Találatok a következő kifejezésre: Miért nincs a barátommal (104 db)

Miért nincsenek a suliban barátaim?

Sziasztok,

Legjobb válasz: Bocsi h ezt írom de õk is csak a csicskájuknak tartanak. :-( Majd az új suliba menj oda pár szimpi csajhoz és beszélgess velük. Am nem attól lesz barátod ha jó cuccokba jársz hanem ha érdekel h mi van velük. Sok sikert! A mostaniakat meg szard le és figyeld meg h mikor érdeklõdnek, ha csak akkor amikor kell nekik vmi akk ne segíts nekik.

Bocsi h ezt írom de õk is csak a csicskájuknak tartanak. :-( Majd az új suliba menj oda pár szimpi csajhoz és beszélgess velük. Am nem attól lesz barátod ha jó cuccokba jársz hanem ha érdekel h mi van velük. Sok sikert! A mostaniakat meg szard le és figyeld meg h mikor érdeklõdnek, ha csak akkor amikor kell nekik vmi akk ne segíts nekik.
Nekem se voltak. Nekem azért, mert nem mentem sehova iskola után. Mindig egybõl hazamentem tanulást szimulálni. De nem is hívott sehova senki, és én sem kezdeményeztem. Büdös is voltam, utáltam fürödni. A szám is büdös volt. De késõbb jöttem rá, hogy ez zavar másokat. Nem jártam még csak különórára, sportra sem. Mondjuk volt egy-két haverom, de más osztályokból, iskolán beüli bulikból. Mobilod van-e? Számodat tudja-e bárki az osztályból? Te tudod-e másokét? hazafelé menet egyedül mész, vagy csatlakozol másokhoz?
Tényleg, az 1. nek igaza van, meg kell kérdezni másokat, hogy miújság, meg mit csinált hétvégén. És neked is legyen válaszod ... de ne az, hogy tanultál, mert az unalmas, inkább, hogy milyen filmet láttál, vagy ilyesmi.
A kérdező hozzászólása: Nem, baj hogy ezt írod.:) egyet értek veled.:) és mindenképp oda fogok menni majd az új suliba új barátokat keresni.:) csak ez most még zavar...mert még fél év és az sok.:cc egyébként tudom, hogy nem az a lényeg h milyen cuccokba járok, de sajnos sokan ez alapján választanak.:) ) Nagyon köszönöm a válaszodat.:D
A kérdező hozzászólása: Az elõzzöt az elsõnek írtam mert akkor még nem láttam a többi választ.:) Szval másodiknak: Van mobilom..tudom is egy-két embernek a számát, de hát nem tudom senki se akar barátkozni velem. És vonatal járok haza és akkor jön a két másik lány is.:PP de más nem.:(( 3. harmadiknak: mindenképp szeretnék majd barátkozni.:)
Ne rögtön barátkozni akarj, hanem csak ismerkedni, beszélgetni. Moziról facebookról, leckéról bármirõl. Aztán kialakul a dolog. A két lány, akikrõl ír, tényleg csicskáztat? Nem biztos az. Ne segítsél nekik, majd meglátod..
A kérdező hozzászólása: köszönöm.:)

A gazdagabb srácoknak (kb 30ig) miért nincs szükségük barátnõre? A legtöbbnek biztosan nincs

Legjobb válasz: Hát ha a pénzemért keresnének a lotyók (tisztelet a kivételnek) akkor egyértelmû, hogy én sem szeretnék megállapodni. De mivel nem vagyok kõgazdag ezért ez a veszély nem fenyeget.

Hát ha a pénzemért keresnének a lotyók (tisztelet a kivételnek) akkor egyértelmû, hogy én sem szeretnék megállapodni. De mivel nem vagyok kõgazdag ezért ez a veszély nem fenyeget.
féltik a pénzük, értékeiket, tapasztalat
mert mivel gazdagok minden nap más pénzéhes csaj cidázza õket és nincs szükségük állandóra ;)
A legtöbbnek biztosan nincs, állítod tapasztalatból. Ezek szerint az összes (de legyenek csak a magyarok) gazdag kb. 30 év alatti srácot megkérdezted?
Azért, mert sok ribi nyomul rájuk és elegük van belõlük...
ezért vanak mindig 1 écakás kalanjaim a BMW m ben jo csajokkal nem akarok többet mert elmegy a lóvé
Ne haragudj, de ez a kérdés teljesen logikátlan, megalapozatlan kijelentés is egyben.
Az én baráti köröm azt hiszem az átlaghoz képest elég jól el van eresztve, sokat járunk ide-oda külföldre, és mindenkinek több éves tartós kapcsolata van. 24-25 éves korosztály. Szerintem rossz helyen kopogtatsz, vagy levágós hogy golddigger vagy, és mindenki körberöhög. Esetleg más standardot nem ütsz meg a húspiacon. Továbbra sem hiszem, hogy egy általánosan jellemzõ szociológiai jelenség lenne, hogy a gazdagabbak kevésbé nyitottak párkapcsolatra.
Mert a munka az elsõ.
A kérdező hozzászólása: Mer nem tudnak és nem is szeretnének megállapodni.. Tapasztalat. :)
Nem hiszem, hogy ez így lenne. Viszont pénzéhes ribikre biztosan nincs szükségük.
A barátom 31 éves, én 22. 2 éve vagyunk együtt, neki sem volt jó ideig barátnõje, mert inkább a karrierével törõdött. Most pedig az övé a számára tökéletes nõ. ;)

Ha elvileg sok pasi csorgatja a nyálát a Facen pózóló, csücsörítős csajokra, akkor miért nincs mégse barátjuk?

Ismerek ilyen lányokat. Facen csücsörítenek, tükörbe beállnak, felraknak magukról sok képet, meg pics*nadrágosban feszítenek az utcán, aztán még sincs barátja egyiknek se. Pedig az egyik lány ismerősöm, aki utálja az ilyeneket, meg őket, azt mondja, jajj, ezekre csorgatják a nyálukat a pasik, és azért csinálják. Na de ha tényleg így van, miért nincs egyiknek se barátja? Ha így kellene lennie, minden második héten mással kellene járniuk, mert annyi a jelentekző rájuk...

Legjobb válasz: Mert mindenki tudja, h az ilyenek legfeljebb egy dugásra jók.

Mert mindenki tudja, h az ilyenek legfeljebb egy dugásra jók.
Mert k*rv*k.1-2 havonta?Sûrûn b*sz*tt elvtársnõ! ;)
A kérdező hozzászólása: Aha értem! Ügyesek!
Azért mert ne lássa a következõ hogy foglalt a csaj
A kérdező hozzászólása: Ha van barátjuk miért nem ltáok kint közös képet sose facebookjukon ?
De van barátjuk kérdezõ, ne állíts már ilyeneket. Csak olyan rövid ideig vannak mellettük, hogy nem is lehet észre venni.
Van azoknak barátjuk... Van egy 15 éves lány ismerõsöm aki minden héten másik profilképet tesz fel magáról, van 1000 pózolós képe, és 1-2 havonta másik pasija.
Hát k.rvára nem erre csorgatjuk a nyálunkat legalábbis én.Én konkrétan ki nem állhatom amikor csücsõrítenek.
Ezek hülye kis beképzelt qrvák nekem biztos nem kéne ilyen, engem nagyon idegesítenek
Nem qurva! hanem pénzért bszó hercegnõ! Egyébként ilyenre én nem a nyálam csorgatnám, hanem királyvizet a kis aranyosakra:) Ja most jut eszembe! nincs is facebúúúk accountom:D

Miert iger a baratom es nem tartja be, ha allitolag szeret? Mit lehet tenni ha nincs idoerzeke?

