Találatok a következő kifejezésre: Mi a Potter hatalmas (1 db)

Mi a Harry Potter hatalmas sikerének a titka?

Legjobb válasz: én 27 éves vagyok és nagyon szeretem potter urat. hogy miért? mert gyerek koromba én is sokat álmodoztam hogy tudok varázsolni, repülni, seprün.stb... ezt pedig a kedves íronö csodálatosan megfogalmazta, válaszokat ad pl hogy mi miért nem látjuk azt amit a boszorkák, hihetövé teszi, még ha tudjuk is hogy ez mese. de a lelkünk mélyén gyerekek vagyunk és elhiszük amit ír ahogy a télapoban is hiszünk.

én 27 éves vagyok és nagyon szeretem potter urat. hogy miért? mert gyerek koromba én is sokat álmodoztam hogy tudok varázsolni, repülni, seprün.stb... ezt pedig a kedves íronö csodálatosan megfogalmazta, válaszokat ad pl hogy mi miért nem látjuk azt amit a boszorkák, hihetövé teszi, még ha tudjuk is hogy ez mese. de a lelkünk mélyén gyerekek vagyunk és elhiszük amit ír ahogy a télapoban is hiszünk.
Röviden kifejezve: a varázslata miatt :) Én is amúgy nagy HP fanatikus vagyok!
Mert varázslatos, tanulságos, és mindemellett nagyon izgalmas!! Imádom!:)
Sziasztok!En egy 14/L/ rajongó vagyok!Sztem bátran mondhatom, Harry Potter az életem.Látnátok hogy néz ki a szobám.A 7-es könyvet 2 nap alatt kivégeztem :D Csodálom Rowlingot, és örökké csodálni is fogom.õ szerettette mag velem az olvasást.minden könyvet legalább 2x már olvastam....
Azt ugye senki se tudja, hogy egy magyar ember, egy iró, igen hasonló világot álmodott meg... Neki nem adták ki. Jött JKR és egy-két részletet áthelyezett, egyik könyvbõl a másikba! Na, magyar érdem is... De egyébként nagyon szeretem a Harry Pottert, csak kicsit csalódtam, mikor ezt megtudtam. Cáfolták, de sajnos igaz...
Utolsó! Légy szíves, írj konkrétumokat! Név, cím, esetleg részleteket, ha tudsz.
A 3. rész lett volna az utolsó?! Szerinted az normális befejezése lett volna a történetnek? Egyébként úgy látom, többen félre értik a dolgokat: ítt nem JKR kritikát kértek. Teljesen más, hogy mi a véleményünk az írónõrõl és a könyvrõl. Azt gondolom a Harry Potter sorozatnak nem az a varázsa, hogy az írónõ "újat" alkotott. Tény, hogy rengeteg mitológia, történelem van a könyvekben. A siker titka talán az, hogy rendkívül szövevényes, precíz az egész...Az erkölcsi mondanivalóról nem is szólva. Ezt elõttem egy páran nagyon jól megfogalmazták már. Egyébként ha tényleg annyira nagy nulla lenne, kétlem, hogy több millió ember olvasná. Ha valami rossz, akkor az elõbb vagy utóbb kiderül...
Persze, hogy a figurák nem újak, mert már korábban kitaláltak mindenféle ilyesmi lényeket, itt inkább maga a történet a lényeges. Illetve a stílus, ahogy leírja.
13 éves vagyok és nagy HP rajongó szerintem a siker titka hogy egyedi történet és izgalmas elkezdtem a könyvet és mikor véget ért az elsõ fejezet, annyira kíváncsi voltam a többire hogy nem tudtam abbahagyni volt úgy hogy éjszaka titokban fentmaradtam csak hogy olvashassam :)
Sokáig nagy Harry Potter "ellenes" voltam, egyeltalán nem akartam elolvasni. Majd jött egy pillatanat, nem volt értelmes könyv, amit elolvashattam bolna és akk megvettem az elsõ HP kötetemet. Azóta a szerelmese vagyok.:)
Wikipédián rajta van.Mgyébént azért mert Olyan szereplõk vannak benne ami a mondából ismert. pl:Nicolas Flamel.És nem olyan hogy csa varázsvilág van hanem vannak a muglik azaz a varázstalan emberek.Wiipédián részletesebben van.
nem ertek egyet a 16 eves hozzaszoloval.persze h eszrevettel hasonlosagokat.nincs olyan tortenet a vilagon ami meg nincs kimeritve.mindegyik konyvben, barmennyit olvasol, eszreveszel valamilyen hasonlosagot, mas konyvekel.en 19 eves H P rajongo vagyok es egyetertek azzal h egy mas vilagba repit.a csaladomban nagyon sok problema van es gyakran szeretnek kiszaladni a vilagbol.ilyenkor egy jo konyv segit ebben.a H P ilyen volt.tudomast sem vettem a korulottem levo vilagrol.olyan mintha a regenyben leirtak eletre keltek volna es teljesen reszeve valtam annak a vilagnak.
