Találatok a következő kifejezésre: Mi van ha a férj nem (47 db)

Egyezzetek meg, írjátok le, adjátok be a bíróságra. 12eFt és egy tárgyalás így elég.
Nem nem tilthatja meg, kivéve, ha olyan bizonyítékod van az apa ellen, ami ezt indokolttá tenné, pl veri a gyereket stb.Amúgy szerintem egy gyereket, ha az apa normális, nem is szabad eltiltani a gyerkétõl, mert ezzel a gyereknek csinálsz rosszat.Nálunk pl.úgy volt, hogy én ott azt mondtam nem kell a láthatást megállapítani.Amikor az apja odaszól, hogy szeretné látni vagy elvinni a lányát, akkor megteheti.Én sose tiltottam el a gyereket az apjától.Ha közös megegyezés van, nincsenek vagyoni dolgok, akkor a válás kb.15-20 perc.
közösmegegyezés. mindenben egyezetek meg elöre. kell egy kereseti nyilatkozat és egy közösmegegyezéses papír. az utobbit ügyvédnek ellen kell jegyeznie. (ezért jobb ha ügyvéd irja az egészet, mert ellenjegyzés nélkül sokáig tarthat, 2x minimum be kell menni) ebben a közösmegegyezéses papírban részletesen le kell írni mindent, a gyerek kinél lesz, láthatás, gyerektartás, (pl itt is az ügyvéd vágja mi a´megszokott amit a bíroság elfogad) az ingatlanokrol, ingóságrol, hitelekröl, utolsó lakhely, mindenröl. ha ezt beadjátok akkor vidéken 1-2 hónapra rá Pesten 6 hhónapra rá kiírják a tárgyalást.ide nem kell ügyvéd, itt mindenre rakérdez a bíró amit leírtatok, ha egyöntetü a megegyezés, nincs követelés, akkor kb 15-20 perc az egész és egy tárgyalással megvan. második tárgyalást akkor írnak ki ha nincs egyöntetü megegyezés bármiben.
A feleséf egyáltalán nem tilthatja meg, hogy az apa lássa a gyereket, kivéve, ha tud olyan bizonyítékot(!) a bíróságra vinni, amelynek alapján az apa veszélyezteti a gyermek testi-szellemi fejlõdését... Szerintem nálatok ilyesmi nem áll fenn (nem iszol, nem drogozol, nem szerencsejátékozol, nem vered õket...stb.) Szerintem nem lesz gáz... csak mindig nagyon szomorú vagyok, ha valaki feladja és befejez egy olyan kapcsolatot, ahol kisgyerek is van, ugyanis soha nem lesz olyan a kapcsolatotok a kicsivel, mintha vele élnél. Ez nem lehet, hogy túl nagy ár a "szabadságért", kényelemért, ideiglenes megkönnyebbülésért?! :-(

Mi az okosabb eljárás szerintetek, ha a férjemmel nem tudommegértetni, hogy keveset van itthon? Az, ha "fenyegető" összepakolást és lelépést ígérek, vagy ha csendesen tűrök és kitartok, és szépszóval próbálkozom?

Nem kicsapongó, hanem túl sokat dolgozik.

Legjobb válasz: Ha nem akarod otthagyni, szerintem ne blöffölj, könnyen visszafelé sülhet el! Maradjon a szép szó, vagy estére próbálj programot szervezni, olyanokat amik õt is lelkesítik! Különben gáz lenne a munkahelyén, ha nem dolgozna ennyit? Elvárják tõle a túlórát?

Ha nem akarod otthagyni, szerintem ne blöffölj, könnyen visszafelé sülhet el! Maradjon a szép szó, vagy estére próbálj programot szervezni, olyanokat amik õt is lelkesítik! Különben gáz lenne a munkahelyén, ha nem dolgozna ennyit? Elvárják tõle a túlórát?
14.54-es vagyok. Bocsáss meg, nem megbántani akartalak a "hisztizéssel", de te írtad, hogy "fenyegetõ" összepakolást csinálsz, hogy változtassa meg a helyzetet, hát szerintem ez egy férfi szemében mindenképp hiszti, ezzel nem érsz el semmit. Én segíteni akartam csak, sajnálom, ha nem láttad benne a lényeget. De még egyszer mondom: sorry.
A Ferjed mivel sokat dolgozik, gondolod, hogy ezzel nincs tisztaban? En ugy gondolom, hogyha megtehetne, akkor kevesebbet dolgozna, s inkabb otthon lenne Veled, de nincs erre lehetosege. Nagyon nehez, de probald lekotni magad, s inkabb segits a parodnak lelkileg, de ne terheld, mert biztosan igy is faradt, s orul, hogy vegre hazaer! Egyutterzoen viselkedj, s probalj inkabb valami kozos es kellemes programot kitalalni akkor, amikor a parod is szabad.
Szép szóval szerintem. Vagy annyira zavaró már, hogy elhagynád ezért? Miért dolgozik sokat? Ez sem mindegy. Mert ha nem teheti meg, hogy visszavegyen, mert kirúgnák, azért az más helyzet.
Mennyire dolgozik sokat? Mennyit van otthon?
Férjem 7 körül jön haza, dolgozik, h tudjunk továbblépni. Szerintem a 6 nem vészes.
" Ha mindig mondod neki (mondjuk naponta), elõbb-utóbb tesz valamit. " Persze, hogy tenni fog valallmit! Osszepakol es lelep a sok nyaggatas elol.
Ha szereted, akkor szép szóval. Ha mindig mondod neki (mondjuk naponta), elõbb-utóbb tesz valamit. Beszéld meg vele, hogy miért dolgozik annyit. Menekül valami elõl, vagy tényleg kell annyit dolgoznia a pénz vagy a munkahely megtartása miatt. Együtt, közösen biztos ki tudtok találni megfelelõ megoldást, vagy legalább kompromisszumot. Lehet, hogy nem megy egyik napról a másikra, lehet, hogy kellenek hónapok a változáshoz, de megéri, ha szeretitek egymást. (Ez most egy pár véleménye, mert mindketten írtuk a választ.)
A kérdező hozzászólása: köszönöm a hasznos válaszokat, az utolsó válaszolónak különösképpen, van abban valami amit írsz, tényleg jól átgondolandó a helyzetünk, le is ülünk megbeszélni.
A kérdező hozzászólása: Reggel 6kor elmegy, este 6kor jön. Ma még nincs itthon. Vasárnap nem dolgozik. Azt mondja, értünk teszi. De én szívesen lemondanék pár forintról, kibírnánk..
Figyu, szerintem ez egyáltalán nem vészes, amit írsz! Reggel 6-kor megy és este 6-kor jön. Vannak ettõl sokkal "cifrábbak". Az én férjem is sokat dolgozik Õ 7-kor indul és kb. fél 6 körül van itthon, ha éppen nincs semmi külön intéznivaló. Õ intézi a nagybevásárlást hetente egyszer, ha valamit venni kell, de én nem tudom vagy nincs rá idõm, akkor azt is intézi, szóval nem ritka, hogy 7 körül ér csak haza. Arra mindenképp figyel, hogy a fürdetésre (2, 5 éves a kislányunk) otthon legyen. Rossz néha, de sajnos manapság szinte mindenki sokat dolgozik. Ne hisztizz, próbálj meg leülni vele megbeszélni, hogy át tudja-e valamennyire szervezni az idejét.
Szerintem ez még nem is annyira gáz. :)
A kérdező hozzászólása: Na, jött már nem hasznos válasz is, nem hisztizek, nem is ismertek. Köszi.
"Kibirnad anyagilag, hogy kevesebbet dolgozzon"! Tudod ez lehet, hogy igy van, de nem biztos az, hogy a parodnak lehetosege van erre, mivel ma mar nem ugy mukodik, hogy 8 orat ledolgozza, s "viszlat", hanem 10-12, de meg 16 orat is dolgozniuk kell, s ha nem, akkor elbocsajtas pl. es egy uj embert hoznak. Hidd el, hogy nagyon nehez ez, es a legtobb parkapcsolatban nem kis megprobaltatas ez, hogy kibirjuk ezt ugy, hogy ne menjen ra a hazassagunk. Tehat inkabb egyutterzoen viselkedj, es probalj olyan megoldast talalni, hogy ne menjen tonkre a hazassagotok! Hiszen a parodnak is hianyzol es szeret, talan csak faradt.
Ha meg kevesebb lesz a pénz hisztizel hogy miért nem vesz meg ezt meg azt.Sosem jó ami van.

Mit tennétek? - ha a párotok ( nem férj, de közös gyerek van), a volt feleségének nagyobb összegeket ( százezrek) adna, miközben a mostani építkezés még nincs kész, de annak a másiknak kell, mert öngyilkos lesz, baja lesz, bajba került stb.

mindig tudtam, hoyg az a n? szinte beteg, párom sem tagadta, de hogy ennyire fajul, azt egyikünk sem gondolta. Elmodta mi van, és én meg felhoztam, hoyg nekünk is kell a pénz, mire megkaptam, hoyg akkor ? majd még többet keres. Én most nem tudok keresni, 11 hós a kicsi. jobb ha hallgatok igaz?

Legjobb válasz: Azért kérdeztem, hogy van-e közös gyerek a volt feleséggel, mert ha nincs, akkor hagyni kell és nem adni, de ha van, akkor a gyerek ha ott él, elég xar lehet neki így, és valahogy õt ettõl meg kéne kímélni, vagy akár magatokhoz venni.

Azért kérdeztem, hogy van-e közös gyerek a volt feleséggel, mert ha nincs, akkor hagyni kell és nem adni, de ha van, akkor a gyerek ha ott él, elég xar lehet neki így, és valahogy õt ettõl meg kéne kímélni, vagy akár magatokhoz venni.
Jól értem, hogy a volt feleség azzal fenyegetõzik, hogy öngyilkos lesz, ha nem kap pénzt? A párod nem köteles neki vagy bárki másnak adni fõleg, ha ti is eléggé szorult helyzetben vagytok az építkezés miatt. Ha van közös gyerek a volt feleséggel is és rendesen fizeti a párod utána a gyerektartást, semmivel sem tartozik a volt feleségnek. Engem is zavarna a helyedben és nem állnám meg szó nélkül. Ha most zsarol titeket, késõbb is jöhet azzal, hogy pénz kell neki, mert bajban van.
Ne aggódj nem lesz öngyilkos az ex. És nyelned sem kell. Jogilag semmi közük egymáshoz, nem kell tûrnõd ezt a helyzetet, vess véget neki. A párod adhat százezreket az exének, de akkor a te asztalodra tegyen milliókat. Így korrekt. Egyéb esetekben alkosson életközösséget az exével.
a volt nõ csak ne fenyegetõzzön és ne sajnáltassa magát, ha nekik nincsen közös gyerekük és a férjednek nem kell a gyerektartást fizetni, akkor semmi nem köti ahoz a nõhöz. Fõleg hogy neki veletek kell törõdnie, a saját gyereke legyen az elsõ, és am ostani kedvese, pont msot mikor építkeztek, nehogymár azt a nõt tartsa el, ha meg látja rajta h beteg, akkor vigyétek dokihoz, psychiátriára, vagy keressétek fel a hozzátartozóit aztûn pátyolgassák azok. Pasizzon be, és az tartsa el ne ti. Csináld azt, hogy te fogsz megõrülni ha tovább folytatja ezt a nõ, meg a férjed.
Szerintem nem kell hallgatnod. Ahhoz a nõhöz már semmi köze, ha lelkiismereti kérdést csinál belõle a párod, azt ne a közös kassza terhére tegye.
Köszi a lepontozást a mértéktartó véleményemért.Éljenek a véresszájú hárpiák!
Elküldeném melegebb éghajlatra! Ha annak a nõnek akar pénzt adni, akkor menjen vissza hozzá, de komolyan! gyerek ide-vagy oda. A gyereknek normális család kell. És jelen esetben tök mindegy, hogy a férjed e vagy sem, elvileg ti vagytok a családja. Tudod mit? küldjön nekem is, jól jönne nagyon! És ha a kedves volt nejnek baja lesz? na akkor mi van? Gondolom neki is van családja (szülõk, testvér stb), oldják meg õk!!! Ne hagyd magad!
Én is a véresszájú hárpiák közé tartozom, mégis lepontoztak. Akkor hogy is van ez? Amúgy az elsó vok.
A volt feleséggel van közös gyerek? Mert ha igen, az nem lehet, hogy a gyerek miatt próbálja enyhíteni a helyzetet?
Nálunk is van hasonló szitu.Azzal a különbséggel, hogy anyu a közös lányukat küldi hozzánk pénzért.Nagyon szeretem a leányzót és a zuramat is.Úgyhogy nyelek egy nagyot és odaadom az utolsót.Most született nálunk pici, úgyhogy nem könnyû.De a párom azt látja, hogy nem örömmel, de odaadom és behúzzuk a szíjjat.Õ is érzi, hogy ez nem helyénvaló dolog és egyszer betelik a pohár.Érdekes módon õt jobban zavarja a dolog, mint engem.Szóval kivárom, míg nemet mond õ maga.
Mondd meg neki, hogy ne akarjon többet keresni amiatt a nõ miatt, mert neked egy 11 hónapos gyerek és az építkezés mellett nem egy fáradt, nyûgös pénzgyártóra, hanem egy életerõs férfire, a gyereknek meg vidám, nyugodt apára van szüksége.
LÁnyok , asszonyok , akkor most nézzük máshonnan a kérdést . Ti mit tennétek , ha a pasi helyében lennétek ? Nálunk is volt hasonló szitu , de én akkor még annyira szerelmes voltam az uramba , hogy meg se fordult a fejemben hogy nem jól cselekszik . Különben a fiaival a mai napig ez van , ha nekünk van pénzünk ( ami igen ritka ) akkor jönnek "kölcsön"kérni , most mondjam azt az apjuknak , hogy ne adj nekik mert nálunk is itt vannak a pici gyerekek? Ha abba a helyzetben lennénk mi is adnánk !
A kérdező hozzászólása: most jutottasm géphez köszönöm mindegyik választ senkit nem pontoztam le, azt valaki unalomból teszi, hogy lepontozza a normáûlisakat is, így õ biztosan elõrébb jut. és a kérdésem kapcsán:: van nekik is közös gyerekük egy lány, aki azonban velünk él nem az anyjával, mert az tényleg beteg, de 400 000 ft nem kis pénz. én sem tûrtem szó nélkül, tettem egy megjegyzést, kb 5 mondat erejéigf és azt volt a válasz, hogy látom neked nem leeht seemit mondani. ezért keseredtem neki és írtam ide. , de eleht kellett volna innom egy liter pálinkát. .... ma épp hozott egy finom fehér bort és felvágta a pörköltenek való húst. amúgy normális, de pénz az pénz, nem?