Tobb,mint egy eve egyutt vagyok a baratommal.Az elejen mint minden kapcsolatban minden jo volt.aztan egy ideje, mert neki sajnos nincs idoerzeke,kell kerjem h toltsunk idot egyutt, mert o mindig elnezi, s mire talalkozna mar keso van,s keveset vagyunk egyutt. Szeretjuk egymast ebbe biztos vagyok,de ahanyszor egy havere megkeri egybol fut, s mikor en kerek meg valamit soha nincs ott mellettem, s nagyon meguntam ezt a helyzetet!Mar veszekedunk emiatt, mert nem tudom megertetni vele, s ha beakarom fejezni a kapcsolatot mert igy nem megy nekem akkor igeri h valtozni fog,csakhogy neki "ido kell".Es valtozik par napig, majd megint az ido erzeketlenseg...Lehet az ellen tenni valami?

Legjobb válasz: Igazából nem. Sajnálom, ha nem megy tényleg véget kell vetni a kapcsolatotoknak. Légy erõs, biztos lesz másik pasid!! Sok sikert és irj, hogy mi történt...:)

Igazából nem. Sajnálom, ha nem megy tényleg véget kell vetni a kapcsolatotoknak. Légy erõs, biztos lesz másik pasid!! Sok sikert és irj, hogy mi történt...:)

A családom rendszeresen megkérdezi tőlem hogy miért nincsenek barátaim. Vajon miért lettem ilyen?

Egyke gyerek vagyok. Már 5 évesen is inkább meghúzódtam és figyeltem a többieket ahogy játszottak, én inkább egyedül babáztam, kirakóztam stb. Aztán jött az ált.suli: kiközösítettek, vagy váltakozva volt 1 "barátnőm" akihez odacsapódtam (mindig más), de közben meg mindig rosszul éreztem magam velük. Gimiben már többekkel jól kijöttem, de mióta elballagtunk senkivel sem tartom a kapcsolatot. Sokszor megkérdezik itthon hogy: "Csak tudnám miért lettél ilyen, miért nincsenek barátaid, nekem tudom mennyi barátom van még most is. Ennyire rossz a természeted? Mert ennyi idő után már biztos benned van a hiba" Mi lehet bennem a hiba?

Legjobb válasz: Nem csak te vagy ilyen. :( Én is egyedül vagyok, nincsenek barátaim. Vagyis pár emberkével tartom a kapcsolatot az internetnek köszönhetõen, de az nem az igazi.

Nem csak te vagy ilyen. :( Én is egyedül vagyok, nincsenek barátaim. Vagyis pár emberkével tartom a kapcsolatot az internetnek köszönhetõen, de az nem az igazi.
hát akkor ti hárman összebarátkozhatnátok, és probléma megoldva! :D
Nem csak te vagy ilyen, sajnos én is.Engem is mindig nyüstölnek itthon, de csak segíteni akarnak.Az más kérdés, hogy nem tudnak.
Ha egyke vagy, akkor hogy vannak tesóid?
én is így vagyok csak 18évesen. pluszba, akihez sikerül közel kerülnöm, tuti elmarom magam mellõl valahogy... és így egyedül vagyok... :)
jaja nekem is lehet írni :)
Utolsó!!! De neked legalább van barátod/férjed!!!!!!
Én is pont ilyen vagyok. Nincsenek tesóim, féltesóim, se barátaim. Anno általános iskolában volt egy legjobb barátnõm, késõbb a gimiben volt 2 nem legjobb, de barátnõm.Azóta senki.Velük sem tartom már a kapcsolatot. Egyedül a barátommal osztom meg minden problémámat, stb, már 2, 5 éve együtt vagyunk. Látom jó sokan vagyunk így..ez elég szomorú.:((
Lehet írni privit, aki akar barátkozni, ki tudja, talán még sikerül is a dolog. Ja, fiú vagyok ha ez számít... és a második válaszoló.
A kérdező hozzászólása: Az nem tudom számít-e, hogy legtöbbször elnyomva érzem magam. Tehát az aktuális "barátnõt" szebbnek, okosabbnak, menõbbnek tartom. És akkor egy idõ után nincs kedvem vele lenni, mert rossz érzés tölt el. És akkor ez az érzés átmegy kisebbségi komplexusba (amúgyis az van bennem) és egy szrnak érzem magam hozzájuk képest, aztán meg irigy leszek rájuk hogy õk mennyivel jobbak mint én. Ez lehet az oka? A tesóimnak van 2 legjobb barátnõjük, anyukámnak is vagy 2 (egy 7 éves kora óta, a másik meg 20 éves kora óta) apumnak rengeteg haverja van stb. csak én vagyok ilyen...
A kérdező hozzászólása: Féltesóim. Soha sem laktunk együtt, 10 és 13 évvel idõsebbek. Egyedül nõttem fel.
Hát ez az:D

16 éves vagyok, és még nem volt barátom, nem is csókoloztam. Mindenki azt kérdezi tőlem hogy miért nincsen barátod? Ez nekem kezd cikisé válni:S Sokan mondták hogy nem vagyok csúnya, de akkor miért nem mernek közeledni hozzám a fiúk? :S

Legjobb válasz: Könyörgöm, 16 évesen ne legyen már ez ciki! Azokkal meg ne foglalkozz akik errõl faggatolóznak, nem lehet mindenkinek pasija!!! Rajtad kívül még nagyon sok csaj szingli! Majd ha 30 évesen sem lesz senkid, akkor aggódj. Addig ne.

Könyörgöm, 16 évesen ne legyen már ez ciki! Azokkal meg ne foglalkozz akik errõl faggatolóznak, nem lehet mindenkinek pasija!!! Rajtad kívül még nagyon sok csaj szingli! Majd ha 30 évesen sem lesz senkid, akkor aggódj. Addig ne.
nyugi én 18 éves vagyok és ugyan így vagyok F
A fiúk félnek a pofára eséstõl, fõleg ilyen fiatalon és bizonytalanul. Ha nem adsz nekik egyértelmû (ribancos) jelet, akkor még ha szép vagy, akkor is inkább egy könnyûre mennek rá. Ez majd késõbb változik. 18 éves vagyok, lány soha nem csókolóztam még én se és szûz is vagyok. Csúnya se vagyok, de a tapasztalat mutatja, hogy ez nem számít, tök csúnya emberek is lehetnek tök boldogok és találhatnak társat. A lényeg, hogy eGyszerûen úgy éltem az életem ahogy tudtam és ahogy jól esett, persze nekem is hiányzik a dolog és szenvedtem már miatta, de nem vagyok könnyû eset és nem volt jó az osztályunk, így hát nem érzem hogy valamit rosszul csináltam volna. Ne tartsd cikinek. Magadban rendezd el és ha kérdeznek mond azt, hogy plátói szerelmeid vannak. (reménytelen, elérhetetlen, mintha a buszon egy fiúba lennél szerelmes). Akkor elkönyvelnek mûvészléleknek és békén hagynak. Valójában az õ kapcsolataik unalmasak és tartalmatlanok, ezért unják, meg magukat is, ezért kérdezgetnek errõl téged, mert rólad még nem tudnak mindent, mert nem vagy egy exhibicionista õrült. Csak azt csináld, amit igazán akarsz és azzal akit igazán szeretsz. Szerintem erre érdemes várni.
ez nem ciki. 21vagyok, nekem sincs barátom, kicsit a te cipõdben járok, bár már volt egynéhány barátom, de úgy általában hozzám sem közelednek a fiúk, olyanok sem, akikrõl 100%ra tudom- közös ismerõsök révén- hogy bejövök nekik. én sem tudom, miért van ez, kicsit talán különbözöm a legtöbb lánytól, nem vagyok annyira kedves, nehezen barátkozom, nem tudok ismeretlenekkel elbeszélgetni, nem vagyok elég szociális, de ez vagyok én, és abban hiszek, hogy ami nekem meg van írva, az úgyis meglesz, a saját sorsát nem kerülheti el senki :D
Nekem ugyanez, pasiba 17/F
Nálam is. Remélhetõleg az idõ majd megoldja :) 18/F
Teljesen ugyanez még kor is stimmel....csak azt nem értem mért kérdezgetik tõled ezt?azén barátaim inkább segítenek hogy összejöjjön az aki tetszik...vigasztaljon a tudta h nem csak te vagy így ezzel:) elöbb utóbb úgyis lesz valaki aki közeledik feléd, és tetszeni fogtok egymásnak:)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!:) )

Miért nem vesz semmit? A barátom azt mondta, nem tud nekem semmit venni húsvétra "mert nincs pénze"

Én mondtam is neki h nem kell nagy ajándék..de azért egy táblacsoki vagy v.mi jól esne.

