Találatok a következő kifejezésre: Miért van érzésem, hogy (171 db)

Miért van az, hogy nem tudok különválasztani az érzést, ha testiség nagyon működik akkor nagyon hamar szerelmes leszek?

Vagyis lehet hogy nem is , nem tudom hogy valójában voltam e az vagy csak a testem csap be.... N

Legjobb válasz: A természeted valószínûleg olyan, hogy vágysz a többre. A nagyon mûködõ testiség pedig megadja azt a pluszt, ami ezt beindítja. Viszont a tudatod valamiért idézõjelben tiltakozik ez ellen. Gondold csak át, a kérdés maga, ahogy feltetted. "... hogy nem tudom különválasztani az érzést" stop! Külön szeretnéd választani? Miért? Arra találd meg a választ, hogy ez miért zavar? Esetleg próbáld meg a flörtöket randikat tovább húzni. Addig, hogy ne zavarjon az, ha szerelmes leszel, mert mire szeretkezel az illetõvel. Erre csak ez az egy megoldás van. Az nem igazán jó megoldás, ha kiírtod magadban ezt a szerelemre való idõ elõtti vágyat.

A természeted valószínûleg olyan, hogy vágysz a többre. A nagyon mûködõ testiség pedig megadja azt a pluszt, ami ezt beindítja. Viszont a tudatod valamiért idézõjelben tiltakozik ez ellen. Gondold csak át, a kérdés maga, ahogy feltetted. "... hogy nem tudom különválasztani az érzést" stop! Külön szeretnéd választani? Miért? Arra találd meg a választ, hogy ez miért zavar? Esetleg próbáld meg a flörtöket randikat tovább húzni. Addig, hogy ne zavarjon az, ha szerelmes leszel, mert mire szeretkezel az illetõvel. Erre csak ez az egy megoldás van. Az nem igazán jó megoldás, ha kiírtod magadban ezt a szerelemre való idõ elõtti vágyat.
kihagytam egy félmondatot. szóval " mert mire szeretkezel az illetõvel." + addigra már lehet tudhatod, hogy érdemes bele szerelmesnek lenni, mert hozzádvaló, stb.
Hát fiuknál ez úgy van, ha megtörténik a testiség akkor lesz egy "system error", még lehet tudja is a fiú, hogy nem hozzá illõ ez a leány de elkezd szerelmes lenni belé. Úgylátszik ez nálladnál is így mûködik, ezért fontos lenne minnél késõbb oda adni magad, mondjuk legalább 1, 1, 5 hónapot várni, hogy kicsit leülepedjenek a dolgok. (amúgy 10évvel ezelõtt azt írtam volna, hogy 3hónap után legyen az elsõ aktus, de ma már az 1hónap rekord teljesítmény)
te fiú vagy e, vagy búza,
?
Gondolom azért veszed természetesnek a szidást mert otthon általában abban volt részed. Nem lehet, hogy ha egy fiú megdicsér, akkor nem tudod elhinni, hogy komolyan mondja és ezért van rossz érzés benned mert nem hiszed el, hogy te méltó vagy a dicséretre is, nem csak a szidásra? Most így hirtelen ezek jutottak eszembe.
A kérdező hozzászólása: Lány vagyok.Nem hiszem el hogy mond nekem valaki ilyet, nehéz ezt elmondani mit érzek ilyenkor de inkább el megy a kedvem ha megdicsérnek valamiért és már nehezemre esik megcsinálni azt amiért a dicséretet kaptam.Ez szörnyû így változtatni akarok ezen.
A csinos-kedves lányokat szokták dícsérni a hódolók. Olyanokat is beléjüklátnak, amik talán nincsenek is. De ebben nincsen semmi rossz. Ez a kedveskedés, vagy udvarolgatás a fiúk részérõl. Gondolom, Apukádnak is te voltál a kicsi lánya, a szeme fénye, a kis hercegnõje, az egyetlenje, az arany virágszálja, hogy ne soroljam. Pedig csak egy bõgõ béka lehettél....
Velem is ugyanez van. Akárhányszor kapok valami pozitívat, vagy dicséretet, mindig muszáj lehúznom magam és valamivel elrontani. Ugyanez van, ha sikereim vannak. Én is tudni szeretném az okát. Ha van kedved dumálni, írj rám.

Miért van az hogy mindenhol azt hangoztatják hogy egy anya legyen külön is a gyerekétől, ápolja a kapcsolatát, figyeljen kicsit magára is stb. de ez mégse megy mert rossz érzést okoz?

Úton mentén ezt hallani mostanság hogy nem attól lesz jó anya valaki ha egyfolytában csak ? van a gyerekével (nyilván nem a pici pár hónaposra gondolok aki ha mondjuk még anyatejes is akkor nehezen bízható azért másra). És az elv teljesen jól is hangzik meg érthet? hogy ne csak a gyerekr?l szóljon az egész élet de mégis akkor miért megy olyan nehezen nekem is de másoktól is hallottam hogy ha vkire rá is bízzák a kicsit folyton ott járnak a gondolatai, nem tud kikapcsolni, rohan haza hozzá stb. Akkor most melyik érzésünkön kellene "er?t venni" tehát mivel teszünk jobbat magunknak, a párkapcsolatnak, a gyereknek, ha elengedjük azért akkor is ha nekünk fáj vagy ha a szívünkre hallgatunk?

Legjobb válasz: Ha neked rossz érzés otthagyni tehát ez az erõsebb érzés akkor neked nem kell. Nem vagyunk egyformák. Van akinek egyszerû stb van akinek meg nem.Úgy tûnik te ebbe a csoportba tartozol ebben sincs semmi rossz.

