Találatok a következő kifejezésre: Mik azok, inkább (714 db)

Lányok, kérdésem a félénkebb, átlagos külsejű lányokhoz szól, miszerint, felétek való nyitást, el is utasítjátok rendszerint, vagy inkább azt, inkább titkon várjátok, ha igen mik az elképzeléseitek erről?

Érdekelnek továbbá gátlásaitoknak valódi, és valótlan okai fel?l.

Legjobb válasz: Felém még nem volt nyitás, és pontosan ezért utasítanám el, ha lenne. Félre ne érts, nem hiszem azt, hogy mivel még nem volt pasim eljött a világ vége, tudom, hogy nem késtem ez semmivel. Inkább az aggaszt, hogy nem vettem észre semmiféle érdeklõdést a pasik részérõl. (A részeg 50 éves hajléktalanok "gyereidecica" címû felkiáltásait nem számolom...) Nemhogy nem szólítanak meg, rám sem néznek, pedig nem vagyok kifejezetten csúnya. Épp ezért ha mégis lenne valaki, aki kezdeményez, és még tetszik is (fõleg akkor)elutasítanám, mert egyszerûen nem hinnék neki. Akármennyire is próbálok már irányban gondolkozni, nem bírom kiverni a fejembõl, hogy mi van, ha fogadásból teszi, aztán kiröhög, hogy "dehogy akarok veled randizni, hülye vagy?". Hiába tudom, hogy valószínûleg nem így van, már az az 5% esély is, ami megvan rá olyan, mint egy tüske, és elég ahhoz, hogy kiadjam az útját. Ez az egyik dolog. A másik, hogy az ítélõképességem nagyon elkopott az efeletti idegeskedés során, így állandóan emlékeztetnem kell magam, hogy mi az a mit eltûrök és mi az amit nem. Magyarul nem engedhetem meg magamnak, hogy csak azért, mert akarok végre egy pasit, szemet hunyjak afelett, hogy dohányzik (ami többnyire nem kizáró tényezõ, de nekem az vagy hogy más lányokkal is kikezd. Úgyhogy inkább kerülöm az ilyen helyzeteket. Eléggé bizalmatlan vagyok, mert általánosban én voltam az a bizonyos, aki közröhej tárgyát képezi minden közösségben, csupán azért, mert jó tanuló voltam. Most, gimnáziumban már nem utálnak, senkivel nem vagyok rosszban, de jóban sem, én vagyok az, aki a szünetben csak ül egy padon és olvas, mert annyira féltem attól az elején, hogy itt is nevetnek majd rajtam, hogy egy személyiségtelen papucsnak adtam ki magam, aki mindennel egyetért, és mostanra rajtam maradt az "unalmas" címke. Röviden ennyi a gátlásaim valódi oka. 16/L