Legjobb válasz: Az én barátom nincs megáldva valami nagy kézügyeséggel, de valamelyik nap olyan kis apróságot kaptam tõle, amit alig tudtam elhinni, hogy õ készített. Nagyon jól esett. De ha ír idézeteket vagy egy levelet, melyet szépen "csomagol", teljesen telibe találhat. Legalábbis nekem mind jól estek/esnek. De azért mellé egy tábla csoki is dukálhat/na.

Az én barátom nincs megáldva valami nagy kézügyeséggel, de valamelyik nap olyan kis apróságot kaptam tõle, amit alig tudtam elhinni, hogy õ készített. Nagyon jól esett. De ha ír idézeteket vagy egy levelet, melyet szépen "csomagol", teljesen telibe találhat. Legalábbis nekem mind jól estek/esnek. De azért mellé egy tábla csoki is dukálhat/na.
Én senkitõl nem várom el, hogy ajándékot vegyen nekem húsvétra, így a barátomtól sem. nálunk nem is szokás ilyenkor ajándékozni. a locsolkodó ffiak kapnak nálunk csokitojást, kávét, meg sütit és ennyi. fel kéne nõnöd, és ezt nem bántásból mondom.
Még én sem hallottam olyat, hogy húsvétra a fiú vegyen a lánynak. Fordítva igen, merthogy ugyi a locsolkodós idõk már elmúltak, de ha húsvét napján tiszteletét teszi a fickó, akkor illik neki valami kis figyelmességgel kedveskedni. De ha innen nézed, hogy na egy ünnep és vegyen valamit, akkor képzeld el, mennyi alkalom van egy évben: névnap, születésnap, "találkozás-megismerkedés évforduló", húsvét, karácsony, mikulás, Valentin nap... egy Zsiguli árát neked adhatná ajándékba. Nem szabad ilyen anyagiasnak lenni, egy igazi érzelmeken alapuló kapcsolat jövõje ne azon múljon már, hogy mennyi a másiknak a pénze, mit tud, vagy nem tud venni. Ha a tábla csoki jól esne, akkor nosza, vedd meg és egyétek meg együtt.
Vagy rajzoljon valami szépet:) ! Na, de komolyan, annyi ötlet van, csak törni kell egy kicsit a fejét és meglephet különösebb pénzkiadás nélkül is. Itt az interneten is vannak ilyen oldalak, ahol keresgélhet. Ha mégsem veszi a fáradtságot, hát, az is egy jelzés a személyiségérõl...
egyetértek sõt szerintem húsvétkor nem is illik a srácnak neked csokit adni mert h õ locsol te köszönöd meg. ne legyél már ennyire anyagias. ha meg nagyon ajándék akk este egy hosszú séta vmi romantikus parkba kivilágitott fõté stb. hidd el jobb mint egy csoki.
Én nagyon lemaradhattam valamirõl. Miért várod el a pasidtól, hogy vegyen neked bármit húsvétra? Én még soha nem hallottam ilyen szokásról.
HAHÓÓ! Hello! Emberek! Ideje tisztázni, hogy melyik ünnep mirõl szól! És nem azt csinálni, hogy ünnep = szabadnap, meg vegyünk valamit. Húsvét alkalmából a fiúnak SEMMIT nem kell vennie neked.
Elõttem szólónak TELJESEN IGAZA VAN!!!!!!
Mert biztos õ is megajádékozza a fiút a húsvét alkalmából. Ilyen egyszerû.
ezt en sem ertem. 3 eve vagyunk egyutt de husvetkor soha nem adunk semmit, csak ne tojast mikor jon locsolni. kis koromban kaptam szuloktol, nagyszuloktol a fa ala csokinyuszit, stb de az megint mas. szerintem is inkabb csinaljatok vmit egyutt. na meg nem hinnem h epp annyira ne legyen penze h 1 darab csokit ne tudna venni, mar 200ft-ert is lehet aranyos sokikat kapni! szerintem azt hiszi h te tobbet varsz el-amiben lehet h van vmi. na meg nem eleg kreativ, es an gyobb baj h nem is veszi a faradtsagot h az legyen, gondolvan h a "bocs, nicns penzem"-el le is tudja az egeszet. en is hallottam mar kulonbozo unnepek elott h jaj, most ne szamits nagyra mert ninc penzem de olyankor fabrikalt nekem vmit, aminek sokkal jobban orultem mert szemelyes volt. inkabb talaljatok ki vmi kozos programot, fessetek egyutt tojast, menjetek ki vhova, stb.
Mi van abban h nem vesz semmit? inkabb töltsetek el egyutt egy szep estet. az en baratom se tud nekem semmit se venni, mert most éppen nincs olyan helyzetben, de en mar annak is orulok h szeret :)
húsvétra semmit nem KELL vegyen. ez nem az az ünnep. de akkor mondja ezt, és ne azt, hogy nincs pénze.
Húsvétkor általában a fiúk szoktak ajándékot kapni, nem a lányok, az oké, h gyerekkorban a szülõk nagyszülõk a lányokra is gondolnak.Nekem eszembe nem jutna, h kérjek valamit a páromtól Húsvétra.Szerintem egyébként sem az ünnepekhez kell feltétlenül kötni az ajándékozást, ha csak úgy meglep valamivel egy átlagos napon az még akár jobban is eshet.(nálunk volt már olyan többször is , h hónapfordulónkra nem kaptam virágot és egy átlagos napon lepett meg egy szál virággal, és nem azért mert azelõtt nem volt pénze.)Nem kell mindig a formalitások után menni!
Az én páromnak sincs pénze, de nem is várom el tõle, h bármit is adjon. Épp elég ajándék, h tudunk találkozni. A húsvét arról szól, h a kisgyerekek kapnak a szüleiktõl egy kis csomagot, amit a "nyuszi hozott", a lányok tojást festenek, az asszonyok sütnek-fõznek, a srácok meg elmennek locsolkodni, amiért cserébe piros tojást, meg egy kis vendégséget kapnak. A mai idõkben már pénzt is... De egyáltalán nem szól arról, h a párok egymást is megajándékozzák, mint karácsonykor, vagy évfordulón... Buta dolog elvárni ilyesmit. Igaz, egy tábla csoki nem kerül sokba, de ahhoz miért kell Húsvétnak lennie, h vegyetek egyet, és megegyétek? Komolyan nem értem, de úgy látom, nem egyedül vagyok vele. Ha meg nincs pénze, akkor menjetek el sétálni, és tegyétek máshogy izgalmassá a Húsvétot. :) (23/L)

Miért nincsenek vagy ritkák a normális baráti kapcsolatok 30 felett?

A mai társadalomba vívmánya, vagy bennem van a hiba? Nem kell félreérteni, barátságra gondoltam és nem az ivócimborákra. Bár ha azt vesszük már az sem olyan mint régen. Régebben az emberek azért ittak, hogy a gátlásaikat levetkőzve, felszabadultan bulizzanak. Most pedig azt látom, hogy az ok inkább menekülni a valóság elől. Azt veszem észre, hogy a kapcsolatok sokkal felületesebbek, lazábbak és megromlottak. Nem olyan mint régen. Iwiw, facebook, ott megy a sok felületes téma. Mondjuk a lányok odaírják a képekhez, hogy "de szépek vagytok", "gyönyörű" stb. közhelyeket, a srácok like-olják a videódat, hozzászólásod és itt ki is merül a dolog. Ez a modern barátság, a kapcsolatok leépültek a számítógépre?

