Találatok a következő kifejezésre: Mikor kezdjem az (664 db)

Mihez kezdjek magammal, ha nem tudom, mit kezdjek az életben? 35 éves ffi.

Van Menyasszonyom, nem túl rózsás a kapcsolatunk, van pár szakmám, de nem érdekel egyik sem, Kb tudom, mit kellene tennem, de mégsem teszem, nem tudom, mit dolgoznék szívesen, azt sem, hogy hol. Kicsit kilátástalannak t?nik minden, amiatt, hogy van csomó adósságom. .....

Legjobb válasz: Hát ha tudod, mit kellene tenned, de mégsem teszed, akkor ne csodálkozz, hogy nem tartasz sehol...

Hát ha tudod, mit kellene tenned, de mégsem teszed, akkor ne csodálkozz, hogy nem tartasz sehol...
...tudod, mit kellene tenned, de mégsem teszed? :-/ Én a helyedben magamba néznék, és megkeresném azt, amit csinálni szeretek, amihez a legjobban értek, amit csinálni szeretnék, amiben a legjobb vagyok. Próbáljátok felfedezni azt az értéket, ami benned van, amit szeretsz csinálni, amiben a legjobb vagy, amihez kedved van, és próbálj egy ilyen úton elindulni. Az pedig már mellékes (ha már megtaláltad az utat, hogy mi az, ami foglalkoztat téged), hogy milyen módon kell megszerezned a... öö... izé :-D Papírt meg melót :-D Adóssággal kapcsban nem tudok tanácsot adni, ne haragudj. Remélem egy picit tudtam segíteni. Üdv.
Állíts fel egy életcélt és ragaszkodj hozzá, hogy azt elérd. Enélkül nem megy. Csak úgy, lenni, tényleg kilátástalan. Ehhez önfegyelem és kitartás is kell.

Mit kezdjek az arcomon lévő pattanás hegekkel? Piros foltok, halvány piros foltok, seb nélküliek. Mit kezdjek, hogy eltűnjenek?

Fiú vagyok és nagyon irritál már hogy emiatt alapozom az arcom.....és nagyon idegesítenek azok a foltok.

Legjobb válasz: elmúlnak max 1-2hét

elmúlnak max 1-2hét
A-E vitamin, fuss (lényeg, hogy valami izzasztó sportot), aztán jó meleg vízzel alaposan lemosni, aztán hideggel is, után pihi-tehát ne nyúlj hozzá, lehetõleg ne bkv-zz--és ha nagyon pattanásos típusú az arcod, akkor az is segíthet, hogy a párnahuzatot minden nap lecseréled tisztára. Még tudom ajánlani a forever-nek a zöld aloe verás géljét, de ha nem futja erre, akkor sima aloe vera növényt beszerzel és abból levágsz egy pici levéldarabkát, azt félbe vágod-mintha filéznél- és az arcodra kened. Nagyon jól lenyugtatja a bõrt.
dörzsölgesd paradicsommal:) tényleg beválik. csökkenti a gyulladást és halványít.
A kérdező hozzászólása: köszi!
http://m.videa.hu/videok/emberek-vlogok/hogyan-legyek-jo-no-.. Nekem ez vált be, gyönyörûen eltüntette a hegeket. :)

Mit kezdjek az értetlen rokonokkal? Segítség, mert megőrülök!

16 hetes a fiam, egy nagyon nagyon jó baba aki utál kézben!:) Mindenki felvenné, dajkálná,de persze ő sír, nem szeret kézben. Próbálkozik felülni, sőt, ha meg tud kapaszkodni, felül-feláll, de ölben ülve sincs el, csak ha magad mellé ülteted pl. Mivel a gyerek nem engedi, hogy felvegyék, ezért mindenki fogdossa, ami szintén nem a kedvence, inkább játszik egy nagyot, de azt bárkivel. Megkértem a kedves rokonokat, hogy a kézfejét ne fogdossák, mert mindig a szájába veszi.. Ezt az én családom be is bírja tartani, de a férjem családja... Főleg a férjem nagymamája.. Van egy girhes macskája, se oltva se semmi, az öreglány meg örökké csókolgatja azt a dögöt meg dögönyözi, aztán meg úgy venné fel örökké a gyereket.. Tegnap átvittem a picit hozzá, mert 70 éves, nehezen mozog, hogy lássa a picit. Felvette a macskát, hogy ne menjen be a házba, utána meg nyúlt a gyerekért.. Megkértem, hogy mosson kezet, megsértődött, aztán meg megfogta a gyerek kézfejét, majd elment kezet mosni, mintha direkt idegesíteni akarna..(ez már máskor is előfordult, amikor megkértem, hogy ne simogassa a gyerek kezét, azért is, amikor megkértem újra még jobban csinálta 3szorra meg hazament megsértődve, de előtte a fejemhez vágta, hogy szeretnék én olyan tiszta asszony lenni, mint ő, meg majd ha a gyerek a galambszart eszi a homokozóba akkor emlékezzek vissza erre..) Megtöröltem a gyerek kezét, popsitörlővel majd felvette, addig piszkálta amíg nem sírt aztán mondtam neki, hogy hazamegyünk, mert nyűgös a pici.. De minek megyünk és mindenbe beleokoskodik... 40fok volt több délután is, mentünk sétálni ő meg úgy betakarta a gyereket amikor találkoztunk, hogy levegőt se kapott és kioktat, hogy szaranya vagyok... Hogy értessem meg vele(nem csak ő ilyen, de főleg ő zavar, mert anyósom se kutya..), hogy nem kérek a "jó tanácsokból"? Ja és azt, hogy a gyerek egészségét szolgálja, hogy kezet kell mosnia a dögje után?