Felém még nem volt nyitás, és pontosan ezért utasítanám el, ha lenne. Félre ne érts, nem hiszem azt, hogy mivel még nem volt pasim eljött a világ vége, tudom, hogy nem késtem ez semmivel. Inkább az aggaszt, hogy nem vettem észre semmiféle érdeklõdést a pasik részérõl. (A részeg 50 éves hajléktalanok "gyereidecica" címû felkiáltásait nem számolom...) Nemhogy nem szólítanak meg, rám sem néznek, pedig nem vagyok kifejezetten csúnya. Épp ezért ha mégis lenne valaki, aki kezdeményez, és még tetszik is (fõleg akkor)elutasítanám, mert egyszerûen nem hinnék neki. Akármennyire is próbálok már irányban gondolkozni, nem bírom kiverni a fejembõl, hogy mi van, ha fogadásból teszi, aztán kiröhög, hogy "dehogy akarok veled randizni, hülye vagy?". Hiába tudom, hogy valószínûleg nem így van, már az az 5% esély is, ami megvan rá olyan, mint egy tüske, és elég ahhoz, hogy kiadjam az útját. Ez az egyik dolog. A másik, hogy az ítélõképességem nagyon elkopott az efeletti idegeskedés során, így állandóan emlékeztetnem kell magam, hogy mi az a mit eltûrök és mi az amit nem. Magyarul nem engedhetem meg magamnak, hogy csak azért, mert akarok végre egy pasit, szemet hunyjak afelett, hogy dohányzik (ami többnyire nem kizáró tényezõ, de nekem az vagy hogy más lányokkal is kikezd. Úgyhogy inkább kerülöm az ilyen helyzeteket. Eléggé bizalmatlan vagyok, mert általánosban én voltam az a bizonyos, aki közröhej tárgyát képezi minden közösségben, csupán azért, mert jó tanuló voltam. Most, gimnáziumban már nem utálnak, senkivel nem vagyok rosszban, de jóban sem, én vagyok az, aki a szünetben csak ül egy padon és olvas, mert annyira féltem attól az elején, hogy itt is nevetnek majd rajtam, hogy egy személyiségtelen papucsnak adtam ki magam, aki mindennel egyetért, és mostanra rajtam maradt az "unalmas" címke. Röviden ennyi a gátlásaim valódi oka. 16/L
erre én is kíváncsi vagyok 16F
A kérdező hozzászólása: Én máris észrevettelek benneteket, átérzem a dolgot nos írjatok privátban, ha akartok..
Köszönöm a gyors reakciót (19:11 vagyok.)Ha szabad egy kérdést, te ezzel foglalkozol, és ez valami kérdõív akar lenni? Valahogy a válasz megfogalmazása olyan, mintha szakember írta volna, mondjuk egy újság lélektani levelezõs oldalán.
A kérdező hozzászólása: Rengeteget olvastam az önmegvalósításról és az emberi lélek természetérõl, mert pontosan én is ebben a cipõben szenvedtem.Szívesen segítek másnak is bár most nincs párom, nem zárkozóm el ennek lehetõségétõl, de teljes egészet alkotok önmagamban is és megtanultam elfogadni a jelen pillanatát és lecsendesíteni az egóm gondolat kavalkádját ha úgytetszik azoknak független csendes õre lettem és erejüket vesztették azok. Megtanultam élni a Most hatalmas erejében és végtelen nyugalmában...
énis pont ilyen vagyok, csak én nemigazán kedvelem az embereket , mert általánosban elég érdekes életem volt, a fúk összezavartak, tetszettem fiúknak de a végén mindíg a barátnõimmel jöttek össze mert csendesebb voltam mint õk, a barátnõimmel jófej voltam de a fiúk közelébe kissé csendes, ez a mai napig is így van, eleinte csendben ülök és mikor kissé megismertem máris lazább vagyok és hagyom hogy õs is megismerjen. Akik ismernek nagyon jófej vicces embernek tartanak. Persze én csak azokkal beszélek akiket kedvelek, ismeretlenekkel szemben elég bizalmatlan vagyok. a kérdezõ pedig arc:D elgondolkodtam a dolgokon és teljesen igaza van.:D már ezért érdemes volt feljönni erre az oldalra, végre nem csak "a vajon terhes vagyok ?" fajta kérdéseket kell olvasnom.üdv. 17/L
A kérdező hozzászólása: :) Ez kedves tõled. Mivel elszállt az mnmail szerver... inkább ide írjanak akik privát-üzenetet küldenek -> ruler@vipmail.hu
A kérdező hozzászólása: # -.- bocs. ruleer@vipmail.hu
Régen kb még fél éve én is félénkebb vagy visszahúzódóbb lány voltam a barátnõimhez képest. Nem tudom pontosan miért volt ez , de mindig úgy éreztem , hogy én vagyok a legrondább, leguncsibb stb...gondolom ez sokaknak ismerõs!(sajnálatos módon ) Aztán az életem egy olyan fordulatot vett, ami kizökkentett ebbõl és ráébredtem nem lehet így hozzáállni a dolgokhoz, hogy ennyire nem bízom magamban . Hangsúlyozom , hogy a magam boldogságára elkezdtem egy könnyebb , tartós fogyókúrát, ami segített leadni a felesleges kilóimat és formásodni , elkezdtem sportolni . Sokkal jobban éreztem magam , hogy 16-évesen 3 hónapig sikerült tartanom a fogyókúrát az külön büszkévé tett . Nem voltam elõtte sem kifejezetten körvér , de kicsit teltebb voltam , mint amit még eltudtam fogadni magamon . Ettõl , hogy fogytam nagyobb lett az önbizalmam és ezt mindenki észrevette .( nem arra biztatok senkit h fogyózzon , mert az segít csak fontos h elhatározz valamit és ha sikerül akkor boldogabb leszel , ami kívülrõl is meglátszik , nekem ez a fogyás eredménye volt .)Mielõtt ezt az egészet elkezdtem azelõtt ritkán jártam bárhova is , mert féltem attól h nem értenek vagy nem fogadnak el , a fogyásom után pedig sokkal nyitottabb lettem az idegen emberekkel / fiukkal . Igazából tévedés azt hinni h ez csak úgy pár pillanat alatt oldódik föl az emberben , nekem is sokáig tartott míg igazából föl tudtam oldódni , az akkori énem csak viccnek tartotta volna , ha oda mennek hozzá és azt akarják h táncoljak velük , elfutottam volna . Most is van h elgondolkodok rajta , h valyon komolyan gondolják -e azt amit mondanak "hogy tök szép vagy " meg hasonlók . De valahogy fontos szerintem , hogy ha nem is teljesen , de higgyünk az ilyeneknek , nézz a szemébe és az mindent elárul - mondta nekem kiskoromban a nagymamám . Sok mindent neki köszönhetek pl., hogy "fölébredtem" a depressziómból és próbáltam meg közeledni az emberekhez . Én ma is azt hiszem , hogy fontos h mindig magunkat adjuk és ha valakinek ez nem tetszik és beszól , akkor annak a véleményét magasról le kell sz***ni , úgyis csak magát minõsíti ha bánt valakit , akár szóval , akár máshogy . Ezt azért mondom , mert engem is cikiztem a suliba h milyen vagyok akkor men hittem el h igy is hozzá lehet állni , de aztán rájöttem h nem dõl össze a világ ha néhány hülye nem tart semmire .
A kérdező hozzászólása: Megértem a helyzeted, de viszont ez egy ördögi kör az idõ csapdája a valótlan múlté és a fiktív negatív jövõképé.. Sok esetben az aggodalmaskodásnak köszönhetjük, hogy nem élünk igazán, és ez az élet minden területére kihat, és vésõsoron csak sodródunk "idõt" és "fájdalmat" teremtünk magunknak ami végsõ-soron a boldogtalanság, és elégedetlenséghez tereli a jelenünket nem mi irányítjuk, hanem egy "mesterséges énünk".. Én nem dohányzok és nem szoktam fogadásból mások érzéseivel játszani mert az ellentmond az elveimmel..
Meg kellett volna várnom az elõzõ válaszát, az utolsó pár sor kivételével tökéletesen engem írt le. :) (a 20L)
Egyetértek a 18:21-gyel. Egy példát mondanék: nemrég voltam egy buliban (életemben elõször), egy srác odajött, hogy nincs-e kedvem táncolni. Pedig rá se néztem. Szó szerint sokkot kaptam, makogtam valamit, aztán otthagytam. Szégyellem magam, de nem vagyok az a típus, akit leszólítanak, fõleg ha ott vannak a csinosabb bnõim mellettem, hogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Amúgy nálam sincs semmi múltbeli dolog, szimplán csak... Nem is tudom, mi a gond, csak valahogy nem vesz észre senki... 20L
A kérdező hozzászólása: Ha figyelmünk a mostra irányul. Semmi sem marad belõle álmodozásra, gondolkozásra. emlékezésre, jövõvárásra. Nincs benne feszültség, nincs benne félelem, csak éber jelenlét. Egész lényeddel, tested minden sejtjével jelen vagy. Ebben az állapotban „éned", akinek múltja és jövõje van - ha tetszik: "személyiséged" -, már aligha van ott. Mégsem veszett el semmi értékes. Te továbbra is lényegében önmagad vagy. Történetesen teljesebben vagy önmagad, mint korábban bármikor. Még pontosabban fogalmazva: csak most vagy valóban önmagad..
A kérdező hozzászólása: Szia 18:21.Az önbizalom hiánya, csak az elménk fiktív szüleménye, és a múltból gyökeredzik, pedig a jelen pillanat a valóság, és az mindig örömteli, a jelen pillanat átélésére valójában kevesen vagyunk képesek mert az elménk állandóan a múlt "átka alatt próbálja takarni Most-ot. Velem tehetsz egy próbát, az elfogadás terén, higgy önmagadban, vagy csak beszélgessünk, ha van kedved írj nyugodtan ez nem "kötelez" semmire.. Én is hasonló felfogású voltam mint most te.
utolsó ilyet ne mondj úgyis lesz valakid
Azt hiszem, én valahol belül nagyon vágyom rá, hogy nyisson felém valaki, de ha megtörténne, valószínûleg annyira zavarba jönnék, hogy rögtön el is utasítanám az illetõt.Az én esetemben nincsenek "múltbeli sebek", a gátlásosság oka önbizalomhiány, kisebbrendûségi érzés. Nem hiszem el, hogy bárki képes lehet megismerni és elfogadni. Nem hiszem, hogy bárkinek kellenék úgy, ahogy vagyok. 23L
A kérdező hozzászólása: Ez természetes és normális, reakció, és jogos is, de a félelem , és az óvatosság nem egészen ugyanaz. Fontos a bizalom és azt ki is kell érdemelni, erre viszont lehetõséget már nem annyira óvatlanság adni.
azt hiszem a kérdés elsõ felére talán tudok valami választ adni. azért utasítjuk el , mert félünk a következményektõl, vagy nem merünk bele menni egy kapcsolatba, vagy csak simán próbára tesszük emberünket. 16/L
A kérdező hozzászólása: Még egy gondolatot szeretnék hozzáfûzni, a boldogságot elõször mindig önmagunkban kell megtaláljuk, mert ha (képzelt) ürességet érzünk magunkban akkor kkizárolag kivûl keressük a boldogságot, ám azt ott soha nem találjuk meg addig.. Ha megtalátuk magunkban a jelen pillanat megélésén keresztül a boldogságot, akkor már kifelé is ragyogunk fényünkkel.., és az élet minden terültén, vissza ragyog ránk a (Folyamatos Mostban). Bármit is tartalmazzon a jelen pillanat, el kell fogadjuk mintha mi választottuk volna (valójában ez részben így is van) Tehát a lényeg hogy legyünk jelen mint örökkévaló és figyeljük meg mifélék a gondolataink, de ne tagadjuk vagy bíráljuk mert akkor azonosulunk vele és át is veszi az irányítást.. Valahányszor bármi kapcsán védekezni kezdünk, tudd, hogy egy illúzióval azonosultunk!

Mi jellemző inkább a lányokra, az hogy inkább együtt akarják a pasijukkal megteremteni a vagyoni javakat, vagy inkább be szeretnék tenni a feneküket a kész házba, autòba?

Ti mit tapasztaltatok?

Legjobb válasz: Nekem eddig szerencsém volt, olyan lányokkal hozott össze a sors, akik nem a tutiba akartak bekerülni. Bár az is lehet, hogy van egy szûrõm, és kiválogatom azokat, akik ilyenek:) Persze a családfenntartás a férfi dolga, na de amíg nincsen család, addig a nõnek sem kellene egész nap a körmét reszelgetni meg plázázni. Nem is értem igazából, hogy azok a lányok - és nem kötelezõ az elsõnek magára vennie:)- akik az egyik eltartásból a másikba mennek hogyan bírnak ennyire céltalanul lebegni? Persze itt is vannak fokozatok, mert ha csinál a csaj is közben értelmes dolgot, vagy csak esetleg nem fizet semmit, de szintén dolgozik, akkor még elmegy. De sajnos ismerek én is olyan csajt, akit elõször apuci tartott el, onnan rögtön egy középkorú, szintén eltartó "apucihoz" ment tovább, és így tovább, azóta is.

