Találatok a következő kifejezésre: Mi volt életedben a legnagyobb (22 db)

Mi volt életedben a legnagyobb halál közeli élményed?

Esetleg le is írhatod előzményekkel ha gondolod.

Legjobb válasz: Én Duna-i gyerek vagyok. Régen az volt a divat, hogy beúsztunk az uszályokhoz, és felkapaszkodtunk rá. Végigfutottunk rajta, és a végén visszaugrottunk a vízbe. Egyszer nem jól számoltam ki, hogy mennyire van besüllyedve az uszály a vízbe, nem tudtam felkapaszkodni rá, és a , a hátulján, nagy hajó lapát majdnem bedarált. No akkor, tényleg megijedtem.

Én Duna-i gyerek vagyok. Régen az volt a divat, hogy beúsztunk az uszályokhoz, és felkapaszkodtunk rá. Végigfutottunk rajta, és a végén visszaugrottunk a vízbe. Egyszer nem jól számoltam ki, hogy mennyire van besüllyedve az uszály a vízbe, nem tudtam felkapaszkodni rá, és a , a hátulján, nagy hajó lapát majdnem bedarált. No akkor, tényleg megijedtem.
Elütött egy csuklós busz. a szerencsém az volt, hogy nem a kerék alá estem, hanem kivágott a járdára. 6 métert repültem. Összetörtem rendesen...
nekem is a Duna okozta a vesztemet majdnem 10 évesen. barátnõmmel lementünk piknikezni, meleg volt, gondoltuk bemegyünk egy kicsit. elsodort egy áramlat. úsztam mint az állat felfelé és kifelé. nagyon bepánikoltam, alig emlékszem. kiáltoztam, voltak ott felnõttek is, de senki nem segített. barátnõm is besodródott, de õ nem annyira. elõtte 4 évig jártam úszásra, az erõnlétem és az úszni tudásom mentett meg. szerencsére azóta sem félek a nagy vizektõl, a tengerben is úsztam már át egyik szigetrõl a másikra, de folyóban többször nem fürdök asszem.
Aznapi utolsó vonat után rohantam. Már elindult, én meg mindenképpen el akartam érni, felkapaszkodtam futás közben a vonat lépcsõjére, de lecsúszott a lábam. Majdnem a kerekek alá estem. Végül is nagy nehezen visszakecmeregtem a lépcsõre és be tudtam menni a kocsiba. Na akkor kivert a víz, lepergett elõttem az életem!
Hát párszor engem is majdnem elütöttek bár 2szer saját hibámból. Meg egyszer csak a lélekjelenlétemen múlott, hogy nem haltam meg.
2 éve annyira nagyfokú tüdõgyulladásom volt, hogy intenzíven voltam miatta. Az orvosok semmi jóval nem biztatták a szüleimet, nem hitték, hogy életben maradok, mert semmilyen gyógyszer nem használt. Tényleg nagyon rosszul éreztem magam, szó szerint élet-halál közt voltam, és mindenféle fehér fényeket láttam. Ez volt talán a legnagyobb halál közeli élményem, de szerencsére túléltem.
Tényleg eszembe jutott még egy: még kislány voltam és nem tudtam még nagyon úszni. Az uszodában besodródtam a mélyvízbe (nem volt akkor még elválasztva) és nem ért le a lábam és csak kapálózni tudtam. Anyukám elõször azt hitte hogy játszok, de pár pillanat múlva rájött hogy ki kell engem húzni a vízbõl... Az tényleg nagyon ijesztõ volt, mert rajta kívül senki se figyelt oda :S 2. voltam
Egyszer gyerekkoromban a Balatonon beúsztam egy vizibicikli alá, nyomtam a víz alatt egy bukfencet, aztán valahogy nem találtam az irányt, hogy merre kellene keresztben kiúszni alatta, és hosszában indultam el, de azt hittem, hogy fél méter, és már kint vagyok. Persze jól meg is fejeltem alulról a vizibicajt, akkor nagyon bepánikoltam, nem is tudom, hogy jöttem ki alóla.
Hát tegnap majdnem [email protected] egy autós, aki úgy gondolta hogy index nélkül hirtelen bekanyarodik... De szerencsére nem lett semmi baj :)
Egyszer kiskoromban, úgy 3 éves lehettem, túl mélyen beúsztam a Tiszába, (mert mellette nyaraltunk) és már vagy 30 méterrel arrébb sodort, mire vki észrevette és kimentett.(közben elájultam). A másik úgy 10 éves koromban történt, beleestem a vízaknába a kertünkben, a szomszéd srác húzott ki. 2 hétig tenyérnyi méretû zúzódásokkal volam tele. A 3. úgy volt, hogy beleestem egy kb. 40 m mély szakadékba, nagyjából a feléig zuhantam, ott megkapaszkodtam egy ágba amíg kimentettek. Akkor kb. 11 éves voltam. Ez csak 3 a többszázból. Lány vagyok:) .
Kedves utolsó, most akkor be voltál kötve vagy nem? Mert elõször azt írtad, hogy nem, aztán, hogy igen...
Akkor kötöttem be magam, mielõtt belénk jöttek volna azelõtt egy másodperccel...
Másodikos koromban az uszodában voltunk és valahogy elkeveredtem és ott kapálóztam, de tanárúr (aki amúgy elsõ perctõl kezdve a kedvenc tanárom :D) kimentett. Akkor sok minden fordult meg a fejemben. A legnagyobb talán az volt amikor tavaly voltam apukámmal (kamionos) egy elég veszélyes helyen mentünk el, és egy kanyarhoz értünk és hirtelen egy kamion volt velünk szemben, mert elõzött a marhája pont fás, bokros kanyarban. Ha apa elrántotta volna a kormányt nem valószínû, hogy most írnék, mert egy szakadék vagy mi van ott. 15/L
az irakos tortenet nagyon erdekel :) = amugy nekem talan az amikor majdnem elcsapott egy auto..... vagy amikor 70km/hval bicikilivel xd egyenesen a keritesnek mentem...egyszer egy barom allat robogos!!!! akart elutni a zebran!!! esakkor meg kicsi voltam...egyszer csak ugy elajultam amikor hazafele mentem pedig semmi bajom nem volt. a legrosszabb amikor tudtam hogy meg fog halni a mamám ereztem honapokkal azelott....nagyon faj hogy elment :'((
#20 Akkor ez egy nagyon szerencsés elõérzet volt!
Ültünk a családdal a kocsiban, vártuk, hogy váltson át a piros, a zöldre. Épp terveztük a jövõheti utazásunkat a tengerre. Anyuék be voltak kötve, csak én nem, most már nem is értem miért nem kötöttem be magam, na mindegy. Épp kötöttem be magam, mikor hátulról belénk jött egy idióta a PIROSNÁL, egy középkorú férfi, de vagy 200-al, ha nem többel. Ha akkor nem kötök be magam, hát nem is tudom, szerintem nem lennék itt. Persze a vakáció elmaradt.
Egy autóbaleset volt. Mentem egy fõ úton kb. 150-el. Mindkét oldalról erdõ. Az egyik az úthoz kapcsolódó földútról hirtelen és gyorsan minden körültekintés nélkül kikanyarodott egy Lada elém. Kb olyan 120-al csattantam bele hátulról. Az ütközés elõtti 1 másodpercben igazi halálfélelmem volt. Szerencsére nem lett komolyabb bajom. Eltört a vállam és a fejem sérült meg egy kicsit. A Ladás rosszabbul járt. 2 hétig komában volt, aztán is még hónapokig kórházban. Azt mondták, hogy csodával határos, hogy egyáltalán túl élte. A Lada szinte a felismerhetetlenségik összeroncsolódott.
Volt még egy, amikor szálltam fel egy csuklós buszra, de a sofõr miközben a 2. lépcsõfokon voltam, összecsukta az ajtót, én meg kiestem a buszból és az utána jövõ kocsi majdnem elütött. Na akkor meg káromkodtam, mint egy kocsis, nagyon beparáztam és jól meg is ütöttem magam.
Megrázott az áram 15 évesen, lezsibbadtak a karjaim, szédültem és nagyon pánikba estem, az volt a legdurvább halálközeli élményem. Kórházba vittek, bent voltam 3 napot, de aztán nem volt semmi gáz.
Leestem a tetõrõl. Mindkét lábam eltört, az egyik térdem kifordult, és megrepedt az alkaromban a csont. Azzal szórakoztak a tesóim, hogy a pajta tetejérõl a bálák közé ugráltak, én meg nem mertem. Utána megpróbáltam, mikor elmentek, de nem ugrottam elég nagyot és a bálák mögé estem, a betonra. Az volt a szerencsém, hogy apukám épp akkor ment arrafelé, és megtalált.
A legnagyobb az volt (inkább nem részletezem) amikor Irakban szolgáltam pár éve katonaként. Olyan 5 éves koromban felmásztam egy nagy fára és a fa alatt sok vas volt, mert akkor építették a garázst, nem hallgattam a szüleimre és ráestem azokra a vasakra. Jól összetörtem magam, de a kezem miatt hónapokig kellett orvoshoz járni. Kb 8-10 évesen verekedtem a bátyámmal, véletlen volt de ráestem az üvegasztalra hassal, egy nagy üvegdarab kb 2 centire volt a fejemtõl. 15 évesen a haverjaimmal a Tiszánál voltunk és az egyik srác magával rántott, így mindketten beleestünk és alig tudtunk kiúszni. Kiskoromból még van sok, elvetemült kisfiú voltam.
Tavaly egy tóban fürödtünk. Jó kondiban voltam, így bementem a közepére, de hirtelen úgy éreztem, hogy elgyengülök, nem kapok levegõt és nagyon bepánikoltam. Végül apum mentett meg. Az hozzátartozik a történethez, hogy ezeket a szabályos úszásokat nem nagyon tudom, én amolyan freestyleban nyomom a víz alatt, csak hát nem volt gusztusom egy tóban teljesen lemerülni. Még mindig egy idõ után elkezdek hirtelen gyengülni akár mellúszásban is, és nem kapok levegõt, még akkor se, ha le se megyek a víz alá.
Nekem az vol a legrosszabb halalkozeli élményem , mikor vették ki a mandulémat és egy muhibát kovettek el, ugyanis elvágták az arcomban az ereket és bevéreztem , akkor jottek rá a dologra mikor egyszercsak nem kaptam levegot és elkezdett omleni a számbol és az orrombol a vér, elég félelmetes volt ezt átélni 5 évesen, de az volt a szerencsém , hogy anyukámék még ekkor nem hoztak el a korházbol mert azon a napon kellett volna eljonnom, mert ha ez a forgalomban torténik akkor nekem annyi