Legjobb válasz: Szia! Én nagyon sokat szenvedtem anyóstól, és nem akartam feszkót így nem is szóltam.Aztán hirtelen elpattant egy húr,hiszen a gyerekért mindent, nehogymár ez a nõ idegesítsen és ne tudjak nyugodt lenni a drágámmal. Legközelebb amikor mentünk és csinálta a hülyeségeit,akkor mondtam neki,hogy most valószínû nem fog tetszeni amit fogok mondani de az unokája a fia és az én közös gyerekünk.Õ már felnevelt 2 fúit, amiért tisztelem is,de ezt a fiút én és a fia fogjuk felnevelni ha tetszik, ha nem mert mi vagyunk a szülei.Én az anyja vagyok és ha azt mondom nem akkor nem!Ez a gyerek a mi gyerekünk és mi tudjuk mi a legjobb neki.Köpni nyelni nem tudott.Szerencsére amikor legközelebb mentünk párom is mellém állt így rendezõdött a helyzet, most már látom az öreglányon ha el akarja kezdeni tolnia marhaságait és akkor már mondom hogy anyuka!és látom hogy majd kipukkan de befogja. Igaz a dédikkel nehezebb, az enyém tejjel akarta itatni 3 hetes korában mert visszaapadt pár napra a tejem, õ 85 éves és már nem friss a gondolkodása... De mindig elmondom neki hogy mama változik az orvostudomány változik minden nem úgy van ahogy akkor volt, meg poénkodok lehet,hogy holnapra ott tartanak majd az orvosok hogy visszafiatalítják 25 évesre:)Ilyenkor mindig nevet és elkezd nosztalgia mesélni,vagy hogy hol fáj:D DE legalább eltereltem.... Viszont a macskuszra én is mérges vagyok.Szeretem õket,de nem szeretném ha csókolóznának a fiammal..... Én még a lábpuszit sem szeretem mert ugye most tornászik zokni nélkül van és a szájába veszi. Én egyszerûen rászólok akárkire tõle a pápa is lehet,hogy neeemnemmm ezen tök meglepõdnek mert azt hiszik a fiamnak szólok majd mondom hogy nekik,mert ugye elmondtam már hogy nincs kéz tapi és talppuszi:) Jó hosszú voltam remélem hasznos is...

Szia! Én nagyon sokat szenvedtem anyóstól, és nem akartam feszkót így nem is szóltam.Aztán hirtelen elpattant egy húr, hiszen a gyerekért mindent, nehogymár ez a nõ idegesítsen és ne tudjak nyugodt lenni a drágámmal. Legközelebb amikor mentünk és csinálta a hülyeségeit, akkor mondtam neki, hogy most valószínû nem fog tetszeni amit fogok mondani de az unokája a fia és az én közös gyerekünk.Õ már felnevelt 2 fúit, amiért tisztelem is, de ezt a fiút én és a fia fogjuk felnevelni ha tetszik, ha nem mert mi vagyunk a szülei.Én az anyja vagyok és ha azt mondom nem akkor nem!Ez a gyerek a mi gyerekünk és mi tudjuk mi a legjobb neki.Köpni nyelni nem tudott.Szerencsére amikor legközelebb mentünk párom is mellém állt így rendezõdött a helyzet, most már látom az öreglányon ha el akarja kezdeni tolnia marhaságait és akkor már mondom hogy anyuka!és látom hogy majd kipukkan de befogja. Igaz a dédikkel nehezebb, az enyém tejjel akarta itatni 3 hetes korában mert visszaapadt pár napra a tejem, õ 85 éves és már nem friss a gondolkodása... De mindig elmondom neki hogy mama változik az orvostudomány változik minden nem úgy van ahogy akkor volt, meg poénkodok lehet, hogy holnapra ott tartanak majd az orvosok hogy visszafiatalítják 25 évesre:) Ilyenkor mindig nevet és elkezd nosztalgia mesélni, vagy hogy hol fáj:D DE legalább eltereltem.... Viszont a macskuszra én is mérges vagyok.Szeretem õket, de nem szeretném ha csókolóznának a fiammal..... Én még a lábpuszit sem szeretem mert ugye most tornászik zokni nélkül van és a szájába veszi. Én egyszerûen rászólok akárkire tõle a pápa is lehet, hogy neeemnemmm ezen tök meglepõdnek mert azt hiszik a fiamnak szólok majd mondom hogy nekik, mert ugye elmondtam már hogy nincs kéz tapi és talppuszi:) Jó hosszú voltam remélem hasznos is...
Kitartás, és határozott legyél! És hordj magaddal fertõtlenítõt... :S
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszod!:) Nagyon hasznos volt! Amúgy ha én mondom, hogy de márpedig az én fiam és azt csinálja amit mondok akkor "De mi csak jót akarunk és ne legyek ilyen hülye..." Az én családom megérti, de ez a 2 nõszemély... Ha megyek valahová(falun lakunk, sokat autózom a városba) akkor miért nem hagyom itthon a gyereket, majd õk vigyáznak rá... Azért vagyok én az anyja, hogy én vigyázzak rá én nevelgessem! Amúgy nálunk ez egy külön történet, 17 éves vagyok, szóval még nagyobb a lenézés.. Mindenki azt mondta, hogy le se fogom szarni a gyerekemet, pedig õ az életem értelme és eszembe sem jutna eldobni vagy nem foglalkozni vele, imádom az összes vele töltött pillanatot. Amikor kiderült, hogy jön a baba(gyógyszert szedtem) anyósom azt mondta, hogy "és ha a fiam talál jobbat mi lesz veletek? Mentek a híd alá?" A szüleim nem örültek, de támogattak, a dédnagymamák meg azon aggódtak, hogy a gyereket majd nekik kell felnevelni anyósommal együtt, mert majd én bulizni járok(soha nem voltam, nem is hiányzik:) ) Mellesleg a férjemet is a fiam dédijei nevelték és anyósom most nekem tart kiselõadást, hogy mit hogyan csináljak.. Pedig az ösztön nem hazudik:)
bocs, 16 hetes vagyis 4 hónapos felül és feláll??? és utál kézben lenni? de furcsa, hagytad sírni? diagnosztizált hiperaktív gyerek szülei írták ezeket utólag mint elsõ tünet :S szerintem kifejezettem jót tenne a gyerekednek ha dajkálnák õt a rokonok, persze amíg bírja aztán kis szüneetet tartva. kapaszkodó közelébe meg ne tedd le, ha egy 4 hónapos baba feláll az bizony nagyon nagy problémákat okozhat, gondolom nem szeretnéd ha tolószékes lenne majd a gyereked. márpedig ha felhúzza magát akkor nincs kész rá a gerince, majd akkor ha nélküled megteszi!
Velem a dédi (férjem nagyija) közölte, hogy ne etessem annyit a 3 hónapos kislányomat mert még a végén meghízik!3 óránként eszik 110ml-t tápszert!Azóta egyszerûen nem megyek hozzá ha akarja látni a dédunokáját akkor eljön.
A kérdező hozzászólása: Semmi baja nincs a gyerekemnek attól, hogy nem szeret kézben..:) Van nem egy ismerõsöm akinek a gyereke hasonló "tüneteket" produkál, ettõl még egyik sem hiperaktív!!:) Igen utolsó, én is ezt fogom tenni, csak a férjem miatt egy kicsit bánt a dolog... Oké, hogy nem megyek, de ha jön akkor is ilyen, hogy állítsam le? Mert állítólag egy ritka bunkó ember vagyok..(ezt az anyósom mondta, csak azért, mert nem engedtem, hogy elvigye sétálni 40 fokba délbe...)


