Találatok a következő kifejezésre: Miért van hogy szülés után (19 db)

Miért csodálkoznak azon a férfiak, hogy szülés után egy nő nem kívánja már úgy a sexet? Remélem nem velem van a baj, de én szülés után még egy évvel sem kívánom annyira.26L

Legjobb válasz: ez természetes hormonjáték. a hormonjaid gondoskodnak arról, hogy csak a babával tudj foglalkozni (szerezz be vicky iovine könyveket, azok poénosan írják le ezt az egészet). itt a jelszó a türelem (meg esetleg némi síkosító). kezdd a csókolózással: legyen egyre szenvedélyesebb, aztán jöhetnek a simogatások (akár ruha nélkül) és egy idõ után áttérhettek a szexre is. szerintem pedig a párodnak akkor a legkönnyebb elfogadni a dolgot, ha elmeséled neki, mi is van veled, és persze hogy mit szeretnél.

ez természetes hormonjáték. a hormonjaid gondoskodnak arról, hogy csak a babával tudj foglalkozni (szerezz be vicky iovine könyveket, azok poénosan írják le ezt az egészet). itt a jelszó a türelem (meg esetleg némi síkosító). kezdd a csókolózással: legyen egyre szenvedélyesebb, aztán jöhetnek a simogatások (akár ruha nélkül) és egy idõ után áttérhettek a szexre is. szerintem pedig a párodnak akkor a legkönnyebb elfogadni a dolgot, ha elmeséled neki, mi is van veled, és persze hogy mit szeretnél.
Hogy nem lehet a szexet kivánni, mikor az az egyik legjobb dolog a világon? Ha nem kívánod a szexet, akkor azt jelenti nem kívánod a párod sem. Akkor meg nem sok értelme volt gyereket csinálni egy olyan emberrel, akit nem kívánsz.
Hogy a fenébe ne csodálkoznának, nekik nem változik a hormonrendszerük, természetes, hogy ezt nem tudják úgy megélni, mint egy nõ. A gond akkor van, amikor tudatosan nem is akar valaki szexelni, mert mostmár csak a gyerek számít. Ebbe majdnem minden házasság belerokkan. Rengeteg ilyenrõl olvasni. Az, hogy a libidód kisebb nem probléma.
A kérdező hozzászólása: utolsó válaszoló: nem a páromat nem kívánom hanem az alakom meg változott és saját magamat nem érzem kívánni valónak érted? elmondtam neki, de azt mondja õt nem zavarja, de engem igen
"nem a páromat nem kívánom hanem az alakom meg változott és saját magamat nem érzem kívánni valónak érted? elmondtam neki, de azt mondja õt nem zavarja, de engem igen" Látom elõled is értelmes szülõ fog válni. Basszus, sportolj, fogyj le, vegyél pár új cuccot, menj el fodrászhoz, stb. Attól, hogy gyereked szültél még nem dölt össze a világ és lehetsz jó nõ. Már bocs, de rinyálni tudom, hogy egyszerûbb, de ez csak rajtad múlik, hogy teszel is valamit. De ha nem akkor elég hülyén állsz a kapcsolatodhoz, mert nem elég hogy részedrõl elszarod a szexuális életed, de egy másik embert is kinzol a lustaságoddal és a hanyagságoddal, aminek majd a gyerek issza meg a levét. Mert ez a hangulat rá fogja idõ után nyomni a kapcsolatra a bélyegét, jön a folytosnos feszkó, veszekedések, elégedetlenkedések és hidd el elég szar olyan családban felnõni, ahol semmi sincs rendben és az apa eljár kur.vázni, mert otthon nem kapja meg, ami egy kapcsolatban elvárható. Szóval, ha fontos valamennyire is a családod, azért tenni is kell. És ez a te lustaságodon fog állni vagy bukni. Egy év alatt le lehetett volna már rég fogyni és visszaváltozni. És nem a pasi kell csodálkozzon, hogy nem kivánod a szexet, hanem neked kellene csodálkoznod, hogy hogy lehetsz ennyire bal.fasz. Örülj, hogy a férjed még szóba áll egy ilyen igénytelen nõvel, mint amilyen vagy.
A kérdező hozzászólása: köszönöm kedves, ezt a választ, igazán jól esett hogy lehordtál a sárgaföldig. nem vagyok kövér csak a hasamon a bõr eléggékitágult sajnos ezen nem tudol változtatni. vyan köztünk sexuália kapcsolat, de nagyon szégyelem magam
Mindenen lehet változtatni, ha nem természetes úton, plasztikai sebész megoldja. :) Persze könnyebb hazudni önmagunknak, meg a párunknak, hogy minden rendben van, legyen szex látszólagosan éljük a tökéletes család mindennapjait, közben meg mindenki romokban hever belül, mert nem vagy képes ezt megbeszélni a pároddal vagy egymással és megoldani. És ezt életed végéig játszani akarod? Nagyon felnõtt gondolkodásmód. Ha egy ilyen apró problámát nem tudsz megoldani, szerinted képes leszel felnevelni egy gyereket?
A kérdező hozzászólása: igen képes vagyok felnevelni a gyerekem, ha nem így lenne nem szültem volna meg. plasztikai mûtétre meg nincs anyagi keretem.
Akkor szenvedjél egy hazugságra épülõ kapcsolatban és sajnáltasd magad itt a gyk-n.

Miért van az, hogy szülés után 3 hónappal reggel teljesen lapos a hasam, de ahogy telnek az órák egyre nagyobb pocakot eresztek, és a nap végére úgy nézek ki, mint 6 hónapos terhesen?

Sziasztok! 14 hete császárral szültem. Alig 8 kg-ot híztam a terhesség alatt, nem volt nagy pocakom, csíkjaim nincsenek. Babavárás el?tt is aktívan sportoltam és a kislányom 4 hetes kora óta napi rendszerességgel ismét futok, tornászok. Ennek ellenére olyan, mintha elt?ntek volna a hasizmaim. Reggel még lapos - bár akkor is puha -, de olyan mint terhesség el?tt, estére viszont tragikusan nagy lesz. Pedig nem vagyok felpuffadva. Mit?l lehet ez?

