Találatok a következő kifejezésre: Miért van hogy tavaly ilyenkor tökre (1 db)

Miért van az, hogy tavaly ilyenkor tökre örültem, hogyha mentünk strandra most meg semmi kedvem?

16 éves vagyok. Már ilyenkor volt amikor haverokkal mentünk Velencére többször is. Most meg alig van kedvem kimozdulni itthonról. Mindig fáradt vagyok és egyre jobban érzem, h kezdek ellustulni:S Mi lehet az oka? Nemrég volt egy arcüreggyulladásom amit valszeg huzat miatt kaptam. Elötte meg egy felfázásom. Valszeg ezek gátolnak a tudatom alatt, h ne legyen még egy ilyen vagy mi?? És elég lusta vagyok:S Mit tudok ez ellen tenni?

Legjobb válasz: Szia! Ne aggódj nekem is volt ilyen korszakom, hogy nem volt kedvem menni sehova, elegem volt az átbulizott éjszakákból,a másnapokból. Akkor egy kicsit hanyagoltam a bulikat, most meg újra van kedvem társaságba és bulizni járni, alig várom a hétvégéket. A fáradtságot meg egyébként vitaminhiány is okozhatja, azthiszem a vashiány is okoz fáradtságot, levertséget, csináltass egy vérképet abból megtudod hogy nincs-e vitaminhiányod. Egyél sok gyümölcsöt, most amíg lehet.

Szia! Ne aggódj nekem is volt ilyen korszakom, hogy nem volt kedvem menni sehova, elegem volt az átbulizott éjszakákból, a másnapokból. Akkor egy kicsit hanyagoltam a bulikat, most meg újra van kedvem társaságba és bulizni járni, alig várom a hétvégéket. A fáradtságot meg egyébként vitaminhiány is okozhatja, azthiszem a vashiány is okoz fáradtságot, levertséget, csináltass egy vérképet abból megtudod hogy nincs-e vitaminhiányod. Egyél sok gyümölcsöt, most amíg lehet.
Nem hiszem el... Én is ugyanennyi idõs vagyok, és ugyanez a problémám. Egy csomót gondolkodtam, hogy miért lehet, tavaly szinte minden nap a strandon voltam, most meg nincs semi kedvem. Szóval, nem vagy egyedül, bár nem tudom, hogy ez mitõl lehet.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogyan lehet az önbizalmat növelni?

Eléggé visszahúzódó vagyok !!Nincs elég önbizalmam az élet egyik terén sem a lányoknál meg főleg!!Van rá segítség??21F

2

Mit jelenthet ha sebeket ejtek magamon?

Ha már járok pszichológushoz, de még előfordul így is, hogy direkt sebeket ejtek magamon, mit kéne tennem?

3

Milyen feladatokat végezzek, hogy fejlődjön a logikám, tornáztassam az agyam és később se legyen baj a memóriámmal?

6

A skizofrénia gyógyíthatatlan betegség?

Tüneteim közül néhány:
1.Rendezetlen, logikátlan gondolatok, amik bizonyos időközönként befurakodnak, és félek tőlük. Pl: Félek, hogy nekrofillá válok.
2.Téveszmék (valaki figyel, követ engem)
3.Dühkitörések, olyankor meggondolatlan cselekedetek.
4.Sokszor vissza kell fognom magam, hogy ne öljek meg egy embert. Pl: testvéremet, barátomat.
5.Néha rendezetlen beszéd, nem találom a szavakat, hadarok.
6.Gyors hangulatváltozás, érzelemmentesség is.
7.Félelem a társasági élettől.
8.Gondolataim a hangulataimmal együtt változnak.
9.Szétszórt vagyok, magam sem tudom sokszor, hogy mit akarok.
10.Hallucináció (Hangok, Fényjelenségek, mozgások a szemem sarkában, amik valójából nincsenek ott.)
11.Sokszor van, hogy idegennek érzem a környezetemet, nem értem, hogy én miért én vagyok, és nem valaki más.
12.Egész nap pörög az agyam, jóformán alig érzékelek valamit a körülöttem zajló dolgokból.
Ezek annak a tünetei, ugye?
Megpecsételődött az életem?
Egy hülye őrült leszek, aki majd nyugtatókon él, hogy másokat ne bántson? :'(
15/F

4

Amióta betörtek a szomszédba teljesen ki vagyok! Mi a teendő?

Néhány hete betörtek a szomszédhoz. Túl nagy értéket nem találtak szerencsére, de engem akkor is nagyon megviselt. Idős nénike olyan értékeit és emlékeit vitték el, amit nem lehet pótolni. A tettest nem találták meg és a rendőrök nem is kecsegtetnek túl sok reménnyel.
Az én párom sokszor éjszakázik, amióta ez az eset történt, totálisan bevagyok sz*rva itthon. Nem tudok aludni, csak forgolódom, vagy ha még is elalszok, akkor valami rosszat álmodok. Ha a kutyák ugatnak azért rettegek, hogy valaki bejött, ha nem ugatnak, akkor azért, mert valami bajuk lehet. Tönkre teszem magamat ezzel. Úgy érzem magamat, mint 5 évesen, pisilni sem merek lemenni kb, ha a párom nincs itthon.
Ha elmegyünk itthonról, akkor attól félek, hogy mire fogunk hazajönni...
Hogyan lehet ezt átvészelni/elfelejteni? Az eset előtt nem voltak ilyen problémáim.

