Találatok a következő kifejezésre: Miért voltak második világháborúban haláltáborok (1 db)

Miért voltak a második világháborúban haláltáborok?

Mi értelme volt annyi ember megölésének?

Legjobb válasz: A náci haláltáborok I. Ki beszél ma az örmények kiirtásáról? - tette fel a kérdést Hitler 1939. augusztus 22-én Obersalzbergben a német hadsereg vezetõi elõtt, s a következõ sokat idézett kijelentést tette: "A halálfejes egységekét készenlétbe helyeztem azzal a paranccsal, hogy kegyetlenül és együttérzés nélkül öljék meg a lengyel származású és nyelvû férfiakat, nõket, gyerekeket. Csak így juthatunk hozzá az élettérhez, amelyre szükségünk van." A gyilkosság a náci utópia megvalósításának elengedhetetlen eszköze lett, ennek terepéül a halálgyárakká alakított koncentrációs táborokat rendelték, az elsõdleges célcsoporttá pedig a zsidóságot kiáltották ki. Amikor a jogász Raphael Lemkin a genocídium - népirtás - fogalmát 1943-ban elõször használta, olyan megtervezett és rendszeres akcióra gondolt, amely egy népcsoport életlehetõségeit felszámolja, tagjait megsemmisíti. A nácik az európai zsidóság kétharmadát, az egész zsidó népesség egyharmadát kiirtották. A "végsõ megoldás" a sokmilliónyi zsidó népesség minden tagját célponttá tette - Hitler szerint el kellett tûnniük a Föld színérõl. A náci vezér a sztálingrádi katasztrófa elõestéjén is azt mondta propagandaminiszterének, Goebbelsnek: "nem szabad abbahagyni vagy szünetet tartani, míg egyetlen zsidó él Németországban." Így a zsidók sorsa, szenvedése mindazokkal a csoportokkal szemben egyedi, amelyek szintén a náci politika üldözöttjei voltak, és együtt raboskodtak és haltak meg a táborokban, legyenek azok lengyel és szovjet hadifoglyok, hazai politikai foglyok vagy Jehova tanúi. Végsõ megoldás A zsidók tömeges, erõszakos kitelepítésére alkalmazott "végsõ megoldás" (Endlösung) kifejezést 1940 júniusában használták elõször, s egyértelmûen a zsidó lakosság deportálását jelentette. Hamarosan feltûnt a "teljes megoldás" (Gesamtlösung) fogalom is - errõl például 1941. július 31.-i táviratában Heydrich tett említést. A Szovjetuniótól elfoglalt területekkel a Harmadik Birodalomhoz tartozó zsidók száma is ugrásszerûen megnõtt. Az 1942. januári wannsee-i konferencián tizenegymillió európai zsidó megsemmisítésérõl döntöttek, s ekkor már folytak a chlemnói haláltábor építkezési munkái. Goebbels 1942. március 27-én büszkén jegyezte be a naplójába: "Nincs még egy olyan kormány vagy rezsim, melynek módjában állna ennek a kérdésnek a világméretû megoldása." A haláltáborokról meglepõen kevés forrás áll rendelkezésünkre. Hitler és náci gépezete kevés konkrét utasítást tartalmazó iratot hagyott hátra, így a történészek hiába várják annak az iratnak a felbukkanását, melyben Hitler lövetlenül a zsidók kiirtására utasítana. Hitler "bejelentésekkel kormányzott", s így a történészeknek a hitleri kódrendszert kell megfejteniük. Az elkövetõkrõl, a rendszer mûködtetõirõl viszont fennmaradt sok ezer folyóméternyi iratanyag. A szörnyûséges folyamat kis részekre történt felosztása biztosítatta, hogy az abban részt vevõk ne tekinthessék át az egész folyamatot. A "végsõ megoldás" technologizálása, a gáz, a vasúti közlekedés komoly szerepe, a nagy tömegek mozgatásának megszervezése is közrejátszott az elszemélytelenedésben. Ebben a "technológiai folyamatban" a végrehajtók számára, akik önmagukat "szakembereknek" tekintették, az áldozatok nem számítottak emberi lényeknek, és õszintén meglepõdtek, mikor a háború után tömeggyilkossággal vádolták õket. Haláltáborok Az akkurátus szakszerûséggel vezetett - a háború végén részben elpusztított - náci nyilvántartásból kirajzolódik a több száz tábor, köztük tucatnyi megsemmisítõtábor rendszere. Típusa szerint a tábor sokféle lehetett: koncentrációs tábor, munkatábor, megsemmisítõtábor, és a további utazásig a deportáltakat befogadó ideiglenes gyûjtõtábor. Habár az elnevezések a tábor funkcióját jelölik meg, a háború végére mindegyik tábor haláltáborrá vált, hiszen a foglyok gyilkolása, elpusztítása mindenhol folyt. Hans Mommsen "halmozódó radikalizálódásnak" nevezi azt a folyamatot, ahogy a háború elõrehaladtával a náci rendszer pusztító tendenciái felerõsödtek. A háború megkezdése elõtt a náci Németországnak még valamennyire fontos volt az ország nemzetközi megítélése, a nemzetközi kapcsolatok alakulása, ám az Európa erõd (Festung Europa) kialakulásával Németország elzárta magát a külvilágtól. A náci hatalomátvételkor Németországban felállított koncentrációs táborok "csak" internálótáborok voltak, ahol a náci hatalomnak különbözõ okokból nem tetszõ, a náci uralommal szembeszegülõ személyeket gyûjtötték össze, hogy elkülönítsék, és felügyelet alatt tartsák õket. Az ellenzéket nem politikai ellenzéknek tekintették, hanem bûnözõk gyülekezetének, egyet nem értésüket pedig tûzzel-vassal irtandó eretnekségként kezelték. Internálótáborba kerültek még a köztörvényes bûnözõk és olyan "antiszociális" egyének, mint a homoszexuálisok, romák, prostituáltak, munkakerülõk. 