Mit kezdjek az életemmel? Tanuljak tovább? Ti mit tennétek?

18 éves vagyok és már leérettségiztem. Mindig jól tanultam, az érettségim is matek kivételével 5-ös lett. Szeretek is tanulni. A MOME-re felvételiztem tavaly, de sajnos nem vettek fel, nem volt nagyon id?m készülni rá. Aztán utána megjelöltem 3 gazdasági szakot, fel is vettek az egyikre, de már azóta otthagytam, mert pont a matekhoz nincs affinitásom, de muszáj volt bejelölnöm a szüleim miatt:/ Most kisebb munkákat vállalok el és egy tanfolyamra járok, mert egy érettségivel sehova nem vesznek fel. Nem tudom, hogy mi legyen velem, szüleim azt akarják, hogy tovább tanuljak, meg én is, de nem tudom, hogy milyen irányba. Nem akarok lébecolni évekig miel?tt valaki azt hinné, csak rossz látni, hogy minden barátom mennyire szereti az egyetemet, tanulnak, készülnek a vizsgákra, én meg ebb?l kimaradok.. De engem a m?vészeteken kívül semmi nem érdekel:/ Vagyis nem tudok magamra rákényszeríteni olyasmit, ami nem érdekel, mert csak egy életem van és így is már nagyon régóta boldogtalan vagyok, hogy semmi se sikerül. Tudom, hogy ezek nem piacképes szakmák, de én pl. soha az életben nem tudnék egy irodában ülni, vagy hivatali munkát végezni. Nem tudom, hogy mit csináljak, lassan már jelentkezni kell..jó vagyok irodalomból, tudok forgatókönyveket, dalszövegeket írni, otthon vagyok a képz?m?vészetekben, fotózom régóta. Ez tulajdonképpen az, ami lefedi az érdekl?désemet. Ti mit tennétek? Légyszí csak normális tanácsokat írjatok, most egy normális beszélgetésre van szükségem, mert sajnos senkivel nem tudok err?l dumálni a környezetemben:( El?re is köszönöm annak, aki elolvassa.

Legjobb válasz: Azt tanuld, amit szeretsz. Lehet nem fogsz beleõl fényesen élni de akinek van kitartása, aki keresi a lehetõségeket, annak mindig akad majd munka. Pl. (hülye példa lesz) van az országban egy bácsi. Egész életében üveges volt. Hát nem egy felkapott szakma, az olcsó kínai termékek korában, de õ ennek ellenére csak boros poharak gyárt. Méghozzá olyan percizzóval, hogy kb. minden 6 pohara megy át egy lézeres teszten, mert meg kell felelnie bizonyos törésmutatóknak. Most azt hinné az ember, hogy hülye lesz kiadni bárki is egy 4-6000 Ft-os darabárú borospohárért bárki kiadni pénzt, mikor a ezért már komplett készletet kapsz. De ennek ellenére, van igény a munkájára és megél a bácsi belõle. A jó munka mindig el kell. Szóval azt csináld amiben jó vagy.