Ha neked rossz érzés otthagyni tehát ez az erõsebb érzés akkor neked nem kell. Nem vagyunk egyformák. Van akinek egyszerû stb van akinek meg nem.Úgy tûnik te ebbe a csoportba tartozol ebben sincs semmi rossz.
Nyilván attól is függ, hogy hány hónapos picirõl van szó.:) És szerintem a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. Meg persze sok család, aki ezt mondja annak remek a kapcsolata a nagyszülõkkel. Nálunk ha akarnám sincs kire hagyni. Az én anyukám meghalt, a férjemé meg nem az a nagyi típus, egy havonta találkozunk 2-3 órára. Így nincs is meg az a kapcsolat köztük, hogy rá tudnám bízni õket, a gyerekeimnek idegen a nagyi. AMúgy meg egy idõ után, amikor a gyerek már 3-4 éves, és tényleg szívesen megy el másokkal sokkal könnyebben el fogod tudni engedni.:)
A fiam 3 hónapos kora óta eljárok edzeni, ami azt jelenti, hogy heti kétszer másfél órát a nagyszülõkkel van! Nem mondom, hogy nem jut eszembe edzés közben a fiam, de közben jól is érzem magam, mert az másfél óra csak rólam szól, a gyerek meg imádja a nagyszüleit! Soha nem volt lelkiismeret-furdalásom ezért!
3. vagyok. Most olvastam el a hozzászólásodat, így már kicsit más a helyzet, azt hittem pár hónapos babáról van szó. Ne haragudj, de tényleg túlzás, hogy 3, 5 évesen még senki mással nem volt, valószínûleg ezért is szokja meg nehezen az ovit. Próbálj a következõ babánál egy kicsit elengedõbb lenni, neki is jobb lesz.
Ha neked rossz érzés bárkinél otthagyni egy kicsit a gyereked, akkor ne tedd. Úgyis csak akkor tudsz majd pihenni, kikapcsolódni, ha már el tudod engedni Õt egy kicsit. Én gond nélkül rábízom pár órára a szüleimre az 5, 5 hónapos babámat, ha ügyeket kell intéznünk vagy esetleg csak elakarunk menni ebédelni (eddig 2x voltunk), de nekem nagyon jó a kapcsolatom velük, teljesen megbízom bennük és tudom, hogy imádják a fiamat és Õ is a nagyszüleit. Szerintem mindenki máskor érik meg erre.
Jajj elsõ vagyok bocsi én azt hittem egy pár hónapos max éves babáról van szó. 3, 5 éves gyereket persze, hogy ott kell tudd hagyni kicsit. Nem fog beilleszkedni az oviba se meg baromi féltékeny lehet a kicsi tesóra majd..
A kérdező hozzászólása: Nálunk gondolom az is a baj hogy nem megbízható az az egy szál nagyszülõ aki van. De mondjuk más megoldás is lehetett volna, keresztanyja keresztapja van és kedveli õket. Egyébként igényem nekem is lenne nyilván munkára meg szórakozás ilyesmi, de sokkal erõsebb bennem ez az utódvédõ mechanizmus vagy nem is tudom hogy hívjam...hogy minden porcikámmal azt érzem hogy nem hagyhattam magára 3 éves kora elõtt nem tudom miért érzem így, mindent hozzá igazítottam (azért nem rabszolgai módon, tehát van kialakult napirendje este 8tól alszik kicsi kora óta reggelig, és délután is kötelezõ csendes pihi van meg tudtam itthon mozogni tornázni vele majd késõbb alvásidejében nélküle is tehát nem szûnt meg az életem azért).
bocsánat lemaradt, hogy anyukámban bízom meg a legjobban az összes rokon közül, sokszor van az, hogy még elmegyünk bevásárolni, kisfiunk az imádott Mamával lehet, 2 naponta találkozik a mamával, mert igényeli, ugyanígy 1évesen mennünk kellett sokat játszótérre mert igényelte más gyerekek társaságát
egyáltalán nem túlzás, ne aggódj! teljesen természetes, hogy a kicsi gyerekeddel akarsz lenni, és rengetegen nevelik így a gyereküket.A nevelési "stílus" neve: kötõdõ nevelés.Ha beírod a google-ba, kiad róla sokmindent. Az elsõ óvoda 1825-ben nyílt meg, addig évezredeken át a kisgyerekek otthon voltak az anyjukkal, ez így természetes.Ez csak a modern kor "vívmánya", hogy az anyákat is elzavarják dolgozni.
Igen, szerintem felül kell emelkedni, mert ezzel szolgálod a gyerek érdekét.
9-re: igen, én úgy gondolom hogy rá kell bízni másra. Mi fokozatosan csináltuk: jöttek a nagyszülõk vagy mi mentünk hozzájuk, és amíg aludtunk, ettünk addig velük volt a baba. Aztán lefutottam a boltba - volt egy listám, kb a 3/4-ét nem vettem meg mert úgy éreztem órák óta elindultam :-) Amikor beállt a napirendünk (igény szerint szoptattam), akkor elmentem tornázni heti 3-4x, amikor a férjem volt/van vele. Aztán a hétvégén nagybevásárlás, mozi, ebéd kettesben a párommal. Az elsõ pár alkalommal valóban nem volt akkora élmény, de késõbb már igenis élveztem.
A kérdező hozzászólása: Köszi na én is tudom hogy túlzás nem is ez volt a kérdés :) Hanem hogy ilyenkor felül kell emelkedni azon amit én érzek és igenis "le kell passzolni másnak" hülye szó de nem tudok jobbat...akkor is ha nekem az rossz érzés? ez lett volna a kérdés lényege.
Illetve 4. válaszoló, bocsánat :-)
A kérdező hozzászólása: Arra gondolok hogy azt mondják minél késõbb vigyáz rá más is annál rosszabb lesz meg mondjuk a szülõk párkapcsolatának se feltétlen a legjobb ha évekig semmi kettesben töltött programuk nincs. Ez most onnan jött hogy a lányom 3.5 éves most kezdtük az ovit és terhes vagyok a kistesóval. És soha egy percet se volt mással. És nagyon rosszul viseli az ovit nem biztos hogy csak ezért de lehet a másodikkal már másképp csinálnám.
A saját példámat tudom neked elmesélni, engem is így neveltek, soha nem "passzoltak le", még nagyszülõkhöz sem. Hát sajnos meg is lett az eredménye, nehezen illeszkedtem be az oviba, sõt minden áldott nap az ablakban bõgtem 3 éven át és még az ált. iskola 1. osztályában is fél éven keresztül. Elég erõsen introvertált vagyok, idegen társaságban például alig szólalok meg, így mindig mindenki "mufurcnak" néz, és késõbb, mikor kialakulnak a baráti kapcsolataim mindenki elmondja, hogy teljesen félreismert, mert olyannak nézek ki, mint akit senki más nem érdekel. Ma már tudatosan próbálok ez ellen tenni, de sokszor meg kell erõltetnem magam. A kislányodra kell tekintettel lenned és igenis hagyni, hogy mással is legyen, ne csak veled. Tudom, hogy nem könnyû, de sajnos a mai világban az ilyen emberek mint én is, nehezen érvényesülnek. Próbáld ésszel megmagyarázni magadnak, hogy a kislányodnak ez a jó és ez nem egy végleges, állandó állapot, csak néhány szabad óra egymás nélkül. Attól a gondolataidban persze ott van, de kell neki más társaság is. Senki nem veszi el tõled, és õ sem veszti el az anyukáját, csak egy pici idõre más ingereket is kaptok mindketten, hogy aztán feltöltõdve ismét egymással foglalkozzatok.

Miért van az, hogy a barátom akivel mindjárt 3éve vagyunk együtt, az orgazmus rendes előjelei voltak, és nem mint mostanában, hogy pisilés érzése van előtte, mind addig ameddig el nem megy. Miért van ez?

Ezel?tt sosem volt ilyen vele,és ?t nagyon zavarja,hogy mit?l pedig szeretkezés el?tt mindig pisil,2x is..Miért érzi így?Baj?Gond van vele?vagy forduljunk orvoshoz..?Volt veletek ilyen?

Legjobb válasz: pisilés szerû érzése szokott lenni a nõnek, ha orgazmus közeli állapotba kerül. nemkell ezzel orvoshoz fordulni. foglalkozni se nagyon kéne vele.

pisilés szerû érzése szokott lenni a nõnek, ha orgazmus közeli állapotba kerül. nemkell ezzel orvoshoz fordulni. foglalkozni se nagyon kéne vele.
A kérdező hozzászólása: Én ezt jól tudom, de nem nekem, (nõnek) Hanem a barátomank, a férfinak:D szokott ez lenni..és csak egy ideje..
Szerintem ez nem normális. Menjen el urológushoz. Amúgy a pénisz úgy mûködik hogy ha felál ha akarod se tudsz pisilni. Mert akkor egészen más funkciót kell betöltenie.

Miért van az, hogy a pasik nem mutatják ki az érzéseiket?

Pasi válaszolóktól kérném az igazságot, n?kt?l pedig azt, hogy veletek van e így!!

Legjobb válasz: Azért, mert már "elejtették a vadat", nincs miért harcolni. A férfiak csak akkor mûködnek jól, ha rajtuk van a "szívató". :)) Azt hiszik, az érzéseket kimutatni férfiatlan dolog. Aztán ha eleged van a szeretlenségbõl, és csomagolni kezdesz, rögtön eljátsszák a hõsszerelmest. Hát ilyenek, legalábbis a legtöbb.

