Találatok a következő kifejezésre: Mi a a hívő ember (17 db)

Mi a különbség a hívő ember és a vallásos ember (a hívő keresztény és a vallásos keresztény ember) között?

Legjobb válasz: Gyakorlatilag jelentésbeli különbség nincs a kettõ között. Keresztény vallási vezetõktõl hallottam - akik szintén keresték a választ erre -, hogy inkább csak a használatában van különbség. Hogy miért, azt nem tudom, de arra a következtetésre jutottak, hogy a katolikus körökben a vallásos jelzõt akkor használják valakire, ha az illetõnek mélyen megélt, õszinte, hite van, s a hívõt inkább pejoratív értelemben használják, aki pl csak úgy tesz, mint ha erõs lenne hite és ez az életében is meglátszana, viszont valójában épp ennek az ellenkezõje az igaz rá, pl megjátssza a "szentéletû"-t. A protestánsoknál épp ellenkezõleg. A vallásos jelzõt használják pejoratív értelemben, s a hívõ bír szó a pozitív jelentéssel.

Gyakorlatilag jelentésbeli különbség nincs a kettõ között. Keresztény vallási vezetõktõl hallottam - akik szintén keresték a választ erre -, hogy inkább csak a használatában van különbség. Hogy miért, azt nem tudom, de arra a következtetésre jutottak, hogy a katolikus körökben a vallásos jelzõt akkor használják valakire, ha az illetõnek mélyen megélt, õszinte, hite van, s a hívõt inkább pejoratív értelemben használják, aki pl csak úgy tesz, mint ha erõs lenne hite és ez az életében is meglátszana, viszont valójában épp ennek az ellenkezõje az igaz rá, pl megjátssza a "szentéletû"-t. A protestánsoknál épp ellenkezõleg. A vallásos jelzõt használják pejoratív értelemben, s a hívõ bír szó a pozitív jelentéssel.
A vallásos ember dogmákban hisz, különbözõ gyakorlatokat végez azért, hogy a cselekedeteivel tetszen az Istennek. A hívõ tudja, hogy nem cselekedetekbõl, hanem hit által lehet megigazulni Isten elõtt.
AZ elottem ironak nagyon is igaza van , szemelyes hit nelkul nincs udvosseg.
Az égvilágon semmi. Csak annyi, hogy akik hívõnek nevezik magukat, de vallásosnak nem, azok letagadják azt, hogy õk is vallásosak.
én protestáns vagyok és valóban vallásosnak nevezem azokat az embereket, akik a látszat kedvéért járnak mondjuk pl templomba, Bibliával és rózsafüzérrel a kezükben és hívõ az, akinek élõ hite van
aki meg van keresztelkedve keresztény. aki el-el járogat, néha imádkozik, néha elõveszi a bibliát, de nincs mindenap ez az eszében VALLÁSOS keresztény. aki nap mint nap megéli keresztény HÍVÕ életét, annak igazi üdvössége van, elfogadta az , hoyg a kereszten Jézus érte szenvedett az õ bûneiért! és mivel ezt tudja és vallja, NEM AKAR EGY PERCET SEM NÉLKÜLE ÉLNI!!!!
A vallásos ember mindent csak a látszat kedvéért tesz, azért, hogy lássák, megszokásból. A hívõ keresztény ember viszont nem megszokásból és a látszatért tesz , hanem azért, mert engedelmeskedik Isten Igéjének. A vallásosság nem jó dolog önmagában , ha nincs élõ hit, akkor a vallásosság egy értelmetlen, hiábavaló dolog.

Mitől gazdagabb egy vallásos ember élete? Mi az, ami szerinted egy nem hívőnek nincs meg az életében? Akik nem vallásosak, nekik mi a "plusz" az életükben?

Nem olyan válaszra gondolok, hogy "Isten" mert ez persze alapvet? különbség egy hív? és egy nem hív? között.

