Találatok a következő kifejezésre: Mi a otthon (838 db)

Mi a véleményetek az otthon szülésrõl?

Ki szült már így?

Legjobb válasz: Én biztos nem szülnék otthon. Egyrészt mi van ha kórházi beavatkozás kell, másrészt szülés utáni véres eredményt a fene takarítja szülés után otthon. Örülõk, hogy ma már ott tart az orvostudomány ahol tart, és nem muszáj otthon szülni.

Én biztos nem szülnék otthon. Egyrészt mi van ha kórházi beavatkozás kell, másrészt szülés utáni véres eredményt a fene takarítja szülés után otthon. Örülõk, hogy ma már ott tart az orvostudomány ahol tart, és nem muszáj otthon szülni.
Elsõ kettõt kórházban szültem, de köszönöm, nem kérek többet belõle. Úgyhogy most a harmadikkal úgy készülök, hogy itthon születik. Aztán ki tudja, hogyan alakul.
Van róla véleményem, én nem szülnék otthon. Egyik szülésem sem lett problémamentes, bár annak indultak. Én nagyobb biztonságban érzem a gyerekem életét a kórházban. Ne merüljünk el most abban, hogy ott is történhet baj...igen, történhet, de pár méterrel arrébb van a mûtõ, a PIC, és rengeteg szakember. Nekem ez az biztonságot. De ez én vagyok.
Azért ezzel az 1-2 perccel vitatkoznék, még ha a kórház melletti házban is laksz. Szülni gondolom nem állig felöltözve szül az ember otthon. Ott vannak még a fájások, amik igencsak lassítják az embert. Mire felveszel valamit, hogy ne csupasz altesttel menj ki az utcára (mi van, ha épp tél van?), aztán mire leérsz az emeletrõl, aztán mi be a kórházba, mindezt úgy, hogy közben jönnek-mennek a fájások. És aztán ott van az, hogy ha megérkezel a kórházba, még részletesen be is kell számolni, hogy mi a gond. Szóval ez nem 1-2 perc. És bizony sok esetben 1-2 percen nagyon sok múlik. Ha nem is a baba élete, de mondjuk egy oxigénhiányos állapot miatt szervi, vagy szellemi sérülés a "móka" vége. 3-as voltam.
A kórház szomszédságában lakom így lehet hogy bevállalnám, mert ha probléma lenne akkor már bent is lennék 1-2 percen belül.
Nem támogatom. Megoldásnak én is azt tartom - ahogy már elõttem írták, ha a kórházi légkör minél otthonosabb, természetesebb.
én sem merném bevállalni, nem magam miatt, hanem a baba miatt. Ha vele valami történne, soha életemben nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy nem biztsítottam minden lehetõséget ahhoz, hogy minél hamarabb beavatkozhassanak.
Szerintem jó dolog lehet azoknak, akik biztonságban érzik magukat otthon szülés esetén. Én sem mertem volna bevállalni, jó érzés volt, hogy a kórházban bármi adódik nagy valószínûséggel megoldják. Szerintem a jó megoldás a kórházon belüli ténylegesen otthonos körülmények és a bábák, szülészorvosok természetességpárti hozzáállása, de nem minden áron.
Ismerek egy hölgyet, aki így szült, itthon Magyarországon. Õ volt az elsõ legális otthonszülõ hazánkban. Neki nagyon pozitív élmény volt és csodálatos. Hála IStennek egészséges babát szült komplikációmentesen. Én elfogadom és tisztelem a döntését, aki ezt választja, én nem tenném az biztos. Elsõ gyermekemet talán úgy tudtam volna megszülni hüvelyi úton, ha szanaszét repedek, a gyerek pedig oxigénhiány miatt károsodást szenved. Fájásgyengeség és rossz szívhang miatt kerültem mûtõbe a fiammal. (Elég megdöbbentõ volt, mert szülni akartam és arra is készültem.) Második gyerekem 19 hónappal késõbb pedig farfekvés miatt lett császár. Szóval a harmadik is egész biztos, hogy császár lesz.
4-es vagyok. Én amúgy Pest belvárosában lakom, és 2 lépésre vannak kórházak bármelyik irányba, úgyhogy ha otthon szülnék is 2 percen belül kórházba kerülhetnék, ha szükséges.
3: Nekem tetszik ez a bábás szülés, amit leírtál, de én jobban szeretnék elmenni valahova szülni, mint a saját otthonomban maradni. Egy születésházba, ha lenne ilyen. Nyilván kórház közelében üzemeltetnének ilyet, ahol állandó telefonos kapcsolat van a kórház ügyeletes szülészorvosával, és 2 percen belül hozzáférhetõ az orvosi ellátás.
Angliában élek, itt legális az otthon szülés. Van egy itt élõ magyar barátnõm, Õ a második gyermekét otthon szülte. Itt úgy zajlik, hogy két szülésznõ, pár héttel a kiírt nap elõtt kiszállít minden szükséges eszközt a lakásra. Aztán, amikor beindul a szülés, hívni kell õket és jönnek. Mindent leterítenek takarófóliával, használt törölközõket kértek a barátnõmtõl, amit nem sajnál a végén kidobni. A szülés után mindent összeszednek, ami véres lett és elviszik. Szóval takarítani nem kell utána. :) A barátnõm nagyon elégedett volt mindennel, örült, hogy így szülhetett. Én biztosan nem vállalnám be, de nekem a kisfiam születésénél nem volt minden rendben, így én óvatos vagyok. Nekem biztonságot ad a tudat, hogy egy kórházban azonnal tudnak lépni, ha szükséges.
Megêrtem, elfogadom akinek ez a variáció tünik szimpatikusnak. Ên nem mernêm bevállalni, mindhárom gyerekem kórházban született.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Elsõt otthon akartam szülni. Nem volt komplikáció, csupán azon a hajnalon indult el, amikor betöltöttük a 41. hetet. A törvény szerint 41. héttõl mindenképpen kórházba kell menni. Na, de ha kórházba is mész, a bábáknak ugyanúgy kell fizetni + a kórházi személyzetnek is + a külön szobáért, ha nem akarod, hogy elvegyék a babát, mert a hiperalter kórházban csak az lehet a gyerekével, aki ezért keményen perkál, sima kismamáknak kuss van és 3ránként szoptatás. Abból amit erre költöttünk (rettenetesen sokat!) most a következõ szülésemnél, ebben a vidéki kórházban, szerintem még a hátsó felem is ki fogják nyalni. Nem akarok többet otthon szülni, mert nem tudom, hogy megint túlhordok-e vagy találnak valami más indokot, és mehetek a kórházba, duplán fizetni. Igaz, hogy nagy szerencsém van, hogy egy icipici szülészet a körzeti kórházunk, ahol ráadásul nagyon alter is a szemlélet, és még apa is velünk lehet a szülés után! Mármint bent is alhat, lehetõség van közös szobát bérelni! Szóval én most "csak" egy dúlát fogadok + doki+ szülésznõ + külön szoba, nem fog annyiba kerülni, mint a 8 napos kízásunk abban a tetves kórházban, ahová végül kerültem, ahol egyébként "szuperalternatívok", mégis az ügyeletes orvos azért állt bosszút rajtam, mert a tolófájások elõtt káromkodni merészeltem, a gyermekorvos meg azért, mert szoptatni akartam... na, ennyi. Vegyes tapasztalatok... Magyarországon szerintem csakis a G.Á. féle szemlélettel lehetne normálisan és biztonságosan otthon szülni, de ugye, mint tudjuk, õ börtönben van. A három közül egy szolgáltatót próbáltam, nagyon gáz. Hátha a többieknek jobb élményük volt.

Mi a véleményetek az otthon megvarrt, szabásminta alapján készített mei tairól?

