Találatok a következő kifejezésre: Miért nem feldolgozni (23 db)

Miért nem érti meg, hogy nekem egyáltalán nem könnyű feldolgozni a babám elvesztését?

32 éves, feln?tt pasi nem ért meg ilyet, akkor mit csináljak vele? Adjatok légy szives tanácsot, hoygan kezelnem a dolgot.

Legjobb válasz: Ez a pasi volt a baba apja? Mert akkor nemigen értem miért nem érzi át a dolgot. Én is pasi vagyok 33 sajna nálunk is volt ilyen két esetben és utólag végiggondolva onnan indultunk el a lejtõn és szét is mentünk végül, de ez nem ide tartozik. Szóval. Természetesen egy nõnek sokkal nehezebb feldolgozni az ilyen eseményt mert végülis a "nõben" zajlanak a dolgok. Valószínû Õ könnyebben túlteszi magát általában is a dolgokon és ezért is lehet. Nem tudom mennyire érzelmes, lelkizõs típus. Beszéld meg vele, hogy Te mit érzel. Kérdezd meg Õt miért nem viselték meg annyira a dolgok. Nálunk is úgy volt, hogy én hamarabb túltettem magam a dolgokon, a párom a mai napig nem pedig évek teltek el azóta, talán jó lenne neked szakembert is felkeresni. Én próbáltam minél hamarabb a jövõbe nézni, menni és nem a múlton rágódni. Mindennek oka van, így a baba elvesztésének is. A természet nem engedi meg hogy "életképtelen" egyedek megszülessenek, a terhesség rossz kimenetelû is lehet az anyára nézve, a szervezet védekezik ha valami fejlõdési rendellenesség van a babánál és egyszerûen kilöki. Nekünk azt mondta a doki, hogy 10 elsõ terhességbõl 6 vetéléssel végzõdik, persze ez nem megnyugtató annak aki abban a 6 ban van :-( Végül is szerintem egy õszinte beszélgetés a pasival sokmindenre fényt deríthet és könnyebb lesz majd tovább lépni, bármilyen irányba is kell megtenni azt a lépést.... Minden jót Neked és további szép napot! :-)

Ez a pasi volt a baba apja? Mert akkor nemigen értem miért nem érzi át a dolgot. Én is pasi vagyok 33 sajna nálunk is volt ilyen két esetben és utólag végiggondolva onnan indultunk el a lejtõn és szét is mentünk végül, de ez nem ide tartozik. Szóval. Természetesen egy nõnek sokkal nehezebb feldolgozni az ilyen eseményt mert végülis a "nõben" zajlanak a dolgok. Valószínû Õ könnyebben túlteszi magát általában is a dolgokon és ezért is lehet. Nem tudom mennyire érzelmes, lelkizõs típus. Beszéld meg vele, hogy Te mit érzel. Kérdezd meg Õt miért nem viselték meg annyira a dolgok. Nálunk is úgy volt, hogy én hamarabb túltettem magam a dolgokon, a párom a mai napig nem pedig évek teltek el azóta, talán jó lenne neked szakembert is felkeresni. Én próbáltam minél hamarabb a jövõbe nézni, menni és nem a múlton rágódni. Mindennek oka van, így a baba elvesztésének is. A természet nem engedi meg hogy "életképtelen" egyedek megszülessenek, a terhesség rossz kimenetelû is lehet az anyára nézve, a szervezet védekezik ha valami fejlõdési rendellenesség van a babánál és egyszerûen kilöki. Nekünk azt mondta a doki, hogy 10 elsõ terhességbõl 6 vetéléssel végzõdik, persze ez nem megnyugtató annak aki abban a 6 ban van :-( Végül is szerintem egy õszinte beszélgetés a pasival sokmindenre fényt deríthet és könnyebb lesz majd tovább lépni, bármilyen irányba is kell megtenni azt a lépést.... Minden jót Neked és további szép napot! :-)
Talán pontosabban leírhatnád a dolgokat... Mióta vagytok együtt, mik a közös terveitek, milyen a kapcsolatotok, mi lett a babával, miket csináltok együtt, hogyan viselkedtek egymással, stb-stb-stb. Így nem lehet szerintem normálisan válaszolni a kérdésre ennyi támpont ismeretében.

Miért sírom el magam mindig? Miért nem sikerült feldolgoznom?

Szüleim 4 éve hogy elváltak. Apa újraházasodott, gyereke született. Anyával élek. 15 éves lány vagyok. Ha nézek egy filmet, és apa-gyerek kapcsolatról van szó, hogy az apa megöleli a lányát és pl.elmondja hogy szereti, vagy mindig is büszke volt rá...én alig tudom a könnyeim visszafogni. Ha zenét hallgatok a buszon és eszembe jut apa igérete: "minden ugyanúgy lesz mint régen"...akkor bekönnyezek... Ma anya kérdezte hogy mikor találkoztunk utoljára apával, mert nem emlékszik rá, annyit mondtam hogy: Nem érdekel, jobb is hogy nem látom.... De belül meg ott van az a fájdalom, hogy miért hanyagol ennyire el amikor állítólag nagyon szeret.. Nem tudom túltenni magam.. az ünnepek a legrosszabbak... Ha felhív telefonba, vagy találkozunk van bennem egy olyan érzés, hogy 'itt vagyok hé! mond hogy büszke vagy rám, szeretsz és ölelj meg'...meg egy nagy adag harag. Nem tudom hova tenni az érzéseim. Ha a családom apáról beszél letudom annyival hogy tudom milyen, nem érdekel, de ha túlzás akkor már el is sírom magam...

