Találatok a következő kifejezésre: Mi a lelki kínszenvedés, (1 db)

a szüleim meghalnak!
azt amit most átélek, és már vagy 1, 5 éve tart!
Ha úgy kínoznának embereket elöttem mint a középkorban:S
Ha kiderülne hogy nincs Isten, se túlvilág. Csak a Nagy Fekete Semmi (halál után).
szülõk meghalnak
Sok rettenetes dolog van amitõl az ember szenvedhet de nekem az ha az "orrom elõtt csalnak meg" és bár nem tudom bizonyitani de tudom, arcátlanul a szemembe hazudnak.
viszonzatlan szerelem... (sóhaj)
a barátom +csal a legjobb barátnõmmel.
Kedvesem halála, amiért én vagyok a felelõs.
egy közeli ember halála!esetleg a gyerekemé, ezt nem tudnám feldolgozni!!
a gyerekeim halála
Meghalna az anyukám mert az apukám már meghalt balesetben azt mondják de szerintem nem!
Meghalna a nagymamám és a családom, illetve kínoznak valakit és nem tehetek semmit.
ha lenne gyerekem és meghalna
szüleim halála
Voltam pszcihiátrián, láttam borzalmas dolgokat embereket akik nem beszámithatók, lekötve sokszor anyaszült meztelenül , néhányan bepelenkázva, minden este taszigálva vitték öket a fürdõbe, sokszor rájuk se néznek az ápolók, hagyják õket kikötve egész nap a saját pisijük, kakijukba ülve.ha én ilyen lennék elég kinzás lenne, mert ezeknek az emberekenek sztem a halál már megváltás lenne, mert azt se tudják mi a saját nevük, és hogy hol vannak. Ez bozalom, nem kivánom a halálos ellenségemnek se!!!
Hogy egy szeretett ember halálos beteg (rák, aids) és a szemem elõtt épül le.
Egy gyereket (vagy általános értelemben: egy kiszolgáltatott embert) kínoznak elõttem és én nem tehet semmit.
Be vagyok zárva és le vagyok kötözve egy székbe. Velem szemben egy televízió. Végtelen mûsorfolyamban az utóbbi évek magyar focimeccseit közvetíti éjjel és nappal... üdv.: hegedor
Sajnos meg kellett élnem 21 éves fiam váratlan halálát.Nagyon klassz srác volt.Ez számomra a legrettenetesebb teher, amit életem végéig cipelek.
Kiszolgáltatott helyzetben lévõ élõlény (kisgyerek, állat, stb) kínzását, ami ellen nem tudok semmit tenni.
Gyermekem halála
A félelem. A tragédiákat fel tudnám dolgozni, de a félelembe beleõrülnék...
Gyermekem halála, psichikai othoni teror.
a megnemértettség érzése
látni mások kínszeveését tehetetlenül


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Új suli, más lenne?

Most leszek 10.-es és egy gimnáziumba járok, elég sok gondom bajom volt, főként a társaság miatt tele van páwákkal meg beképzelt tagokkal naagyon, és szerintem ez már elviselhetetlen.
Meg van egy csaj osztály társam meg barátnőm is volt, és egyszerűen nem kapok tőle levegőt, mert ő az okos a szép blabla..amikor beléptem e terembe SENKI nem tudodtt köszönni amikor ő bejőtt akkor mindenki ugrott.
Meg volt olyan is hogy írtam egy 5-ös töri tzt, és ő 4-est írt, és amikor bejelentette a tanár h 2-ös tz lett az osztályban megtapsoltál őt..
Ezért elkezdtem gondolkozni hogy mi lenne ha sulit váltanék, de amit kinéztem suli messzebb van és csak olyan szak van ami az én volt szakommal nem egyezik pl: emelt angolos vagyok, és abban a suliban tesi tagozat van amihez tudnék csapódni, de így viszont elveszíteném az angolt, meg pár tanárt és barátnőket..
De ez a suli megváltoztatott könnyen barátkozó voltam mindig is, de ott egyszerűen akkora volt az elnyomás h benyomisdotam..
2 választásom van:
1.nem hagyom hogy semmibe nézzenek=nem lesz túl sok barátom.
2.Elöről kezdek mindent.
Nem tudom ti mit tennétek?

6

Nagyon ciki ha már kamasz vagyok és még plüssökkel alszok?

Minden este egy teknősbékával alszok és néha cikiznek is érte... De nem értik hogy már kiskorom óta megvan és sok emlék fűződik hozzá!

8

Miért? - mivel ez túl rövid és így nem engedi elküldeni, muszáj még írnom - Miért nem találom önmagam? Miért nem vagyok "közkedveltebb" személy?

