Találatok a következő kifejezésre: Mikor váljunk Mikor telik meg az (1 db)

Mikor váljunk el? Mikor telik meg az a bizonyos pohár, hogy azt mondjuk: elég?

Legjobb válasz: Mindenkinek más a tûréshatára, erre nem lehet egyértelmûen válaszolni. Amikor úgy érzed, hogy már tényleg nem bírod tovább az adott helyzetet, vess véget a házasságodnak!

Mindenkinek más a tûréshatára, erre nem lehet egyértelmûen válaszolni. Amikor úgy érzed, hogy már tényleg nem bírod tovább az adott helyzetet, vess véget a házasságodnak!
Hozzátenném: ha vannak gyerekeitek jól gondold meg!Az én szüleim elváltak már 7 éve, és még mindig nem tudnak kommunikálni egymással. Már 22 éves vagyok, de soha annyit nem sírtam, mint ebben az idõszakban. A gyereknek ez egy borzalmas dolog. Szerintem az az a bizonyos pont, ha bántott a párod, esetleg többször is, mert akkor elveszik a bizalom, és akitõl félsz, azt hogyan szeretheted? Illetve ha vedeli az alkoholt, és valóban borzalmassá teszi minden percedet. de jól gondold meg, szerintem ez a korosztály (anyuéké) valamit rosszul csinál, mert minden 2. válik.Én még hiszek az életre szóló házasságban, nektek kellene példát mutatni a mi nemzedékünknek! Azért remélem jobbra fordul a sorsod! Sok sikert a boldoguláshoz!/egy jóakaró fiatal felnõtt
amikor már ugy érzed, hogy nem megy tovább, ne eröltedsd!mikor már nem érzel gyülöletet, csak azt, hogy nincs rá szükséged, és igazábol nem is szereted igazán!jol gondodl át!
Szerintem fontos, hogy nyugodtan átgondold a helyzetedet. Írj két oszlopot, amiben feltünteted a házasság pozitív és negatív oldalait. Melyek azok a dolgok, amelyek jók és melyek amelyek rosszak a házasságban. Talán mire a végére jutsz, dönteni is tudsz, hogy voltaképpen mi hiányzik a házasságodból, vagy mibõl van eleged.
Nekem a szüleim lassan 30 éve házasok, boldogságban. Nem tudom mi lett volna velem, ha elváltak volna(szerencsére ennek a gondolata sem merült fel) Viszont iskolai éveim alatt sorra váltak más gyerekek szülei. És ez láthatóan borzasztóan megviselte õket. Emiatt elkezdtek dohányozni, inni, nem találták a helyüket. Szóval ha gyerek van, akkor nagyon gondold meg a dolgot, legalább amíg nem nõl fel, addig várjatok. Persze nyilván most egy általános "már nem szeretjük egymást, kihûlt a kapcsolat" szituról van szó és nem arról, hogy minden nap megver és részegen tántorog haza, mert akkor nyilván a gyerekeknek is jobb, ha megszabadulnak egy ilyen anyától/apától.
kedves elõzõ gartulálok a buta életfelfogásodhoz, szóval a gyerk miatt maradjanak együtt amig fenem nõ és h nõ fel?állandó orditásan gyülölködésben. akkor inkább válás, és két boldog szülõ.És nem két acsarkodó szülõ és egy lelkisérült gyerek.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mi kell ahhoz, hogy a bíróság az apának ítélje a gyerekeket?

Miért ilyen nehéz ez az egész procedúra? Hogyan lehet bíróságilag elfogadott bizonyítékot adni arra, hogy a gyerek jobban szeret az apjával lenni, és jobb környezetben nő fel, mint az anyjával?

22

Fizetnem kell-e gyerektartást? 2001-ben a feleségem előző kapcsolatából született gyermekét a nevemre vettem. Most válunk a feleségemmel. Kérhet-e a feleségem tartásdíjat a nevemre vett gyermek után? Köszönettel!