Azért nem mutatjuk ki az érzéseinket, mert mire a megfelelõ nõhöz jutunk, addigra azokat az érzelmeket a többi nõ elpusztítja, szopatással, hülyítéssel, kihasználással, megcsalással. Az igazi meg nem minden esetben az elsõ szerelem.
Többször kérdeztem már én is a férjemtõl, hogy mért van ez, mért nem érzékelteti, hogy fontos vagyok neki, mért bánt meg folyamatosan stb. És mért csak akkor kezd el teperni, ha riválist lát a közelben. Én 8 évig csak "fenyegetõztem", hogy nem lesz jó vége, mert szükségem van arra, hogy valaki "szeressen", ha tõle nem kapom meg keresek olyat, akitõl megkapom a figyelmet, törõdést (tudom, hogy csak egy ideig, aztán minden férfi ilyen lesz), de nem hitt nekem. Egyszerûen nem vette észre a jeleket, annyira nem figyelt, hogy az se tünt fel neki mikor este elmentem és csak másnap mentem haza. Mikor megmondtam, hogy van valakim még mindig nem esett le neki. Aztán, ahogy ráébredt, hogy tényleg igaz teljesen megváltozott. Arra számítottam, hogy szépen összecsomagol és lelép, de nem. 1 évig gürizett, hogy visszakapjon. Ennek már 3 éve. Ahogy érezte, hogy minden rendben egyszerûen megfeledkezett rólam. A napokban közöltem vele, hogy ha mégegyszer elmegyek többet biztos nem jövök vissza, bármit tesz is. Most esküdözik, hogy igyekszik, neki én vagyok a legfontosabb stb. Mindig azzal menti magát, hogy õ nagyon szeret, de természetes neki, hogy mellette vagyok, úgy érzi nem kell félnie én úgyse lépek le.
Azért, mert már "elejtették a vadat", nincs miért harcolni. A férfiak csak akkor mûködnek jól, ha rajtuk van a "szívató". :) ) Azt hiszik, az érzéseket kimutatni férfiatlan dolog. Aztán ha eleged van a szeretlenségbõl, és csomagolni kezdesz, rögtön eljátsszák a hõsszerelmest. Hát ilyenek, legalábbis a legtöbb.
Elõzõ vagyok: gondolom több éves kapcsolat esetén gondolja így a kérdezõ, az elején még persze, nagyon kedvesek, még sírnak is ... :) )
Hát vannak ilyen férfiak sajnos, az én férjem is ilyen, s mellette van valakim már évek óta, õ meg pont az ellenkezõje. Sajnos nincs mit tenni, ebben sosem fognak változni, képtelenek rá, õk igénylik nagyon a szeretetet, és bennük is van érzelem, de nem megy nekik, és bármennyire is nem ilyen választ vártál, de valahonnan ezt hozták magukkal, ez lehet hogy gyerekkori sérülés, a szüleik is ilyenek voltak, nem volt példa az ellenkezõjére, és velük igazán csak akkor fordul elõ olyasmi, hogy mégis feltörnek az érezelmek valamilyen formában belölük, mert nálunk is így volt, életemben elõször nagyon megdöbbentem azon, mikor lebuktunk a kedvesemmel, hogy a férjem is érez, egyetlenegyszer képes volt megfogalmazni és elmondani azt hogy benne mi van, de hát már késõ volt sajnos, mert a másik kapcsolatból nagyon nagy szerelem lett. És nem azért mert õt nem szeretem, de csak úgy mint a gyerekeim apját, igazi szerelemre és érzelmekre õ valamiért képtelen, és biztos sok férfi van így, és ez okozta azt, hogy a házasságunk nem jó irányba fordult. Én évekig próbálkoztam változtatni, mindhiába, aztán úgy döntöttem, ha vele nem, akkor mással leszek boldog, de természetesen nem hagyom el, sem õt, sem a gyerekeim. Tudom nem szép dolog így élni sem, de mint minden embernek nekem is jár a boldogság. És csak drukkolok, hogy a férjem is egyszer érezhesse, hogy milyen ez, mert biztosan akad valaki aki õt is boldoggá tudja tenni, hát nekem nem sikerült, de nem csak én voltam ebben a hibás. S a legnagyobb baj a kommunikáció hiánya volt és az, hogy nem tudott mit kezdeni az érzéseivel, magába fojtotta, ahelyett, hogy felém nyújtotta volna azokat.
Szia! Nem tudom, hogy a te párod miért nem tudja kimutatni az érzelmeit tettekben is, de egyáltalán nem minden pasi ilyen!!!! Ne általánosíts! ;) Az én barátom pl. még "csak" 19 éves, én 20 vagyok, és nagyon is érzelgõs típus, kevésszer mondja ki, hogy szeret, de mindig "babusgat", simogat, látszik rajta, ahogy rámnéz, ahogy megölel, hozzámér... Még sírt is miattam már, mikor egyszer csúnyán veszekedtünk... Ezt szerintem embere válogatja és nem tõlünk kéne megkérdezned, hanem a párodtól, mert mi nem ismerjük...
Mert más egy férfi feladata a családban és más a nõé.
Én csak azt vettem eddig észre, hogy akárhány lánnyal összefutottam, és többet szerettem volna, mind visszahúzódó volt, mert megbántották õket elöttem a férfitársaim. Nekem 1, 5-szer annyit kellett dolgoznom, hogy elhiggye, hogy nem csak 1 éjszakára kell. Én pedig szeretném eléggé, kimutatnám, oltalmaznám, de ez nem adatik meg. A "sikeres" férfiak pedig azok akik folyton megbántják a nõket, mert nektek ez kell...(tisztelet a kivételnek, amely egyben a kisebbség is.)
A kérdező hozzászólása: Igaz lehet, mert csak mostanában van ez, hogy a nõ egy [email protected], meg semmit sem ér, meg a férfié a világ, talán a média is nekik kedvez... Mert annak idején ugyan a nõnek a dolga volt a háztartás, stb... de a férfi tisztelte is!!!!
A 14.00 órás is én voltam. Köszönöm, hogy így álltál a válaszomhoz. Még annyit hozzáfûznék, hogy a férfiak szerintem gyakrabban válnak önzõvé, mert nagy részükbõl hiányzik az, ami a nõben - késõbb anyai ösztönként megjelenõ szeretet és másik emberrel való foglalkozás - megteremtetett, a törõdés. Sok férfi egy ideig képes erre, aztán jobban élvezi azt, ha a párja kényezteti, és ez kényelmessé és önzõvé teheti õket, hiszen õk jobban ösztönös lények és az uralkodóbb típust képviselik. Nem olyan férfias dolog mindig érzelmeskedni, esetleg sírni, vagy elgyengülni.
Akkor elmondom, hogy belõlem hogy halt ki ez a babusgatás. Jó 17 éves korom óta vannak rövidebb-hosszabb kapcsolataim és az a furcsa, hogy eddigi kapcsolataimba mindig kimutattam az érzéseimet. Babusgattam akkori életem értelmét szinte a tenyeremen hordoztam. Valahogy mindig is egy hõsszerelmes típus voltam:) De rendre minden kapcsolatom zátonyra futott. Volt aki konkréten megmondta, hogy "nincs bennem kihívás" mivel látja, hogy az övé vagyok. Volt akit jobban vonzott egy tuskó aki nem foglalkozik vele annyit. Volt akinek túl sok szabadságra vágyott és velem úgy érezte hogy elkötelezett mert túl mélyek az érzéseim. VoltAK akik konkréten vigasztalódni szegõdtek mellém majd amikor összeszedték magukat leléptek. Jelenleg vagyok életem leghosszabb kacsolatában immár 3 éve. A titkom annyi hogy MAXIMUM heti 1 szer ha babusgatom a párom és ritkán mutatom ki az érzéseim. Ha látom rajta, hogy nagyon hiányzik már neki akkor engedek az érzéseimnek egyébként inkább elfojtom. 25F
18:46-os vagyok: Na de hogy a témához is hozzá szólják, pontosan azért nem, amiért a 18:44-es írta. Itt nem arról van szó, hogy nehéz kimutatnak, hanem arról, hogy minek? Kérdem én mi értelme, van mikor itt is látszik, hogy xy-nak szeretõje van a férje mellett. Ezért??? Manapság a nõknek már nem jön be az érzelgõs "hõsszerelmes". És tulajdonképpen nem ti mondogatjátok állandóan, hogy egy kapcsi két emberen múlik, és te képes lennél ennyi miatt lelépni? Akkor milyen jogon akarod megváltoztatni a párod? Csak csodálkozom rajta, hogy pl.: a 14:02-nél ezek után a férje visszakönyörögte magát, úristen.....
A kérdező hozzászólása: A sok okos ember osztja itt az észt. Tisztelet a kivételnek...
mintha, te nem osztanád....
Lány vagyok, és az én barátom sem az a nagyon érzelgõs típus. Mondjuk én sem...Ez megkönnyíti a helyzetet nálunk. Amúgy gyakran mondja h szeret , babusgat is, aranyos velem, de nem az a romantikus típus. Nekem õ így pont megfelel. Sok jót írtak itt elõttem, sok pasi hajlamos elfelejteni h mennyire is fontos törõdniük a párjukkal. Ilyenkor rá kell õket ébreszteni, mert jól ellesznek úgy ahogy vannak.
A kérdező hozzászólása: Még mindig nem bírod abba hagyni???
A kérdező hozzászólása: Szia! Nem nagyon értem ezt a belinkelést. Én nem csalom meg a párom, sem gondolatban, sem tettekkel. Csak kíváncsi voltam, hogy miért ilyenek a pasik a nõkel. És légyszi mond el, hogy miért linkeltél át ilyet? Elõre is köszi!!!! (és most minden kötözködést félre téve, bocsi)
Én itt arra akartam célozni, hogy így járnak az érzelmes pasik végül.
