a lakásomban több olyan szobor van, ami Istent és Szûz Máriát ábrázolja, a nyakamban keresztet viselek.A dolgozó asztalomon vannak elhelyezve. Isten szobra elõtt a férjem fotója, A lányom fotója elõtt Istent ábrozoló kép van. Tehát apáca hivatás nélkül is tudom Istent tisztelni. De a te döntésed, és egyedül csakis te döntheted el szeretnél e apáca lenni.
ugy is mondhatnam noi borton, de Jezus nem ezt akarja!!!!eld a foldi eletedet , es tartsd be a torvenyt.az meg mi????
15/15 én minden kérdés nélkül az leszek. Ma döntöttem el. Akár minden jóról lemondok csak, hogy az Urat szolgáljam, Apáca leszek :)
Én is apáca akarok lenni, már évek óta ezen gondolkodom, és túl önfejû vagyok... Szóval véghez szeretném vinni. Az agyam azt mondja, hogy Ne!, de a szívem annál inkább szeretné. Szóval nem kérdés, hogy melyikre hallgatok :)
én az elsõ kommentelõvel értek egyet. tisztelhetsz Istent bevonulás nélkül is. ha csak nem olyan nyomós indokod van a bevonulásra, minthogy nincs családod, vagy nem jó a viszony velük, vagy ilyesmi, akkor én nem javasolnám. de ha van családod akkor ne szakítsd meg velük a kapcsolatot....vagyis én nem tenném. sokan szeretnék ha lenne édesapjuk, édesanyjuk.de nincs. ezen gondolkozz el. de ez persze csak az én véleményem...
Szia! Én is apáca szeretnék lenni. Itt esetleg nézelõdhetsz, mely rendek jöhetnek Nálad számításba. http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=13#noi Szívesen beszélgetnék Veled én is :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a válaszokat:) Kedves utolsó válaszoló, szívesen elbeszélgetnéd veled. Esetleg ha msn-címed elküldenéd mailben örülnék neki:) A könyvekre visszatérve, milyen történetekre gondolsz? Köszönöm.
Sok olyan könyvet lehet találni amelyek elolvasása után az ember úgy dönt jobb neki egyedül.Ezek elolvasását ajánlom.De mondd mi történik veled hogy ezeken a dolgokon gondolkodsz.Mesélj milyen életet élsz és milyen a családoddal a kapcsolatod.Ne érts félre, ha bisztosra akarsz menni elõbb vagy utóbb fel kell tenned magadnak a legidegfeszitõbb kérdéseket.Neked elárulom, hogy én is erre készülök nem is kis bedobással.Szerencsére körülbarikádoztam magam olyan emberekkel akiknek érdekük hogy segitsenek .Ha érdekellek keres meg nyugodtan
szuper , megvan nekik rendesen a HAVI es neha ami befolyik a papoktol, ez az apaca zsold
Vannak bevezetõ idõszakok is, van egy egy éves szakasz a beöltözés elõtt, utána egy két éves szakasz, amikor már a kolostorban lakik a jelölt, és be van öltözve, mint a többiek, de még ideiglenes fogadalmas novícia. Ebben a szakaszban minden külsõ ismeretségét meg kell szakítania. Csak utána kell meghoznia a végleges döntést. Én ezt azért tudom, mert az egyik osztályfõnököm apácának állt, és akkoriban sokatérdeklõdtem iránta.
Sokféle rend van, nõi rendbõl különösen. Biztos vannak olyanok is, amik közelebb állnak a hagyományokhoz.
biztos, hogy komolyan érdekel a dolog, ha ennyire nem vagy tisztában semmivel? Mint írtam, a legtöbben dolgoznak, tehát muszáj kimenniük a zárdából, nem hozzák helybe a betegeket stb. A saját hivatalos dolgaikat is intézniük kell, és külön személyzet sincs pl. a bevásárlásra. az meg, hogy nem hordják az elõírt viseletet, egyáltalán nem nagy érdem...
A kérdező hozzászólása: tehát nem kötelezõek nap mint nap azt a fekete földik érõ ruhát viselni? Ha jól tudom, õk egy úgynevezett "zárdában" élnek, a nap 24-órájában? tehát ki sem mehetnek ?
heee án utálom ezeket mer én nem leszek ez a sz*r... xd


Milyen középiskolai eredményekkel vettek fel orvosira? Milyen egy orvostanhallgató élete az egyetemen?

