Találatok a következő kifejezésre: Mi a az időről időre visszatérő álmoknak (1 db)

Mi a jelentősége az időről időre visszatérő álmoknak?

Már nem els?re álmodok egy idegen n?vel, aki a páromra "pályázik" és mindent elkövet, hogy megszerezze. Én meg teljesen tehetetlenül állok ott. Ezután pedig felébredek. :)

Legjobb válasz: Ha sûrûn ismétlõdik és nagyon zavar, az orvosi probléma. Amatõr módszerekkel ezen nem lehet igazán segíteni. Ha még nem, akkor azt mondom, hogy figyelj oda jobban a párodra, és foglalkozz vele többet - úgy beszélgetésben, mint együttlétben. Te meg pihenj és ne legyél zaklatott.

Ha sûrûn ismétlõdik és nagyon zavar, az orvosi probléma. Amatõr módszerekkel ezen nem lehet igazán segíteni. Ha még nem, akkor azt mondom, hogy figyelj oda jobban a párodra, és foglalkozz vele többet - úgy beszélgetésben, mint együttlétben. Te meg pihenj és ne legyél zaklatott.
A kérdező hozzászólása: Köszi a választ!
Ez azért van, mert féltékeny vagy a párodra! Nekem is voltak ilyen álmaim, de már elmúltak! Egyszerûen félted a szerelmedet!
Egyetertek az elottem szoloval. En is idonkent almodok ilyesmit, es nagyon rossz elmeny, de ez csak egy alom, nem a valosag. Csak felted ot mas noktol.
Nos egy ilyen álomnak a jelentõsége kétféle lehet. 1. féltékenység( ez azért felesleges, mert ha akar úgy is megcsal, ha meg nem, akkor meg bármi történjék úgy sem teszi meg) 2. megérzés (vannak olyan emberek akik elõre megálmodnak dolgokat) Amúgy ha mással kapcsolatban is vannak álmaid és zavaróak, akkor fordulj orvoshoz, mert az alvászavar egy igen komoly betegség.
Személy szerint nem tom de könytárakban vannak az ún. álmos könyvek ezekben bennevan..


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Létezik valami ingyenes önsajnáló kör, ahol a társadalom legszánalmasabb tagjai élőben is találkozhatnának?

TB támogatottban csak kiégett pszichológusok és pszichiáterek vannak, akik a szokásos rizsát mondják el, van még addiktológia is az alkoholistáknak és a drogosoknak, az állami kórházak pszichiátriáin pedig főként teljesen normális emberek vannak, akiknek valami pszichiátriai betegségük, kórképük van. Ezeken túl vannak még fizetős terápiák, azok is korlátozott létszámmal.

Úgy érzem, hogy a pénztelen, begubózott, maguknak való embereken senki nem akar segíteni. Még a szociális fóbia sem megfelelő klisé, mert ők félnek mindenféle társas interakciótól, fóbiájuk van, pedig sokuk teljesen normális. De vannak, akik nem félnek, egyszerűen balfékként, lúzerként tengetik nyomorúságos életüket magukba zárkózva, sokukat az állam tart el segélyekkel és senki nem ad nekik esélyt semmire.

Pedig majdnem mindenkit segít valamilyen civil szervezet vagy az állam. A hajléktalanokat, az alkoholistákat, a drogosokat, a fogyatékkal élőket, a börtönből szabaduló bűnözőket, a hátrányos helyzetű etnikai kisebbségeket, mindenkit felkarol valaki vagy többen is.

1

Csak én nem bírom kezelni a rossz szavakat?

Sok barátom van, minden hétvégén eljárok bulizni.. Nyáron hétköznaponként is akár, és ilyenkor rengetek emberbe "belebotlok".. Tudjátok van ez az ask.fm oldal. Barátnőm askján írták, hogy milyen csúnya vagyok.. volt egy ember akivel a minap találkoztam és bár tudom, hogy nem vagyok szimpatikus neki.. de konkrétan a szemembe mondta, hogy milyen ronda vagyok. Igazából ez a gyerek csak szidni tud mindenkit, de mégis rosszul esett.. Nagyon szomorú vagyok, mert teszek magamra és tényleg kedves vagyok az emberekkel- vagyis próbálkozok-
Ennek ellenére sokkal többen mondták, hogy milyen gyönyörú vagyok és nagyon szép meg hogy tök jó csaj, de ezeket rögtön elfelejtem. A szidás pedig nagyon mélyen megmarad bennem, akár napokig is elmegy az életkedvem..
Más tudja az ilyeneket kezelni, hogy nem foglalkozik vele? Vagy ők se mutatják ki? 16L

2

Mit kezdjek az életemmel? (lent)

Tulajdonképpen az foglalkoztat, hogy mi legyek ha nagy leszek. Nagyon érdekel a művészet, de nem tudom, hogy később is ugyanígy fog-e ez a dolog érdekelni.

