Találatok a következő kifejezésre: Mi a az olyan anyával, aki (17 db)

Mit szóltok az olyan anyához aki terhesen kiakarja rakatni utcára a lányát, mert fél, hogy neki kell majd eltartani?

Szerintem undorító, nem is mondható anyának...

Legjobb válasz: Ha a szüleivel él a lány, akkor jogosan fél az anyja, hogy neki kell eltartania a gyereket. Ha meg külön él, akkor miért akarná az anyja kirakatni az utcára?

Én csak annyit mondok, hogy meg kell becsülni egymást. Bármi is történt, nem szabad elfordulni egymástól. Hiszen, ha baj van akkor kihez fordulhat az a másik? Én sajnálom a lányt, mert ha már terhes lett, akkor így kellett történnie, és ha meg akar születni a baba akkor szülessen is meg. Kitartást neki, és bízzunk benne hogy az Anyja is belátja, hogy most kell neki igazán a támogatás amíg lehet, és amíg ö is él.
A kérdező hozzászólása: írtam hogy párja van. akkor az szerinted azt jelenti hogy mindenkivel összfekszik? olyan hülyeségeket hord itt össze 1-2 ember hogy komolyan mondom ez már borzalmas. és csodálkozik mindenki hogy milyen világ van. az emberek 80%-a nem normális. tisztelet a 20% kivételnek!
Nagyon remélem, hogy megtudják oldani anyukájával. Majd ha lehet akkor írd meg, hogy mi lett mert nagyon kiváncsi vagyok. (4. vagyok)
A kérdező hozzászólása: Így gondolom én is
Egyik válaszolónak: akit megerõszakoltak, annak szoktak adni esemény utánit az ambulancián (egy ilyen eset után nem sétál haza egy normális lány, mintha mi se történt volna, hanem elmegy orvoshoz). Kérdezõnek: oké, hogy nem az a kérdés, hogyan esett teherbe, de ez is fontos a kérdés szempontjából, mert nem mindegy, hogy direkt vállaltak gyereket a szülõk nyakára, vagy felelõtlenül szexeltek és becsúszott. Bár én mindkét esetben a fiatal párt tartom elsõsorban felelõtlennek, a szülõk aggodalmát pedig megértem. Nem értem, minek vállalnak gyereket, akik a szülõk nyakán élnek még. Az lenne a sorrend, hogy elõbb összeköltöznek kettesben, külön a szülõktõl, és utána jöhet a baba. Én biztosan nem vállalnék gyereket, ha még nincsenek meg hozzá a megfelelõ körülmények. Ha jó anyagi körülmények között élnénk és lenne hely, akkor én biztosan segítenék a terhes lányomnak ilyen esetben, de abszolút megértem az olyan szülõket is, akik nem tudnak vagy nem akarnak segíteni, mert tényleg a fiataloké a felelõsség ebben az esetben és nem várhatják el a szülõktõl, hogy az õ lakásukban és az õ pénzükbõl kelljen eltartani az unokát. Szóval nem, nem tartom undorítónak az ilyen anyát.
A kérdező hozzászólása: Amikor megtudták akkor örömmel fogadta. Utána meg 1 hétre rá ordibált. Lehet, hogy valaki teletömte a fejét
Nem lehet, hogy csak idegességében akarta otthonról elzavarni? És majd késõbb beletörõdik, hogy nem tehet ellene semmit. Lehet hogy még örülni is fog, hogy unokázhat. Csak azért gondolom, mert hát az én szüleim sem örömmel fogadták a hírt. (4. voltam megint)
4. vagyok Én sem kértem a szüleimtõl, hogy tarsanak el meg a gyerekemet. Én is addig fogok itt lakni míg nem sikerül elköltöznöm. Én most terhesen nem tudom elképzelni, hogy a gyerekem annyira rosszat csináljon, amit nem lehetne neki megbocsátani.
Ha a szüleivel él a lány, akkor jogosan fél az anyja, hogy neki kell eltartania a gyereket. Ha meg külön él, akkor miért akarná az anyja kirakatni az utcára?
Kedves elsõ válaszoló és mi a helyzet azokkal a lányokkal akik azért terhesek mert mondjuk megerõszakolták õket? õk is udorítóak? Amugy én 19 éves vagyok és védekezés mellett lettem terhes és még itthon lakom és a szüleim mindenben mellettem állnak és nem raktak ki itthonról. Nem is tudom, hogy köszönjem meg nekik ezt.
Én nem raknám ki!!!! De ott biztosan voltak elõtte is problémák kettõjük között. Van hová mennie?
Az a lány se semmi, aki felcsináltatja magát a semmire! :(
A kérdező hozzászólása: Sok pénze van az anyjának, nem nélkülözik semmiben. Akkor most elmondom, hogy a pár nem tervezett babát, de a barátnõm 3 évig nem esett teherbe, és persze, hogy ilyenkor megtartja a babát. A másik meg az, hogy az elsõt nem ajánlatos elvetetni sem. És az is egy dolog, hogy az anyja nem akar segíteni, de nem az a megoldás, hogy kirakja az utcára.
A kérdező hozzászólása: Errõl van szó, szebben én sem tudtam volna megfogalmazni, és sajnos még így sem mint te. Így gondolom én is
Hát nem tudom, én soha nem dobnám ki a lányom az utcára...
A kérdező hozzászólása: Ismerem a lányt, nem a semmire csináltatta fel magát
Nem tudhatjuk az okot amiért ki akarja dobni.Mert pl ha a lányom mindenkivel összefeküdne és úgy lenne terhes, kidobnám én is, ha nem megy abortuszra.Pedig hát én ellenzem az abortuszt, de attól legyen gyereke, akit szeret.Én se szeretném az unokámat felnevelni, de támogatnám a gyerekemet persze.
A kérdező hozzászólása: Rendben
A kérdező hozzászólása: Nem kérte az anyját, hogy tartsa el majd a gyerekét, mert a barátja támogatja mindenben, csak még nincs hová költözzenek
A kérdező hozzászólása: Ott él az anyjával igen, de most nem az volt a kérdés, hogy a lány miért vagy hogy esett teherbe, hanem az, hogy mit gondoltók arról a szülõrõl. Szerintem egy anyának akármi van, a gyereke mellett kellene állnia! Ha baj van ha nem! Ez az én véleményem. Kiváncsi vagyok a tiétekre is.
Nem arra gondoltam én sem, hogy akit megerõszakolnak az utána haza megy és édesen alszik-.- Persze nem lehet olyat kérni, hogy a szülõk tartsák el az unokájukat de én úgy gondolom, hogy ne csak addig legyen egy szülõnek szeme fénye a gyereke még nincs vele gond, hanem akkor is segítsen (nem feltétlen anyagi segítségre gondolok) mikor bajban van és ne lökje el magától.
A kérdező hozzászólása: Hát épp ez az, neked legalább segítenek a szüleid, ilyenek a normális emberek szerintem. Neki nem. Lehet addig majd hozzánk kölözik ha kitenné az anyja :/