Mi volt eddig a legnagyobb pénzkidobásod az életedben, vagy a családodban?

Volt-e valami olyan dolog, amire kiemelkedőn sokat költöttél/költöttetek a semmiért?

Legjobb válasz: "Mi volt eddig a legnagyobb pénzkidobásod az életedben" Válasz "Az esküvõnk" SÍROK XDDDDDXDDDDDD Amúgy igen, apu 30 éve tartó nikotinfüggõsége, a napi 3 dobozával:D Meg végül is Anyu vett hitelre egy autót és rá egy hétre ellopták egy kórház parkolójából xDDD Hát nem röhögtünk

"Mi volt eddig a legnagyobb pénzkidobásod az életedben" Válasz "Az esküvõnk" SÍROK XDDDDDXDDDDDD Amúgy igen, apu 30 éve tartó nikotinfüggõsége, a napi 3 dobozával:D Meg végül is Anyu vett hitelre egy autót és rá egy hétre ellopták egy kórház parkolójából xDDD Hát nem röhögtünk
A cigaretta: 20 éven keresztül költöttem rá :(
A nõvérem összejött egy kisebbségi sráccal, aki fût-fát ígért, a tesóm odaadta neki a sprolt pénzét (200e), a fényképezõgépét, meg a laptopját. Soha többé nem láttuk se a srácot, se a holmikat.
Az esküvõnk,
Ugyanaz mint a hetes válaszolónál, csak érintõképernyõs fényképezõkre dobtunk ki 300ezer Ft-ot, utaltunk, csomag azóta sincs meg...
1x vettem egy telket és épitkezni akartunk, de nem jött össze és még most is meg van a telek és a fél ház, de nem tudjuk eladni...
A férjem rendelt külföldrõl interneten mobiltelefonokat, hogy mekkora biznisz lesz eladni - olyanokat, ami még a piacon se létezik, mert annyira új (nekem már ott bûzlött a dolog). Nem tudtam lebeszélni, rohadt sok pénzt elbukott, mert persze õ utalt, az eladó meg felszívódott, de legalább azóta nem rendelget semmit, megvolt a tanulópénz.
anyám vállalkozásra ráment a családi ház a hülyeségére
Esküvõ után, kaptunk 200.000-et és a hasára vágtunk. Már terhes voltam (15hetes), tudtuk jól, hogy sokáig nem jutunk el sehová, így elmentünk egy last minute öt napos Wellnessre. Isteni volt, de anyámtól azóta is hallgatom, hogy "el kellett volna tenni önerõbe", tekintve, hogy eltelt négy év és azóta se jutottunk el sehova, nem tudom bánni.
Vállalkozást indítottam Magyarországon.
A számítógépünk január közepén elromlott, bedöglött az alaplap.40.000-be került megcsináltatni mert Win7-est akartunk rárakatni, csak ahhoz kicsit fel kellett turbózni.Meg is lett, szépen mûködött, de egy héttel késõbb elromlott a tápegység.Az még plusz 5000 forint baráti áron.Már így is többet költöttünk erre a gépre a hibái miatt mint amennyiért vettük.Az idén lesz 5 éves a kicsike.
Elkezdtem a jogsit, de nem bírtam idegekkel az oktatóm folytonos ordibálását, így szüneteltettem. Sajnos olyan sokáig, hogy lejárt az érvényessége. 60 ezer ment el rá :(
Befizettem egy nyelvtanfolyamra, amirõl visszajelezték, hogy nem indul el idõben, és vhogy úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni visszakérni a pénzt (idõben nem volt jó, meg lusta is voltam)... olyan 26000 Ft volt.
A kocsi hitele amit ma is fizetünk.
120.000Ft gitár + erõsítõ. Szüleim szerint pénzkidobás, de egész nyáron ezért dolgoztam, szerintem megérte. Imádom :) 18/F
Mellplasztika 980 ezerért.
Romlott tej, a többi megérte.
Benzin. Eddig egy új autó árát autóztam már el csak magáncélra. Utólag visszagondolva régen vennem kellett volna egy motorkerékpárt és legalább tavasszal, nyáron és õsszel, ha csak egyedül indultam valahová valahová, azzal menni, mert sokat spórolhattam volna még úgy is, ha beleveszem a motor és a vizsga árát.

Mi volt eddig a legnagyobb gödör, amiből sikerült kimásznod? Miért kerültél oda? És hogyan sikerült onnan kikecmeregned? És mit tanultál az egészből, mi volt az az életre szóló tanulság, amit levontál belőle?

Legjobb válasz: Barátnõméknél laktam másfél hónapot, azalatt mindenféle ürüggyel (kocsi javítás, mûszaki, számla, kaja, hitel stb) elkértek a szülei 300000 ft-ot. Ez a tartalék pénzem volt, meguntam, hogy fejõs tehén vagyok, eljöttem pénz nélkül, meg hát össze is vesztem a szülõkkel, mert már nem igazán tudtam mibõl adni nekik. Volt kb. fél hónap következõ fizetésíg, az volt életem egyik legrosszabb 2 hete, kukákból gyûjtöttem üvegeket, visszaváltottam, abból tudtam valamennyi kaját venni, munkahelyen aludtam, és ott is fürödtem, egy szobát nem tudtam kivenni. Szüleimhez meg nem akartam visszamenni, mert nagyon ciki lett volna, nem szoktam sosem kölcsön kérni, vagy szivességet kérni.