Nekem egy kicsit más aspektusból tetszett meg a sorozat, mint az elõzõ válaszolónak: a történetszövése bámulatos. Sosem tudod, mi fog történni húsz oldal múlva, fordulatos, és nem tündérmese az eredeti értelmében, hiszen a jók is meghalnak, a legfõbb jókról is kiderül, hogy azért nem ártatlan báránykák (pl. Dumbledore az utolsó részben), a gonoszakról pedig, hogy nem feltétlenül azok (Piton). Valamilyen szinten az életet tükrözi, és mesés formában mutatja be, hogy soha semmi sem fehér és fekete. Úgy is mondhatnám, "virtuális élettapasztalatot ad". Nekem ezért jön be nagyon, igaz, a médiafelhajtást már nagyon nem csípem körülötte.
Én 21 éves vagyok, és nagyon imádom a HP könyveket, leginkább azért, mert úgy van megírva, hogy nagyon beleélem magam, eszméletlen fordulatos a történet, és persze minden kötet végén a magyarázat, az, hogy amit nem értettél, az értelmet nyer. És nagyon részletesen ki van alakítva a szereplõk jelleme, élettörténete.
A HP azert terjedt el, mert milliardokat oltek a marketingjebe. Az iro egy utolso utani plajbaszforgato volt. Erredetileg nem is akarta tovabbi kotetekkel folytatni a sorozatot, csak a marketingesek elmeseltek neki mennyi penzt kaszalhat, ha tovabb firkal. Grat neki. Mennyi szep regi mese kerult hatterbe a HP megjelenese ota.
Én is HP rajongó vagyok, rengetegszer láttam a filmeket, olvasom a könyveket, szerintem azért sikeres a sorozat, mert igazán lenyûgözõ, fantasztikus minden szereplõje. Aki az elejétõl nyomon követi a filmet, már kiváncsi a folytatásra is, ugyanez volt a helyzet a könyvnél is.
Sziasztok! 33 éves HP rajongó vagyok. Engem is részben a történet szövevényes atmoszférája csábított el, de nekem nagyon tetszik a sorozat etikai/erkölcsi mondanivalója is. Viszont nem értek egyet a 4. hozzászólóval. Miért kerültek volna háttérbe a régi jó mesék? Nem is nagyon voltak elõtérben! Vagy azért gondolod így, mert a HP-rõl beszélnek világszerte? Na és a HP elõtt mennyit beszéltek nyilvánosan azokról a régi jó mesékrõl? Szerintem körülbelül ugyanannyit, mint most. Egyébként sokak szerint az volt a HP és J.K. Rowling írónõ nagy eredménye, hogy rengeteg emberrel szerettette meg az olvasást. Ja, és ha elolvasnád a sorozatot, nem hiszem, hogy azt mondanád róla, hogy egy "utolsó utáni plajbászforgató".
Mert egy külön világba röpít el, ahol más törvények uralkodnak, és már az erkölcsi értékrendszer, mint amiben élünk. És szinte része leszel ennek a világnak, bebarangolod az iskolát, a birtokot, a falut... Szerintem fantasztikus. Olyan, mintha kirándulnál, csak piszkosul izgalmas...
16 éves vagyok, és három évvel ezelõtt egy könyvet nem olvastam volna el magamtól, de a HP igazi könyvmolyt csinált belõlem.Leginkább azt tetszett benne, ahogy a kalandosabb részeket olvastam, és egyszerûen le sem akartam tenni a könyvet!Szóval tényleg hálás vagyok, hogy elolvashattam, csak így utólag rájöttem, hogy nagy részét más mûvekbõl vette, sokszor még egész karaktereket is...
22 évesen engem is lebilincselt a szövevényes történet, és nagyon megfogtak a jellemábrázolások is. A mondanivaló szerintem tartalmas, és szerintem nem kellett marketingelni, semmi rekrámra nem szorult, önmagáért beszél.
Egyébként szomorúan hozzáteszem, hogy a stílus, amit annyira imádunk a HP könyvekben, fõképp a fordítónknak, Tóth Tamás Boldizsárnak köszönhetõ, olvastam már angolul a 3., 5. és 6. kötetet is. A harmadikban az írónõ stílusával meg voltam elégedve, de sok helyen nem fogalmazott olyan frappánsan és találóan, mint ahogy a fordításban olvasható. Az ötödik kötet szörnyû angolul, eredetiben! A hatodikban szerettem, hogy sok minden sokkal egyértelmûbben és szebben meg van fogalmazva, mint magyarul, és ott végre Fredék poénjai is olyanok, mint a fordításban, de Lumpsluck, Harry és Ginny megszólalásai, párbeszédei megint egy picit alulmúlták a magyart megfogalmazás tekintetében. Szóval egy kicsit csalódás volt eredetiben olvasni, mert barátnõm nagyon mondogatta, hogy angolul sokkal jobb, a magyar tök sz*r, de ma már tudom, hogy õ csakis angolul olvasta a könyveket, magyarul csak az elsõ kötetet, arról én nem tudok nyilatkozni, de összességében véve az jár jól, aki mindkét nyelven elolvassa, úgy kap egy felülmúlhatatlanul tökéletes mûvet!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mikorra várható?

