Miért panaszkodnak annyian? Nők és férfiak

Ahogy így olvasgatom a kérdéseket sokszor elhangzik h nincs normális pasi vagy ellenkező esetben nő. Bármennyire is nem akarok általánosítani de van benne vmi. Persze kivételek vannak csak őket nehéz megtalálni. Vmi pedig változott de nagyon és nem jó irányba. sokaktól hallani h h már régóta 1ül vannak több randin is túl vannak de nem sikerül,pedig semmi gond nincs velük. Most tényleg ekkora lenne az elvárás vagy ilyen magyar hozzállás? Én is már egy ideje singli vok pedig nincsenek is túl nagy elvrásaim, a pénz például egyáltalán nem foglalkoztat mégis azt látom h a férfiak nagy része nem veszi ezt komolyan a nőknek kell nagyobbat lépnie és többet kell ezen dolgozni. Sokszór más esélyt sem látok egy komoly kapcsolatra. Pedig tudom ez nem igaz de elszomorító ahelyzet. Gondolom sokan átélik ezt.

Miért változott meg ennyire a gyereknevelés?

Manapság azt látom, hogy a gyerekek többsége nincs rendesen megnevelve. Mindent ráhagynak a szülei, elkényeztetik őket, nem foglalkoznak velük eleget.
Az őseim azt mondták, hogy a szocializmus idején jól működött a nevelés. Én is abban az időben születtem, és úgy lettem felnevelve, hogy ismertem az élet szabályait. Az iskolatársaim is ilyen nevelésben részesültek.

Ma már nem így van. Vajon miért változott meg? Mert a rendszerváltás után hirtelen szabadnak kezdték érezni magukat és úgy gondolják, hogy úgy nevelik fel a gyereküket, ahogy ők akarják? Ha sok a munkájuk vagy nincs türelmük hozzá, akkor minek vállaltak gyereket? És egyesek miért hiszik azt, hogy amíg kicsi a gyerek, neki mindent szabad?

Volt iskolatársaim közül 14-nek van már gyereke. Köztük a barátnőmnek is. Ugyanolyan nevelésben részesültek, mint annak idején az ő szülei. Sőt, a volt iskolatársaim az osztálytalálkozón megemlítették, hogy manapság nagyon sok a neveletlen gyerek. Egyikük mesélte, hogy az egyik oviba íratta a lányát, de ott a gyerekek többsége fegyelmezetlen volt, a lánya ezért nem akarta oviba menni. Úgyhogy másik oviba vitte, ahol jól érezte magát, mert rendesen és békében játszhatott a társaival.
A barátnőm mesélte, hogy a férjével a buszmegállóban várakozott, a kisfiuk a babakocsiban üldögélt. A várakozók közül volt egy kisgyerekes anyuka is. A gyerek nagyon unatkozhatott, mert a busz nem jött. Elkezdett futkározni, majd szórakozásból belerúgott az fiú hátitáskájába, aki "Hé!" felkiáltással állt fel és vette fel a táskáját a földről. A gyerek odaszaladt a babakocsihoz és abba is belerúgott (a kerekébe). A barátnőm férje rászólt, hogy ezt nem szabad. A gyerek meg úgy bámult rá, mint aki nem érti, mit mond. A barátnőm elmondta neki, hogy nem szabad rugdosni, mert az nem szép dolog. Kérjen bocsánatot, de a hátitáskás fiútól is. De a gyerek továbbra is úgy bámult rájuk, mintha UFO-k lennének. És megint belerúgott a babakocsi kerekébe, a barátnőm nagyon mérges lett, és rászólt, hogy ezt hagyja abba! A gyerek megijedt és az anyjához rohant; az meg a barátnőmnek esett, hogy mit képzel magáról?! Az ő gyereke és azt csinál, amit akar! Nem korlátozza semmiben, amíg gyerek, mert a gyerekeknek ez a dolguk, és, hogy majd kinövi. Erre a férj megkérdezte a gyereket, hogy szeret rugdosni, igaz? Õ meg bólintott. "Akkor miért nem az anyukád bevásárlószatyrát rugdosod?" :D
A gyerek bele is rúgott abba, az meg pipa lett rá "vigyázz, tojás van benne!"
A férj kérdezte, hogy most miért korlátozza? Nem ezt akarta elérni? :D
Az anyuka meg is sértődött, és végre leállította a gyereket. De előtte a hátitáskás fiú megkérdezte tőle, hogy a kedves nő megengedi, hogy a táskájával fejbe vágja a gyereket, mert őt sem korlátozták?
És pont akkor jött meg a busz, ők meg a busz utolsó ajtajánál szálltak fel. A fiú felajánlotta a barátnőméknek, hogy hálából hadd segítsen a babakocsit a buszra tenni :)

Bevállalnátok így egy babát? Hogy döntenétek a helyemben?

