Találatok a következő kifejezésre: Miért van magányos ember (20 db)

Kecskeméten miért nincsenek magányos emberek? Miért csak társasági emberek vannak akik nem érnek rá egy magányos emberrel ismerkedni?

Az, hogy képtelen vagyok saját nememmel (F) bármiféle kommunikációt létesíteni, mégjobban behatárolja a lehetőségeimet.

Legjobb válasz: Társaságból kiszakadt egyéneket én se találok helyileg... ( egy lány egy Kecskemétnek fele lakosságú településrõl)

Társaságból kiszakadt egyéneket én se találok helyileg... ( egy lány egy Kecskemétnek fele lakosságú településrõl)
A kérdező hozzászólása: De nem Kecskemét közelébõl, ugye? :(
Mindenhol sokan vagyunk, csak pont az benne bökkenõ hogy a magányos embert nem láthatod mert elvonultan éli a kis életét.
Hozzám jöhetsz betonozni... ;-))
Járj el kocsmába, ha fiatalabb vagy diszkóba. Vannak ott! :)
A kérdező hozzászólása: Sem a diszkó sem a kocsma nem érdekel, meg egyedül rossz lenne. Múltkor egymagam beültem pizzázni, végig baromira unatkoztam és még a szakács is elrontotta a pizzámat. Megbántam, hogy beültem. Pedig évekkel ezelõtt sikerült egy személlyel beülnöm ugyanarra a helyre. Nagyon jó volt, kellemes emlék maradt.
Tudom hogy nem ma írtad ki a kérdést de ha akarsz akkor írhatsz privátot mellesleg én nagykõrösi vagyok 20/f

Miért van ennyi magányos ember?

Egyik ismerősöm társkeresőzik és nem egy egyszerű társkeresőn, hanem elit társkeresőn, de azt mesélte, hogy meglepően sok a magányos ember, akiknek diplomájuk van. Miért? Ne azzal gyertek, hogy a diplomások mindenkit lenéznek, mert nyilván azért nem jönnek össze 8 általánost végzettekkel, mert azonos szellemi szintű partnert keresnek. És tudom, hogy nem a papír teszi az embert, de mégis, ha valakinek van esze és nem tanul, az az ambíció hiányáról árulkodik. Tényleg ennyire nehéz nem megalkuváson alapuló párkapcsolatot találni? Vagy csak ilyen sok ember szerencsétlen a szerelemben egyszerre?

Legjobb válasz: Nem tudom én diplomás vagyok és társkeresõn, NEM eliten, ismertem meg a férjemet. Neki nincs diplomája, de úgy gondolom azonos szellemi szinten vagyunk. Azért van ennyi magányos ember, mert minden agyon misztifikálnak, és amikor a "párra" kéne egy ki idõt szentelni pl. keresni kéne, vagy energiát fektetni az egészbe akkor hirtelen minden sokkal fontosabb, meg nincs idõ, meg akkora igények vannak hogy hujjuj, ez sem az sem jó mert...piros pöttyös a kabátja, tehát ez egyenlõ azzal, hogy véletlenül sem állok vele szóba, még a végén kiderül, hogy jó fej, és különben is a Mari meg a Pisti is azt mondta nincs manapság normális pasi/nõ. Állítom, hogy aki nem akar, az nem is marad sokáig magányos.

Azért vannak sokan egyedül, mert olyan elvárásaik vannak, hogy nincs ember aki megfelelni neki. Ezért választja a könnyebbik utat és tart szeretõt. Nyilván vannak kivételek de a 30-as korosztályra többnyire ez ráillik, tisztelet a kivételnek! Sok pasi nem akar még 30 felett sem gyereket, de a nõk nagyrésze már 30 körül gyerekvállaláson gondolkozik... ezért a pasik nem a saját korosztályukban keresgélnek, hanem a fiatalabbak között. A fiatal lányokkal, meg az lesz a gondjuk elõbb-utóbb, hogy nem elég érettek hozzájuk, sokat buliznak...stb.
Nekem egy fia diplomám nincs, viszont van egy boldog párkapcsolatom egy csodálatos emberrel. De szerintem a magány nem diploma függvénye. A párkapcsolatok szerepe egyre jobban leértékelõdik, az emberek közül sokan egyáltalán nem hajlandóak a másikkal összecsiszolódni, megtanulni jól szeretni. Sokan már az elsõ kis problémánál, ami a két egyéniség kisebb különbözõségeibõl adódik, lecserélik a partnerüket. (Persze ott a másik véglet is, aki mindent eltûr, neki lehet, van kapcsolata, de milyen?) Sokszor látom azt, hogy szinte minden fontosabb az embereknek, mint a párjuk: a vagyonuk, a karrierjük, a többi családtag, a barátok, a hobbi, az önmegvalósítás. Ezekét a legtöbben szinte bármikor feláldoznák a partnerüket, viszont egyikbõl sem engednek a kapcsolatuk érdekében. Amit még tapasztaltam, hogy az emberek félnek a kapcsolatoktól. Vágynak is rá, de félnek is attól, hogy mi lesz, ha csalódnak, mi lesz, ha megbántják õket, mi lesz, ha nem sikerül. Semmi nem lesz, a csalódások is az életünk részei, igaz veszíthetünk is, de ha nem kockáztatunk, nem is nyerhetünk. A média befolyása is elég jelentõs, szinte folyamatosan azt sugározza, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie, az embernek, a párkapcsolatnak, ha meg véletlenül valami nem tökéletes, azt vagy leplezd mindenki elõl, vagy (ha másik emberrõl van szó) szakíts vele és nehogy azt hidd, hogy téged is szerethet valaki a hibáiddal együtt! Szóval én nem csodálom, ha nehéz a mai világban igazán tartós, tartalmas kapcsolatot kiépíteni.
Nem tudom én diplomás vagyok és társkeresõn, NEM eliten, ismertem meg a férjemet. Neki nincs diplomája, de úgy gondolom azonos szellemi szinten vagyunk. Azért van ennyi magányos ember, mert minden agyon misztifikálnak, és amikor a "párra" kéne egy ki idõt szentelni pl. keresni kéne, vagy energiát fektetni az egészbe akkor hirtelen minden sokkal fontosabb, meg nincs idõ, meg akkora igények vannak hogy hujjuj, ez sem az sem jó mert...piros pöttyös a kabátja, tehát ez egyenlõ azzal, hogy véletlenül sem állok vele szóba, még a végén kiderül, hogy jó fej, és különben is a Mari meg a Pisti is azt mondta nincs manapság normális pasi/nõ. Állítom, hogy aki nem akar, az nem is marad sokáig magányos.
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy az emberek alapból nem figyelnek oda egymásra, mindenkinek a saját problémája a legfontosabb. Én egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik tényleg figyelnek rám és nem biztos, hogy pont családtagok, persze a családomban is vannak olyanok, akik kitartanak mellettem. De lehet, már az is nagy dolog ebben az elcseszett világban, hogy egyáltalán vannak igaz emberek körülöttem. Azért emelem ki ennyire a diplomát, mert azt látom, hogy ahol pl a nõnek magasabb a végzettsége, mint a férfinak, ott ebbõl van a legtöbb probléma. Persze itt is vannak kivételek, de legtöbbször sajnos ez így van. Nem is kell pont diplomásnak lennie a nõnek, elég az, ha csak többet keres. Én meg úgy veszem észre, hogy a nõk nagyobb számban tanulnak tovább egyetemen, mint a férfiak.
Ahogy #9 írja, a magány nem diploma kérdése. Nagyon sok barátom/ismerõsöm van, jellemzõen 25-30 közötti férfiak, akiknek évek óta nincs senkijük. Persze van akinél érthetõ, de olyan is van közöttük aki jóképû, normális és stabil anyagi háttere is van. Ugyanilyenbõl van diplomás és nem diplomás is. A társkeresõ oldalak viszont érdekes téma... Én nem használok ilyen oldalt, de van egy ápolt, csinos, jól szituált 40 körüli hölgyismerõsöm aki igen és rendszeresen elmeséli mi újság, mi történt a honlapon. Õ elég régóta próbálkozik és az elmeséléseibõl az jön le, hogy akik írnak neki, azoknak fõleg - úgy 60-70 százalékban - "másodhegedûsként" kellene. Tudjátok, "a szabadidõ kellemes eltöltése" címszó alatt. Szóval csak a regisztrációs számokból megítélni a dolgot nem biztos hogy pontos képet ad. 26F
Mint mondtam, nem biztos, hogy igénytelenség, szeretõt tartani, ha nincs mellette senki. Nem qurvához járást jelent ez. De igaza van valakinek aki azt írta, hogy nem akarnak sokat beletenni akapcsolatba. Sok idõbe tellik, és lehet meg sem éri, az idõ meg megy. Sokan így is lehetnek. Aztán késõbb meg lehet észreveszik, hogy elment az idõ felettük de akkor meg már lehet, hogy késõ.
A kérdező hozzászólása: Remélem, tud valaki pozitív példát mondani, mert eléggé elkedvtelenítõ ez a helyzet.
A kérdező hozzászólása: 4 Ezt arra értem, hogy nem akar komolyat. Nekem ez furcsa.
Nem igénytelenség ez, csak a helyzet hozza sokszor. pl ha a szeretõre érted, ha nem érzi úgy, hogy akar még komolyat, az jobb, ha van egy neki mutatóba, de mellette csalja?
A kérdező hozzászólása: 2 Ennyire igénytelenek az emberek?
azon én is meglepõdtem, amikor mondta az elit társkeresõ szóvivõje, hogy számítottak 25 ezer regelõre, és lett 110 ezer helyette. Hát azért, mert sok emberrõl nem is gondolnák, hogy nincs senkije, és ezért meg sem merik közelíteni, vagy sok ember gyáva ismerkedni, leköti a figyelmét a mindennapi bajok, dolgozik, stb, vagy szeretõt tart, nincs komoly kapcsolata.
Hagyjuk már ezt a hülyeséget hogy diploma = elittség. Sok diplomás egy növény szintjén van munkanélküli több diplomával vagy csövezik az utcán. Azért van ennyi magányos ember mert nem nevelték a többséget rendre és tiszteletre a másik féllel szemben.