Mit szóltok az olyan anyához aki a saját sorsa alakulását a gyerekére keni és ennek ellenére még a gyerekétől vár segítséget?

Legjobb válasz: : DDDDDD Én komolyan 8 percig próbáltam megfejteni a metaforikus üzenetét a félpontnak meg az egyetemnek, aztán mondom, ezt nem értem, elolvasom a következõ hozzászólást : DDDDDD Kérdezõ: A kettes válaszoló tökéletesen megfogalmazta a gondolataim.

: DDDDDD Én komolyan 8 percig próbáltam megfejteni a metaforikus üzenetét a félpontnak meg az egyetemnek, aztán mondom, ezt nem értem, elolvasom a következõ hozzászólást : DDDDDD Kérdezõ: A kettes válaszoló tökéletesen megfogalmazta a gondolataim.
Ez a kérdés nagyon megtetszett remélem elolvasod az én válaszomat is. Én egy egyetemista diák vagyok de ha hiszed ha nem.. Általános sulitol fogva és még most is ez a pechsorozat vagy hogy mi de mindig 99százalékban B csoport vagyok. Már megsem lepõdöm van ilyen. Persze ez sokszor nehezebb és gyengébb jegy jár érted de néha ez többet érmint a másik csoporbani 5 ös jegy.szerintem. !!! 1pont...nah. Az egyetemen már féltizedpontok is vannak. Ott tépem már a hajam...
en is jartam egyetemre!!4!
Az biztos, hogy nehezen, és lehet nem elég, ha az ember mindent megtesz , de szerencse is kell hozzá. Sajnálom az ilyen anyákat, mert nem tudják, mit veszítenek.
Mérhetetelenül önzõ ember, aki a gyerekét a saját személyisége meghosszabbításaként kezeli. Szaksegítség nélkül ezek a gyerekek nem lesznek hosszú életûek, és csak nagyon ritkán tudnak a pókasszony anya pókhálójából kikeveredni.
A kérdés nem annyira konkrét.... De arra gondolok, ha a te saját sorsod igazából nem rontja el az, hogy segítséget nyújtasz az anyádnak, akkor segíts rajta, amíg bírod...Ha már borul a bili és tényleg nem tudsz segíteni-nem azért mert nem akarsz-hanem mert már nem tudsz, akkor hagyni kell és bele kell törõdni, hogy õ ilyen.
A kérdező hozzászólása: Úgy értem a rossz sors alatt a nem túl rózsás helyzetét.
Ó bakker rossz kérdéshez rakta a válaszom.
#2-nek igaza van. Nem mindegy, hogy mi a probléma a gyerekkel. az, hogy egyáltalán él, vagy az, ahogyan él.
Sajnos az elég probléma, nem a gyerek tehet róla, hogy az anya sorsa rosszul alakult. De lehet egy másik verzió is, hogy valóban a gyerek a viselkedésével vagy más dolgaival tönkreteheti a szüleit.
Nálunk mindig az van, hogy amikor anyám mérges, vagy éppen van valami baja, akkor azt mondja a tesómnak meg nekem, hogy "Bárcsak ne szültem volna....Sokkal jobb életem lenne akkor. Bárcsak ne mentem volna férjhez apátokhoz. Bárcsak elköltöztem volna" stb, stb. Aztán ha van valami probléma, pl. kell egy kis pénz vagy éppen el kell vinni valahova autóval, akkor rögtön átvált aranyos anyukává. Én igazából "nem szólok semmit" az ilyen anyákhoz. A saját helyzetemet nagyjából megszoktam már, szóval elég közönbös vagyok ilyen téren.