34

Alapvetően inkább a férfiak okolandók a kapcsolatok szétmenéséért?

Csak mert annyi kérdés van, ahol sok válaszoló egyértelműen, mintha valami feminista békeharcos lenne, mindenért a férfit okolja. Ha a csaj félrdug, akkor a hapi idézte elő, ha hapi tesz ezt, akkor egy szemét.
Ha a férfi figyelmetlen, akkor micsoda szemét, ha a nő figyelmetlen, akkor azt is a férfi idézi elő. Most akkor ez hogy van?

10

Kiraknád az önzősödő, hidegülő nőt az életedből?

Figyelemfelkeltésnek szántam a kérdés stílusát. Nekem sem egyszerű. Tizenéve vagyunk együtt (és ahogy pár másik kérdésben is kifejtettem) nálunk nem én, a férfi kezdtem "sörrel meccset nézve felhajtott wc deszkán büfögni" - :) mármint hozni az elsnasszosodó férfi sztereotípiáit, hanem a párom az, akit igazából a saját gondján kívül olyan nagyon mélyen nem érintett meg másé és ő az, aki afféle szobatársként lakik nálam, réges-rég nem a meghitt párkapcsolat dominál.
Én próbálkoztam még figyelmesebbé válni - de nyilván nem akarom ezzel szinte megfojtani.
Próbáltam tárgyilagos kérdésekkel kiszedni belőle, hogy esetleg un-e elege van-e a kapcsolatunkból, stb. De ő mindig azt nyilatkozza, hogy nem, hogy ne,m akar szakítani vagy szétmenni. Ugyanakkor nekem meg ez a rideg, elhidegült, már-már humorérzéktől is mentes létezés kezd a terhemre menni. De ha pl észérvekkel és példákkal alátámasztva rábizonyítom, hogy ő az, aki figyelmetlen és ő az, aki olyan megközelíthetetlenül távolságtartó, holott régen nem ilyen volt, akkor tagadja, szerinte én kötekedek.

Empatikusabb nők! Szerintetek miért lett ő ilyen? Rajtam mi múlik? Lehet ebből jól kijönni, vagy fel is út le is út?

Persze mindenki válaszára kíváncsi vagyok. Akár olyanokra is, akik ultimátumot intéztek a párjukhoz és ezzel elérték a kért változást, olyanokét is, akik szerint természetes a változás és egy tizenéves kapcsolatban én túlzok azzal, hogy romantikusabb létre vágyom stb stb.

Sajnos ő otthonról sem hozott gyengéd odaadó példákat. Az anyja is egy kimondottan rosszindulatú, pletykás, csak a saját érdekeit néző valaki. (Még a felnőtt lányát is képes kifosztani anyagilag - ismert sztori a gyk-n ez is.) Ha igaz a "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" mondás, akkor most eléggé megtorpantam...

9

Ahol az apa lemondott a gyerekről? új férj örökbefogadta? Kérek írjon!

Nem részletezném túl, apa egy agresszív állat, lemondana a gyerekről. Párom örökbefogadná, így ugyebár mint biologiai apa 100%ig megszűnne, se fizetnie nem kellene, de nem látogathatná....
Kérlek irjátok le hogy megy pontosan az eljárás, akár priviben is ha nem akarjátok itt!
Igaz jövő nyárra terveztük az esküvőt, de minél gyorsabban megejtenénk egy gyors polgárit, friss házasság nem akadály?

5

Szerinte csak viccel, de én nem tudom túltenni magam ezen. Ti hogy reagáltatok volna?