Mi van akkor ha a férj nem akar válni csak a feleség?

Legjobb válasz: Nem voltam ilyen helyzetben, de gyanítom, ilyenkor nincs közös megegyezés és peres úton lehet különválasztást kérni. Nem tûnik egyszerûnek...

Nem voltam ilyen helyzetben, de gyanítom, ilyenkor nincs közös megegyezés és peres úton lehet különválasztást kérni. Nem tûnik egyszerûnek...
Akkor a feleségnek kell beadni a válókeresetet és akkor is lehet válni, ha a férj nem megy el egyetlen tárgyalásra sem, de akkor ez jó hosszú menet lesz. Én most váltam el, közös megegyezéssel, ügyvéd nélkül, pereskedés nélkül, így volt fél év. Ebben az esetben errõl szó sem lehet, perelni kell.
Nem feltétlenül kell mindkét fél a váláshoz. Csak az megkönnyítené a dolgot!

Mi van ha a veet szőrtelenítő krémet rákenjük a férjem arcára? Azt írják nagy betűvel, hogy NEM ALKALMAS arcra, de nekem még semmi bajom nem volt tőle, semmi bőrpír vagy ilyenek, és én használom bajusznál.

27N

Legjobb válasz: Ha te használod arcra akkor nagy valószínûséggel neki se lesz semmi baja tõle (persze simán elõfordulhat, hiszen mindnekinek más a bõre, másképp reagál, lehet h a te bõröd már hozzászokott, stb) de amúgy hosszútávon neked is azt ajánlom azt használd ami alkalmas arcra is :) nem véletlenül írják rá. Attól h rövidtávon semmi bajod még hosszútávon lehet nem tesz túl jót (fõleg h ezekben jó sok kemikália van) Amúgy megkérdezhetném, miért gyötröd szegényt ilyenekkel? :) Férfiaknak ott a borotva, sztem a legtöbb pasi az utolsó dolog amit az arcán szeretne tudni az a szörtelenítõ krém, kellemetlen a szaga, férfiaknak túl macerás stb...

Ha te használod arcra akkor nagy valószínûséggel neki se lesz semmi baja tõle (persze simán elõfordulhat, hiszen mindnekinek más a bõre, másképp reagál, lehet h a te bõröd már hozzászokott, stb) de amúgy hosszútávon neked is azt ajánlom azt használd ami alkalmas arcra is :) nem véletlenül írják rá. Attól h rövidtávon semmi bajod még hosszútávon lehet nem tesz túl jót (fõleg h ezekben jó sok kemikália van) Amúgy megkérdezhetném, miért gyötröd szegényt ilyenekkel? :) Férfiaknak ott a borotva, sztem a legtöbb pasi az utolsó dolog amit az arcán szeretne tudni az a szörtelenítõ krém, kellemetlen a szaga, férfiaknak túl macerás stb...
A férfiak bõre más, így érzékeny a borotválkozástól én nem tenném, mert elég komoly bõrgyulladás lehet belõle.Savat tartalmaz akár helyileg is kialakulhatnak hámlások.

Nem szeretnék harmadik gyereket, a férjem viszont igen. Két kisfiunk van, a férjem szeretné, ha lenne egy kislánya. Mivel győzhetném meg a férjemet?

Ha otthon lett volna akkor, amikor kérem, a második talán kislány lett volna. Így örülök, h a nagy fiamnak van játszótársa. Ha lenne lányunk, nagy valószín?séggel anyósomra hasonlítana, amit egyáltalán nem szeretnék. Anyagi okokból és helyhiány miatt sem lenne jó harmadik. Sokat vitatkozunk, sajnos nem áll ki mellettem. Sokat segít itthon, de talán csak a harmadik reményében. Én boldog vagyok, nem szeretném, ha egy harmadik kibillentené az egyensúlyt. Nekem elég kett?, háromra nem tudnék figyelni.

Legjobb válasz: Ha kislány lenne pont az anyósodra hasonlítana? :) Bocs azért ez nem alap, és nem lehet így elkönyvelni, úgyhogy ezt a kifogást nem értem. A többit igen. Azt kell megértetni a férjeddel, hogy neked ez sok, nem szeretnéd. Csak úgy lehet babát vállalni, ha mindkét fél szeretné. Erõltetni nagyon nem szabadna, tisztázd vele. Ha kell mond el százszor.

Ha kislány lenne pont az anyósodra hasonlítana? :) Bocs azért ez nem alap, és nem lehet így elkönyvelni, úgyhogy ezt a kifogást nem értem. A többit igen. Azt kell megértetni a férjeddel, hogy neked ez sok, nem szeretnéd. Csak úgy lehet babát vállalni, ha mindkét fél szeretné. Erõltetni nagyon nem szabadna, tisztázd vele. Ha kell mond el százszor.
Hát, ha nem akarod, akkor jobb, ha most nem jön ez a baba. El kell mondani, hogy nagyon drága, hogy segít, de te így is hulla vagy. Egy harmadik most semmiképpen nem lenne jó, talán késõbb örülni tudnál neki, ha a fiúk már nagyobbak. Te se tudhatod, lehet, hogy így is lesz. De emiatt elválni. Láttam én már ilyet sajnos. Három gyerek sok volt anyának, apának. Alkoholista lett mindkettõ. És egymást okolták. Még negyedik is lett volna, de azt már a nõ szülei nem engedték, fizették neki az abortuszt. Az egyetlen helyes cselekedetük volt. Az embernek vannak korlátai. Ezt meg kéne értenie a férjednek. Ha nem érti, halogasd, ahogy fent írtam. Nem tudni, mit hoz még az élet.
Hogy szeretheted a párodat, ha olyan mint anyósod, akit minden bizonnyal nem nagyon szeretsz.Fura lehet vele így együtt élni, olyan mintha anyóssal élnél nem?Ha nem akarsz több gyereket, ne vállald be szerintem, és ha fiú lenne?Nem szeretnétek?Az én anyósom is mondta hogy soha nem tudta volna elképzelni hogy lánya legyen(2 fia lett)pedig erre megvan az esély.Szerintem én valamilyen módon kiiktatnám anyóst az életembõl ha még ilyen intim dologba is beleszól.Mond meg neki hogy ott a saját élete eldönthette hány gyereket akar, ezt meg hagyja rátok.És ha Te nem akarod állj ki ez mellett.Ha minden kötél szakad tetess fel egy spirált, és nem jött össze a gyerek és kész.Tudom durva, de hát ha másképp nem megy...
Semmi biztosíték rá, hogy a harmadik kislány lenne. Akkor sem, ha hiszel a különféle "ekkor legyünk együtt" dolgoknak. Gyereket pedig mindkettõtöknek akarni kellene.
Ha már az is kifogás a lányra , hogy "nagy valószínûséggel hasonlítani fog az anyósra", akkor jobb ha nem vállalod be a 3-at. (Mellesleg mi van ha fiú lenne?) "Én boldog vagyok, nem szeretném, ha egy harmadik kibillentené az egyensúlyt." És még ez a mondat. Akkor mi a kérdés? Ha ezt érzed, akkor ezt érzed. A férjednek vhogy finoman mond ezt el, de ne az anyósos példával, és ne veszekedjetek; az élet olyan gyorsan pereg, szeressétek egymást :)
H acsak egy indokod is van, hogy miért nem szülnél, akkor ne erõltesd magadra, de lehet, hogy fiú lenne a harmadik is vagy (hogy biztassalak is) teljessen rád hasonlítana:) . Mondd neki, hogy egy kicsit várjatok a gyerekvállalással, de te is szeretnéd...stb-a színlelését (ha az) nem tudja fenntartani 1 évig sem.Legyél nagyon figyelmes és ha semmi nem változik az "életminõségen" , akkor NE.Ha ezért elválna, hát akkor tegye...
"Ha lenne lányunk, nagy valószínûséggel anyósomra hasonlítana" hát ezen jót nevettem :D
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat. Ez anyós mániája, hogy a mi elsõ szülött lányunk rá fog hasonlítani. Azóta figyelem a családokat és szinte mindenhol ezt tapasztaltam. Harmadik fiút biztos, hogy nem szeretnék, se a párom. É eléggé fiús vagyok, örülök, és nagyon büszke vagyok a két fiamra. (A páromat anyós irányítja. Ha anyós 3 gyereket akar, akkor õ is, mikor azt mondta elég kettõ, akkor õ is. Most ismét a harmadikat emlegetik mindketten.)
Cseréljük férjet, mert nálunk én akarok 3. gyereket és õ nem!! Nálunk is két fiú van!!! :) ))

"A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. " 1Kor 7, 3 De mi van, ha nem teljesíti?

Pál apostol szerint tehát a nemi vágy az teljesen normális emberi szükséglet, amelynek kielégítésére a házasságban kell törekedni. Hívőktől kérdezem: mit tanácsolnátok annak a nőnek, akinek a férje nem hajlandó házastársi "kötelezettségeit" teljesíteni (pedig fizikailag képes lenne rá)?! A feleség pedig nem akar bűnben élni, de nagyon erős vágyai vannak. Válás nem jöhet szóba. Hogyan lehet kikecmeregni ebből a csapdából?

Legjobb válasz: Nehéz ebben tanácsolni, mert az ember nem ismeri a másik helyzetét, és csak kívülállóként mondhat egykét általános dolgot. (vagy az ember magából indul ki) A következõket tanácsolom: Elõször is érdemes lenne megbeszélni a dolgot, és tisztázni a helyzetet, vagyis, hogy a férj legyen tudatában a te "igényeidnek". Ha szóban nem megy, akkor van másfajta kommunikáció is, pl. testbeszéddel is kifejezésre juttathatod a dolgot. Másik ötlet, - mint férfi - javasolom, hogy próbálj meg kicsit tetszeni a férjednek, kedvére tenni, öltözködésben (pl. sok asszonyka ha kimegy az utcára akkor csinosítja ki magát, holott éppen fordítva lenne jó, hogy otthonra, a férje számára csinosítaná magát), vagy finom ételekkel, szóval valami kedveskedéssel, ez szerintem minden férfiél bejön. Szerintem a férfiakat kenyérre lehet kenni azzal, hogy kifejezed a szereteted, testi érintésekkel, cirógatásokkal, stb. Ezzel nem a szexre utaltam, hanem attól függetlenül is jólesik az egymás érintése, napközben, egymás szeretgetése. Persze lehet, hogy magamból indulok ki, ezért mondom, hogy ebben nehéz tanácsot adni. Most így ezek jutottak eszembe, mint ötlet és még az is, hogy szerintem a feleségnek ebben több bevethetõ "fegyvere" van :-) hogy a párját szerelemre csábítsa.