Miért van karácsonykor ennyi magányos ember?

Legjobb válasz: én azért vagyok magányos mert rossz ember vagyok.. azt nem tudom hogy más mért magányos.

én azért vagyok magányos mert rossz ember vagyok.. azt nem tudom hogy más mért magányos.
Mert a Karácsonyhoz általában több ember szükséges.
én meg azért vagyok magányos, mert utálom (vagy csak unom) az embereket
Szóval ma egész nap ezt kell hallgatni? Egész nap ilyen kérdések lesznek? Ez már vagy a 100.!!!!! Keressetek már vissza basszus, csak 1 kicsit nézzétek vissza a kérdéseket.
Akinek nincs párkapcsolata, az könnyen így látja az ünnepet. A szürke hétköznapokban pedig nem ennyire feltûnõ, mert emberek között vagyunk. 20L
Máskor is pont ugyanennyi van.
Így van. Máskor is pont ugyanennyi van. Persze belemehetnénk az eszmefuttatásba hogy a pláza r.bancok vagy a k.csög bunkók tehetnek róla de azt hiszem felesleges. "Amikor a bûnöst keressük elõször tükörbe kell tekintenünk."
"Amikor a bûnöst keressük elõször tükörbe kell tekintenünk." Oké, ártatlan... jöhet a következõ.
Szerintem csak magányos pasik vannak, egy lány mindig talál partnert magának..

Miért van ennyi magányos ember a világban? Mi változott meg, hogy mára nagyobb részt meg nőtt a magányosok száma?

A férfiak lettek lélekben gyengébbek, vagy a n?knél változott meg valami, vagy valami teljesen más az ok?

Legjobb válasz: Mert a média azt sugallja beléd hogy szar vagy kövér vagy,ronda a körmöd,a hajad,nem vagy elég izmos stb És azt látod mindenhol hogy a vékony izmos menõ gazdag emberek futkoznak jó csajokkal.. ÉS emiatt van vele úgy az ember gyermeke hogy aah a faszom nem érdekel a dolog. Persze vannak kivételek

