Találatok a következő kifejezésre: Mi dönti hogy (206 db)

Mi dönti hogy el hogy mlyen kártyát kapok? Tovább

endelni akarok egy ati 7750 2gb kàrtyàt, de mi dönti el hogy milyen lesz? hogy fog kinèzni hàny ventilàtor lesz rajta, mert làttam egy , kèt ventilàtorosat ventilàtor nèlkülit , citrom, narancssàrgàt stb, a gyàrtò hogy Sapphire , Gigabyte stb?

Legjobb válasz: ahol rendeled tudod kiválasztani, vagy ha nem akkor olyan lessz amit küldenek.

ahol rendeled tudod kiválasztani, vagy ha nem akkor olyan lessz amit küldenek.
A kérdező hozzászólása: neten rendelem ugyhogy nem tudom kivàlasztani de passziv hûtèsüt nem kèrek azt megirom
Ne rendelj ott, ahol nem modják meg pontos típust.
Egy rendes webáruházban kiválaszthatod a pontos típust
A kérdező hozzászólása: ès erre miböl lehet ràjōnni ? a dobozàn rajat a van? mi a megnevezèse pl a kèt ventis tipusnak ?
Nézd, itt egy webáruház: az IPON minden videokártya mellett ott a megrendelés gomb, a képeken látod, hogy hogy néz ki a kártya, látod a márkáját, a memória típusát, méretét, stb... Tehát ha egyet megrendelsz közülük, pontosan azt kell kapnod amire ráklikkeltél, nem kell magyarázkodnod , hogy te milyent szeretnél...saját magad utánaolvasással kiválaszthatod. http://ipon.hu/?group_id=463&postedBySearchForm=On&srcMinPri..

Tényleg mi döntünk hogy boldogok leszünk e?

Olvastam múltkor egy cikket hogy mindenki a saját boldogságának a felel?se, és senki nem tud érte tenni csak mi magunk..

Legjobb válasz: Igen, ez tényleg ennyire egyszerû. Fejlõdik a jellemed - és ez igen pozitív. :)

Igen, ez tényleg ennyire egyszerû. Fejlõdik a jellemed - és ez igen pozitív. :)
Szerintem nem. Ha gazdag vagy, nincs felelõséged, vannak haverok meg rokonok - boldog vagy. Csoró vagy, a szomszédaid taplók, sok a czigó a környéken, null közbiztonság, 0 haver, idegesítõ és téged rühellõ rokonok - nem vagy boldog. A szerencsén múlik hová oszt be a sors.
A kérdező hozzászólása: Hát én csóró vagyok, minimálbéres állással..Nem nagyon mentem fel a ranglétrán sosem..Egy kicsi albiban élünk ketten mert én nem beszélek a családommal a Kedvesem szülei meg nagyon messze élnek..Így éldegélünk lassan egyre boldogabban..Van 1 igaz barátnõm, és ennyi..Egyre inkább szeretem ezt a kis szerény életet..Persze mindig elõre, és jobbra törekedni, de azért lehet örülni mindennek..
Kezdetben ennyi. Aztán férjhez mész, szülsz és dolgozol. Nem látod a férjedet, mert dolgozik reggeltõl estig, közben te is küzdesz a munkával és agyerekkel. Jó esetben építkeztek. A pénzbõl alig jöttök ki. A gyerekek nõnek és iskolába, majd egyetemre mennek. Mind pénzlehúzós ágazat! Aztán esküvõ, amit neked kell kifizetni, majd unoka és vigyázhatsz is rájuk, ha azt akarod, hogy a gyermekeid révbe érjenek. Ha szerencséd van késõn leszel beteg és gyorsan halsz meg. Mielõtt ez megtörténik, eldöntheted, hogy hol rontottad el, vagy hogy tényleg boldog voltál-e! Az a kérdésedre a válaszom, hogy IGEN, mi döntjük el! Mi döntjük el, hogy ki fia borját választjuk párnak, hogy az vajon mennyire fog szeretni, hogy vajon mi mennyire fogjuk õt szeretni, hogyan alkalmazkodunk másokhoz, veszünk-e fel hitelt és milyen munkát vállalunk el a tudásunkhoz képest. Én döntöttem el, hogy többet dolgozom, mint amennyit bírok és én döntöttem el ezáltal, hogy szétoperálják a szívemet. Én akartam nyugdíjasként leszázalékoltan élni 3 gyerek mellett a harmincas éveimben. Én döntöttem el azt is, hogy emiatt el kellett hagynunk az albérletet és messzi vidékre kell költözni, mert ott kevesebbõl is megélünk. És én döntöttem el azt is, hogy felállok megalázott helyzetembõl és összeszedem magam és jobb állást találok, mint elõtte. Igen, tényleg én döntöttem így, csak akkor nem tudtam, hogy mindez ide vezet! Ahogy Geszti Péter mondta hetekkel ezelõtt: ember tervez, a sors meg perverz! És hogy boldog vagyok-e? Egyszerre igen és nem a válaszom! Nagy hiányok vannak az életemben (pl. a családomtól 200 kmre dolgozom, hogy elég pénzt tudjak keresni, így ritkán látom õket), nincs autóm, de vannak gyermekeim, akik szeretnek és van egy nejem is, aki szintén. Ilyen értelemben boldog vagyok. Boldog vagyok, mert mert túléltem egy komoly szívfertõzést és mûtéttel meg tudták oldani és minden várakozás ellenére élve maradtam és t.képpen jól érzem magam. A lényeg: hogy a boldogság elég tág fogalom, sok oldalról meg lehet közelíteni. 20 évesen az embernek gõze nincs, hogy milyen lesz a világ, amibe belép!
Feltétlenül nézd meg a neten Az ambíciótól az értelemig c. filmet (Wayne Dyer-rõl (is) szól).

Akkor is döntünk, amikor úgy döntünk, hogy nem döntünk? És mi van azzal, aki döntésképtelen?

Legjobb válasz: igen. akkor azt döntjük el, hogy kiadjuk a kezünkbõl a döntés jogát és engedjük, hogy más döntsön helyettünk.

igen. akkor azt döntjük el, hogy kiadjuk a kezünkbõl a döntés jogát és engedjük, hogy más döntsön helyettünk.
Na evvel jól összezavartál... de én úgy gondolom nincs olyan hogy döntésképtelen mert akkor semmit sem csinálni mindennap döntenünk kel amikor felkelün, elmegyünk a konyhába stb...aki "döntésképtelen" az egész nap nem csinálna semmit bár..azt is elkellene döntenie ;-)
Ez is egy döntésforma, de szerintem a legrosszabb! (Nem az a lényege az életnek, hogy döntéseinkkel, legyenek jók/rosszak alakítsuk a sorsunkat?) Annak, hogy valaki nem dönt, amikor lehetõsége lenne változtatni valamin, az eszményi példája a közönyösségnek. De az is lehet, hogy az illetõ gyáva és nem meri elvállalni a döntésének a következményeit, ezért csak sodródik az árral!
A kérdező hozzászólása: Ez igaz. :)
a döntésképtelen ember is dönt ez így van.csak nem abban a kérdsében amiben kellett volna!
A kérdező hozzászólása: Akkor ezek szerint mégsem döntésképtelen az illetõ, mert azt is csak el kellett döntenie, hogy más döntsön helyette. :)
Ja de én inkább döntök, mint más döntsön helyettem.Hiába..Önfejû vagyok=) Am Boldog Karácsonyt!
Vagy van, aki szeret sodródni, és inkább a sorsra bízza, hogy mibõl mi sül ki. Ez is egy döntés. Meg van, hogy az ember kivárja inkább, amíg változnak valamilyen irányba a körülmények, és könnyebb lesz dönteni.
A kérdező hozzászólása: Na igen. Viszont a döntésképtelenséget nem ilyen alapvetõ dolgok esetére vonatkoztatjuk, mint pl. a felkelés. De ha mégis így vennénk, akkor tényleg nincs döntésképtelen ember. :)
Szerintem a döntésképtelenség elég rövid ideig tart! Amíg el nem döntjük, hogy most döntésképtelenek vagyunk! :D
Az helyett eldönti más:D :) "Az ember vagy dönt vagy döntenek helyette." Ezt nem is tudom ki mondta..:/ De azért jokérdés=))


Minél több idő tellik el császár után annál nagyobb az esély term. Szülésre? A hegvastagság alapján mikor döntik el, hogy a 2. is császár lesz-e?

