Találatok a következő kifejezésre: Mikor rendezzem a baba (2 db)

Mikor rendezzem be a baba szobáját? Most vagyok 30 hetes, ez korai?

Már lassan minden bútor, ruha, kiegészít? megvan, de még nincs összerakva semmi.

Legjobb válasz: Szerintem már elkezdheted, hogy a baba érkezéséig minden rendben legyen. Nem lenne jó az utolsó hetekben kapkodni. Sok örömöt és boldogságot!

Szerintem már elkezdheted, hogy a baba érkezéséig minden rendben legyen. Nem lenne jó az utolsó hetekben kapkodni. Sok örömöt és boldogságot!
Szia! Én most vagyok 29 hetes és szintén megvan már minden a babónak. Szerintem jobb ilyenkor pozitívan gondolkodni és tervezgetni, rendezgetni a szobácskáját :)
Én 33 hetes vagyok és még hiányzik a bútor a szobából és sajnos csak két hét múlva tudjuk beszerezni. Aggódok is emiatt, mert unokatesóm akkor már megszült. Úgyhogy nem korai szerintem rendezkedni..meg különben is, olyan jó lehet be-benézni a kész babaszobába és ott álmodozni nem? úgyhogy ne tartson vissza semmi szerintem!
En 29 hetes vagyok, kifestettem, dekoraltam, a kisagy mar a helyen, benne matrac, megvan az agynemu, a ruhak (meg mosni-vasalni kell, azt majd kesobb, h viszonylag steril maradjon) megvannak a bebiorzo-legzesfigyelo-mellsziov stb dobozban, ezeket is kesobb rakom ossze, hianyoznak meg a kenceficek, az is raer. Hat en kb. igy allok, szerintem lassan lehet berendezkedni, ki tudja, mikor akar jonni a mano, egy honap mulva akar donthet ugy, h megerkezik, persze ez ne legyen igy!!!! De jobb idoben kesz lenni, mint kapkodni a vegen :)
szia én 36hetes vagyok, most kezdtünk el beszerezni mindent, öszzerakni, stb... már elég fárasztó. nyugodtan elkezdheted. boldog babavárást
Na igen, azert is jobb hamarabb, mert egy: penztarvat jobban kimeli, 2: ahogy halad az ido, egyre kevesbe vagyunk mozgekonyak, es megterhelo lesz az egyebkent izgalmas bevasarlas-butorosszerakas stb :)

Hogyan rendezzem le a szüleimmel azt, hogy mi még nem szeretnénk világgá kürtölni hogy baba lesz?

Nekik rögtön elmondtuk, amint megtudtuk, de megkértük másoknak még ne mondják, mert a 12. hétig várni szeretnénk, amíg nagy a kockázat. Azóta nem hagynak békén, hogy ?k rögtön elmondták az övéket, és nem kell negatívan gondolkozni, és hogy ?k már úgy elmondanák. Ma is összevesztünk ezen, már úgy vagyok vele, hogy azért sem szeretném ha elmondanák, hogy hadd legyen meg a saját álláspontunk. Most amúgy a 11. hét elején vagyunk, barátok, rokonok tudják, de pl. anyukám kollégáinak még nem kötném az orrára. Tiszta rossz hangulatom van emiatt az összeveszés miatt, úgy kezelnek mint egy ufót, mint ha csak mi nem akarnánk világgá kürtölni, pedig szerintem ez általános szokás. Ti hogy kezelnétek a helyzetet?

Legjobb válasz: Az elõzõ babánál mi is megkértük a szülõket, hogy ne rakják még ki a hirdetõfalra. Kb. két óráig tartották magukat az ígéretükhöz, aztán jött a sajnálkozás, hogy ne haragudjunk, de nem tudták titokban tartani. Nekem is állati rosszul esett, onnantól nem szívesen számoltam be semmirõl a terhességemmel kapcsolatban. Most várjuk a kistesót, és a 14. héen mondtuk csak el a családnak. Így kaptunk néhány nyugodt hetet.