Mert a média azt sugallja beléd hogy szar vagy kövér vagy, ronda a körmöd, a hajad, nem vagy elég izmos stb És azt látod mindenhol hogy a vékony izmos menõ gazdag emberek futkoznak jó csajokkal.. ÉS emiatt van vele úgy az ember gyermeke hogy aah a faszom nem érdekel a dolog. Persze vannak kivételek
Társadalmi változások. Régebben a nõknek a családalapítás volt az elsõdleges, nem voltak annyira válogatósak. Más, fõleg belsõ értékek számítottak, és hogy ha nem találták meg azt, akirõl kislányként álmodoztak, akkor beérték valakivel, mert ha 25 éves kor körül nem keltek el, akkor már szúrták a társadalom szemét. Ezzel szemben ma, a média harsogja, hogy találd meg az igazit, ennél fogva a nõk saját elvárásaiknál nem mutatnak kompromisszumkészséget (viszont a férfiaktól elvárják). Továbbá ma már inkább azt nézik ki, aki 25 éves kora elõtt házasodik. Éld ki magad, ez a mottó, melynek következtében a lányok is belemennek alkalmi kalandokba, persze csak a nagyon jól kinézõ férfiakkal. Az érték a külsõ lett, fõleg a fiatal lányok körében, és mivel kitolódott a családalapítás idõszaka 10-15 évet, ezáltal a nem annyira szerencsés külsejû pasiknak legalább ennyit kell várniuk pluszban. Viszont akkor sem igazán nyerõk, mert tapasztalatlanok, szóval ha még össze is jönnek velük késõbb nõk, azok úgy is csalni fogják õket helyes pasikkal.
Mert a nõk nagyon válogatósak, így ha nem jut nekik jóképû pasi, inkább egyedül maradnak. Emiatt pedig egyedül maradnak a csúnya férfiak is.
Biztos nem fogsz egyedül megöregedni :) Az meg, hogy más vagy, mint a többség inkább érték manapság, ne akarj beállni a sorba, örülj, hogy te jobb vagy náluk. Engem nem érdekel, hogy mások hülyének néznek azért, mert normális kapcsolatot keresek és nem alkuszok meg felszínes emberekkel. Én kapom is a barátnõimtõl az leoltást rendesen emiatt. De hiszem, hogy vannak még normális személyiséggel rendelkezõ emberek, akik értékelni is tudják a dolgokat. Te is bízz ebben. Elõbb-utóbb biztosan ráakadsz egy olyan emberre, aki ugyanúgy gondolja, mint te, csak legyél türelmes.
Nem kell mindenben a mögöttes tartalmat keresni. Arra gondoltam szó szerint amit leírtam, ami a válaszom is a kérdésedre. CSak annyira, hogy nem kell túlbecsülni a mai világot, hogy hhú pffuu mennyi magányos van pont most 2012 ben. Ugyanannyi mint akármikor máskor. Voltak balek szaralakok régen is, meg voltak társas életre valók is. Ma sincs másképp. Persze ha akarod törj ki, legyél besavanyodottból életvidám, legyél nullábol RH pozitív, aztán élvezd a csodálatos életet!
A kérdező hozzászólása: Én nem dramatizáltam túl semmit, de ebbõl amit az utolsó leírt, azt vettem ki, hogy: vagy megpróbálja összeszedni magát ill. normalizálódni (az elme rokkant/idegbetegekre értettem), meg megpróbálja jól érezni magát a bõrében, vagy örökre egyedül maradnak. Erre gondoltál utolsó?
ÚÚgyan, haggyuk már srácok, lányok. Már 50 - 60 évvel ezelõtt is minden jónõ, jópali kapós volt, a quasimodó fajzat illetve az elmerokkant barmok meg a kutyának se kellettek. ENm kell ezt túldramatizálni. Ma is látni szerteszét ezermillió párban mászkáló embert, meg látni pár lelki toprongy egyedül csámpázót is. Semmi meglepõ nincs ezen. Csak itt szeretik túldramatizálni, mert itt halmozódik a lelki nyomor. Semmivel nincs több magányos. Szerintem statisztiakilag fel sem tudnák mérni a pontos számarányát, csak esetleg becsülgetnek egyesek. Ez semmi nem számít.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat. :) Én is nagyon reménykedek benne, hogy nem maradok egyedül, de amik folynak a világban, és látok, egy kicsit elbizonytalanít ebben a témában, de nem akarom még feladni. :)
Azért, mert vannak negatív példák és kivételek, attól még nem szentírás, hogy ez fog történni a kérdezõvel is. A másik pedig, hogy azért mert valaki sokáig magányos, nem biztos, hogy élete végéig az lesz. Szerintem bízni kell, nem pedig feladni, kedvesnek, nyitottnak lenni és meg kell ragadni a lehetõséget az ismerkedésre, mert az ember sosem tudhatja, mikor talál a saját személyiségéhez közel álló embert, lelki társat. Én hiszem, hogy vannak még normálisan gondolkozó emberek a világban és tudom, hogy egyszer találok egy olyan férfit, aki így gondolkozik. Nem hagyom, hogy a csalódások elvegyék a reményt. (5-ös, 9-es válaszoló voltam)
A magányos ember az, aki nem tudja elviselni az egyedül létet, életet.
Nagy mértékben elõsegítette ezt az Internet. Egyszerûbb a fészen dumcsizni, mint kimozdulni otthonról és személyesen oltani bennünket.
A kérdező hozzászólása: A csúnyaság nézõpont kérdése szerintem, de akkor is ebbe rossz belegondolni, hogy egyedül fordulok fel.
A kérdező hozzászólása: Lehet, van benne valami. Én legjobban attól tartok, hogy egyedül fogok megöregedni + még a társadalom ki is fog kezdeni ez miatt, mert nem élem úgy az életemet, mint mások. :S
Szerintem túl sok manapság a felszínes ember, aki csak az "élj a mának" elvet vallja és nem érdeklik õket az értékes dolgok. A legtöbb férfi (persze nõ is) nem keres hosszú kapcsolatot, manapság ritka, aki egy ember mellett szeretne megöregedni és becsülni tudná azt amije vagy akije van. Mindig újat és jobbat keresnek és nem veszik észre, hogy közben mit veszítenek. De lehet csak a negatív tapasztalatok miatt látom ennyire rossznak a helyzetet.
A kérdező hozzászólása: Azt tudtam eddig is, hogy vannak kivételek. :) Sokszor látok párokat együtt, de néha feltettem magamnak a kérdést (nem féltékenykedésbõl), hogy tényleg olyan boldogok amilyennek mutatják magukat a hétköznapokban? (Tehát elvannak, jót beszélgetnek magukkal, stb.) Engemet leginkább ez a önbizalmas-magabiztos viselkedés séma érdekel. Tehát ha nincs ezek közül egyik sem, akkor az egész életét bukta az ember?
A kérdező hozzászólása: Nem, nem te félreértesz. Annyit akartam megtudni, hogy akkor lehet valaki boldog ha beáll a sorba, és talán/esetleg talál magának barátnõt? Mert ugye, mindenki azt mondogatja, hogy az ember igazából akkor lehet boldog ha van társasága, és én nem akarok besavanyodott életvidám lenni, de azt se akarom, hogy 30 évesen arra eszméljek fel, hogy a szüleimen, és az öcsémen kívül nincsen senkim.

Miért van ennyi magányos ember?

Miért van ennyi magányos férfi és n?,ha tudjuk,hogy a férfi n?re,a n? férfire vágyik.

Legjobb válasz: Hát,egyszerû,minden ilyen magányos olyat akar magának,aki nem szeretne vele lenni,aki lenne vele,az meg neki nem elég valamilyen téren,általában szépségben.+ a pasik többsége nem szerelmet akar,hanem dugni,van kivétel,mint én,de nem sok.A médiás dologról annyit,hogy egyedül nem tudod megváltoztatni a világot,mert eltipornak,mint ha nem is lettél volna,a magyar nép meg semmi lényegesben nem fog össze...