Legjobb válasz: Szia! Nekem most 17 hónapos a kislányom és császárral született. Év végén szeretnénk belevágni a "kistesó project"-be, így én kikérdeztem a dokimat, mert én is szeretnék természetesen szülni. Õ azt mondta, hogy a 38. héten nézik meg a hegvastagságot és az alapján döntik el, hogy engedik-e a természetes szülést, vagy a heg elvékonyodása miatt a 39. héten programozott császár lesz.

Szia! Nekem most 17 hónapos a kislányom és császárral született. Év végén szeretnénk belevágni a "kistesó project"-be, így én kikérdeztem a dokimat, mert én is szeretnék természetesen szülni. Õ azt mondta, hogy a 38. héten nézik meg a hegvastagságot és az alapján döntik el, hogy engedik-e a természetes szülést, vagy a heg elvékonyodása miatt a 39. héten programozott császár lesz.
A lányom 23 hónapos, most tervezzük a tesót. Én elõtte elmentem dokihoz, megnézte a heget kivül belül, azt mondta, hogy szép, de ettõl még szétválhat ha majd szülésre kerül a sor. Nekem azt mondta 36 hetesen nézni a hegvastagságot. Bár õ már a lányom születése után is kis esélyt adott a második természetesre, mert nálunk genetikai úton öröklõdik az nagy születési súly. Mind 4 kg fölött voltunk, a lányom is 4200 g volt, állitólag a második meg csak nagyobbra nõ, ráadásul nálunk téraránytalanság is volt. Hátha a második nem nõ nagyra.
Utolsó elõtti vagyok: Kérlek, kedves Utolsó! Mesélj egy kicsit bõvebben!! Mennyi idõ volt, hol szültél, a heged nem fájt stb... Jobb volt így? Elnézést az Off-ért!!
21 hónap a különbség a két lányom között. Az elsõt császárral szültem. A kicsi most 3 hetes és term. úton szültem. A hegvastagságot egyszer sem nézték meg.
A gyerekeim között 21 hónap lesz (kb. 1, 5 hét múlva szülök), és a dokim alapjáraton természetes szülésre készül. Azt mondta, hogy ott és akkor fog eldõlni, hogy kell-e császározni (régi máv). Tapasztalata alapján valaki vékony heggel is meg tud szülni, valaki vastaggal sem. Viszont nem adnak érzéstelenítõt vajúdáskor, hogy lehessen érezni az esetleges hegszétválást... hm... Azért kicsit félek... :S De jó lenne természetes úton kipottyantani a fiacskámat, talán hamarabb rendbe jönnék. De szerintem orvos és kórháza válogatja, van aki nem kockáztat, ill. függ a mama és a baba állapotától, nagyságától stb... Tény, hogy minél több idõ telik el a két szülés között, annál nagyobb az esélye a sima szülésnek. Hajrá a projekthez! :) )
Szivesen! :-) Sok sikert a kistesóhóz! Mi novemberben kezdünk el próbálkozni, remélem hamar sikerrel járunk... :-)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat mindenkinek! Én közben terhes lettem, de egyenlõre nem derült ki, hogy mi lesz, úgy vettem ki az orvos szavaiból, hogy ott fog majd ez eldõlni , illetve a korábban mért hegvastagság alapján már lehet tervezni. Utolsónak gratulálok a kisbabához! Sajnálom, hogy megint mûtét lett, de az a fontos, hogy jól vagytok! Kitartást kívánok az elsõ hetekhez! :)
A kérdező hozzászólása: Köszi! Sok sikert nektek is! :)
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen! Végre valami konkrétum :) Mi januártól próbálkozunk, akkor lesz 18 hónapos, de már nagyon nem bírok magammal... :)
A 13. 45-ös kérdezõnek Az elsõ szülésem császár volt, mert a lányom 29. hétre született. Akkor a vérveszteségtõl napokig még a felkelés is nehezen ment, a sebem hetekig fájt. Most császárnak indultunk, a doki szerint 30% esélyem volt a term. szülésre. A hegem a terhesség elején fájt, húzódott. 39 hétre szültem. Vasárnap kezdõdtek a jóslók este, aztán hajnalra elmúltak, délután megint voltak rendszertelenül, aztán este 11-kor egy 30 perces, egy 20 perces fájás, aztán meg 5 percesek lettek. Éjfélkor értünk be a kórházba és 8.08-kor lett meg a lányom. Nagyon fájt, nehezen tágultam, a doki szerint a császár miatt hátránnyal "indultam". Gátmetszésem volt, jó egy hétig fájt a seb.Gyõrben szültem.
Én vagyok, aki azt írta, 1, 5 hét múlva szülök. Na, már megszületett a kisfiam! :) A doki a hegvastagságot a kiírt idõpont elõtt 1 héttel megnézte, de nagyon vékonynak találta (2-3 mm), ezért progis császárra írt ki csütörtökre. Szerdán éjjel elfolyt a magzatvíz... Két órát vajúdtam, mire beért a doki és elõkészítettek a mûtétre. Sajnos akkor sem sikerült volna megszülnöm, ha elég vastag a heg, megintcsak nem tágultam szinte semmit, pedig 2-3 perces fájásaim voltak. Ráadásul a baba is 4 kilós volt, jóóóó nagy buksival! :) Tehát nagyon sokmindentõl függ, hogy lesz-e belõle császár. Én azért szorítok! Viszont gyorsabban felépültem/épülök, úgy érzem.

Mi dönti el, hogy egy program XP vagy Vista kompatibilis? Ha XP-n írok egyet akkor az menni fog Vistán is?

Most kezdtem el programozni és érdekelne, köszönöm! :)

Legjobb válasz: Az adott filera jobbklikk, majd Tulajonságok, és ott be tudod állítani a kompatibilitási módot, amennyiben erre lehetõséget ad a Vista. Voltaképp a legtöbb Windows verzió kompatibilitás elérhetõ Vista alatt mindenféle babrálgatás nélkül. Alapból a filerendszer struktúrája dönti el. A Vista hybrid rendszer, míg az XP nem. Belenézel a kernelbe és máris tudni fogod mik azok amik változtak!