Van értelme "küzdenem" a megvarrással, ha megvan a szabásmintája, vagy mindenképp vásároljak egyet?

Legjobb válasz: Mi vásároltunk tündérputtonyt (keress rá a neten), ezt egy vállalkozó otthon varrja, nagyon bevált. Én nem bajlódnék otthon vele, hisz elég jutányos áron meg lehet tõlük rendelni.

Mi vásároltunk tündérputtonyt (keress rá a neten), ezt egy vállalkozó otthon varrja, nagyon bevált. Én nem bajlódnék otthon vele, hisz elég jutányos áron meg lehet tõlük rendelni.
ez szuper jóóó!! nagyon köszi! én rendelek egyet!
Kedves elsõ válaszoló! Minden rendben volt a vásárlásnál? Mert elõre kell utalni a pénzt, azért kérdem.
Az 1. válaszoló vagyok. Természetesen minden rendben volt! Sõt!!! Nagyon gyorsan kértem, is hihetetlen gyorsasággal kaptam meg. Azóta is, ha kérdésem van, emailben tartom a készítõvel a kapcsolatot. Nagyon-nagyon segítõkészek. Dobhatnátok egy privit, ha sikerült beszerezni 1-et:)

Mit csináljak? Otthon minden éjjel pánikrohamom van, a koleszban semmi bajom.

Koleszos vagyok, és az a helyzet, hogy amikor csütörtökt?l vasárnapig itthon vagyok, minden éjjel pánikrohamom van valamiért. Amikor a koleszban vagyok, semmi bajom. Régebben kezeltek pánikbetegséggel. Az a baj, hogy most már minden éjjel úgy fekszem le, hogy tudom, hogy fel fogok kelni egy rohamra, és emiatt sokszor vagyok reggel fáradt. Már próbáltam, hogy megfordulok az ágyban és úgy alszom, de ez se segít.

Legjobb válasz: Otthon mitõl félsz? Attól, hogy egyedül vagy egy szobában? vagy mitõl?

Otthon mitõl félsz? Attól, hogy egyedül vagy egy szobában? vagy mitõl?
A kérdező hozzászólása: Igazából nem tudom. Folyton azt álmodom, hogy bogarak vannak az ágyamban és inkább ettõl leszek rosszul...
Amikor érzed hogy kezd eluralkodni rajtad, akkor valami szépre kell gondolni és mosolyogni. Ha nem megy, akkor felkelsz, felkapcsolod villanyt, eszel-iszol vmi finomat, aztán mondogatod hogy nyugalom, nincs semmi baj, el fog múlni. Nem hagyod, hogy elhatalmasodjon.
Aha, hát akkor vasald ki minden este az ágynemût. Attól megdöglenek, ha vannak, ha nincsenek, akkor is :)
Aztán meg lesöpröd, lerázod, hogy ne kelljen döglött bogarak közt aludnod :) Szerintem ha ezt megcsinálod minden nap, egy idõ után megunod, és talán elmúlik a bogármánia is.
A kérdező hozzászólása: Rendben, köszi!
Szerintem ismét elõjött valami régi elfojtott dolog, amit csak pszichológus tud kideríteni, bármit csinálsz, csak elodázod a segítséget, amit õ tudna nyújtani és hamarabb túllennél az egészen, ha elmennél.
Szüleidhez kötödõ elfojtott düh miatt van.
Nem akarok beleszólni, de szerintem ez az ágynemûkivasalás nem túl jó ötlet mert ebbõl egy rituálét fogsz csinálni minden este és ez kényszercselekvéshez vezethet.

Mi a bootolás? 2. Hogyan lehet biztonságosan otthon android 4. 0.4-et rootolni?

Legjobb válasz: Bootolás: alapadatok betöltése Otthon biztonságban: kotonnal... ... amíg nem írsz telótípust esélytelen hogy bárki segíteni tudjon. De jobban jársz ha fórumokat keresel fel.

Bootolás: alapadatok betöltése Otthon biztonságban: kotonnal... ... amíg nem írsz telótípust esélytelen hogy bárki segíteni tudjon. De jobban jársz ha fórumokat keresel fel.
A kérdező hozzászólása: xperia ray már rengeteg fórumot/videót találtam de valahogy mindegyik máshogyan írja/mutatja be.
http://pdafanclub.hu/wiki/Sony_k%C3%A9sz%C3%BCl%C3%A9kek_roo.. ez elég jó leírás, ezt kövesd és ne kapkodj!
4.04.-es android van az enyémen is. (Goclever tab t76), de nem jön össze sehogy! Tipp valakinek? (Hitelesítési probléma, rom managerrel nem tudom hogyan tovább)
A kérdező hozzászólása: 2. kommentelõ. amit küldtél azt írja 4.0.3-at lehet vagy lehet 4.0.4-et is?

Mi a jobb az otthon szülés vagy a kórházban szülés?

Véleményetek alapján?

Legjobb válasz: Megmondom õszintén, én félnék az otthon szüléstõl. (de nem ellenzem) Az biztos, hogy a múltkor erõs jóslók miatt a szülészeten kötöttem ki, és nagyon felzaklatott, hogy ordítottak (tényleg szó szerint) a kismamák. Azóta gondolkodtam én is rajta, hogy ha az ember otthon szül, akkor milyen nyugodt környezetben lehet. De én félek tõle, ígyhát viszek füldugót. :))

Megmondom õszintén, én félnék az otthon szüléstõl. (de nem ellenzem) Az biztos, hogy a múltkor erõs jóslók miatt a szülészeten kötöttem ki, és nagyon felzaklatott, hogy ordítottak (tényleg szó szerint) a kismamák. Azóta gondolkodtam én is rajta, hogy ha az ember otthon szül, akkor milyen nyugodt környezetben lehet. De én félek tõle, ígyhát viszek füldugót. :) )
Szia. Szerintem mindenképp jobb kórházban szülni, hiszen ha ne adj Isten, bármi gond lépne fel, ott a segítség helyben. Engem megnyugtat, hogy profi szakemberek, és minden más készenlétben van. Sajnos ma még nem tartunk ott itthon, hogy otthon szüljünk. Biztos meghittebb, de soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha bármi gond adódna. Ez csak az én véleményem, igaz nekem nagyon sok probléma volt a terhességem alatt.
Szia! Én korházban szültem, és egyeltalán nem bántam! 22 óra vajúdás után, a kitolási szakaszban derült ki, hogy bizony nem fogom tudni megszülni a manómat, így császár lett a vége! Ha ez itthon történik...... hát nem lett volna jó élmény. Az viszont teljesen igaz, hogy sokkal meghittebb otthon.
Szerintem az otthon szülés visszafejlõdés lenne. Hacsak nem tudnának minden házhoz egy komplett kórházat bevinni. Egyébként szerintem veszélyes, de nem akarom ismételni az elõttem szólókat. Én kórházban szültem választott orvossal meg a férjemmel, szerintem elég meghitt volt így is.
Én nem tudnék itthon szülni. Bármi baj felmerülhet, aztán csak hibáztatnám magamat életem végéig. Jó hogy a mentõ hamar kiér stb, de akkor is. A kórházban megvannak a megfelelõ gépek, mûszerek, szakemberek... Egy ismerõsöm "véletlenül" otthon szülte meg a 3. babáját, hívta a mentõt, de mire kiértek, a baba elõbújt. Szerencsére nem volt semmi baj, de kellett utána rendesen fürdõkádat takarítani... Persze ez már tényleg a legkevesebb, nem ez a lényeg...
Tényleg hátránya az olyan szülõszobának ahol halljátok egyámst hogy halljátok egymást- én ilyenben szültem, de elsõ voltam:-)- de én sem mernék otthon szülni. Sosem tudni, mi adódik közben...
most biztos lepontoznak majd az otthonszülés pártolói, de nem baj. elhiszem, hogy meghittebb, ha otthon, a saját kis környezetünkben születik meg a kisbabánk, ahol természetes fény van és kellemesség. de engem ez nem érdekel, nem érdekel, hogy a szülõszobában neon ég és sok fehérruhás ember van körülöttem és nem szól a halk zene. egy dolog érdekel, hogy ha baj van, legyeen ott rögtön a segítség. aki felelõsen gondolkodik, az igy látja szerintem. bármilyen természetes folyamat a szülés, akármi megtörhénhet. nekem fontos az orvosi kontroll. nem mernék bevállalni egy otthonszülést. mondom ezt úgy, hogy magam is dr. vagyok.
Sztem ez nem kérdés.Azért sem, mert lehet a khzban is háborítatlanul szülni.Pl.a Szt.Istvánban.A kisfiam májusban született, nem raktak Ctg-re, nem kaptam infúziót, csak a szülésznõm vizsgált óránként-2x, gyorsan meglett a baba-a szülõszoba 1 ágyas, a lábamat nem kötötték ki (a segítõim vállán volt), nem világított mûtõslámpa, és gátmetszésem se volt.A babát egybõl a hasamra tették, a köldökzsinórt én vágtam el(és nem rögtön)és a méhlepényt is megvárták, amíg megszületik(nem húzták ki belõlem.Kell ennél több, úgy, h tudod maximális biztonságban vagytok???2 gyerekes anyuka
Szerintem egyáltalán nem biztonságosabb a kórházban szülés: lúgot itatnak egy kismamával, meg hagyják elvérezni, mert nem veszik észre hogy baj van a méhével. Hol itt a kórházi biztonság??? Sztem ugyanolyan rizikós mindkettõ. Meg persze akkor is, ha fogadott orvos van, mert ugye emberek vagyunk, az is tévedhet. Pont mint a bába...