Nehéz ebben tanácsolni, mert az ember nem ismeri a másik helyzetét, és csak kívülállóként mondhat egykét általános dolgot. (vagy az ember magából indul ki) A következõket tanácsolom: Elõször is érdemes lenne megbeszélni a dolgot, és tisztázni a helyzetet, vagyis, hogy a férj legyen tudatában a te "igényeidnek". Ha szóban nem megy, akkor van másfajta kommunikáció is, pl. testbeszéddel is kifejezésre juttathatod a dolgot. Másik ötlet, - mint férfi - javasolom, hogy próbálj meg kicsit tetszeni a férjednek, kedvére tenni, öltözködésben (pl. sok asszonyka ha kimegy az utcára akkor csinosítja ki magát, holott éppen fordítva lenne jó, hogy otthonra, a férje számára csinosítaná magát), vagy finom ételekkel, szóval valami kedveskedéssel, ez szerintem minden férfiél bejön. Szerintem a férfiakat kenyérre lehet kenni azzal, hogy kifejezed a szereteted, testi érintésekkel, cirógatásokkal, stb. Ezzel nem a szexre utaltam, hanem attól függetlenül is jólesik az egymás érintése, napközben, egymás szeretgetése. Persze lehet, hogy magamból indulok ki, ezért mondom, hogy ebben nehéz tanácsot adni. Most így ezek jutottak eszembe, mint ötlet és még az is, hogy szerintem a feleségnek ebben több bevethetõ "fegyvere" van :-) hogy a párját szerelemre csábítsa.
Az elõttem válaszolónak írom: válás, nem vallás... És nem szép, hogy ilyen ellenséges hangvételben írsz.
És azt lehet tudni, hogy a férj mégis miért nem akarja???
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a válaszokat, igyekszem sorban megválaszolni: #42: Sajnos én ezt tudom, írtam is egy korábbi hozzászólásomban, hogy nagyon sok az aszexuális férfi, és az ettõl szenvedõ feleség. #43: Sajnálom, hogy így hatott rád... de mi az, ami megijesztett? Ha gondolod, privátban is megírhatod... #44: Nem tudom, Te vagy-e az, aki már többször írt (nagyjából ugyanerrõl), de azt érzem, hogy mindenképpen a saját történeteddel szeretnél párhuzamot vonni. "úgy gondoltam, hogy neki nincs szüksége szexre" - nálunk úgy néz ki a dolog, hogy én évek óta többször elmondtam, hogy "nekem szükségem van a szexre" - ennél konkrétabban azt hiszem kevésbé lehet. Illetve dehogynem: írtam, hogy volt egy idõszak, amikor mindent bevetettünk a házasságunk megmentése érdekében. Akkor én konkrétan újra beleszerettem, mégpedig lángolva, és iszonyatos szexuális étvággyal közeledtem hozzá. Volt, hogy naponta többször. Közben pedig folyamatosan mondogattam, hogy mennyire fontos ez nekem. Volt, hogy egy kivételesen jól sikerült szeretkezés után küldtem neki sms-t napközben, hogy mennyire feldobott az éjszaka, milyen jól érzem magam tõle. (Ezen egyébként õ teljesen kiakadt, hogy nekem ez ennyire fontos...) Tehát verbálisan és nonverbálisan egyaránt kifejeztem a szexuális igényeimet, de a válasz mindig ugyanaz volt (szintén verbálisan és nonverbálisan egyaránt) neki nincs rá igénye. Ha bele is megy, azt csak kötelességbõl teszi, és ez sajnos nagyon érzõdik. #45: Nagyon köszönöm a megértõ választ. Úgy érzem, tényleg átérzed a helyzetem, és nem próbálsz meg "ráhúzni" semmiféle címkét. Én is csapdának érzem a helyzetet, és valóban nem Isten csapdájának, hiszen már a megtérésem elõtt belekerültem (mégsem tudom bánni, hiszen ha nem mentem volna hozzá, nem lenne a csodálatos gyermekem!) Írhatnék esetleg privátban, hogy teljesebb képet kapj? Mert vannak olyan, másokat érintõ dolgok, amiket nem szívesen osztanék meg nyilvánosan. Viszont nagyon érdekelne a véleményed. #46: Én is így gondolom, de akkor marad a teljes önmegtartóztatás, vagy a kötelességbõl végzett, megalázó szexuális élet...
a helyes döntés semmiképpen sem a válás és semmiképpen sem a félrelépés!!!
Kedves Kérdezõ! Elõször szeretném leszögezni, hogy nem vagyok házas, tehát nem tudhatom, hogy min mész most keresztül. Volt pár kapcsolatom, de azért az nem ugyanaz.:) Elsõsorban erre a kijelentésedre szeretnék reagálni az ige mellett, amit kiírtál: "Csak hát tudjátok, az van, hogy Isten nem akarhatja azt, hogy így éljem le az életem, egy életre hozzákötve valakihez, akitõl érzelmileg, szexuálisan semmit nem kapok... Mert minden más területen érzem a kegyelmét, és hogy mennyire bölcsen rendezi az életemet." Természetesen igazad van. Egy felemás igában mûködõ házasság, ahol ráadásul a felek mást-mást várnak el egymástól nem sokszor válik be a statisztikák szerint...:) Abban is igazad van, hogy Isten ilyet nem várhat el...nem ilyen életet szán egyetlen embernek sem: hiszen így megnehezíted saját életedet is, boldogtalanná válsz, de hidd el a férjed élete sem lesz jobb, mert nem mindig a könnyebb út a jobb! Nem tudhatom, hogy hány éves vagy, de bármikor lehet újat kezdeni. Egy hívõ embernek meg pláne. A házasság egy nagyszerû dolog, de ha nem mûködik pokollá válik- sokan írták már ezt meg. Isten ilyet nem kér- errõl biztosítalak- hogy pokolban élj. Ha nem tudsz segíteni a férjednek, ha nem tudsz változtatni, ha nem vagy boldog mellette, válj el inkább békében, ahogy Pál apostol is írja. És találni fogsz olyat, ki mellett boldog lehetsz, hasonlóképpen a férjed is talál majd valaki mást, aki boldoggá teszi, de ez így nem helyes, ezt Te is érzed, ugye? Isten boldog életet kínál. Igen, sokszor megpróbál és sok kísértés éri az embert, de végsõ soron a keresztény hívõ boldog ember. A férjednek tudsz segíteni úgy is, ha már nem vagy vele, mint feleség... hiszen most sem úgy vagy már mellette, igaz? Csak papíron... De közben Te már vágynál valaki másra, egy valódi társra. Ez a valóságos CSAPDA! De ez nem Isten csapdája... Dönts helyesen! egy teológus
egészen véletlenül nem lehetséges, hogy az a gond, hogy már te sem vágysz rá??? én azért hidegültem el az évek során a feleségemtõl, mert úgy gondoltam, hogy neki nincs szüksége szexre, nekem lett volna, de õ meg úgy érezte, hogy õ már nem kell nekem...ez oda vezetett, hogy másoknál kereste azt, amit úgy hitte, hogy tõlem nem kaphat meg. ne ess ugyanebbe a hibába!!! hidd el, hogy a férjed is sokat vívódik azon, hogy vajon te miért nem kívánod már õt... nem váltunk el, hanem rendbe hoztuk, mégpedig KÖZÖSEN. Ha úgy tetszik, akkor 3-asban, istennel...
Napirai11 válasza: Sziasztok! Elolvastam a kérdést a kommentekkel együtt, és nem tudok hozzászólni, mert én még nem vagyok házas, és a láthatáron sincs még senki, akivel házasságot köthetnék. Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon megijedtem, amikor elolvastam az egész sztorit. Üdv: Napirai
Olvasd el ezt kérdezõ. Megoldás az nincs, de legalább vigasztaljon a tudat, hogy nem veled van a baj, egyre többen vergõdünk a töketlen férjünk mellett: http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=57571&p4=76
A kérdező hozzászólása: Ja, most látom, hogy van még kérdés. Hogy miért mentem hozzá, ha nem volt szerelmes? Mert ezt elfelejtette közölni velem. Kb. egy éve mondta el... Egyébként szerintem az elején szerelmes volt - nem lángolóan, de az volt. (Igazából ezt õ is nagyjából elismerte, azzal, hogy ez már olyan régen volt, hogy nem is emlékszik rá...) Az, hogy pár év után elmúlt a rózsaszín köd mindkét részrõl, az természetes - nálam is elmúlt, de én szerettem és vágytam rá végig. És szenvedtem attól, hogy õ ilyen hideg és elutasító. Szóval nem hirtelen történt a dolog, egyáltalán, ez egy nagyon hosszú folyamat volt. A szexuális életünk is lassan, évek alatt redukálódott le nullára.
A kérdező hozzászólása: "De ha õ sose volt beléd szerelmes, akkor miért vett el?" - ezt tõle kellene megkérdezni. De gyanítom azért, mert kellõképpen stabil hátteret tudtam neki biztosítani, mert, ahogy leírtam, alapvetõen jól funkcionálunk együtt - baráti szinten.
A kérdező hozzászólása: "régebben még ment a szex" - ez már nagyon régen volt, mondjuk úgy, hogy a kapcsolatunk elsõ két évében, akkor még kifejezetten jó volt. Aztán fokozatosan csökkent, de még elfogadható mértékig - így volt ez akkor is, amikor összeházasodtunk. Utána gyerekvállalás - terhességem alatt egyáltalán nem volt szex, ezt még úgy nagyjából megértettem, bár nekem lett volna igényem. Aztán késõbb sem közeledett... én kezdtem el, egy hosszabb kihagyás után, mikor már nem bírtam, de utána már soha nem állt helyre rendesen. Tehát ha én nem kezdeményeztem, akkor másfél évig nem volt szex. (Több mint 10 éve vagyunk együtt.)
Ne haragudj, de én ezt nagyon nem értem. Tehát régebben még ment a szex, nem csak kényszerbõl csináltátok. És most "hirtelen" nincs rá igénye? Nekem ez gyanús. A másik amit még régebben írtál, hogy nem szerelmes beléd, és már te se szerelemmel szereted. De ha õ sose volt beléd szerelmes, akkor miért vett el? Miért mentél hozzá? A házasság elõtt, vagy csak utána derült ki, hogy nem tart igényt a szexre?
A kérdező hozzászólása: "Szerintem mindenképpen azért kellene könyörögni, hogy Isten mutassa meg, mi a helyes gondolkodás, hozzáállás, kapjál erõt, felismerést, iránymutatást Tõle." Nos, hát éppen ezt tettem. És "meglepõ" módon nem arra indított, hogy szeressem a férjem és tegyek meg mindent a házasságom érzelmi/szexuális rendbehozataláért. Mert a megtérésem elõtt ez volt a célom. A megtérésem után viszont az, hogy engedjem el õt érzelmileg (és meglepõen könnyen ment, 10 év alatt nem sikerült, de most igen). Imádkozom a férjemért folyamatosan, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy neki, nekünk a legjobb. Õ mostanában nagyon sokszor kér tõlem segítséget gyakorlati dolgokban (nagyon sokan kérnek tõlem mostanában segítséget nagyon sok mindenben, és Isten segítségével mindenkinek sikerül azt nyújtanom, amit kér, sõt, a különbözõ kérések kiegészítik egymást). Vagyis megtapasztaltam Isten kegyelmét, szeretetét, még abban is, hogy el tudtam engedni a férjemet. De a vágyaimmal nem tudok mit kezdeni, mert vágyom szerelemre, szexualitásra. Azt is megtapasztaltam, hogy Isten nem engedi számomra a házasságtörést, vagyis hogy ezek a vágyaim célt érjenek. Nagyon sok mindenben megtisztított - mert azért a sokat hivatkozott Pál is azt mondja, hogy akik újjászülettek, azok nem külsõ kényszer hatására, hanem belsõ indíttatásra tudnak Isten szerint élni. Én ezt az életem minden területén tapasztalom, ezért gondolom, hogy ha Istennek az lenne a célja, hogy ne legyenek vágyaim, akkor elnyomná azokat (ahogy más területen is elnyomja azokat az érzéseimet, amik nem tõle valók - az egész megtérésem egyfajta megtisztulással kezdõdött). Tudom, hiszem, hogy meg fogja mutatni az utat, de egyre inkább azt hiszem, hogy nem a házasságom helyrehozatala a célja...
Jó kimenetel alatt értettem, hogy helyreáll a házasságotok, érzelmileg, szexuálisan, minden téren. Viszont, amiket írsz, abból nekem nagyon úgy tûnik hogy te már feladtad, ... vagy legalábbis nagyon reménytelen vagy. Szerintem mindenképpen azért kellene könyörögni, hogy Isten mutassa meg, mi a helyes gondolkodás, hozzáállás, kapjál erõt, felismerést, iránymutatást Tõle. Én ilyeneket kérnék, ezért zörgetnék, és még azért is, hogy tisztázódjon, hogy mi a helyzet a férjeddel, hogy kiderüljön, hogy egyáltalán férjed-e még (vagy már más asszonyt tart feleségének, de kényelmesebb ha nem mondja meg, és veled is él). Ilyen esetben, ha ez kiderülne, és ha nem akar ezen semmilyen módon változtatni (nem akar megtérni), akkor az asszony elválhat, csak házasság nélkül kell maradnia. (Pál) Persze azt nem tudom, hogy te újonnan születtél-e, és valóban a Jézus Krisztus hitébõl való vagy-e, mert nem elvárásként mondom amire az apostol utasít, hanem szív szerint ha Isten ugyanarra vezet az Õ Szellem által, akkor magadtól is ezt tennéd. Isten fiai ugyanis azok, akiket Isten Szelleme vezérel, akinek meg nem birtoka a Krisztus Szellem, az nem az Övé.