Mi a teendő az olyan anyával, aki a gyerekei előtt fenyegetőzik öngyilkossággal, és hetente minimum egyszer leissza magát előttük? (ovodás, ill iskolás korúak)

Legjobb válasz: a körzet,vàros,falu gyermekvédelmi központjànàl jelenteni!!!! nekem van egy szomszédom,igaz nem iszik,de rendszerességgel felvàgja az ereit.jeleztük a hivatalban,kapott egy honapos korhàzi kezelést,azota hetente jön hàzhoz egy pszichologus ellenörzésképpen. talàn a te ismerösödet is elviszik egy alkohol elvonokuràra is. ha nem hajlando engedelmeskedni,ha jelzed a problémàt a gyerekeket akkor is elfogjàk vinni àtmeneti otthonba amig a helyzet nemjavul ne àllj tétlenül ha tudsz ilyen dolgokrol,mindegy ki az illetö

a körzet, vàros, falu gyermekvédelmi központjànàl jelenteni!!!! nekem van egy szomszédom, igaz nem iszik, de rendszerességgel felvàgja az ereit.jeleztük a hivatalban, kapott egy honapos korhàzi kezelést, azota hetente jön hàzhoz egy pszichologus ellenörzésképpen. talàn a te ismerösödet is elviszik egy alkohol elvonokuràra is. ha nem hajlando engedelmeskedni, ha jelzed a problémàt a gyerekeket akkor is elfogjàk vinni àtmeneti otthonba amig a helyzet nemjavul ne àllj tétlenül ha tudsz ilyen dolgokrol, mindegy ki az illetö
El kéne vinni pszihologushoz .
Mindenképpen értesíteni kell a városban mûködõ gyermekvédelmi központot, vagy családsegítõ szolgálatot. Õk megteszik a kellõ lépéseket. Az óvodában illetve az iskolában gyermekvédelmi felelõsök vannak kinevezve a pedagógusok közül, az õ segítségüket is lehet kérni.A gyermek óvónõjét, illetve osztályfõnökét is ajánlott felkeresni és általuk is lehet kezdeményezni a szülõ viselkedésének kivizsgálását. Én is óvónõ vagyok.


Mit kezdenek a bölcsiben az olyan babával, aki csak úgy alszik el, ha anya mellé fekszik?

Legjobb válasz: Jobb helyeken odamennek mellé, de láttam olyan nõszemélyt, aki rászólt többször, egyáltalán nem vigasztalt. Attól függ, milyen a gondozónõ, mennyire szereti a gyerekeket, ha szívvel-lélekkel csinálja, akkor akár fél óráig is mellette ül (láttam ilyet), de van olyan, aki tök hangosan rászól, amire persze más gyerek megébred..

Jobb helyeken odamennek mellé, de láttam olyan nõszemélyt, aki rászólt többször, egyáltalán nem vigasztalt. Attól függ, milyen a gondozónõ, mennyire szereti a gyerekeket, ha szívvel-lélekkel csinálja, akkor akár fél óráig is mellette ül (láttam ilyet), de van olyan, aki tök hangosan rászól, amire persze más gyerek megébred..
Az én fiam itthon csak mellettem hajlando elaludni. A bölcsiben eszébe se jutott, hogy hol vagyok. Az elsõ naptol annyira természetes volt neki, hogy a többi gyerekkel alszik el, hogy nem hianyolt. Persze hétvégén, otthon mar megint mellettem aludt el, és nem volt hajlando egyedül aludni :) . Nyugi, szerintem a te gyereked sem fog ebbõl problémat csinalni! Egyébként simogatjak õket, és énekelnek nekik. No meg a bölcsiben délre annyira lefaradnak, hogy szinte bezuhannak az agyba. Otthon soha nem tudtam úgy lefarasztani a gyereket, mint ahogy a bölcsiben lefaradt.
odaülni odaülünk, mellé, de leszoktatjuk róla, mert ha a több gyerek ellátja tõle, akkor õk is igénylik majd... de valószínû, h csak anyát akarja, és mást nem fogad el , és egyedül elalszik....
Teljesen más körülmények vannak, ott valószínû nem fogja igényelni. Ha mégis akkor valószínû odaülnek eleinte melléje. De mivel nem otthon lesz, te sem leszel ott nem fogja követelni ezt.