Azt tanuld, amit szeretsz. Lehet nem fogsz beleõl fényesen élni de akinek van kitartása, aki keresi a lehetõségeket, annak mindig akad majd munka. Pl. (hülye példa lesz) van az országban egy bácsi. Egész életében üveges volt. Hát nem egy felkapott szakma, az olcsó kínai termékek korában, de õ ennek ellenére csak boros poharak gyárt. Méghozzá olyan percizzóval, hogy kb. minden 6 pohara megy át egy lézeres teszten, mert meg kell felelnie bizonyos törésmutatóknak. Most azt hinné az ember, hogy hülye lesz kiadni bárki is egy 4-6000 Ft-os darabárú borospohárért bárki kiadni pénzt, mikor a ezért már komplett készletet kapsz. De ennek ellenére, van igény a munkájára és megél a bácsi belõle. A jó munka mindig el kell. Szóval azt csináld amiben jó vagy.
Ja és hogy mit tennék: utána olvasnék álláshíredéseknek. Milyen kaliberû embereket keresnek, milyen munkakörbe és milyen végzettséget várnak. Ezek alapján lõném be a szakmám is. Pl. vektorgrafikusok, 3d grafikusok sok helyre kellenek. Igaz az is gép elõtt gubbasztós munka, de a legtöbb amit felsoroltál ilyen.
Te írtad ezt a kérdést, vagy én? :) Nem vagy egyedül. Én is így vagyok, sok minden érdekel, de fogalmam sincs, hogy melyiket lenne jó egyetemen tanulni. Mi lenne, ha jelentkeznél külföldre önkéntes (EVS) munkára? Kapnál plusz egy évet, plusz tapasztalatot. Milyen tanfolyamra jársz most? Fotós, animáció, grafika? Elvégezhetnéd valamelyiket OKJ-s formában: belekóstolsz, gyakorolsz, elmélyedsz benne, megtudod, mi érdekel (vagy hogy mi nem, az is jó!). Csak ne hagyd abba, amit szeretsz, mert már utána nagyon nehéz visszarázódni. Ne add fel az álmaidat, még ha késõbb hobbivá is zsugorodnak. Hidd, el, elõbb utóbb mind megtaláljuk a helyünket. Ne görcsölj rajta, csak csináld, amit szeretsz, bármennyire kevés idõt is tudsz csak rászánni!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat. Most fotós tanfolyamra járok, sajnos lemaradtam az okj-ról, mert úgy volt, hogy az egyetemre fogok járni és mikor ott hagytam, már nem lehetett jelentkezni. Így meg azért tanulok valamit. Szívesen önkénteskednék, bár külföldön azért elég drága, nem akarom a szüleimet terhelni ezzel, már így is rosszul érzem magam, hogy szinte õk tartanak el:(
az önkéntes munka arról szól, hogy kivisznek a saját pénzükön, dolgozol, kapsz zsebpénzt. (nem egy nagy összeget) és hazajössz.
ja és kötelezõ nyelvi kurzusra eljárni ami az aktuális ország nyelve értelem szerûen.
Pedig te még mindig sokkal jobban jártál mint pl én. Én is szeretem a mûvészeteket, elõször olyan szakokat jelöltem, hogy formatervezõ mérnök, építõ mûvész, de sehova se vettek fel mert rettenetes lett az érettségim, most pedig szakmát tanulok alkalmazott grafikust. Ha szerencsém lesz tudok valamit javítani az érettségimen és akkor megyek könnyûipari mérnök szakra, hogy nyomdákban dolgozhassak. Egyébként olvass utána a szakoknak olyan hülye megnevezéseik vannak néha hogy rá se lehet jönni mit csinál vagy mit lehet elérni vele
Attól se keseredj el, ha esetleg nem tudsz egyetemen mûvészetet tanulni (A MOME-ra bejutni még sok év készüléssel is nagyon nehéz, mondhatni lutri!) Gimiben én is mindenképp mûvészeti suliba akartam menni, de a szüleim azt tanácsolták, hogy tanuljak valami mást, a mûvészethez úgysem az iskola a legfontosabb, megmaradhat hobbiként. Jó több lábon állni! Nem árt, ha van egy "polgári" szakmád is, persze csak ha találsz olyat, amihez kedved van. Esetleg újságírói, vagy ilyesmi..
A kérdező hozzászólása: Utolsó, köszönöm, sikerült a MOME idén!:)

Mit kezdjek az életemmel?

18 éves srác vagyok, tavasszal érettségizem. Rengeteget gondolkoztam már azon, hogy mit csináljak szeptembert?l. Sok minden érdekel, és a jegyeim alapján felvennének a legtöbb egyetemre, de valahogy nem vonzz a dolog. Egyrészt nagyon nem tetszik hogy manapság boldog-boldogtalan továbbtanul, és diplomás emberek a Burger Kingben dolgoznak.

Legjobb válasz: Szerintem várj egy évet, ha nem tudod mit is akarsz. Dolgozz valamit, és amikor lesz tapasztalatod mindkét oldalról, el tudod majd dönteni mit is akarsz. Dolgozhatsz pl Németoban úgy is hogy 2 hetente hazajársz ( ha épp olyan helyen dolgozol). Vagy ddobj fel egy érmét és amíg a levegõben pörög rájössz mit is akarsz:) én úgy szoktam. De amúgy tanulni így is úgyis kell.

Szerintem várj egy évet, ha nem tudod mit is akarsz. Dolgozz valamit, és amikor lesz tapasztalatod mindkét oldalról, el tudod majd dönteni mit is akarsz. Dolgozhatsz pl Németoban úgy is hogy 2 hetente hazajársz ( ha épp olyan helyen dolgozol). Vagy ddobj fel egy érmét és amíg a levegõben pörög rájössz mit is akarsz:) én úgy szoktam. De amúgy tanulni így is úgyis kell.
A kérdező hozzászólása: Elõször is köszönöm a válaszokat, tudom hogy nem volt rövid kérdés, örülök hogy voltak akik idõt szántak rá. Elfelejtettem egy fontos dolgot hozzáírni a kérdéshez, igazából ez az egész bizonytalanság alapja: az apám egy multicégnél dolgozik vezetõ beosztásban. Gyerekkorom óta mindenem megvolt, viszont nagyon keveset volt velünk. Például a születésnapom piros betûs ünnepen van, mégsem emlékszem egy évre sem amikor velünk lett volna. Karácsonykor, újévkor is dolgozik, amikor itthon van, akkor is a munkahelyi dolgokon pörög az agya. Attól félek, hogy ha egyetemre megyek, és szerzek egy felelõsebb munkát, akkor én is ilyen leszek. Én szívesebben keresnék jóval kevesebbet, de szeretnék több és minõségibb idõt tölteni a családommal.
Erre röviden annyit tudok mondani hogy nem ezen múlik. Minden oldalról lehetne példákat és ellenpéldákat mondani. Talán annyit vegyél még számításba hogy egy képzetlenebb ember sokszor rászorulhat arra hogy napi 10-12 órákat dolgozzon, otthon is sefteljen, tegyen-vegyen, egy olyan vezetõ mint a faterod meg valószínûleg azért olyan amilyen, mert függõsége, szenvedélye a munka. Mind a kettõ elkerülhetõ.

Mit kezdjek az érzéseimmel?