1938-ban 30 000 foglyot tartottak így fogva. A koncentrációs táborok célja nemcsak a bûnösök kivégzése volt, hanem a lassú halál elérése a fokozott testi, lelki leépülés útján. A halál csak az utolsó állomás, addig az idõt szenvedéssel és megaláztatással kell kitölteni - a táborok eszerint alakították ki saját világukat. A halálozási arány az idõ és a háború elõrehaladtával növekedett. A táborok száma is egyre nõtt, míg végül behálózták az egész Német Birodalmat. A háború elõtti idõszak három legnagyobb tábora a München közelében lévõ Dachau, a Weimar melletti Buchenwald és a Berlinhez közeli Sachsenhausen volt. A náci hatalom konszolidációjával Gross Rosen, Flossenburg, Neuengamme, Ravensbrück, az Anschluss után pedig a Linz melletti Mauthausen is rákerült a táborok térképére. A háború keleti kiterjesztésével Auschwitz, Treblinka, Sobibor, Maidenek, Belzek, Stutthof és a német területeken Natzweiler, Bergen-Belsen, Neubremm épült ki. Az egész hálózat 1945-re 15 nagy központi táborból és 900 kisebb egységbõl állt - a becslések szerint mintegy tízmillió halottal. A munkatáborokban a megszállt területek lakosságának és a szovjet hadifoglyoknak a munkáját használták Németország háborús hadipotenciáljának növelésére. 1939. szeptember 26-án például Lengyelország teljes zsidó lakosságát kényszermunkára kötelezték. A munkatáboroknak két típusa létezett 1942 végén: az ún. SS-táborok, melyek nagyobb gettók mellett, az SS irányítása alatt mûködtek, ahol a férfiak és a nõk különválasztva éltek, illetve az ún. gyári táborok, melyek magántulajdonú német cégek, vállalkozások irányítása és "gyári õrség" (Werkschutz) ellenõrzése alatt mûködtek. Itt a férfi és a nõi munkaerõ egy táborban lakott. Sok helyen a nõkkel is nehéz fizikai munkát végeztettek, mert a magáncégek lízingdíjat fizettek a munkaerõért, és a nõkért kevesebbet számított fel az SS. A munkatáborokban a munkaadó az elemi feltételeket biztosította, hogy a termelés érdekében a munkaerõ életben maradjon, míg a megsemmisítõtáborokban a foglyok dolgoztatásának célja a "munka általi megsemmisítés" volt - mindenfajta gazdasági racionalitás nélkül. Amikor 1941. október 23-án megtiltották a zsidók kivándorlását a Harmadik Birodalomból és a megszállt Európából, a fizikai és területi elszigetelés helyett a fizikai megsemmisítés lett a táborok elsõdleges célja. Ezután hozták létre az elsõ megsemmisítõtáborokat Lengyelországban. Himmler és Heidrich még 1939-ben létrehozta a Különleges Akciócsoportot (Einsatzgruppen) - négy egységét A, B, C, D betûkkel jelölték -, mely az SS-nek különálló és hatékony haderõt biztosított. Céljuk a keleti fronton elõrenyomuló hadsereg mögött a zsidók és a politikai komisszárok megsemmisítése volt, így e csoportok csökkentették a hadsereg szerepét az ilyen típusú feladatok végrehajtásában. Az A. csoport (Gruppe A) például Belorussziában 1942. január 31-éig 229 052 zsidót ölt meg. A feladat végrehajtása azonban lassú volt, és nagy pszichikai megterhelést rótt a végrehajtókra. Ekkor született a gázosító teherautó ötlete. Mindez technológiailag más minõséget jelentett az addigi eseti tömegmészárlásokkal szemben - ezzel a módszerrel egy-két tucat embert gyilkolhattak meg 10-15 perc alatt. Raul Hilberg szerint a náci hatalomátvétel és 1940 között 100 000 zsidót öltek meg. 1941-ben Lengyelország elfoglalásával a gettóba zárás embertelen körülményei, az alkalmankénti mészárlások és az Einsatztruppen tevékenysége miatt 1, 1 millió zsidó vesztette életét. 1942-ben már 2, 7 millió zsidót öltek meg a "végsõ megoldás" keretében idõközben kiépült megsemmisítõtáborokban. Az elsõ megsemmisítõtábor Chlemnóban kezdte meg mûködését 1941 decemberében, mikor a lódzi gettó lakosait gázosították el teherautókban. 1944 nyaráig, míg a Vörös Hadsereg fel nem szabadította a területet, 320 000 embert gyilkoltak meg egyedül ebben a táborban. További megsemmisítõtáborokat hoztak létre 1942 tavaszán Belzec Reinhard keretében, mely célul tûzte ki az összes zsidó megsemmisítését a lengyel területeken. Sobibor, Treblinka térségében 7 millió zsidót gyilkoltak meg szénmonoxiddal. A holttesteket az a Sonderkommando válogatta át és a pszichológiai problémákat is feloldotta, mely maga is foglyokból állt.