A kérdező hozzászólása: "ha valóban jó kimenetelt akarsz" De mi a jó kimenetel... Igazából minél inkább azt írjátok, hogy rendbe kell hozni, egyre inkább tudom, hogy reménytelen... mert mindent, amit leírtatok, már próbáltam! Tényleg! Nem ideig-óráig, hanem hónapokig... Nagyon nehéz idõszakokon vagyok túl, voltam depressziós, még öngyilkosságra is gondoltam... Kifelé is kacsintgattam (mert igen, más férfiak vonzónak tartanak, csak a férjem nem...), de nem csaltam meg... Aztán jött a megtérésem, és furcsamód nem a házasságom helyrehozatalára indított, hanem elengedésre... Úgy, hogy valódi kegyelmi állapotot élek meg, nap mint nap, mindenben követem az útmutatásait, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. A dilemmám az, hogy ha nem a házasságom helyrehozatala a megoldás, és nem a válás, akkor mi az, amit Isten akarhat egyáltalán tõlem?! Olyat nem akarhat, ami bûn... de azt sem akarja - ez most már számomra teljesen egyértelmû - hogy ebben az egyoldalú kapcsolatban szenvedjek... (Ha helyre lehetett volna hozni, akkor nyilván arra indítana, hogy tegyek meg mindent a házasságom helyrehozataláért, de nem erre indít... nagyon nem...) Szóval a cél nem ez, sajnos.
kedves kérdezõ! én a 44-es vagyok. csak annyit fûznék még hozzá, aztán már nem zaklatlak a véleményemmel, hogy nem párhuzamot akarok húzni a saját problémám és a tied közt, csak egész egyszerûen kiszúrja a szemem a hasonlóság(és hidd el nekem, hogy amiket leírtál, azokat írta volna le a feleségem is nemsokkal azelõtt, amit tett, és komolyan gondolta volna.). és mivel én már keresztülmentem ezen és tudom, hogy hova vezet, kötelességemnek éreztem, hogy megosszam veled a tapasztalataimat.sok sikert!
#45 vagyok. Természetesen. Nyugodtan írhatsz privátban, ha tudok segítek! :)
A kérdező hozzászólása: # 48! Ne érts félre, nem szemrehányás volt!!! Én tényleg érzem az õszinte segíteni akarást, és ezért hálátlanság volna támadni érte. Egyszerûen nem értem - de akkor lehet, hogy te vagy a legautentikusabb személy, aki ezt el tudja nekem magyarázni - hogy ha a feleséged kimondta/kimutatta a vágyait, akkor te hogyan gondolhattad, hogy õ nem kíván téged?! Mert nekem ez a része hiányzik!!!
A kérdező hozzászólása: Kedves #60! Nem tudom, melyik felekezethez tartozol, én protestáns vagyok, a válás nálunk megengedett - és a Bibliában is, ld. Pál apostolnál. Most nem állnék le magyarázkodni, hogy esetemben egy hosszú évek óta fennálló, és rendkívül összetett problémáról van szó, és már sokféle megoldást próbáltam az évek során. Nem adtam fel az elsõ kis problémánál! Ha figyelmesen végigolvastad a hozzászólásaimat, akkor láthatod, hogy már eljutottunk egy olyan szintig, amikor már valóban csak a látszata áll fenn a házasságnak. Gyakorlatilag nyitott házasságban élünk, ami ténylegesen csak a férjem számára nyitott, mert a hitem engem visszatart attól, hogy éljek ezzel a "szabadsággal". Kissé érdekes szituáció lenne, ha közölném a férjemmel, hogy meggondoltam magam, megkaptad a szabadságod, de most visszaveszem, és akkor holnaptól minden energiánkat a házasságunk megjavítására fordítjuk - mert sajnos nem tudsz olyan dolgot mondani, amit ne próbáltunk volna már!!!! Illetve de, tudsz, de attól meg a férjem MEREVEN elzárkózik. Úgy tûnt, meggyõztem arról, hogy menjünk párterápiára. Nem mondott igent, de nemet sem igazán, úgyhogy kerestem egy ezzel foglalkozó pszichológust, és kértem idõpontot. Lefújatta velem!!! Azóta sem tudtam meggyõzni, hogy menjünk! Vigyem erõszakkal? Hidd el, amit ÉN megtehetek, már megtettem! Ennél többet csak akkor tudnék tenni, ha partner lenne, de nem az, mereven elzárkózik minden lehetõségtõl. Kértem, menjünk el egy közös hétvégére, csak ketten. Nem akarja. Kértem, hogy legyenek akkor csak közös programjaink. Nem akarja. Egyszer sikerült elmennünk csak úgy, sétálgatni... alig várta, hogy vége legyen, és mehessünk társaságba! Nem igényli a társaságomat! Nem látok megoldást! Nem, nem adtam még be a válókeresetet, nem is fogom egy ideig... Nem adtam még fel végleg!!! Lehet még olyan megoldás, amire nem gondoltam! Ha Isten úgy akarja, meg fogja mutatni! És ha nem lehet helyrehozni... a házasság szerinted örökre szól... Nem, ez nem így van. Te, gondolom katolikus lehetsz, ha ennyire mereven elutasítod a válást... a mi házasságunk a katolikus egyház szerint érvénytelen. Mivel a férjemet katolikusnak keresztelték, de protestáns templomban, protestáns lelkész adott össze bennünket. Az én szememben ez házasság. A katolikus egyház szemében nem az. Az én férjem bármikor elválhat tõlem és újraházasodhat, a saját egyháza (nem hite, mert nem hívõ!) törvényei szerint. A vallás nem következetes. Isten az! Isten legfõbb törvénye a szeretet. És ha én azzal szeretem, hogy elengedem, és megadom neki egy új, boldog élet lehetõségét?! Mert õ sem boldog mellettem, nehogy azt hidd! Ragaszkodik hozzám, de nem boldog! Imádkozom, hogy találjam meg a helyes utat, most ennyit tehetek.
Ez lemaradt. A Jézusba vetett hit reményt ad.
Igen, igazad van, nagyon fura hívõk vagyunk. Elõször is, meg kell védjem a gyülekezetet, amelyik ki zárt. Vannak dolgok, amit nem lehet össze egyeztetni a hívõ élettel. És ha valaki tartósan bûnben él, pl. csalja a feleségét, és nem akar felhagyni vele, azt ki kell zárni. Én nem csaltam a feleségem, "csak" vertem. A Gyülekezet "valamiért" ezt is kizáró oknak látta. Õk a Bibliára hivatkoztak, szerintem jogosan. Én egyetlen szóval nem mondtam sehol, a válás nem bûn! De verni az asszonyt is bûn! Bûnt bûnnel jóvá tenni nem lehet. A megoldás az lett volna, ha a feleségemmel megtanulunk Isten Igéje szerint élni. Amikor megértettem, ez soha nem fog megvalósulni, dönthettem. Rendszeresen veszekszünk, ordítozunk, és a végén meg fogom verni a feleségem, (ilyen a temperamentumom)(tudom, Jézus meg tud szabadítani, imádkozni kell, meg böjtölni, karizmatikusok szerint démont ûzni, mint ha démoni megszállottság nélkül nem lennék ilyenre képes) vagy elválunk. Én úgy döntöttem, egy bûn (válás) "jobb" mint állandóan verni a feleségem. elváltunk. Újra házasodtam. A "testvérek" sorban ültek és várták, ez a házasságom mikor megy tönkre. Mikor fogom elkezdeni verni a második feleségem, stb. Idén leszünk 10 éve házasok. Még csak fel sem emeltem a kezem. Nem én lettem jobb. De úgy látszik valami apró picike része esetleg az elõzõ feleségemnek is volt abban, hogy állandóan veszekedtünk, és hogy ezek a veszekedések veréssel végzõdtek. Most csalódtál a hívõkben? Nem baj! A Biblia sehol nem tanítja, az emberek jók. A Biblia Istenrõl állítja, hogy szent igaz igazságos szeretõ megbocsájtó és jó. Ne azért legyél keresztyén, mert akkor be kerülsz egy közösségbe, ahol csupa jó ember van.
nagyon fura hívõk vagytok ti, már bocs... megpróbáljátok a bibliát az aktuális saját érdekeiteknek megfelelõen értelmezni, úgy, hogy alátámassza az esetlegesen rossz döntéseiteket és megerõsítsen titeket abban, hogy jól döntöttetek. a biblia szerinte a házasság egy ÖRÖKRE szóló szövetség a házastársak és isten közt. ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy csak addig tart a házasságom, míg én annak érzem, onnantól kezdve már nem is házasság, tehát fel lehet rúgni... a másik, ami nekem nagyon fura volt a fentebb lévõ hosszú és kitárulkozó hozzászólásban, hogy "kizárták a gyülekezetbõl" az illetõt. miféle gyülekezet az, ahonnan kizárják az embereket???? ebbe a gyülekezetbe csak a bûntelen, feddhetetlen emberek tartozhatnak?? kicsit képmutatásnak érezném, ha kizárnának egy gyülekezetbõl, amiért bûnösnek titulálnak....
A kérdező hozzászólása: Kedves Napirai! Szándékosan írtam, hogy hívõ - teljesen mindegy, milyen vallású vagy, hiszen Isten nem felekezet kérdése. :) Szívbõl kívánom, hogy valóban találd meg, aki hozzád való!
Napirai11 válasza: Kedves Kérdezõ! Én nem vagyok keresztény: baháí vagyok. Úgy érzem, nagyon erõs az Istenbe vetett hitem, és hiszem, hogy segít majd megtalálni a mellémrendelt házastársat. Üdv: napirai
A kérdező hozzászólása: Kedves Napirai! Ha itt vagy, ennél a kérdéskörnél, akkor ne aggódj, mert ha hívõ vagy, Isten vezetni fog, hogy helyes döntést hozz. Én akkor még nem voltam hívõ, és a saját fejem után mentem. Most már biztosan nem esnék ilyen csapdába. :)
Napirai11 válasza: Kedves Kérdezõ! Én vagyok az egyik reggeli válaszoló. Kérdezted, hogy miért ijedtem meg: rendkívül egyszerû a válasz. Attól ijedtem meg, hogy belegondoltam, hogy mi lesz, ha én is ilyen pasit fogok ki. Üdv: Napirai
Küld el nyugodtan privátba. A Jézusba vetett hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Kedves # 53! Nagyon szépen köszönöm az õszinte kitárulkozást! Sokat segített a történeted, nem is tudod, mennyit - pont a személyessége miatt. Ha nem terhellek vele, neked is megírnám a teljes sztorit privátban, mert kíváncsi vagyok, hogy annak tudatában hogyan vélekedsz róla... (a mártírkodás miatt, mert jogos, amit írsz, de talán másképp ítélnéd meg, ha ismernéd a helyzetet... aztán lehet, hogy nem! :) ) Megtérésemkor egyébként nekem is volt egy olyan Ige, amit folyamatosan megkaptam: "Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt." Gyakorlatilag az egész megtérésem erre az Igére épült - és én is kaptam egy nagyon határozott ígéretet Istentõl, közvetlenül a megtérésemkor, amit azóta is sokszorosan megerõsített. (Nem a házasságomra vonatkozóan.) Egyelõre még nem valósult meg maradéktalanul, de tudom, hogy Isten ígéretét biztosra vehetem. És hiszek! Néha vannak kétségeim, de a fenti írásod is megerõsített abban, hogy az ígéreteknek hihetünk, és ezért is nagyon-nagyon fontos ez most nekem, és nagyon köszönöm! Neked, és Istennek, mert valami fantasztikus érzéke van ahhoz, hogy ha valamiben kételkedem, akkor valakitõl váratlanul megerõsítést kapjak! :)
Mint a Bibliát valló keresztyén, én sem mondhatok mást, mint hogy a végsõkig tegyél meg mindent a házasságod megmentéséért. De, hogy hol a végsõ határ, fogalmam sincs. Elmondom az én "sztorimat": Az elsõ feleségemmel hitetlenül jöttem össze, õ 15 én 19. A szex remekül ment az elsõ pillanattól kezdve. Három és fél év után összeházasodtunk. Kiderült, csak a szex mûködik együtt, és bulizni tudunk, de semmi más nem mûködik. 6 hónap házasság után saját lakást vettünk, vállaltunk 6 év alatt két gyermeket (szoc.pol. miatt). Másfél év alatt teljesítettük, anyagi biztonság, teljes egészség, remek szex, és mégsem mûködik a házasságunk. A feleségem probléma megoldó képlete mindenre: akkor váljunk el! 3 év után jött Isten, és mi megtértünk, és bemerítkeztünk, és az elején egy kicsit jó is volt minden. (néhány hónap) Aztán kezdõdött minden elölrõl. Született egy harmadik gyermekünk, de egyre gyakrabban, egyre többet, egyre hangosabban veszekedtünk, és aztán jött a tettlegesség. Közben minden vasárnap jártunk a gyülekezetbe. És szerettük egymást, ez nem kérdés. Csak együtt élni nem tudtunk! 9 évvel a házasság kötésünk és 6 évvel a megtérésünk után a feleségem elköltözött, és beadta a válókeresetet. Kértem, ne váljunk el, keressük meg a megoldást, Isten segít! Hajthatatlan volt. Természetesen idõnként ágyba bújtunk. Szerettük egymást, még házasok voltunk, csak külön éltünk, és be volt adva a válókereset. Engem közben kizártak a gyülekezetbõl a feleségem bizonyságtétele alapján. Az nap este, mikor kizártak, a feleségem albérletében aludtam (õ hívott telefonon és kérte), és onnan mentem másnap dolgozni. De a válókereset visszavonására nem volt hajlandó. A második válóperes tárgyalásra még úgy mentem el, hogy nem akarok válni. De úgy jöttem el, hogy ezzel a nõvel végeztem. Két héttel késõbb össze jöttem a mostani feleségemmel, (5 hónappal a válásom kimondása elõtt) Egy évvel a válásom után össze házasodtunk, ma két gyermekünk van. A kezdetektõl mindenki ellenezte a kapcsolatunkat, kaptunk a törvény bunkójával rendesen. Mindenki azt várta, mikor megy tönkre, mikor kezdem el õt is verni, mikor válunk mi is el. (idén leszünk 10 éves házasok) Abban biztos vagyok, azt, hogy elváljak és újra házasodjak, nem akarta az Isten. De elfogadta, és megáldotta a második házasságomat is, és nem hagyott el sem engem, sem minket. Mindenki szépnek, különlegesnek látja a saját gyermekeit. De a mi két gyermekünket mások is elismerik, hogy rendkívül szépek, és mi is értetlenül nézünk a feleségemmel, hogy Isten két ilyen gyermeket hogy mert ránk bízni? Mi van az elsõ házasságomból született három gyermekkel? A válás megviselte õket. A következményeit ma is hordozzák. De õk is azt mondják (20 fiú, 19fiú, 16lány), jobb hogy elváltunk. Mert az nem volt család, és nem volt házasság, amit az édesanyjával mûveltünk. A két kisebb egyébként már meg tért és bemerítkezett. Szóval mentsd meg a