Az adott filera jobbklikk, majd Tulajonságok, és ott be tudod állítani a kompatibilitási módot, amennyiben erre lehetõséget ad a Vista. Voltaképp a legtöbb Windows verzió kompatibilitás elérhetõ Vista alatt mindenféle babrálgatás nélkül. Alapból a filerendszer struktúrája dönti el. A Vista hybrid rendszer, míg az XP nem. Belenézel a kernelbe és máris tudni fogod mik azok amik változtak!
Elvileg kompatibilis, nekem az összes progim mûxik alatta, sõt olyanok is vannak (SQL, hálózat, internet), amik még jobban is futottak Pista alatt.
2. komment: Ugye azt tudod, hogy az csak emulálni próbálja a HAL-t, illetve a HEL-t? Mivel írtad, hogy programozol, ezért gondolom tisztában vagy az API foglamával. Mivel az XP, és a Vista API-ja nem ugyanaz (még szép), ezért ez lehet az egyik indok. A másik indok az illesztõprogramok lehetnek. Nézzük a Nero-t, nézzük a Daemon Tools-t, mindkettõ egy-egy illesztõprogramot fog feltenni. Mint tudjuk, ez eléggé különbözõ lehet a két op. rendszer között. "Ha XP-n írok egyet akkor az menni fog Vistán is?" Attól függ. Ha .NET-ben írod (mondjuk 3.0), akkor kell Vista alá a keretrendszer, és fordítva. Ha közvetlenül hivatkozol az API-ra, illetve a rendszer DLL-ekre, akkor neccesebb a helyzet, ugyanis, lehet, hogy különbség van pont ott a két op. rendszer között.

Kellett már új életet kezdened? Volt olyan mikor úgy döntöttél hogy tiszta lappal kezded a holnapot? Miért döntöttél így?

Legjobb válasz: Abban az értelemben, ahogy talán te gondolod soha. A saját értelmemben véve folyamatosan. Minden nap egy tiszta lappal indított új nap. Illetve az élet is produkál olyan dolgokat, amik következtében a holnap már nem ugyanolyan. pl.: egy halál eset,

Abban az értelemben, ahogy talán te gondolod soha. A saját értelmemben véve folyamatosan. Minden nap egy tiszta lappal indított új nap. Illetve az élet is produkál olyan dolgokat, amik következtében a holnap már nem ugyanolyan. pl.: egy halál eset,
A kérdező hozzászólása: Hát nekem is kell... Kicsit késõn kezdték el mondani, hogy átválthatnék nõiesebb ruhákra, inkább azt beszélték belém a szüleim hogy a sportos az jobban áll, így hát most kezdem le felfedezni az ízlésemet. A sportra sokáig nem is figyeltem, így felszedtem jó pár kilót... A kapcsolatokról ne is beszéljünk. Így hát új életet kell kezdenem, fogyókúrával, sporttal és minél nõiesebb ruhákkal és ezt a szerelem dolgot is ki kéne már próbálni :)
Igen, nem is olyan régen és úgy gondolom hogy helyesen döntöttem. Nekem sajnos a sulival és egyéb mással is gondjaim voltak, nyolcadikos voltam és most megint az leszek, mert tavaly elég rosszul sültek el a dolgok, most újra kezdem és elhatároztam hogy kihozom magamból a maximumot. :)
Nem kellett új életet kezdenem, de szabad akaratomból mégis megtettem. Azért döntöttem így, mert a családom egy része bebizonyította, hogy a [email protected]ól is vannak még [email protected] emberek. Egyszerüen hányingerem volt tölük. A "barátok" a legnagyobb bajban, a legnagyobb fájdalmamban nem mellém álltak, hanem semmisnek titulálták a problémámat amire nem volt megoldás. Nem is tudom miért, valahogy azt gondoltam, hogy a barátok mejd megerösítenek.... persze. Volt egy barátnöm, aki egy pénzéhes Nö volt, csak vak voltam. Folyton kritizált, meg akart változtatni, mindig más pasikkal került gyanúba. Külföldre mentem, új életet kezdtem. Elkezdtem többet foglalkozni magammal, kicsit megváltoztam, külsöleg és belsöleg is. Elkezdtem sportolni, divatos cuccokat venni (otthon nem tudtam megtenni...) és nem érdekel ki mit gondol, még szoláriumba is eljárok, hogy barna maradjak. Egyszóval gyökeres változáson mentem keresztül, párkapcsolatra viszont képtelen vagyok. Nem estem sokszor pofára, de azok épp elégnek bizonyultak ahhoz, hogy túlzottan is elövigyázatos legyek.
Mindenki mást ért új élet és tiszta lap alatt. Nekem annyit jelentett, hogy hátrahagytam mindent és mindenkit a múltaban, felégettem minden hidat visszafelé, több száz kilométerrel arrébb költöztem, egy olyan helyre, ahol senki sem ismert. Mindent a nulláról kellett kezdenem, de azt mondom, megérte. Két éve már ennek, és életemben elõször boldog vagyok, még akkor is, ha nem teljesen gondtalan az életem, mert örülök, hogy csak annyi gondom van, amennyi itt felmerül.
Kb minden este elhatározom, hogy holnap tiszta lap! Elkezdek tanulni, megváltozok stb.. Most hétfõn lesz a pótvizsgám, és kb egy betût nem tudok.. (most is itt netezek.. ) csoda lenne ha egy kettessel átt tudnk menni.. :) de ha sikerülne jövõre tuti teljessen tiszta lap 4 es 5 ös taluló leszek >< na jó am.. Tényleg volt már egy komolyabb eset, amikor nagyon a padlón voltam ( és ez nem csak ilyen tini depis dolog volt.. ) akkor nagyon nehezen de azt mondtam, hogy holnaptól mindenen változtatni fogok..
Igen. Nem becsültem meg a páromat, aki imádott, mindezt az anyám miatt érzett dühöm és tiltakozásom miatt. Csak anyámra nem akartam hasonlítani és végül görcsös próbálkozásomban pont olyan lettem, mint õ. Elhagytam a páromat, csak hogy bántsam és kullogjon utánam, ahogyan anyám tette mindenkivel, ám nem jött, mikor én akartam újrakezdeni azt mondta így nem kellek neki. Egy reggel felkelve eldöntöttem, hogy ennek vége, elköltöztem, anyámat azóta se láttam, új frizura, új kinézet, új viselkedés. Azóta a párommal újrakezdtük az õ kérésére és olyan társa vagyok, amire büszke lehetek én is és õ is. Végre értem, hogy a család nem nyûg és kötöttség, hanem kincs. Ennek már 2 éve...Azóta nem kínzok másokat, nem vagyok annyit ideges és boldogan építjük a párommal a közös életünket.