Egy 16 éves lány vagyok. 160 cm magas/vagyis alacsony. A súlyom nem fogom kiírni, akkor már a melltartó méret és a nadrágméret is jöhetne. Hosszú barna hajam van, az arcom problémás de nem vészes. Tudok mosolyogni, és kék szemeim vannak, amik a különböző fényviszonyok szerint változnak... érdekes. Átlagos testalkatú vagyok, nem kövér, azért nem is molett, de nem a legvékonyabb, ahogy egy cikkben olvastam szerintem rám illik: "van rajta mit megfogni" .
Szeretek bulizni, és azért megiszom a magam adagját, de nem vagyok részeg, másnap mindenre emlékszem és nincs semmi problémám.
Iskola időben rengeteget tanulok, szinte mást sem csinálok. Egy elég erős gimnáziumba járok. Nyáron bulizok csak, és igazából csak nyáron élek.
Sok barátom van, elvileg. Azonban nem érzem magam mindig közöttük. Valahogy különc vagyok. Néha meg sem merek szólalni, aztán olyannak érzem magam mint akit csak odatettek közéjük mint egy zsákot, aztán valaki ott felejtette. Hiányzik az, hogy számítsanak rám, hogy beszélgessenek velem.
Nem vagyok egy feltűnő szépség, facebookon nincsenek "agyonlájkolt" képeim, és még sosem volt barátom (pasim - bár nem szeretem ezt a kifejezést)

- ha már idáig eljutottál most jön a lényeg, ez egy "bevezető" volt -

Miért nem vagyok elég jó senkinek? Mármint valahogy keresem a barátaim, a társaságot de nem érzem magam ott. Nem foglalkoznak velem.

Miért nem találnak meg a fiúk? Komolynak érzem magam, és nem a korombeli szórakozós, 16-18 évesekre gondolok. Mármint a korral még éppen nem lenne gond de az nem oké nálam, ha a srác állandóan kotta részeg, és/vagy mindenkinek udvarol ha éppen nem vagyok ott. Ami nekem hiányzik az az udvarlás, a romantika, és a magabiztosság egy-egy srácból. (Nem olyan rég megismerkedtem egy 20-on felüli sráccal és ő sem volt komoly, szóval a kor nálam már nem sokat mond ilyen téren.) Persze nem azt várom el, hogy ne legyen egy picit sem gyerekes, de azért a komolyabb témáknál se röhögje el magát, mint egy idióta.

Tudom, hogy reménytelen esetnek tűnök, és már végső elkeseredésemben vagyok ott, hogy "idegenektől" kérek tanácsot.

Mit tegyek?
Mit kellene tennem?
Mit lehetne tennem?

3

Saját zene miért más?

Szoktam elektronikus zenét készíteni, már elég régen csinálom, de amikor készítem, olyan érzés, hogy sosem lesz olyan jó mint a "profiké". Tehát ,hogy nem a hangszerelés hibája, szerintem a melody-aim sem rosszak, de mégis. Ez azért lehet-e mert tudom, hogy én csináltam? :O

8

Más is így van ezzel?

Egyszerűen annyira bizonytalan vagyok.18 éves vagyok,lány.Félek egy csomó mindentől.Pl hogy elrontom majd az érettségit,csalódást fogok okozni,nem fognak felvenni sehova.Aztán még amitől nagyon tartok,hogy nem lesz barátom.Mi van,ha egy fiúnak se fogok kelleni soha?Még sosem volt barátom és nagyon parázok,hogy tök magányos leszek és senkim sem lesz. Nincs önbizalmam,úgy érzem sosem leszek elég jó senkinek.Annyira szar.

3

Miért nem értem saját magam?

ugy érzem, nincs személyiségwm, mindent össze-vissza csinálok, valamikor én vagyok a világ legnyugodtabb embere, máskor a legpörgösebb... Nem tudom más emberekkel megosztani az érzéseimet, mert képtelen vagyok roluk beszélni. Ugy érzem, ha mindet elmandanám, a világ legbunkóbb emberének találnának. Mit tegyek?

6

Miért álmodom még mindig az exemmel?

Màr majdnem 2 éve szakítottunk, van új párom. Nem értem ès ha felkelek meghatározza a hangulatom az álom.

2

Rohadt nagy kocka lettem?

Tetszettek a lányok, de sosem próbálkoztam náluk mert féltem. A bánatomat az xbox live-ba fojtottam (cod black ops 1) és naponta 10 órát játszok vele, és imádom. Eddig sportoltam, deszkáztam, fociztam, de már ez az életem, és rohadtul élvezem, nagyon király. L96A1-es snipert használok extended maggal tuningolva, tigris mintával, secondary-nak meg python revolvert használok, és flashbang-em van, mezei fraggel. Persze fel vagyok szerelve gyors újratöltéssel is.
Mi a véleményed az életemről?

22

Bennem van a hiba vagy a többiekben?