Legjobb válasz: Utolsó két évben kitûnõ voltam. Azaz majdnem, mert 11.-ben a fizika faktom 4-es lett, de azt úgy sem számított, mert a bioszt írtam be a jelentkezéshez:D Az érettségijeim átlaga 95% volt, a biosz emelt 95%, a fizika közép 91%. Emellett volt két középfokú nyelvvizsgám. Az egyetemi élet meg olyan, amilyenné az ember teszi:D Szerintem csodálatos, életem legszebb évei:) Elég sok tanulás, mellette meg szabadság, barátok, bulik. Meg amit csak akar az ember:)

Utolsó két évben kitûnõ voltam. Azaz majdnem, mert 11.-ben a fizika faktom 4-es lett, de azt úgy sem számított, mert a bioszt írtam be a jelentkezéshez:D Az érettségijeim átlaga 95% volt, a biosz emelt 95%, a fizika közép 91%. Emellett volt két középfokú nyelvvizsgám. Az egyetemi élet meg olyan, amilyenné az ember teszi:D Szerintem csodálatos, életem legszebb évei:) Elég sok tanulás, mellette meg szabadság, barátok, bulik. Meg amit csak akar az ember:)
Nem kellett a két emelt, de azért kettõt tettem (biosz 89, kémia 78), plusz nyelvvizsga és oktv (40p), nem voltam kitûnõ, de azert 4, 5 körül megvolt. Az egyetemi élet nehéz, de igazából a képességeidtõl és a szorgalmadtól függ. Ismerek olyat, aki napi 5 órát tanul és így is annyit tud mint más 2 óra tanulással. Én szerencsée nagyon hatékonyan tanulok, de sajos kicsit lusta vagyok így pokollá teszem a vizsgaidõszakomat :) tehat nagyon személyfüggõ (de azért senkinek sem egy sétagalopp, átlagban szerintem az embereknek nehéz)
Én bukdácsoltam végig gimiben, sõt irodalomból 12. félévben meg is buktam. Azonban 98%os emelt bioszt és 99%os emelt kémiát írtam (nekem már kellett) így csont nelkül bekerültem. Egyetemet imádom, amolyan kind of cool életérzés. De azért az anat.intézet megtanít az alázatra.

Nem tartjátok rossz dolognak, hogy az ember születési helye meghatározza szinte egy életre, hogy milyen állampolgár vagy hogy hol élhet egyáltalán?

Gondolok itt pl. az afrikaiakra, akik nagyrészt azért nem tudnak más országokba kivándorolni, hogy ne haljanak éhen, mert olyan szigorúak a bevándorlási törvények. Valójában miben különbözünk mi, emberek? Hisz nem elnyertük az állampolgárságot a legtöbben, hanem megadatott születés által, amit nem tudunk befolyásolni. Bár tudom, hogy z?rzavar lenne bel?le, ha mindenki ott élhetne, ahol akarna szabadon, de mégis csak nem zavaró, hogy nem is rajtunk múlik, hogy hol élünk/élhetünk és milyen lehet?ségeink vannak az életben? Mi is születhettünk volna Afrikában, ez nem rajtunk múlt és most mi lennénk ott, ahol éhinség van, de senki sem tör?dik vele.

Legjobb válasz: A születési hely nem határozza meg egy életre, hogy hol élhetsz. Az a születés földrajzi helye, valamelyest utal azonban a szülõkre is, hiszen õk valahogy kötõdnek ehhez a helyhez. Én nem tartom rossz dolognak, hogy a születés helyét feltüntetik a születési anyakönyvi kivonaton. Értem a kérdés többi részét is, de ennek a megválaszolása nekem nagyon magasröptû lenne!