Mit gondoltok arról, ha egy 15 éves lány hajnal ötkor megy haza egy buli után, mikor a szülei nincsenek otthon?

Legjobb válasz: Az hogy egy 15 éves lány mit keres az éjszakában ? Nem arról van szó..én is elmehettem anno bulizni,de hajnal 1-re otthon kellett lennem,másképp bünti volt és 1 hóig sehova. Plusz mindig tudták hova és kikkel,mivel megyek.pedig akkor még nemvolt minden héten tini gyilkolás,erõszak a tv-ben de vigyáztak rám !!! Másrészt a szülõ sem jól csinálja hogy szó nélkül hagyja ezt

Az hogy egy 15 éves lány mit keres az éjszakában ? Nem arról van szó..én is elmehettem anno bulizni, de hajnal 1-re otthon kellett lennem, másképp bünti volt és 1 hóig sehova. Plusz mindig tudták hova és kikkel, mivel megyek.pedig akkor még nemvolt minden héten tini gyilkolás, erõszak a tv-ben de vigyáztak rám !!! Másrészt a szülõ sem jól csinálja hogy szó nélkül hagyja ezt
Azt, hogy hálistennek nem az én gyerekem.
Elszomorodok, mert az én szüleim mindig itthon vannak...
15 évesnek semmi keresnivalója buliban, pláne éjjel.
Azt gondolom, hogy nem becsülendõ, de érthetõ. Lehet, hogy itt rajtam kívül mindenki angyal volt tinikorában, de bizony én is kihasználnám a helyzetet, hogy addig maradhatok, ameddig akarok.:) Az más kérdés, hogy én mindig is úgy mentem haza hajnalban, hogy a gyerekkori fiúhaverjaim hazakísértek.
Kb, mint én, csak én háromnál tovább nem maradok sehol, értelem szerûen hétvégente csak, és lám, nem lettem se szakadt csöves, se drogfüggõ, heti 30 eurót tõzsdézek össze a családnak és még ennyit magamnak. Engem is kiosztott egy halom otthonülõ ember ennyi idõsen, akiknek a szórakozás fogalma kimerült a gép elõtt ülésben meg a tévézésben. Ártani nem árt, ki fogja nõni, én is már egye ritkábban járok el, legközelebb csak mikuláskor megyek el.
azt hogy felelõtlen és tegye csak tönkre a saját életét (bár nem értem miért kell).. meg azt hogy amikor õ a buliból haza támplyog én már egy órája uton vagyok a reggeli edzésemre utána suliba és még így is ott az egész délután a haverokra meg a barátnõimre még egy pici tanulás is belefér, vagy elmegyünk wakeboardozni vagy csak logunk a belvárosba és kafkát elemezgetjük, vagy szervezünk valami nem hétköznapit, vagy ha már végkép unjuk a fejünket elindulunk egy tanulmányi versenyen ne adj isten!!!!(ja és megis nyerjük mert ha már csinálod csináld jól igaz közben az átlagunk hármas négyes :D) és ha nem elég akk elolvassunk egy héten 4-5 könyvet minek ehez még egy buli? kezdjetek már el igazán élni gyerekek mit tanulsz abból a buliból? hogy ne csinálj hülyeséget egy hektoliter alkohollal a szevezetedben? 17/L
hogy miért nem õ rendezte a bulit, ha egyszer nincsenek otthon?:D
Irigyelném. :) 17L
Azt hogy mindannyian ezt csináltuk 15 évesen. Aztán majd ahogy öregszik egyre korábban fog hazamenni, míg végül már el sem megy! Addig kell menni amíg még bír az ember!
azt hogy valami nagyon nincs rendben. de nem feltétlen vele hanem a szüleivel.
Én megkérdezném: van-e pasija? Ha van, akkor miért nem alszik õ is nálunk minden este? (Mivel lehet, hogy kicsit össze akart bújni a párjával és így szállt el az idõ.) és akkor már 10-kor ágyban lennének és éjfél körül aludnának. Szerintem teljesen normális, ha egy 15 éves hétvégén mászkál, csavarog, bulizik. Soha nem azzal történik a baj, aki rálát a világra, hanem, akit elzárnak ketrecbe. Ui.: a mai kamaszok már (néha) 9 évesen menstruálnak, de 11 évesen biztos. Ez a lány 4 éve érett biológiailag. Így is csoda, hogy eddig kibírta pasizás nélkül. és most ez alatt nem azt értem, hogy aktívan szexeljen, de együtt aludhasson a barátjával, átölelhesse stb. (Ausztráliában 15 és három negyed évesen biológiailag nagykorúnak tartják az embereket és ehhez jogok is tartoznak.)
15 évesen még ne járkáljon éjjel és ne bulizgasson, hiába okoskodsz utolsó manapság agyilag és lelkileg nagyon is éretlenek a 15 évesek, attól, hogy hamarabb nõ a mellük még baromira nem érettek a szexuális élethez, vagy az éjszakai élethez
Attól függ, mit értünk buli alatt. Nem biztos, hogy ez egy alkoholgõzös szobában való orgia, lehet, hogy csak egy koncertrõl van szó, ahol megiszik az ember egy-két sört, és semmi baja tõle. Én örülnék amúgy, hogy egyáltalán hazamegy épen, egészségesen. Persze éjszaka azért ne induljon neki, akkor inkább aludjon egy megbízható barátnál, vagy környékbeli rokonnál, vagy kísérje valaki el hazáig.
Mi csak annyit beszéltünk meg, hogy nyilvános helyen csak szolidan csókolózunk.
Velem ugyanugy bújós, csókolgatós mindenhol, pedig nem vagyunk tinik, nem is 1-2 éves kapcsolat. Nem mászunk egymásra, de az nem zavar sztem senkit ha hozzámbújik és ad egy csókot a számra.(nem, nem mint a kiskutyák, nem nyálasan, az tényleg nem utcára való)
Nyiláv mindketten minden közegben máshogy viselkedünk. Ez természetes:másképp beszélek Édesanyámmal, a barátnõmmel, a férjemmel és egy nagyobb társaságban. Azonban ha arra gondolsz, hogy idegen közegben negatívan máshogy viselkedik-e a férjem a válaszom nem. Ugyanolyan figyelmes, fogja a kezem, átkarol a buszon (a mai napig)és természetesen puszit/csókot is adok/kapok. Az egymásnakesést otthonra tartokatjuk, de ez tini korunkban sem volt másképp.