Sziasztok!

A párommal 2 éve vagyunk együtt, ebből 1 éve együtt is élünk. Én 23 éves vagyok, ő 30. Nagyon jól megvagyunk, eljegyzést és esküvőt is tervezzük, valamint beszélgettünk már a gyermekvállalásról is. Az eredeti terv az volt, hogy jövőre eljegyzés, rá 1 évre esküvő, rá 1 évre baba, de a baba úgy döntött, előbb jönne. :) Terhes vagyok, bár még a korai szakaszban járok.
Örülünk neki, de nagyon elgondolkodtam, hogy meg tudnánk-e adni neki mindent, ugyanis pár hónapja kezdtem el dolgozni, az egyetemet pedig most fogom befejezni. A munkában töltött évek miatt, ha jól tudom a minimális támogatást kapnám, ugynis nincs meg az átlag 2 évem. A párom viszonylag jól keres (150 000 ft-ot), félretett pénzünk is van, a lakás is a páromé, hitel, minden nélkül, autó is van, így azért mégsem a "semmire" szülnék. De azért mégis aggaszt, hogy így szinte csak a párom fizetése lenne, plusz a tizen-huszon ezer forint amit én kapnék. A félretett pénzünk szerintem elmenne a gyerekszoba berendezésére, babaholmikra. A párom nagyon jó apa lenne, látom ahogyan a terhes ismerőseinktől érdeklődik a várandósságról (mielőtt még terhes lettem volna, előtte is), a babákról, a baba ellátásáról, és a nevelésről is. Õ azt mondta, hogy vállaljuk be, ha kell túlórázik, hogy mindenünk meglegyen.
Engem mégis aggaszt, hogy nem minden támogatást kapnék meg (anyagilag), a munkában eltöltött éveim hiányában.
Ti mit gondoltok? Szerintetek nyugodt szívvel "belevághatunk"? Érdekelne, hogy akiknek van már gyermeke, milyen körülmények között vállaltatok babát, milyen lehetőségeitek voltak?

Köszönöm, hogy végigolvastátok, és leírjátok a véleményeteket!

A párom szülei az utcára kerülnek. Mi nem tudjuk őket segíteni és befogadni sem. Milyen lehetőségük maradt?

Egy szociális otthonban éltek az utóbbi 2 évben, de nem megfelő viseledésük miatt kitették őket. Az otthonból küldtek egy értesítést, hogy a hónap végével ki kell költözniük.

Feleségek ti hogy próbáltok tevveni a férjeteknek miket tesztek ennek érdekében és értékeli e?

Hogyan szerezzük vissza a 3 biciklit?

Szóval 22 éves vagyok és még az anyámnál lakom, 2 hónapra áthoztam ide a barátnőmet, de beleadtunk a rezsibe havi 30 ezret.

Egy hétvégén nem voltunk itthon, anyám pedig 2 sportbiciklit és egy félkész országútit 150 ezer forint értékben eltűntetett. Közölte, hogy fizessünk neki 45 ezer forintot, mert ennyi hátraléka van, különben nem látjuk őket viszont.

Én már sokmindent láttam az anyámtól, de lopni sosem lopott el tőlem semmit, és nem is zsarolt a saját cuccaimmal, annyira kiakadtunk, hogy feljelentést tettünk a rendőrségen, nem anyám ellen, hanem egyszerűen csak köröztetjük a bicikliket hátha eladta őket.

A probléma az, hogy időskori elbutulásban szenved és mostanában sokan próbálnak túljárni az eszén, lehet, hogy valamelyik leleményes ismerőse beszélte a fejébe, hogy ez jó ötlet és ő vitte el a bicikliket. (állítólag valami ismerősénél van)

Kinyomozni nem tudjuk hol vannak, ráadásul ha nagyon erőltetem a témát, még el is lehetetleníti az itthoni életet (pokollá tudja tenni)

Max annyit tudnék, hogy elveszem a laptopját, amíg nem kapjuk vissza a biciklit, de olyan patáliát csapna, hogy nem érné meg az egész, max ha elköltöznék, ami most nem lehetséges egyenlőre. Később igen, de jelenleg még nem működik a dolog....

Mit tegyek? Fizessek neki? A semmiért? Mire föl? Beleadtunk a rezsibe, arról nem tehetek, hogy neki tartozásai vannak mert nem dolgozik és nem tudja miből fenntartani magát...

Mi lehet ennek az oka, hogy egyre több a panaszkodó anyuka, aki szabadidőt, szórakozást követel magának?

Mostanában elég sokszor olvasom azt,hogy az anyukák arról panaszkodnak,hogy kevés a szabadidejük a gyerekvállalás miatt,nem jut idő szórakozásra....stb
illetve a párjuk nem gondoskodik a gyerekről,csak az ő vállukat nyomja az egész......

