Találatok a következő kifejezésre: Miért nem feldolgozni az (5 db)

Miért nem tudom feldolgozni az elvesztésüket?

Nagyszüleim neveltek fel, ?ket tekintettem a szüleimnek. Papámat 7 éve, nagyimat 1 éve vesztettem el. Papám itthon a karjaimban halt meg (17 voltam), nagyimat itthon ápoltam, pelenkáztam, etettem, fürdettem, de a végén elfogyott az er?m ehhez, elvesztettem a munkámat is, senki nem segített, és be kellett adnom egy elfekv?be, és csak nézni, ahogy ott szenved a fájdalmaktól..és végül meghal...Egyszer?en nem tudom elfogani, feldolgozni, egy kicsit felejteni....hogy nagyimmal ezt kellett tennem..Éjjelente velük álmodom, nap közben váratlanul kiborulok, fél napokat átsírok, mikor senki nincs itthon...már testileg is belebetegedtem....

Legjobb válasz: Hu de megertelek! Apam, Nagypapaim mind ugy mentek el, hogy nem tudtam toluk elkoszonni es nagyon nehez feldolgozni kulonosen az anyai Nagypapam akivel a legtobb idot toltottem hianyzik sokszor. Rettegek attol, hogy a Nagymamaimmal tortenik esetleg valami - itt is az anyai aki NAGYON kozel all hozzam. Mama mindig azt mondja, hogy ez a normalis: szuletunk es meghalunk. Igazabol nehezen tudok azonosulni ezzel, mert mint egy gyermek, folyamatosan allandosagot keresek. Senkit nem tudok elengedni aki kedves nekem es nem tudok beszelni roluk konnyek nelkul. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg oromot adtal a nagyszuleidnek. A Nagymamad biztos nem haragszik rad, hanem megerti, hogy attol, hogy a teste vegetalt neked attol meg muszaj volt megelned. Biztos vagyok abban is, hogy nagyon vigyaz rad! Orulok, hogy olyan ember van melletted aki szeret, ugy ahogy vagy es melletted all. Nezd meg, milyen szerencses vagy. Nagyanyo es Nagyapo megadtak neked azt, amit a szuleid nem voltak kepesek. Megtanitottak szeretni fenntartasok nelkul. Mivel en is nagyon lelkis vagyok, par evvel ezelott nagyon kibuktam. Idegileg, fizikailag mindenhogy. Allandoan szedultem, sirogorcsok jottek ram, fajt mindenem stb... Neveloapam akkor kihivta hozzam az orvost. Ne vard ezt az allapotot meg - mert ahogy olvasom nagyon kivagy. HA meg kepes vagy ra, menj el az orvoshoz!!!! Keszulj fel ra, hogy nyugtatot es antidepresszanst fogsz valoszinuleg kapni. Ez nem azert van mert idegbeteg vagy!!!! Szukseged van segitsegre, hogy jobban erezd magad. Ha igy megy tovabb a depresszio szornyu bugyrait jarhatod akar evekig is! Vigyazz magadra! Szuletendo babukadnak szuksege van rad (es nem csak neki).

