Találatok a következő kifejezésre: Mi az ana, mia és (1806 db)

Ja a mafinbörbörbörbörger vagy micsoda?:DDDD Pont ma akartam én is rákérdezni.:D
Ezt már sokan kérdezték.Keress rá, mert volt olyan válasz ahol leírták.
Habba Babba xD
Téged az érdekel hogy visszamenjen, nem az hogy el?
nem a luxus ******-s kérdezõ vagy???
még se :D az más... :D
A kérdező hozzászólása: Természetesen, úgy gondolom a azt hogy "visszamenjen" hogy máskor is elmenjen ugyan azért a szolgáltatásért.

Mi fontos neked egy animében, mi az, amiért megnézed és megszereted?

Címeket is írhatsz

Legjobb válasz: Szépen legyen megrajzolva, és legyen benne valami kis fantasy, vagy teljesen legyen fantasy :) Pl. Karin a vámpírlány, Azumanga Daioh, Scool Days

Szépen legyen megrajzolva, és legyen benne valami kis fantasy, vagy teljesen legyen fantasy :) Pl. Karin a vámpírlány, Azumanga Daioh, Scool Days
Legyen benne egy kis shounen ai beutes, mert azok altalaban nagyon jol vannak megrajzolva(legalabbis eddig ezt vettem szre). Kis fantasy, vagy akcio. (Loveless-nagyon langyos, de meg nezheto) Vagy, ha fog az agyam, nem zh-k utan vagyok, akkor valami tartalmas, aminek van mondanivaloja.
számomra izgalmas/érdekes történet: Hayao Miyazaki minden filmje, Ghost in the shell, stb.
Legyen jól megrajzolva, legyen érdekes a történet és ne rontsák el a végét.
Jó rajzolás, legyen kis fantasy meg kis szerelem, kössön le egy kicsit legalább a története :D De NE legyen yaoi!

Mi az az ana, mia és pro ana?

Legjobb válasz: Az "ana" az anorexia nervosa. A "mia" a bulimia nervosa.

Az "ana" az anorexia nervosa. A "mia" a bulimia nervosa.
Ana: Az anorexia rövidítése, az anorexiások így hívják, vannak akik úgy néznek fel "Anára" mint egy istennõre. Mia: Ugyanez csak bulimiás változatban Pro-ana: Az anorexiát támogató emberek a proanák.
pro-ana: azon eszementek gyülekezete, akik külön kiküzdik maguknak ezt a esetlegesen halálba vezetõ betegséget, ami másnak csak mezei módon kialakul, de ugyanúgy belehalhat bármelyik.
az ana az az anorexia(kóros soványság) a mia a bulimia(önhánytatás) a pro ana-t nem tudom sajnálom..:S
ana: anorexia nervosa (kóros soványság, ez a betegség nem vicc halálhoz is vezethet!!) mia: bulimia (az illetõ teli eszi magát, majd valamilyen módon megszabadul az ételtõl pl.: hánytatja magát vagy hashajtót vesz be) Pro-ana: közösségi oldal olyan lányoknak akik anorexiások vagy pedig nagyon sokat szeretnének fogyni.Valamint van Ana nevû anorexiás lány, és az összes Pro-ana-s lány felnéz rá, valamint példaképként tiszteli, szereti. Remélem segíthettem ;)

Mi az a Geass? És melyik animében van?

Egy faces posztot láttam (

Legjobb válasz: Code Geassben volt. Pontosan nem emlékszem hogy mi az és egész pontosan milyen körülmények közt lehet megszerezni, mert nekem nem tetszett az anime, nem is láttam a végén. De a fõhõs Geass-nek a képessége az, hogy parancsokat tudod adni embereknek akik belenéztek, amiket õk követnek. Volt még pár feltétel (ha jól emlékszem mindenkin csak egyszer lehet használni), de az már nem maradt meg annyira pontosan.

Code Geassben volt. Pontosan nem emlékszem hogy mi az és egész pontosan milyen körülmények közt lehet megszerezni, mert nekem nem tetszett az anime, nem is láttam a végén. De a fõhõs Geass-nek a képessége az, hogy parancsokat tudod adni embereknek akik belenéztek, amiket õk követnek. Volt még pár feltétel (ha jól emlékszem mindenkin csak egyszer lehet használni), de az már nem maradt meg annyira pontosan.
Messze messze agyon gyalázza a naruto nevetséges szintjét a Code Geass , meglátod , az egyik legzseniálisabb anime .
A kérdező hozzászólása: Jah, látom fennt van, köszi:D
Keress rá google-n hogy code geass 1. rész kidobja indán megnézheted. Am a geass sokkal jobb mint a sharingan :D
A kérdező hozzászólása: Dobsz egy linket kérlek?
igen, feliratozva van
A kérdező hozzászólása: ÉS ez a Code Geass van feliratozva? csak mert én mindíg uraharashopos felirattal nézem a dolgokat, de ott nem láttam videót feltöltve.. pedig szeretném nézni
ja és igen, mindenkin csak egyszer lehet használni. mármint a fõhõsnek csak egyszer lehetett, de pl az ellenségének többször is egy emberen
Geass: Code Geass animében volt benne, semmi köze a Narutohoz :D és a megszerzése: van egy C.C nevû csaj, aki találkozik a fõhõssel. õ egy boszorkány és osztogatja a Geassokat. minden Geassnak más a képessége. van aki bármilyen parancsot ki tud adni, a személy véghez hatja, tiltakozás nélkül legyen bármirõl szó. van aki az idõt egy kis ideig megtudja vele állítani, meg olyan is van, aki a fejedben tud olvasni. a fõ szereplõ srác apja az emlékezetet tudta kitörölni, és helyette hamis emlékeket berakni. de a Geass túlzott használata átveheti az uralmat a használó felett, asszem így lett ez a fõhõssel is, mert minél többször használod annál jobban erõsödik. sõt az animében a fõhõs néhai bátyja megis halt a használata közben mert túl nagy területre, túl nagy erõvel fejtette ki a Geass hatását. hogy leállítsa az idõt, és a szíve nem bírta.
A kérdező hozzászólása: Igen, még csak 5 részt láttam de imádom.Hány részes?