házasságod, ha van rá mód. De én magam biztos vagyok benne, hogy amiben most vagy, az nem házasság. És tõlem mártírkodhatsz, ha van kedved hozzá, de ha nincs esélye a házasságod helyre állásának, nem hiszem, hogy Isten sok örömét fogja lelni, a kapcsolatotokban. Az én véleményemre hivatkozva el ne válj! Keresd Isten személyes vezetését ebben a helyzetben! De! Amikor kizártak a gyülekezetbõl, és gyakorlatilag minden hívõ testvérem magamra hagyott, és természetesen mindenért egyedül én voltam a hibás, a felelõs, meg minden, háromszor kaptam meg Istentõl rövid idõn belül ugyan azt az Igét: "nem maradok el tõled, sem el nem hagylak téged" És mivel én egyébként ritkán kapok konkrét személyes igét Istentõl, nem volt kérdés, hogy ezt nyugodtan vegyem komolyan! És Isten hû maradt az ígéretéhez. És nem azért, mert ezt én megérdemeltem, vagy most már megérdemelném. Csak kegyelem. Szóval, nem irigyellek a helyzetedért, még kevésbé a döntésedért, amit meg kell hoznod. Akinek elsõre sikerült jó házasságot kötnie (Isten kegyelmébõl) az könnyen tudja mondani: a végsõkig ki kell tartani a házastársunk mellett. És igaza van! A házastársam mellett én is kitartok! A kérdés, meddig házastárs a másik, és mi számít végsõkig-nek? Mert nem értek egyet azzal, hogy a hívõnek mindent el kell tûrnie! A Jézusba vetett hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Még mindig nem érzem ugyanolyannak a helyzetet, mert azt írod, hogy "szexeltünk rendszeresen". Õ viszont tényleg ÉVEKIG nem közeledik, ha én nem... és ha én közeledtem, 10-bõl kilencszer elutasított. Értem, amit írsz, bár meglehetõsen feloldhatatlan problémának látom. Kíváncsi lennék, hogy sikerült megoldanotok - ha gondolod, írd meg privátban, kérlek! De azért azt még hozzátenném, hogy amikor próbáltuk helyrehozni a dolgot, akkor én folyamatosan kérdezgettem, hogy mit szeretne, és én is elmondtam az igényeimet, hogy javítsunk a helyzeten. Ezzel együtt nem lett jobb! Pedig tényleg tudtunk nyíltan beszélni róla! És sajnos a nyílt beszélgetéseink során kiderült, hogy bizonyos "igényeimet" egyáltalán (!) nem hajlandó teljesíteni. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem pl. ilyenre, hogy CSÓK! Ugyanis nagyjából 7 éve nem csókolt meg... És talán még jobban hiányzik, mint a szex. De amikor megmondja, hogy õ egyszerûen utál csókolózni?! Követeljem, miközben tudom, hogy utálja? Nekem viszont rettenetesen hiányzik...
Pont úgy, ahogy nálatok is van... hiába mutatta ki, én nem vettem komolyan, mert meg voltam gyõzõdve róla, hogy csak meg akar felelni valamilyen elvárásnak... ezen kívül mi -legalábbis én akkor úgy gondoltam- szexeltünk rendszeresen, csak éppen mint, ahogy te is leírtad mindketten kényszernek éreztük. Én az egészbõl nem is vettem észre semmit, mármint abból hogy neki ez így nem jó. Hiába mondta, hogy mit akar én nem vettem tudomást róla és konkrétan közöltem vele, hogy, nekem teljesen jó így, ahogy van -pedig nem volt jó, nem tudom, hogy miért mondtam, talán büszkeségbõl-, ha ez neki nem jó, akkor benne van a hiba.
A kérdező hozzászólása: Tudtára kellene hoznod mindenképpen, hogy amit tett, az neked nagyon fáj. - hónapokig teljes apátiában, depresszióban voltam emiatt. Tudta, látta, cseppnyi megértést sem tanúsított. Aztán leültünk átbeszélni, hogy kinek mi az a minimum, ami szükséges ahhoz, hogy normális mederbe tereljük a házasságunkat. Mindkettõnknek volt 2-3 ilyen. Elkezdtük tudatosan megadni egymásnak, hátha ez segít. Hónapokig próbálkoztunk. Akkor azt éltem meg, hogy amit õ nyúlt nekem, arról lerí, hogy iszonyúan nyögvenyelõs (ezt néha el is mondtam neki, hogy ha közben látszik rajta, hogy semmi kedve az egészhez, akkor nem sok értelme van erõltetni - és itt nem csak a szexre gondolok, hanem közös programokra is). Azt is éreztem, hogy amit meg én nyújtok, az kevés neki, mert folyamatosan kritizálta, hogy még ez sincs meg, meg az sincs meg. Valószínûleg mindketten hasonlóképpen éltük meg: hogy hiába próbáljuk egymásnak nyújtani, amire a másik vágyik, ez kevés, valahogy nem õszinte az egész... Hónapokig próbálkoztunk. Közben azért voltak veszekedések is bõven. Aztán jött részemrõl a lemondás. Ez is hónapok óta tart már, és furcsamód azóta nem veszekszünk, sõt, többet tudok neki segíteni, mint eddig. De neki csak gyakorlati dolgokban van rám szüksége: vezessem a háztartást, neveljem a gyereket, segítsem a munkájában, hallgassam meg a problémáit. Ezek mind megvannak. Nem ér hozzám, nem kezdeményez semmit... És õszinte legyek?! Ennyi visszautasítás után már nem is vágyom az érintésére...
"engem már évek óta nem kíván, és bármit tettem (beleértve az imádkozást is), akkor sem "nem fog téged boldoggá tenni" - amikor azt vártam, hogy boldoggá tegyen, nagyon rossz volt a kapcsolatunk." Ez csak azt bizonyítja, hogy már régóta megvan a kapcsolata. Az én esetemben 2 év volt, amire ugyanez az állapot kialakult, tehát 2 évig úgy volt kapcsolata, hogy nem is tudtam, mire eljutottunk az elhidegüléshez. És egyet értek az elõzõ szólóval, hogy ebben nem szabad asszisztálnod, ha valóban jó kimenetelt akarsz, ha ez a célod.
Kedves kérdezõ! Az még nem derült ki, hogy a férjed is hívõ-e. Mert nem mindegy. Egy hívõnél igenis figyelembe kell venni azt, hogy milyen rendet adott az Isten a házasságba, és ez alapján õ bizony elhanyagol téged, megszomorít és akár paráznaságra is kényszerít (még hogyha csak gondolatban is). Ebben meg lehet és kell feddni a testvért, és közös imádsággal, könyörgésekkel kérni az Isten irgalmát ebben a dologban. Ha nem hívõ, akkor nehéz a helyzet. Nem várhatsz el tõle Isten szerinti gondolkodásmódot, így szerintem dûlõre kell vinni a kérdést, hiszen ez így valóban nem házasság, csak egymás mellett lakás, a házasság nem ilyen célra van adva az embernek.
Igen, sajnos én is így jártam, mint az elõttem szóló, azzal a különbséggel, hogy mi nem váltunk el. Sokáig meg voltam gyõzõdve arról, hogy a feleségem frigid, mert egyszerûen nem kívánta a szexet. Mint kiderült csak velem nem...Ez azóta megváltozott, de ez egy másik történet...Lényeg, hogy mi meg tudtuk oldani válás nélkül. Nem mondom, hogy a férjednek szeretõje van, csak azt mondom, hogy ne légy naív, ne dugd a fejed a homokba. Én is meg voltam gyõzõdve arról, hogy a feleségem nem tenne ilyet. Egy egészséges férfinak szüksége van a szexre, ugyanúgy, mint egy egészséges nõnek. Ha otthon nem akar szexelni, akkor 3 variáció van: 1. Valaki más jár az esze, esetleg nem csak az esze... 2. Frigid (ennek nagyon kicsi az esélye...) 3. Meleg...(ennek bármilyen hihetetlen, de nem is olyan kicsi az esélye, mint elsõre hinnéd...)
A kérdező hozzászólása: Nos, akkor igyekszem mindent megválaszolni. Szervi probléma nincs, amikor nagy ritkán oda került a sor, akkor könnyedén harcrakész állapotba került. Külsõ szexuális kapcsolata nem volt, érzelmi igen - tehát randizgatott valakivel (ez többször fordult elõ kapcsolatunk során, mint utóbb kiderült), de szexre nem került sor. Ebben 99%-ig biztos vagyok. Nincs rá igénye. Nem csak velem, mással sem. Aszexuális - és azért ez egyáltalán nem olyan ritka, mint hiszitek, ha átnéztek a szerelem, szex kérdéscsoportba, naponta vetnek fel elhanyagolt feleségek ugyanilyen problémát. Sokan járunk ebben a cipõben, csak hát errõl ugye az ember lánya nem szívesen beszél, csak anonim módon, vagy olyannal, akivel nagyon bizalmas viszonyban van (itt jegyezném meg: a legjobb barátnõm, az egyetlen, akivel személyesen beszéltem errõl, ugyanilyen helyzetben van!). Én is úgy gondolom, hogy nem jó, ha kötelességbõl történik - megpróbáltuk, mert mindent megpróbáltunk. Nagyon rossz volt, mint írtam valahol, gépies "reszelés" lett belõle. Megalázó, nem akarom így. Párterápiáról hallani sem akar, ha erõltetném, nem lenne jó vége. Eleve bizalmatlan a pszichológusokkal, nem hisz benne, hogy segít. Hogy más téren mi a helyzet? Jól kiegészítjük egymást, rengeteg közös témánk van, jókat tudunk beszélgetni, akár még kulturáltan vitatkozni is; van közös érdeklõdési körünk, baráti társaságunk; sokat segítünk egymásnak, munkában, egyebekben... A gyermekünknek együtt jó szülei vagyunk. De intimitás nincs köztünk, a kapcsolatunk teljes mértékben barátinak mondható. Vagy inkább testvérinek. Válás... tudom, hogy ez lenne a megoldás, de tönkretenném vele. Lelkileg, anyagilag egyaránt. Tudom, ismerem. Nem akarok neki rosszat. A gyermekünknek sem! Csapda!
Kérdés, hogy volt-e valaha jó együtt, és akkor mi volt az? Mitõl romolhatott el? Nem akarlak kiábrándítani, de sajnos, én is voltam hasonló cipõben, csak férfi oldalról. Az asszony nem akarta, teljes elhidegülés, és a végén kiderült, vagy van valakije. Elváltunk. Ez az én példám, nem biztos, hogy nálad is ez a helyzet, de elég nagy a valószínûsége, hogy mással is van, és azért nem kívánja veled. (hacsak nem valami szervi, lelki, szellemi baj van) Ne legyen igazam, de ez egy igen reális opció. :(
Érdekes a kérdés.A legtöbbször fordítva van, ritka, hogy a férfi legyen az, aki tartósan nem kívánja az együttlétet.Férfiként mondom, nekünk a szex könnyebben megy, általában nincs szükség hozzá olyan érzelmi ráhangolódáshoz, mint a legtöbb nõnek.Inkább azt sejteném a háttérben, hogy bizalomproblémái vannak, nem szívesen nyílik meg elõtted érzelmileg, így szexuálisan sem.Nagy hiba lenne az idézett igére hivatkozva kötelességet csinálni a szexbõl, és így elvárni a férjedtõl, hiszen ami kötelezõ, azt az ember általában nem szívesen csinálja... Én azt javasolnám, menjetek el valahogy párterápiára, ugyanis ha egy javakorabeli, életerõs férfiember nem kívánja a szexet, ott pszichés gondok vannak. Nem lehet, hogy túl fáradt?Esetleg úgy érzi, nem tudna teljesíteni az ágyban?Házastársi viszonyotok többi része rendben van?Mert furcsa lenne, ha mindenütt teljes lenne az összhang, csak az ágyban nem.Végezetül az is lehetséges, hogy a férjed egyszerûen frigid, ami elég ritka, de van rá esély.Volt elõtted szexuális kapcsolata?Ha igen, ezek a problémák ott is fennáltak?
Nehéz.... Szerintem nagyon fontos lenne elsõ körben megtudni, hogy konkrétan mi a hiba. Tehát a férjed rád nem vágyik csak, vagy általában a nõkre?
Közben válaszoltál, és nincs tanácsom, amivel kezdhetnél valamit. Az, hogy nem lett volna szabad össze se házasodnotok, már nem segít, pedig szerintem ez a helyzet. Döbbenten állok a problémád elõtt, elképzelni se tudom a helyzeted. Ha valakinek nincs szüksége rád, csak arra, amit nyújtasz, akkor az az ember téged nem szeret. És érzelmek nélkül nagyon nehéz kedvesnek meg figyelmesnek lenni. Azt írtad, a válás nem jöhet szóba. Pedig elõbb-utóbb szóba fog jönni. Én sem vagyok a válás híve, de ti nem vagytok házasok, csak papírotok van arról, hogy együtt éltek. A Jézusba vetett hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Remélem, már értitek, miért írtam, hogy ez egy csapda számomra... mert hívõként nem szeretnék házasságtörést elkövetni, de a házasságomban a vágyaim kielégítésére nincs esély.
A kérdező hozzászólása: # 5: Ja, és még annyit, hogy az összes szexi fehérnemûmet, felsõruhámat, amiket az évek során felvásároltam, kidobtam, széttéptem. :( Mert nem láttam hasznukat egyáltalán...
Félek az 5# válasza nagyon naiv, ha egy férj hosszú ideje nem közeledik a feleségéhez, ott komoly gond van a háttérben. A legfontosabb kérdés, konkrétan veled van baja, vagy külsõ okai vannak. A második valamivel jobb lenne. A választ csak a férjed tudja. A Jézusba vetett hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. A probléma nem új keletû, évek óta tart. Amiket írtatok, már mind megpróbáltam... Nagyon sokszor próbáltam beszélgetni vele errõl, de szerinte nincs semmi probléma, õ ilyen, fogadjam el, hogy nincs igénye a szexualitásra és kész. Próbáltam elmondani, hogy nekem viszont van. Néha nyögvenyelõsen belement, de mint egy darab fa, olyan volt, semmi élvezet nem volt benne - mert hát én nem "reszelésre" vágyom, hanem intimitásra. Külsõ segítséget (szexológus, párterápia) nem akar igénybe venni - majd õ megoldja! Nem vágyik velem közös programokra, ha néha nagy nehezen el tudunk menni valahova, akkor is kerüli az érintést - ha én hozzáérek, elhúzza a kezét, gyorsan arrébb megy. Nem szerelmes, ez teljesen egyértelmû, meg is mondta, én csak a biztos hátteret jelentem a számára, nem többet. Én ezt már elfogadtam - és ezt az elfogadást Istentõl kaptam, bármilyen furcsán hangozhat is. El kellett engednem õt érzelmileg. De nem tudom, hogyan tovább... Szóval az elcsábításán kívül várnék javaslatokat. :)