Mit lehet tenni egy olyan anyával, aki nem tűri a kritikát vagy azt, hogy ellentmondanak neki?

Az a helyzet,hogy nagyon rossz a kapcsolatom anyámmal már gyerekkorom óta.Rengeteg olyan dolgot tett,ami egy normális anyának eszébe sem jutna és emiatt nagyon haragszom rá.Bármilyen problémával fordultam hozzá,mindig közömbös volt,de ha ő kért valamire,ugranom kellett..Próbáltam vele beszélni sokszor,de azt mondja,majd akkor hallgat meg,ha nem haragszom rá..ez teljesen abszurd sztem,pont arról szeretnék beszélni vele,ami bánt és ami esetleg őt bántja..mit tegyek?hagyjam az egészet vagy van megoldás?

Legjobb válasz: Tapaszatalatból mondom, változni nem, vagy csak nagyon kicsit fog. Szerintem olyan kapcsolatot építs ki vele, ami mindkettõtöknek elég.

Tapaszatalatból mondom, változni nem, vagy csak nagyon kicsit fog. Szerintem olyan kapcsolatot építs ki vele, ami mindkettõtöknek elég.
Beszéld meg vele, hogy még egy 2 éves (vagy kisebb) gyereknek is kijár a tisztelet, hát még egy annyi idõsnak, mint Neked (nem tudom, hány éves vagy). Tehát hallgasson meg! Ha nem akar, menj utána, és magyarázd el, hogy egy anyától nem ezt várná az ember. Esetleg a szemére lehet vetni, hogy önzõ, stb. Nehéz tanácsot adnom, mert szerencsére az én édesanyám egy igazi jó lélek. Viszont azokat az embereket nagyon nem szeretem, akikkel nem lehet beszélni, akik csak azt hallják meg, ami nekik tetszik, vagy ha eljut a tudatukig az övéktõl eltérõ vélemény, akkor azt egy nagyvonalú gesztussal hülyeségnek vagy rosszindulatnak titulálják.
Próbálj meg hízelegni neki, istenítsd, az ilyen típusok általában így válnak kezelhetõvé. Persze, ha neked ez megy.
Kezdjük ott, hogy szóközt raksz az írásjeleid után. Ez nem SMS. A helyzetedre meg nincs megoldás, csak erõsítheted a pozícióidat függetlenedéssel, vagy észérvekkel, amit a másik fél is megért és elfogad.
Ez nem önállótlanság, hanem félelem az ismeretlen kórháztól és a fájdalomtól.
Lelki támasz egy felnõttnek is kell.
Mit gondolsz egy olyan GYK kérdezõrõl aki másokkal van elfoglalva? Nem teljesen mindegy neked, hogy mit csinál az a 20 éves lány, saját magaddal kéne foglalkoznod.
Mit gondolsz egy olyan kérdezõrõl, aki mások legbensõbb magánügyeit, problémáit teregei ki csak azért, hogy szidhassa õket? Nem durva? Egyébként gondolom, te maga vagy a tökély... Már a kérdésed is elárulja...
Én is voltam kórházban 19 évesen és ott volt anya. Nagyon jól esett, mert féltem, komoly bajom volt és õ lelkileg támogatott. Attól, hogy a te anyád le sem sz.ar még nem kell másokra féltékenykedni. Sajnálom, hogy fogalmad nincs arról milyen, ha aggódnak érted a szüleid.
Hát én is szomorú lennék, de azért bõgni rajta... Elég cikis...
AHA GÁZ VAGY!
Ismerõs nekem ez a szitu valahonnét!:) A régi szép idõk, amikor még nekem kellett ilyen kérdéseket az õ nevében feltennem... :D
Nem ez a durva! Hanem az, hogy cserbenhagyja azokat, akik tényleg szeretik, és ezzel saját maga ellensége is, késõbb õ maga is rá fog jönni erre!
Amikor szültem egy 16 éves lány este sírt, mert félt a kórházban, a pofám leszakadt, teherbeeséstõl nem félt.
26 vagyok, de ha úgy érzem hogy szükségem van valaki támaszára, én ilyen "öregen" is magammal cipelem anyukámat vagy a férjemet... valaki szerint ciki vagyok? hát pont lesz.arom. =D
20 éves vagyok, a párommal élek lassan 1 éve, abszolút önállóan. Volt azóta egy mûtétem is, amikor napokig egyedül voltam a kórházban, csak látogatni jöhettek be hozzám, teljesen jól elvoltam, de ha vérvételre kell menni, csak anyával vagyok hajlandó, és akkor is végigordítom az egészet, pszihésen nem bírom elviselni. Akkor most ciki vagyok?
bocsi, de én is féltem 19 évesen mikor elfagyott az ujjam, és attól féltem, h le kell vágni. jó volt hogy elkísértek a haverok. szerencsére jól lett az ujjam. honnan tudhatod miért kellett bemennie? mellesleg miért kell rögtön ítélkezni?
21 voltam mikor kórházba kerültem hasnyálmirigy gyulladással. Hát engem is a szüleim vittek be és apukám jött értem. Ezen semmi cikit nem látok. Kicsit tartottam a kórháztól de nem sírtam. De ha valaki sír is én nem ítélem el, fõleg ha az anyjának. Kinek sírna másnak az ember? Igaz anyával és a mamával órákat beszéltünk telefonon, és sokat jöttek hozzám. Szóval ez nem önállótlanság.
Szerintem ne ítéljük meg a kérdezõt. honnan tudjátok hogy nem épp önmagáról kérdez-e
Kórházba az ember nem szórakozásból fekszik be. 20 éves korban -szerencsére - keveseknek van annyi rutinja a kórházba vonuláskor, hogy olyan könnyedén vegyék mint egy kiló kenyér megvásárlását. Szerintem érthetõ a félelem és a szorongás a betegségtõl, a fájdalomtól, az esetleges vizsgálatoktól. Igen, elõfordulhat, hogy egy 20 éves lány elsírja magát, ha ezekkel egyedül kell szembenéznie. Ez nem önállóság, vagy önállótlanság kérdése. Akkor lenne önállótlan, ha nem találna el egyedül a kórházig. Az, hogy nem szeretne egyedül odamenni, inkább érzelmi beállítottság kérdése
Inkább az a durva, hogy ilyen kérdést felteszel.. Mi közöd van hozzá?! Honnan tudod, hogy miért sírt a lány?
24 vagyok, és majdnem könyörögtem anyunak, hogy jöjjön el velem a fogorvoshoz.Gyermekkorom óta rettegek tõlük, ezt nem sikerült kinõnöm.A drága képes volt ezért kivenni egy nap szabadságot, mert ennyire szeret.Nekem õ minden helyzetben a lelki támaszom.Akkor most ciki vagyok.Kit érdekel?! Te viszont bunkó vagy, ha beleütöd az orrodat más magánéletébe.Nem mindegy az neked?Inkább próbálj meg szegény lánnyal együtt érezni, hogy egyedül kell szembenéznie azzal, ami a kórházban majd rá vár.