igen, a magánéleti síkon. mindig kihasználtak a pasik, vagy idegesítettek a tapadásukkal, erõszakos ragaszkodásukkal... a barátnõk meg anyám meg mindig mondta az okosságokat hogy adjak mindenkinek esélyt. de már egy rondaságnak sem tudok esélyt adni annyira herótom lett a kínos randiktól és a férfiaktól (bocsi) így úgy életet kezdtem. rájöttem hogy nem ez kell nekem, egyedül szeretnék élni nem egy bosszantó kolonccal a nyakamon aki megfullaszt vagy mindenben beleköt. megtanultam milyen testbeszéd, viselkedés elutasító és ha valaki ezen felül is próbálkozik, lazán Nem-et tudok már mondani ami eddig nem igazán ment félelem miatt. azóta boldog vagyok :)
Szakítottam a barátommal, azóta teljesen megváltoztam, el is döntöttem hogy új élet, sokkal "jobb" leszek. Tervezek még majd egy új kezdést pár év múlva, amikor végre kitehetem a lábam örökre ebbõl a házból, és saját lakásom lehet. Jó messze.
Igen. Mániákus hûtlen voltam mindig mindenkivel. Aztán találtam egy kapcsolatot amibe úgy kezdtem bele, hogy vége az eddigi életvitelnek. Nagyon jól mûködik. Minden fejben dõl el. Gyûlölöm amikor jönnek a kutyából nem lesz szalonna szöveggel mert nem igaz, igenis lehet új életet kezdeni és tiszta lappal indulni, ez döntés kérdése. Azért döntöttem így mert jobb így nekem.
Egy idõben csak úgy tudtam elviselni a rossz házasságomat, és az ezzel járó kudarc- és szégyenérzetet, hogy mindennnap leittam magam. Aztán egyik reggel iszonyat másnaposan belenéztem a tükörbe, és szörnyû volt a látvány. "Mit csinálsz magaddal?" kérdeztem hangosan magamtól, és aznap kikértem a házassági anyakönyvimet, hogy beadjam a válást. Elváltam, majd egyszál hátizsákkal nekiindultam a nagyvilágnak. Külföldön telepedtem le, családot alapítottam, tanulok, élvezem az életet. A legjobb döntés volt, amit akkor reggel a fürdõszobában meghoztam. :)
Mert nem szerettem a munkám és a családom is bunkó volt velem. Plusz úgy éreztem, hogy a barátaim csak kihasználtak. Jól döntöttem :)
többször is próbáltam új életet kezdeni, de csak egyszer sikerült! pont egy éve. ezelõtt egy zárkózott, csendes, depis lány voltam, lusta, antiszociális és hanyag. azért döntöttem így, mert elpárologtak mellõlem a barátok, és én sem voltam boldog. meg persze a párom kedvéért is. :) és megérte. bár csak mostanában sikerült visszaszereznem a családom bizalmát...
Hát csak olyan értelemben amikor nyaralásnál hátulról belénk jött a busz, és a mamám azt mondta, hogy én meghaltam és feléledtem, mert am nem lett semmi bajunk csak a szuzika lett kissé káros
Igen, méghozzá négy évvel ezelõtt. A pszichiátriai betegek pszichiátriai betege voltam, tulajdonképpen mindig is, de 2008-ban elég volt a dologból és új életet kezdtem, kitörtem minden fóbiából, pánikbetegségbõl, elmentem dolgozni, beiratkoztam az egyetemre, önellátó életet kezdtem élni, elõbb egy munkásszállón, késõbb egy albérletben, de a lényeg, hogy nem szüleimnél. Sajnos õk még mindig nem kezdtek új életet, pedig nekik is nagyon kéne, kellett volna már huszonöt évvel ezelõtt, de õk inkább két kézzel szedik szét az életüket, mondom, már évtizedek óta...
Nem kellett, csak nagyon ajánlott volt. Mikor ebbe a városba költöztünk a középsuli miatt, akkor kezdtem új életet. A régi városból 1 barátom maradt, meg néhány családtag, és ennyi. A többi volt osztálytársam, szomszédok, stb. senki nem érdekel. Általános iskolában eléggé visszahúzódó voltam, így emiatt sok cseszegetés ért. Elhatároztam, hogy középiskolában nem leszek ilyen, ott úgyis tiszta lappal indulok. Aránylag sikerült, igaz, nem én vagyok az osztály közepe, de senki nem utál, senki nem szólogat be. Egyébként még egy "új élet" vár rám, mert most olyan suliba járok, ami egy kicsit sem érdekel. De ha ennek vége, akkor megyek a saját álmom után.
írhatnál egy privátot ha van kedved.
Hasonló a történetem a 10. válaszolóéval. Egy nõt kellett hogy elfelejtsek, a családommal nem volt baj, de olyan helyzetet teremtettem magamnak amibõl ez volt a legjobb kiút, amit persze nem bántam meg. Én is külföldre mentem dolgozni, minél messzebbre mindenkitõl, akkor magam alatt voltam teljesen.
Igen. Nagyon régen, amikor eldöntöttem, hogy kirúgom a barátomat. Õ volt az elsõ, 5 évig jártunk, de már laposabb nem is lehetett volna a kapcsolatunk, mert az már homorú. Azután kezdtem el "élni" és közben megtaláltam az igazit, akivel aztán teljesen új életet tudtam kezdeni.
Igen, 2x. Elõször 20 évesen mikor Pestre költöztem (életem egyik legjobb döntése volt). Az elsõ két évben még nem voltam teljesen önellátó mert még tanultam, de aztán mikor munkába álltam, akkor már igen. Másodszor mikor külföldre költöztem. Az sokkal nehezebb döntés volt. Elvesztettem Magyarországon a munkám, a kényelmes kis életemet. Külföldön nagyon nehezen indultak be a dolgok... bár a szívem visszahúz, nagyon szerettem a Pesti életemet, egyenlõre tudom hogy itt van dolgom.

