Találatok a következő kifejezésre: Mi van ha a férj (100 db)

Mit tegyek, ha a férjem ennyire idegenkedik a meddőségi klinikától, azt mondja, hogy ráérünk még, csak én képzelem be, hogy baj van? Szerintetek is várhatunk még?

2008-ban volt egy méhen kívüli terhességem, tavaly januárban hagytam abba a fogamzásgátlót, májusban összeházasodtunk, akkortól nem védekezünk sehogy sem. A méhen kívüli után azt mondta az orvos, hogy a jobb oldali petevezetékem nagyon kanyargós, a balban meg volt a műtét, lehet, hogy emiatt az is elzáródott, ha nem jön össze a baba egy év múlva, akkor menjünk el meddőségi klinikára. A férjem azt mondja, hogy még várjunk, szerinte csak én képzelem be, hogy baj van, több baráti házaspárnál is 1-1,5 év után jött össze a baba, nincs semmi baj, ne görcsöljek rá. Én meg 31 éves múltam, úgy érzem, nincs mire várni, minden hónapban várom a csodát, szeretnék elindulni. Hormonvizsgálaton voltam, az teljesen rendben van ( lekopogom ). Szerintetek is várjunk még, vagy lépnünk kell??

Legjobb válasz: Ahhoz hogy te kivizsgáltasd magadat pl petevezeték átjárhatóság ahhoz a férjed nem kell. elöször azt gondoltam ahogy írod hogy igaza vana férjednek, de 31 éves vagy én is így gondolkodnék. mi 27 évesen kezdtünk próbálkozni sehova nem mentünk, és 29 éves voltam mire sikerült az elsö, a második meg ahogy akartuk 3 hónapra, de közben gyógyszert nem szedtem. Szerintem olvass utánna aklinikának és ha lehet menj el egyedül (persze nem titokban de ehhez nem feltélten kell a férjed). Majd a veled minden rendben jön a kérdés hogy férjed bele megy-e a sperma viszágalatba, és további dolgokba. Doki nem ajánlotta a petevezeték átjárhatóságot? mert méhen kívülinél legtöbbször a gyógyszer után eltömödött a petevezeték és ez is gond.

Ahhoz hogy te kivizsgáltasd magadat pl petevezeték átjárhatóság ahhoz a férjed nem kell. elöször azt gondoltam ahogy írod hogy igaza vana férjednek, de 31 éves vagy én is így gondolkodnék. mi 27 évesen kezdtünk próbálkozni sehova nem mentünk, és 29 éves voltam mire sikerült az elsö, a második meg ahogy akartuk 3 hónapra, de közben gyógyszert nem szedtem. Szerintem olvass utánna aklinikának és ha lehet menj el egyedül (persze nem titokban de ehhez nem feltélten kell a férjed). Majd a veled minden rendben jön a kérdés hogy férjed bele megy-e a sperma viszágalatba, és további dolgokba. Doki nem ajánlotta a petevezeték átjárhatóságot? mert méhen kívülinél legtöbbször a gyógyszer után eltömödött a petevezeték és ez is gond.
én is idegeskedtem hogy 1 év után nem jön a baba így elmentünk kivizsgálásra, minden ok volt.a meddõségi klinikára nem kell az urad, sõt a sperma vizsgálathoz elég ha otthon produkál anyagot és elviszed te a vizsgálatra.De a férfiak ezt lazábban veszik.Én azzal gyõztem meg az uramat, hogy azt mondtam nekem ez fontos és így meg fogok nyugodni, neki úgy sem kell semmit csinálni.:)

Mit tegyek, ha a férjem már mást szeret, de van 3 kicsi gyerek?

+ nincs segítség a rokonoktól, hitel van a házon, és munkát sem 1 éven belül kapok, várhatóan. A gyerekek az apjukat is szeretik, minden este örömmel várják.

Legjobb válasz: Attól is függ, a férjed mit akar. Ha mehetnékje van, a gyerekek sem fogják visszatartani, és neked sincs túl sok értelme ezzel próbálkozni. Én megpróbáltam a gyerekek miatt kapaszkodni az apjukba, majdnem tönkrementem miatta. Miután elment kellett némi idõ, hogy megtanuljak nélküle élni a 3 gyerekkel, de mivel megszûntek a konfliktusok, kiegyensúlyozottabb lett a kapcsolatunk, és ez a gyerekeknek is jót tett.

Attól is függ, a férjed mit akar. Ha mehetnékje van, a gyerekek sem fogják visszatartani, és neked sincs túl sok értelme ezzel próbálkozni. Én megpróbáltam a gyerekek miatt kapaszkodni az apjukba, majdnem tönkrementem miatta. Miután elment kellett némi idõ, hogy megtanuljak nélküle élni a 3 gyerekkel, de mivel megszûntek a konfliktusok, kiegyensúlyozottabb lett a kapcsolatunk, és ez a gyerekeknek is jót tett.
Ha mást szeret, a gyerekek akkor is az övéi (is). Azt leírtad, hogy a gyerekek szeretik az apjukat, de azt nem, hogy a férjed is szereti-e a gyerekeket. Azt sem említetted, hogy a gyereknevelés költségeibõl milyen részt vállal(na). Kicsit hiányos ez a történet így. Mi a konkrét kérdés?
Nagyon sajnàllak, hogy ez történt veled. Remélem, hogy a gyerekeirõl nem felejtkezik meg és a segitségetekrõl sem. Valóban nem konkrét a kérdésed, igy nehéz vàlaszolni.
miért lenne veszett ügy? azelõtt meg õt szerette, gondolom, nem a gólya hozta a 3 gyereket... Mi az hogy miért???Gondolom azért mert már nem szereti!!Miért kellene erõlködnie és esetleg sajnálatból vissza mennie a gyerekek miatt?Aki egyszer megfogja tenni többször is, úgy ahogy az apám annak idején megtette az anyámmal!Vissza jött, de mindig talált magának valaki mást!Ha ilyen életre vágysz, akkor hallgassál az elöttem szólóra és akkor majd olyan kesrves életed lesz mint az én anyámnak volt apám mellett!Õk is csak miattunk voltak együtt, ahogy kirepültünk otthonról el is váltak!
miért lenne veszett ügy? azelõtt meg õt szerette, gondolom, nem a gólya hozta a 3 gyereket...szóval valami hiba lehetett ott, ha bele tudott szeretni mása annyira, hogy elhagyná érte a családját is. én megpróbálnám azért, márcsak a saját lelkiismeretem megnyugtatása végett is, hogy én mindent megtettem a családom összetartásáért. veletek van otthon, Te vagy a gyerekei anyja, ez óriási elõny. ki kell használni.
Én nem csábítanám sehova ez veszett ügy, ha mást szeret. Viszont tartsa el a gyerekeit, amíg te keresõ nem leszel. Addig éljetek úgy mintha nem lennétek együtt. Ennél jobbat nem tudok sajnos.
Ja és anyám mindig azon izgult, hogy mikor talál magának szeretõt az apám, ha te is azon akarsz izgulni mindig és tönkre tenni magad és idegeskedni hogy most vajon melyik szeretõjével van, akkor csak hajrá!Idejig óráig mûködni fog! Légy kemény nõ és állj a sarkadra és mutasd meg hogy megtudod nélküle is csinálni!
ma 12.25-ös vagyok! Még annyit tennék hozzá hogy ne maradjál csak a gyerekek miatt egy olyan emberrel aki mással bújik ágyban, mert a te életed egy pokol lesz és gondolom a nõi mivoltodnak sem tesz jót ez a megalázó helyzet! 28/f
próbáld meg visszahódítani. helyzeti elõnyben vagy, élj vele :)
Ne haragudjál kérdez!Mi az hogy mit tegyél?Szerintem ez teljessen egyértelmü hogy ha már nem szeret akkor mit kell tenned!Elhagyni!Miért akarsz egy olyan ember mellett élni aki nem szeret??Csak a gyerekek miatt?Azt ne tedd, mert ez így sem lesz hosszu távon fenn tartható szerintem!Ezt nem is értem hogy hogyan tzdsz úgy élni valakivel hogy nem szeret téged?
majd írd meg, mi volt!
Majd meglátjuk õ mit lép, lehet, hogy nem lesz túl sok választásod, mint egyedül végigcsinálni.A válást akkor is kimondják, ha te nem akarsz válni.Nem te lennél az elsõ anya, aki egyedül nevel 3 gyereket és mégis élnek.Elszúrni pedig nem õ szúrta el, hanem TI.Ketten vállaltatok be 3 gyereket úgy, hogy õ alkalmatlan a gyereknevelésre, te pedig anyagilag vagy alkalmatlan rá.
A kérdező hozzászólása: Fog mártírkodni, ha mártírkodást csinál belõle. Sajnos egyedül nem tudom õket felnevelni, és ha jobban átgondolod, ezt te is tudod. Ha itt lenne egy segítõ nagyszülõ, v. rokon, akire számíthatok, akire átsózhatja a feladatát, akkor mehetne. Nem, nem fogok sz@r munkát vállalva én mártírkodni, helyette megcsinálni mindent, (mert van itt tennivaló még bõven, ) mivel nem én csesztem el ezt az egészet.Magából szíve joga mártírt csinálni, mással ezt nem teheti. Õ pedig nem alkalmas a gyereknevelésre, sajnos ezt tapasztalatból mondom. Már tudom, mit tegyek, köszönöm a válaszokat.
"Ha lenne egy épkézláb rokonom mehetne" Jobb, ha beletörõdsz, hogy ez nem a te döntésed, hanem az övé.Ha mást szeret, akkor hamarosan lépni is fog, mert ez nem csak szex, hanem már több, így biztos együtt akar vele élni.Nem fogsz bedilizni, hanem kihasználsz minden pénzforrást, amit lehet és hamarosan el tudsz menni dolgozni is, így felneveled a 3 gyereket és nem rá mutogatsz, hogy õ akarta a gyerekeket.Ha pedig te tényleg nem akarod ezt csinálni, akkor hagyd, hogy õ nevelje õket.Sok választásod nem maradt.Õ nem hiszem, hogy évekig akar mártírkodni ebben a házasságban és kerülgetni téged, ha már nem szeret.
A kérdező hozzászólása: Nem hiszem, hogy egyedül ezt tudom vállalni(nem is úgy vállaltam, és nem is én akartam nagycsaládot), ha egyedül maradok is ugyanaz a helyzet, elõbb-utóbb bedilizek. A gyerekek kicsik, mind óvodás vagy az sem. Rajta múlik, elhúz-e a szeretõjéhez, igen, visszatartani nem tudom, de õ is tudja, hogy mekkora sz@rban hagyna. Hiszen nemrég még õ ígért fût-fát, és kérte a 3. gyereket. Nem "csak" megcsalásról van szó, mást szeret, megmondta. Ha lenne 1 db épkézláb rokonom, mehetne, de így... Szóval ezek nem sikertörténetek, hogyha együtt próbálkozunk. Klassz.
NE MARADJ VELE!!!!!!Az én anyukám hármónkat nevelt egyedül, mert a disznó apám terrorba tartott.elváltak, nekünk se voltak rokonok, senki nem segített.már anya is ott tartott, hogy megfojtja a kispárnával.felénk is gyatra a munkalehetõség, anya újságot hordott.hitelbõl vett házat.ennek 3éve, most kezd helyre állni, mind lelkileg, mind anyagilag.nehéz volt az biztos, lassan, de talpra lehet állni.nõ is tud egyedül élni, nem kell a tahó férjed miatt megkeseríteni az életed, fõleg, ha a gyerekekkel sem törõdik!!!!!!nagy bátorság kell hozzá, de aki mer, az nyer!
Arra vagyok fõleg kiváncsi, ha valaki már próbált ilyet, muszájból együtt élni, megoldható-e? Persze hogy megoldható mint minden!IDEIG ÓRÁIG!Pláne ilyen helyzetben!Ezt felejtsd már el kérdezõ!!!!!!Hogy akarsz egy olyan emberrel élni, aki tudod hogy mással kefélget valahol, ráadásul még a gyerekek sem szereti annyira!Mégis ezt hogy képzeled hogy müködne?? Elöbb utobb tényleg elfog durrani az egyad aztán beleállitod a nagykést! Valamit találjál ki sürgõssen amibõl egyedül megtudsz élni!Esetleg valami segíttség valahonnan vagy nem tudom! Amúgy mi a szakmád és merre fele laktok!Nem kell a vá!ros neve csak a megyét áruld el!A gyerekek mennyi idõsek?Mert az sem mindegy
lehet az is jót tenne, ha egy idõre elutaznál valahova a gyerekekkel. ha nem lesz ott a családja nap mint nap, lehet, hogy rájön, hogy mégis fontosak vagytok neki. egyébként honnan tudod, hogy mást szeret? õ mondta? csak azért, mert nem minden pasi szerelmes ám másba, aki megcsalja a nejét. lehet, hogy csak valami otthoni feszültség vagy gond elõl "menekül" máshova. próáltátok ezt már megbeszélni? õ mit szeretne?
Mi lesz, ha egyszer nme hagy nekec választási lehetõséget és egyszerûen elköltözik a szeretõjéhez?Akkor is meg kell oldanod az anyagiakat, mert a 3 gyereket te is vállaltad, tudva, hogy ha bármi történik egyedül is meg kell állnod a helyet.Már felvázolták neked, hogy milyen anyagi lehetõségeid vannak, milyen támogatást kapsz az államtól, a férjedtõl gyerektartás stb.a munkát pedig úgysem kerülheted el, elõbb-utóbb muszáj lesz bármit elvállanod, mert nem lesz családfenntartó más rajtad kívül.Ne azt latolgasd, hogy tudnád még otthon tartani és kibírni vele évekig, hanem azon kellene gondolkodni, hogy tudod folytatni az életed nélküle.
Mi próbáltunk együtt élni miután szétmentünk. Elején mint a mesékben, mindenki kedves, megértö, aztán mikor valaki nem aludt otthon, órákig telefonált, akkor ment a kiborulás a másik részéröl. Sírás, veszekedés, szitkozódás... menjen el otthonról ö. Próbáljátok meg azt, hogy egy ideig kulon éltek. Érdekes dolgokra jön rá az ember 3-4hónanp alatt.
A kérdező hozzászólása: Az apjuk nem annyira szereti a gyerekeket, mint kellene. Szereti, de nem az igazi, teher a nyakán a 3 gyerek, és a gyerekek ezt érzik, inkább hozzám ragaszkodnak. Úgy látom, ha különmennénk, az nagy csõd lenne. Anyagilag is, máshogy is, mert én teljesen egyedül maradnák velük, ami nekem nem hiszem, hogy menne.(munkát fél éve keresgélek, semmi eredménnyel, nekem rokonaim, akik segítenének nincsenek) Ha meg így éldegélünk tovább, kényszermosolyogva, én lealázva, mindent eltûrve, attól félek, rossz vége lesz, pl. utána hajítom a nagykést. Nagyon haragszom rá. Arra vagyok fõleg kiváncsi, ha valaki már próbált ilyet, muszájból együtt élni, megoldható-e? Javult a helyzet még, vagy megutálták egymást, vagy begolyózik valaki, és ebbõl lesznek a családírtások? :O
Festesd be a hajad, vágass új frizurát, és vegyél egy-két új cuccot, menj el egy barátnõvel/tesóddal/sógornõddel egy kávéházba. Ha rájössz, hogy még tetszel másoknak úgy is jó, ha meg a férjed jön rá, hogy helló, ez nem vár rám ha megunom a csajom, akkor úgy is jó.. Helyezd új alapokra az életed!Menni fog.
Semmit, hagyd hagy menjen. a gyerekek miatt úgyis vissza fog járni. valószínû segítene az anyagiakban is. a hitelt meg beszéljétek meg. lehet, hogy ha ez szóba jön, magába száll és kapkodni fog utánad.
mi a kérdés? mármint azt értem, hogy mit tegyél? de mivel? kérsz tanácsot hogy nevelheted fel a 3 gyerekedet egyedül? vagy mit tegyél, hogy visszaszerezd a férjed? mert nem mindegy. mennyi idõsek a gyerekek? a kicsivel még gyeden vagy otthon azért nem tuudsz még 1 évig elmenni dolgozni? az lenne az ideális ha apuka fizetné a gyerekekkel járó költségek felét. tehát a rezsi részüket, ételt, ruházkodást, te pedig még kapod mellé a családit, ami 3 gyerkõc után nem is olyan kevés, ugye a gyedet, ha elmúlt a kicsi 3 éves, lehetsz fõállású anya, mellette dolgozhatsz 6 órában, azért az is egy kis + jövedelem.
Ismét 12:25-ös vagyok!Ne haragudj de ezen nagyon felhúztam magam most!:) Nem tudom merre fele laksz vagy laktok, de csak van valami munka amibõl eltudnád magad tartani és a gyerekeket, a nõk manapság már jobban tudnak érvényesülni mint a mi férfiak.Vannak köztünk olyan férgek akik még azt hiszik hogy a nõ ugy is magára van utalva és hogy mindent meglehet vele csinálni ha van gyerek és csak a gyerekért majd velük marad!Mutasd meg hogy ez nincs így!!!Bár nem tudom mennyi idõs vagy, de ne 50 évessen gyere rá arra hogy elkurtad az életed egy olyan ember miatt aki semmi tiszteletet és szeretet nem mutad feléd vagy ad neked!!!Anyám 45 évessen újra kezdte az életét és már azt bánja hogy elöbb nem rugta ki apámat!!
Te szereted a férjed? Te szeretnél vele maradni? Elsõsorban Neked kell eldöntöntened ezt. Daniella, szexológus
Na te tessék itt van amit az elözõ hozzászoló is mondott, ugyanez volt anyámmal is, láttam a szenvedéseit és hogy csak miattunk csinálja az egészet!Ne könyörögj egy olyan embernek akit már nem érdekelsz, még a gyerek miatt se!
Szia! Nem szeretnélek konkrétan téged okolni, de ha láttad, hogy nem szereti úgy az elsõ két gyereket, akkor minek szültél neki egy harmadikat?
Egyezzetek meg, írjátok le, adjátok be a bíróságra. 12eFt és egy tárgyalás így elég.
Nem nem tilthatja meg, kivéve, ha olyan bizonyítékod van az apa ellen, ami ezt indokolttá tenné, pl veri a gyereket stb.Amúgy szerintem egy gyereket, ha az apa normális, nem is szabad eltiltani a gyerkétõl, mert ezzel a gyereknek csinálsz rosszat.Nálunk pl.úgy volt, hogy én ott azt mondtam nem kell a láthatást megállapítani.Amikor az apja odaszól, hogy szeretné látni vagy elvinni a lányát, akkor megteheti.Én sose tiltottam el a gyereket az apjától.Ha közös megegyezés van, nincsenek vagyoni dolgok, akkor a válás kb.15-20 perc.
közösmegegyezés. mindenben egyezetek meg elöre. kell egy kereseti nyilatkozat és egy közösmegegyezéses papír. az utobbit ügyvédnek ellen kell jegyeznie. (ezért jobb ha ügyvéd irja az egészet, mert ellenjegyzés nélkül sokáig tarthat, 2x minimum be kell menni) ebben a közösmegegyezéses papírban részletesen le kell írni mindent, a gyerek kinél lesz, láthatás, gyerektartás, (pl itt is az ügyvéd vágja mi a´megszokott amit a bíroság elfogad) az ingatlanokrol, ingóságrol, hitelekröl, utolsó lakhely, mindenröl. ha ezt beadjátok akkor vidéken 1-2 hónapra rá Pesten 6 hhónapra rá kiírják a tárgyalást.ide nem kell ügyvéd, itt mindenre rakérdez a bíró amit leírtatok, ha egyöntetü a megegyezés, nincs követelés, akkor kb 15-20 perc az egész és egy tárgyalással megvan. második tárgyalást akkor írnak ki ha nincs egyöntetü megegyezés bármiben.
A feleséf egyáltalán nem tilthatja meg, hogy az apa lássa a gyereket, kivéve, ha tud olyan bizonyítékot(!) a bíróságra vinni, amelynek alapján az apa veszélyezteti a gyermek testi-szellemi fejlõdését... Szerintem nálatok ilyesmi nem áll fenn (nem iszol, nem drogozol, nem szerencsejátékozol, nem vered õket...stb.) Szerintem nem lesz gáz... csak mindig nagyon szomorú vagyok, ha valaki feladja és befejez egy olyan kapcsolatot, ahol kisgyerek is van, ugyanis soha nem lesz olyan a kapcsolatotok a kicsivel, mintha vele élnél. Ez nem lehet, hogy túl nagy ár a "szabadságért", kényelemért, ideiglenes megkönnyebbülésért?! :-(