Legjobb válasz: Sajnálom... Nem ártana egy pszichológussal beszélned.Segítene feldolgozni a szüleid válását.Mond el anyudnak neked mennyire rosszul esik apud viselkedése.A legjobb lenne apudnak elmondani.

Sajnálom... Nem ártana egy pszichológussal beszélned.Segítene feldolgozni a szüleid válását.Mond el anyudnak neked mennyire rosszul esik apud viselkedése.A legjobb lenne apudnak elmondani.
Szia! Kicsit késõn írok ide mert nem ma tetted ki a kérdést de ha elolvasod még akkor csak annyit tudok tanácsolni hogy próbálj anyuddal beszélni errõl higy ez neked mennyire fáj és hátha tud hatni apukádra hogy ne bántson meg állandóan. Itt nem tudok nagyon tanácsot adni de ha gondolod akkor írj privátba bátran meghallgatlak kiöntheted a szíved ugyanis sokszor már ez sokat segít és lehet én is kitudok valamit találni ami segít. Ha úgy gondolod keress bátran várom a leveled! 18/F
A kérdező hozzászólása: Ma sikeresen széttörte a szívem újra... Annyira bunkó tud lenni...
Szia...Sajnálom, hogy elváltak a szüleid, nekem is sajna...Hát..szerintem is próbálj meg apuddal beszélni, értesd meg vele, hogy mit élsz át, mit jelent neked stb...Remélem megoldódik a problémád.... :/
Ezt mondd el neki "itt vagyok hé! mond hogy büszke vagy rám, szeretsz és ölelj meg'...meg egy nagy adag harag. " Könnyen lehet, hogy érzi, hogy valami nem stimmel de ahogy te úgy õ sem tud mit kezdeni az egésszel. Segítsetek egymásnak. Ha ezek után sem foglalkozik veled akkor keres egy szakembert aki segít feldolgozni. Az, hogy sírsz normális, hiszen rettentõen hiányzik.
3. valasz vagyok: de en azert mindenkepp tudatnam vele, hogy ez nekem mennyire rosszul esik. addig nehezen nyugszik meg az ember, amig nem probalt meg minden lehetoseget. ha vegso soron nem megy a feldolgozas (es mar beszeltel errol a barataidnak is es az se segitett) akkor mindenkepp szakembert javasolnek. vagy ha mas nem pszichologia szakkonyvet, ami esetleg segithet a "hogyan"-ban. csak az eleg szubjektiv, felre vezetheted magad.
A kérdező hozzászólása: Írtam verseket amiben kifejeztem az érzéseim..elég durvára sikeredett néhány, nem is sejtettem hogy mit érzek.. Írtam 'könyvet'. Kiírtam minden bánatom happy and-el meg a valósággal is, de mindig bennem vannak az érzések.
Irj neki egy levelet errol. Hagyj magadnak harom napot, hogy elkuldod-e neki. Ha ugy dontesz, hogy nem kuldod el a levelet neki, akkor ritualisan dugd egy palackba, majd dobd egy folyoba a palackot. Hidd el, mar ez is sokat fog segiteni.
A kérdező hozzászólása: Már beszéltünk apával...de õ több mint 100km-re költözött... Anya annyit mond hogy itt van nekem, és ne foglalkozzak apával.
A kérdező hozzászólása: Hát majd holnap írok neked, már megyek aludni, de a kérdés még mindig "friss".. sajnos :(

Miért nem tudják sokan feldolgozni a szakítást?

Ha valaki ki akar már lépni a kapcsolatból, akkor miért ragaszkodnak hozzá ezután is betegesen? Nem az igazi az, aki elhagy bennünket, mert ha az lenne, ? is így érezné? Miért nem tudják a mai fiatalok feldolgozni a csalódásokat, amik az élet velejárói? Túl gyengék lelkileg?

Legjobb válasz: Szerintem kicsit bonyolultabb a dolog. Számomra azért volt nehéz feldolgozni egy szakítást, mert nem mondott nekem indokot, nem magyarázta meg az okát,pedig én úgy gondoltam, h minden jól megy. Szerintem ez pont olyan eset, amikor tovább is elhúzódhat a "gyász". Fõleg hogy az bennem volt a dac, hogy igenis akarom tudni miért hagyott el a párom.

