Találatok a következő kifejezésre: Miért nem meg a gyerekeket meditálni (1 db)

Miért nem tanítják meg a gyerekeket meditálni?

Bizonyára egész életükben hasznát vennék.

Legjobb válasz: hm vicces..amióta öntudatom van azóta foglalkozom az ilyen témákkal.amelyik gyerek igényli az efféle plusz dolgokat/érdeklõdik az ilyen elvontabb témák iránt az ígyisúgyis jelezni tudja a szülõjének aki segíthet ebben.Én pl nem is tudom..már 7 évesen a lélek fogalmával ,túlvilággal foglalkoztam ,1 éve meditálok 13 vagyok.egy teljesen realista beállítottságú gyereket nem lehet meditációra tanítani ,ez egyénfüggõ dolog.Biztosan szükségük lenne rá ,csak bennük is kialakult egy kép arról h miben hisznek és miben nem.

hm vicces..amióta öntudatom van azóta foglalkozom az ilyen témákkal.amelyik gyerek igényli az efféle plusz dolgokat/érdeklõdik az ilyen elvontabb témák iránt az ígyisúgyis jelezni tudja a szülõjének aki segíthet ebben.Én pl nem is tudom..már 7 évesen a lélek fogalmával , túlvilággal foglalkoztam , 1 éve meditálok 13 vagyok.egy teljesen realista beállítottságú gyereket nem lehet meditációra tanítani , ez egyénfüggõ dolog.Biztosan szükségük lenne rá , csak bennük is kialakult egy kép arról h miben hisznek és miben nem.
Bizonyára.
Kedves Tercsi: azért nem tanítják a gyerekeket meditálni, mert nem tudnának nyugodtan ülni 20 percet. Meg egyáltalán minek?
A kérdező hozzászólása: Különféle véleményeket írtatok.Igen én medtálok régóta. Csupán kíváncsi voltam az ezzel kapcsolatos véleményekre. Üdv Nektek: Tercsi
Mert meg mindig nem elfogadott teny a meditacio, gondolj bele hàny szuklatokoru szulo kelne ki magabol ha mar az ovodaban bevezetnek a meditalast.Nem rossz otlet pedig, az ember gyermekkent a legfogekonyabb, a meditacio pedig pozitivan befolyasolna a gyermekek mentalis egeszseget es fejlodeset.Ha van gyermeked tanitsd meg rà Te! Udv:Timi
Nem todum, pedig vélszerû lene, hiszen én elvégeztem 13 évesen egy agykontroll tanfolyamot ahol nem igazán meditálni tanítanak meg hanem egy másik "szintre" mész le és nagyon nyugtató tud lenni!most 14 vagyok, és sokszor használom!
aki feltette a kérdést, meditálsz? ha igen tudnád a választ is...
Mivel a meditálás a keleti filozófiákhoz köthetõ, világnézetileg semleges iskolákban nem lehet tanítani. Én sem örülnék neki, ha gyerekemet kötelezõen meditáltatnák, pedig nem tartom magam szûklátókörûnek. Akinek erre van igénye, biztos talál rá alkalmat iskolán kívül, vagy meg tudja rá tanítani otthon.
A gyerekeknek életkori sajátosságuk, hogy nagyon sokat mozognak, képtelenek pár percnél többet csendben, a fenekükön ülve eltölteni. Éppen ezért nem hiszem, hogy képesek lennének megtanulni meditálni, számukra ennek nincs semmi értelme, nekik ez csak unalmas tevékenység lenne.
Másfél év kellett a reakcióra?

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Érdemes 16 évesen pszichiáterhez mennem?

Előre is megjegyezném hogy az, amit leírok az nem képzelgés, vagy idióta tini picsogás, hanem a lehető legigazabbat írom le.
A helyzet az, hogy már nagyjából 2 éve tapasztalom azt(mióta anyám elvált apámtól) hogy gyakrabban van rossz kedvem, nem sima, hanem afféle depresszív hangulatom van, vagy is legszívesebben végeznék magammal hogy ne is legyen több gond velem az életben. Amióta elköltünk a régi városból azóta nincsenek is barátaim, csak akkor érzem jól magam ha itthon vagyok. Egyenesen utálok iskolába járni(régen szerettem) mert ott is közösségben vagyok, és ha olyan feladat van hogy csoport munka, akkor egyenesen rosszul vagyok, vagy néha az is előfordul hogy félek ha hozzám szólnak, például ha a tanár megkérdez valami tök természetes dolgot, akkor dörzsölöm a tenyerem, de az is előfordult már egyszer hogy remegek.
Általában mikor egy huzamosabb ideig vagyok otthon, és pár nap múlva be kell mennem, akkor igazából depressziósnak érzem magam, tehát állandóan rosszul vagyok, és legszívesebben sírnék.
De nem csak iskolában, például amikor egy olyan útszakaszon megyek, ahol látom hogy sokan vannak akkor általában keresek egy másik utat, ahol nincsenek annyian, és inkább akkor gyalogok többet. De nem szeretem ha az utcán hallják hogy milyen zenét hallgatok, vagy ha nagy tömeg van a buszon, akkor inkább fel sem szállok.
A kérdés az hogy nem ciki már ilyen korban pszichiáterhez menni.