Mi a véleményetek az olyan pasiról aki 31 évesen az anyjával és háziállatával él?

Mi a véleményetek az olyan pasiról aki 31 évesen az anyjával és háziállatával él. Nincsenek barátai, érzelmeit nem tudja kimutatni, kihasználja a nõket 4,5 hónapnál nem tartanak tovább a kapcsolatai, haragban válnak el mert nem normálisan zárja le a kapcsolatait. Szerintetek?

Legjobb válasz: Engem kerüljön el, a többi már a többi nõre van bízva.

Engem kerüljön el, a többi már a többi nõre van bízva.
Aranyember.
Legalább nõzik, ez a lényeg. Élhetsz 70 éves szülõkkel is, ha akkora a házatok hogy elfértek és mindenkinek megvan a külön élete. 21/F
Eddig kész fõnyereménynek tûnhet a lányok szemében.
Ha megteheti miért ne, a lányoknak kellene megleckéztetniük, de ugy látszik forditva van!
Kikerülném jó messzirõl
A sok nagy tag, úgy tûnik nem cécózik a tag... ez jutott eszembe [link]
Az ilyet hívják hallássérült földmûvesnek (süket paraszt)
xD (szíjjá sponglit te gyükér)
Nem ismerek, de én sem tanulnék a gyerekemmel.
Ezekben minden lakozik a jón kívül.
Persze! A 2 sógornõm. Egyik helyen 3 gyerek, másik helyen 5 (egy meghalt, úgy 6 lenne). A 3 gyerekes egész nap ordít, tök mindegy, hogy az 1 évessel vagy a 8 évessel, de a szomszédban lakunk és az én gyerkõceim nem tudnak tõlük se aludni, se semmit csinálni. Õ még éjjel is ordít, ha olyanja van. Egy garázsban laknak... szerintem ez elárul mindent... A másik meg annyira nem figyel rájuk, hogy a múltkor a 6 éves kint bicajozott az úton mindenféle felügyelet nélkül...ha nem veszi észre az autós, már nem élne....
Szerencsére nem. DE ha ismernék, jól elbeszélgetnék vele.
A szomszèdom is ilyen, szòltam a gyàmügyesnek, de mintha a falnak beszèltem volna. 8 gyereke van, de minek?
Hát ennyire nem volt durva, de a mi anyukánk sem foglalkozott velünk, és, ha rossz kedve volt, szidott is. De aztán mi apuhoz költöztünk, elég hamar.

