Találatok a következő kifejezésre: Milyen érzés vajúdás (2 db)

Milyen érzés a vajúdás?

Els? baba lesz és eléggé félek.

Legjobb válasz: Gondolj a szép dolgokra, a jó dolgokra. Ne arra, hogy milyen rossz lehet. Igen, nagyon fog fájni. De hidd el, amikor bújik kifelé a baba, nem arra gondolsz majd, hogy meg akarsz halni, hanem a feladatra koncentrálsz. És amikor már kinn van, egy pillanat alatt elfelejtesz minden fájdalmat. Soha nem voltál még annyira boldog mint amikor a kisfiad/kislányod a hasadra teszik! Végre találkozni fogtok :)

Gondolj a szép dolgokra, a jó dolgokra. Ne arra, hogy milyen rossz lehet. Igen, nagyon fog fájni. De hidd el, amikor bújik kifelé a baba, nem arra gondolsz majd, hogy meg akarsz halni, hanem a feladatra koncentrálsz. És amikor már kinn van, egy pillanat alatt elfelejtesz minden fájdalmat. Soha nem voltál még annyira boldog mint amikor a kisfiad/kislányod a hasadra teszik! Végre találkozni fogtok :)
Szia! Mindenki fél. Fáj, de utána elfelejti az ember. Én sem hittem el, de tényleg el lehet felejteni. Azért arra gondolj, ha annyira kibírhtatlan lenne, kihalt volna az emberiség! Fájni fog, de ha bátran szembenézel vele, jobb lesz. És nyugodtan halgass az érzéseidre, hogy milyen testhelyzet jó neked! Ne foglalkozz azzal amit mondanak! (Hiszen nem neki fáj!) (Én a másodikat várom...)
Szia! Erre konkrétan nem lehet válaszolni. Mindenekinek más a fájdalomköszöbbingere. Mindenki másként éli meg. lehet, hogy ami neked nagyon fáj az a másiknak csak picifájdalom. Hidd el nem olyan borzalmas. Gondolj arra, hogy a baba is sokat dolgozik azon, miközben neked fájdalmaid vannak, hogy minnél elõbb kibújhasson, és neki segít a szervezeted ezzel. Én is félek, pedig már van egy gyermekem, ez szerintem természetes. Nyugi és könnyû és gyors szülést . 31 hetes kismama
Szia! Nekem a vajúdás utolsó 15 perce volt a legrosszabb, elõtte nem volt vészes. A kitolás meg maga a megkönnyebbülés volt, hogy végre már nyomhatom, és nem kell visszatartani. A gátmetszést meg észre sem vettem. Amikor kijött, már tényleg nem éreztem fájdalmat. Sok sikert!:)
Ki fogod bírni. Gondolj bele: ha olyan rettenetes lenne, vállalnának az emberek második, harmadik, többedik babát? Fáj. Nagyon. De közben arra kell gondolni, hogy minden egyes fájás közelebb visz a TALÁLKOZÁShoz. A fájdalom segít a babádnak, hogy kibújhasson és megismerhessétek egymást. Erre gondolj és ez átsegít a legnehezebb pillanatokon is. Az meg tényleg igaz, hogy amint kint van a baba, minden fájdalom megszûnik, mintha elvágták volna. És ezt nem képletesen kell érteni, hanem valóban, fizikailag egyik pillanatban még fáj, a következõben már nem és csodálatos érzés a kezedben tartani, akiért az egészet végigcsináltad! Ne félj, csak hagyd, hogy történjenek a dolgok a maguk útján! Ne akarj viselkedni, vagy megfelelni bárkinek is, csak hagyd hogy minden történjen, ahogy kell. És közben gondolj a babádra, arra, hogy érte csinálod. Szép szülést kívánok!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen! Olyan aranyosak vagytok és tényleg megnyugtató amiket írtatok. És az utolsó válaszoló arra is válaszolt, amit meg sem kérdeztem, de tényleg attól is tartok, hogy hogyan viselkedek majd.Nem tudom kontrolálni magam, de gondolom nem ez fog érdekelni majd.
Azért kicsit foglalkozz azzal is amit a dokik mondanak :) Én már úgy éreztem, hogy a végét járom, és már semmi testhelyzet nem jó. már mozogni alig volt erõm... De ekkor jött a doki, hogy gond van odabenn, mert, mert bár a gép jól írja a számokat, az hallatszott, hogy a baba szívverése nem a 130-140 körül volt, hanem valahol 60-70 körül. (két billentyû mozgását jelezte a gép, és ezért duplát számolt, ami majdnem jó értéket mutatott) Ekkor jöttek elõ azzal, hogy üljek fel, üljek a labdára, feküdjek oldalt... és láss csodát ami nekem kényelmes lett volna, pl a labda, az a babának a legrosszabb volt... Igaz, hogy a doit kevésbé érdekli a te fájdalmad, viszont õ a babaért van ott. De hát igen, amikor ott leszel tudni fogod mit kell csinálni! és bátor is leszel, mert amikor elkezdõdik valóban a vajúdáa annyi adrenalin lesz benned, hogy nem is tudnál félni :) De addig még csinálj sok olyat amit nagyon szeretsz, kirándulj, olvass, pihenj, menj moziba, vacsorázni a pároddal, mert ezeket miután meg lesz a baba már sokkal ritkábban fogod tudni csinálni :) sok boldogságot!