Egyedül élő felnőttek, és fiatalok, kik eldöntöttétek, hogy egyedül élitek életeteket! Mikor határoztátok el azt, s mi volt annak az oka?

Legjobb válasz: Nem határoztam el, hanem így alakult és erre voltam kénytelen berendezkedni. Mostanra már annyira megszoktam, h nemrég egy srác, akiért 2 éve még odavoltam, elhívott randizni, én viszont nemet mondtam, mert elkezdtem egy videójátékot és fontosabbnak tartottam azt befejezni. Már elfelejtettem, milyen az emberi kontakt és már nem is hiányzik! Ha magányosnak érzem magam, találok vmit a szobámban, amivel elterelem a figyelmem és ennyi!:-)

38-as választ mintha csak én írtam volna... nálam a dolog enyhébb, de kb. ugyanezek az én gondolataim is.
Úristen én nem tudnék így élni, ahogy ti. Én mindig is ki voltam taszítva, utált a családom, az emberek, mindenki és egy picit így van ez a mai napig, viszont akkor se tudnék így élni. Pedig rengeteg csalódás ért. Durva, hogy mennyire különbözünk.
Nem döntöttem el, ezt senki sem dönti el szerintem. Hiányzik egy társ, de ugyanakkor baromi kényelmes így egyedül. Senki se pofázik bele a filmbe, akkor és ott vakarom meg magam amikor és ahol csak akarom. :DD 30/L
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Van Emily Dickinsonnak errõl egy verse, amit szeretek (Károlyi Amy fordítása) Magányosabb lehet... (405) Magányosabb lehet Magányosság híján. Már úgy megszoktam végzetem, Egy másik béke tán Megtörné a homályt, Kamrám rõfnyi tere A szentséget, mi tõle jõ Nem fogadhatja be. Szokatlan a remény, Betolakodna és Megszentségtelenítené A szenvedés helyét. Tán könnyebb, ha kihagy Erõnk, parthoz közel, Mint elérni kék szigetem, Hol megöl a gyönyör.
sziasztok én 29 srác vagyok eddigi életembe úgy mond 3 nõ lehetett volna akikkel úgy ki alakítok valami párkapcsolatot de valahogy nem tudtam meg bízni bennük . Szüleim kiskoromba szétváltak az a lelki teror lehet meg maradt bennem hogy mi van ha én is ilyen fájdalmat okozok neki lehet ez is az oka nem tudom jobban fel tudtam fogni 14, 15 a dolgokat .Beszélgetem ezekrõl a jó munkatársaimmal meg mint régi barátok annyit mondtak hogy egyedül se jó hogy próbáljam meg . De honnan tudjam az hogy menyit érek a másik szemébe mert a mai világba legtöbb helyen a pénz motivál dolgozok de máról holnapra élek önellátó vagyok azt is mondhatni
(elnézést a be nem fejezett mondatért, valahogy eltûnt a vége:) "így aztán elég nyomorúság lennék annak, aki velem akarna kapcsolatot, nem lehetnénk egyenrangú felek, soha."
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Sok válaszadó mindenkitõl elidegenedett életmódot ért a kérdés alatt - nekem rendben van a szociális életem, vannak barátaim, haverjaim is. DE párkapcsolatot nem akarok. Nem egy egyik napról a másikra döntés volt, igazából valamikor 22-23 éves korom körül határoztam el, hogy nincs szükségem ilyen formában párra - most vagyok 32, és azóta is így vagyok vele. Nem egy drasztikus döntésrõl van szó, egyszerûen nem is jut eszembe, nem is érdekel a téma. Okok: - Amióta elmúlt a kamaszkori-kora húszas hormonbuzgásom, lényegében aszexuális vagyok. Nem érdekel a szex, csak a macera van vele, tudom élvezni de nem nagy vasz, a sok körülmény meg meh, francnak se kell. Egyáltalán nem vonzódom senkihez (semelyik nembõl). Szex nélkül párkapcsolat meg nem mûködne. - Soha nem voltam szerelmes, és soha nem éreztem intim vonzalmat senki iránt (beleértve ex kapcsolataimat is). A romantikus nyálzás, rózsaszín szemüveg meg ilyesfélék totál idegenek számomra. Nem szeretem ha megfognak, ha megcsókolnak, összebújnak velem, általában az ilyen taktilis ingereket nem csípem és el is hárítom (ha muszáj, egy ideig eltûröm). Egy ágyban aludni bárkivel meg kész horror, nagyon zavar. Ez elég ritka, és gõzöm sincs honnan ered. Így aztán a - Alaptermészetem kapcsolati szempontból borzalmas, nem tûröm jól, ha bárki megsérti a személyes teremet, nem vagyok valami kompromisszum-képes és senki akaratának nem rendelem alá magam, makacsul független típus vagyok. Már maga a kapcsolat ténye fojtogató, mint egy csapda, én köszönöm, inkább szabadon szállok. :) - Nincs rá igényem se, egyszerûen... nem érdekel a téma.
Sokan írjátok, hogy gyerekkorotokban a rossz környezet, a szülõk, a sérelmek és miegymás miatt döntöttetek a magány mellett. Nekem is volt, sõt van is részem ebben, tudom, hogy mirõl beszéltek, de én valahogy nem tudok erre hagyatkozni. Ha azt mondanám, hogy egyedül szeretnék élni a hátralévõ életemben, azzal mást sem tennék, mint elérném azoknak a célját, akiktõl a negatívumok származnak. Én úgy gondolom, hogy amíg legalább egy valamirevaló ember él a földön, addig nem szabad föladni.
