Találatok a következő kifejezésre: Miért nem a szavamra a férjem soha (1 db)

Miért nem ad a szavamra a férjem soha?

Persze kés?bb nagyon sok mindent elismer de akkor sem mondja, hogy tényleg igazam van. Tudom a férfiak büszkék, de akkor sem érzem magam soha megtisztelve, amit én mondok az mindig hülyeség és akkor rohan a n?véréhez vagy a családjához és ott kér véleményt. a gyereknevelésben is mindig kioktat, mindig mondja a Hülyeségeit, pedig naponta kb 2-3 órát látja csak a picit.

Legjobb válasz: :D barátnöm férje is ilyen mire egy barátunk azt mondta "mert azt hiszi ö pisálta az amazonast" és milyen igaza van, rám elöbb hallgat mint a barátnömre, mindig lealacsonyítja, és ha valamit állít a barátnöm és oda mondja hogy én mondtam akkor elhiszi, de ha nem akkor mindig mondja neki kérdezen meg engem, pedig tökre jó gondolatai vannak a barátnömnek is. a bajt én ott látom hogy az elején nem csapta nyakon a férjét mikor ilyet csinált vele, most meg már cseszheti.

:D barátnöm férje is ilyen mire egy barátunk azt mondta "mert azt hiszi ö pisálta az amazonast" és milyen igaza van, rám elöbb hallgat mint a barátnömre, mindig lealacsonyítja, és ha valamit állít a barátnöm és oda mondja hogy én mondtam akkor elhiszi, de ha nem akkor mindig mondja neki kérdezen meg engem, pedig tökre jó gondolatai vannak a barátnömnek is. a bajt én ott látom hogy az elején nem csapta nyakon a férjét mikor ilyet csinált vele, most meg már cseszheti.
Ez azért alakult így mert még a legelején nem csaptál az asztalra. Most utólag már nehéz dolgod lesz, de talán nem reménytelen. Gyerek esetében elmagyarázhatod neki, hogy ha majd a nap 24 óráját a picivel tölti akkor esetleg belebeszélhet, addig viszont, ha a véleményére leszel kiváncsi , majd szólsz. Ha pedig csak a családja véleménye a fontos neki, kérdezt meg, hogy akkor miért nem oda jár aludni, enni stb...?? Reméljük, hogy ettõl eléggé meghökken, legalább annyira, hogy meg tudjátok beszélni ezt a dolgot. Szerintem eleinte még a legapróbb dolgokban se engedj neki, utána meg majd meglátjátok. El kell érned, hogy a te véleményedre adjon, és mérvadó legyél ebben a családban, normáliséknál ez így szokás:) :) :) :9
Az utolsó hozzászólóval értek egyett. Ez a viselkedés elsõsorban a férjed szegénységi bizonyítványa, de alapvetõen te engedted meg neki, hogy így viselkedjen. Eleinte is ez volt a jellemzõ, vagy csak késõbb alakult ki? Elképzelhetõ, hogy annyi történt csak, hogy eleinte a nagy szerelem miatt elfogadtad mindig azt, amit a férjed volt, ha volt is saját véleményed, akkor nem voltál elég határozott, azt mondtad, amit hallani akar, vagy ha mást mondtál, akkor azt is olyan bizonytalanul tetted, hogy egyszerûen nem vett komolyan. És ebbõl azt a következtetést vonta le, hogy egyszerûen semmiben sem lehet igazad, mindenben tévedsz, bizonytalankodsz. Tényleg nagyon nehéz lesz változtatnod ezen, de el kell kezdeni. Csak közben figyelj arra, hogy nehogy azt gondolja a férjed, hogy teljesen megváltozol, más ember leszel, mert a végén még kiábrándul. Csak okosan!
Talán mert az elején sok mindent ráhagytál.Az elsõ idõszak a döntõ.Azért nincs minden veszve, állj a sarkadra.Ne beszélj vele napokig például és utána beszéljétek meg hogy mi a problémád a kapcsolatban.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ugy érzem, hogy elakarjak venni tőlem az életem. Mit csinaljak?