Kiskorom óta rengetegszer összekapunk anyuval. Heti rendszerességgel. Sokan mondják, h egy szülő mindig szeret, de én ezt nem tudom elhinni. Akkor miért bánt? Nem lehet, h inkább a kényszer náluk a szeretet? Anyumnak nincs senkije, csak a nővérem, aki messze él tőlünk, apum, akit sztem soha nem szerethetett és én... Nagyrészt csak én vagyok neki, velem beszéli meg a gondjait, persze én is elmondom neki. Sokszor megbánt, és "megtapos" és én úgy érzem ezt sosem tenném a saját gyerekemmel. Szeretnék majd családot, é úgy érzem, h sokkal jobban fogom szeretni a gyerekeimet, mint ő. 20 éves vagyok, de egy sok mindent nem tudok felmutatni. Egész eddigi életembe vágytam a szerelemre, de még nem kaptam meg. Most szeretnék kilépni az árnyékomból és olyan nővé válni, aki nem esik össze, mert neki nincs párkapcsolata. De amikor anyum bánt ezzel (párkapcsolat téma)összeesek, és megint kicsinek érzem magam. És ilyenkor hiányzik nekem az az egy ember, akivel volt némi kezdeményezésünk, de a végén kiderült csak kihasznált. De mégis amikor nagyon egyedül vagyok hozzá sietnék csak egy ölelésre, nem többre... Pedig pont a napokban büszke voltam magamra, h egyre kevesebbet gondolok rá, és kezd eltűnni a gondolataimból...hát ez van, nem baj :)

Legjobb válasz: Mivel nem tudom, hogy min szoktatok összeveszni anyuddal, ezért nem ítélkezhetek feletted, de én azt tanácsolom, hogy ülj le vele és próbáld neki elmondani, hogy mi a problémád vele, hogy úgy érzed, hogy sokszor nagyon megbánt. Próbáljátok meg rendezni a kapcsolatotokat, egy anya nagyon sokat segíthet. Én alig 2 hónapja veszítettem el édesanyámat, õ volt a mindenem. Elhiszem, hogy hiányzik a párkapcsolat, de minél jobban "futsz" utána, annál késõbb kapod meg az igazit. Kitartás!

Mivel nem tudom, hogy min szoktatok összeveszni anyuddal, ezért nem ítélkezhetek feletted, de én azt tanácsolom, hogy ülj le vele és próbáld neki elmondani, hogy mi a problémád vele, hogy úgy érzed, hogy sokszor nagyon megbánt. Próbáljátok meg rendezni a kapcsolatotokat, egy anya nagyon sokat segíthet. Én alig 2 hónapja veszítettem el édesanyámat, õ volt a mindenem. Elhiszem, hogy hiányzik a párkapcsolat, de minél jobban "futsz" utána, annál késõbb kapod meg az igazit. Kitartás!
A kérdező hozzászólása: Nem lehet vele elülni, azt mondja, h nem akar velem beszélni...A párkapcsolatos témát meg pont én szeretném takarékra rakni, de mindig felhozza, h nekem nincs...

Mit kezdjek az apukámmal?

4 éve váltak el a szüleim, apukám alkoholproblémái miatt. Ezzel a válással nemhogy ráébredt volna, hogy mindent elveszít, hanem méginkább elkezdett inni. Egyedül én álltam ki mellette, de most már én sem nagyon bírom. Rettenetesen hiányzik, de amikor megígérem neki hogy megyek feszt berúg már kora reggel, nehogy véletlenül normális állapotban találjam. Nem láttam már 6 hete, ? nem keres engem, meg van gy?z?dve róla, hogy én vagyok a rossz, hogy csak meg vagyok bolondulva, mert szerelmes vagyok. Féltékeny a barátomra, mert vele több id?t töltök. Pedig nem, mert csak hétvégén szoktunk együtt lenni, apámmal meg lehetnék a hét bármelyik napján, ha normális lenne. Képtelen belátni, hogy bármi is az ? hibája lenne. Kétszer olvastam be neki a négy év alatt, akkor mondtam neki, hogy alkoholista, meg hogy hihetetlen, hogy annyit nem bír megtenni értem, hogy legalább aznap nem iszik, mikor meg van beszélve a találka. Rettenetesen el vagyok szomorodva, szükségem lenne rá, nagyon hiányzik, de nem így. Hiába beszélek vele nem segít. Örülnék tanácsoknak, bár tudom, nem igazán tudok mit tenni. 17L

Legjobb válasz: Sajnos ezzel tényleg nem lehet mit kezdeni.Az alkohol az nagyon gonosz dolog.Sajnos fontosabb neki az, hogy igyon, mint, hogy veled legyen!Ha saját magától nem jön rá, hogy rossza amit csinál, akkor nem fog változni semmi!! Általában aki alkoholista az sosem vallja be magának, nem vesz róla tudomást, és nem érdekli ki mit mond.. Sajnálom nagyon, nem lehet könnyû...de lehet el kéne engedne, mert egyre nagyobb fájdalmat fog okozni neked!

Sajnos ezzel tényleg nem lehet mit kezdeni.Az alkohol az nagyon gonosz dolog.Sajnos fontosabb neki az, hogy igyon, mint, hogy veled legyen!Ha saját magától nem jön rá, hogy rossza amit csinál, akkor nem fog változni semmi!! Általában aki alkoholista az sosem vallja be magának, nem vesz róla tudomást, és nem érdekli ki mit mond.. Sajnálom nagyon, nem lehet könnyû...de lehet el kéne engedne, mert egyre nagyobb fájdalmat fog okozni neked!
Ezt én is átéltem, csak nekem 7 évesen költöztek külön a szüleim. Apum sajnos tavaly nyáron elhunyt (váratlanul).De akkor se fogom elfelejteni amit csinált. Mindig mikor õ jött értem a suliba, hazafelé az volt az elsõ hogy bementünk egy kocsmába (feltéve hogy nem részegen jött értem).Aztán ha nagyon be volt rúgva fogta magát és kifeküdt az út szélére, és mondta hogy menjek oda én is.Én inkább hazamentem, erre fél órára megjelent apám és elhordott minden szemét köcsögnek, mert ott mertem hagyni. Az a baj evvel, hogy nagyon megmarad az emberben. De sajnos nem tudsz vele mit kezdeni:S én is próbáltam, sajnos sikertelenül...most 17 vagyok, de tisztán emlékszem hányszor mondtam apámnak hogy nem kérem hogy szokjon le teljesen a piáról, de legalább mértékkel igyon. Soha nem hallgatott rám, még csak el sem gondolkozott rajta...
Az én apám is alkoholista volt.Az egyetlen dolog amiért leszokott az volt, hogy közölte vele a házi orvos, hogy ha így folytatja, akkor van 1 éve hátra!Annyira kiborult, hogy azonnal abba hagyta!Nem kevés szenvedés árán!(Remegés meg minden volt)De az ilyen embernek, mindig kell valami függõség amivel tönkre teheti magát, az enyém is talált!(játék gép)Ördögi kör.És az ember nem tehet semmit sajnos! :(

Mihez kezdjek az életemmel?