Nekem eddig szerencsém volt, olyan lányokkal hozott össze a sors, akik nem a tutiba akartak bekerülni. Bár az is lehet, hogy van egy szûrõm, és kiválogatom azokat, akik ilyenek:) Persze a családfenntartás a férfi dolga, na de amíg nincsen család, addig a nõnek sem kellene egész nap a körmét reszelgetni meg plázázni. Nem is értem igazából, hogy azok a lányok - és nem kötelezõ az elsõnek magára vennie:) - akik az egyik eltartásból a másikba mennek hogyan bírnak ennyire céltalanul lebegni? Persze itt is vannak fokozatok, mert ha csinál a csaj is közben értelmes dolgot, vagy csak esetleg nem fizet semmit, de szintén dolgozik, akkor még elmegy. De sajnos ismerek én is olyan csajt, akit elõször apuci tartott el, onnan rögtön egy középkorú, szintén eltartó "apucihoz" ment tovább, és így tovább, azóta is.
Nem a kõkorszakban élünk, de még ott sem úgy volt, hogy a pasi hazavitte a vacsorának valót. Sokszor a nõ gyûjtögette össze, bizony. :) Rosszul viselném, kiszolgáltatottnak érezném magam. Ártanak a büszkeségemnek, stb, stb. Abszolút: EGYÜTT!!! Fele-fele arányban. Egész életemben a fejemben járna, hogy a máséba tettem be a fenekemet, amiért más dolgozott meg! Nem vagyok én politikus. :D
Van ehógy gyönyörû szakmám amiben imádok dolgozni meg aztán nem is bírnám h eltartsanak. Semmirevalónak érezném magam
Én is, és a lányismerõseink is viszolygunk attól, hogy a pasi tartson el. :) Szerencsére jól állunk, de én még össze se jönnék gazdagabbal, néha még a csóróbb fiúnak is az a mániája, hogy õ tartja el a csajt. Pedig nagyon helyen fordítva van. De ki sem tartanék senkit. Picit én keressek többet, ennyi pont elég. :) Mellesleg nem azért tanultam ennyit, hogy kitartsanak.
Na, nálunk vita lenne, ha megpróbálnám eltartani a barátnõmet... Õ többre tartja magát, mint egy eltartott...
Együtt. De szerencsére nekem már van lakásom, autóm. Ez még jobb helyzet. :) Ha a másiknak nincs, azt sem bánom, ha egyéb téren rendben van. Nekem nem számít a vagyona. (ja és míg nem dolgoztam meg azért, amim van, addig se számított!!!)
Én szeretném ha együtt teremtenénk meg amink lesz. De ha nem tudnék dolgozni v nem lenne rá szükség akkor otthon mindent szó nélkül megcsinálnék. 1. Nem a kõkorszakban élünk. Már nem DOLGA a férfinak eltartani a nõt. Tudod ez is az egyenjogúség része. 22/N
én fiú vagyok, de egyetértek az elsõvel :D
én az utóbbi vagyok tartson el a fiú ez a dolga 19L
én 12-es vagyok. engem nem is vonz az a nõ akinek csak úgy dirigálni lehet. ideteszem-odateszem. legyen határozott, legyen egyénisége! és nem azért, mert papucs vagyok. de ezt látom magam körül is. az "igenis édesem" típust általában otthagyják egy-két kör után. normális önbizalommal rendelkezõ férfinak olyan társ kell akinek van véleménye.
Szavakban, amikor csak beszélni kell róla, akkor minden nõ azt hangoztatja, hogy õt ne tartsa el egy pasi, nem kell neki a pasi pénze, majd együtt megteremtenek mindent. Aztán amikor gyakorlatban megnézzük, hogy hogyan is élnek, akkor elenyészõ kisebbségük él a sokat hangoztatott elvei szerint. Nem is baj ez, csak éppen nem kellene bort inni és vizet prédikálni, hazudni, megtéveszteni, letagadni, hogy milyenek is valójában. Nem szégyen bevallani, hogy eltartót is keres a nõ, amikor párt választ. Rengeteg nõt, lányt ismerek, akik partnert váltottak és sose szegényebb partnert szereztek be, mint a korábbi volt, hanem jóval tehetõsebbet. Egy férfinél a nõ anyagi háttere nem annyira számít a párválasztásnál, a nõk meg jórészt ez alapján választanak, de körömszakadtáig tagadja mind, mintha szégyen lenne vagy nem lenne nyilvánvaló minden kívülálló számára.
Utolsó: én ezt ellenkezõképp látom. Sajnos már a fiúk azok, akik egyre anyagiasabbak. Csak valahogy elsiklanak felette. Megpróbálom levezetni: az én ismerõseim többsége már régóta párkapcsolatban él, mûködõképes kapcsolatban, melyben abszolút nem eltartót kerestek (sõt- gyakran õk a módosabbak). Továbbmenve: akadt néhány eset, amikor a velük élõ fiú/férfi kisebb vagyona/keresete ellenére úgy tüntette fel a dolgot, hogy õ az, aki a családfenntartó szerepét betölti. Vagy õ az, aki anyagilag hogyismondjam: kielégíti a lányt, mert étterembe viszi, megajándékozza. Természetesen, az önérzetesebb nõknek ebbõl néha elegük lett, (ti. abból, hogy még a náluk kevesebbet invesztáló pasiknak is ez a mániája, hogy így állítják be a dolgokat), és elõfordult, hogy ez szakítást idézett elõ. Más esetekben konkrétan azért szakított a nõ, mert a párja élõsködni akart rajta. De jelzem: a kapcsolatok többsége a mai napig tökéletesen mûködik, azzal együtt, hogy a nõ magasabb végzettségû, és némileg több fizetést visz haza. :) Aztán: a "kidobott", megsértett barátoknak természetesen mély meggyõzõdése volt, hogy a csajok azért hagyták ott õket, mert vagyonosabb férfit keresnek. Ez természetesen nem volt igaz. És az utolsó megjegyzésem: én meg arra láttam sok példát, amikor pénzes, ámde más téren kevésbé vonzó fickót hagynak ott csóró, ámde elõnyös külsejû fickóért. Egyik fiúismerõsömnek most alakult így párkapcsolata, semmije sincs szegénynek, annyi, hogy saját magát el tudja tartani. Igaz, nem milliomost hagyott ott érte a lány, "csak" egy biztos egzisztenciával, budai villával, két nyugati autóval, jó fizetéssel rendelkezõ 30-ast. :)
25 hozzánk nyugodtan ekjöhetsz és megnézheted h igazat mondok. Arra nem gondoltlál esetleg h mások azok akik ide írnak meg mások akiket te ismersz?? Honnan tudod h aki itt írta h õt nem kell eltartani az nem mondott igazat?? Tudod mit? Én soha nem kerestem eltartót. Az exemet sokszor ki sem fizették, szüleinél lakott és sokszor én fizettem amit kajáltunk. A võlegényem sem gazdag csak éppen tisztességes munkát végez és így van pénze. De õt sem azért választottam h ja majd õ gazdag meg többet keres mint a másik. Sokáíg nem is tudtam h milyen az anyagi helyzete. Annyira tudják egyes pasik sztereotipizálni a nõket. Ha azok akiket õk ismernek olyanok akkor az összes. Na meg persze a neten is azt írják és a netnek igaza van XD Tiszta vicc
"Rengeteg nõt, lányt ismerek, akik partnert váltottak és sose szegényebb partnert szereztek be, mint a korábbi volt, hanem jóval tehetõsebbet." Ez meg lehet azért, mert erre a szempontra koncentrálsz. :) Vagy ezeket a nõket figyeled. Természetesen, senki sem szereti, ha a társa munkanélküli (de a szülõi dac ellenében egyik barátnõm még egy ilyen fiúval is összeköltözött!). De úgy tünteted fel, mintha a mai világban elsõdleges szempont lenne. Nos, pedig átlagban(!) alig keresnek többet már a férfiak, mint a nõk. Az egyéni tapasztalatom pedig az, hogy ha nincs más probléma a fiúval, a külsõ többet számít a vagyonnál (nagyságrendekkel!). Sok jómódú férfiismerõsöm van, aki nem talál társat (bizony, bármilyen hihetetlen). De egyetlen olyan vonzó külsejû sem, hacsaknem valami fura véletlen folytán nem is a nõket szereti. :)
27- Hagyd. Sajnos(!!!) az a szomorú tapasztalatom, hogy ezt a sztereotípiát (lásd a példámból fentebb!) éppen az olyanok szokták hangoztatni legjobban, akiknek még az édesanyjuk fizeti otthon az internetet. :) De jóhiszemûleg feltételezem, hogy nem így van, és valami menõ bankigazgató a 25-ös, s csak abból fakad a nõkrõl való véleménye, hogy õ az anyagias réteget vonzotta be. Ahogyan a gazdag nõk az anyagias fiúkat néha. :)
Szerintem tök fölösleges bizonygatnom, hogy márpedig én kivétel vagyok. (15-ös vagyok még mindig) Az sem biztos, hogy én csinálom jól, lehet, hogy csak szimpla hülye vagyok és pár év múlva (vagy hamarabb) nagyon meg fogom bánni, hogy nem használtam ki a pasikat. Végül is mi jut nekem a büszkeségen kívül? Semmi. Azt pedig a hajamra kenhetem. De hát nem hinném, hogy már meg tudok változni.
Utolsó: hidd el, õk is megtennék a nõkkel, meg is teszik, ha tudják. :)
És nem kivétel vagy 15. Nekem az összes lány ismerõsöm ilyen.
Nekem sincs olyan lányismerõsöm aki érdekbõl, meg pénzért lenne a párjával. Pasim viszont konkrétan nekem volt aki ki akart használni. Nem volt sok pénzem csak õ nem volt bejelentve és nem fizették rendesen. Nekem meg volt valamennyim. Állandóan kölcsön akart kérni (elenóinte én hülye adtam is aztán leesett h mi van itt) meg baszogatott h miért nem dolgozok már valamit
Ma gondolkoztam rajta, hogy hiába írná le akár több ezer nõ az ellenkezõjét, a férfiaknak valamiért megrögzött mániája, hogy a csajok a pénzre buknak. Mármint mind. Vannak ilyen emberek mindkét nemben, de nem mindenki! Gõzöm sincs, miért hiszik a pasik, ha ezt hiszik? Mert fontosnak akarja érezni magát a pénze által? Vagy õ maga anyagias? Meg akarja indokolni, miért nincs nõje???
"Tehát jobban jár a férfi, ha inkább eltart egy nõt, de cserében õ lehet az úr a házban." Ez meg miféle gondolkozás? :D Abba bele sem gondolsz, hogy vannak normális férfiak is, akik nem akarnak uralkodni a másikon? Részvétem. És megint NEM gúnyolódásnak szánom, hidd el! :)
Nem gúnyolódtam, te (még biztosabb vagyok benne, mint az elõbb!) az a fajta vagy, aki "kivételnek" tartja magát. :) "Jobban jár a pasi"? Nekem sem dirigálhatnak, barátnõimnek sem, sõt, sok esetben a nõnemû még határozottabb is a maga módján egy kapcsolatban, de a velük lévõ férfiak hidd el, köszönik, de nagyon jól jártak. :)
15-ös vagyok. Nem igazán értem a gúny tárgyát. Nõ vagyok, és nem tartatnám el magam. Ugyanakkor cserébe van egy csomó árnyoldalam is. Például nekem egy pasi sem dirigálhat :) Tehát jobban jár a férfi, ha inkább eltart egy nõt, de cserében õ lehet az úr a házban.
*sok helyen
Ja és lány vagyok!
fiú vagyok (28). egy nem minõsített rétegtõl eltekintve mostanában még sérti is õket, ha én akarnám egyedül megteremteni (a normális barátnõimnél ezt tapasztaltam).
A kérdező hozzászólása: Hogy van huszon évesen lakasotok? Onerobol ilyen fiatalon lehetetlen megteremteni szerintem.
Én is ismerek huszonéveseket, akiknek már van lakásuk. Nõket is. Ha van rendes munkája, ami viszonylag jól fizet, és takarékos életet él, akkor ha más nem, részletre tudott venni valahogy, aminek fizeti a részletét. De sok dologtól függ! Ismerek huszonéves lányokat, akik több százezret keresnek. De olyat is, aki kevesebbet, ám gondozott egy idõs nénit, aki után örökölt (de megdolgozott érte!). Mellesleg huszonévesen a fiúnak sincs több esélye erre. És azt is tudom, hogy sokaknak a szülõk veszik meg, úgy a fiúnak, mint a lánynak. :) Az autóról nem írok, az annyira nem problémás.
1. Igen, a nõk többsége bele akarja tenni a fenekét a tutibas, és lóf.szt sem akar csinálni egész életében, csak a pasi dögöljön bele az igába. 2. Én egyiket sem akarom, hanem én magam akarok magamnak mindent megteremteni. Soha eszembe sem jut, hogy bárkivel közösen.
Nem baj ha nem tart el. De ha nekem is dolgoznom kell, akkor a férfi ugyanúgy vegye ki a részét a házimunkából. Nem oké, ha a nõ is és a férfi is ugyanúgy lehúzza a melóban a napi nyolc órát, aztán apa hazamegy meccset nézni, anya meg csak akkor áll neki vacsit fõzni, meg takarítani. Egy férfi se analfabéta idióta annyira, hogy ezeket ne tanulja meg. Ha meg büdös az otthoni munka -mert igen ez is egyfajta munka- akkor a férfinak tessék annyi pénzt keresni, ne a pár ne legyen rászorulva a két fizetésre. Aztán a nõ meg takarítgathat napi nyolc órában.
Kitérve picit az utolsónak említett dologra: ismerek egy lányt, akinek bár a szülei vették meg a lakást, de azóta is önerõbõl tartja fenn. Semmit sem fizetnek a szülõk, õ osztja be úgy a pénzét, hogy kijöjjön belõle. Sokat tanult, és most jó munkája van, de munka mellett még többet tanul, hogy még jobb munkája lehessen. De ne valami kis szemüveges stréberre gondoljatok. Ez a lány nagyon okos, teljesen természetes, szép, még szórakozni is eljár néha. Egyszerûen szeret a saját lábán megállni, és építi az életét. Sok barátja van, nem beképzelt, normálisak az emberi kapcsolatai. :) Például (ismerem) õ sem viselné jól, ha a pasija el akarná tartani, bele sem menne olyan kapcsolatba.
16-ös. A házimunkában igazat adok, de nincs az a milliomos, aki annyit tudna keresni, hogy én, vagy az ismerõseim lemondjunk a munkánkról, hidd el. :) 15-ös. Érdekes, amikor szinte MINDEN nõ magát tartja az egyedüli kivételnek. :D (Ha nõ vagy).
Úgy értem, vegye ki a részét a férfi is a házimunkából. És ezt nálam például nem befolyásolja, hogy annyit keres, hogy én otthon maradhatok, mert ebbe bele sem mennék. :)
Persze, ha megtalálod azt amunkát, amit még élvezel is akkor oké.
Mert õ maga anyagias, meg akarja indokolni miért nincs nõje, és a fontosság illúziójában szeretne tetszelegni, mint férfi. :D