Mit tegyek ha a férjem nagyon sokat iszik? 3 gyerekünk van. Miért fontasab neki az ital mint a család? Mit tegyek? Olyan tanácstalan vagyok.

Legjobb válasz: ha van rá lehetõséged lépjél, én is csak azt tudom mondani. Én is alkesz apa mellett nõttem vel, igaz mindig dolgozott, de soha nem volt olyan ünnep, névnap szülinap vagy egy sima hétvége, amikor ivott mindig balhé volt. MÉg a ballagásomon is. Mindig attól féltem, hogy mikor kivel kezd el balhézni, a famíliában vagy a családban, anyum nagyon sokat tûrt, de ahogyan idõsebbek lettünk már jobban ki tudtunk állni mellette. Esküvõmkor már azért moderálta magát, mivel külön megkértem. Úgy nõttem fel, hogy láttam édesanyám mennyit szenved, nem volt rá pénz, hogy lépjen. És mi is ott voltunk atesómmal. Õ mára már nagyon gyûlöli az apánkat, sajnos ez betegség,miért et nem lehet találni, ezt senki sem tudja megmondani. Talán még õ sem

ha van rá lehetõséged lépjél, én is csak azt tudom mondani. Én is alkesz apa mellett nõttem vel, igaz mindig dolgozott, de soha nem volt olyan ünnep, névnap szülinap vagy egy sima hétvége, amikor ivott mindig balhé volt. MÉg a ballagásomon is. Mindig attól féltem, hogy mikor kivel kezd el balhézni, a famíliában vagy a családban, anyum nagyon sokat tûrt, de ahogyan idõsebbek lettünk már jobban ki tudtunk állni mellette. Esküvõmkor már azért moderálta magát, mivel külön megkértem. Úgy nõttem fel, hogy láttam édesanyám mennyit szenved, nem volt rá pénz, hogy lépjen. És mi is ott voltunk atesómmal. Õ mára már nagyon gyûlöli az apánkat, sajnos ez betegség, miért et nem lehet találni, ezt senki sem tudja megmondani. Talán még õ sem
Próbáld meg megbeszélni vele , ha nem lehet vele megbeszélni akkor nagyobb már a gond.
Szia! Sokat tanácsolni nem tudok. Ha veszekszel érte, még megver. Ha nem, azt hiszi így van rendben. Normális állapotában beszélj vele. Vedd rá, menjen el elvonóra. Sajnos ez egy betegség lett. Egyre népszerûbb betegség.
Ha nem változik, ülj le vele, beszéljetek a problémákon, esetleg, ha beleegyezik az elvonúkúrára....Próbáljátok meg! Sok sikert, és remélem, hogy minden rendbejön!:)
Válj el ha nem változik!Én alkesz apa mellett nõtem fel, 36 éves vagyok és van már három gyerekem de a mai napig viselem a nyomát a gyerek koromnak lelkileg!:(
Ha tudod, hogy reménytelen, hogy a férjed megváltozzon, válj el! Neked a gyerekeidért kell felelõsséget vállalnod, és hidd el, egy alkoholista apa csak negatív irányba befolyásolja az életüket. A férjednek sincsen szüksége rátok, hiszen a teljes testi-szellemi leépüléshez nem kell társ. Tudom, hogy könnyen beszél az, aki nincsen benne nyakig egy ilyen helyzetben, de hidd el, nincsen kilátástalan helyzet, mindent meg lehet oldani, csak akarat, és kitartás kell hozzá. Ha közösek is az ingó-ingatlan vagyontárgyak, de meg lehet õket osztani. A tárgyak csak tárgyak, pótolhatóak, újrateremthetõek, de a gyerekeid élete, lelki fejlõdése olyan érték, amelyre, ha nem vigyázol, örökre károsodhat. A nyugodt család, a biztonság ugyanolyan fontos egy gyermeknek, mint az étel, amit megeszik. Erre gondolj, amikor döntesz, hogy merre menjen tovább az életetek.
Én most mondom, hogy NINCSENEk reménytelen esetek. Egy pár mérföldkövet meg kell mozgatnod érte, de ha nem adod fel, akkor mindennek úgy kell lennie, ahogy te szeretnéd. Az elválás nem megoldója semminek!
Mi is hárman vagyunk testvérek, édesapánk szintén iszik. Nõvérem már elkerült itthonról, de mi még mindig itt szívunk. Apánk a pénzünk 80%-át elissza, más nem is érdekli. A munkáját is a bátyámmal csináltatja. Anyám nem mer lépni, mi sem merünk, mert kidob. Legyen kitartó, találjon egy olyan pillanatot, amikor "tiszta" és ültesse le beszélgetni. Nagyon remélem, hogy a gyermekei nem fogják azokat átélni, amit mi. Remélem megoldódik a problémája! Sajnos így, hogy nem ismerem a férjét, mást nem tudok mondani, mint hogy szorítok Önökért!

Mi van ha a veet szőrtelenítő krémet rákenjük a férjem arcára? Azt írják nagy betűvel, hogy NEM ALKALMAS arcra, de nekem még semmi bajom nem volt tőle, semmi bőrpír vagy ilyenek, és én használom bajusznál.

27N

Legjobb válasz: Ha te használod arcra akkor nagy valószínûséggel neki se lesz semmi baja tõle (persze simán elõfordulhat, hiszen mindnekinek más a bõre, másképp reagál, lehet h a te bõröd már hozzászokott, stb) de amúgy hosszútávon neked is azt ajánlom azt használd ami alkalmas arcra is :) nem véletlenül írják rá. Attól h rövidtávon semmi bajod még hosszútávon lehet nem tesz túl jót (fõleg h ezekben jó sok kemikália van) Amúgy megkérdezhetném, miért gyötröd szegényt ilyenekkel? :) Férfiaknak ott a borotva, sztem a legtöbb pasi az utolsó dolog amit az arcán szeretne tudni az a szörtelenítõ krém, kellemetlen a szaga, férfiaknak túl macerás stb...