Tinédzserként is elgondolkodtam rajta, de csak most sikerült igazán eldöntenem magamban, hogy egyedül szeretnék élni. Nagyon sok sérelem, megalázás ért gyerekkoromtól egészen mostanáig. Az alkalmazkodás, beilleszkedés nem igazán megy. Egyre többet gondolok rá, hogy milyen jó lenne egy lakatlan szigeten. A családom inkább lehúz, mint ösztönözne és úgy elég nehéz összeszednem magam, hogy közben nem tudom elfogadni a múltam, viszont kezdek kifutni az idõmbõl, tehát most kell cselekednem. Vágyom az emberek társaságára, de van bennem egy nagyfokú megfelelési kényszer, ami szeretethiánnyal párosul és nem szeretnék egész életemben azért szenvedni, mert úgy érzem szinte már "könyörögnöm" kell egy kis törõdésért, szeretetért. Lehet késõbb máshogyan alakul, majd meglátom, jelenleg csömöröm van az élettõl. 20L
Ritkán látni ennyi empatikus és intellektuális személyt egy helyen. Ha csak néhányat ismernék közületek, sokkal egyszerûbb lenne minden -úgy gondolom. 21f
Én nem éllek külön, de szeretnék egy házban egyedül élni. Nem vágyom más emberek társaságára.Szeretem a magányt. 17/F :P
Én meg már megszoktam a magányt Érdekelt régebben néhány ember de sose kerültem közelebb hozzájuk és kiirtottam magamból minden olyan érzést hogy érzelmileg függjek valakitõl 32 F
sprititualizmus hamis út
Hát azért választottam ezt az életformát, mert így tudom magamat egzisztenciálisan stabilizálni. Nem vagyok teljesen stabil anyagilag, de amióta egyedül élek, azóta több pénzem van. A másik ok, hogy ezt az egyedüllévõ életformát választottam, hogy így elszigeteltem magamat a dekadens világ káros hatásaitól. A harmadik ok az, hogy nem akarom azt, hogy egy megint rosszul alakuló kapcsolat miatt megint padlót fogjak. Bele szeretnék menni megint egy kapcsolatba, de már 44 éves vagyok és, ha nem sikerül, akkor megint válás, aztán, lehet, hogy már nem tudok többé talpra állni. A negyedik ok az, hogy így többet tudok foglalkozni szellemi dolgokkal, spiritualizmussal. Van még pár ok, de ezek a legfontosabb okok, amelyeket felsoroltam. 44/ffi
Szomorúan olvasom, hogy milyen sokan próbálunk a magány és elszigeteltség puha ködébe burkolózni... Az én családom is katasztrofális volt gyerekként és most felnõttként is, úgyhogy 18 évesen alig vártam hogy megszabaduljak otthonról.Mondjuk ehhez az kellett hogy megtaláljam a lelki társam, akivel immáron 21 éve élek boldogan...Rajta kívül szinte mindenkiben csalódtam, úgyhogy ezt is át tudom érezni milyen érzés.Mégis még ezek után is, annyira hiányzik hogy nincs egy igazi barátnõm, akivel megoszthatnám a mindennapi apró-cseprõ dolgokat..azt nem tudom hogy csináljátok hogy elhatározzátok hogy többé nem keresitek mások társaságát, mert rám néha olyan erõvel ront az hogy beszélgethessek emberekkel, még ha tudom is hogy nem jelentenek az életemben semmilyen értékeset.Biztos hogy genetikusan van belénk kódolva tényleg az hogy társas lények vagyunk.Csak van aki el tudja fojtani van aki nem.Én mindenkit arra biztatok hogy azért teljesen ne zárkózzon be, mert eljön az amikor még jónak érezzük a magányt, de már valójában árt nekünk.A felszines kapcsolatokból pedig vegyük el azt magunknak ami jól esik, vagy töltõdést ad, nem kell mindig az igaz barátot keresni minden emberi kommunikációban.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Õszintén? A család max addig jó még gyerek vagy, már ha szerencsés vagy és jó helyre születsz. Aztán, ha már te vagy a felnõtt a család nem több, mint küszködés, nyûg, szorongás, félelem, megfelelési kényszer.Stb. 2 idegen ember soha nem lesz egy család tagja.Mivel mindig felmerül a másikban, hogy voltaképpen te csak egy idegen vagy.Bármikor lecserélhetõ, megunható.Nem tartozik érted felelõsséggel.Néha kicsit meg is ijedek ettõl, mármint az emberektõl.Mindenkirõl a jót feltételezem, pedig a világ nagyon kegyetlen, és senkit nem érdekel, hogy mi van veled. Max a szüleidet, egy ideig, amíg gyerek vagy.Aztán felnõttél, mehetsz a levesbe.Kb ennyi. Amire én vágyok az totál nem a valóság, egy illúzió.Biztonság, semmi bonyodalom, békés élet. És ezt senki és semmi nem tudja garantálni. Nem is tudnék igazán megfelelni senkinek.Nem vagyok hajlandó másokért változni. Szeretek éjszaka ébren lenni, nappal aludni.És a jövõben is ehhez akarom igazítani az életemet. Akkor akarok csinálni mindent, amikor nekem jó.Nem akarok függeni másoktól.Egész gyerekkoromban ez ment.Sajnos túlzottan alárendelem magam mindenkinek. Van, hogy órákig nem megyek zuhanyozni, mert azt várom, hogy apám felkeljen wcre(mert egyszer mindig kiszokott menni), akkor is ha már majdnem elalszok.Mert akkor nem tud wcre menni, stb. Mindenben magamat hátra helyezem, csak, hogy ne legyen konfliktus.Nem szeretem a veszekedést, nem bírom.Túlzottan szorongós vagyok.Persze ezt nem veszik észre, de nekem nagy teher ez. Legszívesebben egyedül élnék, ahol mindent akkor csinélhatok, amikor nekem jó. Kötetlen munkát szeretnék, és azon fogok dolgozni, hogy ezt megvalósíthassam. Elegem van abból, hogy másoknak kell alárendelni az életemet.Nem akarok felnõtt korban is így élni. Ez az alázatosság már beteges, és csak magamnak ártanék, ha ezt folytatnám.