Van itt olyan anyukat aki igényelte már meg a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, amit az adott város önkormányzatán kell igényelni? Ha igen mi ennek a feltétele?

Még várandós kismama vagyok, de szeretnék minnél több támogatást vagy segélyt meg igényleni ahogy csak lehet, vagy jár. Hallottam hogy lehet ilyen rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt igényelni a baba születése utántól. Arra lennék kíváncsi legfőképp hogy ez kötött ahhoz a feltételhez hogy a a család jövedelme nem lehet több 38 000/fő -től? Ha igen, akkor érvényes akkor is ha nem vagyunk párommal házassági viszonyban? Köszönöm előre is a válaszokat!

Legjobb válasz: Az egy fõre jutó jövedelem nem haladhatja meg a 37050 Ft-ot. Amennyiben egyedülálló vagy, vagy tartósan beteg a gyerkõc a ennek a határa 39900-ra változik. Ha a gyerek apja veletek él, de nem hivatalosan, nem tudom, hogy mi az eljárás. Mi hivatalosan is házasok vagyunk a férjemmel apukámat is mi gondozzuk. Apukám nyugdíja nem számít bele a család jövedelmébe, de ezen kívül minden más igen. Férjem dolgozik, de a jövedelmünk így sem éri el az egy fõre jutó 37050 Ft-ot. Így a gyerekek ingyen étkeznek az iskolában és az óvodában, kölcsön kapjuk a tankönyvek egy részét, másik részét ingyen, ezen kívül évente kétszer augusztusban és novemberben kapunk 5800 Ft-ot gyerekenként. Nagyjából ennyi. Nekünk más segély nem jár.

Az egy fõre jutó jövedelem nem haladhatja meg a 37050 Ft-ot. Amennyiben egyedülálló vagy, vagy tartósan beteg a gyerkõc a ennek a határa 39900-ra változik. Ha a gyerek apja veletek él, de nem hivatalosan, nem tudom, hogy mi az eljárás. Mi hivatalosan is házasok vagyunk a férjemmel apukámat is mi gondozzuk. Apukám nyugdíja nem számít bele a család jövedelmébe, de ezen kívül minden más igen. Férjem dolgozik, de a jövedelmünk így sem éri el az egy fõre jutó 37050 Ft-ot. Így a gyerekek ingyen étkeznek az iskolában és az óvodában, kölcsön kapjuk a tankönyvek egy részét, másik részét ingyen, ezen kívül évente kétszer augusztusban és novemberben kapunk 5800 Ft-ot gyerekenként. Nagyjából ennyi. Nekünk más segély nem jár.
A kérdező hozzászólása: Értem. A férjed nettó jövedelmét és a te jövedelmedet-(gyes+cs.p)-gondolom nézik tehát? Ilyen hogy lakás hitel, vagy bármilyen már személyi hitel nem számít ebbe a kalkulációba?
Semmi, csak a bejövõ nettó jövedelem. Viszont be kell írni, hogy van-e autó, ingatlan stb.

Sokan írják, hogy milyen anya/szülő az olyan, aki megveri a gyerekét, stb. Mit tennétek ebben a helyzetben?

Mondjuk, van egy olyan gyereketek, akivel nagyon jóban vagytok. A lehet? legjobb kapcsolatotok van. Lehet bármilyen korú, 8éves, 16 éves. Mit csinálnátok vele, ha hirtelen észrevennétek, hogy pengével vágja a csuklóját? Nem életveszélyesen, de vágja/ vágni akarja magát. T?lem el?ször elkezdhettek vele beszélgetni, kivehetitek a kezéb?l szép szóval, kiabálással, beszélgethettek vele... stb. De ha másodjára/ harmadjára is csinálná.. Mit tennétek? Pláne azok a szül?k, akik folyton azt hajtogatják, hogy mennyire nem szabad egy gyereket megütni. Megütné bárki is? Ha igen, hol, hogy, mennyire?

Legjobb válasz: Én nem szülõként írok. 10 éves koromtól csináltam 18 éves koromig, az anyámnak nem igazán tûnt fel. De jól esett volna ha leül és megkérdez miért, vagy elbeszélget velem. Ha megvert volna, akkor biztos még jobban csináltam volna, mivel többnyire az itthoni feszültségek miatt kezdtem el. Sose mutogattam senkinek, késõbb már olyan helyeken csináltam amit el tudtam takarni. Engem az állított le, most már végleg hogy a barátom azt mondta ha még egyszer meglátja akkor elhagy. És már 2 éve nem csinálom és nem is akarom. Emiatt nem biztos hogy meg kéne ütni. Meg kellene vele beszélni miért csinálja.