Ha te használod arcra akkor nagy valószínûséggel neki se lesz semmi baja tõle (persze simán elõfordulhat, hiszen mindnekinek más a bõre, másképp reagál, lehet h a te bõröd már hozzászokott, stb) de amúgy hosszútávon neked is azt ajánlom azt használd ami alkalmas arcra is :) nem véletlenül írják rá. Attól h rövidtávon semmi bajod még hosszútávon lehet nem tesz túl jót (fõleg h ezekben jó sok kemikália van) Amúgy megkérdezhetném, miért gyötröd szegényt ilyenekkel? :) Férfiaknak ott a borotva, sztem a legtöbb pasi az utolsó dolog amit az arcán szeretne tudni az a szörtelenítõ krém, kellemetlen a szaga, férfiaknak túl macerás stb...
A férfiak bõre más, így érzékeny a borotválkozástól én nem tenném, mert elég komoly bõrgyulladás lehet belõle.Savat tartalmaz akár helyileg is kialakulhatnak hámlások.

Te mit szólnál, ha a férjed, akivel van 3 közös kicsi gyereketek, azzal állna elő, hogy szexeljetek hármasban a legjobb barátjával?

komolyan gondolja

Legjobb válasz: És ezt a legjobb barátjával már meg is beszélte? Mert elég gáz sztem...

És ezt a legjobb barátjával már meg is beszélte? Mert elég gáz sztem...
Lehet, hogy attól indul be, vagy arra vágyik, hogy másik férfival lássa a feleségét. Van ilyen.
Jól gondold meg. Lehet, hogy belemész, de utána? Tudod, mik lehetnek? Szégyen, undor-saját magadtól, lelkiismeret furdalás, és ha a hûség jön szóba, nem tudod majd eldönteni, hogy ezt minden vedd - megcsalásnak vagy sem.
Csináltátok már? Ha te nem akarod semmiképpen se menj bele!
Hát én ha már választanom kellene, inkább egy csaj mint mégegy pasi, de hozzá tenném nekem nagyon rosszul esne, mert soha nem mondta, hogy vannak ilyen vágyai és ha eddig jó voltam csak én, akkor köszönöm, de nem!! Persze nem vagyunk egyformák, de utána én nem tudnék a haverja szemébe nézni, vagy ha elmondja valakinek hát köszönöm szépen, és ha belegondolok, hogy a két pasi netalán összeér, hát engem nem izgat egyáltalán, és nem áll szándékomban osztozni a férjemen senkivel.Nyitott vagyok bármire ami feldobja a kapcsolatunk, de nem személyekre az tuti...
Ha nõt akarna harmadiknak, biztosan rosszul esne, de így azt hiszem átgondolnám;) Megkérdezném miért szeretné stb.
Hát, ez elég fura. Én azért óvatos lennék. Lehet, hogy csak próbára tesz, hogy hogyan reagálsz a dologra. A pasik általában a hármasról 2 nõ + 1 férfi felállásban szoktak álmodozni.
Nem lehet, hogy látens h*mokos? Vagy már meg is történt a dolog a baráttal, csak így akarja csökkenteni a bûntudatát? Egészséges heteró pasi szerintem is a két nõs verzióra izgul.
A kérdező hozzászólása: Megtörtént és minden képzeletet felülmúlóan szuper volt, azóta folyamatosan szexelnék a férjemmel, csináljuk is . hihetetlenül izgató az egész így két palival...
Hogy mentél mégis bele? Nagyon ódzkodtál tõle. De hát vége jó, minden jó.
luxus jaktot vagy v mi ingatlant kérj érte cserébe..
Bár három gyermeketek van, szerinted valóban egy ilyen ember az aki mellett leélnéd az életed? Inkább ezen gondolkodj el! Hisz az ember a kutyáját sem adja kölcsön, mert még azt is tiszteli annyira, nemhogy a kedvesét!
Ha szeretnéd menj bele. Ha nem beszéld meg vele, hogy ez neki miért olyan fontos? És hogy hogyan hatna ez az életetekre. Ha már feltétlenül másik pasival szeretne látni téged, akkor viszont hadd ne õ mondja meg, hogy kivel, hanem legyen lehetõséged NEKED választani. Lehet pont ettõl hûl majd le, bár ki tudja. Ezt mindenképpen megbeszélném, mert ha nem élheti ki minden vágyát a szeretett nõvel akkor az is káros a kapcsolatra. Beszélni kell róla, te se légy elzárkózó, elvégre szereted, és jót szeretnél neki, persze nem vagy sem a tulajdona, sem a szolgája, hogy õ mondja meg mi legyen, de beszéljetek errõl, hogy, hogyan képzelte, miért, neked ez hogy esik, hogy hatna a kapcsolatotokra, stb. Egy többes felállás egyébként nem szükségképpen tesz rosszat egy kapcsolatnak és nem feltétlenül fogod magad undorítónak találni, hogy belementél. A lényeg, hogy miért mentél bele és ki volt a harmadik. És persze ha mégis benne lennél, le kell tisztázni a játékszabályokat. Vele is, a kapcsolatotokra és jövõtökre nézve, és az eseménynél a harmadik féllel. És ami tilos, az tilos. Gondold át és beszéljetek errõl. Nem rádumálni akarlak, de a hozzászólók többsége élbõl elutasítja a dolgot és ilyen hozzáállással ad tanácsot. Én nem utasítom el, de fontos, hogy mik a körülmények és a következmények.
Sok okos és elgondolkodtató válasz érkezett. Legtöbben van igazság! Én igent mondanék, ha úgy gondolom, hogy élvezném az új helyzetet és nemet mondanék, ha úgy gondolom, hogy nem élvezném! De aláíratnám a férjemmel a saját kezû nyilatkozatát arról, hogy ezt Õ akarta és én csak az Ö kedvéért mentem bele!(Az orra alá dörgölni késõbb, ha véletlenül úgy adódik!) A dologról az a véleményem, hogy ez nagyon egyéniség-függõ, hogy miképpen mûködik. Tudok olyat, ahol mindhárom fél örömére kiválóan színesíti a szexuális életüket.Bizonyára van, ahol galibába torkollik!
Szoptad is a másik arcot, megnéztem volna a férjed arcát.Ez nekem nem férne bele.Persze kinek a pap...
A kérdező hozzászólása: nagyon izgatónak találta
na mi volt? meg volt? milyen volt?
Ez azért durva. Én mikor ezt megemlítettem barátomnak, akkor egybõl a fordított verzióval jött elõ. Szerintem kicsit homo a férjed.
Most cukkolod a jó népet, vagy ténylegesen izgatta?
A kérdező hozzászólása: nem homo és ténylegesen izgatta, de én is nagyon élveztem a helyzetet.
Másnap nem volt fura, megbeszéltétek?Egyébként hány évesek a gyerekek?
Mindenkit más izgat, ami az egyik embernek perverz a másiknak természetes. Ami jó az egészben, hogy a pasi legalább elmondta mire vágyik, ha belemegy a másik ha nem õ kiteregette a lapjait. Nem titkolózott, nem bujkált, nem keresett szeretõt... Végül olvasom, hogy megtörtént az esemény és bejött a nyíltság. Elvégre is kinek mondaná el az ember a vágyait, ha nem a saját feleségének?
nem tanácsolom, semmiképpen sem. Én voltam már iylenben 2. pasi, - de tök idegenként. Úgy is kezeltek, mint egy beszélõ vibrátort, az úgy kb. jó is volt. De közeli baráttal ez túl kockázatos, ezer okból is! A férjed nem tudja, hogy mit vállal be ezzel... De hát mindegy, ha TE nem szeretnél két farkat magadban, - akkor sztornó a program
Én nem tudom mi a fene van a mai férfiakkal, hogy lehet ilyennek kitenni a kérdezõt. Komolyan mondom felháborít, hogy ezt hallom mindenhol lassan. Mi ebben a jó? Erre egy normális ember, hogy izgulhat, hogy a feleségét akitõl 3 kis gyermeke van egy másik kan döngeti? Hogy lehetséges ez, hogy egy felnõtt érett családos férfi aki mellesleg egy apa ilyet merjen kiejteni a száján. Hát kérdezõ nem lennék a helyedben a minimum, hogy úgy nyakon b, @sznám a helyedben, hogy 3 hétig bolyongana a környéken. A másik, hogy sürgõsen vitesd el valami terapeutához, hogy kineveljék belõle ezt a mocskot, mert ezt már fétisnek sem nevezném. Bocs, hogy nem kulturáltan válaszoltam, de egyszerûen egyre több az ilyen és rossz hallgatni. Sok szerencsét
A kérdező hozzászólása: már évek óta hajtogatja, persze én még ilyesmiben nem voltam benne, tehát nem igazán tetszik az ötlet. de a férjemnek ez nagy vágya...
A kérdező hozzászólása: dehogy h*m*kos:) igen, ettõl indul be.
Én azt mondanám, hogy jó a humora, és megveregetném a vállát. Egyébként nemet mondanék.
Meg ha jön egy kis válság az életetekbe, még ha õ is találta ki, tudod mi lesz az elsõ dolog amit a fejedhez vág? Hogy azonnal belementél, és hasonlók. Emellett csak akkor menj bele, ha nem undorodnál magadtól. Ha megteszed, de csak az õ kedvéért, ebbõl késõbb olyan probléma is lehet, ami váláshoz vezet. Megjegyzem a szerelmes emberek igen nagy része nem bírná elviselni, hogy a felesége mással kúrál, úgyhogy én elgondolkoznék azon, vajon szeret-e engem ez az ember?
A kérdező hozzászólása: utolsó 3 hozzászólás! teljesen egyetértek.
Ez nem valami jó... Elõször is, a szex szerintem két ember belsõséges kapcsolata - házasfeleknél és párkapcsolatban legalábbis -, azon kívül az a harmadik ember nem egy idegen lenne, hanem a férjed legjobb barátja. Te szeretnél azzal a bizonyos legjobb baráttal d.gni, úgy, hogy érzelmileg nem is kötõdsz hozzá, de azért ismered? És ezek után még a szemébe nézni? Plusz benne van a pakliban, hogy az a bizonyos barát kitálal a többieknek, összevesznek a férjeddel, stb. Azzal meg egyetértek, hogy a férjeddel nincs rendben valami. Egy egészséges házasságban élõ embernek ilyen ritkán jut eszébe, max. huszonévesektõl látni ilyet. Elgondolkonék a házasságomon, ha a férjem ilyet kérne, az is biztos. 23N
Nekem ez gusztustalan, hogy ilyen vágyai vannak, hogy azt nézze, hogy én a legjobb barátjával hentergek. Elgondolkodnék, normális-e. Na és igen a másik, hogy késõbb ki tudja, hogy tudná ellened fordítani...
hát hallod, én azt mondanám, hogy ok, de csak azzal a pasival, akivel én akarom. Nyilván nem gondolom komolyan, de megnézném a fejét.
Én csak még egy nõvel mennék bele.
Én sehogy se mennék bele, mert undorodnék magamtól.
Szó se lehetne róla. Ezt a beteg világot!
Ebben az a legfurcsább hogy egy pasit akar harmadiknak, akit ráadásul ismertek. Nem lehet hogy õt érdekli a barátja de azért kettesben túl hom.i lenne a dolog? Nem fél hogy bejön neked a barátja aztán nélküle is találkozgatnátok? Szerintem a férjed minimum b.i.
Hahó! Itt sokan írjátok, hogy homár. Én vitatkoznék ezzel. Ez egy fajta perverzitás, az jön be neki, hogy a feleségét más cuccolja, két férfit is kielégít egyszerre, egyfajta kiszolgáltatott helyzetben van. Mindenesetre a férfi helyében inkább két férfi - egy nõ pornót néznék és nem a feleségemet kérném ilyenre aki 3 gyermekem anyja... Én biztos, hogy elküldeném a francba!
próbáltátok bármi mással fûszerezni a szexuális életet? valószínûleg én nem mennék bele :/
A kérdező hozzászólása: 1, 7, 5 azóta fellendült a szex közöttünk, újra kívánjuk egymást. azon agyalunk mikor ismételjük meg

Van egy vidéki kiskocsmám egy családi házban. A ház alsó szintje a hivatalos üzlethelyiség! Ott történik ugye az italkimérés. Na de most akkor mi van ha a vendég megveszi az italát és szépen felsétál a ház fölső szintjére "vendégségbe" a férjemhez?

Az ugye ott már magánterület. Na most akkor rágyújthat ott vagy sem? Mi köze van az ANTSZ- nek a magánterülethez? Semmi szerintem. Akkor miért hangoztatják a tv- ben, hogy ezekben a bizonyos "lakáskocsmákban" is lehet büntetni. Mi a véleményetek erről a dologról?

Legjobb válasz: Ott nyugodtan rágyújthat.

Ott nyugodtan rágyújthat.
A kérdező hozzászólása: De ez az idióta média azt harsogja hogy ott is büntethet az ANTSZ! Akkor most ez hogy is van?

Mire gondolnál? Ha a férjed/feleséged nyílvános helyen oldalon adatlapokon 1, nen írja be, hogy házas? 2, képek csak gyerekekről vannak? Még tetkókról is úgy beszél, hogy egyik váll egyik gyerek másik másik gyerek. Én hol vagyok?

Legjobb válasz: Vagy az történt vele, ami a nõkkel elõfordul néha, hogy a gyerek születése után csak a gyerek számít, vagy nincs rólad fénykép, a családi állapotot meg simán nem tölti ki (én sem szoktam), vagy elhidegültetek egymástól. Nõ vagy vagy férfi?