1.Szerintem sokan vannak úgy vele,hogy már-már görcsösen gyereket szeretnének,az lényegtelen,hogy a párjuk nem úgy gondolkodik mint ők,illetve nem annyira akarják,csak rábólintanak (sok ilyen ismerősöm van),most az ilyentől,akin látszik hogy nem az a minta apuka típus,mit várnak?Nekem konkrétan van egy olyan nő ismerősöm,aki egy alkesznak szült gyereket,az el akarta vele vetetni,mégsem ment bele,most meg sír hogy apuci megpattant.....
Ismerek olyan párokat,ahol mindkét fél akarta a gyermekvállalást,érdekes,ott nem tapasztalok ennyi konfliktust......

2. Ki mondta hogy a gyermekvállalás fenékig tejfel?
Ezek a nők mit gondolnak?
Hogy ez az egész,olyan,mint mikor veszek egy aranyhörcsögöt,dobok be neki egy kis kaját,ami napokig elég,én meg elmegyek nyaralni a balcsira.....?
Szerintem (lehet kritizálni,de min tudjuk h van ilyen,nem is kevés))sokszor azzal van a gond sokszor olyan nők döntenek a gyermekvállalás mellett,akik gyakorlatilag szinte alkalmatlanok rá......

Hogyan kezdjem újra az életemet 30 évesen?

a történetem röviden:
kb két éve összeházasodtunk férjemmel. közben kapott egy külföldi lehetőséget így kijöttünk, pedig én nem akartam, volt jó melóhelyem, nagy család, barátok, stb.
mindegy..
egyébként már több éve együtt vagyunk, együtt élünk. voltak mindig is problémák anyagi és más is, de mindig megoldottuk. viszont mióta kint élünk azóta eltávoldtunk egymástól, nem tudunk semmit megbeszélni, csak a veszekedés megy, nincs intimtitás, nincs szerelem.. eltávolodtunk.. de már nagyon.. pedig gyereket akartunk, haza akartunk menni innen.. ahol nincsenek barátok, család, semmi.. anyagilag is éppen-éppen vagyogatunk.. nagyon messzire élünk a hazától.. pedig othton meglehetne mindenünk, legalábbis magyar viszonylatban.. és még a család, barátok, a tipikus normális magyar élet...
most oda jutottunk hogy ő nem akar hazajönni mert nem érzi biztosnak a házasságot.. de már én sem.. ráadásul nem csak a kapcsolatunkat tette tönkre a külföldi élet de saját magunkat is.. idegbajosatk lettünk, magunkbafordultunk, bezárkóztunk, minden ilyesmi.. és így nem lehet élni... ha tényleg elválunk és én hazamegyek, hogyan éljek tovább nélküle? ráadásul 30 évesen? vagy ez most csak egy hullámvölgy? de már kb egy éve ezt érezzük és csak egyre rosszabb... mit tegyek? tanácstalan vagyok, elkeseredett és szomorú...

Ez baj lehet? 16 éves vagyok.

Az elmúlt pár hétben volt alkalmam neten 26-38 éves pasikkal beszélni és be kell, hogy valljam, sokkal jobb mint 16-20 évesekkel beszélni. Teljesen másabb és sokkal, de sokkal jobb. Élőben is általában a 20-22 felettiek érdekelnek. Nem volt még barátom de mindig 22 körül nézelődöm. A maximum nálam kb 6 év még most de rájöttem, hogy csak azért mert félek, hogy a szüleim mit szólnának hozzá. Amúgy nem ilyen hülye, pedofil, szexmániás férfiakkal beszélgetek, hanem olyanokkal akikkel normálisan lehet. Sokkal jobban érdekel az ő társaságuk. Már annyira, hogy ha egy 22 év alatti ír akkor annak nem is tudok örülni, vagy nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy beszélgetni is tudjak vele. Ez baj lehet, hogy ilyen idősek társaságát jobban kedvelem? Persze nem megyek bele semmi olyanba.
16/L

A te férjed/barátod h kezeli a hisztijeidet? Elégedett vagy vele?

mármint elégedett vagy azzal ahogy kezeli, vagy szerinted csak ront a helyzeten? Mit csinál ha ok nélkül hisztizel?
Sajnos néha(főleg, mielőtt megjön) elég érzékeny tudok lenni. Ilyenkor egy ideig tűri, majd kiakad, és közli h most itt hagy, mert nem tudok normálisan beszélni. A te barátod h kezeli? Szerintetek mi a legjobb, legeffektívebb? Nekem pl jól esne ha inkább odajönne megölelgetni, és mondaná h így is szeret de azért hagyjam abba..:D