Szerintem kicsit bonyolultabb a dolog. Számomra azért volt nehéz feldolgozni egy szakítást, mert nem mondott nekem indokot, nem magyarázta meg az okát, pedig én úgy gondoltam, h minden jól megy. Szerintem ez pont olyan eset, amikor tovább is elhúzódhat a "gyász". Fõleg hogy az bennem volt a dac, hogy igenis akarom tudni miért hagyott el a párom.
19:12 ez velem is így volt mert hát 22 évet kellett várnom rá és most megint reménytelennek tûnik de azért próbálkozok csak lesz valaki:)
És ha még nehéz is volt összejönni akivel akart az ember akkor még nehezebb elviselni hogy szakít ilyenkor szinte a reményt elveszti ha újra csajozni akar...
Hát igen ha nem õ volt az igazi de szerelmes belé akkor már nagyon nehéz feldolgozni :) Ez nem lelki gyengeség pl ha valakihez nagyon vonzódsz de õ szakítani akar kicsit nagyon rossz...
Hát én sajnos lelkileg tényleg gyenge vagyok mert azzal a lánnyal aki szakított velem vele képzeltem el mindent lehet hogy azért mert õ volt nekem az elsõ és vele éltem át mindent ami egy kapcsolattal jár bár néha voltak nehézségeink de akkor is de lassacskán kezdek magamhoz térni és próbálok egy új kapcsolatot kezdeni valakivel.remélem egyszer sikerül.
Hát egy szerelmi csalódást elég nehéz feldolgozni, még ha tudják is, hogy talán nem õ volt az igazi.
Kicsit éretlenül gondolkodsz ezekrõl a dolgokról. Én 4 évet éltem együtt a barátommal, de sajnos az idõ múlásával nemhogy közelebb kerültünk volna egymáshoz, hanem egyre inkább zavaróvá váltak a különbségek, sokat veszekedtünk és rájöttünk hogy nem illünk össze. És bár ezt tudtam, mivel egy ember egy kapcsolatban az életed részévé válik, hatalmas ûr marad utána. Hiszen rengeteg közös élmény kapcsol össze vele lelkileg, testileg és nagyon nehéz elfogadni, hogy ennek vége, hiszen még egy megromlott kapcsolat sem tisztán rossz és a jó dolgok hiányoznak. Plusz ott van az az apróság, hogy mivel eddig minden szabadidõdet vele töltötted, hirtelen rádszabadul egy csomó, de még nem vagy rá berendezkedve, nem tudod mit kezd vele, és szörnyû magányosnak érzi magát olyankor az ember, még akkoris, ha jó dolgok történnek vele, hiszen nincs kivel megosztania, hiszen azért normális esetben az ember barátainak is van élete, nem érnek rá mindig. Ez nem gyengeség és nem csak ma van így, akinek többet jelentett egy kapcsolat heti egy-kétszeri dugásnál, azt lelkileg megviseli a tény, hogy elvesztett valakit, akit szeretett. Mindegy, hogy mi az oka. A másik pedig, hogy pl felnõtt fejjel nem könnyû mondjuk új életet kezdeni, hazaköltözni ismét a szülõkhöz (egy teljes háztartásnyi cuccal), vagy új lakást találni. és persze anyagilag sem mindegy, hogy egyedül kell azután boldogulnod az életben...
Én nem tudom elengedni egyszerûen. Imádom és õ pedig csak havonta ha egyszer akar találkozni, de a baj az, hogy néha õ is keres és nem tudok és nem is akarok neki nemet mondani. Már 8 hónapja megy ez. Igy komoly kapcsolatot nem is tudok kialakítani. Nem is tudom mi lesz ha egyszer õ végleg elfog tünni. Nem akarok senki mást. Ismerkedek, mert azért muszáj még szexig is eltudok jutni, de annyi. Senki iránt nem érzek semmit és ez régebben is igy volt. Még csak nem is kedveltem fiút. Õt szeretem és õ engem nem. Ez van, de egyszer mindenki meghal és vége a szenvedésnek. 24/L
A kérdező hozzászólása: Nem éretlenül gondolkodok, hanem reálisan. Több, hosszú kapcsolatom volt, a leghosszabb 7 évig tartott, most pedig már házas vagyok, és nagyon boldog. De mindig elfogadtam a másik döntését, tiszteletben tartottam, és továbbléptem. Nem látom értelmét, hogy hosszú hónapokig, évekig szenvedjen valaki, belekapaszkodjon hiú reményekbe, és ezzel elszalassza azt az embert esetleg, aki tényleg õszintén szeretné.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó, ha csak havonta egyszer akar veled találkozni, akkor nem gondolod, hogy ez neked kevés? Lenne olyan férfi, aki minden napját veled szeretné tölteni, ez méltatlan szerintem. Ha valaki szeret, nem elégszik meg ennyivel.
Igen igazad van. Persze nekem kevés ennyi találkozás, mert szeretem, de õ viszont nem. Nagyon jól tudom én, de épp ezt mondom nem tudok elszakadni tõle és inkább igy várom mindig a találkozásokat. Lenne más aki minden nap velem lenne, de én nem tudom õt kiverni a fejembõl és nem tudok kapcsolatba se belemeni. Nagyon rossz ez. 24/L


Miért nem tudom feldolgozni a szakításokat?