4

Nem értem ezt. Szerintetek?

Éjszaka azt álmodtam, hogy vendégségbe voltunk és rengeteget ettem. Reggel arra keltem, hogy szokás szerint korog a gyomrom, de nem kívántam az étel, mintha éjszaka tényleg teleettem volna magam. Aztán ettem és nem mondom, hogy nem esett jól, de közel sem annyira, mint szokott. Miért lehetett ez?

2

Miért fontos saját nemű pszichológust választani?

Például nőként én azt feltételezem, hogy egy jó férfi pszichológus jobban átlátja a párkapcsolati problémáimat, de elképzelhető, hogy nehezebben mesélem el a dolgokat. Mit gondoltok?

3

Azt hiszem, fel fogom magam akasztani, nem bírom így tovább. Hogy lehetne megoldani ezt a helyzetet?

Áprilisban otthagyott a barátnőm,azóta mélyrepülés az életem:barátaim sorra elpártolnak tőlem,mióta júniusban befejeztem az egyetemet,a szüleim állandóan baszogatnak,hogy miért nem dolgozok már (könnyű ezt a mai világban,rengeteg helyre jelentkeztem és jelentkezek,de egyik helyre sem vettek fel,pedig több,mint megfeleltem volna),azt hiszik,hogy rajtuk akarok élősködni,pedig eszemben sincs!Depressziós vagyok,április-május óta folyamatosan öngyilkos gondolataim vannak,és úgy érzem,hogy napról napra közelebb kerülök ahhoz,hogy ne csak gondoljak rá,hanem meg is tegyem,szinte már eldöntött dolog ez nálam,már azon gondolkozom,hogy mivel csináljam,ami a legegyszerűbb,legfájdalommentesebb lenne.Valahogy azonban mégsem lenne jó itt hagyni az életet,akármilyen szar is,de egyszerűen nem tudok más megoldást a problémáimra.

2

Olló élével ejtette erős karcolás mennyi idő múlva gyógyul, illetve megmarad a nyoma?

2

Nehéz probléma, tudnátok tanácsot adni?

Üdv!

Előre bocsánatot kérek amiért kisregényt írok, de megköszönném ha páran elolvasnátok és adnátok tanácsot.

Szóval 17 éves fiú vagyok. Elég kellemetlen ezt most mind leírnom, de végül meggyőztem magam hogy tanácsot kérjek.

Ami háttérinfó érdekes lehet: Két fiú testvérem van, a nagyobbik 31 éves (a továbbiakban ha említem a testvérem akkor őt értem). Alapjába véve apa nélkül nőttem fel, amikor kicsi voltam 2 hetente járt haza 1-2 napra. 13 éves koromban a szüleim elváltak, azóta nem él velünk. A kapcsolatunk sose volt az „igazi”, és az elmúlt pár évben meg semmi, nem is látjuk egymást de még telefonon is alig beszélünk 3-4-szer egy évben. Tehát mondhatni apa nélkül nőttem fel ami miatt megvannak a magam hiányosságaim: például konfliktushelyzeteket nehezen kezelek; érzem magamon hogy sok dolgot jó lenne egy felnőtt férfivel megbeszélnem, de nincs ilyen ember az életemben stbstb. Az elmúlt 4 évben volt egy matektanárom (férfi), akihez nagyon elkezdtem ragaszkodni, nagyon sokat beszélgettünk. Eleinte nem tudatosan, de kerestem a társaságát mert egyszerűen jó volt vele beszélgetni. Most hogy kilépett az életemből (elköltözött) rájöttem hogy ragaszkodtam/ragaszkodok hozzá. Nagyon fáj hogy többé nem látjuk egymást. Apám felé ilyet sose éreztem.

Most nézzük a konkrét kérdésemet: Amikor régebben apám hazajárt, anyuval rengeteg vitáik voltak, amiket előttünk (gyerekek) előtt csináltak. Nagyon rossz volt úgy felnőni hogy sokszor rettegtem emiatt. De ez őket nem érdekelte, veszekedtek amin csak lehetett.

