Találatok a következő kifejezésre: Miért vállalnak egyesek (5 db)

Miért vállalnak el egyes nők minden házimunkát? És aztán miért szenvedtek emiatt? Szerintetek a házimunka a nő dolga? Vagy cselédnek, alsóbbrendűnek érzitek magatokat?

Legjobb válasz: Szerintem nem kifejezetten a nõ dolga.Nálunk a párom porszívózik és porttöröl(azt utálok). Régen,amikor még a nõ nem dolgozott,akkor normális és természetes dolog volt,hogy a nõé minden házimunka,de manapság a nõ is dolgozik így én úgy gondolom,az a fer ha megosztoznak.

Szerintem nem kifejezetten a nõ dolga.Nálunk a párom porszívózik és porttöröl(azt utálok). Régen, amikor még a nõ nem dolgozott, akkor normális és természetes dolog volt, hogy a nõé minden házimunka, de manapság a nõ is dolgozik így én úgy gondolom, az a fer ha megosztoznak.
Ebben a világban ahol a nõknek is dolgoznia kell, egyértelmû hogy a férfinek is ki kell vennie a részét a házimunkában és a gyereknevelésben.Így fair!
Nálunk kezdettõl fogva én csinálok minden házimunkát. Most itthon vagyok a lányainkkal, de ez akkor is így volt amikor dolgoztam. Õ napi 12-15 órát dolgozik, gyakran hétvégén és ünnepnapokon is, csakhogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Úg gondolom, hogy az a legkevesebb, ha meleg étellel és tiszta ruhával várom haza.
Nálunk nincs kiosztva hogy kinek mi a feladata. Munkánkból adódóan nehezen kiszámítható hogy ki-mikor ér haza. Aki nyeri a befutót hétköznap, az készíti a vacsit. A párom többnyire lecsót...hol jobban, hol kevésbé égeti le:) A mosógépet is ügyesen kezeli, vasalni pedig kizárólag õ szokott. Igaz viszont hogy én is elviszem akár az õ autóját szervízbe, kerékcserére vagy a kézimosóba. Ahogy alakul. Hétvégén a pasik (4 fiú+ a párom) nagy hancúrozással kitakarítanak, én pedig sütök-fõzök. Ilyenkor bizony szivesen kiszolgálom, kényeztetem õket. Azt hiszem, senki nem szenved a házimunkától, és szerintem sok családban alakult ki a miénkhez hasonló rendszer.
Nalunk mindenki kiveszi a reszet a hazimunkabol. Mindenkinek meg van a sajat feladata, meg a 12 eves lanyomnak is. :) 32/N
Mi megosztozunk. A férjemé a porszívó, enyém a portörlés. A felmosást általában én csinálom, de ismeri a felmosót. Fõzni nem tud csak rántották (mindig õ csinálja), de mosogatni szokott. Nem érzem magam alsóbb rendûnek, nálunk ez a normális. Így alakult a szokásunk.
Én nem vállaltam el! De valahogy úgy tûnik, mintha csak az én szememet bántaná a mosatlan edény, a sáros járólap, a poros polc, az üres hûtõ és így tovább. Cselédnek nem, azonban fáradtnak sokszor érzem magam, ezért egyre többször "romlik el a látásom":)
Nem érzem alsóbbrendûnek magam, pedig mindent én csinálok. a férjem, ha itthon van max. segít kiteregetni, mert azt nagyon szépen meg tudja csinálni.amúgy lehet nálam nincs rendben valami odabent, de azt szeretem, ha úgy van megcsinálva minden, ahogy én szoktam.
Én nagyon szeretek a lakásban tevékenykedni, és azt is nagyon szeretem, ha a világ felé lehetõleg a párom képvisel: tárgyal a hentessel, a vízszerelõvel, és elmegy a postára.És több pénzt keres - amiben ugye jól elfárad, mert sokkal több idõ neki mint nekem.
Úgy fogalmaznék, hogy a házimunka inkább a nõ dolga, de nem kizárólag. Ha az a felállás, hogy apu keres, anyu meg max. 4 órában dolgozik, akkor igenis csillogjon a lakás anyu kezétõl. De ha elvárás, hogy anyu ugyanúgy dolgozzon napi 8-10 órában, plusz ezen felül még csillogjon a lakás is és legyen mindig friss meleg vacsora, akkor igenis apu álljon oda utána mosogatni legalább... Azért szenvedünk leginkább, hogy sokszor még egy köszönöm sem hangzik el, vagy legalább annyi, hogy "jé, látszik, hogy sokat dolgoztál itthon". A házimunka is munka, ugyanúgy fárasztó és idõigényes.
Sok függ a neveléstõl. Meg hogy mit látnak otthon. Van aki azért, mert otthon is azt látja, van aki azért nem. Ezt jó az esküvõ elõtt tisztázni. Ha a férfi "házias" lányt keres, akkor jobb ha iskolázatlan vagy, de szorgalmas.
"Miért vállalnak el egyes nõk minden házimunkát?" neveltetés, rossz beidegzõdés, a médiából is gyakran az idejétmúlt "hagyományos nemi szerepek" folynak (nagy divat a múlt dicsõítése, mert utólag mindent meg lehet szépíteni, kár, hogy ma már más idõket élünk..) nem tudják elképzelni, hogy másképp is lehet, illetve félnek a férfi elvesztésétõl. Akiket megkérdeztem, sokan azt mondták, el akarták kápráztatni fiatal korukban a párjukat, õk is hibásak, mert nem hagyták segíteni. Romantikus fényben látták a nõ cseppet sem romantikus kiszolgáló szerepét. Úgy képzelik, hogy a párjuk ezért majd halálra fogja hálálkodni magát és nagy megbecsülésben lesz részük. "És aztán miért szenvedtek emiatt?" Rájönnek, hogy mindennap, sok éven keresztül nem olyan jó dolog ez, fõleg, hogy a férj általában természetesnek veszi. Megbecsülés helyett figyelmetlenség, esetleg megaláztatás az osztályrészük. De ez nem csoda. Aki azt mondja, hogy a házimunka a zasszony dóga, az nem becsüli a nõket. Az a férj, aki tiszteli, szereti a feleségét, nem ül le tévét nézni, amikor az asszony majd megszakad. (Azt veszem alapul, hogy mindketten teljes munkaidõben dolgoznak.) "Szerintetek a házimunka a nõ dolga?" - Nem azaz nem csak. A nõ nem valami alacsonyabbrendû lény, nem szolga, és õ is ugyanúgy megérdemli a szabadidõt, pihenést, hobbit, stb. mint a férfi. A házimunkából mindenki vegye ki a részét. Egyértelmûen ezt a kapcsolat elején kell kialakítani. Szerencsére egyre több fiatal pár gondolkodik így, még ha gyakran meg is szólja õket az idõsebb korosztály.
a nõk akarnak mindig rendezkedni, most én miért szóljak bele. régebben a nõk nem dolgoztak, és akkor vált ez szokássá, most hogy dolgoznak, meg kell osztani a házimunkát. ja. de ha megcsinálja mire én hazaérek most mit kezdjek..