A legtöbb ember tényleg túl válogatós és azért magányos. Pedig ha megismerkedne olyannal is aki felületes ismeretség alapján vagy külsõre nem tetszik neki, lehet beleszeretne. Olyan is sok van aki azt mondja nem válogatós, de aztán mégis futni hagy minden lehetõséget. Én amúgy tényleg nem vagyok annyira válogatós :) A külsõ nekem nem sokat számít, inkább a belsõ a fontos, ezzel férfiként mintha egyedül lennék. És belsõ tulajdonságok alapján is könnyen meglátom valakiben a szeretni valót.
Hát, egyszerû, minden ilyen magányos olyat akar magának, aki nem szeretne vele lenni, aki lenne vele, az meg neki nem elég valamilyen téren, általában szépségben.+ a pasik többsége nem szerelmet akar, hanem dugni, van kivétel, mint én, de nem sok.A médiás dologról annyit, hogy egyedül nem tudod megváltoztatni a világot, mert eltipornak, mint ha nem is lettél volna, a magyar nép meg semmi lényegesben nem fog össze...
09-07 23:47 +1 !!!!! Sajnos a lányok/nõk manipulálásával az egész társadalomra kihatottak. Persze vannak pozitív oldalai is. De szerintem több a kár, mint a haszon. Induljunk ki abból, hogy több ezer éves rendszert bontottak meg. Ami jól mûködött. A nõknek megvolt a saját szerepkörük, csakúgy, mint a férfiaknak. Ez így rendben. Az ipari forradalmakkal, felvilágosodással- ami nagyon is káros- jöttek a az aktivisták. Merthogy a nõk elnyomva vannak, a satöbbi- mondták ezt. Elhiszem, régen is volt családon belüli erõszak, Nõt bántotta a férfi, vagy fordítva stb. Ma is van ez. Csak tudunk róla. Azt mondják , nem egyenlõek a nõk a férfiakkal. Hát persze, így is kell lennie, de úgy érzem ez a mocsok média ezt az egyenlõség dolgot- az alá fölé rendeltséggel azonosítja. Egymásnak ugrasztják a két nemet. Akkor szüljön egy férfi gyereket.. nah hol az egyenlõség, vagy nõ csináljon meg olyat, amit csak a férfi tud. A férfi nem találja a helyet, mert megváltoztak a szerepkörök, a nõknek jogaik lettek, eddig is voltak, no mindegy. Iskolázottság, stb. A nõk elvárásai nagyon magasak lettek, a pénz lett számukra a vallás, az isten és a szeretõ. Ma már mindent a pénz motivál, és ez kihat az emberi kapcsolatokra is. A média folyamatosan rombolja az emberek ideáljait... Ez az új értékrend ugyanakkor egy erõltetett, mesterségesen felkeltett fogyasztási szemléletet hirdet, amelynek nem a másokért való élet, hanem a javak birtoklásában megnyilvánuló magamutogatás a lényege. Az számít valakinek, aki az agresszív külsejû terepjárójával könnyedén leszorít másokat az út szélére, aki hatalmas rácsokkal keríti be a házát, nagy vérebeket tart az udvarában. A presztízsharc, másik fölé növés, a magakelletés és magamutogatás azt a nyomorúságos érzést lenne hivatott feledtetni, hogy a kutya sem törõdik senkivel. A fogyasztói szemlélet megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját. A fiatalok egy része olyan javak birtoklásától teszi függõvé a családalapítást és az önálló élet kezdését, amelynek megvalósítására vajmi csekély a lehetõség. A mai lányok olyan férfit szeretnének, aki egyenrangú személyként kezeli õket, ugyanakkor valamilyen módon el is kápráztatná õket. Nem szívesen választanak alacsonyabb iskolai végzettségû, rosszabbul keresõ partnert, inkább olyan magasra teszik a mércét, hogy azt egyetlen férfi sem üti meg. Ez a beállítódás elõrevetíti annak a veszélyét, hogy hajadonok maradnak. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a kor társadalomeszménye jobban értékeli a gazdasági sikert és a presztízst, mint a harmonikus emberi kapcsolatokat. Az individualizmus, a közösségek atomizálódása, a teljesítményre való törekvés, az agyonhajszolt életforma miatt se idõnk, se módunk nincs kapcsolataink ápolására. Mindannyian társra, szeretetre, biztonságra vágyunk, amit csak kölcsönösen nyújthatunk egymásnak. Az emberek azonban az adott körülmények között sem kialakítani, sem megóvni nem tudják a mély érzelmeken, bizalmon alapuló kapcsolatrendszerüket. Úgy látom, hogy néhányan nagyon rossz hatással vannak egyesekre. Miért? Mert annyira magasra teszik a mércét, még akkor is, ha nem találnak párt emiatt maguknak- pl lányok. A fiúk nekik akarnak megfelelni, ez a beteges elvárás kihat a beteges viselkedésre is. Nem egyszerû, az emberek nagyon stresszesek, a kapunyitási pánik egyre jobban elõjön a fiataloknál.. Ma már az a kommunikáció sem a legjobb. Nem tudunk közeledni egymáshoz. A fiúk bizonytalanok, a lányok pedig sokszor bunkók és mindig elterelik a szót, ahelyett, hogy válaszolnának õszintén a folytatást illetõen.. A facebook, metropoliszok, az iskolázotsági, területi, jövedelmi-vagyoni, esetleg etnikai egyenlõtlenségek nagyon rossz hatással vannak sok esetben az emberekre. Elidegenedtünk, és látjátok, modern világban élünk. LEgalábbis ezt mondják. Csak senkinek sem tûnik fel, hogy nagyon nincsenek rendben a dolgaink, sem emberileg, sem pedig máshogy. ÉN is szeretnék 23 évesen párt, lányt. De ilyen elvárások mellett nehéz. Ma már nem lehet közösen felépíteni jövõt. MAX csak úgy, , hogy megveszed magadnak a nõt. Így mûködik manapság..
Mert az emberek a média és egyéb divatlapok hatására (amit bocsánat, de fõleg nõk olvasnak) arra vannak nevelve ha valami nem jó, nem tökéletes, nincs napi 4 szex akkor dobni kell a másikat. Aztán ide jönnek rinyálni, hogy senki nem jó. Irreálisak az elvárásaik.
Az egésznek az alapja az új világrend. A felgyorsult életritmus, az hogy karrierista a világ, a szülök meg évtizedek óta a nevelés csõdtömegjei. Az új generációk pedig életképtelen szarok zömében, már amelyik alkalmatlan arra , hogy bevállalós legyen, aki nem meri felvállalni , hogy belebukhat ebbe abba, pl. párkeresésbe. Félénkek, zárkózottak, depressziósak, marha nehezen nyitnak a másik nem felé. Ez egyféle magyarázat a több tucat közül.
Alacsony, vékony, aranyosnak tartott fiú vagyok, lányok szerint. Sajnos csak a kis éretlen 12-16 éves lányok tapadnak rám, én meg már normális kapcsolatra vágyom 22 évesen.
ezt hozta a modern világ! ha visszatekintük nagyanyáink vagy szüleink korára akkor õk nem rezeltek ennyire egymástól, a házasságtól, a gyerekvállalástól. Ma mi van: a mai lányok jobban isznak mint az apjuk, a pénz, a kocsi a fontos. ( mondom úgy hogy én is nõ vagyok bár harmadik X-en túl. Nem ítélkezem a mai lányokon mert folytatom vannak nagyon rendes nõk, és fordítva is igaz vannak nagyon rendes pasik. Csak a kettõ valahogy nem találkozik. ha véletlenül találkoznak akkor túl sokat paráznak a jövõn. Régen nem az volt hogy legyen ház, kovácsolt kerítés, térköves udvar szóval minden és utána jöhet a gyerek. Minden legyen meg a gyereknek nem vállaljunk többet elég egy. Aztán ha összejön férfi és nõ a hajtástól elfelejtkeznek boldogok lenni.Régen a semmibõl vállaltak gyerekeket és felnevelték. ( nem biztos hgoy volt toronyóra lánccal de volt szeretet egymás iránt )hogy is mondják: ahol egynek jut ott a kettõnek is. A média is szerepet játszik a sok tökéletes nõ és férfi képpel.
Mert a szex vonzza egymás mellé a nõt és a férfit, de a természetük is választja el õket.
Kb amit az elõzõ mondott, mindenféle média elrontja az embereket. Ahogy egyszer olvastam: a férfiaknak a pornó miatt vannak hülye elvárásaik, a nõknek meg a Disney mesék és idõsebb korban a szennymagazinok miatt. Nem lehet mit tenni, ez majd változni fog idõvel, csak nem biztos, hogy jó iránba.
A kérdező hozzászólása: Na de hogyan lehetne ezen változtatni?
mert ez általánosítás, azért.

Néha nagyon magányosnak érzem magam, akár 30 ember között is. Látom hogy milyen boldogok és milyen jókat nevetnek. Miért van ez?