3

Pánik beteg vagyok. Voltam pszichiáternél. (tb s) Pár percig "beszélgettünk". Fel irta a xanaxot. Nincs pénzem pszichologusra. Mit tegyek?

Csak pénzért fogadnak a pszichologusok,a házi orvos küldött a pszichiáterhez,de neki nincsen idelye engem "babusgatni". :(

12

Neha fura kepek villannak be, mintha szorongas lenne, nem tudom. Ti szoktatok ilyet latni?

A minap setaltattam a kutyamat (csivava) es a farol diok hullottak le, azonnal bevillant a kutyam veres szettort koponyaja mert raesett egy dio... A dio nagy sebesseggel esik es okozhat ilyen brutalis serulest... de mindig megijedek az elmemtol,hogy ilyen konkret eles,tiszta kepeket latok magam elott... Nektek van ilyen?

1

A pszichiáterek mindig ragaszkodnak a gyógyszer felírásához? Meg lehet kérni őket, hogy ha lehet, inkább ne írjanak fel?

Mostanában készülök elmenni egy pszichiáterhez, de félek attól, hogy tartósan gyógyszert kelljen szednem.

12

Lelki/érzelmi túlérzékenység? Kicsináltak érzelmileg?

talán "szex szerelem" kategória lenne a jó erre.
20 éves koromig jó lelki egészségnek örvendtem, még akkoris, ha voltak pl hülye osztálytársak, és én voltam a célpontjuk. Akkor erősebb voltam, gyakran 1 év is eltelt két sirás között.
Aztán jött az első, viszonzatlan szerelem. Nagyon durván "b*szták rám az ajtót", és akkor, amikor magam voltam, pár napig, szinte félóránként elsirtam magam. Majd újra.

Aztán a következő már nem plátói volt, tényleg konkrétabb esetnek mondható. Egy randi sikerült is. Több nem, sosem volt rám ideje (persze ez hazugság, mára kiderült), pedig megigért, hogy elmegyünk bemutatóra, majd beszélünk stb... és megint jöttek a rohamok. Nem tudtam mit csinálni, csak neten volt kapcsolat, élőben nem... majd kinyögtem, hogy mi van, és nem válaszolt rá sosem... pár hónapra rá kapcsolatban lett.
Ez már évekkel ezelőtt volt, egyáltalán nem érdekel. Mostanság megint egyedülálló, de egy vállránditás-sem a reakcióm. Viszont lehet, hogy ez örök sebeket ejtett a lelkivilágomon.

Mostanság megint alakulhatna valami. De most egy kicsit várakozni kényszerülök... de ez most nem is érdekes. Ez, és az akkori eset között, és most különösebben, állandóan érzékeny vagyok, és nem birom megtartani. A mostani leányzónál persze ez előny, mert mindenről merek beszélni könnyedén, ki merem és tudom mutatni. De sok felesleges dologtól elsirom magam: zenétől, vagy akár azon, hogy most az x faktorosból ki jutott tovább, ki nem (pedig krvára nem érdekel :)

tehát túlérzékeny lettem. Fejlettnek, sőt túl fejlettnek érzem az érzelmi intelligenciámat. Persze lehet, hogy inkább csak meg szeretném találni a társamat (volt erre példa, csak nem volt túl tartós).

3

Egy embert valahogy vissza lehet zökkenteni a depresszióból?

2

Hol a határ a a nárcisztikus személyiség és a nárcisztikus személyiségzavar között?

0

Nagyon feledékeny vagyok, mit csináljak? Nagyon hamar elfelejtek dolgokat.

17 éves vagyok, és nagyon szétszórt. Mostanában egyre durvább, előbb azt is elfelejtettem, hogy 5 perce én kapcsoltam-e be a tévét, vagy nem. Szinte mindent elfelejtek, semmire sem emlékszem, hogy mit hova tettem. Mit csináljak? Menjek orvoshoz?
Viszont tanulás környékén nincsenek bajaim, azokra emlékszem, amiket megtanultam.

6

Depressziós vagyok, vagy valami más bajom van? Évek óta nem értem magam, de ez egyre rosszabb, sokszor elviselhetetlen a létezés.