Egyes családok miért vállalnak 3 vagy több gyereket?

Mi szükség ennyi gyerekre?

Legjobb válasz: 1.) Optimális eset: nagycsaládra vágynak. Ha tisztességgel gondoskodnak róluk (és nem csak az anyagi vonatkozásra gondolok, hanem érzelmire), ez teljesen rendben van. 2.) Csak becsúszott a több gyerek, és nem vetették el õket. Ha ezeknél is teljesül, amit az elõzõnél írtam, nincs gond. 3.) "Szülessen, amennyit az Isten jónak lát" elvet követik... 4.) Nincsenek is tisztában a védekezéssel, de nem is érdekli õket, hisz pénz van a pulya után.

1.) Optimális eset: nagycsaládra vágynak. Ha tisztességgel gondoskodnak róluk (és nem csak az anyagi vonatkozásra gondolok, hanem érzelmire), ez teljesen rendben van. 2.) Csak becsúszott a több gyerek, és nem vetették el õket. Ha ezeknél is teljesül, amit az elõzõnél írtam, nincs gond. 3.) "Szülessen, amennyit az Isten jónak lát" elvet követik... 4.) Nincsenek is tisztában a védekezéssel, de nem is érdekli õket, hisz pénz van a pulya után.
Én csak kettõt szültem de bánom, hogy nem többet, mert sok örömöm van bennük és szeretem amikor együtt a nagy család.
Van aki nagy családra vágyik, így érzi jól magát, és van aki nem tudja mi az a fogamzásgátlás, vagy nincs pénze rá, illetve van aki vallási okokból szül mindig amikor megfogan.
Rossz a kérdés. A gyerekre szükség van - persze annak, aki egyáltalán akar gyereket. Van, aki azért vállal többet, mert õ maga is nagy családban nõtt fel. Van aki a már megfogant életet nem akarja megölni és olyan is van, aki egyszerûen irtózik a terhesség-megszakításnak a gondolatától. Nem kell ilyen negatívan hozzá állni a nagycsaládosok kérdéséhez. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit vállal. És még egy megjegyzés: kegyetlen dolog egykének lenni!!! Ezt csak az tudja, aki maga is az volt.
Miért pontoztátok le a 6-ost? Tényleg vannak olyanok, akik azért szülnek, mert akkor megint nem kell dolgozni menni 3 évig. S a pénzbõl a gyerekre semmit nem költenek.Sõt!Kapaszkodjatok meg.Volt olyan, aki terhesen ütögette a hasát, hogy fogyatékos gyereke szülessen, mert arra több pénzt kap! Undorító egy emberek vannak! Nekem semmi bajom nincs azzal, aki anyagilag megteheti, hogy vállaljon több gyereket, akár 3-nál is többet, sõt jó látni, hogy vannak ilyenek. A 9-es válaszoló tökéletesen leírta, hogy milyen opciók lehetnek! S abban is benne van a több gyerek több pénz nézet.
Mert õk annyit szeretnének.
Amíg mindegyik gyerekkel ugyanúgy törõdnek, és el tudják õket rendesen tartani, addig sztem semmi baj. A gyerek nem szükség kérdése (sõt, sztem gyerekre nincs szükség, az ember vagy szeretne, vagy nem). Azokat én sem értem, akik így is egyrõl a kettõre élnek, de azért nem akarnának védekezni, vagy úgy tartják, hogy ahol boldogság van, ott nincs szegénység... közben meg a gyerek lyukas cipõben jár télen a suliba, mert egy pár cpõt nem képesek venni.
Mi is három gyereket szeretnénk.
vannak akiket a gyerek tart el ezért szaporodnak
Nálunk már harmadik generáció egyke, így alakult. Mindnyájunknak nagyon boldog gyerek korunk volt. Városon sok gyerek van, nem unatkoztunk. Én sem vagyok híve a nagy családnak.
Mert szeretik a gyerekeket. Vágynak a nagy családra. És meg is tehetik. Gondolom ezért. Persze olyan is van, aki úgy vállal akár egy gyereket is, hogy még azt sem engedhetné meg magának. De ez már nem ehhez a kérdéshez tartozik. Mi szükség rá? Egy gyerek nem szükség kérdése. Ez természet kérdése. Van, aki egyáltalán nem vágyik gyerekre, és úgy éli le az életét, hogy nem született gyermeke. Van, aki pedig meg sem áll 5-6-ig, mert õ meg erre vágyik.
Mert nincs józan ítélõképességük és mert az élet más területein nem tudnak semmit felmutatni , csak a gyerekeket..