A születési hely nem határozza meg egy életre, hogy hol élhetsz. Az a születés földrajzi helye, valamelyest utal azonban a szülõkre is, hiszen õk valahogy kötõdnek ehhez a helyhez. Én nem tartom rossz dolognak, hogy a születés helyét feltüntetik a születési anyakönyvi kivonaton. Értem a kérdés többi részét is, de ennek a megválaszolása nekem nagyon magasröptû lenne!
Ugyan ilyen igazságtalan az, hogy a szülõk társadalmi, anyagi helyzete is meghatározza a gyermekük további sorsát! Rengeteg ilyen van, és attól szép az egész, hogy tehetsz ellene.
"Sajnos itthon is nagy a vagyoni különbség." Miért sajnos?
Nagyon zavaró. Én is rossz dolognak tartom. Az afrikaiaknak nyilván sokkal nehezebb, de én szomorú vagyok amiatt, hogy nem élhetek ott ahol szeretnék mert ide születtem és így nem fogadnak be máshol. Nincs bajom Magyarországgal csak ahhoz hogy én megvalósítsam az álmaimat máshová kell mennem mert itt az embereket nem érdekli amit én csinálok. És én nem érzem magam ideillõnek. Külföldön vállalnám, hogy magyar vagyok de nem egyszerû ám állampolgárságot kapni. Én persze annak örülnék a legjobban, ha mindenhol jó körülmények között élhetnénk és ezért mindenki büszke lehetne arra, ahol él és nem sóvárogna más helyekre ahol több minden van azért mert ott ahol él nem kapja meg azt amit szeretne.
A kérdező hozzászólása: Hová szeretnél költözni?
A kérdező hozzászólása: Értem, hogy mire gondolsz. Én sem tartom rossznak, hogy fel van tüntetve az anyakönyvin, hogy ki hol született, végülis nem mindegy és az is érthetõ, hogy nem mindenkit tud az a pár gazdagabb ország befogadni. Ez a helyzet biztosan nem fog változni...csak én is úgy vagyok, mint az elsõ...nehéz beilleszkedni máshol, ha el is mész külföldre, mert valószínûleg életed végig valamilyen szinten kívülállóként fognak kezelni.
A kérdező hozzászólása: Hogy tehetsz ellene? Épp azt írtam, hogy nagyon sokan semmit sem tudnak tenni ellene...
Sajnos itthon is nagy a vagyoni különbség.Nem mindegy, hogy egy gyerek gazdag családba születik, vagy szegénybe.Nem igaz, hogy tehetsz ellene, mert mit tegyen az, aki elvesztette az állását, és ahol lakik semmi munkalehetõség nincs?Vagy a lakáshitele dõlt be ?Nem lehet csak úgy egyszerûen máshová költözni.Ezt csak azok tehetik meg, akiknek sok pénzük van. Külföldön meg lehet jobban élni, de ott más a kultúra, más az ottaniak mentalitása, és élete végéig honvágya van a kint élõknek.
A kérdező hozzászólása: 08:14: azért sajnos, mert a jóléti társadalomnak az lenne az alapja, hogy a vagyoni különbségek nem nagyon jelentõsek, ha valaki dolgozik, annak jut is neki, így elvileg mindenki eléldegél egy szinten. A nagy vagyoni különbségek a szegény országokra jellemzõk.

Mennyire fontos a gyerekek életében az általános iskolás tanító néni, esetleg korábban az óvónéni? Kinek milyen rossz/jó tapasztalatai vannak? Tényleg egy életen át emlékszünk rá?

Legjobb válasz: Nagyon-nagyon fontos. Tényleg emlékszünk, én a mai napig tartom a kapcsolatot az alsós tanárnénimmel, imádtuk!