Nekem több ilyen idõszakom is volt.Az egyik legnehezebb az volt, amikor gimibe jártam.Apám iszik, folyton terrorizált minket, mindennaposak voltak a balhék.Nagyon utáltam otthon lenni, mindig késõn jártam haza.A szüleim akkor válni akartak, de ez sajnálatos módon nem történt meg.Emellett a suliban is teljesen egyedül voltam és az osztálytársak sem szerettek.Utána érettségikor nagyon összevesztem a családommal, apám majdnem kidobott az utcára és összeomlottam, teljesen szétestem.Elkezdtem egy okj-s sulit, amivel alig foglalkoztam, mert már kb azt sem tudtam, hol vagyok.Állandóan buliztam, minden délután piáltunk és teljesen kicsúsztak a kezembõl a dolgok.Akitõl meg próbáltam segítséget kérni, azok meg mind magamra hagytak, köztük az egyik gyerekkori barátnõm.Tõle nem egyszer próbáltam segítséget kérni úgy, hogy legalább beszélgessen velem.Ezek után agydokihoz kerültem, a sulit is félbe hagytam és fél év alatt sikerült ebbõl az állapotból kilábalni.Ezalatt pedig kiderült, hogy nem kellett volna se gyógyszer, se semmilyen [email protected], csak az, hogy valaki beszélgessen és foglalkozzon velem.Végül megtaláltam azokat az embereket és érdekes módon pár év alatt helyre is rázódott az életem.A sok szemétláda "barátommal", akik akkor mind cserbenhagytak, megszakítottam a kapcsolatot, ami azért volt necces kezdetben, mert kibukkant az igazi énjük és fenyegetni meg zsarolni kezdtek néhányan, de végül csak lekoptak.Már van egy szakmám és most egyetemezek, minden megoldódott.Már csak munkát kell találnom.A tanulság az, hogy hozzám nem méltó emberekkel soha nem fogok szóba állni és hogy mellõzöm az önsajnálatot.Ezt mind ezektõl a régi "barátoktól" tanultam, de rájöttem, hogy ezzel õk is csak maguk alatt vágják a fát.
Barátnõméknél laktam másfél hónapot, azalatt mindenféle ürüggyel (kocsi javítás, mûszaki, számla, kaja, hitel stb) elkértek a szülei 300000 ft-ot. Ez a tartalék pénzem volt, meguntam, hogy fejõs tehén vagyok, eljöttem pénz nélkül, meg hát össze is vesztem a szülõkkel, mert már nem igazán tudtam mibõl adni nekik. Volt kb. fél hónap következõ fizetésíg, az volt életem egyik legrosszabb 2 hete, kukákból gyûjtöttem üvegeket, visszaváltottam, abból tudtam valamennyi kaját venni, munkahelyen aludtam, és ott is fürödtem, egy szobát nem tudtam kivenni. Szüleimhez meg nem akartam visszamenni, mert nagyon ciki lett volna, nem szoktam sosem kölcsön kérni, vagy szivességet kérni.
Elkaptam egy ismeretlen betegséget, ami csak nekem van az országban.... Nem tudták megállapítani mi az, maradandó károsodást okozott, amivel mára már megtanultam élni. Mivel tanultam még és muszáj volt mellette dolgoznom, nem volt idõm sajnálni magamat, így észrevétlenül megbékéltem a dologal, mert láttam hogy így is tudok teljes életet élni (iskola+munka). Nem volt könnyû, de hamar rájöttem mit hogy tudok megoldani. Aztán összejöttem a férjemmel, aki így is elfogad, szeptemberben volt az esküvõnk, most babát várok. A legfontosabb tanulság szerintem az, hogy úgy kell hozzáállni, hogy ez van és mihamarabb megbékélni a helyzettel. Ha otthon ülsz és sajnáltatod magad, attól nem lesz jobb. Ebbõl a szempontból még jó is volt, h nem álltam túl jól anyagilag, mert így rá voltam kényszerülve, hogy mással foglalkozzak. A férjem pedig különösen felnéz rám ez miatt, hogy még betegen is annyit dolgozok mint mások.
Egy pasi után kijöttem külföldre, aki gerinctelenül megcsalt és kidobott az utcára. Nem volt hol laknom, nem voltak barátaim, éppenhogy csak találtam szállást. Nem akartam hazamenni. 1 hónap alatt kb 15 kilót fogytam és láncdohányos lettem, rémálmok, rosszullétek és minden ami vele jár. Azt hittem belepusztulok. Alig 2-3 év leforgása alatt lett egy nagyon jó állásom, rátaláltam életem szerelmére, boldog házas ember vagyok és épp babát várunk.
43 éves voltam, mikor szinte egyszerre ért minden rossz. Meghalt édesapám (édesanyámat már nagyon fiatalon elvesztettem), csõdbe ment a munkahelyem és bár napi 10-12 órát dolgoztam hónapokig nem kaptam fizetést, és éppen válás után voltam, anyagilag és érzelmileg teljesen lenullázva. Cukros lettem, és hónapokig küzdöttem a pánikbetegséggel, én aki elõtte csak hirbõl ismertem a nyugtatókat. Azóta egy stabil és boldog kapcsolatban élek, saját vállalkozásom van, amibõl ugyan meggazdagodni nem fogok, de elég jól megélek belõle. Tanulság nincs, csak annyi, hogy csak akarat kell ahhoz, hogy helyrehozzuk az életünket.
Inkább nehézségnek hívnám õket: - Szüleim halála gyerekkoromban - most is fáj - alig ismert betegséget állapítottak meg rajtam- jól vagyok : ) - egyszer azt hittem, hogy eltûnt az akkor 4 éves lányunk a Balatonban (meglett!) - kirúgtak a munkahelyemrõl, mert gyereket vártam (kétszer is megtörtént ez)- van munkám - majdnem elvitte a házunkat a bank - végtörlesztéssel megúsztuk Életre szóló tanulság: bízni kell az Úrban!
Az amikor egy két éves kapcsolatom úgy ért véget, hogy zsaroltak, tetlegesség is volt, követett az ex és mindneütt keresztbetett ahol csak lehetett. Természetesen figyelt arra, hogy semmi illegális ne legyen. Azóta túlléptem, van családom, szeretõ férjem és gyerekem De soha nem fogom elfelejteni és sokszor bennem van, hogy bármikor elõbukkanhatna.
Az utolsó voltam. Még annyit írnék, hogy nagyon tetszett a kérdésed. Kiváncsi lennék miért tetted fel? Mi a te történeted? A többiekét is szívesen olvastam, a tanulságokat és hogy ki mitõl lett erõsebb!
Nekem igazán szép, tartalmas gyerekkorom volt, nem lehet okom valódi panaszra. Azonban 2007. szeptembere nekem maga volt a kénköves pokol. A suli végeztével nem sikerült munkát találnom (akkorra borultam ki ez miatt, a nyarat addig jól bírtam), ezzel egyidõben meghalt Nagyim (valójában dédmama, csak így hívtuk) és nyáron szakítottam párommal, aki szeptemberben új reményekkel kecsegtetett, de végül oltári vitába és aztán fájdalomba torkollt. Ekkor 20 éves voltam... tudom, másnak lehet, hogy bagatell, illetve maga a szerelmi része is utólag csipcsup, de aki átélte már ezt, tudja mirõl beszélek. Azóta valahogy "félem az õszt", addig sem szerettem, de mintha ilyenkor csõstõl jönne a baj...
5ös válaszoló vagyok: nekem is 2007-ben kezdõdött a lejtmenet....
Én meg 2007-ben jöttem össze a férfival, aki aztán fenyegetett és üldözött.
Nekem is 2007-ben kezdõdött a szívás és 2008-ra értem nagyon a mélypontra.Úgy látszik, az egy ilyen [email protected] év.
5ös vagyok: én akkor 21 éves voltam. Ti?

Mi volt az életedben a legnagyobb testi és a legnagyobb lelki fájdalom?