Panni igen? A gyerekek mellett tanultam felujitottunk egy szaz eves varosi hazat bejartuk a vilagot a ferjem sajat zenekart hozott letre mindketten onkentes munkat vegzunk. En egy tini anyaotthonba jartam tanitani babagondozast a munkam (reszidos)es a gyerekek mellett. Ezen kivul aktiv tagjai vagyunk egy nem katolikus egyhaznak. Igaz tv nem nezunk arra nem jut ido de kozossen egy jo film mehet. Szoval ki nem tud mast felmutatni. Kerdem te Panni mit tudsz gyerekkel vagy nelkule felmutatani?
Utolsó elõtti! Ne általánosíts! Van ilyen, amit te írsz, én is ismerek ilyet. 29 éves, 5 gyerekkel... sosem dolgozott. Nekem 4 van, én is ennyi vagyok, de nekem nagyon jó munkám van van, a közigazgatásban, szeretem is, és sosem tudnék csak a gyerekeknek élni.
Pannika, aranyom te mit tudsz felmutatni gyerek nélkül? Mert nekem sok és NAGYON sok ismerõsöm van, aki egyedül él, nem tanul, nem dolgozik, vagy csak épphogy dolgozik, gyerek nuku és nem halad egyrõl a kettõre. A háromgyerekes ismerõseim érdekes mind egyetemet végzettek és dolgoznak...jééé, és ha megbocsájtotok én is szeretnék még gyereket pedig már van egy, hogy miért? Mert egykének lenni nem jó, és mindig is nagy családot szerettem volna.
Mi szükség egyáltalán gyerekre, nem? Azért vállaltak a szüleim, mert akartak. Hárman vagyunk tesók, rendesen vagyunk nevelve, szerényen élünk, de semmiben nem szenvedünk hiányt. Fel sem bírom fogni, hogy tud valaki ekkora marhaságot kérdezni, hogy "mi szükség ennyi gyerekre"...
akiket én ismerek, azért nagycsaládosok, mert így tervezték, el tudják tartani a gyerekeket, és mindkét szülõ dolgozik becsülettel. szeretik õket, foglalkoznak velük. örülök nekik, jó látni amikor egy család boldog, a gyerekek normális körülmények közt nõnek fel. nekem eü. kockázatok miatt csak 1 lehet, de ha tehetném vállalnék hármat is.
ma 21:15 Na igen, van különbség külföld meg Magyarország között. Itthon nem egy családnál láttam, hogy azért vállaltak be gyereket még, mert nem volt munkahelye a nõnek. Egy gyerek sok pénzbe van, de akik így gondolkodnak, azok nem a gyerekre költik az utánuk kapott pénzt. Persze vannak kivételek, de elég ritka, hogy valaki 3-nál több gyereket mer itthon bevállalni.Inkább úgy gondolkoznak az emberek, hogy legyen 2, de annak meg tudjak adni mindent. Már a mai világban az is nagy öröm. Külföldön azért könnyebb a megélhetés, jobban lehet félretenni is. Persze annak, aki akar is dolgozni.
14 vagyok itt bizony nincs gyes gyed stb itt szabi van aztan munka de megoldhato. Ha a baba 3 honapos ujra dolgozni kell de reszidoben is lehet ill egy reszet otthon.
Nekünk a párom bátyának a felesége várja a harmadikat.Pedig hitelbe fizetik a házat, a kocsit.Nem is mondanám azt hogy felveti õket a pénz.Meg hát nem kell dolgozni. :D Itt a fõpont.Pedig már kétszer elvetélt, addig próbálkoztak amíg nmeg nem maradt nekik.a másik két gyerekét sem tudja értelesen nevelni, akkor a harmadik is uyanilyen lesz.
Nekunk mozaik csalad ezert van 7 En 4 szultem es 1neveltgyerek is van Ketto mar felnott kulon elnek Pedig mi nagyon jol elunk nem gazdagon de jut zenere sportra tancra mindig. Ruha hasznaltan oroklik cipo mindig uj a lab miatt. Gitar stb hasznaltan Ha megegyszer kezdhetnem meg tobbet vallalnak Most hogy repulnek ki foiskola kollegium sajat lakas hianyzik a zsivai . Mindketten tanultak vagyunk es dolgozunk Es kulfoldon elunk.
30 éves vagyok. Van egy 12 éves lányom. Amikor pár éve megismertem az akkor még leendõ férjem, értelemszerûen õ már volt. Aztán jött 1 közös, õ 2 éves most. Tervben volt 3. is, miután visszamegyek dolgozni, de másként alakult. Tavaly kiderült, hogy -minden erõfeszítés ellenére- terhes vagyok. Sokat gondolkodtam, sírtam, én nem így terveztem, dolgozni akartam már menni, jó munkahelyem van, és épp, hogy kinõtt addigra -1 éves volt- a babás korból. Aztán kiderült, hogy nem is 1 baba van, hanem 2. De maradtak, nem lett volna szívem elvetetni õket. Így 4 gyerkõc van most.
Mert a gyerek egy csoda!
A hatost miért pontoztátok le???
Talán azért, hogy ne kérdezzenek késõbb ilyen hülyeséget, mint ez...