Igyekszem mindent leirni,hogy meg értsetek.
Amikor 4éves voltam,a szuleim elaltak,igy anyuval 2en elunk azota is egy hazban ,ami a nevemen van.Anyuval hat nem epp a legjobb a kapcsolatom,mert amikor itthon van,akkor folyton piszkal ok nelkul,csunyan beszel velem,stb...Nem részleteznem.3éve anyu talált maganak külföldön egy fickót,akihez hozza ment.3havonta jon haza ,itthon van 2honapot,aztan megy vissza.Amikor ő kint van,akkor en a mamameknal szoktam lenni,akik katasztrofaul bannak velem,mintha rabszolgajuk lennek,nem mehetek sehova,folyton orditanak rám,szidnak,pedig en mindent meg csinalok nekik,egesz nap takaritok ,főzök,de hiaba..
Na a lényeg,hogy meg tudtam,hogy az egesz csaladom,mamamek,nenámék,mennek ki pár honap mulva oda ahol anyum van ,oda mennek élni,vissza sem jönnének,es azt akarjak,hogy en is mennyek ki.Hogy,hagyjak itt mindent ,és mennyek ki egy ismeretlen orszagba,ahol senkit nem ismerek,sőt még a nyelvet sem tudom,meg még mindannyian éljünk egyutt ott egy lakasba.En nem akarok oda menni,en itt akarok maradni,itt az én életem,a barataim,minden ide köt.De ami legföképpen az a legjobb baratnom,akivel 2 napot nem birunk ki egymás nélkül.En nagyon nem tudom elkepzelni az eletet ott.Eszem ágában sincs oda ki menni,meg akkor sem,ha ott jobbak a meg élhetősegi lehetosegek.A csaladom nem ert meg,és nem engedik,hogy itthon maradjak egyedül a hazban,ami az en nevemen van.Pedig tudom,hogy eltudnam magam tartani,igyekszem talalni munkat magamnak,ami magamra elégm lenne,de amugy is anyu kuldhetne nekem havonta valamennyi penzt,mert igy is kuld a nenameknak is es a mamameknak is minden honapban 700 eurot..De nem,nekik ez nem tetszik.Õk azt mondtak,ha kell ki fognak rangatni,de akkor is kimegyek velük.Arra is gondoltam,h elmek dolgozni,addig ossze sporolok valamennyitt,veszek ki magamnak egy kis albérletet,hogy ott valahogy meg eljek,majd ossze huzom magam.Nem tudom tenyleg ,hogy oldjam meg.En amiota ezt tudom estenkent nem alszom,minden este sirok..Egesz nap ez jar a fejemben,hogy mit talaljak ki,ideges vagyok,nincs jo kedvem.Nem akarok itt hagyni midnent.Légyszi segitsetek valahogy.Lány ,18

25

Hol kell leadni a névváltoztatási kérelmet?

Csak az állandó lakcím szerinti anyakönyvi hivatalban lehet? Mert én 2 kerülettel odébb lakom, ott is átveszik?

5

Segítenétek? Hogyan mondjam el a szüleimnek hogy babát várok?

Sziasztok
17 èves làny vagyok, ès terhes. Egy buliban megusmerkedtem egy sràccal akivel lefeküdtem. Most hivtam fel, hogy jöjjön àt, mert beszèlnünk kell. Ô is 17 èves, nagyon fèlek a reagciójàtól.

23

Helytelen gondolatok. Számít ez?

Mindennap eltöprengek azon, hogy miként élhetnék jobban, hogy mi AZ, ami jobbá tehetné az életem. Hogy a szép dolgokat, szépeknek lássam.. Hogy jól érezzem magam a bőrömben. Néha a kinézetemmel van a bajom, néha a lakóhelyemmel, néha csak simán az élettel. DE! Elegem van. Mindig mást akarok, és elvágyódom, de tudom, hogy az nem megoldás. Tökéletességre törekszem. Folyton hülyeségeken gondolkodom, és kisebb amorf érzéseket szövök. És rájöttem miért... Egyedül élek az apámmal, és az öcsémmel. Az anyukámmal elváltak. Apu folyton dolgozik, öcsémmel beszélgetni szoktunk, de teljes más a felépítésünk érzelmileg, mentálisan is. Apuval is. Nem értenek meg. Jó, nem szörnyű az életem, de rosszul érzem magam... Valahogy nem akarok már itt maradni, EBBEN A HÁZBAN, ebben a FALUBAN 4-5 évig. Mert nekem több kel, többre van szükségem. Egy családra, egy új helyen. Nem akarom részletezni a rokoni kapcsolatokat, mert hosszú, de a bátyám jelenleg a menyasszonyával, annak anyjával, öccsével és nővérével él. Úgy élnek mint egy boldog család. Azok is. Nagy ház, közös kajálások, beszélgetések és történések. Tanulás, buli, rumli és mentális egészség, zene,munka. Áhh, hülyeség! Tök úgy élnek, mint amire vágyom.. Talán leírni se tudnám. Velük jól érzem magam. A jelenben élek, és nem rágódom a múlton. Kedvem támad ÉLNI mellettük, de ez itthon nem megy... Viszont hozzájuk nem mehetek, nem lehetek teher számukra. Bár nem lennék személy szerint, de jó ha a diszkréció megvan. Mit tehetnék? Anyuhoz költözzek? Esetleg nagyon helytelen gondolatok ezek? Lányok társaságára vágyom, és CSALÁDON belül tehát komolyan. Velük mindig olyan jól érzem magam, mert ők egy nagy család.. Vannak rokonaik, őket is ismerem.. Mindig jókat beszélgetünk, utazgatunk meg minden extra tevékenység. Ilyen helyzetben mit tehetnék? Õk hamarosan kiköltöznek külföldre, pár hónapon belül. Mindannyian. Én is menjek velük, ha majd tudok? Vagy próbáljak új életet élni az anyukámmal? Vagy továbbra is maradjak otthon? .. Nem tudom, kérlek oszd meg a véleményed. Bár ez elég bonyolult. Nem baj. 14/L