Legjobb válasz: Lelki: minden hónapban, amikor megjön, hiszen babát szeretnénk,d e nem sikerül! Testi: amikor elõször vágtam meg a kezemet.vagy nemis...nem jut más eszembe

Lelki: minden hónapban, amikor megjön, hiszen babát szeretnénk, d e nem sikerül! Testi: amikor elõször vágtam meg a kezemet.vagy nemis...nem jut más eszembe
Legnagyobb lelki fájdalom:a barátom veszekedés közben megszorította a kezem és belilult.Ez a testi is.Kiskoromban az anyám véresre és aláfutásosra vert.+a lelkihez még 7 nap különbséggel meghaltak a nagyszüleim.
lelki: Anyám halála testi:plasztikai mütét utáni lábadozás
A nõvérem és az igaz szerelmem elvesztése.
Testi: második gyermekem születése Lelki: ahogy anyám viselkedett velem kiskoromban, és kamaszkoromban, szinte minden nap ütött vert, elõfordult, hogy véresre, véraláfutásosra, a hajamból a kezében maradt egy csomó, stb. ( mai napig sem érdeklem, bár megütni már nem tud) Persze ez testileg is fájt, de az elhanyagolható a lelkihez képest, amit évekig éreztem. Miatta menekültem 18 évesen egy kapcsolatba, ahol szintén sokat gyötört az illetõ testileg- lelkileg, s amibõl 4 év után mertem kilépni. Mindezek mellé az apám születésem óta nem törõdik velem, utoljára óvodás koromban láttam. Dióhéjban ennyi...
Testi:Mikor karamboloztunk a szüleimmel 1 személygépkocsival és 1 teherautóval Lelki:Mikor elveszítettem autóbalesetben az édesanyámat
Testi: 2 volt, nem tudok különbséget tenni, egyiknél se voltam teljesen magamnál, annyira erõs volt. az egyik amikor az egyik fogam annyira begyulladt, hogy elérte a gyökércsúcsot a gyulladás. a másik meg amikor annyira begyulladt a húgyhólyagom, és olyan fájdalmaim voltak, mint egy nehezebb szülés. lelki: amikor egyszer el kellett szakadnom nagyon hosszú idõre az édesanyámtól és az addigi életemtõl, és errõl mások döntöttek így.
Testi: Hmm ilyen nincs nálam, mindent türök, de tán a fogfájásaim voltak azok, mikor a fogam begyulladt és kifogytam fájdalom csillapitóból, egész vasárnap nincs sehol semmi, csak fájdalom, az ágyon ülve zenét halgatva reggel 2-tõl másnap reggel 8-ig amikor meglett a fájdalomcsillapitó :) Lelki: egy szó -SZERELEM- ...... a testi fájdalmam semmit sem ér ez mellet :( mikor a lány akit szeretek, lecsesz, hogy menyire esélytelen idióta vagyok hogy merem megkérdezni tõle, nézzek magamra, stb stb..... Most hol tartok? Hát a lány aki lecseszett és majdnam 2 hónap depit okozott egy beképzelt ri*anc az egész falu szerint, nekem pedig olyan 10-12 barátom van akinek mármit elmondhatok :) pedig majdnem öngyilkos voltam xD
Lelki: Sok dolog volt már, ami nagyon rosszul esett, de ami eszembe jut, és megrázott, az mostanában történt. Nagyon csúnyán összevesztem apámmal, aki utána annyira rosszul lett, hogy majdnem mentõt kellett hozzá hívni, és utána majdnem egy idõben az egyik osztálytársam (barátomnak inkább nem mondom) annyira megbántott, hogy egész este sírtam miatta. Testi: Hát a menstruáció, amikor nem is a hasam fáj, hanem a lábam görcsöl de nagyon. ~_~ Meg volt egy, amire nem igazán emlékszem, de olyan 7 éves koromban nagyon csúnyán fölfáztam, és rengeteget szenvedtem miatta.
Testi: tûrök mindent, de ha tényleg választanom kéne, akkor az az volt, amikor megkéseltek.(Olyan helyen laktam, szóval állandóan megkéseltek...) Lelki: túl túl túl sok van ebbõl... nem volt valami fényes gyerekkorom, életem. De talán az volt, amikor autóbalesetet szenvedtünk, és láttam apámat haldokolni...
Testi fájdalom:Szerintem amikor kicsi voltam akkor eltört az állkapcsom(nyíltan) az biztos hogy nagyon fájhatott már csak részletekre emlékszem...Nagyon sokmindent jól tûrök, törött kéz meg ilyenek, de ha a fogam fáj és olyan ponton amitõl a fejem is fáj annál rosszabbat nem szeretnék se magamnak se senki másnak. Lelki fájdalom:Ha valakim meghal, vagy ha valakiben csalódok...ÉS ez számomra szinte egyenértékû :(
Anyukám kiskoromban sokszor felpofozott, fenyegetõzött, hogy megtép. Most mondhatjátok, hogy ez semmi, de számomra ez szörnyû..
2008-02-26 21:23 adott válasz!!! ki vagy?? mert érdekes a név és a sztori közötti hasonlóság.kivéve 1-2 dolgot.
Testi: amikor a csukló csontom megrepedt Lelki: fél évvel ezelõtt édesapám halála
lelki:mikor elvesztettem a nagyim....
lelki: mikor bevallottam 2, 5 év után a pszichológusomnak, hogy apám rendszeresen molesztált, majd anyámnak elmondták, s õ azt mondta, hogy hazudok testi: hasmenésbõl eredõen annyira fájt a hasam, hogy elájultam
testi: nemtom, ált. a hasam szokott fájni iszonyúan... lelki: amikor meghalt a nagymamám
testi fájdalom amikor megjön a menstruációm, nekem az nagyon fáj. lelki, amikor meghalt az öcsém.
testi: nos. vágások. hagyjuk lelki: amit a drága szüleim tesznek velem és egymással =(
testi:mikor megerõszakolt az apám 9 évesen!mikor begennyesedett a vakbélmûtétem és annyira sürgõsen fel kellett nyitni, hogy széthúzták a heget csak úgy puszta kézzel!sose fájt még semmi ennyire! lelki:mikor meghalt anyukám aki egyben a legjobb barátnõm volt...amikor elvesztettem a babámat!szintén 9 évesen...ezeket nem tudom feldolgozni!
Az 5.hozzászóló válaszát olvasva a hideg is kirázott, sajnálom...:'( testi fájdalmam talán a térdficam volt, még 12 évesen, lelki pedig közeli hozzátartozóim elesztése, és a hallucinációim, ha ez annak számít.
lelki: amikor 2hónapja szakítottam a baráttomal. azóta minden éjjszaka felébredek és 2órán kersztûl sírok érte. testi:a vágdosásaimat nem mondanám mert azok nem fájank hanem örömet okoznak, boldog leszek tõlük.szóval innkább mikor autó balesetem volt és majdnem bele haltam.
testi: vágások, ez egy régi korszakom... lelki: néha ahogy a párom viselkedik vele, illetve ahogy az õ szülei egymással, illetve mamám halála
Testi: amikor a második babám született Lelki: mikor kiderült hogy az elsõ gyermekem beteg, és nem tudok segíteni rajta
ez tök jo kérdés. lelki: mikor láttam apukámat sirni miattam, mert átbasztam és óriásit csalodtam benne testi: mikor altatás nélkül mütötték a szemem
jaj de hüyle vagyok elirtam. szval ö csalodott bennem
lelki:mikor 20 évesen elvesztettem édesanyámat! testi:gyomortükrözés
Testi: a komoly vesegyulladásom és a császármetszés utáni elsõ pár napom. Lelki: A legjobb barátom elvesztése.
lelki: legjobb barátom elvesztése testi: a legjobb barátom meggyilkolásáért lecsuktak, és a börtönben megvertek nem egyszer!

Mi volt életed legnagyobb randis égése? És jártál-e már úgy, hogy kezdeményeztél és a végén nagyon megbántad?

Legjobb válasz: Szia! Én még nem égtem be randin,de akivel randiztam,õ eléggé. Elsõ találkán felhozta a volt barátnõjét,és elkezdett nekem róla magyarázni,hogy miért szakítottak,meg,hogy utána még összejárogattak,stb.. Hát,szerintem ennél nagyobb beégés nem nagyon van. Könyörgöm,az ALAP,hogy egy randin nem hozod fel a volt kapcsolatodat. Amikor már jártok,és benne vagytok a témában rendesen,akkor lehet róla beszélni,de amúgy szerintem felejtõs.