Milyen érzés a vajúdás, a szülés? Ki mire gondol közben?

azt tudom, hogy fáj, de ezen kívül? van valami tecnika, meditáció vagy mantra vagy valami, ami eltereli a figyelmet? és utána az ember erősebbnek, érettebb érzi magát? hogy képes volt ezt végigcsinálni?

Legjobb válasz: Én csak arra gondoltam, hogy mikor lesz már vége, és próbáltam arra terelni a dolgot, hogy tényleg gyorsan legyünk túl rajta. Az elsõre nem tudtam úgy felkészülni lelkileg, de a másodikra igen, és az sokkal szebb élmény is volt, tudatosan próbáltam irányítani, míg az elsõnél csak sodródtam. Próbáltam úrrá lenni a fájdalmon, és a kitolásnál csak az elõrehaladásra koncentrálni.

Én csak arra gondoltam, hogy mikor lesz már vége, és próbáltam arra terelni a dolgot, hogy tényleg gyorsan legyünk túl rajta. Az elsõre nem tudtam úgy felkészülni lelkileg, de a másodikra igen, és az sokkal szebb élmény is volt, tudatosan próbáltam irányítani, míg az elsõnél csak sodródtam. Próbáltam úrrá lenni a fájdalmon, és a kitolásnál csak az elõrehaladásra koncentrálni.
Én EDA-val szültem, nem gondoltam semmire, mert nagyon jól ellazultam, lebegtem, leírhatatlan érzés volt. Halványan emlékszem, hogy a párom berakott valami relaxációs dvd-t, az orvosom levendulát párologtatott, én valahol máshol jártam. Eszméletlen gyorsan eltelt az idõ a kitolásig...
Technika? A helyes légzés nagyon-nagyon fontos!!! Én elég jól viseltem, de valószínûleg azért, mert ott volt a férjem, és a szülésznõm az unokatestvérem volt. A 3 órán át tartó 1-2 perceseket már nagyon nehezen bírtam, de itt vagyok. Szerintem ha helyesen lélegzel közben, akkor ez hatalmas segítség elviselni. Utána nem éreztem erõsebbnek magam, érettebbnek sem, csak egyszerûen NÕNEK, ANYÁNAK. És nem hittem el, hogy van ilyen, de miután vége volt, azonnal újra és újra átéltem volna.
Utolsó vagyok, még annyi: igen, erõsebbnek érzem magam azóta, közvetlenül a szülés után úgy éreztem, fákat tudnék puszta kézzel kitépni:) hihetetlen érzés volt. Visszagondolva hihetetlen, hogy képes voltam végigcsinálni kétszer.
Nekem állatira fájt. Mindkét szülésem indított volt, az egyik reggel 9-18ig, a második reggel 6-10ig. A második sokkal jobban fájt, de igazából kibírható, mert tudtam, hogy vége lesz. A tolófájás már annyiból jobb volt, hogy akkor tényleg nem fáj:) de a toló elõtti 30 perc nagyon kemény volt. Amúgy csendben vajúdtam, a másodiknál a vége felé ékelõdött csak be a baba feje, egyidõben megpattant a burok, azt hittem bepisilek, meg is ijedtem, hogy mi ez. NEkem a szülésznõ mutatta meg még az elején, hogyan vegyem a levegõt, az sokat segített. Utána pár órával már én is mászkáltam, ültem, mentem a babáért.