Vagy az történt vele, ami a nõkkel elõfordul néha, hogy a gyerek születése után csak a gyerek számít, vagy nincs rólad fénykép, a családi állapotot meg simán nem tölti ki (én sem szoktam), vagy elhidegültetek egymástól. Nõ vagy vagy férfi?
Furcsa, mert aki házas általában beírja.
Hát nekem például nem jön be :D Egy fiatal nõnek szerintem nem nyerõ, ha egy férfinek gyereke van, fõleg ha csak kalandra kell. Egy idõsebb családcentrikus nõnek már talán elõny lehet.
Nem akarok szart kavarni, de munkatarsam igy csajozik, mert ugye kinek nem jonne be egy gyerekekkel pozolo ferfi? Illetve en magam meg ilyen anyukakat kurogatok szal en gyanakodnek.
Hát akkor megkérdezed még egyszer és addig nincs vacsora, ameddig nem válaszol. Ha másképp nem hajlandó megindokolni..
A kérdező hozzászólása: 19:24 Nincs adatlapom.Nem is regelek fel semmilyen közösségi oldalra. Van 1 jó oka miért nem...
A kérdező hozzászólása: 19:19 õ ALAPBÓL AZT MONDANÁ, HOGY KOMBINÁLOK A MIÉRTTEL...így szeretném tudni , hogy általában mi lehet az ok?
Tehát a férjedrõl van szó. Talán azért nincsenek képek rólad, mert feltételezem neked is van adatlapod és nem tartja szükségesnek duplán feltenni a képeket, de tényleg õt kellene megkérdezned.
A kérdező hozzászólása: ÉN NÕ.
Most ezt komolyan tõlünk kérdezed? Kérdezd meg tõle...
Szerintem egyértelmûen szexpartnert keres magának. Azért nem írja ki, hogy nõs mert sokakat vonz a gyerekeket egyedül nevelõ apuka.

Nem szeretnék harmadik gyereket, a férjem viszont igen. Két kisfiunk van, a férjem szeretné, ha lenne egy kislánya. Mivel győzhetném meg a férjemet?

Ha otthon lett volna akkor, amikor kérem, a második talán kislány lett volna. Így örülök, h a nagy fiamnak van játszótársa. Ha lenne lányunk, nagy valószín?séggel anyósomra hasonlítana, amit egyáltalán nem szeretnék. Anyagi okokból és helyhiány miatt sem lenne jó harmadik. Sokat vitatkozunk, sajnos nem áll ki mellettem. Sokat segít itthon, de talán csak a harmadik reményében. Én boldog vagyok, nem szeretném, ha egy harmadik kibillentené az egyensúlyt. Nekem elég kett?, háromra nem tudnék figyelni.

Legjobb válasz: Ha kislány lenne pont az anyósodra hasonlítana? :) Bocs azért ez nem alap, és nem lehet így elkönyvelni, úgyhogy ezt a kifogást nem értem. A többit igen. Azt kell megértetni a férjeddel, hogy neked ez sok, nem szeretnéd. Csak úgy lehet babát vállalni, ha mindkét fél szeretné. Erõltetni nagyon nem szabadna, tisztázd vele. Ha kell mond el százszor.

Ha kislány lenne pont az anyósodra hasonlítana? :) Bocs azért ez nem alap, és nem lehet így elkönyvelni, úgyhogy ezt a kifogást nem értem. A többit igen. Azt kell megértetni a férjeddel, hogy neked ez sok, nem szeretnéd. Csak úgy lehet babát vállalni, ha mindkét fél szeretné. Erõltetni nagyon nem szabadna, tisztázd vele. Ha kell mond el százszor.
Hát, ha nem akarod, akkor jobb, ha most nem jön ez a baba. El kell mondani, hogy nagyon drága, hogy segít, de te így is hulla vagy. Egy harmadik most semmiképpen nem lenne jó, talán késõbb örülni tudnál neki, ha a fiúk már nagyobbak. Te se tudhatod, lehet, hogy így is lesz. De emiatt elválni. Láttam én már ilyet sajnos. Három gyerek sok volt anyának, apának. Alkoholista lett mindkettõ. És egymást okolták. Még negyedik is lett volna, de azt már a nõ szülei nem engedték, fizették neki az abortuszt. Az egyetlen helyes cselekedetük volt. Az embernek vannak korlátai. Ezt meg kéne értenie a férjednek. Ha nem érti, halogasd, ahogy fent írtam. Nem tudni, mit hoz még az élet.
Hogy szeretheted a párodat, ha olyan mint anyósod, akit minden bizonnyal nem nagyon szeretsz.Fura lehet vele így együtt élni, olyan mintha anyóssal élnél nem?Ha nem akarsz több gyereket, ne vállald be szerintem, és ha fiú lenne?Nem szeretnétek?Az én anyósom is mondta hogy soha nem tudta volna elképzelni hogy lánya legyen(2 fia lett)pedig erre megvan az esély.Szerintem én valamilyen módon kiiktatnám anyóst az életembõl ha még ilyen intim dologba is beleszól.Mond meg neki hogy ott a saját élete eldönthette hány gyereket akar, ezt meg hagyja rátok.És ha Te nem akarod állj ki ez mellett.Ha minden kötél szakad tetess fel egy spirált, és nem jött össze a gyerek és kész.Tudom durva, de hát ha másképp nem megy...
Semmi biztosíték rá, hogy a harmadik kislány lenne. Akkor sem, ha hiszel a különféle "ekkor legyünk együtt" dolgoknak. Gyereket pedig mindkettõtöknek akarni kellene.
Ha már az is kifogás a lányra , hogy "nagy valószínûséggel hasonlítani fog az anyósra", akkor jobb ha nem vállalod be a 3-at. (Mellesleg mi van ha fiú lenne?) "Én boldog vagyok, nem szeretném, ha egy harmadik kibillentené az egyensúlyt." És még ez a mondat. Akkor mi a kérdés? Ha ezt érzed, akkor ezt érzed. A férjednek vhogy finoman mond ezt el, de ne az anyósos példával, és ne veszekedjetek; az élet olyan gyorsan pereg, szeressétek egymást :)
H acsak egy indokod is van, hogy miért nem szülnél, akkor ne erõltesd magadra, de lehet, hogy fiú lenne a harmadik is vagy (hogy biztassalak is) teljessen rád hasonlítana:) . Mondd neki, hogy egy kicsit várjatok a gyerekvállalással, de te is szeretnéd...stb-a színlelését (ha az) nem tudja fenntartani 1 évig sem.Legyél nagyon figyelmes és ha semmi nem változik az "életminõségen" , akkor NE.Ha ezért elválna, hát akkor tegye...
"Ha lenne lányunk, nagy valószínûséggel anyósomra hasonlítana" hát ezen jót nevettem :D
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat. Ez anyós mániája, hogy a mi elsõ szülött lányunk rá fog hasonlítani. Azóta figyelem a családokat és szinte mindenhol ezt tapasztaltam. Harmadik fiút biztos, hogy nem szeretnék, se a párom. É eléggé fiús vagyok, örülök, és nagyon büszke vagyok a két fiamra. (A páromat anyós irányítja. Ha anyós 3 gyereket akar, akkor õ is, mikor azt mondta elég kettõ, akkor õ is. Most ismét a harmadikat emlegetik mindketten.)
Cseréljük férjet, mert nálunk én akarok 3. gyereket és õ nem!! Nálunk is két fiú van!!! :) ))

"A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. " 1Kor 7, 3 De mi van, ha nem teljesíti?

Pál apostol szerint tehát a nemi vágy az teljesen normális emberi szükséglet, amelynek kielégítésére a házasságban kell törekedni. Hívőktől kérdezem: mit tanácsolnátok annak a nőnek, akinek a férje nem hajlandó házastársi "kötelezettségeit" teljesíteni (pedig fizikailag képes lenne rá)?! A feleség pedig nem akar bűnben élni, de nagyon erős vágyai vannak. Válás nem jöhet szóba. Hogyan lehet kikecmeregni ebből a csapdából?

Legjobb válasz: Nehéz ebben tanácsolni, mert az ember nem ismeri a másik helyzetét, és csak kívülállóként mondhat egykét általános dolgot. (vagy az ember magából indul ki) A következõket tanácsolom: Elõször is érdemes lenne megbeszélni a dolgot, és tisztázni a helyzetet, vagyis, hogy a férj legyen tudatában a te "igényeidnek". Ha szóban nem megy, akkor van másfajta kommunikáció is, pl. testbeszéddel is kifejezésre juttathatod a dolgot. Másik ötlet, - mint férfi - javasolom, hogy próbálj meg kicsit tetszeni a férjednek, kedvére tenni, öltözködésben (pl. sok asszonyka ha kimegy az utcára akkor csinosítja ki magát, holott éppen fordítva lenne jó, hogy otthonra, a férje számára csinosítaná magát), vagy finom ételekkel, szóval valami kedveskedéssel, ez szerintem minden férfiél bejön. Szerintem a férfiakat kenyérre lehet kenni azzal, hogy kifejezed a szereteted, testi érintésekkel, cirógatásokkal, stb. Ezzel nem a szexre utaltam, hanem attól függetlenül is jólesik az egymás érintése, napközben, egymás szeretgetése. Persze lehet, hogy magamból indulok ki, ezért mondom, hogy ebben nehéz tanácsot adni. Most így ezek jutottak eszembe, mint ötlet és még az is, hogy szerintem a feleségnek ebben több bevethetõ "fegyvere" van :-) hogy a párját szerelemre csábítsa.