Steven Erikson-A malazai bukottak c. sorozatának van még 3 része, melyeket nem fordítottak le.Ha tervezik a magyarra fordítást, körülbelül mikorra várható ezek megjelenése?

0

Legjobb Jodi Picoult könyv?

Most olvastam a Nővérem húgát és egyszerűen beleszerettem. Tőle szeretnék valami mást is olvasni, ami esetleg van olyan jó, mint ez a könyv.

3

Tudnátok ajánlani olyan könyvet, amely ifjúsági és legyen benne romantika (nem muszáj lennie ifjúságinak csak ezen a vonalon menjen)?

Olvastam már a Fekete tőr testvériséget és még párat.

1

Hogy tetszik a könyvem első fejezete? Szeretnék hasznos és őszinte válaszokat.

11-12 éves vagyok

1901.3.2. York városában egy újszülött bébi sírása törte meg a korház csendjét. Egy ágyban, boldog 19 éves asszony feküdt, s gyermekét csodálta. Egy bába, kiemelte anyja karjaiból a még véres csecsemőt, és elvitte. Magass, sötétbarna hajú férfi lépett az asszonyhoz. Ám annak arcáról semmiféle öröm sem rít, sőt, még csak nem is mosolygott.
- Lány lett. –mondta az apa egyhangúan.
- Igen! – válaszolt az anya, ki észre sem vette férje nem túl boldog állapotát – gyönyörű kislány! Rád hasonlít, sötét a haja, szeme is barnás...
- Kelj fel, elmegyünk!
- De a gyerek! Amúgy is, most szültem, nem mehetek el!
- Lány. Itthagyjuk. Csak fiú kell, a lány haszontalan. Ha elhozod, megölöm– E férfi, ki apa lett, égéssz végig oly ridegen beszélt, hogy a szép, fiatal asszany kétségbe esseten hajtotta le a fejét, és ágyára borult.
- Gyorsabban, szép „ Heléna”! – gúnyolodoott a férfi. Az asszony felöltözött, becsomagolt, és férje után sietett. Mikor hazaértek, az asszony így szolt:
- De mi baj, ha van egy lányunk is?
- Használhatatlan. Sokat Fogyaszt. Mondj le róla Bessy!- Az anya szobájába rohant, papírt, tollat,tintát ragadt, és írni kezdett.
Hagyjuk , hogy írjon, közben elmondok néhány dolgot.
A férj neve Alfonso Cutbert, 20 évesen elvette Bessy Krungert. A szép Bessy féjéről alkotott kep : Becsületes, jószívű uriembe. S most e két jelző közül eggyet kihúzva ezt írhatta volna: Becsületes, kegyetlen. S ha az ember, már eggyet tévedett, kitudja, a másik sem igaz, ki tudja, lehet nem is becsületes…
A férj haja, s szeme barna, amúgy magass és jóképü . Az ő képe feleségéről: Csinos, könnyen kezelhető. Így hát , lehet tudni, Alfonso szépségéért vette el Bessyt, ki akkor 19 éves volt. A férfi dolgozott, fa vágó volt.
No de térjünk vissza az íráshoz. Az asszony gyönyörű sorokat vetett a papírlapra, és aláírásával illette meg a level sarkát. A level a következő:

Kedves testvérem!
Megszületett első gyermekem, egy gyönyörű kislány. Férjem ragaszkodott ahoz a iszonyatos ötletéhez, hogy hagyjuk ott, mert neki csak fiú kell. Kérlek vedd magadhoz, és neveld fel. A neve Carry legyen, és család neve pedig, Krunger. Mond meg az orvosnak, hogy a kics nagybáttya vagy, biztos odaadják neked. Nagyon boldog leszek, ha megteszed ezt a nagy szivességet. De írni, ne írj nekem, mert a férjem szokta elolvasni a leveleket.

B.K.

Miután megnézte, itt van e férje, s meggyőződött, hogy nincs, elment, es postára tette.
Egy év után fia született, s lányát el is feledte. Igaz, eggyik évben, eszébe jutott, de nem tudta hol, s hogy van, mert lánya s testvére nyomtalanul eltünt Yorkból.

7

A Nyomorultak c. regény hogyan hat a mai társadalmunkra?

Meglátásom szerint a mai társadalmunkra már sehogy sem hat,de a kérdést a tanár tette fel....
Előre is köszönöm a válaszokat!

1

Szjg-sek szerintetek Dave vagy Macu?

Ha választanotok kéne a két lájkmen közül kit választanátok?

6

Mondanátok véleményt a könyvemnek erről a részletéről?

Lessz benne egy csomó helyesírási hiba, meg félreírás, de kérlek azt ne vegyétek figyelembe. És őszinte válaszokat szeretnék.