Legjobb válasz: Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert a nem hívõ emberek többsége nem érzi úgy, hogy valami hiányzik az életébõl, tehát hiába írom le, hogy mi hiányzik az életébõl, nem érti meg, vagy nem gondolja úgy, hogy az õneki hiányzik. Én nem mindig éltem vallásos életet, úgyhogy látom a különbséget. Amikor "világi" életet éltem, sok barátom volt (legalábbis azt hittem), sokat buliztam, volt párkapcsolatom, sokat kerestem stb., tehát akkor úgy gondoltam, hogy mindenem megvan. Aztán rájöttem, hogy mégsem, hogy ez a változás hogy zajlott, az most lényegtelen, a lényeg az, hogy megváltoztam, és vallásos életet kezdtem élni. Ekkor megláttam, hogy azok a személyek, akiket a barátaimnak hittem, vagy csak az anyagi helyzetem miatt barátkoznak velem, vagy más miatt, lényeg, hogy nem voltak õszinték, és kiderült, hogy a hátam mögött korántsem szeretnek. A párkapcsolatomról is kiderült, hogy elég sok sebbõl vérzik: amit eddig kiegyensúlyozott, jó kapcsolatnak hittem, az visszatekintve laposnak, üresnek és õszintétlennek látszott. A vagyonom pedig sosem tett boldoggá, max. örömet szerzett, hogy néha tudtam venni valami drágát. Igazából azt tudnám válaszolni erre a kérdésre, hogy amikor egy ember megtér, más szemmel kezdi el látni a korábbi életét, és rádöbben, hogy mennyivel jobb is lehetne az élete. Amióta vallásosan élek, õszinte, igaz barátaim, tökéletesen mûködõ, õszinte házasságom van, rendbe jöttek a családi viszonyaim, az anyagi helyzetem még jobb lett. Igen, rádöbbentem, hogy amit elõzõleg jónak hittem, az egy gyenge közepes volt. De amíg azt a gyenge közepes életet éltem, képtelen lettem volna felfogni, hogy ennél sokkal jobb is lehetne az életem. Szóval csak azt tudom mondani, hogy tégy egy próbát, térj meg, de ÕSZINTÉN, mert az a kulcsszó! Térj meg, és meglátod a különbséget.

Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert a nem hívõ emberek többsége nem érzi úgy, hogy valami hiányzik az életébõl, tehát hiába írom le, hogy mi hiányzik az életébõl, nem érti meg, vagy nem gondolja úgy, hogy az õneki hiányzik. Én nem mindig éltem vallásos életet, úgyhogy látom a különbséget. Amikor "világi" életet éltem, sok barátom volt (legalábbis azt hittem), sokat buliztam, volt párkapcsolatom, sokat kerestem stb., tehát akkor úgy gondoltam, hogy mindenem megvan. Aztán rájöttem, hogy mégsem, hogy ez a változás hogy zajlott, az most lényegtelen, a lényeg az, hogy megváltoztam, és vallásos életet kezdtem élni. Ekkor megláttam, hogy azok a személyek, akiket a barátaimnak hittem, vagy csak az anyagi helyzetem miatt barátkoznak velem, vagy más miatt, lényeg, hogy nem voltak õszinték, és kiderült, hogy a hátam mögött korántsem szeretnek. A párkapcsolatomról is kiderült, hogy elég sok sebbõl vérzik: amit eddig kiegyensúlyozott, jó kapcsolatnak hittem, az visszatekintve laposnak, üresnek és õszintétlennek látszott. A vagyonom pedig sosem tett boldoggá, max. örömet szerzett, hogy néha tudtam venni valami drágát. Igazából azt tudnám válaszolni erre a kérdésre, hogy amikor egy ember megtér, más szemmel kezdi el látni a korábbi életét, és rádöbben, hogy mennyivel jobb is lehetne az élete. Amióta vallásosan élek, õszinte, igaz barátaim, tökéletesen mûködõ, õszinte házasságom van, rendbe jöttek a családi viszonyaim, az anyagi helyzetem még jobb lett. Igen, rádöbbentem, hogy amit elõzõleg jónak hittem, az egy gyenge közepes volt. De amíg azt a gyenge közepes életet éltem, képtelen lettem volna felfogni, hogy ennél sokkal jobb is lehetne az életem. Szóval csak azt tudom mondani, hogy tégy egy próbát, térj meg, de ÕSZINTÉN, mert az a kulcsszó! Térj meg, és meglátod a különbséget.
Én inkább úgy mondanám, hogy másabb. Mostanában volt egy kérdés: Van-e értelme hinni Istenben? Oda ezt írtam: Inkább félem az Istent, mint hogy földi hatalmasságoktól rettegjek. Inkább félek Istentõl, mint hogy az egész életemet összeesküvés-elméletektõl rettegve töltsem, mint oly sokan manapság. Inkább hiszek Jézus ígéreteiben, mint emberi ideológiákban, amelyek eddig nem váltak be. Inkább próbálok Jézus tanítása szerint élni, még ha akár naponta padlót is fogok, mert tudom, hogy van kegyelem; mintsem a saját mércémet használjam, mivel az ember hajlamos mindig lejjebb adni mindenbõl. Inkább vállalom az Isten által felállított szabályok betartását, mert meggyõzõdésem, hogy azok a védelmemet szolgálják, mint hogy a saját fejem után menjek, aztán rendszeresen jól beverjem a falba, mint ahogyan volt már rá néhány példa. Inkább vállalom a hívõ élet nehézségeit, adott esetben a harcokat is, mert van remény, hogy van értelme; mint hogy - igaz, csak úgy l'art pour l'art - erkölcsileg, etikailag lazábbra vegyem a figurát, és elmondhassam magamról, hogy én hú, de jó emberként éltem, csak nem értem vele semmit. Inkább vállalom, hogy h.lyének nézzenek mindezek miatt, mert szeretem Istent, és tapasztalatból tudom, hogy nélküle a problémák is nagyobbak; mint hogy "agresszív ateistaként" oltogassam a hívõket, hogy milyen ostobák és/vagy gyengék; mert tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz. :DDD Üdv. :)
Például most az egyik kislányunk nem élne, ha nem Isten Igéjéhez ragaszkodtunk volna és belemegyünk az abortuszba, amit az orvosunk tanácsolt nekünk a babánk fejlõdési rendellenessége miatt. Többen imádkoztak értünk és makk egészséges gyermekünk született :) Egy ateistának ilyen esetekben nem sok reménye és kilátása van, mint ahogyan például a szeretteik elvesztését is általában sokkal nehezebben tudják feldolgozni. Üdv.
Azzal, hogy van egy olyan Istenem aki segít rajtam, megoldja a problémáimat, vigasztal ha arra van szükség, meggyógyít, helyreállít, megszabadít, szeret. Jézus nagyon szereti az embereket annyira, hogy kész volt otthagyni az Istenségét megalázta magát, emberi formát vett fel, magára vette az emberek összes bûnét, betegségét, átkát, keserûségét stb.-t. Elhordozta ezeket meghalt ezekért ezért ma az újjászületett keresztény embernek lehetõsége van ezektõl megszbadulni. Elsõ hozzászólót nézd, ha nem hittek volna Isten Igéjében ma nem élne a gyerekük. De mert volt egy Istenük akihez ragaszkodtak, akit szerettek, aki hitt bennük Isten természetfeletti módon beavatkozott az életükbe és meggyógyította azt a gyereket. Dicsõség neki!
Talán egyetlen szóval: remény. A hívõ embernek mindig ott van egy felsõbb hatalom, amitõl csodát remélhet, míg az ateistának csupán emberek vannak, esetleg ömnaga. Csodák számára nem léteznek, csupán szerencsés véletlenek. És, amiket õk szerencsés véletleneknek hívnak, én azt hiszem, lassan tényleg csodának: mert véletlen egyszerûen nem lehet, ami 2 év óta folyik velem ebben a városban...
A gazdagság lehet külsõ fizikai, és belsõ lelki gazdagság is. A külsõ gazdagság az anyagi javak felhalmozásában mutatkozik meg. lehetsz milliomos is akár, de ha nincs pl egészséged, akkor nem vagy boldog. Aki belsõleg gazdag, az boldog és vidám tud maradni akkor is, ha beteg, vagy nyomorék. Az igazi boldogsághoz nem kell egy külsõ kiváltó ok, mert az belülrõl a szívbõl jön. Akkor is, ha összetört reggel a kedvenc bögréd, vagy nem kapsz virágcsokrot szülinapodra.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, nagyon jókat írtatok 1.4.! #3 Teljesen igazad van abban, amit írtál, de engem pont az a konkrétum érdekelne, hogy a vallásos ember élete mivel lesz gazdagabb a hit által. Ezt nagyon jól leírta az 1. és a 4. válaszoló az õ életükre kivetítve. Kérdezhettem volna a zenei pluszt is, de engem most a vallás érdekel :) #2 Nem anyagi gazdagságra gondoltam, elnézést ha nem voltam egyértelmû.
"Teljesen igazad van abban, amit írtál, de engem pont az a konkrétum érdekelne" William James.
Én azt gondolom, hogy ebben a mai világban ha nem lenne a reménységem a jövõre nézve, hát, nem tudom milyen életem lenne. Nyilván cérnaszálon lógnának az idegeim. Az sem mellékes, hogy az, hogy akármikor kiönthetem a szívem Istennek, és tudom, hogy meghallgat, számomra nagy kincs.
Az Edward magyar megfelelõje az Eduárd.
Nekem a magyar megfelelõje nem nagyon tetszik... de ismerek Edward nevût, nekem is nagyon tetszik ez a név, de érdekes, hogy csak amerikaiul kiejtve és írva :D