Legjobb válasz: még nem húzódott össze rendesen a méh. nekem most 1éves a pici (igaz csak fél órákat tornázok 1nap) és most lett szülés elõtti alakom

még nem húzódott össze rendesen a méh. nekem most 1éves a pici (igaz csak fél órákat tornázok 1nap) és most lett szülés elõtti alakom
A méh szerintem 6 hét alatt vissza kell, hogy húzódjon! Meglazultak az izmok és szövetek, de hogy estére miért lesz ennyire nagy a hasad, nem tudom. Az enyém is hasonló, minél többször étkezek egy nap, annál nagyobb. :(
hát én 2 éve szültem, de szintén ez van nálam is.reggel majdnem lapos, de délután este felé már szinte hordónak tûnik.szerintem ez azért van, mert éjjel az ember nem eszik(általában), kiürül a szervezet, aztán ahogy felkel az ember elkezd enni és a szervezet meg telítõdni.
Én 13 hónapja szültem. Sovány vagyok, de nekem is csak reggel lapos a hasam. Kb. 2 ujjnyira szétnyílva maradt a két hosszanti egyenes hasizmom (rectus diastasis), és nagyon gyenge is. Így a hasizmom nem tudja rendesen a helyén tartani a gyomrot, beleket, amikor azok telítõdnek, ezért domborodik elõre a hasam. Én erre fogom az esetemben.
A kérdező hozzászólása: Én is valami ilyesmire gondolok, mint amit az utolsó válaszoló írt. Lehet ezen változtatni? Többet kéne hasizmozni vagy idõvel magától el fog múlni?
ha hosszani rés van akkor össze lehet varratni a plasztikán de ha szeretnél még gyereket akkor ne tedd
Igen, ez így van, szétnyílt a hasizom. Sok anyukán lehet iylet látni, akár nagyon soványakon is, hogy pocakjuk maradt, na az ez. Csak a plasztikai mûtét segít ezen, de ha még tervezel gyereket, akkor felesleges. Sajna, én is így jártam, Striáim nem lettek legalább..

Miért van az hogy szülés után 6 hónappal már a régi súlyomnál voltam azóta pedig megint annyi vagyok mint amennyivel szülni mentem?

Terhesség alatt 9 kg-ot híztam ami szépen lement mely vissza is jött mind(most 1,5 éves a baba).Nem eszem seemivel sem többet és még szopizik a baba igaz csak napi 1x.

Legjobb válasz: Szió! Sajnos én is így jártam (semmit sem tettem, és fogytam, majd ugyanezzel az erõfeszítéssel híztam megint). Nem tudom, hogy mi okozza, de a fogyókúrát inkább nem próbálom, míg szoptatok. A mozgás viszont jót tenne, de ebben a hidegben nem valami élvezetes. :((( ZIta

Szió! Sajnos én is így jártam (semmit sem tettem, és fogytam, majd ugyanezzel az erõfeszítéssel híztam megint). Nem tudom, hogy mi okozza, de a fogyókúrát inkább nem próbálom, míg szoptatok. A mozgás viszont jót tenne, de ebben a hidegben nem valami élvezetes. :((( ZIta
szia passz, én 7 kg t híztam mínusz 11kg val jöttemhaza kórházból már!!S még szopi alatt fogytam 4 kg t...örültem...de sjan azóta megoint annyi voltam mikor elkezdtem a terhességet....sajna

Miért van az, hogy szülés után kijön valakinek az aranyere?

Ha édesanyámnak minden szülésénaél el?jött akkor nekem is kijön majd az aranyerem?

Legjobb válasz: Én még nem szültem,de logikus gondolatnak az tûnik, hogya z erõlködés hozza ki.

Én még nem szültem, de logikus gondolatnak az tûnik, hogya z erõlködés hozza ki.
Nem feltétlenül, de ez a terhesség alatt is kijöhet nem csak a szülésnél.
Nem biztos hogy neked is kijön, de jó felkészülni rá(krémmel, esetleg kúppal).Nekem az elsõ szülésnél kijött az erõs nyomástól, de a másodiknál már nem.
Szerintem jobb hafelkészülsz kúppal, meg krémmel! Maximum nem lesz rá szükség! Én nagyon szenvedtem tõle!Jobban fájt mint a gátmetszés!

Kedves férfiak! Miért van az, hogy a férfiak (már aki) szeretnének gyereket, szülés után meg sír a szájuk, hogy a nejük elhasználódott, le van élve? Tág a punci, rossz a szex, lóg a cici, kövér az asszony, stb.

Aztán megy a nyavalygás, meg a k.rvázás. Tényleg azt hiszi a kedves férfitársadalom, hogy a babát a gólya hozza??? Mert, ha nem ezt hiszik, és tisztában vannak vele, hogy a nők a hüvelyükből nyomják ki a 3-4 kilós gyereket és utána a mellükből szoptatják, akkor nem értem, hogy mire várnak. Csodára??? (Akinek nem inge, ne vegye magára. Sok ellenpélda van - és sok színlelt ellenpélda és kirakatházasság -, én most azokra vagyok kíváncsi, akiknél így van, hogy mégis mi járt a férfi fejében. Valóban meglepődött, mikor rájött, hogy ez már nem nő, hanem anya/asszony. Tényleg nem tudta előre, hogy mi az ára a gyereknek? Vagy ha tudta, akkor csak nem tudta az árát megfizetni/viselni a következményt?) A kérdésem pusztán teoretikus. Nem foglalok állást. De nagyon lenyűgöz az emberi gondolkodás és ezért tettem fel a kérdést.

Legjobb válasz: Ez felfogás kérdése. És nem feltétlenül "elhasználódik" a teste a nõnek, a változás lehet pozitív is. Pl. ha valakinek világéletében pici cicje van, és a terhesség-szülés-szoptatás során szép nagy lesz. Vagy lehet, hogy tényleg jól áll neki az a pár plusz kiló, amit felszedett magára, mert nõiesebb lett tõle. A nõk teste változik a korral is, de nem feltétlenül rossz irányba. Sok nõ 30 után kezd kiteljesedni, szebb, mint fiatalkorában. És akkor beszéljünk a férfiakról. Õk is meghíznak, pocakosodnak,kopaszodnak, õszülnek stb. anélkül, hogy szülnének. Akkor mi mit szóljunk hozzájuk? Van egyfajta belsõ szépség, kisugárzás, amely hatással van a külsõre. Ha én jól érzem magam a bõrömben, a párom szépnek lát(és valóban, nemcsak udvariasságból dicsér)akkor az pozitív hatással van a tényleges külsõmre is. Illetve van pozitív kritika, ami építõ jellegû, elõre hajt, és van negatív kritika, ami lehúz.

