Találatok a következő kifejezésre: Mi értelme az életnek Miért érdemes (2 db)

Mi értelme van az életnek? Miért érdemes élni?

Legjobb válasz: Miért ne lenne érdemes,miért ne lenne értelme?! Megannyi szép dolog van az életben,csodás pillanatok,amelyekbõl lehet sok-sok erõt meríteni a nehezebb idõszakokra. Élvezni kell a jó dolgokat,a rosszból pedig okulni. Örülj,hogy élsz,örülj,hogy van aki szeret,örülj a napnak,az éjjelnek,a finom ételnek,egy mosolynak,egy édes érintésnek,a gyertya léngjának,a parfüm illatának...:D És igyál egy fini bort az egészségedre!:)))

http://www.youtube.com/watch?v=aVQrfqmoOEE Ebben majdnem minden benne van:) .Ajánlom mindenkinek!:)
Emos fiatalok kérdeznek ilyet igen meg 5000 éve egy csomó filozófus... azért hogy boldog légy meg örömet szerezz másoknak, és hogy hagyj magad után valami nyomot a világban. de hogy az egész emberiség életének mi értelme, arról fogalmam sincs.
A kérdező hozzászólása: Nem állok az öngyilkosság szélén, egyszerûen csak kiváncsi vagyok, hogy egyes emberek mit gondolnak, miért érdemes élni. :)
Miért ne lenne érdemes, miért ne lenne értelme?! Megannyi szép dolog van az életben, csodás pillanatok, amelyekbõl lehet sok-sok erõt meríteni a nehezebb idõszakokra. Élvezni kell a jó dolgokat, a rosszból pedig okulni. Örülj, hogy élsz, örülj, hogy van aki szeret, örülj a napnak, az éjjelnek, a finom ételnek, egy mosolynak, egy édes érintésnek, a gyertya léngjának, a parfüm illatának...:D És igyál egy fini bort az egészségedre!:) ))
elõttem szólóval teljesen egyetértek.
Freud szerint az élet célja a halál, ami fontos az illetõ számára hogy úgy következzen be ahogyan õ szeretné. Nyomot hagyni a világban, megpróbálni célt találni, amire érdemes életed nagy részét áldozni. Személy szerint sokáig hittem, hogy a tökéletes boldogság mint olyan nem elérhetõ halandó ember számára. A nézõpontom azóta sem változott, egyszerûen csak nem vágyom már rá (nem vagyok buddhista). Tudom hogy így is szerencsés vagyok azzal amim van :) Csak élem a napjaimat és boldog vagyok :)
Az élet az élet a halál nem élet vagyis semmi köze az élethez.
Préd 9, 5 + Seol Elõször is a vers önmagában csak annyit mond, hogy az élõk a jövõrõl csak annyit tudnak, hogy meg kell halniok; ez a leverõ tudat azonban értékesebb, mint az alvilági állapot, amely a tudást teljesen nélkülözi. Az ószövetségi bölcs még nem tud a túlvilági jutalomról; a földi jutalom a halál után a halhatatlan hírnév lenne, de ez is csak hiúság, mivel az emberek hamar felejtenek. Tehát az élõk érzékeik teljes használatában vannak, s még élvezhetnek; de az elhunytak, még a jámborok lelkei is, némi aléltságban és szomorú csendességben vannak együtt. A prédikátor itt az ószövetségi, a kereszténység elõtti idõk elhunytairól szól. Mielõtt Krisztus a váltságmunkáját véghezvitte, az ég be volt zárva; s ez idõ alatt az elhunytak mind az alvilágban voltak együtt örömtelen bús létben, habár örök üdvre voltak is választva. Ennyiben életök szomorúbb volt, mint melyet e világon élnek az emberek. A pokol, az alvilág (Móz. IV. 16, 30.33.), hol a megholtak mind összegyûltek (Jób 30, 23.) mielõtt Krisztus az õ nagy munkáját végbevitte volna, a gonoszokra nézve, mint valóságos pokol, csakugyan a fohászkodás helye volt (Jób 26, 5.); de a jámborokra nézve is, mint pokol tornácza, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé (Zsolt. 