Szerintetek ma miért éri meg párkapcsolatban élni egyedüllét helyett? Mik azok a tényezők, ami miatt a mai világban az emberek inkább a párkapcsolatot választják az egyedül élés helyett? Nagyon kíváncsi vagyok a válaszaitokra, gondolataitokra!

Legjobb válasz: Erre én is kíváncsi vagyok. Körülöttem rengeteg kiégett, unalmas, elromlott párkapcsolatot látok, ahol a párok vagy veszekednek, vagy egymáshoz sem szólnak, csak élnek egymással párhuzamosan, mint a zombik. Az nyilvánvaló, ha találkozol olyannal, akibe beleszeretsz, és szerelmes vagy, akkor a párkapcsolatba egyértelmûen belemész. Bár körülöttem ez a legritkább, hogy szeretet-szerelem miatt vannak együtt az emberek. Szerintem a fiatalok a szex miatt meg az újdonság miatt vannak párkapcsolatban, izgi a másik ember stb. Meg hogy ne legyenek egyedül, mert a haveroknak is van csaja/pasija. A felnõtt férfiak a "biztosított" szex miatt keresnek párkapcsolatot - sokszor nem szeretik a párjukat, ahogy a nõk se. A nõk inkább a biztonság illúziója miatt keresnek párkapcsolatot, a visszaigazolás miatt. Egyébként általában véve elmondható a legtöbb emberrõl, hogy nem tud egyedül lenni. Tehát nem tud magával egyedül, elégedetten, boldogan élni, ezért az emberek többsége hajszolja a párkapcsolatot, mert inkább vannak benne valami szar alakkal, mint hogy egyedül kelljen szenvedniük. Szerintem ez az oka annak, hogy a legtöbb ember szar párkapcsolatban él, mert az egyedüllét elõl menekülnek bele minden szar emberrel a kapcsolatokba. Ezt mutatja a 80% válási statisztika is.