szerintem ki tudja mutatni, csak nem akarja lehet ez egy stratégia nála, vagy azt szeretné, hogy kaparjon a csaj utána, sok pasi tényleg akkor kezd el õszintén hajtani a nõre több hónap vagy év együttlét után ismét, ha látja, hogy a lány nem olyan lelkes, vagy vannak udvarlói, esetleg szép a csaj és a pasinak meg frusztrációja van mellette, esetleg a pasdas önbizalma kevés, sokat csalódott, nem nagyon szeretik al ányok, a csaj viszont minden ujjáûra kaphatna egy pasit. Persze ez bizalom kérdése, nem az a lényeg hány pasinak, riválisnak tetszik ap árunk, hanem az h a párunknak csak mi kelljünk. Sok csaj nem bízik a párjában, mert nem mutatja ki mit érez, vagy ritkán mondja, azt se hitelesen, nem elég bújós természtû ap árja, meg a csajok sokkal jobban kitesznek magukért, (ribik) azaz feltûnõbbek, oskszor rámenõsebbek, és ezért a nõknek több a riválisuk, fõleg mert a nõk többen is vannak, meg a nõket könnyebben hagyja ott egy pasi gyerekkel, mint fordítva, a pasik többsége késõbb érik, a nõk azt hiszik õk érzéketlenebbek, és hogy nyugodtabb szivvel hagyják ott a pasik õketm int fordítva, persze ez nem igaz, mert a pasik is félnek, és sok rendes hûséges pasi van, legalábbis akik szerelemre, gyerekre vágynak, és egy hûséges asszonyt választanak, akkor nem véletlenül kötöttek ki mellette, ha a nõ nem bántja meg õket, és viszonozza az érzéseit, akkor a rendes pasi hûséges marad, és abszolút nem a szex am érvadó vagy a külsõségek. A pasiknak is kell a bizalom, a meleg otthon, a megértés.
A kérdező hozzászólása: Nagyon nehéz megfelelni....
De ez a fenyegetõsdi szerintem annyira csalóka... Remélem, soha nem fogok eljutni arra a pontra, hogy "ha nem változtatsz, fel is út le is út". Egy férfit ne az hasson meg, hogy esetleg elveszíthet. Féljen ettõl minden nap. De ne ettõl tegye függõvé, hogy vesz -e virágot a lánynak, vagy megcsókolja -e váratlanul...
A kérdező hozzászólása: Nem értem, mi az, hogy a nõ feladata is más, meg a férfié is. Bizonyos értelemben igen, de ez az elmélet mögé bújni???? Hááát... A középkorban élünk???? Miért kell azt mondani, hogy a pasinak annyi a dolga, hogy hozza a pénzt, a nõnek meg minden más.... Nem a középkorban élünk, és különben is, nem is tartozik ehhez a kérdéshez ez a helyzet. És az, hogy a pasinak az a dolga, hogy ne legyen érzelmes, mert az anno azért alakult így a férfiban, hogy a harcokban tudjon gyõzni, meg jó vezetõ legyen stb... De ez anno volt, és ma már nem kell az ösztönökben élni, amit az állatvilágból hoztunk át. Ennyi erõvel a férfiak azért élveznek el hamarabb, sokkal hamarabb, mint a nõk, mert az állatvilágban ösztönösen gyorsan kellett végezni, a megtermékenyítés miatt. De nem lehet erre fogni, egy férfinak az a "kötelessége" maga és a nõ felé is, hogy megtanulja az orgazmus késleltetést. Ha ebben kellemetlen az ösztönös, állatvilágból hozott "örökség", akkor a harci szellem, az apai-férfi ösztönökben is legyen kellemetlen a nõket megalázó, kihasználó, 'asszony a te neved kuss, te csak a háztartással foglalkozz" szemlélet is!!!!!
A kérdező hozzászólása: Volt már, hogy összerámoltam, na akkor tudott fût-fát mondani, mindennel elhalmozni stb.. Aztán szépen lassan alább hagyott...
A kérdező hozzászólása: 13:55-ös! Egy kérdés!! Mire eljuttok a megfelelõ nõhöz, miért nem mutatjátok ki? Ha az a válasz, hogy már kipusztíotta a többi [email protected]ázi nõ, azért a szerelmeteket kell kínozni? Sajnos vannak olyan nõk is amikrõl írsz, de ha oda értek ahhoz a nõhöz, akit szerettek, akkor miért nem tudjátok újra megtanulni a szeretet kimutatást? Nem kötözködésbõl, teljes tisztelettel kérdezem.
A kérdező hozzászólása: 14:00! Nagyon köszönöm a válaszod, és nem ítéllek el emiatt, mert iagazad van!!!! Nálunk néha kimutatja az érzéseit, meg babusgat is, de nekem kevés. Nekem kifejezetten örömet okoz, ha szeretgethetem õt, szó szerint bódulatba ejt, mert annyira szeretem. Nem értem, hogy a férfiaknak miért nem okoz ez örömet??????
kérdezõnek: az általad elõbb felsorolt sztereotípiák sajnos még sok férfiban élnek, és bár írtad, hogy ne a neveltetésre hivatkozzunk azért egy kicsit kitérek rá: hogy várhatjuk el egy férfitól hogy érzelmes legyen ha kiskorában rászóltak/megverték ha sírt vagy épp gyengéd (szülõk szerint gyenge) volt? ez szerencsére csak elmélet, mivel az én barátom nem fél kimutatni az érzelmeit, nem fél "babusgatni", átölelni és nem szégyelli azt sem, ha neki van szüksége ilyesmikre. Erre persze sok férfi azt mondhatja, hogy a nõ így meg fogja unni idõvel, de én ezt õszintén szólva el sem tudom képzelni.
A kérdező hozzászólása: Nos igen, a neveltetés is nagy hiba lehet, nálunk is errõl van szó, azért írtam, hogy arról ne írjunk, mert azt nem akartam annyira kivesézni, mint a férfiak gondolatait, és nem hiszem el, hogy ebbõl nem lehet kitörni, ebbõl a neveltetésbõl....
A kérdező hozzászólása: Én ott hagytam a páromat 2 éve, mert saját bevallása szerint nem szeretett akkor már... Fõsulira járt, új impulzusok érték, új társaság, én meg elfelejtve. Ha hazajött tök jó voltam neki, de ha elhúzott, akkor nem is foglalkozott velem.... Csak éppen jött egy érzelmes, szerelmes, elbûvölõ férfi, aki elhódított secperc alatt. A páromnak kíméletlenül kiadtam az útját, és megmondtam neki, hogy soha többé nem fog engem bántani, és menjen amerre csak lát, engem többé nem érdekel.( ehhez hozzá tartozik az is, hogy amíg nem volt az új lovag, iszonyatosan szerettem a párom, akármit tett...) Az új férfi imádott, babusgatott, mindent megkaptam tõle, amit a volt páromtól nem. És akkor úgy elkezdett teperni a volt párom, nem érdekelte többé a fõsuli, se a haverok, se a mulatás, se a család, senki, csak az, hogy engem vissza kapjon, mert rájött, hogy mennyire szeret. A lovaggal versengett, felül akarta múlni a szeretgetéseit, mindent... Én meg visszaengedtem... Azóta ha rákérdezek, hogy hol van az a férfi, akinek ha elejtettem egy kis puszit, amiért könyörgött vagy 2 órát, akkor majdnem elájult a boldogságtól, akkor azt a választ kapom, hogy már egyértelmûen velem vagy, nem kell annyira érzelmesnek lenni, mert akkor meg azt unnám meg.....
a pasik nagyon szeretik ha egy nõ szereti de õ ez lányosnak tartja és nem mutatja ki én végülis nem szégyel mert ha szeretem akkor senki semm érdekel
Férfi vagyok: én párommal több éve vagyok együtt és imádom babusgatni. Szerintem ez sok mindentõl függ. Ha sok a meló vagy a stressz akkor sokkal kevésbé. Illetve ha valami foglalkoztatt. Szerintem vidd el valahovca kirándulni vagy kikapcsolodni. Pl.Egy jó filmre. Nekem ezek után mindig több kedvem van. De lehet nagyon lányos férfi vagyok:P
Nos, én pont a másik oldalon állok. Folyton "mutatja", vagyis érzem, hogy szeret, hogy fontosnak tart, hogy hiányzom neki... De mondani? Azt soha... Csak azokat hallom, hogy "én is", "nekem is" "te is", "de hát tudod, mit érzek", meg hogy õ ezt csak személyesen mondja (msnen tudunk többször beszélni, mert messzi lakunk egymástól)... Szóval én pont azt hiányolom, hogy néha mondja is azt, amit érez. Nem csak érezni akarom, hanem tudni is, hogy szeret... De arra nem találok magyarázatot, hogy miért van így. Mondjuk ha én nem mutatom ki az érzéseimet, annak két oka lehet: 1: magamban sem vagyok biztos 2: félek, hogy ha kimutatom, azzal csak nekem lesz rosszabb, mert kihasználják, vagy mert nem veszik komolyan, vagy ilyesmi... (23/L)
A kérdező hozzászólása: Férfi válaszolónak köszönöm!!!!:)
13:52-es komment (kérdezõé) A lovagi erények közt nem csak a vívás meg lovaglás, meg sakkozás szerepelt, hanem bizony a költészet is. A középkorban a lovagok harcoltak a nõkért, verseket és dalokat írtak hozzájuk, szerenádozni mentek, vagy táncos mulatságba... szóval szerintem ez a magatartás egyáltalán nem a középkorból ered. Inkább a modern kor vívmánya, mert ma már az az "erõs, férfias, megbízható" férfi, ember!, aki nem érzékenyül el, aki tartja magát, aki szilajon áll...
volt pár srác, aki leszart, pedig õk akartak megismerni, és mikor nem vettem fel a telefont, meg nem írtam többet nekik, akkor meg könyörögtek, hogy találkozzunk nem én nem leszek a kapcájuk, nem fogok úgy ugrálni, ahogy fütyülnek, és nem leszek szamár se ha nincs ló

