Találatok a következő kifejezésre: Mi értelme az életnek Miért (6 db)

Mi értelme van az életnek? Miért érdemes élni?

Legjobb válasz: Miért ne lenne érdemes,miért ne lenne értelme?! Megannyi szép dolog van az életben,csodás pillanatok,amelyekbõl lehet sok-sok erõt meríteni a nehezebb idõszakokra. Élvezni kell a jó dolgokat,a rosszból pedig okulni. Örülj,hogy élsz,örülj,hogy van aki szeret,örülj a napnak,az éjjelnek,a finom ételnek,egy mosolynak,egy édes érintésnek,a gyertya léngjának,a parfüm illatának...:D És igyál egy fini bort az egészségedre!:)))

http://www.youtube.com/watch?v=aVQrfqmoOEE Ebben majdnem minden benne van:) .Ajánlom mindenkinek!:)
Emos fiatalok kérdeznek ilyet igen meg 5000 éve egy csomó filozófus... azért hogy boldog légy meg örömet szerezz másoknak, és hogy hagyj magad után valami nyomot a világban. de hogy az egész emberiség életének mi értelme, arról fogalmam sincs.
A kérdező hozzászólása: Nem állok az öngyilkosság szélén, egyszerûen csak kiváncsi vagyok, hogy egyes emberek mit gondolnak, miért érdemes élni. :)
Miért ne lenne érdemes, miért ne lenne értelme?! Megannyi szép dolog van az életben, csodás pillanatok, amelyekbõl lehet sok-sok erõt meríteni a nehezebb idõszakokra. Élvezni kell a jó dolgokat, a rosszból pedig okulni. Örülj, hogy élsz, örülj, hogy van aki szeret, örülj a napnak, az éjjelnek, a finom ételnek, egy mosolynak, egy édes érintésnek, a gyertya léngjának, a parfüm illatának...:D És igyál egy fini bort az egészségedre!:) ))
elõttem szólóval teljesen egyetértek.
Freud szerint az élet célja a halál, ami fontos az illetõ számára hogy úgy következzen be ahogyan õ szeretné. Nyomot hagyni a világban, megpróbálni célt találni, amire érdemes életed nagy részét áldozni. Személy szerint sokáig hittem, hogy a tökéletes boldogság mint olyan nem elérhetõ halandó ember számára. A nézõpontom azóta sem változott, egyszerûen csak nem vágyom már rá (nem vagyok buddhista). Tudom hogy így is szerencsés vagyok azzal amim van :) Csak élem a napjaimat és boldog vagyok :)
Az élet az élet a halál nem élet vagyis semmi köze az élethez.
Préd 9, 5 + Seol Elõször is a vers önmagában csak annyit mond, hogy az élõk a jövõrõl csak annyit tudnak, hogy meg kell halniok; ez a leverõ tudat azonban értékesebb, mint az alvilági állapot, amely a tudást teljesen nélkülözi. Az ószövetségi bölcs még nem tud a túlvilági jutalomról; a földi jutalom a halál után a halhatatlan hírnév lenne, de ez is csak hiúság, mivel az emberek hamar felejtenek. Tehát az élõk érzékeik teljes használatában vannak, s még élvezhetnek; de az elhunytak, még a jámborok lelkei is, némi aléltságban és szomorú csendességben vannak együtt. A prédikátor itt az ószövetségi, a kereszténység elõtti idõk elhunytairól szól. Mielõtt Krisztus a váltságmunkáját véghezvitte, az ég be volt zárva; s ez idõ alatt az elhunytak mind az alvilágban voltak együtt örömtelen bús létben, habár örök üdvre voltak is választva. Ennyiben életök szomorúbb volt, mint melyet e világon élnek az emberek. A pokol, az alvilág (Móz. IV. 16, 30.33.), hol a megholtak mind összegyûltek (Jób 30, 23.) mielõtt Krisztus az õ nagy munkáját végbevitte volna, a gonoszokra nézve, mint valóságos pokol, csakugyan a fohászkodás helye volt (Jób 26, 5.); de a jámborokra nézve is, mint pokol tornácza, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé (Zsolt. 29, 10. 87, 13. Izai. 38, 18. Préd. 9, 10.), s ennyiben nem volt ama hely, hol az Isten magasztaltatik és dicsértetik, mint még a földön. Csak Krisztus által szûnt meg a halál szomorú lenni, mert õ megnyitotta a mennyet, azon helyet, hol Isten magasztaltatik és dicsértetik. Az imádkozó kereszténynek jusson eszébe a bûn halála, s az örök halál a pokolban, az elkárhozottak büntetéshelyén, hol az Isten nem áldatik és nem magasztaltatik. Az Õrtorony Társulat azt tanítja erre a bibliai versre hivatkozva, hogy, amikor egy ember meghal, akkor megszûnik létezni. A halott nem lát, nem hall, nem gondolkodik. Nincs halhatatlan lelke az embernek, amely tovább élne a halál után. Ez az ún. annihiláció, ami teljesen szemben áll a keresztény tanítással. Az írásmagyarázat egyik alapja, hogy nem lehet néhány sort vagy szót kimetszeni a teljes szövegbõl, és aztán ebbõl kihámozni valamit. A Bibliának nem az egyes mondatait kell nézni, hanem az egyes szakaszok, illetve könyvek tanítását. Hiszen így lehetne mondjuk akár a Sátán szavaira is hivatkozni, vagy a Bibliában szereplõ gonosz vagy ostoba embereknek a szavaira is (pl. „Nincs Isten” Zsolt 14, 1). Ugyanez történik ebben az esetben is. A JT-k, csakhogy alátámasszák az egyik tanításukat - amelyre szinte az egész lényegi tanításuk épül -, a Prédikátor könyvéhez folyamodnak, ahol egy szkeptikus, reményvesztett és kiábrándult ember önti ki szívét, vitatkozva önmagával. Az egész Prédikátor könyve egy pont - ellenpont sorozat. Elõször kifejezõdik a reménytelenség és az elcsüggedés, amire aztán jön a hit pozitív válasza. A Préd 9, 5-re hivatkozni mint végsõ szóra, és bibliai tanításra, olyan, mintha pl. a pusztai megkísértésre építenénk fel egy dogmát anélkül, hogy belevennénk Krisztus válaszait. A JT-k gyakrabban olvasnak csak egyes bibliaidézeteket, és a hozzájuk kapcsolódó Õrtorony-traktátusokat, mint magát a Bibliát. Itt is ez van, ugyanis, ha tovább olvasták volna a Prédikátor könyvét, illetve a 9, 5 elõzményét, akkor (talán) õk is észrevették volna, hogy mennyire hibás a kép. A prédikátor egy gondolkodó humanistaként fogalmazza meg elõször azokat a tételeit, amelyekben él, de amelyek nem nyújtanak számára igazi választ, amelyek nem Istenhez tartoznak: az élet értelmetlen (Préd 1, 2); csak az a lényeg, hogy az ember egyen, igyon és érezze jól magát (Préd 5, 17; 10, 19); lényegtelen az erkölcsösség (Préd 7, 16-17); látszólag nincs túlvilági igazságszolgáltatás (Préd 3, 19-21; 9, 2.6). Egy JT is biztosan csóválná a fejét és kézzel-lábbal tiltakozna, ha valaki azt mondaná neki, hogy „mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; a jóra ugyanúgy, mint a bûnösre, s a hamisan esküvõre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz. Egy sors vár mindenre. Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna.” A JT tuti, hogy azt mondaná, hogy ezek nem Isten gondolatai, hanem egy kétségbeesett emberé, aki nem bízik az Úrban. Pedig ez a rész közvetlenül megelõzi a Préd 9, 5-öt, mert ez a Préd 9, 2-4-bõl van. Tehát ugyanígy kell gondolni az 5-ik versre is. A Prédikátor késõbb elveti ezeket a gondolatokat, azzal az igenlõ bizonyossággal, hogy: „az ember meg örök hajlékába tér és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltetõ lehelet meg az Istenhez, aki adta. Mivelhogy Isten minden tettet ítélõszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.” (Préd 12, 5.7.14) Másrészrõl a prédikátor az ószövetségi, a kereszténység elõtti idõk elhunytairól szól. Krisztus megváltása elõtt az ég be volt zárva; ekkor az elhunytak még mind az alvilágban (a Seolban) voltak együtt (vö. pl. Jób 30, 23) egy örömtelen, bús létben, még akkor is, ha örök üdvre voltak kiválasztva. Õk bár külön voltak a pokolra ítéltektõl (vö. Ez 32, 17-32), de ez a hely - mint pokol tornáca -, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé, ahol még Istent sem dicsõítették. Ez tehát teljesen különbözik a mennytõl, amit csak Krisztus nyitott meg kereszthalála által. Ekkor vált örömmé a halál, és ekkortól dicsõítik az Istent a meghalt szentek, és ekkortól tudnak közbenjárni értünk. A Prédikátornak vajmi kevés ismerete lehetett sok olyanról, amit késõbb Jézus és apostolai hirdettek. Õ Mózes törvénye alapján nézett szét a világban, és csupa hiábavalóságot talált, mert a törvényben ígért földi viszonzás nem kísérte mindenkor a jó cselekedeteket és földi büntetés a gonosz tetteket. Viszont Jézus és az apostolok ennél nagyobb távlatot csillantottak föl, többek között a halál utáni mennybeli jutalmazás ígéretét is. A Préd 9:5 folyton idézett mondata nem tanítja az öntudatlan létezést a halál után, csak hogy nincs részük semmiben, ami a nap alatt történik. Éppen ezt idézed te is a folytatásban, és én sem állítottam soha, hogy a halottak tudják, mi folyik a földön. De talán te kész vagy elfogadni szó szerint (magadra nézve is), hogy a halottaknak nincs többé semmi jutalmuk? Azt tán még te is elfogadod, hogy végsõ elemzésben mégsem minden hiábavalóság, és hogy van az embernek jobb dolga is, mint enni, inni és élvezni az életet. Ha elfogadod, nem érzed úgy, hogy ellentmondasz a Prédikátornak? Talán te kész vagy elfogadni szó szerint (magadra nézve is), hogy a halottaknak nincs többé semmi jutalmuk? Mert ezt is tanítja a Prédikátor könyve - ha ebbe akarsz kapaszkodni. A Krisztus elõtti Alvilág (Seol, vagy Hádész) nem ugyanaz, mint a Krisztus utáni hármas állapot (pokol, tisztítóhely, menny), bár hasonlóságok vannak. A gonoszok számára valóságos pokol (a Gyehenna) volt, de az igazak számára nem volt az Istennel való egyesülés boldog állapota. A lélek tudatos továbbélésére több bibliai példa is van: - a Noé idején élt és az özönvíz során elpusztult emberek "börtönben" levõ lelke öntudatánál volt, különben Jézus nem prédikált volna nekik (1Pt 3:19) - az ószövetségi szentek közül Mózes és Illés is öntudatos átmeneti létformában volt, különben Jézus nem beszélgetett volna velük, sem õk Jézussal (Mt 17:1-5) - a mártírok lelke a mennyben öntudatos, átmeneti létformában van, különben nem kiáltanának Istenhez, és nem kellene õket megnyugtatni (Jel 6:9-11); a nagy sokaságból kijövõk is a mennyben dicsõítik Istent (Jel 7:9-17). Lásd még: Mt 10:28; Jel 6:9-10; Ján 11:26; Zsolt 116:15; 1Sám 28:11-16 A halál alvásként való lefestése egy eufemisztikus leírás, ami nem csak a zsidóságban, hanem más népeknél is szokásos. Nálunk is, pl. "a sírban nyugszik" kifejezés. Ez egy fenomenologikus nyelvezet, azaz egy dolognak azon leírása, aminek látszik, s nem annak ami. Egy külsõ szemlélõ egy halottat úgy lát, mint aki alszik (fõként, hogy általában ágyban szoktak meghalni). Ugyanez áll pl. arra, hogy "a nap felkel" vagy "lenyugszik" vagy "jár az égen". A Bibliában (mind az Ó- mind az Újszövetségben) is sokszor elõfordul ez a kép, és ebbõl két eretnek nézet született. Az Õrtorony Társulat ebbõl azt olvasta ki, hogy a lélek a halál után megszûnik létezni ("annihilálódik" = annihiláció-tan), és Isten a feltámadáskor újrateremti ezt a lelket (Ebben az esetben az az érdekes, hogy majd csak ezt a "másolatot" fogja Isten jutalmazni ill. büntetni, a valós, eredeti lelket nem). A másik eretnekség szerint pedig a lélek valóban alszik, öntudatlanul a feltámadásig, amikoris felébred ebbõl az álomból (Luther, adventisták). Csakhogy mindkét nézetnek ellentmond számtalan helyen a Szentírás, pl. 1Sám 28; Jób 19, 26; 26, 5-6; Iz 14, 9-11. 