Az elõzõ babánál mi is megkértük a szülõket, hogy ne rakják még ki a hirdetõfalra. Kb. két óráig tartották magukat az ígéretükhöz, aztán jött a sajnálkozás, hogy ne haragudjunk, de nem tudták titokban tartani. Nekem is állati rosszul esett, onnantól nem szívesen számoltam be semmirõl a terhességemmel kapcsolatban. Most várjuk a kistesót, és a 14. héen mondtuk csak el a családnak. Így kaptunk néhány nyugodt hetet.
Még annyit hozzátennék, hogy így utólag jó, hogy hallgattam a megérzéseimre és nem mondtuk el senkinek. A saját nyugalmad érdekében szerintem gondolkodj elõre, mert ezeket a helyzeteket ki lehet védeni! Tudom, hogy nehéz megállni mikor boldog vagy és legszivesebben világgá kürtölnéd, de talán ha kicsit magadban tartod sok veszõdségtõl kimélted volna meg magad.
Amit nem tudnak, azon ugye nem is pörögnek! Kb nálunk is ez volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy én nem voltam hajlandó senkinek elmondani a 12 uh-ig, csak a férjem és én tudtuk a kis titkunkat, nem babonából, hanem azért mert úgy éreztem nekem kell ez az idõ, hogy felfogjam mi történt velem, és ne bombázzanak hülyébbnél hülyébb kérdésekkel pl. 6 hetesen, hogy fiú-e vagy lány...meg ruhák, babakocsi...majd szépen minden alakul. Attól, hogy úton útfélen megállítanak és kérdezgetnek, még nem fog gyorsabban kialakulni bennem az "anya". És nagyon jó volt az a pár hét, amíg csak ketten tudtunk róla. Éjjel- nappal a netet bújtam, ovastam, tájékozódtam, hiszen sosem voltam még terhes. De ez nem azt jelenti, hogy mindenféle "jó" és "hasznos" dolognak örülnék a terhességgel és gyermekneveléssel kapcsolatban. A helyzet ugyanez volt a név kiválasztását illetõen is. Nem akartam, hogy az ismeretlenek és az ismerõsök úgy érezzék, nekik kell nevet adni a mi gyerekünknek. Elõálltunk egy fiú és egy lánynévvel, és kész! Ennek ellenére még mindig akad olyan, aki tanácsot szeretne adni, hogy hogyan nevezzük...
13.07-es vagyok megint. Amit mondtál, csak megerõsít abban, hogy legyen eszetek és többet soha semmit ne mondjatok el nekik elõre, se azt, hogy fogjátok hívni a kicsit, se azt, hogy mikor mit vásároltatok neki. Ha mondanak valamit, pl. hogy Habakuknak nevezzétek a gyereket, hagyjátok rájuk és kész, bólogassatok lelkesen. Tudom, hogy magamat ismétlem, de - úgy látom, a ti helyzetetekre különösen érvényes lesz: Amit nem tudnak, nem fáj nektek:) Szerintem, ha látják, hogy nem avatjátok õket bele a saját magánéletetekbe, elõbb-utóbb visszafognak a rámenõsségbõl.
A gond az, hogy a szüleid nem tisztelnek téged, az állapotodat, a testedet, a döntéseidet! Errõl nem ártana egyszer egymással beszélni, csak úgy általánosságban. Arról, hogy nem a birtokuk vagy, akivel azt tesznek, amit akarnak, hanem a felnõtt lányuk. És ha a jövõben is ennyire megbízhatatlanok lesznek, akkor sajnos te sem fogod az életed történéseit velük megosztani. Én úgy gondolom, hogy a szeretet jele a kölcsönös tisztelet is! A gyerek anyja te vagy és nem õk. A felelõsség a tiéd és nem az övék. Fontos, hogy a szerepeket már az elején tisztázzátok, mert különben tönkremész bele a gyerekkel együtt.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó, ezt a mondatot kb így szó szerint mondtam nekik, erre a válaszuk az volt, hogy ne csak a mások véleményével foglalkozzak, mert boldogtalan leszek. Abban is van ráció, amit õk mondanak, és már nem is errõl a kérdésrõl és a 6 napról van szó, hanem arról, hogy megijedtem, késõbb mikben nem fogunk egyet érteni, és ez milyen nehéz lesz. Egyébként ez nem középkori babona, a modern orvosom is mondta- a kérdezésem nélkül- hogy ne terjesszük még a hírt... azért 20 százalék nem elenyészõ... persze, tudom már sokkal kevesebb, mert az elején 20 százalék, és igazából tényleg nem is érdekel már hogy ki tudja, ki nem, mert sokkal lényegesebb az, hogy nem tudunk dûlõre jutni, és az egész napom hazavágva.
én a fejükhöz vágnám, így nyersen, hogy ha elvetélek, lesz kedvük ahhoz, hogy az egész falu rajtuk sajnálkozzon? Egyébként nagyon sajnállak, és bocsi, hogy ezt mondom, de nagyon buták voltatok, hogy elmondtátok, remélem, hogy a szüleid hozzáállásából tanultatok, és legközelebb kétszer meggondoljátok, hogy mit mikor mondtok el nekik (pl. a gyerek nevét). Én a mai napig sokmindent nem mondok el a szüleimnek, mert semmi kedvem hozzá, hogy kiokosítsanak. Például 3 év után tudták csak meg, hogy a férjemnek saját cége van. Ammondó vagyok, hogy amit nem tudnak, nem fáj neked:) Ezt a helyzetet már úgyis ellõttétek, még 6 napért nem sok értelme van veszekedni. Legközelebb legyetek okosabbak:)