Pontosan ugyan úgy összeszorul a gyomrom ha egy 10 évvel ezel?tti kapcsolatomra gondolok mint ha a legutolsó kapcsolatomról lenne szó.Nem volt sok partnerem inkább hosszú és tartalmas kapcsolataim voltak.A lényeg hogy nem tudok túllépni.

Legjobb válasz: Eléggé egyértelmû, hogy nem tudod feldolgozni a veszteségeket ("Gyakorlatilag minden szakítás egy kis halál volt"). Egyébként ismerõs a helyzet. ("én voltam a szakítás kezdeményezöje és késõbb mindig nagyon megbántam") Szóval tényleg egy pszichológus segít. Csak jó szakembert kell találni.

Eléggé egyértelmû, hogy nem tudod feldolgozni a veszteségeket ("Gyakorlatilag minden szakítás egy kis halál volt"). Egyébként ismerõs a helyzet. ("én voltam a szakítás kezdeményezöje és késõbb mindig nagyon megbántam") Szóval tényleg egy pszichológus segít. Csak jó szakembert kell találni.
szerintem azt jelenti, hogy nem fogalmazódott még meg benned, ki az akit nem cserélnél le ki a nagy õ milyen õ akibe mindennap újra beleszeretsz fogalmazd meg az igényeidet és szerintem olyan lánnyal mûködni fog, aki megfelel
Igen, én is azt hiszem, hogy nagy szorongásaid lehetnek, és hogy érdemes megfogalmaznod, mit is szeretnél. Biztosan sikerülni fog rendezned ezt a problémát, és szorítok neked, így ismeretlenül is! :) 19 és kicsit több, mint fél/L
Szerintem ennek valami lelki eredetû okai lehetnek, amit érdemes lenne kideríteni. Ha teheted, szerintem menj el pszichológushoz, hátha együtt többre juttok. :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat.

Miért nem tudom feldolgozni az elvesztésüket?

Nagyszüleim neveltek fel, ?ket tekintettem a szüleimnek. Papámat 7 éve, nagyimat 1 éve vesztettem el. Papám itthon a karjaimban halt meg (17 voltam), nagyimat itthon ápoltam, pelenkáztam, etettem, fürdettem, de a végén elfogyott az er?m ehhez, elvesztettem a munkámat is, senki nem segített, és be kellett adnom egy elfekv?be, és csak nézni, ahogy ott szenved a fájdalmaktól..és végül meghal...Egyszer?en nem tudom elfogani, feldolgozni, egy kicsit felejteni....hogy nagyimmal ezt kellett tennem..Éjjelente velük álmodom, nap közben váratlanul kiborulok, fél napokat átsírok, mikor senki nincs itthon...már testileg is belebetegedtem....

Legjobb válasz: Hu de megertelek! Apam, Nagypapaim mind ugy mentek el, hogy nem tudtam toluk elkoszonni es nagyon nehez feldolgozni kulonosen az anyai Nagypapam akivel a legtobb idot toltottem hianyzik sokszor. Rettegek attol, hogy a Nagymamaimmal tortenik esetleg valami - itt is az anyai aki NAGYON kozel all hozzam. Mama mindig azt mondja, hogy ez a normalis: szuletunk es meghalunk. Igazabol nehezen tudok azonosulni ezzel, mert mint egy gyermek, folyamatosan allandosagot keresek. Senkit nem tudok elengedni aki kedves nekem es nem tudok beszelni roluk konnyek nelkul. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg oromot adtal a nagyszuleidnek. A Nagymamad biztos nem haragszik rad, hanem megerti, hogy attol, hogy a teste vegetalt neked attol meg muszaj volt megelned. Biztos vagyok abban is, hogy nagyon vigyaz rad! Orulok, hogy olyan ember van melletted aki szeret, ugy ahogy vagy es melletted all. Nezd meg, milyen szerencses vagy. Nagyanyo es Nagyapo megadtak neked azt, amit a szuleid nem voltak kepesek. Megtanitottak szeretni fenntartasok nelkul. Mivel en is nagyon lelkis vagyok, par evvel ezelott nagyon kibuktam. Idegileg, fizikailag mindenhogy. Allandoan szedultem, sirogorcsok jottek ram, fajt mindenem stb... Neveloapam akkor kihivta hozzam az orvost. Ne vard ezt az allapotot meg - mert ahogy olvasom nagyon kivagy. HA meg kepes vagy ra, menj el az orvoshoz!!!! Keszulj fel ra, hogy nyugtatot es antidepresszanst fogsz valoszinuleg kapni. Ez nem azert van mert idegbeteg vagy!!!! Szukseged van segitsegre, hogy jobban erezd magad. Ha igy megy tovabb a depresszio szornyu bugyrait jarhatod akar evekig is! Vigyazz magadra! Szuletendo babukadnak szuksege van rad (es nem csak neki).