15-17; Mt 17, 3; 22, 31-32; Lk 16, 19-31; 23, 43; Fil 1, 21-24; 2Kor 5, 1-8; 1Tessz 5, 10; 1Pét 3, 19; Zsid 12, 1; Jel 5, 8; 6, 9-10; 7, 10; 20, 4. Ezeken a helyeken mindenhol élnek, éreznek és tudatuknál vannak a holtak lelkei. A Mk 5, 39 és Lk 8, 52 esetében Jézus a szavakkal játszik, és ezzel a feltámadást vetíti elõ (nem véletlen, hogy épp a halottak feltámasztásánál használja ezeket a kifejezéseket). "Nem halt meg, csak alszik": azaz fel fog ébredni/támadni. A többiek szó szerint vették az alvást (ezért nevettek rajta; ha a lélek alvásáról beszélt volna Jézus, akkor miért gúnyolódtak volna ezen, ha már az Ószövetség is több helyen így beszél a halálról?) A Jn 11, 11skk-ban is ugyanilyen félreértés van a tanítványoknál: azt hiszik, hogy Jézus "az álom nyugalmáról beszél" "Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt". Azaz Jézus nem az álom nyugalmáról beszélt, hanem a halálról, amikor azt mondta, hogy "Lázár elaludt". Itt is azért használta csak Jézus az alvás szót, hogy ezzel a feltámadásra utaljon, amit világosan meg is magyaráz a további részben Mártának (Jn 11, 21-26). Mindezekhez hozzá lehet tenni, hogy egyik esetben sem beszél Jézus a "LÉLEK alvásáról", hanem pusztán alvásról, amit tehát lehet értelmezni mondjuk a testre is, azaz a test alszik, a lélek él (vö. pl. Róm 8, 10; 1Pét 3, 18).
AZÉRT HOGY ÉLVEZZÜK!!!:p
hogy mi értelme?Az ég világon semmi.Szerelem?ez akkora baromág amit találsz valakit észre sem veszed és kidob. lesz gyereked na és?A párod ott hagy és nevelheted egyedül. És mire meg vénülsz azon kapod magad hogy az ég világon semmi érdekeset nem tettél.ez az igazság azért élünk hogy meghalljuk.a prédikátornak meg ajánlom figyelmébe az ateista ézetet
Nekem van 2 gyerekem. Na nekem õértük érdemes. Okos ember vagy te is, találj valmit az életedben, ami a tiédnek ad célt.
Ilyeneket az EMO-s fiatalok kérdeznek. Kár rá választ adni.
ÉN SEM TUDTAM IGAZÁN MIT KEZDENI MAGAMMAL ADDIG AMÍG MEG NEM TALÁLTAM ÉLETEM PÁRJÁT ÉS 3 ÉV EGYÜTT ÉLÉS UTÁN VILÁGRAJÖTT ÉLETÜNK ÉRTELME A GYÖNYÖRÛ KISLÁNYUNK.SZERINTEM EZÉRT ÉRDEMES ÉLNI
a szeretet megismerése.. hogy megtapasztalhasd... ajánlom a mennyei prófécia könyvet, filmet, de elsõsorban: A tudás könyvét amiben minden alapkérdésre választ kaphatsz.. 63.oldal a létezés értelme - a szeretet a közhiedelemmel ellentétben nem szavakban nyilvánul meg, hanem gondolatok révén itt a Földön pedig szinte kizárólag csak cselekedetek által.... a szeretet ugyanis nem csk a fejlettség fokmérõje, hanem az egyetlen összekötõ kapocs, amely révén a fejlett értelmes lények képesek közösségben élni egymással...
Jó lenne tudni a kérdésfeltevés apropóját! Az élet értelmét magam sem tudom, de ettõl izgalmas, mert kereshetjük. Egyébként csak egy feladat lenne, amit elvégzünk, leadjuk, aztán jónapot! Ezért érdemes élni, hogy találkozhassunk mindennel, amivel szükségeltetik. Olykor a bánat, a szomorúság is beletartozik. És nem habokba beszélek! Tapasztalatból, mert lassan 10 éve 3 hónapig csak feküdtem ( mindehhez voltam 16 éves ), s még enni sem ettem, pusztán életben tartottak. Depressziós voltam, s mindenképpen meg akartam halni. Aztán másnap felkeltem, sokadnap még ettem is és így tovább... Ma sem fenékig tejfel az életem, de célom nem visszaesni abba az állapotba, mert nehéz kikecmeregni belõle. A motiválatlanság borzasztó sötétté teszi az életet. Remélem, hogy magad is tapasztalod, s segítséget is kérsz kimászni belõle!
Ezen én elég gyakran elgondolkozok... Minden este... Arra jutottam, hogy bár eléggé magányos vagyok, 1 ember van, aki miatt még élek, a barátnõm... Nincs pasim, se olyan igazi barátnõm (rajta kívül), a családommal nagyon rossz a kapcsolatom... Szörnyen érzem magam, de nem ölöm meg magam, mert az neki is fájna, és nekem is ha nem beszélhetnék vele többé... Biztos neked is van valakid... És fel a fejjel! Biztos lesz ez még jobb! (Pont én mondom..)
Hat ha igazan belegondolunk, nem sok, felneveled a gyerekeid, kuzkodsz dolgozol stb! De, ha belegondolsz, aki csoves az utcan el, nincs mit ennie, hat csak gondold, mert te nim ilyen vagy , hiszen szamito gep elott ulhetsz es feltehetted ezt a kerdest!!! FEL A FEJJEL , MAJD LESZ JOBB IS, MEG SZERINTEM VOLT MAR ROSSZABB IS!!
Meg kell találni a célodat, és küzdeni, hogy véghez tudd vinni, ez lehet bármi, ami neked fontos, és úgy érzed életed meghatározója lehet. Leírva egész egyszerûnek tûnik, de ritkán az :) Na meg persze érdemes élni a kicsi szépségekért is, bár igen közhelynek tûnik, de így van (pl õszi erdõ, éjjeli csend a nagyvárosban, egy ismeretlen mosolya reggel a buszon, nagy nevetések a barátokkal, csak h párat említsek) Építsd magadba a szellemi élvezeteket is, ne csak a testit, mert ez is boldogít. Az önismeret is egy élvezetes dolog, legjobb és legolcsóbb utazás, és ennek segítéségvel rájöhetsz arra, hogy mi is a te életed értelme :)
Mindekinek más erre a kérdésre a válasza.Hogy neked miért érdemes élned azt csak te magad tudod megválaszolni.Gondolkozz el rajta, de komolyan, és remélem nem azért tetted fel ezt a kérdést, mert depressziós vagy és magányos.Csak azért gondolnám, mert eléggé jellemzõ kérdés, ha magányos vagy.De remélem nem.Légy boldog, ha netán most épp nincs célod, ne aggódj majd megtalálod idõvel.
Valtozo. Valakinek a szerelmeert, valakinek a karrierért, valakinek a barataiert. Egyenfuggo. :)

