Találatok a következő kifejezésre: Mi életed ajándéka Amiért nem (1 db)

Mi életed legnagyobb ajándéka? Amiért nem tettél semmit, hanem csak úgy kaptad a "sorstól"?

Ne pénzzel kifejezhet? javakban gondolkodj!

Legjobb válasz: A kisfiam! Egyáltalán nem volt tervezett baba, véletlenül "csúszott be", az apja nem is vállalja (mióta persze megszületett, mert elõtte még nagy volt a szája), de nem is baj, nekem õ a legnagyobb ajándék. Meg ami még nekem nagy ajándék a sorstól, hogy olyan nyelvérzékem van, hogy soha a büdös életbe nem kellett otthon nyelvórára készülnöm, mert amit a suliban mondtak, az berögzült (halál komoly, hogy sose tanultam angolra) és csak ötöseim voltak, és mindenféle tanulás, kínlódás nélkül érettségiztem angolból :) Na ennek nagyon örülök, mert tanulni utálok.

A kisfiam! Egyáltalán nem volt tervezett baba, véletlenül "csúszott be", az apja nem is vállalja (mióta persze megszületett, mert elõtte még nagy volt a szája), de nem is baj, nekem õ a legnagyobb ajándék. Meg ami még nekem nagy ajándék a sorstól, hogy olyan nyelvérzékem van, hogy soha a büdös életbe nem kellett otthon nyelvórára készülnöm, mert amit a suliban mondtak, az berögzült (halál komoly, hogy sose tanultam angolra) és csak ötöseim voltak, és mindenféle tanulás, kínlódás nélkül érettségiztem angolból :) Na ennek nagyon örülök, mert tanulni utálok.
Legnagyobb ajándék az életem!
ez költöi lesz. de szerintem az hogy megszülettem. hogy egy jó családba születtem. hogy rendes életet tudok élni (nem vagyok fogyatékos, beteg). talán a többi dologért már én is tettem valamit.
A "becsúszott" babáért semmit nem tettem, hogy legyen, mivel az aktus célja nem a gyereknemzés volt, hanem pusztán a szex. Így tényleg egy nem várt ajándk volt.
tehetséget kaptam valahonnan, és nem örököltem senkitõl...
A csaladom es a ferjem!
A nõvérem!!!
nekem még nem volt ilyen. Az hogy megszülettem, hát az nem túl nagy boldogság tekintve eddigi életemet. A páromért jelenleg is küzdõk, és mindig is fogok, a suliban nem vagyok egy osztályelsõ sem, rengeteget küzdök azért, hogy ne maradjak le túlságosan..., aképességeim (jó sportoló lehettem volna), pedig elszálltak, már bepótolhatatlan hátrányom van. Az egyetlen ajándékom a sorstól talán a tenger szeretete. Nem tudom miért, imádom, nme tudom, megmagyarázni, ne is kérdezze senki, egyszerûen csak boldoggá tesz a tudat, hogy néha úszhatok, merülhetek benne, vagy már a gondolatától is megnyugszom.
egy családért és egy férjért rengeteget kell tenni. ha nem teszel érte semmit akkor az egy kalap szar. az más kérdés hogy te ezt élvezed és szereted megtenni. de igen nagy feladat megfelelö szeretet adni és elfogadni. tolerálni minden családtagot...stb.....
Ezt az életet. :) Ezeket a tökjóarc szülõket, akik jól megvannak, szeretnek, figyelnek rám, nem sok mindent kell nélkülöznöm... A bátyámat, akit szintén komálok, és mindent megtudok vele beszélni, és nevetni is egy csomót. Ja, és az osztályomat, akikkel még van másfél évem, és tényleg nagyon szeretem õket. 13L
Az ÉLET önmagában ajándék, a maga örömeivel, bánatával, megprobáltatásaival, kihivásaival. Minél hamarabb ismerjük fel annálinkább fogjuk tudni értékelni.
Az, hogy összefutottam a mostanra már legjobb barátommal, akit a világon a legjobban szeretek.!!! nem tettem semmit azért, hogy összefutottunk :)
az igaz szerelmet kaptam, de sajnos a mi szerelmünk nem teljesülhet be ebben az életben, talán majd a következõben.
Hogy befolyásolhatom magam, és sok olyat látok, amit más nem! Beletudok teljesen mászni az emberek gondolataiba, és tudom, hogy segítsek nekik. Lelki okokra azt hiszem, mindig tudom mi a megoldás. És talán a hatodik érzék, de abba nem merek még teljesen bízni :S :)
A nevelés amit a 3 tesómmal a szüleinktõl kaptunk.Apukám elégedetten halt meg emmiatt./még sírok is/
Azt, hogy annak idején nem buktam meg matekérettségin, pedig segghülye voltam, komolyan fenyegetett a bukás. Totál a véletlennek volt köszönhetõ, én nem manipuláltam semmit. erre azóta is azt mondom, hogy a sors ajándéka volt.
A ferjem, akinel keresve sem talatam volna jobbat.
Ilyen nekem nincs .
A kérdező hozzászólása: Ez legfeljebb a lánynak...
hogy 22 centis.
A mostani barátom :) Egy fantasztikus srác és nagyon szeretem :) Ja és teljesen véletlenül találkoztunk az interneten :D
CSALÁDOM!!!!!!
Az én életem legszebb ajándéka, hogy megismertem a világ legjobb fõnökét, és annak unokáját. Ezáltal egy nagyszerû barátságot kaptam. Míg élek szeretni fogom õket.
Hogy még van anyukám:!!!
A kérdező hozzászólása: Az utolsó kommenttel egyetértek, még a véletlen babáért is tettél valamit. Ne írjatok filozófiai esszéket, ( én is tudom, hogyan "kéne" élni) olvassátok el a kérdést.Nem "mibõl lehet", hanem "mi"!
Az, hogy NÕNEK születtem...ezért hálás vagyok, mert ez nem akármilyen ajándék...rengeteg mindent kaptam ezzel együtt!Gyermekáldás, család összetartása, fõzés, a hajam :P ÉS a párom is egy ajándék..neten ismerkedtünk meg, valami a nick nevéhez vonzott, pedig nem tetszett túlságosan (a neve)!De csak, hogy megismertem...a többiért már tettem eleget (õ is) :D