Én nem szülõként írok. 10 éves koromtól csináltam 18 éves koromig, az anyámnak nem igazán tûnt fel. De jól esett volna ha leül és megkérdez miért, vagy elbeszélget velem. Ha megvert volna, akkor biztos még jobban csináltam volna, mivel többnyire az itthoni feszültségek miatt kezdtem el. Sose mutogattam senkinek, késõbb már olyan helyeken csináltam amit el tudtam takarni. Engem az állított le, most már végleg hogy a barátom azt mondta ha még egyszer meglátja akkor elhagy. És már 2 éve nem csinálom és nem is akarom. Emiatt nem biztos hogy meg kéne ütni. Meg kellene vele beszélni miért csinálja.
Nekem alapvetõen nincs bajom azzal, ha valaki néha lekever egyet a gyereknek, mert sokszor megérdemlik és egyszerûen nem tudsz mit csinálni. Én is kaptam gyerekkoromban és semmiféle pszichikai/fizikai/szellemi aberrációm nem lett tõle. Mondjuk egy 16 éves gyereket én nem vernék, úgy értem az már tulajdonképpen felnõtt... (nek kellene hogy legyen elvileg..) Viszont az, hogy vagdossa magát te meg megvered, az valahol nekem kissé ellentmondásos, mert fizikai fájdalommal akarod leszoktatni arról, hogy fizikai fájdalmat okozzon magának? Hol a ráció? Orvos kell a gyereknek. 18/L
Nem ütném meg, egy ilyen helyzetben meg fõleg nem! Szakemberhez vinném, mélyen magamba néznék, hogy nekem milyen részem volt abban, hogy idáig jutottunk és vele is beszélgetnék. Valószínûleg súlyos lelki problémái vannak. Ezen egy verés nem, hogy segítene, de sokkal inkább rontana!
Mit tennék...pszichológushoz vinném mert arra van szüksége.. egyébként erre nagyon nem a verés a megoldás és azzal csak rontani lehetne nagyon a dolgokon.
Kérdezõ, te aztán nem ismered a pszichológiát. Sztem neked is orvoshoz kéne menni. Aki magát vagdossa, az lelkileg sérült. A lelki sérülésnek a verés olyan, mint olaj a tûzre. Rettenetesen kétségbe esnék, ha a gyerekemrõl kiderülne, h vagdossa magát. Nemcsak õt vinném el orvoshoz, de én is elmennék, mert felmerülne bennem, h miattam lett ilyen. Vagy esetleg más miatt, amit a magam figyelmetlensége miatt nem vettem észre.
Verni biztosan nem verném meg, ha valaki - pláne rendszeresen - öngyilkossági kísérleteket követ el, vagy csak szimplán fájdalmat okoz magának, az segítségre szorul. Pszichológushoz vinném, ha továbbküldené a szaki a pszichiátriára, akkor oda is, és nem "ha akarsz" alapon. Ha valaki nem csak kamaszos depijében fetreng az önsajnálatban, hanem effektíve megkísérli kioltani a tulajdon életét, ott komoly bajok vannak, biztosan a támogatásomat nyújtanám neki, elgondolkodnék, hogy nem én vagy egyéb családi tényezõ-e a kiváltó ok. És én az a fajta vagyok, aki azt mondja, hogy ha a kisgyerek huszadszor is a konnektorban turkál a ceruzával, akkor rá lehet csapni a kezére... De ez más, a komoly mentális problémákat nem lehet úgy kezelni, mint mikor valaki szeleburdi vagy szófogadatlan.
Jesszus, öngyilkossági kísérletre a válasz verés?!?! Nem lehet, hogy többek között a verések miatt csinál ilyeneket?! Szakember segítségére van szükségetek (mindkettõtöknek)!!!
Szülö nem vagyok, de azt tudom, hogy pár évvel ezelött két marha nagy pofont kapott tölem a csajom, amikor arra mentem haza, hogy betépve épp a csuklóját vagdalja. Se azelött, se azóta nem ütöttem meg senkit, akkor se azért, hogy bántsam, hanem reflexböl , hogy észrevegye hogy valóság amit csinál.
Valószínûleg azért csinálja ezt, mert szorong valami miatt! Azzal, hogy elviszi orvoshoz az ember és pénzt ad ki rá, szerintem jobb nem lesz a dolog. Persze mondják azt, hogy egy idegennek könnyebb megnyílni, de szerintem le kell ülni és tényleg nagyon komolyan el kell beszélgetni a gyerekkel.