Nagyon-nagyon fontos. Tényleg emlékszünk, én a mai napig tartom a kapcsolatot az alsós tanárnénimmel, imádtuk!
Az alsos tanitoim (tobb is volt) nem hagytak bennem mely nyomokat. A felsos altalanos iskolai osztalyfonokommel tartom a kapcsolatot, nemsokara megyek hozza vendegsegbe is. :) (o egyebkent bacsi volt, nem neni, nekem amolyan pot nagypapa) Ovis nenire emlekszem, a fiatalabbik aranyos volt, az idosebbet utaltam. O is engem, mindig mondta, hogy budos vagyok, ami igaz is volt (anyam ugy gondolta jo otlet egy pici lakasba 8 macskat es 2 kutyat tartani), de akkor se hiszem, hogy ezt kozolni kellett volna egy 4 evessel. Emiatt allandoan szimulaltam, es joreszt otthon maradtam a nagyimmal.
nos én 19 vagyok, és a mai napig emlékszem még az alsós, felsõs osztályfõnökeimre, meg a napközis tanárokra, nagyon rendesek voltak, bírtam õket nagyon, és szerintem igen, egy életen át emlékszel rájuk.
én a mai napig emlékszek a beszédére meg a poénkodásaira, imádtuk :D szerintem nagyon fontos, a párhuzamos osztályban egy szigorú tanárnõ volt, akit nem szerettek, szerencsésnek éreztem magam hogy oda járok, nem pedig a másikba, tuti hogy nagyon fontos egy kis gyerek számára, hogy milyen bizalommal fordul a tanárhoz stb
Igen, nagyon fontos. Minket anno az elsõ héten végigvert, mert valaki barálta a tv-t és erre az egész osztály körmeit vonalzóval véresre verte. Bevérzett az összes körmöm. Visszahúzódó nagyon félõs és szorgalmas, kitûnõ tanuló lettem, féltem a tanároktól, a felnõttektõl, de nem biztos, hogy ez baj, hiszen most is jól boldogulok felnõttként, tudok tisztelni másokat.
Egyáltalán nem, középiskolás osztályfõnököm annál inkább.
Én csak a jóra. Két nagyonkedves ovónõ és egy napközis tanítónõ van akire mai napig emlékszem. állitólag volt olyan ovónõ, akit anniyra nem szerettem, hogy ha megláttam is sirtam, menekültem mindig a két kedvenc ovónõhöz, de én erre nem emlékszem. 30/N
ez aranyos kérdés! :) Nekem két óvónénim volt, Julika és Erika néni :) Julika nénit nagyon szerettem, de Erika néninek nagy bodros haja volt, nagyon világos kék szeme, és azt hittem, hogy boszorkány :) minden reggel a kulcslyukon leskelõdtem, hogy ki van most, és amint megláttam a banyát, elsírtam magam, és hisztiztem, hogy nem maradok ott. Ha õ volt, reggeltõl délután 4-ig egy sarokban ültem és a nagy macimat szorongattam és sírtam :D nyilván ez változott egy idõ után, és jóban lettünk, rájöttem, hogy nem akar megenni, de akkor nagyon féltem. Különösen nagy hatással nem volt késõbbi életemre, de emlékezetes. Ugyanúgy, ahogy az alsós ofõm nevét csak 4.-ben tudtam kimondani. Klárinak hívták, és a K-t és L-t nem tudtam kimondani egymás mellett :D a Michael is májköl volt :D Amikor rájött, hogy ezért hívom három éve tanárnéninek.... :)
A húgom 26 éves.Az én nagyobbik fiam most ovis és a húgom annyisazor, de anniszor elmondja, hogy õ mennyire utálta az ovit, mert milyen rosz és gonosz, igazságtalan ovonénije volt.A mai napig rossz emlékei vannak.
Én is emlékszem rá, 12 éves koromtól minden nap kivertem rá, de nem csak én, hanem a fél osztály.
Számomra az általános iskolás tanárnõk voltak azok, akik igen nagy hatással voltak az életemre. Nagyon szeretem, tisztelem, és becsülöm õket a mai napig. Valamelyikkel még most is tartom a kapcsolatot, és sokat beszélgetünk! Szóval a válaszom igen! :) 18/L