annak ellenére, h bárki bármit ír, le lesz pontozva, leírom én is a vélemnyem. az én barátom is hasonló. Egy ismerõs házaspáron keresztül jöttünk össze, akiket mindketten ismerünk régóta. Na elõttük a legszégyellõsebb. Én nem értem miért, én sem tudnék ismerõsök elõtt vadul csókolózni, még ismeretlenek elõtt sem, de szerintem azzal semmi gond nincs, ha pl átkarol. Utcán azért fogja a kezem, megölel, ad puszit, de ismerõsök elõtt már csak ímmel-ámmal. Nekem is rosszul esett sokszor, mert azt éreztem h tökre az jöhet le külsõ szemmel, h nem szeret én meg nyomulok rá(h megfogom a kezét stb). Vmiért feszélyezi õt ez a dolog. Ezt el kell fogadnom, mert õ ilyen, õ is tudja az én álláspontomat és õ is igyekszik kicsit lazulni. Másképp nem megy
Detto, és ez engem nagyon idegesít. Nem azt várom, hogy lesmároljon minden 5 percben, sõt, nem is kell a nyilvánosság elõtt csókolózni, de egy-két ölelés, puszi, amit kivételesen nem én kezdeményezek, jól esne. Szerinte ha kimegyünk viselkedni kell és nem lehet állandóan egymáson lógni... Otthon meg állandóan kedveskedik, igen...mondtam már neki, hogy nekem ez megalázó, mert kicsit olyan, mintha mások elõtt nem merne felvállalni. Azóta változtatott kicsit, de még mindig feszeng. HIába, máshogy nõttünk fel...viszont ez tény, hogy nagyon bántó tud lenni.
latom itt jar-kel a lepontozo hadjarat. azert kockaztatok: igen, mashogy viselkedik, de ez normalis. nem akarnek utcan se szexelni senki szeme elott, a kedveskedesrol meg annyit, hogy ha el is gyengul mikor kettesben vagyunk, en igenylem, hogy az utcan legyen tartasa, legyen ferfi, majdnem macso, ne pedig egy kis papucs, aki babusgat, meg becezget. jol gondolom, hogy tizeneves vagy?
Igen, társaságban, az utcán, stb. azért sokkal visszafogottabb. De engem nem zavar. Nem tartozik minden másokra.
velem ugyanúgy viselkedik. nyilván ha utcán vagyunk akkor nem esünk neki egymásnak, csak szolidan csókolózunk, ha meg otthon vagyunk akkor jöhet a vadulás.
Nem is engedném, hogy nyilvános helyen puszilgasson, meg ölelgessen! Ez nem tartozik a járókelõkre! Ilyesmit csak a kamaszok szoktak csinálni. Normális felnõtt nem. De nyilvános helyen is udvariasak, figyelmesek vagyunk egymással.
Én utcán legfeljebb a kezét fognám meg, megcsókolni idegenek elõtt nem szeretném, legfeljebb baráti körben. Teljesen természetes, ha nem mások elõtt éljük a magánéletünket.
Azt hiszem, itt sokan nem értik, mirõl van szó. Senki nem arra vágyik, hogy a párja egyfolytában ölelgesse, puszilgassa, és semmiképpen sem arra, hogy a bevásárlóközpont közepén csókolózzon vele szenvedélyesen, hanem arra, hogy átkarolja, és ne 1 méterrel arrébb álljon, ha ismerõssel futnak össze, stb. Nálunk is az a helyzet, mint valaki másnál: nem ismerõsök között még csak-csak átkarol, de ha találkozunk valakivel, akkor úgy érzem magam, mint egy hülye függelék, mert fél méterrel arrébb áll rögtön, ráadásul még a beszélgetést sem próbálja meg úgy alakítani, hogy beleszólhassak. Én meg csak állok ott, "mosolyogva" mint egy idióta, aki a többiek számára kb. nem is létezik. Aki szerint ez normális, meg akinek ez nem esne rosszul, az menjen el a búsba... Szándékosan félreértitek a kérdést, és annyira felnõttnek akartok tûnni, attól, hogy így is úgy is távolságot tartotok a párotoktól...de ez nem felnõttség kérdése, hanem hozzáállásé, neveltetésé. Én úgy nõttem fel, hogy nem szégyen az, ha két ember karon fogva megy valahova, és netán puszit ad egymás arcára néha, más meg úgy, hogy ezt nem szabad. És sajnos a tizenéves koron már elég rég óta túl vagyunk.
Én nem értem, miért kellene, hogy a férjem a plázában, vagy a buszon puszilgasson? Általában kézen fogva, vagy összeölelkezve sétálunk és természetesen az utcán is kedves velem, de nyilvános helyen nem puszilgatjuk egymást, nem enyelgünk. Egyrészt ez ránk tartozik, másrészt valószínûleg más nem is kíváncsi rá.
15-ös, olyan kérdést, hogy a párunk másképp viselkedik-e velünk, mint otthon és nem puszilgat-e minket a plázában, vagy a buszon, egyszerûen nem tudok úgy értelmezni, hogy arra vonatkoztassam, hogy méterekre áll tõlem társaságban, vagy idegenül viselkedik, sajnálom. Mint ahogy az elõzõ válaszomban is leírtam, a puszilkozás, az enyelgés egyszerûen nem tartozik másokra. A férjemmel szerelmesek vagyunk egymásba, mégsem szórakoztatjuk a nagyközönséget az intim perceinkkel, ettõl függetlenül még csak le sem tagadhatnánk társaságban, hogy összetartozunk. 34/N
15, szerintem a saját frusztrációdat próbáld valahogy házon belül levezetni...! Szívbõl együttérzek veled, amiért egy paraszt a párod, de ha lehülyézel itt minden más normális válaszadót, attól szerinted jobb lesz?

Az iskola elvégzése után, a Ti gyereketek is otthon punnyad a "MAMA-HOTELBEN"? Azaz úgy laknak mint egy hotelben, mivel a mama mindent megcsinál helyettük!

Miért ül otthon sok gyerek úgy, hogy semmit sem csinál??

Legjobb válasz: Én értem a lényeget. Nem azzal van a baj, hogy otthon lakik a gyerek, és még azzal sincs, ha rajta kívül álló okokból munkanélküli. A gond ott kezdõdik, ha SEMMIT NEM CSINÁL (mármint otthon sem segít) és ALIBIBÕL KÜLDI AZ ÖNÉLETRAJZOT. Magyarán soha senki nem tanította meg neki a munka szükségességét, és hogy aki nem dolgozik ne is egyék. És ez igenis a szülõk hiába tud lenni. Teljesen egyetértek.