Míg így gondolkodtam, egyszercsak valaki azt mondta, hogy:
- Te vagy az...Helen?- Felnéztem, s kerestem, hogy ki mondhatta ezt. Előttem úgy három méterre egy fiú ált. Az elején nem ismertem meg, de aztán rájöttem, hogy Bleak az.
- Bleak?- mondtam, mivel fogalmam sem volt, hogy mit mondhattam volna.
- Mikor jöttél?- kérdezte.
- Csak most az előbb. Hogy vagy?
- Kösz, jól. És te?
- Én is...- És most jön a legrosszabb, gondoltam.- És...anya..., hogy van?- Éreztem, hogy mindjárt elájulok, ha elszomorodik az arca.
- Jól. Bár nagyon aggódott érted.
- Ó, tényleg?- kérdeztem boldogan. Sosem voltam annyira boldog mint akkor. -És hol lakik most?
- Van egy szép kis háza. Elkísérlek oda. – Nagyon furcsáltam, hogy mennyire megváltozott Bleak. Ha akkor találkoztunk volna, amikor elmentem, csak annyit mondott volna, hogy szia, aztán elment volna mellettem. Kiváncsi voltam, hogy mi lehet az oka ennek a lényeges változásnak, de mégis hogy kérdezzem meg?
- És...történt valami érdekes itt?
- Hát...Semmi olyasmi ami számodra is érdekes volna.
- Értem.- Ah, szörnyű! Nem azt kérdeztem, hogy számomra érdekes dolog, hanem hogy egyántalán érdekes dolog. Na de mindegy. Ha nem akarja elmondani, hát akkor ne mondja.
- És te hol voltál?- tette fel az annyira nem óhajtott kérdést.
- Hát...Itt, ott.
- Ah, értem. Tehát itt, ott. Például?
- Például Challans-ban.- Abban reménykedtem, hogy nem tudja, hogy hol van az, és így talán nem is kérdez akkor semmit.
- Franciaországban?- Mondta közönyösen.- És mit csináltál ott?
- Evégeztem egy egyetemet.
- Ah, értem. Az jó.
- És te hogy álsz ezzel?
- Hogy, hogy?
- Hát voltál-e már egyetemen?
- Persze.
- Huh, az jó.
- Megérkeztünk. Az a ház ott. Szia.
- Kösz. Szia.- Bleak hátat fordított, és elment. Én oda áltam az ajtó elé, nagy lélegzetet vettem, és bekopogtam. Halk, majd egyre hangosodó lépteket hallottam, s végül egy kulcs elfordítását. És kinyilt az ajtó.
- He...He...Helen?!- monta anyukám, merthogy ő nyitott ajtót.
- Anya...- mondtam, és megöleltem.
- Gyere be. Gyorsan, gyorsan. Kell valami? Kávé, tea, üditö?
- Nem, ne fáraszd magad. Nem kell semmi.
- Ó, drága lányom! Nem tudom elhinni, hogy te vagy az. Miért nem írtál nekem? Halálra aggódtam magam. Na nem baj, jó hogy itt vagy. Honnan tudtad hogy itt lakom?
- Találkoztam Bleakkel, és elkísért ide.
- Ó, igen, Bleak. Igazi uriember lett, mióta rátalált a másik testvérére.
- Másik testvér?
- Igen, igen. Tudod, volt Jack, a testvére, és egyszercsak feltünt egy lány.
- Ó, tényleg? És, hogy hívják?
- Hm. Elfelejtettem. Nem nagyon találkoztam vele. Furcsa lány. Olyan fekete szemei vannak, amilyet te még sosem láttál.
- ...És te, hogy vagy?
- Hát úgy ni. Meg vagyok.
- ...Will-t....eltemettétek...?
- ...Igen...Itt van a Gloria temetőben...
- ...Elmehetek oda most?
- Igen. Persze...Az a lány is volt...
- ...Jó, akkor...megyek...- Feláltam, és kimentm. Elindúltam a temető fele. Útközben vettem egy szép virágcsokrot, és némán, szomorúan ballagtam a temető felé. Mikor megérkeztem, megkérdeztem a karbantartótól, hogy körülbelül hol van a sírja. Jó vége felé volt. Mikor megtaláltam, leraktam a csokrot, és megnéztem a sírt. Egy kis kép is volt ott. Mikor azt megláttam, kicsordúlt a könny a szememből. Aztán csendesen elkezdtem sírni. Kis idő mulva ott hagytam a sírt, és megindúltam hazafelé. Miközben mentem, egyszercsak ismerős kacagás ütötte meg a fülemet. Az egyik udvarról jött. Egy kis résen bnéztem. Ott volt Bleak, meg még két valaki, csak azokat nem láttam. De megtudtam, hogy ott laknak. Sosem hittem volna, hogy van egy olyan szép házuk. Biztosan mind dolgoznak. Na mindegy. Aztán tovább mentem, és egyszercsak megszólít egy számomra ismeretlen fiú.