Szia! Én még nem égtem be randin, de akivel randiztam, õ eléggé. Elsõ találkán felhozta a volt barátnõjét, és elkezdett nekem róla magyarázni, hogy miért szakítottak, meg, hogy utána még összejárogattak, stb.. Hát, szerintem ennél nagyobb beégés nem nagyon van. Könyörgöm, az ALAP, hogy egy randin nem hozod fel a volt kapcsolatodat. Amikor már jártok, és benne vagytok a témában rendesen, akkor lehet róla beszélni, de amúgy szerintem felejtõs.
A kérdező hozzászólása: szegéény. xd kellemetlen
Nos, talán, ide tartozik, de ha nem akkor bocs. :D Amikor én szerelmes vagyok általában "képzelõdök" és mindenhol azt a személyt látom, akit szeretek. Ezzel nem is lenne baj, csak hogy van egy csaj aki nagyon, de nagyon úgy néz ki mint az én "kiszemeltem". Maga az alap csajt sem ismertem szinte semennyire (név és msn csere volt), de én fogtam és leszólítottam egy (utólag kiderült) vad idegen lányt, hogy "szia új a táskád?". Azt hiszem 1el bõvült a "csajozós" dumáim száma. Minden esetre elég furán nézett, és néztem én is :D
A kérdező hozzászólása: ez vicces:D tetszikx):D

Gyerekként, felnőttként mit rontottál el, mi volt a legnagyobb baklövésed az életben?

Gondolok itt: iskola otthagyása, első szerelem -> házasság fiatalon -> válás, elköltözés otthonról, elherdált - elbulizott pénz, tudjátok mire gondolok...

Legjobb válasz: Hogy 16 évesen belementem egy kapcsolatba. Naiv voltam, kihasználtak, és sokszor olyan helyzetbe kényszerített az illetõ, amit nem akartam, és mai napig bánom, de megtettem, mert jött az érzelmi zsarolás. Egy évig tartott, és nagyon rossz rá visszaemlékezni. Szerencsére szakítottunk, és utána megismertem a võlegényem, akivel 7 éve vagyunk együtt és minden a legnagyobb rendben. :)

Hogy 16 évesen belementem egy kapcsolatba. Naiv voltam, kihasználtak, és sokszor olyan helyzetbe kényszerített az illetõ, amit nem akartam, és mai napig bánom, de megtettem, mert jött az érzelmi zsarolás. Egy évig tartott, és nagyon rossz rá visszaemlékezni. Szerencsére szakítottunk, és utána megismertem a võlegényem, akivel 7 éve vagyunk együtt és minden a legnagyobb rendben. :)
Azt bánom, hogy 14 évesen együtt voltam egy fiúval. Persze emiatt nagyon sok minden megváltozott és nem lennék az aki most vagyok, de tény, hogy nagyon sok minden teljesen máshogy történt volna és úgy érzem, jobban. Egyszer voltam részeg, de azóta is nagyon szégyellem magam. Egyszer vettem egy farmert 10k-ért, ami akkoriban elég nagy összegnek tûnt nekem, és pár hónap múlva elszakadt.
Általános iskolában, alsóban nem nagyon akartam barátkozni senkivel, késõbb meg összebarátkoztam valakivel akivel nem kellett volna, emiatt az egész iskola melegnek pletykált engem, és mindenki el is hitte rólam. Ebbõl kifolyólag paranoiás lettem, és szociális fóbiám lett szerintem, nem tudok nagyon barátkozni senkivel. Szóval elég nagy hiba volt régen nem barátkozni senkivel, aztán meg azzal a gyerekkel összehaverkodni.
Hogy erre a szakra jöttem (bár nem sajnálom, mert megismertem a párom, ez nagyban kárpótol) illetve, hogy volt egy buli még régebben, ahol úgy berúgtam, hogy elõjöttek a kisebbségi komplexusaim, és nagyon nagyon sok hülyeséget mondtam. Na ezt baromira szégyellem.
Egészen 11 éves korom óta a problémám az, hogy nem adtam eleget a kinézetemre.Az is a probléma, hogy mindig minden emberi kapcsolatomban alárendelt szerepet játszottam.Ha megbántottak, akkor megsértõdtem egy picit, de nem mondtam el, hogy megbántott az illetõ.Pedig keményen meg kellett volna mondanom a magamét, és akkor nem tartanék itt, ahol most tartok.Persze ehhez a dologhoz képest egészséges személyiségnek tartom magam és boldognak érzem magam. 17/L
Nagyon rosszul tanultam, már általánosban többször megbuktam. Sose figyeltem az egészségemre, így jelenleg elég sok gondom van ezzel is. Sosem mutattam ki az érzéseimet senki iránt, a szüleim iránt sem.
Talán az, hogy elköltöztem a szüleimtõl.
Hogy a fõiskola után nem mentem tovább a jogi egyetemre, három év alatt meglett volna. Nem volt igazán baklövés, de már bánom egy kicsit.
Nem hagytam ott sulit, az elsõ szerelem 4 évig tartott, nem házasodtam fiatalon, nem buliztam el pénzt soha, utálok "bulizni", már amit ma ez jelent. De elváltam. Mégsem tartom az elsõ házasságom baklövésnek. Nem volt hiba. Kemény tanulópénz volt, ami jobb emberré tett.
Az élet amit éltek egy színjáték csupán, egy szerep. Ezzel a szereppel azonosulni a legnagyobb hiba. Nincs olyan, hogy legnagyobb hiba ami VOLT az életetekben, a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz az mindig a jelenben van. Olyan, hogy múlt nincs. Olyan van, hogy emlék. Az emlékekkel azonosulni pedig nem a jó választás. A most-ban, a jelen pillanatban, te mindig ugyan az vagy, ha megtanulsz a jelenben élni, megtanulsz helyesen élni. Ha a múltal azonosítod magad, vagy a remélt jövõben, ki vagy te? Egy állandóan változó, sosem beteljesült kép, egy valakirõl, amit az egód kreált, éppen ezért nem lehet sosem az, ami szeretne. Mert az ego táplálkozik, többet, s mindig többet akar. Elvonja a figyelmet attól, ami valójában vagy. A boldog élet receptje pedig hát, élj a pillanatban, ne nézz hátra, sem pedig elõre. Ha ezt megtanulod, még csak nem is kell tanulnod a múltadból, mert aki a jelenben él, sosem ismétli meg azt.
18 évesen megismertem valakit. Az elsõt. Belementem egy olyanba, hogy barátság extrákkal.. 1 évig tartott.. közben voltak szünetek, mert lettek barátnõi. Depressziós lettem, õt akartam minden áron, nem foglalkoztam mással, csak vele. Aztán, amikor úgy lett volna, hogy elmehetek másokkal is, érzelmileg megzsarolt, hogy soha többé nem látom. S az õ hozzá fûzõdõ kötelék erõsebb volt. Majd vége lett, nekem pedig lett barátom, akivel már nem vagyok együtt, de kiszakított ebbõl a helyzetbõl..
A kérdező hozzászólása: Illik magamról is írni pár sort, ha már kérdést tettem fel... Hogy mit bánok? Azt, hogy nem tudtam bunkó lenni, a jelentéktelen vitákban hagytam magam, így lenéztek, de soha nem voltam átlagember. Elköltöztem otthonról amit összességében nem bánok. Ha mások lettek volna a családi körülményeim akkor még ennyit sem maradtam volna. Törekedni kell mindig a jobbra, nem szabad beérni azzal amink van. Félreértés ne essék: paraszt fiú vagyok, megbecsülök minden forintot, és a napi betevõ falatot. De ha nem törekszünk, nem haladunk... csupán erre gondoltam.

Mi volt a legnagyobb pofon az életedbe, amit kaptál? Hogy sikerült túltenni magad rajta?