Szia!Én oxival szültem, kerek 5 óra volt az elsõ fájástól, nekem magától nem jöttek fájások.A vége volt csak durva, de nem a fájdalom, hanem mert már fáradtam, Ami nekem segített, hogy ültem a labdán, onnan el nem mozdultam, fájásszünteben a férjemmel nevetgéltem(utolsó órában már nem), és közben mondogattam magamban hogy Kicsi lányom, gyere ki:) )Lehet nevetséges, de így mantráztam végig, csak erre figyeltem, és minden fájásnál elképzeltem ahogy nyílik a méhszájam, és a baba halad lefelé.Fájás közben mindig becsuktam a szemem.Olyan gyorsan eltelt az 5 óra, máshogy érzed olyankor az idõt.Homeós bogyókat szedjed, vajúdás közben is negyed óránként, így még gyorsabban szalad az idõ:) )Gyors, gyönyörû szülést kívánok neked!Jah, és nagyon büszke leszel magadra, én azóta is az vagyok és most érzem magam igazi nõnek!!
Kedves 3/5-ös: alkatilag il "szerencse lánya" vagy - plusz még tudatos, derûs ember. Így kéne szülnie minden nõnek, hogy igazán öröm legyen az esemény. Ha kislányod van (lehet, hogy írtad, de hirtelenjében már nem emlékszem) örökölje õ is ezt az adottságot. Szívbõl gratulálok.
Az elsõ lányomnál csak 6 órát vajúdtam, és bent volt a párom, így elterelte a figyelmem, de végül császár lett. A második lányomnál EDA-t kaptam, de a vége felé nem hatott (a doki szerint ahogy erõsödnek a fájások úgy hatott egyre kevésbé) a lényeg hogy a végén már rendesen éreztem a fájásokat, és csak arra tudtam gondolni, hogy Úr Isten, én ebbe belefogok halni, mikor lesz már vége? De komoly, csak ez járt a fejembe. (mivel a párom otthon maradt a 2.5 éves lányommal) Komolyan mondom, örültem mikor nyomhattam, mert míg nyomtam addig nem éreztem a fájást. (csak azt mikor csinálták a gátmetszést)
Szia! Én arra gondoltam, hogy befogjam a számat, ne kiabáljak mert ennél még sokkal jobban fog fájna, majd csak akkor. Aztán annyira erre koncentráltam, hogy nem is szóltam nagyon csak a kitolásnál, valahogy gyorsan eljött. Igen, büszke leszel magadra. Én mindkétszer a szülészet legutolsó szobájában szültem, és nagyon büszke voltam magamra amikor végigtoltak a szülészeten a végén a tolõkocsiban. Még most is alig hiszem el, hogy szültem spontán két babát! Boldog babavárást, könnyû szülést!
Én is arra gondoltam legtöbbször, hogy mikor lesz már vége?! De megpróbáltam befelé koncentrálni, nem ordítoztam, hanem csendben vajúdtam, hogy legyen elég erõm. Az elsõ meglett 9, 5óra alatt, a második 24 óra alatt született meg. Na ott már mindenféle gondolatok cikáztak bennem.. A tolófájásnál koncentráltam a nyomásokra. Képes voltam csendben végigcsinálni és ezt szeretném majd most augusztusban ismét, csendben végigcsinálni, tart ameddig tart. 22hkm.
Semmit nem érzel, közben meg azon gondolkozol, hogy a legutóbbi tescos katalógusból miket lesz érdemes összevásárolni.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!