Hívők! A héten elgázolt két kisgyereket egy autós és meghaltak. Mi értelme volt így az életüknek? Miért nem mentette meg őket az Isten? Miért nem mutatta meg mindenható erejét?

Legjobb válasz: Nehéz errõl nyilatkozni. A szülõk biztosan majd' belehalnak a gyászba, szerintem nem is lehet ép ésszel ezt felfogni, és feldolgozni sem. Viszont valóban számos olyan dolog történik, amit akkor nem értünk meg. ÉS gondolj csak bele: a sofõrnek milyen kegyetlen érzés lehet.. TRAGÉDIA mindenkinek!! :(

"Így volt megírva." Meg van írva? Kész a forgatókönyv? Ez hogyan egyeztethetõ össze a szabad akarattal?
Nehéz errõl nyilatkozni. A szülõk biztosan majd' belehalnak a gyászba, szerintem nem is lehet ép ésszel ezt felfogni, és feldolgozni sem. Viszont valóban számos olyan dolog történik, amit akkor nem értünk meg. ÉS gondolj csak bele: a sofõrnek milyen kegyetlen érzés lehet.. TRAGÉDIA mindenkinek!! :(
Én azért nem mondanám egyértelmûen, hogy micsoda bûnt követett el a gázoló. (Bár nem tudom, a baleset részletes kimenetelét!) De nem lehet, hogy baleset volt? Mindenki figyelmetlen volt, az biztos. És több mindenki hibája: a szülõké is, a sofõré, a gyerekeké, a társadalomé. Mert miért nem csináltak eddig oda gyalogos átkelõt. És mértnem léptek fel eddig erélyesebben a szülõk? Én biztosan az asztalra csaptam volna és kikövetelem, összefogva sok szülõvel.
3 oka is van annak, hogy nem cselekedett. 1. Jelenleg Sátán uralta gonosz világban élünk. Õ gyûlölködõ, álnok és kegyetlen. Ezért a befolyása alatt álló világ is ilyen. 2. Az emberek tökéletlenek és bûnösök, ezt örököltük. 3. Elõre nem látható események - egyszerûen sokszor rosszkor vagyunk rossz helyen. Jelenleg olyan világban élünk amikor Isten nem lép közbe, nem avatkozik a dolgok menetébe. De vígasztaló a gondolat, hogy nem õ okozza a szenvedést. Különbséget kell tenni aközött, hogy megengedi vagy õ okozza. Viszont egyedül Neki van meg a hatalma, hogy megszüntesse a szenvedést. Miért vár még? Ha van egy kis bibliai ismereted, kedves kérdezõ, akkor emlékszel a vitakérdésekre, amikkel Sátán Istent vádolta. Most itt a lehetõség, hogy megmutassa, hogyan tud uralkodni. Ha Isten beleavatkozna, Sátán meg tudná újra vádolni, hogy mi lett volna ha nem avatkozik bele, stb. Tehát csöndben figyel, és vár. A Teremtõ Isten tudja azt a meghatározott pontot, amikor nem tûr tovább. Az pedig, hogy emberek meghalnak, igaz, nagyon fáj neki is, gondoljunk csak bele, hogy fájhatott Neki az egyszülött fiát feláldoznia, de tudta, hogy feltámasztja. Ugyanígy érez az ártatlanul meghalt emberek iránt is. Az emlékezetében minden egyes hajszálunk fel van jegyezve, és ha eljön a várva várt igazságos napja, ezek a személyek fel fognak támadni. Kérdés, hogy amikor õk feltámadnak, mi ott leszünk-e. Õk keresni fognak. Éljünk úgy, hogy találkozhassunk velük.
Isten nem létezik. Aki hívõ az meg mindjárt megmagyarázza, hogy így kellett történnie a nagyobb jó érdekében, aki fanatikus hívõ az meg mindjárt azzal jön, hogy Isten a mi diktatárounk és azt csinál velünk amit akar, még akkor is ha ez neki csak morbid szórakozsá.
Tán mert nem létezik? Amúgy majd megkapod, hogy ennek is értelme volt, csak mi nem tudhatjuk.
a két kisgyerek tapasztalta a halált...de meg nem szûntek, mint egyének...nem úgy van azért, ahogyan sokan hiszik...és, hogy mi értelme volt megszületniük? annyi, hogy ezzel elõsegíthetik a gázoló jellemfejlõdését, aki most talán belátja micsoda vétket követett el, megbánja õszintén, és ezzel közelebb kerül Isten országához. :) Isten mindenható, így el nem veszi senki létét, de a tapasztalat viszont folyamatosan változik, mivel csak abból tanulhat az ember. üdv 26/F LastOne.Left
a figyelmetlenség ugyanúgy vétek, és én egyet értek abban, hogy a szülõk is benne lehetnek ebben, a gyerkõcöket ugye most nem nagyon lehet elõvenni...igazság szerint csak egy példát írtam, ami okként szolgálhat...bár nem tudom, hogy nekem címezted e a hozzászólásod. :) üdv 26/F LastOne.Left
Így volt megírva.
Mert a Sátán e világ fejedelme. Teljesen jogos hatalmat gyakorol a világ felett, és azon mutatja meg mindenható erejét, aki kéri, aki nem annak az életébe egyszerûen nem avatkozik bele. A gyerekek? A szüleik döntenek a sorsukról szerintem, ameddig erre az önálló döntésre (megtérés) nem képesek, addig a szüleiket nézi Isten, illetve a Fiát! Üdv. Gábor
14:01 Nahát, milyen elképesztõen jogos és igazságos dolog lenne istentõl, ha a szülõk bûnét verné le az ártatlan gyerekeken XD
Utolsó. Látom nem fogtad fel. Õ nem ver le semmit. Ha nem szeretnél vele élni nem szól bele az életedbe, se a gyerekeidébe, ez nem a bûn leverése. És Isten jobban sajnálja azt a két gyereket, mint közülünk bárki.
Te mondta: " a szüleiket nézi" - ezt aligha lehet másképp nevezni, mint "leverésnek" Mer nehogy már azon múljon két öntudatlan gyermek sorsa, hogy mit gondoltak és tettek a szüleik.
A válasz rendkívül egyszerû, és nem kell hozzá nagy ész: Isten nem létezik. Istent csak azért találta ki az ember, hogy legyen kinek megköszönni, legyen kit hibáztatni, legyen kitõl kérni. Az egyház pedig egy jó nagy kamu, egy hazugság ami lehúzza az emberek megtakarított kis pénzét, ami elbutít. Miért van az hogy a nagy, fanatikus hívõk általában olyan hülyeségeket csinálnak vagy mondanak, hogy például "Isten mondta hogy öljem meg a családom". Ha a hívõk Isten védelmére kelnek, õk honnan tudják hogy valóban nem Isten mondta ezt? Isten csak egy fogalom, amit az emberek saját gyengeségük gyógyíreként találtak ki. Én nem mondom hogy nincsen feljebbvaló, hogy nincs olyan aki egyengeti az emberek útját, az általunk elképzelt Istenhez viszont biztosan nincsen köze, és neki biztosan nincs beleszólása abba hogy itt lent mi történik, ez a sors, az élet közjátéka, ezért maximum egymásra lehet mutogatni, egy nem létezõ személyt számon kérni nevetséges. Mindenkinek van "Istene", a saját magunkban eldöntött dolgok, a becsületünk, az emberségünk. És nem egy szakállas férfi, aki feltámadt egy barlangban és ezért jön a húsvéti nyuszi...