A férjemmel vannak problémáink. Főleg az h őt minden zavarja. én is a gyerekek is. azt mondja szeret engem és mi vagyunk a mindene,de a tettei-pontosabban a velünk szembeni viselkedése-sokszor nem ezt mutatják. neki akkor jó ha vagy egyedül van itthon,vagy senki sem zavarja-pl bezárkózik a nappaliba-,vagy nem,de akkor úgy van itt mintha nem is lenne. mivel folyamatosak a megjegyzések rám, a rendre, a gyerekekre stb.,tegnap elegme lett és a következő párbeszéd zajlott:

ő: elegem van h igy kell élnem,semmi nyugtom!
én: ne aggódj hamarosan nyugalmad lesz. elmegyünk.
ő:attól nekem nem lesz nyugalmam. rólatok akkor is kell gondoskodnom,2 lakást meg nem fizetek! nekem már csak akkor lesz nyugtom ha meghalok!

nekem ez nagyon fájt,h nem azt mondja h ne már,szeretlek titeket stb. hanem ezt. vagyis h szar neki,de úgy sem lenne jobb,sőt anyagilag rosszabbul járna és ezért nem akarja h vége legyen.

hozzáteszem nekem aztán nem kell a pénze,engem nem kellene eltartania,max a gyerektartást fizesse.

meg is mondtam neki h ez elég elkeseritő,erre közli h jaj csak viccelt,szeret ő minket,ne hülyéskedjek már!

ettől függetlenül én a válásra hajlok,bár nem mondtam neki..

17

Hogyan húzzam meg a határokat?

7 éves volt a kisfiam mikor különváltunk az apjától. (ellehetetlenítésem és hosszú terrorizálásom után nehéz, félelmekkel teli lépés:1 éjszaka alatt rokonokhoz költözés, pénz, munka nélkül) Folyamatos zaklatások, agresszió apa részéről. Kihasználta, hogy a gyerek összeköt minket, ezért gyermekelhelyezési pert indítottam. Apuka választás elé állított: vagy lemondok az anyagiakról és nálam maradhat a gyerek, vagy harcolni fog azért, hogy elvegyék őt tőlem. (jómódban éltünk, és az apa a tisztességtelenségtől sem riad vissza) Gyerek velem maradt, munka, pénz és lakáskeresés, új élet felépítése kettőnk számára. Zaklatások, lelki terror (néha testi ha senki sem látta) számtalan eszközzel folytatódott még 5 éven át. Az összes létező szervezet segítségét kértem, érdemben senki nem tett semmit. Mások jelenlétében apuka "jófiú", a pénz is nagy úr..gondolom nem tőlem hallotok először ilyesmiről. Akkor lett nyugalom, mikor a fiam összeveszett az apjával (nem akarta azt a sportot űzni amit az apja ráerőszakolt), így ő eltűnt az életünkből. A fiam akkor 12 éves volt, és 1 éven keresztül még a telefon sem csörrent meg, nem kereste a gyereket semmilyen formában. Ekkortájt ismerkedtem meg a párommal, komoly, stabil kapcsolat lett a mienk. Majd az 1 év elteltével apuka előkerült. (nem volt nője, gondolom eszébe jutott, hogy van egy fia) A gyerek örült neki de tartott is tőle. Néhány találkozás után már csak örült. Én meg azt gondoltam, talán ennyi idő elteltével lehiggadt az apa és normalizálódhat legalább a fiammal a kapcsolata. (mégis csak az apja) Nyaralások, élmények, a gyerek anyagi elhalmozása..2 hét után a fiam úgy jött haza, mintha agymosáson lett volna. Közömbösen nézett rám (addig bensőséges volt a kapcsolatunk) és azt mondta, apánál ki szeretné próbálni, milyen az élet. Az apját 'ismerve' úgy gondoltam, hagyok egy kis időt, lássa meg a különbséget a 2 élet közt. 1 hónapra elmehetett. Apa nem hozta haza a gyereket, sőt, gyermekelhelyezési pert indított, ezzel egy időben a gyermekjóléti szolgálatnál bejelentette, hogy ő akarja mostantól nevelni a gyereket, és a M.Á.K.-nál, hogy én felveszem a családi pótlékot.(vissza nem hozathattam, mert sürgős ideiglenes elhelyezést kért, mondván h a gyerek jól érzi ott magát, maradni akar-ez igaz,olyan mintha teljesen átmosták volna az agyát- ő pedig nem tudja intézni enélkül a 'hivatalos ügyeket'-és habár 1 szó sem esett arról, hogy nálam ne lenne jó helyen a fiam-megadták neki) Több tárgyaláson túl vagyunk, pszichológiai vizsgálat, iskolai vélemények, stb. A gyerek decemberben tölti a 14-et, 9.hónapja van az apjánál és eszébe sincs haza jönni- anyagilag mindent megkap, sőt még annál is többet. (i-phone, laptop, külföldi út, snowboard, ruhatár csere) Aki nem ismer engem, jogosan teheti fel a kérdést, milyen anya lehetek ha elmegy tőlem a gyerekem? Ezt a kérdést számtalanszor feltettem én is. Nem tudom. Ami biztos: soha nem neveltem az apja ellen, nem mondtam rá csúnyákat, minden munkát elvállaltam, hogy megteremtsek egy normális életet, ha kellett takarítottam, titkárnősködtem, eladóként dolgoztam..bármit ami abba az időbe belefért amíg a fiam suliba van+sportol. A délutánjaim és hétvégéim csak a gyereké voltak, külön órára járt, tanultam vele, rengeteget beszélgettünk, próbáltam átadni neki mindent, amit én értéknek gondolok.Tudom, hogy még gyerek de úgy érzem kicsit ő is elárult. Az utolsó csepp a pohárba tegnap történt: feladtam. Aláírtam 9 hónap után, hogy maradjon nála a gyerek. Hosszú 'nyugalom' után nem számítottam rá: az apa megfenyegette a páromat is, velem is ocsmányul beszélt...és a gyerekemnek szeme sem rebbent. (így is hosszú lett az írásom, de röviden annyi: fiam és az immár 2 éve párom kapcsolata konfliktusmentes, sőt míg együtt éltünk jónak volt mondható-ez is oka volt annak, h Õt választottam. Mára haverira szűkült) Eddig azt gondoltam, hogy majd az Isten megbünteti az apát mindazért, amit tett. De életemben először érzem azt, hogy nem várhatok rá..mit tegyek, hogy érezze, nem tehet meg mindent büntetlenül?