Nehéz ebben tanácsolni, mert az ember nem ismeri a másik helyzetét, és csak kívülállóként mondhat egykét általános dolgot. (vagy az ember magából indul ki) A következõket tanácsolom: Elõször is érdemes lenne megbeszélni a dolgot, és tisztázni a helyzetet, vagyis, hogy a férj legyen tudatában a te "igényeidnek". Ha szóban nem megy, akkor van másfajta kommunikáció is, pl. testbeszéddel is kifejezésre juttathatod a dolgot. Másik ötlet, - mint férfi - javasolom, hogy próbálj meg kicsit tetszeni a férjednek, kedvére tenni, öltözködésben (pl. sok asszonyka ha kimegy az utcára akkor csinosítja ki magát, holott éppen fordítva lenne jó, hogy otthonra, a férje számára csinosítaná magát), vagy finom ételekkel, szóval valami kedveskedéssel, ez szerintem minden férfiél bejön. Szerintem a férfiakat kenyérre lehet kenni azzal, hogy kifejezed a szereteted, testi érintésekkel, cirógatásokkal, stb. Ezzel nem a szexre utaltam, hanem attól függetlenül is jólesik az egymás érintése, napközben, egymás szeretgetése. Persze lehet, hogy magamból indulok ki, ezért mondom, hogy ebben nehéz tanácsot adni. Most így ezek jutottak eszembe, mint ötlet és még az is, hogy szerintem a feleségnek ebben több bevethetõ "fegyvere" van :-) hogy a párját szerelemre csábítsa.
Az elõttem válaszolónak írom: válás, nem vallás... És nem szép, hogy ilyen ellenséges hangvételben írsz.
És azt lehet tudni, hogy a férj mégis miért nem akarja???
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a válaszokat, igyekszem sorban megválaszolni: #42: Sajnos én ezt tudom, írtam is egy korábbi hozzászólásomban, hogy nagyon sok az aszexuális férfi, és az ettõl szenvedõ feleség. #43: Sajnálom, hogy így hatott rád... de mi az, ami megijesztett? Ha gondolod, privátban is megírhatod... #44: Nem tudom, Te vagy-e az, aki már többször írt (nagyjából ugyanerrõl), de azt érzem, hogy mindenképpen a saját történeteddel szeretnél párhuzamot vonni. "úgy gondoltam, hogy neki nincs szüksége szexre" - nálunk úgy néz ki a dolog, hogy én évek óta többször elmondtam, hogy "nekem szükségem van a szexre" - ennél konkrétabban azt hiszem kevésbé lehet. Illetve dehogynem: írtam, hogy volt egy idõszak, amikor mindent bevetettünk a házasságunk megmentése érdekében. Akkor én konkrétan újra beleszerettem, mégpedig lángolva, és iszonyatos szexuális étvággyal közeledtem hozzá. Volt, hogy naponta többször. Közben pedig folyamatosan mondogattam, hogy mennyire fontos ez nekem. Volt, hogy egy kivételesen jól sikerült szeretkezés után küldtem neki sms-t napközben, hogy mennyire feldobott az éjszaka, milyen jól érzem magam tõle. (Ezen egyébként õ teljesen kiakadt, hogy nekem ez ennyire fontos...) Tehát verbálisan és nonverbálisan egyaránt kifejeztem a szexuális igényeimet, de a válasz mindig ugyanaz volt (szintén verbálisan és nonverbálisan egyaránt) neki nincs rá igénye. Ha bele is megy, azt csak kötelességbõl teszi, és ez sajnos nagyon érzõdik. #45: Nagyon köszönöm a megértõ választ. Úgy érzem, tényleg átérzed a helyzetem, és nem próbálsz meg "ráhúzni" semmiféle címkét. Én is csapdának érzem a helyzetet, és valóban nem Isten csapdájának, hiszen már a megtérésem elõtt belekerültem (mégsem tudom bánni, hiszen ha nem mentem volna hozzá, nem lenne a csodálatos gyermekem!) Írhatnék esetleg privátban, hogy teljesebb képet kapj? Mert vannak olyan, másokat érintõ dolgok, amiket nem szívesen osztanék meg nyilvánosan. Viszont nagyon érdekelne a véleményed. #46: Én is így gondolom, de akkor marad a teljes önmegtartóztatás, vagy a kötelességbõl végzett, megalázó szexuális élet...
a helyes döntés semmiképpen sem a válás és semmiképpen sem a félrelépés!!!
Kedves Kérdezõ! Elõször szeretném leszögezni, hogy nem vagyok házas, tehát nem tudhatom, hogy min mész most keresztül. Volt pár kapcsolatom, de azért az nem ugyanaz.:) Elsõsorban erre a kijelentésedre szeretnék reagálni az ige mellett, amit kiírtál: "Csak hát tudjátok, az van, hogy Isten nem akarhatja azt, hogy így éljem le az életem, egy életre hozzákötve valakihez, akitõl érzelmileg, szexuálisan semmit nem kapok... Mert minden más területen érzem a kegyelmét, és hogy mennyire bölcsen rendezi az életemet." Természetesen igazad van. Egy felemás igában mûködõ házasság, ahol ráadásul a felek mást-mást várnak el egymástól nem sokszor válik be a statisztikák szerint...:) Abban is igazad van, hogy Isten ilyet nem várhat el...nem ilyen életet szán egyetlen embernek sem: hiszen így megnehezíted saját életedet is, boldogtalanná válsz, de hidd el a férjed élete sem lesz jobb, mert nem mindig a könnyebb út a jobb! Nem tudhatom, hogy hány éves vagy, de bármikor lehet újat kezdeni. Egy hívõ embernek meg pláne. A házasság egy nagyszerû dolog, de ha nem mûködik pokollá válik- sokan írták már ezt meg. Isten ilyet nem kér- errõl biztosítalak- hogy pokolban élj. Ha nem tudsz segíteni a férjednek, ha nem tudsz változtatni, ha nem vagy boldog mellette, válj el inkább békében, ahogy Pál apostol is írja. És találni fogsz olyat, ki mellett boldog lehetsz, hasonlóképpen a férjed is talál majd valaki mást, aki boldoggá teszi, de ez így nem helyes, ezt Te is érzed, ugye? Isten boldog életet kínál. Igen, sokszor megpróbál és sok kísértés éri az embert, de végsõ soron a keresztény hívõ boldog ember. A férjednek tudsz segíteni úgy is, ha már nem vagy vele, mint feleség... hiszen most sem úgy vagy már mellette, igaz? Csak papíron... De közben Te már vágynál valaki másra, egy valódi társra. Ez a valóságos CSAPDA! De ez nem Isten csapdája... Dönts helyesen! egy teológus
egészen véletlenül nem lehetséges, hogy az a gond, hogy már te sem vágysz rá??? én azért hidegültem el az évek során a feleségemtõl, mert úgy gondoltam, hogy neki nincs szüksége szexre, nekem lett volna, de õ meg úgy érezte, hogy õ már nem kell nekem...ez oda vezetett, hogy másoknál kereste azt, amit úgy hitte, hogy tõlem nem kaphat meg. ne ess ugyanebbe a hibába!!! hidd el, hogy a férjed is sokat vívódik azon, hogy vajon te miért nem kívánod már õt... nem váltunk el, hanem rendbe hoztuk, mégpedig KÖZÖSEN. Ha úgy tetszik, akkor 3-asban, istennel...
Napirai11 válasza: Sziasztok! Elolvastam a kérdést a kommentekkel együtt, és nem tudok hozzászólni, mert én még nem vagyok házas, és a láthatáron sincs még senki, akivel házasságot köthetnék. Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon megijedtem, amikor elolvastam az egész sztorit. Üdv: Napirai
Olvasd el ezt kérdezõ. Megoldás az nincs, de legalább vigasztaljon a tudat, hogy nem veled van a baj, egyre többen vergõdünk a töketlen férjünk mellett: http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=57571&p4=76
A kérdező hozzászólása: Ja, most látom, hogy van még kérdés. Hogy miért mentem hozzá, ha nem volt szerelmes? Mert ezt elfelejtette közölni velem. Kb. egy éve mondta el... Egyébként szerintem az elején szerelmes volt - nem lángolóan, de az volt. (Igazából ezt õ is nagyjából elismerte, azzal, hogy ez már olyan régen volt, hogy nem is emlékszik rá...) Az, hogy pár év után elmúlt a rózsaszín köd mindkét részrõl, az természetes - nálam is elmúlt, de én szerettem és vágytam rá végig. És szenvedtem attól, hogy õ ilyen hideg és elutasító. Szóval nem hirtelen történt a dolog, egyáltalán, ez egy nagyon hosszú folyamat volt. A szexuális életünk is lassan, évek alatt redukálódott le nullára.
A kérdező hozzászólása: "De ha õ sose volt beléd szerelmes, akkor miért vett el?" - ezt tõle kellene megkérdezni. De gyanítom azért, mert kellõképpen stabil hátteret tudtam neki biztosítani, mert, ahogy leírtam, alapvetõen jól funkcionálunk együtt - baráti szinten.
A kérdező hozzászólása: "régebben még ment a szex" - ez már nagyon régen volt, mondjuk úgy, hogy a kapcsolatunk elsõ két évében, akkor még kifejezetten jó volt. Aztán fokozatosan csökkent, de még elfogadható mértékig - így volt ez akkor is, amikor összeházasodtunk. Utána gyerekvállalás - terhességem alatt egyáltalán nem volt szex, ezt még úgy nagyjából megértettem, bár nekem lett volna igényem. Aztán késõbb sem közeledett... én kezdtem el, egy hosszabb kihagyás után, mikor már nem bírtam, de utána már soha nem állt helyre rendesen. Tehát ha én nem kezdeményeztem, akkor másfél évig nem volt szex. (Több mint 10 éve vagyunk együtt.)
Ne haragudj, de én ezt nagyon nem értem. Tehát régebben még ment a szex, nem csak kényszerbõl csináltátok. És most "hirtelen" nincs rá igénye? Nekem ez gyanús. A másik amit még régebben írtál, hogy nem szerelmes beléd, és már te se szerelemmel szereted. De ha õ sose volt beléd szerelmes, akkor miért vett el? Miért mentél hozzá? A házasság elõtt, vagy csak utána derült ki, hogy nem tart igényt a szexre?
A kérdező hozzászólása: "Szerintem mindenképpen azért kellene könyörögni, hogy Isten mutassa meg, mi a helyes gondolkodás, hozzáállás, kapjál erõt, felismerést, iránymutatást Tõle." Nos, hát éppen ezt tettem. És "meglepõ" módon nem arra indított, hogy szeressem a férjem és tegyek meg mindent a házasságom érzelmi/szexuális rendbehozataláért. Mert a megtérésem elõtt ez volt a célom. A megtérésem után viszont az, hogy engedjem el õt érzelmileg (és meglepõen könnyen ment, 10 év alatt nem sikerült, de most igen). Imádkozom a férjemért folyamatosan, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy neki, nekünk a legjobb. Õ mostanában nagyon sokszor kér tõlem segítséget gyakorlati dolgokban (nagyon sokan kérnek tõlem mostanában segítséget nagyon sok mindenben, és Isten segítségével mindenkinek sikerül azt nyújtanom, amit kér, sõt, a különbözõ kérések kiegészítik egymást). Vagyis megtapasztaltam Isten kegyelmét, szeretetét, még abban is, hogy el tudtam engedni a férjemet. De a vágyaimmal nem tudok mit kezdeni, mert vágyom szerelemre, szexualitásra. Azt is megtapasztaltam, hogy Isten nem engedi számomra a házasságtörést, vagyis hogy ezek a vágyaim célt érjenek. Nagyon sok mindenben megtisztított - mert azért a sokat hivatkozott Pál is azt mondja, hogy akik újjászülettek, azok nem külsõ kényszer hatására, hanem belsõ indíttatásra tudnak Isten szerint élni. Én ezt az életem minden területén tapasztalom, ezért gondolom, hogy ha Istennek az lenne a célja, hogy ne legyenek vágyaim, akkor elnyomná azokat (ahogy más területen is elnyomja azokat az érzéseimet, amik nem tõle valók - az egész megtérésem egyfajta megtisztulással kezdõdött). Tudom, hiszem, hogy meg fogja mutatni az utat, de egyre inkább azt hiszem, hogy nem a házasságom helyrehozatala a célja...
Jó kimenetel alatt értettem, hogy helyreáll a házasságotok, érzelmileg, szexuálisan, minden téren. Viszont, amiket írsz, abból nekem nagyon úgy tûnik hogy te már feladtad, ... vagy legalábbis nagyon reménytelen vagy. Szerintem mindenképpen azért kellene könyörögni, hogy Isten mutassa meg, mi a helyes gondolkodás, hozzáállás, kapjál erõt, felismerést, iránymutatást Tõle. Én ilyeneket kérnék, ezért zörgetnék, és még azért is, hogy tisztázódjon, hogy mi a helyzet a férjeddel, hogy kiderüljön, hogy egyáltalán férjed-e még (vagy már más asszonyt tart feleségének, de kényelmesebb ha nem mondja meg, és veled is él). Ilyen esetben, ha ez kiderülne, és ha nem akar ezen semmilyen módon változtatni (nem akar megtérni), akkor az asszony elválhat, csak házasság nélkül kell maradnia. (Pál) Persze azt nem tudom, hogy te újonnan születtél-e, és valóban a Jézus Krisztus hitébõl való vagy-e, mert nem elvárásként mondom amire az apostol utasít, hanem szív szerint ha Isten ugyanarra vezet az Õ Szellem által, akkor magadtól is ezt tennéd. Isten fiai ugyanis azok, akiket Isten Szelleme vezérel, akinek meg nem birtoka a Krisztus Szellem, az nem az Övé.