Mikor döntöttél úgy hogy isten útját választod?

Legjobb válasz: Mikor rájöttem, hogy erõs hittel és tenni akarással el tudom érni azt, amit akarok. + rájöttem, hogy ehhez nélkülözhetetlen a szeretet misztériuma, amit igazán az isten által lehet érezni, hogy mi is ez az egész, mirõl szól a vallás. Nem vagyok bigott vallásos, nem járok templomba sem, de hiszem, hogy van Isten, van feltámadás. És nem mindegy, hogy milyen minõségben éljük le az életünket itt a Földön. Szeretetben, vagy gyûlöletben, netán semleges közegben. Mikor erre rájöttem, akkor választottam önként ezt az utat. Mikor nagymamám 5 éves koromtól templomba hordott (azaz kényszernek éreztem) akkor még nem éreztem, fel se tudtam fogni, hogy mi az, miért megyünk oda minden vasárnap.

Mikor rájöttem, hogy erõs hittel és tenni akarással el tudom érni azt, amit akarok. + rájöttem, hogy ehhez nélkülözhetetlen a szeretet misztériuma, amit igazán az isten által lehet érezni, hogy mi is ez az egész, mirõl szól a vallás. Nem vagyok bigott vallásos, nem járok templomba sem, de hiszem, hogy van Isten, van feltámadás. És nem mindegy, hogy milyen minõségben éljük le az életünket itt a Földön. Szeretetben, vagy gyûlöletben, netán semleges közegben. Mikor erre rájöttem, akkor választottam önként ezt az utat. Mikor nagymamám 5 éves koromtól templomba hordott (azaz kényszernek éreztem) akkor még nem éreztem, fel se tudtam fogni, hogy mi az, miért megyünk oda minden vasárnap.
Ötödikes koromban. Senki sem vallásos a családomban. Elõször csak azok az értékek fogtak meg benne, amelyeket akkor is gyönyörûnek tartottam, amíg nem éreztem istent: - megbocsátás - szeretet - szegények, árvák, özvegyek megsegítése - el nem ítélés - ... Aztán ültõ helyemben egyszer eltöltött Isten. Abban a pillanatban teljességében átéreztem, hogy mennyire szeret, hogy mindig velem lesz, hogyha a tulajdon anyám is mondana le rólam, õ sohasem. Számos könyben kerestem, köztük a Koránban és a Védákban. De sosem töltött el az az érzet olyan erõsen, mint amikor a Szentírást olvastam. Akkor és ott tudtam, hogy abban rejtezik az igazi Isten, aki még akkor, ötödik osztályban hívott el.
Én kiskoromban amikor döntöttem Isten mellett amikor hittanon azt mondták hogy Isten jóságos és érdemes az Õ tetszése szerint élni. Aztán késõbb 32 évesen meg egy Istentõl kapott álom miatt, amirõl itt a gyakorikérdéseken már írtam egyszer. Úgy volt, hogy egy rövid ideig álmomban 1000%-os bizonyossággal valamilyen természetfeletti módon tudtam hogy Isten létezik. Nem hittem, hanem tudtam. Még elmondani is nehéz, néha vannak mindenkinek fura álmai de ez több volt mint furcsa, semmi máshoz nem hasonlított. Azóta volt más hasonló misztikus élményem is. Ja és nem drogozok, alkoholt se ittam elõtte :)
Nem neveltek vallásosan, de már érett egy ideje a változás, ami az érettségim környékén következett be. Akkor értek sorozatban a katarzisszerû felismerések, mi mindenért lehetek hálás Istennek. Mióta rábíztam magam, boldogabb és teljesebb életet élek, de nem azért, mert olvasni kezdtem a Bibliát, vagy ha úgy éreztem, bementem a templomba, ez legfeljebb csak egy része lehet. Hanem azért, mert alapjaiban változott bennem sok minden. Élvezem az életet, és úgy élem, hogy inkább azt bánjam meg, amit megtettem, ne azt, amit elszalasztottam. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, nyitottabb a világra, az emberekre, akik szinte megtalálnak, talán, mert meglátszik rajtam, hogy azóta jobban érzem magam a bõrömben, és élvezem az apró örömöket is, aminek eredménye egy sokkal pozitívabb kisugárzás.
15:01-esnek: Nem semmi történet, jó volt olvasni, köszi hogy leírtad. Ilyen fojtogatás volt nekem is, igaz csak egyszer. Én akkor azt is éreztem hogy valami miatt nem tud rendesen folytogatni, mintha valami körülvenne. Persze azért így is elég rossz volt. Azt hiszem akkor szabadultam a korábbi megkötözöttségekbõl.
ma 15:35! lehet! Azt még leírom, hogy ugye foglalkoztam jóslással is. Mindent meg tudtam elõre mondani ami velem történt. A kártya kidobta anyám halálát a kártya azt is mutatta, hogy nem lesz egy gyermekem sem ill. egy halvaszülésem lett volna. Anyám meg is halt, ahogyan a jóslat szólt, viszont megtértem és azóta négy gyermekem van. A fiatalkori jóslatok, csak a hitetlen életemet látták a keresztény életem rejtve maradt. Én a fojtogatást a sötét oldalnak tulajdonítom. Megtérésem óta teljesen megszûnt ez is. Na és a lakásunkban sem járnak már szellemek kényük kedvük szerint. :)
15:48: A gonosz lelkek akikkel beszéltél nem tudják a jövõt. A jóslás lehet hogy csak véletlenül jött be, vagy pedig más ismereteikbõl éppen jól tudták megtippelni. Azt mondjuk nem értem hogy édesanyád halálának idõpontját hogyan tudták eltalálni. Szellemek nem járhatnak vissza a földre, legalábbis nem úgy hogy egy ember megidézi õket (ha Isten engedi akkor lehet hogy visszajöhetnek), amikor szellemekkel beszéltél akkor azok is gonosz lelkek voltak, akik szellemeket utánoztak. Legalábbis én így tudom, remélem nem írok hülyeséget.
ma 17:34 A jósoltatás , jóslás nem más, mint önmagunk megátkozása. Azért mûködött, mert amíg jósoltam a jóslatok a sötét szellemi lényektõl (démonoktól) jöttek és tettek róla, hogy bejöjjenek. Amikor megtértem kikerültem a hatáskörükbõl és onnan már nem fog a saját átkom, amit magamra szabadítottam. Igen, ezek a szellemek démonok voltak. Õk mászkáltak ki be nálam saját belátásuk szerint. Dicsõség az Úrnak a szabadulásért!
17:45-ösnek: Ezt akartam én is írni de a végén meggondoltam magam, mert ha édesanyád halálának idõpontját meg tudták jósolni az azt jelenti hogy ezek a démonok közrejátszottak a halálában. Pedig azért Isten nem hiszem hogy engedné hogy ilyen komoly kérdésben egy bukott angyal döntsön.

Spanyolba mi dönti el, hogy egyes szavakban y-t és ll-t mikor hogyan ejtik?

Azt olvastam, hogy az anyanyelvi beszél?k így is, úgy is mondják pl. egyszer j-nek, egyszer pedig zs-nek (vagy dzs-nek) ejtik. Akkor ezek szerint pl. a "ya"-t, "yo"-t, vagy az "ayer", "orgullo" szavakat mondhatom j-vel és zs-vel is szövegkörnyezett?l függetlenül?

Legjobb válasz: Igazából nem, hanem inkább tájszólástól függ, hogy mit mivel mondasz. Normál esetben mindkettõ kiejtése j, ami persze sokban eltér a mi j hangunktól. Szóval standard nyelvjárásban j. Aztán attól függõen, hogy merre visz az utad spanyol nyelvterületen, furcsábbnál furcsább hangokat hallhatsz helyette :) Mondjuk nekem most van egy perui és egy venezuelai csoporttársam, õk mindketten elég szépen beszélnek, sima j-ket ejtve.

Igazából nem, hanem inkább tájszólástól függ, hogy mit mivel mondasz. Normál esetben mindkettõ kiejtése j, ami persze sokban eltér a mi j hangunktól. Szóval standard nyelvjárásban j. Aztán attól függõen, hogy merre visz az utad spanyol nyelvterületen, furcsábbnál furcsább hangokat hallhatsz helyette :) Mondjuk nekem most van egy perui és egy venezuelai csoporttársam, õk mindketten elég szépen beszélnek, sima j-ket ejtve.
A kérdező hozzászólása: Értem. Én igazából arra gondoltam, hogy aki alapból olyan spanyolt beszél amibe a y-t és ll-t máshogy (is) ejtik ott hogyan döntik el mikor hogyan mondják. Hallotam már, hogy ugyanaz az ember egy szót kétféle képpen mond. Egyszer j-vel, egyszer zs-vel ejti és nem tudok rájönni miért.
A kérdező hozzászólása: Köszi a részletes választ ;)

Ha úgy döntök hogy kilépek a magányugdíjpénztáramból de nem akarok átmenni az államiba, mi lesz az eddigi pénz sorsa ami eddig összegyűlt? Kivehetem?

Legjobb válasz: Még én sem léptem semmit ez ügyben. Nekem sincs lila gõzöm se hogy egyáltalán mik a lehetõségek csak remélni tudom hogy fog jönni tájékoztatás aztán majd meglátjuk mit lehet tenni. De tuti hogy ebbõl se mi jövünk majd ki jól:(

