Találatok a következő kifejezésre: Mi köze a születési (3 db)

Mi köze van a születési dátumomnak ahhoz, hogy mikor eshetek teherbe?

Hol nézhetek ennek utána?

Legjobb válasz: Szia! Szerintem a te születési dátumodnak semmi köze nincs ahhoz, hogy mikor eshetsz teherbe. Az ovulációnak van hozzá köze. De persze lehet, hogy tévedek. Biztos vannak olyan jóslásos oldalak, ahol ezzel kábítanak:) Inkább a menszid nézd és számolgasd a napokat.

Szia! Szerintem a te születési dátumodnak semmi köze nincs ahhoz, hogy mikor eshetsz teherbe. Az ovulációnak van hozzá köze. De persze lehet, hogy tévedek. Biztos vannak olyan jóslásos oldalak, ahol ezzel kábítanak:) Inkább a menszid nézd és számolgasd a napokat.

Mi a véleményetek arról, ha valaki a párját a gyerek születése után "átnevezi" apának/anyának? Úgy értem, hogy egymás közt, nem mint például a kicsinek mondja, hogy "nézd, ott van apa! ". Remélem értitek.

Legjobb válasz: Az én szüleim akkor kezdték "apázni/anyázni" egymást, mikor a kicsi lányuk (én) egyszer csak Józsinak szólította az apját. A gyerek próbál utánozni...:)