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit csináljak? Ötletek?

Az a helyzet,hogy unom az életet és öngyilkosságon is gondolkodtam! 16 éves fiú vagyok! Semmi nem tett tönkre mindenem megvan sok barátom,jó iskola osztálytársak,család is rendbe van de már unom ezt az egészet legszívesebben véget vetnék az életemnek! Nem szeretek tanulni dolgozni szeretnék nem iskolába járni de ott hagyni nem hagyhatom ott! Sokat gondolkodtam a nyáron miközben este az eget néztem! Egyszerűen nem akarok élni ennyi az egész! Depressziós nem vagyok! Semmi bajom minthogy említettem! Néha még a halálomat is kívánom! Mit csináljak?

3

Innen ki vagdossa magát? Mióta? Hogyan takarjátok el? Volt már hogy rooszul lettetek, elájultatok? Kort is írjatok!

Sok kérdés van bennem ezzel kapcsolatban,kinek írhatok?

8

Miért akar egy fiatal öngyilkos lenni azért, mert szakítottak vele?

nem értem... miért kell feladni az életet fiatalon csak azért, mert az első szerelmedet elveszítetted?

a volt barátom 21 éves és nemrég szakítottam vele... első voltam neki. velem képzelte el az életét annak ellenére, hogy nem volt túl jó kapcsolatunk. több mint 2 évig voltunk együtt, abból kb az első év volt jó, utána csak nyűglődve próbáltuk helyrehozni. én ebből kiléptem. ő öngyilkossággal fenyeget, sőt, már volt egy kísérlete is (az anyukája mondta). még az élete 1/4-ét élte csak le, de máris feladná egy rossz szerelmi tapasztalat miatt a céljait? még annyi minden vár rá, biztos lesz még jó pár nője...

miért gondolják azt egyes emberek, hogy egy szakítás után ez a jó megoldás???

19/L

3

Miért baj az, ha valaki a mának él?