Mi az hogy a középkorból itt maradt szokás? Napjainkban is az elsõ 12 hét a rizikós, és nem tudom ki hogy van vele, de elég baj elveszíteni egy babát, nem kellenek még sajnálkozó pillantások, megjegyzések is utána. A nõk általában önvédelembõl nem beszélnek korábban a terhességükrõl.
Láttam egy filmet, talán a középkorból itt maradt szokás. Szerintem ósdi elavult babona. Igazuk van a szüleidnek. persze ha te hiszel ezekben tiszteletben tarthatnák, hogy vannak olyan emberek, akik hisznek ilyenekben. És ezen veszekedni, mit fogtok csinálni késõbb, ha már valóban komoly dolgokról lesz szó, mit mikor egyen a gyerek, mit hogyan csináljon... Szerintem elindultatok egy rossz úton, tisztázni kéne a viszonyokat, mert így bele fogsz bolondulni az egészbe. Mert jönni fog, a mi idõnkben már szalonnát evett a gyerek két hónaposan a tied miért csak anyatejet kap. És a többi, miért van rajta sapka, miért nincs rajta sapka... Ajaj nem irigyellek, ha már ebben nem tudtok békességre jutni és már most rossz hangulatod van. és még csak a 11 hét.
A kérdező hozzászólása: Hozzátenném, hogy egyébként jófejek, és jó a viszonyunk velük. Legutóbb az esküvõnk váltott ki hasonló indulatokat, hasonló okokból. Amirõl meg vannak gyõzõdve, annak úgy kell lennie.
Anyósoméknál beindult a forró vonal, amint megtudták(nagynénik, unokatesók, keresztszülõk...) Mindenki elõbb tudta, mint a saját apukám. Elõször zavart. De gondolj bele, ha 20 ember örül veled, nem nagyobb az az öröm? A nagyszülõk meg mindig büszkélkedni fognak, mindent szétkürtölnek:) De mondjuk ha elõre szóltál hogy ne adják tovább, tiszteletbe kéne tartani. Som mindent lehet itt olvasni, hogy idõbe a lábadra kell állni:)
Elsõ vagyok. Sajnos ehhez hozzá kell edzõdnöd, nagyon sokszor fogják még úgy érezni, hogy Õk jobban tudják, mi a helyes. És a következõként csinálom: Mindig meghallgatom a véleményüket, sok mindent hasznosítok is belõle. De mindig kiállok a döntésem mellett. Most pl. anyósom és anyukám kitalálta, ha megszületik a baba, 1-1 hétre elviszik magukhoz a 2 évesemet, hogy nekem könnyebb legyen. Tudom, hogy a jó szándék vezeti Õket, de én ezt nem szeretném, és ezt azonnal tisztáztam is velük. Neked is ezt a fajta határozottságot kell megtanulnod, hátha egy idõ után elfogadják, hogy a te gyerekedet érintõ kérdésekben te döntesz, de szívesen várod a segítségüket, tanácsaikat. Mert fõ az egyensúly!
A kérdező hozzászólása: Köszi a választ. Ezt én természetesen elmondtam már így szép szóval az elején. Hát ez a vége.
Én sem akartam elmondani, de ebbõl nem is volt vita, mert ez így természetes, hogy 12. hétig ne mondjuk el, még munkahelyen is csak 13. héten mondtam el. Azt, hogy Te sem szeretnéd meg kell, hogy értsék és ennyi. Nincs ezen mit vitázni, ez a Te döntésed senki másé, ha Te így döntöttél ezt mindenkinek tolerálina kell. Megmondanám, hogy ez nekem így megnyugtató és ezt legyenek szívesek elfogadni, mert Neked ez rosszul esik, hogy Õk ezt nem érik meg és nem tudják elfogadni. Még egy hetet ki kell, hogy várjanak. Jó egészséget!!
A kérdező hozzászólása: Igen, a következõnél mi is várni fogunk, de most már nem tudom visszacsinálni az idõt, azt gondoltam, nekik is egyértelmû ez a dolog. De nem az. És ma már ordítozássá fajult a dolog- apukám ordítozott, hogy egész gyerekkorában arra kellett figyelnie hogy mit mond, most már nem akar erre figyelni hogy mit szabad mondani és mit nem, és a jó hírt meg kell osztani, stb. Azért is kinevetnek hogy nem eszem kolbászt toxoplazmózis miatt. Nem fogadják el, hogy máshogyan szeretnénk csinálni mint õk csinálták. És ennek hangot adnak.
A kérdező hozzászólása: A mi esetünkben kicsit nehezebb lett volna eltitkolni szüleim elõl a 12. hétig, mivel egy udvarban lakunk, gyakran találkozunk.. nem magyarázkodhattam volna mindig hogy már nem iszom egy korty alkoholt sem, csak úgy reggelente hányingerem van, jajj most épp nem emelek, stb.. Meg úgy gondoltam, õk eléggé közel állnak hozzánk hozzánk hogy megosszuk velük a jó hírt... nem láttam elõre mi lesz a folytatás...


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!