A náci haláltáborok I. Ki beszél ma az örmények kiirtásáról? - tette fel a kérdést Hitler 1939. augusztus 22-én Obersalzbergben a német hadsereg vezetõi elõtt, s a következõ sokat idézett kijelentést tette: "A halálfejes egységekét készenlétbe helyeztem azzal a paranccsal, hogy kegyetlenül és együttérzés nélkül öljék meg a lengyel származású és nyelvû férfiakat, nõket, gyerekeket. Csak így juthatunk hozzá az élettérhez, amelyre szükségünk van." A gyilkosság a náci utópia megvalósításának elengedhetetlen eszköze lett, ennek terepéül a halálgyárakká alakított koncentrációs táborokat rendelték, az elsõdleges célcsoporttá pedig a zsidóságot kiáltották ki. Amikor a jogász Raphael Lemkin a genocídium - népirtás - fogalmát 1943-ban elõször használta, olyan megtervezett és rendszeres akcióra gondolt, amely egy népcsoport életlehetõségeit felszámolja, tagjait megsemmisíti. A nácik az európai zsidóság kétharmadát, az egész zsidó népesség egyharmadát kiirtották. A "végsõ megoldás" a sokmilliónyi zsidó népesség minden tagját célponttá tette - Hitler szerint el kellett tûnniük a Föld színérõl. A náci vezér a sztálingrádi katasztrófa elõestéjén is azt mondta propagandaminiszterének, Goebbelsnek: "nem szabad abbahagyni vagy szünetet tartani, míg egyetlen zsidó él Németországban." Így a zsidók sorsa, szenvedése mindazokkal a csoportokkal szemben egyedi, amelyek szintén a náci politika üldözöttjei voltak, és együtt raboskodtak és haltak meg a táborokban, legyenek azok lengyel és szovjet hadifoglyok, hazai politikai foglyok vagy Jehova tanúi. Végsõ megoldás A zsidók tömeges, erõszakos kitelepítésére alkalmazott "végsõ megoldás" (Endlösung) kifejezést 1940 júniusában használták elõször, s egyértelmûen a zsidó lakosság deportálását jelentette. Hamarosan feltûnt a "teljes megoldás" (Gesamtlösung) fogalom is - errõl például 1941. július 31.-i táviratában Heydrich tett említést. A Szovjetuniótól elfoglalt területekkel a Harmadik Birodalomhoz tartozó zsidók száma is ugrásszerûen megnõtt. Az 1942. januári wannsee-i konferencián tizenegymillió európai zsidó megsemmisítésérõl döntöttek, s ekkor már folytak a chlemnói haláltábor építkezési munkái. Goebbels 1942. március 27-én büszkén jegyezte be a naplójába: "Nincs még egy olyan kormány vagy rezsim, melynek módjában állna ennek a kérdésnek a világméretû megoldása." A haláltáborokról meglepõen kevés forrás áll rendelkezésünkre. Hitler és náci gépezete kevés konkrét utasítást tartalmazó iratot hagyott hátra, így a történészek hiába várják annak az iratnak a felbukkanását, melyben Hitler lövetlenül a zsidók kiirtására utasítana. Hitler "bejelentésekkel kormányzott", s így a történészeknek a hitleri kódrendszert kell megfejteniük. Az elkövetõkrõl, a rendszer mûködtetõirõl viszont fennmaradt sok ezer folyóméternyi iratanyag. A szörnyûséges folyamat kis részekre történt felosztása biztosítatta, hogy az abban részt vevõk ne tekinthessék át az egész folyamatot. A "végsõ megoldás" technologizálása, a gáz, a vasúti közlekedés komoly szerepe, a nagy tömegek mozgatásának megszervezése is közrejátszott az elszemélytelenedésben. Ebben a "technológiai folyamatban" a végrehajtók számára, akik önmagukat "szakembereknek" tekintették, az áldozatok nem számítottak emberi lényeknek, és õszintén meglepõdtek, mikor a háború után tömeggyilkossággal vádolták õket. Haláltáborok Az akkurátus szakszerûséggel vezetett - a háború végén részben elpusztított - náci nyilvántartásból kirajzolódik a több száz tábor, köztük tucatnyi megsemmisítõtábor rendszere. Típusa szerint a tábor sokféle lehetett: koncentrációs tábor, munkatábor, megsemmisítõtábor, és a további utazásig a deportáltakat befogadó ideiglenes gyûjtõtábor. Habár az elnevezések a tábor funkcióját jelölik meg, a háború végére mindegyik tábor haláltáborrá vált, hiszen a foglyok gyilkolása, elpusztítása mindenhol folyt. Hans Mommsen "halmozódó radikalizálódásnak" nevezi azt a folyamatot, ahogy a háború elõrehaladtával a náci rendszer pusztító tendenciái felerõsödtek. A háború megkezdése elõtt a náci Németországnak még valamennyire fontos volt az ország nemzetközi megítélése, a nemzetközi kapcsolatok alakulása, ám az Európa erõd (Festung Europa) kialakulásával Németország elzárta magát a külvilágtól. A náci hatalomátvételkor Németországban felállított koncentrációs táborok "csak" internálótáborok voltak, ahol a náci hatalomnak különbözõ okokból nem tetszõ, a náci uralommal szembeszegülõ személyeket gyûjtötték össze, hogy elkülönítsék, és felügyelet alatt tartsák õket. Az ellenzéket nem politikai ellenzéknek tekintették, hanem bûnözõk gyülekezetének, egyet nem értésüket pedig tûzzel-vassal irtandó eretnekségként kezelték. Internálótáborba kerültek még a köztörvényes bûnözõk és olyan "antiszociális" egyének, mint a homoszexuálisok, romák, prostituáltak, munkakerülõk. 1938-ban 30 000 foglyot tartottak így fogva. A koncentrációs táborok célja nemcsak a bûnösök kivégzése volt, hanem a lassú halál elérése a fokozott testi, lelki leépülés útján. A halál csak az utolsó állomás, addig az idõt szenvedéssel és megaláztatással kell kitölteni - a táborok eszerint alakították ki saját világukat. A halálozási arány az idõ és a háború elõrehaladtával növekedett. A táborok száma is egyre nõtt, míg végül behálózták az egész Német Birodalmat. A háború elõtti idõszak három legnagyobb tábora a München közelében lévõ Dachau, a Weimar melletti Buchenwald és a Berlinhez közeli Sachsenhausen volt. A náci hatalom konszolidációjával Gross Rosen, Flossenburg, Neuengamme, Ravensbrück, az Anschluss után pedig a Linz melletti Mauthausen is rákerült a táborok térképére. A háború keleti kiterjesztésével Auschwitz, Treblinka, Sobibor, Maidenek, Belzek, Stutthof és a német területeken Natzweiler, Bergen-Belsen, Neubremm épült ki. Az egész hálózat 1945-re 15 nagy központi táborból és 900 kisebb egységbõl állt - a becslések szerint mintegy tízmillió halottal. A munkatáborokban a megszállt területek lakosságának és a szovjet hadifoglyoknak a munkáját használták Németország háborús hadipotenciáljának növelésére. 