Legjobb válasz: Én pont ez a korosztály vagyok (33) és nekem is ugyanez a problémám és én sem tudom miért van így. Mivel én sosem ittam, nekem ivócimboráim sosem voltak. Akikrõl meg azt hittem, hogy barátok, azokról mindig kiderült, hogy csak érdekbõl játsszák meg magukat. Szerintem az lehet a baj, hogy az emberek többségét nem érdekli semmi, és emiatt még beszélgetni sem tudnak a másikkal mert nincs mirõl. Legalábbis én ezt látom.

Én pont ez a korosztály vagyok (33) és nekem is ugyanez a problémám és én sem tudom miért van így. Mivel én sosem ittam, nekem ivócimboráim sosem voltak. Akikrõl meg azt hittem, hogy barátok, azokról mindig kiderült, hogy csak érdekbõl játsszák meg magukat. Szerintem az lehet a baj, hogy az emberek többségét nem érdekli semmi, és emiatt még beszélgetni sem tudnak a másikkal mert nincs mirõl. Legalábbis én ezt látom.
Én is ezzel a problémával küzdök már egy ideje, valahogy teljesen elértéktelenedett mindent, beleértve az emberi kapcsolatokat is. A felszínes dolgokból van kínálat bõven, de abból meg én nem kérek. Sajnos ez egy ördögi kör, mert minél csalódottabb az ember, annál kevesebbet jár közösségbe, tehát annál többet ül otthon a számítógép elõtt, mint én... pedig igényem az lenne rá, hogy barátokkal legyek, de ha nincs kivel, akkor marad a gép :-( 30/N
Sajnos én is így vagyok! Azt hittem, hogy sok igazi barátnõm van, alig tudtam felosztani az idõmet közöttük! Állandóan úton voltam, bármiben számíthattam rájuk! Aztán férjhez mentem. Már akkor ritkultak a telefonok, a találkozások! Majd terhes lettem. Akkor még néha összefutottunk. Már 9 hónapos a kislányom, egyszer eljöttek közösen, azóta a színüket sem láttam, nem is érdeklõdnek. Nagyon bánt a dolog, nem tudom eldönteni, hogy bennem vagy bennük van-e a hiba! Kinek kéne kit keresni?
Azért van ez, mert az ember ahogy öregszik, úgy hülyül és a normálisakból egyre kevesebb lesz, mert még azok is meghülyülnek, akik elõtte rendesek voltak(valamennyire).Ez szerintem a párválasztás miatt(is) van.Amiatt mindenki kifordul magából, idióta lesz és megváltozik.Nekem például egy régi, szinte gyerekkori barátnõm bele akart rángatni egy hármasszexbe, azért, hogy megtartsa a paliját.Na, ott lett vége.
Szerintem vannak normális baráti kapcsolatok 30 felett is. Egyszerûen csak megváltozik az emberek élete, más városba költöznek, családot alapítanak stb. De ez nem törvényszerûen jelenti, hogy véget érnek a korábbi baráti kapcsolatok. lehet, csak ritkulnak a találkozások. Nekem legalábbis így történt. van kb 3 rendes barátom, akikkel tartom a kapcsolatot, érdeklõdöm felõlük, azonban a távolság miatt (más ország) jóval ritkábba találkozunk. Mindenkinek a saját családja az elsõ, pláne, ha már gyermeke is van.
A kérdező hozzászólása: Még az a gondolat is felmerült bennem, hogy annyira megváltozott az emberek szemlélete, annyira kitolódott a gyerek vállalás, nõsülés, hogy az ismerõseim hülyének néznek miatta. Lúzernek tartanak, mert gyerekem született és elköteleztem magam? Nem akarnak felnõni és ezért érezhetem ezt? Lehet...
"Ezek szerint a férjeket ez nem zavarja vagy éppen közömbösek még a témával kapcsolatban is." Szerintem ezzel a mondattal nagy igazságot mondtál. Én is tettem már fel kérdéseket, ahol konkrétan férfiak véleményére voltam kíváncsi, és egyikre sem kaptam választ férfitól. Úgy látszik, õket semmi sem zavarja, ahogy esik úgy puffan. Nekik mindegy. Amit írtál, hogy azért fordulnak el tõled, mert családod van, abban lehet valami. Én a másik oldalon állok, még nincs családom. De azoknál ahol már vannak gyereke, ott azt veszem észre, hogy rám már nem igazán kíváncsiak, és nem lehet beszélni másról csak a gyerekrõl. Ha nincs is ott a gyerek, hiába akarok felhozni valami más témát, két mondat után megint a gyerekrõl beszél. Tudom, hogy fontos a gyerek. De elõtte még lehetett velük másról is beszélni, a gyerek után meg mintha minden más megszûnt volna a számukra. És itt mindegy, hogy férfi vagy nõ az illetõ, és mindegy, hogy kicsi vagy nagy gyerekrõl van szó.
"Mivel én sosem ittam, nekem ivócimboráim sosem voltak. Akikrõl meg azt hittem, hogy barátok, azokról mindig kiderült, hogy csak érdekbõl játsszák meg magukat." Ez ismerõs. Én úgy láttam át, hogy ki a felületes érdekbarát, és ki a jófajta, hogy sokat voltam munka nélkül és az ilyen mélypontokban pont azok mellõztek leginkább, akik tudtak volna segíteni. De mivel én éppen semmiben nem voltam számukra hasznos, hiába várhattam, hogy segítsenek, vagy csak mondjanak 1-2 jó szót. Ha az ember magányos és munkája sincs, annak egyetlen haszna, hogy megismerheti a barátjai és ismerõsei valódi tulajdonságait és tudja, hogy a jövõben kihez ragaszkodjon, kinek segítsen kérés nélkül és ki az akit inkább csöndesen elkerüljön. "Talán az lehet, hogy az emberekben nincs már bizalom, nincsenek álmaik és kilátásuk." Álmaim vannak, de kilátásaim nem nagyon. Nekem most minden rosszul megy, és ha hívnának is barátok közös programokra, most nem mennék már, mert õk vidámak, van okuk rá, én meg nem. És mivel nem igazi barátok, nem értik, hogy miért, nem is kíváncsiak rá. "Aztán férjhez mentem. Már akkor ritkultak a telefonok, a találkozások! Majd terhes lettem. Akkor még néha összefutottunk. Már 9 hónapos a kislányom, egyszer eljöttek közösen, azóta a színüket sem láttam, nem is érdeklõdnek. Nagyon bánt a dolog, nem tudom eldönteni, hogy bennem vagy bennük van-e a hiba! Kinek kéne kit keresni?" Nekem is volt egy ilyen "barátnõm". A lagzijára még hívott minket. Azután a baráti összejövetelekre is el-el jött, de nem mindig. Õ volt az, aki valami miatt legtöbbször lemondta. Aztán gyereke lett. Megértettük, ha nem tudott jönni, de néha csak jött. Viszont folyton olyan idõpontban találkoztunk, ami neki jó volt, õhozzá igazodtunk. Pedig õ ráért, mert a férje tartotta el elejitõl fogva, és nem járt dolgozni, a gyerekkel törõdött csak, még a háztartásuk sem volt nagy, hogy sok dolga lenne. Mi többiek meg dolgoztunk (kivéve ha nem volt munkahely). És ettõl függetlenül hozzá igazodtunk. Egy idõ után másról sem szóltak a találkák, mint arról a csajról, meg a gyerekérõl, mert ugye hozta magával. Õ sose indítványozta, hogy találkozzunk, mindig azt várta, hogy hívjuk. Egyre laposabbak lettek a találkák. Mi szenvedtünk a meló miatt, vagy annak hiányától, a csaj meg mást se tudott csak nyafogni, a férjét szidni, hogy nem jön értük, stb... Jó ideje már nem találkozgatunk. Van egy másik csaj is a régi bandában. Õ férjhez ment, ismertük a srácot. Ezért õ (õk) jobban benne volt(ak) még a közös dolgokban. Hívtuk is õket ide-oda, mire egyszer majdhogynem megsértõdött, hogy valahova hívni merészeltük. Leszólt a magas lóról, hogy mi nem vagyunk egy életszakaszban... Az, hogy valaki megtalálja a párját, gyerekei lesznek, megváltoztatja az életét. De inkább boldogabbá és könnyebbé, hisz ketten minden sokkal könnyebb és jobb. Rendben van, hogy többet foglalkozik valaki a családjával, de ne nézze már le azokat a "barátait", akik még nem érték el ugyanezt. Hisz õ is volt egyedül, tudhatja, hogy minden nehezebb, bizonytalanabb. Ezért nem fogom családos barátaimat keresni. Nekik otthon ott a társaság, rám úgysincs idejük. Ha meg van, majd szólnak. Persze az is jellemzõ, hogy akkor szólnak, ha éppen fasírtban vannak a házastárssal... Akkor fontosak lesznek hirtelen a barátok....