Kedves utolso valaszolo! Nagyon sokszor latom feltunni azt az ervet, hogy "az egyhaz lehuzza az emberek megtakaritott kis penzet".Nem igazan ertem, mire gondolsz.Fizetsz egyhazfenntartoi jarulekot? Adakozol perselypenz vagy egyeb adomanyok formajaban? Ha nem, akkor miben huz le teged az egyhaz?
Különbözõ ürügyekkel pénzt szednek el az emberektõl. Például gyûjtünk ennek és ennek a kisfiúnak/kislánynak/családnak. Aztán meg a kedves kis papok jól zsebre tesznek mindent. Na így huzznak le. Én mondjuk pont hogy nem adok semmilyen egyháznak pénzt, szóval a kérdéseidre a válaszom nem. Más egyéb kérdés?
mindenkinek megvan a kirendelt ideje. valakinek 110év, valakinek 1nap. és lehet hogy a szülei nem voltak hívõk, lehet hogy rossz szülõk voltak, és isten csak "menteni" akarta õket, hisz még semmi rosz nincs bennük. de azis lehet, hogy egyszerüen nekik enyi jutott. egy biztos, jó helyen vannak!
Mindket gyerek betoltotte a kuldeteset ezen a foldon.Most mar az orok eletben vannak a szuloknek ez rosszabb mint a gyerekeknek. Ne probald erteni az erthetetlen.
Osi kerdes, hogy miert engedi Isten a rosszat.En nem akarok sokat rizsazni: mondhatnam, hogy "az Ur utjai kifurkeszhetetlenek". De en inkabb azt nem ertem, miert hiszik azt egyesek, hogy Istennek az a dolga, sot kotelessege, hogy mindent ugy csinaljon, ahogy mi jonak gondoljuk, es hogy megmentse XY-t.O nem a mi szolgank! Mi vagyunk az O szolgai, ergo nem kerhetjuk szamon, kit ment meg es kit nem.Tegyuk meg, ami tolunk emberileg telik, a dolog isteni reszet pedig bizzuk ra.
Volt szabad akaratuk és nem figyeltek körültekintõen az úttesten. Az anya nem törõdött velük, ki sem ment eléjük a buszhoz. "Ez így van jól..." Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Azért nem mentette meg Isten a gyerekeket, mert Isten nem egy valaki, nem egy személy, hanem egy mindenható törvény, egy hatalom bölcsesség és szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt, melyhez nekünk és minden élõlénynek és minden dolognak hozzáférhetõsége van képességei, szükségletei és érdeklõdése szerint. A gépkocsi vezetõ érdeklõdése közvetlen ez eset elõtt a biztonságos közlekedés helyett valami más lehetett. A szülõk és a gyerekek is valószínû valami mással voltak elfoglalva. Egy forrást nem lehet felelõsségre vonni vajon miért árad belõle az ami árad belõle. A törvényt se lehet felelõsségre vonni vajon miért is érvényes. Természetes, hogy ilyenkor felmerül a kérdés vajon mi értelme az életnek; - mint ahogy a forrásnak a lényege az hogy árad belõle valami, úgy az élet értelme a lét, a lenni akarás, a biblia ezt a „Legyen!” paranccsal fejezi ki. A mai embernek érthetõbben: „Hozd kifejetésre hatalmamat, bölcsességemet szeretetemet!”
A dolog túlélése hatalmas próba a család számára, így mindenki átmegy bizonyos fokú lelki fejlõdésen. Erõsebbek lesznek... nem megérte két élet, ha azzal a pár évükkel is segítettek valakiknek "magasabb szintre" emelkedni? És ebben még csak belemagyarázás sincs, sem túlspilázott spiritizmus és miegyébb. Tény, hogy ami nem öl meg, az megerõsít. Ilyen szempontból máris megleltük életük értelmét.
ki mondta, hogy a halál rossz?
Azt válaszolta valaki, hogy " ez volt megírva ". Ez a legszörnyûbb elképzelés, amit mondhat ember. Ezzel Istent okoljátok a bajokért! Pedig nem Õ mondta az elsõ emberpárnak, hogy kövessenek el szükségtelen bünt, nem Õ válaszotta a démoni uralmat, hanem az õs-szüleink. Így aztán nem kellene Istent okolni a szenvedésért. Amit vetett az ember, azt aratja. Azonban JÓ HÍR: Isten elküldte fiát, hogy váltságul adja életét, így aztán MINDENT helyre is fog hozni, hamarosan. Szóval NINCS MEGÍRVA, pláne Isten által nincs írva szenvedés és tragédia. Az Igaz Isten az élet forrása, és nem a halál okozója.
Tudom, hogy ez most kicsit rideg lesz, de ha Isten teremtette õket, miért ne ölhetné meg õket? Milyen alapon kérjük számon? Isten nem a télapó, meg kívánságmûsor, az élet meg nem rólunk szól. Ennyi.
Bármennyire is durván hangzik amit most leírok, de az a 2 szegény kisgyermek így "jól járt", mert õk szinte biztosan a mennyországba kerülnek, hiszen nem sok bûnük lehetett.
Én nem vagyok benne biztos, hogy az életben maradott érintettek lelki fejlõdésen mennek keresztül. Megkeseredettek lesznek, és nem biztos hogy pont Isten felé fordulnak megoldásért, segítségért. Sõt! Hinni pedig kell valamiben! Ha nem Istenben, akkor magunkban, Társunkban, Férjünkben.Aki nem hisz, elvész ebben a cudar világban :(
"Én nem vagyok benne biztos, hogy az életben maradott érintettek lelki fejlõdésen mennek keresztül. Megkeseredettek lesznek, és nem biztos hogy pont Isten felé fordulnak megoldásért, segítségért." Senki nem mondta, hogy a lelki fejlõdés azt jelenti, hogy valaki hívõ lesz. Sõt, másik oldalról, egy tragédia a családban nem jelenti azt, hogy mindenki azonnal elfordul Istentõl, ha addig vallásos volt. A llki fejlõdés központja nem is Isten, hanem maga az ember...
Érdekes, hogy elutasítják sokan Istent, hogy ne szóljon bele az életükbe, amikor egy ilyen történik, akkor viszont fel vannak háborodva, hogy miért nem szólt bele...
A valódi Teremtõ Isten nem avatkozik bele az életbe. A csodatevõ, szeretõ, megbocsátó istenség az a vallásoknak a kitalációja.