- Helen? Helen Grofton?
- Igen. Találkoztunk már valahol?
- Nem emlékszel rám? Fred Joiner vagyok.
- Fred Joiner? De honnan kéne ismerjelek?
- Hát talán jó volna megjegyezni az osztálytársaid nevét nem?
- Osztálytárs?
- Igen. Utolag bocsánatot szeretnék kérni azért, hogy olyan hülyén viselkedtem veled.
- Jó, mindegy. Az már a multé. Nem számít. És amúgy, hogy vagy?
- Kösz, jól. És te?
- Én is. Van már feleséged?
- Heh, feleség? Hehe...feleség?Heh... Nincs.
- Tényleg? És, bocsi a kérdésért, de barátnőd legalább van?
- Nincs. Hát neked van férjed?
- Férj?Hehe...férj?...Nincs.
- Hát barátod, ha már te is megkérdezted?
- Az sincs.
- Tényleg?! De ez, hogy lehet? Hisz olyan szép vagy.
- Eh. Kösz.
- Mit köszönsz?
- Ah, hát, eh, azt...., hogy...ööö, azt mondtad, hogy...öööö..., hogy: hisz olyan szép vagy...
- Ja, tényleg. És amúgy hol voltál?
- Hát...voltam Franciaországban...
- És mit csináltál ott?
- Elvégeztem az egyetemet...
- Miből?
- Szini...
- Oh, színésznő vagy?
- Igen. Hát te?
- Én is elvégeztem az egyetemet.
- És milyet?
- Müvészeti egyetemet.
- Ó, akkor te művész úr vagy?
- Nem. Még nem.
- És festessz?
- Egyrészt.
- Szobrászkodsz is?
- Igen.
- Hú, ez vagány. Sosem gondoltam volna, hogy művésznek fogsz menni. Megleptél vele.
- Kérhetek tőled valamit?
- Mi lenne az?
- Uh..., tudod...le szeretnélek festeni...
- Eh...
- De ne érts félre, ruhában...
- Jó. Mikor?
- Neked mikor jó?
- Két hétig ithon vagyok.
- Holnap jó lessz?
- Hánykor?
- Délután négykor.
- És...hol?
- Hát...ha neked jó...akkor...uh...jó lenne...ha...uh...lehetne...nállam...uh...
- Jó. Akkor megmondod a címed?
- Ja, igen...Baldwin utca 27.
- Akkor holnap.
- Uh...igen...
- Szia.
- Szia...heh...- Aztán elváltunk, s én tovább mentem hazafelé. Hazaérve megkérdeztem anyát, hogy halott-e már Fred Joiner-ről.
- Fred Joiner...Fred Joiner...Ja, az osztálytársad, ugye?
- Igen.
- Kedves fiú. Félévente jött, és megnézte, hogy nem vagy-e itt.
- Huh, akkor már azóta le akart festeni?
- Lefesteni? Á, szerintem nem csak az van. Van ott valami más is.
- Ne hülyéskedj, anya. Biztosan ő is csak barátként gondol rám.
- Azt megnézem. Méghogy csak barátként. Találkoztál vele?
- Igen.
- Ugye milyen rendes fickó lett belőle?
- Hát...nem is tudom...Kicsit furcsa.
- Na vajon miért? Szerintem csak veled olyan. Velem normálisan beszélgetett.
- Hagyjuk ezt.- Aznap nem történt semmi érdekes az elmondottakon kívűl. Beszélgettem anyával, szerencsére nem kérdezett semmit, hogy miért mentem el, és hol voltam, és miért pont akkor, és miért nem szóltam neki, és miért nem írtam neki, s a többi, s a többi. Másnap korán felkeltem, főztem egy kávét, és kimentem a külső udvarra. Ahogy ott ülök, egyszercsak valaki meglepetten felkiált.
- Helen?- oda néztem. Egy fiú volt az, akit egy kis idő után megismertem. Egy másik osztálytársam volt.
- Charlie?- kérdeztem vissza.
- Igen. Szia, mikor jöttél?
- Tegnap.
- Tegnap? Hogy, hogy nem találkoztunk már akkor?
- Nem tudom.
- És, hogy vagy?
- Kösz jól. Hát te?
- Én is. Amúgy hol voltál?
- Többek között Nantes-ben.
- Nantes? És mit csináltál ott?
- Dolgoztam.
- De miért nem jöttél haza dolgozni?
- Mert itt nincs színház.
- Tehát színésznő vagy?
- Igen.
- Ez vagány.
- És te mi vagy?
- Én? Irodai adminisztrátor. És hobbiból asztalos is.
- Értem. És megházasodtál-e már?
- Igen. Tehát mondj le rólam. Hahahahaha!
- Hülye.
- Csak vicceltem.
- Vagyis nem vagy megházasodva?
- De igen. Azzal vicceltem, hogy mondj le rólam. Vagyis, nem is gondoltam arra, hogy azért kérded. Érted?
- Igen. És ki a feleséged?
- Nem ismered. Elisnek hívják.
- És gyerekeitek vannak?
- Még nincsenek. És te hogy álsz ezzel?