Miért van az, hogy nagyon sokszor érzem azt a bizonyos "pisilő" érzést szeretkezés közben a szerelmemmel, de még nem volt G-ponti orgazmusom? Gáz ha mindennap spontán elmegyek bárhol vagyok, bármit csinálok?

(Spontán orgazmus)És naponta akár 20x is!!És ez nem vicc..Hallottam egy ilyen betegségr?l is,hogy egy nap akár 200x is elmegy vki,de hogy én is ebben szenvednék..?!:S hát nem is tudom...De Hogy ez történjen nem kell még "arra" sem gondolnom,hogy el?jöjjenek ezek a buja érzések!:$

Legjobb válasz: biztos h orgazmusok azok a "buja érzések" ? mert van h nekem is van ilyen ahhoz hasonlító érzésem de nem az .... Az orgazmus meg majd idõvel ...tudod .. gyakorlaz teszi ..:) nekem 1 év kellett hozzá

biztos h orgazmusok azok a "buja érzések" ? mert van h nekem is van ilyen ahhoz hasonlító érzésem de nem az .... Az orgazmus meg majd idõvel ...tudod .. gyakorlaz teszi ..:) nekem 1 év kellett hozzá
A kérdező hozzászólása: Ez a bizonyos buja érzés ez tényleg az:) Rengetegszer volt-van orgazmusom és megtudom különböztetni azért:) Ezek az érzések nagyon intenzívek és nylít helyzetekben még ciki is... :(
én azt szeretném kérdezni hogy mit szoktál csinálni mikor ilyen nyílt helyszíneken jön rád spontán, emberek között? huhh nem lehet semmi :S
A kérdező hozzászólása: A legkellemetlenebb, amikor Töri órán rám jött...Barátnõm mellettem ült és nem tudta mi bajom van mert remegtem és elvörösödtem..:$ Kikéreckedtem..Ha érzem, hogy jön a dolog, igyekszem elmenni a nyilvánosság elõl, de sajnos nem mindig megoldható..egyszerüen...elkell viselnem..:(
Nagyon szívesen cserélnék veled, hidd el.
A kérdező hozzászólása: Hidd el, h sokszor idegesítõ..és már engem is zavar...de am miért is cserélnél velem?:)
Nem gondoltál arra hogy megbeszéld ezt egy nõgyógyásszal?
Hmm igen errõl én is hallottam, hogy egy nõ rengetegszer képes elmenni, szinte a semmitõl :S.Szerintem is jobb ha beszélsz egy dokival.
A kérdező hozzászólása: Hát nemtom..:$ Mit tudna vele csinálni..?:(

Miért van az, hogy mikor masztizok és már majdnem elmegyek, akkor valamilyen rossz érzésem van és undorítónak találom az egésszet. De elötte nincs vele semmi bajom. Mitől lehet ez?

Legjobb válasz: nekem is szokott ilye érzésem lenni csak én eljutok az orgazmusig és utána lesz ez a szar érzés de nem tom mié

nekem is szokott ilye érzésem lenni csak én eljutok az orgazmusig és utána lesz ez a szar érzés de nem tom mié
ez szerintem a neveltetés és a világfelfogás hatása... a mi korosztályunk(én 19 vagyok) még régimódi nevelésben részesült, és nem olyanok a normáink, mint a mai 14-15 éves fiataloknak, akik már több férfit számolnak össze a két kezükön egy évre, mint mi egész életünkben. Ha keresztények vagytok, és erõsen ebben a szellemben neveltek, még inkább magyarázható a szégyenérzeted. Ez egyszerû berögzõdés, nekem is van hasonló, pedig mégcsak hívõ sem vagyok. De tudat alatt van egyfajta szégyenérzetem, ami akkor tör rám, mikor mondjuk pizsamában vagy hálóingben vagyok napközben is, és valamiért elképzelem, hogy a ruha alatt valami undorító dolog van, hogy az egész testem undorító, a melleim, a nemi szerveim, és úgy érzem mintha ezt ezer szem figyelné. Tudom, hogy furcsán hangzik, de hasonlít a te problémádhoz... olyankor megpróbálok másra gondolni, általában az segít, ha felöltözöm és belekezdek a napi teendõimbe. Próbálj meg elvonatkoztatni attól, hogy mit csinálsz, ne gondolkodj közben, csak élvezd... hátha nem tör rád ez az érzés. De a legjobb az lenne, ha találnál egy megértõ partnert, aki belevezet a szex világába és egy idõ után sokkal természetesebbnek éreznéd ezt az egész nemiséget...
A kérdező hozzászólása: Ja és 18 éves lány..
nekem is volt ilyen, és a rosz érzés testileg jött, nem ugy ahogy az elõzõ leirta. elöször azt éreztem hogy nemistudom érzésre és végighatolt a testemen átjárta és undort éreztem. a technikán kell válltoztatni ahogy csinálod. csak probáld ki, ha nem ez akkor az elsõnek van igaza, vagy is az illik rád, de azért egy probát megér.