Mi értelme van az életnek? Istek miért akarhatta, hogy megszülessünk?

Amikor az embernek vannak hullámvölgyei, amikor pl a teljes önbizalom hiány, önutálat van az élen, amikor már tényleg úgy érzi az ember, hogy semmiben és semmire, senkinek nem jó, nem felel meg mi motiváljon a továbbiakban, ha eddig legtöbben, legtöbbször bántották, vagy rossz embernek tartották, akkor mi motiváljon?

Legjobb válasz: Pár gondolat eszembe jutott... Az egyik az, hogy "néha elveszettnek kell éreznünk magunkat." A másik, hogy lehet elõzõ életeidben elkövetett tetteid miatt ezt az életet érdemled, és most bûnhõdsz miattuk ebben az életedben, vagy amennyi "hátralékod" van. Vagy azért, hogy megtanuld h bizony vannak ilyen rossz sorsok is, és hogy ebbõl is gyûjtesz tapasztalatot. Lehet, hogy ezt kell átélned ahhoz, hogy késõbb teljes értékû életed legyen ebben, vagy a következõ életedben. oké, sokan nem hiszik az újjászületéses cuccot, de nagyban megkönnyíti a halál felfogását.

Pár gondolat eszembe jutott... Az egyik az, hogy "néha elveszettnek kell éreznünk magunkat." A másik, hogy lehet elõzõ életeidben elkövetett tetteid miatt ezt az életet érdemled, és most bûnhõdsz miattuk ebben az életedben, vagy amennyi "hátralékod" van. Vagy azért, hogy megtanuld h bizony vannak ilyen rossz sorsok is, és hogy ebbõl is gyûjtesz tapasztalatot. Lehet, hogy ezt kell átélned ahhoz, hogy késõbb teljes értékû életed legyen ebben, vagy a következõ életedben. oké, sokan nem hiszik az újjászületéses cuccot, de nagyban megkönnyíti a halál felfogását.
Amúgy szerintem az élet lényege a tapasztalás. Azért születünk hogy tapasztaljunk, amely tapasztalásainkat késõbb felhasználhatjuk következõ életeinkben.
Találnod kell valamit, amit szeretsz. A szülõk válása mindenkit megvisel, kamasz korban még nehezebb. Ha a szüleid nem tudnak téged emberként értékelni, ha nem képesek átsegíteni a dolgokon és ösztönözni a jó irányba, akkor õk azok, akik semmit sem érnek, mert ha egy szülõ elvállal egy gyereket, akkor azt kutya kötelessége szeretni, tisztelni és gondját viselni. Ösztönözni a jóra, segíteni a fejlõdését, és meglátni benne a tehetségét. Mert biztos, hogy te is jó vagy valamiben, és abiztos, hogy van valami, amit szeretsz, csak meg kell találnod. Ha úgy érzed, hogy magad alatt vagy, akkor gondolj arra a valamire, amit tényleg szeretsz. Mondjuk úgy "menekülj abba". És ez ne alkohol, cigi, vagy drog legyen, hanem olyan dolgok, amik elõre visznek az életben. Sportolj, rajzolj, alkoss, írj, zenélj, vagy ha vallásos vagy, akkor használd azt! Isten azért akarhatta, hogy megszüless, hogy megtaláld a boldogságot. Néha rögös út vezet oda. Túl kell élni! És Isten létén kár vitatkozni, semmi értelme. Én sem hiszem, a gyermekeimnek mégsem fogom soha azt mondani, hogy nincs, sõt õket is hittanra járatom majd, és konfirmálni, sõt esténként elmondjuk együtt az imát. Aztán majd eldöntik õk, hogy mit gondolnak. És ugyanúgy más embereknek sem vágod ilyet a képükbe. Szerintem nincs, de nem jelenti azt, hogy tényleg nincs. Mindenkinek szive joga eldönteni, hogy mit hisz, vagy mit nem.
Az élet értelme, hogy jól érezd magad és boldog legyél. Mindegy mennyit élsz, a lényeg hogy boldog legyél. Mert aztán kifingasz, és annyi volt. Az hogy kit mi tesz boldoggá pedig egyénfüggõ. Pénz, karrier, pia, nõk, adakozás, életmentés, gyilkolás, ezt mások nem dönthetik el helyetted.
Én nekem is vannak és voltak nehézségeim sõt többször is a depresszió szélén inogtam, de megtaláltam amit élvezek. Nekem személy szerint a humor volt az ami segített ezeket az idõszakokat átvészelni. De mindenkinek más és más. Van akinek a társas élet, van akinek a zene, van akinek a tánc, stb. Csak rá kell jönnöd arra hogy mi az amit élvezel.
A kérdező hozzászólása: De abban a helyzetben, amikor már teljesen értéktelennek érzed magad, de még más emberek is a fejedhez vágják, hogy milyen egy pancser, rossz ember vagy, (még ha nem is igaz, mégis nekik adsz igazat) ilyenkor mire kellene gondolni? Igazából amikor írtam a kérdést, az én indulataim és szomorúságaim jelentek meg a kérdésben. Nem tudom melyik kedves válaszoló írta, de eltalálta kamasz vagyok. nekem is vannak hullám völgyeim (c ahogyan mindenki másnak is) mostanában nagyon gyakran, de éppen ezért tettem fel a kérdést, hogy valamilyen módon ezen tudjak változtatni! Akár milyen nehéz is most, szeretet hiány, anyám hozzáállása a családhoz, szüleim válása, osztálytársak/ emberek kemény bántásai, az élet akadályai... ilyenkor szeretnék valahogyan ezen túltenni magam, valahogy másképpen reagálni a dolgokra, szeretet, barátok, szülõk nélkül is boldogulni. De e-közben arra is kíváncsi vagyok, hogy más emberek mire gondolnak, olyankor amikor teljesen maga alatt van? Hogyan válhatnánk pozitív/ pozitívabb emberré? Talán az élethez való hozzáálláson kellene változtatni?
Vedd úgy hogy egymásért vagyunk. Te is csaltál mosolyt egy más ember arcára és más is csalt mosolyt a te arcodra. Minden ember valamiért van. Egy apró mosoly is megváltoztathassa egy ember napját. Persze vannak napok amikor úgy érzed hogy nem vagy jó semmire minden ember fejében megfordult ez már.
"Amikor 5 éves voltam anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Amikor iskolába mentem, és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." (John Lennon) találó idézet szerintem.
én sem hiszek istenben, de ameddig nem tudjátok bizonyítani ne próbáljátok elvenni mások hitét, nem ártott nektek.
Isten tényleg nem létezik, gyerekes mese.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Sajnos a legtöbb kamasz átmegy ezen, vannak, akik okkal, vannak, akik csak a hormonok miatt. Sajnos nekem okom is volt rá, de most nem merülök bele. A lényeg, hogy bár idõbe telt, de kilábaltam belõle. Egyedül kezdtem el kimászni a gödörbõl, aztán jött a párom, s segített kimászni. Mondjuk nekem ott kezdõdött az önbizalomhiány, mikor márt tudatosan éltem. Nagyon gáz gyerekkorom volt. Aztán kamaszkorban csúcsosodott mert még a hormonok is rátettek egy lapáttal. De sajnos nem csak kamaszkorban érnek hullámvölgyek, késõbb is. Azóta is vannak ilyen hullámvölgyeim. Minden évben úgy gondolja az élet, hogy jól megszivat. De azt hiszem idén volt a legdurvább. De tudod mit, felállok és felemelt fõvel megyek tovább. ....miután kisírtam magam.Habár az idein még nem tettem túl magam, általában ennyi idõ elteltével már sikerül teljesen túltennem magam, de ez most betett. Mégis szerencsésnek kell éreznem magam, és élnem kell, nem adhatom fel. Azokért, akiket szeretek, akikért felelõs vagyok. Kamaszkoromban sajnos nem sikerült semmi vígasztalót, semmi célt találnom...azt az idõszakot csak túléltem....ahogy az egész életemet 21 éves koromig. De hidd el nekem, van remény. Mindig azzal próbáltam bíztatni magam, hogy egyszer majd jobb lesz, mert nem lehet mindig rossz, egyszer majd a sok szenvedésért megkapom a jutalmam. El is értem. De mondom, nem azt jelenti, hogy az élet azóta nem próbál meg összezúzni. Gondok mindig is lesznek, talán ezért olyan szép az élet napos oldala. Ettõl lesz mégjobb a jó. Talán a szenvedés nélkül unalmas lenne. Persze mikor az ember szenved, mást se szeretne jobban, mint a jó, unalmas életet. Célokat magadnak kell találnod, mert mindenkinek más a célja. De én mindig azt mondom, hogy olyan célokat kell kitûzni, amik meg is valósíthatók. Kis célokat, amikben örömed leled. Ha belejössz a kis célok megvalósításába, jöhetnek merészebbek.
isten nem létezik -.-"
Ez csak egy felteves, vagy konkretan rolad van szo? Ha rolad van szo, akkor miert vagy ilyen mely hullamvolgyben. Szerinted megerdemled, hogy senki ne szeressen, senki ne torodjon veled? Mert nekem az az erzesem, hogy nem, es csak egy kamasz vagy, akivel nem torodnek a szulei, nincsenek baratai, mert rossz lapot osztott neki az elet. Merre latod a kiutat?
Isten nem létezik.