Én értem a lényeget. Nem azzal van a baj, hogy otthon lakik a gyerek, és még azzal sincs, ha rajta kívül álló okokból munkanélküli. A gond ott kezdõdik, ha SEMMIT NEM CSINÁL (mármint otthon sem segít) és ALIBIBÕL KÜLDI AZ ÖNÉLETRAJZOT. Magyarán soha senki nem tanította meg neki a munka szükségességét, és hogy aki nem dolgozik ne is egyék. És ez igenis a szülõk hiába tud lenni. Teljesen egyetértek.
Jó, az tényleg nem oké, ha semmit nem csinál, szarik mindenbe. De ha dolgozik, igyekszik.. nem biztos, hogy érdemes albérletre pénzt kidobni csak azért, hogy máshol lakjon, ha ugyanazt a pénzt félretehetné. (Feltéve persze ha van külön szobája, szülõk normálisak, békés a légkör, és azonos városban van a munkahellyel.) Egy lakáshitel-kezdõrészlet meg legalább öt milla..
Kedves kérdezõ! 24 éves vagyok friss diplomával, két nyelvvizsgával, s képzeld én is a "mama-hotelben" lakom, mert munkanélküli vagyok. Ebbõl következik, hogy nem tudnám magam eltartani, albérlettel együtt. A napom nem semmit tevésbõl áll, amiben csak tudok, segítek otthon, s nem alibibõl küldözgetek önéletrajzokat, hanem TÉNYLEGESEN munkát keresek. Ha találok alkalmi munkát, akkor az így megkeresett pénz nem herdálom el, hanem szépen odaadom a szüleimnek egy részét. Nem finnyáskodom, elmennék én árufeltöltõnek vagy pultozni, is, ha lenne felvétel! Gondolhatod, hogy nem jó dolgomban ülök itthon! S szerintem ezzel nem vagyok egyedül...
Legtöbb fiatal nem szórakozásból punnyad othon arra még nem is gondoltál hogy nem találnak munkát!
20 évesen Ausztriában élek.Megelégeltem, hogy anyám úgy tart mint egy szolgát.Igaz takarítónõ vagyok, de havi 300.000-at bõven keresek.Nekem sem volt könnyû elhelyezkedni, de akartam és sikerült.1 évig folyamat keresgéltem, mellette még tanultam.Nekem így sokkal jobb, és büszke vagyok azokra akik tudják, hogy mi a munka és nem anyuci-apuci eltart, úgy mint bátyámat, aki 25 éves és egész nap számítógépen játszik....szóval errõl ennyit.Aki akarja az úgyis talál munkát.
Ha valami bajod van a gyerekeddel, beszéld meg vele, ne itt nyomasd a hülyeségeidet! Neki nem mered megmondani, vagy mi van?
Sokan kényszerbõl laknak otthon, nem olyan kellemes felnöttként otthon lenni és 20 évesen azzon agyalni hol éjszakázhatnál a párodal mert a szüleid a másik szobaában horkolnak.
a kérdésnek nem értem a lényegét
Egy korábbi kérdésre volt ez a válasz.
Én értem mire akarsz kilyukadni. Válaszom erre: Nemtudod mi a jó. Próbáld ki és meg tudod. Úgy õszintén hova menjen az ember ha nincs senkije?
Nos, az nekem nem világos, hogy a kérdezõ a suli elvégzését a gimire/középsulira érti, vagy a felsõoktatásra is, de elmondom az én történetemet. 21 éves vagyok, egyetemista, baromi sokat kell tanulni, és ritka szar az órarendem-szval ha keresnék is munkát az egyetem mellé, azzal sem tudnék annyit keresni, hogy a saját lábamra álljak, szval egy ideig kénytelen leszek még a szüleimnél élni. Nekem annyival könnyebb a helyzetem, hogy lakás van, szval nem a semmibe kell majd elindulnom, ha elvégeztem az egyetemet... és ha azért ingyenélõ senki vagyok, mert inkább várok az elköltözéssel addig, amíg tûrhetõ életszínvonalon tudnék élni a saját lakásban a saját pénzembõl, akkor az vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy otthon nem segítek be semmit; az a minimum, hogy annyit segítek a háztartásban, amennyit csak tudok, ha már kosztot-kvártélyt kapok... 21/l
Utolsó vagyok...beleolvastam ide oda. Látom sokan vitatkoztok, hogy miért otthon lakik nem megy el. Én is laktam otthon, mert úgy volt állásom, de adtam haza a fizetésembõl és segítettem a házimunkákba. Nem élõsködtem a szüleimen. NEM az a probléma, hogy otthon lakik, hanem az, hogy bár otthon lakik nem hajlandó semmit csinálni. nincs állása, és nem is törekszik rá nem tanul és nem is akar nem segít otthon és nem is akar Ez viszont megengedhetetlen. Viszont ez a szülõ hibája is...kinyalják a gyerek seggét, aztán csodálkoznak, ha ilyen lesz. :) Ugyebár a fene nagy jogok.
Háááát, utolsó, most erre mit mondjak?Nem olyan lesz a gyerek, amilyenné neveljük? Az én fiam is most lesz 18, de a tiednek szöges ellentéte.Jó tanuló egy nehéz közép iskolában, mellette diák munka délutánonként, ha itthon van mindenben segít, az apjával kint van a mûhelyben, stb, stb.Most még el nem tudom képzelni, hogy elmenjen, de nincs is errõl szó.Nekem nem teher egyáltalán, és még amúgy is van a suliból + egy év, utána egyetem...Á, még évek, hogy Õ kirepüljön:)
Amúgy a kérdezõ már irt ki ide kérdést nemrég...Akkor a gyerekek gépében elõzmények utáni nyomozgatásról volt szó...Megismertem az irásmódját... 28N
Ismerek pánikbeteget, az utcára nem mer kilépni te ostoba nem kéne ezen gúnynólodni...Téged biztos kivágtak otthonról és k*rva irigy vagy ara akiket nem vágnak ki a szülei... Én 17 ves korom óta eltartom magam, külön élek, több diplomám van, elég idegõrlõ munkám, de hazamegyek a szabadság alatt nem rugdosnak ki három nap után hogy húzz el te élösködõ, mint pár ismerõsömet, és ha kell megyek segíteni is haza...Sajnos munkám során látom hogy egyeseknek csak addig kell a gyerek mig juttatás jár érte, utána meg menjen a francba, mert nincs haszon belõle. 28N
Én 26 éves vagyok, és a Mama-Hotel vendége:) 20 évesen egy érettségivel egy egy szakmával úgy éreztem enyém a világ, elköltöztem, munkába álltam, háztartást vezettem, feladtam a továbbtanulásra vonatkozó terveimet a pasim miatt. 24 évesen csúnyán szakítottunk, pontosabban én léptem ki a kapcsolatból erõsen depresszív állapotban, megkárosítva, lealázva, tönkretéve. Kissé szerencsétlenül választottam, de most már úgy fogom fel, ennyi tapasztalat kellett ahhoz, hogy attól a perctõl kezdve okosabban éljek. Mivel az eredeti szakmámat mindig is utáltam (pénzügyes), úgy döntöttem, nem fogom zombiként leélni az életem, ezért most egyetemre járok és remélhetõleg hamarosan elég sok pénzt fogok szakítani egy olyan melóval, amit szeretek.. Most úgy érzem, sínen vagyok, de nagyon kiakaszt, hogy hány évet elvesztegettem az életembõl. Suli mellett amúgy dolgozom, (15 éves korom óta melózom) úgyhogy nagyjából el tudom látni magam, no meg hozzáteszek ezt-azt az otthoni puzzle-höz. De eszem ágában sincs albérletbe költözni azért, hogy "függetlenedjek". Senki nem szól bele az életembe, és mellesleg pótolhatatlan szerepet töltök be a családban, kb mindenki dolgait én intézem, mert "én vagyok benne".. A pénzemet inkább szépen félreteszem, és tartogatom a jövõre, vagy pedig inkább a családomra költöm, mint egy idegen zsebébe pakoljam. Csak azért, mert a társadalom elvárja az ésszerûtlenséget, nem fogok kútba ugrani. Igaz, a kérdés valójában nem rám vonatkozott, csak egy korábbi hozzászólásban azt olvastam, azért 25-26 évesen el kellene költözni.. Ideális esetben igen, de szerintem nem ideális világban élünk, sajnos.
Igen, a pánikbetegek dolgozhatnak és a legtöbb esetben dolgoznak is, mint ahogy a leírt példák is mutatják. Nincs ebben semmi furcsa. A kérdezõ például, nagyon úgy néz ki, erõsen idegbeteg, mégis dolgozhat. :)