Szerintem a verés egyáltalán nem megoldás semmire. Az én szüleim soha nem emeltek rám kezet, sem a testvéremre. Én sem fogom és a testvérem sem fogja megverni/megütni a gyerekét, azzal rosszabb lehetne. A szüleink mindig megbeszélték velünk, mit csináltunk rosszul és nem vertek meg, hanem csak elbeszélgettünk, és megértettük. Ma hallottam egy kislányról, akit még az ünnepek elõtt megvertek. Az 'anyja' ült a gép elõtt, és biztatta a 2. férjét, hogy üsse csak üsse a 'pulyát' mert rest, nem söpört fel és nem szûrte le a tésztát! Megverték és utána még egy pulóverben ki is zárták szegényt a házból. Kb. 12-en vannak testvérek... A kislányt intézetbe akarták adni, a nagymamánál már voltak 3-an és õ már nem fogadott még egy gyereket be, úgyhogy egy nagynénihez ment... Én nem nevezném szülõnek az ilyet! És még nem is ment a gyereke után.. 16/L
Véletlenül nem te vagy az aki ezt csinálta? Szülõként nem hiszem, hogy felmerülne ilyen kérdés..... Ha ez veled történt, akkor, meg a szüleid, lehet nincsenek tisztában az okkal és másként ítéled meg a helyzetet!
irreális, amit írsz szerintem. Ha nagyon, de nagyon jóban vagy a gyerekeddel, és tudod, hogy mi váltja ki ezt belõle, akkor nem a tünetet kell kezelni (pl. jól elfenekelni, ha összekaszabolja magát), hanem az okot kell megszûntetni - amit, ahogyan mondtad is, ismersz. Aki önsanyaratásra vetemedik, annak nem jó a kapcsolata a szüleivel. A szülõi verés a szülõ tehetetlenségét jelenti. Azért veri a gyereket, mert máshogy nem bírja megoldani a helyzetet és ezért komplexusos.
Én magam soha életemben nem kaptam pofont, ennek ellenére jogosnak tudom tartani, ha a szülõ nyakon vágja a nyegle, szemtelen kamasz gyerekét. Ennek az szokott a célja lenni, hogy megmutassa, itt volt a határ. De a magát vagdosó kamasz nem ez a kategória!!!! Ismertem egy kislányt, aki ilyeneket csinált, nagyon komoly lelki problémái voltak, alkoholista apa, munkaába menekülõ anya, agresszív báty. Szerinted mi lett volna vele, ha még jól meg is verik? (Megjegyzem, verték, bár nem ezért.) A lelki problémákat nem lehet egy pofonnal eltüntetni. Ha az enyém csinálná, valószínû rettenetesen magamba zuhannék, és az elsõ sokk után nem a jelenséget akarnám megszüntetni, hanem megkeresném - valószínû szakember segítségével - az okát. Mondd, kedves Kérdezõ, van gyereked? Te tényleg komolyan gondolod, hogy egy ilyen mélyre zuhant fiatalnál megold minden problémát, ha jól megverik?
*Sõt, nem vert meg egyáktalán, utána sem.
Még annyit hozzá tennék, h én meg begyógyszereztem magam 16 évesen, kórházba kerültem, de anyámnak sem az volt az elsõ, h megverjen. Sõt, nem vert meg. Azon volt, h hamar kikerüljek a kórházból.
Egy normáslis, gyerekével jóban levõ anya az elsõ sokktól sem fogja megverni a gyerekét, ha ilyet lát. Ki mondta, h éjszaka kéne a gyereket pszichológushoz venni? Mindenki tudja, h oda nem lehet akármikor menni. Elég buta az elméleted.
A kérdező hozzászólása: A kérdés elméleti. Nem tapasztaltam ilyet, nem is tervezem. Köszönöm, a mentális állapotom kitûnõ, nincs szükségem orvosra. Nem meg akarom verni a gyereket. Hanem kíváncsi vagyok, ti többiek mit csinálnátok vele. Ismerem a pszichológiát, de pl az éjszaka közepén nem tudnám elvinni pszichológushoz... Pusztán elméleti kérdés és kíváncsi vagyok, ki hogy vélekedik. Nem kell a torkomnak esni, mert feltettem egy kérdést, ami akár valahol meg is történhet...
A kérdező hozzászólása: Dedede mondjuk akkor mi van, ha tényleg NAGYON jóban vagytok... És akár azt is tudhatod, mi viszi rá arra meg nem akar elmenni pszichológushoz. De soha nem ütötted meg, nem is veszekedtetek. Éjszaka közepe is lehet. Hogy oldanátok meg?
"Szülö nem vagyok, de azt tudom, hogy pár évvel ezelött két marha nagy pofont kapott tölem a csajom, amikor arra mentem haza, hogy betépve épp a csuklóját vagdalja. Se azelött, se azóta nem ütöttem meg senkit, akkor se azért, hogy bántsam, hanem reflexböl , hogy észrevegye hogy valóság amit csinál." te hülye fasssz azt hiszed ezt megteheted és ha nem is volt betépve hanem csak depis én a helyében pofán vágtalak volna


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!