Miért éljünk, mi az életünk értelme? Ha egy idő után menekülünk a kapcsolatból, akkor bennünk lehet a hiba? És mi lehet a megoldás?

Legjobb válasz: Nincs egy általános valami, ami mindenki életének értelmet ad. Vagy talán a boldogság elérése, a legtöbben egyszerûen ezt szeretnék elérni... de hogy kit mi tesz boldoggá, hogy hogyan érheti el azt, az már egyénenként különbözõ, így szerintem mindenki maga kell hogy megtalálja saját élete célját, értelmét. Kérdéseid második felére válaszolva pedig nem, akkor a kapcsolatban van a hiba. Valószínûleg egyszerûen nem illetek össze, akkor ezt nem is szabad sokáig húzni.

Nincs egy általános valami, ami mindenki életének értelmet ad. Vagy talán a boldogság elérése, a legtöbben egyszerûen ezt szeretnék elérni... de hogy kit mi tesz boldoggá, hogy hogyan érheti el azt, az már egyénenként különbözõ, így szerintem mindenki maga kell hogy megtalálja saját élete célját, értelmét. Kérdéseid második felére válaszolva pedig nem, akkor a kapcsolatban van a hiba. Valószínûleg egyszerûen nem illetek össze, akkor ezt nem is szabad sokáig húzni.
"Miért éljünk, mi az életünk értelme?" Van egy jó hírem: mindenki életének más és más az értelme, és a TE életednek TE adod az értelmét. Senki más nem mondhatja meg hogy te miért élsz vagy miért éljél. "Ha egy idõ után menekülünk a kapcsolatból, akkor bennünk lehet a hiba?" Igen, bennünk van a hiba mert még mindig nem vetettünk véget annak a kapcsolatnak. "És mi lehet a megoldás?" Véget vetni neki (mármint a kapcsolatnak, nem az életnek :D) és egy ideig szólóban nyomni, egyedülállónak lenni és átgondolni miért jutott idáig a legutóbbi kapcsolatod, te mit csinálhattál volna máshogy, levonni belõle a tanulságot és elkezdeni ismerkedni újra.
Mindenkinek más, van akinek a család, van akinek a karrier, és így tovább. Attól függ miért menekülsz a kapcsolatból. Ha minden tökéletes, és mondjuk azért menekülsz mert félsz hosszabb távon elkötelezõdni, vagy hasonló, akkor igen, benned. De elõbb utóbb gondolom jön valaki aki mellett nem érzel késztetést hogy menekülj
Mindenki életének más az értelme. És, azt, hogy ez mi, csak te tudod kitalálni.
Szerintem az életnek nincs értelme, ha sokáig boncolgatod a kérdést, nem érdemes. Mindig lehet találni vmi apróságot, ami épp éltet. A kapcsolatban meg miért vagy benn, ha menekülni akarsz? Próbáld meg mással, és ha többször ide jutsz, benned van a hiba.(Persze, ha családod van, akkor egyszerûen fogd vissza magad, nõlj fel, akkor igen, benned van a hiba, felelõsséggel tartozol. Az életed értelme pedig, hogy rendes embert nevelj a gyerek(ek)bõl.)

Mi értelme van az állatkertnek? Miért jó az hogy az állatok ketrecben élik le az életüket? Embereket miért nem zárnak be mutogatni?

Legjobb válasz: Az állatkert már jó ideje sokkaltöbb annál, hogy "állatok bezárva". Nem velük van a baj, te nem vagy elég tájékozott. Az állatkertek fontos szerepet játszanak a természet védelmében, oktatásban, a veszélyeztetett állatok tenyésztésében, megóvásában és! visszatelepítésében. Az állatok az állatkertben tovább élnek mint a szabadban, ez bizonyított tény.