Legjobb válasz: Hiába vagy 30 emberrel, úgy látszik mégsem olyan igazi barátok. Nekem is vannak olyan emberek az életemben, akikkel elvagyok (elég sok van), de a világért sem mondanék el nekik semmi titkot. Erre valók az igazi, legjobb barátok!

Hiába vagy 30 emberrel, úgy látszik mégsem olyan igazi barátok. Nekem is vannak olyan emberek az életemben, akikkel elvagyok (elég sok van), de a világért sem mondanék el nekik semmi titkot. Erre valók az igazi, legjobb barátok!
A kérdező hozzászólása: Nem is úgy értem...akkor úgy fogalmazom meg hogy egyedül érzem magam...mintha egy búrában lennék amin én átlátok de másoknak láthatadlan. Tisztába vagyok azzal hogy egy legjobb barátom van és érte tûzbe mennék

Miért van ennyi magányos ember?

Az ismer?seim nagyrésze magányos, aki meg véletlenül nem, az meg "örök szerelemben" él.

Legjobb válasz: Pedig egyszerû. Ma már a pénz mozgat mindent és az emberek inkább a saját karrierjükre fókuszálnak. Hiszen bármi történik, meg kell tudni "élni" egyedül is. Ezért csak güriznek, güriznek, pénzt keresnek és közben nem jut idejük a magánéletre... Akik pedig "örök szerelemben" élnek, azok teljesen biztosak abban, hogy életük végéig együtt fognak maradni. Ha megnézed a felfogásukat, teljesen más, mint azoké, akik a karrierre, és a pénzre gondolnak. Nekik nem "fontos" (legalábbis annyira) az egész karrier. Ahogy a mondás is tartja: "nem számít se pénz, se hatalom, csak az, hogy valaki szeressen igazán". Egyszóval, szerintem ezt a két típust különíthetjük el. Igzaából viszont akkor van baj, hogy ha két "különbözõ" ember kerül egy párkapcsolatba, mert az érdekek nem egyeznek, mindenkinek más áll az elsõ helyen. Persze, a kategóriák között átjárhatóság van!

Pedig egyszerû. Ma már a pénz mozgat mindent és az emberek inkább a saját karrierjükre fókuszálnak. Hiszen bármi történik, meg kell tudni "élni" egyedül is. Ezért csak güriznek, güriznek, pénzt keresnek és közben nem jut idejük a magánéletre... Akik pedig "örök szerelemben" élnek, azok teljesen biztosak abban, hogy életük végéig együtt fognak maradni. Ha megnézed a felfogásukat, teljesen más, mint azoké, akik a karrierre, és a pénzre gondolnak. Nekik nem "fontos" (legalábbis annyira) az egész karrier. Ahogy a mondás is tartja: "nem számít se pénz, se hatalom, csak az, hogy valaki szeressen igazán". Egyszóval, szerintem ezt a két típust különíthetjük el. Igzaából viszont akkor van baj, hogy ha két "különbözõ" ember kerül egy párkapcsolatba, mert az érdekek nem egyeznek, mindenkinek más áll az elsõ helyen. Persze, a kategóriák között átjárhatóság van!
Szerintem is az a gond, hogy mindenki a különbözõ anyagi javakat hajtja. De közben tönkremennek az emberi kapcsolatok. Mikor és hol tanultad, hogyan kell közeledni a másikhoz? Vagy hol láttad? A tv-ben pl. mutatják, hogyan néz ki egy NORMÁLIS emberi kapcsolat - vagy akár ismerkedés? A harmadik ok az, hogy minden médiában szuperembereket látsz. Ez az ideál: ehhez méri mindenki magát - és ilyeneket keres. Nem elég neki egy átlagember. De ezek után az önbizalma is a béka alól pislog ki...
az elozoekhez hozzaszolva legfokepp a megertes hianya. Persze vannak olyan emberek akik a penzt hajhasszak es nem is akarnak csaladot mert ugy gondoljak h minek, es vannak olyanok akiknek egy parkapcsolat mindennel tobbet er. De a mai rohano vilagban hianyzik a masik megertese. Masreszt pl ha az en esetemet nezem en is maganyos vagyok es meg keresem a nagy ot. Nekem nem a karrier all az elso helyen pedig a palyan nagy nevem van es befutottam. Mehetnek meg magasabb pozicioba ha ez lenne eletem celja de nem hajtom hisz meg nagyobb felelosseg lenne es meg tobbet vonna el a maganeletembol es akkor tenyleg egyedul maradnek. az en esetemben inkabb az a gond h a fiuk beijednek, h elertem fiatalon sok mindent, es ehhez csinos szep arcu lany vagyok, hazias is, es onfelaldozo. tehat en a partnerem helyezem eloterbe ha van mindennel inkabb masbol faragok vissza ha szorit az ido. Sok pasi evvel nem tud mit kezdeni mert ugy erzni h nem eleg tokeletes hozzam. mar kaptam ilyen szakito dumat, h en vagyok az alma meg h tobb is mint amire valaha vagyott de... es ez eleg elszomorito mert en nem az a tipus vagyok aki fent hordja a fejet. Igen vezetokent naponta donteseket hozok embereket irnayitok, munkafeladatot iranyitok, de maganeletben megmaradtam annak a szereny lanynak aki szereti ha a pasija hoz dontest, szervez vmi programot... CSak sok pasi ezt felreerti. Sok sikert neked.
A kérdező hozzászólása: Én is elég sok mindennel foglalkozom a suli mellett, sokat utazom..és a fiúk gyakran azt látják, h ennek a lánynak rá már nem is lenne ideje, pedig..ha valaki szeretne..és én õt viszont, akk szinte bármin hajlandó lennék változtatni.. de ez a mókuskerék, h addig míg nincs miért, addig nem változhatok, de addig nincs is idõm az ismerkedésre.. szóval nem egyszerû..
ne aggodj meg fiatal vagy (utolso hozzaszolo). amikor en csinaltam a fosulit nekem tartos kapcsim volt... de sosem mozdult elore a bartno szerepbol pedig 7 evet lehuztunk egymassal. aztan karriert epitettem evvel feledtem banatom... egy ideig mukodott de h most mar midnen megvan mar nem mukodik... meg ne stresszelj elotted az elet, majd 15 ev mulva raer... sok sikert!!! utazz lass vilagot. en beutaztam a fel vilagot es nem bantam meg... kivandoroltam egy masik orszagba ezt sem bantam meg. mennel tobbet latsz annal gazdagabb leszel kesobb...
Szerintem ez hülyeség h karrierjüket építik stb .. azok mondják ezt akik tartanak a tartós kapcsolattól vagy nem bíznak eléggé magukban akármien futó kapcsolathoz sem , esetleg belerázódtak egy olyan köznyezetbe ahol magányos ember van és hozzá alkalmazkodik (ezt úgy kell érteni hogy ez lesz a normális és nem is akar és úgy érzi nem is tud ezen változatni ) ez a szörnyû (ez olyan mint pl. ha egy családban vagy munkahelyen sok lány van akkor egy idõ után annyira eggyek lesznek hogy egyszerre lesz meg nekik meg ilyesmi ) rá kell venni õket hogy az élet nem ebõl áll, hanem bulik , pasik , szórakozás. ha szeretnél változatni ezen szerintem elõször is beszélj velük másodszor mennyetek el bulizni és járjatok el annyit amennyit csak tudtok :) Remélem tudtam segíteni :)
Mert a nõknek csak a náluk jobban kinézõ férfiak kellenek. Ezért magányosak a szép nõk (mert nehezen találnak náluk jobban kinézõ férfit), a csúnya nõk (mert aki kellene nekik, az szebbet is talál) és a csúnya férfiak (mert nem kellenek senkinek).