En gyuloltem az ovodat. Ket ovoneni volt, az idosebbel nem volt semmi bajom, de a fiatalabbik folyton kivetelezett a szep gyerekekkel, es szerintem hasonlo huzasai voltak a delutani alvassal, mint az utolso valaszolonak, bar errol csak halvany emlekkepeim vannak. Sirtam es szimulaltam en is, ha oviba kellett menni. Majusi vagyok, es az ovono szerint szocialisan fejletlen voltam es meg egy evet ott akart tartani. Nagyon regota vartam pedig az iskolat, es anyam beiratott. Lass csodat, kituno tanulo voltam egesz altalanosban, es kesobb is megvolt a 4-es atlag. Szerintem az altalanos iskola alapozza meg a gyerek kesobbi hozzaallasat a tanulashoz. Nekem nagyon jo tanito nenim volt, szerettem tanulni es iskolaba jarni. Raadasul amit altalanos iskola 4.osztalyaig tanultam nemetbol, azzal boven kihuztam a nyelvvizsgaig, amit az erettsegi elott tettem le. Arra azert kellett kulon keszulnom, de addig boven elvoltam az akkor tanultakkal.
tökéletesen emlékszem rá az óvónõ egy szemét, gonosz, undorító nõ volt, aki abban lelte élvezetét, hogy szívatta a gyerekeket (persze csak annyira, hogy azt ne lehessen a fejére olvasni), vagy megszégyenített, és a szülõknek beolvasott pl: egyszer vmi nemzeti ünnep volt, és ki volt mondva, hogy fehér felsõt adjanak ránk a szülõk kaptam keresztanyámtól Németországból nagyon jó minõségû fehér garbót(nekünk alig volt pénzünk jobb cuccokra), tényleg tök jól nézett ki, és amikor bementem, leültette körbe a gyerekeket, engem meg kiültetett jó messzire, és többször elmondta, hogy szégyellhetném magamat, amiért [email protected] az egészre(3 éves voltam, azt se tudtam mi van), és nézem meg az XY-t akinek milyen szép fehér inge van (az egy olcsó kínai semmilyen ing volt, semmivel se volt jobb, mint az enyém) persze az egész csoport engem nézett, meg sugdolóztak, és láttam a vén szemétládán, hogy nagyon élvezi.. ezek után délután anyámnak is nekitámadt, hogy milyen pofátlan, hogy ilyet mert rám adni (talán ez a része még jobban bántott) másik eset, hogy nem engedett ki wc-re délutáni alvás alatt, mert szerinte egy 4 éves gyereknek ki kell bírni ebéd után 3 órát, ha meg bepisáltam, kirakta az óvoda közepére az ágyamat, és egyszer a fülem hallatára (!) megkért pár másik gyereket, hogy menjenek oda és nézzék meg, õk meg birka módjára körbeállták és nézték és lesajnálóan néztek na ezek azért megmaradtak, és nem is szívesen gondolok vissza az ovira, de most már nem érdekel, és a vén kanári is megkapta méltó büntetését
Én a másik oldal képviseletében írok, felsõ tagozatos tanárként. Az elsõ osztályom örökre elmékezetes marad nekem. Velük nõttem fel :-) Mármint velük sikerült igazi tanárrá válnom. Gondolom vagy legalább is nagyon bízom benne, hogy ez kölcsönös. Még most is gyakran visszajárnak, írnak, keresnek. Pedig már van akinek saját családja is van.
Nekem nagyon rossz emlékeim voltak az óvónõimmel, egyébként mindenkire emlékszem. Amikor kiscsoportos voltam, másik településre jártam óvodába, szerintem nem véletlenül. Ott szerettem mindenkit, az óvónõk és a gyerekek is kedvesek voltak. Aztán átkerültem a helyi oviba, egy büdös porfészekbe. Na, onnantól kezdõdött a pokol. Agyon szívattak az óvónõk és a gyerekek is, õk persze az óvónõk unszolására. Úgy akarták megjavítani a magatartásomat, hogy kiközösíttettek. A gyerekek befogadtak volna, de akárhányszor ezt megtették és bevettek a játékokba, le lettek szidva, vagy néha sarokba lettek állítva. De a legdurvább az volt, amikor az óvónõ fia összerugdosott, de nagyon csúnyán és amikor mentem oda panaszkodni az óvónénikhez, még én lettem büntetésbe állítva. Igen, ez megtörtént és elég abszurd. Nagyon sok rossz emlékem van onnan, ami szerintem kihatott az életemre. Ha hatalmam lenne, az ilyen pedagógusnak nevezett barbárokat teljesen ellehetetleníteném és nem engedném õket gyerekek közelébe, hanem helyette kiküldeném õket közmunkára, utcaseprõnek. Utána átkerültem általánosba és mi történt? Befogadtak ugyanazok, akik elõtte kiközösítettek.