Az állatkert már jó ideje sokkaltöbb annál, hogy "állatok bezárva". Nem velük van a baj, te nem vagy elég tájékozott. Az állatkertek fontos szerepet játszanak a természet védelmében, oktatásban, a veszélyeztetett állatok tenyésztésében, megóvásában és! visszatelepítésében. Az állatok az állatkertben tovább élnek mint a szabadban, ez bizonyított tény.
Egy: az állatkertet arra találták ki, hogy pl. mi magyarok lássunk élõ oroszlánt. Kettõ: a legtöbb állatkerti állat ma már fogságban születik, tehát ha nem lenne állatkert, õk nem is léteznének. És végül három: ha majd nem lesznek cirkuszok, akkor majd beszélgethetünk arról, hogy kínzás-e az állatoknak az állatkert. De amíg vannak cirkuszok, addig inkább ott kellene körülnézned, hogyan tartják az állatokat.
Ez az "állatok a vastag (de díszes) rácsok mögött, alig néhány négyzetméterre bezárva" évtizedekkel ezelõtt még a Fõvárosi Állatkertben is igaz volt. Ma már a természeteshez hasonló viszonyok között él sok állat, pl. a majmok is villanypásztorral bekerített szigeten, szabadon nyáron, vagy a gorillák, a hegyi kecskék stb. Régen nem jártál állatkertben, ha ezt nem tudod.
A budapesti állatkertben nagyon sok minden pozitív irányban változott. Olvasd el egyébként, amit Gerald Durrell írt egyik könyvében.A vadonban voltak állatokat befogni állatkertek számára valahol Afrikában.A befogott állatokat viszonylag kicsi ketrecekben, nem túl kényelmes körülmények között helyezték el.Pár hét múlva kiderült, hogy valami politikai okok miatt nem vihetik magukkal az állományt, így szépen visszaengedték õket a vadonba.És az állatok nem akartak elmenni, sok még a ketrecébe is visszament. Itt írja az író, hogy az állatoknak sok szempontból jobb egy szakszerûen vezetett állatkertben, mint a vadonban.Ott is csak egy meghatározott területen élnek, nem az egész õserdõben, minden állatnak megvan a maga területe.Fogságban nem fenyegetik ragadozók, betegségnél ott az állatorvos, nincs éhezés.Megmutatott néhány szépléleknek frissen befogott állatokat, hogy azokat mennyi élõsködõ kínozza.

Mi az élet értelme? Hogy úgy átlagosan, minden embernek miért érdemes élni, akkor is ha a legszörnyűbb, legnyomorékabb élete van. Miért maradjon mégis életbe?

van egyáltalán?Mi az?mert én már nem tudom élvezni, nap mint nap szenvedek és már nem bírom tovább.Mi az élet értelme?szeretnék élni de egyszer?en már az életem eljutott egy olyan pontig ahol már csak a halál lenne a kiút.De értelmes vagyok és tudom, hogy nem az lenne a megoldás

Legjobb válasz: az én életem eléggé jó, de értelme akkor sincs. Nem változtat semmin se úgy összességében. A pillanat öröme számodra, amiért érdemes élni, minden más szar, ahogy van

az én életem eléggé jó, de értelme akkor sincs. Nem változtat semmin se úgy összességében. A pillanat öröme számodra, amiért érdemes élni, minden más szar, ahogy van
A kérdező hozzászólása: kösz
Érdekes kérdés.Akkor szoktam felvetni, mikor rossz történik, hogy mi az élet értelme ha szenved az ember.
Az eletnek valoban nincs ertelme, egyszer csak kialakultunk a vilagon, mint egy fuszal, vagy virag, vagy akarmi. Ez egy ugyan olyan orok kerdes marad, mint a vegtelenseg felfogasa. Mert az ember mindenben a logikat keresi, az ertelmet. Egy paradicsomnak mi ertelme van? Semmi. A megfelelo korlumenyek hatasara a szervetlen anyagokbol szervesse valtunk, majd idaig fajultunk. De ha spiritualisan kozelitem a kerdest, mindjart mas a helyzet. Az elet ertelme. Nos... Mindenki betegen szuletik a vilagra. Amiert itt vagyunk, es szenvedunk az az, hogy gyogyuljunk meg. Az, hogy te igy erzel, az eppen az, hogy baromira rossz iranyba indultal. Keresd az eletben a szep dolgokat. Ne feledd, az elet minden eggyes pillanataban ugyanannyi jo van, mint rossz. Igy vagyunk egyensulyban. Ying yang.Csak azt kell eldontened, hogy melyikre akarsz koncentralni. HA a rosszra , akkor azt fogok kapni. Sokan voltunk, vagyunk olyan allapotban, amilyenben most te vagy. Tul kell elni, meg kell allni megszagolni a rozsat! Ne hagyd magad befolyasolni a media altal. En pl. nem nezek se tv-t, nem hallgatok radiot, nem olvasok ujsagot. Igaz internetet igen, minden nap, de csak azt, ami engem erdekel, nem azt, amivel befolyasolni akarjak a tudatomat. Keress magadnak valami hobbit, szallj el benne, ird ki a faladra az ajto melle, hogy mindennek igy kell lennie, ahogyan van.Igy is jo, ugy is jo. Minden megoldas jo. Szeresd magad, es az embertasaidat, megha esetleg bantanak is. Tudd meg, hogy ok a szegenyebbek, hiszen aki bant masokat az fel, es buta. Valoszinuleg egy eleg erzekeny, de ertekes ember vagy, aki nem talalja helyet a vilagban. Meglepodsz, de egyre tobben vagyunk ezzel igy. Nem veled van a baj, hanem a vilaggal. Keresd meg, kutatsd fel, hogy miert! Nyilj ki! Hajra!
"a válasz: 42!":D (bocsi nem hagyhattam ki:D)
semmi, nincs értelme
Tavasz van, sétálok a Margitszigeten a lemenõ Nap fényében. Mellettem a Duna, körülöttem fák. A nyírfák apró, pelyhes virágai mint hópelyhek, úgy szállnak a levegõben, majd a sima vízre hullanak, messzire viszi õket a sodrás. Minden ragyog és én ott vagyok és láthatom ezt és kiélvezhetem minden pillanatát. És akkor érzem, hogy már megérte élni. Az élet értelme nem valami nagy titok, aminek egyetlen mondat a kulcsa. Az élet értelme a szépség, hogy meglássuk, hogy értékeljük, hogy átérezzük. Ezt érezni kell.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!