Miért vállalnak gyereket egyesek felelőtlenül?

Az oldalon az utóbbi id?ben rengeteg olyan kérdést olvastam, amit nagyon fiatal, 18-21 éves lányok tettek fel, a legkülönböz?bb kategóriákban. Az alaphelyzet általában az, hogy terhesek, és... A kérdésekr?l sütött, hogy nagyon alapvet? dolgokkal nincsenek tisztában a gyerekvállalásról, a nevelésr?l, de úgy általában a mindennapi életr?l sem. Szintén páran panaszkodnak, hogy nincs minden rendben közöttük és a gyerek apja között, hogy a családi kapcsolataik visszafejl?dtek, hogy a gyerek miatt nem tudják befejezni az iskolát...

Legjobb válasz: Ez az utolsó mondat nagyon tetszett. Én is az egyik panaszkodó vagyok. Nincs minden rendben köztem és a párom közt. Na és? A babának nagyon örülök én is, a párom is. Ha együtt, ha külön, de felneveljük. Mennyiben jobb annak, akinek a szülei egy pár év múlva válnak el? 28 éves vagyok, mire várjak? Hol a biztosíték, hogy ha várok 2 vagy akármennyi évet egy pasira, akivel minden rendben, szülök neki babát, és holtomiglan együtt maradunk? Nem fog a fiam semmiben hiányt szenvedni. Leginkább szeretetben nem.