Miért van az hogy valaki vállalkozik az abortuszra, utána meg itt nyavajog hogy mennyire rossz érzés?

Senki nem tartotta a nagykést a torkukhoz hogy megtegyék, most már ne sajnáltassák magukat. Azt a kis magzatot nem sajnálja senki.

Legjobb válasz: Miért teszel fel ilyen provokatív kérdést? Nem tudod, hogy aki megtette milyen szituációban tette és miért. Nem látsz senki életébe sem bele. Lehet hogy a szüleivel él és nem engedhette meg magának, lehet, hogy nem volt mire megszülje és meg rengeteg lehet van, amit nem tudsz. Az pedig, hogy miért sajnálja utána szimplán azért van, mert nem is akarta igazán megtenni ezt a lépést. Mert aki meg akarta, az utána nem siránkozik rajta, hanem elfogadta a döntését.

Miért teszel fel ilyen provokatív kérdést? Nem tudod, hogy aki megtette milyen szituációban tette és miért. Nem látsz senki életébe sem bele. Lehet hogy a szüleivel él és nem engedhette meg magának, lehet, hogy nem volt mire megszülje és meg rengeteg lehet van, amit nem tudsz. Az pedig, hogy miért sajnálja utána szimplán azért van, mert nem is akarta igazán megtenni ezt a lépést. Mert aki meg akarta, az utána nem siránkozik rajta, hanem elfogadta a döntését.
A kérdező hozzászólása: Ja és elvárja hogy mindenki õt sajnálja. Legszívesebben leköpném. Sajnálom ha megbántottam valakit, de muszáj voltam kiírni a dühömet.
A kérdező hozzászólása: Kedves huszonhatos. Mint mondtam, azokat ítélem el, akiknek nincs semmilyen testi baja, csak egyszerûen kényelmesebb nekik az abortusz mint egy gyerek. Mint az exem. Õ nem akar elcsúnyúlni, nem akar szoptatni, ezért a tudtom nélkül elvetette, esélyt sem adott neki.
Hát Te nem vagy normális, Kérdezõ... Kezeltesd magad, rád fér :(
Akkor én csak annyit mondok, hogy Leiden mutációs vagyok. Nézz utána, és majd akkor ítélkezz. Addig meg tehetsz egy hatalmas szívességet.. Mindenkinek elég a baja egy ilyen után, senkinek sincs szüksége ilyen kérdésekre..
Az itelkezess nem a te dolgod. Sajnos nem minden fekete vagy feher s amig nem voltal olyan helyzetben mint akik felet palcat torsz addig nem tudsz semmit. Nekem ket kicsi gyerekem van de 3.at nem szulnek mert nem tehetnem. Ugyan is megvan az eselye hogy nem tudnam kihordani. Ettol meg nem vagyok rossz ember s nem jelenti azt hogy ne viselne meg egy abortusz.
Remélem kérdezõ, hogy gyerek vagy még!Az utolsó kívánságod egy aljasság!Szerinted miért itt kérnek tanácsot?Talán azért, mert nincs olyan, aki tudna segíteni rajtuk!Rossz a gyerek-szülõ viszony, egyedül maradtak a fiú lelépett, nincs állásuk, tanulnak még....Van, amikor ez a jobb megoldás!És hidd el aki itt segítséget kér tudja, hogy hibázott.Hibázott akkor, amikor felelõtlen volt! Én azt kívánom mégis neked:SOHA ne ismerd meg ezt az érzést!
A kérdező hozzászólása: Nem. Nekem vannak emberi érzéseim és sajnálom azokat a kis magzatokat akiket csak úgy eldobtak. De úgy látom, hogy az ider írók nagy része örömmel üdvözli az abortuszt. Akkor hajrá. Csak azt remélem, hogy aki ilyen könnyen dob el egy gyereket, annak utána nem adatik meg az újabb terhesség akármennyire is akarja.
És az miért van hogy te ezen nyavajogsz?talán neked kést szoritanak a nyakadhoz hogy olvass és válaszolj ilyen kérdésekre?
Akkor még inkább el kéne menned, egy orvoshoz...nekem ne írd, hogy normális, hogy pasi létedre , szinte minden, számodra ismeretlen nõt gyûlölsz akin abortuszt hajtottak végre, csak mert az exedre haragszol! Az meg már egyenes undorító amit a 23-as válaszodban kívántál.
A kérdező hozzászólása: MIért is az? Aki nem becsült egy életet annak ne is adassék másik.
volt nekem is es oszinten szolva kedves kerdezo, nalad a pont! Sose nyavajogtam utana, en dontesem volt, nem vagyok ra buszke, de nem is titkolom.
ostoba kerdes...sokadszorra....:///
Ostoba kerdes sokadszorra. Kerdezo...sose tudd meg milyen erzes felol erdeklodsz a kerdesedben.pont.
Hát nincs igazad. Egyrészt, a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerek válás esetén mindig a nõnél köt i, ergo õ viseli a következményét ilyen téren. Valamitn fizikai téren pedig kizárülag csak a nõ viseli a gyerekszülés és kihordás terheit. Szóval akkor mirõl is beszélünk? :O
Nem utolsó nem a nõrõl hanem egy kisbabáról van szó. Jobb esetben közös döntésnek kell lennie, mivel a következményét mindkét fél viseli nem csak a nõ.
Kérdezõ, ez azlrt így elég durva, ahogy ítélkezel. MIért nem döntheti el az exed, hogy el akar-e csúnyúlni, akr-e szoptatni vagy sem? Az, hogy ha te nõ lennél, akkor ezt bevllalnád, az a privát problémád. De attól még nem lehetsz dühös az eyedre, hiszen nem neked kellett volna megszülni, szoptatni, feláldozni érted az életed, hanem neki. Szóval nem is értem, mire fel. Más , , micsodáját, , a csalánba könnyû ám verni...
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Kedves Kérdezõ! Tartózkodnék attól, hogy minõsítsem az a hozzáállást, amit a hozzászólásaid, és a mások válaszaira adott reakcióid alapján tanúsítasz, vagy akár csak véleményt mondjak róla. Egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmedet: amikor Te másnak rosszat kívánsz, akkor a Te saját tudatalattiddal közlöd a "kívánságaidat", és ez a "negatív program" a Te életedben kezd mûködésbe lépni elõbb-utóbb. A saját rosszindulatod hatása nem a "célszemélyt" éri el, de rajtad garantáltan megjelenik a következménye valamilyen formában. (Ugyanez a helyzet a jókívánságokkal is.) Ezt nem valami misztikus dolog, hanem a tudatalatti elme mûködésének törvényszerûsége, ami hat az éltünkre, akár tisztában vagyunk ezzel az összefüggéssel, akár nem. (Ugyanúgy, mint ahogy akkor is lefele esnél a cseresznyefáról, ha nem tanultál, vagy még csak soha nem is hallottál volna a gravitáció törvényérõl.) A kérdésedet és a hozzászólásokra adott válszaidat olvasva egyre erõsödött bennem az az érzés, hogy van ezen az életterületen valami, még feldolgozatlan kihívásod a saját életedben, mert amiket írtál, az nekem olyan, mint egy segélykiáltás. Szerintem érdemes lenne megvizsgálnod, hogy Te valóban meg tudtad-e gyászolni, és el tudtad-e engedni a saját, meg nem született gyermeketeket, és hogy van-e esetetleg bármi, amit a történtekkel kapcsolatban még nem tudtál megbocsátani saját magadnak.
Hát igen pasiként ez még gázabb. Bele se látsz a nõk ilyen helyzetébe fogalmad nincs semmirõl. Kivülálóként könnyû ítélkezned. El se hiszem hogy mered ezeket írni és gondolni úgy hogy nem vagy nõ!!!