Örülnék, ha valaki segítene nekem ebben a dologban, adna pár tanácsot:) írna egy privátot, és akkor beszélgetnénk kicsit:)

Köszönöm előre is. :)

2

Nahát, ez meg mégis mi lehet?

Lány vagyok de mindíg valahogy közelebbnek éreztem a fiúk szerepét magamhoz, valamint mostanában meglehetösen gyakran gondolkozok azon hogy mi lenne ha fiú volnék. Talán azért mert anya nélkül nöttem fel a nagyszüleimmel, bácsikámmal és fiú unokatestvéremmel. Meg az anyám anno fiút akart, inkább fiú barátaim vannak, a többi lány akit ismerek pár kivételvel rosszabbak a szemétnél. Azt már 10 éves koromtól tudom hogy bi vagyok, na de mostanság beüt a felyembe annak a gondolata hogy mi lett volna ha az ellenkezö nemben születek. Hogy milyen egy lányos fiú volnék, járnék fáért az erdöbe, nem kéne fözni, talán akkor is lakkoznám a körmöm, akkor is hosszú hajam volna, lányos testalkatú volnék, nöies férfi... stb. Mámma egész nap ez járt a fejemben és nem tudok szabadulni ettöl. Lányként nem vagyok elégedett magammal, meg kíváncsi vagyok hogy viszonyulna hozzám a környezetem is. És igen, szeretem a Yaoit de a Yurit sem vetem meg.

2

A szüleim miért hangoztatják állandóan, hogy menjek bulizni, ha én nem akarok? 16/F

Mostanában egyre többször mondják, de nekem semmi kedvem buliba menni, én nem vagyok az a típus. De nem értem, hogy miért olyan fontos ez nekik, hogy állandóan mondják.

5

Hogyan lehet képeket csinálni Facebook-on (üzenetes, képes, commentes) :?

2

Miért van az, hogy a lányokkal nem jövök ki jól?

Először is, bocsi, ha rossz kategória.
Lényeg: inkább barátkozom férfiakkal, mint nőkkel. Nem csípem a lányokat. Szerintem a többsége nagyon gonosz.
21L

9

Miért akarom mostanában elrejteni magam? Ez normális?

Sziasztok! Jó pár mentális problémám van, mondhatjuk, hogy nem vagyok egészséges, valószínűleg zárt osztályra fogok kerülni egyszer, de mindegy. Most csak annyi a kérdésem, hogy miért érzem magam jobban mostanában, ha eltakarom akármimet?
Régebben nem voltam ilyen, próbáltam nyitni a világra, az emberekre, próbáltam jókedvűnek és normálisnak tűnni. Most már *****ra nem érdekel semmi. Minden porcikámat álcázni és takarni akarom. Azzal kezdődött, hogy nagyon kisminkeltem magam, és sokkal jobban éreztem tőle magam. Mintha biztonságban lennék. Hülyeség, nem? -.- Nem szebbnek éreztem magam! Aztán a nagy meleg miatt nővérem a fejembe nyomott egy baseball sapkát, amitől tiszta idiótának néztem ki, de ugyanazt a biztonságot éreztem. Most kifestettem a körmömet feketére, és ez is ilyen érzés. Pár hete egy sálat tekertem a fejemre, de nem mint egy terrorista fogyatékos akármi, csak olyan normálisabb módon. Nagyon jó érzés volt. Legszívesebben maszkot viselnék, köpenyeket, sálakat, amikben teljesen el tudok bújni. Ez baromság? Elvileg nem vagyok csúnya, bár én nem szeretem magam, de tudom, hogy tényleg nem én vagyok a legocsmányabb a világon. A cicababák biztos nem ájulnak el tőlem és nem is irigykednek rám, de amúgy kb. az emberek 1%-a tudná azt mondani, hogy csúnya vagyok. Ez mennyire értelmes körülírás volt? xd Na mindegy, 18 éves lány vagyok.

9

Mit tegyek, ha teljesen alkalmatlan vagyok az életre?

24 vagyok, soha nem volt még sem munkám, sem barátnőm. Úgy gondolom, hogy ez a két dolog az élet/létezés alapja. Nekem ez sem ment idáig. Pedig nem vagyok már gyerek. Mit kezdjek magammal így?
Öngyilkosság nem opció. Nem akarom a szüleimet költségekbe verni.