Miért van ennyi magányos és antiszociális ember?

Legjobb válasz: 3/3-as vagyok leírnám az én iskoláimba,ha valaki szegény volt,vagy a külseje eltért(ha csak nem lett egy másba belekötõ egyén ez esetben nem piszkálták) akkor a piszkálás ment elég rendesen,a tanárok is látták de úgy tettek és sokan ma is úgy tesznek mint ha nem is látnák azt. Ha alíg kapott valaki karácsonyra valamit,szülinapra kiröhögték,buta dolognak is tartom hogy sorold fel mit katpál karácsokra,mert van aki mindent és van aki semmit se.Ez a gyerekek megalázása:-( Egy rossz anyagi körülmények között élõ gyereknek úgy is sok kompleszusa van,hisz nem érti mért jár az egyiknek minden és õ mért csak a nem szót ismeri. és akkor még jó viccet csinálnak belõle a többiek,röhögnek hogy mi van kaptál használt dezodort,mert lyukas gatyát.... Elmondanám hogy persze hogy az elsõ mobilokat a rosszul tanuló,problémás,pénzes gyerekek kapták és pont a problémásak szülei nem jelentek meg rendszeresen szülõértekezleteken sem. Sok hasonlót láttam és hallottam miket szólógatnak be egymásnak az emberek.

3/3-as vagyok leírnám az én iskoláimba, ha valaki szegény volt, vagy a külseje eltért(ha csak nem lett egy másba belekötõ egyén ez esetben nem piszkálták) akkor a piszkálás ment elég rendesen, a tanárok is látták de úgy tettek és sokan ma is úgy tesznek mint ha nem is látnák azt. Ha alíg kapott valaki karácsonyra valamit, szülinapra kiröhögték, buta dolognak is tartom hogy sorold fel mit katpál karácsokra, mert van aki mindent és van aki semmit se.Ez a gyerekek megalázása:-( Egy rossz anyagi körülmények között élõ gyereknek úgy is sok kompleszusa van, hisz nem érti mért jár az egyiknek minden és õ mért csak a nem szót ismeri. és akkor még jó viccet csinálnak belõle a többiek, röhögnek hogy mi van kaptál használt dezodort, mert lyukas gatyát.... Elmondanám hogy persze hogy az elsõ mobilokat a rosszul tanuló, problémás, pénzes gyerekek kapták és pont a problémásak szülei nem jelentek meg rendszeresen szülõértekezleteken sem. Sok hasonlót láttam és hallottam miket szólógatnak be egymásnak az emberek.
Mert az erõseknek, az önimádóknak és az erõszakosaknak jár minden, a gyenge, harcolni képtelen emberek viszont elbuknak az élet viharaiban.
Az ember is egy állat, az erõsebb gyõz. Aki nem elég erõs, vagy szerencsés, az elbukott, tök mindegy, hogy gazdag, szegény, jó, vagy rossz családja van, ezek legfeljebb csak növelhetik, vagy csökkenthetik az esélyeket. Ebben a világban önimádónak és gonosznak kell lenned ahhoz, hogy életben maradj. Ezért kevés a normális ember, aki nemcsak bizonygatni akar, hogy õ milyen nagy ember, hanem érdekli is a másik. Ezért van ennyi magányos ember.
Mert a mai magyar társadalom még nem olyan intelligens, hogy el tudja fogadni a" másságot".- Elvárt viselkedésformák szerint nevelnek', oktatnak, beskatulyáznak, megbélyegeznek, az elvárttól eltérõket kiközösítik. Már az óvodában megfigyelhetõ "- Ha nem csinálod( ezt vagy azt)- nem leszel a barátom, ha nem vagy a csillagharcosok" vagy szuper barbiehercegnõk táborának tagja egyedül maradsz.Iskolában ha nem tartozol valamely klikkhez vagy kicikiznek vagy semmibe vesznek - koleszban még nagyobb a hierarchikus rendszer, -(menõk, általános klikkek, kiszolgáló személyzet, futárok, és a teljes csicskák), késõbb a munkahelyen is ugyan ez a helyzet, aki nem csapódik valamely csoporthoz az egyedül marad és könnyen rá sütik, hogy antiszociális, -pedig elképzelhetõ, hogy nem az , - csak nehezebben nyit idegen emberek felé, nincs elég önbizalma.Sokan nyitnának az átlagtól eltérõ emberek felé, csak félnek, hogy jaj a többiek mit szólnak...és nehogy õ is kicsússzon a megszerzett kis helyérõl amit elfoglal a társadalomban.Mivel a tolerancia minimálisra csökkent, az önzés a saját kényelem és nyugalom megtartása mindennél fontosabb lett-foggal körömmel ragaszkodni a megszokott, bejárt "úthoz"-a más látványa, megtapasztalása felkavar, kockázatot hordoz magában saját védelmi rendszerünk mûködésbe lép...-pedig semmi bajunk nem lenne ha beszélgetnénk egy visszahúzódó gyerekkel, egy lánnyal aki dadog, egy kerekes székben ülõ emberrel, egy szorongással küzdõ munkatárssal, vagy egy csípõficamos akárkivel......Pár kedves szótól még nem válik senki olyanná mint az aki ezekkel a problémákkal küzd, õk nem ragályos betegek, - sokuk rejtett értéke csak így kerülhet a felszínre, kommunikációval és nem NEM nekik kell lépni, (õket már annyian bántották, vagy semmibe nézték)-a körülöttük élõ embereknek kell változni, elfogadni és nem ítélkezni. Ki akar önszántából magányos és antiszociális lenni?
Véleményem szerint azért mert rohanó világban élünk és az emberek nem teremtenek kapcsolatokat. Régen az emberek udvaroltak, a gyerekek az utcán játszottak. Márra már az emberek társkeresõn ismerkednek és a gyerekek Facebookon beszélgetnek..
A magyar társadalom alsóbbrendû, egoista faj.
Engem is rengeteg kudarc ér társkeresés terén, mert "bûn ronda" vagyok (arcra) a csajok szemében, csak 2 barátnõm volt életemben (15évesen 4év kapcsolat, 20évesen 1év) most 29vagyok és még mindig nincs senkim, mert senkinek nem vagyok az esete külsõre, senkinek nem kellek, még az átlagos csajoknak sem, hiába vagyok rendes és vicces :/ Nem hiszem, hogy olyan ronda lennék :'( Pedig én is ugyanúgy vágyom a szeretetre és törõdésre, mint bárki más! EZ A LEGNAGYOBB TÁRSADALMI PROBLÉMA, HOGY MINDENKINEK CSAK A TÖKÉLETES KÜLSÕ SZÁMÍT! Akik átlagos arcúak, vagy nem szépek, azok meg rohadjanak meg egyedül? MIÉRT ILYEN KEGYETLENEK ÉS SZÍVTELENEK AZ EMBEREK?
Nagyon elmésen idehánytad ezt a "Ennyi közhelyet" szöveget, azonban értelmes embert feltételezve kéretik kifejteni bõvebben a véleményedet. Na és miben közhely kedves honfitárs? Tán Te is ugyanolyan vagy akit ott leírtak? Nem tudom hány éves vagy lehet nem emlékszel de 1990 után elkezdõdött egy akkora kivagyiság, ami mára szépen átültetõdött az akkori fiatalok gyerekeibe. Még embernek sem néztek ha nem volt Adidas cipõd legalább. Nagyon is igaz sajnos.
"A 2. hozzászóló tökéletesen leírta!! Tátott szájjal olvastam és 100%-ig igaz!" Ja, ennyi közhelyet egy rakáson...
Azzal még kiegészíteném, hogy sajnos ma Magyarországon az egyik legfõbb hajtóerõ az irigység. Ha jól megy neked és látják hogy nincs semmi gondod rögtön utálnak. Mert hát mi az hogy neked jó kedved van és "összejönnek" a dolgok?! A legtöbb ember kicsinyes, gyarló, felteszi a netre a nyaralós külföldi képeket hogy azzal hencegjen a fészbúkos "barátai" elõtt, bezzeg ha más megy el valami jó helyre megeszi a sárga irigység és egybõl jön a kötekedés, vagy rögtön a kapcsolat megszakítása. A családosoknál ugyanez a helyzet. Ahol kisgyerek van azokat legtöbb esetben egybõl utálják a velük egykorú szinglik, mert hát nekik nemhogy gyerekük de még párjuk sincs. Nincs sehol a társadalomban akkora ûr amit két ember között ne lehetne áthidalni a jóindulattal, nyitottsággal, a elfogadással. De amint valaki megérzi a másikkal szemben az õ hiányosságait, rögtön a komplexusok kezdenek el dolgozni.
A 2. hozzászóló tökéletesen leírta!! Tátott szájjal olvastam és 100%-ig igaz!
Tegnap 18:00 Maximálisan egyetértek!
Mert mindent magunkba fojtunk és tele vagyunk gátlásokkal. Pláne, hogy az internet teret nyert (cset, msn [már skype], facebook...), emiatt nincs face to face, csak egy gép, amihez beszélünk.
Hagyjátok ezt a "magyarozást". Más országokban sem jobb a helyzet, gondolom, csak kívülrõl látszik annak.