Legjobb válasz: 1. Mikor a legjobb barátomnak(annak hittem),rengeteget segítettem neki,egy ideig nálam lakott,majd mikor hazaköltözött mindenkinek azt mondta,hogy [email protected] volt nálam,nem fogyaszthatott annyi áramot,amennyit akart,keveset evett nálam......aztán mikor szembesítettem hogy miért beszél ilyeneket,letagadta,majd utána mégis bevallotta hogy igaz,holott ingyen befogadtam...... 2. A mamámnál laktam általános iskolás koromban,nem engedett eljárni sehová,nem találkozhattam a barátaimmal,alkoholista volt,még könyvtárba sem engedett,dühkitörései voltak,4 évig éltem nála,volt fürdõszobája,de lavórban kellett mosakodni,mert azt mondta hogy volt nála csõtörés,és azóta elzárta a vitet(4 évig). Anyunak sírtam hogy vigyen haza,azt mondta bírjam ki. 3.Elveszítettem az állásomat,egy évig dolgoztam ott,mentem haza,apu azt mondta,hogy menjek csövelni,õ senkit sem fog eltartani,elmúltam már 18 éves......

1. Mikor a legjobb barátomnak(annak hittem), rengeteget segítettem neki, egy ideig nálam lakott, majd mikor hazaköltözött mindenkinek azt mondta, hogy [email protected] volt nálam, nem fogyaszthatott annyi áramot, amennyit akart, keveset evett nálam......aztán mikor szembesítettem hogy miért beszél ilyeneket, letagadta, majd utána mégis bevallotta hogy igaz, holott ingyen befogadtam...... 2. A mamámnál laktam általános iskolás koromban, nem engedett eljárni sehová, nem találkozhattam a barátaimmal, alkoholista volt, még könyvtárba sem engedett, dühkitörései voltak, 4 évig éltem nála, volt fürdõszobája, de lavórban kellett mosakodni, mert azt mondta hogy volt nála csõtörés, és azóta elzárta a vitet(4 évig). Anyunak sírtam hogy vigyen haza, azt mondta bírjam ki. 3.Elveszítettem az állásomat, egy évig dolgoztam ott, mentem haza, apu azt mondta, hogy menjek csövelni, õ senkit sem fog eltartani, elmúltam már 18 éves......
-egyik reggel munkába menet, megtaláltam apósom holttestét az udvaron. Öngyilkos lett. -terhes lettem, majd elvetéltem -félidõs kismamaként úgy megaláztak/felidegesítettek a férjem rokonai, hogy majdnem beindult a szülés, és én lettem beállítva mint szemétláda -apu mondta, hogy hallotta a kórházban amikor azt mondták, hogy végstádiumban van -másnap (egy hónappal a lányom 1. szülinapja elõtt) meghalt 5 perccel azután, hogy eljöttünk a kórházból. Talán ez volt a legnagyobb pofon. :((
10 év után megcsalt a férjem. Akiben minden hitem benne volt, szerettem, imádtam, gyereket szültem neki, szerelmes voltam. Nem régi történet és nem tudtam feldolgozni most sem, nem is tudom hogyan fogom. Gyakorlatilag tönkretette az életem, a múltamat, a jelenemet és a jövõmet. Nekem ez volt a legnagyobb pofon, mert erre soha nem számítottam.
-Nem ertem haza kulfoldrol elbucsuzni haldoklo edesapamtol Ra 10 evre ugyancsak nem ertem haza csak edesanyam temetesere. -Mihelyt a volt ferjem megtudta terhes vagyok tole Egyedul szultem egyedul voltam terhes o addig csajozott elmenekult es soha tobbe nem hallottam rola nem is latta a gyereket aki mar 25 eves most. -unokahugom ingyen lakott a lakasomban aztan csinalt egy mill adossagot nekem a kozmuvel es meg en voltam a szemet irigy amiert mertem szolni neki. -Minden pofon az eletunkben arra szolgal tanuljunk belole Nem sajnalni kell magunkat hanem tanulni felallni es tovabblepni. Igy jartaunk legkozelbb okosabban dontunk szeretunk valasztunk.
Ha belegondolok, a legnagyobb pofon az 1. szerelmem volt! Megismerkedtünk, õ albérletben lakott, minden héten felutaztam hozzá, mivel én vidéken éltem, és szép lassan beleszerettem, úgy éreztem õ törõdik velem, és nagyon szeret! Aztán jött a rémálom. Kiderült hogy van egy 4 éves kapcsolata, a nõ idõsebb volt nálam, õ mondta el, megkérdeztem hogy szeretkeznek e még, mivel együtt laktak, (fõnõvér volt, mikor én mentem, megoldotta, hogy pont azon a napon ügyelt, távolt volt), azt mondta, miközben rezzenéstelen arccal a szemembe nézett, hogy "csak le szokott sz.pni, nem több!" Nekem ez nem pofon volt, hanem olyan, mintha teljes erõbõl gyomorszájon öklöztek volna......
Nekem nem pofon volt hanem durvább.Még suliba jártam és akkor aznap ellógtam suliból, persze anyámékat egybõl hívták hogy hiányzok.Mikor haza mentem meg lett tiltva hogy gépezzek.Akkor voltam tán 15 év körül.Mikor apám haza jött munkából és én gépeztem.Nem szólt semmit, csak oda jött a kutyának a láncával és a nyakamhoz szorította, felborított a székkel, elkezdett vérezni az orrom.Na ezt soha nem fogom elfelejteni, és megbocsájtani neki.
1) Bevallom, túl nehéz fõsulit választottam. Aztán, mikor nem ment és hazajöttem apám elsõ dolga volt az orrom alá dörgölni, hogy két évig csak "k.ratni" jártam magam, és ideje lesz rendbe hozni, amit elcsesztem. Azóta eltelt pár év, lassan diplomázom ÖNERÕBÕL, és a két mûszakos gyári melósból szellemi dolgozó lettem. Ennek ellenére bármilyen sikerem volt soha nem mondta (elõtte se), hogy jól csinálom, vagy büszke rám. Mindig azzal jön ilyenkor, hogy ez a minimum, azok után, amit tettem. Ja, õ két egyetemet is otthagyott annak idején egymás után, nincs diplomája... 2) Apám pár éve hagyta abba a piálást. Elõtte éjjel-nappal õrjöngött. Meg nem vert minket soha, de párszor rám borult az asztal, meg a fejemhez vágta, hogy hagyni kellett volna megd.gölni a kórházban, akkor nem tartanánk itt. Évekig súlyos beteg voltam gyerekként, rengeteg energiájukba és pénzükbe kerültem. 3) A testvérem a mindene, mert õ a fiú. Épp a napokban buktattam le, hogy drogozik. 4) Apám züllése megtette a hatását, anyám a nagy szerelmében szépen tönkre is ment. Most van egy idegrendszeri betegsége, amely stressztõl jelent meg, és ami koncentrációzavarral és halláskárosodással jár. Nem gyógyítható. 5) Depressziós lettem meg pánikbeteg, mikor otthagytam az egyetemet, és apám még javába ivott. Azóta is önértékelési problémáim vannak.
a 3. és 4. pontot felcseréltem véletlenül
nem idõrendi sorrendben! fájdalom sorrendjében! 1. apám 31 év után hagyta el a családját egy idõsebb nõ miatt 2. édesanyám rákos lett, megmûtötték stb. (azóta "meggyógyult" ) 3. a pénz amit apám a jövõnkre tett félre (lakás, autó) el lett verve a k*rvájára 4. elvesztettem a nagyapám azt hiszem ennyi bõven elég :(
1. Nem volt egyszerû gyerekkorom. Apám meghalt, másnap papám. Hat éves voltam, most se szívesen beszélek róla. 2. Amikor anyummal eltávolódtunk családon belüli dolog miatt. 3. Összetörtem az álmomat. Soha nem csinálhatom azt, amit szeretnék. 4. Amikor édesapám apukájával és anyukájával újra felvettem a kapcsolatot. Másfél év után közölte a papám, hogy soha többet ne menjek hozzájuk. Mert csak a pénzre hajtok. Pocskondiázta anyumat, az új nagyszüleimet. Nem tudom mentségként elfogadni, hogy bolond. Még így a lelkembe sose gázoltak bele. Azóta nem mentem feléjük. Papám mondta, hogy sose fogok elõbbre jutni.. Azóta megismertem a szerelmemet, dolgozok, elköltöztem otthonról.
20 évesen a férjem családja( akkor még csak jártunk de már komolyan) támadást indított ellenünk mert éreztük hogy komoly és minden elképzelhetõ módon közénk akartak állni. Holott tanult vagyok, jó családból származom, õ volt az elsõ az életemben és lek.rváztak hónapokon át. Na ezt nehéz volt felfogni 20 évesen. A másik hogy kölcsönadtam az imádott tesómnak és õ vert át életemben elõször.Hazudozott, nem adta a pénzt, holott õ neki kellett volna engem segíteni hisz 10 évvel idõsebb.Na és mikor rájöttem hogy átvert az nagyon sz.r érzés volt. Ezeket kihevertem és utólag azt mondom mások sokkal nagyobb pofonokat kaptak. Az életünk jó a férjemmel, és boldog vagyok.
1 Volt egy barátnõm, aki lábtörlõnek használt és nem álltam ki magamért.Ez csak vonzotta maga után a többi baklövésemet, amiket persze mind nagyon megbántam és már jóvá is tettem õket, ahogy tudtam. 2 Régen sok olyan ember, barát eldobott magától, akikrõl azt hittem, fontos vagyok nekik.
Kéz és láb nélkül születtem, vakon ès süketen. Egyszer az anyám nem vette észre, hogy ott fekszem a kanapén, és ráült a fejemre. Ezt sem vette èszre, mert Zámbó Jimmy-t hallgatott. Nem akarok így tovább èlni!