Milyen az élete egy programozónak?

Legjobb válasz: Attól függ melyiknek. Annak aki ezért lett programozó hogy jó élete legyen, annak rossz. A többieknek jó.

Attól függ melyiknek. Annak aki ezért lett programozó hogy jó élete legyen, annak rossz. A többieknek jó.
Én ismerek egyet-kettõt. Azt mondják sokszor unalmas. De nem szakítják szét magukat és elég jól is keresnek. Van sokkal rosszabb állás is. :)
Ülök, kódolok, netezgetek. Ez is olyan, mint bármelyik mérnök állás, problémákat kell megoldani.
11:51 Az a megszállott, illetve magányos programozó. Ez is csak egy szakma. Szeresd csinálni, de az azért erõs túlzás, hogy legyen mindened.
Én is programozónak tanulok. Úgy hallottam, hogy jól keresnek nagyon. Érdekes munka (számomra) és azt csinálom amit amúgy is csinálnék. Ha sikeres programozó akarsz lenni, akkor ne csak egy szakma legyen. Ez legyen mindened.
Szerintem nincs még egy ilyen szakma, amiben ennyit kell tanulni. És azért gondolkodni és problémákat megoldani is jócskán kell.
A kérdező hozzászólása: köszi a választ :D
Mire vagy kíváncsi konkrétan? Amúgy szerintem ugyanolyan, mint bárki másé. Hátrány, hogy egész nap egy helyben ülsz, elõny, hogy kreatív munkát végzel.
ha szereted az érdekességeket, az alkotást akkor tökéletes. :D ha valaki jól csinálja akkor nagyon sokat lehet keresni, de ha nem akkor a legrosszabb meló :S

Milyen egy Irakban félévig szolgáló magyar katona élete? Miket csinál, milyen az ellátás, nők vannak-e, és mennyi az esélye annak h meghal az ember?

Legjobb válasz: mégis mitgondolsz te anyámaszony katonája gyilkolsz vagy téged gyilkónak ez a háború

mégis mitgondolsz te anyámaszony katonája gyilkolsz vagy téged gyilkónak ez a háború

Milyen volt életed legszebb napja egy fiúval/lánnyal/növel/férfival?

Ha lehet, nemet, kort is írj (vagy pontosabban hogy hány évesen történt ezveled).

Legjobb válasz: Sétáltunk a természetben, sütött a nap. Láttunk egy csomó szép pillangót, különbözõ állatokat. Szeretjük az állatokat ezért sétáltunk háát úgymond hegyekben. Aztán mikor már nem volt olyan meleg elõkerült a lepedõ, aztán egy jófajta helyi édes bor. Picit fújt a szél, sütött a nap, aztán megtörtént aminek meg kellett történnie. Nem voltak falak, nem volt födém...Csak mi, meg a simogató nap... Pár hónappal ezelõtt történt 23 éves férfi vagyok. :D És szentimentális is. :) Nagyon jó nap volt.