Én ugy 14 évesen határoztam elmagam, de már elöbb is éreztem.Szüleim veszekedtek, apám ütött minket.Soha egyikük sem simogatott meg, s nem mondta, hogy szeret.Jártam egy lánnyal, aki zsarolgatott az érzelmeimen át.Ha nem azt teszed amit akarok nem szeretlek!Dobtam, senki szolgája nem leszek.!Majd 24 évesen újra megpróbáltam.Itt is jött az érzelmi zsarolás. Fél év és befejeztem.Utánna csak egy éjszakás történésekre futotta.Most 40 vagyok.Kb 5ször hallottam a szeretlek szót.De inkább igy mint valami hárpia mellett akit szolgálnom kéne szeretet morzsákért.Közben ember kerülö lettem, mert a barátoknak hitt barátok is csak kihasználtak.Nyugalomban élek, ISTEN örizzen az emberek öszinte szeretetétöl!
Hozzá kell fûznöm, hogy nekem sohasem volt erõszakos viselkedés a családomban, rokonságban! Példamutató, szeretõ szüleim vannak(ritka az ilyen szülõk)! Most sem értem, hogy tudnak emberek a saját hazugságaik melegágyában élni?! Maguk az emberek különösebben nem érdekeltek(nek). Az élet értelme a csodálatos természet látványa(persze ahol még van), a kellemes tavaszi illatok, , , az õszi tájak, ..sorolhatnám.
1, Mozgássérült vagyok, így eleve hátrány társat találni ebben a "tökéletesek társadalmában". Így amikor már kezdett tudatosulni bennem ez az egész (serdülõkor), eldöntöttem, hogy jobb a magányos magány, mint egy cukormázas, rózsaszín, felszínes kapcsolat.
Én már gyerekkoromban tudtam 10 éves lehettem kb", hogy én egyedül, magányosan, lehetõleg stresszmentesen(nyugodtan) éljem(élem le) az életemet. És nem bánom a mai napig sem. Valszeg ezt akartam a szellemvilágban, mielõtt leszülettem. 31/F
#4 Velem pont ugyanaz a helyzet. Annyiból más, hogy nekem egy éve tart, de már most látom, hogy ezen változtatni kell.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én csonka családban egyszemként nõttem fel, de soha sem voltam egyedül, eleinte a házbeli nagyfiúkkal lógtam, késõbb odaköltözött egy család hozzám hasonló korú fiával. Együtt bicajoztunk, mentem vele a haverjaihoz. Volt kertvárosi grund-foci csapatunk, verekedtünk a rivális klánnal, aztán középiskolai bálokra járunk, csajoztunk, evezés, kosárlabda, nagy túrák a Pilisben. Egyik haveréknak volt egy kis nyaralójuk, oda jártunk négyen-öten. Középsulis barátom nem volt akivel házon kívül is összejártunk volna, messze laktunk egymástól, de a lakóhelyen az általános iskolai osztálytársakkal 20 éves korunkig összejártunk, 17 éves koromtól mindig volt komoly barátnõm. Összejártunk az õ barátnõivel, meg az én barátaimmal is. 20 évesen külföldre kerültem fõsulira. Kollégiumban négyen laktunk egy szobában barátsággal, mind a négyünknek voltak haverjai akikkel össze jártunk bulizni. Csajom mindig volt stabilan, rajtuk keresztül további emberekkel is megismerkedtem. Nem volt gond a nyaralás mindig többen is meghívtak, pedig nagyon hajtottam a tanulással is (progresszív ösztöndíj volt). Amikor végeztem fél év katonaság, kellemetlen munkatársak a melóban. Megint jól becsajoztam, az segített. 27 voltam amikor megnõsültem. Bele csöppentünk egy sízõs társaságba minden karácsony-szilveszter együtt Lengyelországban. Aztán jött a gyerek, akivel nem lehetett unatkozni. Kisoroszi kempinges nyarakon kisgyerekes szülõk társasága tábortüzekkel, pecázással. Aztán balatoni vitorlázás. Anno , minden munkahelyemen volt vizisport szakosztály, lehetett dunai, meg balatoni hajókat kölcsönözni. 40 évesen 2 éves külföldi munka kint dolgozó magyar baráti társaság. Utána itthon 5 év tervezõintézet kellemes kollégákkal a mai napig összejárunk, aztán megint 6 év külföld sok magyarral összejártunk. Megint itthon két év visszailleszkedés után 10 évi jó munka a legjobb haveromnál. Második házasság, válás, új csaj már nem vállal gyereket, de elvagyunk a meglevõkkel. Ennyi. Soha sem értem rá unatkozni a csajok mindig kisegítettek, ha facér voltam. Ismerkedés iskolában, munkahelyen, ismerõsön keresztül, bulikon nem nehéz, csak csinálni kell.
Nem határoztam el, egyszerûen így alakult. 40 felett maradtam egyedül, de már megszoktam.
Az emberekkel kommunikálni nehéz, mert mindenki másként látja a világot és igazából csak a magunk érdeke áll az elsõ helyen, tehát nem is akar igazán senki szeretni sem, meg felfedezni a te énedet sem. Minél kevesebb emberrel tartod a kapcsolatod, annál kevesebb gondod van. Szerintem a tökéletes megoldás az, ha 1 embert találsz, aki nagyjából ért téged és te is érted õt és egymás mellett kitartotok. Ez egyre nehezebb a mai világunkban, de nem lehetetlen.
Ezt nem szabad így eldönteni, mert ha esetleg melléd szegõdik egy véletlen folytán az, aki, akkor örökké bánni fogod. Elég, ha csak azokat az embereket szûröd ki, akiknél érzed, hogy nem viszik elõrébb az életedet. Nekem ez a felfogásom, de sajnos mindig azok ragadnak rám, akiknek nem kéne.