Sziasztok. Ma szóltak a kórházból,hogy apa meg fog halni,úgyhogy látogassuk amíg lehet,ő a mindenem,ő nevelt fel,egyetlen ember az életben aki szeret,akire számíthattam. Folyamatosan épült le,egy életvidám 46 éves ember, a szemem előtt. Voltak már kapcsolataim,de most 21 évesen találtam meg az első fiút,aki életem első nagy szerelme,sokat kellett harcolnom érte,aztán végre együtt lehetünk,majd múlthét csütörtökön belém rúgott és elhagyott. Egy másik városba kell járnom hetente kezelésre,2:30 óra az út oda,tegnap voltam,jövőhét csütörtökön be kell feküdnöm,mert annyi vizsgálat kell,mert rosszak az eredményeim. Egyik napról a másikra,2 hónapja apa két állását kell betöltenem belecsöppentem. 2 hete munka közben leestem a lépcsőn agyrázkódásom lett,és megsérült a lábam,még azóta is sántítva megyek dolgozni,ezzel telik el a nyaram. Elkezdtem az egyetemet,mert apa rám erőltette,de nem tetszik,nagyon nehéz,nem is sikerült pár vizsga,a nyáron olyan szinten depressziós lettem,hogy most is azon gondolkodom,hogy kimegyek a konyhába,és szíven szúrom magamat,így ott hagyom az iskolát,dolgozom apa helyett,és ez is külön ideg,hogy miből fogom én azt az 1 év képzést visszafizetni,mondjuk azt mondták,ha meghalok,akkor nem kell visszafizetni. Szerintetek is az öngyilkosság lenne a legjobb ötlet? Szeretném megkérni,most az egyszer a vicces válaszokat kerüljük,csak komoly válaszok érdekelnének,most is ülök az ágyam szélén,már ég a szemem a sírástól. 21/L

Legjobb válasz: nagyon aranyos vagy :) az élet nem egy hupikék törpikék epizód. hanem sokszor súlyos, nehéz dolog. és rakjuk egymás után a lábainkat és megyünk tovább. vedd észre, hogy ez egy szép és intenzív idõszaka az életednek. akkor is az, ha öngyilkos leszel. maga az a szép, hogy szembe kerülsz ezzel sok fajta érzelmileg, indulatilag mély helyzettel. köztük azzal is, hogy mi értelme ennek az egésznek. az egyetemet ne hagyd abba. maga annak végig gyûrése egy nagy tanulás, nem csak a tárgyak. olyan mint egy sport, amikor az ember úgy érzi már a táv 10%-ánál hogy szétszakad a tüdeje, és aztán ahogy telik az idõ látja, hogy így is lehet haladni, ha nem áll meg és aztán eléri a cél. szóval ne állj meg.