Ez felfogás kérdése. És nem feltétlenül "elhasználódik" a teste a nõnek, a változás lehet pozitív is. Pl. ha valakinek világéletében pici cicje van, és a terhesség-szülés-szoptatás során szép nagy lesz. Vagy lehet, hogy tényleg jól áll neki az a pár plusz kiló, amit felszedett magára, mert nõiesebb lett tõle. A nõk teste változik a korral is, de nem feltétlenül rossz irányba. Sok nõ 30 után kezd kiteljesedni, szebb, mint fiatalkorában. És akkor beszéljünk a férfiakról. Õk is meghíznak, pocakosodnak, kopaszodnak, õszülnek stb. anélkül, hogy szülnének. Akkor mi mit szóljunk hozzájuk? Van egyfajta belsõ szépség, kisugárzás, amely hatással van a külsõre. Ha én jól érzem magam a bõrömben, a párom szépnek lát(és valóban, nemcsak udvariasságból dicsér)akkor az pozitív hatással van a tényleges külsõmre is. Illetve van pozitív kritika, ami építõ jellegû, elõre hajt, és van negatív kritika, ami lehúz.
Tetszik a kérdés. :) Ámbár én sem érzem magam elhasználódva. Nincs tág puncim, nem rossz a szex, a mellem elõtte se volt aprócska tinicici... Tény, a terhességgel, szüléssel változik a test, de az amúgy is változik, öregszik. Persze, nem kell igénytelennek lenni, de amit nem tudsz megváltoztatni, azt el kell fogadni. (pl. terhességi csíkok, szélesebb csípõ, nagyobb lábméret) Akinek a szülés után is csak az számít, hogy mikor dughat újra, és milyen más az asszony teste...hát, az bekaphatja. Az minek akart gyereket?!
én nõ vagyok, de jó a kérdésed! kíváncsi lennék a válaszokra. Van egy mondás: A legtöbb, amit a gyerekeidést tehetsz, az az, hogy szereted az anyjukat. Azt hiszem ebben van a lényeg. Ismerek én is olyat, aki semmit nem segít a feleségének, még a gyerekre sem képes vigyázni öt percig, mert elalszik. Ha meg mennek valahová, viszi a karján a gyereket, mint egy gyõzelmi zászlót, és mindenki jajong, hogy micsoda apa, õ meg learatja a bókokat. Az ilyet sem értem.
Jó a kérdés. De kíváncsi vagyok, férfiak fognak-e válaszolni és hogyan. Nekem 3 gyerekem van, és igen, változott a testem szülés után, 45 kg voltam lánykoromban, és 70 kg-osan mentem szülni elõször. A férjem igyekszik mindent viccesen, pozitívan felfogni. Akkor azt mondta: mindig vékony barátnõi voltak, és mindig szerette volna kipróbálni, milyen egy testesebb nõvel szeretkezni! Azért ha visszaemlékszem, elsõ gyermekünk születése utáni hónapok biztos, hogy megdöbbentették egy kicsit, ha az õ szemszögükbõl nézzük a dolgokat. Tulajdonképpen ekkor érik férfivá igazán a férfi, ha ezeken a dolgokon túl tud jutni: most már nem(csak) õ a legfontosabb a párjának, éjjel síró baba, fáradt anyuka, nincs mindig szex, szóval a nehézségek, amivel meg kell birkózni. Akárki is dicsekszik az ellenkezõjével, nekem bizony 3 gyerek után a hüvelyem nem a régi, ezen nem tudok túl sokat változtatni. Azon igen, hogy azért ne csak egy lestrapált depressziós anyuka legyek, hanem fitt, csinos nõ és anya egyben, de ez egy összetett dolog, és ahhoz, hogy egy nõ nõ tudjon maradni, ahhoz olyan férfi is kell, aki minden körülmények között meglátja a nõt benne. PL. mikor terhes voltam, tetszett a férjemnek a nagy hasam. Mikor szoptattam, tetszett neki a nagy mellem. Mikor szoptatás után lefogytam, dícsérte az alakom. Persze némi építõ kritika mindig volt a részérõl, de csak annyi, ami irányt adott nekem, hogy mit nem veszek észre magamon. PL. tipikus példa, amikor hazajött a munkából fáradtan, én meg a síró picivel a nyakamban fogadtam melegítõben, lebüfizett-kinyúlt-szakadt pólóban, kaja nincs felkiáltással, hát az ugye minden férfinak kiábrándító.Ezeket a helyzeteket meg lehet oldani, segített õ is, amiben tudott, de elvárta, hogy cserébe én sem hagyjam el magam. Sokmindent lehetne ezekrõl a dolgokról még írni, és én tényleg nagyon kíváncsi leszek a férfiak válaszaira is.
Ezt próbáltam/próbálom megelõzni. Próbálok nem elhasználódottnak tûnni, nem tartom magam leéltnek, szakítok idõt hajfestésre, fésülködésre, ha a baba lehányja a pólóm, nem hagyom magamon mondván nincs idõm átöltözni, tornázgatok, ha idõm engedi, cseles, mostani alakomnak megfelelõ ruhákat, fehérnemûket hordok. A tág punci nem marad örökre úgy, vagy magától vagy intimtorna segítségével helyrejön, a rossz szex nem tudom mit takar, nálunk annyi változott, hogy ritkábban, tervezetten vagyunk együtt. Eleinte fájt, de mivel közös érdek, hogy helyrejöjjön, gyakoroltunk, most már jó. A cici valóban átalakult, lógósabb, ezzel tornán kívül mást nem tudok tenni. A férfiak, akik ilyenek, mint amilyet leírtál, hát valószínûleg nem számoltak azzal, hogy mennyit kell foglalkozni egy gyerekkel, nem õ már az elsõ, hanem a baba, a nõ valamelyest "átalakul" anyává. nem való még nekik gyerek. Persze elvárhatják õk is, hogy ne egy szakadtmackós, rászáradt hányásos, csapzott hajú "nõ" várja õket otthon. Ez jogos is. Nem film az elét, hogy szülés után friss és szép a frizura, makulátlan a smink, otthon mindenki boldog, karikák nincsenek a szemek alatt...
Én 3 gyereket szültem, de nem tág a puncim, nem lógnak a melleim és nem vagyok kövér. A szex is olyan, mint szülés elõtt. Igaz, nem úgy nézek már ki, mint tini koromban, de nem vagyok elhasználódott. Amelyik nõ ilyen, az saját maga tehet róla, mert nem törõdik magával, sem a férjével, csak a gyerekkel.
Vagy írd ki az nlc-n súgás kategóriába, tuti kapsz mindenféle választ.