Egyszer anyám beszélgetett vkivel (nem velem), amikor én is ott voltam. Olyan 9-10 éves lehettem. Hallottam hogy anyám azt mondja, valamilyen fertőzést kapott el aputól. Ha kicsit körbenéztem láttam hogy apám elég igénytelen ember. Fizikai munkát végez, és emellett nem mosakszik rendesen stb tehát igénytelen. Erre alapozva meg amit anyámtól hallottam elkezdtem apámtól irtózni. Akkor már elég keveset járt haza, teljesen elidegenedtem tőle. Amikor anyut bántotta csak olaj volt a tűzre: egyszerűen képtelen voltam elviselni ha hozzámér. Ez abban a gyerekes dologban nyilvánult meg pl hogy ha hozzámért akkor a „láthatatlan” koszt pl letöröltem magamtól vhova.

Az idő meg telt, eltelt pár év és elváltak. 13-14 éves lehettem, ez az irtózás állapot továbbra is fennállt. Eddig a pontig csak tőle irtóztam. Ekkor úgy alakult hogy otthon laktuk anyámmal meg idősebb testvéremmel. Testvérem elég idegbajos ember, elég sokat veszekedett anyámmal. Internetfüggő, állandóan csak Facebookozik stb. Amikor nekem és a testvéremnek vmien vitánk van (az most nem releváns hogy miért, de elmondom: A lényeg hogy az internetet működtető modem az én szobámban van, bátyám meg a lenti szobában. Ha a nettel bármi baj volt: lassú, akadozott, vagy épp hiba miatt nem volt akkor egyből elkezdett velem ordibálni hogy miért nincs net, stb. Velem is elég csúnyán viselkedett, és ebben az állapotban képtelen volt felfogni hogy nem nyúltam hozzá, de tökmindegy mit mondok én voltam a hibás érte mindig, és ordibált, szidott stb.) Millió plusz egy ilyen eset előfordult, de sose kért bocsánatot, ahhoz ő túl büszke. Életemben egyetlen egyszer sem kért bocsánatot semmiért.)

Az a lényeg, hogy testvéremtől is elkezdtem irtózni. Az még tovább rontotta a helyzetet hogy ha megnéztem őt: ő is elég igénytelen ember. Nem ismerem a nőügyeit konkrétan, de amit tudok az az hogy elég nagy csajozógép. Egyszerre van egy csomó barátnője, és ha épp nem itthon van akkor őket fekteti meg, akik persze nem tudnak egymásról. Védekezni pedig nem védekezik, így vmije jóeséllyel van. Namost lehet mondani azt hogy finnyás vagyok: de hogy egy palackból nem iszok testvérem után, ha ő annyira igénytelen hogy WC-zés után kézmosás nélkül bemegy a konyhába és beleszik, beleiszik a közös kajákba.. A lényeg az hogy elkezdtem testvéremtől is irtózni. Az irtózás itt már nem abban nyilvánult meg hogy a láthatatlan foltokat letöröljem stb, hanem hogy feltakarítsak ha berontott a szobámba, megtöröljek mindent amihez hozzáér stb.

Az irtózásnak két alapja van/volt: az alapja a higénia, mert mint fentebb felvázoltam ő is elég igénytelen. De a fő ok az lelki: egy olyan vita után amikor megsértett, megbántott és semmibe vett, és hozzáteszem hogy konfliktushelyzeteket kezelni nehezen tudok, a feszültségemet úgy vezettem le hogy feltakarítottam utána a szobámat. Mindent megtöröltem amihez hozzáért, a szőnyeget is felsikáltam és mire végeztem: semmi bajom nem volt, nem voltam dühös, nyugodt voltam.

A gond az, hogy ez a fajta hozzáállás megjelent máshol is: iskolában ha valakivel nagyon rosszba vagyok/voltam akkor irtózok tőle (ott persze nem takarítok, egyszerűen csak távolságot tartok). A dolog aztán kicsúszott a kezemből, és egyre érzékenyebbé váltam. Zavar ha hozzámérnek, kerülöm az olyan helyeket ahol sok ember van. Tehát egyre jobban bezárkóztam, és megrögzülve ügyeltem hogy a cuccaim tiszták legyenek. Elkezdtem olyan dolgoktól is irtózni amiktől korábban nem, és a helyzet fokozatosan romlott. Persze magamat meggyőztem arról hogy minden a legnagyobb rendben van.

A helyzet tovább romlott: Otthon is nagyon sok minden zavar, például a padló, falak, stb. Az irtózás pedig „öröklődik” tárgyról tárgyra, stb és nem szűnik meg. Az egész itthonlét kb egy hatalmas feszültség, ahol millió + 1 tárgy zavar.

Tudomány-orientált ember vagyok, tehát pontosan nagyon jól tudom hogy ez a fokú érzékenység erős túlzás. Tudom hogy a környezetünk tele van kórokozókkal, hiába takarítok. Tudom azt is hogy nem normális hogy ennyire elszigetelten élek.

Tehát szenvedek, sokat, és fogalmam sincs hogy mit csináljak. Könnyű mondani hogy hagyjam abba, vegyek vissza, de ott van az irtózás higéniai alapjak emiatt képtelen vagyok.

Tudtuk bármilyen tanácsot adni? Köszönöm,

Üdv 17/f

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!