Hu de megertelek! Apam, Nagypapaim mind ugy mentek el, hogy nem tudtam toluk elkoszonni es nagyon nehez feldolgozni kulonosen az anyai Nagypapam akivel a legtobb idot toltottem hianyzik sokszor. Rettegek attol, hogy a Nagymamaimmal tortenik esetleg valami - itt is az anyai aki NAGYON kozel all hozzam. Mama mindig azt mondja, hogy ez a normalis: szuletunk es meghalunk. Igazabol nehezen tudok azonosulni ezzel, mert mint egy gyermek, folyamatosan allandosagot keresek. Senkit nem tudok elengedni aki kedves nekem es nem tudok beszelni roluk konnyek nelkul. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg oromot adtal a nagyszuleidnek. A Nagymamad biztos nem haragszik rad, hanem megerti, hogy attol, hogy a teste vegetalt neked attol meg muszaj volt megelned. Biztos vagyok abban is, hogy nagyon vigyaz rad! Orulok, hogy olyan ember van melletted aki szeret, ugy ahogy vagy es melletted all. Nezd meg, milyen szerencses vagy. Nagyanyo es Nagyapo megadtak neked azt, amit a szuleid nem voltak kepesek. Megtanitottak szeretni fenntartasok nelkul. Mivel en is nagyon lelkis vagyok, par evvel ezelott nagyon kibuktam. Idegileg, fizikailag mindenhogy. Allandoan szedultem, sirogorcsok jottek ram, fajt mindenem stb... Neveloapam akkor kihivta hozzam az orvost. Ne vard ezt az allapotot meg - mert ahogy olvasom nagyon kivagy. HA meg kepes vagy ra, menj el az orvoshoz!!!! Keszulj fel ra, hogy nyugtatot es antidepresszanst fogsz valoszinuleg kapni. Ez nem azert van mert idegbeteg vagy!!!! Szukseged van segitsegre, hogy jobban erezd magad. Ha igy megy tovabb a depresszio szornyu bugyrait jarhatod akar evekig is! Vigyazz magadra! Szuletendo babukadnak szuksege van rad (es nem csak neki).
én ajánlom erre hogy menj el pszihologushoz. talán a háziorvos be is utalhat és nem kell magánhoz menned. a baj hogy ha egy év alatt még mindig ilyen intenzív a fájdalaom lehet ideg összeomlást kapsz ami nem játék. ha tudsz róla beszélni az könnyít. ´talán a gondolkodásodat kéne megfordítani, és nem azt gondolni milyen rossz hanem a jó emlékekre gondolni. a legtöbb amit tehetünk a halottainkért az hogy mindig gondolunk rájuk és csak a jóra, arra hogy mennyi mosolyt boldogságot adtak nekünk. nagymamád sem szeretné hogy te ennyire emészd magad, ö sokkal jobban szeretné ha te mindig arra tudnál gondolni milyen jó is volt vele és mennyit tett érted. én a halált úgy dolgozom fel hogy azt mondom azért ment el valaki (leginkább könnyü ha valaki idösebb) hogy a következö jövevénynek helyet adjon. pl a te gyereked nem jöhetne világra ha valaki meg nem hal elötte vagy akkor. azért hogy élhesünk meg is kell halnunk és ha ez egy hozzá tartozó akit nagyon szeretünk is azt szeretné hogy neki dédiunokáinak is helye legyen a világban. sokan nem mennek ki a temetöbe mert "az olyan rossz" én örömmle megyek ki és viszem a virágot nekik és örömmel mutogatom a német férjemnek hogy kik is voltak a nagyszüleim. érdekes hogy a halott nagymamámmal én is sokat álmodom, talán mert ö volt velünk mindenap míg anyuék haza nem értek, és mert én is utolsó hónapjaiban gondoztam. nagyon szerettem és fájt is hogy elment de megértettem hogy 84 évesen helyet adott a dédunonkáinak.

Miért nem tudom még mindig feldolgozni? (halál)

2 éve meghalt egy nagyon közeli barátom. Olyan volt, mintha a bátyám lenne. Mindent tudott rólam, nem vágott át, nem használt ki, tényleg nagyon jóban voltunk. Aztán elkezdett drogozni, senki nem tudta, csak a tesója. Õ hívott fel, annak idején, hogy kórházban fekszik, mert túll?tte magát. Azóta kínoz a gondolat, hogy nem tudtam róla, és esetleg segíthettem volna neki. Másik: nagyon hiányzik!

Legjobb válasz: "Januárban meghalt egy srác, akivel gyakran találkoztam nyáron. Utólag tudtam meg, hogy rákos volt, de nem beszélt róla. Mindig mondta, hogy ilyen barátnõt akar maga mellé, mint én, de nem szerettem, csak mint barátot. Néha nem úgy bántam vele, ahogy kellett volna, és így visszagondolva nagyon rossz. " Ezt úgy hívják, hogy lelkiismeret... Semmit nem tehetsz. Van, aki hamar túlteszi magát ilyen dolgokon, van aki sosem heveri ki teljesen.