Látom, hogy a férfiak nem tülekednek válaszolni, így bátrokodom elmondani, hogy én miben látom a kérdés egyik(!!!)rákfenéjét. Ugye azt nem kell külön taglalnom, hogy a természet (az erre kényesek nevezhetik teremtésnek is) úgy alkotta meg a nõt (a férfit is, de ez most nem tartozik szorosan a kérdéshez), hogy fiatal, vagyis a párválasztás korában hódításra alkalmas, vagyis szép és kívánatos legyen. Nézzünk meg egy 18 éves csajszit, aki jelen pillanatban olyan idomokkal rendelkezik, amitõl minden hímnemû egyednek beindul a nyálelválasztása. Ehhez társul még a feszes has, és sima bõr, hogy a rafináltan kialakított göncökrõl ne is beszéljek. Egy élõ csapda! Egy légypapír! Szegény Ádámnak megpecsételõdött sorsa. Csak ránéz és szerelembe esik. És mint az én példámban említettem, a szerelem vak. Ádám nem látja azt, hogy a természet mindössze annyi szerepet osztott rá, hogy megtermékenyítse a nõt, és felnevelje az utódot. Besétál a csapdába, és várja a nagy boldogan gyereke(-ke)t. Aztán egy keddi napon arra ébred, hogy asszonypajtás itt is, ott is túlcsordul, kifolyik az egykor rásimuló nadrágból. Sebaj, gondolja, este nem látszik. Csakhogy a természet itt is kibabrál hõsünkkel, hiszen a legkedvesebb játékszerei helyén (Ó, iszony!) két, valami egész más állagú micsodát talál. És mintha bizony mindez még nem lenne elég, jön a végsõ csapás; múlik a szerelem, és ezzel egyenes arányban nyílik a szem. Jön a felismerés; Istenem, én nem azt a lovat akartam. Mindez nem lenne tragédia, ha Ádám a munkahelyén magára találna. Ha nap mint a nap a jól végzett munka örömével térhetne haza. Sajnos azonban csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy munkahelyükön képességeiknek megfelelõ feladatokat oldanak meg. Meló után hazatérnek a "mentsvárba", játszva az erõs hímet, de titkon kényeztetésre, megnyugvásra várva, de ott a kutya se törõdik velük, mert a család szemefénye ma állt fel, vagy mondta az elsõ szót, ment iskolába, vagy... stb. Persze ez csak egy verzió, és csak arra hivatott, hogy beindítsa a férfiak mesélhetnékét.
Szerencsére az én férjem nem ilyen.
Akkor azt javaslom, fogalmazd át a kérdésed és tedd a családi kapcsolatok kategóriába, mert a "szülés" témakörben többnyire hölgyek forgolódnak. :) Szívesen venném, bizonyára sokkal érdekesebb válaszok születnének, mint most. :D Én is kíváncsi lennék a férfi tábor véleményére, hogy vajon õk hogyan látják ezt az egész "változik a test" témát.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat. Nagyon érdekesek voltak. Nem vonom kétségbe az utolsó válaszoló hölgy és az egyetlen eddigi férfi "versenyzõ" válaszát sem, érdekes történetek, és biztos vagyok benne, hogy van igazságtartalmuk. Csak nekem nem ez a kérdésem... Tiszteletben tartom a véleményeket, szívesen olvasom a történeteket, csak én pont arra vagyok kíváncsi, hogy az ellenkezõ tábor sorait erõsítõ úriembereknek mi játszódik le a buksijában a kérdésben vázolt esetben.
"De a férfi tudja, hogy ez a gyerek ára, amit neki is meg kell fizetni: mégpedig az, hogy egy olyan nõvel él, aki már nem is tetszik neki és csak azért dicséri, hogy neki jobb legyen. Akkor nem szánalomból és kötelességbõl van már csak vele?" Erre csak annyit tudnék írni: amikor megismerkedtünk a férjem 80 kg-os egyetemista volt. Most 105 kg-os fejlesztõmérnök. Két hete piszkálom, hogy menjen már fodrászhoz, mert lassan õsember külsõt ölt. Én is mondhatnám azt, hogy hja, apukám...megváltoztál külsõleg, mehetsz a levesbe! Egy stabil, szerelem/szeretetteljes házasságban nem a külsõ megjelenés a lényeg. Ahogy telik az idõ, változunk, mi is, a párunk is, természetes, hogy nem maradunk ugyanolyanok. Aki a külsõ (akár negatív, akár pozitív) változások miatt mondja azt, hogy ez már nem az az ember, akkor az elég felszínes. Ha idõközben a férjem nem mackóvá változott volna, hanem marad 80 kg-os, de egy agresszív, bunkó állat lesz, akkor mondhatnám, hogy ez már nem az az ember, mert én egy remek humorú, másokat tisztelõ férfiba szerettem bele. A külsõnk az, amit lehet (határokon belül) formálni. Ha egy nõ erre ösztönzést, a változásra visszajelzést kap, borítékolható, hogy nem fogja továbbra sem elhanyagolni magát és igenis tesz azért, hogy tessen. Nagyon egyetértek azzal a válaszolóval, aki azt írta, hogy Férfi kell legyen, aki mellett a nõ NÕ. Ha folyamatos visszajelzésként pozitívumokat kap egy nõ, az meg fog látszani a külsején is. (Legalábbis én kilenc év után is elpirulok, ha hazaérve a fodrásztól ezt hallom: milyen dögös csajom van! Persze, hogy legközelebb is megyek! Persze, hogy azért veszem meg a finom csipkebugyit, hogy elismerõ szavak mellett levegye rólam.) Sokan felhozhatnánk a szüleink, rokonaink házasságát is példának. pl. anyósom már nem a 45 kg-os topdíva, mint lánykorában (két szülés, méhen kívüli terhesség, ciszta miatti petefészek eltávolítás után), de apósom se a jóképû Bobherceg (érszûkület, cukorbetegség). Most már "anyó" és "papi". Mégis rendületlenül szeretik és kitartanak egymás mellett a külsõ változásoktól függetlenül.
Én valószínûleg a férfitársadalom szerencsésebb rétegéhez tartozom. A feleségem alteste a szülés után (anélkül, hogy ezért különösebben tennie kellett volna) hamarosan visszaállt az eredetihez hasonló állapotba, a cickói pedig még nyegyven fölött is verték a húszéves lányokét. Ezzel engem is formában tartott, mert idõnként nekem kellett kapaszkodnom, hogy ne az apjaként nézzek ki. Most, ötven fölött, van már némi pocakja, de (és a szerencsém ebben is megmutatkozik) már nekem sem a húszéves lányok tetszenek, hanem az érett, megállapodott nõk. Nõk - írom, hiszen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nézek meg mást. Mindig is megnéztem a csajokat, de (néhány különösen kiéhezett idõszakomtól eltekintve) sohasem a potens partnert, hanem a szépérzékemet simogató mûremeket láttam bennük. Tudom, a szerelem elvakít. Ha objektív akarok lenni, a párom nem egy földöntúli szépség. Soha nem is volt az, inkább csak formás. De nem vagyok obektív, így az én szememben bombázó volt és maradt.