29, 10. 87, 13. Izai. 38, 18. Préd. 9, 10.), s ennyiben nem volt ama hely, hol az Isten magasztaltatik és dicsértetik, mint még a földön. Csak Krisztus által szûnt meg a halál szomorú lenni, mert õ megnyitotta a mennyet, azon helyet, hol Isten magasztaltatik és dicsértetik. Az imádkozó kereszténynek jusson eszébe a bûn halála, s az örök halál a pokolban, az elkárhozottak büntetéshelyén, hol az Isten nem áldatik és nem magasztaltatik. Az Õrtorony Társulat azt tanítja erre a bibliai versre hivatkozva, hogy, amikor egy ember meghal, akkor megszûnik létezni. A halott nem lát, nem hall, nem gondolkodik. Nincs halhatatlan lelke az embernek, amely tovább élne a halál után. Ez az ún. annihiláció, ami teljesen szemben áll a keresztény tanítással. Az írásmagyarázat egyik alapja, hogy nem lehet néhány sort vagy szót kimetszeni a teljes szövegbõl, és aztán ebbõl kihámozni valamit. A Bibliának nem az egyes mondatait kell nézni, hanem az egyes szakaszok, illetve könyvek tanítását. Hiszen így lehetne mondjuk akár a Sátán szavaira is hivatkozni, vagy a Bibliában szereplõ gonosz vagy ostoba embereknek a szavaira is (pl. „Nincs Isten” Zsolt 14, 1). Ugyanez történik ebben az esetben is. A JT-k, csakhogy alátámasszák az egyik tanításukat - amelyre szinte az egész lényegi tanításuk épül -, a Prédikátor könyvéhez folyamodnak, ahol egy szkeptikus, reményvesztett és kiábrándult ember önti ki szívét, vitatkozva önmagával. Az egész Prédikátor könyve egy pont - ellenpont sorozat. Elõször kifejezõdik a reménytelenség és az elcsüggedés, amire aztán jön a hit pozitív válasza. A Préd 9, 5-re hivatkozni mint végsõ szóra, és bibliai tanításra, olyan, mintha pl. a pusztai megkísértésre építenénk fel egy dogmát anélkül, hogy belevennénk Krisztus válaszait. A JT-k gyakrabban olvasnak csak egyes bibliaidézeteket, és a hozzájuk kapcsolódó Õrtorony-traktátusokat, mint magát a Bibliát. Itt is ez van, ugyanis, ha tovább olvasták volna a Prédikátor könyvét, illetve a 9, 5 elõzményét, akkor (talán) õk is észrevették volna, hogy mennyire hibás a kép. A prédikátor egy gondolkodó humanistaként fogalmazza meg elõször azokat a tételeit, amelyekben él, de amelyek nem nyújtanak számára igazi választ, amelyek nem Istenhez tartoznak: az élet értelmetlen (Préd 1, 2); csak az a lényeg, hogy az ember egyen, igyon és érezze jól magát (Préd 5, 17; 10, 19); lényegtelen az erkölcsösség (Préd 7, 16-17); látszólag nincs túlvilági igazságszolgáltatás (Préd 3, 19-21; 9, 2.6). Egy JT is biztosan csóválná a fejét és kézzel-lábbal tiltakozna, ha valaki azt mondaná neki, hogy „mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; a jóra ugyanúgy, mint a bûnösre, s a hamisan esküvõre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz. Egy sors vár mindenre. Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna.” A JT tuti, hogy azt mondaná, hogy ezek nem Isten gondolatai, hanem egy kétségbeesett emberé, aki nem bízik az Úrban. Pedig ez a rész közvetlenül megelõzi a Préd 9, 5-öt, mert ez a Préd 9, 2-4-bõl van. Tehát ugyanígy kell gondolni az 5-ik versre is. A Prédikátor késõbb elveti ezeket a gondolatokat, azzal az igenlõ bizonyossággal, hogy: „az ember meg örök hajlékába tér és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltetõ lehelet meg az Istenhez, aki adta. Mivelhogy Isten minden