Erre én is kíváncsi vagyok. Körülöttem rengeteg kiégett, unalmas, elromlott párkapcsolatot látok, ahol a párok vagy veszekednek, vagy egymáshoz sem szólnak, csak élnek egymással párhuzamosan, mint a zombik. Az nyilvánvaló, ha találkozol olyannal, akibe beleszeretsz, és szerelmes vagy, akkor a párkapcsolatba egyértelmûen belemész. Bár körülöttem ez a legritkább, hogy szeretet-szerelem miatt vannak együtt az emberek. Szerintem a fiatalok a szex miatt meg az újdonság miatt vannak párkapcsolatban, izgi a másik ember stb. Meg hogy ne legyenek egyedül, mert a haveroknak is van csaja/pasija. A felnõtt férfiak a "biztosított" szex miatt keresnek párkapcsolatot - sokszor nem szeretik a párjukat, ahogy a nõk se. A nõk inkább a biztonság illúziója miatt keresnek párkapcsolatot, a visszaigazolás miatt. Egyébként általában véve elmondható a legtöbb emberrõl, hogy nem tud egyedül lenni. Tehát nem tud magával egyedül, elégedetten, boldogan élni, ezért az emberek többsége hajszolja a párkapcsolatot, mert inkább vannak benne valami szar alakkal, mint hogy egyedül kelljen szenvedniük. Szerintem ez az oka annak, hogy a legtöbb ember szar párkapcsolatban él, mert az egyedüllét elõl menekülnek bele minden szar emberrel a kapcsolatokba. Ezt mutatja a 80% válási statisztika is.
Én is hasonlóan nagyon jól érzem magam egyedül , mindig feltalálom magam . Talán ezért is van az hogy sose hajkurásztam a nõket , bár ami adódott azt mindig megragadtam :) . Most szerencsére találtam egy olyan társat akivel mindig jobban érzem magam , mintha egyedül lennék . Ja , és hagyja , hogy 1-1 órát számitógépezzek akkor is ha épp velem van :) . Ez sok csajnál rossz pont , hogy ilyenkor egy 10 perc után elkezdtek unatkozni és ha unatkoztak akkor meg engem "baszogattak" , pedig kell a magány is néha . Egyébként ez a fõ (sztem) , hogy ne csak a szerelmet keresd , hanem egy nagyon jó barátot és társat .
ennek semmi köze ahoz hogy 9:31-es nõ... én is nõ vagyok, mégis hasznos igaz hsz-nek minõsítetted a hozzászólásom. Az igazh ogy a nõk hajlamosabbak rá hogy higyjenek az igazi mindent elsöprõ szerelemben, de nem kizárólagos, és nem minden nõ. Ez személyiségfüggõ, nem pedig enmfüggõ.
ma 09:31: Nem akarlak megbántani, elõre is elnézést kérek. Eddig mind komoly hangcételû és igaz HSZ-ek íródtak. De a tiéden meglátszi, ohgy lány/nõ írta (elnézést). A párkapcsoaltok döntõ többségében nem is volt soha szerelem. Maximum belemagyarázták. Ez megy már 5-10 éve. Van a fellángolás (ezt sokan szerelemnek minõsítik, holott nem igaz), aztán kész. Egy felnõtt embernél meg nincs rózsaszín köd és sokan emiatt megijednek, hogy nem tudnak szerelmesek lenni. Holott de képesek, csak úgy, mint egy felnõtt ember és nem úgy, mint egy tini.
Azért éri meg, mert ha nincs kapcsolatod, akkor úgy érzed, hogy valami hiányzik az életedbõl. Ráadásul szerintem az ember akkor lehet igazán boldog, ha szerelmes. Persze lehet örülni a munkában elért sikereknek is, de igazi hosszan tartó boldogság csak így érhetõ el. És mint tudjuk minden embernek az a célja, hogy boldog legyen. 21/L
Elõzõ vagyok. Az utolsón a 08:36-ost értettem.
Úgy van, ahogy az utolsó mondja. Illetve azzal kiegészíteném, hogy mivel a legtöbben tényleg nem a másik ember szerelme és szeretete miatt mennek bele a kapcsolatban, hanem pusztán a saját egyedüllétükbõl való menekülés és a társadalmi nyomás miatt, az nem feltétlenül tart rövid ideig, hanem sokszor eltart hosszú ideig, és rendkívül rossz és kiüresedett lesz. És éppen ezt támasztja alá a borzasztó magas válási statisztika is, a rengeteg családon belüli bántalmazás stb. Tapasztalataim szerint azok sikeresek a párkapcsolatokban, akik egyedülállóan is boldogok, és a saját elégedettségi szintjükön lévõkkel mennek bele párkapcsolatba, fõleg a szerelem és szeretet miatt. Nem nehéz látni, hogy miért ezek a sikeres házasságok / kapcsolatok.
Az ember álatlánosságban társas lény.De pl. magamból kiindulva utálok egyedül lenni, nekem szükségem van arra h. tudjak kihez odabújni, megcsókolni, h. tudjam h. nem egyedül öregszem meg.Na meg éjszaka pl. utálok egyedül alaudni(születésem óta mindig aludt velem valaki), kivéve 13 éves koromtól van saját szobám, de akkor si sokszor átmentem tesomhoz.Szóval ez is lehet benne, mert én félek egyedül+a sötétben.Na persze nem mondom azt h. néha nem jó egyedül lenni, de általánosságban jobban szeretem ha van mellettem valaki és az inkább akkor egy másik nembõl legyen akit át lehet ölelni, ha pl. rosszat álmodok.Na meg jó érzés az ha tudod, h. fontos vagy valakinek aki nem a vérrokonod, h. van akire tudsz számítani.Egy rossz kapcsolatban pedig simán az egyedüllétõl való félelem az ami meggátolja az embert abban, h. továbblépjen.
Szerintem ez nagyon múlik azon is, hogy melyik korban vagyunk...elsõsorban azt mondanám hogy a magyán elkerülése végett választanak sokan kapcsolatot. ezek nem túl tartósak. A másik ami ide vezethet a valakihez tartozás, az állandóságg biztonsága. ez erõsebb kötelék, de még mindig nem az optimális. Az optmiláis természetesen az, ha valaki nem a kapcsolatot magát keresi és szereti, hanem ez adott emberhez, a párjához kötõdik, és azért akar kapcsolatot mert vele akar lenni. Ezen felül tényleg korhoz kötött... Serdülõ és ifjúkorban szerepet játszik az identitáskeresésben, a hovatartozásban, a beilleszkedésben. Itt jellemzõbb az általános nagy elvakító szerelem. Rá lehet kenni a társadalmi elvárásokra is. Kicsit késõbb, ifjú felnõttkorban már komolyabbra fordulnak ezek a dolgok, és bár még nem családalapítás kora ez, de már annak az elõkészítése. (persze itt is végig érvényesek amiket általában leírtam...) Aztán felnõttkor, családalapítás, optimális esetben azzal a partnerrel akit szeretsz. Okai lehetnek maga a szeretet, a cslaádi háttér nyújtása önmagunknak és a gyerekeknek, anyagi biztonság, saját otthon kiépítése, megszokás. Egyébként szerintem körülbelül társadalmi elvárás már a kapcsolat...Ha megnézed aki egyedül van, az társat keres. Az emberek nemtudnak már külön élni, vagy nem akarnak. Egyszerûen azt gondolják hogy az egyedüllét csak egy tmeneti idõszak két pasi/csaj között, és kézzellábbal próbálják megtalálni a következõt.
Az elsõ válaszoló vagyok:) A saját élményem ezzel kapcsolatban az, hogy fiatal koromtól kezdve sokat voltam egyedül, és ezért lehet az, hogy én nem menekülök bele párkapcsolatokba. Én nagyon jól érzem magamat egyedül is, és nyilván csak akkor fogok párkapcsolatba lépni, ha úgy érzem a másik emberrel legalább olyan jó, vagy még jobb mint egyedül. De mivel egyedül annyira jól érzem magam, ez egy nehéz kihívás, mert úgy érzem a legtöbb ember engem "lehúz". Szóval elég szabad életet élek, és ehhez képest a legtöbb ember bekorlátozna stb., és nekem pedig ahhoz nincs kedvem, hogy egy mondvacsinált "párkapcsolat" miatt meg legyek kötve, felelõsségem legyen stb. Tehát én nekem többnyire ezért nem éri meg párkapcsolatba bele menni.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, mindegyik elgondolkodtatott és tanított valamit. Nem olyan régen olvastam egy indián bölcseletet. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek. Engem nagyon megérintett. "Nem érdekel, mibõl élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és, hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e. hogy õrültnek tûnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál, és bezárkóztál-e már a félelemtõl, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat, és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hû maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hûséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és, hogy tudod-e Isten jelenlétébõl meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek mindazt megadd, amire szükségük van. Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tûz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hogy hol, mit és kitõl tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erõt belülrõl, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Szégyenlem elkérni az msn címét. Félek vele beszélni Mit tegyek? Inkább akkor ne kérjem el?