Csak a "kövér az asszony"-ra reagálnék. Pl. én sokkal kritikusabb vagyok magammal szemben, mint a párom. Igenis zavarnak a már most feljött kilók, de a babánkért mindent. Próbálok odafigyelni, de van hogy lecsúszik egy-egy péksüti, vagy pár kocka csoki az esti órákban, ami korábban nem volt rám jellemzõ. De ennyi "nekem" is jár. Ezen felül viszont amikor eljön újra a "sportolás" lehetõsége, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy visszanyerjem a formám (már, amin a természet változtatni enged), mindezt magamért, senki másért. Igenis szeretném újra felvenni a régi ruháimat és nem elajándékozni, szeretnék majd a gyerekemmel együtt szaladgálni, biciklizni, nem csak ülni a játszótéri padon. Ezért úgy gondolom, hogy amin a szülés után változtathatunk, azon kell is (természetesen amikor már jól esik a mozgás). Nõnek születtünk, babát vállalunk/tunk, ez van, de azért nem az legyen már a normális, hogy 15-20 kilóval többek vagyunk, mint ahogy a párunk megismert, csak azért mert szültünk. Lehet, hogy már senki sem lesz a régi, de azért egy kis mozgásba és csinosan öltözködésbe még senki sem halt bele.
9 es vagyok hát barátnõm ilyen béketûrõ típus meg mindig azt mondja hogy mégis csak a gyerekei apja meg hogy más pasi se jobb stb. És nem õ az egyedüli jópár száz (ezer??) ilyen nõ van akik valahogy nem mernek kilépni a rosszból meg valahogy úgy vannak vele, hogy mindegy csak legyen mellettük valaki...
Nekem nem lett tág ott lent, sõt a férjem szerint jobb mint új korában! :) A mellem viszont bizony lóg, a hasam is és sajnos szétszakadt a bõröm... Nincs pénzem szilikon cicire meg hiper szuper kezelésekre mint a celebeknek... Sajnos a férfiak ezt látják a tv-ben, szülnek a celebnõk aztán 1 hónap múlva bombaformában vannak és arra gondolnak az õ feleségük miért nem ilyen... Hál Isten az én férjem soha nem becsmérel csak dicsér pedig aztán tényleg hátrányomra változott az alakom, de el mondjuk nem hagytam magam sosem... :)
A kérdező hozzászólása: 9-es: Hát ez a történet nagyon durva. Én a barátnõd helyében biztosan nem tudtam volna türtõztetni magam, nekiugrottam volna a fickónak a fürdõ közepén szégyen szemre. Utolsó: még nem szültem. A kérdésem csak elméleti.
Elégé megkeseredett kérdés. Nem a jó embernek szült.
9 es vagyok kimaradt egy NE a mondatomból, tehát teszek róla hogy NE legyek tök más mint akibe beleszeretett (gondolok itt a testalkatra)
nagyon jó a kérdés. Én úgy gondolom az "elhasználódás" egy részérõl igenis tehet a nõ és VAN MIT tegyen ellene és az állapot maximum átmeneti lehet hacsak nem akarja hogy a férje tényleg mást keressen. Gondolok itt az elhanyagoltságra és elhízásra (és úgy is maradásra). A kitágult puncin is lehet segíteni intimtornával de a nõk nagyobb részére ez nem jellemzõ hogy olyan lényeges tágulás lenne... Jó a cicilógás alkati kérdés de ez csak 1 tényezõ. Szerencsére ritka hogy saját hibádon kívül mindhárom tényezõ plusz elhanyagoltság is fennálljon. Nekem 3 gyerekem van kicsik is viszonylag. Tök kényelmes lenne elfeküdni a kanapén arra fogva hogy hát szültem 3 , 4kilós gyereket így fogadja el a férjem hogy 10-15 kilóval több vagyok a normál súlyomnál és igényem sincs már arra hogy szebb legyek- de nem teszem hanem teszek ellene hogy tök más legyek mint akibe beleszeretett. Egy egészséges normális kapcsolatba pedig egy annyi kis eltérés hogy a másiknak kicsit lóg a cicije vagy van pár ránca, pedig bele kell hogy férjen -vagy ha nem az nem volt oké kapcsolat és csak felszínes értékekrõl szólt. Egyébként meg a sok f.bookon meg médiában sugallt dolog se használ néhány párkapcsolatnak gondolok itt a "terhesen is max.5 kilót hízz, szülés után 2 héttel pattanj a tornaszõnyegre légy tökéletes testû amazon 1-2-3 gyerek mellett is mert máskülönben elhagynak" .- mert nem egy barátnõm férjétõl hallottam már a bezzegelést hogy bezzeg az xy az milyen bomba testû kismama meg bomba testû nõ és hát az õ asszonyuk miért nem csinálja ugyanazt él ugyanúgy és sportol meg diétázik reggeltõl estig... Barátnõm férje is tök leszóló megjegyzéseket tesz barátnõmre a mi fülünk hallatára is- hogy miért hízott terhesen annyit (veszélyeztetett volt, feküdnie kellett) meg múltkor fürdõben voltunk és szemérmetlenül bámulta a nõket (ez még csak 1 dolog) de beszólt mellette barátnõmnek hogy mit vagy kiakadva miért kit nézzek tán csak nem téged...(de ezt ilyen gúnyos hangsúllyal). És õ is az a fajta apa aki ha mennek valahová karjába csapja a csecsemõt mert õ a JÓ APA...
Azért az "elhasználódik" és a "megváltozik"(még ha negatív irányban is)között óriási a különbség! :) Láttam már olyan nõt, aki igencsak elhasználódott, és egy szem gyereket nem szült... Aki egy szülés után már nem szerelemmel és nõként tekint a párjára--az sosem szerette, úgy, igazán! Egyet értek azzal hogy az apa a legtöbbet azzal teheti, hogy szereti az anyukát!Egy szeretett anyukának, VAN igénye nõnek is maradni, ha a férfi olyan akiért érdemes! Vagyis ellátja az apai-és férji "teendõit" és emellett biztosítja a pénzt és az idõt az anyuka számára, hogy csinos legyen(fodrász, edzés, alkathoz megfelelõ csinos ruha, és még sorolhatnám mi kell egy nõnek)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat :) 5-ös válaszoló, meg úgy mindenki. Eszembe jutott egy kérdés, mikor a kommentet olvastam. Azt írod, hogy kell egy olyan férfi, aki a nõben meglátja a nõt. Oké, gondoljuk tovább. Ha egy férfi beleszeretett a feleségébe olyannak, amilyen volt (mindegy, hogy kicsi vagy nagy cici, kövér vagy vékony, ez az egyéni preferencia rendszerre van most a hipotézisemben bízva). És utána megváltozik, elhasználódik a nõ teste és már nem olyan szép, mint régen. De a férfi tudja, hogy ez a gyerek ára, amit neki is meg kell fizetni: mégpedig az, hogy egy olyan nõvel él, aki már nem is tetszik neki és csak azért dicséri, hogy neki jobb legyen. Akkor nem szánalomból és kötelességbõl van már csak vele?
Érdekes, hogy én mindig is elõnyben részesítettem külsõleg a nagy, kicsit lógós mellû "anyukákat" , ha a külsõt nézzük és mindig is szerettem, ha van mit fogni a nõn, nem pedig piszkafa! Igaz, hogy nekem még se feleségem se gyerekem nincs, de remélem, h ennek a hozzáállásomnak köszönhetõen, ha majd eljutok abba az életszakaszba, amikor már lesznek, akkor nem lesz az, h nem kívánom a páromat, mert úgy és annyira megváltozott!