- Eh, sehogy.
- Vagyis?
- Nincs se férjem, se barátom. Nem járok senkivel.
- Na ne mond? Akkor gyorsan találjál valakit. Néz körül, körbe vagy véve fiukkal.
- Eh, például?
- Példaul az az árva fiú, Bleak.
- Bleak? Te most viccelsz?
- Nem, miért? Ismered őt, nem? Vagy a nagyobb testvére...bár azt hiszem annak már van barátnője.
- Én nem fogok Bleakkel járni.
- Jó, akkor...Találkoztál Freddel?
- Igen.
- Nos, járjál vele. Õ úgyis fülig szerelmes beléd. Meg ottvan még...
- Majd eldöntöm, hogy kivel járok. Szia, bemegyek.
- Hehehe. Nem szeretsz erről beszélgetni ugye? Na szia.- Mondta, és tovább ment. Kiváncsi lettem, hogy ki van még itt, hogy kik maradtak itt. Eldöntöttem, hogy elmegyek sétálni, s hátha találkozok még valakivel. És találkoztam is. Ahogy sétáltam, egyszercsak valaki megfogta a vállam, elém ált.
- Te tényleg Helen vagy!- mondta.
- Betty Osmer?
- Igen. Milyen rég nem láttalak! Mennyire megváltoztál. Milyen csinos vagy. Mikor érkeztél?
- Tegnap.
- Képzeld, megházasodtam.
- Ó, igen? Az jó.
- Te nem?-kérdezte meglepetten.
- Nem.
- De barátod csak van.
- Nem, nekem az sincs.
- Hát akkor mit csináltál annyi idő alatt? Bezárkóztál egy szobába?
- Nem. És vannak gyerekeid?
- Igen. Van egy kisfiam. Na de kell menjek, majd még beszélhetünk. Itt a telefonszámom.- Nyújtott oda nekem egy kis papírt, én meg elvettem, s ő tövább sietett. Én is mentem tovább. Mikor egy kocsma mellett mentem el, egyszercsak valaki ki szól onnan.
- Hé,...álj meg...Helen,...álj...- És ki tántorgott egy férfi a kocsmából. Oda jött hozzám, és megölelt.- Te tényleg Helen vagy. Rég nem...találkoztunk.
- Eh...ki is vagy te?
- Hehehe...hát....nem ismersz meg?...Én vagyok Johny Othen...az iskolából...
- Á, Othen. Szia. Én éppen sietek...légyszi engedd el a kezem.
- Oh...várj...egy kicsit. Akarok...valamit mondani. Gyere egy kicsit...errébb...ide...ebbe a sikátorba...Így, így jó. Hajolj közelebb, mert nem akarom, hogy...mások is halják...- Én közelebb hajoltam. Erre megcsókolt, és harsányan felkacagott. Kinyitott a hátam mögött egy ajtót, én bezuhantam, ő meg utánnam ment, és bezárta az ajtót. Nem volt semmi nyílás a kis szobácskában. Elkezdtem hátrálni, ő meg jött utánnam. Egyszercsak belementem a falba. Õ meg rám mászott, és elkezdte simogatni a lábamat. Hirtelen eszembe jutott az a kis kés, amit Ruth nekem adott, és amit mindig magamnál hordtam. Már a szoknyámnál járt, mikor gyorsan előkaptam a tört, és a torkához raktam.
- Hagyd abba, vagy elvágom a torkod.- Abba hagyta, kiegyenesedett, és a szemembe nézett. Teljesen részeg volt. Elmosolyodott.
- Milyen édes vagy. És milyen szép. Csodás vagy.-mondta.
- Nyisd ki az ajtót.
- Jó.- mondta, és elindúltunk az ajtó felé. Kinyitottunk, majd én kiléptem, elvettem a késem, és elsiettem onnan. Azt hiszem ő lepett meg a legjobban. Fred régebb is oda volt a rajzolásér és szobrászatért, de, hogy Othen, a legjobb tanuló, ilyen lett...Ez azért hihetetlen. Nekem még tetszett az a fiú...Szép volt...És egy ilyen perverz disznó lett...gondoltam. Aztán vissza fordúltam, és elindultam hazafelé. Mire haza értem, már 11 óra volt.
- Hol voltál Helen?- kérdezte anya.
- Elmentem sétálni.
- Á, értem. És találkoztál valakivel?
- Igen, három régi osztálytársammal. Amúgy mi lett azzal a nénivel, aki hajdan befogadott minket?
- Négy éve elutazott, de mielőtt elutazott volna, eladta a házát, megvette nekem ezt a házat, és keresett valami munkát nekem. Nagyon kedves volt.
- És Bleakéknek mióta van olyan szép házuk?
- Hát nekik mindig is volt az, csak régebb volt ott még két gyermek, meg egy felnőtt férfi. Aztán rájuk maradt a ház. De nem olyan nagy az a ház.
- És mindeggyikük dolgozik?
- Igen.