Sétáltunk a természetben, sütött a nap. Láttunk egy csomó szép pillangót, különbözõ állatokat. Szeretjük az állatokat ezért sétáltunk háát úgymond hegyekben. Aztán mikor már nem volt olyan meleg elõkerült a lepedõ, aztán egy jófajta helyi édes bor. Picit fújt a szél, sütött a nap, aztán megtörtént aminek meg kellett történnie. Nem voltak falak, nem volt födém...Csak mi, meg a simogató nap... Pár hónappal ezelõtt történt 23 éves férfi vagyok. :D És szentimentális is. :) Nagyon jó nap volt.
Woooow :o ilyenrõl álmodom én is *-* nekem meg olyan volt hogy sétálgattunk, beszélgettünk egy szép kis hegyi faluban, egymás kezét fogva (nem járunk és nem is jártunk, csak a legjobb barátom) és nagyon sokszor megöleltük egymást, megnéztük a naplementét (többször ment le :D mert egy felhõn átment) és a vége olyan gyönyörû volt, végig csak öleltük egymást és összedugtuk az arcunk, néztük egymást, néha puszit adtunk egymásnak és közben teljesen pirosas-lilás színe volt az arcának a naptól :) nagyon szeretek ölelni :) F
Mikor végre hosszú idõ után láthattam, és megöleltük egymást, tudtam, hogy ott vagyunk ahol lennünk kell, egy nagyon jó helyen. Tudtam, hogy itt egy újabb történet kezdõdik, és akkor még hittem magamban és benne, hogy most-majd képesek leszünk rá. Hittem benne teljes szívembõl, és akkor már tudtam, hogy ez így jó, ahogy van. Ez egy csoda. Éreztem, hogy valaminek a vége de egyben valaminek a kezdete is. Vele..és nélküle..jó helyen van, vigyáznak rá és nem kell többé féltenem..és hogy végre vége lesz, s ez lesz a legszebb befejezés. Talán a legfájdalmasabb is egyben. De gyönyörû pillanata a végnek.
Ez egy szombati napon történt, majdnem 3 és fél évvel ezelõtt. Felfelé haladtam egy bevásárlóközpont mozgólépcsõjén, amikor megláttam, elmosolyodtam, ahogy õ is, mert már kiszúrt engem. Nagyon furcsa érzés volt élõben látni, és egyben jó is. A torkomban dobogott a szívem. Mikor felértem a lépcsõn, már ott várt rám. Szorosan magához ölelt, majd adott két puszit. Kicsit arrébb sétáltunk, közben megkérdezte hogy sikerült a vizsgám, majd én is tõle. (egyikünknek sem sikerült:) túl izgatottak voltunk:) Aztán megállt elõttem, mélyen a szemembe nézett, majd egyszerre kezdtünk közeledni egymás szája felé, én picit megálltam, õ még inkább közeledett, és megkaptam tõle az elsõ közös csókunkat. Aztán nevettünk, beszélgettünk, engedte, hogy filmet válasszak. Miután megnéztük , fagyiztunk. Õ banánosat kért, én kókuszosat. Majd kéz a kézben kisétáltunk a Margit szigetre. Beszélgetés, nevetés, és csókok váltották egymást. Csodás szombati nap volt. És a legfájdalmasabb, hogy a 12 órásra sikerült elsõ randink 1 pillanat alatt elszállt. Ugyanakkor életünkben elõször, szerelmesek lettünk.:) 3 hónapon belül 2 éves házasok leszünk.:) 27/N
Életem egyik legszebb napja, életem egyik legrosszabb napja is volt egyben. Amikor megszülettem.
A kérdező hozzászólása: Nagyon szép válaszok :) jó lenne, ha még írnának páran.
En 16 voltam, o 18 eves lany, igen regen tortent, sajnos utjaink elvaltak.Azota sem talalkoztam soha tobbe olyan erzesekel, meg hazassagon belol sem.

Milyen egy színházi rendező élete?