Túl jó pasi a srác hozzám képest. Szerintem úgysem fogok tetszeni neki, egyik haverjától el tudnám kérni a címét de félek attól, hogy úgysem kellek neki és hogy a haverja is kinevetne. Vagyis biztos vagyok benne, hogy nem kellek neki.

Legjobb válasz: Inkább es pofára, mint hogy azon rágódj mi lett volna ha...

Inkább es pofára, mint hogy azon rágódj mi lett volna ha...
Ha nem próbálod meg, biztosan nem sikerül. Az életben sokszor érhet kudarc, visszautasítás, de ha ettõl való félelmedben nem teszel semmit, akkor sikerek sem fognak érni soha.
szerintem is probáld meg vesziteni valód nincs :) gyia :)
A kérdező hozzászólása: köszönöm, akkor megpróbálom , hátha sikerrel járok majd:)
legyen laza, mert szeretek a pasimmal "haveri" kapcsolatban is lenni, amellett, hogy szerelmes vagyok
Akkor. Gondolom csúnya vagy.
A laza férfiakat inkább, aki komoly is tud lenni, ha kell.
Laza és tudjon mosolyt csalni az arcomra .... 15L
Nem, inkább logikai.
Szerintem is inkább logikai, bár úgy gondolom, vannak benne részek ahol lutrira megy.
Szerintem az a lényege h véletlenszerûen vannak az aknák.
Ja bocs az aknakeresõre gondoltam.

Kontykészítéshez mit vennétek inkább azt a szivacsos kontykészítőt vagy a régi fajta hullámos, tüskés összekapcsolós műanyagot?

Melyik tartja jobban a hajat?

Legjobb válasz: Inkább a mûanyagot. De egyik sem valami jó, a legjobb venni néhány kontytût, vagy akár csak egy hosszút és megtanulni vele feltûzni a hajad.

Inkább a mûanyagot. De egyik sem valami jó, a legjobb venni néhány kontytût, vagy akár csak egy hosszút és megtanulni vele feltûzni a hajad.

Miért mondta azt a barátom hogy: "inkább ne" mikor az eddigi pasijaim mindig azt mondtaák profi vagyok a szopásba?

Épp bennevoltam a dolgok közepébe, látom hogy odavan érte, erre benyögte hogy "inkább ne". Pedig eddig mindenki azt mondta profi vagyok az orálba.Ez azért volt mert nem akart elmenni mielött szexeltünk volna, vagy nem tetszett neki amit csináltam?Az önbizalmam a béka seggébe sülljedt.Segítsetek hogy az egom meginnt megnövekedjen!!!

Legjobb válasz: Ne aggódj, valószinû hogy azért hogy ne menjen el tul hamar sex közben! Ha eddigi pasijaid azt mondták profi vagy ,akkor nincs miért aggódnod! Ha rosszul csinálnád megmondták volna. De ezt inkább a pasiddal kéne megbeszélned hogy miért mondta!

Ne aggódj, valószinû hogy azért hogy ne menjen el tul hamar sex közben! Ha eddigi pasijaid azt mondták profi vagy , akkor nincs miért aggódnod! Ha rosszul csinálnád megmondták volna. De ezt inkább a pasiddal kéne megbeszélned hogy miért mondta!
úgy látszik azzal az egoval mégsincs semmi baj
Szerintem azért, mert nem akart elmenni....
Sztem add meg a számod:D
A kérdező hozzászólása: Hát én nagyon megilyedtem! Mondjuk elönyöm amiért jó vagyok az a nyelvpiercingem.Jó dolog.És nem is fáj amikor átszúrják.És az is hülyeség hogy nem tudsz enni, én tudtam:)

Mennyire fontos a lányoknak a farokméret, illetve inkább a vastagot vagy a hosszút szeretik? Mi az ideális méret?

lehetséges hogy visszautasít a lány a méretem miatt? okoz ez fájdalmat egyáltalán?

Legjobb válasz: Ezek szerint Neked túl nagy...? Merthogy azt kérdezted, hogy okoz- e fájdalmat. Az én tapasztalatom az, hogy okozhat fájdalmat a túl nagy (most a túl hosszúra gondolok). De biztos, hogy a lánytól is függ, anatómiailag hogy van elrendezve... akinek hosszabb a hüvelye, annak a nagyobb sem okoz fájdalmat, akinek rövidebb, annak okozhat. Mondjuk azért póztól is függ, azok a pózok nem igazán elõnyösek (túl hosszú farok esetében) amikor jó mélyen a lányba hatolhat. A másik kérdésre,h ogy inkább a vastagság számít- e: szerintem igen. A hüvelyben olyan mélyen nincsenek is érzõidegek ( a tampont is ott hordjuk, éppen emiatt érezni sem lehet) úgyhogy úgysem lehet érezni, hogy mennyire hosszú- kivéve, ha már fáj.

Ezek szerint Neked túl nagy...? Merthogy azt kérdezted, hogy okoz- e fájdalmat. Az én tapasztalatom az, hogy okozhat fájdalmat a túl nagy (most a túl hosszúra gondolok). De biztos, hogy a lánytól is függ, anatómiailag hogy van elrendezve... akinek hosszabb a hüvelye, annak a nagyobb sem okoz fájdalmat, akinek rövidebb, annak okozhat. Mondjuk azért póztól is függ, azok a pózok nem igazán elõnyösek (túl hosszú farok esetében) amikor jó mélyen a lányba hatolhat. A másik kérdésre, h ogy inkább a vastagság számít- e: szerintem igen. A hüvelyben olyan mélyen nincsenek is érzõidegek ( a tampont is ott hordjuk, éppen emiatt érezni sem lehet) úgyhogy úgysem lehet érezni, hogy mennyire hosszú- kivéve, ha már fáj.
ha hosszu, akkor igen tud fájni sajnos, de akkor megfékezed magad, és majd a lny szol, ha fáj neki. szerintem nagyon nem fontos a méret, inkább a minõség, hogy a pali hogyan teljesit. de akkor inkább a vastagabb, de persze csak tapasztaltabb lányoknak, mert nekik már azért egy kicsit jobban ki van tágulva...
Igazuk van az elöttem szóloknak, de annyit még hozzátennék, hogy a túl vastag se jó, mert vannak olyan lányok akik szûkebbek az átlagnál és nem tudnak annyira kitágulni.
Nem vagyok ugyan nõ, de azért leírnám a véleményem. Szerintem ez egy olyan kérdés, mint ha a nõ kérdezné, baj e az ha túl kicsi a melle. No nem mondom, hogy szívesebben ragad meg valamit a férfi szeretkezés közben, de egy túl nagy mell is már visszataszító, a kicsi mell esetében pedig még mindig van min gyönyörködni egy nõ testén! A túl kicsi pénisz való igaz, hogy nem tud mélyre jutni, de a csikló, a legerogénebb zónát még a kisebb fiúk is elérik. Ez az egész kérdés igazából csak esztétika. Mind a túl kicsi, mind a túl nagy dolgok kissé visszataszítóak. A legjobb mindig az arany középút!
Igen, szóval néha a túl hosszú egyeltanlán nem jó!Mert tényleg nagyon tud fájni...Abban meg mi a jó??Szóval tényleg nem a méret a lényeg!Persze a túl pici és vékonyka is gáz...De hát az azért ritka...:)
hm... méret!!! az nem lényeg! a keménység, na az a számít :-)
Szerény véleményem szerint inkább legyen rövidebb, mint hosszú.

Mit tehetnék hogy babám tudja mi az a nagyszülő, de mivel olyanok amilyenek, inkább nem tartjuk velük a kapcsolatot?