Érdekes kérdés. Kíváncsi volnék rá, hogy a kérdezõ fiú avagy leány-e. Én is gondolkodtam hasonló dolgon, de még fogalmam sincs mit hoz a jövõ. Általában úgy érzem, hogy inkább elhúzódnék a világ elõl csak amikor a barátaimnak nevezett valakik bárhova elhívnak akkor azért megyek velük, hogy ne bántsam meg õket. Valamiért szeretnek vagy sajnálnak, nem tudom. Jobban szeretek a munkahelyemen lenni inkább. Elég sok csalódás ért az életben és inkább valami olyan dologba lettem szerelmes ami nem csal meg. A motorokba. Van 1-2 igazi barátom akik tényleg lelkileg vagy fizikailag is sokmindenben segítettek és mindig próbálom/próbáltam viszonozni, de kb. ennyi. A saját szüleim kb. úgy viselkednek mint az ovisok. Sokat veszekednek még 50 évesen is, néha én vagyok az oka mindennek. Gondoltam már arra is, hogy kinyírom magam és akkor senkinek nem leszek útban de aztán inkább úgy döntöttem, hogy senkinek nem adom meg ezt az örömet. Mindenki nézzen tükörbe és nézzen szembe saját magával. Én akárhogy próbáltam, úgy éreztem, hogy igazán soha senkit nem bántottam. Nem is akartam. Na mindegy. Az emberek nem nagyon értenek meg. Ha egy olyan ember volna a világon aki megért és én is õt és boldoggá tehetném és tudnám, hogy én csaltam õszinte mosolyt az arcára akkor boldog lennék. És remélem, hogy cserébe õ is, mert tudja, hogy miatta mosolygok :) Persze ez egy jó kis mesécske pillangókkal meg ilyesmi... nagyjából ez az álmom. Addig meg élek valahogy. Lehet, hogy elõbb becsúszok egy kamion alá vagy felcsavarodok egy fára, de addig legalább úgy éltem, hogy tudom, hogy soha nem volt bennem semmi rossz szándék. Ha neadjisten tényleg így végzõdne, akkor pedig remélem, hogy rajtam kívül nem sérül meg senki. Mindenki harcol valamivel. Én a magánnyal. Legalább a motorosok összetartanak.
Én max csak vágyom rá, hogy legyen egy birodalmam, ahova az jön, akit odaengedek. Nem feltétlenül az kellene legyen az otthonom, de jó volna második otthonnak, leginkább nappalra, elsõsorban hivatást gyakorolni, és idõnként reggel ugyanott ébredni b....a meg! :)
2 Én is sok rosszat kaptam, mégis gyûlölök egyedül lenni. Igaz, hogy jó két és fél évre bezárkóztam és megszüntettem minden baráti kapcsolatomat, de rájöttem, hogy ez borzalmas. Amikor így el vagyok szigetelve a külvilágtól az olyan, mintha semmi értelme nem lenne az életemnek, csak az, hogy ülök a szobámba és várjam, hogy megdögöljek, vagy belém csapjon a villám. Szerintem az igazi élet az emberek között van. Persze mások vagyunk, mások az igényeink...csak érdekesek ezek a különbségek. Én a sok emberektõl és családtól kapott pofon ellenére nem tudnám egyedül elképzelni az életemet és nem is akarom.
A kérdező hozzászólása: # 2/2 Akkor ezek szerint nem "korai" eldöntenem 17 évesen, hogy nem szeretnék magam mellett társat életem során? Nekem csak magával a párkapcsolattal volna problémám... a jelenlegi környezetem nagyon jó, de a múltban bizony veszettül sok baj, probléma ( családi, iskolai, testi, lelki) érintett, s sokat szenvedtem. Továbbá külsõm, s az ebbõl adódó lelki problémáim csak tovább fokozzák azt a kapcsolattól való taszító érzést. Magyarul barátilag bárkivel el tudok lenni, de hogy életem során legyen állandó párom, stb. el nem tudom képzelni.
Az ember genetikailag társas lény, aki az egyedüllét mellett dönt az a gyerekkori, esetleg késõbbi élményei miatt teszi. Kevésbé általánosan, az ilyen ember a múltban nem sok jót kapott az embertársaitól, ellenben sok rosszat. Ezek az emlékek formálják a jövõt elhozó döntéseink. Hogy a kérdésre is válaszoljak. Úgy 14-15 évesen volt a fordulópont. Akkor eldöntöttem, hogy minimalizálom az emberekkel való kapcsolatot: elkerülni mások társaságát és csak akkor megszólalni ha kérdeznek vagy nagyon fontos. Persze e döntés nélkül is egyedül akarnám élni az életem, de hozzájárult a "mélyebbre" süllyedésben. Szerintem az ok: a gyerek kortársak terrorja, a szüleim állandó veszekedése(ált. egymással) és úgy általában a felnõttek közönye. 35/F
Mondjuk az, hogy hiába dolgozok emberek közt és hiába 80%a nõ a vendégeimnek, 1 se adja jelét az érdeklõdésnek felém. Így megmarad a szolgáltató-vendég kapcsolat.
A Robison Crusoe könyvet olvasva, 10 évesen éreztem vonzalmat a teljes függetlenség iránt. Ezt azóta következetesen megvalósítottam, azóta is élvezettel lubickolok a szabadság mámorában. Mindenki a társam, és vigyorgok a világba.
Szia! Én tinédzser koromban határoztam el, hogy nem szeretnék hagyományos életvitelt. A családomban senkivel sem jutottam közös nevezõre, a gondolkodásmódom különbözik a legtöbb emberétõl. Tudom, ez úgy hangzik, mintha gyagyás lennék, de valójában nem szeretem az embereket a felszínes intrikáik és együgyû képmutatásuk kifejezetten idegesít. Lehet, én nem szeretek alkalmazkodni, de jobb a békés egyedüllét, mint folyton hadakozni mások hülyesége miatt. A gyerekkorom volt az ok, valamint a szüleim házassága intõ és elrettentõ példa számomra.