Milyen mondjuk egy nap rendezőként? Ha véletlenül van itt egy kedves válaszoló, akinek ez a munkája, tudna róla mesélni? Hogy kezdte a pályáját? (nagyon kicsi az esély rá, de azért kíváncsi vagyok)

Legjobb válasz: Eléggé kétesélyes hivatás. Kapcsolatokon múlik minden. Tavasszal kezdõdnek a szerzõdtetési tárgyalások, ekkor dõl el, lesz-e melód a következõ évben. Mivel már nincs társulati rendszer, ezért a rendezõk nagy része az ország különbözõ pontjain dolgozik. Ez azt jelenti, hogy másfél-két hónapra leköltözik oda, de az utolsó 3 hétre mindenképpen. Érdemes saját csapattal dolgozni (díszlet-jelmez-dramaturg), olyanokkal, akikkel félszavakból megértitek egymást. Elég stresszes az egész, ráadásul illik jónak lenni. A középszerûek eltûnnek gyorsan a süllyesztõben. Remek szervezõkésség, kommunikációs képesség, magas mûveltség és jó ízlés kell ehhez a hivatáshoz. A próbák idején reggeltõl -estig meló van, minden nap. Egy életpálya nagyjából 2-3 bukást visel el, utána kuka.

Eléggé kétesélyes hivatás. Kapcsolatokon múlik minden. Tavasszal kezdõdnek a szerzõdtetési tárgyalások, ekkor dõl el, lesz-e melód a következõ évben. Mivel már nincs társulati rendszer, ezért a rendezõk nagy része az ország különbözõ pontjain dolgozik. Ez azt jelenti, hogy másfél-két hónapra leköltözik oda, de az utolsó 3 hétre mindenképpen. Érdemes saját csapattal dolgozni (díszlet-jelmez-dramaturg), olyanokkal, akikkel félszavakból megértitek egymást. Elég stresszes az egész, ráadásul illik jónak lenni. A középszerûek eltûnnek gyorsan a süllyesztõben. Remek szervezõkésség, kommunikációs képesség, magas mûveltség és jó ízlés kell ehhez a hivatáshoz. A próbák idején reggeltõl -estig meló van, minden nap. Egy életpálya nagyjából 2-3 bukást visel el, utána kuka.
Ha már elkezdted a darabot, az elsõ pár hétben viszonylag mákod lehet, mert addig alig derül ki bármi gikszer. Nagyon sok függ a stábtól, a mûszaktól, színészektõl, akiket kapsz/válogatsz. Ha szerencséd van, mindenki igyekszik a legjobbat nyújtani, de a problémák mindig egyszerre ütnek be. Nem mûködik egy díszletelem, lebetegszik egy fõszereplõ, bénák a statiszták, nem lehet elénekelni a dalokat, nincs kész a zene, videó, rondák a jelmezek... Ez mind az utolsó pár hétre derül ki, és akkor dömping van. Reggel kelsz (ha egyáltalán tudsz aludni), rohansz a színházba, igyekszel sikeresen túljutni a változáspróbákon, utána technikai próba a színészekkel, majd megtekinted a jelmezeket, aztán újra próba, újra kiderül, hogy valami nem mûködik, aztán miután a színészek már elmentek, még ottmaradsz világosítani, vagy vetítést-illeszteni, és akkor éjjel megiszol egy sört/fröccsöt, hazamész, és hajnalban kezded elölrõl. Szörnyen stresszes meló, és nagyon kell tudni bánni az emberekkel, ugyanis minden stáb mást kíván. Valaki azt, hogy állandóan nógasd, valaki azt, hogy kedves légy, valaki azt, hogy ordíts vele. És erre (ha nincs saját társulatod, ami mostanában ritka, tehát max. egy-két olyan emberrel dolgozhatsz együtt, akit esetleg már ismersz) mondjuk van szûk két heted (a 6 hetes próbaidõszakból). Minden szereplõdnek meg kell találnod az erõs és a gyenge pontját, és látnod kell benne a fejlõdési lehetõséget, és meg is kell adnod neki, úgy, hogy rendezed, tehát az õ akarata és a tied is érvényesüljön. Kezdésnek érdemes sok drámát, szövegkönyvet olvasni, elõadást nézni, és persze jelentkezni rendezõszakra. De ha szerencséje van az embernek, akkor rendezhet színjátszókörben, egyetemi színpadon, és ha jó, akkor juthat feljebb is, de ez ritka.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!