A kérdező hozzászólása: "ha valóban jó kimenetelt akarsz" De mi a jó kimenetel... Igazából minél inkább azt írjátok, hogy rendbe kell hozni, egyre inkább tudom, hogy reménytelen... mert mindent, amit leírtatok, már próbáltam! Tényleg! Nem ideig-óráig, hanem hónapokig... Nagyon nehéz idõszakokon vagyok túl, voltam depressziós, még öngyilkosságra is gondoltam... Kifelé is kacsintgattam (mert igen, más férfiak vonzónak tartanak, csak a férjem nem...), de nem csaltam meg... Aztán jött a megtérésem, és furcsamód nem a házasságom helyrehozatalára indított, hanem elengedésre... Úgy, hogy valódi kegyelmi állapotot élek meg, nap mint nap, mindenben követem az útmutatásait, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. A dilemmám az, hogy ha nem a házasságom helyrehozatala a megoldás, és nem a válás, akkor mi az, amit Isten akarhat egyáltalán tõlem?! Olyat nem akarhat, ami bûn... de azt sem akarja - ez most már számomra teljesen egyértelmû - hogy ebben az egyoldalú kapcsolatban szenvedjek... (Ha helyre lehetett volna hozni, akkor nyilván arra indítana, hogy tegyek meg mindent a házasságom helyrehozataláért, de nem erre indít... nagyon nem...) Szóval a cél nem ez, sajnos.
kedves kérdezõ! én a 44-es vagyok. csak annyit fûznék még hozzá, aztán már nem zaklatlak a véleményemmel, hogy nem párhuzamot akarok húzni a saját problémám és a tied közt, csak egész egyszerûen kiszúrja a szemem a hasonlóság(és hidd el nekem, hogy amiket leírtál, azokat írta volna le a feleségem is nemsokkal azelõtt, amit tett, és komolyan gondolta volna.). és mivel én már keresztülmentem ezen és tudom, hogy hova vezet, kötelességemnek éreztem, hogy megosszam veled a tapasztalataimat.sok sikert!
#45 vagyok. Természetesen. Nyugodtan írhatsz privátban, ha tudok segítek! :)
A kérdező hozzászólása: # 48! Ne érts félre, nem szemrehányás volt!!! Én tényleg érzem az õszinte segíteni akarást, és ezért hálátlanság volna támadni érte. Egyszerûen nem értem - de akkor lehet, hogy te vagy a legautentikusabb személy, aki ezt el tudja nekem magyarázni - hogy ha a feleséged kimondta/kimutatta a vágyait, akkor te hogyan gondolhattad, hogy õ nem kíván téged?! Mert nekem ez a része hiányzik!!!
A kérdező hozzászólása: Kedves #60! Nem tudom, melyik felekezethez tartozol, én protestáns vagyok, a válás nálunk megengedett - és a Bibliában is, ld. Pál apostolnál. Most nem állnék le magyarázkodni, hogy esetemben egy hosszú évek óta fennálló, és rendkívül összetett problémáról van szó, és már sokféle megoldást próbáltam az évek során. Nem adtam fel az elsõ kis problémánál! Ha figyelmesen végigolvastad a hozzászólásaimat, akkor láthatod, hogy már eljutottunk egy olyan szintig, amikor már valóban csak a látszata áll fenn a házasságnak. Gyakorlatilag nyitott házasságban élünk, ami ténylegesen csak a férjem számára nyitott, mert a hitem engem visszatart attól, hogy éljek ezzel a "szabadsággal". Kissé érdekes szituáció lenne, ha közölném a férjemmel, hogy meggondoltam magam, megkaptad a szabadságod, de most visszaveszem, és akkor holnaptól minden energiánkat a házasságunk megjavítására fordítjuk - mert sajnos nem tudsz olyan dolgot mondani, amit ne próbáltunk volna már!!!! Illetve de, tudsz, de attól meg a férjem MEREVEN elzárkózik. Úgy tûnt, meggyõztem arról, hogy menjünk párterápiára. Nem mondott igent, de nemet sem igazán, úgyhogy kerestem egy ezzel foglalkozó pszichológust, és kértem idõpontot. Lefújatta velem!!! Azóta sem tudtam meggyõzni, hogy menjünk! Vigyem erõszakkal? Hidd el, amit ÉN megtehetek, már megtettem! Ennél többet csak akkor tudnék tenni, ha partner lenne, de nem az, mereven elzárkózik minden lehetõségtõl. Kértem, menjünk el egy közös hétvégére, csak ketten. Nem akarja. Kértem, hogy legyenek akkor csak közös programjaink. Nem akarja. Egyszer sikerült elmennünk csak úgy, sétálgatni... alig várta, hogy vége legyen, és mehessünk társaságba! Nem igényli a társaságomat! Nem látok megoldást! Nem, nem adtam még be a válókeresetet, nem is fogom egy ideig... Nem adtam még fel végleg!!! Lehet még olyan megoldás, amire nem gondoltam! Ha Isten úgy akarja, meg fogja mutatni! És ha nem lehet helyrehozni... a házasság szerinted örökre szól... Nem, ez nem így van. Te, gondolom katolikus lehetsz, ha ennyire mereven elutasítod a válást... a mi házasságunk a katolikus egyház szerint érvénytelen. Mivel a férjemet katolikusnak keresztelték, de protestáns templomban, protestáns lelkész adott össze bennünket. Az én szememben ez házasság. A katolikus egyház szemében nem az. Az én férjem bármikor elválhat tõlem és újraházasodhat, a saját egyháza (nem hite, mert nem hívõ!) törvényei szerint. A vallás nem következetes. Isten az! Isten legfõbb törvénye a szeretet. És ha én azzal szeretem, hogy elengedem, és megadom neki egy új, boldog élet lehetõségét?! Mert õ sem boldog mellettem, nehogy azt hidd! Ragaszkodik hozzám, de nem boldog! Imádkozom, hogy találjam meg a helyes utat, most ennyit tehetek.
Ez lemaradt. A Jézusba vetett hit reményt ad.
Igen, igazad van, nagyon fura hívõk vagyunk. Elõször is, meg kell védjem a gyülekezetet, amelyik ki zárt. Vannak dolgok, amit nem lehet össze egyeztetni a hívõ élettel. És ha valaki tartósan bûnben él, pl. csalja a feleségét, és nem akar felhagyni vele, azt ki kell zárni. Én nem csaltam a feleségem, "csak" vertem. A Gyülekezet "valamiért" ezt is kizáró oknak látta. Õk a Bibliára hivatkoztak, szerintem jogosan. Én egyetlen szóval nem mondtam sehol, a válás nem bûn! De verni az asszonyt is bûn! Bûnt bûnnel jóvá tenni nem lehet. A megoldás az lett volna, ha a feleségemmel megtanulunk Isten Igéje szerint élni. Amikor megértettem, ez soha nem fog megvalósulni, dönthettem. Rendszeresen veszekszünk, ordítozunk, és a végén meg fogom verni a feleségem, (ilyen a temperamentumom)(tudom, Jézus meg tud szabadítani, imádkozni kell, meg böjtölni, karizmatikusok szerint démont ûzni, mint ha démoni megszállottság nélkül nem lennék ilyenre képes) vagy elválunk. Én úgy döntöttem, egy bûn (válás) "jobb" mint állandóan verni a feleségem. elváltunk. Újra házasodtam. A "testvérek" sorban ültek és várták, ez a házasságom mikor megy tönkre. Mikor fogom elkezdeni verni a második feleségem, stb. Idén leszünk 10 éve házasok. Még csak fel sem emeltem a kezem. Nem én lettem jobb. De úgy látszik valami apró picike része esetleg az elõzõ feleségemnek is volt abban, hogy állandóan veszekedtünk, és hogy ezek a veszekedések veréssel végzõdtek. Most csalódtál a hívõkben? Nem baj! A Biblia sehol nem tanítja, az emberek jók. A Biblia Istenrõl állítja, hogy szent igaz igazságos szeretõ megbocsájtó és jó. Ne azért legyél keresztyén, mert akkor be kerülsz egy közösségbe, ahol csupa jó ember van.
nagyon fura hívõk vagytok ti, már bocs... megpróbáljátok a bibliát az aktuális saját érdekeiteknek megfelelõen értelmezni, úgy, hogy alátámassza az esetlegesen rossz döntéseiteket és megerõsítsen titeket abban, hogy jól döntöttetek. a biblia szerinte a házasság egy ÖRÖKRE szóló szövetség a házastársak és isten közt. ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy csak addig tart a házasságom, míg én annak érzem, onnantól kezdve már nem is házasság, tehát fel lehet rúgni... a másik, ami nekem nagyon fura volt a fentebb lévõ hosszú és kitárulkozó hozzászólásban, hogy "kizárták a gyülekezetbõl" az illetõt. miféle gyülekezet az, ahonnan kizárják az embereket???? ebbe a gyülekezetbe csak a bûntelen, feddhetetlen emberek tartozhatnak?? kicsit képmutatásnak érezném, ha kizárnának egy gyülekezetbõl, amiért bûnösnek titulálnak....
A kérdező hozzászólása: Kedves Napirai! Szándékosan írtam, hogy hívõ - teljesen mindegy, milyen vallású vagy, hiszen Isten nem felekezet kérdése. :) Szívbõl kívánom, hogy valóban találd meg, aki hozzád való!
Napirai11 válasza: Kedves Kérdezõ! Én nem vagyok keresztény: baháí vagyok. Úgy érzem, nagyon erõs az Istenbe vetett hitem, és hiszem, hogy segít majd megtalálni a mellémrendelt házastársat. Üdv: napirai
A kérdező hozzászólása: Kedves Napirai! Ha itt vagy, ennél a kérdéskörnél, akkor ne aggódj, mert ha hívõ vagy, Isten vezetni fog, hogy helyes döntést hozz. Én akkor még nem voltam hívõ, és a saját fejem után mentem. Most már biztosan nem esnék ilyen csapdába. :)
Napirai11 válasza: Kedves Kérdezõ! Én vagyok az egyik reggeli válaszoló. Kérdezted, hogy miért ijedtem meg: rendkívül egyszerû a válasz. Attól ijedtem meg, hogy belegondoltam, hogy mi lesz, ha én is ilyen pasit fogok ki. Üdv: Napirai
Küld el nyugodtan privátba. A Jézusba vetett hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Kedves # 53! Nagyon szépen köszönöm az õszinte kitárulkozást! Sokat segített a történeted, nem is tudod, mennyit - pont a személyessége miatt. Ha nem terhellek vele, neked is megírnám a teljes sztorit privátban, mert kíváncsi vagyok, hogy annak tudatában hogyan vélekedsz róla... (a mártírkodás miatt, mert jogos, amit írsz, de talán másképp ítélnéd meg, ha ismernéd a helyzetet... aztán lehet, hogy nem! :) ) Megtérésemkor egyébként nekem is volt egy olyan Ige, amit folyamatosan megkaptam: "Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt." Gyakorlatilag az egész megtérésem erre az Igére épült - és én is kaptam egy nagyon határozott ígéretet Istentõl, közvetlenül a megtérésemkor, amit azóta is sokszorosan megerõsített. (Nem a házasságomra vonatkozóan.) Egyelõre még nem valósult meg maradéktalanul, de tudom, hogy Isten ígéretét biztosra vehetem. És hiszek! Néha vannak kétségeim, de a fenti írásod is megerõsített abban, hogy az ígéreteknek hihetünk, és ezért is nagyon-nagyon fontos ez most nekem, és nagyon köszönöm! Neked, és Istennek, mert valami fantasztikus érzéke van ahhoz, hogy ha valamiben kételkedem, akkor valakitõl váratlanul megerõsítést kapjak! :)
Mint a Bibliát valló keresztyén, én sem mondhatok mást, mint hogy a végsõkig tegyél meg mindent a házasságod megmentéséért. De, hogy hol a végsõ határ, fogalmam sincs. Elmondom az én "sztorimat": Az elsõ feleségemmel hitetlenül jöttem össze, õ 15 én 19. A szex remekül ment az elsõ pillanattól kezdve. Három és fél év után összeházasodtunk. Kiderült, csak a szex mûködik együtt, és bulizni tudunk, de semmi más nem mûködik. 6 hónap házasság után saját lakást vettünk, vállaltunk 6 év alatt két gyermeket (szoc.pol. miatt). Másfél év alatt teljesítettük, anyagi biztonság, teljes egészség, remek szex, és mégsem mûködik a házasságunk. A feleségem probléma megoldó képlete mindenre: akkor váljunk el! 3 év után jött Isten, és mi megtértünk, és bemerítkeztünk, és az elején egy kicsit jó is volt minden. (néhány hónap) Aztán kezdõdött minden elölrõl. Született egy harmadik gyermekünk, de egyre gyakrabban, egyre többet, egyre hangosabban veszekedtünk, és aztán jött a tettlegesség. Közben minden vasárnap jártunk a gyülekezetbe. És szerettük egymást, ez nem kérdés. Csak együtt élni nem tudtunk! 9 évvel a házasság kötésünk és 6 évvel a megtérésünk után a feleségem elköltözött, és beadta a válókeresetet. Kértem, ne váljunk el, keressük meg a megoldást, Isten segít! Hajthatatlan volt. Természetesen idõnként ágyba bújtunk. Szerettük egymást, még házasok voltunk, csak külön éltünk, és be volt adva a válókereset. Engem közben kizártak a gyülekezetbõl a feleségem bizonyságtétele alapján. Az nap este, mikor kizártak, a feleségem albérletében aludtam (õ hívott telefonon és kérte), és onnan mentem másnap dolgozni. De a válókereset visszavonására nem volt hajlandó. A második válóperes tárgyalásra még úgy mentem el, hogy nem akarok válni. De úgy jöttem el, hogy ezzel a nõvel végeztem. Két héttel késõbb össze jöttem a mostani feleségemmel, (5 hónappal a válásom kimondása elõtt) Egy évvel a válásom után össze házasodtunk, ma két gyermekünk van. A kezdetektõl mindenki ellenezte a kapcsolatunkat, kaptunk a törvény bunkójával rendesen. Mindenki azt várta, mikor megy tönkre, mikor kezdem el õt is verni, mikor válunk mi is el. (idén leszünk 10 éves házasok) Abban biztos vagyok, azt, hogy elváljak és újra házasodjak, nem akarta az Isten. De elfogadta, és megáldotta a második házasságomat is, és nem hagyott el sem engem, sem minket. Mindenki szépnek, különlegesnek látja a saját gyermekeit. De a mi két gyermekünket mások is elismerik, hogy rendkívül szépek, és mi is értetlenül nézünk a feleségemmel, hogy Isten két ilyen gyermeket hogy mert ránk bízni? Mi van az elsõ házasságomból született három gyermekkel? A válás megviselte õket. A következményeit ma is hordozzák. De õk is azt mondják (20 fiú, 19fiú, 16lány), jobb hogy elváltunk. Mert az nem volt család, és nem volt házasság, amit az édesanyjával mûveltünk. A két kisebb egyébként már meg tért és bemerítkezett. Szóval mentsd meg a házasságod, ha van rá