Ez az utolsó mondat nagyon tetszett. Én is az egyik panaszkodó vagyok. Nincs minden rendben köztem és a párom közt. Na és? A babának nagyon örülök én is, a párom is. Ha együtt, ha külön, de felneveljük. Mennyiben jobb annak, akinek a szülei egy pár év múlva válnak el? 28 éves vagyok, mire várjak? Hol a biztosíték, hogy ha várok 2 vagy akármennyi évet egy pasira, akivel minden rendben, szülök neki babát, és holtomiglan együtt maradunk? Nem fog a fiam semmiben hiányt szenvedni. Leginkább szeretetben nem.
én ugy gondolom, nem mindenestben az a felelötlenség hogy ha babàt vàllalunk ugy, hogy elötte egy napot sem dolgoztunk, mert akkor nem lesz ezmeg nem lesz az.na ha màr egy vàrandos hölgy azzal indit, hogy milyen segélyekre szàmithat, na az szerintem nem szép dolog.oké alàirom, jol jönnek a segélyek, de azért mert mondjuk én nem dolgoztam eddig egy napot se és terhes vagyok, nem fogom a babàmat ellökni. babaruhàk, meg minden ami egy babànak kell az van a hasznàlt boltokban is.megveszem fillérekért, otthol àtmosom, és megvanoldva a baj.enni eleinte csak tejet eszik, de gondolom ez a legkevesebb(ennivalot bàrhonnét elölehet keriteni) nos nem a segély a fontos...... ha van egy -két rokon, gondolom az is besegit(anya-apa)na de ha nem, akkor is felfog nöni a baba.inkàbb szegénységbe nöjön fel, mint egy müänyag zacskoba kilökve talàljanak rà a szeméttelepen. ha valaki terhes és semmi esélye nincs(anyagi helyzet)az bàrmikor mehet anya otthonba, és ott segitenek, söt még az anya tovàbb is tanulhat!!!! ha valaki nem vàgyik babàra mégis "véletlenül"teherbe esik, azt nem ajànlom hogy elvetesse.mert azt nehéz méägegyszer feldolgozni. akkor màr inkàbb adja örökbe, vagy csak àtmeneti nevelésbe, ahonnét bàrmikor visszalehet venni, ha màr ugy érzi a mama hogy mégiscsak felkészült. de éàn személy szerint:ha terhes lennék(az vagyok!!!) nem vetetném el semmi pénzért!! megszülném, és ha kellene, akkor felvennék egy babysittert, és mennik dolgozni(akàr prostituàltként9 de akkor is tudom, hogy a babàmnak mindent megfogok adni. szerintem aki terhes és nincs kedve a babàhoz, még akkor sem ha a kezébe adjàk a szülö àgynàl(legtöbb abban a pillanatban nö fel igazàn) azok nem csak a babàra, de még az életre is felelötlenek.. az ilyen személyek örökké ilyenek maradnak. soha se félj sajàt babàdtol!!!!!!
Felelötlenségre gondolsz? Mi a felelötlenség? Ha már meg van a baba , vagy terhes , és érdeklödik akkor szerintem az az ember nem felelötlen, csak érdeklödik, és kiváncsi, mert csak jót akar a gyereknek, az a felelötlen szerintem aki teherbe esik, és a kis úját nem mozditja meg ezzel kapcsolatban! Pl.: bulizik tovább, iszik, dohányzik, és felse fogja hogy ezekkel a dolgokkal menyit árt a babának! Én 29 éves kispapa vagyok, a párom meg 22 éves kismama még egy hét és jön a baba. Anyagi hátér nem mindig jelenti a gyerek biztonságát! A kariere várhatunk, de ha igy nem jött össze miért jönne késöbb? Miért ne jönne össze a gyerek mellet? Sokan negativan gondolkodnak az életrõl! Mondok egy példát szerintem egyszerû lesz és elgondolkoztató! Tehát haveromna tegnap volt a legénybúcsúja, ez "nagy dolog" elhívott engem! Én mondtam bocsi nem tudok menni a 1. párom 2 hétan belül bármikor megszülhet 2. nincs erre pénzem ( nincs minimum 10 ezer forintom erre a célra, azt én inkább a családomra költöm) 3, messze is volt A lényeg ebbõl hogy nem költök most arra hogy jól berugjak, hanem inkább veszek belöle 3 csomag pelenkát például! Akik érdeklödnek nem szabad bántani öket, mert igen tudatlanok, de mi sem születünk ugy hogy egybõl tudtunk pl. : járni, segget törölni, autót vezetni, olvasni stb... Én azt látom ha valaki fel tesz egy látszolag nagyon buta kérdést azt egybõl le oltjátok, szerintem ez itt a nagy baj! Neki lehet hogy fontos kérdés, hiszen el jutott idáig, hogy fel tegye ezt a kérdést, és bíztos félve tete fel a kérdést, én is volt hogy feltetem kérdést, egy böl kaptam lehurogot is! Igaz sok jót is! Azért mert te idõsebb vagy én is tudnék töled olyat kérdezni amiben te nem vagy jártas, és az a 18 éves kis mama is, embereknek más más érdeklödési körük van! Te ebben már gyakorlott vagy, én meg másban, a harmadik ember meg harmadik dologban, ezek nézöpont kérdések! Ne bántsátok azokat akik kérdeznek, had tanuljanak! MAN79 kispapa :) U.I.: mindenkinek boldog babnevelést :)
Én 20éves vagyok és van egy 8 és fél hós fiunk! Boldogabb már nem is lehetnék, õszintén. Eddig csak tengtem-lengtem az életben, és most végre van értelme az életemnek. Semmivel nem érzem magam kevesebbnek, mint a 30éves anyukák. Gazdagabbnak annál inkább, mert nekem még van jó pár évem hogy újra és újra lurkóknak adjak életet. Nálunk egynél nincs megállás :) ))