áruld már el, hogy a férjed miért nem akarja????? ez lehet a nyitja az egész problémának szerintem...
Bocs, én nem tudok olvasni! A válás-t valás-nak olvastam. De a tanácsom marad ettõl függetlenül, meg kellene tudni beszélni vele. A Jézusba vetet hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Ja igen, hogy volt-e valaha jó együtt?! Hát persze, hogy volt! Különben nem mentem volna hozzá! Ne gondoljátok, hogy valami naiv liba vagyok, aki azt hiszi, hogy ami az elején rossz, az majd megjavul. Az elején normális, teljes, változatos szexuális életünk volt, neki még valamivel nagyobb is volt a szexuális étvágya - nehezményezte is, hogy nem akarom minden nap. Nem vagyok prûd, elég odaadó vagyok az ágyban, szeretek örömet okozni a partneremnek, kérdezgettem, hogy neki mi a jó. De valahogy mégsem tudtunk "egymáshoz csiszolódni" szexuálisan. Õ nagyon sok mindentõl elzárkózik, az igényeit nem szívesen mondja ki. Egyértelmû, hogy lelki problémái vannak, más területen is, és általában tudok is neki segíteni, de ebben a dologban azzal segítek, ha lemondok az igényeimrõl, mert azt veszem észre, hogy különben csak frusztrálom, hogy õ nem elég férfi...
Szia! Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Volt olyan válasz mely azt sugallta, hogy te valójában nem is vagy házas. Ez nem igaz, te házasságban élsz és az, hogy ehhez nem kapcsolódik szeretett vagy szex - szomorú, de ettõl még Isten elõtt házas vagy. A Malakiás 2:16-ban Isten határozottan mondja, hogy gyûlöli a válást. Ezért is dicséretes, hogy ez szóba sem jöhet. Tanácsként csak annyit tudok mondani, hogy könyörögj az ima meghallgatójához, mert elõtte semmi sem lehetetlen. És ha az õ akaratával összhangban kéred biztosan megadja!
Ehhez nem szabadna asszisztálnod. Tudtára kellene hoznod mindenképpen, hogy amit tett, az neked nagyon fáj. (hogy megcsalt, mégha testileg nem is.) És azt is tudtára kellene adnod, hogy te ennek ellenére is mindenféleképpen csak vele tudod elképzelni az életed. Nem létezik, hogy õ azt mondja, hogy jó ez így, ahogy van és szarik rá, hogy neked rossz..., legalábbis nehéz elhinni. Mindennap folyamatosan éreztesd vele, hogy mennyire szereted, elõbb-utóbb meglesz az eredménye. (hacsak nem teljesen gerinctelen a férjed...)
A kérdező hozzászólása: "nem tenne olyat, ami nekem fáj" - ja, én ebben nem hiszek. Simán megtenné. Nem azért gondolom, hogy nem csalt meg, hanem mert tudom, hogy mennyire bizonytalan önmagában, hogy egy kapcsolattól inkább megerõsítést vár, nem pedig szexualitást. Ezt az õszinte beszélgetéseinkbõl gondolom, és abból, amit korábbi kapcsolatairól tudok... Ettõl függetlenül nem mondom biztosra, hogy szexuálisan nem csalt meg. Szinte mindegy is, mert érzelmileg megcsalt, és ez sokkal fájóbb. És simán megtette, lelkiismeret-furdalás nélkül - szóval nem vagyok azért annyira naiv. :)
A kérdező hozzászólása: Kedves # 28! Igen, értem, amit írsz, csak te a következõket próbáld megérteni: "nem téged fog kívánni" - engem már évek óta nem kíván, és bármit tettem (beleértve az imádkozást is), akkor sem "nem fog téged boldoggá tenni" - amikor azt vártam, hogy boldoggá tegyen, nagyon rossz volt a kapcsolatunk. Állandó veszekedés (mert folyton frusztrált voltam amiatt, hogy nem tesz boldoggá, sõt, meg sem kísérli, vagy ha mégis, akkor erõltetett). Amióta már nem vágyom rá, hogy boldoggá tegyen, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb a kapcsolatunk. Tehát nem az a célom, hogy engem tegyen boldoggá. Mert ha ez lenne a célom, akkor már feltételesen szeretném, nem pedig feltétel nélkül. "Ha nincs meg az alap, a hûség" - a hûség eddig sem volt meg, hiszen volt házasságon kívüli kapcsolata. Még ha szexmentes is, de azért ez egy nõnek sokkal fájóbb, mintha félrekefélt volna. Ezt a férfiak nem nagyon értik, de így van sajnos. Lehet, hogy hozzájárulok a házasságtöréshez, de ha nem tenném, akkor is megtenné most már, ebben biztos vagyok. Ha kézzel-lábbal tiltakoznék ellene, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy nagy veszekedések és tányércsapkodások közepette mennénk szét. Így meg... lehet, hogy Isten akarata pont az, hogy õ hagyjon el?! Nem tudom, ez csak most jutott eszembe. Majd Õ tudni fogja, hogy mi a legjobb...
amit töröltem abban csak az volt benne, hogy én is pontosan ilyen naív voltam, mint te hittem abban, hogy a feleségem nem tenne olyat, ami nekem fáj. Lényeg, hogy nagyon pofára estem, mikor kiderült a valóság. Még akkor is nehezen hittem el, hogy mit tett, mikor mindent bevallott. A hit csodákra képes, hidd el. Én tudom!!!!
(elõzõ is én voltam) Szerintem ez nagyon rossz hozzáállás. A házasságtörés nem holmi apróság, hanem tényleg szét tudja törni a házasságot, ami egy szövetség, és ennek egyik következménye, hogy nem téged fog kívánni, hanem azt, akihez jár. Tehát nem fog téged boldoggá tenni, ha mást akar boldoggá tenni, és más teszi ÕT boldoggá. A te célod meg nem az, hanem hogy téged tegyen boldoggá, és te õt. Nem? Ha ez téged "nem érdekel", akkor az alapvetõ célodnak mondtál ellent, gyakorlatilag elengedted, te magad is hozzájárultál a házasságtöréshez. Érded? Ez nem a birtoklásról szól, hanem a hûségrõl. Ha nincs meg az alap, a hûség, akkor az már valóban nem házasság, csak baráti együttélés...
A kérdező hozzászólása: Azt írtam, hogy egyelõre lemondást vár. Nem gondolom, hogy rosszat akarna... Egyébként örülnék, ha leírnád, amit töröltél, nem keserítesz el vele, hidd el!
Biztos vagyok benne, hogy isten nem lemondást vár tõled!!! Jót akar neked, nem rosszat. Van megoldás, meg fogod találni. Itt még egy csomó mindent írtam a saját tapasztalataimról, de töröltem, mert nem szeretnélek elkeseríteni... Lényeg, hogy bízz istenben, õ majd segít.
A kérdező hozzászólása: Nem, ez csak mostanában van így, hogy nem alszik itthon, korábban nem volt. Flörtölget, de nem lép túl egy bizonyos határt - ezt tudom, szinte biztosan. Hogy azóta mi van, mióta ezt "megengedem", azt viszont nem tudom. Õszintén szólva már nem is érdekel. Ha õt teszi boldoggá, hát tegye, mert attól, hogy megtiltom neki, hogy mással boldog legyen, attól még nem fog engem boldoggá tenni. Nem birtokolni akarom.
"...mert kifejezetten nõi társaságban érzi jól magát, flörtölget is", "Az sem gond, ha nem alszik itthon." Itt van elásva a kutya. Ha régebben is félre kacsingatott (tehát jellemzõ rá ez a vétek), és még ráadásul el is engeded ebben, hogy szabadon akár ne is aludjon otthon, akkor szinte biztosra veheted, hogy megcsal.
A kérdező hozzászólása: Kedves # 21! Hidd el, én õszintén elmondtam neki az igényeimet, tabuk nélkül. Hogy mire vágyom pontosan (nem csak szexuálisan, hanem mire lenne szükségem ahhoz, hogy újra párkapcsolatnak tekintsem a kapcsolatunkat). Mit kiderült, neki ezekre egyáltalán nincs igénye. El is mondta, a kedvemért belement, de nem volt benne köszönet - pontosan amiatt, mert õ nem jó szívvel tette. Õ is elmondta az igényeit (ami a szexualitás szintjén az volt, hogy neki tökéletesen megfelel a szexmentes élet, jobb lenne, ha nem erõltetném), más területen viszont próbáltam megfelelni az õ kéréseinek. Szintén sikertelenül. Szóval mi ezeket megbeszéljük, nem söpörjük a szõnyeg alá! Én nagyon nyitott vagyok, még akkor is, ha esetleg nem kellemes, amit hallok... mert hát pont az ilyen beszélgetések során derült ki az, amit nagyon nem szerettem volna hallani: hogy benne elmúlt a szerelem (sõt, igazából meg sem volt soha), hogy a mai napig a régi kedvesére gondol, aki nagyon csúnyán bánt vele, és hogy egyáltalán nem vágyik a szexualitásra... Csak hát tudjátok, az van, hogy Isten nem akarhatja azt, hogy így éljem le az életem, egy életre hozzákötve valakihez, akitõl érzelmileg, szexuálisan semmit nem kapok... Mert minden más területen érzem a kegyelmét, és hogy mennyire bölcsen rendezi az életemet. De ebben a dologban egyelõre csak lemondást vár tõlem...
A kérdező hozzászólása: Kedves # 19! Azért ezzel vitatkoznék, mert Pál apostol álláspontja szerint senki nem köteles rossz házasságban élni, el lehet válni. (Az más kérdés, hogy a férfiaknak engedi az újbóli házasságot, a nõknek nem.) Mindenesetre vallásom szerint protestáns vagyok, tehát elvben elválhatnék, fel is merült már, de látom a férjemen, hogy mennyire megviseli még a gondolata is. Tehát nem vallási okokból nem akarok elválni, hanem a lélek parancsa szerint, vagy ha úgy tetszik, a szeretet parancsa szerint. És hidd el imádkoztam sokat. És Isten arra indított, hogy engedjem el érzelmileg õt. De arra nem, hogy váljak el.
Ja és még valami... (én írtam a 3 variációt az elõbb). A feleségem konkrétan ugyanezt gondolta rólam, amit te gondolsz a férjedrõl. Félreértettük egymást éveken keresztül. Õ meg volt gyõzõdve arról, hogy nekem nem kell, én meg, hogy én nem kellek neki, emiatt a szex mindkettõnknek vacak volt. Aztán ez oda vezetett, hogy elkezdett õ is ilyen és ehhez hasonló internetes oldalakra írogatni, és talált egy olyan barmot, aki rábeszélte, hogy sokkal jobb lesz neki, ha talál egy olyan férfit, akivel jobb lesz a szex is, hiszen mit veszíthet, a férje már úgysem szereti. Ne ess ebbe a hibába!!! Lehet, hogy a férjed egy másik kérdésben épp most írta ki, hogy a feleségével nem jó a szex, mitévõ legyen most... Mindig van megoldás és mindig van jó megoldás is. És a ti esetetekben szerintem a legjobb megoldás az lenne, ha tabuk nélkül, õszintén meg tudnátok beszélni egymással, hogy vajon hol van a hiba és mi lehet a megoldás. Tudomásul kell venni (még akkor is, ha a férjed nem veszi tudomásul), hogy a házasság örökre szól és ti ketten már egymás részei maradtok örökre. Közösen meg tudjátok oldani a problémát. És persze nem árt a hit sem... Imádkozok értetek!!!
A kérdező hozzászólása: Jaj, közben jöttek még válaszok. Szóval higgyétek el, nagyon sokat beszélgetünk, egy kicsit még a pszichológusa is vagyok, és vagyok annyira elfogadó, hogy õszintén el tudja mondani a gondjait. Tehát neki érzelmileg van szüksége inkább pátyolgatásra (más nõknél is ezt kereste - nem, nem vagyok naiv!). Ezzel meg is válaszoltam azt is, hogy nem meleg, mert kifejezetten nõi társaságban érzi jól magát, flörtölget is (amit soha nem vetettem a szemére, mert amikor megismertem, akkor is ilyen volt, és én is ilyen vagyok). Õ se nem hívõ, se nem vallásos. Én sem régóta vagyok hívõ. Gyakorlatilag a megtérésem óta tudtam elengedni õt érzelmileg, vagyis nem birtokolni akarom, hanem támogatni, segíteni, elfogadni. Most lehet, hogy birkának néztek, de azóta megadtam neki a szabadságot is: nem kérem számon, hogy hol van, kivel, nem kell beszámolnia semmirõl. Az sem gond, ha nem alszik itthon. Nem kutakodom utána, de látom, hogy próbálkozik, keresgéli önmagát, és nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Tudom, hogy szüksége van rám, a támogatásomra, nem akarom cserbenhagyni. De azt látom, hogy abban ti is egyetértetek, hogy ez így nem házasság... hát szerintem sem az. De akkor mit lehet tenni, ha tudom, hogy a válással tönkretenném (nagyon hosszú lenne, és nem is szeretném nyilvánosan leírni, hogy honnan tudom ezt, de tudom). Ezt nem akarhatom, hiszen szeretem (nem szerelemmel). De a házasságtörés bûn Isten elõtt. Vágyaim pedig vannak, nem mondhatom azt, hogy nem, ezt én Isten elõtt is felvállalom (most így hirtelen nem tudom, melyik igeszakaszban szerepel, hogy ne takard el orcádat Isten elõtt, mert õ úgyis mindent tud) és imádkozom is sokat, hogy mutassa meg a helyes utat.
Nem kevés zûr-zavar van a kérdésben. A hívõktõl vársz választ, de a "vallást" eleve kizárod. Nem hiszed a Bibliát, de ha valami "hasznos" a te szempontodból hivatkozol rá. Ok. Nézzük: Talán beszélgetned kellene a férjeddel, mi az oka annak, hogy bár képes lenne rá, még sincs kedve hozzá? Meg valószínûleg, nagyon sok minden másról is beszélgetni kellene. A Jézusba vetett hit reményt ad.