tettet ítélõszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.” (Préd 12, 5.7.14) Másrészrõl a prédikátor az ószövetségi, a kereszténység elõtti idõk elhunytairól szól. Krisztus megváltása elõtt az ég be volt zárva; ekkor az elhunytak még mind az alvilágban (a Seolban) voltak együtt (vö. pl. Jób 30, 23) egy örömtelen, bús létben, még akkor is, ha örök üdvre voltak kiválasztva. Õk bár külön voltak a pokolra ítéltektõl (vö. Ez 32, 17-32), de ez a hely - mint pokol tornáca -, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé, ahol még Istent sem dicsõítették. Ez tehát teljesen különbözik a mennytõl, amit csak Krisztus nyitott meg kereszthalála által. Ekkor vált örömmé a halál, és ekkortól dicsõítik az Istent a meghalt szentek, és ekkortól tudnak közbenjárni értünk. A Prédikátornak vajmi kevés ismerete lehetett sok olyanról, amit késõbb Jézus és apostolai hirdettek. Õ Mózes törvénye alapján nézett szét a világban, és csupa hiábavalóságot talált, mert a törvényben ígért földi viszonzás nem kísérte mindenkor a jó cselekedeteket és földi büntetés a gonosz tetteket. Viszont Jézus és az apostolok ennél nagyobb távlatot csillantottak föl, többek között a halál utáni mennybeli jutalmazás ígéretét is. A Préd 9:5 folyton idézett mondata nem tanítja az öntudatlan létezést a halál után, csak hogy nincs részük semmiben, ami a nap alatt történik. Éppen ezt idézed te is a folytatásban, és én sem állítottam soha, hogy a halottak tudják, mi folyik a földön. De talán te kész vagy elfogadni szó szerint (magadra nézve is), hogy a halottaknak nincs többé semmi jutalmuk? Azt tán még te is elfogadod, hogy végsõ elemzésben mégsem minden hiábavalóság, és hogy van az embernek jobb dolga is, mint enni, inni és élvezni az életet. Ha elfogadod, nem érzed úgy, hogy ellentmondasz a Prédikátornak? Talán te kész vagy elfogadni szó szerint (magadra nézve is), hogy a halottaknak nincs többé semmi jutalmuk? Mert ezt is tanítja a Prédikátor könyve - ha ebbe akarsz kapaszkodni. A Krisztus elõtti Alvilág (Seol, vagy Hádész) nem ugyanaz, mint a Krisztus utáni hármas állapot (pokol, tisztítóhely, menny), bár hasonlóságok vannak. A gonoszok számára valóságos pokol (a Gyehenna) volt, de az igazak számára nem volt az Istennel való egyesülés boldog állapota. A lélek tudatos továbbélésére több bibliai példa is van: - a Noé idején élt és az özönvíz során elpusztult emberek "börtönben" levõ lelke öntudatánál volt, különben Jézus nem prédikált volna nekik (1Pt 3:19) - az ószövetségi szentek közül Mózes és Illés is öntudatos átmeneti létformában volt, különben Jézus nem beszélgetett volna velük, sem õk Jézussal (Mt 17:1-5) - a mártírok lelke a mennyben öntudatos, átmeneti létformában van, különben nem kiáltanának Istenhez, és nem kellene õket megnyugtatni (Jel 6:9-11); a nagy sokaságból kijövõk is a mennyben dicsõítik Istent (Jel 7:9-17). Lásd még: Mt 10:28; Jel 6:9-10; Ján 11:26; Zsolt 116:15; 1Sám 28:11-16 A halál alvásként való lefestése egy eufemisztikus leírás, ami nem csak a zsidóságban, hanem más népeknél is szokásos. Nálunk is, pl. "a sírban nyugszik" kifejezés. Ez egy fenomenologikus nyelvezet, azaz egy dolognak azon leírása, aminek látszik, s nem annak ami. Egy külsõ szemlélõ egy halottat úgy lát, mint aki alszik (fõként, hogy általában ágyban szoktak meghalni). Ugyanez áll pl. arra, hogy "a nap