1939. szeptember 26-án például Lengyelország teljes zsidó lakosságát kényszermunkára kötelezték. A munkatáboroknak két típusa létezett 1942 végén: az ún. SS-táborok, melyek nagyobb gettók mellett, az SS irányítása alatt mûködtek, ahol a férfiak és a nõk különválasztva éltek, illetve az ún. gyári táborok, melyek magántulajdonú német cégek, vállalkozások irányítása és "gyári õrség" (Werkschutz) ellenõrzése alatt mûködtek. Itt a férfi és a nõi munkaerõ egy táborban lakott. Sok helyen a nõkkel is nehéz fizikai munkát végeztettek, mert a magáncégek lízingdíjat fizettek a munkaerõért, és a nõkért kevesebbet számított fel az SS. A munkatáborokban a munkaadó az elemi feltételeket biztosította, hogy a termelés érdekében a munkaerõ életben maradjon, míg a megsemmisítõtáborokban a foglyok dolgoztatásának célja a "munka általi megsemmisítés" volt - mindenfajta gazdasági racionalitás nélkül. Amikor 1941. október 23-án megtiltották a zsidók kivándorlását a Harmadik Birodalomból és a megszállt Európából, a fizikai és területi elszigetelés helyett a fizikai megsemmisítés lett a táborok elsõdleges célja. Ezután hozták létre az elsõ megsemmisítõtáborokat Lengyelországban. Himmler és Heidrich még 1939-ben létrehozta a Különleges Akciócsoportot (Einsatzgruppen) - négy egységét A, B, C, D betûkkel jelölték -, mely az SS-nek különálló és hatékony haderõt biztosított. Céljuk a keleti fronton elõrenyomuló hadsereg mögött a zsidók és a politikai komisszárok megsemmisítése volt, így e csoportok csökkentették a hadsereg szerepét az ilyen típusú feladatok végrehajtásában. Az A. csoport (Gruppe A) például Belorussziában 1942. január 31-éig 229 052 zsidót ölt meg. A feladat végrehajtása azonban lassú volt, és nagy pszichikai megterhelést rótt a végrehajtókra. Ekkor született a gázosító teherautó ötlete. Mindez technológiailag más minõséget jelentett az addigi eseti tömegmészárlásokkal szemben - ezzel a módszerrel egy-két tucat embert gyilkolhattak meg 10-15 perc alatt. Raul Hilberg szerint a náci hatalomátvétel és 1940 között 100 000 zsidót öltek meg. 1941-ben Lengyelország elfoglalásával a gettóba zárás embertelen körülményei, az alkalmankénti mészárlások és az Einsatztruppen tevékenysége miatt 1, 1 millió zsidó vesztette életét. 1942-ben már 2, 7 millió zsidót öltek meg a "végsõ megoldás" keretében idõközben kiépült megsemmisítõtáborokban. Az elsõ megsemmisítõtábor Chlemnóban kezdte meg mûködését 1941 decemberében, mikor a lódzi gettó lakosait gázosították el teherautókban. 1944 nyaráig, míg a Vörös Hadsereg fel nem szabadította a területet, 320 000 embert gyilkoltak meg egyedül ebben a táborban. További megsemmisítõtáborokat hoztak létre 1942 tavaszán Belzec Reinhard keretében, mely célul tûzte ki az összes zsidó megsemmisítését a lengyel területeken. Sobibor, Treblinka térségében 7 millió zsidót gyilkoltak meg szénmonoxiddal. A holttesteket az a Sonderkommando válogatta át és a pszichológiai problémákat is feloldotta, mely maga is foglyokból állt.
Olvasd el és akkor megérted hogy miért voltak a haláltáborok :)
Nem voltak. Vagyis nem halál, hanem munkatáborok voltak. Az hogy meghalt bennük 300ezer ember csak következmény volt, nem elõre tervezett dolog.
A nácik totál biztos ember irtás vittek véghez ezekben a táborokban !
Semmi. Egyszerûen néhány ember (vagyis 1) eldegenerálódott agyának szüleménye volt a 20. század legnagyobb tragédiájának oka.
A kérdező hozzászólása: Köszi a kimerítõ választ!
Rober Merle: Mesterségem a halál Ezt olvasd el!