Mi a véleményetek arról, ha a férj kér számon pénzt a párjától aki otthon van gyesen? A rezsit és a kaját pedig fillérre pontosan felezik. De egy liter tej árát is! Nehogy a férj többet adjon ki. Nem gáz?

És amúgy minden házimunkát és gyerek témát ?, azaz a feleség csinál.

Legjobb válasz: Biztos skót a férjed. Ritka szemét alak lehet, már ne is haragudj. Mondtad már neki, hogy ez így nincs rendben?

Biztos skót a férjed. Ritka szemét alak lehet, már ne is haragudj. Mondtad már neki, hogy ez így nincs rendben?
Számold fel a házi munkát, amit elvégzel. Az idõ pénz!
Hátha észrevetted, akkor nincs ok a panaszra. A hibáival együtt elfogadtad. Sokat nem tudsz tenni. Megváltoztatni nem fogod tudni, mert a férjed mint írtam nem új szokást vett fel, hanem az egész lénye ilyen. agy elfogadod, és együtt élsz a rigolyáival, vagy elválsz tõle..
Nekem errõl az a véleményem, hogy a férj már a házasság elõtt is ilyen volt, csak te nem akartad észrevenni. Ez nem olyan viselkedési probléma ami csak házasság után alakul ki. Ha valaki ilyen viselkedésû, az elég régóta ilyen..Ez már szinte beívõdik az ember tudatába.. Hogy nem vetted észre??
Akkor magadra haragudj. A ferjedtol azt kapod, amit eddig is. Ha ilyen hulye voltal, ha tanulopenznek jo. Csak szerencsetlen gyereket szivattad meg rendesen.
Nem volt kotelezo hozzamenni, es gondolom nem a ''boldogito'' igen utan lett ilyen. A ferjed sajnos nem garancias termek. Gyereket szulni neki meg meg nagyobb butasag volt.
Bocs, de eddig még nem derült ki, hogy hova is tûnik az a pénz.
A gyesbõl hogy tudod fizetni a költségek felét? Nálunk csak annyi van, hogy nagyjából megbeszéljük hogy mire megy a pénz, hogy mennyiért vásároltam stb. De hogy mindent felezni.... nem is biztos, hogy elég lenne rá a GYED-em. Véleményem: beszélgetés aztán ultimátum.
10:22, neked az nem tûnt fel, hogy csak a férje szerint teszi félre azt a pénzt ?
Az mondjuk tényleg fontos lenne a véleménymondáshoz, hogy hová rakod az albérletbõl befolyt pénz. Vagy minden bevétel közös, vagy felezés van. Ha Te nem dobsz be mindent a közösbe, tõle miért várod el?
eric-one: Ha csak az egyik félnek érdeke a javítás, a másik pedig boldogan elvan a jelenlegi helyzetben, akkor mégis mi a búbánatot csináljanak? A férjnek egy kényelmes, hülye lenne "megoldani" a helyzetet, õ van nyeregben.
A kérdezõ hol van?Sokan kérdeztek tõle normálisan, de választ nem kaptak...:(
A véleményem ugyanaz ami neked. De ez min változtat? Én nem tudnék egy ilyen s.zarrágóval együtt élni, de te választottad õt, láttad milyen, de nem akartál tudomást venni róla. Magad kell hogy viseljed a döntésed következményeit. Sajnos ilyen az élet.
A kérdező hozzászólása: húhh nah kaptam itt hideget, meleget.. minden véleményt köszönök. az albérlet pénzt félrerakom, ha nem jövök ki a bevételembõl elköltöm. nem élek nagy lábon, spórolok.. rezsivel, kajával, könyvtárba járok, turiból öltözöm, a gyerek szopizik az ingyen van. nem vagyok követelõzõ, nem vágyom ékszerekre. nekem a pénz csak annyira számít, hogy meglegyen ami kell.. nem vágyom vagyonokra, se kacsalábon forgó palotára. kellemes, nyugodt életre . az a komment teccett hogy és mit csinál a férjem az õ megmaradt pénzével, õ is elteszi de rajtam számon kéri... mi jogon??? még a pénzemet is adjam oda?? aztán esetleg álljak ki a sarokra kis mellékesért, s ha ez megvolt szép lassan adjam el a szerveimet is, nem? hadd vegyen a férjem nagyobb autót......
@eric_one : Valóban ha lehet, meg kell menteni a házasságot, de van az a pont, amikor nem érdemes. Pl.: egy alapvetõen jó kapcsolatban történik valami, akkor célszerû megbeszélni és helyrehozni a hibát, de ha már alapjaiban vannak komoly problémák, akkor senkinek nem jó csak azért is együtt maradni, mert az egyik vagy mindkét fél tönkremegy bele.
Na itt van a kutya elásva: Te elteszed az albérletpénzt, ott a gyes és a családi - neki meg a fizetése. Nyilván a te bevételed így magasabb mint az övé.
A kérdező hozzászólása: nyilván.. kvázi én egy szemétláda vagyok.. egyébként nem magasabb a bevételem így sem.. de ha érdekel így összesen 120.000Ft.. albérlettel, családival együtt õ meg 200.000körül keres.. na akkor ??
-A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. (Az erre vonatkozó rendelkezéseket a házasságról, családról és a gyámságról szóló többször módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.) családjogi törvény szabályozza.) Osztatlan közös tulajdon mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt  akár együttesen,  akár külön-külön szereztek, kivéve az, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.
Elolvasva a problémádat, az jutott eszembe, hogy nálunk nincs ilyen, hogy enyém meg tiéd, hanem miénk van... milyen házasság ez?
, Alljak ki a sarokra kis mellekesert.., -ha ez a keseruseg beszel beloled, itt vege a szerelemnek. Nem vagyok a valas emlegetes hive minden problema felmerulesekor, de itt mar megerett ra a helyzet. Meg egy proba leulni beszelni h ti csalad vagytok, nem az alberloje es ingyencseledje vagy, ha nem valtoztat, hagyd ott.
A férjed nem szeret sem téged, sem a gyerekeket. CSak saját magát. Mi lenne ha te meg kérnél pénzt a mosásért, fõzésért, takarításért? Ugyanolyan munka mint az övé, csak otthoni. Férjem elõzõ párja volt ilyen mindent megfelezõs... nem volt közös kasszájuk. Milyen közös házasélet az olyan? Mi sosem számoljuk ki mennyi fizetést hozott haza. Egyberakjuk, feladjuk a csekkeket, elmegyünk élelmiszert és mást bevásárolni, ha kell ruha vagy más együtt megvesszük stb. Járunk kirándulni, moziba, nyaralni néha. Nincs gyerek ez igaz, de ha volna is így tennénk, mert nem én pénzem, s te pénzed van, hanem MI pénzünk! Szeretjük egymást nagyon és ez ebben is látszik.
Nekem is "ilyesmi" volt a férjem válj el gyorsan nem lesz nehezebb nélküle sõt
A kérdező hozzászólása: Mindenkinek KÖSZI a választ!!!! :) ) Tanulságosak voltak!
Az senkinek nem tûnt fel, hogy a kérdezõ lakása albérletbe van kiadva és félreteszi a pénzt? Nem csodálom, hogy így a férje felezi a költségeket.
En nem ellenzem a kulon kasszat, de az 1l.tej elfelezese is, na az mar agyrem. Szerintem, ahogy tobben is irtak, szamold fel neki a hazimunka arat, ha annyira pontosan mindent penzben mer. Ha nem tetszik neki, koltozz el a gyerekkel egy idore, es meglatja, mit is er a hazimunka, ha a feleseg nincs aki ingyen megcsinalja. Az meg, hogy gyujtod magadnak az alberletpenzt esetleg, o mit is tesz a fizuja azon reszevel, amit nem kolt el, vajon? Sajna a ti egyuttelesetek nem hazassag, csak uzleti szerzodes.
Kedves Rigó Kata! Ne írj nekem privát üzenetet. Nyilván rátapintottam az igazságra - mert a válaszodat még mindig nem látni a kommentjeid között.
A kérdező hozzászólása: ja és a férjem ha az õ kocsijával megyünk többet, azt szóvá teszi és az enyémmel kell menni, hogy nehogy az õ benzinjébõl fogyjon több, akkor is ha nincs a kocsimba klíma és a gyerek megkukul a melegtõl.... Nos ? Vélemény ?
A kérdező hozzászólása: észrevettem.. csak nem akartam meglátni.. sok egyébbel együtt
A kérdező hozzászólása: köszi... kedves vagy..
Kedves Rigó Kata! Ha együttérzõ, vagy hatékony tanácsokat adó kommentekért írtál erre az oldalra, akkor úgy látszik nagyon rosszul tetted. Az emberek zöme rosszindulatú, legalábbis kishazánkban ezt tapasztaltam.
ma 01.18-nak Ha rám gondoltál hogy rosszindulatú vagyok( ma 01:10) akkor tévedsz. Nem vagyok rosszindulatú, csak kívülállóként tudom, hogy milyen az emberi viselkedés ami már kis korban is jelen van, és nem felvett szokás. A kérdezõ férje nem a felvett szokásai miatt ilyen amilyen. Már a házasság elõtt is ilyen volt, ahogy a kérdezõ mondta is, hogy bizony észrevette, csak gondolom szerelmes volt, és nem akart róla tudomást venni. Attól még nem vagyok rosszindulatú, mert nem sírok a kérdezõvel együtt, vagy ne sajnálom ezerrel. valamilyen szinten sajnálom, mert kutyaszorítóba került, így csak a lehetséges variációkat vázolom fel neki. A döntés még mindig a kérdezõé. Vagy elválik, és újra kezdi az életét a gyermekével együtt vagy megpróbál továbbra is együtt élni ilyen rigolyás viselkedésû emberrel. Mindkettõ járható út. Más megoldás nincs. Csak megjegyzem. Ha nekem kéne választani, én elválnék. Már váltam el, és tapasztalatból mondom, hogy csak a kezdet nehéz, de utána minden sokkal jobb, és könnyebb.. Az biztos, hogy a kérdezõ ezer kérdést kiírhat. Panaszkodhat fûnek-fának. A gondja attól még megmarad.
A kérdező hozzászólása: abszolut igazság!!! jó hogy ezt valaki kimondta. de most komolyan. nekem itt ez kell.megerõsítés abban amit én is gondolok! KÖSZ!
Nem rád gondoltam, hanem azokra, akik úgy fogalmazták meg a mondandójukat, hogy úgy kell keki, meg õ a hülye. A te véleményed korrekt és udvarias volt. Sok ember ír erre az oldalra, aki tanácsot kér, és jó nagy leb*szást kap, hogy örüljön egy kicsit.
A házimunka felének értékét számold ki neki. Ritka szemét egy pasi.
Bocsi Kérdezõ, de most ti család vagytok, vagy Kft? Mert ugye utóbbinál nem árt az auditált mérleg z üzlettársak számára, az elõbbi esetben viszont - legalábbis számomra - az a természetes, hogy a dolgok közösek A feladatok is, a célok is, a költségek is, az örömök is. Mi pl a párommal az elsõ pillanattól közös kasszán voltunk, ezért azután értetlenkedve nézem az ilyen kérdéseket... ott a fiók, amikor az ember hoz haza pénzt beteszi (mindketten), amikor kell valamire pénz kiveszi (mindketten), nagyobb dolgokat megbeszélünk ("voltam havi nagybevásárolni, elment kb 30 eFt" pl) oszt jólvan. Az "enyém" meg a "tied" a nemlétezõ fogalom, "mienk" van.
Én a kaját felezném, és tuti csak magamra meg a gyerekre fõznék. Ha enni akar, vagy mosott ruhát, fizesse ki a munkadíjat. Sõt tuti csak a saját és a gyerek ágynemûjét raknám el, az övét otthagynám. Õ sem értetek dolgozik, csak magáért. Azon csodálkozom, hogy albérleti díjat nem számol fel neked, meg egy keveset a gyerek után. (mivel belõled is van a gyerkõcben)
Mi alapvetõen külön kasszán vagyunk és ezt tartom a normálisnak, de amikor párom itthon volt a gyerekekkel, akkor fõleg az én pénzembõl éltünk (még ha szûkösen) is. Az oké ha anyagilag szét váltok, de nem szabad fillére pontosan tenni. Mint minden szélsõség ez nem normális.
Na és az albérletpénzt valóban gyûjtögeted? Egyébként ha nem tetszik, el lehet válni.
nekem is volt skót pasim, a másodiknál már direkt néztem, hogy ne sajnálja tõlem a pénzt. Nem volt neki sokkal több, mivel mind a ketten közalkalmazottak voltunk :) A pénz sajnos eléggé fontos dolog, ugyanúgy kell róla gondolkodni. Ha van saját lakásod, költözz oda a gyerekkel egy idõre, hátha észhez tér, hogy nem cseléd vagy meg alkalmazott, hogy kis piti tej-ügyekkel szekáljon. És ha egy pohárral többet iszol, mint õ? Kifizetteti?
Aki a házasságban normálisnak tartja a külön kasszát, annál komoly gondok vannak az egymás iránti bizalommal! Házasságban MINDEN közös, a bevétel is! Ha az egyik fél beteg vagy munkanélküli lesz, és nem lesz jövedelme, akkor mibõl fog megélni? Ahogy az sem normális, amit a kérdezõ férje tesz! Sajnos rajta nem tudsz változtatni! Neked kell eldöntened, hogy képes vagy-e elviselni ezt a helyzetet életed végéig, vagy változtatsz rajta. Ahogy írod, van saját lakásod. Akkor válás után lenne hova menned. Nem vagyok híve a válásnak, fõleg, ha van gyerek is. De ebben az esetben mégis a válás mellett döntenék.
Szerintem meg számítsd fel neki a bejárónõ, a szakácsnõ, és a prostituált díjait. Majd elgondolkodik, hogy miért is nem kell neki fizetnie, hogy van egy bolond felesége.
Te egy szemétládához mentél. Tudhadtad volna, hogy nem változik. Õ meg egy olyan nõt vett el, aki nem tûri a végtelenségig, hogy hülyére vegyék. Tudhatta volna, hogy te sem fogsz változni. Remélem a férjed nem úgy gondol magára mint családfõ és családfenntartó. Az ilyet ott kell hagyni, mert jobb nem lesz. Számolgassa a tartásdíjat!
A kérdező hozzászólása: az az indoka, hogy õ ad nekem sokat, hiszen nála lakunk az õ lakásában és az enyémet albérletbe kiadom. Tehát szerinte kvázi ezt a pénzt neki köszönhetem. És gyûjtögetem magamnak a pénzt szerinte. Télleg én vagyok a szemét??????