Miért mindenki az anyát figyeli szülés után? Miért nézi az orvos, a védőnő azt, hogy az anya milyen lelkiállapotban van? A család miért nem elég erre a feladatra?

Miért foglalkoznak ezzel kívülállók? Nem az ? feladatuk a gyerek felnevelése. Ahol tényleg nagy baj van, ott meg be sem avatkoznak, csak az átlagos embereket piszkálják. Egy roma családot ki sem mernek kérdezni, annyira félnek t?lük.Szinte már kellemetlenek az érzéseimre vonatkozó kérdések, tudom, hogy azt lesik, hogy depresszós vagyok-e vagy sem. Az apával meg nem foglalkozik senki, közben az egész család kihat a gyerek fejl?désére.

Legjobb válasz: Mert a védõnõ és az orvos sokkal elõbb észreveszi a szülés utáni depresszió tüneteit mint a család Már csak azért is mert ez a szakmájuk ezt tanulták míg a család inkább az újszülöttel van elfoglalva

Mert a védõnõ és az orvos sokkal elõbb észreveszi a szülés utáni depresszió tüneteit mint a család Már csak azért is mert ez a szakmájuk ezt tanulták míg a család inkább az újszülöttel van elfoglalva
igazad van. talán csak azért, mert a szülés utáni depresszió gyakori. a férfiaknak biztos vegyes érzelmeik vannak, általában akkor örülnek a babának ha már megszületett, még ha elõtte húzódzkodnak is tõle, büszkék rá hogy az övék, de biztos sokszor háttérbe szorulva érzik magukat.
Szerintem inkább örülj neki, hogy ennyien törõdnek veled. Épp most hallottam, hogy egy fiatal nõ 28 éves, miután megszülte a második gyerekét, (az idõsebb 2 éves) öngyilkos lett. Õ is depressziós volt. Képzelheted mi van a családban, és a baráti körben.
Azért figyelik meg az anyát - már ha olyan szerencsés, hogy figyelnek rá - mert a hormonváltozás miatt nagyon labilis lesz a lelkiállapota, és könnyen depresszióba fordulhat, amit nagyon nehéz idejében észrevenni, és akkor már nehéz kezelni. Velem a kutya nem foglalkozott szülés után, a család is inkább a gyerekkel volt elfoglalva, pedig közel voltam a depresszióhoz, folyton spontán sírtam minden ok nélkül. Ezzel a férjem nem tudott mit kezdeni, a "szakértõket" pedig nem érdekelte. Ennek semmi köze a gyerekneveléshez, se az utcán mászkáló savanyú emberekhez, ennek az anyához van köze csak és kizárólag. Örülj neki, hogy törõdnek veled, nekem is jól esett volna.
Mert nagyon veszélyes a szülés utáni depresszió. Nekem nagyon sokáig rémálmaim voltak szülés után. Álmomban mindig megöltem a gyerekeimet (a legváltozatosabb módon)és mindig sírva ébredtem. Ha akkor nincs a védõnõ, akivel megbeszélhetem a gondjaimat, akkor biztos hülyeséget csinálok. A férjem külföldön dolgozott, én meg egyedül maradtam 3 újszülöttel segítség nélkül, teljesen rutintalanul.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat. Engem az zavar, hogy zárkózott vagyok, nem szoktam az érzelmeimrõl beszélni. Szülés, terhesség elõtt senkit nem érdekelt hogy vagyok, még jóformán gyógyszert sem akartak felírni. Csak egy idétlen érzés fog el, hogy a zárkózottságom miatt azt hiszik, hogy titkolom, de depressziós vagyok. Vagy esetleg kiül az arcomra, hogy nem aggódom a gyerek miatt minden apró ügy miatt. Éppen építkezünk is, és így ez is elvonja a figyelmemet a napi rutinról. Mindent precízen elvégzek, ami a gyerekkel kapcsolatos, de nem szoktam neki gügyögni mint más anyák. Ilyenkor úgy érzem, hogy azt figyelik a rendelõben, hogy miért nem teszem.

Miért van az, hogy sok anyuka nem hogy fogyna, hanem elhízik szülés után? Hogy lehet ezt megelőzni? Mi okozza?

Legjobb válasz: Az evés. Az ember szoptatás alatt éhes. De azért oda lehet figyelni, hogy mit eszik és mennyit, anélkül, hogy a tej kárát látná. Azt hiszem sokan úgy vannak vele (sajnos már a terhesség alatt is), hogy mindegy, kisbabám lesz/lett most annyit ehetek amennyit akarok. Arra nem gondolnak, hogy nemcsak maguknak, hanem a babának is ártanak. Én szülés után, még a 3. gyermekemnél is 4 hónap alatt visszafogytam (terhesség alatt sem híztam sokat), figyeltem arra, hogy mit eszem, és tornáztam rendszeresen. Mindhárom gyermekemet 1 évig szoptattam.

Az evés. Az ember szoptatás alatt éhes. De azért oda lehet figyelni, hogy mit eszik és mennyit, anélkül, hogy a tej kárát látná. Azt hiszem sokan úgy vannak vele (sajnos már a terhesség alatt is), hogy mindegy, kisbabám lesz/lett most annyit ehetek amennyit akarok. Arra nem gondolnak, hogy nemcsak maguknak, hanem a babának is ártanak. Én szülés után, még a 3. gyermekemnél is 4 hónap alatt visszafogytam (terhesség alatt sem híztam sokat), figyeltem arra, hogy mit eszem, és tornáztam rendszeresen. Mindhárom gyermekemet 1 évig szoptattam.
Sokat esznek, nem mozognak, a szokásos! A szoptatás alatt nem mernek megvonni semmit maguktól, fogyózni ugye nem szabad... Mire a pici 1 éves lesz, a legtöbb kismama visszanyeri a szülés elõtti súlyát. Mondják hogy a szoptatás nagyon sok kalóriát fogyaszt, na én nem sok olyan kismamával találkoztam aki az elsõ félévben, amikor szinte csak szoptat lefogyott volna. Inkább az a jellemzõ hogy a szopi végeztével egy jó kis fogyókúra és kicsit több mozgás segít a súlyproblémákon. 25 hetes + 21 hós
Adottság is sajnos. Én szerencsére nem hiztam többet szoptatás alatt, pedig sokat ettem, de van, aki egyszerûen nekiáll hizni. Nézd meg a nõ családtagjait az illetõnek, és vond le a tanulságot, kb az vár a szülõ/szoptató nõre is. Illetve nagyon nehezen nyúl a szervezet a raktározott zsirhoz szoptatás alatt, szülés után, ez természetes. Azaz hiába kezd el diétázni valaki, úgy érzi, meghal az éhségtõl, mert a szervezet még védi a tartalékokat egy ideig a baba érdekében.