Mi a különbség a pozitív és a Hiv-pozitív gondolkodású ember között?

Legjobb válasz: A HIV-pozitv gondolkodású túl optimista volt...

A HIV-pozitv gondolkodású túl optimista volt...
Próbáld ki mindkét módot, majd megtudod.
A kérdező hozzászólása: ....boldog karácsonyt:D
probának sem jó
no komment
leskelõdés
A kérdező hozzászólása: köszönöm a választ. végülis... ....mert ugye aki nem érti mirõl beszélnek (beszéddel) mert azon a nyelven nem beszél, az nem hallgatózik. de aki nem érti a jelelést az is hajlamis nézni (leskelõdni), mert ugye talán nem feltünõen nézi. (nem illik) hogy mit is csinálnak. õk "beszélgetnek" de ki nem érti nemtudja mirõl. de ki igen és meglesi és értelmezi, az leskelõdik. nem is számitottam furcsa kifejezésre, de arra se hogy ennyire egyszerü lenne.
ugyanúgy hallgatózás szerintem, mert õk olyankor beszélgetnek, akár csak mi a szánkkal...
A kérdező hozzászólása: végeredményben igen. hallgatózás. de a halgatózás a hallás szóhoz köthetõ. a jelelés meg nem 'hangos' beszéd.
A siketek is szokták azt mondani valamirõl, amit megtudtak, hogy: hallottam. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szineszt%C3%A9zia
az vicces lehet :D:D

Hívők, mi számotokra a nagyobb kihívás, illetve melyiket tartjátok fontosabbnak: egy ateistát megismertetni Istennel, vagy egy már Istenhívő embert megismertetni a ti saját igaznak tartott vallásototkkal?

Legjobb válasz: 1 Tiszteletben kell tartani ha valaki ateista, nem kötelezõ hinni valamiben, én is önmagamtól lettem vallásos, nem másik ember nyomására 2 Tisztelem mindenki vallását, én azt vallom hogy vallásszabadság van, mindenki abban higgyen amiben csak akar, mindenkinek az az "igaz hit" amit szíve annak érez, nem célom senkire sem erõltetni vallási nézeteim! Szerintem nagyon fontos a kölcsönös tisztelet és tolerancia