Ugyanakkor az összes elõzõ válaszolóval egyetértek. Szerintem mindezeket a tényeket nagyon jól tudják azok, akik az ingatlan árakat manipulálják, emiatt is van olyan magasan az értékük még mindig.
Annak ellenére, hogy nagyon társasági lény vagyok, rájöttem, hogy fölösleges köröket futottam le olyan srácokkal, akiket rendesnek és kedvesnek, nem manipulatívaknak néztem, megadva persze nekik a mozgásteret is, anélkül, hogy mindig a fejükön lógtam volna. És tessék: nem én kellettem nekik, hanem ... inkább nem sorolom. Mindemellett elég sok érdekember vesz körül, akik pár évvel ezelõtt irígykedtek, mostanában pedig a nyakamon lógtam folyton, hogy így meg úgy segítsek, s amikor nekem kellett volna akkor segítsenek, csak vonogatták a vállukat. Konkrétan tehát az ilyen emberekbõl van elegem és a folytonos számadásokból, beszámolókból, amelyek esetében már sokszor arra voltam kényszerülve, hogy hazudjak azért, hogy egy idõ után már védjem magam. Tehát egyelõre jobb egyedül.
Én mostanra jutottam el oda hogy egyedül akarom leélni az életem. Hiába mondják sokan hogy az ember társas lény, ha én jobban érzem magam egyedül mint társaságban akkor rám a magány lesz jobb hatással. Igaz én nem is tervezek egyedül megöregedni, mert ha elértem az életben pár célomat akkor boldogan fogok kiszállni ebbõl az egészbõl. Kiváltó okok amik ide vezettek: iskolai megalázások, megfelelési kényszer, az empátia teljes hiánya. 24F
Én 12-13 éves korom óta külön akarok élni. :D Nem szeretem hogy közel laknak a rokonok. Mindig jönnek látogatni, folyton azok az unalmas "na és hogy vagy?" kérdések. Mikor eldöntöd hogy megnézel egy jó filmet egyedül, biztosan akkor verik rád az ajtót széles vigyorral. Szívesen mondanám nekik néha hogy jól vagyok, most csukd be az ajtót és menj haza.(kérlek) :D A szüleimmel jól kijövök mondhatni, de az is zavar hogy a szobámon kívül nem járkálhatok a házban pucéran és hasonlók... Most 21 éves vagyok, itt az ideje kirepülni végre a családi fészekbõl.
Párkapcsolattal csak a gond van. Gond az eleje (megfelelek e neki, megbízhatok e benne, van e értelme), gond a közepe (össze kell költözni, lakás kell, ház kell, ez kell az kell, vita a szülõkkel, kiismerjük egymát, megunjuk egymást stb. ), gond a vége (vége lett, elpazarolt idõ, lelki problémák, stb) 1x már átéltem 3 éve, még 1x nem fogom. Inkább élek egyedül.
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Köszönöm az eddigi válaszokat! # 6 Kedves válaszoló! Fiú vagyok, s lassan betöltöm a 18. életévemet. Továbbra is úgy érzem, így a legjobb, ha független maradok. Nem vonzódom a párkapcsolat iránt, abszolút. Így jól érzem magam, ugyanakkor nagyon szorosan kötõdöm a környezetemhez, tehát barátok, ismerõsök körében mindenki úgy tekintek sok esetben, mint a legjobb barátra, ( noha ennek nagyon sok hátulütõje van, ezt megtapasztaltam. # 7 Kedves válaszoló! "Ezt nem szabad így eldönteni, mert ha esetleg melléd szegõdik egy véletlen folytán az, aki, akkor örökké bánni fogod." Ennek pillanatnyilag nem sok esélyét látom, noha az élet során természetesen megtörténhet. Ugyanakkor úgy gondolom - így közel 18 éves fejjel tudom, hogy túl sokat azért nem mondhatok, nem vagyok még tapasztalt - hogyha nem mûködne a dolog, akkor a másik fél megértené, hogy nem. Ami pedig nem megy, azt ugyebár ne erõltessük. Részemrõl nem volna gond ez, hiszen nagyon erõsen kapaszkodok ebbe az egyedüllét dologba. Szeretem a nyugalmat, azt a szabadságérzetet, hogy egyedül lehetek otthon, a saját kis birodalmamban( és ezt szeretném megvalósítani életem során, megteremteni magamnak), ahol csak magamnak kell megfelelnem. A hobbimnak, és célomnak szeretnék élni.
Kedves #13-as. Te nem vagy remete típus. Kívánom, hogy mielõbb tartós társat találj!
Én nem direkt jutottam ide.. ha tudnék, ki is másznék a magány mélységébõl, de nem tudok, mert mások löktek le, így másnak is kellene kihúznia, hogy bebizonyítsa, hogy igen! Létezik még emberi ember, aki nem csak nevetni tud rajtam, kihasználni az érzéseimet, vagy elvenni az életem. (Volt rá példa, amikor semmim nem volt valaki miatt..) én magam viszont nem találok senkit magam mellé és csak egyre rosszabb a közérzetem. Szeretném, ha rátalálnék arra az emberre, aki tud engem szeretni és elfogadni olyannak, amilyen vagyok. De ebben a világban ez túl nagy kérés... így örökre egyedül maradtam.. 18/F
Nem határoztam el, hanem így alakult és erre voltam kénytelen berendezkedni. Mostanra már annyira megszoktam, h nemrég egy srác, akiért 2 éve még odavoltam, elhívott randizni, én viszont nemet mondtam, mert elkezdtem egy videójátékot és fontosabbnak tartottam azt befejezni. Már elfelejtettem, milyen az emberi kontakt és már nem is hiányzik! Ha magányosnak érzem magam, találok vmit a szobámban, amivel elterelem a figyelmem és ennyi!:-)