Ezt nem értem, mi a fenének van ennyi magányos ember miért nem teszünk ez ellen valamit? Csak számomra tűnik szomorúnak ez a kép, pl:amikor az utcán sétálok és látom az emberek csüggedt arcát!?

Legjobb válasz: Az igazgatónõnk azzal van megáldva, hogy a magyarok depressziósak, és így "nem lehet nyitni Európa felé". Lehet, hogy van benne valami (bár elvileg mi is európaiak vagyunk :P ), de nem feltétlen a magány miatt. Senkinek se jó ez a felgyorsult, érzéketlen világ...

Az igazgatónõnk azzal van megáldva, hogy a magyarok depressziósak, és így "nem lehet nyitni Európa felé". Lehet, hogy van benne valami (bár elvileg mi is európaiak vagyunk :P ), de nem feltétlen a magány miatt. Senkinek se jó ez a felgyorsult, érzéketlen világ...
"ma 00:39" Az utolsó mondataiddal tökéletesn egyetértek, én sem tudtam volna szebben! Nekem a történelem a foglalkozásom, mint levtáros, ezért annyit fûznék hozzá, hogy az nem igaz, hogy a feminizmus elõtt a nõknek roszabb volt a férfiaknak meg jobb. Nem, ez legenda és tévhit kategória. Mindenkinek jobb volt. Másabb volt, de jobb. A nõknek nem volt ugyan annyi "joga" mint ma, de olyan védelmet és figyelmet élveztek, ami azóta már ismeretlen teljesen. Ehhez a feminista tendenciához szorosan kapcsolódik a nõnap is. Idéznék pár sort, amiból világos lesz, hogy mi a tartalma az egésznek: "Az ünnep eredete nem a nõk tiszteletérõl szól, hanem épp ellenkezõleg. A nemzetközi feminista nõmozgalmak célja a nõi egyenjogúság álságos jelszavai alatt, az anyaságra hivatott nõk legszentebb küldetésük maximális teljesítésétõl való elvonás volt. A nõnap valójában a nõi munkavállalás napja. 1866-ban, az I. Internacionálé elsõ kongresszusán hoztak határozatot a nõk hivatásszerû munkavégzésérõl, úgymond leszámolandó azzal a berögzõdéssel – értsd: természet adta hagyománnyal –, hogy a nõk helye otthon van. Feminim nõmozgalmak alkották meg napjaink nõjét. Akinek a helye a gyárban van, futószalag mellett – a gyermeknek pedig természetesen a bölcsödében, óvodában. Miért is nevelné az édesanyja? Szó sincs róla, hogy elvakult ellenségei lennénk a nõk testhezálló munkájának, vagy ne ismernénk el a nõk képességeit. Bizonyos szakágakban sokkal inkább eredményesek lehetnek, mint a férfiak. De mint tudjuk, az említett mozgalmak célja nem a nõk valós értékeinek elismerése volt, hanem épp azok kiforgatása. A nemzetközi nõnap – a dolgozó nõk napja – a nõi munkavégzés napja, nem a nõi nem tisztelete, hanem valós értékük kigúnyolása! Feminizmus, életidegen eszmék, szekták, divatok, mind egy céllal: a család ideáljának lerombolásáért! Az eredményeket ma láthatjuk: emancipált, karrierista nõk, züllött férfiak, kallódó gyermekek, széthulló családok! Egy szál gúnyos fehér szegfû… Ez a tiéd, ez a Te napod. Holnap pedig mehetsz a gyárba robotolni!" 21:55-ös voltam
Ez nem csak a magány miatt van. Magányos ember is lehet boldog. Viszont ez az egész világ úgy el van cseszve, ahogy van.
A világot alapjaiban kéne megváltoztatnod.
Valaki fönn írta, hogy ez a feminizmus miatt van. Részben igaza van - de elõtte csak a férfiaknak volt jó! A feminizmus elérte, hogy egyenjogúság lett: a nõknek kicsit jobb, a férfiaknak kicsit rosszabb. Másrészt ez szándékos is: a tökéletes fogyasztó és szavazópolgár magányos (sokkal többet kell így fogyasztani, mert mindenkinek mindenbõl kell, nincs közös), és összezavarodott! Tehát ez, hogy ilyenek vagyunk, a hatalom részérõl szándékos! Ezt döngöli beléd a média is, amikor arra buzdít, hogy neked mindenbõl a legjobb jár! Ugyan hol találsz olyan társat, aki mindenben a legjobb - mégis te kellesz neki? Ezért nem keresnek az emberek manapság normális párt - hanem ideálokat hajtanak, hiába.
Úgy 200 év elmúlt történemlét meg kéne változtatni. Lehet hogy leszóltok, de a feminizmus, és hasonló hülyeségek juttatták ide a világot. Aminek persze egyenes következméney lett a "macsó-izmus", stb.. Nem tudom miért kell ilyen hülyén élniük az embereknek. Ez az egész demagógia ami a szex és new york, született feleségek és hasonló ocsmány filmekbõl sugároznak...én nem tudom, öregapáink csak egyszerûen leélték az életüket, nem stresszeltek, nem voltak irrelis elvárásaik. Ma meg minden 2. "öntudatra ébredt" hülye úgy viselkedik mintha õ lenne a királyfi vagy a királylány.
Csõ Csernus!!!
A kérdező hozzászólása: 21:55 szívembõl beszéltél, 2:36 ez is jó:)
Emberek önmagukkal sem foglalkoznak úgy ahogy kellene, nincs min csodálkozni ha a külvilág is hasonló, amirõl persze nem tehetnek.. :S Könnyû másban keresni a hibát és a világot leszarozni, valójában az ahogyan az emberek gondolkodnak az a szar. Kész agymosás kellene mindenkinek.. Hit és a szeretet haldoklik, még önmagukban sem hisznek és nem szeretik teljesen magukat. Sokan részben ezért nem találnak párt..
Mit csináljak velük? Járjak mindegyikkel? Mert ez kb. úgy hangzik.
Elõzõ, én is így gondolom. Kár, hogy ezt kevesen ismerik fel.
Az hogy neked ez furcsa az a te dolgod, lehet hogy neked oly perfekt az életed, hogy mindig jó helyen vagy jó idõben, jellembelileg, akaraterõben szerencsében is toppon vagy, igényszintben is sokmindenkivel megtalálod a közös többszöröst, ezért kröülrajonganak, aki megtetszik az összejön, tudsz barátkozni, nincsenek lelki töréseid, pszichés problémáid, ezért sosem vagy magányos. Viszont! Vannak olyan emberek, akik meg képtelenek ebbõl kitõrni, vagy szerencsétlenek, más az igényszintjük mint a felhozatal, maguk szeretnek lenni mert oly szinten önzõk, hogy ez nem is zavarja õket, viszont nincs kivel jópofáskodni ezért nem vigyorognak állandóan ész nélkül, ezek a magyarázatok arra hogy mért látni ennyi magányos embert. Van akinek meg egyszerüen nincs ideje rá, mertrohanó világban élünk, nem a bájolgós 50 es években. Szerintem.
Utolsü: ez a "rohanó világban élünk" az egyik legnagyobb önbecsapás. Rettenetesen nagy blõdli. Tudod van az a mondás, hogy arra van idõd, amire akarod, hogy legyen. Ha nem te irányítasz, ide-oda rángathatnak, mert irányított vagy, plusz még érzéked sincs beosztani az idõd (tulajdonképpen saját magadhoz nincs), akkor jóhogy mindig rohansz, mint egy eszetlen, állandóan. De belegondoltál-e már abba, hogy HOVA? Ja, hogy ez sokadlagos? ... Az meg, hogy valaki magának való az nem egyenlõ az önzõséggel. Tinédzser vagy te szerintem, õk szoktak ilyeneket összehordani. De ez a magának való is egy orránál tovább nem látós skatulya. Még véletlenül sem az egyént jellemzi, hanem egy ostoba kis rekesz a tudatban, amibe csoportosítani lehet azokat, akiket nem tudsz vagy nem akarsz megérteni, megismerni. Az irányítottság, az önismerethiány mindenképp okai az elmagányosodásnak, ezenkívül leírták nagyszerûen: ideakergetés.