A kérdező hozzászólása: Jó, az erõszakot, és az egészséget veszélyeztetõ tényezõket megértem. De Miért támogassunk lelkieleg egy mondjuk 16 évest aki fûvel-fával lefekszik a bulikban, utána terhes lesz és elveteti? Meg se fontolja hogy lehetne másként is. Egyébként a testvérem erõszakból fogant, mégis itt van, erõs férfi, és szeretjük. Nem mondom hogy mindenki tartsa meg, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy van más lehetõség is.
Sajnos van, de azért szerencsére elég ritka.
A kérdező hozzászólása: Én nem az egészségügyi okok miatt végzett missed ab-ra gondolok, hanem a nõ felelõtlensége miattiakra. És vessetek meg, nem sajnálom az ilyen nõket.
Sajnos ez nem mindig valasztas kerdese. Van mikor a sors ugy hozza hogy ket rossz kozul kell valasztani. S egy ilyen dontes kepes megviselni a not. Ilyenkor fontos a lelki tamasz es a segitseg. Hogy megtudjon bocsajtani maganak. Ez nem jelenti azt hogy a magzatot nem sajnalja senki. De akkor az a fontos hogy a no ne essen depresszioba es tul tudjon lepni.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nyilván védekezni kellene mindenkinek, de amikor becsúszik a baba, akkor egy nõ kénytelen választani, és gyakran csak két rossz lehetõsége van. Elég elolvasni az itteni kérdéseket, hogy hány ember szül/szülne úgy, hogy még otthon él a szülei nyakán, semmi jövedelme, se szakmája, tulajdonképpen a szereteten kívül semmit nem tudna adni annak a gyereknek (tudooom, itt meg mindenki szerint adnak kenyeret a szeretetért a boltban). Én azt gondolom, hogy emberek vagyunk, ezért igenis hibázhatunk, még olyan nagyot is, hogy annak egy gyerek legyen a következménye. De amikor semmije nincs az embernek, senki nem támogatja és még csak nem is akarja a babát (amúgy mi a rosszabb, végigéhezni a gyerekkor, vagy naponta meghallgatni, hogy nem akartak?), akkor kénytelen az abortuszt választani. Ami nyilván (fõleg ha anyagiak miatt kell bevállalnia) neki is rossz. Azt, ha valaki évente jár abortuszra, azt nyilván nem sajnálom, de akinek egyszer becsúszott, és nem tarthatja meg, azt igen. Nem láthatsz az emberek életébe, nem ismerheted a körülményeit, nem tudhatod mi vitte arra, hogy inkább elvetesse a gyerekét.
Gyûlölöm az abortuszt. És végtelenül sajnálok minden megölt magzatot. De! Számtalan esetben zsarolnak bele egy ilyen döntésbe nõket (ettõl még nem mentem fel õket), de azután a valóság felismerésekor, a tettükkel való szembesülés után eleven pokol, amit éreznek. Ezért fordulnak bárkihez és bárhová, aki segíteni tud nekik. És én átérzem, milyen lehet számukra egy-egy ilyen pillanat, mikor már vége mindennek. Nem õket vetem meg, hanem az abortuszt. Ezért én, aki harcos abortuszellenzõ vagyok, próbálom ápolni a lelküket.
Ha a mai kérdésre gondolsz, õ azt írta, hogy egészségügyi okok miatt.
Szerintem van aki missed ab után ebbe a kategóriába ír ki kérdést.. Olvastam már nem 1-2 olyat. A kettõ között pedig tudjuk mi a különbség.
Ezt én sem értem. Fõleg azért nem, mert gondolhatja hogy nem babusgatást fog kapni. De még nem volt abortuszom, szóval fogalmam sincs milyen lelki-idegi-fizikai állapotban van olyankor az ember.
A kérdező hozzászólása: Erre csak egy szót mondok: védekezés. De persze itt mindenki védekezés mellett lesz terhes. De ne teregessék ki a szennyesüket, sajnálják magukat otthon. Aki annyira nem akarja az abortuszt az megoldja.
Én sem teljesen értem.
Talan nem kerultel meg olyan helyzetbe, hogy krizisterhesseg. En mar igen es senkinek nem kivanom azt a lelki szenvedest amit ateltem.Nem lattam teljesen vilagosan, bepanikoltam. Nekem szerencsem votl egy ember teljes szivvel, szeretettel mellem allt akkor.Igy megszulethetet a kisfiam. De aki mellett nem all senki, hidd el bepanikol nem tud tisztan gondolkodni.Egy dolgot tud minel hamarabb megszabadulni a probleme akozojatol.Persze utolag rajon, hogy az abortusz egy csapda. Nem ertek egyet az abortusszal de soha nem itelkezek olyan no folott aki erre kenyszerult, megprobalom meglatni az embert benne.
Egyik ismerosomnek a lanyat megeroszakolta egy bunko pasi.A lany kb. 16 eves lehetett.Rendorsegi feljelentest tettek, a kislany kapot 72 oras tablettat. Sajnos igy is terhes lett es abortuszra kellett mennie. Szoval ilyen is van.
Hát például azért is van ez, mert amikor megpróbálod az abortuszra készülõnek (aki krízisben van, mint pár hsz-el elõbb olvashattad) elmondani, hogy az abortusz után k. nagy lelki problémái lesznek, mert van egy olyan tünetegyüttes, hogy abortusz utáni szindróma (depresszió, ürességérzés, harag stb), akkor az ún. abortuszpárti csapat rögtön leüvölt, hogy hülyeségeket írsz, nincs is ilyen, és az abortusz a lehetõ legjobb döntés bizonyos esetekben. Vagyis fogalmuk sincs, hogy mit vesznek a nyakukba, amikor saját maguk döntenek a gyerekük haláláról. Igen, nagykést nem soknak tartanak a nyakához, de gondolom az érzelmi zsarolás fogalma nem ismeretlen elõtted..
De miért a nõt megerõszakolták, vagy mi?
Természetes, hogy a férfi is felelõs. Naná! De engedtessék meg megjegyeznem, hogy a 72 órás tabletta is abortív szer.
Ettõl még ugyanúgy a férfi felelõsséges is, mert õ dugta be a farkát gumi nélkül, neki sem volt esze, õ sem gondolkodott.
A kérdező hozzászólása: Férfi felelõtlensége? Már nem azért, de ha õ óvszer nélkül akar szexelni, a fejére is állhat ha én nem engedem. Meg gondolom mindenki hallott már a 72 órás tablettáról, balesetek esetén. Te vagy csõlátású kedves válaszolócska.
Férfinek és nõnek is egyenlõ felelõssége van. Nem lehet csak a nõt vagy csak a férfit hibáztatni. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a nõ apává tehet egy férfit akarata nélkül de a férfi a nõt nem teheti akarata ellenére anyává. Szóval ha a nõ abortuszra akar menni a férfi fejen is állhat akkor is elmegy.
Férfi felelõtlensége ay neked smafu, kérdezõcském? Mért mindig a nõket veszitek a szátokra?! Az meg sem fordul a parány agyatokban, hogy ha egy ilyen szituációban a nõ mellett egy igazi férfi állna, nem egy beszari kisfiú, és támogatná õt mind lelkileg mind anyagilag, akkor sokkal több nõ szülne nagyon szívesen?! Hmmmmmm?????? Csõlátású vagy, szívbõl kívánom, hogy tanítsa meg neked a sors, hogy nem kell ilyen hüde kritikusnak lenni másokkal szemben...
Egyéniség függõ a dolog.Van aki túlteszi magát rajta és van akinek segítség kell.Senki felett ne ítélkezz kedves Kérdezõ, mert Te is kerülhetsz még olyan helyzetbe amiben rosszul fogsz dönteni és lehet még nyafogni is fogsz miatta. De kívánom, hogy ne legyen ilyen az életedben. 4 gyerekes akinek nem volt abortusza

Miért van az hogy ha mással teszek jót akkor azt élvezem és ha sok sok jót teszek az szinte eofórikus érzés? Mint egy lelki orgazmus. Nem vicc!