Mi az Anime és Manga? Mirõl szólnak? Miért szeretik annyian? Mennyi van belõlük?

Bocs a sok kérdésért :D De tényleg nem tudom, hogy mik azok, meg azt sem, hogy mirõl szólnak.. :/ Szeretnék megnézni néhányat, olyan van köztük, ami ilyen melankolikusabb, depresszióról szól? :) Elõre is köszönöm! :)

Legjobb válasz: anime: japán rajzfilm manga: japán képregény Rengeteg van belõlük, mindenfélérõl szólnak. Szerelem, iskolai élet, fantasy kalandok, sci-fi kalandok, homokos szerelem, szuperképességek...

anime: japán rajzfilm manga: japán képregény Rengeteg van belõlük, mindenfélérõl szólnak. Szerelem, iskolai élet, fantasy kalandok, sci-fi kalandok, homokos szerelem, szuperképességek...
http://hu.wikipedia.org/wiki/Anime http://hu.wikipedia.org/wiki/Manga Depis animek is vannak tuti, ajanlani pont ilyeneket sajnos nem tudok, nekem masok a preferenciaim, de mivel ezerfele mufaja van ezert tuti h leteznek ilyenek is dogivel. Szerintem ird ki ujra a kerdest ugy hogy csak ajanlast kersz ilyen stitlusu animekre, esetleg ird ki melle h csak magyarul jo, vagy elboldogulsz-e az angol feliratosokkal is. illetve hasznos ha a kulcsszonak beirod, h manga illetve h anime, ugy tobben latjak, tobb valaszt kaphatsz
Olyan mint a filmeknél, itt is van sok fajta mûfaj, álltalában egy mûfajjal egy témát vagy egy célcsoportot lõnek be. Ha melankólikus hangulatú kell ajánlanám: Neon Genesis Evangelion
Anime (アニメ, kiejtés: anime) Japán animációs film. Az élõszereplõs filmekkel egyenrangú, önálló média, a filmekhez hasonlóan tagolható mûfajokra, és kategorizálható célközönség szerint. Jellemzõ formátumai a mozifilm (movie), a TV sorozat, és az OVA (Original Video Animation, kizárólag videóforgalmazásra készülõ mûvek). Japánban az anime szót használják származástól függetlenül minden rajzfilmre, nyugaton viszont az anime kifejezés kizárólag a japán animációs filmekre vonatkozik. A japán szó az angol "animation" (animáció) angol kifejezésbõl származik. Manga (漫画) Japán képregény. Japánban származástól függetlenül minden képregényt a manga szóval illetnek, Japánon kívül kizárólag a japán képregényeket nevezik mangának.