felkel" vagy "lenyugszik" vagy "jár az égen". A Bibliában (mind az Ó- mind az Újszövetségben) is sokszor elõfordul ez a kép, és ebbõl két eretnek nézet született. Az Õrtorony Társulat ebbõl azt olvasta ki, hogy a lélek a halál után megszûnik létezni ("annihilálódik" = annihiláció-tan), és Isten a feltámadáskor újrateremti ezt a lelket (Ebben az esetben az az érdekes, hogy majd csak ezt a "másolatot" fogja Isten jutalmazni ill. büntetni, a valós, eredeti lelket nem). A másik eretnekség szerint pedig a lélek valóban alszik, öntudatlanul a feltámadásig, amikoris felébred ebbõl az álomból (Luther, adventisták). Csakhogy mindkét nézetnek ellentmond számtalan helyen a Szentírás, pl. 1Sám 28; Jób 19, 26; 26, 5-6; Iz 14, 9-11. 15-17; Mt 17, 3; 22, 31-32; Lk 16, 19-31; 23, 43; Fil 1, 21-24; 2Kor 5, 1-8; 1Tessz 5, 10; 1Pét 3, 19; Zsid 12, 1; Jel 5, 8; 6, 9-10; 7, 10; 20, 4. Ezeken a helyeken mindenhol élnek, éreznek és tudatuknál vannak a holtak lelkei. A Mk 5, 39 és Lk 8, 52 esetében Jézus a szavakkal játszik, és ezzel a feltámadást vetíti elõ (nem véletlen, hogy épp a halottak feltámasztásánál használja ezeket a kifejezéseket). "Nem halt meg, csak alszik": azaz fel fog ébredni/támadni. A többiek szó szerint vették az alvást (ezért nevettek rajta; ha a lélek alvásáról beszélt volna Jézus, akkor miért gúnyolódtak volna ezen, ha már az Ószövetség is több helyen így beszél a halálról?) A Jn 11, 11skk-ban is ugyanilyen félreértés van a tanítványoknál: azt hiszik, hogy Jézus "az álom nyugalmáról beszél" "Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt". Azaz Jézus nem az álom nyugalmáról beszélt, hanem a halálról, amikor azt mondta, hogy "Lázár elaludt". Itt is azért használta csak Jézus az alvás szót, hogy ezzel a feltámadásra utaljon, amit világosan meg is magyaráz a további részben Mártának (Jn 11, 21-26). Mindezekhez hozzá lehet tenni, hogy egyik esetben sem beszél Jézus a "LÉLEK alvásáról", hanem pusztán alvásról, amit tehát lehet értelmezni mondjuk a testre is, azaz a test alszik, a lélek él (vö. pl. Róm 8, 10; 1Pét 3, 18).
AZÉRT HOGY ÉLVEZZÜK!!!:p
hogy mi értelme?Az ég világon semmi.Szerelem?ez akkora baromág amit találsz valakit észre sem veszed és kidob. lesz gyereked na és?A párod ott hagy és nevelheted egyedül. És mire meg vénülsz azon kapod magad hogy az ég világon semmi érdekeset nem tettél.ez az igazság azért élünk hogy meghalljuk.a prédikátornak meg ajánlom figyelmébe az ateista ézetet
Nekem van 2 gyerekem. Na nekem õértük érdemes. Okos ember vagy te is, találj valmit az életedben, ami a tiédnek ad célt.
Ilyeneket az EMO-s fiatalok kérdeznek. Kár rá választ adni.
ÉN SEM TUDTAM IGAZÁN MIT KEZDENI MAGAMMAL ADDIG AMÍG MEG NEM TALÁLTAM ÉLETEM PÁRJÁT ÉS 3 ÉV EGYÜTT ÉLÉS UTÁN VILÁGRAJÖTT ÉLETÜNK ÉRTELME A GYÖNYÖRÛ KISLÁNYUNK.SZERINTEM EZÉRT ÉRDEMES ÉLNI
a szeretet megismerése.. hogy megtapasztalhasd... ajánlom a mennyei prófécia könyvet, filmet, de elsõsorban: A tudás könyvét amiben minden alapkérdésre választ kaphatsz.. 63.oldal a létezés értelme - a szeretet a közhiedelemmel ellentétben nem szavakban nyilvánul meg, hanem gondolatok révén itt a Földön pedig szinte kizárólag csak cselekedetek által.... a szeretet ugyanis nem csk a fejlettség fokmérõje, hanem az egyetlen összekötõ kapocs, amely révén a fejlett értelmes lények képesek közösségben élni egymással...