Az önkéntes magánnyugdíjpénztárat nem fogják megszüntetni. Az egy ugyanolyan szolgáltatás, mint a takarítás, vagy a bankszámla. Az csak a jellege miatt van benne, hogy nyugdíj. Tulajdonképpen egy biztosítás, amivel idõs korodra pénzt takarítasz meg. Ezt az állam nem szüntet(het)i meg, legfeljebb a hozzátartozó adómentességet.
Nem csak a kérdezõnek! Amit egyszer az állam kötelezõvé tett azt el is veheti! Amit mindenkinek tanácsolok(én ezt fogom tenni): Állami, de miért is? Gondolkozzatok!!! Spekulációt nem vettek észre? Ami a lényeg: vedd ki a hozamot és inkább adózz le belõle 16%-ot minthogy az is államé legyen! Az igaz hogy ha átviszed az önkléntesbe akkor nem kell adózni utána, de ha 2 év múlva azt is megszüntetik? Ha pontosan számokban, saját verzió érdekel valakit, szívesen segítek mindenkinek!
Vagy magán, vagy állami - azt nem lehet, hogy egyik sem. Ha jól értem, a nyugdíjjárulék 9, 5%, választhatsz, hogy mindet az államnak fizeted, vagy 1, 5-et az államnak és 8-at magánba. Csak a 1, 5%-ot nem lehet választani. (Te se gondolhatod, hogy a fizetésed 1, 5%-ából kapnál annyit nyugdíjat, hogy legalább vízre meg kenyérre elég legyen.) Ezen kívül van az önkéntes, oda annyit fizetsz, amennyit akarsz.
Ja, vagy tõzsdéznek vele :-((
Az állambácsinak megy. De mi van/lesz a bentlévõ pénzünkkel???
Nem veheted ki. A lopás említése gyakorlatilag fenyegetés, az a pénz nem a tiéd, nem MOST a tiéd. Kivéve persze az ÖNKÉNTES mnyp-t, de te valószinûleg a kötelezõrõl beszélsz. Akár az államiban, akár mnyp-nél vagy, annak a pénznek a célja, hogy MAJD nyugdíjas korodra legyen nyugdíjad. Igaz, az állami meg úgy mûködik, hogy a most befizetett járulékot a mostani nyugdíjakra fordítják, a mnyp-nél meg elvileg befektetik a pénzt, és vagy kamatozik vagy épp buksz rajta. Akár az összeset is! (Kételkedõknek: ki gondolta volna 160-as CHF-nél, hogy lesz az 220 is?)
Én is épp ma akartam feltenni ezt a kérdést itt, csak megelõztél!!!!! Igen, biztos vagyok benne, hogy nem nekünk lesz ez jó, SÕT!!!!!!
Egyenlõre sajnos még semmi konkrétat nem lehet tudni:( Én is tartok tõle, hogy mi ezzel sem fogunk jól járni. Esetleg olvassátok el az alábbi linket, összefoglalja, hogy mit lehet eddig tudni http://www.mkbnyp.hu/magan_agazat/index.html
A kérdező hozzászólása: Még én sem léptem semmit ez ügyben. Nekem sincs lila gõzöm se hogy egyáltalán mik a lehetõségek csak remélni tudom hogy fog jönni tájékoztatás aztán majd meglátjuk mit lehet tenni. De tuti hogy ebbõl se mi jövünk majd ki jól:(
És akkor hová fog menni a nyugdíjjárulékod?
Szerintem nem, mert csak akkor nyúlhatsz hozzá, ha már nyugdíjskorúvá váltál. Aztán, hogy addig hol tartják ?????? Nem tudom. Én ezt az egészet nem értem, de komolyan. Azt sem tudom pl., hogy küldenek valami nyomtatványt, hogy mit akarok, vagy nekem kell "befáradni" a telephelyükre??!!!!! Te hogy csináltad????

Anyám le akar beszélni a második babáról, hogy értessem meg vele, hogy mi döntünk, nem ő?

Egyke voltam, anyáék 1 éves koromban elvűltak, megértem az álláspontját, viszont mindenre azzal érvel, ha egyedül maradsz,meg amúgy sem lehet a testvérekre számítani,meg milyen nehéz lezs 2 gyerekkel, az elsőnek fele annyi jút majd,mint a másodiknak. Tervezzük a második babát, de mindig ezekkel jön. Nagyon szeretem és tudom minden gondolatát, épp ezért nem akarom megsérteni,mégis túlzás,már mondtam neki, hogy majd mi tudjuk, neki annyi dolga van, hogy szeresse, ha akarja! Mivel győzzem meg?

Legjobb válasz: Ez a Ti életetek a pároddal. Az alapvetõ probléma az, hogy te meg akarod gyõzni az anyukádat arról, hogy jó az, ha lesz még 1 gyereketek. Miért is kell õt gyõzködni errõl?! Ha ti eldöntöttétek és így lesz, akkor szerintem senkinek nem tartoztok magyarázattal. Nem tud vele mit csinálni, felnõtt emberek vagytok, a véleményét elmondhatja, gondolom szívesen is veszed, de innentõl nincs más beleszólása a dolgaitokba, fõleg nem a gyerekvállalásba. Régen rossz, ha úgy gondolod, hogy anyukádat meg KELL gyõznöd arról, hogy te miért szeretnél második gyereket, és miért jó döntés...