Ha egy fiú egyértelműen azt mutatja a lány felé az eső találkozón, hogy tetszik neki és utána pár napig nem keresi annak mi az oka?

Köszönöm!

Legjobb válasz: az,hogy a nõk beléd nevelik,hogy ne keresd õket, mert elõszõr mikor keresed õket,mindig ezért dobnak,azt mondják nyomulos vagy,igy elhatárzod,ok,most nem fogom õket keresni, na és akkor mi történik, ház ez,tessék,hogy akkor meg ez a baj,hogy nem keresi...

az, hogy a nõk beléd nevelik, hogy ne keresd õket, mert elõszõr mikor keresed õket, mindig ezért dobnak, azt mondják nyomulos vagy, igy elhatárzod, ok, most nem fogom õket keresni, na és akkor mi történik, ház ez, tessék, hogy akkor meg ez a baj, hogy nem keresi...
A kérdező hozzászólása: sztem a fiúnak kell a lányt keresni NEM fordítva!!
A kérdező hozzászólása: 12-es és 13-as:sztem így van...
van neki más is. aztán majd újra megjelenik!
"na de milyen taktika?" Hülyegyerek taktika, he hülye kis pi...áknál néha bejön. ( Nem hajtok én rád! Ha nagyon akarsz valamit akkor keress és esetleg megengedem, hogy lesz-pj.)
"Az az oka, hogy a pasi csak elvan a nõvel, de nincs odáig-meg vissza. Ha odáig lenne a nõért, akkor keresné." Ez fordítva is igaz!
olyan taktika hogy rád vár hogy keresd :)
A kérdező hozzászólása: na de milyen taktika?
mert a férfiak rohadt számító alakok! (ja nem bocs, az a másik nem)
Vagy taktika, vagy te ertetted felre azt, hogy mit mutatott.
én sem keresem rögtön, várok 1 napot kb, mert ha keresném akkor nem vonzódna hozzám :P
Az az oka, hogy a pasi csak elvan a nõvel, de nincs odáig-meg vissza. Ha odáig lenne a nõért, akkor keresné.
igy van ahogy az 1. mondja!
A kérdező hozzászólása: az h keresne az még nem nyomulás(nem is veszem ezt magamra)... utolsó:milyen taktika??
taktika (vagy elfoglalt)
Ajj már ilyen butaságokat kérdezni. Ahány ember jár a földön, annyi oka lehet ennek is...
A kérdező hozzászólása: Bocsánat Darkspore hiba

Ha valaki fél testére lebénul annak mi az oka? És hogy lehet gyogyitani? Ez mindennapos vagy ritka dolog?

Legjobb válasz: Különféle okai lehetnek (Például agyérgörcs). A gyógyítási lehetõség attól függ, mi váltotta ki. Szerencsére azért nem olyan mindennapos eset...

Különféle okai lehetnek (Például agyérgörcs). A gyógyítási lehetõség attól függ, mi váltotta ki. Szerencsére azért nem olyan mindennapos eset...
Ha agyvérzés, azt már nemigen lehet gyógyítani.
Ha fél oldalra bénul, az agyvérzés, agyérgörcs miatt szokott történni. Akaraterõ, türelem, és gyógytorna kell a javuláshoz. Nem fog gyorsan javulni, hosszadalmas a gyógyulás. De ezt az orvosok is elmondják. Vagy nem is látta orvos azt, akirõl kérdezel? Mert az nagy baj lenne.
Jó pár betegség okozhat bénulást.Biztos gyakoribb mint ahány esetrõl hallunk a környezetünkben
Ez nem egy általános dolog.MIndegyik bénulást egyénileg kezelik, és a várható eredmény is egyéni.Általában valamilyen agyi történés okozhatja.Súlyosságától, kezelés idejének megkezdésétõl is függ a gyógyulási eredmény.
Általában neurológiai betegség az oka. Lehet agyérgörcs, agyvérzés, autoimmun, stb. Nem annyira gyakori, de nem is ritka. A gyógyulás a legtöbb esetben lassú, sok türelem, és kitartás kell hozzá.
A kérdező hozzászólása: Mo on hol vannak ilyen klinikak??orvosok?akkor muteti beavatkozas nem segithet?
Én pl fél oldalamra lebénultam komplikált migrén miatt...de szerencsére a kórházban kaptam gyógyszereket + egy nap az intenzíven, de hamar rendbe jöttem... 14/l (akkor:13)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!