"Hacsak nem olyan szerencsés valaki, hogy a legjobb barátnõje vagy barátja a szomszédban lakik. :-) " Gyerekkorban errõl álmodoztunk a barátainkkal! Hogy majd ha felnövünk, egy utcában fogunk lakni, mindenki ugyanott épít magának házat, és ott lakik majd a saját családjával, és átjárunk majd egymáshoz és a gyerekeink majd együtt játszanak. De szép álmok is voltak! Aztán mi a valóság? Hogy 33 évesen is azért gürcölök tök egyedül, hogy egy nyamvadt lakásom legyen. Nemhogy a régi barátokkal egy utcában házat építgessünk... :-) "más értékrendet követett, ..., amit már nem tudtam tolerálni" Annyira züllött barátaim nem voltak. De általában nem gondolnám, hogy egy barátnak pont ugyanazt az értékrendet kellene követnie. Kivéve, ha az pont a barátsággal kapcsolatos. Pl nem járok bulizni egy régi baráttal, mert utálok bulizni, de neki az barát, aki megy vele bulizni. Viszont egy másik barátnak kõkeményen kifejtem a rosszalló véleményem, ha épp akkor hagyja el a pasiját, ha az súlyos betegséget kapott. A mi barátságunk az õ kapcsolatától nem változik. Én veszekszek vele, hogy rosszul cselekszik, de nem fogom megváltoztatni. Ha hallgat rám, akkor sikerült jót tennem, ha nem, akkor megsértõdik és nem keres, de nem én taszítom el. "Felnõttként az elhelyezkedésért már lényegében egymással versenyeztek." Jaja, bizony éreztem már irigységet baráttól... "Nem tudják átérezni, akármennyire is igyekeznek, a másik helyzetét, nem tudnak tanácsot adni, hozzá szólni sem tudnak. " Nem akarnak átérezni inkább! Aki egy barátságot szeretne megtartani, az képes átérezni a másik helyzetét. Akarat kérdése. De legkönnyebb rámondani, hogy megváltozott az élethelyzet. Szerintem ez nem így van. Az igaz barátságnak pont az a lényege, hogy megértjük a másikat, és úgy segítünk neki ahol csak lehet, mintha a saját bajainkat oldanánk meg. Erre nagyon kevesen képesek. És akik képesek is, a sok csalódás miatt már óvatosak... "Nem akarnak felnõni és ezért érezhetem ezt?" Az, hogy valakinek szerencséje volt és fiatalon találta meg a párját, és még gyerekük is van, nem biztos, hogy felnõtt. Ha annyira felnõttek lennének a családos nõk/férfiak, akkor nem lenne annyi válás. És akkor a társkeresõ oldalak nem lennének tele idegbeteg kétgyerekes anyukákkal, meg gyermekekkel rendelkezõ de nem velük élõ apukákkal... Ebbõl a kérdésbõl megint elõjön a boldog (?) házaséletet élõ barátnõm lenézõ dumája. Nincs férjem, nincs gyerekem. Örülök ha munkám van. Diplomával nem könnyû munkát találni... fõleg nõként 30-as korban. Hála a munkahelyekrõl alattomosan szülni lelépõ anyukáknak, a munkaadók nem kedvelik a hajadon 30-as lányokat. Mindegy, ez már más téma. Mindenesetre nem szórakozom, hanem arra gyûjtök, hogy lakást tudjak venni és ha egy hozzám hasonló felnõtt gondolkodású férfi is akad, akkor majd családot alapítani. Az, hogy vele még nem sodort össze az élet, nem jelenti, hogy ne lennék felnõtt! "ott azt veszem észre, hogy rám már nem igazán kíváncsiak, és nem lehet beszélni másról csak a gyerekrõl. Ha nincs is ott a gyerek, hiába akarok felhozni valami más témát, két mondat után megint a gyerekrõl beszél. " No comment. Teljesen igazad van!
16. válaszoló vagyok. Kérdezõ, szerintem nem értetted meg, amit írni akartam. Más élethelyzetben levõ emberek nehezebben találják meg a közös hangot. Nem néz le senki senkit azért, mert van családja, vagy mert nincs. Legalábbis én ezt nem tartom normálisnak és átlagosnak, nem errõl van szó. Arról van szó, hogy az emberek érdeklõdési köre megváltozik. Két eltérõ élethelyzetben levõ ember (és itt nem a dolgozóra és a munkanélkülire gondolok, mert az nem feltétlenül eltérõ élethelyzet) más-más dolgokról szeretne beszélgetni, tanácsot kapni, megoldást találni. A politikai, v allási nézeteik lehetnek azonosak, az lehet egy alapból közös téma, de szerintem ez kevés egy jó barátsághoz. Azért írtam a családost és a szinglit, mert ezt a helyzetet sokan ismerik. Egy anya (lehet, hogy egy apa nem) a munkájával, gyerekeivel kapcsolatos gondokra kíván tanácsokat kapni, az ezzel kapcsolatos jó-rossz élményeket kívánja általában megosztani. EGy szingli a pártalálásra szeretne megoldást találni. Aki megtalálta a párját (esetleg könnyedén), az nemigen fogja tudni megmondani (pláne nem, ha már 20x elmondta a véleményét), hogy mit cisnál a másik rosszul, és nyilván nem az lesz minden vágya, hogy pártalálási stratégiákat agyaljon ki. Csatlakozni meg ritkán tud, legalábbis, ha egy anyáról van szó. Igen, lehet, hogy van különbség egy férfi és egy nõ között. A férfiaknak ez sokkal könnyebben megy. Ráadásul ha egy nõnek családja van, akkor az elsõ 10-14 évben leginkább õrá hárul a gyerek. A ffi sokkal jobban el tud mozdulni a gyerekek mellõl, gyakrabban el tud járni a barátokkal is. Ez egy társadalmi berendezkedésnek is köszönhetõ. A nõk is próbálnak persze a gyerek mellõl elszabadulni, de ez sokkal nehezebb. Egy férfit kevésbé érdekelnek a gyereknevelés problémái, mint egy anyát, így nyilván másról is szívesen hall a baráti körében. Ebben az is szerepet játszhat, amit már elõbb leírtam: a nõ feladata az alapvetõ gyerekápolási, gyereknevelési problémák megoldása, így õt leginkább ez foglalkoztatja. Szvóal lehet benne valami, hogy férfiként te butaságnak látod, hogy egy embert (legfõképp egy nõt) ennyire megszabjon az élethelyzete, de ettõl ez még sajnos így van.