18/L vagyok és csak a mának élek. vannak terveim a jövőre nézve, de nagyon egyszerűek: van egy álomállásom, továbbtanulási tervem, szeretnék felnőtt koromban családot.

viszont pár embernek más a felfogása és örömmel csesznek le engem, hogy az enyém miért nem olyan. vannak ismerőseim, akiknek 10 éves terveik vannak, minden el van tervezve, tanulnak mint az állat, dolgoznak rengeteget, még társasági életet sem nagyon élnek, hogy majd évek múlva jó munkájuk legyen és sok pénzük. én viszont legalább 25 éves koromig csak tanulni és bulizni szeretnék.

engem nem nagyon érdekelnek a tetteim következményei. ha valamit elrontok, akkor helyrehozom. én most vagyok fiatal, most kell élveznem az életet. több fiúval szeretnék járni (mármint nem egyszerre :D) és nem elsőre megtalálni az igazit. az első barátom ezért utál most, mert szakítottam vele, ő meg azt akarta, hogy rögtön, ilyen fiatalon elkötelezze magát. szeretnék bulizni most, nem akkor, amikor már gyerekeim lesznek.

csak annyira tervezek előre, hogy mit fogok csinálni holnap. szeretnék mindent kipróbálni: szerelmeket, bulikat, élményeket.

egyik ismerősöm most kezdte az egyetemet, de már most gyűjti a pénzt a villanyszámlára, pedig egyetem végéig a szüleivel szándékozik lakni...

mégis mi ezzel a baj? miért gond az, hogy 18 évesen nem az tölti ki az egész életemet, hogy a távoli jövőre gondoljak?

0

Miért érzem úgy, mintha a múltban történtek valójában meg sem történtek volna?

Sokszor érzem úgy,hogy pár múltban megtörtént dolog nem is történt meg igazából,mintha álmodtam volna az egészet,mintha valaki vagy valami játszana velem ezzel.Más is van így?

2

Melyik a jó életforma szerintetek és miért? Ti milyenek vagytok/voltatok a középsuliban?

A, jó tanuló, aki reggel bemegy az iskolába, hazamegy tanulni, másnap ugyanez, szórakozása a számítógépezés, olvasás, jók a jegyei, jóban van a tanárokkal és nagyra törő tervei vannak. a szerelem nem játszik nála.

B, törődik a külsejével, akadnak fiúk/lányok, akiknek tetszik és meg akarja őket hódítani, van szerelmi élete, sokat bulizik, sokat megy el otthonról, nem tanul túl jól, nem is tanul sokat, nem éppen a tanárok kedvence.

egy szóval:

A, szorgalmas, tanul, de nincs társasági élete

B, van társasági élete, lételeme a szórakozás, de nem tanul és rosszak a jegyei

melyik a jobb és miért?

2

Ha valaki szeret, és teljes mértékben elfogad úgy ahogy vagyok, de én nem szeretem, mit csináljak?

Volt valaki, akivel együtt voltam egy ideig.. Igazából semmi baj nincs vele, nagyon kedves lány, jól tudtunk beszélgetni, volt sok közös dolog is, stb. De valahogy nem tudtam szeretni.. Nem tetszett az alaptermészete, a stílusa. Egy idő után nem szerettem vele beszélni. Túl kellene lépnem ezeken, és újra megpróbálnom vele? Az volt még a baj hogy nagyon messze lakott tőlem, de még ezen is túl tudtam volna lépni. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e. :( Azt tudom, hogy nem lesz az életben több olyan ember aki elfogad és szeret úgy, ahogy vagyok, már ez is ritkaság volt. Ezért vacillálok.

1

Eldöntöttem, hogy kívül-belül megváltozok. Leírnátok a legjobb belső tulajdonságokat, és a legszebb külsőt?

Külsőnél lehetőleg csak olyat írjatok, amihez nem kell plasztika, mert bár szükséges lenne, nincs rá pénzem. :D
Előre is köszönöm a válaszokat. :)

5

Mit tegyek, hogy megváltozzak? 13 éves (többi lennt)