Ez a Ti életetek a pároddal. Az alapvetõ probléma az, hogy te meg akarod gyõzni az anyukádat arról, hogy jó az, ha lesz még 1 gyereketek. Miért is kell õt gyõzködni errõl?! Ha ti eldöntöttétek és így lesz, akkor szerintem senkinek nem tartoztok magyarázattal. Nem tud vele mit csinálni, felnõtt emberek vagytok, a véleményét elmondhatja, gondolom szívesen is veszed, de innentõl nincs más beleszólása a dolgaitokba, fõleg nem a gyerekvállalásba. Régen rossz, ha úgy gondolod, hogy anyukádat meg KELL gyõznöd arról, hogy te miért szeretnél második gyereket, és miért jó döntés...
Nem kell gyõzködni, ez a ti döntésetek, egy család vagytok.
Lehet hogy aggódik az anyagiak miatt, azért mondja ezeket. Manapság annyian szülnek a semmire, az idõs szülõktõl, meg az államtól várva a segítséget.
Mondja el nyugodtan a véleményét. Egyik füleden be, másikon ki. Nekem van testvérem, el se tudnám képzelni, hogy a gyerekemnek ne legyen...
Te meg minden nap [email protected] le, már elnézést! Nem édesanyád mondja meg úgyse, hány gyereked lehet! Ez a te döntésed! Különben is, annak a valószínûsége, hogy egyedül maradsz, ugyanakkora, minthogy végig melletted lesz a férjed. Édesanyád véleményére meg annyi, hogy ekkora erõvel senki ne vállaljon gyereket! Apropó, az elsõ gyerekkel miért nem volt baj, miért csak a 2. probléma?
nem kell meggyozni semmirol. majd megszokja szepen, lesz ra ideje.
hát mondd, hogy milyen rossz, nincs tesód
A kérdező hozzászólása: Neked 38% van gyereked?
Es igen , kedves kerdezö meg valami: persze , anyank ne szóljon bele az életunkbe, de aztan mikor megvan a 2-3 gyerek, és válni kell, akkor kezdödik: hat nem mehet anyám gyesre a gyerekekkel, amig en dolgozok, vagy ügyeljen a gyerekekre, mert semmire se elég a gyerektartás, az apa meg nem törödik mert épp új szerelme van , stb ugye milyen ismerös kis olcsó klisé? Na de ne szóljon bele, hadd közösüljünk, de majd pótoljon bele es segitsen be , na erröl van nagybaszó
A kérdező hozzászólása: Értem, sajnálattal olvasom a történeted, de nem biztos, hogy mindenkinek olyan élete lesz, mint a tied. MI boldogok vagyunk, pedig a gyerek aztán megpróbáltatást jelent egy kapcsolatban, úgy érzem, a mienkben is megpróbáltatást jelentett és helyt álltunk mindketten. A férjem mindenben segítségemre volt és van. Társam a mindennapok gondjaiba is, nem csak az örömeiben. Úgy gondoljuk szeretnénk még egy gyereket! Ez nem fog változni, nem ebben kértem tanácsot :)
Mi most várjuk a 2. babát, és nekem is a hócipõm tele van azokkal az emberekkel, akik tágra nyílt szemekkel megkérdezik, hogy "a mai világba még egy gyereket szülsz?"Én ilyenkor csak annyit szoktam kérdezni, hogy "belelátsz a pénztárcámba? Talán azt látod, hogy nem engedhetem meg magamnak?" Nyilván nem szülnék, ha több hónapnyi számlával el lennék maradva, ha nem lenne biztos a házasságom, és ha nem tudnék megadni a kisfiamnak mindent. Akkor valóban nem kéne 2. gyermek. De amíg ezekkel a dolgokkal nincs probléma, és nem kérem másnak a segítségét, addig ne is oktasson ki senki!!!! A kisfiunknak mindig jó minõségû ételeket veszünk, (nem tescos joghurtot) szépen öltöztetjük, és mindig jut neki egy kis meglepire! A következõ gyermek sem fog hiányt szenvedni semmiben! Nyilván így van a kérdezõ is, máskülönben nem vállalnának még egy babát! Nem kioktatásra és a gyermekvállalással kapcsolatos véleményekre van szüksége, nem ezt kérte, hanem azt, hogy mit tegyen az édesanyjával!!!! Szerintem az õt ért csalódások miatt nem tudsz változtatni a hozzáállásán, majd megbékél, ha meglátja a kisunokát! Biztosítsd õt arról, hogy a házasságod tökéletes, és az anyagi helyzetetek is jó, úgyhogy nem lehet gond! Sok boldogságot! :)
Igen , kedves kerdezö van egy 5 éves kislányom. És rajöttem, hogy minden nö maganak szül, mert közben ugyanazt varjak töle el , es ugyanannyit mint szules elött . Nagyon nehéz, én el is váltam es tudom miröl beszélek, a ferfiaktól még a tarsadalom se var el sokat. Minden nö eleteben eljön amegvilagosodás, kinél elöbb kinél utóbb, es akkor szüles helyett inkabb tesz valamit magáért, elmegy utazni, szaunázni vagy mittudomén mire, tudod
Azt mondom, gondolkodjatok el azon, amit anyukád mond, nyilván nem rossz szándékból ad tanácsot. De a döntés a tiétek lesz, õt meggyõzni annak helyességérõl nem kell, hiszen a ti felelõsségetek lesz az a gyerek (is), nem anyukádé.
Nem tudod vele megértetni, mert neki ez a véleménye, neked meg más. Már eldöntötted hogy lesz második gyereked, fölösleges anyukádat gyõzködni, mert úgy sem fog sikerülni, elmondta az érveit. Neki ez a véleménye.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm utolsó, aranyos vagy! Nektek pedig könnyû szülést és jó babázást!
A kérdező hozzászólása: Jól van 38% már mindent értek! Köszönöm, hogy a második gyerekem vállalását te közösülésnek nevezed, csak úgy finoman. Nem tartok igényt a további hozzászólásaidra, mivel nem a tárgyhoz szólsz hozzá, csak találtál egy olyan kérdést, amihez elmesélheted a szõrnyû tapasztalataid.
Nem kell sajnálattal olvasd a törtenetem, mert nincs benne semmi sajnálnivaló. Úgyis kitetemtem ami kell a gyereknek es minösegit mindenböl. Te úgyis megerösitest keresel amit az utolsó valaszoló megadott. Te se szólj majd bele anyukád életébe a dönteseid által es akkor megbékél a te dönteseiddel, ilyen egyszeru.
Ha jók olvastam teljesen el vagy szeparálódva a szülõktõl. Saját otthon stb. szard le õk mit akarnak. Ez a te életed, te méhed, te férjed és te döntésed. Ha nekik nem tetszik, akkor így jártak. Amúgy meg egy testvér nagyon jó dolog. Nõvérem van. Mindig számíthatok rá, és õ is rám, ha kell, nem unatkozunk itthon egyedül, mindig veszekszünk is természetesen, de általában rá 5 pecre már valami marhaságon röhögünk :)
Sehogyan sem kell vele megértetni azt, a mihez nincsen köze. A ti döntések a férjeddel a gyerek, és ha huszat akarsz, az is a tiéd, persze a felelõsséggel együtt. Anyuka ehhez összesen jó képet vághat, vagy ha nem tetszik, akkor mehet zabot hegyezni. Egy felnõtt ember maga dönt az életérõl, és annak minden mozzanatárül, amelyre kiterjed az akarata. nem kell anyukát és apukát meg a szomszéd nénit "meggyõzni" arról, amihez semmi köze sincsen.
Én egyáltalán nem tudom megérteni azt, aki azt mondja, hogy 1 gyereknél ne szüljön többet a szülõ, mert a 2.-tól kezdve már csak a bajok vannak! Gondoljatok bele, ha egy magyar szülõházaspár legfeljebb 1 gyereket szülhetne, elõbb-utóbb elfogyna a magyar népség, hiszen 2 ember helyébe mindössze 1 lépne. Kínában egyébként ugyanezt csinálják, ott hívják a folyamatot, hogy születésszabályozás. A másik dolog, hogy van egy hozzászólónk, amelyik folyton azt emlegeti, hogy "De mi lesz akkor, ha elváltok?", "De mi lesz akkor, ha elveszítitek a munkátokat?" De mi lesz akkor, ha nem tudtok eleget a gyerekre költeni?" stb. Ezzel a felfogással az a probléma, hogy csak a negatívumokat nézi. Ekkora erõvel senki ne szüljön gyereket (még egyet se), mert minden gyerekvállalásban benne van legalább egy minimális kockázat! Még jó, hogy nem már azt írja, hogy azért ne szüljön gyereket, mert lehet, hogy hajléktalanok lesznek! Istenem, merre tart ez a világ... Ui.: Az én szüleim még 5 éves koromban elváltak. Anyukám egyedül nevelt fel, szegénységben, de BECSÜLETTEL, TISZTESSÉGGEL! Nem hibáztatom a szüleimet (egyiket se!) a kialakult helyzetért, hiszen nem tudom, miért váltak el. De azt tudom, hogy amikor megszülettem, jóban voltak, mindkettõjük tisztességesen kijött a jövedelmébõl. Csakhogy 5 év hosszú idõ, és nem láthat elõre senki: hogy mást ne mondjak, történt egy rendszerváltás a születésem és szüleim válása között.