14

Van itt valaki Olaszországból?

Aki olasz férfivel házasodott, Olaszországban majd elvált .leirnàd hogy zajlott a vàlàs? Mondjuk egy kisgyerek van, a feleségnek nincs semmilye, a férjnek háza, földje van.
A feleség mire számíthat?

3

Ügyvéd nélküli válópernél, kell-e kitölteni valami nyomtatványt, vagy hogyan kell elindítani a pert?

Azt tudom, hogy kell venni 30.000 Ft-ért illeték bélyeget, de azt hova kell tenni, mit kell még ezen kívül csinálni? Csak simán leírom egy levélben, hogy válni szeretnék, vagy van erre hivatalos nyomtatvány? Ügyvédem nincsen aki intézné.

1

Muszáj-e tanúskodnom?

Az a helyzet, hogy a szüleim válnak, és "néhány" dologban nem értettek/értenek egyet, és előfordult, hogy törvénytelen eszközökkel próbáltak hatást gyakorolni egymásra. Ebből rendőrségi ügy lett, engem pedig beidéztek (nem múltam el 18).
Vallanom kéne valamelyik fél ellen, én pedig nem szeretnék se beleszólni a dolgaikba, se hátba támadni a szüleimet. Nézelődtem egy kicsit, és érdekes dolgot találtam. Az 1999. évi LXIX törvény 57§ (1) a) pontja szerint nem vagyok köteles vallomást tenni, ha egy hozzátartozóval ellen szól a vallomás. Tekintve hogy a szüleimről van szó, szerintem elég közeli hozzátartozónak számítanak.
Ezek alapján, elkerülhető a vallomástétel?

7

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!