A férjem nem akar bele egyezni hogy a fiukat el vigyem magammal még nem adtam be a válópert mit tegyek, illetve a gyermek elhelyezés szempontjából az negatívum lehet ha én csak úgy elköltözök a fiukkal és van már másik férfi az életemben?

Legjobb válasz: Elöször add be a válókerestet, és kérj ideiglenes gyerekelhelyezést nálad. Ez addig érvényes, amig nincs végleges döntés arról, hogy kinél marad a gyerek, és ez alatt a férjed nem kifogásolhatja, ha nem laktok egy lakában vele. AZ, ha csak úgy elköltözöl - válókereset és ideiglenes elhelyezés nélkül -, lehet negativ hatással a végleges elhelyezésre nézve, mert gyerekrablásnak számit, ezen kivül ha nincs semmi ilyen, akkor az apa ugyanannyi joggal ragaszkodhat ahhoz, hogy a gyerek vele (is) legyen. Az, hogy más férfi van az életedben, nem jelent semmiféle hátrányt, kivéve, ha ez annyit jelentene, hogy prostitucióból élsz meg. Azt viszont vedd figyelembe, hogy ha TE költözöl el a gyerekkel (akár most, akár a válás kimondása után), akkor a láthatáshoz szükséges utazás költségeit neked kell fizetni.

Elöször add be a válókerestet, és kérj ideiglenes gyerekelhelyezést nálad. Ez addig érvényes, amig nincs végleges döntés arról, hogy kinél marad a gyerek, és ez alatt a férjed nem kifogásolhatja, ha nem laktok egy lakában vele. AZ, ha csak úgy elköltözöl - válókereset és ideiglenes elhelyezés nélkül -, lehet negativ hatással a végleges elhelyezésre nézve, mert gyerekrablásnak számit, ezen kivül ha nincs semmi ilyen, akkor az apa ugyanannyi joggal ragaszkodhat ahhoz, hogy a gyerek vele (is) legyen. Az, hogy más férfi van az életedben, nem jelent semmiféle hátrányt, kivéve, ha ez annyit jelentene, hogy prostitucióból élsz meg. Azt viszont vedd figyelembe, hogy ha TE költözöl el a gyerekkel (akár most, akár a válás kimondása után), akkor a láthatáshoz szükséges utazás költségeit neked kell fizetni.
Nem fogják elhinni, hogy agresszív a férjed. Nem lesz életszerû, hogy bár rettegsz a férjedtõl, de azért egy új kapcsolatot ki mersz alakítani mellette. Mert nem két napos ismeretség után költözik oda egy nõ két gyerekkel valakihez. Ahogy írták, el kell indítani a válást, gyerekelhelyezést stb, addig nem viheted a gyerekeket.
mért akarsz annyira menekülni? gondolom ez is számít
Jó kérdés, hogy miért akarsz válni... Ha már összeházasodtál valakivel, akkor nagyon fontold meg, hogy mit teszel. Elõször próbáld meg rendbehozni, fõleg ha már gyerekeitek is vannak...
A kérdező hozzászólása: Sajnos ez nem túl kellemes történet de a férjem agresszióját kirohanásait már nem vagyok képes tovább tûrni...van két kisfiunk 2 és 4 évesek és velük zsarol tudja hogy semmi nem érdekel csak hogy a fiukat vihessem magammal..:-(
Ha tényleg agressziv a férjed, akkor a gyámhatóságon kérj segitséget az elköltözésben. De a válópert mindenképpen inditsd el.
A férjed beperelhet a gyermek állandó lakhelyének jogellenes megváltoztatása miatt. Addig, amíg nincs jogerõs ítélet a gyermekelhelyezésrõl, a gyerek csak mindkét szülõ beleegyezésével költözhet el az állandó lakhelyérõl. Ha mindenképpen menned kell, akkor bemész a bíróságra holnap, elmondod a problémádat és soron kívüli, ideiglenes gyermekelhelyezést kérsz. Ha enélkül viszed el a gyereket, a férjed a rendõrökkel mehet érte és viheti vissza, te meg nem látogathatod a jogerõs ítéletig-ami ezek után nem a te javadra fog szólni

Mi van akkor, ha a férj válni akar, de a feleség nem?

Legjobb válasz: Ugyanugy elvalhatnak, csak kevesbe lesz gyors ez a folyamat, mintha kozos megegyezessel valnanak. A ferj adja be a valokeresetet, es pont. El lesznek valasztva.

Ugyanugy elvalhatnak, csak kevesbe lesz gyors ez a folyamat, mintha kozos megegyezessel valnanak. A ferj adja be a valokeresetet, es pont. El lesznek valasztva.
Ez a hivatalos szoveg, a gyakorlatban ilyen nagyon keves van, aki el akar valni, az ugyis elvalik.
"Amennyiben azt állapítja meg a biróság, hogy a felek házassága nem romlott meg, ugy a keresetet elutasítja." és ilyenkor mi van? akarata ellenére kötelezi az egyik felet, hogy éljen a másikkal? hallottam már ilyet, akkor sem értettem...hogy van ez?
Amennyiben a felek nem tudnak megegyezni, ugy a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy valóban megromlott- e a felek házassága. Ezt tanukkal kell bizonyítani. Amennyiben megállapítja a biróság, hogy a felek házassága végérvényesen, helyrehozhatatlanul megromlott, ugy felbontja a házasságot. Amennyiben azt állapítja meg a biróság, hogy a felek házassága nem romlott meg, ugy a keresetet elutasítja.
A felek házasságát megromlottnak találják, ha az egyik fél határozottan kijelenti, hogy válni akar. Ehhez nem kellenek tanuk, elég az egyik fél nyilatkozata. Tehát mindenképp válás a vége, csak tovább tart. Én a helyedben inkább megegyeznék (mi értelme van egy házasságnak amit az egyik fél nem akar? Hogyan élnétek tovább?), megegyezéssel olcsóbban és egyszerûbben túl vagy rajta.
A váláshoz elég egyik fél akarata. Senkit nem kötözhet maga mellé senki ha az nem akar vele élni.Ha nem közös megegyezéssel adják be a válást, akkor egyik fél a felperes les(aki beadja)másik az alperes. Ha az alperes nem jelenik meg a tárgyaláson akkor is elválasztanak tõle.A többit, vagyon megosztás...stb...el lehet húzni ha nem tudnak a felek megegyezni.De elõször a válást mondják ki.
A kérdező hozzászólása: Nem én akarok válni, hanem ismerõsöm!Nálunk szerencsére nincs ilyen probléma!Köszönöm a válaszokat!
"Amennyiben azt állapítja meg a biróság, hogy a felek házassága nem romlott meg, ugy a keresetet elutasítja." és ilyenkor mi van? akarata ellenére kötelezi az egyik felet, hogy éljen a másikkal? hallottam már ilyet, akkor sem értettem...hogy van ez? Ilyenkor az a helyzet, hogy valójában nem romlott meg ez a házasság helyrehozhatatlanul. Tehát nem váltak el ágytól és asztaltól, csupán az egyik mérges hangulatba került valami miatt és ugy tetszett neki, hogy "szórakoztatja egy kicsit a biróságot". Mondok egy-két példát: 1./ Folyik a peres felek között a házasság felbontása iránti per. Volt már tárgyalás. Eljött a következõ kitüzött tárgyalás. Megjelennek a felek. A felperes ügyvédje bejelenti, hogy a felperes (nõ) 6 hetes terhes. Eltávolodtak õk egymástól érzelmileg? Nem! Szabad az ilyen házasságot felbontani? Nem! 2./ A férfi beadta a válókeresetet, mert nem tudja elviselni a nõ által, még a házasságkötés elõtti idõben, az intézetbõl kihozott gyermeket, a nõ pedig nem akarja visszavinni a férfi kérésére. Soha nem laktak egy fedél alatt, de naponta találkoztak, hiszen közben már két közös gyermek is született. A férfi azzal érvelt a biróságon, hogy nem birja elviselni az intézetbõl feleségéhez került gyermeket és hogy nem is laknak egy lakásban. A biróság megállapította, hogy a felek soha nem is laktak egy lakásban, a férfinek tulajdonképpen nem a feleségével van az érzelmi problémája, hanem az intézeti gyermekkel. A biróság indokolása szerint "lehet egy fedél alatt külön is élni, és lehet külön fedél alatt is együttélni." Nem választotta el a biróság a feleket, akik azóta is ugyanugy élnek (kb. 18 éve). Fel kellett volna bontani a házasságot? Aztán elõfordulnak olyan esetek is, amikor valamilyen cél érdekében akarnak válni a felek. Valamelyik családtag kivánságának eleget tenni, vagy fogadásból stb. Van egy olyan eset is a Csjt. megfogalmazásában, hogy a házasság érvénytelenítése. Ez akkor fordul elõ, ha pl. a felek már jó ideje együttélnek, de házastársi (szexuális) kapcsolat nem jött létre köztük egyszer sem. Az egyik fél szépen becsapta a másikat az érzelmek terén.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!