Van egy gyönyör? kislányunk, 10 hós; amióta együtt vagyunk a párommal( nagyon szeretjük egymást) azóta mindenki csak keresztbe tesz nekünk. Anyámnál laktunk pár hónapig együtt, de 4 hós terhesen kidobott az utcára este fél 8-kor, hogy menjünk innen, mert velünk nem lehet együtt élni, ( teszem hozzá a bomba akkor robbant amikor az én volt pasimat anyám felhozta hozzánk és a másik szobában volt "együtt vele" úgy!! Aztán másnap húgom tönkretette 2 heti munkámat- a vizsgára kidolgozott papírokat kinyomtatott papírokat megrongálta- uhhhhhh ez volt a mindennek a teteje!! Akkor gyorsan felhívtam apámat hogy mehetünk e hozzá(elváltak). 10 napig sínyl?dtünk ott- dohányfüst, kosz, mindenfelé... Aztán végre találtunk albit, gyorsan költöztünk is. 8,5 hós terhesen terhesen vissza kellett mennünk anyámékhoz- sok volt a költség+ nem akartuk az újszülöttet albiba vinni- anyám addigra már 100 ezerszer bocsánatot kért, így visszamentünk. De amikor a kislányom 2 hós lett, megint el kellett költöztünk, mert már nem bírtam tovább azt az állapotot, a szobámból nem mehettem ki, mert veszekedés lett volna; amikor a párom dolgozott, anyám folyton átjött a szobába és traktált a párom ellen, meg hogy ezt nem így kell azt nem úgy kell a babával.. Aztán koronázásként leszerelte a gázcsapot, nem volt se meleg víz se f?tés--noverberben!!!( vettünk egy h?sugárzót:))

Legjobb válasz: A cím-kérdésre: elmagyarázhatod neki, ha majd megérti (2 éves kora körül), hogy a nagyszülõ mi. Az anyuka/apuka szülõje, akinél anya/apa felnõtt. Szerintem ennyi a nagyszülõ. Ja, hogy emellett az a kép él bennünk, hogy ilyennek... és ilyennek... és ilyennek... kéne lenni? Az egy kép bennünk, a mi agyunkban, de a nagyszülõ vagy olyan, vagy nem, mert az az õ élete, az õ döntése!! Úgy tûnik, mintha ez csak egy mellékes kérdés lenne, nem pont erre vártad volna a választ, mert a fõ gondod a családod hozzáállásával van. Úgy látszik, sokunkat foglalkoztatnak kisebb vagy nagyobb mértékben hasonló dolgok. Ezt meg kéne érteni: mi nem változtathatunk a másik döntésén, ha õ nem úgy akarja, ha õ nem olyan, amilyennek szeretnénk. Nincs más lehetõség: hiába akarod, hogy ilyen... olyan... és olyan legyen, ha õ nem ezt csinálja, mert nem így éli meg, ahogy Te, és nem tudod meggyõzni, ha õ ezt nem akarja! Ha nincs más lehetõség, akkor hiába erõlködsz, ettõl sajnos nem változik semmi, akkor keress más utat! Na nézzük csak, akkor mi más megoldás van? Az elfogadás, elfogadom, hogy õ... és õ... és õ... õk mind pont ilyenek, amilyenek. Ha elfogadom, akkor amiben muszáj, abban alkalmazkodom hozzájuk. A tõlem telhetõ legjobbat teszem. (Nekem a spirituális dolgok segítettek, segítenek iyesmikben, pl. ezen az oldalon vannak rövid videok: http://www.uj-fold.hu/news.php Azt nem tudom, hogy egy 10 hós mellett mikor van idõd ilyenekre, és ha a téma ráadásul eddig nem érdekelt, akkor még elvontnak is tûnhet elsõre, de ezt az egy kiutat ismerem.) Remélem, segítettem, és még írok hamarosan pár sort.