Hu de megertelek! Apam, Nagypapaim mind ugy mentek el, hogy nem tudtam toluk elkoszonni es nagyon nehez feldolgozni kulonosen az anyai Nagypapam akivel a legtobb idot toltottem hianyzik sokszor. Rettegek attol, hogy a Nagymamaimmal tortenik esetleg valami - itt is az anyai aki NAGYON kozel all hozzam. Mama mindig azt mondja, hogy ez a normalis: szuletunk es meghalunk. Igazabol nehezen tudok azonosulni ezzel, mert mint egy gyermek, folyamatosan allandosagot keresek. Senkit nem tudok elengedni aki kedves nekem es nem tudok beszelni roluk konnyek nelkul. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg oromot adtal a nagyszuleidnek. A Nagymamad biztos nem haragszik rad, hanem megerti, hogy attol, hogy a teste vegetalt neked attol meg muszaj volt megelned. Biztos vagyok abban is, hogy nagyon vigyaz rad! Orulok, hogy olyan ember van melletted aki szeret, ugy ahogy vagy es melletted all. Nezd meg, milyen szerencses vagy. Nagyanyo es Nagyapo megadtak neked azt, amit a szuleid nem voltak kepesek. Megtanitottak szeretni fenntartasok nelkul. Mivel en is nagyon lelkis vagyok, par evvel ezelott nagyon kibuktam. Idegileg, fizikailag mindenhogy. Allandoan szedultem, sirogorcsok jottek ram, fajt mindenem stb... Neveloapam akkor kihivta hozzam az orvost. Ne vard ezt az allapotot meg - mert ahogy olvasom nagyon kivagy. HA meg kepes vagy ra, menj el az orvoshoz!!!! Keszulj fel ra, hogy nyugtatot es antidepresszanst fogsz valoszinuleg kapni. Ez nem azert van mert idegbeteg vagy!!!! Szukseged van segitsegre, hogy jobban erezd magad. Ha igy megy tovabb a depresszio szornyu bugyrait jarhatod akar evekig is! Vigyazz magadra! Szuletendo babukadnak szuksege van rad (es nem csak neki).
én ajánlom erre hogy menj el pszihologushoz. talán a háziorvos be is utalhat és nem kell magánhoz menned. a baj hogy ha egy év alatt még mindig ilyen intenzív a fájdalaom lehet ideg összeomlást kapsz ami nem játék. ha tudsz róla beszélni az könnyít. ´talán a gondolkodásodat kéne megfordítani, és nem azt gondolni milyen rossz hanem a jó emlékekre gondolni. a legtöbb amit tehetünk a halottainkért az hogy mindig gondolunk rájuk és csak a jóra, arra hogy mennyi mosolyt boldogságot adtak nekünk. nagymamád sem szeretné hogy te ennyire emészd magad, ö sokkal jobban szeretné ha te mindig arra tudnál gondolni milyen jó is volt vele és mennyit tett érted. én a halált úgy dolgozom fel hogy azt mondom azért ment el valaki (leginkább könnyü ha valaki idösebb) hogy a következö jövevénynek helyet adjon. pl a te gyereked nem jöhetne világra ha valaki meg nem hal elötte vagy akkor. azért hogy élhesünk meg is kell halnunk és ha ez egy hozzá tartozó akit nagyon szeretünk is azt szeretné hogy neki dédiunokáinak is helye legyen a világban. sokan nem mennek ki a temetöbe mert "az olyan rossz" én örömmle megyek ki és viszem a virágot nekik és örömmel mutogatom a német férjemnek hogy kik is voltak a nagyszüleim. érdekes hogy a halott nagymamámmal én is sokat álmodom, talán mert ö volt velünk mindenap míg anyuék haza nem értek, és mert én is utolsó hónapjaiban gondoztam. nagyon szerettem és fájt is hogy elment de megértettem hogy 84 évesen helyet adott a dédunonkáinak.

Miért nem tudom feldolgozni, hogy ilyen a kapcsolatom az apámmal?

nem is tudom hol kezdjem.

Legjobb válasz: El kell fogadni azt a tényt,hogy ez így alakult.A helyedben nem pattognék neki,oldja meg a gondjait egyedül.

El kell fogadni azt a tényt, hogy ez így alakult.A helyedben nem pattognék neki, oldja meg a gondjait egyedül.
Nem tudsz mit csinálni, nem te akartad, hogy így alakuljon apukáddal a kapcsolatot. Mondjuk a helyedben én nem ugranék...
Az én apám tökéletes mása annak, amit leírtál. Annyi különbség van nálunk, hogy négy éve elváltak anyukámmal és azóta még a telefont sem veszi fel, ha hívom. Egyszerûen átnéz rajtam, az utcán képes elmenni mellettem. Nem akarlak elkeseríteni, de ezt sem elfogadni, sem félretenni nem lehet, ezzel együtt kell élni. Bírom az ilyen "próbáld túltenni magad rajta" tanácsokat. Ezt nem lehet feldolgozni és egy állandó tüske az emberben, pláne ha még próbál is kedves lenni az apjával, aki ezt egyáltalán meg sem érdemli. Együtt érzek veled!