Jó lenne tudni a kérdésfeltevés apropóját! Az élet értelmét magam sem tudom, de ettõl izgalmas, mert kereshetjük. Egyébként csak egy feladat lenne, amit elvégzünk, leadjuk, aztán jónapot! Ezért érdemes élni, hogy találkozhassunk mindennel, amivel szükségeltetik. Olykor a bánat, a szomorúság is beletartozik. És nem habokba beszélek! Tapasztalatból, mert lassan 10 éve 3 hónapig csak feküdtem ( mindehhez voltam 16 éves ), s még enni sem ettem, pusztán életben tartottak. Depressziós voltam, s mindenképpen meg akartam halni. Aztán másnap felkeltem, sokadnap még ettem is és így tovább... Ma sem fenékig tejfel az életem, de célom nem visszaesni abba az állapotba, mert nehéz kikecmeregni belõle. A motiválatlanság borzasztó sötétté teszi az életet. Remélem, hogy magad is tapasztalod, s segítséget is kérsz kimászni belõle!
Ezen én elég gyakran elgondolkozok... Minden este... Arra jutottam, hogy bár eléggé magányos vagyok, 1 ember van, aki miatt még élek, a barátnõm... Nincs pasim, se olyan igazi barátnõm (rajta kívül), a családommal nagyon rossz a kapcsolatom... Szörnyen érzem magam, de nem ölöm meg magam, mert az neki is fájna, és nekem is ha nem beszélhetnék vele többé... Biztos neked is van valakid... És fel a fejjel! Biztos lesz ez még jobb! (Pont én mondom..)
Hat ha igazan belegondolunk, nem sok, felneveled a gyerekeid, kuzkodsz dolgozol stb! De, ha belegondolsz, aki csoves az utcan el, nincs mit ennie, hat csak gondold, mert te nim ilyen vagy , hiszen szamito gep elott ulhetsz es feltehetted ezt a kerdest!!! FEL A FEJJEL , MAJD LESZ JOBB IS, MEG SZERINTEM VOLT MAR ROSSZABB IS!!
Meg kell találni a célodat, és küzdeni, hogy véghez tudd vinni, ez lehet bármi, ami neked fontos, és úgy érzed életed meghatározója lehet. Leírva egész egyszerûnek tûnik, de ritkán az :) Na meg persze érdemes élni a kicsi szépségekért is, bár igen közhelynek tûnik, de így van (pl õszi erdõ, éjjeli csend a nagyvárosban, egy ismeretlen mosolya reggel a buszon, nagy nevetések a barátokkal, csak h párat említsek) Építsd magadba a szellemi élvezeteket is, ne csak a testit, mert ez is boldogít. Az önismeret is egy élvezetes dolog, legjobb és legolcsóbb utazás, és ennek segítéségvel rájöhetsz arra, hogy mi is a te életed értelme :)
Mindekinek más erre a kérdésre a válasza.Hogy neked miért érdemes élned azt csak te magad tudod megválaszolni.Gondolkozz el rajta, de komolyan, és remélem nem azért tetted fel ezt a kérdést, mert depressziós vagy és magányos.Csak azért gondolnám, mert eléggé jellemzõ kérdés, ha magányos vagy.De remélem nem.Légy boldog, ha netán most épp nincs célod, ne aggódj majd megtalálod idõvel.
Valtozo. Valakinek a szerelmeert, valakinek a karrierért, valakinek a barataiert. Egyenfuggo. :)

Mi az élet értelme? Hogy úgy átlagosan, minden embernek miért érdemes élni, akkor is ha a legszörnyűbb, legnyomorékabb élete van. Miért maradjon mégis életbe?