nagyon aranyos vagy :) az élet nem egy hupikék törpikék epizód. hanem sokszor súlyos, nehéz dolog. és rakjuk egymás után a lábainkat és megyünk tovább. vedd észre, hogy ez egy szép és intenzív idõszaka az életednek. akkor is az, ha öngyilkos leszel. maga az a szép, hogy szembe kerülsz ezzel sok fajta érzelmileg, indulatilag mély helyzettel. köztük azzal is, hogy mi értelme ennek az egésznek. az egyetemet ne hagyd abba. maga annak végig gyûrése egy nagy tanulás, nem csak a tárgyak. olyan mint egy sport, amikor az ember úgy érzi már a táv 10%-ánál hogy szétszakad a tüdeje, és aztán ahogy telik az idõ látja, hogy így is lehet haladni, ha nem áll meg és aztán eléri a cél. szóval ne állj meg.
A kérdező hozzászólása: Szerintem nem az egyetem a legutolsó, mondjuk úgy, hogy jelen helyzetben leszarom, nem érdekel a szak, nem is akartam oda menni, csak apáért mentem, nem magamért, úgyhogy ott hagyom. Sokkal fontosabb a 46 éves édesapám aki felnevelt, lassan elviszi a leukémia, anyám meg utál, az õ nevén van a lakás, azt mondta, ha meghal apa, nekem le is út, fel is út. Én is gyógyíthatatlan beteg vagyok, habár nem halálos, de kezelhetõ, épp ezért mentem másik városba, ott végre foglalkoznak velem, csak lassabban a táv miatt, de lassan elkezdõdik a gyógyszeres kezelésem, végett érnek a vizsgálatok. Most lehet gonosznak tûnök, de nehogy már az egyetemet emeljük ki egyedül a kérdésembõl, ki nem sz*rja le, már bocsánat, azért köszönöm, hogy írtál.
azért azt emeltem ki, mert ott vagy döntés helyzetben. nekem tavasszal halt meg az apám, tehát aránylag friss tapasztalatom van errõl. ráadásul nekem az sem adatott meg hogy beszélhettem volna vele még. hanem hirtelen egyik napról a másikra vége. és minden szál úgy maradt ahogy akkor épp volt. de erre az ember nem hiszem, hogy tud valamit mondani, mert annyira a másik mély privát lelkiállapota és fájdalma, hogy azon túl, hogy megértõen ránéz vagy azt mondja, hogy jól van, nagyon nem tud mást tenni. mert nem fér hozzá ahhoz az egészhez, amit Neki jelent ez. attól, hogy lesz e diplomád függ nagyban a további sorsod. ha megteheted, hogy szakot váltasz, akkor tedd azt. de ha vagy ez vagy semmi, akkor szerintem mindegy mi az csináld végig.
A kérdező hozzászólása: Részvétem édesapukád miatt. Diplomát meg hagyjuk már, semmit nem ér, nem egy ember ül otthon két diplomával, életkedvem sincs, nemhogy az iskola, remélem még a héten megdöglik, egy ideje minden este ezért imádkozom, hogy másnap ne kelljek fel, de most ezek az erõltessük a másikra azt a sz*rt válaszok is felhúztak most, pedig tudom, csak segíteni akarsz, csak nem érdekel a jövõm se, elég a jelenben szenvedni.
A kérdező hozzászólása: *megdöglök
köszönöm. és sajnálom, ha nem sikerült megtalálni a jó szavakat. igyekeztem pedig :) zene, hátha tetszik: http://www.youtube.com/watch?v=mLVxdS3r2vw
Ha túl sok a teher, próbáld csökkenteni.Kérj halasztást az egyetemen és csináld azt, amit most könnyebbnek gondolsz.Ha a munka az, dolgozz.Apád csak biztonságos jövõt szeretne neked és ezt gondolom a tanulásban látja, ami igaz is, de most nem megy.A halasztás olyan kompromisszum, amit talán hajlandó elfogadni.Apádat úgy szeresd, hogy közben nem áldozod fel magad érte, mert ezt egy szülõ sem akarná, ha felismerné.
Hosszú válasz: A válaszom egy picit illene holmi ezoterika válaszba, de azért leírom. Lehet, hogy hosszúnak érzed az életed, sok szenvedés, nincs boldogság. De te sem élhetsz örökké. 1 jó dolgot tudok mondani. Ha meghalsz öregkorodban, csak mert lejárt az idõd akkor onnan nincs vissza, mármint lesz következõ életed(ez az én véleményem)és utána ha meghaltál és bármi lesz utána erre az életedre nem fogsz emlékezni. Rövidebb válasz: Ne gondolkodj öngyilkosságon, te is megfogsz halni akár akarod akár nem. Szóval lesz majd egy új kezdet, új élet majd. Tõlem öngyilkos lehetsz, de akkor megfosztod magad az életedtõl ami most van. A te életed, te döntésed, a saját életedrõl te dönthetsz csak, senki más.
Nekem az szúrt rögtön szemet, hogy azt írod: "21 évesen találtam meg az elsõ fiút, aki életem elsõ nagy szerelme, sokat kellett harcolnom érte, aztán végre együtt lehetünk, majd múlthét csütörtökön belém rúgott és elhagyott." Mi az hogy "harcoltál érte" ? A szerelemért nem lehet harcolni, nem lehet erõltetni, vagy megtörténik vagy nem. Mi történt?

Mit kezdjek az életemmel?

Fiatal vagyok, de semmi ambíció nincs bennem. Nagyon rosszak a jegyeim, érettségim csak akkor lesz ha szerencsém van (de engem a szerencse nem szeret). Szakmám max valami gyenge, aztán úgy élek, hogy meghúzom magam és semmit nem érek majd el. Egyetlen dologhoz van tehetségem de abból ebben az országban nem lehet karriert csinálni. Nem is szeretem ezt az országot, igazából gyűlölöm, de még lehetőségem sincs kimenni innen. Annyira kilátástalan minden, szegény csonka családba születtem, semmi kapcsolatok, semmi pénz, semmi olyan, amibe kapaszkodhatnék. Nem vagyok valami szép, mint említettem a suliban boldog vagyok, ha kettest kapok, így is már egyszer megbuktam, sehová nem fognak felvenni és egy senki lesz belőlem. Nincs ami motiváljon, nincs senki, aki segíteni tudna, nincs eszem sem tehetségem, szóval megszívtam. 15 évesen azon gondolkodok már, hogy ha eltenném magamat lábalól vagy eltetetném, akkor talán a következő életemben nagyobb sikerem lenne. Nem vagyok rossz ember, vagyis nem tettem olyat, mégis minden jó kerül. Mit tehetek, ha így gondolkodok? Van esély arra, hogy jobb lesz, vagy aki ide ilyen helyre született így, az mondjon le mindenről?

Legjobb válasz: Panaszkodni meg sajnálkozni mindig is könnyebb volt mint megdolgozni a sikerért. Amúgy nem kell 2 diplomás embernek lenned. És a suli 90% semmire nem jó inkább alap mûveltség. Ebbe a korban sokan gondban vannak mihez kezdjenek magukkal és ez eredményezi fõként azt hogy lesz*rják a tanulást mert nincs cél amiért küzdhetnének. És az hogy a családodra fogod nem lesz jobb. Én sem gazdag családba születtem sõt elég rossz anyagi helyzetben vagyunk. De próbálom segíteni a szüleim és megküzdök azért hogy megéljek majd felnõttkánt. Nem gazdagként hanem mint általános polgár. Amúgy meg fizikai munkára simán elmehetsz. Kõmûvesekbõl nagy a kereslet mert mindenki "értelmiségnek" megy. És ha van munka jól is keres. Akár ha jól "kitanulod" magasabb posztot is elérhetsz. Keresztapám, így kezdte és most van egy kis vállalkozása külföldön.