Szerintetek miért van minél több magányos ember?

Legjobb válasz: Két oka van. Az egyik, hogy az emberek mernek váltani, míg sok éve ciki volt ha egy házasság felbomlott, vagy X ideig nem volt esküvõ. A másik, hogy egyre több a gond az országban ami feszültséget, veszekedéseket szül, és sok esetben a szakítás, válás lesz a vége.

Két oka van. Az egyik, hogy az emberek mernek váltani, míg sok éve ciki volt ha egy házasság felbomlott, vagy X ideig nem volt esküvõ. A másik, hogy egyre több a gond az országban ami feszültséget, veszekedéseket szül, és sok esetben a szakítás, válás lesz a vége.
Magányos vagy egyedülálló? Nem mindegy.
munka miatt - nem marad szinte semmi idejük másra internet, számitógép miatt - ahelyett hogy elmennének valahova, leülnek a számitógép elé. báár az internet összekötheti az embereket, a magányosak is kommunikálhatnak rajta keresztül, úgyhogy ennek 2 oldala van, jó és rossz is.
Az iskolában egyre többet várnak már a gyerekektõl is ami a szülõkre is nagyobb terhet ró, jóformán a legtöbb felnõtt embernek sem ideje sem energiája nincs a másikra, állandó a rohanás, a feszültség, így ahogyan az elsõ válaszoló is írta nehéz egy normális kapcsolatot kialakítani/fenntartani.
Az emberi értékek mára kivesztek. Aki még a "régi" szellemben nevelkedett, annak ma már sajnos esélye nincs. Manapság csak azok érvényesülnek, akik átgázolnak másokon.Ezt látva az emberek önbizalma a mélypontra süllyed, és inkább magukba fordulnak.A kör pedig bezárult.
Azért, mert így lettek manipulálva. A hatalomnak az a célja, hogy az emberek ne legyenek együtt. Csak simán szolgálják a rendszert, ezalatt értem azt hogy dolgoznak, forgatják a pénzt a világban és így élnek birkaként. Ha megnézed manapság egyre több a válás és a komolytalan kapcsolat. A következõ generáció még rosszabb lesz mivel a média által sugárzott népbutítás erre ösztönzi õket illetve még azt se tudják hogy szubliminális üzenetekkel vannak bombázva nap mint nap.
Az 5-el teljesen egyetértek.
Azért mert egyre több a bunkó és szemét ember :((
A kérdező hozzászólása: Én 29 éves vagyok, van jópár ismerõsöm, akik a barátnõmnek-barátomnak tartsák magukat, DE valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mégis sokszor érzem magam magányosnak.Úgy érzem-ahogy te is írod 8-as-, hogy csak én gondolkodom máshogyan...vagy , hogy az emberek többsége álarcot visel.
A kérdező hozzászólása: Igen úgy gondoltam, hogy magányos , hiszen egy házasságban is lehet valaki magányos.Egyetértek a válaszolókkal, rohanunk , nincs idõnk egymásra, -ha van idõnk akkor meg nem törõdünk egymással.Engem megdöbbentett, hogy mennyi tini érzi magát magányosnak, ahogy itt olvasgatom a kérdéseiket.
A fentebb leírtakkal egyetértek, és csak annyit tennék még hozzá, hogy kiveszett az emebrekbõl a szeretet és egymás felé fordulás képessége.Minden elgépiesedett és mindenki folyton rohan.
Nem érdeklik az embereket a másik hogyléte, élete. Kenyában nagyobb szegénység van a szegények körében, mint itt, mégis összetartanak, van barátság, egymással törõdnek és nagyon okosan tudják áthidalni a szegénység okozta gondjaikat. Hozzállás kérdése LENNE!!! ez az egész, ha törõdnénk egymással többet és õszintén, nem megjátszva. Ha már az sem érdekli a legtöbb embert, hogy pl. fizet olyanért, ami nincs, és nekik így jó - pl.: elromlik a kazán a házban, de nem baj, hogy nincs meleg víz télen, fizetik így is. Szóval ha még ilyen szinten is közönyösek a saját dolgaikat illetõen, nem csodálkozhatunk, hogy egymással sem törõdnek.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!