"Januárban meghalt egy srác, akivel gyakran találkoztam nyáron. Utólag tudtam meg, hogy rákos volt, de nem beszélt róla. Mindig mondta, hogy ilyen barátnõt akar maga mellé, mint én, de nem szerettem, csak mint barátot. Néha nem úgy bántam vele, ahogy kellett volna, és így visszagondolva nagyon rossz. " Ezt úgy hívják, hogy lelkiismeret... Semmit nem tehetsz. Van, aki hamar túlteszi magát ilyen dolgokon, van aki sosem heveri ki teljesen.
Szükséges lenne elfogadni azt ami történt. sokszor nem egyszerû, de ez a végleges és legjobb megoldás. Ha gondold a mikéntjérõl beszélhetünk.
nekem is rengeteg kozeli ismerosom halt meg fiatalon :( 2osztalytars meg 5-8ban, aztan 2fiatal 18 es 23evesen :( es szornyu erzes..nekem is lelkiismeretem van! es vigyazz! engedd el oketE ne jarj ugy mint en! fel eve panikbeteg vagyok ami szornyuuu :( es csakis en tehetek rolla! fel a fejjel! minden okkal tortenik! ok mar egy jobb helyen vannak!
Szia, könnyebben feldolgoznád a lált ha megértenéd hogy nincs halál, akik szeretik egymást mindig közel vannak egymáshoz, az elhúnyt a láthatatlan világban te pedig a láthatóban. gyógyulást! t
Azon túl, hogy hiányoznak, ha jól értelek, akkor lelkifurdalásod is van. Hogy tehettél volna többet, meg hogy segíthettél volna...De hát jó kérdés, hogy a te dolgod volt-e ez? A halál meg egyébként is egy kemény dió, de azért 2 év alatt már el kellett volna tudnod tenni magadban a dolgot. Amúgy ezt úgy hívják, hogy elhúzódó gyászreakció. Általában pszichológust javasolnak ilyenkor az embernek, mert többnyire 1 év alatt fel szokták dolgozni a halált az emberek. Ha pesti vagy, akkor szerintem keresd meg Szokolai Árpád pszichológust, és kérj tõle egy idõpontot.
Húsz éve ment el édesapám.Utána sokszor álmodtam vele. Szerencsém volt mert mindig úgy láttam álmomban ahogy akartam és nem betegen. Amikor éreztem , hogy véget ér az álom, mert megéreztem , mindig azt mondtam neki, MENJ BÉKÉVEL. Ez sokat segített nekem.
Kedves Kérdezõ! Én annyit tudnék hozzáfûzni, hogy pontosan emiatt távolodtam el a barátoktól - a társaságtól- a közösségi élettõl, minél kevesebb embernek okozzak rosszat h elmegyek ...Halálos betegségem van, nem tudják -nem értik mi történt velem mindig mosolygós, társasági Srác voltam! Próbáld a Jó oldalát nézni a dolgoknak ...tudom hogy nehéz Remélem nem haragszol hogy ezt megosztottam veled!

A párom már nem akarja a sex-et, mert kismamaként tekint rám, és meg is beszéltünk mindent, ahogy kell. Mégis miért nem tudom ezt belül feldolgozni? Hogyan tudnám megértetni magammal, hogy ez normális dolog?

Mit tegyek az agyammal?24 hetes kismama.

Legjobb válasz: Mivel most erzekenyebb vagy a szokottnal valoszinuleg bantani fog meg egy ideig. En is igy vagyok a parommal, mindig jo volt a szexualis eletunk, mindig ereztette velem hogy nem csak szeret de kivan is, amig elkezdett noni a poci es tudja hogy van ott valaki? Eleinte nem problemaztam de a 21. het korul a hormonjaim beindultak es egyfojtaban csak a szexre tudtam gondolni. Mivel lattam hogy o nem akarja, nem is eroltettem. Remelem ez atmeneti allapot es a picur szuletese utan helyreall minden. Hidd el nagyon sokan vannak igy ezzel es minden rendbe jon majd. Kellemes babavarast! Egy 32 hetes kismama.

Mivel most erzekenyebb vagy a szokottnal valoszinuleg bantani fog meg egy ideig. En is igy vagyok a parommal, mindig jo volt a szexualis eletunk, mindig ereztette velem hogy nem csak szeret de kivan is, amig elkezdett noni a poci es tudja hogy van ott valaki? Eleinte nem problemaztam de a 21. het korul a hormonjaim beindultak es egyfojtaban csak a szexre tudtam gondolni. Mivel lattam hogy o nem akarja, nem is eroltettem. Remelem ez atmeneti allapot es a picur szuletese utan helyreall minden. Hidd el nagyon sokan vannak igy ezzel es minden rendbe jon majd. Kellemes babavarast! Egy 32 hetes kismama.
Én egy 21hetes kismama vagyok. Az én párom is félt ez elején, mert nem akart ártani nekem es a babanak, de megbeszéltük, hogy ovatosan lehet közösülni. Miota terhes vagyok mi még jobban kivánjuk egymást, de persze ovatosan. Ugy gondolom, hogy nem a szex a fontos, de kell atz is. Nekem azt mondta a doki, hogy nyugodtan mert a baba is élvezi nem ártunk neki. Szerintem a szex is valamilyen modon fontos engedjétek egymásnak, kivánjátok meg egymást nyugodtan, csak ovatosan. Kuta vagy kanál pozban lehet. Doki ajánlotta.
Inkább a pároddal tegyél, ne az agyaddal:-) Attól, hgy kismama vagy, még lehet szexelni!!! ha az orvos nem tiltja:-) Végig lehet nemi éltet élni, ha az orvos nem tilt, csak azért nem kell lemondani róla, mert babát vársz. Én 23 hetes vagyok, de mostanában megint nagyon kívánom a szexet. Ami neked jó, az a babának is, nincs mitõl félnetek!!!.-)))
És pesze olyan is van hogy a kismama nem kívánja a szexet nálunk éppen ez a helyzet. 31 hetes kismama