egyrészt az, hogy nem úgy gondolkodik ahogy te, az még nem azt jelenti, hogy nem neki van igaza. másrészrõl meg nem látja azt, hogy ha vár még egy, két, három évet, akkor jobb helyzetben lesz, alkalmasabb lesz az idõpont. Ezt nem úgy értem, hogy nem tud elõre gondolkozni, hanem úgy, hogy nincs kilátása jobbra. Azt látja, hogy öt év múlva pontosan ugyanennyire xar helyzetben lesz mint most. Akkor meg mindek várjon, ha szeretne gyereket? Csak öregebb lesz. Ez ismerõsöm mondotta volt: Ha isten báránykát ad, ad mellé szénát is.
A kérdező hozzászólása: Kedves 21.35-ös válaszoló! Örülök a boldogságodnak, gratulálok, hogy ilyen jól alakulnak a dolgaid! Én azonban másként látom a saját életemet: nekem eddig is voltak céljaim, sosem "tengtem-lengtem", hanem egész kicsi koromtól tudatosan haladok azon az úton, amit választottam magamnak. Diploma, állás, házasság, gyerek. Ebbõl három már megvan, és egyelõre elég is ennyi. Nem gondolom, hogy ne lehetne több gyerekem akkor (férjemmel hármat tervezünk), ha az elsõ csak 26-27 éves koromban születik meg. Addigra meg tudjuk teremteni azokat a feltételeket, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy biztonságban, nyugodt körülmények között tudjuk felnevelni õket. Én így látom a saját dolgaimat. :P
A kérdező hozzászólása: Kedves 09.26-os válaszoló! Nagyon jól eltaláltad, mire szerettem volna kihegyezni a kérdést, azt gondolom, a te válaszod szólt eddig legjobban arról, amit kérdezni szerettem volna. Fiatalság - bolondság, ez mindig is így volt. Félreértés ne essék, (és ez szól minden eddigi válaszolónak) nem azokat ítélem el, akik fiatalon vállalkoznak gyereknevelésre, hanem azokat, akik ezt úgy teszik, hogy elõtte életükben nem láttak még gyereket, és nem tudják, mivel jár ez az egész. Aztán meg, mikor már megvan felelõtlenségük gyümölcse, itt nyavalyognak, hogy "legszívesebben intézetbe adnám, annyira idegesít az állandó sírása". Tudom, magamat ismétlem... :P
A kérdező hozzászólása: Kedves 08.03-as válaszoló! Hasonló körülmények között nõttem fel, mint te, nagyjából megegyezik az élettörténetünk azzal a kivétellel, hogy én nem voltam intézetben. Viszont éppen ezért nem is kaptam százezer forintokat az éltben való induláshoz, úgyhogy talán még rosszabbul is jártam, mint te... Mindazonáltal érdekesek a gondolataid, egyet is értek velük.
A második válaszoló vagyok. Szomorú, ami Veled történt(utolsó válaszoló) és nagyszerû, hogy mégis így helyt állsz, drukkolok hogy sikerüljön innentõl minden úgy ahogy szeretnéd. Azonban ha jól értem a kommenteket, a kérdezõt az érdekli, hogy azok, akik igazán még nem is akarják, nem örülnek a babának, azok miért vállalnak. Nekem is van ilyen a környezetemben. Vállalta a babát, hogy megtartsa a férjét. Amióta megvan a kislány egy egész napot nem töltött vele, mert idegesíti, szerintem ilyen esetekre gondolt. Minden jót, szép babavárást!
nem mondtam, hogy hülye vagy. De szerintem a bátorságot a felelõtlenségtõl csak a végeredmény különbözteti meg. Az aki szerinted felkészülten, tapasztalattal vág bele a dologba is elbukhat (lsd.pl. szülés utáni depresszió) és az aki lesz ami lesz alapon vág bele is lehet kiváló anya. Most mi is úgy vágunk bele a dologba, hogy jórészt csak lakáshitel tartozásunk van. De nincs mire várnunk, mert 23 évig még lesz is. Reméljük sikerül és nem bukunk bele. Ez van.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat, nagyon tanulságosak! :) Elsõ válaszoló: szóval hülyének tartasz engem, amiért úgy gondolom, én magam kellõ élettapasztalat és megfelelõ társ birtokában szeretnék gyereket vállalni? A társsal nálam nincs semmi gond, férjezett vagyok, bár még csak 23 éves leszek. Az élettapasztalattal már annál inkább: senkinek sem származna hátránya abból, ha az anyuka megélt volna már sok mindent, mielõtt gyerekvállalásra adja a fejét...
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó válaszoló! Köszönöm a válaszodat, igen, pont a húgodhoz hasonló emberekre hegyeztem ki a kérdést. Nagyon sajnálom a kislányt, aki így nõ fel, mondom ezt úgy, hogy kb. én is ilyen körülmények közé születtem. Engem is a nagyanyám nevelt 6 éves koromig, aztán meghalt, így anyámhoz kerültem. Õ egész nap csak dolgozott, nem foglalkozott velem. Mikor nagyobb koromban rákérdeztem, miért szült meg egyáltalán 18 évesen, azt mondta: "Fiatal voltam és tapasztalatlan, nem tudtam, mivel jár egy gyerek." Nos, a kérdés már csak ezért is érdekel engem nagyon...