A gimis osztályomban én vagyok az egyetlen, aki más, mint a többi. Lassan itt az évnyitó, és már most érzem a furcsálló pillantásukat magamon. Hogy példát mondjak… Kötelező olvasmány volt Moliére-től a Tartuffe. Senkinek nem tetszett az osztályban, csak nekem. A végén még rám néztek furcsán, amiért elolvastam A fösvényt is. Jövőre Kosztolányi Édes Annája lesz kötelező, és én megemlítettem nekik, hogy én azt már olvastam. Erre azt hitték, azért, mert kötelező lesz, és stréber módra előre elolvasom. De amikor mondtam, hogy nem azért olvastam, csak simán szeretem Kosztolányit, mert gyönyörűen bánt a nyelvvel, és hogy épp az Esti Kornélt olvasom, még ferdébben néztek rám. Pedig én olyan szívesen elbeszélgetnék egy velem egykorúval József Attila vagy Radnóti költészetéről, de mindenki hülyének néz! Teljesen más zenét hallgatok, mint ők. Õk számomra ismeretlen előadókról és számokról beszélgetnek (például nem tudtam, ki az az Avicii vagy Macklemore…), én pedig számukra idegen zenéket szeretek (nem ismerték a Deep Purple-t és az Iron Maiden-t sem). Egyszer elmentem suliba a Jim Morrison-os pólómban, de megszólták, hogy miért hordok ilyen csúnya ősembereket magamon. Pedig ha tudnák, ki volt ő… De a legszomorúbb, hogy nem is ismerik! Zeneórán mindenki mutatott egy magyar dalt, amit szeret. Én egy Hot Jazz Band dallal próbálkoztam, de „Mi ez a sz*r?” kommentek miatt feladtam. Míg én idétlennek tartom a Horrorra akadva vagy az Adam Sandler-es filmeket, addig ők unalmasnak mondják a 12 dühös embert és nem tartják viccesnek a Brian életét. Nem is lenne baj ez, de én egyedül vagyok, ők meg tömegben, és emiatt kiközösítenek. Már elegem van, hogy megbámulnak a rövid, tüske hajam miatt, a ruháim miatt, nem fogadnak be. Érzem a tekintetüket magamon, hallom a sugdolózást a hátam mögött. Nekem csak egy olyan tizenéves kell, akivel el lehet beszélgetni a politikáról, a gazdaságról, a világról, az irodalomról, akivel el lehet filozofálgatni, akivel elmehetek színházba vagy egy művészmoziba, akivel koncertre vagy táncházba mehetek. Csak hogy ne kelljen mindenhová egyedül mennem. Bennem van a hiba, hogy mindig mindenben más vagyok? Alkalmazkodnom kéne hozzájuk? De ha egyszer nem szeretem azt, amit ők?! Váltsak iskolát? Vagy máshol is csak ez várna? Tanácstalan vagyok, és egyre inkább tartok az új tanévtől!
17/L

4

Aki sokat tanult, jó eredményt akart elérni, küzdött, merevebb volt, kevesebbet bulizott, az válaszolna?

Tehát a stréber szó rosszul értelmezett megfelelője szerinti emberekre vagyok kíváncsi.
Akik sokat tanultak, nem elégedtek meg rossz jeggyel, nemcsak vizsga előtti nap vették elő a jegyzeteket. Ne adj' Isten nem voltak jó agyúak, mégis a jobb jegyért tanultak.
Nem ittak sokat, csak néha és csak becsípésig, nem cigiztek (vagy csak kocadohányosként).
Többé-kevésbé maguknak valóak voltak, sok hobbijuk volt.
Nem szórakoztak végig egész hétvégéket meg délutánokat, hanem csak mondjuk fél délutánokat, fél hétvégéket, mert tanultak is.
Merevek voltak.

Van itt ilyen ember?
Tényleg megkeserednek az ilyen emberek?
Valóban nagyon nehéz így párt találni?
Mivel szerintem nem lehet a nézeteinket teljesen palástolni, néha kiadjuk magunkat... Az ilyen "stréberek" mindenhol népszerűtlenek lesznek? Mindenhol törtető emberkeként lesznek megbélyegezve, netán robotként?
Valóban visszasírják a fiatalságukat az ilyen emberek?

Mert ezeket hallom... Ugyanakkor akiket ismerek ilyen jellegű embereket, azok közül igazán csak egy keseredett meg, de neki volt egy rosszul sikerült házassága is... Meg egy másik folyton ideges volt, sport miatt, politika miatt, a munkahelyén tapasztaltak miatt. De szerintem nem szükségszerű, hogy attól, hogy ő komolyan veszi a tanulást, majd a munkáját, ideges legyen attól, hogy mások nem. Inkább ő volt túlságosan érzékeny.

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!