Miért nem tudom ezt a dolgot elfelejteni, feldolgozni és elfogadni?

17/F vagyok, a barátnõm 15 éves, 7 hónapja együtt vagyunk. amikor összejöttünk én még szûz voltam, õ viszont 1 hónappal mielõtt össze jöttünk egy házibuliba annyira berúgott, hogy megdugta egy srác, a barátnõmnek az volt az elsõ, de nagyon megbánta. Nekem azt mondta utána, hogy ne gondolkozzak ezen, engem tekint elsõnek, de nekem azóta is rossz rágondolni, hogy van aki fiatal és sikeresebb nálam. Amikor ez megtörtént, még nem ismertem a barátnõmet, szóval sok közöm igazából nincs hozzá, de szerintem ez nekem jobban fáj, mint neki.

Legjobb válasz: igaza van nem tudod meg nem történté tenni, elõfordul de azzal hogy ezen rágódsz állandóan tönkreteszed a kapcsolatotokat. Felejtsd el és kész. Gondold el mekkora lelki teher ez számára plusz még erre rájön hogy te is érleled magad :)

igaza van nem tudod meg nem történté tenni, elõfordul de azzal hogy ezen rágódsz állandóan tönkreteszed a kapcsolatotokat. Felejtsd el és kész. Gondold el mekkora lelki teher ez számára plusz még erre rájön hogy te is érleled magad :)
Hát nálam minden nõ sikeresebb mert én 22 évesen vesztettem el
Sikeresebb?:D Ez csak sex haver, a szex nem az élet, csak az élvezeti részének 1 igen nagy töredéke. Meg hát én nem igazán nevezném sikernek azt ha valaki már 15 évesen elveszti a szüzességét, inkább retardáltságnak. Ne stresszelj hülyeségeken. Akkor lenne jelentõsége ennek az egésznek ha némi tapasztalatot, emlékeket, élvezetet is szerzett volna, de részegen ezt kétlem, de veled ez már lehetséges, fõleg, hogy már nem szûz, csak ne sûlj el túl hamar:D Bár én nem vagyok tisztában a 15 éves lányok szexuális étvágyával...szóval ez csak 1 tipp...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm ezeket a válaszokat! És lehetséges az, hogy tényleg engem tekint elsõnek?
figyi együtt vagytok 7 hónapja... szerinted hazudik?

Miért nem tudom feldolgozni a halálát?

3 éve a szemem előtt halt meg a gyerekkori legjobb barátom akivel a halála napjáig tartottam a kapcsolatot. Nem kellett volna még meghalnia mert baleset volt. Gyakran azt kívánom, hogy bárcsak én haltam volna meg helyette, mivel én vezettem de megúsztam borda töréssel meg ilyenekkel. Majdnem minden nap sírok miatta. Próbálom kicsit elterelni a figyelmemet róla de nem megy, mindenről eszembe jut vagy ha látok, hallok valamit amiről eszembe jut mindig fel akarom hívni és akkor jut eszembe, hogy nem tudom felhívni. Olyan mi.tha nem is történt volna meg ez az egész,csak egy hosszú álom lenne. Ja, meg álmomban is elő szokott jönni. Van amikor megálmodom a balesetünket vagy azt, hogy még él. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Keress egy szakembert! Fogadd õszinte részvétem!