Miért tűnt el egyes régebbi cégek nevéből a "vállalat"?

Pl. BKV már nem Budapesti Közlekedési Vállalat (Zrt), hanem Budapesti Közlekedési Zrt. Mi volt a baj e régi id?ket idéz?, de számomra inkább tetsz? nevekkel? Ma csak hülyébbnél hülyébb neveket tudnak cégeknek adni.

Legjobb válasz: Jogilag ma már nincs "vállalat" nevû cégforma. Régen volt. Nem baj volt vele,hanem ma már nem "vállalatként" mûködik, hanem Zrt-ként. Vagy Kft-ként vagy Nyrt-ként

Jogilag ma már nincs "vállalat" nevû cégforma. Régen volt. Nem baj volt vele, hanem ma már nem "vállalatként" mûködik, hanem Zrt-ként. Vagy Kft-ként vagy Nyrt-ként
A háború elõtt volt Rt. Akkor aBKV-t BSZKRT-nak (beszkárt) Bp Székesfõváros KÖzlekedési Részvénytársaságnak hívták. A háború után lett vállalat. Akkor volt vállalat és szövetkezet. (egy ideig állami vállalat) Tehát ez a cégforma neve.
Nyrt és Zrt megkülönböztetés pedig csak mostanában lett, elõtte simán Rt. volt.
A vállalat vagy az állam vagy egyetlen tulajdonos kezében volt. A RT(részvénytársaság) a ZRT(Zártkörû Társaság), A KFT (Korlátolt felelõsségû Társaság) több tulajdonos társulása. Ma a régi vállalati formának a magánvállakozás felel meg, csak ma nem vállalatnak, hanem vállalkozásnak nevezik.
A kérdező hozzászólása: Ezek szerint régen nem volt (x)Rt, hanem egyszerûen vállalat? Errõl még nem is hallottam.

Egyes külföldön munkát vállaló hazánkfiai miért nézik le az itthon maradottakat?

Nem mind, és nem mindenki, azért kezdtem úgy a kérdést, ahogy, de itt is vannak olyan kérdez?k-hozzászólók, akik kintr?l osztják az észt, csak azt felejtik el, hogy nekik megadatott kint a lehet?ség, és ez nem mindenkinek csöppen csakúgy.