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Van olyan aki tud spanyolul es tud nekem segiteni forditasban magyarrol spanyolra?

2

A második világháború miért követelt olyan sok zsidó áldozatot? Mi volt a bűnük?

22

Miért van szüksége egy közösségnek vezetőre?

Önellátó személyek esetében egy vezet? valamilyen korlátoltság/fogyatékosság miatt kell. Pl. látni mindenki magától képes, de ha vak: valaki átvezeti a zebrán.

Egy munkamegosztó közösségben, társadalomban vagy akár csak egy családban (!), miért kerül ki egy vezet??
Az individualizmusból a kollektivizmusba való átmenetet tudom értelmezni. (szerintem [zanzában] egy biztonságra való igény miatt alakul ki a munkamegosztás, a gazdasági közösség. A személyes kapcsolatok, a kultúrális közösség szerintem még nem zárja ki az individualizmust és nem jelent kollektivizmust)

De hogy miért van szükség egy irányító személyre?...
Ellenpl. az Adam Smith-i közgazdaságtan tulajdonképpen valahol a vezetés szükségtelenségét fogalmazta meg egy jól m?köd? (kisvállalkozói szinten maradó) (gazdasági) rendszerben.
Biztonság? A közösségé vagy a vezet? elité?
Tisztelet? Ez paradoxon volna, hisz az egyedi értékek, eredetiség [individualizmus] magasztalása önállóságra hivatkozik.
Iránymutatás? Ez egy lineáris szemlélet? kultúrára utalna, dehát az állítólag "ciklikus" kínai mentalitásban is emelkedtek ki vezet?k...
És még egy sor gyenge, bizonytalan indok.
Ti mit gondoltok?

11

Mit jelent az hogy epilógus?

Néhány könyv végén szokott lenni epilógus címmel egy rövid fejezet ami már el?retekint pár évvel és azt írja le.

4

Wass Albertról kellene valami konkrétabb, kézzel foghatóbb kidolgozás, mint amit a wikipédián találok, segítene valaki?

Irodalomkönyvekben is néztem, alig van róla valami. F?leg a Halálos köd a Holtember partján c. m?vét kellene kidolgoznom, valamint az életét bemutatnom, és azt a korszakot, amelyhez tartozott.

0

Banki törvény-bolti bankkártyás fizetésnek a terhét januártól a vásárló viseli?

Kell fizetnem azért is, hogy a boltban bankkártyával fizetek? Vagy ezt a költségek a bolt állja?

1

A Bibliában hol találom meg Sirák fia könyvét?

2

II. Miklós cár meg a felesége miért nem adta gyorsan férjhez a lányaikat külföldre? Már benne voltak a korban mindannyian, legalább nekik nem kellett volna meghalniuk.

4

Társadalmi tanulmányok alapszak elvégzése után, milyen mesterszakot ajánlatok?

Gondolkodom a nemzetközi tanulmányok mesterszakon, de nem tudom el lehet e vele helyezkedni.

0

Milyen erdetű a Ferenczi családnév?

0

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!