Kedves Kérdezõ! Én vagyok az, akit kimásoltál!Köszönöm.Én is pánikbeteg vagyok, mégis dolgozom, igaz elég sokszor vannak rohamaim a munkahelyemen.Aki azt írta, hogy a nincsbõl nem lesz van annak üzenném: igenis lehet nincsbõl van.16 éves korom óta dolgozom.18 évesen leérettségizem és másfél évembe került, míg kijutottam.Addig itthon én is ilyen tingli-tangli munkákat végeztem.Félre tettem, ha tudtam mibõl, egy garzonlakást kellett fenntartanom 17 évesen!!Az elsõ hónap kint is nehéz volt hogy hogyan tegyek félre, hogyan nem.
Na, kérdezõ, most aztán tényleg kivágtad nálam a biztosítékot. "Paráznak a munkától, azért pánikbetegek".Ha elolvastad volna a hozzászólásom, világosan leírtam, hogy betegen is dolgoztam, a míg csak lehetett.És nagyon sokan sokan vannak még, akik ennek ellenére is dolgoznak.Neked gondolom, van munkád, bizonyára ráérõs kis/nagy fõnök vagy, akinek jobb dolga sincs, mint azt lesni, ki ül otthon és ki nem, aztán az irodában való lõdörgésért felveszi a jó fizetést és megvan a véleménye mindenkirõl, aki kevésbé szerencsés helyzetû."Gratulálok". Mellesleg nem tudom, minek tetted fel a kérdést, mikor valójában nem a válaszok érdekelnek, hanem azt szeretnéd, hogy egyetértsenek veled.Neked is elég lightos IQ-d lehet.
Én félteném magára hagyni az anyámat... Nélkülem még edzeni sem járna le.
Az én fiam 18 éves, én nem engedném még el, de az is igaz, hogy én már ennyi idõsen külön éltem, sõt, akkor lettem anya, úgyhogy nagyon egyénfüggõ a dolog.
Huhhhuuu!Úgy látom, sok az "eltartott".Igen ez szörnyû helyzet, de milyen érdekes, hogy feltudnak háborodni az emberek, ha ezt felhozzák nekik.Én elárulom 18éves korom óta dolgozom, míg középiskolába jártam mellette dolgoztam és a mai napig van munkám.Jelenleg külföldön élek, de ez a kapu mindenki elõtt nyitva áll.Friss diplomások, akiknek csak a családja van, nyugodtan menjetek dolgozni, Angliába, Hollandiába van munka bõven és nem is keveset keres az ember.Nem is értem a felháborodást.Én már 19éves korom óta nem élek a "Mama-Hotelben".Míg Magyarországon éltem a leghosszabb idõ, hogy munkanélküli voltam 2hét volt.2hétig pedig az volt a munkám, hogy napi 8órában jártam a várost és osztogattam az önéletrajzomat, a nap többi részében pedig a neten keresgéltem.
"20 évesen Ausztriában élek.Megelégeltem, hogy anyám úgy tart mint egy szolgát.Igaz takarítónõ vagyok, de havi 300.000-at bõven keresek.Nekem sem volt könnyû elhelyezkedni, de akartam és sikerült.1 évig folyamat keresgéltem, mellette még tanultam.Nekem így sokkal jobb, és büszke vagyok azokra akik tudják, hogy mi a munka és nem anyuci-apuci eltart, úgy mint bátyámat, aki 25 éves és egész nap számítógépen játszik....szóval errõl ennyit.Aki akarja az úgyis talál munkát." Hát ez tetszik. :D Nekem is van egy 25 éves bátyám, akinek ugyanez a programja. Én 21 vagyok és dolgozom, csak nem külföldön, bár ilyen fizetések mellett ez a célunk a párommal.
Itt azokkal a fiatalokkal van baj akik erõsen kihasználják a szülõk adta lehetõséget.Egyesek (abban az esetben) a szülõk , , nyakán" vannak ha rendelkeznek önálló magas jövedelemmel és úgy gondolkoznak, hogy azért nem mennek albérletbe, nem nyitnak lakás elõtakarékossági számlát és nem próbálnak meg lakást venni mert anya fõz, mos, kiszolgál olyan , , Édes Anna cseléd" szerepet tölt be., , Úgyis megcsinálja , kiszolgál elvileg az anya is asszony és az asszonynak az a dolga".Ilyen típusú férfival nem jönnék össze hisz az ilyenek olyan nõt keresnek akik ott folytatják ahol a mama abba hagyta.Persze más ha valaki kényszerbõl van otthon mert pl:hazaköltözött 2 gyerekkel mert verte a férje és nincs munkahelye. A szomszédasszonyom beleunt a 2 kicsi fiacskájába és a fiúk helyett õk költöztek.
Én 18évesen pénztáros voltam iskola mellett.Elõtte is dolgoztam, már 16éves kormomtól kezdve, de azok csak nyári munkák voltak.Viszont pénztárosként heti 3napban dolgoztam egy éven keresztül, ugyanis utána rendesen munkába álltam.Sajnos én nem mentem fõiskolára/egyetemre csak egy okj szakmám van és egy érettségim.Viszont külföldön élek és nagyon jó életem van itt.De a nyelvüket még tanulnom kell, hogy jó állást kaphassak.
Tiniként nem a bulizást kéne az elsõ helyre tenni, barátkozás még oké, de lassan már 12 -13 14 évesek járnak a discóba...Én ennyi idõsen még babáztam, nem vonaglottam félpucéran az éjszakában, és mégis kifejlõdött a személyiségem... 28N
tegnapelõtt 14:59 Ez nem a liberális neveléstõl függ pont az a baj hogy a szülõ alkalmatlan és nem neveli a gyereket vagy erõszokasan neveli és teljesen elnyomja a gyerek meg nem nõ fel érzelmileg mert nem élte át tiniként a barátkozást, bulizást....
A kérdező hozzászólása: Teljesen egyet értek az utolsó hozzászólóval!!! Köszönöm a válaszokat.
NEM az a probléma, hogy otthon lakik, hanem az, hogy bár otthon lakik nem hajlandó semmit csinálni. nincs állása, és nem is törekszik rá nem tanul és nem is akar nem segít otthon és nem is akar Ez viszont megengedhetetlen. Viszont ez a szülõ hibája is...kinyalják a gyerek seggét, aztán csodálkoznak, ha ilyen lesz. :) Ugyebár a fene nagy jogok. "" Na ebben egyetértünk kérdezõ, hülye lebrális nevelés idevezet, jogok azok vannak...Csak épp a kötelesség van kifelejtve...De sajnos ezt nagyon sokszor a szülõ rontja el, aztán fejére ül a gyerek...Aztán meglepõdik ha az agyon kényesztetett három évese pár év múlva tizenévesen leüti mert épp nem az van amit õ akar...
OFF :Én anno szórolapoztam, ujságot hordtam, kutyákat sétáltattam, aztán késöbb idõs nénire vigyáztam, gyerekre vigyáztam, szomszéd kocsiját mostam...Voltam eladó, árufeltöltõ, pultus.Közbe szereztem a diplomáimat...Dolgoztam elfekvõbe...Most bántalmazott gyermekekkel, szétedett családokkal lelkibeteg és szenvedélybeteg fiatalokkal fogalkozom...Nem volt könnyû, maradhattam volna otthon mama hotelben de nekem szükségem volt saját térre, és hát már 10 éves kapcsolatom van , anno nem tudtam volna úgy vele lenni hogy a szüleim a szoba túl oldalán alszanak...De ha hazamegyek szivesen látnak, és szerintem akik együtt laknak a szüleikkel segítenek adnak be pénzt azokkal nincs is baj, ismerek én egy csajt 26 éves nem tanul nem dolgozik csak otthon van meg bulizgat, és minden álláslehetõségre van egy jó kifogása, hogy az épp miért nem jó neki, de szerintem itt a szülõ is felelõs... 28N
Én 20 évesen kezdtem el dolgozni egy elektronikai kellékeket gyártó gyárban, egy rövid ideig álló munkában tesztereztem, aztán könyvelésre tettek át, sokkal könnyebb, de azért komolyabb munkakörbe. Épp tegnap éjjel kaptam lehetõséget a fõnökömtõl, hogy saját állományú dolgozó lehessek. :)
OFF: Olyan hozzászólok akik 18 éves koruktól dolgoznak! Milyen munkákat végeztek/végeztetek?
Nagyon sokan otthon laknak a munka melett is adnak a közösbe segítenek, néhol a nagyszülõk is ott laknak, sajnos divat lett kidobni a gyerkeket ha 18 évesek lettek, meg az öregeket otthonba dugni... Aki meg nem dolgozik nem segít, lóg a levegõben huszon évesen is, ott a nevelésben van a hiba...
Nekem nem pszichés betegségem van (egyik elõzõ) De adott esetben pszichés betegségeket se szórakozásból kapnak az emberek, hogy ne kelljen dolgozniuk.
De irigyellek, hogy ilyen problémáid vannak, hogy ki punnyad otthon és ki nem! :D
A kérdező hozzászólása: Bocs, de még az egyik válaszoló írása is ide kívánkozik: ""Annyira poén hogy egyesek így magukra veszik. Ha valakinek nem inge ugye.... Csak az magyarázkodik aki - hülye és nem érti kérdést - van rá oka !!! Döntsétek el melyikbe tartoztok.""