Keress egy szakembert! Fogadd õszinte részvétem!
Gondolom, nem sokan fognak velem egyetérteni, de szerintem ezek természetes érzések, valószínûleg hasonló helyzetben a legtöbb ember ezekkel az érzésekkel küszködik. Talán az elsõ és legfontosabb lépés lenne, hogy ne hibáztasd magad és ne érezd, hogy neked kellett volna meghalnod. Azt írtad, baleset volt. Sajnos megtörtént. Senkinek sem segítsz azzal, ha azon rágódsz, mi lett volna, ha.... Tudom, ez nem így mûködik, de mégis próbáld meg élni az életed. A barátod sem akarná, hogy élve eltemesd magad örökre.
Pedig valahogy el kell fogadnod. Nem lesz könnyû az biztos. Nekem a feleségem halt meg 10 év házasság után (szintén baleset) 8 éve. Így utólag ha belegondolok nekem annyiból volt jobb, hogy van gyerekünk aki miatt muszáj volt erõsnek lennem, pedig már öngyilkosságra is gondoltam az elején. Az lenne a legjobb ha valakivel tudnál beszélni ha már nem akarsz szakemberhez menni. Valami rokonnal, baráttal akiben megbízol. Jobbat sajnos én sem tudok, nekem így sikerült nagyjából. Részvétem!
Pedig csak egy pszichologus segithet neked a feldolgozasban....
Szerintem is szakember kellene...egyéb tanácsot sajnos nem tudok mondani...
3 év alatt nem sikerült feldolgoznod, ha mi ide írkálunk tanácsokat, az sem fog ezen segíteni...mit veszíthetnél, ha elmennél pszichológushoz?! Látod, hogy magadtól nem megy, mi sem tudunk segíteni...
Sajnálom :(
Már kb egy éve is mindenki azt javasolta, hogy keress meg egy jó pszichológust, aki segit feldolgozni a halálát.
Pedig jó lenne elmenni egy pszichológushoz, ha nem akarsz úgy járni, mint az egyik ismerõsöm, aki teljesen megbolondult és most diliházban van.
Egy alapján azért nem bélyegezném meg az összeset...na de te tudod, úgy sem lehet rád erõltetni. :) Én eddig szinte csak kedves pszichológusokkal találkoztam, és jók a tapasztalataim velük, amúgy ez nem is csak arról szól, hogy beszélgettek, mint, ahogy bárki mással tennéd, hiszen ha ért a munkájához, akkor segít feltárni azokat a dolgokat, amik miatt nem tudod leküzdeni ezt az érzést, és segít a gyógyulásban, erre egy laikus nem feltétlen képes, õk sem azért tanultak annyit az egyetemen, mert ez olyan egyszerû lenne...
A kérdező hozzászólása: Sose szerettem az orvosokat, pszichológusokat. Egyszer valamiért kamasz koromban elmentem egyhez két alkalommal de nincsenek jó emlékeim róla, ha beszélgetésrõl van szó azt bárkivel lehet.
Mért nem bízol a szakemberekben? Olyat kell találni, aki szimpatikus a számodra, ez nem egy olyan eset, amit magadtól meg tudnál oldani...
A kérdező hozzászólása: És közlik velem, hogy meghalt.
A kérdező hozzászólása: Tudom, hogy nem akarná de már arra is gondoltam, hogy mi van ha haragszik rám? Még csak 24 volt, annyi minden várt volna még rá és úgy érzem, hogy elvettem tõle mindent. Majdnem elkéstünk valahonnan ezért siettem de esett az esõ és valaki pont elõzött, belénk jött volna ezért elrántottam a kormányt és neki mentünk egy fának. Csak annyira emlékszem, hogy nézzük egymást de nem tudok segíteni mert nem tudtam mozogni, utána annyi, hogy felébredek egy kórházban.
Hogy történt a baleset?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. Szakembert nem akarok. Hányingerem van tõlük, nem hiszek nekik.
Ne pszichológushoz menj, de az egyik jó barátom mentálhigiénés lelkigondozó(meg lelkész is, de nem "papol", és ezt a szó legszorosabb értelmében értem, nem mondja mindenre és mindenrõl, hogy Isten így meg Isten úgy..), és az ilyen lelkigondozók sokat segíthetnek. Ha debreceni vagy környéki vagy, megírhatom, hogy kis is õ. Igazából volt már nála egy nó, aki menyasszony volt, és meghalt a võlegénye. A csaj azt hitte, nem éli túl az esetet, de aztán szépen végigjártak egy gyászévet, és rendbejött az illetõ, hihetetlen módon. És tényleg aranyos fickó, barátilag is nagyon kedvelnéd, nagyon jó fej! :) 18/L

Miért nem tudom feldolgozni, hogy ilyen a kapcsolatom az apámmal?

nem is tudom hol kezdjem.

Legjobb válasz: El kell fogadni azt a tényt,hogy ez így alakult.A helyedben nem pattognék neki,oldja meg a gondjait egyedül.

El kell fogadni azt a tényt, hogy ez így alakult.A helyedben nem pattognék neki, oldja meg a gondjait egyedül.
Nem tudsz mit csinálni, nem te akartad, hogy így alakuljon apukáddal a kapcsolatot. Mondjuk a helyedben én nem ugranék...
Az én apám tökéletes mása annak, amit leírtál. Annyi különbség van nálunk, hogy négy éve elváltak anyukámmal és azóta még a telefont sem veszi fel, ha hívom. Egyszerûen átnéz rajtam, az utcán képes elmenni mellettem. Nem akarlak elkeseríteni, de ezt sem elfogadni, sem félretenni nem lehet, ezzel együtt kell élni. Bírom az ilyen "próbáld túltenni magad rajta" tanácsokat. Ezt nem lehet feldolgozni és egy állandó tüske az emberben, pláne ha még próbál is kedves lenni az apjával, aki ezt egyáltalán meg sem érdemli. Együtt érzek veled!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!