- Bleak hány éves is?
- Huszonnégy, Jack huszonhat és a lány huszonkettő.
- Akkor Bleak fiatalabb volt mint Will?
- Igen. Akkora mint te, nem?
- Hú...én már huszonnégy éves lennék?
- Igen.- Aztán még beszélgettünk erről arról, majd szép lassan háromnegyed négy lett, és elindultam a Baldwin utca 27-es számú háza felé. Közel volt, így fix négyre ott is voltam. Bekopogtam az ajtón. Kis idő mulva Fred kinyitotta az ajtót, én meg bementem.
- Szia.- mondtam.
- Szia.
- Valahova le kéne üljek?
- Ahogy akarod.- Leültem egy fotelre. Õ elővette a festőálványát, festéket, ecsetet, és kérte, hogy próbáljak nem mozogni túl sokat. Fogalmam sem volt, hogy mennyi időt vesz igénybe egy ilyen festmény elkészítése. Végül tíz órakor kész lett. Nekem nagyon tetszett a festmény, olyan volt, mintha egy fénykép lett volna. Szerintem van tehetsége annak a fiúnak.
- Akarsz maradni még egy kicsit? Beszélgetni...
- Kicsit késő van már, nem?
- Eh..., lehet,...tényleg...uh...Akkor haza kísérjelek?
- Nem kell, ne fáradozz.
- De nincs semmi dolgom...én szivesen haza kísérlek...
- Jó. Akkor menjünk.- Feláltam, és kimentünk. Fred bezárta az ajtót, majd elindultunk.- James Lambrick Land-bright itt van?
- Eh...nem...Elutazott...
- Hova?
- Amerikába, New York-ba.
- És Dwain?
- Õ Spanyolországba ment.
- Hát Gail?
- Gail? Gail eltünt. Senki sem tudja, hogy hol van.
- És Hilton?
- Londonba utazott.
- És Jeak?
- ...Jeak meghalt...Elkapott valami szörnyű betegséget.
- Szegény. És Lowellel mi van?
- Õ keletre ment. De Charlie ithon van.
- Tudom, találkoztam vele. És még kik vannak itt?
- Hát...Itt van Betty, Othen, Morris, Ned, Olen, Dia, Etha, Katy és James Rocky Wackrill.
- Tényleg? Akkor sokan itt maradtak.
- Hát igen.
- És Wackrillnek van már családja?
- Nincs.
- És barátnője?
- ...Nem tudom...
- És Morrisnak?
- Neki sincs. Azt hiszem, hogy barátnője sincs.
- És mi történt Trey-el?
- Miután eltüntél felakasztotta magát.
- Uh. De miért?
- Mert szeretett téged, és te se szó, se beszéd elmentél. Azt hitte, hogy valami bajod esett.
- Remélem más nem fogja ezt csinálni.
- Ki tudja...-mondta szomorúan. Kicsit megilyedtem, hogy nehogy ő is ezt csinálja. De azért, csak azért, hogy ő boldog legyen, nem akarom egy olyan ember mellett leélni az életemet, akibe nem vagyok szerelmes. Én nem vagyok olyan kedves. Amúgy nehogy azt gondold, hogy ő csúnya volt. Õ is szép volt. Csak nem voltam bele szerelmes, és késsz.
- És te miért nem keresel magadnak barátnőt?
- Mert...én már...szeretek...valakit...
- És akkor miért nem jársz vele?
- Mert...nem tudom..., hogy ő...szeret-e engem...
- Megmondtad neki, hogy szereted?
- Uh...nem...
- Akkor mond meg, és ha ő is így érez irántad, akkor megmondja.
- De...eh,...én...igazából tudom...,hogy...ő nem szeret...engem...
- Hát akkor keress valaki mást.
- Nem lehet...én...nagyon szeretem őt...
- És ki az az ő?
- Eh...Azt te is nagyon jól tudod. Ne nézz hülyének. Most gondolom boldog vagy, hogy tudod, hogy tudom, hogy nem szeretsz, és nem kell te elmondanod... Jó, elmondom, azt javasoltad, hogy mondjam el, hát elmondom: Helen, én szörnyen szeretlek. Én kimondhatatlanul szeretlek. Én szerelmes vagyok beléd. Én mindent megtennék neked...De tudom, hogy ez mind hiába van. Te sosem fogsz szeretni. Hiába csinálok bármit...téged nem érdekel. Pedig én igazán, n

18

Ti melyik fajta párbeszédet szeretitek jobban?

1. A lány elgondolkodik:
Jennifer: - Muszáj ezt csinálnom?

2. - Muszáj ezt csinálnom? - gondolja Jennifer.

4

Hány részből áll a szent johanna gimi sorozat?

köszönöm a válaszokat! :)

3

Kiera Cass Párválasztó 2. része mikor jelenik meg magyarul?

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!