MIndehhez hozzáteszem, VAN jövedelmem (itthoni megbízásokból, alkalmi munkákból) és nem is kevés - de az "nem számít", mert nem fix, bejelentett munkaviszony. 21.58
ha hiszed, ha nem, a 100.000et választanám!
Ja bocsi kihagytam.Kint tanulok egyetemen, és mindent tudok finanszirozni.
Magyarként itthon dolgoztam suli mellett(magántanuló) pincérnõként, havi 100.000-ért és sokkal szarabb volt a meló, mint itt.Azért mert én kint vagyok én ugyanúgy magyarnak érzem magam.Napi 8 óra, pincérnõként napi 12 órát dolgoztam.WC-t nem kell takarítsak, ágynemût kell húzzak, törülközõt és szappant kiraknom, néha felmosnom. Te melyiket választanád? 300.000-bõl simán megélek már a kinti lakásom fele megvan.Na?
21:32 vagyok! Kissé félreértettem a dolgokat, na mind1. Igen nem úgy megy az, hogy aki akar az talál munkát. Szüleimnek pl rengeteg kapcsolata van, vállalkozásunk is van, de abban én nem tudok dolgozni, mert nem éppen nõi munka. Szóval a sok kapcsolat ellenére sincs munkám! A külföldre való költözésrõl meg az a véleményem, hogy akkor már inkább lakok egy szoba-konyhás albérletben, mint hogy itt hagyjam a Hazámat!!!!
Persze, ki lehet menni külföldre, s ottani fizetéshez képest szarért húgyért megcsinálni azt a munkát, amit ott senki sem vállal, majd verni a mellünket, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk, magyarként Ausztriában pucoljuk a szart mások után. Már ne is haragudj, aki ezt írtad, de nem azért tanultam 5 éven keresztül, hogy takarítónõ legyek valahol a nagyvilágban. Ha lehetõségem van rá, s a szüleimnek nem megterhelõ miért ne maradhatnék addig otthon, míg a végzettségemhez megfelelõ munkát nem találok? Vagy legalább valami olyasmit, amit megközelíti...
Nem mindenki akar emigrálni, az egészséges, lekiismeretes, tevékeny emberek közül se.
Van más lehetõség országon kívül is....tény és való, hogy itt nincsen...de mondjuk mit várunk olyanoktól akik anyuci szoknyája alól képtelenek kibújni?
"Aki tényleg akar, az talál unkát." Aki ilyeneket ír, az nézzen már szét az országban!
Ebben az országban még egy betanult munkás sem kap állást, nemhogy 1 pályakezdõ.
21-58! a te eseted más.nem ítélek el senkit, akik betegség miatt lettek munkaképtelenek.Anyám is mondta h várjak egy jó hátterû fiúra..most is várom.amúgy nekem pánikbetegségem van, és hát 20 évesen muszáj dolgoznom, fõleg úgy, hogy anyám a nevemet se tudja. 21.59! ok......
Én pályakezdõ munkanélküli vagyok, de hiába, itt nincsen munka. Szinte csak protekciós állások vannak. Ha van is, az is alkalmi. Otthon segítek, amennyit tudok és reménykedem hogy egyszer lesz már állásom. De ha van valami, szólj! Amúgy én nem mama hotelben lakok, mert azért rendet teszek magam után, sõt, a mama csak munkába megy. Hidd el, vannak ilyen emberek akik otthon sem teszik magukat fontossá: a lusta kocka pasik.
Én igenis felb.sztam magam a "Mama-hotel" kifejezésen, mert gúnyos, és a hátteret, okokat nem veszi figyelembe.
Én speciel nem érzem a mama-hotelt megalázónak, inkább viccesen hangzik.Engem csak az a szûklátókörûség akaszt ki, ami a kérdésbõl lejön.
Külföldön lehet, hogy ez mama-hotelnek nevezhetõ, mert ott a fiatalok szándékosan lopják a napot, de itt más a helyzet, itt nincs munka, és sok embernek anyagiak híján nincs lehetõsége tovább tanulni sem, nos, ezért kénytelenek otthon "ülni".Kérdezõ, te olvasol újságot, nézel híradót?Nem ártana... Bár én már nem vagyok a legfiatalabb, de képzeld, itthon "ülök", nem jó kedvembõl, hanem mert három végzettséggel sem kapok munkát sehol, itthon vezetem a háztartást, méghozzá példás módon és legalább annyi haszna van a kényszerû itthonlétemnek, hogy minden nap friss ebéddel, ragyogó lakással várhatom haza a gyermekem és rengeteg idõt tudok vele tölteni.Mellesleg beteg is vagyok, én is pánikbeteg(a stressznek, létbizonytalanságnak és sok egyéb nyomorúságnak köszönhetõen, amit ebben az...országban látok).De még így betegen is vállaltam munkát, amikor lehetõség adódott, pedig nem volt a végzettségemnek megfelelõ! Félek , hogy a gyermekem, aki tele van tervekkel, reményekkel, mit fog majd tapasztalni, ha kijárja az iskolát!Õ már most külföldre vágyik.És ha lesz egy mód rá én is szeretnék majd kijutni. De ha esetleg egy ideig õ is itthon fog "ülni" kényszerûségbõl, engem nem fog zavarni.Örülnék, hogy addig is együtt vagyunk. "A mama mindent megcsinál helyettük"-Hát, ha ez a mamának nem tetszik, akkor miért csinálja? Nem a mártírt kell játszani, meg a gyereket szapulni, hanem megkérni szépen, hogy segítsen, kis korától kezdve bevonni közös feladatokba.
Annyira poén hogy egyesek így magukra veszik. Ha valakinek nem inge uyge. Csak az magyarázkodik aki - hülye és nem érti kérdést - van rá oka Döntsétek el melyikbe tartoztok
illetve: meg magam 22L
egyébként egyesek annyira könnyen dobálóznak azzal, hogy lehet menni külföldre. És nem gondoljátok, hogy ahhoz is pénz kellene? A "nincs-bõl", nem lehet "van-t" csinálni egyik pillanatról a másikra. Vagy talán az albérletet, a rezsit, a kaját majd fizeti a szentlélek, ameddig meg nem szedem magam? Hm???
Milyen kérdés már ez?? Mama-hotel... 21 éves vagyok, most végeztem a suliban, és pályakezdõként sehova sem vettek fel eddig. Tény, hogy szinte egész nap itthon vagyok, de: segítek a fõzésben, takarítok, mosok, bevásárlok, elmegyek a postára stb stb. Meg milyen már ez a válasz is: külföldre is lehet menni dolgozni, ha itt nem találsz munkát. Persze majd mindenki kimegy külföldre pályakezdõként. Áhh annyi mindent mondanék, de inkább nem töröm magam...
Sokan nem önszántukból ülnek otthon!Amúgy pl a pályakezdõknek nehéz dolguk van, mivel nincs tapasztalatuk. Ez a kérdés provokatív vagy trágár. klikk
22.16! Sajnos ez így van:( Bátyám 25 éves, semmit nem csinál, porszívót kb 6 éve látott utoljára, seprût meg 7.Semmit nem csinál és õ anyuka kedvence.Megelégeltem és elhúztam innen.Nekem így jobb, szerencsére nem kell lássam, hogy hogyan nyalják a seggét.Annyit tudok tanácsolni, hogy menj be valami munkaügyi központba és mondd el, hogy mire gondoltál.Beletelik jó pár hónapba, akár évbe is.hogyha sikerül is kijutnod ne foglalkozz azokkal, akik azt mondják, hogy már nem is vagy magyar.Nem az a magyarság, hogyha itt laksz, hanem ez belülrõl fakad.Ha lenne munka én is itthon dolgoznék, de nincs!A pincérkedéstõl már annyira tönkrementek a térdeim, hogy mind2 térdemet meg kellett mûteni, így nem csinálhattam tovább.Csak szurkolni tudok, hogy sikerüljön, mert átérzem a helyzetet.
ja és ez a mamahotel ennek a tönkrement "csóró- kapitalista" renszernek köszönhetõ, amit az Mszp csak erõsített! Ennyi tönkrement, kilátástalan fiatal talán még soha sem volt! A szüleinknek legalább volt életük az iskoláik után!Korán házasodtak, jó hitelre tudtak szép házat venni, amit ki tudtak fizetni!!! Végzés után mindenkinek volt munkája! Az akkori fiataloknak ezerszer könnyebb volt! Mi meg itt élünk a nyomorban, a munkanélküliségben, a kiátástalanságban! Nekünk az sem adatott meg, hogy elinduljunk!
Mert nincs hol dolgozni, a továbbtanulásnak meg borsos ára van.Adsz nekik munkát?Fizeted a tandíjukat?