A kérdező hozzászólása: Nem tartom butaságnak, hogy mennyire szabja meg valaki érdeklõdési körét az adott élethelyzete. A kérdésem az volt, hogy miért lazulnak jobb esetben a kapcsolatok? Az általános az, hogy inkább megszûnnek, mint lazulnak. Én tudok másról is beszélgetni és ha találkozom a barátaimmal. Más élethelyzetek... Jó elfogadom. De inkább azt lehet leszûrni, hogy az emberek inkább a családon keresztül próbálnak új, tehetõsebb barátokat szerezni, mert ez lehet egy "közös pont" azokkal az emberekkel, akik elõtte soha nem keresték a társaságukat. Az a "barát" aki nem él párkapcsolatban az úgy érzi, hogy nem lehet tervezni, alapozni a barátságodra. Nem tud kölcsönkérni, nem tud átugrani csak úgy egy sörre. Aztán lepattan. Élethelyzet... Igen, lehet így is gondolni erre. Nem magamból indulok ki, én elköltöztem a városomból, tehát engem nem ez a része érint igazán. Betudom annak, hogy messze vagyok. A külföldön élõ válaszolóknak pedig annyi, hogy a mai rossz gazdasági helyzetben nem csoda, hogy keresik a társaságukat a "barátaik", hiszen ki tudja mit hoz a jövõ számukra. Jól jöhet egy ilyen barát. Lehet túl negatívan állok a dologhoz? Lehet..., de egyébként nem ítélem el azokat az embereket akikben ezt látom. Szoronganak, félnek. Miért is ne szoronganának? Hiszen szinte azt csinálnak velük amit csak akarnak(a kormány). Munkanélküliség, betegségektõl és a megélhetéstõl való szorongás. Ezt tartom a fõ oknak, de ne felejtsünk el embernek maradni, mert arra ez nem mentség.
...és akkor ennyi?? Bele kell törõdni, hogy 30 felett érjem be az internet kapcsolatokkal?? Ezt annyira nehezen fogadom el.. Nem tudom mit lehetne csinálni mert én is most is itthon vagyok egyedül szombat este, mint minden este és a net segítségével próbálok emberekkel kommunikálni.. ha belegondolok, akkor szánalmat érzek saját magam iránt.. Pedig egy közvetlen barátságos nõ vagyok, könnyen ismerkedem (legalábbis régen) és pár éve még folyamatosan zsúfoltak voltak a napjaim/éjszakáim, hogy mikor kivel hova milyen programra megyek, mit csinálunk, vagy csak összejövünk és együtt vagyunk, nem pedig egyedül.. jöttek költözködések, munkahelyváltások stb. és egyszer csak azt vettem észre, hogy már senki nincs akivel egy délután beülhetnék egy kávéra. Változtatnék, mert nagyon szeretném, de merre induljak?? Az utcán szólítsam le az embereket?? A munkahelyemen nem tudok csak munkahelyi és nem baráti/jó ismerõsi kapcsolatot kialakítani, mert munka után egyrészt mindenki rohan a családjához, másrészt pont olyan pozícióba vagyok, hogy vagy az õ fõnöke vagyok, vagy az én fõnököm.. Lépten nyomon azt olvasom, hogy hányan vagyunk magányosak és hányan vágyunk barátokra. Akkor miért nem próbálunk meg tenni valamit?? Akinek ötlete van és ki akar ebbõl lépni, az kérem ossza meg velem/velünk. Nem fogunk gyermekkori barátságokat kötni egymással, de adhatnánk esélyt magunknak a jó ismeretségekre..
ma 22:29 Alényeg abban van, hogy a 30-as 40-es korosztály lehetõségei a baráti kapcsolatok megtalálására, fenntartására illetve ápolására rosszabbak, mint a tízen- és huszonéveseké. Ez azonban elfogadható magyarázat a statisztikára, de nem elfogadható az egyes ember életében. Az ugyanis annak az embernek a döntésein múlik. Ha nem ideálisak a körülmények, akkor nem ideális körülmények közt kell létrehoznia az ilyen kapcsolatokat, ha valóban fontos neki. Ötletet kértél, Íme: Nem szabad elfogadni, hogy az élet pusztán maunkából, létfenntartásból, családból és pár nap szabadságbóláll. El kell kezdeni sportolni, bele kell vágni új vállalkozásba, találni kell valamilyen hobbit, el kell járni kocsmába vagy klubba. Lényeg, hogy meg kell mozdulni, és mozgásban maradni. Ebben az esetben lesznek barátok. Fiatalabb korban is így lettek, csak akkor nagyobb volt a merítés.
ÖÖÖ izé negativ, az a bizonyos harmincas csoport, nem barátkozni jár szórakozóhelyekre hanem ismerkedni jobbára ellenkezõ nemûekkel, barátnõt lehet találni kocsmában barátot nem legfeljebb ivócimborát. Ami engem illet elég gyakran járok el, de sokszor egyedül, elfogyott a türelmem hogy végig telefonálgatom az egész diszes társaságot és mindenki fáradt , jobban mondva lusta felemelni a seggét , hogy jólérezze magát....
A kérdező hozzászólása: Iskola, sok szabadidõ, függetlenség. Szerintem ettõl nem lesznek barátok, de az tény, hogy van idõ megismerni a többieket. A találkozások ritkulása inkább lehet, de szerintem inkább a közömbösség az ami a fõ ok lehet. Igazából nem szeretek panaszkodni, nem is szoktam senkit a bajaimmal traktálni. Az, hogy valaki szingli és az addigi legjobb barátja már régóta párkapcsolatban él, gyereke van stb. megszakíthat egy barátságot? Ugyan miért szakíthat meg egy igazi barátságot? Ha találkozunk, nem kell magunkkal vinni a gyereket vagy a párt. Ez szerintem alap. Ha ez zavaró, azt finoman éreztetni, vagy ha ez nem elég, el kell mondani szerintem. Ha ezt nem tesszük meg, fordított esetben nem értjük meg akkor öszintétlenek vagyunk. Ha nincs annyi empátia bennünk, hogy bele éljük magunkat a másik helyzetébe, akkor milyen barátságokról beszélünk? Azért nem keresünk valakit mert családja van és majd akkor esetleg keressük, ha már nekünk is lesz? Milyen barátságról beszélünk akkor? Az igazság az, hogy nem akarom és nem is szoktam a barátaimat a problémáimmal nyaggatni, sem áradozni a gyerekrõl, családról. Egyszerûen csak jó hülyülni, megnézni egy jó filmet, elmenni bulizni. A társadalmat, politikai helyzetet kitárgyalni és nem azt, hogy a gyerek megfázott, vagy mászik, feláll, megszólal és mennyire aranyos, hogy imádja a sütõtököt és a baracklevet. A röhej az, hogy én férj vagyok és nem feleség, de úgy látom többségében lányok írtak a kérdésre. Ezek szerint a férjeket ez nem zavarja vagy éppen közömbösek még a témával kapcsolatban is.
EGyetértek a 15. válaszolóval. Gimisként, egyetemistaként rengeteg idõd van. Amint családot alapítasz és/vagy dolgozol, sokkal kevesebb idõd marad, és azt a keveset is a családodra/párodra, a házimunkára, magadra fordítod. Ettõl függetlenül én megkülönböztetnék két dolgot: 1) a barátság érzését és a 2) baráti találkozásokat. Meg kell vizsgálni, hogy mitõl barátság a barátság: hogy összejöttök, vagy amit éreztek? Az érzés (bár nem olyan intenzív) kitarthat, és ugyanúgy segítésre, szolidarításra, szeretetre ösztönöz, noha már nem ez lesz az elsõdleges (hiszen a saját életedet, a családod életét tartod szemelõtt, azt kell elsõdlegesen intézned). A találkozások viszont általában megritkulnak, ezért ha ez tartotta össze a kapcsolatot, akkor az bizony megszakad idõvel. Amúgy én úgy látom, hogy a barátság (néhány ritka kivételtõl eltekintve) az adott élethelyzetekre vonatkozik. És amint a két fél különbözõ élethelyezetbe kerül, meglazul. Nem tudják átérezni, akármennyire is igyekeznek, a másik helyzetét, nem tudnak tanácsot adni, hozzá szólni sem tudnak. Végülis pl. egy szingli általában nem tud mit kezdeni azokkal a témákkal, amik pl. egy kisgyerekes barátnõjét érdeklik (még akkor is, ha nem csak a gyerektémák érdeklik az anyukát), és nem is tudja feldolgozni, hogy a gyerek elõrébb került, mint õ, a barátnõ. Egy stabil párkapcsolattal bíró ember nehezen tud mit kezdeni azzal a baráttal, akinek soha nem jön össze egy kapcsolat sem. Az évek alatt a tanácsait már mind elmondta, ismerkedni nem tud a másik helyett. Én pl. igyekszem kerülni ezeket a témákat a szingli barátnõknél, és másokra fókuszálok, így azért remekül meg vagyunk. A munkahelyen kialakulhatnak jó kollegális, szinte baráti kapcsolatok, és egy ideig meg is szoktak maradni általában, de ahogy az embert elragadja az új munkahely pörgése, ez is meg szokott fakulni. Élethelyzetek. Ez a kulcsa szerintem mindennek. :(