Alsóban tanárkedvenc voltam. Mintatanuló, 4 évig kitűnő ,ilyen verseny, olyan verseny. Ezért persze az osztály része nem nagyon kedvelt. Mikor felkerültem felsőbe, több tanár közé, már természetesen nem tudott kialakuulni ez a kedvencség. Ennek örültem is, azt hittem, így akik eddig nem nagyon kedveltek, majd megfognak. Hát nem lett így, pedig már nem jártam versenyekre, direkt elrontottam a próba-versenyt, hogy ne engem klüldjenek az országosra. Pedig (és ezt most nem kérkedésből mondom), lettem volna újra dobogós, mint egy évvel ezelőtt. Szóval direkt elrontottam, mert meg akartam felelni azoknak, akiknek eddig nem sikerült, és eszembe se jutott, csak utána, hogy Anya pedig milyen büszke lett volna rám, meg ha kitűnő vagy jeles lettem volna stb... Mostmár tudom, hogy nem kell mindenkinek megfelelni, mert ez lehetetlen. Annak kell, akik szeretnek minket, és mi is őket. De még mindig lelkiismeret furdalásom van emiatt, pedig tudom, már úgysem tudok rajta változtatni. Most azt szeretném, ha fél és évvégén kitűnő lennék, mert ugye 7. osztály évvége már számít a felvételibe, nyolcadikról meg nem is beszélve. Mit tegyek, hogy ne a múltra gondoljak, hanem a jelenre?

7

Merre tovább? Mit kezdjek magammal? (19/F)

Szoftverfejlesztő OKJ képzésre járok és nem hiszem, hogy ez lenne a jövőm.
Nem tudom mit kellene tennem. Én először szakácsnak akartam menni, de az anyám lebeszélt róla, mert a munkatársának a fia szakácsnak tanult és most nem talál munkát. Végül ugye "Mit is veszhetnék, úgy sincs jobb ötletem.." alapon beestem szoftverfejlesztőnek. Viszont tudom, hogy OKJ képzésen az ilyen képzések mit sem érnek mivel felületes az egész, maximum olyanoknak jó akik tovább mennek egyetemre.
Fejembe vettem, hogy jövőre újra érettségizek matekból és infóból (mivel a mostani érettségim csupa kettes lett) és villamosmérnöki szakra mennék tanulni. Viszont a röghözkötés és ez ebből adódó kilátástalanság teljesen eltántorít.
Tudni kell rólam, hogy jelenleg fogyózom mivel nagyon kövér vagyok és a kövérség rátelepszik az egész életemre. Nincsenek barátaim és a jelen körülmények között -tehát amíg le nem fogyok addig- ezzel nem is szeretnék foglalkozni.
Azt hittem, hogy OKJ képzésen egy kicsit kiereszthetek és új embereket ismerhetek meg akikkel legalább iskolaidőben hülyéskedhetünk. Erre mintha cseberből vederbe kerültem volna, és arra kellett rájönnöm, hogy a többség ugyan olyan "fapofa" mint én. Mindenki csak azzal beszélget akit régebbről ismer.
Vidéken élek és a napjaim utazással telnek, kb. napi 3-4 órát utazom.
Sokáig külföldre szerettem volna (Angliába), de nem tudok angolul.
Annyi mindent szeretnék, de még sincs egyetlen egy stabil pont ami motivációt adnia így végül sohasem kezdek bele semmibe.
Mindennap ilyen nyomottan kelek és fekszem le. Reggeltől estig azon agyalok, hogy mit kellene tennem és, hogy miért kell ilyen szánalmasnak lennem.
Amikor meglátok a korosztályomból való embereket akik vékonyak és jól néznek ki, vagy egy szép lányt rögtön elkezdek irigykedni és arra gondolok, hogy nekem is olyannak kellene lennem. Csajoznom kéne és hétvégente eljárni haverokkal. Ilyenkor mindig a szüleimet hibáztatom, hogy nem neveltek rendesen és hagytak elhízni és, hogy még most sem segítenek semmiben.
Szeretnék minél előbb elköltözni innen vidékről, csak sajnos nincs pénzem.
Mit kellene tennem? Hogy állítsak fontossági sorrendet? Hogy csökkentsem a feszültséget ami bennem kavarog?
Hiányérzetem van, mert egyszerűen kimaradtam eddig mindenből. Nem tudom mi érdekel igazán.
Az egész zsongás elveszi a kedvemet mindentől, a kilátástalanság pedig még rátesz egy lapáttal.
Mi merre hány méter?
Túl komolyan veszem? Csak egyszerűen lusta volnék és mind ez csak általam szült kifogások amiket már jól bebeszéltem magamnak vagy valós problémák?
Értitek egyáltalán?

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!