1 Tiszteletben kell tartani ha valaki ateista, nem kötelezõ hinni valamiben, én is önmagamtól lettem vallásos, nem másik ember nyomására 2 Tisztelem mindenki vallását, én azt vallom hogy vallásszabadság van, mindenki abban higgyen amiben csak akar, mindenkinek az az "igaz hit" amit szíve annak érez, nem célom senkire sem erõltetni vallási nézeteim! Szerintem nagyon fontos a kölcsönös tisztelet és tolerancia
Szerintem kb. egyformán nehéz. De én nem szoktam téríteni, a hitemrõl akkor beszélek, ha a másik rákérdez és érdeklõdik. Vannak az Egyházamban olyanok, akiknek ez a hivatásuk és ezt tanulják, inkább rájuk szoktam ezt bízni, sokkal felkészültebbek nálam. Én csak próbálok tettekkel példát mutatni másoknak, ami a mai világban szintén nem könnyû.
^ Úgy látom, még nem próbáltál Tanúkkal beszélgetni... :D A kérdésre: Nem kezelem kihívásként a dolgot, és fontossági sorrendet sem állítottam fel. Üdv. :)
Egy ateistát mindig sokkal nehezebb (már-már lehetetlen) meggyõzni a saját igazunkról; de más a helyzet azzal, akiben már ott él a hit csírája. Egy keresztény.
Nem "kihívás" számomra egyik sem, mivel úgy gondolom, hogy nem az én erõfeszítéseimen múlik, hogy megtér-e valaki Istenhez vagy sem, hanem a feladatunk csupán Isten igazságának hirdetése, az üzenet (az Evangélium) átadása az embereknek. Ezután hogy megtér-e valaki, vagy nem, az a saját szabad akaratán múlik, és Isten személyesen munkálja ki a megtérést a szívükben. Mind a kettõt fontos munkának tartom, de szerintem a kettõ közül az a fontosabb, hogy az Istent nem ismerõ emberek számára hirdessük Istent. Ez Jézus nagy missziós parancsa: "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." Mert ha nem hallják az Istentõl jövõ örömhírt, akkor nem is tudnak megtérni Õhozzá. Ha viszont hallják, de nem engedelmeskednek, akkor nem lesz mentségük, amikor a Király visszatér. Ez az igehirdetés kettõs célja: a választási lehetõségek felkínálása, és a választási kötelezettség tudatosítása. Mert ha a hívõk nem hirdetik az evangéliumot, akkor az emberek nem tudnak róla, hogy van választási lehetõségük. A "többi hívõ megtérítésére" szerintem csak bûnök esetén lehet szükség (vö. Jakab 5:19-20: Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti õt valaki, tudja meg, hogy aki bûnöst térít meg az õ tévelygõ útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bûnt elfedez.). Teológiai, hitértelmezési különbségek miatt legfeljebb leülünk egymással beszélgetni, vitákat folytathatunk egymással, de ilyenkor nekem pl. nem cél, hogy a más felekezethez tartozókat "áttérítsem" a saját felekezetembe. Sosem az a lényeg, hogy egy hívõ melyik felekezethez tartozik, hanem az, hogy "milyen szellemben" jár, Istent követi-e vagy nem. Hacsak nem bûnökben él, nincs okom aggódni egy más felekezetbe tartozó keresztény testvérem üdvösségéért, mert senki közülük nem fog azért elkárhozni, mert X vagy Y felekezetbe tartozott, sõt azért sem, ha valamely teológiai kérdésben téves nézetet képviselt. Ez legfeljebb azt fogja érinteni, hogy milyen mértékû jutalmat kap majd a munkájáért Krisztustól az Õ országában (Máté 5:19).
Én ezek közül egyiket sem tartom fontosnak. Ilyen téren nekem inkább az számít, ha valaki érdeklõdik, akkor pontos, korrekt válaszokat tudjak adni, és azt sem szégyellem bevallani, ha olyat kérdezett valaki, amit én sem tudok biztosan a saját vallásomról. Viszont ha valaki ateista, akkor nyilván neki ez a meggyõzõdése, ezt el kell fogadni. Ha pedig hívõ valaki, akkor pláne nem célom azt belébeszélni, hogy az õ vallása nem jó, az enyém meg igen.
Ez egyéntõl függ. Mind az ateisták, mind a más felekezethez tartozók között akadnak nagyon jó fejek és begyöpösödött, mindenki mást hülyének nézõ véresszájúak is. Én bárkivel szívesen beszélgetek a vallásomról, akit az valóban érdekel, de hitvitázni nagyon nem szeretek (nem is szoktam).
Én nem erõltetem rá senkire a nézeteimet, nem "térítek", mert én sem örülnék neki, ha az ateisták rám szállnának, hogy nincs is Isten és ne legyek már hívõ. Ha erre terelõdik egy beszélgetés, megmondom, hogy hiszek Istenben, és ennyi. Akit érdekel a hitem, az majd úgyis beszélgetést kezdeményez errõl és tesz fel kérdéseket. De magamtól soha nem kezdek el errõl szónokolni.
Elõzõvel teljes mértékben egyetértek. Ha valaki érdeklõdik a vallásom iránt, nagyon szívesen beszélgetek, de senkit sem akarok "megtéríteni". Sem más vallásút, sem ateistát.
Ateista vagyok, viszont szeretem "tanulmányozni" a vallásokat. A katolikus vallást egyáltalán ki nem állhatom, de nem akarom szítani a tüzet, így nem írom le, elég annyi, hogy a múltja miatt. Sokan furcsállják, de szoktam olvasgatni a Bibliát, és kedvelem Buddhizmusról szóló könyveket. Nem akarok én senkit megtéríteni, mindenki abban hisz, amit jónak hisz. Elfogadom és tiszteletben tartom a vallásukat. Hiszen "hála Istennek" a mi országunkat nem érinti semmi vallásháború, vallásszabadság van. Aki erõszakosan téríteni akar, vagy ellenségesen viselkedik egy más vallású vagy ateista emberrel, az egyszerûen elvakultan ostoba, primitív - persze ez csak az én privát véleményem.