A kommentek között van rengeteg általánosítás. Ezeknek mind van valós alapjuk, de általánosítva már nem tudom elfogadni azokat. Szerencsére látok a sok rossz mellett sok jó példát is. Miért jóval ritkábbak 30 felett, mint huszon- vagy tizenévesen? Azért, mert az iskolások és az egyetemisták döntõ többsége tizen- vagy huszonéves. Amíg az oktatási rendszeren belül vagy, lényegében rád van sózva egy társaság többé-kevésbé hozzád hasonló helyzetben levõ emberekbõl. sokkal több lehetõséggel az összejátszásra, és sokkal kisebb és kevesebb érdekellentéttel. Több idõt töltötök egymással, és kevesebb a felelõsségetek. Felnõttként az elhelyezkedésért már lényegében egymással versenyeztek. Az idõtök nagy része elmegy munkára, késõbb családra. A régi barátságokból eltérõ életutak válnak ki, és sokkal kisebb mértékben találkoznak újakkal. Ez egy természetes jelenség. Lehet tenni ellene, de ahhoz erõs elhatározás kell. Van még csomó más dolog, ami rombolja az emberi kapcsolatokat, de azok már tipikusan ugyanúgy vonatkoznak a tizen-huszonévesekre, mint a 30 felettizekre.
A kérdező hozzászólása: Talán az lehet, hogy az emberekben nincs már bizalom, nincsenek álmaik és kilátásuk. Megszürkülnek. Ha jól keres akkor azt hajtja, ha nincs munkája azért õrlõdik, ha van munkája jobbat akar. Így még mélyebbre süllyed a hajó és marad a facebook. Oda kiteheti a legjobban sikerült önfotót, a nyaralás képeit amin mosolyog és boldognak látszik és nyomhatja a like-okat. :)
A kérdező hozzászólása: Igen. Tényleg érdektelenek és néha én is az vagyok. De ez így nagyon gáz. Ha 2 hétre nem lenne kábel tv és internet tuti nagy változást hozna... Egy kis ideig.
A kérdező hozzászólása: Igen. Csak a felületes dolgok. Érdekbarátságok és álszeretet, csak az a baj, hogy ezeken már átlátok.
A kérdező hozzászólása: Én is elköltöztem, van 2 barátom akikkel a távolság miatt ritkán, de találkozunk. Régen teljesen más volt a helyzet. Igaz, a család miatt megváltozik az ember értékrendje, de szerintem ennek ez nem lehetne az oka.
A kérdező hozzászólása: Tényleg hülyülünk ahogy idõsebbek leszünk? Lehet benne valami... 3-as szex? Ezt nem tudtam megtenni egy gyerekkori barátnõdért? :D Csak hülyülök...
Van abban is igazság, amit írtok. Sok kapcsolat elértéktelenedik és sokan meg is hülyülhetnek a korral, a párválasztással. Nekem is volt példa az elsõre és én is veszítettem már el olyat, akit korábban barátnak tartottam, de azt is gondolom, hogy idõvel más dolgok lesznek a fontos(abb)ak, és ezek kerülnek az elsõ, második, harmadik helyre. Ha igazi a barátság, attól még mûködõképes marad, csak egy idõre megváltozik a minõsége.
20:58 vagyok ismét Szerintem azért is történnek ezek a dolgok, mert mi magunk is rengeteget változunk, én pl. pár évvel ezelõtt még el tudtam nézni a barátnõmnek, hogy folyamatosan csalj a férjét mindenféle jöttmenttel, pedig soha nem voltam híve az ilyesminek, de tõle elnéztem. Viszont egyre jobban idegesített és csak arra tudtam gondolni, hogy szegény férje otthon vigyáz a gyerekre, míg õ már elnézést a kifejezésért, de éppen dugatja magát valakivel. Addig-addig vitatkoztunk ezen, hogy másfél év állandó vita után közöltem vele, hogy én megszakítok mindenféle barátságot/ismeretséget vele. Nagyon nem az elveimnek megfelelõ már ez és úgy voltam vele, hogy nem tudok barátként elfogadni valakit, aki ennyire másként vélekedik az életrõl, mint én. Néha eszembe jut, hogy régebben mennyi ökörködtünk és bizony hiányzik, de már nem vagyok rá kíváncsi. Nekem ugyan még nincs családom, de meg tudom érteni azokat, akik a családalapítás után ritkábban találkoznak a barátokkal. Ráadásul szerintem ez teljesen érthetõ fordítottan is, ergo ha a barátnõmnek most gyereke születne, én is inkább azokhoz járnék többet, akiknek még nincs. És nem azért, mert bármi bajom lenne a gyerekekkel, sõt, imádom õket. Hanem egy gyerekes anyuka már egészen másként áll mindenhez, ott már figyelni kell a kicsire, nem lehet olyan oldottan "szórakozni". Én azt gondolom, hogy a baráti kapcsolatok ezért is fakulnak meg idõvel. Hiszen fiatal korban, mikor még nincs család, akkor mindenkinek sokkal több ideje van a barátokra, de késõbb már a család az elsõ (normális esetben) és emiatt a barátságok kissé lazábbak lesznek, az egyre ritkuló találkozások pedig azt hozzák magukkal, hogy egyre kevesebb közös megbeszélni valójuk lesz az embereknek. Sajnos ez így van. Hacsak nem olyan szerencsés valaki, hogy a legjobb barátnõje vagy barátja a szomszédban lakik. :-) Szívesen beszélgetnék még errõl veletek, végre egy nekem való téma :-)
Teljesen egyetértek veled, mi magunk is változunk és ezért (is) változnak meg a kapcsolataink. Hasonló cipõben járok, min te, a barátom, akit korábban annak tartottam, olyannyira megváltozott, más értékrendet követett, (szintén megcsalás, csak itt õ volt rendre a csábító fél), amit már nem tudtam tolerálni. A nehéz ebben az, hogy õ úgy érzi, nem változott, sõt, én nem fogadom el õt olyannak, amilyen-vagyis nem viselkedek barátként-és küzdene a kapcsolatért. Nehéz az ilyen helyzet, de tudni kell, mi az, amihez ragaszkodunk (tisztesség, becsület, stb.) Egy másik barátnõmnek már a 3-ik gyermeke született meg, ráadásul másik országban él. Valóban más az életünk és ritkán találkozunk, de õszintén, nyitottan érdeklõdünk a msáik felõl, érdekel mi történt vele. Szerintem ez az igazi barátság. Nem a folyamatos együttlét, az állandó készenlét, vagy az, hogy mindig mindent tudjunk egymásról, hanem az, hogy mindig érdekeljen, mi van a másikkal, segítsük õt-hacsak néhány szóval is- és elfogadjuk azt is, ha most egészen másról szól az élete, mint rólunk.
Mindenki a saját bajaival van elfoglalva. Az emberek irigyek. folytassam?
Én azt vettem észre, hogy valahogy a fiatal korban kötött barátságok tartanak sokáig (16-25 év között). Akikkel sok fiatalkori élmény köt össze, azzal marad meg a felnõttkorban is az "örök barátság". A körülmények 30 felett gyakran megritkítják a találkozásokat. Pl.: az egyik mûszakos melóba jár, a másik gyereket vállal és nincs elég ideje az összes barátjára, a harmadik ingázik más városba és folyton fáradt, a negyedik nyakába szakadt a frankhitel és nem jár szórakozni, csak otthon lehet vele találkozni, más esetleg elkezd vállalkozni és elfelejtkezik mindenrõl ami nem a karrieréhez kapcsolódik. Azt hiszem ez az a kor amikor tényleg vége a gyermekkornak és elválasztódik a felületes barátság az igazitól.