Mi volt a legnagyobb hülyeség, amit életedben elkövettél?

Legjobb válasz: Nem tudom, szerintem nem volt olyan nagy hülyeség, amit nem kellett volna megtennem.

Nem tudom, szerintem nem volt olyan nagy hülyeség, amit nem kellett volna megtennem.
Hitelt vettem fel. Soha nem lett volna szabad.
Mikor lesz*rtam mindent, de legfõképp magamat, elhanyagoltam a külsõmet, felszedtem 20 kilót, otthagytam az egyetemet, vagdostam magam, utáltam mindent és mindenkit... Mindezt ok nélkül!!! Na ez volt a legnagyobb hülyeségem. Szerencsére mindent helyre tudtam hozni azóta, de nem volt könnyû!
Meg terheltem a lakásomat :( Soha nem lett volna szabad!
Elváltam az elsõ férjemtõl egy másik pasi miatt.
Az amikor férreértésböl szexuális felvilágosítást tartottam másodikban. xDxDxD
25 éve játszom lottón mindig ugyan azzal a számmal. Egy évvel ezelõtt hagytam abba, de figyeltem a húzásokat 3 hónapja ötösöm lett volna. , , Én marha!!!
Szerintem igy nagy hulyeseg nem volt, amit elkovettem es megbantam annyira. Volt persze 1-2 kisebb dolog, de azok olyan jelentektelenek, hogy nem is emlekszem rajuk. En ugy vagyok vele, hogyha egyszer megtortent, az a mult es kar azon gondolkodni, hogy hulyeseg volt. Aztan olyan dontesek is vannak, amelyekrol kesobb kiderul, hogy igy jobban jartal. Kar megbanni, ezen gondolkodni. Azert vagy ma az, aki, mert olyan donteseket hoztal, amilyeneket.
az igazgató alá tettem a rágót még általánosban:D 22N
Akárhányszor kocsit veszek, igazi hülye libaként választom õket.
Olyan pasi után szaladgáltam, aki még az exét szerette, és észre se vettem a másikat, aki meg engem szeretett. Késõbb összejöttünk, igaz, de megbántam, hogy azután rohangáltam, akinek szinte csak arra kellettem... 23/N
Elkezdtem prostituáltakhoz járni, hogy megkapjam, amit otthon nem. Nem buktam le vele, de késõbb mindent megkaptam ingyen is. Másik hülyeség az volt, hogy amikor egyszer kikezdett velem egy álomnõ, számomra az volt. Kettesben voltunk egy lakásban, visszautasítottam. A legnagyobb hülyeség az volt, hogy egyszer áthívott egy ismerõsöm, 34 éves nõ. Vele volt egy 22 éves lány és vad csókolózásba kezdtek egymással. Elmentem a lakásból, pedig be kellett volna szállnom. Azóta is sajnálom mindegyiket.
Most 26 éves vagyok. A legnagyobb hibám az volt, hogy 18 évesen bevonzottam az életembe egy olyan férfit, aki tönkretett lelkileg. Még mindig az általa okozott sebekbõl próbálok felépülni. Szerencsére mondhatom, sikeresen. Rengeteg rosszat mûvelt velem. Megcsalt, bántott, számtalanszor megalázott, nevetség tárgyává tett, megerõszakolt. Az élet viszont igazságot tesz, ma súlyos személyiségzavarban szenved, bár szerintem régen is volt gondja bõven, csak akkor még nem állt kezelés alatt.
00:21-nek: Meg szabad kérdezni, miért, mi történt?
07-24, 17:31-nek Ha van kedved, vedd fel velem a kapcsolatot privát (vagy írd meg a fórumon kicsit részletesebben, hol is a baj, mi is történt), talán tudnék Neked segíteni, találnánk valami megoldást.
Szexeltem a tanárommal...mai napig iszom a levét :/
Nem becsültem meg a legjobb barátomat. Így visszanézve pitiáner dolog miatt vesztünk össze, de már nem tudtam bocsánatot kérni. Késõ volt. 22/L
nem huzattam ki a tejfogaimat még 10 évesen, és most nem lennének 14 évesen görbe fogaim, és fogszabályzó se kellene.. meg narancssárgára festettem, a szobám..pedig utálom azt a színt..alig vráom h lila legyen xd:D 14L
Csak 20 évesen mentem el orvoshoz, pedig 13 évesen kellett volna. Egész máshogy alakult volna az életem.
Feleségül mentem valakihez, akitõl azóta már szerencsére elváltam. A válás meg a legjobb döntés volt, amit csak hozhattam.
-Elfecséreltem a fiatalságomat egy fiú miatt aki semmibe vett, én hülye meg azt hittem, hogy meg fog változni. -Anyámra hallgattam amikor OKJ-t és fõiskolát választottam. -Rászoktam a dohányzásra.
Hogy nem hamarabb kérdeztem meg Istent, mi a szándéka velem ebben az életben?? Addig csak a magam feje után mentem, ami sehová sem vezetett. Így elvesztettem egy csomó idöt, de most a helyes vágányon vagyok és azóta minden sikerül! Istennél NINCS sikertelenség, legfeljebb (szándékosan) késleltetett siker...
Oltári nagy hülyeség volt a szerelmemnek megbocsájtani, hogy több hónapig csalt, és most csak szenvedek a bizalmatlanság érzéstõl, és a történtek miatt.
mért kell lepontozni??????
11:26, írtam.
Folyton csalódásokat okozok a szüleimnek.
Az 1.szakmát se jól választottam, otthagytam egy másikért, azt meg nem tudtam elvégezni.
11:06: ha gondolod, írj privit, itt nem szívesen írnám le a történteket, meg amúgy is egy regény lenne..
Egy évi fizetésemet vesztettem el a szó szerinti semmire.
07.24. 17:31-esnek: Olyan mintha én írtam volna a válaszodat. Megkérdezhetem hogy mi a súlyos mentális problémád? Ha van kedved írd meg csak nagyjából akár, hogy miket követtél el, amit nem tudsz megbocsájtani magadnak. Én borderline vagyok, 2-3 éve már nem vagyok deviáns, de így is vannak dolgok, amikért irgalmatlan bûntudatot érzek, a múltbeli dolgokkal pedig sosem fogok elszámolni. Egyébként is elég túlfejlett a felettes énem.
Amikor elkezdtem cigizni, és amikor a legjobb barátnõm átvert, kihasznált stb én pitiztem neki h hátha újra Ok lesz minden.. sz*rnom kellett vna a fejére..
Nem tanultam tovább és 6 évet húztam le egy olyan pasi mellett, aki sárba tiporta az önérzetem, néha elvert, elmarta a barátaimat, és minden pénzünket a kocsijára költött....AMikor elhagytam még fenyegetett évekig....
1 évig szexuális viszonyt folytattam egy volt tanárommal, és õ vette el a szüzességem. Tõlem sokkal idõsebb volt.
Összejöttem valakivel, aki teljesen eltérített az elképzelt életemtõl, közös életre készülve hitelt vettünk fel, aztán az õ hibájából szakítottam vele. Eladósodtam és depressziós lettem miatta (és persze abban az idõszakban jól meg is híztam), bírósági ügyeim lettek miatta, zaklatásai miatt több évre lehetetlenné tette hogy éljek. Mostanra jutottam odáig, hogy kilábaljak a bajból és elkezdjen élni azt az életet, amit mindig szerettem volna. Tanulság: még a leghidegebb fejû nõt is elvakíthatja a szerelem. Sokat tanultam az esetbõl..
egy jó szakmát kellett volna tanulnom inkább
Túl sokat interneteztem a tanulás rovására, de már úgyis mindegy:D
Nem tanultam.
Viszonyt kezdtem egy ismert ("celeb") emberrel.
Lemondtam az álmomról és elmentem teljesen más irányba egyetemre az akkori pasim miatt. Az álmom meg, amire pedig már akkor tíz éve tanultam, elúszott...
Hogy nem tanultam tovább, és sok mindent..
11 éve hülyeséget hülyeségre halmoztam súlyos pszichés problémák miatt, és az legnagyobb baj, hogy nem tudom túltenni magam ezeken, azt hiszem halálomig kísérteni fognak. Nem hétköznapi dolgok voltak, teljesen kiforgattak saját magamból, nincs egy cseppnnyi önbecsülésem sem, lesütött szemmel közlekedem, mintha rám lenne írva, most már azt sem tudom ki vagyok én egyáltalán. Nem tudom talpra tudok-e állni valaha és leszek-e még valaha az a normálisan mûködõ nõ, aki valaha voltam. Nagyon félek hogy nem. Arról már ábrándozni sem merek hogy egyszer találok egy megfelelõ társat a habitusomból adódóan. Bezárkóztam a magam megnyomorító világomba. Zsákutcában vagyok..
18 évesen azt hittem, engem is lehet szeretni, és lefeküdtem a sráccal, aki tetszett. aztán rájöttem, milyen kis naiv voltam, hogy komolyan azt hittem, nekem is jár olyan, hogy viszonzott szerelem.
Nem jól tanultam, nem álltam ki magamért sokáig, eltörtem a kezemet, s ezzel darabokra törtem az álmomat. Azért az élet kárpótolt, s hiába tanultam rossza szakmát, amiben nem fogok többé dolgozni, a tanuló éveim alatt jöttem össze a párommal :)
Viszonyom volt egy idõsebb nõs pasival.Jol kihasznált, aztán meg dobott.Nagyon marha voltam.
Hogy olyan fiúval vesztettem el a szüzességem, aki csak kihasznált, megalázott. Most van egy fiú, tudom, hogy õ az igazi, és nem adhatom neki magam oda elõször:/
2 évet pazaroltam el egy olyan ember mellett, akivel hogyha összefutok valahol, már vissza sem köszön nekem. Amíg együtt voltunk, folyamatosan csalt, én pedig a lelkemet kitettem érte.
Semmit nem bánok meg, amit tettem, mert azáltal lettem az, aki vagyok.
Még fital vagyok, 15 éves, úgyhogy nem mondhatom, hogy ez életem legnagyobb hülyesége, de általános skolában kiálltam mindvégig eg olyan lányért, akit a legjobb barátnõmnek hittem, õ meg önzõ volt és hálátlán, megutált, úgymond "dobott", és most nincsenek barátaim :( De szeptemberben gimibe megyek, remélem ott szerzek barátokat
Hogy félvállról vettem a védekezést a párommal, mert azt hittem, velem az nem történhet meg, hogy teherbe esek. Közben intéztem a fogamzásgátlót, már a fiókban hevert arra várva, hogy lekezdhessem szedni a soron következõ menstruációmkor, de az már nem jött meg. Terhes lettem, elvetettük. Nem tudom elmondani mennyire haragudtam magamra, azt hiszem ezt sose bocsátom meg magamnak. Kemény lecke volt.
Ott hagytam az iskolát, prostituált lettem és még mindig az vagyok, de nekem semmi hasznom sincs belõle mert szerelemes vagyok a pasimba akinek gyerekei vannak és arra megy el a pénz. De h mi lesz velem késõbb nem tudom:(
Lefeküdtem egy kétszer olyan idõs pasival, mint én. A hülyeség az volt benne, hogy én ennél többet is akartam, õ meg nem. Gondolom, túl idõs vagyok neki :S
H kibékültem az exemmel.