mód. De én magam biztos vagyok benne, hogy amiben most vagy, az nem házasság. És tõlem mártírkodhatsz, ha van kedved hozzá, de ha nincs esélye a házasságod helyre állásának, nem hiszem, hogy Isten sok örömét fogja lelni, a kapcsolatotokban. Az én véleményemre hivatkozva el ne válj! Keresd Isten személyes vezetését ebben a helyzetben! De! Amikor kizártak a gyülekezetbõl, és gyakorlatilag minden hívõ testvérem magamra hagyott, és természetesen mindenért egyedül én voltam a hibás, a felelõs, meg minden, háromszor kaptam meg Istentõl rövid idõn belül ugyan azt az Igét: "nem maradok el tõled, sem el nem hagylak téged" És mivel én egyébként ritkán kapok konkrét személyes igét Istentõl, nem volt kérdés, hogy ezt nyugodtan vegyem komolyan! És Isten hû maradt az ígéretéhez. És nem azért, mert ezt én megérdemeltem, vagy most már megérdemelném. Csak kegyelem. Szóval, nem irigyellek a helyzetedért, még kevésbé a döntésedért, amit meg kell hoznod. Akinek elsõre sikerült jó házasságot kötnie (Isten kegyelmébõl) az könnyen tudja mondani: a végsõkig ki kell tartani a házastársunk mellett. És igaza van! A házastársam mellett én is kitartok! A kérdés, meddig házastárs a másik, és mi számít végsõkig-nek? Mert nem értek egyet azzal, hogy a hívõnek mindent el kell tûrnie! A Jézusba vetett hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Még mindig nem érzem ugyanolyannak a helyzetet, mert azt írod, hogy "szexeltünk rendszeresen". Õ viszont tényleg ÉVEKIG nem közeledik, ha én nem... és ha én közeledtem, 10-bõl kilencszer elutasított. Értem, amit írsz, bár meglehetõsen feloldhatatlan problémának látom. Kíváncsi lennék, hogy sikerült megoldanotok - ha gondolod, írd meg privátban, kérlek! De azért azt még hozzátenném, hogy amikor próbáltuk helyrehozni a dolgot, akkor én folyamatosan kérdezgettem, hogy mit szeretne, és én is elmondtam az igényeimet, hogy javítsunk a helyzeten. Ezzel együtt nem lett jobb! Pedig tényleg tudtunk nyíltan beszélni róla! És sajnos a nyílt beszélgetéseink során kiderült, hogy bizonyos "igényeimet" egyáltalán (!) nem hajlandó teljesíteni. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem pl. ilyenre, hogy CSÓK! Ugyanis nagyjából 7 éve nem csókolt meg... És talán még jobban hiányzik, mint a szex. De amikor megmondja, hogy õ egyszerûen utál csókolózni?! Követeljem, miközben tudom, hogy utálja? Nekem viszont rettenetesen hiányzik...
Pont úgy, ahogy nálatok is van... hiába mutatta ki, én nem vettem komolyan, mert meg voltam gyõzõdve róla, hogy csak meg akar felelni valamilyen elvárásnak... ezen kívül mi -legalábbis én akkor úgy gondoltam- szexeltünk rendszeresen, csak éppen mint, ahogy te is leírtad mindketten kényszernek éreztük. Én az egészbõl nem is vettem észre semmit, mármint abból hogy neki ez így nem jó. Hiába mondta, hogy mit akar én nem vettem tudomást róla és konkrétan közöltem vele, hogy, nekem teljesen jó így, ahogy van -pedig nem volt jó, nem tudom, hogy miért mondtam, talán büszkeségbõl-, ha ez neki nem jó, akkor benne van a hiba.
A kérdező hozzászólása: Tudtára kellene hoznod mindenképpen, hogy amit tett, az neked nagyon fáj. - hónapokig teljes apátiában, depresszióban voltam emiatt. Tudta, látta, cseppnyi megértést sem tanúsított. Aztán leültünk átbeszélni, hogy kinek mi az a minimum, ami szükséges ahhoz, hogy normális mederbe tereljük a házasságunkat. Mindkettõnknek volt 2-3 ilyen. Elkezdtük tudatosan megadni egymásnak, hátha ez segít. Hónapokig próbálkoztunk. Akkor azt éltem meg, hogy amit õ nyúlt nekem, arról lerí, hogy iszonyúan nyögvenyelõs (ezt néha el is mondtam neki, hogy ha közben látszik rajta, hogy semmi kedve az egészhez, akkor nem sok értelme van erõltetni - és itt nem csak a szexre gondolok, hanem közös programokra is). Azt is éreztem, hogy amit meg én nyújtok, az kevés neki, mert folyamatosan kritizálta, hogy még ez sincs meg, meg az sincs meg. Valószínûleg mindketten hasonlóképpen éltük meg: hogy hiába próbáljuk egymásnak nyújtani, amire a másik vágyik, ez kevés, valahogy nem õszinte az egész... Hónapokig próbálkoztunk. Közben azért voltak veszekedések is bõven. Aztán jött részemrõl a lemondás. Ez is hónapok óta tart már, és furcsamód azóta nem veszekszünk, sõt, többet tudok neki segíteni, mint eddig. De neki csak gyakorlati dolgokban van rám szüksége: vezessem a háztartást, neveljem a gyereket, segítsem a munkájában, hallgassam meg a problémáit. Ezek mind megvannak. Nem ér hozzám, nem kezdeményez semmit... És õszinte legyek?! Ennyi visszautasítás után már nem is vágyom az érintésére...
"engem már évek óta nem kíván, és bármit tettem (beleértve az imádkozást is), akkor sem "nem fog téged boldoggá tenni" - amikor azt vártam, hogy boldoggá tegyen, nagyon rossz volt a kapcsolatunk." Ez csak azt bizonyítja, hogy már régóta megvan a kapcsolata. Az én esetemben 2 év volt, amire ugyanez az állapot kialakult, tehát 2 évig úgy volt kapcsolata, hogy nem is tudtam, mire eljutottunk az elhidegüléshez. És egyet értek az elõzõ szólóval, hogy ebben nem szabad asszisztálnod, ha valóban jó kimenetelt akarsz, ha ez a célod.
Kedves kérdezõ! Az még nem derült ki, hogy a férjed is hívõ-e. Mert nem mindegy. Egy hívõnél igenis figyelembe kell venni azt, hogy milyen rendet adott az Isten a házasságba, és ez alapján õ bizony elhanyagol téged, megszomorít és akár paráznaságra is kényszerít (még hogyha csak gondolatban is). Ebben meg lehet és kell feddni a testvért, és közös imádsággal, könyörgésekkel kérni az Isten irgalmát ebben a dologban. Ha nem hívõ, akkor nehéz a helyzet. Nem várhatsz el tõle Isten szerinti gondolkodásmódot, így szerintem dûlõre kell vinni a kérdést, hiszen ez így valóban nem házasság, csak egymás mellett lakás, a házasság nem ilyen célra van adva az embernek.
Igen, sajnos én is így jártam, mint az elõttem szóló, azzal a különbséggel, hogy mi nem váltunk el. Sokáig meg voltam gyõzõdve arról, hogy a feleségem frigid, mert egyszerûen nem kívánta a szexet. Mint kiderült csak velem nem...Ez azóta megváltozott, de ez egy másik történet...Lényeg, hogy mi meg tudtuk oldani válás nélkül. Nem mondom, hogy a férjednek szeretõje van, csak azt mondom, hogy ne légy naív, ne dugd a fejed a homokba. Én is meg voltam gyõzõdve arról, hogy a feleségem nem tenne ilyet. Egy egészséges férfinak szüksége van a szexre, ugyanúgy, mint egy egészséges nõnek. Ha otthon nem akar szexelni, akkor 3 variáció van: 1. Valaki más jár az esze, esetleg nem csak az esze... 2. Frigid (ennek nagyon kicsi az esélye...) 3. Meleg...(ennek bármilyen hihetetlen, de nem is olyan kicsi az esélye, mint elsõre hinnéd...)
A kérdező hozzászólása: Nos, akkor igyekszem mindent megválaszolni. Szervi probléma nincs, amikor nagy ritkán oda került a sor, akkor könnyedén harcrakész állapotba került. Külsõ szexuális kapcsolata nem volt, érzelmi igen - tehát randizgatott valakivel (ez többször fordult elõ kapcsolatunk során, mint utóbb kiderült), de szexre nem került sor. Ebben 99%-ig biztos vagyok. Nincs rá igénye. Nem csak velem, mással sem. Aszexuális - és azért ez egyáltalán nem olyan ritka, mint hiszitek, ha átnéztek a szerelem, szex kérdéscsoportba, naponta vetnek fel elhanyagolt feleségek ugyanilyen problémát. Sokan járunk ebben a cipõben, csak hát errõl ugye az ember lánya nem szívesen beszél, csak anonim módon, vagy olyannal, akivel nagyon bizalmas viszonyban van (itt jegyezném meg: a legjobb barátnõm, az egyetlen, akivel személyesen beszéltem errõl, ugyanilyen helyzetben van!). Én is úgy gondolom, hogy nem jó, ha kötelességbõl történik - megpróbáltuk, mert mindent megpróbáltunk. Nagyon rossz volt, mint írtam valahol, gépies "reszelés" lett belõle. Megalázó, nem akarom így. Párterápiáról hallani sem akar, ha erõltetném, nem lenne jó vége. Eleve bizalmatlan a pszichológusokkal, nem hisz benne, hogy segít. Hogy más téren mi a helyzet? Jól kiegészítjük egymást, rengeteg közös témánk van, jókat tudunk beszélgetni, akár még kulturáltan vitatkozni is; van közös érdeklõdési körünk, baráti társaságunk; sokat segítünk egymásnak, munkában, egyebekben... A gyermekünknek együtt jó szülei vagyunk. De intimitás nincs köztünk, a kapcsolatunk teljes mértékben barátinak mondható. Vagy inkább testvérinek. Válás... tudom, hogy ez lenne a megoldás, de tönkretenném vele. Lelkileg, anyagilag egyaránt. Tudom, ismerem. Nem akarok neki rosszat. A gyermekünknek sem! Csapda!
Kérdés, hogy volt-e valaha jó együtt, és akkor mi volt az? Mitõl romolhatott el? Nem akarlak kiábrándítani, de sajnos, én is voltam hasonló cipõben, csak férfi oldalról. Az asszony nem akarta, teljes elhidegülés, és a végén kiderült, vagy van valakije. Elváltunk. Ez az én példám, nem biztos, hogy nálad is ez a helyzet, de elég nagy a valószínûsége, hogy mással is van, és azért nem kívánja veled. (hacsak nem valami szervi, lelki, szellemi baj van) Ne legyen igazam, de ez egy igen reális opció. :(
Érdekes a kérdés.A legtöbbször fordítva van, ritka, hogy a férfi legyen az, aki tartósan nem kívánja az együttlétet.Férfiként mondom, nekünk a szex könnyebben megy, általában nincs szükség hozzá olyan érzelmi ráhangolódáshoz, mint a legtöbb nõnek.Inkább azt sejteném a háttérben, hogy bizalomproblémái vannak, nem szívesen nyílik meg elõtted érzelmileg, így szexuálisan sem.Nagy hiba lenne az idézett igére hivatkozva kötelességet csinálni a szexbõl, és így elvárni a férjedtõl, hiszen ami kötelezõ, azt az ember általában nem szívesen csinálja... Én azt javasolnám, menjetek el valahogy párterápiára, ugyanis ha egy javakorabeli, életerõs férfiember nem kívánja a szexet, ott pszichés gondok vannak. Nem lehet, hogy túl fáradt?Esetleg úgy érzi, nem tudna teljesíteni az ágyban?Házastársi viszonyotok többi része rendben van?Mert furcsa lenne, ha mindenütt teljes lenne az összhang, csak az ágyban nem.Végezetül az is lehetséges, hogy a férjed egyszerûen frigid, ami elég ritka, de van rá esély.Volt elõtted szexuális kapcsolata?Ha igen, ezek a problémák ott is fennáltak?
Nehéz.... Szerintem nagyon fontos lenne elsõ körben megtudni, hogy konkrétan mi a hiba. Tehát a férjed rád nem vágyik csak, vagy általában a nõkre?
Közben válaszoltál, és nincs tanácsom, amivel kezdhetnél valamit. Az, hogy nem lett volna szabad össze se házasodnotok, már nem segít, pedig szerintem ez a helyzet. Döbbenten állok a problémád elõtt, elképzelni se tudom a helyzeted. Ha valakinek nincs szüksége rád, csak arra, amit nyújtasz, akkor az az ember téged nem szeret. És érzelmek nélkül nagyon nehéz kedvesnek meg figyelmesnek lenni. Azt írtad, a válás nem jöhet szóba. Pedig elõbb-utóbb szóba fog jönni. Én sem vagyok a válás híve, de ti nem vagytok házasok, csak papírotok van arról, hogy együtt éltek. A Jézusba vetett hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Remélem, már értitek, miért írtam, hogy ez egy csapda számomra... mert hívõként nem szeretnék házasságtörést elkövetni, de a házasságomban a vágyaim kielégítésére nincs esély.
A kérdező hozzászólása: # 5: Ja, és még annyit, hogy az összes szexi fehérnemûmet, felsõruhámat, amiket az évek során felvásároltam, kidobtam, széttéptem. :( Mert nem láttam hasznukat egyáltalán...
Félek az 5# válasza nagyon naiv, ha egy férj hosszú ideje nem közeledik a feleségéhez, ott komoly gond van a háttérben. A legfontosabb kérdés, konkrétan veled van baja, vagy külsõ okai vannak. A második valamivel jobb lenne. A választ csak a férjed tudja. A Jézusba vetett hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. A probléma nem új keletû, évek óta tart. Amiket írtatok, már mind megpróbáltam... Nagyon sokszor próbáltam beszélgetni vele errõl, de szerinte nincs semmi probléma, õ ilyen, fogadjam el, hogy nincs igénye a szexualitásra és kész. Próbáltam elmondani, hogy nekem viszont van. Néha nyögvenyelõsen belement, de mint egy darab fa, olyan volt, semmi élvezet nem volt benne - mert hát én nem "reszelésre" vágyom, hanem intimitásra. Külsõ segítséget (szexológus, párterápia) nem akar igénybe venni - majd õ megoldja! Nem vágyik velem közös programokra, ha néha nagy nehezen el tudunk menni valahova, akkor is kerüli az érintést - ha én hozzáérek, elhúzza a kezét, gyorsan arrébb megy. Nem szerelmes, ez teljesen egyértelmû, meg is mondta, én csak a biztos hátteret jelentem a számára, nem többet. Én ezt már elfogadtam - és ezt az elfogadást Istentõl kaptam, bármilyen furcsán hangozhat is. El kellett engednem õt érzelmileg. De nem tudom, hogyan tovább... Szóval az elcsábításán kívül várnék javaslatokat. :)