Panaszkodni meg sajnálkozni mindig is könnyebb volt mint megdolgozni a sikerért. Amúgy nem kell 2 diplomás embernek lenned. És a suli 90% semmire nem jó inkább alap mûveltség. Ebbe a korban sokan gondban vannak mihez kezdjenek magukkal és ez eredményezi fõként azt hogy lesz*rják a tanulást mert nincs cél amiért küzdhetnének. És az hogy a családodra fogod nem lesz jobb. Én sem gazdag családba születtem sõt elég rossz anyagi helyzetben vagyunk. De próbálom segíteni a szüleim és megküzdök azért hogy megéljek majd felnõttkánt. Nem gazdagként hanem mint általános polgár. Amúgy meg fizikai munkára simán elmehetsz. Kõmûvesekbõl nagy a kereslet mert mindenki "értelmiségnek" megy. És ha van munka jól is keres. Akár ha jól "kitanulod" magasabb posztot is elérhetsz. Keresztapám, így kezdte és most van egy kis vállalkozása külföldön.
A kérdező hozzászólása: Lányként nem tudom, mennyire bírnám a fizikai munkát, habár amióta az eszemet tudom, mindent megcsinálok itthon. Nem szeretek sajnálkozni habár ez most nagyon annak sikerült, csak annyira kilátástalannak tûnik minden, hogy kezdem feladni, pedig az sem én vagyok.. Most az is lehet, hogy a 8. másodjára sem sikerül, akkor nem tudom, mit csinálok tényleg..
Nem az a baj, hogy rossz helyre születtél. A probléma a mérhetetlen lustaságod! Nem tanulsz, nem akarsz fizikai munkát csinálni (gyenge lányka? haha!). Sõt semmit sem akarsz csinálni, csak karriert. És mindent utálsz. Utálod az országot, utálod magadat. Egy kiút van csak ebbõl a lekvárságból. Tessék szorgalmasan megdolgozni az elõbbre jutásért!

Mihez kezdjek az édesanyám élettársának a lányával? Egyszerűen elviselhetetlen és idegesítő.

Közös, 2 generációs házban élünk. Az édesanyámmal és az élettársával semmi baj nincs, s?t nagyon örülök neki, hogy ennyire egymásra találtak, de az élettárs 15 éves lánya kiábrándító. Hisztis, állandóan vinnyog valamiért, nem tartja tiszteletben mások holmiját, aztán ? van felháborodva, ha ezt megemlítik neki. Képes bugyiban és melltartóban feljönni és a párom el?tt illegetni magát tusfürd? kölcsönkérés címén. Az apja is és édesanyám is próbálja nevelni, fegyelmezni és eddig jól nevelt kislány volt de mióta gimibe jár, már feln?tt n?nek tartja magát és ezzel együtt jött ez a viselkedési forma. Tudom, egyszer?en csak kamasz, de nem hiszem el, hogy ennyire ne lehessen szót érteni vele.

Legjobb válasz: ismerõs szitu :-) kérd meg a barátodat h csapjon a seggére és vigyorogva kérdezze meg tõle h csak nem 3iknak akar beszállni ??? tuti többet nem mászkál félmeztelen elõtte (persze anyumnak én elmondtam mit fog tenni a barátom:-) legalábbis a az én póthúgom farokabehúzva menekült onnantól a cuccokat meg úgy védtem meg h 1 zártam a szobám 2 patkányfogó a ruháim közé 3 ellopkodtam az õ kedvenc cucait én is 2 hónap alatt rájött h nem nyerhet azóta nem csinálja

ismerõs szitu :-) kérd meg a barátodat h csapjon a seggére és vigyorogva kérdezze meg tõle h csak nem 3iknak akar beszállni ??? tuti többet nem mászkál félmeztelen elõtte (persze anyumnak én elmondtam mit fog tenni a barátom:-) legalábbis a az én póthúgom farokabehúzva menekült onnantól a cuccokat meg úgy védtem meg h 1 zártam a szobám 2 patkányfogó a ruháim közé 3 ellopkodtam az õ kedvenc cucait én is 2 hónap alatt rájött h nem nyerhet azóta nem csinálja
Gondolom a barátod tetszik a lánynak, azért viselkedik így. Te meg féltékeny vagy, ez érthetõ, egy fiatal lányról van szó.Itt a barátodnak kellene rászólni a lányra, megmondani neki, hogy nem érdekli. De amíg nem szól, a lány azt gondolhatja, hogy van esélye.
A seggrepacsi jó. A barátod még azt is megkérdezheti, hogy adásszünet van-e a minimaxon.
Nagyon meg kellene nevelni.esetleg kicseszni vele
A kamaszok elég idegesítõek tudnak lenni, de ennyire hisztis fruskát én nem nem hagynám ezt csinálni, mondjuk engem és a testvéreimet szigorúan neveltek meg alapból se vagyok egy érzékeny ember. Egyszeri figyelmeztetés hogy hagyja abba ha nem (pl a joghurtos estnél ) a fejére borítom. Zsebpénz megvonás, lakásból kizárás ha más nem válik be. Persze elõször megpróbálnék beszélni vele, de nem hiszem hogy lenne türelmem 3x elmondani ugyanazt. És még velem járna jobban én kifejezetten jószívû vagyok a pasimhoz képest nevelési kérdésekben. Ha elé menne be alsónemûben a haját is leorítaná a fejérõl.
valaki vágja pofán......
A kérdező hozzászólása: Ráadásul mindenkivel tiszteletlen és nagyon csúnyán beszél.
A kérdező hozzászólása: A párom már sokszor megmondta neki, hogy hagyja ezt abba, számára õ csak egy kislány és nem fog egy olyan idõs lányra nõként nézni aki kis túlzással a lánya lehetne. Nem érzem magam féltékenynek. Én inkább már attól rettegek, hogy mi lesz ha a mi lányaink is ilyen kamaszok lesznek. Ma egész nap azért ment a hiszti, mert õ meggyes joghurtot tudna enni, de nálunk csak epres van, náluk meg csak natúr. Már mondtam neki, hogy a boltig nyugodtan elmehet, de kikérte magának, hogy õ most beteg és ilyenkor lesni kell a kívánságát (megfázással van itthon). Most is éppen a nappalijukban csapkod, hogy ilyen idiótákkal, hogyan lehet együtt élni.
Nevesd ki. Jó hangosan beszéld meg a pároddal, hogy mennyire viccesek a kamaszok, mennyire felnõttnek érzik magukat, pedig pont ettõl gyerekek A férjem öccse "próbálkozott" nálam, mutogatta az izmait. Kinevettem és azt mondtam: milyen aranyos KISFIÚ vagy te.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!