6

Megsértődött a feleségem amiért megkértem, hogy ne jöjjön sokszor mert nem akarom, hogy így lássanak. Ez baj? Mit tegyek?

Volt egy balesetem ahol annyira megsérült az egyik lábam, hogy lehet hogy soha többé nem fogom tudni használni d még az is kérdéses, hogy megmarad-e egyáltalán. Most kórházban vagyok és sokszor jár hozzám a feleségem a 2 kisfiunkkal. Nekem ez nagyon rossz és nem akarom, hogy így lássanak ezért megkértem a feleségemet, hogy ne jöjjenek hozzám olyan gyakran. Megbántottam ezzel de hát most mit tehetnék? Örülök, hogy nem szar le csak nekem ez annyira rossz és még én sem fogadtam el a helyzetet. Valószínűleg soha nem is fogom. Nem akartam megbántani de hiába mondtam el neki a bajomat. Mi a helyes ebben a helyzetben?

29

Ti mit választanátok ha lehetőségetek lenne rá, hosszú hétvége a családdal asszony két gyerek vagy örök életre tetkó a feleség és a gyerekek nevével és születési dátumával?

18

Mennyi idő járás után költöztetek össze? Hány évesek voltatok ekkor? Együtt vagytok azóta is?

32

Régen a férfiak melyik oldalukon vitték a barátnőjüket/feleségüket, és melyiken a 'rossz lányokat'?

15

Mit csináljak? Így nem tudok rendesen tanulni. Ti mit tennétek? 16/L

Nincs külön szobám, a szüleimmel vagyok együtt. Holnapra, meg holnaputánra(mert csak két tantárgy, de sok van belőle) kell tanulni és ilyenkor anya ki szokott menni. Most amúgy is kint van, de ahogy beszélget apával mindig behallatszik.
Úgy meg nem tudok tanulni ha bent vannak, de úgyse ha kintről hallom beszélgetni őket, mert ilyenkor nem tudok odafigyelni.
Apa meg nem sokára jön be, mert tévét akar nézni, amin el tud aludni. Attól hogy alszik, még nem tudok tanulni, mert nincs csend, hallom hogy szuszog meg horkol.

9

Miért van ez? 16 éves lány vagyok.

Nem volt még soha egy kapcsolatom sem, de én amúgy is csak idősebbekkel akarok. A saját korosztályom valahogy nem izgat, nem tartom őket elég érettnek és nem is jönnek be. Persze vannak akik érettebbek és jobbak de nem tudom. Inkább 20 felett szeretek ismerkedni olyan 35-ig, de tudom, hogy maximum 22-23 éves korig jönnék össze valakivel. Csak jól esik ilyen idős férfiakkal beszélgetni mert sokkal érettebbek, tudnak tanácsokat adni és minden más velük. Velük lehetne tervezni. Engem nem érdekel a mai divat, hogy mit szeretnek a fiatalok, milyen buliba mennek stb. Egyáltalán nem vonz ez az élet, és soha nem is vonzott. Nem mondom, hogy nem fog ez változni, de én nagyon kevés esélyt látok rá. Ha mégis, akkor se lenne nagy a változás. Már 10-12 éves koromban is inkább a 18 körüliek érdekeltek.

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!