A vallásos és hívő emberek, ha Istenhez imádkoznak, midig az ég felé néznek. Istent miért az "űrből" várják?

Legjobb válasz: Nem az ûrbõl, hanem az égbõl :) Tudod, a vallás még akkor alakult ki, amikor az embereknek semmi fogalma nem volt arról, hogy a kék ég mögött végtelen feketeség van.

Nem az ûrbõl, hanem az égbõl :) Tudod, a vallás még akkor alakult ki, amikor az embereknek semmi fogalma nem volt arról, hogy a kék ég mögött végtelen feketeség van.
Érdekes én mindig befelé figyelek, a szívembe. Sokszor becsukom a szemem, vagy nem is tudom, valahogy nem érzékelem olyankor a körülöttem levõ világot. Szerintem amúgy ez csak a vallásos festményeken van, én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy a plafonnak beszéljek.... Freya
Egyátalán nem igaz. A mohamedánok pl. leborulva az imaszõnyegüket nézik. Én az összekulcsolt kezembe temetem az arcomat. A segítséget tehát nem fentrõl, hanem bentrõl várjuk. Ezt nevezzük Szentléleknek. Egy szellemes megfogalmazás szerint az Atya az Isten felettünk, a Fiú Isten közöttünk, a Szentlélek Isten bennünk.
Nem azért néznek fel, mert várják h leszálljon az ûrbõl!!! Ez az alázat jelképe, hogy õ "felettünk" áll. De persze minden hívõ tudja, hogy nem fizikailag van felettünk, nem a mennyezeten lóg, hanem ez egy jelkép!
Nem az égbe nézve, hanem összekulcsolt kézzel, szememet behúnyva, fejemet lehajtva.
szeretik a kék színt.
tudod idõközben rájöttem, hogy én vagyok az isten.tudniillik amikor istenhez imádkozom, én hallom az imát:)
Nem azért néznek felfelé, mert Istent várják, inkább azt lesik nem-e szakad rájuk az ég.
két lehetõség van. vagy azért mert tévednek, és azt hiszik valami helyen van az Úr a világon túl. vagy azért, mert amikor felnéznek, egységben próbálnak tekinteni, mindent egyszerre, és úgy szólnak az Atyához, szóval a szemük felfelé néz, de az elméjük mindenfelé, és ekkor érünk a Freya féle variációhoz, ami nem tévedésen alapszik. :) üdv 26/F LastOne.Left
A kérdező hozzászólása: 02-01 22:31 Bocsi egy dolgot elfelejtettem: Mikor Apámnak elmondtam, akkor a kezembe nyomta Erich von Daniken "Az istenek is ûrhajósok voltak" (2001) címû mûvét. Négy nap alatt kiolvastam. Ráadásul még több hasonlót is írt. Javaslom neked is. Ez az ember gondolkodott a szent könyvekben leírtakon a mai kor tudománya alapján. Feltételezéseinek lehet valóság alapja is!
Nem minden vallás úgy imádkozik , hogy az ég felé néz!! Pl. a muszlimok a foldre néznek és úgy imádkoznak!!
Ne vitatakozzanak Isten létében, vagy nem létében.Fentebb írtam Berzsenyi Dániel vers részletét.Tessék elolvasni.
Ezt magyarázd el légy szíves annak a rengeteg orvosnak, kutaónak, tanárnak, tudósnak, írónak és filozófusnak, aki hisz Istenben, és a könyveken, tudományon keresztül csak még közelebb került hozzá.
Mert szellemileg rokkantak. Normális ember eleve nem imádkozik. Puszta idõpocsékolás. Ha valaki kijárta mind a 8 osztályt és fizikából is odafigyelt eleve tudja, hogy a komplett vallási hókusz-pókusz csak egy primitív kis népmese.
Ha egyszer Jézus a felhõkbe szállt fel, akkor nyilván valóan onnan is jön el, ahogy azt el is mondta. DE az ima lényege nem az hogy hova nézünk.
A kérdező hozzászólása: ma 22:31 Nem kell elnézést kérned. Jézus valóban földönkívüli volt és "fentrõl" érkezett. A Szent Lélek értelmezésébe pedig minden belefér!
A vallás pusztán Sci-fi. Ne keress benne értelmes választ.
kérdezõ. ami a közmondásodat illeti és a megjegyzésed mögé, az teljesen igaz, nem szimbolikus, így 06:11 nek is igaza van, ugyanis Isten valójában az ember mélyebb énje, önmaga valósága, és az ember igazából egy mindennel, csak van egy felszínes énje is az, azt hívhatjuk sátánnak, és e kettõbõl választhat az egyén. :) üdv 26/F LastOne.Left
A kérdező hozzászólása: 1. tegnap 13:17: amit leírtál abból az következik, hogy három Isten van? Akkor mégis igaz a Mózes I. 18/2.! Ügyes vagy, mert megerõsítettél. 2. ma 06:11: Látod minden magyar embernek erre kellene rájönni, mert ezeken az oldalakon olvastam a következõ, magyar közmondást "Segíts magadon, Isten is megsegít!" - a második részét kikoptatták nyelvünkbõl: "Segítettem magamon én vagyok az Isten!". Akár igaz, akár szimbolikusan kell értelmezni, megerõsíti a logikádat. Köszönöm válaszaitokat.
Az Úr imádsága: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... stb.
nem nézünk felfelé, ez egy sztereotípia, hogy minden vallásos felnéz... Mi, Baptisták, meghajtjuk a fejünket, becsukjuk a szemünket és úgy imádkozunk :)
Minek ezt firtatni?Berzsenyi Dánielt idézem:Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér, Csak titkon érzõ lelke óhajtva sejt.Léted világít, mint az égõ nap, de szemünk bele nem tekinthet......
Mert a Biblia feltárja, hogy Õ a mindenség felett lakik, de a földet nekünk adta lakhelyül. Jehova Tanui szívesen megmutatják neked ezt a Szentirásból. Keresd Õket, mert sok kérdésedre meg tudják adni a választ!!!
szerintem, aki így imádkozik, inkább azt fejezi ki, hogy nyitott isten elõtt, nincs takargatnivalója.