Augmentin gyógyszerről mi a véleményetek foggyulladás terén? Hogy szedjem? 2 éve lejárt Augmentintől lehet bajom? Ez van otthon.

Legjobb válasz: Igen, lehet, mivel lejárt a szavatossága, akár meg is mérgezhet. mellesleg orvosi utasítás nélkül amúgy se szabad antibiotikumot szedni. menj el fogorvoshoz, majd õ megmondja, mi a teendõ a fogaddal. ez minden, amit tehetsz, foggyulladást nem lehet otthon kkúrálni, ez nem egy nátha.

Igen, lehet, mivel lejárt a szavatossága, akár meg is mérgezhet. mellesleg orvosi utasítás nélkül amúgy se szabad antibiotikumot szedni. menj el fogorvoshoz, majd õ megmondja, mi a teendõ a fogaddal. ez minden, amit tehetsz, foggyulladást nem lehet otthon kkúrálni, ez nem egy nátha.
Semmilyen lejárt szavatosságú gyógyszert nem szabad bevenni soha, mert többet árthat, mint használ! Menj orvoshoz! 22/L (ápoló)

Mit csinálnak otthon azok a kismamák, akik már nem dolgoznak és egyedül vannak otthon? Adjatok nekem légyszi tippeket, mivel kössem le magamat! Jobb tippeket szeretnék, mint a netezés meg a házimunka. :-)

Legjobb válasz: En is igy vagyok de en valahogy sosem unatkozom,mindig lekotom magam.pl:olvasok,setalok,csalad,baratok meglatogatasa mert kesobb nem lesz ra idod.tevezes,netezes,uj etelek kiprobalasa.

En is igy vagyok de en valahogy sosem unatkozom, mindig lekotom magam.pl:olvasok, setalok, csalad, baratok meglatogatasa mert kesobb nem lesz ra idod.tevezes, netezes, uj etelek kiprobalasa.
Én a gyerekszoba falát dekoráltam, meg az ajtó és az ablakét. elég sok idõt elvett. Matrica és karton vagy dekorgumi figurákat készítettem. Volt olyan ami nem sikerült azt kidobtam és kezdtem elölrõl.
Tanulás. Bármit! Akkor még fõiskolára jártam, elõre megtanultam amit kellett, vizsgára már csak átolvastam egyszer.
Szia! Én vásárolgattam a fiamnak, dekorgumiból díszeket készítettem a szobájába, baba-mama oldalakat nézegettem a neten, fõztem, sütöttem. Van 6 kutyánk, imádom õket, de nagyon sok meló van velük, szóval elvoltam :D Mellette felújítottuk a házunk alsó szintjét, úgyhogy kivettem a részem a tégla pakolásból és a csempe vágásból is. Nem unatkoztam a terhesség alatt. Most 37 hetes vagyok, de már nem nagyon van erõm semmire. Reggel felkelek, elintézem a kutyákat, megfõzök és hulla vagyok, pihizek, este megint kutyázás, aztán egy jó kis meleg fürdõ és alvás. Nagyon ki vagyok már merülve és egyre jobban fáj mindenem... Remélem hamarosan megszülök.
Séta a jó levegõn, készülõdés, babaruha válogatás, minden 50* ellenõrzése, barátnõzés, én ilyesmiket csináltam (barátnõzés kivételével, mert az nekem itt nincs helyben).
Szia!Én ugyanebben a cipõben járok, semmihez nincs már kedvem.Kismamatornára nem jársz?Azzal is menne az idõ.Én oda sem mehetek.
Olvass.
Tanulj nyelvet.
Szia.Én is itthon vagyok a legeljétõl, és hát már nagyon nehéz, mert sajna nem is sétálhatok mert nyitva van a méhszájam.Nem is nagyon takaríthatok, csak néha megfõzök. Ennyi.Tv, net, néha olvasás, alvás(ami már nem nagyon megy), néha kocsival azért elmegyek a férjemmel vásárolni, rövidebb idõre. Hát nem sok minden, ezért is lesz már jó ha meglesz a baba és lesz kivel foglalkozni.30 hetes vagyok.
Nyelvtanulás, barátnõzés, rokonlátogatás, nézelõdés a babának...
A kérdező hozzászólása: Sajnos a család és a barátok messze vannak, 150 km-re, így nem tudok velük találkozni. A lakás kicsi, így sok tennivaló nincs benne...
Hát én megértelek, nálam is ez a helyzet. Egy szobás lakásban lakunk, ráadásul Németországban, tehát se család, se barátok, se olvasás, se semmi, megöl az unalom...

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!