A cím-kérdésre: elmagyarázhatod neki, ha majd megérti (2 éves kora körül), hogy a nagyszülõ mi. Az anyuka/apuka szülõje, akinél anya/apa felnõtt. Szerintem ennyi a nagyszülõ. Ja, hogy emellett az a kép él bennünk, hogy ilyennek... és ilyennek... és ilyennek... kéne lenni? Az egy kép bennünk, a mi agyunkban, de a nagyszülõ vagy olyan, vagy nem, mert az az õ élete, az õ döntése!! Úgy tûnik, mintha ez csak egy mellékes kérdés lenne, nem pont erre vártad volna a választ, mert a fõ gondod a családod hozzáállásával van. Úgy látszik, sokunkat foglalkoztatnak kisebb vagy nagyobb mértékben hasonló dolgok. Ezt meg kéne érteni: mi nem változtathatunk a másik döntésén, ha õ nem úgy akarja, ha õ nem olyan, amilyennek szeretnénk. Nincs más lehetõség: hiába akarod, hogy ilyen... olyan... és olyan legyen, ha õ nem ezt csinálja, mert nem így éli meg, ahogy Te, és nem tudod meggyõzni, ha õ ezt nem akarja! Ha nincs más lehetõség, akkor hiába erõlködsz, ettõl sajnos nem változik semmi, akkor keress más utat! Na nézzük csak, akkor mi más megoldás van? Az elfogadás, elfogadom, hogy õ... és õ... és õ... õk mind pont ilyenek, amilyenek. Ha elfogadom, akkor amiben muszáj, abban alkalmazkodom hozzájuk. A tõlem telhetõ legjobbat teszem. (Nekem a spirituális dolgok segítettek, segítenek iyesmikben, pl. ezen az oldalon vannak rövid videok: http://www.uj-fold.hu/news.php Azt nem tudom, hogy egy 10 hós mellett mikor van idõd ilyenekre, és ha a téma ráadásul eddig nem érdekelt, akkor még elvontnak is tûnhet elsõre, de ezt az egy kiutat ismerem.) Remélem, segítettem, és még írok hamarosan pár sort.
Miért nem védekeztél ha nincs meg az anyagi hárttered saját lábadon álni.
Az elõttem válaszoló leírt mindent — jó hosszan, és talán szájbarágósabban is, mint kéne. Belõled nem nézem ki, hogy végigolvasod, pláne, hogy fel is fogod, és a gyakorlatban is alkalmazni tudnád. Gyöngyök a disznó elõtt (már ha tudod, ez alatt mi értendõ). Magyarán: te egy rohadt kicsinyes, hisztis, primitív ember vagy. Ennyi, kész, pont. Az írásodból ez jön le. A valakivel együttélés kétoldalú dolog. Lehet, hogy azért "nem lehet" a szüleiddel együtt élni, mert te vagy kibírhatatlan? De még mennyire. Nem kell megmagyarázni! Az írásod elárul. Amit te idehánytál egy csomóba az egy szellemi székrekedés. Ha te így gondolkozol, kár minden tanácsért. Úgysem értenéd meg...
Elõzõ, hogy nem szégyeled magad?? Egy irásból nem itélhetsz és ismerhetsz meg valamit!!! Egy irásba nem foglalhatta bele az egész részletes életét. Lehet, hogy neked ezért tûnik olyannak amilyennek. De felháboritóak vagytok, ti akik osztjátok az észt!!!
A lényeget már leírtam, a többit kezdjük az elején. Egy ismert példával: ha egy pohár félig van vízzel, akkor Te hogy látod, félig tele van vagy félig üres? Mert mindkettõ ugyanaz a pohár, csak más megközelítésbõl. Ez a látásmód többször is felfedhetõ az írásodban, és gyakran csak azért hiszed olyan nyomorúságosnak a sorsodat, mert a "félig üres poharat" látod benne, és nem "a félig tele" megközelítésbõl nézed. Javasolnám, ha ilyesmi történik, amiket írtál, a részletekbe elveszés helyett mindig a megoldást keresd! Tedd fel magadban a kérdést: mi a legjobb, amit tehetnék? Figyelj befelé, magadba, figyeld hogy erre milyen gondolataid támadnak. (Van, hogy hetek múlva jövünk rá.) "Anyámnál laktunk pár hónapig... anyád a volt pasiddal... másnap húgom" -ezek nem mellékes dolgok, de nem a saját lakásod, tehát alkalmazkodni muszáj, vagy jobbat keresni. Anyád a volt pasiddal - az a pasi nem az õ korosztálya? Szerintem itt a pasival valami nem tiszta, az ilyen "környezetembenmindennõrekapható" pasi nem ugyanaz a kategória, mint akivel évekig jártál, családot terveztetek...stb, inkább egy mellékvágányomnak nevezném, és annak is tekinteném, tehát tök ne zavarjon, hogy most meg mással szórakozik vagy más vele. Ez így durván hangzik, de remélem, érthetõ a lényeg: ilyen kis izéken ne izgasd magad, vannak fontosabb dolgok!! Vizsgamunkát ha jól értem, ki lehet nyomtatni újra, ha igen, akkor ne csinálj nagyobb gondot belõle, mint ami, de a lényeges lényeg: tanulj belõle! Tudd, hová teszed legközelebb, hogy biztonságban legyen a vizsgamunkád, amin annyit dolgoztál! "Apád: dohányfüst, kosz, mindenfelé" - Értem, drága, de õ megtette, ami tõle telik, segített, nem bántott meg semmi személyes dologgal, csak éppen úgy élt, amint azelõtt. Amit írtál, az volt "a félig üres pohár" látásmód, ugyanez "félig tele" szemszögbõl: szívesen fogadott minket (ha szívesen), volt, hol meghúzni magunkat, volt tetõ a fejünk felett, ha nem is paradicsomi állapotok, de milyen jó, hogy volt hová menni! :) "Albi után anyád viselkedése" - itt megint csak úgy tûnik, hogyha nála laktok, az nem a legjobb, mert túl sokat kell alkalmazkodni, és egy 10 hós gyerekkel nekem ez sok lenne. (?) Tanácsok: Nem felvenni, amit mond, egyik füleden be, másikon ki. Nem mindegy, hogy reagálsz, mondhatnám, nézz utána a kommunikációs technikáknak. (De egy ekkora gyerek mellett nekem sok lenne, ha akkor kellett volna ezeket elkezdenem. 16 hós koráig a számítógép közelébe se kerültem, max. csak a babagondozási témákig...) Rendezd el magadban úgy, hogy amiket mond, azok az õ gondolatai, és neked nem kell vele feltétlenül egyetértened, és nem is muszáj rá reagálni, és fõleg: neked nem kell megosztani vele a Te gondolataidat. Erre gondolj, és hagyd rá, csak hadd mondja, ha nincs partnere, aki válaszol, majd elõbb befejezi. Ha muszáj valamit mondani, mert pl. kérdez: visszakérdezhetsz, hogy valóban így gondolod? (A párodat "megvédeni" nem muszáj kategória, azok az õ gondolatai.) A saját érzéseidrõl is beszélhetsz, pl. fáj a fejem, ez rosszul esik...stb. A lényeg, hogy nem mond hozzá, hogy "TE" milyen vagy, ne vádold. Röviden ennyit a kommunikációs technikákról, amik sokat változtathatnak a hétköznapokban a kapcsolatokon. "esküvõ... apám nõje csinálta a feszkót" - sokan vagyunk így, hogy az esküvõnkön néhányan (nálunk az én rokonságom kb 50%-a, férjemébõl mindenki normális volt) nem az elvárásaink szerint állt hozzánk. Itt is a bajt az elvárások okozzák. Utólag nem tartanék esküvõt, minek-kinek?? Mert a közhidelem szerint ez "életünk legszebb napja", ezért mi el vagyunk kenõdve, hogy mások miatt nem lett az, pedig mi a s-ggüket is kinyaltuk. Tudomásul vettem, hogy ez nem az életem legszebb napja volt, hogy mindenki csak magát adta, nem nekem ugrált, ahogy én szoktam másoknak ilyenkor, ennyi. Mindenki maga dönti el, mit csinál. Ami megtörtént, azt érdemes elfogadni, ha már megváltoztatni nem lehet, és nem sokat agyalni rajta, amikor úgyis van min agyalni, amin változtatni lehet... "anyósom meg aposom odajött gratulálni de sógorasszony már nem" - mit törõdsz vele? Még csak azon se kell gondolkodni, miért nem, mert a jellemére vall, ha az illemszabályokat nem tartotta be, ráadásul mások is észrevehették, ami nekünk szintén mindegy, de maga viseli ennek a következményeit. (Nálunk a fél rokonság nem gratulált, mert el kezdett esni az esõ. Sokan esernyõvel jöttek gratulálni, persze a menyasszonynak senki sem hozott esernyõt. Anyutól kértem, bepánikolt, tesóm a gyerekeire hivatkozva elutasított, nagynénémtõl: utólag azt mondta, azt hitte, hogy már nem kell, mert úgyis elindulunk...stb.) A gratulációtól nem lettél se szegényebb, se gazdagabb, se boldogabb, ne keresd a kákán a csomót! Én úgy látom az esküvõmet, hogy igyekeztem a vendégeknek örömet szerezni és mindent megtettem, hogy jól érezzék magukat, és ebben az a jó, hogy tiszta a lelkiismeretem, nem rajtam múlott a többi, ez egy ilyen nap volt. Tudod, mennyivel jobban furdalja az embereket lelkisimeretük, ha valamiért nem tettek meg mindent, de már késõ?? Ezért legyél okos: mindig tegyél meg mindent, hogy jobb legyen, amíg meg lehet, amíg élnek... "házviszonyok, anyósék" Itt szerintem a sógorasszony pozitívuma, hogy szókimondóbb! Legalább tudod, mi a dörgés, nem tud a hátad mögött tevékenykedni pl. az anyós. (Ha okosan csinálod, olvasol a helyzetbõl, a sógorasszony szavaiból.) A helyedben azon "dolgoznék", hogy a férjed álljon érted ki, esetleg vegyétek meg/fizessetek albérletet arra az üres házra (olcsóbban, mint idegentõl!), legalább lesz hol lakni és ezzel sokminden megoldódik egy idõre. Ingyen nem várnám, ha maguktól nem adják, ez is rendben. Bár van egy ismerõsöm, aki a családjával a testvére által épült üresen álló házban lakik (mivel a testvér nem nõsült meg, szüleivel van), és ott a testvér inkább örül, hogy nem amortizálódik le a ház, és a karbantartás fejében lakik ott. Ha már régóta áll a ház üresen, ezt a lehetõséget is fel lehetne vetni, hátha...!! (De ne feledd: A válasz tõlük függ, ezt is el kell fogadni.) Még egy javaslat így az elején: anyós-após-sógorasszony ügyben a vitás kérdéseket hárítsd a férjedre, õ beszélje meg velük, a Te rokonaiddal legyen a te feladatod, így sok felesleges bosszúságot megspórolhatsz!! És a férjed nem tud plusz munkát vállani, hogy albérletben lakhassatok? "teljesen idegroncs vagyok" - nyugi, mi 7 éve lakunk anyós és apóssal egy udvarban, sõt eleinte egy légkörben is, és a napokban a kislányom szerepjátékozott velem, és azt kérdezte: "mit mond a nagypapa?"(Nekem telefonon.) Ekkor döbbentem rá, hogy soha, még 1 mondatot sem mondott magától, nem kérdezett, ahogy anyós sem! (Õ egyszer egy mondatot, amikor megpróbált kötözködni velem, amúgy nem nyílt sajnos.) Így is ki lehet bírni, az õ dolguk. A fiuknak ártanak, mert õt õrölheti fel a szitu, és õk teszik, én nem tudok ezen változtatni. Pozitívuma: így még véletlenül se bántom meg õket, és a férjem is elõbb-utóbb látja, hogy "ki a hunyó". Megint csak tiszta a lelkisimeretem, mert mindent megtettem... Idegroncs meg ne legyél! Gondolkodj: ezek miatt tönketeszed magad?! Gondolkodj mindig a megoldáson, tegyél meg minden tõled telhetõt, ami jobbá teheti a dolgokat, és ennek tudatában legyél nyugodt, hogy mindent a legjobban tettél! Azért javaslom a spirituális dolgokat, mert ott sok mindenre választ találsz, amikor ilyeneken kiakadsz. A Neked legjobbakat Neked! Sok sikert a gyerek"nevelés"-hez, sok boldogságot Nektek! (második válaszoló)
Rövidebben, de a lényeg ugyanaz:férjnél vagy, gyermeked van. Az, hogy nem tartod a kapcsolatot a nyagyszülõkkel a te hibád. Neked nem elvárni kellene bármit, hanem adni.(unokát, türelmet, meghallgatást stb)és akkor ti is kapnátok. Én is úgy látom, hogy semmi se jó, semmi se elég neked, ezen a hozzááláson kellene változtatni. A gyerekeknek ebbõl annyi fog lejönni, hogy nem volt nagyijuk, mert az anyjuk bosszúból nem engedte, mert nem kapta meg amit szeretett volna...

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!