Sziasztok! 18 éves lány vagyok, elvileg tehetséges, jó tanuló, nem vagyok csúnya. De képtelen vagyok a boldogságra. A gyerekkorom nagyin rossz volt itthoni és iskolai problémák miatt, kb. hetedikben éreztem először azt, hogy fájdalmat akarok okozni magamnak. Most már elég komolyan vagdosom magam. A legrosszabb az, hogy pl. vagyok a suliban, órán ülök, és egy undorító senkinek érzem magam, legszívesebben ordítanék, fellökném a padot, kikúsznék négykézláb a teremből, őrültséget csinálnék. Tudom, hülyeség, de sokszor gondolok arra, hogy halnak képzelem magam, és kiúszok az óráról. Nagyon ocsmányul kövérnek érzem magam úgy két éve, de ez most már igaz is, lefolyok a székről, el sem tudom mondani, mennyire gusztustalan vagyok. Nem látom, hogy lenne valami lehetőségem az életben, már nem hiszek a szerelemben. Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani az emberekkel! Szívem szerint egész nap egyedül gubbasztanék itthon. Vagyis most így érzem. Máskor meg azt, hogy kellene nekem egy saját lakás, valami munka, és akkor minden héten más pasit vihetnék fel magamhoz, ismerkedhetnék mindenféle emberrel. Ez is akkora butaság, mert egyébként szűz vagyok, és a gyomrom is felfordul, ha arra gondolok, hogy egy fiú hozzám ér úgy. Pedig volt már barátom, nyolc hónapig együtt voltunk, de szakítottam, mert nem tudtam elviselni, hogy felelek egy másik ember érzelmeiért, tetteiért. Vele nem voltak nagy gondjaim olyan értelemben, csak sokszor sírni volt kedvem, nehéz elfogadni az undorító kinézetemet. Sosem lesz belőlem senki, meg fogom ölni magam pár év múlva, nem hiszem, hogy egyszer jól leszek. Nem is emlékszem, milyen volt normálisnak lenni. Közben tudom, hogy az állapotom nem olyan vészes. Idáig úgy voltam az öngyilkossággal, hogy egy lehetőség, blabla, de mostanában már a konkrét eszközön gondolkodom, hogy jó lenne bebiztosítani magam, pl. valamilyen gyógyszerrel járni minden nap a suliban. A suliban is szoktam magam vagdosni, már olyanokat vágok, hogy az egész kezem csupa vér, és csöpög. Azért vágom meg magam, mert gyönyörű a vérem, és szeretem a sebeket, csak sajnos rejtegetni kell őket. De néha már úgy érzem, inkább bele kellene ordítani az emberek képébe, hogy igen vagdosom magam és akkor mivan? És mrgvágnám magam mindenki előtt, és belefulladnának a vérembe. Amúgy szeretem az embereket, jóindulatú vagyok, szeretem a sorozatgyilkosokat, megértem őket, nem ítélem el őket. Mindig piszkáltak általánosban, és most is érzem, hogy én csak egy vicc vagyok, lenézett senki, egy NYOMI, STRÉBER, CSICSKA SENKI. Senki nem ismer engem igazából, én se tudom, ki vagyok. Szeretek írni, rajzolni, szeretem a pszichológiát, de nem lesz belőlem senki, mert túl gyenge vagyok. Mások küzdenek, én meg csak mindent elfogadok, de nem érdekel, csak ne lennék ilyen kövér. Nagyin összeszedetlenek most a gondolataim, nem is tudom létezik-e ilyen szó, sok vesszőt kihagytam, és sok az elírás, bocsánat!

12

Hogyan küzdhetem le a hipochondriát pszichológus nélkül?

Nem vagyok egészséges, de beteg se.
Fizikailag baromi gyenge vagyok, amilyen súlyt más velem egykorú lány simán elbír, én alig; minden izmom gyengébb és állóképességem sincs, lépcsőn hamarabb lihegek másoknál. Nincs asztmám, nem vagyok szívbeteg, egyszerűen beteges nyamvadt csecsemő voltam, és mivel mindig annyit mozgok, amennyi épp szinten tart, nem erősödtem meg.
Van irritációm (orr, torok), de nem allergia.
Ég néha a gyomrom, de nem reflux.
Sokszor és sokat pisilek, de nem vesebetegség. Annyira azért nem sokat...
Karikás a szemem, de már óvoda óta.
Nem rendszeres a menstruációm, de nem is rendszertelen.

Ha elmegyek valamivel orvoshoz, akkor vannak kivizsgálásocskák, amiket konkrétan kimutatják a tünetemet, de kiváltó okot nem találnak. Ír fel a háziorvos gyógyszert, hogy hátha hat - persze nem erőseket! -, de nem hat.
A tüneteim nem romlanak, hanem stagnálnak, néha vannak jobb periódusok.

Egyszerűen azt szeretném elérni, hogy ne foglalkozzak ezekkel, ne féljek időről időre, hanem megtanuljak csak akkor foglalkozni velük, ha erősödnének a tünetek.

Hogyan küzdjem le a hipochondriát?

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!