Sztem nem jó dolog, mi nem hívjuk így soha egymást. Ugyanúgy hív és becéz a férjem, mint a gyerekek születése elött és ez fordítva is így van. Nekem idegen lenne, nem az én apám, õ továbbra is a szerelmem maradt! Egyébként ezt nem is ajánlják pszichológusok meg ilyen-olyan hozzáértõk, mert akaratlanul is negatív hatása lehet a kapcsoltra. Nem jó, ha mindig az apát vagy anyát látjátok egymásban, el kell vonatkoztatni, hogy továbbra is egymás szerelmét, a férfit, a nõt helyezzétek elõtérbe.
Az én szüleim akkor kezdték "apázni/anyázni" egymást, mikor a kicsi lányuk (én) egyszer csak Józsinak szólította az apját. A gyerek próbál utánozni...:)
Mi most hogy megszületett a fiunk, már szinte csak így szólítjuk egymást, de elõtte soha. Ez teljesen normális szerintem.
Az én szüleim soha nem szólították egymást anyának vagy apának, mégsem hívtam soha a keresztnevükön õket. Ez nem ettõl függ, minden gyerek még az is akinek a szülei anyának és apának szólítják egymást kipróbálja azt, hogy milyen amikor a rendes nevén szólítja a szüleit. Ha akkor rászól az ember, hogy neked nem Kati, hanem anya vagyok akkor az úgy is marad.
engem kiráz a hideg ettõl. A gyereknek apa/anya vagyunk, de egymásnak meg kellene maradni nõnek/férfinak.
Nekem semmi különös „magánvéleményem” nincs róla, hogy ki hogy szólítja a másikat, tegyék, ahogy jól esik. De: én apuztam/anyuztam gyerekként (bár nem emlékszem, õk egymást hogy hívták), viszont most a keresztnevén hívom a férjem, és ha róla beszélek a gyerkõcnek akkor is így teszek (a férjem is így tesz velem). És a gyermek a keresznevünkön szólít minket. Nem volt mindig így, eleinte mama és papa voltunk, aztán ahogy nõtt, „nevünk” lett. Engem nem zavar, bár elõször fura volt. Meg fõleg az volt zavaró, hogy láttam a megrökönyödött arcokat (és kaptam a döbbent kérdéseket, hogy „jééé, téged a neveden szólít a gyerek?”) a szülõtársaktól. Végül elkezdtem élvezni, hogy én voltam az egyetlen szülõ az oviban, akinek minden gyerek és óvónõ tudta a nevét… a többiek „Pistike anyukája” néven futottak. :)
Az én szüleim sem hívták egymást soha az életben anyának/apának, én mégis így hívtam õket, sose a keresztnevükön, nem hiszem hogy a gyerek így tanulja meg. Más családoknál sem szólítja a gyerek a becenevein a szüleit, csak mert nem anyázzák apázzák egymást. Nekem a párom nem az apám, én pedig nem vagyok az anyja.
Nekem se tetszik ha a szulok egymast anyucinak, apucinak szolitjak( ketto is van a barati tarsasagba, a hideg raz ha hallom). A ferjem nem az apam es en se az anyja vagyok a ferjemnek. 2, 5 eves kisfiunk pedig Anyanak es Apanak hiv minket. A ferjem engem Szivemnek, Cicanak hiv. En Ot szinten Szivemnek.
Most komolyan ettõl függ, hogy valaki nõ vagy férfi marad-e? Mi a gyerek elõtt így szólítjuk egymást, de azért még nõ és férfi maradtunk! Szerencsére minden értelemben!:)
nekem régen felállt a hátamon a szõr mikor a tescoban fiatal pár, gyerkõc nélkül apunak meg maminak szólította egymást :D szóval mi azt mondtuk, hogy ezt nem. aztán a fiunk a keresztnevünkön szólított minket, mindig, hiába mondtam, hogy anya, csak nézett rám, hogy mit akarok én :) így elkezdtük apázni meg anyázni egymást, de csak itthon vagy ha utcán hívjuk így egymást akkor a gyerek miatt, tehát neki mondjuk :) azért néha kicsúszik a számon más helyzetekben is, hogy "apa" :D
Ha a gyerekekkel vagyunk, apa/anya; ha kettesben, vagy társaságban, akkor természetesen a nevünkön szólítjuk egymást.
Én sem szeretem, de szerencsére nálunk nincs így, másnál meg nem zavar, mindenki döntse el maga.
Tulajdonképpen az, amikor megszületik a gyermek, természetes dolog hogy a nõ anyává, a férfi apává válik és sztem aranyos dolog, hogy elkezdik egymást igy szólitani.Nálunk is ez van, anyának szólit a párom, én meg õt apának.Sztem nincs ezzel semmi gond, hisz a gyerek is hallja ezt és ezáltal neki is ez lesz a természetes.Néha elõfordul, hogy a nevén szólitom, vagy õ is engem, a gyerekeknek aztán ha eszükbe jut, van amikor valamelyikünknek a nevét mondja és nem anyát, vagy apát mondanak. :) Én nem szeretném, ha nagyobbak lesznek és a nevemen szólitsanak-mert sok helyen tudom az a szokás-hanem hivjanak csak engem anyának, az apjukat apának.Mi is továbbra is igy hivjuk egymást.
Az én szüleim a nevükön szólitották egymást, néhe apjuk vagy anyjuk. A nõvéremék apának és anyának hivják egymást, nem csak a gyerek elõtt...Én nem fogom apának hivni a párom, a gyerek ugy is fogja tudni h ki az apja, na meg a párom idõsebb nálam, igy megint nem fogom apának hivni, akár mennyire utálom az én saját apámat...Szerintem semmi szükség igy hivni egymást. De ha valakinek igy jo akkor nem zavar, nem szoktam ilyenekkel foglalkozni.
Nem szeretem, de nálunk is így van... Persze, ha kedveskedni akarunk egymásnak akkor mást becenevet használunk.
Nekem nagyon furcsa, én sosem szólítanám így a férjem, van nekem saját apám, neki pedig saját anyja, számomra ez nagyon idegen. Persze mindenkinek a maga dolga.
Nálunk ez felesben van. Tehát ugyannyit szóltítjuk egymást anyának, apának, mint Kicsimnek, Szívemnek stb. Azt figyeltem meg, hogy általában akkor apázzuk-anyázzuk egymást, ha a gyerek körüli dolgokról van szó. Pl. hogy apa bepelenkáznád a bébit! De ha arról van szó, hogy mit fõzzek, akkor Kicsimnek szólítom a férjem!
Én utálom, ha véletlen anyának szólít. Szóval max. a gyerek elõtt. De én azt is szeretném minél elõbb elhagyni.
Nekem furcsa, soha nem hívtam így a párom, persze ha a gyerekemnek beszélek róla akkor apának nevezem. Nem nevez ennek ellenére a keresztnevünkön minket a gyerek, hanem apának és anyának. Nem valami vágykeltõ a páromat leapázni és néha van, hogy hirtelen nem értem, hogy a barátnõm mit is csinált az apjával (amikor a férjérõl beszél). De ennyi én nem használom, az meg, hogy más így nevezi egymást nem zavar és nem is igazán érdekel.
Úristen akiket a "hideg ráz" meg hasonlók, azok ilyen nulla elfogadással és megértéssel rendelkezõ emberek lehetnek.Az Én szüleim is anyázták-apázták egymást és Nekem nagyon tetszett és mái napig ha hallom, hogy egy házasságban ez megy az Nekem szimpatikus. De természetesen avval kapcsolatban sincsen ellenérzésem, ha Valaki nem így tesz, semmi. De itt tényleg nem arról van szó, hogy valaki nem férfi ha apa lett és nem nõ ha anya, sõt!Az ilyen válaszolóknál meg önértékelési problémák lehetnek, de hogy nem jól látják ezt az biztos. Szóval szerintem ez egy nagyon bensõséges dolog és egy új családban, a családfõ az apa a nõ meg anya, hiába vannak szüleik, nyilván nem a saját apámra fogok gondolni, ha a férjemet majd leapázom....ez annyira egyértelmû. Na még utoljára azt is megcáfolnám, hogy mindenki kipróbálja a szüleit a keresztnevén hívni.Nekem nem jönne ki a számon az biztos.De ez is egyéni. Na szép napot!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!