Megcsaltam a barátomat, és egyáltalán nincs bűntudatom, miért?

A srác, akivel megcsaltam, együtt töltöttünk egy hétvégét nála, ismerkedtünk, együtt is aludtunk 2 éjszakát, de vele sem volt jó együtt lenni.

Legjobb válasz: azért nincs, mert nem szereted a barátodat, semmi tiszteletet nem mutatsz iránta... párkapcsolatból leülhetsz, egyes

azért nincs, mert nem szereted a barátodat, semmi tiszteletet nem mutatsz iránta... párkapcsolatból leülhetsz, egyes
Nem szabad leribancozni mivel nem tudod, hogy õ mit érez, hogyan gondokodik. Nem te éled az õ életét és így nem is itélhetsz róla. Kérdezõ te biztos nem szereted a barátod, ezek után annyi jár, hogy mondj el neki mindent és szakítsatok. Mindenképp megérdemli a srác, hogy boldog legyen egy másik lánnyal aki hûséges és szereti.
Egy érzelmi nulla vagy, ennyi derül ki a történetbõl.
Ja és egy igazi ribanc is van, ha csak úgy együtt aludtatok 2 éjszakát valakivel, akivel nem is jársz.
Azért nem érzel semmit mert egy r*banc vagy aki nem szereti a barátját, gusztustalan vagy. (:
Kedves Kérdezõ! Jómagam is hasonló cipõben jártam, az elõzõ kapcsolatom 5 évig tartott. Az évek során ugyanúgy ismerkedtem, sõt kerestem egy nála jobb fiút, mert éreztem, hogy jobbat érdemlek, de nem voltam benne biztos, hogy találok. Egyedül a szex mûködött jól a kapcsolatban. Több férfival volt dolgom, volt akivel többször együtt voltam, vagy már a szüleinek is bemutatott. Volt egyszer egy eset, amikor az egyik szeretõm ágyából alig 20 perc alatt az exemében landoltam. Megölelt, tett egy próbálkozást. Mondtam, hogy most nincs kedvem és azzal aludt. Még a szagom sem tûnt fel neki...... Pedig izgultam, hogy na azt már észre fogja venni. De nem. A mai napig nem tudja, hogy félreléptem. Többször. ...és már csak nevetek rajta. De sosem érdekelt, ha kiderült volna közben, akkor simán le tudtam volna tagadni. Megy tovább az élet!
"Az évek során ugyanúgy ismerkedtem, sõt kerestem egy nála jobb fiút, mert éreztem, hogy jobbat érdemlek, de nem voltam benne biztos, hogy találok." Ez igen, ez Magyarország. Nem csoda, hogy itt tartunk...
14/15 TE IS EGY IGAZI RIBIZLI VAGY A KÉRDEZÕVEL EGYÜTT!!!HA NEM VAGYTOK FIZETÕS LÁNYOK AKKOR MIÉRT NEM!? HISZ MINDEN ADÓTSÁGOTÓK MEG VAN HOZZÁ!NEM SZÁMÍT HOGY KINEK A FARKA VAN BENNETEK CSAK EGY FAROK IGAZ?
A kérdező hozzászólása: Heeeeee, 16/16-os, ne kiabálj, itt senki sem süket! :D
HEEEEEE TE S.GFEJ RI.BANC KÉRDEZÕ!AZÉRT ÍRÓK NAGY BETÛVEL HOGY KIEMELJEM MEKKORA KU.VA VAGY!TE ÉS A HOZZÁD HASONLÓK!
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó válaszoló! Köszönjük szépen az összes ribanc nevében! :)
Anyátok a ribanc, nyugodjatok már le ezzel... Kérdezõ: Bebizonyosodott, hogy nem szereted, ne rabold az idejét azzal, hogy hülyíted, szakíts vele!
Ez a biztos jele annak, hogy egy alávaló, büdös ribanc vagy :D
0. Szakíts.A srác megérdemel egy hûségesebb fajta barátnõt.
nekem sincs, holott agyba fõbe csalom a csajomat, hiába is szép a távkapcsolat. ne foglalkozzál vele.
Nem egyszer és nem kétszer. 21L
A szex miatt csináltad?
Bizony nem szereted.
Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de akkkor nem szereted õszintén a barátodat.
hát .. durva vagy:) nem vágom az ilyesmit. hogy honnan , milyen mélyröl jött mert ha nagyon akkor találtál egy úúj szakmát, foglalkozást magadnak

Miért nincsenek barátaim és a régiek miért nem keresnek engem? 15/L (többi len)

Általános Iskolában rengeteg barátnőm volt,most átjöttem gímibe egyébként ugyan annak az iskolának szal szinte mindenkit ismerek de a barátnőim szinte mind nyelvi előkészítős osztályba jelentkeztek. Azt gondoltam nem lesz baj szoros a barátság hát nem így lett a suliba még mindig oda vannak értem de az nekem fura hogy nem rég tudtam meg simán elmentek nélkülem bolingozni aztán szépen elmesélték és közölték jövő héten meg vidám parkba mennek de eszükbe nem jutott elhívni ez még nem bántana de a leg jobb barátnőm is folyton mással van én nem erőltetem hogy velem legyen hisz a szeretettet nem lehet erőltetni de azért képzelhetitek rosszul esik. Tegnap ezt mind át gondoltam és sírni lett volna kedvem de nem tudtam nem is tudom miért valahogy nem csak nagyon fájt. Ami még gond hogy diszlexiás vagyok szal nem igazán vagyok jó tanuló nem csúfolnak de azért rossz érzés… Emellett én az igazgató lánya vagyok persze ezt nem hangoztatom olyan vok mint a többiek csak éppen nem az a feliratos pólós farmeres csaj (nem mintha bármi bajom lenne az ilyenekkel a legjobb barátnőm is ilyen volt) de én szeretem a drága kidolgozott ruhákat és a szép cipőket de nem sokan osztják ezt a klasszikus ízlést. De mindezek ellenére nem vagyok egy vissza fogott jó kis lány örült vok folyton nevetettek és nevetek amikor a barátnőimmel vagyok mindig mondják menyire hiányzik nekik a humorom mégse töltenek velem több időt… Az új osztálytársaimmal is jobba vagyok de nekik meg van a saját körük amibe én nem feltétlen akarok bekapcsolódni.. Nem tom mit lehet tenni talán más körben, kell ismerkedni.. 15/L aki először életében teljesen tanácstalan..

Legjobb válasz: és ha legközelebb mesélik a régi barátnõid hogy hol voltak, nem kérdezed meg tõlük, legközelebb mikor mennek és hogy mi lenne ha velük mennél?

és ha legközelebb mesélik a régi barátnõid hogy hol voltak, nem kérdezed meg tõlük, legközelebb mikor mennek és hogy mi lenne ha velük mennél?
A kérdező hozzászólása: az olyan rámenõs ha nem akarják hogy velük menjek minek?
szerintem nem rámenõs. megkérdezheted, nem vesztesz vele. lehet csak nem jut eszükbe hogy szóljanak mert te már máshova jársz, talán úgy gondolják, megvan a másik világod.
Hívd el TE õket valahova, pl. magadhoz, vagy valahova, vagy csak egyszerûen sétálni). HA örömmel mennek tudni fogod, hogy csak félreértetted õket és tényleg jó barátaid vannak. HA nem akkor, az új osztálytársaidal barátkozz, kezdeményezz te, ne azt várd, hogy a sült galamba szádba repüljön, hanem cselekedj. EZ nem könnyû egy visszahúzódó lánynak, de mint te is írtad te nem ilyen vagy. Úgy hogy hajrá, sok sikert neked. Másrészt az, hogy az igazgató lánya vagy nem kell gondot jelentsen a barátkozásban, kivéve, ha emiatt fenn horod az orrodat (ismerek ilyet). Kisebbségi komplexusod pedig ne legyen, vagy te ugyan olyan jó és értékes, mint akárki más. Üdvözlettel, egy másik 15 éves lány

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!