Legjobb válasz: Annak, hogy valaki szeret segíteni semmi köze ahhoz, hogy egoista, vagy sem. Tehát aki segítõkész, nem biztos, hogy önzetlen. A segítõkészségnek több oka lehet és annak is, ami miatt ez örömet okoz, ezért sajnos erre itt nem lehet mit mondani. (Csak egy példa és NE vedd magadra, Kérdezõ, egy rokonom pl. a segítõkészségével azt akarja kiharcolni, hogy mindenki a lekötelezettje legyen, hogy dicsérjék, csodálják, elismerjék, hogy megkapja a visszaigazolás, hogy õ milyen jó. Sokszor apróbb segítséget is évekig felemleget és ha nem kapja meg az általa elképzelt kellõ hálát, nagyon bosszúálló tud lenni. Ezért már sokan nem is fogadnak el tõle semmi segítséget, sõt menekülnek elõle, ilyenkor persze megsértõdik, hogy õ csak jót akar. Na, õ pl. azért élvezi ha jót tesz másokkal, mert szüksége van visszajelzésre a külvilágtól, hogy õ mennyire jó.) A lényeg: ha tényleg önzetlenül tudsz adni és örömmel kapni is egyben, ha nem vársz hálát, nem várod el, hogy az emberek a lekötelezetteid legyenek, ha nem az okoz örömet, hogy TE (az a fránya, jól álcázott ego) jót teszel, hanem az, hogy a másiknak jó, ha adott esetben ha nem kér valaki a segítségedbõl, rossz érzések nélkül vissza tudsz vonulni, akkor ez egy nagyon szép és dicséretes dolog.

Családon belül szerintem evidens, hogy segítünk egymásnak, de az idegennek való segítség az egészen más. Ilyen apróságok mint pl.: Az utcán gyakran megveszem a hajléktalantól az újságot, pedig legtöbbször el sem olvasom, vagy volt olyan, hogy a nénike egy nagyon vékony zacskóban vitte haza a macskakonzerveket, megláttam, hogy már majd kiszakad és pont volt nálam egy erõsebb szatyor és odaadtam neki. Sajnos manapság már az is nagy dolog, ha meglátsz valakit elhasalni az utcán és odamész segíteni. Egyszer az erkélyrõl láttam meg egy nénit feküdni a járdán, lementem, felsegítettem és haza is kísértem. Nem volt rosszul , csak elesett és nem bírt felkelni. Erre lehetne mondani, hogy evidens, de sajnos nem az, mert sokan elmennek az ilyen mellett manapság. De az is jó érzés, amikor a pénztárnál megkapom a Garfieldes matricákat és mivel még nincs gyerekem, odaadom idegen gyereknek és akkora örömmel néz rám :-) Lehet pont az a jó abban, hogy idegeneknek segítesz, hogy soha többet nem látod, nem vársz hálát Õ pedig jó érzéssel megy haza. Az ismerõsöknél való segítségnél az ember kényszeredetten úgy érzi, hogy vissza kell hálálni és néha kínos, hát még ha el is várják, mint ahogy a 7. írta.
Annak, hogy valaki szeret segíteni semmi köze ahhoz, hogy egoista, vagy sem. Tehát aki segítõkész, nem biztos, hogy önzetlen. A segítõkészségnek több oka lehet és annak is, ami miatt ez örömet okoz, ezért sajnos erre itt nem lehet mit mondani. (Csak egy példa és NE vedd magadra, Kérdezõ, egy rokonom pl. a segítõkészségével azt akarja kiharcolni, hogy mindenki a lekötelezettje legyen, hogy dicsérjék, csodálják, elismerjék, hogy megkapja a visszaigazolás, hogy õ milyen jó. Sokszor apróbb segítséget is évekig felemleget és ha nem kapja meg az általa elképzelt kellõ hálát, nagyon bosszúálló tud lenni. Ezért már sokan nem is fogadnak el tõle semmi segítséget, sõt menekülnek elõle, ilyenkor persze megsértõdik, hogy õ csak jót akar. Na, õ pl. azért élvezi ha jót tesz másokkal, mert szüksége van visszajelzésre a külvilágtól, hogy õ mennyire jó.) A lényeg: ha tényleg önzetlenül tudsz adni és örömmel kapni is egyben, ha nem vársz hálát, nem várod el, hogy az emberek a lekötelezetteid legyenek, ha nem az okoz örömet, hogy TE (az a fránya, jól álcázott ego) jót teszel, hanem az, hogy a másiknak jó, ha adott esetben ha nem kér valaki a segítségedbõl, rossz érzések nélkül vissza tudsz vonulni, akkor ez egy nagyon szép és dicséretes dolog.
Jól van, melyikõtök akar jót tenni velem és lemosni az összes ablakomat+a redõnyöket?
Jobb adni, mint kapni, hiába közhely, akkor is igaz. Nem csak tárgyak esetében, hanem legyen szó bármirõl, egy jótettrõl, egy jóindulatú cselekedetrõl, akármirõl. Jó látni, hogy vannak még ilyen emberek, akik hozzád hasonlóan belátták ezt, és nem csak arra törekszenek, hogy másokon átgázolva és másokat eltiporva maguknak szerezzenek meg mindent. Ilyen hozzáállással jó esélyed van rá, hogy valóban boldog leszel az életben. Jó ilyet látni tényleg! :)
Mert nem vagy az egód csapdájában, mint általában az emberek többsége.
A kérdező hozzászólása: Mindenkinek hálásan köszönöm. A "jóemberséget" úgy érzem nem zárja ki, ha nekem is élvezet adni. Úgy képzeljétek el, hogy tíz karitatív programban vagyok benne és abból nyolcat én vezetek :)
Egy ideig én is így voltam. Aztán sorra döftek hátba azok az emberek, akiknek oly nagy lelkesedéssel segítettem. Kezdek leszokni a Terézanya szereprõl.. Utálom ezt, de sajna megkeményítettek a tapasztalatok. :-(
A "jó vagyok, adakozó vagyok, kedves vagyok" érzése nagyon felemelõ tud lenni. Ha valami olyat teszel, amitõl jónak érzed magad, az "doppingol", örömet okoz, mint másnak mondjuk az édesség, vagy az alkohol, csak ez kevésbé káros az egészségre. A legtöbben így vagyunk ezzel, sõt merem az kockáztatni, hogy a legtöbben. Ugyan ki ne érezné magát szuperül, ha visszaigazolódni látszik, hogy õ milyen jó ember?
Ez lenne a normális :-) Engem is jó érzéssel tölt el, ha valakivel jót teszek, azt hiszem azért nem is lettem még ezidáig sikeres vállalkozó :-D
A kérdező hozzászólása: köszi a kedvességed :D
Ja 8. bocsánat!

Miért van az hogy néha amikor mozog a babám akkor lent a hüvelyemben szúró érzést érzek?

39 hetes kismama vagyok és eddig ezt nem tapasztaltam!

Legjobb válasz: Szia! Én már 34 hetes korunk óta érzek ilyet(most 37 hetesek vagyunk). szerintem nem konkrétan a hüvelyben érezzünk...inkább a méhszáj. Nekem ehhez hetek óta társul olyan izomláz érzés a belsõ combtól indulva felfelé... Állítólag azért van, mert a baba feje beilleszkedett és nekiütõdik a méhszájnak és az idegeknek...Én így tudom....Ezzel még akár túl is lehet hordani a babát.:)

Szia! Én már 34 hetes korunk óta érzek ilyet(most 37 hetesek vagyunk). szerintem nem konkrétan a hüvelyben érezzünk...inkább a méhszáj. Nekem ehhez hetek óta társul olyan izomláz érzés a belsõ combtól indulva felfelé... Állítólag azért van, mert a baba feje beilleszkedett és nekiütõdik a méhszájnak és az idegeknek...Én így tudom....Ezzel még akár túl is lehet hordani a babát.:)
Túl bizony:( Én 2 nappal múltam 40 hetes, szúrkál... De semmi.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!