Miért van az, ha baj történik, tartom magam lelkileg, nem sírok, hisztizek, próbálom feldolgozni, erre meg a fizikumom kényszerít akkor összeroppanni?

pl ért egy sokk, de épp közterületen voltam, nem kezdhettem el bőgni, vagy ordítani,vagy akármi, tehát tartottam magamban a lelket, sőt elakartam bagatelizálni, hogy nem is nagy dolog, stb, erre életemben először, nem kaptam levegőt, légszomjam lett, majdnem összeestem, úgy jöttek segíteni, hogy feküdjek le, emeljem fel a lábam, igyak vizet,stb tiszta égő volt. csak mert ijesztő hogy nem tudok problémákat feldolgozni

Legjobb válasz: Azért a problémák feldolgozása nem ebben nyilvánul meg. Vannak helyzetek, amikor olyan dolog történik az emberrel ami rákényszeríti arra, sírjon,széttörjön minden, szenvedjen... Kinek mi. És ezzel nincs is semmi baj. A lényeg az hogy utána képes legyen ezt lezárni és tovább haladni elõre az életben, ne ragadjon le a múltjában.

Azért a problémák feldolgozása nem ebben nyilvánul meg. Vannak helyzetek, amikor olyan dolog történik az emberrel ami rákényszeríti arra, sírjon, széttörjön minden, szenvedjen... Kinek mi. És ezzel nincs is semmi baj. A lényeg az hogy utána képes legyen ezt lezárni és tovább haladni elõre az életben, ne ragadjon le a múltjában.
Szerintem ez pánikroham szerûség volt (vagy tényleg sokkos állapotba kezdtél kerülni), ami természetes ha nagy megrázkódtatás ér. Sokszor a lelkileg nagyon erõs embereknél is jelentkezik, ezek nagyon összetett dolgok. Tudatalatti, psziché, lélek stb. lehet sokféleképpen közelíteni, a lényeg, hogy a felszínen hiába kezeled a dolgokat, sokszor az agyadnak már sok, ami történt és akkor produkálod ezeket a fizikai tüneteket. Ez másokkal is így van, nem kellemes, de nincs benne semmi ciki. Ki kell tapasztalni, hogy neked mi válik be. Van akinek jobb, ha nem tartja magát hanem egybõl sír. Persze ez nem mindenkinek megy és vannak helyzetek, amikor az ember úgymond nem engedheti meg magának. Akkor ha tudod, hogy ez most komoly, legalább ülj le és lélegezz mélyeket, próbálj megnyugodni és várj pár percet.


Miért gondolok folyton rá? Hogyan tudnám elfelejteni? Nem tudom feldolgozni, hogy valaki kilép az életemből.

Sziasztok!

Legjobb válasz: Azt mondják az okosok, hogy az idõ mindent megold. Ha lesz egy pasid majd és szerelmes leszel, hidd el, el fogod felejteni, fõleg hogy nem is szeretted. Vagy lehet, hogy szeretted, csak nem tudod beismerni magadnak?

Azt mondják az okosok, hogy az idõ mindent megold. Ha lesz egy pasid majd és szerelmes leszel, hidd el, el fogod felejteni, fõleg hogy nem is szeretted. Vagy lehet, hogy szeretted, csak nem tudod beismerni magadnak?
A kérdező hozzászólása: köszi, hogy végig olvastad a gondomat és köszönöm a biztató választ :) igazad lehet... csak ilyenkor nehéz elhinni. és abban is, hogy nem vallom be :/ nah, de menni kell tovább :) ) http://www.youtube.com/watch?v=RBKTj67W3Po


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!