Keresztény hívő emberek ti hisztek a rontásban? Mit tehetnék ellene?

Borzalmas dolgok történnek mostanában velem és nem tudom mit tehetnék ellene.Jósokat nem akarok felkeresni mivel megtértem meg minden de sajna nem tudom a balszerencsét megfékezni az életemben.Bármit tervezek semmi semmi nem sikerül.Küldhettek bibliai utalásokat a rontásról..

Legjobb válasz: Nem. (Nem tudom mit lehet tenni ellene mert nem hiszek benne.)

Nem. (Nem tudom mit lehet tenni ellene mert nem hiszek benne.)
Nem hiszek benne. De ha megnyugtat, majd imádkozom érted. Mert az én imámból fakadó világosság, a sötétség összes láncát áttöri, megtisztítván fáradt lelkedet...:) Mi rossz történt az életedben kedves kérdezõ?
Ha gazdagságot és hatalmat ajánlok neked, akkor megtagadod õt?
Nem szabadna hinned benne. Ahelyett, hogy jósokhoz fordulnál inkább kérd Isten segítségét õ biztosan segíteni fog.

Vallásos és hívő emberek, mit szoktatok csinálni a szabadidőtökben?

Legjobb válasz: Ugyanazt mint bárki más... Sport, szórakozás, internet, barátok, olvasás, stb...

Ugyanazt mint bárki más... Sport, szórakozás, internet, barátok, olvasás, stb...
Itthon vagyok a gyerekekkel, úgyhogy a szabadidiõ és a nem szabadidõ számomra összemosódik. :) Amikor éppen alszanak, vagy elviszik õket a nagyszülõk, és házimunkát sem kell végeznem, akkor olvasok, meg lógok a neten. De ma - a kicsi születése óta elõször - elmegyünk estére a férjemmel. Ilyesmire gondoltál? Mert szerintem ez világnézettõl független, a legtöbb ember valami ilyesmit csinál. Persze imádkozni meg Bibliát olvasni is szoktam lehetõleg minden nap, és régen hetente egyszer házicsoportba is jártam, de annak az idõnek több okból vége sajnos.
A kérdező hozzászólása: Köszi! Igen, ilyesmire gondoltam. Nem általánosságban kérdeztem, mert gondoltam, hogy nem vagytok marslakók.:)
Murphy mindenhol jelen van.
Ezen már én is gondolkoztam. :D


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!