Mi volt eddigi életed legnagyobb élménye (nem szex), kalandja, ami egy kis időre kiragadott a monotonitásból?

Úgy értem, amit te megcsináltál, és abban a percben végre érezted hogy élsz. Valami ami feldobott, ami nem hétköznapi. Kinek mi? Lehet az egy egyszer?bb, pl kutyaiskolában fogókart vettél fel, majd öt percig csüngött rajtad egy Rottweiler, vagy egy költségesebb, pl búvárkodás külföldön. Mit ajánlanátok másoknak?

Legjobb válasz: Néhány éve rávettem magam VOLT fesztiválon, és élõ lengõ tekéztem! Amíg nem ugrottam nagyon féltem, de amikor már döntöttem a bábukat az valami hihetetlen felszabadító érzés volt nekem.

Néhány éve rávettem magam VOLT fesztiválon, és élõ lengõ tekéztem! Amíg nem ugrottam nagyon féltem, de amikor már döntöttem a bábukat az valami hihetetlen felszabadító érzés volt nekem.
A kérdező hozzászólása: Na, ez az! Ilyesmikre gondoltam.
Egy nap váratlanul egy bõrönddel felültem egy Angliába tartó gépre retúrjegy nélkül.
A majálison felültem az Extreme-re. Az egy ilyen hatalmas hintázó valami, amibe rendesen be vagy csatolva, és a kilengése 180° feletti. Kicsit felturbózza az adrenalint. D: http://pfeiffervidampark.lapunk.hu/tarhely/pfeiffervidampark.. http://pfeiffervidampark.lapunk.hu/tarhely/pfeiffervidampark.. http://blogol.hu/pikz/tyko/P8040392.JPG
A kérdező hozzászólása: 23:08! Fain! 21:16 Le a kalap! Nagyon birom az ilyen hirtelen ötleteket! Jól sült el a dolog?
05-16 21:16 A legjobban.
amikor counter strike-ben pro szerveren egy kör alatt 24 embert õltem le...abból 16 headshot:O
amikor élõben láttam a kedvenc együttesemet a Szigeten, az elsõ sorból, 6 óra egy helyben várakozás után-

Mi volt a legnagyobb hiba, amit elkövettél az életedben?

Legjobb válasz: Megszülettem. Az összes többi már ebbõl adódik.

Megszülettem. Az összes többi már ebbõl adódik.
Nem éltem eléggé, mert tartottam a külvilág véleményétõl
Túl közel engedtem magamhoz olyan embereket, akiket nem kellett volna.
regisztráltam ide :D :D :D :D :D :D
Elkezdtem hasznalni az internetet.
Az egész 20 éve kezdõdött..... 20/F
Ezen elgondolkodtam pár percre. Nem tudok ilyet mondani jelenleg. Biztosan hibáztam sokszor, de olyan semmitevõket, hogy már nem emlékszek rájuk. Jelenleg elégedett vagyok az életemmel, nem akarok mást. Ha volt is valami nagyobb hiba gondolom azért nem tekintek rá úgy, mert ha nem követtem volna el, most más életem lenne, de én meg azt nem akarom.
Majdnem öngyilkos lett miattam valaki.
Hogy világra jöttem. Nem kellett volna...
Az, hogy megnõsültem.
Gyereket szültem olyannak, aki nem érdemelte meg.
Össze költöztem egy nem normális pasival. Alig tudtam meg szabadulni tõle.
Az baj, ha nem tudok legnagyobbat választani? Nincs olyan, amit igazán megbántam volna.
Meglógtam a suli elõl....
Hát, még csak 18 vagyok, de eddig az, a legnagyobb hibám, hogy hagytam magam irányitani, nemvoltak saját céljaim, most kezdenek lenni, most kezdek, próbálok olyan baráti társasággal megismerkedni, amilyennel én úgy gondolom, hogy igenis jól fogom érezni magam és NEM hagyni, hogy már megint a háttér irányitson.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!