Miért van mindenki kiakadva azon, hogy én szülés után 6 héttel vissza akarok menni dolgozni?

Els? gyerekemnél is igy tettem és nem lett semmi baja. Igaz, akkor amerikában éltünk és ott ez teljesen természetes volt, hiszen az anyukák csak 6 hét szabadságot kapnak szülés után. De nem bántam meg és a babának sem volt rosszabb, hogy baby sitter ügyelt rá. Mellesleg megtanult a magyar és angol mellett spanyolul is, hiszen a baby sitter spanyol volt.

Legjobb válasz: nem tudom elképzelni, hogy a 6 hetes babámat másra bízzam. ezek szerint nem szoptatod? nem hallottál róla, hogy milyen fontos? vagy a bébiszitter fogja szoptatni? szerintem nagyon rossz ötlet 6 hét után visszamenni dolgozni.

Szia! Ne haragudj de én sem igazán értek egyet veled, lehet ott ez volt a szokás-én itt azon is ki vagyok akadva, hogy az elsõ babámmal 3éves koráig maradhattam volna itthon amíg most jön a második és csak két éves koráig.Pedig az elsõ is csak 20hónapos.De tény az, hogy nem ugyan az, ha csak pár órát vagy vele, vagy ha egész nap vagy vele..és ez nem intenzívebb attól, ha csak kevesebbet vagy vele. Ma x nem tapasztalsz meg minden olyat amit más igen.Hogy milyen az amikor egész nap nyûgös és meg kell oldanod a helyzetet vagy egész nap ölelgetõs és puszilgatós, meg egyfolytában foglalkoztat, mikor kiakaszt valamiért és már azt sem tudod hol álla fejed, vagy ha épp örültök egy egs ikernek és új dolognak, mint ahogy nekem a fiam ma 3új szót mondott amit az apjának már nem mondott úgy el-ezeket nem tudod vissza fordítani ezeket az idõket.Ezek olyan gyorsan eltûnnek, hogy nem lesz több ilyen.amikor már gondoskodik magáról , meg önállóan csinálja a dolgokat, eszik alszik, fürdik , beszél stb...az már nem ugyan az lesz, hidd el.Mert most is meg akkor is anya leszel, de nem ugyan az. Most egy kisgyermek anyukáj avagy utánamár egy nagyobbé.nekem annyira rossz volt mikor éjjel 1.3évesenkiköltöztem tõle-neki s, de õ kb 3nap alatt elfogadta én mai napig bejárogatok hozzá éjjel, hogy tuti minden rendben van e nála, ezek olyan anyai ösztönök amiket sztem nem lehet úgy kiélni ha a munkahelyeden vagy. Félre ne érts én csak a véleményemet mondom el, mindenki döntse el , hogy és mint cselekszik, de én tuti nem szültem volna azért gyereket, hogy más nevelje fel-ergo egy baby sitter. nyelvet tanulni megtanulhat már 3-4éves kora után mikor ténylegesen menni kell oviba, meg bölcsibe stb...elõtte nem kell, annak a gyereknek játszani kell sztem..játszva tanulni de nem nyelvet vagy mást.. na mindegy, szval én nem értek veled egyet de ez az én álláspontom én nem cserélném el ezeket az éveket soha sõt ha tehetném még élvezném..bármilyen nehéz, mert az sztem, de ugyan akkor csodálatos és megismételhetetlen egy olyan ki emberként tanitgatni és egyengetni aki belõlem is van:) Ez a legszebb..és nem bíznám még az anyámra sem a nevelését!
Az hogy magamnak szültem azt jelenti te okos ember, hogy nem azért hoztam világra hogy valaki más nevelje, hanem hogy az én életemet teljessé tegye. Senki nem mondta hogy a tulajdonom lenne, mivel nem is egy tárgyról beszélünk hanem, egy csodálatos kis emberkérõl akinek az életéért mi felelünk. Igenis magamnak szültem nem a szomszédnak vagy valaki más kedvéért.
Azért az utolsó válaszoló gondolkodjon már egy kicsit! Szoptatni az is tud, aki dolgozik, lehet fejni is! A munkaadónak kötelessége biztosítania a lehetõséget a szoptatásra amúgy. Mondjuk egy 6 hetes picinél még valószínû nem állt be teljesen a ritmus, én ezért is javasoltam a minimum fél évet, de ettõl még meg lehet oldani a dolgokat.
nem tudom elképzelni, hogy a 6 hetes babámat másra bízzam. ezek szerint nem szoptatod? nem hallottál róla, hogy milyen fontos? vagy a bébiszitter fogja szoptatni? szerintem nagyon rossz ötlet 6 hét után visszamenni dolgozni.
Hát igen, ami nem szokványos attól még lehet jó. De ilyen az ember. Amúgy én is úgy gondolom, hogy legalább fél évet jó lenne ha a babával lennél, egy éves koráig meg még jobb. Persze ha nagyon muszáj dolgoznod akkor muszáj. Az is igaz, hogy nem mindig az együtt töltött idõ számít igazán, hanem a az együtt töltött idõ minõsége. Mindenben van igazság. A lényeg hogy csináld úgy ahogy te gondolod. Mindenesetre itt Mo-n (még) elõtted a lehetõség, hogy a másodikkal többet legyél itthon, mint külföldön. Te döntesz és te látod mi a jó a picinek, neked a családnak.
(elsõ vagyok) én is ezt gondolom pontosan amit te, legalább mi ketten egyet értünk :)
én is le lettem hordva hogy vissza akarok menni dolgozni. Persze nem ilyen korán, mert nem tudnám megfizetni a baby sittert, de sajnos azt sem engedhetem meg magamnak/magunknak, hogy 3 évig itthon maradjak. azt mondták, hogy õk nem cserélnék el azt az idõt hogy látják a gyereküket fejlõdni, nõni, tanulni beszélni, járni, ilyenek.
szerintem nincs vele semmi gond. valószínûleg azért van a családod kiakadva mert nem fogsz elég idõt a kisbabáddal tölteni es hogy a babysittert jobban fogja kedvelni mint saját annyát, és hogy a kapcsolatotok nem lessz olyan szoros, de az 1általán nem igaz. engem nagymamám nevelt 3 éves koromig mert anya dolgozott, es utána nagyon jo kapcsolatom lett anyukámmal es õt szeretem a világon a legjobban hiába nem volt velem kis koromban. szerintem nyugodtam menny vissza dolgozni , hiszen ezt is a gyerekedert tennéd hogy megadhass neki mindent. =)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat. Pontozni meg nem szoktam senkit, mert nem érdekel. Nem azért irok ki kérdést, hogy csak azok válaszoljanak, akik ugyanúgy gondolják, mint én, hanem azért, hogy megismerjem azoknak a gondolatait, érveit is, akik nem azt gondolják, amit én. Köszönöm!
én úgy gondolom nem érdemes gyereket szülni, ha nem te neveled fel. 6 hetesen otthagyni szegényt szívtelenségnek tartom. nem engedheted meg magadnak hogy otthon maradj de azt igen hogy baby sittert fogadj. hát, inkább ne engedhessek meg magamnak mindent de a gyerek mellett maradjak. az ellen nincs kifogásom ha valaki 1 év után visszamegy dolgozni, de hogy 6 hét után amikor a picinek a legnagyobb szüksége van az anyjára... nem értem a mai embereket.
Egyetértek az utolsó válaszolóval. Minek kell gyerek ha legalább pár hónapra nem vagy képes lemondani a munkádról? Fontosabb a munkád mint a gyermeked? Az nem baj hogy a pici a nap nagy részét a dadával fogja tölteni? Jobban fog hozzá ragaszkodni mint a saját annyához. Az én lányom két és fél éves volt amikor el kellett mennem dolgozni és anyósom vigyázott a lányra, szörnyen éreztem magam hogy anyósom játszik vele mondókákat tanítgat neki hellyettem. Magamnak szültem nem anyósomnak. De persze nem vagyunk egyformák, ha te úgy érzed neked ez így jó hát lelked rajta a te döntésed. Senkinek nincs beleszólása ez csak az én véleményem.
Mi az, hogy magadnak szülted? A gyerek nem a tulajdonod, te beteg majom!
A kérdező hozzászólása: Ettõl én még látom a gyerekemet fejlõdni, nõni, stb. Nem egy másik földrészre megyek, csak a munkahelyemre és vissza. Minden nap a gyerekemmel leszek, csak nem egész nap.