Nem olvastam el a válaszokat, szóval nem is tudom, mirõl folyik épp a szó. Csak azt tudom elmondani, hogy nincsen csodálatosabb dolog egy testvérnél. A legfontosabb, hogy egyformán szeressétek õket, és õk is szeretni fogják egymást. Az életben nincs más, akiben annyira meg lehetne bízni (a szülõn kívül), mint egy testvérben. Ha egyedül érzi magát valamelyikük, a másik mindig ott lesz neki. Én biztosan nem akarnám, hogy a gyermekem egyke legyen, úgyhogy nagyon szurkolok nektek is!
Szia! Anyukádnak van testvére? Nem lehet, hogy az õ szülei kivételeztek velük? Mert ez nagyon visszatartó erõ lehet. Én ezért nem szülnék többet, mert attól félnék, akkor szerencsétlen meglévõvel kell elosztani a szeretet. Áhh, nekem nem menne, rossz emlékek. Nem lehet, hogy nála is így van ez?
nekünk anyósom az 1. babánk után azt mondt: ugye nem lesz több? jó mi? de már 3 van :) imádják mind a 3-at, rengeteget vannak velük. mi úgy gondoltuk igazából attól féltek, h nekik ez mivel jár majd.szóval anyukád lehet h attól fél h rászorulsz majd
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, tényleg lehet benne valami, mert anyának van egy húga, akit nagyon szeret, ugyanakkormindig a húgnak volt szüksége az anya segítségére és õt szerették jobban, nem anyát, holott rá soha nem lehetett számítani, mindigléha életet élt, mégis õ a kedvenc, mert szegény Lívia....
Szerintem is kár irogatni a kerdezönek, mert ha vállalni akar, akkor semmi es senki nem tudja eltántoritani, úgyhogy kár a gözert, söt meg ideges lesz. Mindenki úgy éli az életét ahogy akarja, ez tiszta igaz
Igen van ilyen is, de szerintem a kérdezõ el tudja dönteni, nem kell bele beszélni, mert te hallottál ilyenrõl is.
A kérdező hozzászólása: Kérlek 38%, ne etess! Felfogtam az álláspontodat! Köszönöm! Belém az volt kódolva, hogy egy gyerek bõven elég és milyen jó, hogy mincsa testvérem, mert akkor sokkal nehezebb lett volna anyának, amit megértekés abban a helyzetben igen jóvolt. De énnem vagyok anya, nem ugyanaz a 2 élet és nem ugyanazok a szereplõk.
A kérdező hozzászólása: Én tanár vagyok a férjem egycégnél gazdasági részlegen dolgozik, nem nyugdíjas állás egyiksem, de egyelõre stabil. Nem sgítettek/segítenek minket anyagilag, nem engedném meg, nem vártam és várom el. 5 éve vagyunk házasok, egy 2 éves gyerekünk van, nem a semmire szülnék, van saját házunk, autónk, több diplománk, ami nem biztos állást jelent, csak több lehetõséget!
A kérdező hozzászólása: Õ úgy gondolja, hogy az elsõ az egyetlen, akinek mindent megadunk és a szeme fénye a családnak. Félek a második gyerekemet nem is szeretné úgy, mint az elsõt, akit mindennek felett imád!
Akkor csak egyszerûen aggódik. Szerintem az az oka, a mi a világban van, a bizonytalanság, az állástalanság, stb... nem kell ezt részletezni, mindenki tudja. Én is ismerek olyan párokat, akik a hatszázezres havi jövedelembõl a semmibe jutottak. Anyuka gyesrõl nem kellett vissza, az apát meg létszámcsökkentés miatt elküldték. Azóta az apának van ugyan munkája, de a három gyereket a régi jövedelemre tervezték, és sajnos ez lett belõlük. Most a szülõk támogatják õket, nem is kicsit. Lehet hogy a Te anyukád is ettõl félhet, ezen aggódhat, tudod, egy szülõ mindig aggódik értünk.
Az biztos , hogy nincs beleszólása, de ti se várhatjátok el, hogy beálljon dajkának akkor , akinek nem kell tanács, kalács se kelljen. Anyukadnak igaza van, nagyon nehéz két gyerekkel, rengeteg pénz és idö, és ha egyedul maradsz a gyerektartás, már ha kaptok, az egy szimbolikus összeg. Szerintem is szép a nagycsalád, de a mai vilagba böven sok egy gyerek is, es az vallaljon 2-3 at akinek sok penze van a bankba, mert arra szülni, hogy a gyerek mindig csak sóvárogjon es ezt nem azt nem amazt sem kaphatod meg, az nagyon fájdalmas es fölösleges, ha egy gyerek mindig "nem" be ütközik. Egyesek mintha azert szulnenek, hogy legyen vegre akit megleckéztessenek, hogy lám milyen nehéz az élet es semmi sem elérhetö. Én sem vállalok masodikat, egy gyereknek kell tudni nyújtani is valamit , nemcsak akciós termékeket es a vegen 18 évesen fenékberúgni ki, a nagybetus életbe , a nagy semmivel a kezében
Az elsõ és a második világháború alatt, késõbb pedig a kommunista terror alatt is születtek gyerekek, családonként 4-5 is akár, pedig az akkori helyzetet nem lehet a maihoz hasonlítani sehogy. Az én anyukám bár nem vált el, de rossz házasságban él a mai napig apukámmal. Amikor férjhez mentem, anyám állandóan osztotta az észt, egyetlen egyszer kellett csak megmondanom neki, hogy anyu, ne is haragudjál, de nem tudok egy olyantól elfogadni házassági tanácsot, akinek romokban a házassága és soha nem is tett ellene, hogy másképp legyen. Azóta nem szól bele semmibe és szent a béke. Szerintem te is tegyél így.
A kérdező hozzászólása: Ne haragudj 12-es nem értemmirõl beszélsz, kioktatszmiért is ne keljen még egy gyerek és milyen jó az, ahogy ti csináljátok. Mint írtam, nemkértem senkitõl segítséget és megvan mindenünk amire jelenleg szükségünk van. Garantálni természetesen nem tudok semmit, úgy ahogy más sem: pl. te vagy anyukám. De úgy érzemkicsit túlzásideíni, hogy akinek 2 gyereke van, csak a kirakatot nyalja és a leértékelt tescost kapja.
A finanszkrizis utan, Kelet Európában nagyon sok kisgyerek került árvaházba, mert szüleik a hid alá kerültek, sajnos ma nem olyan vilagot élünk, ami kedvez a szüléseknek
A kérdező hozzászólása: Bocsánat, a Space billentyûm alatt van valami ételmaradék, amit a gyermekem odapottyantott! (nem tescos)
Ne izgulj, szeretni fogja, csak most olyan a gazdasági helyzet, hogy mindenki túl óvatos. Mi most várjuk a másodikat, gondolhatod miket hallok nap, mint nap, pedig nem rossz az anyagi helyzetünk. Én arra gondolok, hogy ég és föld, amibe én és a tesóm született és az amibe az én gyerekeim. Mégis boldog gyerekkorom volt és vittem valamire.
Igen az elsö es masodik vilaghaboru alatt rengeteg gyerek szuletett, es lelki nyomorekokkent nöttek fel es meg tönkretettek maguk körul 2 generaciót, túlnépesedés , lakás munkahiany es csomó lelki sérult lett, visszavetve 50 evvel az orszagot
Szerintem meg inkább az igények lettek jóval nagyobbak, mint régen. 30 évesen berendezett ház, autó, nyaralás, jól fizetõ munka, amibõl ezeket fizetni lehet stb. Az én szüleim is úgy vállaltak be engem és a testvéremet annak idején, hogy egy egyszobás albérletben laktak, apukám segédmunkás volt. Ha úgy gondolkodtak volna, mint sok mai fiatal, akkor mi meg sem születtünk volna soha.
Az , hogy valahogy felnö majd , nem túl szerencsés hozzáállás. Nem mindegy hogyan nö fel. És masodik gyereket akkor szabad vállaljunk, ha holtbiztosak vagyunk a házasságunkban, ami te, kedves kerdezö nem lehetsz, mert azt irod, hogy anyukad attól fél, hogy egyedül maradsz. Ha a ferjed olyan jó , bökezu , megértö es csodalatos , türelmes, támogató férj es apa, akkor vállalj másodikat
A kérdező hozzászólása: Anya magából indult ki, amikor" mi lesz ha egyedül maradsz"- t mondta!
20. Nem tudom, honnan veszed, hogy rossz a kapcsolata, ha az lenne, akkor nem terveznék a másodikat. Anyukája elvált, gondolom ebbõl indul ki.
Nagyon sok él rossz kapcsolatban es megis vállal 2-3 gyereket, mert ez volt belekódolva tudatalatt h ennyi kell, es mikor kész a projekt, jön a kijózanodás, de csakis utána, addig minden jó es pozitiv
A vilagon keves es ritka az a ferfi akinek erdemes szulni, ha meg magunknak szulunk penz kell
A kérdező hozzászólása: Mindennap elmondja a véleményét!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!