van egyáltalán?Mi az?mert én már nem tudom élvezni, nap mint nap szenvedek és már nem bírom tovább.Mi az élet értelme?szeretnék élni de egyszer?en már az életem eljutott egy olyan pontig ahol már csak a halál lenne a kiút.De értelmes vagyok és tudom, hogy nem az lenne a megoldás

Legjobb válasz: az én életem eléggé jó, de értelme akkor sincs. Nem változtat semmin se úgy összességében. A pillanat öröme számodra, amiért érdemes élni, minden más szar, ahogy van

az én életem eléggé jó, de értelme akkor sincs. Nem változtat semmin se úgy összességében. A pillanat öröme számodra, amiért érdemes élni, minden más szar, ahogy van
A kérdező hozzászólása: kösz
Érdekes kérdés.Akkor szoktam felvetni, mikor rossz történik, hogy mi az élet értelme ha szenved az ember.
Az eletnek valoban nincs ertelme, egyszer csak kialakultunk a vilagon, mint egy fuszal, vagy virag, vagy akarmi. Ez egy ugyan olyan orok kerdes marad, mint a vegtelenseg felfogasa. Mert az ember mindenben a logikat keresi, az ertelmet. Egy paradicsomnak mi ertelme van? Semmi. A megfelelo korlumenyek hatasara a szervetlen anyagokbol szervesse valtunk, majd idaig fajultunk. De ha spiritualisan kozelitem a kerdest, mindjart mas a helyzet. Az elet ertelme. Nos... Mindenki betegen szuletik a vilagra. Amiert itt vagyunk, es szenvedunk az az, hogy gyogyuljunk meg. Az, hogy te igy erzel, az eppen az, hogy baromira rossz iranyba indultal. Keresd az eletben a szep dolgokat. Ne feledd, az elet minden eggyes pillanataban ugyanannyi jo van, mint rossz. Igy vagyunk egyensulyban. Ying yang.Csak azt kell eldontened, hogy melyikre akarsz koncentralni. HA a rosszra , akkor azt fogok kapni. Sokan voltunk, vagyunk olyan allapotban, amilyenben most te vagy. Tul kell elni, meg kell allni megszagolni a rozsat! Ne hagyd magad befolyasolni a media altal. En pl. nem nezek se tv-t, nem hallgatok radiot, nem olvasok ujsagot. Igaz internetet igen, minden nap, de csak azt, ami engem erdekel, nem azt, amivel befolyasolni akarjak a tudatomat. Keress magadnak valami hobbit, szallj el benne, ird ki a faladra az ajto melle, hogy mindennek igy kell lennie, ahogyan van.Igy is jo, ugy is jo. Minden megoldas jo. Szeresd magad, es az embertasaidat, megha esetleg bantanak is. Tudd meg, hogy ok a szegenyebbek, hiszen aki bant masokat az fel, es buta. Valoszinuleg egy eleg erzekeny, de ertekes ember vagy, aki nem talalja helyet a vilagban. Meglepodsz, de egyre tobben vagyunk ezzel igy. Nem veled van a baj, hanem a vilaggal. Keresd meg, kutatsd fel, hogy miert! Nyilj ki! Hajra!
"a válasz: 42!":D (bocsi nem hagyhattam ki:D)
semmi, nincs értelme
Tavasz van, sétálok a Margitszigeten a lemenõ Nap fényében. Mellettem a Duna, körülöttem fák. A nyírfák apró, pelyhes virágai mint hópelyhek, úgy szállnak a levegõben, majd a sima vízre hullanak, messzire viszi õket a sodrás. Minden ragyog és én ott vagyok és láthatom ezt és kiélvezhetem minden pillanatát. És akkor érzem, hogy már megérte élni. Az élet értelme nem valami nagy titok, aminek egyetlen mondat a kulcsa. Az élet értelme a szépség, hogy meglássuk, hogy értékeljük, hogy átérezzük. Ezt érezni kell.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!