Miért van az hogy a második szülésem után egyszerűen nem tudok lefogyni?

F?leg a hasam,combom és fenekem kövér:(

Legjobb válasz: Sok embertõl hallottam már ugyan ez. Tény, h a 2.baba után sokkal nehezebb, fõleg ha olyan a testalkatod. Próbáld ki a norbi update-ot, nem drasztikus s mellette napi fél órát tornázz (Béres A., Norbi, Rubint R.) Próba szerencse. SOk sikert

Sok embertõl hallottam már ugyan ez. Tény, h a 2.baba után sokkal nehezebb, fõleg ha olyan a testalkatod. Próbáld ki a norbi update-ot, nem drasztikus s mellette napi fél órát tornázz (Béres A., Norbi, Rubint R.) Próba szerencse. SOk sikert
Endorkinológia??? hormonszint vizsgálat?????

Miért van az, hogy sok kismamánál szülés után inkább könnyet, mint boldogságot lehet látni az arcokon?

Akiket ismerek azok mind nagy szeretettel várták a babát és amióta megvan azóta csak a szótlanság és a könny, pedig semmi baja nincs a babának. Hozhat ekkora változást a szülést? Én már nem emlékszem, mert én annyira vártam,amikor nekem született, hogy talán még az álmatlan éjszakák sem vették el a kedvemet.Most miért más a tapasztalat?

Legjobb válasz: Hát sokan olyankor jönnek rá mikor már ott van az a baba hogy MINDEN az õ dolguk és hogy mekkora a felelõsség meg hogy hogy is kéne jól csinálni, plusz se pihenni nem tudnak, éjszakák zûrösek, a baba rossz esetben még hasfájós is. Akinek álom babája van (eszik alszik mosolyog) az elképzelni se tudja milyen ha nem olyan egy baba. Tudom mit beszélek, mert nekem mindkettõbõl jutott. Volt hasfájós, sokat síró nehezen megnyugtatható rosszul szopó rosszul hízó babám, és volt áldott nyugis, alvós szépen szopizó másik is.

Hát sokan olyankor jönnek rá mikor már ott van az a baba hogy MINDEN az õ dolguk és hogy mekkora a felelõsség meg hogy hogy is kéne jól csinálni, plusz se pihenni nem tudnak, éjszakák zûrösek, a baba rossz esetben még hasfájós is. Akinek álom babája van (eszik alszik mosolyog) az elképzelni se tudja milyen ha nem olyan egy baba. Tudom mit beszélek, mert nekem mindkettõbõl jutott. Volt hasfájós, sokat síró nehezen megnyugtatható rosszul szopó rosszul hízó babám, és volt áldott nyugis, alvós szépen szopizó másik is.
Hormonok:) Én az elsõt nagyon vártam, nagyon megszenvedtem a szülésnél, végül császár lett, de semmi hiányérzetem nem volt. Viszont mikor megkaptam Õt, olyan idegennek éreztem, fura volt az egész és emiatt kicsit szégyelltem magam. Aztán jött a hasfájás, és nem tudtam pihenni éjszaka, se nappal. Hiába volt egy csodás kislányom, teljesen ki voltam készülve fizikailag, pedig NAGYON boldog voltam, és most már tudom, hogy nem látszott rajtam. A másodiknál sokkal kevesebb idõm volt a terhességemmel foglalkozni, de amikor elõször a karomba vettem, már ismertem Õt.:) Sokkal könnyebben felépültem a szülés után, pedig vele is császár volt és veszélyben is voltunk. Az álmatlan éjszakákra úgy készültem, hogy TUDOM, hogy elmúlnak. És szerintem ez nagyon nem mindegy. Az elsõ gyerekes anyukák sokszor csalódnak, nem olyan lesz az egész "babaidill", ahogy elképzelték. Biztos nyûgös voltál Te is, csak már nem emlékszel...:)
A hormonok, meg ugye a nyakadba szakad a felelõsség, amit nem is tudsz elképzelni milyen, ha az elsõ babádat várod. Nekem is nagyon nehéz volt és sokat sírtam, mert egyáltalán nem így képzeltem el az anyaságot. Ráadásul egész nap sírt a hasa miatt és semmi nem segített. Most már persze más a helyzet és ha lesz kistesó már felkészültebb leszek.
Mert a szülés fájdalmas , és azok a könnyek öröm könnyek mert megszületett a baba.
Utólag minden megszépül. 16 hónapos a lányom, és már én sem emlékszem az álmatlan éjszakákra, ezért is dolgozunk a kistesó projekten. De tizenhónappal ezelõtt bizony úgy éltünk egymás mellett a férjemmel, mint két zombi, alig láttunk a fáradtságtól, az egész család aludt már este 9-kor. :-D Ne aggódj, õk is boldogok, de az elsõ hónapokat egyszerûen túl kell élni. Alapvetõen én is boldog voltam, de jó néhány héttel a szülés után még mindig depis voltam, hogy akarom vissza a testemet. Elég nehéz volt, hogy minden megváltozott rajtam, s persze a hormonok. Hát szerintem ezért.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!