58

Mit tegyek ha nem találom a helyem (önmagam) ebben a világban, a gimiben, és otthon? Már nagyon régóta próbálkozom jól érezni magam a bőrömben, tudom vannak rossz napok, hullámvölgyek, de az egész életem mély pont. Nincs kivétel, mindennap ugyanaz.

Semmi önbizalmam, nem tudom, hogyan öltözzek, mi áll jól nekem, bár azt hiszem (laikusok mondták) nem vagyok rossz alapanyag. Immár 3 éve fogyókúrázom, megteszek mindent a külső és belső értékek gyarapításáért. Azt gondolom nem vagyok rossz ember. Adakozom, dolgozom, és segítek itthon a szüleimnek. Nem járok bulizni (ami valahol bánt is) mert még semmit nem tapasztaltam az életből. Volt egy kapcsolatom természetesen azt sem sikerült kiheverni bő 1 év távlatából. (a kapcs.1,5 évig tartott) Nem jutok el arra a pontra, hogy olyan kapcsolatokat alakítsak ki, amelyekben biztonságban érzem magam, vagy legalább azt, hogy elfogadnak. Egyke vagyok, nincs testvérem. Anyukám és apukám egy vállalkozást üzemeltet aminek több hátránya van mint haszna. Alig találkozom velük. Hétvégén is dolgoznak. Hétfőn vannak itthon, és mikor hazajövök a suliból, akkor is csak azt halgatom milyen nehéz becsületesen vállalkozást csinálni, pláne h apámnak már a saját bérét nehéz kitermelni, stb stb. Amim van azt magamnak veszem, járok edzeni (a fizetésemből veszem a bérléetet), ha ruha kell azt is magamnak kell megoldanom. Ez már így megy évek óta. (szóval nem vagyok elkényeztetve) A legnagyobb problémám, hogy félek bemenni a gimibe, egyedül érzem magam, éjszaka ezen kattogok, mindig ezzel telik mindennap, hiszen már megpróbáltam minden felé nyitni, de sosem lett 1 barátnőm sem. Próbáltam vallást, sportot, meditációt, jártam pszichológushoz, stb. Semmi nem segített. Úgy érzem a felezővonalon haladok az életben. Sehova nem tartozva! Mindenki elzárkózik tőlem, kifogásokat keres, hogy miért nem ér rám. Megemélíteném h az osztályom utál, pedig én alázatosan állok hozzájuk, mindig megteszek mindent értük, de a hátam mögött kinevetnek, összefirkálják a ruhámat, minden privát eseményből (buli stb) kihagynak. Olyan szinten önbizalom hiányos vagyok, hogy rámtör a remegés ha ki kell állni felelni. Egyedül itthon merek beszélni, mikor este anyával váltunk egy két szót. Csak a sport van nekem meg a diéta+tanulás. Annak ellenére h 3 éve követek egy életmódot, csak cikiznek, hogy meg sem látszik. Semmi sikerélményem nincs. Hiányzik a volt barátom is, akit elmart tőlem, egy kéjkisasszony, aki semmivel nem több nálam-ez szó szerint így van-. Ráadásul Õ is osztálytárs, tehát mindennap végignézem ahogy nyalják egymást a folyosón. Úgy érzem nem érek semmit. Belefáradtam h mindenkihez én közeledek, és csak kihasználnak, utána pedig eldobnak. A szüleim akiket nagyon szeretek, és mindent megteszek értük, többet várnak el tőlem mint egy apácától. Tisztelem Õket, de nagyon kevés dolog van amit megengednek. A gimibe félek bemenni, de iskolaváltásról hallani sem akarnak, mert akkor kidobnak itthonról, és anya kérte h költözzek el, ha ennyire tzudom nekem mi a jó. Annyira szeretnék kiszakadni ebből a világból, ahol az Iphone, a ruhák, és a test határoz meg. NEM vagyok hülye tini, aki az öngyilkosságon gondolkozik, vagy tömik a zsebét pénzzel, nem vagyok amolyan "jó sorában sajnálja magát" lány. Csak fáj, hogy kívülről szemlélem ezt az élet nevű dimenziót, hogy mások örömét látva belül sírok, hogy nem tudok segíteni anyáékon, és nem akarom, hogy a halál egyszer elvegye tőlem őket, mert még olyan keveset voltunk együtt. Szeretnék szeretni, és valakinek adni azt a sok jót ami bennem van, TÉNYLEG. Szeretném ha valaki nem érdekből szólna hozzám, és nem előítéletekkel lenne tele velem szemben ahogy az osztálytársaim. Még van 2 évem a gimiben, de úgy érzem, inkább átugranám ezt.17 L

15

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!