áruld már el, hogy a férjed miért nem akarja????? ez lehet a nyitja az egész problémának szerintem...
Bocs, én nem tudok olvasni! A válás-t valás-nak olvastam. De a tanácsom marad ettõl függetlenül, meg kellene tudni beszélni vele. A Jézusba vetet hit reményt ad.
A kérdező hozzászólása: Ja igen, hogy volt-e valaha jó együtt?! Hát persze, hogy volt! Különben nem mentem volna hozzá! Ne gondoljátok, hogy valami naiv liba vagyok, aki azt hiszi, hogy ami az elején rossz, az majd megjavul. Az elején normális, teljes, változatos szexuális életünk volt, neki még valamivel nagyobb is volt a szexuális étvágya - nehezményezte is, hogy nem akarom minden nap. Nem vagyok prûd, elég odaadó vagyok az ágyban, szeretek örömet okozni a partneremnek, kérdezgettem, hogy neki mi a jó. De valahogy mégsem tudtunk "egymáshoz csiszolódni" szexuálisan. Õ nagyon sok mindentõl elzárkózik, az igényeit nem szívesen mondja ki. Egyértelmû, hogy lelki problémái vannak, más területen is, és általában tudok is neki segíteni, de ebben a dologban azzal segítek, ha lemondok az igényeimrõl, mert azt veszem észre, hogy különben csak frusztrálom, hogy õ nem elég férfi...
Szia! Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Volt olyan válasz mely azt sugallta, hogy te valójában nem is vagy házas. Ez nem igaz, te házasságban élsz és az, hogy ehhez nem kapcsolódik szeretett vagy szex - szomorú, de ettõl még Isten elõtt házas vagy. A Malakiás 2:16-ban Isten határozottan mondja, hogy gyûlöli a válást. Ezért is dicséretes, hogy ez szóba sem jöhet. Tanácsként csak annyit tudok mondani, hogy könyörögj az ima meghallgatójához, mert elõtte semmi sem lehetetlen. És ha az õ akaratával összhangban kéred biztosan megadja!
Ehhez nem szabadna asszisztálnod. Tudtára kellene hoznod mindenképpen, hogy amit tett, az neked nagyon fáj. (hogy megcsalt, mégha testileg nem is.) És azt is tudtára kellene adnod, hogy te ennek ellenére is mindenféleképpen csak vele tudod elképzelni az életed. Nem létezik, hogy õ azt mondja, hogy jó ez így, ahogy van és szarik rá, hogy neked rossz..., legalábbis nehéz elhinni. Mindennap folyamatosan éreztesd vele, hogy mennyire szereted, elõbb-utóbb meglesz az eredménye. (hacsak nem teljesen gerinctelen a férjed...)
A kérdező hozzászólása: "nem tenne olyat, ami nekem fáj" - ja, én ebben nem hiszek. Simán megtenné. Nem azért gondolom, hogy nem csalt meg, hanem mert tudom, hogy mennyire bizonytalan önmagában, hogy egy kapcsolattól inkább megerõsítést vár, nem pedig szexualitást. Ezt az õszinte beszélgetéseinkbõl gondolom, és abból, amit korábbi kapcsolatairól tudok... Ettõl függetlenül nem mondom biztosra, hogy szexuálisan nem csalt meg. Szinte mindegy is, mert érzelmileg megcsalt, és ez sokkal fájóbb. És simán megtette, lelkiismeret-furdalás nélkül - szóval nem vagyok azért annyira naiv. :)
A kérdező hozzászólása: Kedves # 28! Igen, értem, amit írsz, csak te a következõket próbáld megérteni: "nem téged fog kívánni" - engem már évek óta nem kíván, és bármit tettem (beleértve az imádkozást is), akkor sem "nem fog téged boldoggá tenni" - amikor azt vártam, hogy boldoggá tegyen, nagyon rossz volt a kapcsolatunk. Állandó veszekedés (mert folyton frusztrált voltam amiatt, hogy nem tesz boldoggá, sõt, meg sem kísérli, vagy ha mégis, akkor erõltetett). Amióta már nem vágyom rá, hogy boldoggá tegyen, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb a kapcsolatunk. Tehát nem az a célom, hogy engem tegyen boldoggá. Mert ha ez lenne a célom, akkor már feltételesen szeretném, nem pedig feltétel nélkül. "Ha nincs meg az alap, a hûség" - a hûség eddig sem volt meg, hiszen volt házasságon kívüli kapcsolata. Még ha szexmentes is, de azért ez egy nõnek sokkal fájóbb, mintha félrekefélt volna. Ezt a férfiak nem nagyon értik, de így van sajnos. Lehet, hogy hozzájárulok a házasságtöréshez, de ha nem tenném, akkor is megtenné most már, ebben biztos vagyok. Ha kézzel-lábbal tiltakoznék ellene, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy nagy veszekedések és tányércsapkodások közepette mennénk szét. Így meg... lehet, hogy Isten akarata pont az, hogy õ hagyjon el?! Nem tudom, ez csak most jutott eszembe. Majd Õ tudni fogja, hogy mi a legjobb...
amit töröltem abban csak az volt benne, hogy én is pontosan ilyen naív voltam, mint te hittem abban, hogy a feleségem nem tenne olyat, ami nekem fáj. Lényeg, hogy nagyon pofára estem, mikor kiderült a valóság. Még akkor is nehezen hittem el, hogy mit tett, mikor mindent bevallott. A hit csodákra képes, hidd el. Én tudom!!!!
(elõzõ is én voltam) Szerintem ez nagyon rossz hozzáállás. A házasságtörés nem holmi apróság, hanem tényleg szét tudja törni a házasságot, ami egy szövetség, és ennek egyik következménye, hogy nem téged fog kívánni, hanem azt, akihez jár. Tehát nem fog téged boldoggá tenni, ha mást akar boldoggá tenni, és más teszi ÕT boldoggá. A te célod meg nem az, hanem hogy téged tegyen boldoggá, és te õt. Nem? Ha ez téged "nem érdekel", akkor az alapvetõ célodnak mondtál ellent, gyakorlatilag elengedted, te magad is hozzájárultál a házasságtöréshez. Érded? Ez nem a birtoklásról szól, hanem a hûségrõl. Ha nincs meg az alap, a hûség, akkor az már valóban nem házasság, csak baráti együttélés...
A kérdező hozzászólása: Azt írtam, hogy egyelõre lemondást vár. Nem gondolom, hogy rosszat akarna... Egyébként örülnék, ha leírnád, amit töröltél, nem keserítesz el vele, hidd el!
Biztos vagyok benne, hogy isten nem lemondást vár tõled!!! Jót akar neked, nem rosszat. Van megoldás, meg fogod találni. Itt még egy csomó mindent írtam a saját tapasztalataimról, de töröltem, mert nem szeretnélek elkeseríteni... Lényeg, hogy bízz istenben, õ majd segít.
A kérdező hozzászólása: Nem, ez csak mostanában van így, hogy nem alszik itthon, korábban nem volt. Flörtölget, de nem lép túl egy bizonyos határt - ezt tudom, szinte biztosan. Hogy azóta mi van, mióta ezt "megengedem", azt viszont nem tudom. Õszintén szólva már nem is érdekel. Ha õt teszi boldoggá, hát tegye, mert attól, hogy megtiltom neki, hogy mással boldog legyen, attól még nem fog engem boldoggá tenni. Nem birtokolni akarom.
"...mert kifejezetten nõi társaságban érzi jól magát, flörtölget is", "Az sem gond, ha nem alszik itthon." Itt van elásva a kutya. Ha régebben is félre kacsingatott (tehát jellemzõ rá ez a vétek), és még ráadásul el is engeded ebben, hogy szabadon akár ne is aludjon otthon, akkor szinte biztosra veheted, hogy megcsal.
A kérdező hozzászólása: Kedves # 21! Hidd el, én õszintén elmondtam neki az igényeimet, tabuk nélkül. Hogy mire vágyom pontosan (nem csak szexuálisan, hanem mire lenne szükségem ahhoz, hogy újra párkapcsolatnak tekintsem a kapcsolatunkat). Mit kiderült, neki ezekre egyáltalán nincs igénye. El is mondta, a kedvemért belement, de nem volt benne köszönet - pontosan amiatt, mert õ nem jó szívvel tette. Õ is elmondta az igényeit (ami a szexualitás szintjén az volt, hogy neki tökéletesen megfelel a szexmentes élet, jobb lenne, ha nem erõltetném), más területen viszont próbáltam megfelelni az õ kéréseinek. Szintén sikertelenül. Szóval mi ezeket megbeszéljük, nem söpörjük a szõnyeg alá! Én nagyon nyitott vagyok, még akkor is, ha esetleg nem kellemes, amit hallok... mert hát pont az ilyen beszélgetések során derült ki az, amit nagyon nem szerettem volna hallani: hogy benne elmúlt a szerelem (sõt, igazából meg sem volt soha), hogy a mai napig a régi kedvesére gondol, aki nagyon csúnyán bánt vele, és hogy egyáltalán nem vágyik a szexualitásra... Csak hát tudjátok, az van, hogy Isten nem akarhatja azt, hogy így éljem le az életem, egy életre hozzákötve valakihez, akitõl érzelmileg, szexuálisan semmit nem kapok... Mert minden más területen érzem a kegyelmét, és hogy mennyire bölcsen rendezi az életemet. De ebben a dologban egyelõre csak lemondást vár tõlem...
A kérdező hozzászólása: Kedves # 19! Azért ezzel vitatkoznék, mert Pál apostol álláspontja szerint senki nem köteles rossz házasságban élni, el lehet válni. (Az más kérdés, hogy a férfiaknak engedi az újbóli házasságot, a nõknek nem.) Mindenesetre vallásom szerint protestáns vagyok, tehát elvben elválhatnék, fel is merült már, de látom a férjemen, hogy mennyire megviseli még a gondolata is. Tehát nem vallási okokból nem akarok elválni, hanem a lélek parancsa szerint, vagy ha úgy tetszik, a szeretet parancsa szerint. És hidd el imádkoztam sokat. És Isten arra indított, hogy engedjem el érzelmileg õt. De arra nem, hogy váljak el.
Ja és még valami... (én írtam a 3 variációt az elõbb). A feleségem konkrétan ugyanezt gondolta rólam, amit te gondolsz a férjedrõl. Félreértettük egymást éveken keresztül. Õ meg volt gyõzõdve arról, hogy nekem nem kell, én meg, hogy én nem kellek neki, emiatt a szex mindkettõnknek vacak volt. Aztán ez oda vezetett, hogy elkezdett õ is ilyen és ehhez hasonló internetes oldalakra írogatni, és talált egy olyan barmot, aki rábeszélte, hogy sokkal jobb lesz neki, ha talál egy olyan férfit, akivel jobb lesz a szex is, hiszen mit veszíthet, a férje már úgysem szereti. Ne ess ebbe a hibába!!! Lehet, hogy a férjed egy másik kérdésben épp most írta ki, hogy a feleségével nem jó a szex, mitévõ legyen most... Mindig van megoldás és mindig van jó megoldás is. És a ti esetetekben szerintem a legjobb megoldás az lenne, ha tabuk nélkül, õszintén meg tudnátok beszélni egymással, hogy vajon hol van a hiba és mi lehet a megoldás. Tudomásul kell venni (még akkor is, ha a férjed nem veszi tudomásul), hogy a házasság örökre szól és ti ketten már egymás részei maradtok örökre. Közösen meg tudjátok oldani a problémát. És persze nem árt a hit sem... Imádkozok értetek!!!
A kérdező hozzászólása: Jaj, közben jöttek még válaszok. Szóval higgyétek el, nagyon sokat beszélgetünk, egy kicsit még a pszichológusa is vagyok, és vagyok annyira elfogadó, hogy õszintén el tudja mondani a gondjait. Tehát neki érzelmileg van szüksége inkább pátyolgatásra (más nõknél is ezt kereste - nem, nem vagyok naiv!). Ezzel meg is válaszoltam azt is, hogy nem meleg, mert kifejezetten nõi társaságban érzi jól magát, flörtölget is (amit soha nem vetettem a szemére, mert amikor megismertem, akkor is ilyen volt, és én is ilyen vagyok). Õ se nem hívõ, se nem vallásos. Én sem régóta vagyok hívõ. Gyakorlatilag a megtérésem óta tudtam elengedni õt érzelmileg, vagyis nem birtokolni akarom, hanem támogatni, segíteni, elfogadni. Most lehet, hogy birkának néztek, de azóta megadtam neki a szabadságot is: nem kérem számon, hogy hol van, kivel, nem kell beszámolnia semmirõl. Az sem gond, ha nem alszik itthon. Nem kutakodom utána, de látom, hogy próbálkozik, keresgéli önmagát, és nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Tudom, hogy szüksége van rám, a támogatásomra, nem akarom cserbenhagyni. De azt látom, hogy abban ti is egyetértetek, hogy ez így nem házasság... hát szerintem sem az. De akkor mit lehet tenni, ha tudom, hogy a válással tönkretenném (nagyon hosszú lenne, és nem is szeretném nyilvánosan leírni, hogy honnan tudom ezt, de tudom). Ezt nem akarhatom, hiszen szeretem (nem szerelemmel). De a házasságtörés bûn Isten elõtt. Vágyaim pedig vannak, nem mondhatom azt, hogy nem, ezt én Isten elõtt is felvállalom (most így hirtelen nem tudom, melyik igeszakaszban szerepel, hogy ne takard el orcádat Isten elõtt, mert õ úgyis mindent tud) és imádkozom is sokat, hogy mutassa meg a helyes utat.
Nem kevés zûr-zavar van a kérdésben. A hívõktõl vársz választ, de a "vallást" eleve kizárod. Nem hiszed a Bibliát, de ha valami "hasznos" a te szempontodból hivatkozol rá. Ok. Nézzük: Talán beszélgetned kellene a férjeddel, mi az oka annak, hogy bár képes lenne rá, még sincs kedve hozzá? Meg valószínûleg, nagyon sok minden másról is beszélgetni kellene. A Jézusba vetett hit reményt ad.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!