Legjobb válasz: Kerdezo, en sem voltam gazdag, de tanultam nagyon sokat es jol. Igy kaptam jo lehetosegeket. Nemcsak a szerencsen mulik, hogy ki lesz sikeres kulfoldon, hanem a befektetett energian, idon is. Mindenkinek meg kell talalnia a megfelelo utat maga szamara. Neked is van egy arra, hogy elerd a celjaidat, csak meg nem talaltad meg... egyebkent nem nezek le senkit, foleg ha _tisztessegesen_ dolgozik, el (ertem ez alatt, hogy torvenytisztelo, adot fizet stb.). Nem az szamit, hogy hol el vagy honnan valo. Ne haragudj, de a szavaidbol inkabb azt veszem ki, hogy feltekeny vagy azokra, akik kulfoldon elnek. Nem nagyon van olyan az ismerettsegi koromben, aki azert tobbre tartana magat, mert megcsinalta a szerencsejet kulfoldon.

Kerdezo, en sem voltam gazdag, de tanultam nagyon sokat es jol. Igy kaptam jo lehetosegeket. Nemcsak a szerencsen mulik, hogy ki lesz sikeres kulfoldon, hanem a befektetett energian, idon is. Mindenkinek meg kell talalnia a megfelelo utat maga szamara. Neked is van egy arra, hogy elerd a celjaidat, csak meg nem talaltad meg... egyebkent nem nezek le senkit, foleg ha _tisztessegesen_ dolgozik, el (ertem ez alatt, hogy torvenytisztelo, adot fizet stb.). Nem az szamit, hogy hol el vagy honnan valo. Ne haragudj, de a szavaidbol inkabb azt veszem ki, hogy feltekeny vagy azokra, akik kulfoldon elnek. Nem nagyon van olyan az ismerettsegi koromben, aki azert tobbre tartana magat, mert megcsinalta a szerencsejet kulfoldon.
Kerdezo, aki feketen dolgozik kulfoldon, az nem nagyon kapott semmilyen lehetoseget, hanem o maga ugy dontott, hogy megy es vagy talal valami munkat vagy nem, de kiprobalja magat. Nem hiszem, hogy ezeknek az embereknek a tobbsege fix helyre menne dolgozni, inkabb bevallaljak a rizikot, hogy talan nem jon be nekik. Nem csoppen senkinek sem csak ugy, hidd el. Ha te is teszel erte, neked is sikerul, csak a legjobb utat kell megtalalnod: pl. tanulas vagy munka, de ha te Magyarorszagon erzed jol magad, nem kell masra adni. Nem igazan hiszem, hogy barki is lenezne a magyarokat, inkabb par kulfoldon elo okosabbnak es tapasztaltabbnak hiszi magat. Bar a tapasztaltsagban van is valami, mert teljesen mashogy latod a dolgokat, ha mar eltel tobb orszagban, meg is valtoztatja ez az embert. Harmadik valaszolo
Szerintem ez pont fordítva van, éspedig azért, mert a külföldi munkavállalók meg merték valósítani az álmukat és nem maradtak szenvedni ebben a ...-ban...
A kérdező hozzászólása: Én például szeretnék kint szerencsét próbálni, de még az útiköltségre sincs pénzem.
Oda-vissza megy ez. Vannak, akik lenéznek sokakat, mert itthon maradnak. Vannak, akik lenéznek sokakat, mert elmennek. Ez van, ha majd mindenki boldog lesz, akkor nem törõdünk ezzel.
A kérdező hozzászólása: 21:04 - Te is a jó kivételt erõsíted, és ennek örülök, de itt az oldalon is volt olyan, aki szépen felemeli az orrát és kritizálja az itthon maradottakat, akiknek nehéz, de õ kijutott, és feketén dolgozik, és õ azzal nagyra van, de osztja az észt azoknak, akiknek még útiköltségre sincs. Nem vagyok irigy, csak az ilyen emberek nem tudom, mit képzelnek magukról.
"nekik megadatott kint a lehetõség, és ez nem mindenkinek csöppen csakúgy." Akár bárkinek csöppenhet, de nem ez a lényeg. A "külföldrõl írok" egy standard észosztó póz. Olyan, mint az "én bezzeg dolgozó adófizetõ polgár vagyok", meg a "nekem bezzeg 3 diplomám van" és a "gyermekes anyuka vagyok, tudom mit beszélek". A legtöbb ember idõnként szeret észt osztani, ez egy általános emberi vonás.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!